ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Kalandmester
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Alison Fawley
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Julian & Silent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2017-01-15, 14:25


// Mivel a user egy szó nélkül lelépett, befejezettnek tekintem a játékot. Köszönöm. //
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-12-02, 22:05


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Az arcára van írva, hogy mit gondol, miért hezitál. De most sem hazudtolta meg önmagát, azonnal fecsegni kezd. – Nektek a véretekben van a hazugság, vagy mi? – tettem fel költői kérdésemet. – Már ott rossz az egész, hogy a szülő hazugságra kényszeríti a gyerekét, holott pont az ő dolga lenne, megtanítani, hogy hazudni csúnya dolog – osztom meg vele a nézetemet. – Tudod mit, Silent? Ne vedd sértésnek, de talán az lesz a legjobb mindenkinek, ha nem szülsz gyereket. Valahogy le kéne zárni a hazugságokkal teli vérvonalatokat. –
Esküszöm, hálás vagyok a szüleimnek, amiért nekem nem ilyen elcseszett az életem, mint a lánynak. Most, hogy van nekem Dawn, már nem vagyok egyedül azzal, hogy normális és szerető családom van. – Hát elég furán fejezed ki, hogy nem utálsz, de nem baj, betudom annak, hogy hülyén neveltek. Viszont ez továbbra se magyarázat arra, hogy minden tanácsomat támadásnak és sértésnek veszed, és azonnal el is utasítod őket – vonom meg a vállam.
Lemondóan sóhajtotta fel, amikor továbbra is értetlenül bámult rám. Komolyan, ha a hülyeség fájna, szerencsétlen már rég megveszett volna a fájdalomtól. Okoskodó magyarázatára nem tudtam elfojtani feltörekvő nevetésem. – Már ne is haragudj, de hasonló esetben neked se esett volna le a dolog. Lehet, hogy neked egyértelmű, mivel rólad van szó, de hidd el, nem ismernél fel egy vélát vagy vélaszármazékot, hacsak nincs a homlokára írva a származása. – Úgy beszél, mintha szégyen lenne az, ha valaki nem ismeri fel, hogy milyen a származása. Egy átlag diáknak ez nem egyértelmű. Én az átlag felett vagyok, ő meg az átlag alatt. – Jaa, hogy nem is tudtál róla?! – rökönyödök meg. – Akkor mire fel nézed le a diákokat, ha még te magad se tudtad, hogy mi vagy? Vissza kéne venni abból az alaptalanul nagy arcodból – tanácsoltam, teljesen feleslegesen a lánynak. – Már október van, volt rá legalább három hónapod, hogy próbálj vele beszélni. Vedd a kezedbe a kezdeményezést, mert őt ismerve, soha nem lesz előrelépés ezzel kapcsolatban. – Még, hogy nem adta fel… Azért ott már van baj, nem is kicsi, ha már ő maga se ismeri fel, hogy feladta. – Hát hajrá – vonom meg a vállam. Továbbra is kitartok a véleményem mellett, hogy nem való erre a pályára, de ha ragaszkodik hozzá… Minden esetre én első sorból fogom nézni a bukását.
– Nem, nem lehet. A suli kilencven százaléka nem bír – közöltem vele a tényt, amit ezek szerint rajta kívül mindenki tudott. Jöhet azzal, hogy bunkó vagyok, de ilyenkor nem tudok más mondani, hogy az igazság bizony fáj.
Válaszára megcsóváltam a fejem. – Mindig is tudtam, hogy Flitwick bolond, de hogy ennyire? – Hiába, a legtöbben vénségükre meghülyülnek. Sőt van, akinél sajnálatos módon túl hamar kezdődik a folyamat. – Ha őt is megismered, mellette is meg mersz majd szólalni. Ne felejtsd el, hogy szerény személyem társaságában, se ment olyan könnyen a beszéd eleinte. –
Továbbra is rosszul esik, hogy egy év ismertség után is kételkedik a jó szívűségemben, és segítőkészségemben. Nyilván neki nem fogok ingyen dolgozni, de ha kell az infó, akkor annak bizony ára van. – A helyedben vigyáznék az ilyen könnyelmű kijelentésekkel – jegyzem meg somolyogva. Azt mondja, bármit megtesz? Hát én bizony a szaván fogom, tetszik neki vagy sem.
– Attól függ. Én mindent tudok Adrianről és a barátnőmről, és vice versa. Tudod, ehhez kell a bizalom. Ami legjobb esetben hamar kialakul, legrosszabb esetben valószínűleg soha nem is fog. Nézd csak meg magunkat. Te nem bízol bennem, és én se bízom benned. –
További mondandóját csak egy biccentéssel reagáltam le. Mindent elmondtam ezzel kapcsolatban, ugorhatunk valami, remélhetőleg érdekesebb témára. Ez is olyan tipikus silentes viselkedés. Belekezd valami izgalmasba, aztán hirtelen abbahagyja. Na de ami késik, az nem múlik, elregélem mi történt velem, azért visszatérünk rá. – Adriennel voltunk egy hetet Olaszországban, aztán egy fél hetet Németországban Aaronnál. A szüleimmel Írországba mentünk, aztán onnan Ibizára, hogy hivatalosan is találkozzak a leendő menyasszonyommal. Úgyhogy igazából mindig úton voltam, és csak kevésszer otthon, sőt akkor is inkább a haverokkal találkoztam – meséltem el röviden a nyaramat. – Na de térjünk csak vissza rád. Kivel is találkoztál? – vigyorodtam el.


mai viselet zenemegjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-11-06, 18:39






Julian& Silent

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Marionette                Aktuális viselet             Megjegyzés: nyuszi

Nem zavar, hogy érdeklődik utánam, igazából örülök neki, vagyis… inkább meglep ez. Nem szokott… nem érdekli szerintem, hogy igazából mi a bajom, csak nevetni akar nem? Ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy okos döntés lenne-e, ha most elmondanám neki mi a baj, de egyszerűen képtelen vagyok eldönteni, hogy mi a helyes. – Megint hazugságba kergetnek. Elsős korom óta azt tanulom, hogyan tartsam csukva a számat, ha olyasmiről van szó, amit apu megtiltott, hogy kifecsegjek, és mikor már úgy érzem mindent egyenesbe hoztunk, csak még több hazugság derül ki.  – mondom a könyveimet szorosan magamhoz szorítva. Mint akkor régen, most is csak a hallgatás tud majd biztonságérzetet adni, igaz az óta találtam olyan embereket, akiknek igazából elmondhatok pár dolgot, de mindent úgysem tudnék. Bár Julian, olyan ember, akiben azt hiszem, megbízok, eddig is tartotta a száját a nagyapámról, talán nem gond, ha elmondom, de nyáron olyan gonosz volt. Most azonban pedig rendes. A fene se érti, hogy mikor ilyen, azt hiszem, ki kell élvezni a pillanatot, mikor normális velem, a többivel pedig nem kell foglalkozni.
-Mert nincs ideje másra csak a hülye munkájára, meg persze tud a barátaival beszélgetni, anyuval elmenni vacsorázni, de én valahogy kimaradok a sorból. És tudom, hogy igazad van sokszor, azonban nincs irántad ellenszenvem. Julian, én nem utállak téged, ezt te is tudhatnád már. – Párszor pedig igenis megfogadom a tanácsait, csak… néha annyira dühös tudok rá lenni egy találkozás után, hogy csak azért sem csinálom meg, amit mond. Aztán leesik, hogy ostobaság, amit teszek, csak ez vagy sokára történik meg, vagy annyira nehezen változtatok. Tudom jól, hogy egy-két dologhoz alkalmazkodnom kell, de azért szeretnék megmaradni olyannak, amilyen vagyok. Különben, ha kiölnének mindent, ami én vagyok, akkor ki maradna? Ez az, amit apuék se értenek, hogyha engednék annak, hogy teljesen más legyek, akkor ugyan mi lesz belőlem? Teljesen eltűnik az a Silent, aki vagyok és helyette valami lélektelen lány mászkálna. Ezt nem akarom.
Egyik szemöldökömet felvonva meredek a fiúra, hiszen tudom mi volt köztünk, de mindenkinek mást jelentenek a szavak. Nekem az nem volt járás, hogy egy nyárig együtt voltunk, ráadásul úgy, hogy igazából semmilyen szerelmes párra utaló jelet nem csináltunk. Talán a kézfogás, de az is annyira semmit mondó. A puszi nálunk átlagos, franciák vagyunk, plusz a családjainkban is így szokás, meg úgy fél Párizsban. De mindegy, nem kötekedek vele inkább. – Nem sértés, csupán megjegyeztem, hogy az itt tanuló diákok, sőt elég sok oktató sem volt képes rájönni, hogy miért van az, hogy egyik nap még kedvelnek, másik nap pedig már kevésbé. Ez annyira egyértelmű. – Már lassan nekem gáz, hogy senkinek se esik le. – Nem tudom elhiszed? Egyszerűen… nem tudtam róla és kész. Nem adtam fel, csak azt mondtam, hogy nyáron már nem tudtunk beszélni. És igen, annak fogok tanulni, sőt az is leszek. – mondom magabiztosan, elvégre ez az álmom, azt pedig nem hagyom veszni. Büszkévé teszem én még a Zodiac nevet és megmutatom apának, hogy nincs itt semmilyen átok, amitől rettegni kéne, hogy én is fiatalon meghalnék. – Ez kedves, nem lehet, hogy csak te nem bírsz, mások pedig igen? – Na jó, ez bunkó volt. Nagyon bunkó. Szinte már mondhatnám övön aluli ütésnek, de van benne igazság, hogy engem olykor elég nehéz elviselni, de ha valaki megismer, tudja, hogy kedves és aranyos vagyok, csak az elején csendes, meg visszahúzódó. Vagy ha az ő házáról van szó, akkor bunkó, de ott is lehet változtatni a hozzáálláson.
-Igen, ezen már én is sokszor gondolkodtam. – Mintha nem is lenne itt, de mégis, mert a házvezetőm mondta, hogy keressem meg, ő pedig nem hazudna nekem. Egyszóval ötletem sincs, hogy ki az, kik a barátai, miért pont ő rá van szükségem, de ez van. Sajnálatos módon, nem sikerült változtatnom a döntésen, így most rohangálhatok a srác után, mint egy őrült.
A mondatára én is elmosolyodom. Ó, ha tudná, hogy milyen jól tudok bizonyos szerepeket játszani, akkor nem ezt mondaná. Tény, vannak, akiknek nem tudok hazudni, akik előtt könnyen lelepleződök, de a tanárok és néhány diák… nekik könnyű. És most lehet azt mondani rá, hogy gonosz vagyok, kétszínű, álszent, de csak akkor, ha úgy hozza a sors. Mondjuk Julian esetébe néha megpróbálkozok valamit eltussolni, másoknál viszont sokkal több mindent kell. Nem szeretem, ha az életembe turkálnak. – Kérdezd a házvezetőmet, ha annyira éget a kíváncsiság. Egyébként le merem fogadni, hogy ezzel is csak „segíteni akarnak”, ami baromság, mert attól, hogy egy nálam idősebb pasival vagyok, még baromira nem fog nagyobb önbizalmam lenni, hiszen megszólalni sem merek mellettük. Kivéve téged, de az megint más. – Nem sértődök meg, én sem tudtom, hogy miért pont őt osztották be mellém, elvégre annyi más jó elemista van még, ráadásul a saját házamból, a saját ismeretségi körömből, ahol nem kell fantomok után rohangálnom, hogy legalább azt tudjam, hogy néz ki. Nem kell nekem az, hogy milyen és tökéletes leírás sem, csak éppen annyi, hogy vágjam, kiről van szó. – Valóban megtennéd? Köszönöm Julian! – és már ölelném is meg, mikor folytatja tovább a mondanivalóját. Én kis naiv, elhittem, hogy megtenné csak úgy. – Bármivel, csak kérlek, tedd meg ezt nekem. – Viszont az ölelkezés majd később, ha megtudtam ki a srác. Azért rendes tőle, hogy megkeresi, még így is, és egy szívesség nem sok, vagyis részemről nem kér túl nagy árat ezért. – Talán. De teljesen úgysem ismerhetünk senkit. – Főleg nem olyan embert, aki egyszer kedves, máskor nem. De úgy alapból sem, hiszen remek példa erre, hogy anya képes volt évekig úgy élni, hogy nem tudta, hogy apu varázsló. Na, abból szerintem volt botrány miután elmentem otthonról. A kérdésére úgy fest jól válaszoltam, mert nem kezdett el magyarázni, hogy nem erre gondolt. Viszont nagyon nem értettem, hogy ott most mire gondolt, de igazából tényleg nem változott semmi különösebben. – Tizenhét éve viselem egyfolytában, nem pont most fogom hagyni, hogy baja legyen. De köszi a tanácsot, és való igaz, nem bírnám ki, hogyha rám másznának. – Rengeteg fiú, aki csak rajtam lóg… még a legrosszabb rémálmomba se. Egy kell nekem, aki igazán szeret annak ellenére, hogy mi vagyok, de több nem. – Jó ötlet. – És magamban hálát adok, amiért nemet válaszolt. – Hát semmi különös. A nyár felét a nagynénémnél töltöttem, aztán hazamentem, Jeant hajkurásztam, apuval beszélgettem erről az egész véla dologról, meg arról, hogy a tiltás ellenére auror leszek. Nem is csapott akkora hisztit, mint gondoltam. De ami nagyon furcsa volt, az nem nyáron történt… A suli első hetében találkoztam valakivel és… ó, bocsi nem akarlak untatni. Inkább te mesélj, veled mi volt? – Nem szeretném itt a szerelmi sztorimmal elaltatni, inkább neki kéne beszélnie, tuti izgalmasabb volt a nyara, mint nekem.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-11-06, 14:50


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha szarok rá, az a baj, ha meg érdekel, mi van vele, az a baj. Pont ez a gond a lányokkal, sosem tudják, mi a szart akarnak, de azt még is nagyon. Dawnnal szerencsére nincs ilyen problémám. Ő, ha valami nem tetszik neki, azt elmondja, és nem nekem kell találgatni, hogy mi van, hogy ne adj isten, mit csesztem el. – Bocs, hogy érdekel, mi van veled – vetettem oda neki kissé dühösen. – Ha az jobban tetszene, ha levegőnek nézve sétálnék el melletted, akkor szólj. – Az a kevés türelmem, ami megmaradt, sem véges, sőt egyes embereknél szinte azonnal elfogy. Jó lenne, ha végre megmondaná, hogy ha baja van velem. Semmi haszna nem volt abból, hogy csendben utál. Abból csak én profitálok, de rendesen. Úgy látszik vele így kell beszélni, ha valamit el akar érni az ember. Ha már szép szóval nem megy, nem fogok finomkodni vele. Ha csak akkor hajlandó válaszolni a kérdéseimre, ha újra durva és seggfej vagyok, hát rajtam nem múlik… – Nem osztalak ki. Már mondtam, nem vagyok az apád, hogy neveljelek. Az az ő dolga lenne, de nem végez valami jó munkát, ahogy látom. Azzal, hogy érzékeny vagy semmi baj nincs, a lányok többsége az. Csak azt kellene belátnod, hogy amit mondok neked, az kilencven százalékban építő jellegű, és ha félre tudnád tenni az ellenszenved, amit irántam érzel, akkor tudnád, hogy nem lenne hülye döntés megfogadni néhányat, ha nem is az összeset – vonom meg a vállam. Az, hogy szegény lány olyan amilyen, nagy részben a szülei hibája, akik nem képesek gyereket nevelni, és csak kis részben Silentté, hogy ezen nem is akar változtatni. De ez megint nem az én dolgom, ha ő így elégedett az életével, akkor nem én leszek az, aki megmondja neki, hogy nem ártana változnia.
Nem áll szándékomban állandó jelleggel kioktatni a lányt, de néha jól esik rávilágítani arra a tényre, hogy megint hülyeséget mondott, vagy csinált. Az meg külön öröm, hogy ilyenkor akaratlanul is beismeri, hogy igazam volt, van és lesz vele kapcsolatban. – Látom rajtad, hogy továbbra sem érted, de mindegy, majd egyszer valaki hátha elmagyarázza neked, hogy mi volt közted és a francia között – hagytam rá, hadd higgye azt, hogy végre ért valamit. – Igazán sértő, hogy csak most jössz rá, hogy a legértelmesebb diákok egyikével beszélsz most. Képzeld, nem csak a házadba járnak okos emberek. Sőt, gyanítom, egyre kevesebb jár oda – adtam hangot sértettségemnek. – De hogy nem lehet tudni, hogy véla vagy? Az ilyet nem lehet csak úgy eltitkolni. Még akkor sem, ha valami mágikus tárgyal nyomod el az erőd. Ami meg a kis barátodat illeti, elég hamar feladsz dolgokat. És ez egyáltalán nem jó, főleg ha továbbra is szándékodban áll aurornak tanulni. – Ez megint olyan dolog volt, amit több, mint valószínű feleslegesen mondtam neki, mert úgy se hallgat rám, mint ahogy azt már megszokhattam. – Akkor viszont továbbra sem értem, hogy hogy lehetnek neked barátaid… – Most vagy van egy olyan oldala, ami szerethető, és tök jól ki lehet vele jönni, vagy vannak még hozzá hasonló, külön kategóriás egyedek, akikkel egymásra találtak. Ha az utóbbi, inkább nem is akarom tudni, kik azok. Nekem bőven elég Silent is.
– Létezik egyáltalán ez a srác? – nevettem fel. Most nem azt mondom, hogy én mindenki ismerek, és úgy nem hallottam róla. De a legmegbízhatóbb forrásom, Hezzie se említette, hogy jött volna ide egy új srác, pedig ő aztán a legjelentéktelenebb történésekről is tudomást szerez. – Így igaz, örülök, hogy végre belátod – mosolyodtam el kedvesen.
És visszatért a jó öreg Silent, aki már megint nem ért semmit. Mondjuk, ezen nem csodálkozom, csak mivel a beszélgetésünk alatt ez eddig csak egyszer fordult elő, reménykedtem benne, hogy hátha fejlődőképes, de minek is álltatom magam… – De miért te? – kételkedek, szerintem tökre jogosan. – Már ne is haragudj Silent, de vannak nálad sokkal, jobb és tapasztaltabb diákok, akik tökéletesen alkalmasak a feladatra. Ezért kérdem én, milyen megdönthetetlen érv szól amellett, hogy te vagy a legalkalmasabb a feladatra? – Most kivételesen nem bántani akarom a lányt hiányosságai miatt, szimplán érdekel, hogy hol van az értelem ebben a döntésben, és hogy ezt egyáltalán ki hozta meg. – Végül is, beszélhetek egy pár emberrel – vonom meg a vállam, miután átgondoltam, hogy megéri-e az nekem, ha segítek a lánynak. – De mivel szívességről van szó, jössz nekem egyel, ha előkerítem neked a srácot – említettem meg neki, hogy mi vár rá, ha még mindig az én segítségemet akarja igénybe venni. Mert rajtam aztán nem múlik, ha kell neki a srác, megkeresem neki, de ugye a mai világban semmi sincs ingyen. – Ezt csak azért mondod, mert nem ismersz, de mindkettőnknek jobb, ha ez így is marad – vigyorodtam el. Miután feltettem a kérdésemet, jöttem rá, hogy saját szemszögemből nézve kérdeztem, de mivel így is megértette - nagyjából -, hogy mit akartam, nem javítottam ki magam feleslegesen. – Akkor vigyázz erre a nyakláncra, nehogy valami történjen vele, mert amilyen kis érzékeny vagy, nem lenne túl jó következménye rád nézve. – Mondjuk ezt elvileg neki is tudnia kell, de a megerősítés sosem árthat. – Ne kísértsük a sorsot – hangzott a diplomatikus válaszom, a kérdésére. – Inkább mesélj, milyen volt a nyarad azon része, amit a kávézóban nem meséltél? – érdeklődtem. Semmi kedvem lemenni a gyakorlásra, inkább Silenttel próbálok beszélgetni, és majd kezdés előtt egy perccel beesek az órára.


