Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 21:36
Ginny Weasley


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 14:07
Colette Blackbourne



A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Ginny Weasley
 
Jacob Troops
 
Armand Stansson
 
Janette Troops
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39355 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Stella & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-12-07, 19:09



Stella & Nox







Tényleg egyfajta többszörösen torzított tükörként hat a lány jelenléte. Olyannyira, hogy különös, már-már számomra életidegennek tűnő dolgokat késztet fejben kielemezni. Egyfajta... sajnálatot, valamiféle lágyabb késztetést az óvva intésre, az elkövetkezendő keserű jövő kikerülése végett. Hisz ott tart, ahol valaha én is tartottam, ott, ahonnan még ha nehezen is, de lenne visszaút, ugyanis valamelyest, sőt mi több, sok szempontból lényegesen kedvezőbb helyzetben van mint én voltam anno. Most kellene visszafordulnia, felállnia, hátat fordítania nekem és ridegen magamra hagynia... De nem teszi, ami érthető, épp ezért én sem hagyom, hogy valami pillanatnyi csoffadék érzelemmaradvány befolyásoljon elkövetkezendő döntéseim során.
Észlelem tekintetének tüsténkedő perspektíváját, ahogy mindegy apró rezdülésemet figyelemmel kísérve próbál valamiféle belső célnak eleget tenni. Hogy ez mi lehet, csak valószínűsíthető sejtésekbe burkolózhatok, magamból kiindulva egész egyszerűen csak meg akar ismerni, ki akar ismerni ha úgy tetszik. Hiába akarná azonban látni álarcom lepotyogott darabkái mögött rejlő "valódi" énemet, ha sikerülne sem érzékelhetné, hisz nincs ott más, csak gomolygó fekete füst, s néhány csökevényes, csapongó gondolatfoszlány. Hisz képtelenség kiismerni azt, aki képtelen az állandóságra. Ha az ember nap mint nap új álarcok kreálására kényszerül, valódi énjéből nem marad más, csupán egy csendes bábmester, aki kénye kedve szerint rángatja saját magát zsinóron, hogy aztán másokkal tehesse ugyanezt.
Ugyanakkor értékelem jelenlétét, szenvedélyes és érzéki közelségét. Lágyan magamba szívom finom gesztusait, s a tőlem telhető legnagyobb gyengédséggel, mégis egyfajta vonzó kíváncsisággal kísérve viszonozom őket. Hamarosan azonban alábbhagy ez a mulatság, s bódult csend látszik kibontakozni. Megköttetik hát az alkunk.
- Rendben van. Jövőhéten kezdhetsz, meglátjuk hogyan teljesítesz éles helyzetben. De ne feledd, tudni kell belátni a test mibenlétét mint egyszerű hordozó, s nem csupán annak az igényeire összpontosítani. Ami pedig az apádat illeti... együtt fogunk nyomra bukkanni, hogy majd később egyedül tudj bosszút állni. - Hallatszik ki szavaimból egyfajta burkolt motiváció-sugallat, hisz nem titkolt tény: kedvelem, így megjutalmazni sem leszek rest egy esetleges sikerélmény kapcsán. Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy valódi hűséget várnék tőle, botorság lenne. Ez csupán egy lecke az ilyen és ehhez hasonló idegőrlő burkokhoz. Addig kell kihasználni a hűséget, amíg még jelen van az a naiv tartás, az a furcsa erkölcsi késztetés, mely elhiteti veled a dolgok kizárólagos igazságosságát. Ezt le kell vedleni, ahogy a bizalmat is. Nem szabad bízni, s a legfőképpen bennem nem, mert hiába a szimpátia, az ár sodor, s ha az az ár véletlenül _valakit_ elsodor... Nos, nem lesz aki kimentse. Az igazi erő pedig mint tudjuk, az árulásban rejlik. Lesz dolgunk egymással, úgy vélem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stella Crowly
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-11-20, 12:50

Őszinteségemmel magamat is meglepem. Még soha senkinek nem meséltem múltamról, legalábbis nem ennyire nyíltan. Sosem szeretem kiadni magam, túl sok információt elárulni, amit később felhasználhatnak ellenem így vagy úgy. De most ez a helyzet valahogy…. más. Mintha a mellettem ülő szépségben kicsit önmagamat lántám, a tekintete hasonló, még akkor is, ha felveszi gyönyörű álcáját és mosolyát, amivel megannyi embert megszédít. De közben azt is remélem, hogy egyszer majd jobban fogok rá hasonlítani, eljuthatok oda, ahova ő. Lesz ekkora befolyásom és hatalmam. Egyelőre egy kis senki vagyok. Talán ez a találkozó az első lépés az új életem kezdetén.
Nox válaszán elmosolyodom.

