2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Csak megrázom a fejemet a kérdést hallva. Nem is tudom mikor kerültünk tegező viszonyba, de nem is számít most ez igazán, csak hogy kijussunk innen, ahová persze miatta kerültünk. A hely egyértelműen csapda és ha már olyan nagy nyomozó akkor észrevehette volna, de persze ez nem így történt. Így most nekem kell valahogy kilábalni a dologból, főleg hogy se perc múlva a hátamon landol, azaz először zavarba ejtően szemből kaphatom fel, és úgy mászik hátra, mint valami koala. Ami fura, mert bár nem túl magas, de azért jóval nehezebb, mint egy koala. - Hát... semmi gond, gondolom. - persze akad, hiszen miatta vagyunk itt, mert nem tud megülni a hátsóján, de már épp elégszer oktattam ki e miatt azt hiszem. - Igazán kereshetne magának valami hobbit. - teszem még hozzá. Mondjuk az iskola mellett olvashatna, vagy járjon el egy varázssakkörbe, tudom is én, amihez kedve van, de több értelme lenne, mint minden áron a kalandokat keresni, hogy aztán a végén lehetőleg ilyen helyzetekbe kerüljön, vagy rosszabb esetben a Szent Mungóba, még rosszabb esetben egyenesen a föld alá. Bár erősen kétlem, hogy akár a mai kaland után képes leszek meggyőzni arról, hogy változtasson az életén. Mint egy rossz gyerek, aki semmiből se tanul. - Én nem látok semmi furcsát, menjünk inkább. Ha már csapda sétáljunk bele, az a legegyszerűbb. - halálra rémült, nem csoda, ha furcsa dolgokat lát. Én legalábbis erre fogom. Az előbb még sikítófrászban tört k nem igaz? Most meg azt hiszi nem is vagyunk itt, hát mi ezen annyira meglepő? Én a pálcám átvétele után elindulok a pince felé, nézzük meg miért vezetett oda a kislány, aztán majd meglátjuk, hogy mi vibrált be neki. Ha már úgyis csapda, akkor lessük meg, hogy ki és miért akart minket annyira csapdába csalni.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Nem túlságosan izgat, hogy forgatja a szemeit. Megszoktam már, hogy igencsak kisebbségben vagyok mindazokkal szemben, akik nem vállalnak felelősséget másokért. Nem tudom, hogy a titokzatos idegen miért ép engem szemelt ki, hogy figyelmeztessen, mert minden más tekintetben flegmának, és nemtörődömnek tűnik. Minek akar megmenteni, ha összességében butaságnak, sőt, ostobaságnak tartja a hitvallásomat? Úgyis hiába magyarázom, hogy én már nem fogok megváltozni, ő semmiből sem ért, és még engem gondol makacsnak. - Hagyjuk. – Fújtatok legyintve, és beharapom a számat, még annyit sem ér, hogy veszekedni kezdjek vele. Csak mert úgy érzi, hogy valamire figyelmeztett, nem lehet befolyással az életemre, majd én eldöntöm, hogy mi merre. - Akkor miről szól a te életed? – Kérdezek mégiscsak vissza, holott el akartam magamat határolni attól, hogy fogást adjak a veszekedéshez. Valamiért mindenképpen meg akar győzni, akkor fejtse ki az álláspontját. Én amióta az eszemet tudom ebben élek a szüleimmel, és Ralph is ilyen volt. Nem ismerek más álláspontot, a külső vádaskodások pedig sosem érdekeltek. De ez az idegen nagyon makacskodik, akkor csak mondja.. Azaz csak mondaná, mert beijedek az ismeretlentől, és a hátán keresek menedéket, csak akkor tudatosul bennem, hogy még a pálcáját is kivertem a kezéből, amikor már a nyakát karolom át. - Bo-bocsánat.. – Motyogom, és lejebb ereszkedem, de még mindig nem indulok ki mögüle. Főleg, hogy lefelé kéne menni.. Először is a pálcámat keresem meg, ott van a földön, majd az övéért is lenyúlok és a kezébe nyomom. Már éppen bevárnám, hogy elinduljunk lefelé, amikor picit homályosan kezdek látni, mintha nem lenne minden tiszta, bevibrál a látásom, és az elmémben is valami különös matatást érzek.. - Olyan, mintha álmodnék.. De az aligha lehetégées.. Lehet, hogy valójában nem is vagyunk itt? – Kérdezem végül az idegent, hátha meg tud erősíteni, vagy éppen cáfolni..Kissé elbizonytalanodtam, pedig nem szokásom..
Csak magamban forgatom a szememet. Komolyan fárasztó, hogy ennyire nem hajlandó gondolkodni és hallgatni rám, pedig nagyon úgy fest, hogy nekem van igazam, mert sikeresen csapdába sétált. - Értem, tehát ha megszívtad vállalod, bár ha gondolkodnál nem kerülsz ide... mondtam, hogy direkt keresed a bajt. - hiszen fel sem térképezte a helyet, pedig ott van a mágiája, amivel megtehette volna. Előbb megnézi nincs-e itt valami turpisság, főleg hogy tudja jól, hogy nem épp jót akarnak neki elég sokan. Ennek ellenére belesétál a csapdába, ami ha nem is ellene szól, attól még ugyanúgy kerülhet az életébe és akkor a huss a nagy vágyaknak, hogy megmentsük a világot és benne mindenkit. - Számomra nem. Az életem kockáztatása nem kaland és... nem is értem. - nem, őt nem értem, nem a helyzetet, hanem egyértelműen őt. Elég furán áll az egészhez és nem pontosan értem, hogy miről is beszél vajon, hiszen eddig meg iszonyú komoly volt, most meg kaland az élet. Hát megkapja a kalandját, amikor beérünk, mert a véres lábnyomok nem valami bizalomgerjesztőek annyi egyszer holt biztos. Lássuk be nem is kellene bemennünk, de persze úgy is képtelen megállni, hogy ne nézzen körül, én pedig csoda, hogy el tudom kapni és nem esem hátra, amikor konkrétan rám vetődik. A legszebb, hogy még a pálcámat is kiveri a kezemből, amit már épp lendítenék, de mivel megpróbálom elkapni a pálca is a földön koppan a jelenés pedig elindul lefelé. Csak magamban morgok egyet és megpróbálok a pálcáért indulni. Arra most esélyt sem látok, hogy lefejtsem magamról a nő karjait. - Legalább ne fojtogasson... - mert azzal nem jár jól, ha még össze is esem. A pálca viszont messze van, a jelenés viszont közel, még sem indul meg felénk, hanem hátrébb suhan, amikor a pálcámat akarom elérni, sőt mintha... Igen lassan emelkedik a keze és a pince felé mutat, azaz a padló felé, de sejtésem szerint a pince lesz ott. - Látja nem akar minket darabokra tépni, szóval ha leszállna a hátamról, ott a kaland... odalent. - kissé cinikus a hangom, de lássuk be eddig nagy volt a szája és bár az én szívem is a torkomban dobog még sem dobtam el mindent és pánikoltam be csak mert megláttam egy szellemet, főleg hogy azok az Roxfortban mindennaposak, bár nem az ilyenek, de... fogjuk rá. Végre felveszem a pálcámat és akkor irány lefelé, remélem, hogy jön velem, bár kétlem, hogy szívesen maradna kettesben a szellemmel és szemezgetne vele.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Fújtatva meredek rá, igazán gonosz dolog volt így visszavágnia, orvul aláhúznia, hogy mennyire kiváncsi természet vagyok. Talán igaza van, ezért színtelen kifejezést húzok fel az arcomra, mintha holmi kihallgatás lenne, ahol érzéketlennek kell tűnnöm, nehogy ezzel befolyásoljam a gyanusítottat. - Tulajdonképpen meglehet. Következetes vagyok, de így működöm. Megvizsgálok minden lehetőséget, mert ez vagyok én. Ha így ki tudnak játszani, akkor vállalom. Erre esküdtem fel egykor. – Az már más kérdés, hogy az eskümnek már nem kéne élnie, hiszen felfüggesztettek, már jelvényem sincsen, de..mi mást csinálhatnék? Az alap bűbájokat letettem a Roxmortsban, és ha nincsen jelentés, akkor csak napi szinten körbemászkálhatok, és ellenőrizhetem, hogy a thestrálok nem gázoltak e bele valamelyik varázslatomba, amit meg kéne újítanom. - Enyje.. hát milyen bátor férfi Ön uram? Legyen Önben egy kis kurázsi, talpraesettség. Hát nem kaland az élet? – Mosolyodom el végül, kárörvendő nem vagyok, hiszen nem akartam magammal csalni valami büntény helyszínére, igaz, hogy követtem őt, de végül a férfi volt, aki utánam mászott. Nem akartam, hogy társakká váljunk, de valahogy mégis megtörtént. Már csak azt nem értem, hogy hova tűnt a benejlonozott hulla, de vélhetően nem is volt igazi, csak álca, hogy behúzzanak főleg engem a csőbe, hiszen a fickó ennél sokkal józanabb típusnak tűnik. A lépcsőn talált lábnyomok alapján a korlátra támasztom a tenyeremet, hogy meginduljak a padlás felé, de már néhány lépés után azt tapasztalom, hogy a fenti ajtó kivágódik, és furcsa jelenés tárul a szemünk elé. A Szent Mungó javasasszonyainak rendruháját viseli, de ezt leszámítva nem sok emberi van benne. Kékesen oszladozó arca alapján valaha élő lehetett, most már csak valami kóbor lidérc, szellem. Acéldarabokkal van borítva, mintha kellene neki még valami anyagi test is. Mintha.. Valaki a mágiát és a mugli tudományokat akarta volna ötvözni. Mindkettőben járatos vagyok, ám külön-külön. Na de egyszerre..? Hogy hat ez rám? - Vááááá!!!! – Üvöltök fel nem túl nőiesen, négyesével szedve a lépcsőket lefelé, és koalamód pattanok fel Benjamin ölébe a derekát átkulcsolva a lábbal, hogy aztán helymászóként induljak inkább hátra, a vállába kapaszkodva, onnan lesve fel a jelenésre, amely körül mintha lassított lenne még a felvétel is, hűvös szélroham csap a hajunkba. Ha eddig bátor, és határozott voltam, most olyannak tűnök, mint egy halálra rettent kislány. A pisztolyom és a pálcám valahol útközben lepottyant.