mai viselet zenemegjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-11-05, 15:25






Julian & Silent

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Hot like me                Aktuális viselet             Megjegyzés: Thanks but I don’t really care.

Nem hisz nekem, milyen meglepő! Nem, igazából nem az, de mit tehetnék? Áruljam el neki, hogy mi van? Butaság, csak kinevetne. – Miért érdekel annyira?  – nézek rá értetlenül. Nem vágom, honnan jön neki ez az „aggodalom”, mert szerintem igazán nincs miért. Jól vagyok, nincs semmi különösebb bajom, leszámítva, hogy kiderült, hogy véla vagyok. Évekig próbálkoztam azzal, hogy elrejtsem azokat a titkaimat, amiket nem akartam, hogy kiderüljenek, sikerült is megtanulnom, de elég sokáig tartott, erre most jön ez az egész és gyakorlatilag megint ugyanott vagyok, ahol elsőben. Na jó, azért kicsit jobb a helyzet, ezt könnyebb elhallgatni. De attól még apa akkor is kegyetlen ilyen szempontból, miért nem képes velem őszinte lenni? Mikor már azt hiszem, hogy mindent tudok, akkor derül ki, hogy hát nem. Szavaira kissé összerezzenek és csak még jobban magamhoz szorítom a könyveimet. – Jól van, bocsánat, nem úgy gondoltam. Én nem akarok bunkó lenni, csak mindig kiosztasz, ami egy ideig még okés, de néha már nagyon tud fájni, amit mondasz. Nem, ezzel sem téged hibáztatlak csak na… érzékeny vagyok és ha megbántanak, inkább csöndben szeretek lenni.
Tudom, hogy csak játszik, de ő is mindig megjegyzéseket tesz, mikor szarkasztikus akarok lenni, hát most akkor én is az leszek. De valamiért sose jön össze, mindig kitalál valamit, amivel engem járat le. Semmi baj Silent, te tudod, hogy mi az igazság, biztasson ez a tudat. – Nem köszi, ennyire azért nem volnék ostoba. – Pontosan tudom, hogy minden ember közt van kapcsolat, de én arra utaltam, hogy sose jártunk úgy isten igazából, hiszen az csak egy nyár volt, semmi több. Még csak nem is volt semmi különös. Csak és kizárólag barátok tudunk lenni. – Hát ez igazán csodás, köszi, hogy tisztáztuk.  – mondom mosolyogva, de ezzel túl sok újdonságot nem mondott. Eddig is tudtam ezeket. – Rendben. – Kap egy apró bólintást is a válasz mellé, holott ötletem sincs, hogy ezt most mire mondta. Arra a megjegyzésemre, hogy tökkelütött? Meglehet, bár nem bántásnak szántam. Az ilyeneket nálam nem kell komolyan venni, csak ha dühös vagyok, de akkor félni is jobb tőlem. Most viszont nyugodt a hangulatom, igazán nem kéne megsértődnie minden szavamon, hiszen én is annyiszor kapok tőle megjegyzéseket. Jó, tudom ő a „tökéletes” srác, ami nem igaz, de ezt hiszi. Kis naiv, na de mindegy. Elismerem, hogy eléggé burkoltan ugyan, de elmondtam neki, hogy mi vagyok, reméltem, hogy van olyan ostoba, mint a többiek, hogy nem jönnek rá. Vicces mikor nem esik le valakinek, hogy miért van az, hogy az egyik nap még nem szimpatizál velem, aztán másnap meg már sokkal jobban bír, és az egyetlen dolog, ami változik rajtam, az a nyakláncom, hogy olykor nincs rajtam. És ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy még a nagyon okos Hollóhátasok sem jönnek rá erre? Na de mindegy, úgy fest neki sikerült. – Nocsak, végre valaki értelmes is akad abba a kastélyba? Egyébként ötletem sincs, hogy ki volt a tisztavérű a családból, elvileg a dédnagymamámnak volt rá esélye, azóta a többiek csak vélaszármazékok.  – Még csak az kéne, hogy rendes véla legyek, akkor aztán semmivel sem tudnám elnyomni az erőmet, ami számomra pech lenne. Tudom, hogy sokan erre vágynak, én kevésbé, az olyan mintha… nem is magamért, csak a véremért szeretnének. –Ó, de pontosan tudtam! Szerinted? Egyébként nem tudtam volna meg, ha apu gyűrűje nem törik el. Ami pedig a fiút illeti, én próbálkoztam vele kapcsolatba kerülni, de mindig elkapták Szélvészt, ha levelet akartam küldeni vele, ha pedig személyesen mentem át hozzá, akkor a szülei küldtek el. A munkahelyén sem találtam, az ablakok is zárva voltak mindig… igazából mindennel megpróbálkoztam, de semmi se jött össze, aztán elutazott a külföldi rokonokhoz, onnantól pedig már vesztett ügy volt az egész. – Nem ment, egyszerűen képtelenség volt vele beszélgetni, csak azért mert véla vagyok. Bár bizonyos szempontból jobb volt, hogy távol voltam tőle. Nem mondhatom biztosra, d elehet, hogy az erőm miatt kedvel, igaz elvileg mindenkire hatással van a nyakláncom ereje, de a fene se tudja, hogy a valóságba ki tud neki ellenállni. – Egy szóval sem mondtam. Mellesleg csak néha veszem le a nyakláncom, ezzel a nyakamba pedig nem vagyok rájuk hatással. Gyakorlatilag semmi sem változott, csak néha kedvesebbek velem, ha úgy akarom, de ennyi. – Amúgy sem élek vele vissza túl sűrűn, talán csak mikor a Mardekárosok szemétkedni akarnak velem, akkor azért jól jön.
-Gyanítottam, de azért egy próbát megért.  – Nos, bíztam benne, hogy vagy valamennyire bírja, és ezért ismeri, vagy legalább annyira rühelli, hogy pont ezért fogja tudni, hogy ki az az illető. De úgy fest, fogalmuk sincs az embereknek, hogy ki lehet ez a srác, mint valami kísértet olyan. Viszont neki is kell, hogy legyenek ismerősei, valaki biztos hallotta már a nevét, az a baj, hogy az én ismeretségi körömből sajnos még nem találtam olyan személyt, aki különösebben jóba lenne vele és több infót tudna adni róla. – De ezt már többször is megállapítottuk, hogy én nem tudok. – Ráadásul pont ő mondta ezt. És emlékszem, hogy az első találkozásukkor olyan jól játszotta el az összetört szívű pasit. Még meg is sajnáltam.
Egyik szemöldökömet felhúzva meredek a fiúra. Mi olyat mondtam már megint, amit nem kellett volna. Értetlenül rázom meg a fejemet, de inkább nem mondok semmit. Hagyom a dolgot, még a végén én leszek leszúrva, hogy mekkora baromságot mondtam. Pedig így van, az Ereklyevadász és az Elemista szakirány a társszakunk. Ebbe nincs semmi meglepő, de nem vitatkozok vele, azt hiszem ez tipikusan az a helyzet, mikor hallgatni kéne. – Ez túlzás. Nem tanítani fogom, csak találkozok vele, megnézem, hogy mi az, amit nem tud, lehet, hogy amúgy tök jó tanuló, csak lusta. Másik suliba járt, lehetnek emiatt hiányosságai, vagy szimplán nem szeret tanulni, ezért rosszak az ismeretei… akármi megtörténhet. Én csak azt csinálom, amit mondanak. – Nem az elemi tárgyakból kéne neki a segítség, arra nekem van szükségem, én csak azt nézem meg, hogy bűbájtanból, vagy bájitaltanból hogyan áll, mert azt mondták, hogy tőlem is tanulhat és… nos én ezekbe azért elég jó vagyok, meg igazából a jóslástant leszámítva tényleg minden szuperül megy, most egy kicsit meggyűlt  a bajom a tűzzel, de ennyi. Kérdésére csak nagyokat pislogok. Ebből mit nem értette? Most nem fogalmaztam rosszul, teljesen érthető voltam részemről. Az a baj, hogy valószínűleg csak megint az én szemszögemből tűnik logikusnak a dolog. – Úgy, drága Julian, hogy szívességet kéne tenned nekem, és ami nekem kell, az egy kis információ.  – mondom továbbra is mosolyogva. – Csak annyi lenne a dolgod, hogy megemlíted, hogy találkoztál egy kis Hollóhátassal, aki egy bizonyos Damien Dawn nevű Griffist keres, és aki elsőnek reagál rá, azt kikérdezed, hogy ki is ő. Nem túl nagy kérés igaz?  – Remélem, hogy nem fogja annak tekinteni, bár ha mégis, akkor is meggyőzöm, hogy tegye meg ezt nekem. Valamit majd csak kitalálom, de sajnos nincs más olyan ismerősöm, aki jó lenne erre a feladatra, Ebony nem ismer annyi embert, nem tudná felismerni az apró jeleket, amik árulkodhatnak arról, hogy ki ismeri, ő viszont igen. – Megnyugtató, fix, hogy nem bírnálak elviselni. – Most is néha kibírhatatlan, de ha még rám is mozdulna… tuti ott kergetne az őrületbe. Viszont a kérdése meglep, nem hittem volna, hogy ennyire… nem is tudom érdekelné, hogy milyen a kapcsolatom most így a fiúkkal? Vagy az ellenkező nem alatt most a lányokat érti, mint a fiúkkal ellentétes nem? Ő… elvesztettem a fonalat. – A nyakláncom minden erőmet elnyomja Julian, nincs semmi változás az életembe. – Igen, ez korrekt, kitérő válasz volt. – De ha szeretnéd tudni mekkora a változás, mikor nincs rajtam a nyakláncom, levehetem, bár nem szívesen tenném. – Nem, még a végén más is erre jön, aztán ha fiú, akkor futhatok, míg le nem rázom.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-11-04, 18:09