- Igen, valóban egy cipőben járunk. De te ahogy korban, úgy tettekben is előttem jársz. Tanulhatnék tőled. Mérem végig komolyan Noxot. Arcának minden rezdülését, tekintetének változását. Bele akarok látni, bár ez valóban nehéz egy olyan ember esetében aki egész életén át más arcot mutatott a világnak. De egy-egy pillanatra mindenki leveszi a maszkot, amikor azt hiszi, hogy senki sem figyeli. Milyen sokszor vettem észre az emberek valódi jellemét ezekből az apró rezdülésekből. Ezek mindig jelen vannak, az igazi jellem néha felszínre tör, még akkor is, ha csak egy szempillantásnyira, de egy életen át nem rejhető el az igazi én. A mellettem ülő szépség biztosan szörnyűségeket élt át, amitől rideggé vált, majd ezt követően önnön tetteivel fokozta a burkot maga körül. Ahogy szép lassan én is elkezdtem, de még messze vagyok valódi énem lezárásától.
A levegő felforrósodik körülöttünk, minden mozdulatomat átjárja a vágy, egyre hevesebb csókokat adok, majd szép lassan ajkaim elérik Nox nyakát, egy pillanatra meg se mozdulok csak beszívom bódító illatát, majd finoman kinyitom számat és fogaimmal végigcirógatom azt. Nem, ebben semmi átverés nincs, valóban akarom őt, nem a segítsége miatt közeledem hozzá, az már csak egy plusz. Anélkül is így alakult volna az este.
Szavai hallatán hátrébb húzódom, de csak éppen annyira, hogy szemébe tudjak nézni. Lágyan elmosolyodom.
-Köszönöm! Mondom, de további szavai hallatán még hátrébb ülök, hogy teljes komolysággal tudjak válaszolni, félretéve a testiséget egy pillanatra.
- Segítségedért cserébe hűséget fogadok neked. Megbízhatsz benne, bár tudom, hogy erre majd csak idővel derül fény. A támaszod leszek a bajban, ha te is támaszt nyújtasz nekem, amikor szükségem van rád. Segíts megkeresni az apámat és én is segítek neked bármiben. Teljes komolyság csendül a hangomban, már-már esküként hangzanak szavaim, de minden egyes szót komolyan is gondolok. Ha ő segít nekem, teljesen a rendelkezésére állok és megbízhat bennem. Talán ez sokszor hiba is bennem, de nem vagyok kétszínű, aki velem jót tesz, azt nem verem át, nem árulom el. Az már más kérdés, hogy nagyon kevés ilyen ember van a világon. Még nem hajolok vissza hozzá folytatni előző szenvedélyes jelenetünket. Azt akarom, hogy érezze szavaim súlyát. Nem holmi tini fecsegés, amit már másnapra el is felejtek. Kortyolok italomból és teljes komolysággal nézek a szépség szemébe, sok idő kell, mire sikerül megfejtenem, ahhoz pedig még több, hogy megnyíljon előttem, de úgy vélem, hogy nem lehetetlen, még ha végtelenül nehéz is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-10-23, 21:48



Stella & Nox







Hogy őszinte legyek, egyelőre nem tudnám megmondani pontosan miért is szimpatizálok vele ennyire. Önmagában a nyers gyönyör általában nem mozgat meg különösebben, csupán a testiségek dimenzióján ragadva kényeztet, de benne valahogy mást, illetve valaki mást látok... Magamat. Látom benne azt a kötöttségek híján, saját maga által nevelgetett megtört lelket, azt a kétségbeesett, kapálózó szenvedést a létfenntartásért, s azt a mélyenszántó, végeláthatatlan és senki által meg nem értett űrt, melyet csak úgy csúfolnak: magány. Bizony, hiába nem is feltételezné rólam senki hogy képes vagyok ilyesmire, még talán én magam se, de akarva akaratlanul is őszintén átérzem szavait. Ha kicsit máshogy is, de én is megjártam az utat amit felvázolt - még ha nekem nem is a kéjes bosszú volt elsődleges motivációm. Vagy legalábbis nem mindig. Ugyanakkor meglepődök őszinteségén, még ha titkon pártolom is. Legszentebb elveim egyike a bizalmatlanságból fakadó hazugság mint naprakész önvédelmi eszköz, de jelen esetben valahogy nem érzem létfontosságúnak. Most valahogy nincs meg bennem az a szenvedélyes éhség az információk után, melyeket később némi haszon fényében más kezekbe adhatok. Nem, most tényleges, őszinte, emberi érdeklődést tanúsítok valaki felé. Jobban mondva Stella felé. Milyen furcsa érzés, már egészen el is felejtettem.
- Bár tudom, talán hiteltelennek hat tőlem az ilyesmi, de értelek... - játszadozom vékony ujjaimmal pezsgőspoharam peremén - Az én apám már rég halott, méghozzá szerény személyen jóvoltából. Csak hogy érezd mennyire egy cipőben járunk... - Kuncogom el magam, poharam mögött megbúvó tekintetemből azonban teljes komolyság tükröződik. Felelevenedik bennem a kép apám vérző testéről, amint a torkába lőtt golyóval fekszik gondosan polírozott bársonyszőnyegemen. Nem akartam őt megölni, akkor és ott nem ez volt a célom. De mégis ott és az volt a legvégső pont, mely egy utolsó, áttörhetetlen réteget képzett megkövült szívem köré. Ezt persze nem áll szándékomban senki előtt sem feltárni, elvégre ha megtenném... Nem, abba bele sem merek gondolni. Szétszakítana. Meginogna a hitem saját magamban, tulajdon erőmben és függetlenségemben. Ezt pedig nem hagyhatom - és persze nem is fogom, épp ezért óvatos történetszálakkal szolgálhatok csupán, olyanokkal melyek bár kellő bizalmat és meggyőződést ébresztenek a lányban, mégsem engednek mélyebb betekintést megcsonkított lelkem legsötétebb bugyraiba.
Ahogy telnek múlnak a percek, egyre több és több vágy, érzelem és gondolat kerül terítékre, s ennek hála a levegő is kényelmes tempóban kezd forrósodni közöttünk. Hamarosan az első, lágy gesztusokkal kísért csók is elcsattan közöttünk, melyet bár én kezdeményeztem, mégsem én kényszerülök a folytatására. Fokozatosan elengedem magam, igyekszem testem minden porcikáját átadni az egyre csak növekvő lüktető szenvedélynek. Hagyom, hogy átjárjon a kellemes bizsergés, s néhol, mondjuk két lágyabb csók között megragadom a történet filozofikusabb vonalát. Úgy vélem kellően kiérdemelte a lány az áhított segítséget. Bár nem vagyok benne biztos, hogy alakítása teljes őszinteségnek örvend, nem csupán - magamból kiindulva - született tehetség ami a megtévesztést illeti, de nem is fontos. Mindkét lehetőséget szemügyre véve sikerült az oltalmamba férkőznie magát. Aki engem át tud verni, netán meglágyítani, az kétség sem fér hozzá, hogy jó úton jár a siker felé... Kérdés mennyire lesz kifizetődő az a bizonyos siker.
- Ám legyen. - fúrom tekintetem mélyen az övébe - Felajánlom, hogy kitörési lehetőséggel szolgálok számodra, s cserébe csupán egyetlen dolgot kérek: hűséget. Eljön majd a pillanat, mikor gondosan felhúzott kis birodalmam megdőlni látszik majd, de tudnom kell, hogy lesz valaki, aki majd felsegít a romokból. - Látnoki véna volna? Netán megrögzött negativitás? Nem-nem, csupán tények. Az igazán zseniális szakember nem tesz mást, csupán összefüggésekben gondolkodik. S az, amit az én szakmám megkíván, előbb-utóbb olyan szintre növi ki magát, hogy minden létező szál egy, a kezdetiekhez hasonló pontban összeér, s onnantól végleg hiteltelenné válik. De talán megakadályozható mindez... Talán van megoldás arra, hogy ezidáig tartó szüntelen vergődésem mégse érjen tragikus véget. Veszélyes utakon járok, veszélyes módszerekkel, de mindig kell aki behódol, másképp nem lenne kin felkapaszkodni. S ha ez a bizonyos valaki még ráadásul ilyen vonzó is... Nos, újabb szenvedélyes csókok közepette majd kifejezem hálámat az Univerzum felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stella Crowly
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-10-23, 19:12

Gondolataiba merülve bámul maga elé, bele poharába, lassan körbe-körbe löttyinti italát benne. Egy pillanatra meg is feledkezik arról, hogy hol van... és hogy kivel. A nő szavain egy sötét árny suhan át tekintetén, nem szeret magáról beszélni, de valamilyen okból kifolyólag némi rokonszenvet érez Nox iránt, talán egy kis bizalmat is. Bár sosem volt egy naív kislány. Mély levegőt vesz, majd lassan megszólal.
Az apámról van szó… Egy végtelenül gonosz és romlott emberről. Semmi együttérzést nem érdemel.. sem bocsánatot. Meg akarom találni és végezni akarok vele. Miatta halt meg anyám, miatta maradtam egyetlen vas nélkül és kellett kurválkodnom minden nyáron… Az első években nyaratna az iskolában maradhattam, de 13 éves koromtól kezdve máshol kellett töltenem a nyarat. Nem volt semmi pénzem, így hát választásom sem… És ezt ennek a féregnek köszönhetem.
Maga is meglepődik, hogy ennyi információt kiadott. Ilyet még sosem tett. Csak nagyvonalakban mesélt mindenkinek életéről, de ez a nő… van benne valami, valami megfoghatatlan. Stellából csak áradtak a szavak, megállíthatatlanul. Nincs szüksége együttérzésre vagy babusgatásra. Mindössze tanácsra és egy emberre, aki segít megtalálni apját. Stellának nincsenek összeköttetései, azt sem tudja, hol kezdje. Csak annyit tud, hogy mostantól egyetlen cél lebeg a szemei előtt.
Felhajtja italát, majd kér még egy whisky-t. Rápillant Noxra és elmosolyodik.

- Köszönöm. Most nem is tudnám kifizetni. Tényleg hálás Noxnak a meghívásért. Anyagilag nagy bajban van, sajnos hirtelen kellett több pénzt kiadnia a kelleténél, és a nyári megtakarításából alig maradt valami. Ezért is lenne számára fontos, ha Nox tudna neki segíteni munkát találni.
- Tudom mire vállalkozom. Évek óta ezt csinálom, csak sajnos London legszarabb részében. A külvárosban, ahova a leggusztustalanabb senkik járnak és minden mocskos vágyukat teljesíteni kell. Ne tudd meg, hogy néha miket kérnek. A gondolatba is beleborzong, hogy néha milyen perverzióik voltak kuncsaftjainak. Csak remélni tudja, hogy végre egy jobb helyre kerül. Szüksége van a váltásra, és a több pénzre is. - Azok után már semmilyen kérésen nem lepődöm meg. Csak jó lenne egy új helyre kerülni, egy jobb helyre, jobb vendégekkel. Nem bírom már sokáig ott, de pénzre továbbra is szükségem lesz.
Nagyot sóhajt, rápillant Noxra. Érzi, hogy ez a nő tud neki segíteni, ráadásul a szépsége megbabonázza Stellát. Amint érzi a gyönyörű szőkeség leheletét a nyakán, lehunyja szemeit és átadja magát érzékeinek. Keze lassan feljebb csúszik a combján, végighúzza hosszú hegyes fekete körmeit annak belső felén. A kis, lágy csóktól csak még izgatottabb lesz, még hevesebben dobog a szíve, egy hosszúnak tűnő pillanatig visszatartja lélegzetét míg Nox szemeibe néz, majd másik kezével beletúr a szőke hajzuhatagba és teljes erejéből maga felé húzza, miközben szenvedélyesen megcsókolja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-10-22, 21:19



Stella & Nox







Hiába, a gondosan komponált gesztusok egyfajta szakmai ártalomnak tudhatóak be, már-már szinte ösztönösen jönnek elő, ha elő kell jönniük. De hogy feszélyezettség volna? Nem, sokkal inkább a vonzó magabiztosság látszatát hivatottak kelteni. És hogy őszinte legyek, a csábos leányzó kora a legkevésbé sem érdekel, éppen elég ösztönös érettséget mutat ahhoz, hogy komolyan vegyem, és különben sem vagyok olyan vén - no meg sajnos vagy nem sajnos, nem hinném hogy akad a jelenlévők közül itt bárki is akit érdekelne egy kiskorú jelenléte, noha erre idefelé nincs is akkora kereset.
Nem lepődök meg a kijelentésén, ugyanolyan bódult, sejtelmes mosollyal fogadom mint bármely eddigi mondandóját. Nagyon kevés dolog akad már széles e világon, nagyon kevés kérés, gesztus vagy csak szimpla jellemvonás, ami meglepetésként tudna szolgálni számomra.
- Bizonyára roppant kielégítő volna a maga groteszk romantikájában, de ugyan mit tett ez a bizonyos illető, amivel kiérdemelte ezt a szintű gyűlöletet? - Vonom fel immáron én is a szemöldököm, inkább bájos, már-már csevegő érdeklődéssel mintsem számon kérő jelleggel. Az pillanatnyilag nem az én asztalom.
Az viszont, ahogy a lány a múltjáról beszél, akarva akaratlanul is, de az empátia egy aprócska, halovány szikráját kelti bennem. Egy apró másodpercre át is fut tekintetemen az őszinte megdöbbenés. Nem abból fakadóan, amit a lány mondott, sokkal inkább azért, mert ezidáig nem gondoltam volna, hogy képes vagyok ilyesmi érzéseknek akárcsak csak a halovány, mégis őszinte utánzatát produkálni. Ugyanakkor ezen aprócska érzelemfoszlánynak hála most még vonzóbbnak találom az előttem ücsörgő kishölgyet. Micsoda különös helyzet...
- Hát már hogyne állhatnám? Pofátlan vagy sem, többször leszel még magadra utalva mint azt gondolnád, s ilyenkor nem árt megragadni minden felkínálkozó lehetőséget, ami megkönnyítheti a dolgod - teszem azt, mondjuk hogy valaki felajánlja az egész esti ingyen pia lehetőségét. - Zárom le a mondandóm egy ravaszkás kacsintással, majd én is kortyolok egy nagyot ízletes italomból. Egy pár percig átengedvén magam az éjszaka bódult pörgésének elmélázom annak hátrelévő részén, de tekintetem valahogy mindig csinos beszélgetőpartneremre vándorol vissza. Hirtelen férkőzik egyfajta élénkítő kíváncsiság a szemembe, mikor meghallom következő megjegyzését, valahogy tudat alatt is vonzz a gondolat, hogy egyfajta... utódot tanítsak ki, hogy talán elérhetem azt, hogy szavaim, gondolataim valaki másban visszhangozzanak, s később teljes valójukban éljenek tovább. De talán ez is csak egy kósza, naiv vakremény, melyet mint tudjuk, nem szabad megengednem magamnak...
- Hogy ők kit keresnek, azt nem tudom... - nézek szemrehányóan a színpadon csetlő-botló kurvákra, majd a rájuk nyáladzó tulajra - ...ellenben én bármikor szívesen látlak viszont. Persze tudnod kell, mire vállalkozol. Ez a Sors nem kislányoknak való... - Húzódok felé egy leheletnyivel közelebb. Valóban, ha az én utamat óhajtja járni, többre lesz szüksége egy bájos pofinál, bár ahogy látom, a további fortélyok elsajátításával sem lesz gondja. Az érzéseivel ellenben annál inkább... No de sebaj, ráérünk, s ha ez a kívánsága, rajtam ne múljon, én készséggel megtanítom hogyan manipuláljon kedvére bárkit, akit csak szeretne, ezáltal néminemű haszonra is szert téve.
Ahogy kezd forrósodni köztünk a levegő, úgy válik egyre szórakoztatóbbá számomra a leányzó közeledése - és ezt a lehető legpozitívabb értelemben kell érteni. Végre egy kiszemelt, aki lehengerlő vonzalmával nem csupán kéreti magát, hanem van olyan elragadó, és maga veszi kézbe a dolgokat - akár a szó legszorosabb értelmében is. Rezzenéstelen, misztikus mosollyal hagyom hogy közelebb hajoljon hozzám, közben persze érzékszerveimet hegyezve raktározom jelenlétének minden apró részletét. Hamarosan lágyan oldalra billentem a fejem, épp hogy csak tekintetünk ismét szembekerüljön egymással, s orrunk hegye szinte érintkezzen egymással.
- Ebben biztos vagyok. De kezdetnek egy röpke helyzetfelmérés is megteszi... - Hajolok finom odaadással a nyakához. Mélyen beleszippantok, majd vérvörös pittyeimet csupán egy árnyalatnyira a bőrétől vezetem végig fel a torkánál, át markáns állkapcsán egyenest dús ajkaihoz. Megvárom míg kellő izgalomba torkollik az a híres mámorító feszültség, majd lágy csókot lehelek rájuk, s ha valóban nyitott rá, a következőt már egy kicsivel több szenvedéllyel ejtem meg.
- No lám. Nem is rossz...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stella Crowly
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-10-21, 20:03

Stella felvonja a szemöldökét, kissé oldalra billenti fejét és egy félmosollyal szemléli beszélgetőpartnerét. Tetszik neki, hogy egy idősebb nő ül vele szemben, egy tapasztalt nő, nem valami bugris. Észreveszi azt az apró mozdulatot, mellyel Nox kihúzza magát, és kissé szélesebb lesz mosolya: még annak ellenére is tetszeni akar neki ez a gyönyörű nő, hogy Stella csak egy kis 16 éves senki. Bár az tény, hogy külsőre jól megáldotta az ég. Benne nincs semmi feszélyezettség, azt sajnos a nyaranta átéltek miatt rövid idő alatt le kellett vetkőznie.... szó szerint is.
Megbabonázva nézi Noxot, hogyhogy még sosem találkoztak? Nyilván, mert Stella sosem járt ilyen helyekre. Eddig aránylag jó kislány volt. Nem járt sötét helyekre, nem érdeklődött a sötét dolgok iránt, a fekete mágia mindig elkerülte, azt az egy apróságot kivéve, hogy vérmágus. Mindig csodálkozott rajta, hogy vajon ezt minek köszönheti, az élet egy rossz vicce talán, de úgy tűnik a sors mégis egyre jobban elsodorja a rossz oldalra. Bár tudja a fene, hogy ez valóban a rossz oldal-e. Elmosolyodik a nő szavain, de nem tekinti viccnek.

- Inkább én szeretném megölni. – Feleli sötéten, kéjes elégtételt érezne, ha végezhetne azzal a rohadékkal, egy pillanatra ez a vágy meg is csillan szemeiben, az az apró sötétség, ami egyre jobban kibontakozik Stellába. Végül inkább elmosolyodik, mielőtt Nox teljesen őrültnek nézné.
- Bár veled el tudnám képzelni, hogy együtt öljük meg. – Teszi hozzá egy kis csend után, felhúzva egyik szemöldökét, figyelve a nő minden rezdülését. Kíváncsi, hogy reagál erre.
A pénz visszautasítását látva kissé elpirul, plane a letorkollás után. Rápillant a pénzre, majd egy gyors mozdulattal besepri a zsebébe.

- Köszönöm. Nem vagyok hozzászokva. És főleg ahhoz nem, hogy ezt hagyjam. Mindig magamra voltam utalva, bár az tény, hogy sokszor nehézséget okozott. – Eszébe jut, mi mindent meg kellett tennie minden nyáron az embereknek, bármit kértek tőle. Semmire sem mondhatott nemet. Néha ételre se volt pénze, nem volt választása. Erről senki sem tud, soha nem mesélte el, hogy miken ment keresztül. Csak mosolygott mindig és elnyomta magában azt az undort és félelmet, amit minden nyár közeledtével érzett.
- De ilyenkor amúgy meg pofátlanságnak tartom, ha rendelek egy újat. Nem állhatod te az egész esti italozásomat.
Mondja kissé félszegen és kortyol egy nagyot a pohárból. A bemutatkozást követő kérdésen elneveti magát és bólint. Valóban hülye kérdés volt, miközben ő maga is itt ült egyedül – legalábbis egy rövid ideig – ilyen későn. Ráadásul bármily fejlett is mellben, mégis látszik rajta, hogy fiatal. Nox utolsó mondatán felhúzza picit a szemöldökét, azt sosem hinné el róla, hogy csak egy egyszerű örömlány. Azt persze készséggel elhiszi, hogy ez a foglalkozása, de hogy nem egyszerű, abban biztos.
- Lenne mit tanulnom tőled. – Néz körül a klubban, végig a nőn, a mosolyán és szépségén. Ha Stella így csinálja tovább, meg fog törni, és Nox korában már az utcára kerül. Ki kell törnie, egy ilyen helyre kéne bekerülnie. – Nyárra nem kerestek valakit? – Teszi fel nagy nehezen a kérdést. Utál kérni, de tudja, hogy jobban járna ha idejönne. Annál nincs lejjebb, mint ahol most van. Átsuhan egy sötét felhő a tekintetén, de megpróbálja hamar lerázni magáról.
- Tudod, utálok kérni. De meg kell élnem valamiből, ha esetleg szükség lenne még egy lányra, máskor is el tudok jönni, nem csak nyáron…- Teszi hozzá. Jobb pénzért és kevesebb mocsokért még a Roxfortból is elutazna gyakrabban. Meg persze azért is, hogy megtalálja apját és a kellő időben kitépje a beleit.
Elhessegeti sötét gondolatait és közelebb húzódik a nőhöz. Combjuk összeér, Stella ráteszi a kezét Nox térdére, közelebb hajol hozzá és majdnem súgva mondja:

- Biztos sokat tudnál tanítani nekem. – Leheli gyengéden a nő fülébe. Valóban szüksége lenne egy idősebb, tapasztaltabb nő iránymutatására. Emellett igazán élvezi Nox társaságát, szívesen eltöltene vele hosszabb időt, akár kissé bensőségesebb viszonyba is kerülne vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-10-18, 18:56



Stella & Nox







Szó mi szó, a nem titkolt vonzalom kétségkívül kölcsönös, ráadásul külön öröm a velejáró őszinte kíváncsiság. Végre egy eset, mely teljes valójából bontakozhat tovább, s nem kell időt pazarolni a másik bátortalan botladozásaira. Feltűnik hogy végigmér, egy kicsit ki is húzom magam mellé, bár ez esetemben abszolút általános jelenségnek minősül. Meglibbentem a hajam, némi karizmatikus mosolyt is igyekszem az arcomra vázolni - csupán az áldott (vagy átkozott) rutin végett.
Hogy őszinte legyek, nem számítottam ilyen nyílt mondandóra tőle, bár ez sem okoz különösebb meglepetést. Ha valakinek, hát neki készséggel segítek kibogozni élete kusza fonalait. Pedig oly sokan félreértenek... Azt hiszik, hogy nálam a haszon mindösszesen értéktárgyakat, vacak pénzérméket jelent, s ennek fényében vetítik ki rám a pénzéhes jelzőt és sok más obszcén szinonímáját. Pedig nem így van, közel sem így... A pénz számomra csupán egy eszköz, és haszon minden, mi a javamra válik. A haszon lehet akár egy kósza ötletfoszlány is, netán egy gyönyörű látvány - csak hogy a jelen helyzetből induljak ki. S ugyan miért ne tartanám magam mellett ha már ennyire élvezem a jelenlétét már most...?
- Szeretnéd hogy megöljem neked? - Kuncogok ördögi pajkossággal, és bár egyértelműen viccnek szántam, talán még meg is tenném. Elvégre, egy élet nem olyan sok, van milliárd másik... Csak épp nem szeretek Mindenhatót játszani.
Kifinomult mozdulatokkal egy leheletnyit közelebb húzódok hozzá, csak épp annyira, hogy meglegyen a kellő közelség, és a hangomat se kelljen felemelnem - no nem mintha pillanatnyilag akkora hangzavarban úszna a helység.
- Az attól függ... Ha rajtam múlik nem. Sőt... - Kacsintok rá egy huncutkás mosoly kíséretében, hisz a lehető legjobb embert kérdezte efelől. Ugyan magánnyomozó nem vagyok, de kiismertem már annyira a csökevényes emberi természetet, hogy tudjam mire harap a rafkós bujdosó.
A leányzó következő mozdulatára felvonom a szemöldököm, általában nem szokták visszautasítani a meghívásom, már-már szinte ösztönös gesztusként kap szerepet ezen szokásom.
- Tudod, ha adnak fogadd el... Hagyd csak, van nekem elég. - Nyújtom vissza egy kényelmes mozdulattal a nekem szánt pénzt, hisz ugyan mire mennék vele? Odaadnám az első embernek akinek szüksége van rá, pusztán merő lustaságból. A következő kérdésén harsányan elnevetem magam. Kissé ironikus, nemdebár? Szerintem abszolút.
- Nox. - nyújtom felé hegyes karmokkal ékesített kacsóm - Kérdezi ezt egy egyedül üldögélő csinos hölgy? Ez itt az én kis birodalmam. Persze ha bárki kérdezné, csupán egy szerény örömlány volnék, épp olyan jelentéktelen mint a többi... - felelem mosolyogva, elferdítve az igazságot, de egyértelműen a tudtára adva hogy bizony lényegesen több rejlik ennél a háttérben. Réges-rég elfüggetlenedtem én már bármiféle nagyfőnöktől, én itt csupán egy gazdag jelenés vagyok, egy bérlő mondhatni, kinek a jelenlétéből mindenki profitál - ezért is marasztal a tulaj, noha a feltörekvő csitrik már kevésbé. Sebaj, úgyis én vagyok a rangidős, esélyük sincs kitúrni. Ahhoz nincs elég eszük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stella Crowly
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-10-16, 21:30

Stella felhajtja italát, érzi ahogy átmelegíti tagjait, erre már nagy szüksége volt. Újból ránéz a mellette ülő nőre, cask most méri végig igazán. Egy pillanatra elidőzik gyönyörű arcvonásain, majd minden szégyenérzet nélkül méri végig alakját. Magában elismerően bólint, de egyelőre semmit nem tükröz arca. A nő kérdése hallatán ajkait elhagyja egy kis sóhaj. Ritkán szokta megosztani gondjait másokkal, most se akarja teljesen kiadni magát, ám nem is tudja teljesen magában tartan aggodalmait.
- Inkább harag, semmint fájdalom… Egy rég halottnak hit személyről kiderült, hogy életben van. – Kissé elhúzza száját, még mindig reménykedve abban, hátha csak pletyka az egész. A leveler gondola, ami zsebében lapul, hátha minden sora hamis, csak valaki bosszantásból írta. Valaki, aki még emlékszik családjára és tudja mennyit árthat vele Stellának. Ám mégse hagyja teljesen nyugodni a dolog, végül nekiszegezi a nőnek a kérdést.
- Ha valakit fel akarnék kutatni, bárhol is legyen Angliában, lenne rá lehetőség? – Tiszta szívből szeretne megbizonyosodni arról, hogy mi az igazság. És ha valóban él, akkor ő maga akarja megtalálni, a szemébe nézni és elmondani neki minden sérelmét, mielőtt kínok közt kileheli a lelkét az az ördög.
Fél szemmel észreveszi, hogy a nő kifizette italát, bár úgy tesz, mintha nem látott volna semmit. Rendel még egyet, de azonnal oda is nyújtja a ital árát, nem akar senkinek sem a lekötelezettje lenni. Ettől függetlenül nagyon jól esett neki a meghívás.
- Stella vagyok – Nyújtja kezét az idegennek. – Mit keres egy ilyen gyönyörű nő egy klubban ilyen késői órán, ráadásul egyedül? – Kérdezi, bár ugyanez rá is éppannyira vonatkozik, mint a mellette ülőre. A nő felé fordul és újból végighordozza tekintetét rajta, gyönyörű szőket haján, elegáns ruhazatán. Nem tudja titkolni vonzalmát iránta, mindig megbabonázza egy gyönyörű női test, főleg ha hozzá ilyen tökéletes arc társul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-10-16, 16:07



Stella & Nox







Bár valódi, teljes merengésem megzavarta az este egyik kellemetlen szörnyszülöttje, mégsem haragudhatok rá. Ki tudja mi mennyiségű elfojtott indulat lappangott benne, mely csak arra várt, hogy a maga impulzív kitörésével a felszínre kerülhessen. Bizonyára tanulni fog az esetből, vagy legalábbis elraktározza. A kettőt csak egy lépést választja el egymástól.
Érdektelen csevejbe bonyolódok a drága pultos fiúval, ki le sem tagadhatná irántam táplált plátói szerelmét. Pedig mindketten tudjuk, hogy a dolog esélytelen. Jaj, szegény szerencsétlen... Na sebaj, hajtsa csak a vakremény, addig is szolgáltatja nekem az ingyen piát. Egy aprócska adag szénsavas vodka a mai főfogás, csak épp annyi, hogy kellő bódultsággal, ám még józan gondolkodással tudjak fordulni soron következő vendégeim felé, akik is...
"Szép estét" - zavarja meg frissen szült gondolatmenetem egy kellemesen búgó női hang, s már épp készülnék a frappáns lerázásra, mikor tekintetem összeér az övével. Megcsap a belőle áradó zavart fájdalom, ennek ellenére pillantásom tovább vándorol mesteri precizitással megalkotott sminkjére, halványan sejlő rózsaszínű fürtjeire, kerekded, kellően kiemelt kebleire és mindenre, mely egy pillanat tört része alatt naiv lelkesedést tud kiváltani belőlem.
- Nocsak-nocsak... - Húzódik éles, ravasz mosolyra vérvörös rúzzsal ékesített szám, s arcomra kiül a várva várt, türelmes elégedettség. Ugye én tudtam, én megmondtam hogy nem csupán a mardosó magány kell hogy kényeztessen az éjszaka. Csak egy kis idő kellett, míg a véletlen volt olyan kegyes, és elém dobta az immáron velem szemben ülő szépséget. Ideje hát meglágyítani kicsit...
- Üdvözletem... Netán nyomja valami a lelked? Csak úgy hasítja a levegőt a szemeidből áradó fájdalom. A vendégem vagy. - Küldök felé egy pajkos biccentést, s észrevétlenül közelebb húzódok. Beszippantom kellemes illatát - s közben sebtében kifizetem italát -, tudat alatt is gyönyörködöm tökéletessé forrt részleteiben. Le a kalappal a kedves égiek előtt. Majd egyszer talán meghálálom. Vagy talán mégse...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stella Crowly
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox 2016-10-16, 15:26

Outfit


Nem bírta tovább, muszáj volt elutaznia, gondolatai csak kavarognak. A kastélyban már kezdett megőrülni. Ritkán látni Stellát ilyennek. Egy kedves mosolygós lány, kinek majdnem semmi nem ronhatja kedvét. Most mégis, magába fordult, komor tekintettel sétál végig az éjszakai utcákon, céltalanul bolyong. Már-már reméli, hogy elüti egy autó vagy megöli egy csavargó. Eddig tökéletesen maga mögött tudta hagyni múltját, ám a levél amit kapott.... Most is ott lapul zsebében. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy az általa leginkább gyűlölt és megvetett személy életben van. Nem ölték meg, futni hagyták. Milyen fortélyok révén juthatott ki elrablói karmai közül?
Végül megáll egy épület előtt, gépiesen meglöki az ajtót és belép. Nem is figyeli, miféle helyre keveredett. Nem is érdkli. Csak mikor majdnem fellökik a biztonságiak, akkor eszmél fel, hol is van. Gyorsan félrehúzódik az útjukból és utánuk pillant. Egy tomboló részeget tessékelnek ki a klubból. Felhúzza szemöldökét, de több időt nem fecsérel rá. Körbepillant, észreveszi a bárpultot és lassan odasétál. Ledobja kabátját és a pultos felé biccent.
- Egy whisky-t. – Általában nem is tűnik fel senkinek, hogy kiskorú. A természet megáldotta olyan bájokkal, mellyel sokszor az érett felnőtt nők sem dicsekedhetnek. Most hogy végre leült és megkapta italát, eszmél rá, hogy van valaki mellette. Egy lélegzetelállítóan gyönyörű nő. Stella kissé oldalra billenti fejét, egy gyors pillantással végigméri, majd megszólal.
- Szép estét. – Mondja kellemes, az átlagosnál kissé mélyebb hangján. Igazán reméli, hogy ez a nő el tudja terelni gondolatait, mert ha nem sikerül, vagy egy busz elé ugrik, vagy addig nem nyugszik míg nem találja apját és hidegvérrel ki nem végzi. Ritkán haragszik emberekre, de apja kivívta minden gyűlöletét, tönkretette életét, gondolkodás nélkül végezne vele. Efféle vidám gondolatok között kortyolja italát és figyeli az idegent.
Közben akaratlanul is eszébe jut, hogy felejetette megnézni az ital árát, fogyóban van a pénze, kicsit jobban kéne gazdálkodnia. De túl zaklatott ahhoz, hogy alaposan belemélyedjen ebbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Stella & Nox 2016-10-16, 15:06



Stella & Nox







Mindent egybevetve, minden szempontot górcső alatt vizslatva, azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy mindig van aki visszavár. Aki groteszk leplével magához ölel, akik végigkísér(t) utamon, bárhová is megyek, ki szülőm és szerelmem, kinek a gyermeke és egy apró töredéke is vagyok egyben. Ő pedig nem más, mint a hőn szeretett éjszaka. A simogató sötétség, a biztonságot nyújtó feketeség. Mióta csak az eszemet tudom hozzá társítom létezésem minden haszonban dúskáló pillanatát, minden lehetőség biztos háttértámaszát; hisz csupán ő adhat menedéket egy ilyen magam fajta furfangos kitaszítottnak. Talán egyszer meg is hálálom majd neki. Talán nem, talán épp elég neki az, hogy létezem. Hjaj, mennyivel könnyebb, ha az ember egy jelenségbe szerelmes csupán, s nem a jelenség szülötteibe. Így sokkal könnyebb minden... Nincs ami elvakítson.
Márpedig ez, mint tudjuk, munkám elengedhetetlen velejárója. A szerelem csupán egy-egy pillanat erejéig szabad hogy megkörnyékezzen, és akkor is csak épp annyira, hogy tulajdon csökevényes érzésmaradványaimat felhasználva még hatékonyabban végezzem a munkám.
Ez az este is így telik. Kuncsaft kuncsaft hátán, sok zavarodott lélek, magányos martalóc és miegymás, akik tudják, hogy jelenleg pillanatban csak én jelenthetek megnyugvást. Készséggel; aktuális, profin mesterkélt álarcokkal fogadom mind, majd várom hogy fizessenek, hol a testemért, hol tanácsaimért... hol másért. De nincs most aki burkolt titkokra éhezne, amit nem is bánok, hisz akad nekem éppen elég. Az ifjú leányzók... Az ifjú, megtévesztett leányzók. Ők járnak a fejemben, az alkuink, melyeket akár velük köttettem, akár nem, ők azok, akik behódolnak majd nekik, én pedig learatom majd mindennek a gyümölcsét.
Két vendég között kattogok ezen, mikor is hirtelen feleszmélek merengésemből. Csattogás, csörömpölés, kiabálás. Miféle disszonáns ricsaj merészeli megzavarni csendes pihenőidőm... Felpattanok hát, s egy szűkebb folyosó felé veszem az irányt, hogy kellő észrevétlenséggel tudjam vizsgálni a zaj forrását. Elhaladok a táncoslányok páholya mellett, az épp sminkelő bájos fiúkákat is megcsodálom egy pillanatra, majd ki is érek a központba, ahol úgy tűnik már kezelésbe is vették a vérengző vandált. Micsoda tömör agresszió... De úgy tűnik csak részeg. Én naiv valami izgalmasabbra számítottam... Kissé el is ragadott a deja vu. Figyelemmel kísérem ahogy a biztonságiak kipaterolják a furcsa fickót, egy pillanatra bele is nézek gyűlölettől torzult tekintetébe, majd ha már itt vagyok, Louis, a pultos fiú felé veszem az irányt, aki a szokásos pimaszságával mér végig, majd minden szó nélkül tölti is a szokásos italomat. Kellene valaki. Valaki, aki egy pillanatig elűzhetné ezt az őrjítő nihilt. De sehol senki...
Na sebaj, én ráérek.

Outfit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Stella & Nox

Vissza az elejére Go down

Stella & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Aranyvarjú-