Beletörődök, lassan tényleg, hiszen egyszer már faképnél is hagytam, de az se ért semmit, hiszen utánam jött. Mintha tényleg direkt konokul csak azt tenné, amit a másik nem akar, direkt ellenkezik és erről még csak lebeszélni sem lehet és még csak azt sem tudom, hogy miért viselkedik így. Vajon tényleg ennyire meg akar halni? Hiszen így az lesz a vége. - Láthatja még csak nem is az, átverés volt, elég könnyű magácskát csapdába csalni... - csak sóhajtva csóválom a fejemet. Nem értem, miért nem gondolkodik, vagy legalább próbálja meg. Mintha tényleg édes mindegy lenne, hogy él-e hal-e, amit megértek, ha azt nézzük hogy minden családtagja halott, de azért nem kellene ilyen látványosan megöletnie magát. Arra vajon gondolt már, hogy mi lenne a vége, ha másnak is baja esne a meggondolatlansága miatt? Hiszen lássuk be ez is bekövetkezhet még a jövőben, ha nem hajlandó átgondolni, hogy mikor és mit tesz nem igaz? Persze nem az én dolgom, ha innen nézzük, viszont ha már belekeveredtem, mert utána jöttem, akkor nincs mit tenni, úgy sem valószínű, hogy innen csak úgy le lehet lépni. Maximum, ha itt hagyom a fogamat miatta akkor majd rájön, hogy miért olyan nagy ostobaság folyton az életét kockáztatnia. - Szórakozik igen, vagy pusztán csapda és talán épp a halálát akarják.. most már az enyémet is. - morgok még azért bőven a bajszom alatt, a végén már azért nem is hallja mindet, tényleg csak morgás, amivel sokat nem érek, mert elindulunk be. Odabent csend van és bár hullaszag nincs, de azért elég poshadt a levegő, főleg hogy az ajtó be is vágódik mögöttünk. Nem rezzenek meg, minden bizonnyal ő sem. Sötét van, a ház kopottas, réginek tűnik így belülről, de mégis látni a porban még így a lumos fényénél is az emeletre vezető lábnyomokat. Kérdés, ha az egész csapda érdemes-e követni, de ha ő volt aki minden áron ide akar jönni rábízom, hogy merre induljunk.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Ha valamit a fejembe veszek, megyek előre mint az ágyúgolyó, és ez most egy ilyen helyzet. Túlságosan kétértelmű felvetései voltak, hogy tudni akarjam, most éppen kinek vagyok az útjában. Ő tudja, vagy sejti, mégsem nagyon hajlandó kiadni nekem az infót, így a legtöbb, amit jelenleg megtehetek, hogy nem szállok le róla. Nem tűnik rossz embernek, sőt, még valamennyire ismer is, csak valamiért nem választott oldalt, legalábbis nyíltan nem. Sokan félelemből tesznek így, mert a másik oldal, mint ahova húznának, könnyedén meg tudja büntetni az ellenségeit. - Pedig úgy tűnt, mintha pontosan tisztában lenne a helyzetemmel. Különös alak maga uram, és jól látja, tényleg hiába győzködne.. – Rázom vadul a fejemet, én már csak ilyen vagyok, vérbeli auror, aki még a halál árnyékában sem tudja feladni. Láthatóan nem a hozzám hasonlókkal hozta eddig össze a sorsa, vagy lenézi a nőket, hát bánomisén, én meg ilyen vagyok. A hullát meglátva egyből bekapcsolnak az ösztöneim, kaland van kilátásban. Utána akarok járni, hiszen erre esküdtem fel, és ez alól nem ment fel mindaz, hogy most Dumbledore-nál dolgozom. Átlendülök választ se várja, de sehol senki, még a hulla is eltűnik. A fickó nem sokkal később mögöttem, hát ennyire nem akar lemaradni? Dobáljuk egymásnak a labdát, hogy ki követ kit? - Hagyjak felderítetlenül egy esetleges bűnügyi helyszínt? – Kérdezem provokatív szemöldökmozgatással, nem is tudom, hogy miért, de akkor is jól esik, hogy valaki itt van, és védi a hátamat. Az embernek igenis kell egy társ, és én már jó ideje egyedül dolgozom. Ez a fickó elég szabadszájú, de hát én sem vagyok piskóta. - Hova tűnt egyáltalán? Valaki szórakozik velünk? Menjünk beljebb! – Indítványozom, előhúzva a mugli pisztolyomat, pálcát is villantok, aminek a végére már parázslik a Lumos. Keresztbe teszem egymáson a csuklóimat, hogy a pisztolyt kitámasszam a pálca fényében, és már keresztezem is a lépteimet a küszöbön át. Ha már nyitva az ajtó, miért ne fogadjuk el az invitálást?
Egyszer már faképnél hagytam, de úgy fest, hogy még abban is túlságosan eltökélt, hogy lerázni sem hagyja magát, pedig egyértelműen jelezte, hogy nem igazán van szüksége segítségre, így pedig nem tudom, hogy mit is tehetnék még. Talán igaza van, nem az én dolgom, hogy foglalkozzam vele, vagy épp a bajaival, ahogyan az én bajaimmal sem foglalkozik semmi, még is a lelkiismeretem úgy tiszta, ha legalább ennyit megteszek, a többi pedig már úgyis rajta múlik. Ha nem hajlandó tenni saját magáért, hát nem hajlandó, ezek után már végképp nem az én dolgom nem igaz? - Mégis honnan ismerném? De ezzel nem visz magával senkit, de... minek is győzködöm? - csak megrázom a fejemet egy sóhaj kíséretében. Lassan feladni készülök a dolgot, hiszen feleslegesen tépem a számat és láthatóan semmit sem érek el vele, akkor meg minek csinálom? Nem fog túl sokakat magával rántani, ha csak ilyen piti ügyekben áll szembe piti alakokkal, többet pedig nem tehet, főleg ha el akarják tenni láb alól, akkor az eleve viszonylag hamar be fog következni, ha ennyire szem előtt van, úgy pedig végképp nem igen fog senkit sem magával rántani, legalábbis erre nem sok esélyt látok. Nem akadályozom, amikor elindul, pont a miatt mert már feladtam a meggyőzését, de amikor látom, hogy mit akciózik már megint. Az égre pillantok és egy sóhajt is megengedek magamnak. Hát ennek a nőnek semmi sem elég? Miért kell minden áron beleártania magát mindenbe? Én is érzem az alvadt vér szagát és hamar kiszúrom mit vett észre, de jobb lesz attól bármi is, ha kerítéseken mászik át és minden áron próbál kideríteni valamit, amit... jó eséllyel nem is olyan egyszerű? - Maga... - nem is mondok keresetlen jelzőket, inkább csak magamban morgok egy sort, aztán végül is utána indulok. Nem is tudom, hogy miért, mert sejtem a vesztébe rohan, hiszen amikor átlendül a kerítésen talán már érzékeli is a védőmágiát, ami jó eséllyel arra szolgál, hogy ki ne lehessen jutni onnan egy könnyen, én pedig azt látom, hogy egyszerűen eltűnik onnan, mintha át se mászott volna, ennek ellenére mégis átlendülök, hiába értem már, hogy csapda és igen, amikor átérkezem én is látom nincs ott hulla, sőt semmi, amit láttunk, a ház sem olyan kopott, az ajtó ellenben tárva-nyitva. - Komolyan... volt erre szükség? - újra csak a morgás marad, mert szinte biztos, hogy nem fogunk tudni innen csak úgy lelépni... csak neki nem volt egyértelmű, hogy ez nem valami jó ötlet, és persze esélyem sem volt megállítani. Már meg sem lepődöm. Csak figyelmeztetni akartam, de a végén tényleg komoly bajba kerülök miatta.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Úgy meredünk egymásra, mint két dühös kismacska, ami talán komikus látványt nyújthat, hiszen a komoly százötven centimmel nem magasodhatok a férfi fölé, ám a magabiztosságtól szikrázó szemem talán vele egy szintre emeli. Segíteni akar, mégsem mond indokokat. Ebben kissé magamra ismerek, és ráébredek, hogy ez mennyire idegesítő. Én sem vártam el soha, hogy hősként kezeljenek, tettem a dolgomat egyfajta belső iránytű szerint, mert nem az volt a célom, hogy az újságok címlapjára kerüljek, noha ez számos alkalommal megtörtént. Róla viszont sosem hallottam, még az arca sem rémlik, akkor miért akar ennyire.. mindenáron megvédeni? Megszoktam már, hogy az embereknek mindig, tényleg mindig vannak önnös érdekei, és ritkán találkozom hozzám hasonlókkal, akik azt mondják, hogy csak mert így helyes. Ezért is nehéz elhinnem a hallottakat. - Azért.. mert nem értem! Magyarázatokat várok. Ha egy kicsit is ismer, tudja, hogy nálam nem működik az, hogy húzzam meg magamat. Az ellenségeim bárhol megtalálnak, akkor legalább még előtte, minél többet vigyek magammal az árnyékvilágra. Hát nem logikusabb így? – Higgadtnak tűnő szavakkal felelek, az ajkamon mégiscsak látszik, hogy alaposan felhúz a viselkedése. Engem nem kell megvédeni, ám ha valaki mégiscsak megteszi, legalább válaszokkal szolgáljon, miért éppen a Roxfortban hozom magamra a teljesen értelmetlen gyermekhalálokat hozó sötét varázslókat. Nem, erről nem fog egykönnyen meggyőzni. Nem tűnik rossz embernek, sőt, de komolyan elegem van a titkokból, mindig is az volt a célom, hogy utánajárjak annak, amit leplezni próbálnak előttem. És most íme egy újabb lakat.. Mármint szó szerint. Mert amikor oldalt pillantok, ahol a vörös köpenyes alak eltűnt, egy régi házat látok a sikátor szélén, amelynek vaskapuján friss lakat csüng. A kert elhagyatottnak tűnik, ám az egyik tölgyfa árnyékában.. Mintha be lenne csavarva valami egy nejlonba. Egy test! Félretolom a férfit, már ha hagyja, és átlesek a kerítésen.. Beleszimatolok a levegőbe.. Alvadt vér.. Már akasztom is be a lábamat a kerítés egyik fokába, mintha nem is izgatna, hogy jön-e vagy sem..
Azért egy bizonyos szinten felül eszem ágában sincsen törni magamat, meg aztán nem fogom bajba keverni magam és a saját feladatomat megnehezíteni, hiszen nekem is van küldetésem és azzal, hogy az ő ügyével, hogy vele foglalkozom máris nagyobb esélyt adok arra, hogy netán lebukjam és akkor az egész eddigi teljesen feleslegesen volt, nem volt értelme a küzdelmemnek sem és ezt azért még sem kockáztathatom meg nem igaz? Ezért is hagyom végül itt és nem fűzöm tovább a beszélgetést, de úgy fest még akkor sem adja fel, ha már eleve ő maga volt az, aki kételkedett a szavaimban és eleve ő volt az, aki nem hitte el, hogy tényleg bajban van, vagy legalábbis nem érdekelte különösebben. A fene se tud kiigazodni a nőn. - Miért nem hajlandó ennyivel beérni? Nem mondhatok többet, csak azt kértem, hogy kicsit legalább húzza meg magát. - csak sóhajtok egyet, hiszen nem hagyja annyiban, pedig eszem ágában sincs neki ennél többet mondani. Nem mondok neveket és nem fogom azt sem elárulni, hogy én honnan és mit tudok, mert abból csak baj lehet, én is lebukhatok és nem szeretnék mindent feladni. Mégis legalább addig elhallgat, amíg meglepnek minket. Itt kellene hagynom, de ha már belekevertem magamat, akkor bármennyire is jó lenne még sem hagyhatom csak így itt, pedig... istenemre mondom, amilyen makacs igazán megérdemelné. - Nem új, de a lista igen, most került fel az elejére, de nem azért vagyok itt, hogy neveket adjak a kezébe, érti? - nem felbujtani akarom, hanem azt szeretném, hogy ne öljék meg, mert azok alapján, amiket hallottam róla alapvetően rendes nőnek tűnik és jó auror volt, de ha nem fejezi be akkor ennek csak rossz vége lehet. A hátam mögött a mocorgás lassan elhal, én pedig ellépek a faltól, hogy most már rendesen lásson. - Erre van szüksége, a folyamatos veszélyre? - mert ebből más nem sülhet ki. Amíg nem kerül le a listáról erről fog szólni az élete, ideje lenne felfognia végre.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Azért mégsem hagyhatom, hogy csak úgy lelépjen, ha tud valamit rólam. Az nem érdemi információ, hogy rajta vagyok valami halállistán. Ha nem vagyok egészen készséges, akkor már megsértődve lelép? Úgy kezel, mintha valami kislány lennék, akit az apja kénye-kedve szerint rángathat.. Úgy tűnik, hogy nincsen mégsem vele teljes mértékben tisztában, hogy miket vittem véghez. Talán most csak egy bizonsági tiszt vagyok, de ugyanúgy figyelek a gyerekekre, mintha még én magam is auror lennék. Ez hivatás, amely életfogytig tart, meg kell védenem őket. Beleborzongok, hogy esetleg lemaradhatok egy érdemi információról, így némi fáziskéséssel de futok utána. Alacsony vagyok, rövid lábakkal, így alaposan kifulladhatnék, ha nem vinne előre örökös törtetésem, így csak az állít meg, hogy lefogja a vállamat, és betol a sikátorba. Nem tudom, hogy mit akarhat, a fizikai előny egyértelműen nála, varázslat és pisztoly nélkül nehezebben boldogulok, noha komoly erőnléti kiképzést kaptam. - Ezzel nem mond újat. Ki az, és miért? – Lesnék ki, de csak egy sötétbe burkolózó, vörös köpenyes alakot látok csuklyával a fején, aki megreked végül az árnyékok mezsgélyén. Kipillantok a fickó válla mellett, egy pillanatra véletlenül még sikerül is hozzásimulni a mellkasához, de nem látok jobban ki. Mondjuk így sem. Behúzom a fejemet, amikor a sötét köpenyes moccan, nem akarom, hogy meglásson. Inkább felnézek az idegenre, aki láthatóan nem akarja a halálomat. - Ismeri? Vagy valaki új a városban.. aki veszélyes lehet? – Megigazgatom a nyakkendőmet, mert meglazult a nagy futkosásban. A pisztolyom még a helyén van, rámarkolok, és máris nagyobb biztonságban érzem magamat. Mégis, jó lenne ha ez az illető felvilágosítani, hogy egyáltalán miért is akar megmenteni.. Nem is ismer, nem tartozik semmivel..
- Ha mindent tud... - csak megvonom a vállamat és hagyom, hogy azt tegyen, amit akar. Úgy érzem, hogy én megtettem azt, amit megtehettem, nincs több dolgom, akkor miért törjem magamat? A saját lelkiismeretem miatt jöttem ide, azért hívtam fel magamra a figyelmét, hogy én jobban érezzem magamat és tudjam, hogy mindent megtettem, amit lehetett és ennyi. Ha nem hajlandó hinni nekem és nem foglalkozik azzal, amit mondok neki, az már igazán nem az én hibám. Ha tényleg önként megy a halálba, akkor az már nem az én ügyem. Nem fogom tudni lebeszélni erről, ez már látszik és meggyőzni sem, akkor végül is édes mindegy. Amit lehetett megtettem, ennél többet pedig nem tudok, ezért hagyom végül is faképnél és valahol nem is gondolok rá, hogy ne adj isten esetleg utánam jöhet. Nem tűnik olyan alkatnak, aki hajlandó engedni és azzal, ha utánam jön valahol azért mégis csak engedne. Ennek ellenére mégis meghallom a lépteit. Mit lépteit... csak úgy vágtat utánam. Alacsony, nem csoda, ha sietnie kell, hiszen én sem vagyok kimondottan lassú, így aztán tényleg szedheti a lábait, ha azt szeretné, hogy utol érjen, mert én nem várom meg az holt biztos. Csak akkor állok meg, amikor megáll előttem, mert másképp nem igen fog tudni megállítani és akkor már elmondhatja, amit annyira szeretne. - Terv? Nincs... tervem, csak láttam a nevét, egy fontos listán és tudom, hogy megpróbálnak végezni önnel. Egyszerűen csak nem hagyhattam, hogy csak így... főképp, hogy jó auror... volt. - igen végül hozzá teszem azt a kellemetlen szócskát is, akármennyire is nem fog neki tetszeni, de tényleg csak múlt időben beszélhetünk az aurorságáról, akármit is gondol magáról és akármennyire is erőlteti itt a dolgokat. Azt viszont még így is meghallom, hogy léptek közelednek, ezért fogom meg a vállát és tolom beljebb a közeli kis sikátorba. - Maradjon... van rá esély, hogy követnek. - azaz jó eséllyel őt, nem pedig engem, de valószínűleg ezzel tökéletesen tisztában van. Ettől még én is belekeveredhetek és itt most ez a legnagyobb baj, hiszen a lebukást még sem kockáztathatom miatta. Vannak áldozatok, amiket meg kell hoznom tudom jól. Megpróbáltam figyelmeztetni, de ennél többet nem tehetek érte, nyíltan nem állhatok mellé, annak csak rossz vége lenne rám nézve.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
- Tényleg úgy gondolom. Nem kell elhinnie. Viszont amíg élek, ezt fogom csinálni, mert máshoz nem értek. – Vadul rázom a fejemet, én aztán tudom, hogy milyen az, megvédeni valakit, látni a hálát az arcán. Nem ezért csinálom, legbelül tudom, hogy így helyes. Már annyira kérdőjelezték meg a döntéseimet, lényegében az egész világ ellenem van, de nem érdekel. Dumbledore is biztosan tudja, hogy nem tudok megváltozni, csak segített, hogy szusszanjak pár hónapot, de nyilván felmerülhet benne, hogy biztonsági tisztként is közel leszek a tűzvonalhoz, s nem adom fel, hogy folytassam a munkámat. Ha nem is aurorként, de legalább így, végtére is, ha összefüggésbe hozható egy sötét tett az iskolával, akkor kötelességem lehet fellépni ellene. - Mert amit csinálok, ahhoz nem kell mindent átgondolni. Az ösztönök előbbrevalók. Menni kell, akár faltörő kosként, és lecsapni mindenre, ami nem e világra való. A listájukon? Ugyan, azt hiszi újat mondott ezzel? Nagyon jól tudom ezt, mindig is tudtam. – Morranok fel, és megiszom az ő kávéját is, ha neki nem kell. Kicsit túl leszek ettől a kettőtől így pörögve, már érzem is, hogy szívem dupla erővel pumpál, pár óra múlva alaposan ki leszek ütve. Durván megégetem azért a torkomat, mivel gyorsan kellett a két csészével felhörpintenem, és kissé ki is pirulok a koffeinbombától. Fizetek, és utána sietek, megigazgatva a nyakkendőmet, hogy levegőhöz is jussak. A pálcám, és a mugli pisztolyom még a helyén van, így magabiztosan csattogok utána. - Akkor sem értem Önt. Honnan ismer? Miért figyelmeztetett? Engem nem szoktak csak úgy óvni, én szoktam másokat. Ha ne így csináljam, akkor hogyan? Meséljen a tervéről Mr. Éljen a Sötét Nagyúr. – Alig érem be, lévén hosszabb a lába, és még lépéselőnye is van, de azért próbálkozom tökmag módra. Szerencsére a rehab után komoly edzésekbe fogtam, így jó kondiban vagyok, már futólépésben nyargalok mögötte, amíg el nem érem azt, ahol most ő van, hogy ne a tarkójának beszéljek.
Nem értem a nőt. Persze én is az életemet kockáztatom, de mégis úgy érzem, hogy a kettő nem ugyanaz. Én nem direkt hívom ki magam ellen a sorsot, ő viszont mintha nem is lenne hajlandó átgondolni, hogy mit tesz, mintha nem is érdekelné, hogy mi lesz a sorsa a végén. Várhatna még rá valamiféle értelmes élet, de a lehetőségét is elveszi csupán azzal, hogy elébe megy minden bajnak, miközben még csak nem is aurorként van itt, tehát nem lenne a dolga, hogy sötét alakok után koslasson, sőt jó eséllyel, ha megteszi és akár még sikerül is valamit összehoznia, akkor sem hátba veregetést fog kapni majd, hanem nagyobb eséllyel megrovást, amiért kockáztatta az életét, miközben már nem auror hivatalosan. - És tényleg úgy gondolja, hogy ezzel segít bárkinek is? Hogy direkt keresi a bajt? Ez a legnagyobb marhaság, amit hallottam. - nem hiszem el, hogy ő elhiszi, amit mond. Bár lehet, hogy annyit gyakorolta a tükör előtt, hogy mostanra már tényleg elhiszi, hogy így van, hogy azért csinálja, mert úgy gondolja ezzel másoknak segít, ami persze butaság, mert nem ez a módja. Tenni akkor tud, ha átgondolja, amit tesz, ha nyomoz, nem azzal, ha mint most is direkt kikezd ilyen sötét alakokkal csak azért is alapon. Ettől még senkinek sem lesz jobb, nem fog megvédeni senkit sem, maximum előbb éri utol majd a csúf halál és valahogy nem hiszem, hogy tényleg erre vágynak. Az a baj, hogy sokkal több benne a dac, mint a tényleges tenni akarás és ezzel sajnos nem sok mindent fog elérni. - Nem nyert, szó sincs róla. Én tudom, hogy mit akarok és átgondoltan teszem meg, ellenben önnel. De, ha úgy gondolja, hogy tévedek és nem csak a bizonyítási vágy, vagy a semmitevés hajtja... hát menjen. Amennyit tudtam megtettem, figyelmeztettem, hogy a listájukon van és minél többször bukkan fel ilyen helyeken annál rövidebb ideig fog élni. Ha önnek ez kell... - nem fogadom el a kávét és úgy érzem győzködni sem fogom. Főleg, mert az a hármas még mindig elég jelentőségteljes pillantásokat vet ránk, ami nem jó hír. Ezzel még én is bajba kerülhetek, miért beszélek egy ex-aurorral. Magyarázatot kérnek majd tőlem, Spencer természetesen és miatta nem kerülhetek komoly bajba, mert én tényleg azért vagyok itt, hogy valami jót tegyek, nem úgy, mint ő, aki csak a bajt keresi. Felállok hát, a kávéval nem foglalkozva és elindulok kifelé. Rá bízom, hogy követ-e, a legjobb esetben is odakint vagyok hajlandó bármit is folytatni, mert itt egyelőre túl sok a figyelő szem, ami még gondot okozhat.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Maradok végül a helyemen, miután a maffiózó és a sleppje a bárpulthoz indulnak behajtani a védelmi pénzeket. Itt és most úgysem tehetek semmit, végtére is ez már megszokott ügymenet, amíg nem történik véres gyilkosság, elég nehéz lépni. És egyébként sem én vagyok a szolgálatban lévő auror, be kéne fognom a számat, viszont amikor ez az idegen rámförmed, megtehetném, hogy én is kiakadok, ám mivel már eleve duzzogtam egy sort, most higgadt maradok, csupán enyhén megemelve a vállamat. - Ahogy mondja. Képtelen vagyok. Ez nem úgy működik, hogy visszavonulok, vagy lefokoznak. Aurornak lenni nem munka, hanem hivatás. Nem a halált keresem.. Segíteni akarok azoknak, aki rászorulnak, mert így tisztességes. – Pontosan tudom, hogy megkínozhatnak, vagy mások ellen fordíthatnak, de ez sem riaszt el attól, hogy tegyem a dolgomat. Most csupán Dumbledore miatt fogom be a számat, de hát istenem, ha úgy alakulhat a helyzet, hogy teljesen véletlenül ott vagyok, amikor varázspárbaj alakul ki, megvédhetem akit kell, mert így a helyes. - Különben is, miért pont velem foglalkozunk? Higgyem el, hogy azért akar így istápolni, mert olyan irgalmas szamaritánus, hogy nem akarja, hogy bajon essen? Fogadjunk ezer galleonban, hogy lényegében Önnel van a gond. Lelki válság, bosszúvágy, fájdalmas törés.. És változtatni akar.. – Nem szokásom ilyesmit tenni, de kacsintok, tudom, érzem, hogy a veséjébe láthatok, beletaposhatok abba a bizonyos gyenge pontjába. Hiszen nem ismerem, ő sem engem, legalábbis ha csak nem olvasott rólam, de nem akar vérontást, és engem akar kimenekíteni ebből az egészből. Egyáltalán ki a fene ez az alak? Valami koravén lerokkant ex-auror? Lényegében mint én? Ő is bent feküdt az ispotályban hónapokig? Látogatta valaki? Miért akar nekem segíteni? Hol maradnak a válaszok? Ha már itt vagyunk, rendelek egy-egy jó erős kávét mindkettőnknek. A trió addig a pultnál tárgyal, és olykor jelentőségteljes pillantásokat vetnek ránk.
Csak a fejemet rázom, meg. Nem tudom, hogy a nő pontosan mennyi idős, de körülbelül egy korúak lehetünk, mégis úgy látom, hogy nem viselkedik túlságosan felnőttesen ezzel a hozzáállással, mintha csak hisztizne, nyafogna, hogy minden úgy legyen, ahogyan ő akarja és ha nem úgy lesz akkor veri az asztalt. Pedig ettől még nem lesz hős, csak hamar megöleti magát, de mintha ezt nem is akarná megérteni. - Tudja jól, hogy ez nem így működik. Sokan tesznek, de van aki félti a családját, más csupán tudja, ha megöleti magát attól a világ nem fog megváltozni. Ezzel azért tisztában van? - nem fognak érte könnyeket hullajtani és mint hőst ünnepelni, hogy akkor miatta mindenki és minden más legyen, ez fel sem merülhet. De mintha ebbe valahogy bele se nagyon gondolna. Nem... ő egyszerűen csak meg fejjel a falnak és semmi sem érdekli különösebben és ez az, ami hatalmas nagy hiba, mert így semmit sem fog elérni. A fickók is, akik megállnak az asztalnál csak provokálják, de ha nem hagyná annyiban jó eséllyel a túlerő miatt ő húzná a rövidebbet. Tényleg erre van szüksége, ezzel váltja meg a világot, ha pár piti rosszfiú ellátja a baját? - Jó ég! Képtelen leállni? Nem beszélhet Spencerrel és ő nem egy informátor, ahogyan én sem. Már azzal is bajba kerülhetek, ha tudják, hogy itt voltam magával, erre sem gondol igaz? Az a három lehet, hogy piti alak, de akkor is gátlástalanok. Arra lett volna szüksége, hogy ha nincs szerencséje egy párbajban alul maradjon és ki tudja mi lett volna a vége? Tényleg azt hiszi, hogy a halál a legrosszabb, ami a sorsa lehet? - fel sem foghatom, most már kicsit talán akaratlanul, de a hangomat is megemelem, mintha csak egy rossz gyereket akarnék leteremteni. Sok mindent láttam már az utóbbi egy évben, olyan dolgokat, amiket még most sem tudom, hogyan voltam képes rezzenéstelen arccal végignézni. Jó eséllyel csak nem volt más választásom, de ő mintha direkt menne szembe mindennel, mintha szándékosan keresné a bajt és az lenne a célja, hogy végezzenek végre vele és a családja után mehessen, de ennél sokkal rosszabb opciók is vannak. Kaphat olyan agymosást, hogy önként áll át a sötét oldalra, csak valahol legbelül marad meg az eredeti önmaga, de olyan halkan, hogy még csak könyörögni se tudjon senkinek, hogy vegyék el az életét, mint sem így kelljen élnie.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
- Hajszolom? Ön szerint az hajszolás, hogy kiállok az igazság mellett, mert mások nem teszik? – Azért kicsit túlzok, mert rengeteg auror van. Csak éppen a legtöbben nem merik felvállalni, hogy akár az életüket is kockáztassák az igazságért. Az más kérdés, hogy jelenleg már én sem vagyok auror. Nem mondom, hogy ennek az idegennek itt mellettem igaza van, de az én megoldásom sem volt feltétlenül sikeres, hiszen a családom és a szerelmem halott, én meg elvesztettem az állásomat. Viszont.. én is megöltem néhány nagykutyát, többeket meg a dementor csókra ítéltettem a minisztérium által, s most az Azkabanban rohadnak. Na igen, ezáltal nem vagyok éppen egy közkedvelt személyiség, és talán igaza van abban ennek a fickónak, hogy a Roxfort védelmet nyújthat Dumbledore felajánlása miatt, de azt hiszem, egykori igazgatóm is tudta, hogy előbb utóbb nem fogok megülni a fenekemen. Nálam ez az előbböt jelenti. Kivárok, amint megérkeznek a nagyfiúk, a társam furcsa módon visszanyom a helyemre, amit nem értek, már nyitnám a számat, hogy éles nyelvemmel perlekedve elküldjem őket a búsba, és felelősségre vonjam őket már csak a védelmi pénz miatt. Ehelyett úgy állít be, mint valami macát. Duzzogva fonom karba a kezemet, és végül maradok ahol vagyok. Engem nem kell... megvédeni.. Miért érzi mindenki azt, hogy védelemre szorulok? Picit szájhúzva ugyan, de nem megyek bele a kötekedésbe. A közjáték után hagyom, hogy a hármas elvonuljon a hátsó raktárak felé, szívem szerint mennék utánuk, vagy éppen a kocsma mögötti utcába, hogy onnan lepjem meg őket. - Erre meg mi szükség volt? És különben is, ki az a Spencer? Valami informátor? Mikor beszélhetek vele? – Kicsit be vagyok sózva, mert nem szeretem, ha csak így leállítanak, az idegen meg ezt tette. Abból a szempontból igaza volt, hogy túl nagy a tömeg, kár lett volna másokat veszélyeztetni, mert nekem mindegy, de civil áldozatokért hadd ne égjek már a pokolba. Fújtatva megigazgatom a copfomat, majd kedvetlenül felhajtom a megrendelt vajsört. Törölgetem a számat és értetlenkedve meredek különös párfogómra, aki mintha mindent tudna rólam. Jó, ott az a rengeteg újságcikk, de mintha ő a vesémbe tudna látni. Kellemetlen érzés, annyi szent!
Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nagy kihívás lesz, vagy épp szinte lehetetlen meggyőzni őt arról, hogy ne keserítse meg a saját életét, hiszen most erőteljesen azon van, hogy mindenáron eltetesse magát láb alól és ha így folytatja könnyen meg van rá az esély, hogy még sikerül is neki, akármennyire is próbálom meggyőzni arról, hogy ez nem épp a legjobb út számára. Nem értem ezt a nőt. Persze az világos, hogy a családja halott, de ha annyira változtatni akar a világon azt mégis csak ésszel kellene megtennie és egyelőre ez nagyon nincs meg benne. Semmi logika abban, hogy megöleti magát, mert mindenbe beleüti az orrát csak azért is. Egy idő után előrehozzák a listán és nem fogják elfelejteni, tehát nem éri el a célt, mert halottként nem igen tud tenni senkiért, sem változtatni a világon, tehát mi értelme? - Ha túl korán meghal azzal mégis kikent ment meg? Egyelőre szerintem csak hajszolja a halált, elébe megy, ennek pedig semmi értelme. - nem értek vele egyet, hiszen az iskolában van és most mit tett? Nem nyomozott, hanem inkább elébe megy a bajnak, mintha inkább csak keresné azt és ennek lássuk be, hogy semmi értelme sincsen. De nagyon félek tőle, hogy őt erről nem igen fogom tudni meggyőzni. És persze még nehezebben megy a dolog, hiszen megjelenik a négy sötét alak is. Egy ilyen helyen ez nem csoda, az inkább hogy csak kötekednek első körben és nem tesznek semmi mást. Egyelőre várok és csak sóhajtok egyet, amikor Ariadné felpattan. Persze visszavágna, sőt ha jól sejtem akkor még akár itt helyben bele is kezdene valami varázslópárbajba, amivel még a bokáját is megütné, vagy rosszabb. Csak sóhajtok és most már hátratolom rendesen a csuklyát a fejemről és én is felállok. A nőt finoman nyomom vissza a székre, ha nem ellenkezik nagyon. - Fiúk... tényleg szükség van erre? A hölgy csak iszogat és most épp nekem van dolgom vele. Intézzétek az ügyeiteket és álljatok tovább. - még egy fogjuk rá, hogy kedves mosolyt is mellékelek, vagy inkább afféle parancsolóan riasztót? Annyi biztos, hogy a négy alak közül az egyik a hangadó úgy fest azért mégis csak megismer, ezért aztán láthatóan ki is húzza magát kicsit. - Oh Ben, nem is láttam, hogy te vagy az. Spencer jól van? Szóval nektek is itt van valami ügyetek? Mert akkor nem zavarunk. Nem akarok balhét. - úgy fest Spencer neve még mindig elég jó védjegy és a pasas fel is ismert. Lehetséges, hogy találkoztam már vele azóta, hogy beépültem. Az a mázli, hogy ezek a fajankók elég ügyefogyottak és hajlamosak nem látni a fától az erdőt. Egy kezdő aurort nem jegyeznek meg arcról, de egy komoly sötét alak embereit naná. Azon az életük múlhat. - Épp csak beszélgetek a hölggyel, úgyhogy ha megtennétek... - a fickó még pár elhadart elnézést kérést elmormol, remélem, hogy Ariadné is lenyugszik és nem üti bele az orrát a nagyok dolgába addig is, aztán folytathatjuk a mi kis beszélgetésünket, hátha jutunk valamire, aminek még értelme is van. Csak az ebben a kellemetlen, hogy visszajuthat a főnökömhöz, hogy beszéltem a nővel, és ezt még nem tudom, hogyan fogom kimagyarázni.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Fogalmam sincsen, hogy a feltűnő idegen miért is próbál ennyire a lelkemre beszélni. Nem hiszem, hogy iskolai tanár lenne, akkor már találkoztunk volna, és különben is, ő a Roxfortban beszélne a lelkemre, nem egy sötét sikátorban akarna győzködni. Már bent vagyunk a kocsmában, és ahogy jól látja, én már csak arra várok, hogy kitörjön a balhé, hogy igazolást nyerjen, amihez oly makacsul ragaszkodtam. A bűnözés sosem szűnt meg létezni, még akkor sem, ha egymagam győzedelmet arattam a nagyszabású sötét varázslós perben. Már nincsen kivel megosztanom a győzelem édes ízét, mindenki elhullott mellőlem, éppen ezért nem fogom feladni, amíg az utolsó is szabadlábon van az általam megismert bűnszövetkezetből. - Miért lenne értelmetlen? Másokat megmenteni értelmetlen? – Rázom a fejemet, nem értem, hogy miért mondja ezt. Miattam alhatnak nyugodtabban, akiket megmentettem a zsarolások nyomasztó terhe alól. Elgondolkoztató, amit mondd, de nem tudok mit kezdeni a helyzettel, elkótyavetyélve érzem a tehetségemet. És az viszont teljesen érthetetlen, hogy az idegen miért próbál „jó” útra téríteni, neki ebből mi a haszna? Az iskola barátja, aki Dumbledore-nak akar segíteni? Végülis ebben is van ráció. Azt viszont nem értem, hogy miért nem rezzen meg, amikor a maffiafőnök emberei megérkeznek. Lehet, hogy közülük való? Ezt az elméletet viszont nem cáfolja és nem erősíti meg a tény, hogy a négy sötét alak egyenesen a mi asztalunkhoz lép, amelyett, hogy a fogadóstól húznák be a védelmi pénzt. - Nahát.. Halifax felügyelő. Ja nem, már az sem. Jelvény nélkül már nem ugrál annyira a kishölgy?– Na ez az a pont, amikor felpattanok, hacsak az alkalmi társ vissza nem ránt, de ha nem állít meg, paprikavörösen kezdek majd bele a mondandómba. Előtte viszont amikor megkaptam a „bemutatkozást”, a másik három gúnyos röhögéssel kommentálja le a főnök szavait. A csuklyás idegen meg csodálkozhat, hogy miért vagyok még mindig öntörvényű.. Pont az ilyen alakok miatt. Hiszen ők sem hagynak békén amíg élek.
Tudom én már előre, hogy ez nem lesz egy könnyű menet és persze azt is mondhatom, ha nem hallgat rám az már nem az én bajom, de mégis csak kolléga, és csak azért, mert ennyire keresi a bajt és a saját vesztét nekem még nem kell hagynom, hogy meg is találja azt. Megpróbálok segíteni neki, hátha sikerül és ha nem... akkor ráérek akkor gondolkodni, hogy hogyan tovább. Egyelőre még nem tudom, hogy hallgatni fog-e rám, de abban biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű meggyőzni, hiszen minden bizonnyal bővebb indoklást kér, válaszokat, pedig ezt nem adhatok neki, legalábbis nagyon bőveket biztosan nem, hiszen azzal a saját feladatomat és az életemet tenném kockára és itt még csak nem is az életemen van a hangsúly, hanem sokkal inkább a feladatomról. Nem bukhatok le csak azért, mert neki akarok segíteni, ha túlságosan makacsa akkor mondhatni magára vessen. - Mert úgy gondolom, hogy nem kellene az életét kockáztatnia főleg ilyen... értelmetlenül. Nem a munkáját végzi, inkább csak szó szerint a bajt keresi, nem igaz? Ennek mi értelme? Ennyi erővel vissza is utasíthatta volna az iskolában kapott állást, mert csak elherdálja. - nem vagyok bántó, sőt számon kérő sem, de azért éreztetni akarom vele, hogy nem jár jó úton. Tehát meg kell győznöm? Egyelőre még nem tudom hogyan és azt sem, hogy van-e egyáltalán értelme, vagy akarom-e. Ezt még át kell gondolnom, ezért megpróbálok a lelkiismeretére hatni, hogy gondoljon bele ezzel kiknek árt, hiszen van aki most bizalmat szavazott neki, maga az igazgató ő mégis a bajt keresi, de nem szakszerű nyomozással, hiszen most is csak itt figyelt a sötétben, hátha ráakad valakire, aki bajt kever. Egyszerűen csak a bajt keresi, aminek lássuk be semmi értelme sincsen.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Nem azért kaptam annyi kitűntetést, mert félénk alkat lennék. Amilyen pici vagyok, olyan harcias, ráadásul a varázslatok nem nézik, hogy kinek a pálcájából sültek ki. Van érzékem hozzá, és annak ellenére, hogy vélaként inkább az igézésekhez kéne értenem, laza csuklómozdulattal használom a különféle taroló, hátráltató átkokat. A különös idegen még arcról sem ismerős, pedig sokszor nyálaztam végig a körözési rendelvényeket. Mondjuk az is benne van a pakliban, hogy alig látom a szemeit a csuklya alá bekandikálva. Fiatal, nagyjából egy korúak lehetünk, de ez azt is jelenti, hogy hozzám hasonlóan sok mindenen lehet túl. Talán őrült, hogy így élteti a nagyurat? - Akkor mibe avathat be? – Kérdezem szigorú hangsúllyal. Barna szemeim végigfutnak az alakján, olyan magabiztosnak, kérlelhetetlennek tűnik. Ha az, akinek gondolom, halálfaló, akkor bizony nem lesz könnyű csata. Csak azt nem értem, hogy miről beszélgetünk? Így most olyan, mintha valami titkos paktumra készülnénk lépni. Az elő se fordulhat, sosem szoktam lepacsizni egyetlen sötét alakkal sem. A beépített informátoraim is valójában a törény oldalán áltak. A törvény, amely elvek alapján segít érvényesülni. - És Ön miért akar nekem segíteni? Ha ismer, tudja, hogy nem hiszek a titokzatos pártfogókban. Mondja el, hogy mi a célja, egyébiránt hamvábaholt az egész ügy. – Úgyse fogok leállni, ahogyan mindig is megpróbáltak sokan félreállítani. Legfeljebb belehalok. De ha már meghalt a családom, érje meg ez az áldozat, hogy véghez is tudjam vinni az elképzeléseimet. Nyelek egyet, és a pálcámra simul a kezem, ahogyan nyilik a kocsma ajtaja, és belép fél tucatnyi alak. Naná, hogy az egyik legfontosabb hatalmon maradt nagykutya emberei. Hogy is hívják? Cassioni. Személyesen persze nem jelent meg, de a kis csahosait küldte, hogy szedjék be a védelmi pénzt. Akár lejjebb is csúszhatnék a székemen, de olyan mindegy, nem tudnék észrevétlenül kimenni. Nem is akarok.. Inkább várom a hatást. Kérdés, hogy az idegen tud e még ez előtt válaszolni..
Biztos voltam benne, hogy velem tart majd, hiszen úgyis kíváncsi lesz, hogy mit akarok tőle, hogy miért kerestem fel és főleg, hogy miért így hívtam el magamra a figyelmét, mert biztos vagyok benne, hogy mostanra már nyilvánvalóvá vált számára, hogy ez neki szólt, nem pedig másnak, sőt talán az is, hogy semmi közöm a halálfalókhoz, bár minden bizonnyal azért még így is gyanakvó a tekintete és azon tanakodik az utolsó pillanatokig, hogy vajon leüljön-e velem egy italra. Bár gondolom sejti, hogy itt azért különösebb baja nem eshet és nem sok értelme lenne, ha most megpróbálna elrángatni innen, hogy nekem támadjon, főleg addig, amíg fogalma sincs róla, hogy ki vagyok és mit akarok tőle, mert az biztos, hogy addig nem nyugszik, amíg ezt meg nem tudja. Igaz nem ismerem jól, de az előélete alapján azért sok mindent ki lehet következtetni róla és nem tévedek végül utánam jön és pár pillanat múlva már velem szemben foglal helyet és az italát kortyolgatva várja, hogy belekezdjek és tálaljam neki at, amiért itt vagyok. - Ebbe nem avathatom be hölgyem, nézze el nekem, de gondolom tisztában van milyen az, amikor az akcióiról nem számolhat be csak úgy akárkinek. - kortyolok egyet magam is a poharamból, mielőtt belekezdenék. Össze kell szednem a gondolataimat, mert nem találtam ki előre, hogy mi lesz a szövegem, nem gondoltam át előre, hogy mit fogok mondani, csak úgy hellyel-közzel, amennyire fel lehet az ilyesmire készülni. - A legfontosabb, hogy tényleg ideje lenne óvatosnak lennie. Láttam a képét és nem épp olyan helyen, ahol akarná, hogy szerepeljen. Az, hogy a családja halott nem jelenti, hogy vége... tisztában van ezzel? Nem szabadna a Roxforton kívül csak úgy magánakciókat végeznie. Ha jól tudom azért van az iskolában, hogy biztos helyen legyen, Dumbledore is azért vette önt oda. Nem kellene hálátlannak lennie és keresni a bajt. - nem vagyok kioktató, a szavaim higgadtak, de azért mégis csak valahogy meg kellene értetnem vele. Rajta van a listájukon és minél többször próbálkozik, minél többször hagyja el az iskolát, annál nagyobb esélye van rá, hogy nem csak hogy bajba kerül, de mehet a családja után és az életétől is elbúcsúzhat, annak pedig nem sok értelme lenne. Ha egyszer életben maradt annak meg kell értenie, hogy oka van és azzal nem tesz a szeretteiért semmit, ha önmagát is megöleti végül, mert nem képes legalább egy ideig a hátsóján maradni és biztos helyen meghúzni magát.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Nem tudom, hogy mennyire vagyok kiszámítható, gondolom eléggé, hiszen egy adott irányelv alapján élek, és azt tűzön-vízen átviszem. Ez most sincsen másképpen. Amikor azt látom, hogy az illető bajkeverőnek tűnik, biztos vagyok benne, hogy mások nem fogják elhallgattatni, és még csak nem is annyira kiváncsiak rá, mint én. Moccanok, és máris ott vagyok, hogy mielőbb pontot tegyek az ügy végére, azaz hogy legalább megtudjam, hogy honnan ez a masszív bátorság, mert könnyen elvághatják a torkát, pusztán abból az okból kifolyólag, hogy ne hívja fel magára a figyelmet, mert hogy a sötét varázslók nem ilyen ostobán terjesztik az igét. Amikor oldalt pillant, látom, hogy nagyjából egy korúak lehetünk, de cseppet sem ismerős. Viszont ami riasztó, teljesen normális ábrázata van, ami már csak azért is veszélyes, mert mintha tudatában lenne annak, hogy mit csinál. Valahogy el kéne innen csalnom, hogy az összecsapás ne nyílt terepen, ráadásul egy kocsmában történjen meg, nem akarok civil áldozatokat. A kezem rásimul a pálcámra a kabátom alatt, ha mást nem akkor ráfogok a csuklójára, és elhoppanálok vele Londontól nem messze, ott lerendezhetjük. Még várom, lassan, óvatosan veszem a levegőt, felkészülvén az előttem álló vad csatára, hiszen nem gondolom, hogy mindez elkerülhető. - Velem? Miért nem kereshetett fel? Ha nem akar bajt, akkor miért cselezget? – Kérdezem a tőlem megszokott komoly hangon? Kissé enyhül ugyan a tartásom, de a pálcámat nem engedem el. Nyilván ha szükséges, meg kell ölnöm, még akkor is, ha kockáztatom vele a Dumledore által felajánlott állást. Mégis, van, ami fontosabb mint a megélhetésünk. Az elveinkről van itt szó, amiért akár meghalni is érdemes. Ahogyan a szüleim és Ralph tették. Nincsen már senkim, így vesztenivalóm sem. Végül mégiscsak hagyom a pálcát, és elindulok mögötte. Ha meg akart volna ölni, vagy túszul ejteni, akkor megtette volna már valahol máshol, félreeső helyen. Ha ki akarna belőlem húzni valami korábbi ügyet, akkor már régen egy sötét pincében leláncolva kínozna. Ehhez képest tényleg nem esett még bántódásom. Leülök vele szemben, hoztam én is az italomat, és türelmet erőltetve magamra várom, hogy na ebből mi sül vajon ki?
Kérdés sem férhetett hozzá, hogy ezzel felhívom a figyelmét és hát ez volt a cél, hogy beszélni tudjak vele, de ne én legyek az, aki oda megy hozzá, hanem úgy tűnjön mintha ő lenne, aki egy részeges és nem túl beszámítható alaknak akarna segíteni. Ez működik is, hiszen utánam jön és nem telik bele túl sok időbe, de felém is veszi az irányt. Akkor is sejtettem, hogy így cselekszik, amikor először beszéltem vele, már az első pár szóból ki lehetett számítani, hogy nem hagyna annyiban egy esetleges balhét, és igen jól sejtettem, azért volt odakint, hogy azt várja hátha történik valami, amit meg kell oldania, hátha történik valami, ami az ő feladata lesz és ha sikeres lesz, hát úgy érezheti hogy él, hogy még mindig ér valamit és haszna van, na nem mintha az iskolában végzett tevékenysége nem lenne elég hasznos. Oldalt pillantok, nem valószínű, hogy felismeri az arcomat és azt sem láthatja, hogy részeges lennék, a szememben nem csillan erre utaló nyom. A szavai cseppet sem lepnek meg, ahogyan az sem, hogy a hely is elcsendesedik, nem tesznek újfent szóvá semmit, hamar elfelejtik, amit mondtam. Ez nem az a hely, ahol keresik a bajt az emberek, inkább csak iszogatnak és pont hogy kerülik azt, épp ezért nem a Három seprűben vannak, ahol sokkal erőteljesebb a felügyelet és a figyelem. - Ne aggódjon, nem csinálok bajt, inkább önnel szerettem volna beszélni Ms. Halifax, de nem kereshettem fel csak úgy nyíltan. Leülünk. - a csuklya a fejemen marad, viszont a pulttól ellököm magamat. Nem várom meg, hogy válaszol, vagy bólint, úgyis épp elég kíváncsi ahhoz, hogy ne hagyjon annyiban egy ilyen dolgot, tehát utánam fog jönni, ehhez kétség sem férhet. Elindulok hát az egyik félreeső asztalhoz, ahol biztosan nem fog zavarni senki és ha leült elmormolok néhány óvintézkedő igét, csak hogy biztosan ne fülelhessen senki sem, hogy ne hallgassanak ki minket. A poharamat magam elé teszem, ami egyébként semmi komoly, csak egy kupa mézsör, aminek szinte alig van alkohol tartalma, ezért ihatják meg a Roxfortos diákok is és megvárom, hogy türelmetlen lesz-e vajon és kérdez, vagy megvárja, amíg én szólalok meg, bár ha jól sejtem úgyis az előbbire van nagyobb esély.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Az ital nem hoz túl sok megnyugvást, idegenül érzem magamat a kocsmában, mintha máris a Roxfort lenne az otthonom. Szabálytartó típus vagyok, tehát ezt úgy kell érteni, hogy nem fogom leinni magamat a sárga földig, hiszen amúgy sem kívánom annyira, másfelől igenis számít, hogy mennyire tudom öregbíteni az iskola hírnevét, ha már a munkahelyem is egyben. Elgondolkoztattak az elmúlt napokban történtek, a Meggel való lófrálás, a házimanók mizériája, de leginkább a megmentőm, ha már lehet így mondani. Az a furcsa fiú egészen idős, szinte egy korúak vagyunk, ám neki van lehetősége egyetemre járni, tovább csiszolódni. Ez hátrányt is jelenthet, hiszen számomra jó dolog volt fejest ugrani a mély vízbe, ám ha egy kicsit jobban átgondolom, talán ha tanulok, akkor nem lettem volna olyan vakmerő, hogy figyelmen kívül hagyjam a következményeket. A családom akkor sem biztos, hogy élne, de mégiscsak úgy vélem, hogy én nem lettem volna ilyen rideg, amin nem nagyon tudok változtatni. Az egyhangú estét egy különös közjáték teszi érdekessé, mintha csak ki akarnám hívni magam ellen a sorsot. Nekem muszáj a kaland és a pörgés, engem az éltet. Nem tudom magamat elképzelni egy könyvtárban, vagy egy hippogriff karám mellett. Bennem is megáll az ütő, hogy valaki ennyire nyíltan hívja ki maga ellen a sorsot, még egy ilyen helyen is. Hiszen hozzám hasonlóan több auror is elvegyülhet a környéken, de úgy fest, ezt a bolondot mindez nem zavarja. Meglepetten húzom fel a szemöldökömet, majd az alak után indulok be a kocsmába. Mint aki nem is hallotta az iméntit, megcélzom magamnak a bárpultot, ahol látom őt, és intek, hogy kérek egy italt, végtére is "csak" ezért jöttem. Nem is nézek rá, csak mereven előre, de halkan a bajszom alatt odamordulok. - Korán van még ahhoz, hogy meghalj, vagy ennyire kívánod a halált? – Kérdezem hitetlekedve, mert vagy részeg az illető, vagy őrült. Voldemort hívei sosem fedték fel magukra ennyire nyíltan, nemhogy a sötét nagyúr halála után. Itt valami turpisság van a dologban. Ahogyan oldalt pillantok, megpróbálok belesni a csuklya alá, hátha mégiscsak sikerül. Mindenki, aki figyelte őt, rajtam kívül visszatér az italához, láthatóan nem foglalkoznak többet a kötekedő alakkal, kivéve ha az tovább feszíti azt a bizonyos húrt. Az én dolgom az, hogy erről lebeszéljem.
Bár ő felel az iskola biztonságáért, úgy fest, hogy még sem olyan nehéz megfigyelni, hogy mikor merre jár, így aztán sikerül is nyomon követnem, hogy mikor mozdul ki az iskolából. Persze nem egyszerű feladat utána megoldanom, hogy én találkozzam vele, hiszen lássuk be a százfűlé főzet hatása nem semlegesíthető csak úgy egyszerűen. Épp ezért szereztem be az ellenbájitalt is, amivel hatástalanítani tudom. A hátránya csak az, hogy vagy egy napig újra nem alkalmazhatom az alakváltó főzetet, így aztán kénytelen voltam megoldani, hogy a mai napon ne is nagyon keressenek. Beteget jelentettem, az óráimat kihagyom, rákészültem, hogyan küldöm szét az üzeneteket, hogy ne legyen ebből gondom és már nincs más hátra, mint óvatosan követni a nőt. Őszintén szólva nem lep meg, amit látok, azok alapján amennyire megismertem. Elveszített mindent és mintha még most is azt keresné hogyan találhat fogást másokon, pedig ennek akár még rosszabb vége is lehet, mint amit eddig sikerült kifognia magának. Ezért is akarom figyelmeztetni, hátha ezzel elérek valamit és egy kicsit odafigyel arra, hogy mit tesz. Jó ember, jó auror, ha tudok tenni az ellen, hogy végezzenek vele... akkor megteszek mindent a cél érdekében. Figyelem, ahogyan távolról figyel, minden bizonnyal a gyanús jeleket lesi és hát ha az kell neki, hát megkaphatja, egyébként is fel akarom hívni magamra a figyelmét, hogy elbeszélgethessünk nyugodt körülmények között, ehhez pedig az kell, hogy be is jöjjön az ivóba és ne csak odakint ácsorogjon. Így hát ügyesen lavírozom úgy, hogy mindenképpen észrevegyen. Az öltözetem szándékosan sötét és még kissé imbolygó is a járásom, hogy arra gyanakodhasson, ha betérek az ivóba akár még rendet is bonthatok, mintha már előre ittam volna. - Hahó! Éljen sokáig a Nagyúr! - efféle felkiáltással lököm be az ajtót, természetesen úgy, hogy hallja, hogy csapódik utánam, de a szavaim még eljussanak hozzá és persze a felhördülés zaja is, amit a szavaim váltanak ki odabent. Persze akadnak bőven sötét alakok, de ettől még nem kezdenek el éljenezni, hogy nyíltan mondok ki effélét. A fejembe csuklya van vetve, így igazán felismerni sem fognak, nehogy ebből netán komolyabb bajom legyen a küldetésemet tekintve. A pulthoz botorkálok, szúrós szemek kereszttüzében, hogy italt rendeljek magamnak, pedig minden bizonnyal látszik rajtam, hogy az már határozottan megártana.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