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

A válaszára, miszerint semmi nem történt, kétkedő pillantással néztem le a lányra, jelezvén, hogy nem hiszek neki. – Ne már, Silent... Most komolyan, mi a baj? – kérdezem újra. Lehet, úgy tűnik, mint ha aggódnék érte, de nem. Nem vagyunk annyira jóban, hogy ilyet tegyek. Viszont ez a viselkedésváltozás olyan hirtelen jött, ami egyáltalán nem normális, és aggodalomra ad okot, de egyáltalán nem jó értelemben. Bár igazából, ha jobban belegondolok, akkor tavaly évvége fele is eléggé furán viselkedett, sőt meglehetősen bizarrul, ha visszagondolok… De ez most akkor is más. – Nem, k*rvára nem – reagáltam le azonnal a kedves kis ötletét. – Majd ha saját magammal kívánok kommunikálni, mint az egyetlen értelmes és normális emberrel a környezetemben, szólok. Addig meg leszel szíves válaszolni, ha kérdezek valamit. Akármennyire is hajtasz rá, legalább bunkó ne legyél – tettem hozzá.
Kijelentésére elnézően mosolyodtam el. Továbbra sem ismeri az irónia, a szarkazmus és a gúnyos szavak jelentését. Mondjuk, ezen nem kellene csodálkoznom, mert elég sok szót nem ismer, a legutóbbi, londoni találkozásunkból kiindulva, de hát az ember ugye elvárná egy tizenhét éves „felnőttől”, hogy száz szónál azért több legyen a szókincse… – Bármi ami két vagy több ember között zajlik egy kapcsolat. Ezeknek sok fajtája van, remélem, nem kell részleteznem őket – szakítottam félbe a személyre szóló igehirdetést, hogy egy gúnyos megjegyzést tehessek. – Ami köztetek volt az egy kapcsolat, ráadásul kétféle. Ami köztünk van az is egy kapcsolat, csak nem a jobbik fajtából – vontam meg a vállam. És ezzel remélhetőleg letudtam a mai adag tanítást, személyesen a kis Silentnek. – Ja, és had tegyek egy apró javaslatot. Előbb nézz magadba, aztán bírálj másokat. – Remélhetőleg érti a célzást, és meg is érti a jelentését. Dawn meg büszke lehet rám, mert még nem üvöltöttem le a kiscsaj fejét, pedig nem az első sértést vágja már a fejemhez, mióta összefutottunk. Sőt magamhoz képest, még viszonylag normálisan is viselkedek vele. Figyelmesen hallgattam végig a magyarázatát, hogy miért nem beszélnek már egymással, a franciával. Adott az apa, a távolságtartás a pasiktól és a nyaklánc. A képlet egyszerű, csak a hülye nem jön rá, mi a lány. Mielőtt megszólalok, alaposan végig mérem a lányt. Nem azt mondom, hogy csúnya, mert nem az, de hiányzik belőle az a kisugárzás, ami a legtöbb hozzáhasonlóban megvan. És ez most nem a nyaklánc miatt van, sokan vannak, akik szintén valami tárgy segítségével nyomják el „képességüket”, de náluk érezhető az a valami, ami Silentben nincs meg. Talán közre játszik az mérhetetlen ellenszenv, amit iránta érzek. – Ki véla a családodban? Vagy ki volt? – érdeklődöm, mert kizárt, hogy száz százalékban az legyen, az azért rám is hatással lenne, de ő szerencsére „csak” vélaszármazék. – És eddig amúgy nem vágtad, hogy mi vagy? Miért épp most derült ki? Meg szerintem emiatt nem kellene feladni a barátságotokat, feltéve, ha Jean nem nyomul rád ezerrel. De ez csak magán vélemény – jegyzem meg. Én legalább is biztos nem így tennénk. Mindig van más megoldás, nem kell egyből a legegyszerűbbet választani. Ez most vagy azt bizonyítja, hogy még sem voltak olyan jó barátok, vagy Silent egyszerűen nem az a küzdő típus, és szereti a könnyebb utat választani. – Más szóval, a vérednek köszönhetően népszerűbb lettél? Legalább is a fiúk körében? – kérdezem, mert más elképzelésem nincs, hogy hogy szerzett magának barátokat.
– Na, hát azokat elvből elkerülöm, ha még sem, akkor azok személyiségben inkább enyémre hajaznak. De akit keresel, az nincs köztük, bár ez nem jelent semmit. Én sem ismerhetek mindenkit – vontam meg a vállam. Nem vagyok olyan elvakult griffendél-utáló, mint a házam többsége, de azért igencsak megválogatom, hogy kivel állok szóba, sokkal inkább, mint más házaknál. Potter és a sleppje például szóba se jöhet. Egyáltalán nem tartom megérdemeltnek azt a nagy rajongást és imádatot, ami körül veszi a srácot. – Ki beszélt előbb rémes színészekről? – érdeklődtem unottan forgatva a szemem.
Meredten néztem rá, amikor közölte az egyértelműt, hogy mi a társszakunk. – Úgy veszem, hogy ezt nem hallottam… – ráztam meg a fejem végül. Jobb, ha inkább nem mondok semmit. Két kib*szott éve járok erre a szakra, és csak most tudom meg, hogy van egy társszakunk, és az nem más, mint az Elemista? Mindig van mit tanulni. – És te fogod tanítani a srácot? – érdeklődöm visszafojtott vigyorral. Azért ne szórakozzunk már. Valószínű, hogy egy infantilis nyolcadikos kezdőt kérnek meg erre a feladatra. Arról nem is beszélve, hogy míg a srácnak az a fő szakja, nekünk az csak a társszakunk. – Mi van? – kérdeztem értetlenül, mikor elvesztem a hírhedt Silent-logikában és követhetetlenné vált számomra az eszmefuttatása. – Hogy jön ide az, hogy mi jóban vagyunk-e? Amúgy a válaszom: attól függ, hogy mi a f*szt akarsz – teszem hozzá. – Ne aggódj, nem fogok rád mászni – röhögtem fel hitetlenül. Inkább a halál, mintsem az. Arra mondjuk azért kíváncsi lennék, hogy mit kezd azokkal a pasikkal, akik netalántán ráhajtanak… – Hogy boldogulsz egyébként az ellenkező nemmel? Gondolom, az ellenszenvük csak nőtt az irányodba. –


mai viselet zeneOverconfidence is dangerous. Just sayin'...
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-11-03, 17:35






Julian & Silent

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Candy                Aktuális viselet             Megjegyzés: But I'm sure. It’s my day.

Idegesen kezdem tekergetni a nyakláncom, bár lehet nem kéne, mert a végén még elszakad, amit nagyon nem szeretnék. Ez az egyetlen olyan dolog van, amit aputól kaptam és még hajlandó vagyok hordani, de nem azért, mert ő így akarja, szimplán azért, mert én így döntöttem. Ha nem tenném, annyi minden megváltozna, még Julian is… ő sem lenne olyan szerintem még régen, de ebből is látszik, hogy működik ez az izé, mert pontosan olyan, mint volt szerencsére. Nem, azt nem bírnám ki, ha hirtelen mindenki, akivel jóba voltam, hirtelen ellenem fordulna, vagy éppen a fordítottja. – Semmi, mi lenne? – Csak az, hogy rájöttem, hogy megint hazudtak nekem, amúgy tényleg semmi. – Nem, én… még mindig elég beszédes vagyok, de neked úgy nem jobb, ha inkább befogom a számat és csöndben bólogatok minden szavadra? – Úgyis azt hiszi, mindig igaza van, hát ez most pont kapóra jönne neki, hogy nem fecsegek annyit, de ha azt látom, hogy semmit sem változott, akkor úgyis olyan leszek, mint régen, ez csak elővigyázatosság. Mindenki átesik ezen, még Ebony is, csak Jeant hagytam ki, szegényt, mert nem akartam, hogy neki még rosszabb legyen. Lehet, hogy pont azért szeret, mert rá nincs hatással az, ami a többiekre igen.
És máris szóba kerül az emlegetett szamár, akivel tényleg nem beszéltem túl sokat azóta, hogy volt az az egész kávézós találkozó, de nem amiatt, ami ott történt, azon még jót is nevettük, sőt bocsánatot is kértem tőle, amiért találkoznia kellett a Roxfortos ismerőseimmel, na persze nem így, hanem az iskolatársaimmal. Az amit most csinál, viszont rendkívül sértő. – Rémes színész vagy, azt ajánlom ne menj Andrew közelébe. – Na igen, a Hollóhát nagy színház mániása. Senki se ismeri, én se, de nekem túl bunkó alkat. – Nem jártunk, te tökkelütött, csupán egy nyárig voltunk együtt, aztán vége lett mindennek, ez nem is kapcsolat.  – kezdtem el forgatni a szemeimet. Ostobaság, amit csinál, ezzel csak lejáratja magát a szememben és még kisebb lesz. – Apa, az történt. A származásom miatt, és itt nem arra gondolok, hogy boszorkány vagyok, úgy döntött, hogy nem lenne valami csodás ötlet, ha férfiak közelébe mennék. Az iskolába csak azért engedett vissza, mert megesküdtem neki, hogy ez rajtam marad mindig. – mutatok a nyakláncomra, de azt nem mondom el neki, hogy véla vagyok. Nem, az túlságosan… nos biztos vagyok benne, hogy nem hinne nekem, csak ha leveszem a nyakláncom, mai miatt, meg lehet, hogy jobban megkedvel, mint kéne, amit nem akarok és a többi, és a többi. Egyszóval kizárt, hogy ezt az apró tényt megemlítsem neki. Így is épp elég, hogy apu lassan mindenkit elvesz tőlem, akit szeretek. Jeannal is azért nem beszélek, mert mi van, ha tényleg csak ezért szeret? Istenem bár ne tudtam volna meg apától, hogy mik vagyunk. Vajon anyut is így szédítette el? – Sok minden változott a nyáron Julian, túl sok ahhoz, hogy olyan maradjak teljesen, mint voltam. – Ahogy ő is láthatja, sokkal visszahúzódóbb lettem, már nem tudom, hogy ki barát, ki ellenség és ki az, aki csak a vérem miatt szeret. Néha leveszem, csak kíváncsiságból a láncomat, és érezhetően mások a fiúk is és a lányok is. Csak még jobban felborították az életemet, megint.
-Griffendél.  – mondom vállat vonva, nem hiszem, hogy pont ő, ismerne bárkit is onnan, elvégre az már elég jól lejött, hogy nem bírja őket. – Nahát, te lányokkal jársz? El se hiszem, csak most kell megtudnom?  – kapom a szám elé a kezemet, miközben meglepettséget tettetek, majd megrázom a fejemet.  A kiborulására inkább nem is figyelek oda, csak egy szemforgatással jelzem a végén, hogy hallottam mit mondott, de baromira nem érdekel. Ő hülyének tart, mások okosnak. Példának okáért a házvezetőm, ami valamilyen furcsa módból kifolyólag, sokkal jobban érdekel, plusz apuék is megmondták, hogy van eszem, csak egy csöppet másképp rakom össze a képet, mint mások. Ez is családi vonás lehet, mindent túlbonyolítunk, holott nem kéne. Legalább tudom, hogy kitől örököltem ezt. – Az elemista szakirány a társszakunk, csak mondom. És azért keresek pont egy pasit, mert azt mondták, hogy gyökér néhány tantárgyhoz. Ja, amúgy Damien, közben eszembe jutott. És valami olyasmi volt, hogy ő eredetileg nem itt tanult, hanem máshol, de ideküldték egyetemre a szülei és nyilván kevés barátja van, és nem a Griffendélből, mert szinte mindenházban érdeklődtem már kivéve… – Egy pillanatra megállok, majd sejtelmes mosollyal nézek a fiúra. – Kivéve a Mardekárt. Julian, ugye mi jóba vagyunk? – Nem akarok én tőle semmi komolyat, egyáltalán nem okoz majd neki szerintem fáradságot, de ha mégis, hát… majd meggyőzöm, hogy tegyen nekem egy kis szívességet. - Egyébként örülök, hogy mindig ilyen vagy, tőled legalább nem kell tartanom akkor. – Hát igen, megnyugtató, hogy pontosan olyan, mint legutóbb, hogy nem kell attól félnem, hogy ne adj isten még belém esik.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[/color][/b]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-11-02, 17:01


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Szívesen vettem volna, ha valaki olyanba botlok bele, akivel jóban vagyok, aki normális, aki fel tudja dobni a napom legalább egy kicsit addig, amíg nem kell látom a Sátánt, és eltölteni vele kilencven borzalmas percet. De végeredményben Silent se olyan rossz eshetősége, már amennyiben nem változott sokat a nyáron, és még mindig olyan szórakoztatóan ostoba és naiv. Nem volt épp kellemes csalódás látni, hogy ha lehet, még furább, mint tavaly volt. – Mi van veled? – kérdezem a lányt. – Úgy döntöttél, hogy ideje teljes mértékben azonosulni a neveddel? – Eddig csak kis szerencsétlen volt, de mellette rengeteget beszélt, aminek a 90%-át jobb lett volna, ha megtartja magának. Erre most, meg se nem szólal meg, se nem néz az emberre, ha az hozzábeszél, és inkább a földet bámulja, és játssza a szende szüzet, miközben mindketten pontosan tudjuk, hogy minden, csak nem az.
Nem mondom, hogy meglepett, hogy szétmentek a franciával. Az volt a csoda, hogy eddig kibírták egymás mellett. Azonban az meg nagyon is érdekel, hogy milyen hülye indok alapján ment tönkre az álomba illő kapcsolatuk. – Mi?! Ne már! – váltottam át egy kis színpadias megrökönyödésre. – Ti voltatok a nagybetűs álompár! Nem lehet, hogy vége van mindennek… – estem látványosan kétségbe. – Na de most komolyan. Mi történt? – kérdeztem visszanyerve a komolyságomat. – Van barátnőd? – kérdeztem félig gúnyosan, félig komolyan. – Már csak azért kérdezem, mielőtt nekem támadsz, mert eddig mindig azon sírtál, hogy téged senki nem szeret, és hogy nincsenek barátaid... – Aztán furcsamód, újabb és újabb barátok jönnek elő, akár hányszor összefutok Silenttel, és olyankor se nem a francia fiújára se nem Ebonyra utal. És ilyenkor teszem fel a kérdést magamnak, hogy megint csak sajnáltatja magát, amikor a nem létező barátai után siránkozik, vagy még is léteznek olyan agyhalott, nem normális egyedek, akik képesek elviselni olyan szinten a lány társaságát, hogy az már barátként tekint rájuk.
– Bocs, srácokat nem nagyon ismerek – vonom meg a vállam. – Melyik házba jár? – kérdezem, mert ha legalább a házát megtudom, lesz honnan kiindulni, és talán még is tudok neki segíteni. – Hát én csak egy Dawnt ismerek, de ő a barátnőm, nyolcadikos, gyógyítónak tanul és értelem szerűen lány. Szóval fogalmam sincs, hogy kiről beszélsz. De ahogy látom neked se, ezért nem vágom, hogy minek kell neked az a pasi. Nyilván nem viccből keresed, szóval lennél olyan kedves és válaszolnál az egyetlen olyan kérdésemre, amire tudsz, vagy ha nem akarsz, akkor azt mondd, de ne tegyél fel ilyen kérdéseket magadnak, mert még hülyébbnek foglak nézni, mint amilyennek most tartalak – közöltem vele gyakorlatilag egy levegő alatt. Nem is az zavar, ha nem mondja el, azt csinál, amit akar, de ne legyen már a szokottnál is idiótább. Hála neki, egyre kevésbé vagyok toleráns a hülye emberekkel, nem kell ezen az állapoton még rontani. – Megkérdezem még egyszer. Miért keresel egy elemista pasit? Mármint gondolom, elemi mágiát tanulsz felvehetőnek, de minek neked ahhoz egy pasi? Nem boldogulsz egyedül? – Én személy szerint letudtam a választhatókat a Csapdaismerettel. Egyáltalán nem tartom fontosnak egyik választhatót sem az aurori munkához, mert azzal, ha például tudsz elemeket irányítani, még nem biztos, hogy el is tudsz kapni bűnözőket. Én ezt az egyet is csak azért vettem fel, mert érdekelt, meg talán ez az egy, aminek még akár hasznát is vehetem. A gyógyítást feleslegesnek találtam felvenni, mert már korábban is jól ment, most meg, hogy a barátnőm eléggé jártas a témában, bőven elég ő nekem, hogy tanítson, nem kell ahhoz órára bejárnom.


mai viselet zeneDon’t be so sure
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-10-09, 15:20






Julian& Silent

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Marionette                Aktuális viselet             Megjegyzés: I guess not you

Néha úgy érzem, hogy pont az ellentétjét kéne kívánnom annak, amit szeretnék. Valamikor annyira vágyok mások társaságára, akkor bezzeg senki sem ér rá, de mikor elkerülném őket, akkor pedig pont belebotlok valakibe, akiről tudom, hogy úgysem enged el maga mellől addig, amíg nem szórakozott rajtam eleget. Most is természetesen Julian volt az, akivel összehozott a sors, véletlenül sem Ebonyval, vagy Shannaval, akikkel szívesebben lettem volna. Most azért nem mondom a fiúk haverom nevét, mert… nos vele távolabb kerültünk év eleje óta, és effektíve nem azért, mert más szakra mentünk. Bár szívesen vettem volna, ha ő is velem tart, de azt is tudom, hogy neki nem ez az álom melója, így megértem, nem erről van, csak… olyan nehéz ezt elmagyarázni most. Ami a lényeg, hogy nem voltak felhőtlenül boldog, amiért vele futottam össze, nem azért, ami a nyáron történt, vagy előtte, másról van itt szó most. De nem számít, amíg nem húz fel, addig nincs semmi baj, meg talán nem is lesz olyan vészes ez a találkozó, mint ahogy azt most gondolom. Egyelőre teljesen normális, én is az vagyok, bár sokkal csendesebb és visszahúzódóbb, mint mondjuk tavaly.  Biztos vagyok benne, hogy feltűnt neki, de ez van, nem én tehetek róla, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy, ha rajtam múlt volna, akkor nyilván másképp történtek volna. Apának viszont megint közbe kellett avatkoznia, megint bebizonyosodott, hogy még benne sem bízhatok, az egyetlen emberben, aki nálam többet tud a varázsvilágról, mint hittem, csak elhallgatta előlem. Mondhatom, szép kis család vagyunk, csak hazudozunk egymásnak. Vajon anya tudja azt, amit most már én is? Úgy sajnálom őt időnként, elvégre ő varázstalan és nem tudja, mit tegyen ilyenkor.
Nagyot sóhajtva kezdem csóválni a fejemet. Legalább ő nem változott meg. Ugyanaz a gúnyos hangnem, a mosoly, sőt azok a szavak, amikkel tavaly még annyira meg tudott bántani, most már kevésbé érdekelnek, mióta… Nos igen, azóta. Bevallom kissé meg is lepődök, hogy nem lett más, bár lehetséges, hogy csak én képzelem be magamnak, hogy mindenki olyan furcsa lett a környezetembe. Nem tett jót nekem az a pár hét, amíg otthon voltam. Legközelebb csak néhány napra szabad hazamennem, többre nem. – Jean? Azt hiszem még él bár… a kávézós esett után nem sokkal megszakadt a kapcsolatunk. – Nem azért, mert összevesztünk, szimplán azért így tűnt a legjobbnak. – Egyébként semmi különös, tetszik a szakom. Jobb, mint gondoltam, még az egyik barátnőm is ide jelentkezett, így van társaságom. – mosolyodok el halványan, elvégre tényleg élvezem, abszolúte nem olyan nehéz, mint beállították elsőre, főleg, hogy több az ismerős arc, mint azt gondoltam volna. Ez az egy jó dolog van az évkezdésembe eddig. Bár ha úgy vesszük, akkor az első heti kilopódzásom sem volt kellemetlen eset, csak éppen más, mint amire számítottam.
Nagyjából sejtettem, hogy így fog nézni rám, amint feltettem a kérdésemet, de muszáj volt megtudnom, hogy ismeri-e az illetőt, vagy sem. Nagy segítség lett volna, ha esetleg igen lett volna a válasz, de így tovább tapogatózhatok a sötétbe, egészen jövő hétig, amíg nem találkozunk személyesen. Talán a Griffendéles évfolyamtársamat is megkérdezhetném, ő biztos tudja, kiről van szó, csak nem vagyunk annyira beszélő viszonyba. – Nem, ez egy srác. – Gondolhattam volna, hogy csak lányokat ismer onnan. – Éppen ez a bajom, sejtelmem sincs, hogy ki ő, sose láttam, még a nevét se hallottam eddig. Azt hiszem valamilyen Dawn, de egyebet én sem tudok neked mondani róla. – Én mondanék neki többet is róla, de ahogy látja, még a nevét se jegyeztem meg, ami arra utal, hogy hiába szeretne több információt kapni, én is csak ennyit tudok. Olyan ez a fiú, mint egy szellem, senki sem ismeri. – Azt kaptam utasításba, hogy keressem meg. De minek? – Az már más kérdés, hogy azért kell megtalálnom, hogy korrepetáljon. Nem is, inkább csak segítsen, de nem látom értelmét, hogy egy Griffendélesre legyek utalva, holott a házamban pontosan ugyanolyan jó elemisták vannak.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-10-09, 11:01


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Semmi kedvem ahhoz a kicseszett gyakorláshoz, a rohadék tanáromhoz meg főleg nem. De még is muszáj menni, mert ha nem vagyunk ott, akkor csak rosszabbul járunk, mint ha, ott vagyunk az órán, de közben folyamatosan b*sztat minket. Ennek fényében én inkább a kisebbik rosszat választom. Bár úgy hallottam, hogy igen kevesen leszünk a gyakorláson, mert sokan fellázadtak, hogy ők már pedig nem mennek. Hát én meg nem vagyok hülye, és nem kísértem a sorsot, inkább szívok kétszer negyvenöt percet, mint hogy aztán egész tanévben én legyek az, akit kiszemel magának. Ezért is nézhettem ki úgy, mint aki egy óra helyett, a saját temetésére megy. Reménykedtem, hogy hátha valamelyik tanáromnak pont most van sürgősen szüksége rám, de amilyen az én szerencsém, néhány, részvétet kinyilvánító vállveregetésen kívül máshogy nem segítettek rajtam. Így egyre kevesebb életkedvvel közeledtem a pokolba, ami a párbajteremben várt. De a soros még is csak kegyes volt hozzám egy kicsit, mert az utamba sodorta - majdnem szó szerint -, az aurorok feltörekvő csillagát, a varázsvilág reménységét. Már is éreztem, hogy száll vissza belém az élet. Mert hiába kell órára mennem, addig még van nagyjából húsz perc, és addig legalább jól elbeszélgetek Silenttel.
Milyen jól tettem, hogy amint észrevettem a kiscsajt, beálltam elé, mert úgy ment volna el mellettem, mintha ott se lennék. És azt személyes sértésnek vettem volna, ami ránézve nem jelent túl jót. Mondjuk azt is személyes sértésnek veszem, hogy még csak fel sem néz rám. Érdekelne, hogy hova tűnt az a nagy arca, amivel eddig teljesen alaptalanul büszkélkedett. De mindegy, ezt majd később megkérdezem, előbb köszönök neki, hogy lássa, kettőnk közül megint nem én vagyok a bunkó. – Nem mintha tényleg érdekelne téged, de jól vagyok. Sőt nagyszerűen – feleltem a kérdésére kissé gúnyosan. És valóban, sokat köszönhetek a barátnőmnek, mert mellette nem húzom fel magam, ha meg még is, akkor tudja, hogy mivel lehet lenyugtatni. – És mi újság veled kislány? Meg van még a francia fiúd? – érdeklődöm én is. Érdekel, hogy hogy teljesít a szakomon, amire jelentkezett annak ellenére, hogy mondtam neki, ez nem az olyan kislányoknak való, mint ő. De ugye szokás szerint nem hallgat rám, így nem is lepődtem meg, amikor megláttam az újoncok között. Ami meg az agyhalott barátját illeti, kíváncsi vagyok, hogy vele is őszinte volt-e és elmondta, hogy boszorkány, vagy tovább hazudik neki.
Kérdésére értetlenül vontam fel a szemöldököm. Miből gondolja, hogy nyilvántartást vezetek az újonnan érkező egyetemistákról, azon belül is az elemistákról? Bár egy diák most beugrott, akivel tavaly futottam össze. Egy lány, akinek fogalmam sincs, hogy mi a neve, vagy, hogy melyik házba jár, de látványnak nem volt utolsó az biztos… – Ha arra a dögös csajra gondolsz, akkor ja, ha másra, akkor nem – válaszoltam végül. – De mondhatnál róla egyébként valamit, mert ez így eléggé gyér leírás volt és bárki lehet – próbáltam rávezetni arra, hogy mondjon már többet, mert így nem tudom, kiről beszél. – Egyébként minek neked az az elemista? – tettem fel az engem érdeklő kérdést.


mai viselet zeneAt least one of us will have fun. Guess who…
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-10-08, 18:57






Julian & Silent

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Fuckin' Perfect                Aktuális viselet             Megjegyzés: This day will be better and better

Néha elgondolkodom, hogy miért mindig velem tol ki így az élet. Biztos én vagyok a kedvenc szenvedő alanya, ha ennyire szeret szívatni. Bár ki tudja Silent, még az is lehet, hogy kedves srác lesz és nem fog egyből azzal kezdeni, hogy kigúnyol, mert nem tudod a tüzet irányítani. Ó, kit áltatok? Biztos, hogy röhögni fog rajta, mert egy Hollóhátasnak mindenből jónak kell lennie. Hát egy frászt, csak mindenből jó, mert az ideje kilencven százalékát azzal tölti, hogy tanul, a maradék tízet pedig olvasással. Tudom, hogy a saját házam, de én kevés tanulással is jó vagyok, csak éppen ez nem megy. Na mindegy, ez akkor rémes. Pont egy Griffendéles… Legalább nem Mardekáros, akkor sírva futottam volna ki a világból. De az a baj, hogy őket legalább valamennyire ismerem, vagy ha nem, hát megkérem Ebonyt, hogy segítsen megtalálni azt, akit keresek. De ebbe még ő se tud segíteni, se senki. Még a tanárom sem árult el róla semmit, nehogy előítéleteim legyenek. Pedig én nem vagyok senkivel sem szemét, akármit mondanak róla, csak a zöldekkel, ők kivételek. Illetve már velük se, pedig szívesen az lennék. Én marha, hogy még mindig megtartom az ígéretem!
Nem érdekel kik mellett megyek el, ha ismerem sem köszönök most nekik, inkább gyorsan elviharzok, aztán majd máskor megmagyarázom miért vagyok ilyen, de szeretnék senkivel sem beszélni most, hiszen épp elég dühös vagyok, egy kicsit is jobban felhúz a kelleténél és leordítom a fejét a másiknak. Vagy rosszabb is történhet akár. Pedig én nem akarok velük veszekedni, csak egy nyugodt környezetbe kerülni, ahol nem kell semmivel sem foglalkoznom egy jó ideig. Olvasnom kéne, vagy sétálnom egyet a tóparton. De most olyan távolinak tűnik minden olyan hely, ahol magam lehetek. Az lenne a legjobb, ha elbújnék egy kis sarokba, aztán elkezdeném olvasni az új könyvemet, a Némát. Érdekes a története, engem teljesen lenyűgöz, hogy hogyan éli túl az az ember nyelv nélkül. Ez elsőre horror történetnek tűnhet, pedig nem az, szimplán a háborúban elvesztette a férfi a nyelvét és a nélkül kell most tovább élni. Fantasztikus olvasmány.
Nem figyelek, így majdnem nekimegyek valakinek, de nézek fel rá, inkább megyek tovább, illetve mennék tovább, ha nem áll meg pont úgy, hogy előttem legyen. Még mindig a földet bámulom, így próbálom elkerülni a beszélgetést, de ez a személy mégis köszön nekem. Egy másodpercbe sem telik, hogy tudjam ki az, a köszönés mindent elárul, csak egy ember hív kislánynak ebben az iskolában. – Szia Julian…  – Nézek fel rá egy pillanatra, majd a könyveimre, majd ismét rá. Nyár óta nem láttam szerencsére, épp elég volt az a kávézós eset, mikor Jean is itt volt. Legszívesebben megfojtottam volna ott helybe, de még időben lépett közbe a haverom. – Hogy vagy?  – kérdezem eléggé halkan, nem azért, mert félnék tőle, inkább csak nyugodtabb vagyok, ha így beszélek, nem pedig hangosan, lassan már kiabálva valakivel. Még a végén meghallja a házvezetőm, aztán mehetek büntibe. De amúgy érdekel ki van vele, elvégre egy hónap eltelt már iskolakezdés óta és mi még nem is találkoztunk. Nem baj, nem azért, volt épp elég kalandom már az első hétben, annyi elég is volt. Ha még pluszba vele is találkoztam volna… hát könnyen lehet, hogy kiborultam volna egy kissé. Mármint effektíve nem miatta, hanem mert tudom, milyen könnyen fel tud húzni. Hirtelen azonban eszembe jut valami, amit tőle esetleg megtudhatnék. – Tudom furcsa kérdés lesz, de… nem ismersz az évfolyamodban olyan elemistát, aki csak egy éve jár ide?  – Talán ő ismeri a fiút, aki majd tanítani fog, bár pont abba a házba jár, amelyikkel nincs olyan jóba az övé, de esetleg lehetnek rosszba pont vele, vagy valamelyik ismerőse.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-10-08, 15:38


