ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Kalandmester
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Alison Fawley
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Piton & Astrid - Page 2 I_vote_lcapPiton & Astrid - Page 2 I_voting_barPiton & Astrid - Page 2 I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 42 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 41 vendég :: 1 Bot

Dwight Jennings


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Piton & Astrid

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-13, 23:15


First topic message reminder :

Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Tudom-tudom, nem is én lennék, ha nem találnám ki így estefelé, hogy palacsintát akarok sütögetni. Bár sokan nem néznék ki belőlem, de nagyon jól főzök és sütök, és mivel kellően édesszájú vagyok, így nekem a nap bármelyik szakasza megfelelő arra, hogy elkészítsem azt, amire vágyom, tehát most is azokat a bizonyos palacsintákat. Tisztában vagyok vele, hogy bármelyik házimanó készségesen segítene vagy végezné el helyettem ezt a munkát, de hiába ajánlkoznak, én csak kedvesen utasítom el őket és tessékelem is ki mindegyiket a konyhából, hagyjanak csak bátran magamra, nem lesz nekem ebből semmiféle problémám se. Pillanatok alatt dobom össze a tésztához szükséges alapanyagokat, majd ez után jöhet a serpenyő, na meg az olaj előkészítése is. A mosogatást azért szívesen rábízom majd a manókra, de az még messze van, előbb még egy tányért készítek magam mellé, majd már neki is kezdek a palacsinták elkészítésének, melyeket fel is dobok éppen akkor, amikor kell. Nem pazarlom az időmet a várakozásra se, inkább addig előhalászok némi túrót, na meg egy kis kakaót és cukrot, és némi nézelődés után pár fajta lekvár is előkerül, melyek mind-mind az asztalra lesznek pakolva. Most is nagyobb adagot csinálok, mint amennyire nekem szükségem lenne, mivel terveim szerint felviszem majd a klubhelyiségbe, hogy a többiek is ehessenek belőle, ha pedig valamelyik testvéremet lesz szerencsém megpillantani, akkor ők se maradnak majd ki a jóból.
Az idő csak telik, én szinte nem is érzékelem, miközben a mellettem lévő tányér egyre jobban telik a finom palacsintával és ha valaki a konyha előtt sétál el, talán még a finom illatokat is megérezheti. Mivel céllal jöttem ide, ezért természetesen nem öltöztem ki csinosan és még szőke tincseimet se színeztem be, tehát marad a szőke, hullámos üstök, a barna szemek némi feketével körbeszínezve és a laza ruha, mely most egy fekete melegítőnadrágból, fehér sportcipőből és egy szürke színű, ujjatlan felsőből áll. Nincs túl sok kivágása, még a hasamat se mutatja, tehát teljesen normális a viseletem, és most külön örülök annak, hogy a tanórákon kívül nem kötelező a talár viselete.
~ Hmm, vajon meg fognak lepődni? ~ - gondolkodom el idő közben, majd amíg egy másik készül, addig azzal foglalatoskodom, hogy némi baracklekvárt csempésszek az egyik palacsintába, amint pedig azt felcsavartam, már jöhet is a kóstoló.
- Ez isteni! – motyogom halkan magam elé, majd egy újabb lendítés, a készülődő palacsinta megfordul a levegőben és visszaesik a serpenyőbe, ez után pedig egy újabb falat baracklekváros finomság kerül ajkaim közé. Azt hiszem, hogy ez jó este lesz, máris feldobódtam.
Vissza az elejére Go down

SzerzőÜzenet
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-16, 22:17


Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem érzem úgy, hogy most is túlmagyaráznám a dolgokat, szóval csak felvonom kissé szemöldökömet, de nem reagálok rá különösebben. Bár gúnyosnak kezdi szavait, mégis van tanulság bennük, mert igaza van Pitonnak. Lesznek helyzetek, amikor csak az számít, amit teszek, nem pedig az okok… Így ha a szüleimet is vissza akarom hozni az életbe, akkor azért a felelősséget is vállalnom kell, amit meg is teszek. De most nem akarok apára és anyára gondolni, és nem tehetek róla, de ösztönösen mosolyodom el szarkasztikus szavain, mivel igen csak humoros mindez, nem tudom megállni ezt a gesztust és még egy halk kuncogás is hallató lesz tőlem.
- A lényeg, hogy ki van bontva az üveg. – mosolygok még mindig az előbbi szavain és csak remélni merem, hogy ezen nem fog ismét fennakadni. Képtelen vagyok nem elmosolyodni, ha ilyesmit mond, ez van. Ahogy viszont a pálca előkerül, azon nyomban elkomolyodom, amelyre egy lapáttal rátesz a megjegyzése is. Nem hiszem, hogy félnem kéne most tőle… vagy talán mégis? Nem ígér túl sok jót a kései válasz, se pedig a hosszas kifejtés.
- De én… én nem ártottam magának, nem adnék okot arra, hogy bántson. – harapok ajkamba, bár kérdés az, hogy kell-e ehhez igazán ok? Hogy Piton szadista lenne? Nem, azért ezt nem hiszem, de tény, hogy akadnak róla pletykák, így fogalmam sincs, hogy milyen ember is ő valójában, ennyit pedig eddig még egyébként se beszélgettem vele, főleg nem négyszemközt, ez pedig meglepő, mivel már a hetedik évemet taposom. A palacsintázást úgy tűnik, hogy most mindketten némi borozással spékeljük meg, így én is megkóstolom ezt az italt, amelyet csak oly ritkán kóstoltam eddig, mindig csak egy-egy kortyot, de most mégse állok majd le akkor, az eléggé röhejesen nézne ki. Piton viszont mintha nem hinne nekem, pedig láthatja rajtam, tudhatja, hogy igazat mondok, ahogy azt is, hogy amit mond… nos, az is mind igaz rám, így némileg elvörösödik csinos arcom a feltételezésre.
- Nem tudom, hogy mit nézett ki belőlem eddig, de ez vagyok én, nem több és nem kevesebb. – ahogy azt mondani lehetne: nem adhatok mást, csak mi lényegem. A tanár további szavai viszont most már elárulják, hogy hisz nekem, tudja, hogy nem hazudtam, és úgy hiszem, hogy rendesen meg is lepődik mindezen.
- Soha se vádolnám ilyesmivel Piton professzor. – pillantok szemeibe, majd ez után kísérem figyelemmel azt, ahogy elfogy a férfi poharának a fele. Nem túl gyors ez? Mindegy is, nincs jogom ilyesmire rákérdezni, inkább csak én is ajkamhoz emelem a saját poharamat és azt teszem, amit ő, tehát több kortyot iszom belőle, bár nem annyit, mint a férfi, ennyire azért nem megy a dolog és ez után érdeklődök csak tőle a vacsorát illetően.
- Ha valamit kérdezek, általában azért teszem, mert érdekel rá a másik fél válasza. – oké, kezd talán hatni az ital, mert az én hangnemem is hasonlóan kioktató lett hirtelen, mint Pitoné. Mint hallom, őszintén felel, amit én el is fogadok természetesen, így megiszom a poharam maradékát, majd ez után pattanok fel, hogy elpakoljam az asztalról az üres tányéromat, de ahogy felkelek, majd teszek két lépést, hirtelen szédülök meg, így ösztönösen kapaszkodom bele az asztalba, majd rázom meg a fejem. Mi a… Nem volt még soha se ilyen érzésem, de a kezdeti megdöbbenést egy aranyos mosoly váltja fel. Végülis nincs gond, a kedvem pedig valahogy egyre jobb, és most már Piton társasága se szomorít el egy picit se.
- Kér még valamit? – kérdezek rá, amikor mellé érek, az asztalt pedig eleresztem, talán megáll az magától is és nem kell tovább tartanom.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-16, 21:47


Tudja ő nagyon jól, hiába is jön rá a legtöbb diák, hogy van, amit jobb nem magára vennie, mégis megteszik. Ha előtte nem is, hát később, csendes magányukban mégis emésztik rajta magukat, és ez a tudat épp elég: ennek jele később úgyis megmutatkozik, elég kivárnia, így nem is bosszankodik látványosan azon, ha szavai látszólag nem érnek célt azonnal. Ő felettébb türelmes. Legalábbis van, amiben az.
- Már megint vég nélkül magyarázkodik. - jegyzi meg egykedvűen. - Nem érdekel, milyen háttér okai voltak, és ezt jegyezze meg, mert később sem fogja érdekelni senkit sem, hogy mit miért tett, amíg az a bizonyos cselekvés nem megfelelő. De azért méltányolom, hogy feltételezte, jómagam képes leszek áthidalni ezt a... Hatalmas problémát, amit a dugó jelenthet. Igazán elismerő. - Szarkasztikus megjegyzés a javából. A következő kérdésre kicsit elmereng viszont, ami már önmagában is intő jel lehet, hiszen az elvárt válasz nagyon egyszerű: "nem, nincs". Alapvetően ez volt a feladata oly sokáig, sok mindent észrevesz, ez nem kérdés, de azt mintha nem venné észre, hogy a kérdés sokkal gyorsabb választ követelne, semmint, ahogy ő megszólal.
- Ezt csak magácska tudhatja, attól tartok. Mindazonáltal, az igazgató úr kétségkívül nem díjazná, ha fizikai kárt tennék imádott diákjaiban, még, ha csak egyről lenne is szó. Habár a félelem nem feltétlenül csak a fizikai fájdalomról szólhat. - közli hát. Ami az alkoholt illeti? Naná, hogy amúgy büntetne, sőt, ha legközelebb italozáson kapja, szinte biztos, hogy fogja is, ez nem is kérdéses. De most valamiért mégsem érdekli. A lány kijelentésére enyhén felvonja szemöldökét, majd csak megingatja a fejét.
- Nyilván, és persze nem is szed semmit, és még szűz is... - jegyzi meg gunyorosan, de aztán legyint, mint, ha maga is rájönne, a leány komolyan gondolja: tán megérezheti, hogy így van. - Túl szabálykövető, akkor hát. Legalábbis egyes dolgokban. De ahogy mondtam, felőlem tesz, amit akar, nem az én ügyem. De ne merje rám fogni, hogy rászoktatom. - mormolja. Az újratöltött poharát megemeli, egy fél pillanatig szemléli a nedűt, majd meghúzza, a felét ki is issza, mielőtt ismét az asztalra helyezné a poharat, eztán egy ideig tekintete a lányon pihen, fene tudja, pontosan mit néz, és miért...
Megingatja a fejét, de aztán úgy dönt, nem lesz nagyon sértő. Mert ő amúgy egy rendes ember, ha épp az akar lenni. Csak többnyire nem akar az lenni.
- Rossz kérdés, már megint, valóban vár rá választ? Ettem már jobbat is, de volt már rosszabb...
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-16, 21:02


Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Most már kezdenek lepattanni rólam bizonyos szavak, amiket Piton mond nekem, így nem veszem fel azt, hogy ismét bizonyára gúnyos akar lenni. Nem kell egyszerűen foglalkoznom vele, egyik fülemen be kell engedni, a másikon pedig ki, így nem idegeskednék túlságosan és nem jönnék folyamatosan zavarban. Mégis, amikor a borra kerül a téma, majd pedig arra, hogy nem voltam képes kihúzni azt a bizonyos dugót, akkor mégse bírom megállni azt, hogy ne kezdjek bele a magyarázkodásba, de valahogy lehetetlen helyzetnek tűnik bármiről is meggyőzni a professzort.
- Én így láttam jónak. De mivel Ön is itt van, könnyedén tudott segíteni, mivel a pálcámat nem hoztam magammal, Ön pedig nem hiszem, hogy kölcsönadta volna a sajátját. – még belegondolni is durva abba, hogy Piton rám bízza a pálcáját, akár egyetlen aprócska, jelentéktelen varázslat létrehozásáig is, így amikor a varázsvessző előkerül, ösztönösen figyelem meg és dermedek is le némileg, amelyet hát persze, hogy észrevesz. Vajon van olyan, amire nem figyel fel ilyen könnyedén?
- Van okom arra, hogy féljek magától jelen pillanatban? – én nem érzem úgy, hogy bántani akarna, eddig se tette és bár szavaival nem túl kedves, azért tettekig ez miért fajulna el? Nem vagyok én olyan rémes társaság és mivel Piton még mindig itt van, talán ő is kezdi így gondolni… vagy ismét csak magamnak beszélem ezt be. Az viszont már tényleg meglep, hogy kiskorú létemre alkohollal kínál, hogy engedélyt ad rá, amiért más esetben talán meg is büntetne. Képtelenség kiigazodni rajta.
- Őszintén szólva én még nem igazán ittam alkoholt. – kezdek bele, ha már ő ilyen őszintén elém tárta véleményét arról, hogy miért is nem zavarja, ha én is iszom vele együtt a borból, na meg a kollégáiról is igen csak kedves véleményt közölt most velem az imént. Nem mintha zavarna a dolog, úgy beszél róluk, ahogy csak szeretné, mindig is különc volt és ez a különcsége az, ami igazán vonzóvá teszi. Mikre gondolok? Na jó, inkább térjünk vissza az italra.
- De talán nem lesz gond, tényleg nem vagyok már kislány. – bizonyítási vágy ismét… csak nehogy koppanjak. Tehát ha a férfi tölt az én poharamba is, akkor együtt iszogatunk és fogyasztjuk el a palacsinták egy jó részét, miközben nem vagyok rest tölteni magamnak még egy pohárkával egy idő után, ahogy ő neki is. Szerintem nem lesz gond, végülis, nem érzem, és eszek is, mi baj lehetne?
- De igen, igaz! – bólintok rá és most már megmosolyogtat az, ahogy a nevemet mondja. Jól esik ezt hallani, mintha hatottak volna szavaim a férfinél, bár sejtem, hogy a tanórák keretein belül megmaradok McCaine-nek. Tovább érdeklődöm tőle, Piton pedig meglepően készségesen válaszol, így csak aprót biccentek arra, amit mond, majd amikor már ez a palacsinta is elfogyott, kényelmesen dőlök hátra és veszem kezembe a poharat, amit lassan iszogatok tovább, miközben a másik arcát fürkészem.
- Egyébként hogy ízlik? – nem várok én nagy dicséretet, de azért valami véleményt mégis jó lenne hallani. Mondjuk, ha olyan rémesnek tartaná, már rég eltolta volna, nem hogy eszik még egyet, ennyire már kiismertem a férfit.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-16, 20:15


- Mily' öntudatos. - susogja. Van valami furcsa egyveleg a hangjában, valami, amitől a szavak ellenére is lesajnálónak hat, de ettől függetlenül sem tűnik szomorúnak, vagy csalódottnak az ügy felett. Sőt, inkább hat elégedettnek, már a hangja legalábbis, épp ezért olyan furcsa. Az arckifejezésén lehetetlenség lenne kiigazodni, leginkább semmitmondó, mint, ha igazság szerint a legkevésbé sem izgatná, ellentmond-e neki a leány, vagy sem. Valójában nem akarta megfektetni itt és most, habár a megalázása jó szórakozásnak tűnt, alapvetően jobban kedveli, ha még ebben is akad némi kihívás.
- Illendő? Milyen figyelmes, valóban, ez volt a legillendőbb mind közül. - feleli gunyorosan, érzékeltetve, ez épp annyira nem volt tökéletes megoldás, mint a "többi lehetőség". - De mit lehet tenni, mondtam az előbb is, szép dolog a bizonyítás, csak sajna nem mindig sikerül... - Eztán viszont visszatér a nemtörődömségéhez, és ebből a szenvtelen hangulatából csak akkor lendül ki, amikor észleli a lány röpke megrettenését a pálca láttán. Ajkain akaratlanul is felvillan a gunyoros mosoly. - A végén azt kell hinnem, fél... - veti fel a lehetőségét nagy ártatlanul. ~Persze, jogosan teszi ~ gondolja magában, de nem megy bele ennek elemzésébe hangosan inkább. Halkan szusszant egyet eztán a lány meglepetését látva, s kicsit megingatja a fejét.
- Kikérte magának, hogy felnőttként fogadja a büntetését, és másképp nem is lenne értelme, csak úgy, ha hiszem, hogy cselekedeteinek súlyával és következményeivel tisztában van, és vállalja is őket. Másképp értelmetlen az ittléte, ahogyan az enyém is... Ha pedig így tekintek a dolgokra, akkor a saját döntésére hagyhatom, mit iszik, vagy eszik; és én felnőttként kezelem a diákjaim, akiknek van akaratuk, és képesek gondolkodni, akár előre is. Éppen ezért várom is el tőlük, hogy úgy viselkedjenek, és bánok velük úgy, ahogy. Nem tartom magam naivnak, isznak eleget nélkülem úgyis, kár lenne álszenteskednem, méltatlan lenne. Meghagyom azt a kollégáknak, nekik úgyis nagyobb rutinjuk van ebben, és a diákok hülyének... Khm, gyerekként kezelésében, pesztrálják hát őket azok. - közli. Hogy ebben mennyi igazság van, az persze kérdéses lehet, nála fene tudja.
Egykedvűen a plafonra szegezi tekintetét egy pillanatra eztán, s inkább csak kiüríti poharát, mielőtt bármit is felelne a leány következő szavaira.
- Nem feltétlenül kellemetlen, mint inkább zavaró, de már mondtam korábban: mindenkinek van, amit nem szeret, és nem eggyel együtt kell élnie mégis, nem igaz, Astrid? - kérdi, a nevet enyhén megnyomva, nyomatékosítva a visszautalást. A pohara újratöltését egy tompa biccentéssel veszi tudomásul, külön nem köszöni meg, és nem is tiltakozik ellene, ahogyan a nő poharának újratöltését sem kommentálja a legkevésbé sem: valóban a leányra hagyja, iszik-e, vagy sem, és ha igen, hát abban az esetben mégis mennyit.
- Nem tartozom az édesszájúak közé, valóban, a legtöbb dolgot jobban kedvelem cukor nélkül. - Feleli lassan, némileg mérlegelve, akar-e ő erről beszélni, de végül úgy dönt, ez talán még az a kategória, amit akár meg is oszthat a lánnyal, különösebb következmények nélkül. Túl mély képet nem akar önmagáról festeni, de ez még beleférhet.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-16, 19:33


Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem, eszem ágában sincs megalázni magam, nem fogok lesüllyedni arra a szintre, így egyértelműen utasítom el Piton kérését. Lehet, hogy ő a tanárom, akinek engedelmességgel tartozom, de nem mindenáron és nem mindenben, ez pedig már túl sok lenne, én egyszerűen ilyesmire nem vagyok képes. Na meg, ha meg is próbálnám, akkor is csak vicc tárgyát képezném, nem vagyok túl magabiztos ezen a téren, hiszen csak egy tapasztalatlan lány vagyok, nem több ennél, de ezt persze a másik nem tudja. Csak lát egy csinos pofit, jó alakot – mert biztos vagyok benne, hogy ezekkel nincsen gond -, és valószínűleg úgy gondolja, hogy olyan vagyok, mint a többiek, hogy bármely férfit az ágyamba engedek. Büszke vagyok arra, hogy még nem érintettek meg úgy, ahogy arra is, hogy nem teszek meg bármit, amit a másik nem szeretne, még akkor is, hogyha esetleg tetszik nekem az illető, bár magamat is gyűlölöm ezért az érzésért, nem tudok megbékélni vele.
- De most számít, mert ilyesmit akkor se vagyok hajlandó megtenni. – mondhat és tehet bármit, van bennem ennyi tartás. És hogy nem megy mindig maradéktalanul? Inkább csak elengedem a fülem mellett megjegyzését, mivel tudom, hogy ez csak piszkálódás, nem szokott velem gond lenni az órákon, nem véletlenül tanít még mindig engem, amikor sok Hollóhátas ha teheti, inkább messze elkerüli az óráit. Én mégis ott vagyok rajtuk és bár inkább a férfi a saját diákjaira figyel, mégse tudja megtenni azt, hogy mindig átnézzen rajtam, én is a diákja vagyok, ha örül neki, ha nem. A büntetőmunka se maradhat el, amely már akkor egyértelművé vált a számomra, amikor megjelent a konyhában, de hogy mit talál ki majd a számomra, az rejtély. Fogalmam sincs, hogy mit gondolhat ő testhezállónak, de az tuti, hogy akkor már csak azért is valami más ruhát veszek fel, lássa csak, hogy tudok én nagyon szép is lenni. A szavaira nem tudok egyszerűen mit mondani, mivel semmi jót se ígér a számomra, így ösztönösen nyelek egy picit, miközben Piton arcát fürkészem, de nem tudok rájönni arra, hogy mi járhat a fejében. Félnék? Nem… inkább csak erősödik bennem az a bizonyos bizonyítási vágy.
A palacsinták hamarosan elkészülnek, így a tányérok és a töltelékhez valók az asztalra kerülnek, én pedig a férfi kérésére még egy bort is előkerítek a kamrából, de a dugó kihúzásával már gondjaim vannak. Be nem nyomnám semmi pénzért se, abba úgyis belekötne, szóval kiszedni kéne, de hogy hogyan? Nem jön, hiába próbálkozom, ő pedig láthatóan ezen is remekül szórakozik, miközben az üveg végül elé kerül az asztalra.
- Én messze nem vagyok tökéletes és rengeteget kell még fejlődnöm, ezzel tisztában vagyok, de nem hiszem, hogy egy dugóhúzás olyan fontos lenne jelenleg. Ha a túlélésem érdekében kellett volna hozzájutnom a benne lévő folyadékhoz, akkor megtettem volna, de mivel Önnek akartam kinyitni, így egyik módszer se lett volna túlságosan illendő. – válaszolok is neki illedelmesen, szépen megfogalmazva a szavaimat és közben ösztönösen eszembe jutnak a testvéreim, ahogy anya is. Csalódtak bennem, nem vállaltam el a szerepemet a családban, de igyekszem változni és jobb lenni, fejlődni és megérni arra, amit tennem kell, hiszen Nicolas se lesz mindig velünk, ő a férfi, nem háríthatok rá minden feladatot. A bizonyítási vágyam semmit se csökkent, ezt pedig most már a másik is tudhatja. Ahogy viszont Piton pálcája előkerül, ösztönösen dermedek meg egy pillanatra, mivel nagyon is tartanék az erejétől. Bár bájitaltant tanít, mindenki tudja, hogy inkább a sötét varázslatok kivédésére fáj a foga, így úgy hiszem, hogy nagyon is jól forgatja a pálcáját, amit szerencsére a dugó eltávolítása után eltesz, legnagyobb megkönnyebbülésemre. Amikor viszont rákérdez arra, hogy én nem iszom-e vele egy kis bort, őszintén meglepődöm, hiszen ő is tudja, hogy hetedikes vagyok és kiskorú, mégis, tanárként alkohollal kínál? Végülis, felnőttel vagyok, gond nem lehet és ő adta meg erre az engedélyt, tehát bajba se kerülhetek miatta, így végül némi hezitálás után egy másik poharat veszek elő, a narancslevet pedig arrébb tolom.
- De… miért is ne. – biccentek végül, majd ha megkapom a boromat, akkor helyet foglalok és még mielőtt nekilátnék a palacsintának, belekóstolok a vörös nedűbe. Kissé furcsa íze van, nem sűrűn ittam még ilyesmit, így két korty most pont elég lesz, jöhet az étkezés, amelyet persze ismét én zavarok meg. Úgy látszik, hogy képtelen vagyok hosszú távon csendben maradni.
- Akkor igazán kellemetlen lehet magának, hogy mindig ennyien tartózkodunk a nagyteremben az étkezések alkalmával. – úgy reagálok, mintha meg se hallanám azt, hogy nem tartozik rám mindez. Készségesen válaszol, szóval miért aggodalmaskodnék? A palacsinták között viszont kell némi ital, hiszen édes, én pedig nem hagytam ki belőle a cukrot, így most ismét jön pár korty borocska, majd készítem is már a következő palacsintát. Még mindig fura az ital íze, de megszokható, végülis nem rossz és talán ártani se fog. Piton itt van, szóval majd csak vigyáz rám, ha baj adódna, most ő tehetne minderről.
- Nem szereti az édes dolgokat? – ismét egy kérdés, mivel már a második palacsintát fogyasztja, amelybe nem tett bele cukrot. Nekem a kakaó nem lenne jó most cukor nélkül és bár tény, hogy mindenkinek más az ízlése, azért engem most ez érdekel, így ismét egy harapás a saját palacsintámba, majd egy korty ital és csak jó pár perccel később tekintek a kiüresedett poharam felé. Hmm, igyak vajon még egy kicsit vagy inkább térjek át a narancslére? Nem agyalok ezen sokáig, inkább felemelem a közöttünk lévő üveget és hogyha Piton pohara is esetleg kiürült, akkor előbb töltök neki, ahogy azt illik, majd magamnak is, és ez után jöhet az újabb adag palacsinta.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-16, 19:04


Elégedetten szusszant, ahogy végre a leányban is megfogalmazódik a gondolat,: talán túl sok lesz most már abból, mi mindent sajnál még. Elégedetten biccent hát a "befejeztem" elhangzásakor. Végre! Eztán csak némi közönnyel szemléli a leányt, és ahogy az magában kattoghat a témán. Valójában jól szórakozik, igazából neki mindegy is, hogy szavai célt érnek, vagy sem. Ha célt érnek, legfeljebb jót röhög, majd magára hagyja a megalázott lányt: valójában nincs most ennél mélyebben szántó terve, célja. Nem akar összefeküdni vele, de még csak gyönyörködni sem, nincs rá szüksége, hogy valaki valóban mindent megtegyen, hogy elérje a tetszés-indexén a kritikus "na jó" pontot.
Ahogy a lány vívódása végére érve kiböki, mire jutott ezügyben, egykedvűen ráemeli tekintetét, fél pillanatnyi hatásszünetet tart, majd megszólal.
- Nem, mint, ha különösebben számítana, szeretné-e, vagy sem. A tudásban kifejezetten szeretné, mégsem megy mindig maradéktalanul... - közli lefitymálóan, annak ellenére is, hogy igazán nagy baj soha nem volt a lány órai teljesítményével. Valójában a kritika is leginkább másokkal való összehasonlításban lehet helytálló, hiszen önmagában vizsgálva komolyabb gond nem volt eleddig. Tán csak sajnálja, hogy amaz nem csinál magából hülyét mégis, szórakoztató lenne. Na persze, így talán valamivel érdekesebb a helyzet, sőt, valójában nem kedveli azokat, akiket ennyivel porba lehet taszítani, vagy rá lehet venni bármire. Jobban mondva persze azok is a kedvencei: szereti őket indokolatlanul, és vég nélkül szívatni, de másra nem jók. Alapvetően érdektelen és lekezelő velük szemben, és még ezért is hálásak lehetnek.
Arcán gunyoros mosoly suhan át, szinte "játékos"... Szinte.
- Ó, abban vannak kételyeim, kegyed mennyire fog neki örülni, de igazán boldoggá tesz, hogy az érdeklődését mindenesetre felkeltettem. - feleli, de konkrétumokat nem tesz hozzá. Minek is tenne? Majd ott és akkor szembesül vele a fiatal hölgyemény. Ő maga már most jól szórakozik, noha sajnálja, hogy nem lehet megtenni csak úgy bármit ezeken a büntetőmunkákon sem. Túl sok a szabály, már megint. De azért talán még így is rendben lesz, ha már muszáj ilyenekre is elpazarolnia a drága idejét. Noha alapvetően szívesebben pazarolja erre, semmint például a tanórákra.
A gondolat végigfuttatása közben egykedvű arckifejezéssel vizslatja a leányzót, amint az az üveggel küszködik. Szórakozottan szemléli a viaskodást, esze ágában sincs felajánlani segítségét, hagyja, amaz had birkózzon meg a kihívással: de végül úgy tűnik, arra aztán várhat. Lemondóan ingatja meg fejét. Ha kifelé nem jön a dugó, mehetne épp befelé is, az talán egyszerűbb is volna. Ennek a minőségnek aztán édesmindegy. Meg ő maga sem túl igényes: nem annyira, mint kellene, ezt nagyon jól tudja, de a múlt meghatározza az embert. Nem úgy nőtt fel, hogy a minőséget keresse, és csak azt. Sőt, volt idő, amikor a legkevésbé sem számított neki, mi van benne, amíg a valóságot elhomályosította a szemei előtt... Ezt persze esze ágában sincs szóvá tenni, és a bor minőségéről sem szól, most nem.
- Az igencsak sajnálatos. Eleddig úgy hittem, hogy minden olyan képesség, sőt, tudás birtokában van, ami az alapvető túléléshez szükséges lehet, de legalábbis találékony. Mindig rácáfolnak a saját életképességükre. Nem hiába, van még hova fejlődni, még kegyednek is, igaz? Vagy csak ennyire feladta volna a bizonyítási vágyát? - kérdi szárazon, majd csak előhúzza pálcáját, és egy hanyag pöccintésére a dugó magától kisiklik az üvegből, elhagyván az eddigi helyét ívesen és lassan veszi az irányt lefelé, ahol is szépen csendesen landolva a palack mellett. Eztán pálcáját visszasüllyeszti helyére, s felpillant a lányra. - Tehát kegyed nem kér? - habár a kérdés értelmetlennek tűnik, amaz gyümölcslevet tölt. Vállat von, neki végső soron mindegy.
Ezt követően viszont hallgatásba süpped, hagyva, hogy Astrid is had egyen, ha akar, a nélkül, hogy további feszültséget szítana. Na persze, ez a hallgatás is kínos csenddé növi magát, és csak idő kérdése, hogy egyikük ne legyen képes elviselni: az persze nem is kérdés, hogy melyikük. A hangra felpillant, s hagy is némi hatásszünetet, talán valóban elgondolkodik azt illetően, kíván-e egyáltalán felelni rá.
- Noha vannak kételyeim afelől, mennyiben is tartozik ez kegyedre... És feltételezem, nem is érezte különösebben jelenlétem hiányát, maradjunk hát annyiban, nem voltam éhes. Alapvetően... Nem szívlelem a nagy tömegeket, így a közös étkezéseket sem. - közli végül, kicsivel talán még többet is mondva ezzel, mint, amennyi várható tőle. Erre tán ő maga is rájön, akárhogy is, nem mond már többet ezen kívül, csak maga elé vesz még egy palacsintát: ezt is kakaóval, cukor nélkül fogyasztja. Úgy tűnhet, a többi töltelék tán túl édes neki?
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-16, 11:16


Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy túl sokszor kértem bocsánatot és jeleztem felé, hogy mennyire sajnálom a dolgot? Elhallgatok és visszagondolok az előbbi percekre, amióta Piton betoppant a konyhába és hát igen, végülis meglehet, hogy most igaza van, de ettől függetlenül nem kéne ilyen gúnyosnak lennie. Most már nem bököm ki ismét azt, hogy „sajnálom”, mert mint tudjuk, nem kíváncsi erre a szóra, nem akarja ezt hallani, így lesütöm szemeimet, majd halkan csak kibökök egy szót.
- Befejeztem. – ennyire rémes társaság lennék? Pedig én tényleg igyekszem, de néha az igyekezet visszájára sül el, mint mondjuk jelenlegi helyzetünkben is. Az viszont már tényleg bántó, hogy külsőmet folyamatosan támadja. Egy apró megjegyzést még lenyeltem, nem akadtam fent rajta, de Piton nem fejezi be ezt olyan hamar, tovább folytatja, teljesen összezavarva engem. Ő a tanárom, miért tér hát ki arra, hogy miként nézek ki? Miért érdekli egyáltalán? Én is tisztában vagyok vele, hogy most nem öltöztem fel csinosan, nem érzem úgy, hogy mindig tip-topnak kéne lennem, de nemsokára kiderül, hogy Piton is csak a jelenlegi helyzetre utal, nem kételkedik szavaimban, inkább e helyett egy furcsa kéréssel fordul hozzám, én pedig teljesen összezavarodom. Miért kéne ilyesmit tennem?
- A tudás az egy dolog professzor, de ebben én nem szeretném Önt meggyőzni. – „közel kerültünk egymáshoz”… Mindketten tudjuk, hogy ez nincs így, de legalább most már képes a keresztnevemen szólítani. Én nem fogok semmit se tenni annak érdekében, hogy tetszést váltsak ki belőle, nem fogok rámászni vagy levenni a felsőmet, megmutatva lapos hasamat és formás melleimet, én nem vagyok ilyen, tehát történjen bármi, igen is tartani fogom magam, nem csinálok magamból hülyét. Abban viszont igaza van, hogy szeretem meggyőzni a másik felet az igazamról, bizonyítani, nem véletlenül kerültem a Hollóhátba és az eredményeim is kiemelkedően jók, ezért is bánt oly nagyon a mostani pontlevonás, én nem szoktam így járni, de Pitonnal meggyűlik a bajom és úgy érzem, hogy ez a jövőben se lesz másképp, főleg úgy, hogy két hétig szombatonként mehetek hozzá büntetőmunkára is. Remélem, hogy akkor nem fogja folytatni ezt a csúnya játékot velem, mert bár valahol jól esik, hogy most nem úgy kezel, mint a tanóráin, mégse tudom hova tenni viselkedését. Reggel 8… de csúnyán is hangzik.
- Kíváncsi vagyok, hogy mit talál ki. – testhezálló? Vajon ő szerinte mi illene hozzám? Előre érzem, hogy ezt is irónikusan mondta és rendesen meg fog szívatni, de ki fogom bírni, mert ki kell bírnom, nem veszíthetünk több pontot. De ez a mai este után némileg félek megjelenni a szobájában, nem tudom már, hogy mire számítsak. Ideje viszont befejeznem a palacsinták kisütését, így amikor ez megvan, akkor a másik felé fordulok, kinek láthatóan most már nincs ellenére az, hogy én is megvacsorázzam és ő is lefogadja ezeket a finomságokat tőlem. Szóval egy pohár bor… miért gondoltam gyümölcslére? Az egyik karámban mintha tartanának vörösborokat, így oda nézek, majd néhány perc kutakodás után rá is akadok egy darabra, amit most kezembe veszek és azzal sétálok vissza a konyhába. Eleinte próbálkozom még a dugó eltávolításával, de fogalmam sincs, hogy ezt miként kéne kiszedni a helyéről, így végül zavartan Piton felé nyújtom az üveget.
- Azt hiszem, hogy nem tudom kinyitni. – a mugli dolgokhoz amúgy se értek és itt nem is igazán van dugóhúzó, a pálcámat pedig most nem hoztam magammal, hogy esetleg annak segítségével távolíthatnám el a dugót a helyéről, így ha Piton bort szeretne inni, akkor ki kell nyitnia magának az üveget, addig én egy tiszta poharat már elé is teszek és kitöltöm magamnak a narancslevet. Mivel megkapom az engedélyt arra, hogy csatlakozzam hozzá, így kihúzom a széket, de olyan szinten zavarban vagyok, hogy némi kellemetlen nyikorgás kíséri az asztalhoz húzódást, melynél csak remélni merem, hogy a másik nem jegyzi meg. Palacsintát veszek magam elé, majd közösen jó étvágyat kívánunk egymásnak és most már egyre többször hallom, hogy tényleg a nevemen szólít, így egy aprócska mosolyt is villantok felé, miközben nekikezdek az étkezésnek. Hmm, tényleg fincsi lett, nekem legalábbis ízlik, de ez a csendben eszegetés egy idő után kényelmetlenné válik, így amikor már a második palacsintámat kenem meg némi lekvárral, akkor lassan felnézek a Marderkár ház vezetőjére.
- Hogy-hogy nem vett részt a vacsorán? – tudom, hogy semmi közöm sincs hozzá, de igen, észrevettem, hogy nem volt ott, így biztos vagyok benne, hogy most már nem kicsit éhes. Persze nincs ehhez se közöm, de mi mást kérdezhetnék hirtelen? Én csak próbálkozom a társalgással, de egyelőre csak ilyen gyengén megy. Zavarban vagyok, ezt leplezni se lehetne úgy hiszem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-16, 01:06


- Ezért aztán addig fogja ezt mantrázni, amíg meg nem győződik róla, hogy életem legnyomorúságosabb perceiben is ez lesz az első gondolat, ami eszembe jut? - kérdi egykedvűen. Annyiszor hallotta ezt már csak ma, kezd megcsömörleni tőle. Igazság szerint őt amúgy sem hozza lázba, hogy a lány sajnálja, vagy sem. Ha valamit túl sokszor ismételgetnek, bizonygatnak, végül úgyis hiteltelenné lesz. Ráadásul ez oly' sokad rangú kérdés, valójában egy percig is kár lenne időt pazarolni rá. Na ez nem jelenti azt, hogy megunja az egészet, feláll és elmegy. Nem megy sehova, mindössze az ül ki arcára, hogy kezdi rémesen unni a beszélgetésnek eme vonulatát, és kérdéses, ez mennyire tekinthető jó előjelnek nála.
- Nem is kétlem, hogy tud. Mindössze felhívtam rá a figyelmét, hogy jelenleg nem az. - feleli mélységes ártatlansággal hangjában, a megszólalás első felét le sem reagálva: az nem volt több provokációnál, de szükségtelennek érzi, hogy tovább üsse azt a vasat. Vállat von. - Azt mondtam, győzzön meg. A maga dolga, hogyan. Hm? Mert egyébként is ezt teszi, én kérdezek, maga pedig meggyőz, többnyire a tudásának meglétéről, vagy meg nem létéről. De talán, ha már úgyis ilyen... Közel kerültünk egymáshoz, Astrid, talán meggyőzhet másban is. Főleg, ha már nem bírja elviselni, hogy ne tegye meg...
Bólint erre, majd kissé gunyoros félmosoly suhan át ajkain, még ha oly halovány is.
- Persze, hogy ott lesz. Méghozzá 8-ra. Igyekszem majd valami testhezálló feladatot találni az ifjú hölgynek. - susogja, majd csak a hosszas hallgatás következik, és a nézés. Tudja nagyon jól, hogy szorongást kelt, éppen ezért csinálja, s csak akkor változtat ezen, mikor a palacsinták elkészültek.
- Talán egy pohár bort, úgy hiszem. Vöröset. - feleli némi tűnődés után. Mondhatott volna sok minden mást is, de nem. Ez lesz most a legjobb választás, marad hát ennél. Biccent a nő felé, persze, üljön csak le. Eztán mozdul csak meg ő maga is, és vesz maga elé palacsintát ő is: kakaót tesz rá, szintén, de cukor nélkül. Mielőtt hozzáfogna, még felpillant, a szemközt ülő teremtés tekintetébe fúrja sajátját, és felel:
- Jó étvágyat, Astrid.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-16, 00:05


Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Már nem tudok mit tenni, ami történt, megtörtént, megváltoztatni pedig nekem nincs hatalmam. Talán majd egyszer lesz, de ha választanom kéne, akkor inkább olyan erőre akarnék szert tenni, amivel visszahozhatnám a szüleimet. Vajon lehetséges volna, hogy a sok kutatásomnak meglegyen a gyümölcse? Én nem adom fel, ahogy ezt a mostani helyzetet se, nem menekülök el és nem fogom kimutatni a férfinak azt, hogy szavai igen csak bántóak. Mit is vártam pont Pitontól? Túl naív vagyok, hogy próbálom megtalálni mindenkiben a jót, mégis, hiszek benne.
- De én szeretném, ha tudná, hogy tényleg sajnálom. – szóval igenis van szükség rá, de ezek szerint kár erőlködnöm. És hogy tudok-e mindezen javítani? Ez majd elválik a ma este folyamán, mert van egy olyan érzésem, hogy egyikünk se fogja olyan hamar elhagyni a konyhát, mert ha én megtenném, az tényleg gyávaság lenne, ha pedig ő… akkor nem is tudom, valahogy nehezen tudom elképzelni azt, hogy ő lépne le, amíg én itt maradok. Nem tetszik a mosolya, amit produkál, ahogy az se, ahogy engem kóstolgat, ahogy próbál megbántani engem, mint nőt, mert azért rég nem vagyok már kislány, bár tény, hogy ő jóval idősebb nálam. Mégse értem, hogy mi lelte, hogy miért ilyen, hiszen eddig soha se utalt velem kapcsolatban semmire se, bár az is tény, hogy nem sűrűn futottunk össze kettesben valahol, most pedig lám, elérkezett ez a pillanat is. A muglik említésére kérdőn szalad fel szemöldököm, mivel őszintén meglep, hogy ezt szóba hozta. Aranyvérű vagyok, ezt tudnia kell neki is, és bár nincs bajom a muglikkal, miért választanék olyan férfit magam mellé, akinél nem lehetek teljesen önmagam? Nem… én nem tudom elképzelni magam egy ilyen ember mellett, aki nem ért a mágiához…
- Nem érdekelnek a muglik, de nem hiszem, hogy egy sütögetéshez ki kellett volna öltöznöm. Tudok csinos is lenni. – nem szeretem, ha ennyire támadnak, ha ennyire lekezelően viselkednek velem és szívem szerint még hozzátennék néhány szót mondandómhoz, de mégse teszek, egyszerűen lenyelem a szavakat, még mielőtt további pontokat veszítenék. Így is kellemetlenül érint, hogy már öt pontot levont a házamtól, tudnom kell, hogy hol a helyem, ahogy máskor is tudni szoktam. De most annyira más ez a helyzet, hogy nem tudom úgy kezelni, ahogy kellene, teljesen összezavar.
- Te…tessék? Hogy győzzem meg? Miért? – miért kéne azt akarnom, hogy tetszem Pitonnak? Ez… ez most komoly? Biztosan csak álmodom, ilyen beszélgetés egyszerűen nem történhet meg, el se tudom képzelni, hogy ez a valóság, így ismét arcom némileg vörös lesz, szinte nem is veszem észre a szavaiból áradó gúnyt. Nem teszek semmit se, amivel esetleg felkelthetném a figyelmét nőiességemre, talán nem is kéne, nem vagyok egyébként se olyan lány, aki ilyet tenne, na meg, totálisan tapasztalatlan vagyok a csábítás terén is, szóval jobb is, ha hagyjuk ezt a témát.
- Nem, félreért, én nem akarok semmiféle szabályt se megváltoztatni és főleg nem megmondani Önnek professzor úr, hogy mit tehet vagy mit nem. – miért csinálja ezt velem? Miért kínoz ennyire? És most már a büntetőmunka is szóba kerül, mely szerint kétszer meg kell jelennem Pitonnál, szombat délelőtt… Remek… igazán remek, így lőttek a szombati pihenésnek és a szokásos tanulásnak. Lemondó sóhaj, majd végül bólintok.
- Ott leszek. – nem reagálok már a további szavaira, egyszerűen nem tudom, hogy mit kéne mondanom, amit ő nem forgat ki vagy alakít úgy, hogy neki az jó legyen. Már sejtem, hogy nem lesz ebből közös vacsorázás, nemsokára el fog küldeni, így őszintén meglep, amikor a további sütögetésre figyelmeztet. Odalépek a serpenyőhöz, majd nemsokára folytatom azt, amit elkezdtem még Piton érkezése előtt, de idő közben egy tányért azért mégis a prof elé csúsztatok, amelyre mintha némileg bizalmatlanul nézne. Nem mondok semmit, egyszerűen elfordulok tőle és befejezem a sütögetést, de mindvégig magamon érzem a tekintetét. Mit mondhatnék még? Befejezem és utána úgyis elküld, elég rendesen a tudtomra adta, hogy nem kíváncsi rám, de ez a nézés akkor is zavar. Szerencsére nem történik semmi probléma se, nem ejtem ki a kezemből az edényt és a tészta se tapad oda, ahova nem kellene, így miután elkészülök, a palacsintákkal teli tányért az asztalra csúsztatom, majd ez után kérdőn nézek a tanárra. Mint mindig, bizonyára most is lesz mit mondania. Amikor viszont szóra nyitja ajkait, teljesen mást kapok, mint amire számítottam. Nem jönnek az újabb gúnyos megjegyzések, sőt… mintha még némileg kedves is lenne. Áh, tuti csak beképzelem.
- Milyen innivalót kér? – kérdezek rá halkan, és ha megmondja, hogy mit szeretne, akkor abból töltök neki egy pohárral, majd magamnak is egy kis narancslevet, ez után pedig a palacsintahalmokra nézek, majd a férfivel szemben elhelyezkedő székre.
- Szóval… vacsorázhatnék Önnel, nem zavarja? – ha már vendéglátónak lettem titulálva, amikor eddig csak szabályszegő voltam… Csak akkor ülök le, ha a válasza pozitív lesz a számomra, de előtte még szerzek magamnak is egy üres tányért, majd kerülve Piton pillantását, csendben kakaózom és cukrozom meg a palacsintámat, majd tekerem fel. – Jó étvágyat! – most mégis csak felkukkantok rá, majd ez után lassan eszegetni kezdek. Olyan furcsa most ez így, sose gondoltam volna, hogy egyszer majd pont Pitonnal fogok együtt étkezni, főleg nem kettesben késő este a konyhában.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-15, 23:16


Neki az sem akadály, ha van barátja egy nőnek, igazából. Őt alapvetően egy-egy kapcsolatban úgysem az érzelmek motiválják, így valójában neki aztán édes mindegy, hogy az aktuális partnere kivel éli túl az érzelem-túlcsordulását.  De efféle témákról épp nincs szó, ha meg is jegyzi magában a leány alakját, nem tesz semmiféle utalást, vagy jelet arra, hogy meg is akarná kapni, (pedig mellette biztos, hogy amannak maradna bőven ideje mindenki másra is). Jó kérdés, egyáltalán mit gondolhat róla, azon kívül, hogy "túl mugli" jelenleg.
- Üres magyarázkodás, semmi szükség rá. - inti le hanyagul. Az efféléktől úgyse lesz jobb, felesleges, hogy ilyen szokásokat vegyenek fel a diákok. Később sem fogja nekik senki sem értékelni az efféle magyarázkodást, a kutyát sem érdekli majd, hogy most már nem úgy csinálnák, ha egyszer már megtették. - A múlton rágódni, magyarázni lehet, de felesleges. Tud rajta a jelenben javítani, vagy sem? A többi nem érdekes.
Eztán egy elégedett félmosolyt fojt el. Tudta ő, hogy sikeres lesz az az apró kis megjegyzése, egészen biztos volt benne, hogy célt fog érni, és így is lett. Negédes mosolyra húzza ajkait, ami tőle talán még rosszabb, mint, ha üvölteni kezdene, mert határozottan vészjósló, még akkor is, ha alapvetően a mosoly még őt is megfiatalítja.
- Nem is kétlem, hogy akad a muglik közt szép számmal, akiknek ez is megfelelő... "Bizonyára". Úgy hat, itt kegyed sem lelt effélét, de legyen, győzzön meg, hogy így is tetszik. - teszi hozzá, gúnytól csöpögő hangon. Hogy komolyan gondolja-e, az jó kérdés. Akárhogyan is, hogy a leány az ő legújabb szórakozása, nos, az bizony kétségtelen, és így van, ő remekül szórakozik épp, igazán sajnálná is, ha amaz csak úgy fogná magát, és meglépne, noha valahol elégedett lenne, ha a lány sírva szaladna el: elégedett, de furcsa mód talán csalódott is. Ennyivel meg lehet törni manapság a lányokat?
- Már hogyne jelentene. - Szólal meg szinte derűsen. - Azt, hogy kegyed, Astrid, úgy érzi, bármit lehet, akár azt is, hogy megfordítva a szabályokat, ön mondja meg nekem, mit tehetek, mit nem, és mi az, amit szíveskedik elfogadni, mi az, ami nem. Ez nem jelenti azt, hogy ne várnám két héten át szombaton délelőttönként büntetőmunkára... De azt sem, hogy maradéktalanul tekintettel lennék arra, amit így, eme kései órán épp a fejébe vesz. Mást talán meghat, számomra ez kevés.
Arca eközben visszatért a megszokott pókerarchoz, kifejezéstelenül szemléli a lányt, szkeptikusan biccent: így van, ő a legkevésbé sem a társaságfüggők táborának tagja, főleg nem akkor, amikor ilyen a felhozatal. De ezt nem erősíti meg szavakkal is, így a jobb, másképp félő, a lány elszaladna, és akkor hova lenne a játéka? Így ezen véleményét most megtartja magának, már, ami a szavakkal való kifejezést illeti.
- Kevés dolognak szoktam valóban örülni, attól tartok. - közli a következő mondatra mégis, mintegy elnézően, egyúttal jelzésképpen is: kár ezért törnie magát, most épp úgy, mint később. Egyébként nem moccan, és nem is mond mást: nem küldi el amazt, gond nélkül folytathatja a sütögetést, ha már egyszer felhívta rá a figyelmét, hogy csinálja.
Ő maga csak hátradől, és kifejezéstelen tekintettel szemléli, majd kicsit távolságtartóvá, zárkózottá válik, ahogy a tányér elé kerül, sőt... Bizalmatlanná! Hosszú pillanatokig tartó csend következik hát, amíg nem szól egy szót sem. Csendben vár: nem kezd enni sem, de mást sem tesz, amíg Astrid be nem fejezi az utolsó palacsintát. Ez a néma csend azonban felettébb kínos, még inkább frusztrálóan zavaró lehet, a tudat, hogy néz, és mégsem szól semmit...
Azonban ha az utolsó palacsinta is elkészült, mégis megszólal, szokatlanul könnyed hangon töri meg a csendet, még, ha arckifejezése nem is változik döntő módon meg: üres marad, mint, ha maga elől is elrejtené, mit is gondol épp, vagy mit akar egyáltalán.
- Nyilván - s itt megnyomja az első szót - nem feltételezte, hogy vagyok oly' modortalan, hogy egyedül étkezzem, ha vendéglátóm is akad. Azonban egy italt igencsak szívesen vennék, e kései vacsora elé, étvágygerjesztőképp.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-15, 10:30


Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Igazából addig jó, amíg Piton nem olvas a gondolataimban, mivel bár jól sejti, tényleg sok diák inkább fél tőle, kerüli és tanárként néz rá, én azért látom rajta, hogy férfiból van, nem véletlenül jelennek meg azok az édes pírfoltok pofimon. De ezt nem szabad megtudnia, én egyébként se vagyok túl szerencsés a férfiak terén, nincs barátom se és igazából azt se tudom, hogy ki akarna úgy igazán pont engem. De mindegy is, én megvagyok egyedül is úgy érzem, legalább bőven van időm foglalkozni a testvéreimmel és a barátaimmal, a családomnak úgyis nagy szüksége van rám.
- Tudom, hogy igaza van, mondtam, hogy sajnálom, de nem tudom visszapörgetni az időt, hogy máshogy csináljam. – teljesen elszúrtam ezt a késői találkozást, ezt magam is tudom, így ismét csak egy kis hajigazítás következik zavaromban, hiszen ismét olyat mond, amelyet nehezen lehet hová tenni. De tudom, hogy csak ugrat, csak piszkál, élvezi, hogy kellemetlen helyzetbe hozhat ilyen későn. Vajon akkor is így viselkedne velem, ha Mardekáros lennék? Az ismételt bocsánatkérés elhangzik, én tényleg próbálkozom, de a helyett, hogy rábólintana vagy ismét leszidna, egy olyan mondattal reagál, amely már teljesen más témához tartozik. A külsőmet kritizálja, méghozzá nem túl kedvesen, úgy, hogy az bántó legyen egy lány számára, de én soha se akartam tetszeni mindenkinek és tudom, hogy olyan nem is létezik, így bár nagyon is fájó az, amit mond, próbálom erősen viselni és nem kimutatni.
- Nem lehetek mindenki szemében az és nem is akarok az lenni. Bizonyára van, akinek így is megfelelek. – mások is fel szoktak húzni hétköznapi ruhákat, én legalább nem rejtem el azt, hogy ez is én vagyok. Nem lehetek mindig csinos, mindig olyan, aki megfelel az összes itteni ember elvárásainak, én felvállalom magam, nem játszom meg azt, aki vagyok, hogy egy sütögetéshez nem kell jobban kiöltözni, azt pedig álmaimban se merném gondolni, hogy esetleg Pitonnak pont én tetszenék, akár csak egy kicsit is. Egyre inkább rosszabbul érzem magam ebben a társaságban, pedig én próbáltam kedves és nyitott lenni, de ha a férfi végig ilyen elutasító marad, akkor talán nincs értelme ennek az egésznek. Mégis, vagyok olyan büszke teremtés, hogy nem fogok lelépni magamtól, állom a sarat és itt maradok, bebizonyítva azt a másiknak, hogy igenis érek valamit, nem vagyok egy nyuszi, aki fogja a sátorfáját és minél messzebb megy Pitontól. Amióta csak belépett ide, már azóta tudom, hogy meg fog büntetni engem, hogy élvezni fogja a dolgot, én mégis, csak egyetlen dolgot kérek tőle ezzel kapcsolatban, hogy ne a házamat büntesse, de úgy látszik, hogy ez túl nagy kérés a hideg szívnek, nem hatja meg, nem érdekli. Már miért is érdekelné? Nem az ő háza és aki nem oda tartozik, az őt nem érdekli, így végül csak kissé megremegek, miközben lehajtom cseppet fejemet. Ez most nagyon rosszul érint, nagyon bánt, hogy miattam a Hollóhát pontot veszít, pedig mindig igyekeztem kiemelkedni a többiek közül, sok pontot szerezni, erre tessék… Ajkamba harapok, próbálok megküzdeni a helyzettel, és nagyon lassan emelem fel ismét a fejem, hogy a másik sötét íriszeiben vesszenek el barna szemeim. Annyira szívesen elmondanám a véleményemet, hogy úgyis tudom, hogy további pontokat fog levonni érte, hogy nem érdekli az, hogy nekem ezzel fájdalmat okoz, de ő inkább csak tovább játszadozik velem, mintha én lennék a legújabb szórakozása.
- Gondolom sehogy se tudom meggyőzni arról, hogy ne vonjon le pontot a házamtól. Pedig azt hittem, hogy jelent Önnek valamit, hogy elfogadok bármilyen büntetést a pontlevonás elhagyása végett, de ezek szerint nem. – nem támadok, nem pimaszkodom, egyszerűen csak a véleményemet mondom el. Szóval ismét öt pont… ez nagyon fáj, ezek után már kezd elmenni az étvágyam is és már bánom, hogy itt vagyok. Bárcsak ne jöttem volna ma este le. A mécses azért nem fog eltörni, de tény, hogy nehezen viselem a helyzetet.
- Kezdem úgy érezni, hogy Ön egyáltalán nem vágyik az én társaságomra, tehát válaszolhatok bármit, úgyse fog az megfelelni Önnek. – annyira kibökném azt, hogy mivel nem vagyok Mardekáros, így nem érdeklem, talán emberszámba se vesz igazán, de visszafogom szavaimat, nem akarok újabb hibát véteni. De igaza van. Mit tudnék én nyújtani a számára, amit talán képes lenne értékelni is?
- Botor voltam, amiért azt hittem, hogy talán örülne a társaságomnak. – teljesen összetört az eddigiekkel, így már nem erőlködöm, csak lassan fordítom vissza fejemet a még elkészülésre váró palacsintákra, majd aprót biccentek a férfinek.
- De, kisütöm, ha nem küld még el. – fordulok vissza a serpenyőhöz, majd lassan visszahelyezem azt a tűzre, miközben elmerengve nézem a lassan forrósodó olajat. Miért ilyen velem? És miért vártam volna mást? Lenne értelme tovább próbálkoznom? Még egy ideig biztosan el fog tartani, amíg ezt a pár darabot megcsinálom, így végül néhány hosszú másodpercnyi gondolkodási idő után úgy döntök, hogy egy utolsó tett még belefér… Az újabb tészta készülődik, én pedig egy tányért veszek le az egyik szekrényből, majd nemsokára rápakolok néhány palacsintát és ez után jön a nehéz dolog, visszafordulni Piton felé. Kerülöm tekintetét, csak lassan csúsztatom elé a tányért, melytől nem messze, kartávolságon belül találhatóak a lekvárok, a túró és a kakaó is, és csak ez után nézek egy pillanatra mégis arca felé. Nem mondok semmit és nem is maradok tovább, visszafordulok a serpenyő felé és jöhet a forgatás. Miért vagyok zavarban? Miért érzem azt, hogy nem akarom véletlenül se a plafonra juttatni a tésztát vagy rosszul feldobni? Hiszen órán is néha figyel, ahogy mindenkit, amikor tanít minket, mégis, kissé remeg a kezem. A tészta végül repül és legnagyobb megkönnyebbülésemre visszakerül a serpenyőbe, így a bent rekedt levegőmet lassan fújom ki és továbbra se merek megfordulni. Ha nekilát Piton az étkezésnek, azt úgyis hallani fogom, de már nem mernék rákérdezni arra, hogy ízlik-e neki, semmire se, csak csinálom a dolgomat.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-15, 01:33


Alapvetően jobb is, hogy a "figyelő tekintet" megszólás nélkül marad, kérdéses, jó ötlet-e verni ezt a vasat. Akárhogy is, az apró pírfoltot ajkának apró rezzenésén kívül nem reagálja le mással, tán már ez is több, mint ami tőle várható, még akkor is, ha mindez így talán nem is észlelhető. Valójában persze nem meglepő, a legtöbb diákja nem gondol rá ténylegesen férfiként, vagy ha mégis, ez megreked a gondolatok kusza világában, és ez így is van jól.
- A legkevésbé sem foglalkoztat, még mit szeret, amire még oly' jó lenne tekintettel lenni. Hosszú lenne a sor, attól tartok, de elárulhatom, a legtöbb embernél van, amit nem szeret, nem eggyel együtt kell, hogy éljen. Mindazonáltal igazán... Kegyes, hogy úgy érzi, megérett a viszonyunk egy bensőségesebb fordulópontra. - jegyzi meg negédesen. Megingatja fejét. - Elnézném, ha már ennyire ragaszkodik hozzá, de annyira nem szép látvány, így. - feleli, annak biztos tudatában, hogy ez a megjegyzés alighanem célt talál. Provokálna? Meglehet, arcáról lehetetlen leolvasni, de az tény, hogy a kezdeti érdeklődése már oda, az első érdeklődő pillantásokat a hideg üresség váltotta fel, ami nála szinte már megszokott-számba megy. Mégis valahogy hullámvasútszerű a tekintete, könnyedén el lehet veszni benne. A leány szavait apró biccentéssel nyugtázza: így van ez rendjén. A büntetést legegyszerűbb elfogadni, főleg ebben a helyzetben, a tiltakozás a legrosszabb. A helyzeten sem javít, és hosszútávon sem vezet eredményre. Márpedig ha ő meg akarja keseríteni valakinek az életét, nos, meg is teszi. Az ezt követő szavakra azonban meglepődik, és ezt nem is igen leplezi, habár alighanem meg sem próbálja. Na nem túlzó gesztusokról van szó, de jól leolvasható ez mégis, arcvonásai pedig nem tragikus hirtelenséggel rendeződnek, mint, aki pánikszerűen akarja rendezni őket, kétségbeesetten, hogy az irányításuk kiszaladt a kezei közül. Azonban a változás mégsem szívet melengető: határozottan elkomorul.
- Kegyes, hogy engedélyezi a számomra, hogy megbüntessem, remélem, mindezért nem tartozom külön hálával. A pimaszsága ettől még öt pontjába kerül a házának. Az éjszakai kiruccanása... Még meggondolom, milyen retorziót von maga után. - susogja. Ebben persze benne van, hogy talán az is újabb levonásként fog materializálódni, 10, 20, vagy még több? Ugyanakkor az, hogy nem teszi meg a szankciót rögtön, nyitva hagyja a kérdést: mégis, mire vár? Talán hajlik rá, hogy büntetőmunkát szabjon ki inkább? Akkor miért nem tette meg azt? Alighanem vár valamire: valamire, ami eldönti a kérdést, de arról már nem ejt szót, hogy mégis, mi lehetne ez. Talán valóban kóstolgatja a leányt, sokkalta közvetlenebbül, mint azt tőle a legtöbben várnák, de épp eléggé zárkózott marad ahhoz, hogy megfejthetetlennek hasson. Az ezt követő szavak viszont némi enyhülést hoznak, ezen már látszólag jobban szórakozik, és megeshet, a kihágásért járó büntetést is csupán azért függesztette fel, hogy kiélvezhesse az erőlködést: a próbálkozást, hogy megfeleljenek neki, majd aztán az egészet "elfeledve" kiossza, ami jár.
-Fogalmam sincs, miből veszi, hogy nem preferálom jobban a magányos étkezéseket. Van, amikor a lehetséges társaságot a magány felülmúlja... Vajh mit tudna nyújtani számomra kegyed társasága? - jegyzi meg, de nagylelkűsége közepette a végére mégiscsak odabiggyeszt egy kérdést, ami talán némi lehetőséget ad még a bizonyításra. Eztán enyhén megingatja a fejét, túlságosan szuggerálva van az a palacsinta, valami talán még sincs teljesen rendben vele. Habár innen nézve alapvetően normálisnak tűnik, igazság szerint ez nem jelent önmagában semmit. A következő két kijelentést nem is igen reagálja le, mint, ha meg sem hallotta volna őket.
- A többit tán nem süti ki? - szólal meg ehelyett, célozva rá, hogy a sütés folyamatába űr állt be.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-14, 14:48


Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem érzem úgy, hogy túlságosan ijedős lennék, de most mégse számítottam senki megjelenésére sem, így talán nem meglepő ez az aprócska ugrás és remegés, melyet produkálok a másiknak. Ez után fordulok csak szembe vele, teljesen egyszerű ruházatomba, amelyről semmi szép és egyedi se mondható el, ő mégis mintha némileg végigmustrálna engem. Nem lep meg, hiszen nem szokott így látni, de az aprócska pírfoltot pofimról mégse vagyok képes eltűntetni ennek hatására, hiszen zavarba ejtő, ha valaki így figyel, mégse mondok rá semmit, inkább csak köszöntöm a férfit, ahogy azt illik, ez után pedig egy apró javítást intézek megszólításában, melyről sejtem, hogy nem fog igazán tetszeni neki. Ahogy megismétli nevemet, az annyira furcsa, hiszen nem szokott így hívni, és mint kiderül, nem is érzi okát annak, hogy ez a jövőben máshogy legyen, de szavai mégis kellemetlen helyzetbe hoznak.
- Én nem úgy értettem, csak… nem szeretem, ha a vezetéknevemen hívnak. – az annyira tartózkodó és negatív, legalábbis az én számomra, de persze jogom nincs ahhoz, hogy ebben mindenkit megakadályozzak, így szemeimet lesütöm némileg. – Elnézést kérek, nem akartam ezzel rosszat. – kérek is bocsánatot egyből, majd mintha mi sem történt volna térek rá a palacsintákra. De persze az egyszerű kínálás helyett nekem muszáj valami mást is hozzáfűznöm szavaimhoz, nem tudnék néha csendben maradni, így teszek róla, hogy ne kerüljek ki a kellemetlen szituációból.
- Tisztában vagyok vele és nem akarok semmit se megúszni. – végül kihúzom magam, arcom elkomolyodik és úgy viszonzom a szemkontaktust, most már ne nézve el másfelé. – Ha Ön úgy gondolja, hogy ezért a tettemért büntetést érdemlek, mindenféle tiltakozás nélkül fogom végrehajtani. – soha se próbáltam megúszni azt, ha meg akartak büntetni, így ha Piton úgy látja jónak, hogy a palacsintasütögetés ilyenkor már nem megengedett, hát büntessen meg.
- Csak annyit kérek, hogy ezért ne a házamat büntesse, hanem engem, ők nem tehetnek róla, hogy megkívántam a palacsintát. – talán ez még nem olyan nagy kérés, amely ne lehetne teljesíthető. Nem érdemli meg a Hollóhát azt, hogy egy ilyen apróság miatt további pontokat veszítsen, így se állunk valami jól, ellentétben a professzor házával. És hogy behízelgő lennék? Nem… szó sincs róla, soha nem tennék ilyet, egyszerűen ez vagyok én, és a kínálás is tőlem őszinte, nem azért teszem, mert bármi viszonzást is kérnék érte, egyszerű kedvességből, mivel szívesen osztanám meg a tanárral azt, amit csináltam és még csak véletlenül se gondolnék arra, hogy ez miatt esetleg elengedi a büntetésemet. A férfi helyet foglal, amely valamiért azt jelzi a számomra, hogy annyira nem haragszik rám az eddigiek miatt, talán fényt viszek szürke hétköznapjaiba ezzel az estével, fene tudja. Még az is lehet, hogy elfogadja az általam készített vacsorát… de egyelőre még nem mernék biztosra menni. Inkább kérdez, szinte kóstolgat, ezt látom arcvonásain is, élvezi a helyzetet, de én helyt fogok állni, nem hagyom magam olyan könnyen.
- Talán azért, mert szívesen megosztanám Önnel és akkor egyikünknek se kellene egyedül vacsoráznia. – érzem ám rajta, hogy ő is éhes lehet, ki ne éhezne meg egy ilyen palacsinta halomra? De ez még nem lesz elegendő válasz, hiába adom szívből, a professzor nem arról híres, mint akit az ilyesmik meghatnának.
- És mert talán nem követtem el olyan nagy bűnt, hogy ezt tegye. Nagyon sajnálom, hogyha illetlenül viselkedtem Önnel szemben, én nem szoktam ilyet tenni. – nem is értem magam, hogy mi vezérelt erre az egészre, főleg Pitonnal szemben, akitől oly sokan tartanak, én mégse rettegek a közelében, egyáltalán nem érzem azt, hogy ijesztő lenne. Ő is csak egy ember, akár csak én, és szerintem ő is képes értékelni dolgokat, örülni némi társaságnak, bár bizonyára azt nem pont egy diákkal tervezné. Most viszont csak én vagyok itt, egészen addig, amíg el nem küld, ahogy arra már utalt az előbb is.
- De ha mégis úgy dönt, hogy elkobozza a palacsintákat és visszaküld a körletembe, akkor is szeretném, hogyha megkóstolná. – őszinte mosoly jelenik meg csinos arcomon, miközben a másik mellett ácsorgom az asztalnál. Akkor már tudom, hogy nem sütögettem hiába, hogy valaki legalább evett belőle és remélhetőleg jól is lakott és ízlett neki, még akkor is, hogyha én éhes maradok ezek után. Kibírom, nem fogok nyafogni ez miatt.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-14, 01:13


Ahogy a lány ugrik egyet, és kedvezőbb pozícióba helyezkedik, végre alaposabban is szemügyre tudja venni. Nem a megszokott öltözéke, kinézete ez, és ez ha másra nem is, egy alapos mustrára épp érdemes, ha többre nem is. Lily óta... Nem kell más. Ez nem jelenti ugyan azt, hogy ne lettek volna röpke légyottjai; röpke élvezete a testnek, és üressége léleknek: hiába, a sekélyes örömök is képesek éltetni az embert, ideig óráig. De ma nem.
A leány pillanatnyi rémülete hangyányi elégedettséggel tölt el, ami utána jön, az nem több, mint kiüresedett jópofizás. Nem győzi meg különösebben, őt ezzel nem lehet befűzni: a "jutalom" nem fog elmaradni. De nem is most rögtön érkezik, belemegy a játékba: most, az egyszer. Tompa biccentéssel fogadja hát a fiatal nő köszönését.
Azonban amikor amaz kijavítja őt, enyhén felszalad szemöldöke.
- Astrid. - ismétli negédesen, ajkai enyhén megrezzennek, ahogy elfojt egy kikívánkozó gunyoros félmosolyt. - Olybá tűnik, el is feledtem, milyen közeli kapcsolatot ápolunk, mi ketten, a tanórákon kívül. - Duruzsolja, hátát közben nekiveti a falnak, lazán, hanyagul, de tekintetét nem veszi le a leányzóról. Azt az éjfekete, alagútszerű szempárt, melynek kereszttüze jellemzően nem sok jót ígér, s amelynek pillantása most kifürkészhetetlennek hat.
- Ráhibázott, a személyeskedő hangnem valóban nem fogja megóvni a büntetésétől... Astrid. - feleli, az utolsó szót enyhén megnyomva. A hangja érdektelenné vált, ha eddig érdekelte is mindez, mostanra úgy tűnik, érdeklődését vesztette. Nem kedveli az olyanokat, akik próbálják kedves-aranyos kislányként eladni, behízelegni magukat. Nem kedveli, ha valaki csak úgy be akarja nyalni magát, nála az effélék nem rúgnak labdába. A lány következő szavaira aztán még inkább felhúzza szemöldökét. Van bőr a képén, annyi szent: más alighanem mostanra már megértette volna: időszerű elhúzni, de sebtiben. Azt persze esze ágában sincs felajánlani, hogy tegeződjenek, és élvezzék ki, hogy csak ketten vannak, mint az ismerkedés egy remek lehetőségét.
- A merészség pimaszsággal vegyítve az esetek nagy százalékában nem talál célba, ifjú hölgy. - jegyzi meg már-már közönyösen. Attól pedig a legkevésbé sem tart, hogy a diákjai bármelyike is meg kívánná... Avagy még inkább meg tudna mérgezni. Bahh! Eztán viszont mégis megmoccan, s ha van a közelben asztal, illetőleg szék, hát letelepszik rá. Enyhén megemeli állát, a fejmozdulattal egyúttal haját is elsepri szeme elől. - És vajh miért kéne elfogadnom, a helyett, hogy egyszerűen lefoglalom azt a "finomságot", kegyedet pedig elzavarom a hálókörletébe? - kérdi, ajkain halovány mosollyal: de ez a mosoly nem sok jót sejtet, sőt, előre jelzi: ha nem jó választ ad, akkor ez következik. Vészterhes, kissé szarkasztikus mosoly hát ez, még akkor is, ha oly ritka; talán őszintébb, mint oly sok másik.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-14, 00:09


Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Jóízűen fogyasztom késő esti vacsorámat, amelynek kezdetét a baracklekváros palacsinta jelenti, miközben természetesen a további palacsinták is készülődnek, így nő egyre nagyobbra és nagyobbra a mellettem lévő halom. Oké, lehet, hogy egy kicsit eltúloztam a dolgot, de annyira jó lesz majd ezt mind megenni és tudom, hogy a többiek is imádni fogják. Majd óvatosan fellebegtetem a klubhelyiségbe, így mindent el fogok bírni, nem lesz gond, már elterveztem mindent. A palacsinta elfogy, a munka folytatódik tovább és annyira nagyon bele vagyok merülve – na meg nem számítok látogatóra se -, hogy őszintén meglep, amikor valaki a vezetéknevem szólít, méghozzá egy ismerős, számomra furcsa mód kellemes hang -, hogy sikerül egy kisebbet ugranom Pitonnak hála. Apró remegés, majd édes pislogással fordítom felé a fejem, miközben azonnal arrébb is húzom a serpenyőt, hogy még csak véletlenül se éghessen oda egy darab se – az kész pazarlás volna -, amíg a professzorra szentelem a figyelmemet. Nem szólt hangosan, mégis sejtem, hogy talán ilyenkor már nem túl jó ötlet nekem itt tartózkodni, de talán… talán nem esz meg érte.
- Jó estét Piton professzor! – köszönök kedvesen, bájos mosollyal pofimon, miközben egy rövid ideig arcát tanulmányozom. Olyan jó lenne, ha belelátnék a fejébe, ha tudnám a gondolatait vagy legalább képes lennék az arcáról megállapítani, hogy most ezek után mi lesz. De ez sajnos most nem megy, ő pedig csak közelít felém, miközben automatikusan nyílik ajkam és buknak ki belőlem a következő szavak.
- Astrid. - ajkamba harapok, tudom, hogy ezt nem kéne így, hiszen ő a tanár, joga van úgy hívni, ahogy csak akar, de én egyszerűen utálom, ha a vezetéknevemen szólítanak, főleg úgy, hogy nem egy McCaine jár ide, a Roxfortba. Megszokhatnám már, hogy ő mindig így hív, hiszen nem vagyunk mi barátok vagy bármi, hogy közvetlenebbé váljon a viszony, egy keresztnév kimondásával pedig lehet, hogy ez változna. Ő mégis csak a tanárom, ezt fel kéne fognom, mégse kérek bocsánatot, azzal csak talán még tovább rontanék saját helyzetemen, inkább szabadkozni kezdek ittlétem miatt.
- Igen, tudom, hogy későre jár és ilyenkor már nem itt lenne a helyem. – finoman dús tincseim közé túrok, majd ez után nézek rá a mellettem lévő finom palacsintákra, majd vissza a tanárra. – Esetleg… megkínálhatom egy kis finomsággal? Nem mérgeztem meg. – huncut mosoly jelenik meg ajkamon a méreg szónak hála, hiszen egy bájitaltan tanárnál a mérgek igazi különlegességnek számítanak, mégse örülne annak, hogyha valaki megpróbálna így az életére törni vagy akár csak minimálisan is kárt tenni benne. Én persze soha se tennék ilyet, nem ártanék se neki, se másnak – ha nem muszáj -, de talán ennyit ő is tud már rólam. Évek óta tanít már, az eredményeim pedig tökéletesek, így úgy érzem, hogy nem lehet gond egy kis kínálásból, ha pedig mégis, akkor egyszerűen majd visszautasít. Őszintén szólva örülnék, ha elfogadná, akad bőven neki is, na meg válogathat is abból, hogy mivel szeretné, még szívesen el is készítem neki, már úgy sincs túl sok a tésztából, amiket ki kellene sütnöm. Megkérdezném, hogy mit keres itt, hogy vajon csak a folyosókat járta és megérezte az illatot és jött körbeszaglászni vagy esetleg éhes volt és azért nyitott be ide, de ehhez úgy hiszem, hogy nincs jogom, így jobb, ha inkább csendben maradok, miközben várom a válaszát, kis kezeimet pedig zavartan kulcsolom most össze magam mögött.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-13, 23:51


Későre jár, de kihagyta a vacsorát. Nem volt kedve a sok idegesítő diákhoz, a még idegesítőbb tanári karhoz, akikkel még jópofizni is kell, meg ahhoz a töménytelen mennyiségű ételhez sem, igazság szerint. Akkor még nem volt éhes, eltelítődött ebédkor. A szabadidejét valójában még két röpke órányi alvással is megtoldotta, ami nála igazán ritkaságszámba megy, sőt. Alapvetően nem szereti ilyesmire fecsérelni az idejét, de néha muszáj, még neki is.
Azóta rendbe szedte magát, felöltötte szokásos öltözékét, pókerarcát. Nem ő teljesít folyosószolgálatot, így hát mindenféle további gond nélkül suhan végig a folyosókon, nem kifejezetten foglalkoztatja, egy-egy leágazáson lefordulva vajon találna-e kint ólálkodó diákokat, vagy sem. Persze, ha valaki közvetlenül szembejönne vele, az így se jár épp jól, sőt...
Hanyag de ruganyos léptekkel közelít a konyha felé, szerencsére az az alagsorban van, így nem kell lépcsőket másznia, egyáltalán, nem szükséges nagyon eltávolodnia lakosztályától sem - így aztán nem is időzik indokolatlanul sokat a folyosókon. A konyhába tart, ugyanis mostanra már megéhezett. A kiválasztott célpontot megközelítvén azonban érkezik az első intő jel: odabentről készülő étel illatát sodorja a nem létező szél. Mint minden nagyvad, ő is szagot fogott, de nem kapkod. Talán csak a manók sütnek, noha, hogy mit és miért, az kész rejtély: reggelire igazán felesleges, a holnapi ebédet pedig még igencsak korai lenne. De a manók mindig is furák voltak, és leírhatatlanul szolgalelkűek, végső soron elképzelhető, hogy valamelyik máris előre akar dolgozni. Úgy kell neki.
Az ajtó tehát hangtalanul nyílik ki előtte, ahogy eléggé megközelítette, és ő maga pedig belépdel rajta, csendesen, csak talárjának suhogása hívhatja fel reá a figyelmet. Ahogy belép, meg is torpan, mert a látvány nem egyezik azzal, amire számított, és ez megtorpanásra készteti. Meglehetősen ritkán érik őt meglepetések, ami azt illeti, és ez így is van rendjén. Nincs ő azokhoz hozzászokva, sőt mi több, nem is szereti őket...
Megköszörüli torkát.
- McCaine! - Szólal meg. Hangja halk, mivel egy ideje nem szólt már, kicsit reszelős, alapvetően nem sok jót ígér, azonban van benne némi kérdő él, igaz, ez nem hangsúlyozódik igazán ki. Fél szemmel közben végigméri a növekvő palacsinta hegyet is. Akárhogy is, bentebb lép, és, hogy ez a tény most jót jelent-e...? Talán csak maga Merlin lehetne megmondója, de legalábbis egy valódi jós.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty2014-10-13, 23:15


Piton & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Tudom-tudom, nem is én lennék, ha nem találnám ki így estefelé, hogy palacsintát akarok sütögetni. Bár sokan nem néznék ki belőlem, de nagyon jól főzök és sütök, és mivel kellően édesszájú vagyok, így nekem a nap bármelyik szakasza megfelelő arra, hogy elkészítsem azt, amire vágyom, tehát most is azokat a bizonyos palacsintákat. Tisztában vagyok vele, hogy bármelyik házimanó készségesen segítene vagy végezné el helyettem ezt a munkát, de hiába ajánlkoznak, én csak kedvesen utasítom el őket és tessékelem is ki mindegyiket a konyhából, hagyjanak csak bátran magamra, nem lesz nekem ebből semmiféle problémám se. Pillanatok alatt dobom össze a tésztához szükséges alapanyagokat, majd ez után jöhet a serpenyő, na meg az olaj előkészítése is. A mosogatást azért szívesen rábízom majd a manókra, de az még messze van, előbb még egy tányért készítek magam mellé, majd már neki is kezdek a palacsinták elkészítésének, melyeket fel is dobok éppen akkor, amikor kell. Nem pazarlom az időmet a várakozásra se, inkább addig előhalászok némi túrót, na meg egy kis kakaót és cukrot, és némi nézelődés után pár fajta lekvár is előkerül, melyek mind-mind az asztalra lesznek pakolva. Most is nagyobb adagot csinálok, mint amennyire nekem szükségem lenne, mivel terveim szerint felviszem majd a klubhelyiségbe, hogy a többiek is ehessenek belőle, ha pedig valamelyik testvéremet lesz szerencsém megpillantani, akkor ők se maradnak majd ki a jóból.
Az idő csak telik, én szinte nem is érzékelem, miközben a mellettem lévő tányér egyre jobban telik a finom palacsintával és ha valaki a konyha előtt sétál el, talán még a finom illatokat is megérezheti. Mivel céllal jöttem ide, ezért természetesen nem öltöztem ki csinosan és még szőke tincseimet se színeztem be, tehát marad a szőke, hullámos üstök, a barna szemek némi feketével körbeszínezve és a laza ruha, mely most egy fekete melegítőnadrágból, fehér sportcipőből és egy szürke színű, ujjatlan felsőből áll. Nincs túl sok kivágása, még a hasamat se mutatja, tehát teljesen normális a viseletem, és most külön örülök annak, hogy a tanórákon kívül nem kötelező a talár viselete.
~ Hmm, vajon meg fognak lepődni? ~ - gondolkodom el idő közben, majd amíg egy másik készül, addig azzal foglalatoskodom, hogy némi baracklekvárt csempésszek az egyik palacsintába, amint pedig azt felcsavartam, már jöhet is a kóstoló.
- Ez isteni! – motyogom halkan magam elé, majd egy újabb lendítés, a készülődő palacsinta megfordul a levegőben és visszaesik a serpenyőbe, ez után pedig egy újabb falat baracklekváros finomság kerül ajkaim közé. Azt hiszem, hogy ez jó este lesz, máris feldobódtam.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid   Piton & Astrid - Page 2 Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Astrid & Piton
» Astrid & Piton
» Piton & Astrid
» Sheska & Piton
» Camrise & Piton

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Konyha-
Ugrás: