Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 22:31
Viviana Rennes



ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 15:05
Tim Roberts


ϟ Eileen & Gillian
  Yesterday at 13:18
Gillian Ollivander


ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 10:04
Seraphin McCaine
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Madeleine Eastwick
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Tim Roberts
 
Ivarn-vo Inor
 
Nox Djarum
 
Viviana Rennes
 
Rose-Neira Brooks
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38326 hozzászólás olvasható. in 3453 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Aranyvarjú

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 520

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-05-08, 02:01

Az a sorokba szedett gondolathalmaz, amit versnek nem igazán mondanék, lehetett volna, egy teszt is akár. Egy teszt, ami arról ad bizonyságot, hogy ez a szoborszerű tünemény, ugyanaz az ember akinek bizonyos értelemben valóban tanúja voltam élete egy rosszabb szakaszának... Vagy csak egy kísértetiesen hasonló idegen? De ha ez tudatosan teszt lett volna, akkor bizony csúnyán övön aluli rúgásnak számíthatna.
Azonban közelében sem jártam efféle furmánynak, egyszerűen eszembe jutott és kibukott.
Bár az alkoholt már most, ültömben megérzem, sosem bírtam igazán, főleg a töményet, mégsem tudom kizárni az arcjátékot ami elém tárul és azt a törést amin keresztül felfedezem azt a kifejezést, amit legutóbb egy résnyire nyitva felejtett ajtón át láthattam meg... pont mielőtt arcul csapták egy nadrágszíjjal.
A felismerés, és a tudatosítás pedig engemet is legalább ugyanígy érint.
Arra ahogy közelebb hajol, fel sem ocsudok, meredten nézek rá, és mikor kimondja a régi nevemet a szívem nagyot dobban és hiába nyitom szólásra a számat egy hang sem jön ki már rajta. A fejem valószínűleg a pulton koppan. Innentől se nem látok se nem hallok, nem tudom hogy félnem kellene, vagy örülnöm, minden esetre belém fagyott egy kiadós szívbaj!
Nox... hát ez a neved...

Sötétség és tudatlanság, ki tudja hol, vagy miként ébredek, vagy egyáltalán felébredek-e és ha igen, mikor?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-05-07, 19:35



Cody & Nox







Füstös csillogás mögül teliholdként bújik elő, rideg ragyogása miről is árulkodna ha nem rólam, az én tulajdon tekintetemről. Most azonban mintha egyszerre csak megrepedt volna, mintha csak egy piciny sávban is, de tükrözne valamit abból, amit ezidáig oly gondosan rejtegetett: mi tagadás, a megrökönyödés ezúttal engem is mindent átfogó hatalmába kerített.
Ha eddig volt is bármiféle gyanakvó kételyem, az most mind egy szempillantás alatt tovaszállt, karöltve mindennel, mi eddig bizonytalanságként kódorgott bennem. Immáron bizonyos, kivel is állok szemben, s bizonyosan látszik körvonalazódni egy halovány kis cél a szemem előtt személyével kapcsolatban. Ezt azonban, hiába az általa várt bódult mámor és miegyéb, jobb szeretném némivel idillibb környezetben végrehajtani. Félreértés ne essék, nem tervezem kioltani eddig is kalandos életét, még legalábbis semmikép, csupán szeretném, ha jelenléte nem pusztán tovatűnő emlék volna, sokkal inkább valami állandóság, valami biztos - még egyszer nem hagyom kicsúszni a karmaim közül, ahhoz túl jelentőségteljes, noha pillanatnyilag még nincs tudatában.
Ugyanakkor magammal sem ártana törődnöm egy keveset. Az a méltósággal vonszolt test, amit magaménak mondok, most egy szempillantásra meggörnyedni látszik, tetőtől talpig elönti a hideg, kegyetlen űr, a zordon emlékek visszhangjai, s talán még könnyeket is ontana, ha nem lenne benne annyi kis lélekjelenlét, hogy ezt utolsó leheletével megállítsa. Egyszerre gyűlik bennem keserű harag, mélabús nosztalgia, groteszk gyönyör és mételyező undor, s be kell hogy valljam, valamelyest összezavarodtam. Hiába keresi pszichém kétségbeesetten a millió álarc közül azt az egyet, amit ilyenkor elővenni szokás, erre még ő sem tud mit lépni. Arcjátékom zavarodott, megtört és kesernyés, mintha csak fél kézzel kapaszkodnék az őrület szakadékának peremén.
Óráknak tűnő másodpercek telnek el így, mígnem maszktöredékekből összeeszkábált kifejezéssel fordulok ismét Cody felé, nyájas mosolyt öltve közelítem meg, s hajolok hozzá egészen közel, mintha zavarának tudatában sem lennék, mintha egészen idáig csupán szótlanul üldögélt volna. Fűzfából tákolt pálcám immáron észrevétlenül nyaka mögött csöcsül, s csak arra vár, hogy megannyi fájdalmas, elfeledett átok után most ismét kibontakozhasson.
- Ugyan kérlek, hisz csak most jön a java... Szép álmokat, Liberyus. - egy észrevehetetlen pukkanás, halk nesszel karöltve, s ha minden igaz, új kedvencem eszméletlenül folytatja az ücsörgést - legalábbis amíg egyensúlya engedi. Célállomás a lakásom, de hogy miért, az egyelőre maradjon az én kis titkom. Bizonyára senkinek nem fog szemet szúrni ez a kis önkényes szabadság. Hoppanálásra fel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 520

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-23, 13:46

Elmélyülten szemléli az arcot mégsem hisz a szemének és az emlékeinek. Kizárja a lehetőséget. A második italának felhajtása után kér egy hamradikat, ami fölött kicsit tovább elidőzik. Idő közben felbugyog benne egy fojtogató érzés és kénytelen másra irányítani a tekintetét Noxról. Szemléli a bárpultot és az egészet, a pultos fiút inkább kikerüli, mintha ott sem lenne. A berendezést nézegeti. Relaxál, melegszik, iszik, szárad.-Hihetetlen hogy egy ilyen kis vihar mennyire meg tud kergetni..- dünnyögi az itala felett, a poharát forgatva. Aztán ismét Noxot fogja fókuszba, hallgat és szemlélődik egy rövid ideig aztán alig hallhatóan kezd bele, még magát is meglepve hogy ez miért most bukik ki belőle. És miért egy vadidegennek? Hasonlít ez tény, de attól még csak egy idegen...Mégis úgy buknak elő belőle a szavak mintha csak megidézhetné vele. Lehunyja a szemeit is ahogy felidézi a szöveget.

-"Fekete selyemből szőtt fátyol,
Szálai közt izzó tekintet honol.
Gránátcseppekkel teleszórva,
Fel fel bukkan porcelán maszkja.

Veszett kígyókként tekergő testek,
Egymás húsát maró eleven tetemek.
Acélszín szempár törik szilánkokra
Izzását kontár kéz forgatta átok oltja.

Kitárt, ablak előtt áll újra, ugrásra kész,
Toll fosztotta szárnyaira rá sem néz.
Szabadság-e a halál ennyi fájdalomra?
Szárnyait újból törik, csontról csontra.

Kegyetlen füst költötte árnyak,
Lakomát ülnek, halottak a vágyak.
Összetört maszkja ajkán pára gomoly,
Kiszökik a lélek, beköltözik a téboly.

Új pompás lény fakad a kínokból,
Bensőjét újra önti, ezüstös acélból.
Láttalak. Kinek kell majd ezért felelnem?
Láttalak, mielőtt te lettél a Porcelán Szellem..."-

Elhallgat egy pár pillanatra, kinyitja a szemeit, felhajtja a vodkája maradékát….és még egyet kér. -Ez volt az első amit neki írtam... Azt hiszem, ha tudta volna mit láttam pontosan, kikaparta volna a szemeim. -fűzi tovább kissé elcsigázottan a gondolatot. -Szerintem nem az volt aki szerette volna ha egy pillanatra is a maszk mögé néz bárki…- akkoriban nem nagyon hánytorgatta vagy hozta szóba minek volt, vagy épp nem volt tanúja. Hol szemmel, hol füllel. Megtanult hallgatni, most mégis megeredt a nyelve és ezt maga sem tudja hová tenni. Az alkohol ennyire nem szokta kioldani, és főleg nem ilyen gyorsan.. Noxra pillant, bocsánat kérővé válik az arca -Ne haragudj… Nem szoktam ennyire belemenni a régi hülyeségeimbe… -főleg nem idegeneknek. Zavartan pillant félre aztán ismét Noxon állapodik meg a tekintete. -Amúgy… nem tartalak fel?- nem akarja elküldeni, ez süt a fejéről, csak most úgy borzasztó hülyén érzi magát és épp nem tudja hogyan oldhatná a helyzetet, úgyhogy feltette az első kérdést ami az eszébe jutott. Baromira nem szokott így megnyílni hirtelen felindulásból senkinek. Főleg verset regélni. Most mégis elragadtatta magát annyira, hogy ez bekövetkezzen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-22, 15:26



Cody & Nox







Egy különös bukott angyal... Hazudnék, ha azt mondanám nem tartom messzemenően elbűvölőnek a jelzőt, már-már annyira, hogy kósza gondolatként átfut az agyamon egy "mi lenne ha" feltételezés, de elég egy-két bevillanó emlékfolt, és máris tovaszáll.
Sosem gondoltam így tulajdon valómra. Egy kicsit ízlelgetve a dolgot, valójában nem is igazán létezem a saját fejemben. Furcsa kettősség ez, hisz mégis minden körülöttem forog, mégis a középponti normalitás vezérelte haszonlesés elsődleges ismérvem, de ez is épp olyan csökevényes emberi tudat, mint bármelyik másik. Én sem vagyok képes kilépni a saját testemből, s kívülállóként elemezni saját magam - sajnos, vagy nem sajnos. Talán nárcisztikusan kacagnék magamon mint színészen, talán megkörnyékezne egy őrjítő disszonancia az Éntől, mint tükörtől. A legnagyobb kérdés valójában az, hogy.... Mindez mégis kit érdekel? Ha már önmegismerés, jobb szeretem ha mindez a tettlegességgel jár-kel kéz a kézben - és úgy tűnik, ebből ma sem szenvedek hiányt.
Egy darabig azonban nem válaszolok jóformán semmire - legalábbis nem szavakkal. Negédes mosoly kúszik végig arcomon a selymes kézcsókra, "szívesen" helyett is csupán egy sanda félmosollyal felelek, rendelése hallatán pedig némi hamiskás ravaszság is társul mellé. A vendégsereget szemlélem, úgy teszek, mintha nem ő lenne az, akire a figyelmem minden kétséget kizáróan irányul. De hiába az éber nézelődés, fejben egy egész más világ tárul lelki szemeim elé - a múlt, méghozzá. Egyfajta nosztalgikus keserűség, vagy keserű nosztalgia, ami elsősorban Codyra irányul, aki bár csak most lett számomra Cody, de ez teljesen lényegtelen.
Amennyire igyekeznek gúzsba kötni engem is a múlt árnyai, most legalább annyira engedek nekik: az a naiv, elgyötört kisfiú furakodik elmémbe, aki oly sokáig volt egyetlen támaszpontom azon az istenverte birtokon. Tüneményes lelkesedés dúlt benne, már-már a sajnálat szikrái mutatkoztak meg személyemben, mikor reményteli képzelgéseim az ő sorsára tértek. Ugyanazt a végzetet szántam neki, mint a család összes többi tagjának, és ugyan a végkifejlet perceiben bolond lettem volna mindezt megmásítani, egy időben sokat járt a fejemben - még ha akkori hallgatag jelenségem nem is pont ezt sugallta. De sosem bántottam, közvetetten legalábbis semmiképp, az amúgy sem kenyerem - egy-két kivételes esettől eltekintve, de az sem az említett múltszakaszban. És végső soron ő, mint tisztalelkű élő, nem érdemelte meg azt, amit kapott, se tőlem, se sok másiktól - noha úgy tűnik előbbi kapcsán mégsem úgy sültek el a dolgok mint az terveztem - és ez, talán, ismétlem talán... egy csipetnyi megnyugvást hordoz számomra.
- Ezt igyekszem bóknak venni. - Felelem immáron a szemébe nézve. Éles radarként érzékelem tekintetét arcom minden apró részletén, de a legkevésbé sem vagyok zavarban; higgadt bájjal tűröm, mint eddig oly sokszor, ha valaki ilyesmire vetemedett. Szinte fel sem tűnik, csak féloldali árnyként suhan el mellettem az a néhány valaki, akik türelmetlenkedve próbálnának szót érteni velem egy ideje. Talán engednem kéne nekik... De most sokkal fontosabb dolgom is van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 520

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-19, 09:01

Nem vette szívére, csak zavarba hozta a tény, amivel maga is tisztában van. Az ember gyakran kellemetlen érzettel a szívében, gyomrában, szorongva, vagy egyéb módon reagál ha szembe állítják önmagával, még ha csak egy ilyen apró töredéket is. Értelemszerűen függ az illető természetétől, aktuális hangulatától és az események okozta károk súlyától, az ezekhez való viszonyától, de kétséget kizáróan sok mindent elárul egy egy ilyen megnyilvánulás.
A kérdésre szelíd mosolyt ölt, szomorkásan vonja össze pillanatra a szemöldökét és megakadva szakad ki belőle egy röpke levegőnyi halk hang. Mint aki nevetni szeretett volna válaszul, de nincs min és a nevetéshez szükséges levegőmennyiséget sem sikerült összeszednie. Egy pillanatig hallgat és maga elé néz, láthatóan peregnek előtte az akkori képek, de mikor Noxra néz ismét, a tekintete letisztult és meglepően nyitott. Arcán még ott játszik a mosolya, de nem sok öröm van benne. Mintha kicsit még sajnálná is, hogy mégsem a Porcelán Szellemmel találkozott újra.
Nem mellékesen, előtte rohadtul nem tisztázta senki, hogy a birtokon mi is történt, ki és miért felel, és mi volt a menete a dolgoknak. Sejti ez tény, de azóta ő nem lépte át a birtok kapuját egyszer sem, és az egyetlen forrás aki felvette vele a kapcsolatot Olivia sem felelt első hírmorzsája után, miszerint van egy pár érdekes levelezés a birtokról ami talán érdekelheti Codyt. Fél éve vár a válaszra, legalább arra, hogy Olivia merre van, minden héten írt neki azóta, de semmi. Viszont negyedikes korában hallott egy hírt, hogy a Martimor pár él, de ennél többet nem tudott meg, és azóta nem hallott felőlük. Mégis mintegy giotin függ felette a gondolat, hogy a szülei talán élnek. Bár reméli borzasztó messze tőle és az ég világon nem akarnak tőle semmit, és nem fognak rá akadni sem.
El kell ismernie magának, csak azért nem járt azóta a birtokon mert valahányszor rászánta magát, nem sokkal a cél előtt mégis mindig vissza fordult egy kiadós pánikrohammal amit még nem sikerült legyűrnie, pedig nagyon igyekszik. Volt hogy látótávolságba ért és a birtok néhai, immár szétrohadt, egykoron fenséges zománcozott vaskapuján keresztül szemlélte a romokat, de képtelen volt tovább menni. Éltében is épp elég kísértet járta azt a házat, most az építmény is egy magába omlott kísértet lett csupán és ijesztőbb, mint valaha, mikor sikolyok zengtek a falai között és folyosóról folyosóra kergette Karmizh, vagy mikor a halott kutyája nyüszögését hallotta innen onnan, kotorászását, kaparását a labdája után, vagy a gazdája után, mikor zokogva, de kizárta a szobájából mert nem bírta. Vagy az ágy alól hallgatta a morgását, mikor az anyja bejött a szobájába. Nox akkoriban megnyugvás és egy semleges pont volt, akárhogyan is viszonyult éppen hozzá. Nem tartozott a családjához, mégis többet jelentett neki akkor mint bármi más, hogy pontosan mit is, az maga előtt sem tisztázott és bizonyos körülmények miatt, zavaros. Utólag megpróbálta párszor összerakni a képet, de kicsi volt és mivel minél inkább igyekezett kizárni a család dolgait, sőt őt magát a család gyakran el is zárta ezek elől, nagyon hiányos a kirakósa és nem tud egyértelmű következtetéseket levonni.
Végül válaszol a kérdésre. -Csak egy.. különös bukott angyal.- von vállat mintha nem is lenne olyan jelentősége. Eleget tesz az etikettnek. Könnyed kézcsókkal illeti. Meglehetősen puhák az ajkai. Ne húz el semmit, hamar elereszti. -Nox.- ízlelgeti a nevet. Őt az eredeti nevén azóta nem szólította senki, hogy elkerült a háztól és most már furcsa is lenne számára azt a nevet hallania. Megejt egy barátságos mosolyt a névre, tetszik neki, semmi különösebb.
-Köszönöm. Ez igazán kedves.- azzal odaléphetnek a pulthoz, rábiccent a pultosra, akarva akaratlanul végigsiklik rajta a tekintete, bár nem feltűnően aztán minden szégyenérzet, vagy egyéb nélkül közli az igényét. -Egy Absolut Vaniliát kérek, jég nélkül, négy cent, ha van. -nem tudja mennyire szolgálnak fel mugli italokat, ezért tette feltételesbe, másfelől most nem fogja két centekkel elaprózni a dolgot, bár elsőre nem is szeretne a kértnél nagyobb adaggal kezdeni. Közben leveszi a kabátját, felül a bárszékre, ölébe veti a régi ruhadarabot keresztbe, jó az ott. A kabát alatt egy egyszerű fekete ing, rajta egy még egyszerűbb, mégis elegáns szabású mellény, minden cicomától mentes, az anyaga fekete sűrű szövésű kord. Csípőjén hanyag féloldalassággal tartja szegecselt öve a farmerjét, övén pedig ott díszeleg a bőrtáskája. Ezzel Nox akkoriban még nem találkozhatott. De tudhatja hogy Cody előszeretettel gyűjtött mindenféle bogarat, szabály szerűen lenyűgözték és a kedvence a szarvasbogár volt. Mikor Nox már szabadabban mozgolódhatott egyszer tuti kikönyörögte a lányól hogy had mutathassa meg neki a fűzfáknál a szezonjukat. Az a fajta lelkes kisgyerek volt, akinek hatalmas szeretet igénye lett volna, és mindent szeretett volna megmutatni az egyetlen élőlénynek a házban akiről úgy vélte, enyhítheti a helyzetet, ha megosztja vele a kis hülyeségeit, a lelkesedését az élet bizonyos dolgai iránt és egyebeket. Mindegy volt neki, hogy Nox esetleg nem volt vele kedves, vagy lelkes, sőt, de valószínűleg személy szerint nem bántotta egyszer sem. És ezzel képes volt beérni.
Miután megkapta az italát és felhajtotta igen jó huzattal, kér egy újabbat, és Nox felé fordul, nézi egy két pillanatig, centiről centire nézi végig az arcát. -Tényleg nagyon... Nagyon hasonlítasz hozzá.- mondja végül halkan pislogva egy lassabbat és felkönyökölve a pultra, szórakozottan veszi tenyerébe az állát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-18, 15:51



Cody & Nox







Hiába, mindnyájan múltunk rezdüléseiből épülünk fel, s ezek, ha kellő jelentőséggel bírnak, nyomot hagynak bennünk - akár fizikai megnyilvánulásként értelmezve. De akad, hogy egyszerűen csak sejtetnek, egy-egy szempár mögé furakodva árulkodnak valamiről, valami halovány kételyről, mely talán sosem kerül felszínre, mégis van, mégis szemet szúr. Igazándiból ezt értettem megtört alatt, azokra használom, akikről messziről lerí, hogy terhet cipelnek, mégsincs az az Isten, hogy belerokkannának. És ez, a maga különös valójában valahogy minduntalan lenyűgöz valamelyest.
- Nocsak, ki volna az? Rajongok a bizarr dolgokért. - Hangzik a bársonyos, mégis karakán nesz. Ha nem is szeretném, hogy még most terítékre kerüljön akkori valóm, azért őszintén érdekel a kép, melyet annak idején hagytam benne. De miért is nem szeretném hogy fény derüljön a titokra? Elvégre csak egy kölyök volt, nem tehet semmiről... Valóban, ugyanakkor rendkívüli mód zavar a gondolat, hogy tudatában áll múltam egy... nem túl kellemes töredékének. Egy megtört töredékének, ha már itt tartunk. És sajnos vagy nem sajnos, az agy így működik: raktároz, majd előhív. Hiába a millió alkalommal saját hamvaiból felépített én, hiába a jelen fényében tündöklő megnyerő báj és cicoma, ő akkor is azt a nyomorult, kapálózó, bosszúszomjas szótlan jelenést látná csak bennem, amivel ő akkor és ott kapcsolatban állt. És ez az, amit nem szeretnék. Gyűlölném, ha ismét rám vetülne ez a kép, még ha csak tudattalanul is. Ennek fényében került már el láb alól megannyi szerencsétlen: paranoiám először engem kergetett az őrületbe, velük azonban meg sem állt a halálig. Tragikus, nemdebár?
Természetesnek veszem a lágy gesztust, végtére is kézcsók vagy semmi, ez nálam alapszabály.
- Nox. - felelem könnyedén, talán még némi elégedettségérzet is társul mellé. Furcsa, mégis kellemes bemutatkozni valakinek, aki azt hiszi már nem létezel, s továbbra sem fogsz. S még kellemesebb a tudat, hogy azóta nevem is akadt - nem mintha akkora jelentősége volna.
- Ugyan kérlek. - hallatszik a színpadias trilla - Kérj amit akarsz, a vendégem vagy, méghozzá a ház kárára. Jól mondom, Louis? - Jól, akarja üzenni az én drága pultosfiúm egy rámenős kacsintással. Nem sok kr... akarom mondani puccos bájgúnár akad aki 1 galleont fizetne egy pohár vodkáért úgy, hogy még csak nem is a Szent Grálban szervírozzák, bár errefelé csak azért is sportot űznek belőle - fitogtatás céljából csupán. Nincs hozzáfűznivalóm... De ha Cody inni szeretne, hát inni fog. Végtére is ki volna kecsegtetőbb társaság egy kíváncsi információhajhász számára, mint valaki, aki annyira részeg, hogy a tulajdon egyensúlyát sem, nemhogy a szavait kordában tudná tartani? Ugye-ugye...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 520

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-17, 15:50

Még az állkapcsa is reszket halványan, egyértelműen félelemből fakad a dolog, nem amiatt, mert bőrig ázott és fázna. Csak az nem mindegy mi a kiváltója ennek a félelemnek. Ahogy mustrálják, zavartan pillant oldalra és húzza kijjebb magát egy egészségesebb tartást magára öltve, noha az alkatával nem tud mit kezdeni így hirtelen, de legalább a tartása javult. Mintha csak azt szerette volna megcáfolni, hogy nincs is megtörve. A mozdulat ösztönös volt.
-Bocsánat, csak.. hirtelen ismerős voltál, de elég bizarr lenne, ha az lennél aki eszembe jutott.- mondja szórakozottan, és tovább is hessegeti a gondolatát annak hogy a nő előtte valóban Nox teljes sugárzó prizmájában, akit ő csak Porcelán Szellemként emlegetett a verseiben annak idején.
Biztosra veszi, hogy a lány akire akkorról emlékszik, a birtokkal együtt pusztult, ahogy a szülei és mindenki.
Nox szavaira, miszerint nem ismerik egymást, reflexből következik számára, hogy ha már szóba elegyedtek, akkor bemutatkozzon. Kezet nyújt, de úgy, hogy megelőlegezi a nő számára, hogy ha akarja bele ejthesse tejüvegből formázott törékenynek tűnő kezét az övébe egy udvarias kézcsókra. A mozdulatot úgy intézi, hogy könnyeden lehessen egyszerű kézfogássá is váltani.
-Cody vagyok. -aztán válaszol a feltételezésre -Nos.. tény, hogy nem önszántamból vagyok itt. -közben fokozatosan tér vissza az önuralom minden porcikájába. Nem fűzi tovább a gondolatmenetet, így a mondat, és az hogy viszonylag hamar képes visszapréselni magába a nyugalmat, még fenyegető is lehet. Bár semmi olyat nem tesz ez is tény. Oldalt pillant mintha keresne valakit, vagy valamit, aztán könnyeden feldobja a labdát -Amennyiben fogyaszthatok valamit, szívesen meghívlak. -nem nem tudja hogy a leendő tulaj áll előtte. Elvégre egy "egyszerű alkalmazott" is lehet jóban a biztonságiakkal annyira, hogy azok engedelmesek legyenek vele, sőt...
Még nem tett le róla, hogy ma mocskosul leigya magát. Ez a Londoni út, meg ez a rohadt időjárás kicsinálta és szeretné levezetni valahogy a feszületét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-17, 11:10



Cody & Nox







Olyan arcot vág, mint aki szellemet lát... Immáron természetesen nem én, hanem a pillanat feszületében dúskáló ifjú, aki látszólag nem tudja, vagy nem akarja hová tenni a jelenséget, amiből arra a következtetésre jutok, hogy legalább annyira _villámcsapásként_ érte a találkozás, mint jómagam - s én, a magam részéről biztos vagyok a felismerésben, ő viszont... Látszólag nem. A gesztusai másról árulkodnak, de a szavai kételybe fojtják mindazt, ami az arcáról lerí.
- Hogy úgy... - Engedek el egy önelégült, sanda félmosolyt bókjaira. Hiába a szüntelen izgalom, a kíméletlen, mételyként furakodó kíváncsiság, hangom nyugodt, tartásom merev, mintha mi sem történt volna ez idő alatt. Minden egyes érzelmemet burok mögé zárom, s egy pontba sűrítem valahova tekintetem legeslegmélyére - pontosan úgy, ahogy azt ezidáig olyan kifogástalanul begyakoroltam. Szemlátomást nem ismer fel, vagy legalábbis igyekszik úgy tűnni, mintha nem így lenne, de a közös múltunk fényében talán érthető, hogy nem épp a bizakodás az, ami elsőként az elmémbe ötlik ha megpillantom. Azonban lehetséges, hogy mégsem ártana egyfajta... pozitív következtetési szándék. No nem iránta, az iránt, hogy még hasznom származhat az eseményből. Ha más nem, hát negédes bosszú.
- Hm, lássuk csak... Göndör fürtök, beszédes tekintet, megtört testalkat, bájos arc, színpadias vonások... - vezetem végig tűhegyes karmokkal ékesített ujjaim az említett tájékokon anélkül, hogy hozzájuk érnék - mintha csak a levegőben rajzolnám újra az előttem álló zilált férfiút. - Nem, nem ismerlek. És úgy tűnik, nem önszántadból vagy itt. Jól sejtem? - Vagy legalábbis ebben reménykedem. Hogy erre miből következtettem, az furcsamód kérdéses, talán leginkább az önnön magamban dúló kérdőjelekből. No meg, valamihez társítani kell a minduntalan remegést, ami talán még meg is hatna, de nem fog. Ha segítségre van szüksége majd szól, prosti vagyok, nem Teréz anya. Ellenben tekintetét, ha elém tárja, egy pillanatra vészesen összefúrom az övével, csupán a miheztartás végett. A fiú vagy nagyon jó színész, vagy tényleg elkopott már a fejében a kép, amit akkor jelenségem hagyott hátra maga után. Vagy nem is ő az, akire gondolok, csupán egy kísérteties hasonmás...
Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor fogalmam sincs, hogy mit gondoljak, és a határozottság csupán eszköz, hogy ezt kellőképpen palástoljam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 520

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-17, 02:36

Cody éppen hogy levegőhöz jutott odabent, még ha csak a bár sűrű levegőjéhez is, imát rebeg magában hogy nem odakint van végre, a villámok felizzó aktusa és haláluk utószavaként felmorajló dörgése alatt.
Fal fehér és valóban úgy fest, mint akit üldöztek, de hamar rendezi magát. Azonban mire össze szedi vonásait és tagjaiba újra visszaszáll a vér, már ki is dobnák. Önként azonban ő biztosan nem megy vissza az égi pankráció alá. Ha kell rákapaszkodik szerencsétlen Hugora mint valami riadt macska, de meg nem moccan. Ha kiütteti magát, mondjuk az is egy megoldás. Jelenleg erre is hajlamos lenne. Ha nincs tudatánál, nincs vihar sem. Azonban mielőtt bármi komoly tettlegességgé válna, egy nő tűnik fel a színen a biztonsági pedig visszalép a helyére. Pillanatnyi meglepettség fut át az ábrázatán, de hatalmas kő esett le a szívéről. A hang irányába fordul, azonban mikor szembe kerül a hang tulajdonosával olyan arcot vág mint aki szellemet lát. És emellett vagy ezer másik érzelem fut át rajta egy pillanat alatt. Látszik hogy megelevenedik előtte pár kép, olyannyira meglepi Nox hogy még a szája is elnyílik és hirtelen fogalma sincs hogyan is és pontosan mit is öntsön szavakba. Aztán becsukja a száját és rendezi a vonásait. Végül egy kajla félmosollyal felel.
-Köszönöm. -még rápillant a biztonságira, és nyugtázza, hogy az valóban nem fog hozzá nyúlni innentől. Legfeljebb ha az előtte álló azt nem mondja neki. Vissza függeszti zöldeskék szemeit a hölgyeményre -Bocsánat, hogy így hirtelen nem jutottam szóhoz, de ritkán látok ilyen kellemes teremtést. -még mindig le van sápadva és a mosolyába vegyül némi önfegyelmet ostromló utólagos pánik. De ez már csak a kinti körülmények kiváltott maradványa. Az arca arról árulkodott, hogy pillanatra azt hitte felismerte, de aztán valamiért elvetette a gondolatot és gyors védésképpen sütötte el azt az olcsó bókot. Azonban hogy mi volt a folyamat, Nox nem tudja így megállapítani. Már veszi a levegőt hogy mondjon valamit, azonban pár pillanatig csak vissza fogja a levegőjét, hangját egyaránt. Végül mégis kibukik belőle egy laza kérdő szemöldök összevonástól kísérve.
-...Ismerjük egymást? -Valahogy hirtelen nem viszi tovább a lába onnan ahol épp megállt. De beljebb lehet rugdosni.
Nox ismerős számára, és tudja is hogy kire emlékezteti, viszont egyes körülmények miatt nem hisz a szemének és valamiért megkockáztatja a kizárását, hogy az előtte álló és az aki az emlékeiben él, egy és ugyanaz lenne.
Újra megpróbálja rendezni vizes tincseit, hogy ne tapadjanak a homlokára, ezúttal több sikerrel. A keze remeg még mindig, ez a mozdulat folytán tisztán látszik.
Simán félre lehet érteni egyébként a reakcióit. Ha Nox paranoiás, még akár úgy is veheti, hogy Cody pont miatta van itt, viszont nagyon nem önszántából, a remegés ami egész testén végig fut újra és újra, a megbízója felé irányuló, és a helyzetben való teljesítés iránti félelem és rettegés. És mind emellé nagyon rosszul alakítja a lezser srácot aki csak úgy beesett. Annyi tény, hogy valódi félelmet, és szerinte felesleges magyarázkodást szeretett volna oldani a bókkal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-16, 20:16



Cody & Nox







Ideje, órája talán, hogy elfoglaltam becses helyen - azóta sem sikerült kiszakadnom a millió elhangzott információ tengeréből. Gyilkosság, csempészet, szex, ártalmatlan bájcsevej, banki koordináták és miegymás... Pontosan ugyanaz, ami egy átlagos nap felröppenő témáit illeti itt, nálam. És bár tudom, kétségkívül megvan a maga varázsa, ha az ember bizonyos körökben érezhető nélkülözhetetlenségnek örvend, időnként szükséges a felpezsdítő üresség, vagy ha más nem, némi lélegzetvételnyi szünet, amíg nem a kikosarazott kanok lihegését szipuzom. Fizethetnek bármennyit, vannak emberek, akikhez bottal se nyúlnék hozzá - végtére is nem szorulok rájuk, nélkülük is van éppen elegendő vendégem, köszönöm.
De mindegy is. Pihenőt intek szoborszerű testőreimnek, nesztelen kecsességgel tápászkodok fel vörös szín fotelemből, majd az aranyszegélyes függönyöket magam mögött hagyva, enyhe, mégis dermesztő feszültséggel a tekintetemben ballagok a pult felé. Bájosan köszöntöm a pultos fiút, a mai nap folyamán immár másodjára, életem során legalább hatmilliomodjára, ám úgy tűnik őt ez még mindig képes lázba hozni. Szerencsétlen pára... Sebaj, érdektelen eszmecserére megteszi. Vagy legalábbis jobb mint a semmi.
Ámde tíz perc se kell, és a serény mellradar lelkesedése valamelyest alábbhagy, látván negédes szövegem mellé társuló csontszáraz, rezzenéstelen vonásaim. Hiába, engem sem mindig hoz lázba a megtévesztés... Más valami viszont annál inkább.
Épp egy újabb jóízűt kortyolnék kesernyés pezsgőmből, s megjátszott, már-már kirobbanó pajkossággal köszönteném a mögöttem felbukkanó bártulajt, amikor is válla mögött dermesztő jelenés látszik kibontakozni. Perspektívám azon nyomban arra az egy pontra összpontosul, s minduntalan követem, egészen addig, míg el nem éri a tisztes távolságot. Dermesztő hideg fut végig a hátamon, arcomra fagy a megdöbbenés, s épphogy csak nem ejtem ki vékony ujjaim közül az addig gondos kecsességgel tartott poharat. Vérvörös ajkaim pengényire szottyadnak, valamiféle olyan megdöbbenés lett rajtam úrrá, melynek apró sugallatát sem éreztem az utóbbi egynéhány évben. A múltam egy jelentőségteljesebb töredéke sétál épp az orrom előtt, s ez akkora hatást gyakorol rám, hogyha lenne szívesem, bizonyára kiugrana a helyéről. De nem, nem lehet hogy ő az, neki meg kellett halnia, én magam intéztem el az egész családot, miután rajta keresztül jutottam fel a létra csúcsára. Lehetséges volna, hogy kimaradt? Netalántán elszökött? Élénken élnek emlékezetemben arcának markáns vonásai, s ha csak picit is elmélázom rajtuk, bevillan annak a gusztustalan szipirtyónak a képe, aki anyja helyett hajcsára volt szerencsétlen kölyöknek. De mégis hogy kerül ide? Szánt szándékkal lenne itt? Keresne valamit? Vagy... valakit? Millió kérdés cikázik át az agyamon, s meglátván a fiú mögött felbukkanó kíméletlen hústornyot, ereimben egy pillanatra megfagy a vér. Tudom, mi a célja: kitessékelni őt innen, azonban próbálja csak meg, és elevenen megnyúzom. Itt kell tartanom a fiút, és meg kell tudnom ittlétének okát. Ehhez azonban nyugodtnak, kimértnek és céltudatosnak kell lennem. Gyerünk Nox, mesteri színésznő vagy, milliószor megcsináltad már. Csak pár rideg gesztus, egy misztikus mosoly, egy sanda tekintet és voilá...
A tömör maszkulin kegyetlenségnek ható szekus már épp rángatná ki a fiút a helységből, mikor közbelépek.
- Válogassa meg a módszereit, Hugo. A fiú velem van. - Lépek elő higgadt szellőként a lezser hústömböknek tűnő emberek sokaságából. Ellentmondást nem tűrő szavaim nem találnak süket fülekre, a robusztus férfiember homlokát ráncolva bár, de elengedi a göndör hajú ifjút, és se szó, se beszéd, visszaáll pontosan ugyanoda, ahonnan elindult. Engedelmes testőr, így kell ezt. Vonásaim valamelyest megenyhülnek: így, és némi kimért bájjal fordulok a fiú felé. Egyelőre nem szólítom meg, csak jelentőségteljes pillantást vetek rá, mintha csak jövendőbeli tulajként kívántam volna patronálni ittlétét. Titkon remélem, hogy már réges-rég elfelejtett, vagy ha mást nem, azt, hogy épp nem csapja meg a vakító felismerés. Nos, pillanatokon belül kiderül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 520

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-16, 18:42

Nox egy káprázatos tünemény.
Bizonyára sokmindenre számít, hogy mi fog vele történni, de a nyitás után nagyjából a másfeledik órában érkezőre, talán még ő sincs felkészülve.
Egy magas, alak esik be az ajtón, pont úgy, mint akit a halálos átokkal kergetteg egészen idáig. Finoman szólva rommá van ázva. A kabát csuklyája az arcába van húzva. Miután becsukodik mögötte az ajtó, és maga mögött tudja a tomboló időjárási viszonyokat pillanatra nekidöl háttal. Távolról is jól látszik, ahogy mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, és újra és újra reszketés fut végig rajta.
Még így, vizesen, kopottabban is felismerheti a régi kabátot. És megelevenedhet benne a gazdája lelki szemei előtt.
Az alak ellöki magát az ajtótól, hátratolja a csuklyát és előbukkan valami, ami Nox számára talán még élénkebb mint a kabát meg néhai tulajdonosa. Egy arc, ami egy az egyben azt a nőt idézi, aki annyi szenvedést és gondot okozott neki.
Azonban azt is tudatosithatja, hogy ez az arc, noha kisértetiesen hasonlít rá, mégis más. Ez egy fiatal suhanc arca, és a legahtározottabban hiányzik róla az a vad téboly és kegyetlen báj. Leginkább az elárvultak rettegése honol Cody fején. És maga is tudja mennyire szánalmasan fest ilyenkor. Hátra simítja vizes kócos tincseit, bár nem sok sikerrel. A helyet felmérve, a biztonságiakat meglátva, határozottan zavar tódul az arcára, de megembereli magát és ha csak helyből meg nem állítják fiatal külseje miatt, határozott ruganyos léptekkel megcélozza a pultot azzal a feltett szándékkal, hogy kérjen valami rövid italt magának.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2017-04-16, 15:30



Cody & Nox







Rezzenéstelen csend uralkodik, s vöröslő sötétség, melyben itt-ott megcsillan az aranyozott bútorzat egy-egy vakmerőbb szegélye. Körös-körül patyolat, precíz rendezetlenség, végletekbe menő komfort és szenvedélyes elegancia. A szoba közepén egy ágy, melynek pimasz baldachinjai bár rendre lettek intve, az est egy kellemes fuvallata néha még őket is csintalanságra készteti. S ez az, ami a márványszőr alvómaszk alatti porcelánfigurát egy szempillantás alatt életre kelti. Mint halott terült el a vörös dunyhák rengetegében, s mint kriptaszökevény egyenesedik fel éber monotonitással minden rezdülésében. Szótlanul felkel, arcán motivációnak cseppje sem, se semmi olyan érzelemnek, mely emberi mivoltáról árulkodna. Végigsimít bársonyos haján, finoman elmasszírozza arcán kaviártól fénylő maszkjának utolsó kivetült cseppjeit, s meztelenre vetkőzik. Vakító fehér sávot alkot a szoba látképében, lecsupaszított viaszbabaként áll ott helyben ruha nélkül, cicoma nélkül, szemöldök nélkül - mert igen, ez is egy fontos szempont.
Ez volnék én, otthonom melegében, munkaidő előtt pontosan két órával. No nem mintha szentírás lenne, valószínűleg nem én leszek az, akit majd megdorgálnak egy ártalmatlan késés végett, sőt, talán annál nagyobb lesz a kezdeti misztikum, mikor végre valahára sikerül betoppannom esetleges újabb kuncsaftjaim körébe.
De egyelőre nem teszek semmit. Merev szoborként állok csupán, hálószobám kellős közepén, s várom, míg a kint gyülekező felhők egyre vadabb dörgedelme apránként libabőrt varázsol testem minden tájékára. Gondolataim messze járnak, kezdetleges érzésmaradványokon kívül nem sok cikázik a fejemben. Legalábbis eddig a pillanatig. Egyik percről a másikra kiélesednek ösztöneim, konkretizáltabb gondolataim halma próbál egyszerre befurakodni az agyam legrejtettebb zugaiba, én azonban csak lezser, kecses léptekkel indulok el a fürdőszoba felé.
Egy jól megérdemelt habfürdő, éveknek tűnő hezitálás a ruhásszekrény előtt, némi smink, egy púderpamacs lomha puffanása, millió ékszer csörgése, millió drágakő apránként csillanása, egy üdítő parfümfelhő, s végezetül a koronaékszer: kedvenc koromfekete szőrmebundám. Villámcsapástól zeng a külhon, s a tőle származó villanás kellő drámaisággal szolgál mai outfitem összeállításának végszavaként. Ebből fakadóan azonban semmi kedvem sétálni, maradok a hoppanálásnál, ami hopp, már be is következett - így a következő pillanattól kezdve a tompa csend felszakad, s a cikázó vihar ölelésében kell hogy megtegyem azt a pár lépést az Aranyvarjú bejáratáig. Tűhegyes magassarkúm finom hullámokat kelt a csordogáló esővízben, majd legalább olyan finoman ér földet a puha bársonyszőnyegen. Végigsétálok a már jól ismert folyosón, rideg, kimért mosollyal vonulok a még várakozó idegenek tömegei között. Természetesen rájuk se hederítek, céltudatosan haladok minden biztonsági embert magam mögött hagyva egyenest a pult, majd az onnan kapott mennyei pezsgő kíséretében a páholyom felé. Szőrmém a földön landol, magától a helyére kúszik, én pedig diszkréten helyet foglalok a két kedvenc izomagyam közti vérvörös kanapém kellős közepére. Jöjjenek hát az izgalmak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2016-12-07, 15:14

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Nox és Graves



Szomorúan állapítom meg magamban, hogy a kettőnk világa közti távolság egyre csak nő, és amaz átlépett egy olyan helyre, ahova nem tudom és nem is akarom követni. Elhúzom a számat a gondolatra, de más reakciót nem láthat rajtam. Csak csendben hallgatom, bár egy pillanatra megremeg a kezem amikor Giát említi, és egy pillanatra megint felmerül bennem hogy ronggyá verem. Valószínűleg én is valami gödörben végezném a kidobók létszámából ítélve, de az biztos hogy nem én döglenék meg először. De a pillanat elröppen, én pedig visszanyerem az egyensúlyomat.
- Szóval szerinted egyfajta parazita, aki a varázshasználókból nyeri az erejét. Nos, érdekes elmélet, még talán igaz is lehet. Biztosan jobban tudod, mint én, az egyszerű vadőr. Hiába, az iskolák meg a műveltség nagy dolog...
Mosolyodok el barátságosan, de persze nem említem hogy szerintem badarság, elvégre az ilyen dögöknek valahol létezniük kell két gazdatest között is, mert nem bírják, nem bírhatják nélkülük, még akkor sem ha valamiféle mély álomba vagy hibernációba tudnak süllyedni. Valószínűbb, hogy valaki vagy valami irányította - esetleg megidézte - ezt.
Egy hosszú pillanatig csak nézem a nőt, mintha tudnám hogy utoljára fogom látni, legalábbis ilyen kellemes körülmények között. Újra mosoly húzódik az arcomra, aztán elköszönök.
- Köszönöm a beszélgetést, Nox, igazán sokat segítettél. Remélem, hogy a szerencséd az életben továbbra is kitart. Vigyázz magadra, és erre a remek kis helyre. Viszlát!
Hadarom el a kötelező udvariassági formulákat, aztán ha a nő nem akar mást, akkor ellépek mellette, megajándékozom a kidobóit egy barátságos mosollyal - elvégre ők csak a munkájukat végzik, nem tehetnek semmiről -, aztán eltűnök az ajtóban és megyek a dolgomra.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2016-12-06, 20:54



Graves & Nox - again







Ami engem illet, a legkevésbé sem vagyok feszült. Sőt mi több, kifejezetten letisztult, higgadt vonások kíséretében ejtem ki minden egyes szavam. A legcsekélyebb mértékben sem tartom szégyenletesnek tulajdon gondolataim, tagadásuk általános és legfőbb oka csupán a valódi cél gondos elrejtése. Graves jelenléte azonban valamiféle alternatív módon nem váltja ki belőlem azt a már jól ismert, ösztönös hazugsági reflexet. Talán mert tudom, hogy egy ember hiába is próbálkozna, és hiába is akarná ha akarná, képtelen lenne romba dönteni gondosan megalapozott majd felépített terveimet mind a jelenre, mind a jövőre nézve. Ahhoz nem ismer elég behatóan, és nem tudja kire kell hatni hogy a lehető legalkalmasabb pillanatban tudjon kigáncsolni. Egyelőre. És jobb, ha az egy így is marad.
- Pontosan. A gyöngék elbuknak, ahogyan az életképtelenek is, ez a természet rendje. Láttad a kétrét tört leányzót... Csak a szerencsén múlott, hogy egyáltalán akadt lehetősége a felépülésre. Ha nem avatkozik közbe senki... - Húzódik éles, szadista örömöktől izzó mosolyra a szám. Bár költői kérdés volt, mégis fontosnak láttam tisztázni a nézőpontomat - végtére is a verbális tárgyalás szintjén állunk (pillanatnyilag), ami valljuk be, az én szempontomból talán a legkedvezőbb, így miért is ne élnék a beszéd nyújtotta szent lehetőségekkel. Bármennyire is egy impulzív vadállat benyomását keltette bennem azon a bizonyos tóparti napszakon, úgy vélem nincs olyan bolond, hogy itt és most fizikai agressziót alkalmazzon ellenem, vagy bárki ellen a helységben, hisz abban az esetben még holtan is jobban járnék ahhoz a büntetéshez képest, melyet rá szabnának ki khm... bizonyos varázslóbiztonsági szinteken - és itt most tekintsünk el szimpatizánsaim népes kis seregétől. Szóval való igaz, fizikai fölény szempontjából kétségkívül viszi a prímet, feltüzelt állapotában talán még egy ízletes varázspárbajban is alulmaradnék ellene, de az én értékrendem szerint az igazi nyers, öntudatos Erő fogalma valahol egészen máshol kezdődik, valahol ott, ahol a halál nem büntetés, s a testi kín sem mérvadó, csupán indikátorként szolgálnak egy elhalt szív vezette pszichés hadjáratban.
De hogy áttérjünk ismét a helyzet aktualitására, feltűnvén hogy torkom valamelyest kiszáradni készül, egy fejbiccentésért cserébe kézhez kapom kedvenc francia pezsgőm. Elegánsan kortyolok egyet, majd összeszűkült szemekkel emésztgetem mind Graves szavait, mind pedig a frissítő ital kesernyés zamatát. Lágyan elmosolyodom kíváncsiságán, és bár úgy vélem bármit mondhatnék, hisz már megtörtént az a bizonyos szelektálás a fejében ami szerénynek nem mondható személyemet illeti, mégis szóra nyitom a szám. Elvégre ráérünk, és én a magam részéről a legkevésbé sem neheztelek rá. Most már.
- Azért mert az a lény egy tudatos kivetülés volt, nem pedig egy szimpla vadállat. Mint láthattad belőlünk táplálkozik, ha mi nem vagyunk, ő sem létezhet, egyfajta mentális parazitaként volt jelen. S mit akar a parazita? Élősködni a gazdaszervezetben. Ha nincs gazdaszervezet, nincs élettér. Ezt az éppen aktuális köteléket, és a lény tudatosságát figyelembe véve úgy vélem könnyedén szimbiózissá formálható a szituáció. Tengernyi ilyen, és ehhez hasonló szélsőséges véglet létezik a varázsvilágban, melyek nem tekinthetőek önálló élőlénynek, inkább csak egyfajta... öntudatért küzdő entitásnak, vírusnak, ha úgy tetszik. Persze nem várom el, hogy ezt egy olyan egyszerű vadőr megértse, mint amilyen te is vagy... - Koronázom meg hosszas monológom egy célzatos kacsintással, jelezvén hogy lényegesen többet sejtek valódi kiléte mögött. Sokkal inkább mint háborús veterán él ma már a fejemben, mintsem pitiáner állatgondozó. A maga módján lenyűgöző alak, a maga robosztus kegyetlenséggel vegyített humánus vénájával, s az Élet által többszörösen megtépázott vonásaival. A kisugárzása akár egy seb hatol át a téren, s kelt mindenkiben hűvös, mégis bizalmat sugárzó ridegséget, aki ha csak egy kicsit is, de fogékony rá. Ez azonban valószínűleg csak nekem, mint szenvedélyes emberismerőnek okoz ekkora mentális kielégülést. Ami pedig a mondandómat illeti... Nem mondtam hazugságot. Sőt mi több, hülyeséget sem. Hisz elég csak a legendás obskurálókra gondolni. Oh, de gyönyörű is volna... Mindenesetre könnyed gesztusokkal hallgatom további közvetett kérdéseit.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2016-12-06, 16:06

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Nox és Graves


- Szóval szerinted veszélybe kellett volna sodornunk mások életét, kockáztatni azt hogy örökre ott ragadunk, csak azért mert ESETLEG elsajátíthatjuk azokat a technikákat amelyeket az az izé ösztönösen használt? Ezt komolyan mondod...?
Persze nem várok tényleges választ, a kérdés költői. Mindenesetre egyszerre megdöbbentő és elszomorító a nő véleménye, ami igencsak komoly hataloméhségre utal... viszont legalább ez nem új felfedezés. Szívem szerint az öklöm egy gyors mozdulatával törném össze a porcelánbabákhoz illő képét, örökre elcsúfítva, de tudom hogy ezzel csak a saját dühömet csillapítanám, őt inkább csak feltüzelné. Inkább csak veszek egy nagy levegőt, lassan kifújom, és igyekszem ésszerűen gondolkozni az ösztönösség helyett.
- Áh, ne válaszolj, igazából csak reméltem, hogy nem erről van szó. Már csak egyetlen kérdésemre várnék választ - honnan ismered annak a valaminek a természetét? Miből gondoltad, hogy irányítani tudod, hogy tanulhatsz tőle?
Azt már nem teszem hozzá, hogy szerintem túlságosan nagyra tartja a saját tehetségét. Varázslényekkel és az erejükkel kísérletezni életveszélyes meló, és Nox a közelében sem járhat azoknak a képességeknek, amik ehhez szükségesek lehetnek.
Továbbra is feszülten figyelem a nőt és a környezetünket, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem lesz összetűzés a dologból, legalábbis most nem. Bizonyára feltűnt neki a közös kalandunk során a megváltozott viselkedésem, és talán már azt is sejti hogy nem egyszerű vadőr vagyok a Roxfortból.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2016-12-04, 23:05



Graves & Nox - again







Bármennyire is csábító gondolat pár egyszerű segédeszközzel elvarrni sorsának további szálait, egyelőre nem tervezem megölni őt. Még nem. Ha ez is lett volna burkolt célom, már réges-rég hagytam volna kiteljesedni, abban a szent pillanatban amint belépett ide. Csak úgy sunyiban, a háttérből. Ahogy szoktam.
Helyet foglalván odaadó figyelemmel hallgatom végig szavait, mondandója végén pedig észrevétlen szuszogás kíséretében felvonom egyik szemöldököm. Ingerült, mégis kellően türelmes arckifejezést öltök, néminemű szórakozott meglepettséggel fűszerezve. Nem egészen értem a szituációt, sőt mi több, egyenest indokolatlannak érzem ebből a szempontból bolygatni az ügyet, de ám legyen...
- Tartozom? - kacagok fel szarkasztikusan - Ugyan miért kellene tisztáznunk? Véleményem szerint egyértelmű volt a szituáció. - kezdek bele ördögi mosollyal a szám egyik szegletében. Egyre inkább nevetségesebbnek érzem a helyzetet, bár valószínűleg megint csak az én értékrendem bizonyul majd túl... életidegennek, már ami a valós emberi kapcsolatokat illeti. Elgondolkodom egy pillanatra, átfut tudatomon a kényelmes hazugság lehetősége, egyúttal viszont bosszant a tudat, hogy van valaki, aki ha csak egy pillanatra is, de a múltam részét képezi, s később, egy későbbi múltban láthatott elbukni. Meglehetősen... frusztráló.
- Az a lény maga volt egy misztikus csoda. Egy ősi, elkorcsosult formája egy olyan technika kivitelezésének, melyről úgy hittem már réges-rég feledésbe merült. És ti elpusztítottátok... Gondolkodás nélkül nekiestetek, ahelyett hogy a tulajdon erejét először elsajátítva, majd ellene fordítva, a saját hasznotokra írva szabadultatok volna ki. Nekem ez volt a tervem, ti pedig megakadályoztátok... És összességében ez az, amit én megvetek, olyannyira, amennyire láthattad. Vagy talán még jobban... Remélem kielégítő választ kaptál. - Arcomon kéz a kézben játszik a rideg komolyság és a kegyetlen pajkosság. Őszintén feleltem, a lehető legőszintébben. Hisz minden amit elmondtam, csupán belőlem fakad. Tulajdon vágyaimból, tulajdon tanításaimból... Melyek bár rendszerint önmagam felé irányulnak, időnként vágyakozva kémlelik a visszhang szerepét. De szép is lenne.
Ami pedig Gravest illeti... Nos, drága testőreim készenléti állapotban fürkésznek, ha esetleg idejekorán óhajtaná elhagyni a helyet. Átléptük mi már a bizalom kezdetleges szakaszát, ideje hát kissé kifacsarni a dolgokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2016-12-04, 22:32

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Nox és Graves


Megfeszülök egy pillanatra amikor Nox belép és hozzám ér, de szerencsére ez nem egy pálca rosszabbik vége, és nem is mugli lőfegyver. Tehát egyelőre nem jelent halálos veszélyt, így talán lesz lehetőség a beszélgetésre is.
- Nox... téged mindig öröm látni. Azt hiszem tisztáznunk kellene azt, ami történt pár nappal ezelőtt, de sürgősen.
Mosolyodom el hidegen, de udvariasan.
- Tartozol egy magyarázattal nekem, és mellékesen az is érdekelne, hogy te mit láttál, éreztél, amikor az az akármi... megérintett minket. Ilyesmivel nem találkozik az ember minden nap, így nem akarok pálcát törni feletted, de... egyszerűen tartozol ezzel.
Csak remélem, hogy a lény hatására fordult ellenem, ellenünk, mert ha nem, akkor komoly problémáink lesznek a jövőben egymással. De a tekintetem meg se rezzen, és a kezem sem közelít a pálcámhoz vagy a fegyveremhez. Még nem. Valahol mélyen bízom benne hogy partnerre találok Noxban, és tudunk együtt dolgozni amíg ennek a végére nem járunk.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú 2016-12-04, 22:13



Graves & Nox - again







Nem, én sem felejtettem el a nem is olyan régen történt kis affért. Hogy is felejthettem volna... Kellően megalázó kudarcélmény volt ahhoz, hogy jó időre visszavesse mohó hatalomvágyam egy darabkáját. A kezdeti csapajátékos szellem sem volt ínyemre, de egye-fene, ki lehetett volna használni, s mikor úgy tűnt végre a kezemben tartom a történetszálat jött az az alak és... Vége. Egyetlen botor lépés elég volt hogy kicsússzon karmaim közül a történet. Milyen kár, értékes tudás veszett oda. A hallucinációk majdhogynem áttörhetetlen burkának művészete. Micsoda lenyűgöző jelleget nyerhettem volna vele. No sebaj, úgy tűnik, nem ez volt az én időm.
Ellenben a mai nap már annál inkább. Információtáram legfrissebb darabkái úgy tűnik lassacskán elfoglalják méltó helyüket hosszútávú terveim rengetegében, s legújabb szövetségeseim is hűséges vérebként isszák követeléseimet némi primitív segítségnyújtás fényében. Egyenként aprócska darabokkal szolgálnak, így a legkevésbé sem tűnhet gyanúsnak a dolog ártalmatlan lelkecskéjük számára, de ha valaki egészben elemezné a szituációt... Nos, látná amit én.
Ezen morfondírozva meredek kecses lábaim elé kényelmes bársonyfotelemen, mikor is váratlanul egyik testőröm megböki a vállam. Pillanatnyi gyanú fut át tekintetemen, mire alázatos hangvétellel közli zavarásának indítékát. Leintem, majd gyöngéden összeráncolom precízen kihúzott szemöldököm. Mégis ki veszi a bátorságot, hogy csak úgy ugráltasson...? Sebaj Nox, nem vagy te sznob picsa, épp csak amennyire kell, irány hát a pult felé - kellő en idegőrlő lassúsággal persze, végtére is lábtörlő az nem volnék (sokak őszinte bánatára). Kiérvén a vörös függönyök takarása mögül, rögvest pengényire szűkülnek szemhéjaim a már jól ismert robosztus hát láttán. Graves...
- Kit látnak szemeim... - mélázok csengő szarkazmussal, némi színpadias undorral vegyítve, s vékony ujjaimat végighúzom széles vállain miközben elhaladok mellette.
- Hallgatlak. Mit akarsz? - foglalok helyet, s fúrom tekintetem az övébe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Aranyvarjú 2016-12-04, 21:43

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.

Bár már eltelt néhány nap az incidens óta, de természetesen nem felejtettem el amit Nox tett abban az álomban, vagy hallucinációban, vagy mágikus zárványban... vagy akármi is volt az a hely. A fáradtság már kezd rajtam látszani, az utóbbi néhány nap meglehetősen sokat kivett belelőlem. De szilárd elhatározásom hogy felgöngyölítem a dolgot, és mindenre felkészülve nyitok be a mulatóba. Elhessegetem a biztonsági embert magamtól, majd letámasztom magamat a pult egyik végén, és rendelek magamnak egy hűsítő...vizet, aztán jelzem a pultosnak - Noxot keresem, sürgős ügyben. Úgy fordulok hogy mindent lássak, és mögöttem lehetőleg csak a bútorok és a fal legyen, aztán türelmesen várok. Ha jól sejtem, akkor Nox megvárat majd, és csak a jóisten tudja hogy hogyan fog rám reagálni. Vagy egyből nekem ugrik, vagy megpróbál ledumálni a lábamról, vagy... itt sincs. Akárhogy is lesz, részemről állok elébe, és még csak pálcát sem veszek a kezembe egyelőre - elvégre beszélni jöttem, nem szétverni a helyet. Egyelőre.
Amikor megkapom a vizet, köszönetképpen biccentek a pultosnak, aztán gyakorlatilag egyetlen hajtásra magamba döntöm és azonnal rendelem a következőt.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Aranyvarjú

Vissza az elejére Go down

Aranyvarjú

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Aranyvarjú-