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Mostanában kicsit nyúzott és fáradt vagyok. Kénytelen vagyok több felé szakadni, mert a haverjaimat, Adriant vagy épp Aaront se hanyagolhatom el (bár az utóbbi szerencsére bőven beéri a heti egy-két összefutással), ugyan akkor Dawnt se mellőzhetem, még akkor is, ha ő nem hisztizne amiatt, ha netán csak pár szót tudnék vele váltani. Nem úgy, mint, a felnőtt és érett haverjaim, akik esküszöm néha hisztisebbek, mint egy lány. Szóval na, nehéz mindent összeegyeztetni, de eddig még sikeresen helytállok. Ami egyébként Dawnt illeti, meglepett, amikor bejelentette, hogy idén ő is a Roxfortba fog járni, de örülök, hogy így alakult, mert így mindennap tudunk találkozni. Most is épp tőle jövök, mert az este nála aludtam. Sokat gondolkodtunk, hogy hogy legyen ez az egész dolog, végül arra jutottunk, hogy én maradok a srácokkal egy szobában, ő pedig három háztársával költözött össze, akiket az egyetemről ismert meg. Én lettem az, aki kéthetente megy, és nála alszik. Az ő szobatársai megértik, ha szükségünk van privát térre, míg az enyémek nem igazán. Meg amúgy is szétszednék a lányt, így csak annyira vittem le a klubhelyiségembe, hogy megmutassam milyen, meg hogy bemutassam őt néhány arra érdemes embernek.
Október van és cseszettül hideg, mind a kastély falain kívül és belül. Se nem akartam alul öltözni, se túl öltözni, így a barátnőmmel sikeresen megtaláltuk az arany középutat. Egyébként nem vagyok az a pasi, akit a csaja öltöztet, de néha kikérem Dawn véleményét, amikor épp semmi ötletem sincs. Fehér póló van rajtam, felette barna bőrdzseki és egy szintén barna kockás inget kötöttem a derekamra. A lábamra kék farmert és barna bakancsot húztam. Az elengedhetetlen óra most is ott virított a balkezemen, míg a jobbon, az Adriantól és Dawntól kapott karkötők foglaltak helyet. Hajammal nem sokat foglalkoztam, gyorsan belőttem, hogy ne össze-vissza álljon, borotválkozni lusta voltam, így maradt a pár napos borosta.
A párbaj terem felé indultam el egyébként, mert a kedvenc tanárom rendkívüli gyakorlati órát jelentett be ma reggelinél. Ha a nézéssel ölni lehetne, az a rohadék már rég megdöglött volna, mert az évfolyamom egy emberként akarta kinyírni az önelégült vigyora láttán. Egész délután nem lett volna semmi dolgom, erre neki természetesen keresztül kell húzni az ember terveit, még akkor is, ha az csak abból állt, hogy estig a klubhelyiség kanapéján döglök, majd amikor Dawn végez az óráival, erőt veszek magamon, és felmegyek a szobájába, hogy utána tovább döglődhessek. Ehelyett kőkemény munka, és percenkénti gúnyos megjegyzések várnak rám. Nagyon f*sza lesz, alig várom… Miközben lefelé vánszorgok, egy piros folt kúszik be a látómezőmbe, és ha nem lenne ennyire idegesítően élénk, neki is mentem volna… a kedvenc hollóhátasomnak. Akivel eddig valami csoda folytán nem futottam össze, azóta hogy leléptünk abból a kávézóból Londonban. Nem mondom, hogy örülök, hogy látom, de amilyen szerencsétlen fejet vág, szinte „könyörög”, hogy szólítsam meg. Én meg, mivel úriember vagyok, nem leszek bunkó, és eleget is teszek ennek a kérésnek. – Helló, kislány – köszöntöttem vigyorogva, miután beálltam elé, hogy még véletlenül se sétáljon el mellettem.


mai viselet zeneWhat a pleasant surprise, Little girl
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-10-03, 19:45






Julian & Silent

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Sober                Aktuális viselet             Megjegyzés: Viszont látás

Idegesen lépkedek a magas sarkúmba a tanárom mellett, miközben azt mondogatom magamnak, hogy ez biztosan csak egy rossz álom, ami velem nem történhet meg. Abszolúte képtelenség, hiszen Hollóhátas vagyok és az egyetlen ember, akinek a segítségére szorulok, az csakis az én házamba járhat.
-Tanár úr kérem, ez valami félreértés lehet csupán! Nyilvánvaló, hogy elnézte a professzor az évfolyamomat és a házamat, ezért kerültem egy nálam idősebb Griffendéles mellé, mint korrepetálandó diák. – Próbálom győzködni, nem fogom hagyni, hogy valami idősebb srác, aki még csak nem is a kékek közé jár, foglalkozzon velem, meg amúgy sem szorulok igazából korrepetálásra, hiszen csak a tűzzel van némi problémám, egyszerűen félek komolyabban használni, mert a végén még nem tudok kontrollálni és abból pedig nagy baj lesz. Meg ez amúgy is abszurdum, hogy persze majd pont egy oroszlán vesz a szárnyai alá, milyen nevetséges. Nincs bajom velük, félreértés ne essék, csupán nem értem, hogy ők mitől lennének jobbak, mint a saját házamba járó, velem egyidős elemisták.
-Nincs itt semmi probléma Miss Zodiac, az egyik legjobb elemistát osztották be ön mellé, meg aztán sokat tanulhat majd ő is magától. Azt hiszem rá is szorul, bár nem ismerem őt annyira, tudja csak tavaly jött ide hozzánk.   – Csak tavaly jött? Mon Dieu, hiszen akkor még kideríteni se tudok róla olyan sok mindent. Nem mintha a neve mondott volna bármit is az ismerőseimnek, ők is csak megkukulva ültek, hogy ötletük sincs ki az. Ez hihetetlen, miért pont mindig én fogom ki az ilyeneket?
-Nem értem miért nem lehetne mondjuk Daniel a korrepetálom, őt legalább ismerem. – Meg tőle nem zavar, hogy azt hiszi okosabb, mert nem, csak másban jobb, mint én. Mondjuk az elemekben, bár én sem vagyok tehetségtelen, csak a tűz… Á, az olyan vad nekem, nem tudom megszelídíteni, pedig jobb lenne minél előbb, ha már ez a társszakom.
-Azért nem vele lesz, mert ahogy ismerem magukat, inkább elnevetgélik az időt, mintsem tanulnának. – Az egyetlen probléma, hogy ez igaz. Valóban nem tudok a tanulásra koncentrálni, ha ő is ott van, olyankor még csak könyvet sem viszek magammal, tudom, hogy úgyis beszéltetni fog. Igazából ő volt az első olyan ember, akivel nagyon jóba lettem az iskolából, akkor még nem voltunk barátok, de beszélgettünk néha, aztán egyre jobb kapcsolat alakult ki köztünk. Az viszont még mindig nem ér, hogy valaki olyannal kell lennem, akit nem is ismerek. Már majdnem mondtam, hogy akkor már egy általam ismert Mardekárossal rakjanak össze, de végül nem tettem hozzá. Ha jobban belegondolok, az sokkal rémesebb lenne, tuti lenéznének, hogy nem is vagyok annyira okos, holott az vagyok, ezt a tavalyi bizonyítványom is mutathatja, ahol minden tantárgyból kiválót kaptam. Tanultam is rá épp eleget.
Egy idő után aztán elköszöntem a házvezetőmtől, ő visszament a tanári szobába, én pedig morcosan indultam meg a torony felé. Egészen elment a kedvem a piros színű ruhámtól, most kedvem lett volna átölözni, de ahhoz még sétálnom kell és addigra úgyis elül a haragom, így az teljesen felesleges, varázsolni pedig most lusta vagyok. Ez is érdekesen hangzik. Lusta vagyok ahhoz, ami a legegyszerűbb megoldás lenne. De akkor bajlódnom kéne a könyveimmel, hogy most csak a jobb kezembe fogjam, meg koncentrálni… Egyszóval nincs kedvem most búbájt használni. Meg a társasághoz sincs nagyon kedvem. Félek, túl nyers lennék mindenkivel.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2016-10-03, 19:30


***




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Silent & Julian
» Silent & Julian
» Julian & Silent
» Silent & Julian
» Julian & Silent

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Folyosók, lépcsõk-
Ugrás: