Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 16:33
Calista Merrick

ϟ Üvegházak
  Yesterday at 16:25
Sasha McCaine

ϟ McKinney birtok
  Yesterday at 15:58
Jensen McKinney




ϟ Diákok a tilosban
  Yesterday at 09:22
Gina Accipiter


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Corvus Flint
 
Bexley Wildfield
 
Sasha McCaine
 
Calista Merrick
 
Katherine Benedict
 
Rose-Neira Brooks
 
Benjamin Morgan
 
Statisztika

Összesen 627 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Dracklana

Jelenleg összesen 37031 hozzászólás olvasható. in 3367 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Nadine O'Leary szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2017-07-31, 15:43



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Hűséges kiskutyus szemekkel nézem őt, ahogyan olyan elhivatottan magyaráz, ahogyan megpróbál megvédeni. Ez a nő.. elképesztő! Fantasztikus! Így még soha nem akart senki engem, csakis engem előtérbe helyezni. A szüleimnek csak elvárásai voltak, ahogyan azoknak a lánynak, akik a menő srácot látták bennem. De.. a tanárnő tudja, hogy milyen kis béna vagyok, mégis itt van, segít, tanít, támogat, és egyszerűen.. akarja, hogy jobb, erősebb legyek. Csak mert olyan ember, aki másokért tesz. Aki önzetlenül félreteszi a saját bánatát, mert arról is szó lehet, hogy még él a gyász, mégsem arra gondol, hanem hogy engem megmentsen. Nem csoda, hogy a furcsa csókja oly édes, hogy az első meglepettségem után.. néhány pillanat szünettel már én csókolom meg. Hogy aztán mindketten úgy tegyünk, mintha semmi sem történt volna. Legalábbis ez így elméletben nagyon jól hangzik, de úgy van kipirulva, hogy én most nem is mernék tükörbe nézni. Egyáltalán nem egy fiatal csitrit látok benne, hanem egy igazi nőt, sőt, tulajdonképpen rossz ez a megfogalmazás, én látom benne a törékeny lányt, legyen úgy tíz évvel is idősebb nálam, ez most oly mindegy. A tekinte bágyadt, erőltlen, de úgy érzem, hogy ahogyan én erőt meríthetek belőle, ez fordítva is megtörténhet. Csak.. túl sok itt a ha. Egyrészt a tanárom, másrészt felnőtt, én pedig még mindig tanulok, nem is nagyon adhatnék neki sokat. Ráadásul tudja, hogy miféle hírem van. Nem is bízna bennem. Bár.. már ismeri a történetemet, a lelkivilágomat. Ha tudja, hogy az életemet bízom rá, talán elhiheti, hogy ha nem is tudok mit kezdeni a helyzettel, akkor is.. ügyetlenül bár, de egyáltalán nem volt furcsa a csókja, mint ahogyan az enyém sem.
- Ez.. nagyon király, olyan jó, hogy sikerült. – Örömködök, látva, hogy hirtelen valóban több lett belőlem. Ez csakis a tanárnőnek köszönhető. Nem csoda, hogy úgy nézek rá, most ahogy. Ismét felé fordulok, hiszen a varázslat miatt nem léptünk távol egymástól. Odahajolok, hogy azért felkészülhessen, akár el is húzódhasson. Tehetünk úgy, mintha meg se történt volna, de.. ezt bárhányszor megtehetjük, amíg nem lesz jobb ötletünk. Így ismét kap egy lágyabb csókot a szájára. Olyan hátborzongatóan puhát, szívet megdobogtatót. Csak egyet, az se túlságosan elnyújtott, tényleg puszi ez igazából, semmi más. – Mára mennem kéne. Végre azt hiszem tudok aludni. Holnap folytathatjuk? – Kérdezek rá reménykedve, mert elég rossz érzés lenne, ha kitalálná, hogy a csókok annyira összezavarták, meg egyébként is már eséllyel vehetem fel a boszorkánymester ellen a harcot, hogy söpörjünk mindent a szőnyeg alá, és vége mindennek.


||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2017-07-25, 17:59


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem is akadhattam volna ki rajta igazán, inkább csak az emlékek sokkoltak, amiket felszínre hozott a festménnyel, de nem az ő hibája. Nem tudhatta, hogy rossz hatással lesz rám, csak kedves akart lenni és én e miatt igazán nem kárhoztathatom.
- Ne aggódj, megoldjuk és nem lesz semmi baj. - mert ha lenne... hát nem is tudom, hogy mihez kezdenék. Nem szóltam senkinek, mert nem akarta, de ha kicsit is úgy érzem, hogy nem tudjuk megoldani, ha nem készült fel eléggé, ha túl veszélyes lenne akkor nem is kérdés, hogy irány az igazgató. Nem bírnám ki, hogy netán az én lelkemen száradjon, hogy baja essen, vagy ami még rosszabb meg is haljon egy butaság miatt. Aztán az én butaságom következik, amikor magam sem tudom hogy miért, de egyszerűen megcsókolom, pedig tudom, hogy nem kellene és hamar rá is jövök, hogy amit csinálok nagyon nincs rendben. Segítségért jött hozzám, nem pedig ezért és egyébként is fiatalabb nálam nem is kevéssel. Nem vagyok normális! Épp, hogy csak visszacsókol, talán csak szolidaritásból, én pedig felettébb zavarban vagyok, lesütöm a tekintetemet, mint valami első csókot próbálgató tini lány. Mi van velem? Amikor pedig beszélni kezd még biztosabbá válik, hogy őrültség volt, már lépnék is hátrébb, amikor ő hátrálás helyett közelebb hajol és ezúttal ő csókol meg. Csak finoman, egyetlen cuppantás, amit ösztönösen viszonozok újra, csak aztán teszünk úgy, mintha mi sem történt volna, már amennyire ez lehetséges, hiszen az arcom még mindig ki van pirulva.
- Sok gyakorlással. - halványan elmosolyodom, amikor végre megjelenik a képmás és már tényleg pont olyan mint ő. Nem remeg, nem vibrál. - De elsőre ez is tökéletes! Ezt kell most újra és újra, amíg egyre jobban és biztosabban nem megy. Így átejtheted, és ha azt hiszi meghaltál... talán ez elég. - hátha nem foglalkozik többet vele és nem fog utána járni tényleg valós-e. Ha mégis, akkor marad az igazgató, mert kétlem, hogy egy bocsánatkérés hatásos lenne egy sötét varázslóval szemben, sajnos.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2017-07-14, 19:49



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Szerencsére a tanárnő lazán viseli, hogy ennyire komoly helyzetbe hoztam, nem akad fenn rajta. Azt hiszem már ilyen rövid idő alatt komolyan szimpatikusak lettünk egymásnak, még barátságnak is mondanám, hiszen ő lényegében az életemet akarja megmenteni. Lehet, hogy tanárként ez lenne a dolga amúgy is, viszont ő nagyon elhivatott velem szemben, az ügyemért képes bármire, ezért a legkevesebb, amit tehetek, hogy maximálisan odateszem magamat.
- Enyhén szólva.. Hamarosan kifutunk ebből a kevésből is. Durva a motiváció. – Felejtem rajta a tekintetemet. Természetesen arra értem, hogy nem lenne jó meghalni, és azért ha túl is élem, nem szégyenülnék meg, ám valahol annak is betudható, hogy ha ilyen kedves velem, meg akarok annak felelni, amiért lényegében segít, amiért hisz bennem. Próbálom átlátni a látványmágia szépségeit, és az elmélettel nincsen gondom, hiszen nagyon is tetszik, kedvemre való, ám mivel még nem gyakoroltam, nincsen benne a rutin a csuklómban. Ez a nem mindegy. Közelebb húzódunk egymáshoz, hogy így testközelből mutathassa, hogyan kell billenteni a kézfejet, milyen tartás, lélegzetvétel szükségeltetik, amikor szó szerint belémnémítja a szót, forró, puha szája az enyémre tapad. Nem is röviden, egészen hosszan, s mire feleszmélnék, már félő, hogy lecsúsztam róla, ám mázlim van, az egész olyan, mint egy lassított felvétel, még mindig itt van, szemlehunyva, ezért mielőtt elhúzódva, gyorsan odapusszantok, hogy legalább érezze, ez nem volt egyoldalú. Ha ő belevörösödött, hát én, ajkamon zavart mosoly játszik, ahogyan a számhoz érek, még mindig viszket az élménytől, belebizsergek, ahogyan kapkodom a levegőt.
- Szerintem se. Tartsuk magunkat a megbeszéltekhez. Csak még.. – Hajolok most én oda, hogy én lopjak csókot. Fel sem merül, hogy idős, vagy hogy a tanárom. A javamat akarja, kedveljük egymást, és miért is ne tehetnénk azt, ami éppen jól esik. A tenyerimbe illesztem az arcát, és csak egyetlen szájrapuszi, nem több, hiszen ő nem egy meghódítandó préda, nem háremhölgy. Aztán visszalépek a helyemre, mintha nem történt volna semmi, és ismét előhívom a mágiát, s lám.. Ha nem is hat van belőlem, de egy másodlagos képmás megjelenik mellettem. – Azta.. fog ez menni, előbb-utóbb. Na jó, kénytelen lesz előbb, mert kinyírnak. Hogy lehet ebből hatot csinálni? – Kérdezem, mintha mi sem történt volna, noha egyértelműen az ő hatása volt. Másféle önbizalmat adott, mint akiknek szépeket hazudtam. Ő igazi teljesítményre sarkall..


||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2017-07-06, 21:12


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem haragudhatok rá valami miatt, amit nem szándékosan követett el, meg aztán én nem gondoltam bele, hogy megtalálhatja a képet, bár arra sem gondoltam, hogy festegetni kezd, amíg rám vár. Igazából senki sem hibás, az egész megtörtént és túl kell lépnünk rajta, hiszen az a fontos, hogy valahogy felvértezzük őt a gonosz varázsló ellen, hiszen mégis csak egy diák és közben egy kedves srác is, nem szeretném, hogy baja essen. Tanárként és emberbarátként is az a dolgom, hogy megvédjem, vagy megtanítsam rá, hogyan védje meg magát.
- Addig jó Lucas. Reméljük, hogy erre nem is kerül majd sor sosem. - ezúttal már elmosolyodom, biztatóan, hogy érezze tényleg nem haragszom, nem kell újra bocsánatot kérnie. Rendben van minden és rendben is lesz, csak foglalkozzunk a gyakorlással, főleg mert nem szeretném újra megtapasztalni milyen elveszíteni valakit és hát lássuk be megkedveltem még a rövid idő alatt is. Megnevettetett és tényleg kedves volt, tehát ha valami baja esne... azt nem hiszem, hogy jól kezelném, ezért fontos most a gyakorlás és ha egyelőre még nem megy neki, akkor segítek én, hogy jobban menjen. Sok ideje nincs, nem gyakorolhat rá napokat.
- Dehogy hülye, nem a mágiával van baj, csak gyakorolni kell, de mivel sok időd nincs, hamarabb kell ráérezned. - hát igen, ez most muszáj lesz. Az aurormágia is fontos, hiába nem érdekli őt, de a látvány mágia sem egyszerű, hiába gondolják sokan, hogy csak szemfényvesztés. Olyan hathatós illúziót kialakítani, amiről az ellenfél tényleg elhiszi, hogy valódi nem is olyan egyszerű, mint ahogyan a legtöbben gondolják, ezt ő is most testközelből tapasztalhatja meg.
Mégis talán nem a legjobb ötlet ilyen módon segítenem neki, de ezen már nincs idő sokat gondolkodni, mert megtörténik. Igyekszem megmutatni neki a pálcamozdulatot, ő viszont megáll és úgy néz rám, hogy hirtelen nem is igazán tudom, hogy hová kellene néznem és hát nem is nagyon tudok máshová, hiszen szinte fogva tart a pillantásával. Érthető, hogy pár másodperc múlva lesütöm a sajátomat, de amikor megszólal valahogy mégis csak visszanézek rá. Pedig abszurd ez az egész, ő egy diák és mennyivel fiatalabb is, mégis ahogyan a kezem az övén pihen és ez a tekintet... olyan ismerős és olyan megnyugtató és annyira egyszerű lenne... A szavaira sem tudok mit mondani, csak tartom a tekintetét, szinte már lélegzetvisszafojtva, amíg aztán valahogy automatikusan nem jön a mozdulat. A kezéről az enyém továbbra sem csúszik le, csak a szememet csukom be, ahogyan közelebb hajolok és egészen lágyan, finoman, hosszan csókolom meg. Csak egy csók, semmi több nincs benne, nincs elnyújtva a kelleténél jobban és nincs benne semmiféle plusz sem, mint teszem azt a nyelv. Aztán hátrébb húzódva veszek végre levegőt és fogom fel, hogy mit is csináltam. A megfordított festményre pillantok lopva, majd Lucasra, aztán csak zavartan rázom meg a fejemet.
- Ez... ezt nem, ez... Gyakorolnunk kell, azért vagy itt... a sötét varázsló... - alig tudom kinyögni a szavakat, hiszen a szívem hevesen kalapál, majd ki ugrik a helyéről és fogalmam sincs, hogy mit tegyek most, hiszen ez nincs rendben. Ő egy diák, segítségért jött, én meg... Ő nem Gregory, csak hasonlít, ő nem... nem ő!


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2017-06-26, 21:50



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Ha már úgy alakult, hogy a keksz miatt turkálásra kényszerültem, amit megengedett, nem tehetem meg, hogy a bocsánatáért könyörgök a képért. Fel kell vállalnom, hiszen jót akartam. Ezen már túl vagyunk, nem tudok rajta változtatni, de gyorsan teljesítem a kérését, lefordítom a képet, majd lehet, hogy egyszer képes lesz nézegetni, és örülni neki.
- Köszönöm.. és sajnálom. Nem is tudom, hogy hova gondoltam. Csak jó kedvet akartam okozni. Még nem vesztettem el senkit, hogy tudjam, hogy ez mivel jár. – Állom a csodaszép borostyán tekintetét. Nekem élnek a szüleim, családot pedig még nem alapítottam, hogy felismerjem, mivel járhat az, ha már nincsenek. A szüleim ugyan komolyan belerokkantak volna, ha én belehalok ebbe a nagy hazudozásba, már csak ezért is jó lenne túlélni, mert nem szokásom senkinek fájdalmat okozni. Mindig jókedvű vagyok, másokat is vidámságra sarkallok, de lássuk be, eddig nem vettem túlságosan komolyan magamat, a következményekre sem figyeltem, de mivel a tanárnő sokat tesz értem, itt gyorsan felismerem a baklövésem következményeit.
- Ah, tényleg. Érzem, hogy menne jobb, akarom, hogy működjön, mert szeretek szerepelni. De a gyakorlat ebben még hiányzik. Hülye-hülye auror mágia.. – Csóválom a fejemet, és reménykedek abban, ha túlélem a méregkeverős üzelmeket, akkor át tudok majd evezni Ms. O’Leary szakjára, ami sokkal testhezállóbb, mint a nyomozós megoldások, amikre sosem tanultam, de itt most durván le vagyok maradva, és ha a mai napot nem számítjuk, akkor még két teljes napunk van csak, mert vasárnap már akár reggel is számíthatok arra, hogy megérkezzen a gonosz. Durva lesz a szombat éjszakám, de mindenképpen nyugodtabb lesz a pihenésem, mintha nem találkoztunk volna a tanárnővel. Amikor a hívásomra mögém áll, az orromba nyomakodik a parfümje illata, és mint tudjuk, a pasiknál nagyon is sokat számít egy hölgyből áradó finom füst.. Főleg, ahogyan rám helyezi a kezét, azt hittem, hogy csak az árnyékom lesz, akit le kell utánoznom, de nem, ez így sokkal több. Apró remegés fut végig rajtam, és nem tudván, hogy mit teszek, rajta felejtem a tekintemet, láthatja rajtam, hogy úgy gondolok rá, mint férfi a nőre. Ebben a pillanatban nincsen korkülönbség, sem tanár-diák viszony.
- A tanárnő.. khm.. nagyon szép, ugye tudja magáról? – Kérdezem végül levegőt is véve, mielőtt megfulladnék a közelségétől. Gondoltam egyszerűbb így kimondani, mintsem úgy tenni, mintha sunyiznék a közelében. És azt is láthatja, hogy mindezt nem hódítítós stílusban mondom, igenis nekem is lehet egy félénk percem, amikor zavarban vagyok attól, aki igazán hatással van rám. Valahogy nem is tudom most megmozdítani a kézfejemet, mert akkor lesodornám magamról az övét.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2017-06-22, 20:33


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gondolhattam volna rá, hogy ott lesz majd a kép. Nekem kellett volna a kekszért küldenem és nem is kellett volna itt hagynom. Nem hibáztatom, ami persze még nem oldja fel ezt az egészet és nem lesz hirtelen meg nem történt sem, de túl kell lendülnöm rajta, mert a siránkozás se segít semmit. Megoldjuk ezt is, ahogyan az őt fenyegetőket is, ennyi a lényeg.
- Szó sincs róla, nem voltál az. Én nem... nem gondoltam át és kedves gesztus volt a kép is, csak én még nem... nem vagyok túl rajta. - nem is tudom képes lennék-e rá, vagy képes leszek-e rá valamikor, pedig tudom, hogy muszáj lenne. Évek teltek el, én pedig még mindig ugyanott tartok és nem tudok új életet sem kezdeni. Megragadtam valahol a mélyben és nem foglalkozom semmivel sem, csak a tanítással, pedig ápolnom kellene az emléküket, de valahogy könnyebb nem gondolni rájuk, mintha az egész nem is lett volna. El nem felejthetem persze, ez tény, de valahogy szembe nézni sem tudok azzal, ami történt. Egyszerűen nem megy.
- Igen... ez így nem az igazi, látszik, hogy varázslat. - aprót bólintok csak. A festményről igyekszem elfeledkezni és a varázslattal foglalkozom inkább. Felállok végül és első körben csak a saját pálcám kerül elő, hogy megmutassam neki a mozdulatot és úgy utánozza le. Más így, mint a könyvből azért. Így már neki is könnyebb lesz, ha pedig az újabb próbálkozás sem jön be, akkor tényleg az következik, amire számít. Mögé állok és én magam bár kis hezitálás után, de rásimítom a kezemet a pálcát tartó kezére, hogy én magam irányítsam a mozdulatot, hogy ne legyen olyan színpadias és így jó eséllyel, amint az igét is kimondja sikerülni fog majd a varázslata.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2017-05-22, 20:00



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Na jó, ez egyértelműen butaság volt, főleg mivel még el is mesélte, hogy mi történt a családjával. Én csak jót akartam, hátha jó érzés lesz neki, hogy ismét előtérbe kerülhetnek, de nem, a női lélek ennél bőven érzékenyebb, a másik oldaláról látja, így nincs mit tenni, mint bocsánatot kérni, ami el is hangzik, igaz, ettől nem lesz jobb kedve. Kezdem úgy érezni, hogy tényleg elszúrtam az életemet, kész csőd vagyok, pedig azt hittem, hogy a társaság központjaként mindenki imád, és a lábaim előtt hever. Az igazi gondoskodást a tanárnő mutatta meg, én pedig úgy fest, tökéletesen elbénázom ezt is.
- De igen én. Csak a kekszért nyúltam be, de nem kellett volna tovább nézelődnöm. Én.. nem akartam hálátlan lenni. – Még ha szép gesztusként is említi, tudom, hogy most nagyon maga alatt van. Ahhoz képest, hogy az ő támogatását akartam meghálálni, lehet, hogy hónapokra, vagy évekre visszavetettem a gyászban. Mégis, most ő engem akar vigasztalni, pedig alaposan kerüljük egymást tekintetét. Viszont ami jó hír, hogy felnőttként kezel, és nem hord le mindennek, amiért viszont hálás vagyok. Most hirtelen távolinak tűnik a vasárnapi szörnyűség, ami rám vár, most csak az ő lelkét akarnám valahogyan megnyugtatni.
- Hogyne, túl is tárgyaltuk tanárnő. – Gyorsan lapjával lefelé fordítom, már úgyis megszáradt a mágikus festéknek köszönhetően. Akkor rá van bízva, hogy majd később nézi meg, vagy kidobja, csak remélhetem, hogy több fájdalmat nem okozok mindezzel. Bólintok, és felállok, hogy mutassam a varázslatot, amit tanított, de túlságosan színpadisan adom elő, túlpilázom a csuklómozdulatot, és a képmások nem tűnnek elő, legalábbis csak bevibrálnak kissé. – Eddig jutottam. Valahogy nem az igazi.. Mit csinálhatok rosszul? – Tér vissza a cserfes mosolyom, miközben félhosszú tincseimbe túrok, cinkos ajakrándulással bólintok, mintha ezzel kérnem, hogy álljon mögém, és próbálja meg testközelből bemutatni.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2017-05-19, 10:19


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

Döbbenten állok az ajtóban és az is időbe telik mire rászánom magamat, hogy egyáltalán leüljek, de még az ajtó is nyitva marad. Nem értem az egészet, hogy hogyan került elő a kép, vagy épp hogy került ide a festmény. Tény, hogy órát tartottam, de ilyen sokáig tartott? És egyáltalán hogyan lehetséges ez? A hasonlóság... bár nem kísérteties, de a vonások alapjai, a haja, a szeme, a csibészes mosoly. Nagy levegőt kell vennem, hogy felfogjam, amit mond és persze meg kell nyugodnom, hiszen jól látszik, hogy bár tényleg apróság, kedves gesztus, de okkal volt az a kép fiókban. Felzaklatott, nem is kicsit és nem is csak magával a képpel.
- Nem te... te nem tehetsz róla, én voltam a hibás, nem tudtam, hogy ott van az a kép, hiszen szándékosan tettem el. Ez... kedves gesztus volt, csak az emlékek... - és a hasonlóság, az a legnagyobb gond azt hiszem a hasonlóság és persze a kép is, de a kettő együtt... Mégis össze kell szednem magamat, bár a kép mesés, de kétlem, hogy mellette érdemben képes lennék most bármire is koncentrálni, ezért nem is nézek egyelőre oda, de nem tudom mennyire lenne csúnya dolog arra kérni őt, hogy takarja le, vagy fordítsuk el, mert így igen nehéz lesz bármire is koncentrálnom. Így is zavarba ejtő volt a kezdés, hiszen leestem a kanapéról nem régen, most pedig ez... Össze kellene szednem magamat, hiszen mégis csak én vagyok a felnőtt, vagy mi fene.
- Jól van, nincs baj, te tényleg nem tudhattad. - látom, hogy mennyire elszontyolodott, pedig nem tett igazából semmi rosszat, sőt egy kedves gesztus volt. Még egyszer akaratlanul is a képre pillantok. - Nagyon szépen festesz, de gondolom ezt már mondták. De mégis nem lenne baj, ha egyelőre... - letakarni, megfordítani, nekem édes mindegy, de most nem hiszem, hogy sokat segítene a tanulásban, annyira pedig nem tett rosszat, sőt igazából egyáltalán hogy e miatt baja legyen, mert elmarad a tanulás, ami miatt igazából ide jött. - Elég, ha kicsit megfordítod, aztán mutasd meg kérlek, hogy meddig jutottál rendben? - érdemes lenne megnéznem, mert ki tudja nem kellene-e javítani valamelyest a pálca tartásán, vagy az igét tökéletesen mondja-e. Azért mert netán egyszer sikerült a varázslat még nem biztos, hogy tökéletesen megy is, azért ahhoz tényleg idő kell, hogy az ember úgy gyakorolja ki, hogy minden alkalommal tökéletes magabiztossággal menjen.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2017-01-05, 20:50



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Egészen ügyesen sikerült átgondolnom a varázslat elméletét, de gyakorlatban nem akartam nagy kupit csinálni, ezért inkább a képpel foglaltam le magamat, hátha sikerül meglepnem vele. Nagyon úgy tűnik, hogy sikeres volt az akció, mert eltátja a száját, amitől őszintén megvallom legbelül, hogy valami iszonyatosan aranyosnak tűnik, de azon túl, hogy egy jót vigyorgok rajta, csak elnézést kérően elelem fel a kezeimet.
- Én.. sajnálom. Csak kinyitottam a kekszes fiókot, amit mutatott a tanárnő, és.. ott volt az a kép. Reméltem, hogy tetszeni fog, hogy megfestem, de nem akartam rosszat. Tényleg semmi rosszat. Ugye nem baj? – Nem is mellé lépek, hanem először gyorsan az ajtóhoz, hogy becsukjam utána, végtére is amiről most beszélünk, nem tartozik semmi másra. Művészlélek vagyok, nem gondoltam bele a hasonlóságba, de most előttem tényleg nyilvánvalóvá válik, hogy mi is itt a gond, tényleg hasonlítok, nem is kicsit a néhai férjére. Azt hiszem elragadott a hév, ezért most sikerül nekem is szájtátanom, de végül elhesegetem a gondolatot, hogy pont a zsánere lennék. Csak hasonló a fizimiskánk.
- A varázslatot viszont legalább áttanulmányoztam, már csak gyakorlatban kéne kipróbálni. – Vetem fel a lehetőséget, hátha a tereléssel mentem ami menthető, bár nem esélyes, alaposan belemásztam a lelkébe, nem lett volna szabad foglalkoznom azzal a képpel. Nem tudom, hogy mit tegyek, hiszen vele kapcsolatban mégsem viselkedhetek sármosan, ő a pár évvel idősebb tanárnőm, aki most szerintem nagyon meg lett bántva. Jobb híjján leülök mellé az ágyra, amiben találtam, és sután lehajtom a fejemet. Most nála van a labda, de még azt is el tudom képzelni, hogy lefújjuk a napot, vagy akár az egész többnapnyi felkészülést. Aztán a hülyeségem miatt nekem kell szembeszegülnöm a boszorkánymesterrel, akinek a leölésével már kérkedtem egyszer. Azt hittem, hogy ha beállok Nadine-hez tanulni, nem követek el több hülyeséget, de lám, íme a következő, és ez akár az életembe is kerülhet.


||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-12-27, 18:27


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Az a fő, kár hogy egy ilyen eset volt, ami segít rájönni, hogy mi a jó út, de azt hiszem az a fő, hogy végül sikerült és ezt is megoldjuk valahogy. - gond nélkül beszélek többes számban, hiszen ez már csapat munkának számít. Együtt fogjuk megoldani majd ezt az egészet, és bízom benne, hogy sikerülni is fog. Persze van bennem egy nagy adag félsz, talán szólnom kellene más tanárnak is, netán az igazgatónak, de megígértem neki, hogy nem teszem, tehát ehhez kell tartanom magamat és remélhetőleg tényleg menni fog. Végszükség esetén persze máshoz fogok fordulni segítségért, ez nem is lehet kérdés, az életét nem fogom kockára tenni, de... remélhetőleg nem lesz semmi probléma.
- Ki tudja talán a múltban Griffendéles is voltam. - mosolyodom el a kedves szavakat hallva. Persze nem fogok még erről is mesélni neki, hiszen mégis csak a tanára vagyok és nem fogom az egész életemet felvázolni neki, mert úgy gondolom az már túlságosan közeli kapcsolat lenne diák és tanár között, ami nem lenne ildomos. Nekünk azért az is a dolgunk, hogy valamilyen szinten tartsuk a távolságot, még akkor is, ha közvetlenek vagyunk, vagy segítünk a diákoknak. Végül persze magára hagyom, hiszen dolgom van, bele sem gondolok, hogy netán olyasmit is találhat, mint a kép, pont e miatt döbbenek meg annyira, amikor meglátom a képet visszatértemkor, amin én szerepelek és persze a gyerekek és Oliver. Döbbenten állok meg, még az ajtót se sikerül becsuknom magam mögött és hirtelen fogalmam sincs, hogy mit mondjak, vagy hogyan reagáljam le ezt az egészet.
- Hát ez... honnan és... hogyan? - magam sem tudom, hogy mit kellene most tennem, csak állok az ajtóban és a képet nézem. Nem tudom honnan vette az arcokat, egyáltalán miért festette a képet, vagy miért merült fel benne ez az egész és honnan tudja hogy hogyan néztek ki a gyerekeim, vagy épp Oliver. Szép lassan pedig az is tudatosul bennem, hogy Oliver és Lucas... Megrázom a fejemet és végül szótlanul lépdelek beljebb, hogy még mindig a képet nézve üljek le végül a kanapéra. Az ajtó is nyitva marad.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-12-20, 19:59



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
- Valójában engem nagyon is érdekelnek mások, hiszen nekem a szórakoztatás volt a célom, hogy jókedvet okozzon, csak... nem biztos, hogy a hazugság volt a legjobb út. Most már tudom. – Bólintok cserfes mosollyal, amiben benne van az az együttérzés, aminek most itt van a helye. Nem is olyan nehéz egyszerre vidámnak és szomorúnak lenni a társaságában, hiszen a története megindító, mégis olyan erős nő, aki a gyásza mellett megpróbál előre nézni, a jó dolgokra koncentrálni, és másoknak segíteni. Ebben az esetben nekem. Éppen ezért gondolkozom rajta, hogy vajon én hogyan is viszonozhatnám mindezt? Csakis azzal, hogy ha beszéltetem, azzal talán a sebek sem tépődnek fel, de az időn túl valami más eszközt is adok a kezébe, hogy feldolgozza. A barátságomat, a társaságomat, amit remélem nem is becsül le.
- Ez amolyan hősies dolognak tűnik Ms. O’Leary. Én griffendéles vagyok, mindig is úgy véltem, hogy az lehet valaki, aki szembeszáll a mások félelmeivel, és mégsem voltam rá képes, csak mesélni róla. Viszont így segíteni, hivatásszerűen, tulajdonképpen ez a hősies. A tanárnő igazán jó griffendéles kisoroszlán lenne, morrr..! – Mélyesztgetem a karmaimat a levegőbe, mintha rá akarnék vadászni játékból, és őszintén remélem, hogy úgy fog most itt hagyni, hogy jókedvűen megy órára, hiszen engem a nyilvánvaló életveszélyből ránt ki ebben a pár napban. Na és persze a depresszióból, hogy vége az életemnek, mindannak, amiben eddig hittem. Az ő olvasatában egészen ügyesen át tudok lavírozni valami teljesen másra. Ami szintén közel áll hozzám.
- Úgy lesz, bátran feltúrom az ingóságait hölgyem! – Színpadiasan meghajlok, amint felpattantam, és mosolyogva-integetve búcsúzom el tőle, hogy aztán amikor kilépett a szobából, azért mégiscsak tisztelettudó legyek, és az első órában belelássam magamat az ott hagyott könyve, főleg ez a hasonmás varázslatba, amely most lényeges lehet számunkra. Aztán meglátogatom az említett íróasztalt, hogy a tea mellé megkóstoljam a kekszet. Elszorul a torkom, amint meglátom a boldog, idilli családot, akik meghaltak, és már csak Nadine maradt hírmondónak. Elmesélve sem szívderítő a dolog, de látva a piciket.. Nyilvánvalóan érzelmes típus vagyok, amolyan művészlélek, mert egyből könny szökik a szemembe, és ahelyett, hogy végül kekszeznék, vásznat s ecsetet idézek, majd festeni kezdek. Talán csak egy másolat, de lefestem a családot egy másik, általam kitalált jelenetben, példának okáért szép időben egymást kergető kiránduló családként. Talán tetszik fog neki. Aztán mégiscsak elkezdem ropogtatni a kekszet, és kortyolgatom a teát, miközben a varázslatot gyakorlom. Nem tűnik bonyolultnak, sőt, egészen kézre áll.


||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-12-02, 21:22


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ez kedves tőled Lucas és hidd el már az is jól esik, hogy erre gondolsz, de... vannak dolgok, amiket talán csak az idő hoz helyre. - halványan elmosolyodom, talán sejtheti, hogy nem gondolom komolyan, hiszen az idő ezen nem segített, nem változott ugyanis az ég világon semmi sem, pedig már hosszú évek teltek el, de ha egyszer képtelen vagyok túltenni magamat rajta akkor ezen az idő hogyan változtatna? Nem hiszem, hogy lenne bármi, ami segítene, azért is jöttem ide, hiszen a Roxfort elég zárt ahhoz, hogy szinte elrejtőzzem a világ és persze a gondjaim elől, így mintha nem is igen léteznének, sem a fájdalom, sem a rossz... menekülés, és hiába telik az idő végül semmi sem változik.
- Át, de nem volt ez annyira nagy fáradtság és azért lettem tanár, hogy segítsek, tényleg nem nagy dolog, sokat már többször is olvastam, csak kicsit át kellett néznem őket. - megmosolyogtat a lelkesedése és a hála, amit az arcán látok. Sietni fogok vissza, mert ez az ügy most nem tűr halasztást, természetesen ez nem lehet kérdés. A szimpla kérdések a diákoktól ennél azért sokkal kevésbé sürgetőek, úgyhogy ráérnek pár napot, itt viszont szó szerint élet-halál kérdésről van szó, ami nem tűrhet halasztást.
- Majd kitalálok valamit, ha ez fontos neked és hamarosan itt leszek. - még biccentek egyet, aztán az ajtó felé indulok, már a kilincsen a kezem, amikor mégis megállok, láthatóan még eszembe juthatott valami fontos. - Teát nyugodtan igyál és készíts és azt hiszem abban a fiókban van egy kis keksz is. - mutatok az íróasztal felé, bár nem leszek el sokáig és persze akár házimanót is hívhat, de azt sem feltétlenül kell, ha esetleg enne csak valami nassolni valót, mint a keksz. Távozom végül és magára hagyom, hogy gyakorolhasson, nekem úgyis van most dolgom, amit nem hanyagolhatok el, addig lesz ideje szétnézni és elfoglalhatja magát. A kekszes fiókban bár az eszembe sem jutott még képet is talál egy egészen régit a családomról, igazi varázsló portré, amin négyen vagyunk, egy fiú, egy kislány a karomban és mellettem Oliver, aki bőven mondhatjuk határozottan hasonlít Lucasra.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-11-29, 18:30



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Teljesen megértem, hogy zavarban van előttem, de nem az én tisztem kitalálni, hogy is oldjuk fel ezt a helyzetet. Ha kell, szívesen visszajövök később, de úgy fest, elintézi a helyzetet azzal, hogy gyorsan felöltözik. Sajnáltam őt, mert nagyon ki volt ütve, lehet, hogy éppen miattam. Egyrészt sokáig maradt fent a beszélgetés kapcsán, másfelől jó eséllyel felzaklattam, amikor a családjáról kérdeztem. Ezt semmiképpen nem állt szándékomban. Hiszen olyan kedves tanár néni, fiatal még ahhoz, hogy ennyire maga alá kerüljön. Na persze én beszélek, aki tegnap olyan búskomor voltam, hogy csoda, hogy nem akasztottam fel magamat valahol a tornyok környékén. Példának okáért csúnya látvány lettem volna a csilagvizsgálóban himbálózva.
- Csak azt sajnálom, hogy én nem tehetek Önért semmit. Úgy szeretném, hogy ha a tanárnő is boldog lenne, de tudom, hogy valamit nem lehet helyrehozni. – Nyilván drukkolhatok, hogy valakire ismét rátaláljon, de hát kerítőnek mégsem vagyok jó. Legtöbbször saját magamat adtam el, de az itt nem működhet, hiszen lehet, hogy csak egy fiatal fiút lát bennem. Pedig olyan kis csinos, és a kivillanó meztelen háta láttán jó nagyot sikerült nyelnem, valahogy akkor nem jutott eszembe a több mint tíz éves korkülönbség.
- Remélem, hogy nem kapják el, ha már így befoglaltam a szobáját, akkor lehetek talán annyira önző, hogy… atyaééég, ezek milyen vastagok? Átnézte őket éjjel.. az én kedvemért? – Most legszívesebben a nyakába ugranék, de nem venné ki túl jól magát a dolog, a végén még elküldene, azt meg nagyon nem akarom. Nem nagyon szeretek tanulni, de lehet, hogy ennek értelme is van. Úgyhogy ki fogom használni az időt, és olvasok, kipróbálni azért itt helyben nem akarnám a felügyelete nélkül. A végén még szétrombolnám a szobáját, kár lenne arra visszajönnie. Nem kell attól félnem, hogy éhen maradok, házimanót ide is lehet idézni. Szívem szerint szétnéznék itt a szobában, hátha találok valami képet a családjáról, de kifejezetten bunkó visszaélés lenne kutakodni az engedélye nélkül, úgyhogy maradok végül az általa javasolt hasonmás varázslatnál. – Oké, köszönöm Ms. O’Leary, tényleg nagyon hálás vagyok. Jövök egyel. Vagyis sokkal, úgyhogy csak szóljon, ha viszonozhatom. – Bólogatok kedvesen elköszöngetve, és mivel tényleg szorít az idő, vasárnapig nincsen hetvenkét órám sem, ezért nekiesek a varázslat megértésének. Nem csak ezt olvasom, hanem a bejelölt részeket, úgy nagyrészt a tárgy megértésére, átlátására törekszem. Jó lenne, hogy ha mire érkezik a sötét varázsló, képzett látványmágus lennék, még ha ez nem is megvalósítható. De legalább részben. Úgy egy óra után próbálkozom, az alakom megremeg, de nem lesz belőlem több, biztosan a szótagokkal van valami gigszer..



||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-11-08, 11:31


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

Igazság szerint tényleg nem zavar a jelenléte, ez igazából az én gondolkodásomon múlik csak, hogy nem illene egy diáknak egy tanárt ilyen helyzetben látnia, de azt hiszem ez esetben talán nem olyan vészes, hiszen segítek neki és most ez a legfontosabb, hogy a dolgai minél előbb rendben legyenek. A többi most nem fontos.
- Oh hát... ez igazán kedves és köszönöm. Azt hiszem igazad van, én is tudom, hogy milyen olyasmiket tenni,a miket később az ember megbán és amit helyre kell hoznia és mindent megteszünk azért, hogy ez sikerüljön is, rendben? - igen ez a lényeg, hiszen én is úgy érzem a múltbéli hibáim miatt kaptam a magam büntetését, csak épp esetemben ez már nem helyre hozható, hiszen a családomat elveszítettem és akármit is tennék, őket már úgy sem kapnám vissza, de az élet ettől még megy tovább és talán azzal is javíthatok a helyzetemen, hogy legalább neki segítek, legalább amennyit tudok. Persze ez nem jelenti, hogy nekem kell megtörölgetni a szája szélét, ez most csak egy véletlennek mondható plusz, ami azért engem is zavarba ejt, de azt hiszem neki is meglepő fordulat, főképp, hogy még a tenyerembe is belesimul. Talán jobb is, ha egy kis időt egymástól külön töltünk, amíg gyakorol, én pedig órát tartok.
- Két óra, maximum, ha elkapnak a folyosón, annál akkor sem lesz több és... - fel is pattanok hogy letegyek az asztalra két vaskosabb kötetet is. Mindegyik színes kis cetlikkel meg van jelölve pár helyen. - Ezeket már átnéztem, jelöltem azt, ami fontos lehet, a duplikáló varázslat is ott van, de a hasonmást is be kell tanítani. Tényleg csak... ügyesen és igyekszem vissza. - még gyorsan magamhoz kapok egy fánkot, csak aztán indulok el kifelé. Végül is enni kell, hogy legyen energiám, ő pedig addig maradhat. Azt hiszem el lesz, attól pedig nem félek hogy kutakodna, azt azért nem nézem ki belőle, amúgy se sok minden van nálam, ami elemelhető esetleg, maximum képek a polcokon, a hálóba pedig úgy se menne be... nem igaz?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-11-04, 20:58



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nem szeretném, hogy kicsit is zavarba jőjjön, de hát én vagyok a férfi, még ha több mint egy tizessel is fiatalabb, de általában a hölgyek szoktak zavarba jönni. Nekem csak kicsit kellemetlen a helyzet, de nem azért, mert törékenynek látom, hiszen szívesen segítek.  Csakis azért, mert rossz, ha most ettől kevesebbnek érzi magát. Ha azon múlna, hogy inkább kimenjek, megtenném, de úgysem tudnám semmissé tenni, ami megtörtént, legalább valaki barátkozik vele, gondoskodik róla.
- Nem mondom, hogy csináljunk ebből napi rendszer tanárnő, de... ha nem veszi tapintatlanságnak, nekem olyan jól esett őszintének lenni, egy szövetségesre, egy jóbarátra lelni, hogy olyan sokat köszönhetek Önnek, megnyílni, meg minden, szóval.. Húha, mit is akartam ebből kihozni.. Szóval hogy kvittek vagyunk, és bármikor számíthat rám. Nem csak azért, mert nem szeretek tartozni, hanem mert Ön igazán kedves volt velem, nem éreztem azt, hogy csak mert tanár, és mindenkivel megtenné. Azt hiszem át tudta érezni az egész életemet, és ez mindent megér nekem. – Jó, nyilván segít a diákjainak, de azt hiszem az, hogy mindkettőnknél van valami gigszer, az könnyebben összekapcsolhat minket. Vannak ugyan jó ismerőseim, még pár embert a barátomnak is mondhatok, de úgy igazán aki közel állna hozzám, úgy fest ez a fiatal nő az, akiben feltétel nélkül, minden körülmények között megbízhatok. Hát lassan már rám is fért, végre valahára nyugodtan tudtam aludni, még a halálos fenyegetéssel is a nyakamon. Ezután viszont sikeresen félreértjük egymást, bennem ugyanis fel sem merül, hogy a számat akarná letörölni, azt hinné az ember, hogy ilyenkor csak szól, hiszen nem vagyok már gyerek, de a gondoskodása határtalan, így az lesz a végkimenetel, hogy mindketten másfelé nézünk, amíg értelmes színt üt az arcunk ismét. Mégis, amikor folytatjuk a beszélgetést, már ismét egymásra kell néznünk, úgy az illendő.
- Rendben szívesen maradok, és ha kapok egy könyvet, amiben jó kis látványmágiás ötletek vannak, az lenne a legjobb. Meddig maradjak, nagyjából mikor végez? – A zavart végül el tudom engedni, de nem is értem, miért jövünk már nem először zavarba, hiszen két felnőtt ember igazán tud szimpátiára, és barátságra alapozni, végülis ő tanár, lehetek én a kedvenc diákja. Semmi rossz nincsen ebben, Piton egy egész házzal kivételezik.


||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-10-30, 16:35


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem csoda, ha zavarban vagyok, egy tanárnak egy diák előtt mindig illik erősnek lenni és tartani magát, ami nekem most nem igazán sikerült. Nem elég, hogy elaludtam, még le is estem a kanapéról itt a jelenlétében. Kész csoda, hogy ő nem jött zavarba a viselkedésem miatt, hiába hogy azért voltam fenn sokáig, mert az ő ügyével foglalkoztam, de ettől még nem lett sokkal jobb a helyzet. Talán majd, pár perc, fél óra és jobb lesz, elfelejtjük ezt a kis kellemetlen helyzetet, de még egy ideig biztosan zavarban leszek.
- Ez esetben... köszönöm. Azt kell mondanom, hogy nekem is jól esett elmondani. Itt az iskolában eddig még senkinek sem meséltem az életemről. Persze az igazgató úr tud róla, de... ez alapvető. - viszont úgy igazán még egy kollégával se beszéltem az életemről, főleg nem a szomorú részekről. Valahogy könnyebb volt mindezt magamban tartani, mintha nem gondolnék rá akkor nem is lenne... ami tudom, hogy butaság, de nem is igazán tudtam róla beszélni. Most se volt könnyű, de már mégis csak több idő telt el.
- Úgy tűnik igen. - mosolyodom el. Őszintén szólva jó dolog nevetés hallani magam körül, mert igazság szerint erre már régóta nem igazán volt példa és most jó dolog, hogy mindez megváltozni látszik, ha csak egy időre is, amíg meg nem oldjuk ezt a problémát. Az viszont jobban meglep, hogy belesimul a kezembe, nem csoda, ha az arcom hasonló színt ölt, mint amilyen a hajszínem is, de azért gyorsan letörlöm a kakaó maszatot és úgy húzom vissza kezemet, igyekezvén úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
- Vannak üres termek, ahol gyakorolhatsz, de nem hiszem, hogy sok kárt tennél a szobámban, bízom benned. Neked hogy lenne jobb? - igazság szerint nekem nem kimondottan zavaró a dolog, ha itt marad, nem érzem úgy, hogy bújtatnám, vagy így kellene gondolnom erre? Persze ettől még máshol is gyakorolhat, vagy néhány egyszerűbb védő bűbájjal levédhetem a szobát, hogy biztosan ne legyen komolyabb baj, ha netán mégis valami félresikerülne.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-10-26, 17:39



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Látom rajta, hogy mennyire zavarban van attól, hogy így látom, de már nincsen visszaút. Azt tehetem meg, hogy gyorsan kihátrálok, magára hagyom, amíg rendbeszedi a dolgait, de a tegnapi témánk alapján úgy érzem, hogy nagyon egyedül van, és szüksége van egy barátra. Több mint tíz évvel idősebb nálam, és talán a diákja vagyok, de szüksége lehet rá, hogy ő is bízzon valakiben. Különben is, talán nem érem meg a jövő hétfőt, akkor legalább pár napig kapaszkodhat belém. Miért is ne lehetne egy tanárnak diák a barátja? Nem takarózhat azzal hogy annak semmi értelme, mert nem úgy tűnik, mintha lennének felnőtt barátai. Még nekem is nagyon vontatottan beszélt a múltjáról, mintha mélyről kellett volna felhoznia a témát. Nem akartam tapintatlan se lenni, csak hálás. Felhúzom, hogy ne szédüljön meg a kapaszkodás közepette, és érezheti, hogy alaposan kiművelt a testem, tudjuk be a szerencsés géneknek.
- Nem túlzok. Megbeszéltük, hogy Ön előtt nem kell megjátszanom magamat. Komolyan, jól esett az őszinteség, hogy végre tudom, hogy miben vagyok jó, mennyit érek, és talán.. az is, hogy én is meghallgathattam a tanárnőt. – Tényleg így gondolom, de komoly szerénységre vall tőle, hogy megint csak hárít. Elhiszem, hogy meghalt a családja, de lássuk be, egy látványmágus nem lehet ennyire visszahúzódó. Ha engem magabiztosságra, látványosságra buzdít, akkor ő sem lehet a múltjának a rabja. A jövőt építenünk kell, legalábbis pár napig biztosan együtt.
- Bocsánat, de. Most már kakaótestvérek lettünk. – Nevetem el magamat, észre sem véve a maszatos számat, egészen addig, amíg oda nem nyúl, hogy letörölje. Félreértem a dolgot, ezért belesimulok a tenyerébe, ekkor jövök rá, hogy mi is volt az igazi célja. Pedig szalvéta is volt a kezében, ezt észre sem vettem. Elnézést kérően pislogok, aztán mintha nem történt volna semmi, lelkesen bólogatok. Visszanyomom a kezébe a bögrét, aztán szólalok csak meg.
- Csak nyugodtan. Én ma nem megyek órákra, tehát rá tudom szánni a napot, és amíg órát tart tanárnő, addig gyakorolom ezt a duplikálást. Csak kéne valami hely, ahova el tudunk vonulni, nem akarom leamortizálni a szobáját, ha félresikerül a varázslatom. – Nyilván az sem működik, hogy amíg ő órát tart, itt maradok a szobájában. Az olyan lenne, mintha bújtatna. Valahol így van, hiszen nem akarom nagy dobra verni, hogy mit is csinálunk. Hm.. ez furán hangzott így.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-10-20, 19:24


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

Jócskán kellemetlenül érzem magamat a miatt, hogy sikerült úgy rám nyitnia, miután talán én magam engedtem be, de erre alig emlékszem, hogy még alszom. Nem szabadna egy diáknak egy tanárt ilyen állapotban látni, épp e miatt érzem magamat olyan kellemetlenül, de nincs mit tenni össze kell szednem magamat, mert ha még látja is rajtam, hogy milyen zavarban vagyok az csak ront a helyzeten, főleg hogy ezek után sikerül még le is esnem a kanapéról a hirtelen fordulásnak hála. Az a szerencse, hogy nem rántom magamra még a reggelit is, amit hozott forró kakaóstul. Na az lenne az igazi balszerencse és akkor lenne tényleg kellemetlen a helyzet. A kezét azért elfogadom, hogy fel tudjak tápászkodni és ne csináljak még valami bajt, mert ki tudja, hogy mi sülhet még ki ebből, ha nem figyelek oda.
- Nem, dehogy, az idő szorít és én... csak elbóbiskoltam és nem állítottam be az órát sem, vagy... talán igen, csak kinyomtam korábban, magam sem tudom. De nem zavarsz, hiszen megbeszéltük. - neki aztán tényleg nem kell kellemetlenül éreznie magát, én tehettem volna meg, hogy jobban figyelek és rendesen beállítom azt az órát, hogy ha nem kelek fel, akkor tovább zaklasson. Van egy remek mágikus ébresztőm, de talán annyira aludni akartam, hogy még azt is ki tudtam kapcsolni így félálomban.
- A legjobb estéd? Ne túlozz, csak megoldást kerestünk, de majd ma találunk, csak előbb még rendbe szedem magamat. - mosolyodom el, mert a kedves szavak azért jól esnek, még ha biztos is vagyok benne, hogy mindez erős túlzás, de nem baj. Ettől még ugyanúgy jól esik. Így inkább eltűnök, hogy pár perc múlva már átöltözve és felfrissülve térjek vissza, a hajamat is rendbe szedtem, mert az is össze-vissza állt a kanapén alvásnak, meg hát úgy általában az alvásnak hála.
- Azt nem nekem hoztad? - huppanok vissza a kanapéra, most már végre rendes állapotban, vagy legalábbis szalonképesebb-ben, mert az azért látszik rajtam, hogy még így is kellően fáradt vagyok, de még így is kiszúrom, hogy az én kakaómat issza és azt is, hogy bajsza maradt tőle, de ezt inkább nem teszem szóvá, egyszerűen csak veszek a tálcáról egy szalvétát és odanyúlva megtörlöm a száját, talán kissé anyáskodó mozdulattal. - Nem is tudom, mindjárt felébredek, találnunk kell valamit, amivel megtévesztjük az ellenségeidet, esetleg duplikálás? - akkor viszont nagyon élethű hasonmásra lesz szükség, de szerencsére van időnk, hogy ezt összehozzuk, felépítsünk egy tökéletes varázslatot, ha arról van szó akkor akár napok alatt is.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-10-13, 22:03



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Egyértelmű, hogy a csütörtök reggelem már sokkal reménytelibben indul, mint a szerdám, tudtam aludni is valamennyit, és ma nem foglalkozom a haverokkal, a nézősereggel, aki mára is valami szaftos sztorit várna tőlem, ám ez most nem érdekel, csak az, hogy folytassuk a megkezdett beszélgetést. Érdekes módon nem az villanyzott fel, hogy mutatott valami erős varázslatot. Pusztán a megértése, a támogatása, és ez a nem mindegy. Nem szeretem a tanárokat, de őt nagyon, hiszen olyan kedves, figyelmes nőről van szó. A korkülönbség mintha nem lenne, mégis, a tapasztalataira bőven lehet épitkezni. Éppen ezért nem csinálok belőle problémát, hogy mennyire ki van dőlve, ha ő segít nekem, egy szavam sem lehet, ráadásul annyira emberi így, bezzeg a házvezetőm sosem engedné el így magát. Finoman megrázom, hogy ébredjen, nem gondolván, hogy még le is esik az ágyról. Helyette is felszisszenek, már nyúlnék oda, de mégse illik, ezért inkább csak a kezemet nyújtom, hogy felsegítsem, és illedelmesen félrenézek, hátha elcsúszott a ruhája, vagy ilyesmi. Már így is kilátszott az a formás dereka, hát nem biztos, hogy jól érezné magát, ha most visszaélnék a helyzettel.
- Bocsánat, hogy csak így hivatlanul, úgy emlékeztem, hogy reggelt beszéltünk meg. De folytathatjuk este kilenckor is, végtére is kétszer van egy nap kilenc óra. – Csacsogom csak úgy felvezetésként, amíg eszik, és azért jólesően elvigyorodok, most végre én is tudtam érte tenni, már megérte megjelennek, és kiszolgálnom őt, még ha nem is én sütöttem a fánkot. Talán az intézkedés is gesztus értékű.
- Miattam volt hosszú, úgyhogy én is kérhetnék bocsánatot, de ha nem baj, nem teszem tanárnő, mert életem legjobb estéje volt. A beszélgetés, meg minden. Még egyszer köszönöm, és nem sietünk sehová. – Bólogatok, én is elragadok egy fánkot, hogy eszegessek, amíg eltűnik átöltözni. Amikor visszatér megfésülködve, rendezett ruhában, majdnem a torkomon akad a finomság, de gyorsan lenyelem, és igyekszem nem látványosan elpirulni, hiszen ez a nő egyszerűen gyönyörű. Ahhoz képest, hogy mennyire nagy dumás vagyok, és gyakorta előfordult, hogy én cipeltem szép lányokat a griffendéles hálókörletbe, most megszólalni sem tudok, gyorsan továbbeszek inkább, hogy ne tűnjön fel, mennyire mázlistának tartom szegény meghalt férjét.
- És.. ma.. mivel folytatjuk? – Kortyolok bele az ő kajaójába, és persze bajszom lesz tőle, örülök, hogy nem öntöm magamra nagy zavaromban, tehát ez még így el is megy..




||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-10-11, 11:24


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz a reggel és persze azt sem, hogy így elhúzódik, pedig tudtam, hogy vendéget várok, csak valahogy még az sem tudatosult bennem most rendesen, hogy valaki kopogtat az ajtón, még a beengedése is teljesen félálomban történik, magam sem tudom, hol vagyok, ezért is fordulok át a másik oldalamra. A hajam kész szénakazal, maximum nem szőke, hanem vörös, de alig látszom ki alól és az biztos, hogy ha felfogom, hogy valaki ilyen állapotban lát, biztosan rendkívül zavarban leszek majd, ami végül is teljesen érthető, mégis csak én vagyok a tanár, a képzett munkaerő és nem kellene, hogy egy diák ilyen állapotban lásson. Arra sem eszmélek fel, amikor az ajtó nyílik, vagy épp a tálca hangjára, amit Lucas letesz a kis asztalra, csak békésen alszom tovább egészen addig a pillanatig, amíg meg nem rázza a vállamat, hogy aztán egy jól irányzott és határozott fordulattal végül rá ne eszméljek, hogy ez nem az ágy, hanem a kanapé és sokkal kisebb a hely rajta. Ennek hála pedig egy pillanat múlva a levegőben találom magamat az asztal és a kanapé között. A lehetetlen helyzetet végül a gravitáció oldja meg azzal, hogy lehúz magával, hogy végül koppanjak egyet a puha szőnyegen, ami a kanapé előtt a földön pihen. Ennek hála viszont egy pillanat alatt felébredek, az csak a mázli, hogy nem verek le az asztalról semmit sem, de feltápászkodom, ha netán segít azt elfogadom, hogy immár ülő helyzetben kerüljek vissza a kanapéra és próbáljam végre hajtani a szinte lehetetlen küldetést, hogy eligazítsam a hajamat.
- Lucas... - tudatosul most már az is bennem, hogy ő van itt és persze az is, hogy miért és hogy nekem milyen szépen sikerült lejáratni magamat egy pillanat alatt. Zavart mosollyal pillantok az asztalon pihenő reggelire és mohón nyúlva a kakaó után újabb másodpercek kellenek, hogy felfogjam forró és persze hogy nem is illendő így sietni. Persze meg van az ára, felszisszenek, amikor megégetem a nyelvemet. - Köszönöm, ez nagyon kedves tőled és... ne haragudj, kicsit hosszú volt az este, és ez isteni! Csak.. helyezd magad kényelembe, én pedig mindjárt rendbe szedem magamat. - kissé hadarok, néha elakadok, megfújom a kakaót és iszok belőle még pár kortyot, csak aztán pattanok fel, hogy eltűnjek a hálóban, tényleg kicsit rendbe kell szednem magamat, minimum átöltözni és megfésülni a hajamat, mert így ebben a formában rendkívül távol állok egy rendes tanártól.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-10-06, 20:04



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Ezúttal nem játszottam a hétalvót, korán keltem, tettrekészen, hiszen minden percet ki kell használnom, hogy vasárnap este, ha érkezik az a méregkeverő, legalább tartsak már valahol, és ne a tanárnőre támaszkodjak teljes mértékben. Visszatértem a könyvtárba, és már célirányosan a látványmágiás könyveket kezdtem bújni, egészen jó ötleteket, cseleket lehet ellesni, de azért úgy gondolom, hogy ha Ms. O’Leary is hozzá tud szólni ahhoz, amit találtam, ketten elkezdhetjük a felkészülést. Nem tudom, hogy most éppen mennyire ér rá, ezért lendületes léptekkel vágok át a folyosón, ügyet sem vetve egy nagyobb lányhordára, akik sóhajtozva fordulnak utánam, ez a mai most fontosabb. Mivel tegnap este itt voltam, tudom, hogy hol a nő szobája, kopogtatok, és amikor megkapom az engedélyt, lenyomom a kilincset. Nem flancoltam a kiöltözéssel, sima sötét vászonnadrág, és egy világos ing, ennyi bőven elég lesz a gyakorláshoz. Belépek, és enyhén szólva is elámulok, ahogyan észreveszem, hogy még alszik, sőt, nagyon is fáradtnak tűnik. Oh, szegény, ez jó eséllyel az én hibám, nem csak az, hogy sokáig beszélgettünk, lehet, hogy utána még a kedvemért ő is beleásta magát a kérdésbe. Közelebb lépek, rajzfilmbe illő settenkedéssel, de úgyse ébredne fel. Nem mondom, hogy édesen alszik, mert szegény szinte dobálja magát.. A tegnapi lelkiismeretfurdalásom tovább mélyül, hogy ennyire ráerőltetem magamat. Engem nem zavar, hogy elnyomta az arcát, a tegnapi meglepődés után most fedezem fel, hogy mennyire gyönyörű. Hiszen most nem kell álcáznia komolysággal a valódi arcát, amit tegnap némi szomorúsággal fűszerezve megmutatott. Olyan önzetlen, segítőkész, pedig neki is van baja éppen elég. Kedvem támadna.. megcsókolni, mert az olyan romantikus lenne, de nem, olyan tisztességes volt velem, kedves, segítőkész, ideje rálépnem arra az útra, amit ő is képvisel. Nem lépek még oda a kanapéhoz, hanem tapsolva szólítok halkan egy házimanót, és elküldöm reggeliért. Nem olyan, mintha én csináltam volna, de kakaót hozatok, és édes fánkokat, piritóst. Pár perc múlva meg is érkezik, gyorsan leteszem a tálcát az egyik kisasztalra, és.. leülök mellé, mármint szó szerint mellé a kanapéra, azon tűnődve, hogyan ébresszem fel. Vetek egy pillantást a kivillanó bőrére a derekánál, aztán csak finoman a vállához érek, hogy gyengéden megrázzam. – Tanárnő.. jó reggelt.. Hoztam reggelit.


||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Maywether
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-10-06, 20:02



to Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Ezúttal nem játszottam a hétalvót, korán keltem, tettrekészen, hiszen minden percet ki kell használnom, hogy vasárnap este, ha érkezik az a méregkeverő, legalább tartsak már valahol, és ne a tanárnőre támaszkodjak teljes mértékben. Visszatértem a könyvtárba, és már célirányosan a látványmágiás könyveket kezdtem bújni, egészen jó ötleteket, cseleket lehet ellesni, de azért úgy gondolom, hogy ha Ms. O’Leary is hozzá tud szólni ahhoz, amit találtam, ketten elkezdhetjük a felkészülést. Nem tudom, hogy most éppen mennyire ér rá, ezért lendületes léptekkel vágok át a folyosón, ügyet sem vetve egy nagyobb lányhordára, akik sóhajtozva fordulnak utánam, ez a mai most fontosabb. Mivel tegnap este itt voltam, tudom, hogy hol a nő szobája, kopogtatok, és amikor megkapom az engedélyt, lenyomom a kilincset. Nem flancoltam a kiöltözéssel, sima sötét vászonnadrág, és egy világos ing, ennyi bőven elég lesz a gyakorláshoz. Belépek, és enyhén szólva is elámulok, ahogyan észreveszem, hogy még alszik, sőt, nagyon is fáradtnak tűnik. Oh, szegény, ez jó eséllyel az én hibám, nem csak az, hogy sokáig beszélgettünk, lehet, hogy utána még a kedvemért ő is beleásta magát a kérdésbe. Közelebb lépek, rajzfilmbe illő settenkedéssel, de úgyse ébredne fel. Nem mondom, hogy édesen alszik, mert szegény szinte dobálja magát.. A tegnapi lelkiismeretfurdalásom tovább mélyül, hogy ennyire ráerőltetem magamat. Engem nem zavar, hogy elnyomta az arcát, a tegnapi meglepődés után most fedezem fel, hogy mennyire gyönyörű. Hiszen most nem kell álcáznia komolysággal a valódi arcát, amit tegnap némi szomorúsággal fűszerezve megmutatott. Olyan önzetlen, segítőkész, pedig neki is van baja éppen elég. Kedvem támadna.. megcsókolni, mert az olyan romantikus lenne, de nem, olyan tisztességes volt velem, kedves, segítőkész, ideje rálépnem arra az útra, amit ő is képvisel. Nem lépek még oda a kanapéhoz, hanem tapsolva szólítok halkan egy házimanót, és elküldöm reggeliért. Nem olyan, mintha én csináltam volna, de kakaót hozatok, és édes fánkokat, piritóst. Pár perc múlva meg is érkezik, gyorsan leteszem a tálcát az egyik kisasztalra, és.. leülök mellé, mármint szó szerint mellé a kanapéra, azon tűnődve, hogyan ébresszem fel. Vetek egy pillantást a kivillanó bőrére a derekánál, aztán csak finoman a vállához érek, hogy gyengéden megrázzam. – Tanárnő.. jó reggelt.. Hoztam reggelit.


||[You must be registered and logged in to see this link.]||  for you babe  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nincs rosszabb egy hazugságokra alapozott életnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája 2016-09-27, 15:26


[You must be registered and logged in to see this image.]
Lucas & Nadine

[You must be registered and logged in to see this image.]

Jó néhány könyvet átnéztem már kora reggel óta. A változatosság kedvéért ezúttal sem aludtam valami sokat. A dolgozatokat még tegnap néztem át, aztán elővettem pár könyvet, ami esetleg segíthet. Végül lényegében kint a kanapén nyomott el az álom, még most is ugyanez a helyzet. Pár könyv akad az asztalon, meg aztán olyan is van, ami már a földre hullt és egy valahol az oldalam mellett van beékelődve. Jó eséllyel ez még nagyon fog fájni, amikor majd fel kell kelnem innen, a nyakamról már nem is beszélve. Azért lássuk be, a kanapé pont nem arra való, hogy az ember jól kialudja magát rajta, sőt egyáltalán nem alkalmas alvásra, amivel azt hiszem mindenki tisztában van, én is, de vannak olyan helyzetek, amikor eszedbe sem jut, hogy épp hol alszol és hogy ez nem a legjobb ötlet, mert csak megtörténik a dolog és kész, ahogyan most velem is.
Még addig se jutottam el, hogy egyáltalán csak átöltöttem. Félálomban motyogok valamit időnként, talán épp valamilyen álom közepén járhatok. Hogy jó, vagy rossz az remek kérdés. Az arcomat is sikerült kissé elnyomnom a párnával, ami legalább a fejem alá került, bár ha kérdeznék jó eséllyel nem tudnám megmondani, hogy mikor és hogyan. Biztosan valamikor félálomban én magam húztam a fejem alá, de nem emlékszem rá, hogy mikor történhetett.
- Szabad! - igen, még ezt is képes vagyok félálomban elmotyogni, ha meghallom a kopogtatást, hogy aztán átfordulva a másik oldalamra, az utolsó könyvet is leverjem és puhán koppanjon a padlón a földön. A ruhám zilált ugyan, de szerencsére nem hordok szoknyát, így csak a felsőm van kissé felcsúszva és a hátam egy része látszik ki, no meg a hajam, mint valami szénaboglya beteríti az arcomat és úgy nagyjából a párnát is, meg elég sok mindent, hiszen nem kis méretű hajkoronával büszkélkedhetek. Tehát, ha netán Lucas meg is érkezik, be tud ugyan jönni, de én egyelőre még nem térek magamhoz, mintha csak nem is fogtam volna fel azt, hogy tényleg kopogtattak, sőt jó eséllyel ez tényleg így lehet. Békésen alszom tovább, csak legalább nem horkolok. Végül is ez is valami, ha már ilyen kissé abszurd helyzetben sikerül fogadnom őt.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1332

TémanyitásTárgy: Nadine O'Leary szobája 2016-09-27, 15:04


Nadine O'Leary szobája

Nagyjából átlagos roxforti szoba. Nincs túlrendezve, a kinti nappali részen asztal, kanapé, fotel, a könyveken polcok, állólámpa és a többi, ami csak illik. Túlcicomázva nincs, látszik, hogy a lakója nem sok időt tölt itt és nem is sok energiát fordított arra, hogy szépítgesse. Dísztárgyak sem igen akadnak a polcokon, és a családjáról sincs kitéve semmi. Jó eséllyel, ha van is róluk kép, akkor az a hálóban bújhat meg.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nadine O'Leary szobája

Vissza az elejére Go down

Nadine O'Leary szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-