Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Kilátó
  Yesterday at 15:42
Kyle Matthews

ϟ Tower
  Yesterday at 14:35
Andrew Calver


ϟ New York Public Library
  Yesterday at 10:04
Eric Taylor

ϟ Mirazh
  Yesterday at 09:43
Megan Smith

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody Armstrong
 
Eileen Silsbury
 
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Sidney Smallwood
 
Shanna Griffin
 
Daniel G. Paisley
 
Armand Stansson
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 640 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Loki

Jelenleg összesen 37901 hozzászólás olvasható. in 3430 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Delight & Delight

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Delight & Delight 2016-09-26, 19:53

First topic message reminder :

***


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-01-16, 10:45





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

- Persze, hogy számít, neked nem? Ha igazam van, ha... akár csak egy kicsit is jól gondolom akkor... fel tudod fogni, hogy ez mit jelent? - persze értem én megbízik abban a nőben, segített neki, de ha nekem van igazam, akkor kihasználta, elvette tőle az életét, elvette tőle a családját és ez őt cseppet sem zavarja? Nem értem... igazán nem tudom felfogni, hogy miért nem gondol bele ebbe az egészbe jobban. Annak a nőnek volt rá oka és most hogy itt van el is hiheti, hogy van, aki képes effélére és miért ne tette volna meg? Talán... őrült!
- Auror voltál és most... naiv vagy. - csak sóhajtva rázom meg a fejemet. Változott, rengeteget és mondhatom, hogy azért, ami történt, de közben mégis egész más az, aki itt ül előttem. Andrew nem hagyta volna annyiban, ő harcolt volna, utána jár, kideríti... de persze ha azt se tudta kicsoda. Nehéz lehetett, de akkor is eldobta a családját, elveszített minket és mi őt és...
- Magához láncolt azt hiszem épp azzal, hogy nem tudtad ki vagy és nem tehettél mást... most már érted? - talán kezd neki valami derengeni, vagy csak az egyértelmű igazság motoszkál ott a fejében, de azért látom rajta, hogy gondolkodik. Épp úgy, mint régen, finom ráncokba szalad a szemöldöke, az ujjai az állán zongoráznak végig. Pont, ahogyan emlékszem rá és el kell kapnom a tekintetemet, hogy ne a nosztalgia könnyei szökjenek a szemembe, hiszen ő nem emlékszik rá, hogy én tudom, hogy kicsoda, hogy milyenek az ösztönös reakciói, amik nem változtak, hiszen azokat nem lehet megtanítani, azok mindig is a részei voltak.
- Sam... ő már nagy lány. Nem is tudod, hogy milyen erős és mennyi mindent kibír. Ha nem tudná meg, hogy élsz, de mégis kiderülne abból csak baj lenne és kiderülne, ha egyszer ott tanítasz. El kell neki mondani, de... valahogy óvatosan. Én pedig... - elakadok. Mégis mit mondhatnék? Valaki a távolban, egy nő elvette tőlem őt, átformálta, megváltoztatta, de talán valahol ott vannak még az emlékei, valahol mélyen. Talán lenne rá esély, talán... - Én... Sam érdekében nem vagyok semminek sem ellene. Mesélek róla, ha szeretnéd és kitaláljuk hogyan lehet neki is elmondani, hogy minél jobban viselhesse. Csak kell egy terv, esetleg pár emlék... helyek, ahol jártál. Hátha mégis van, amire emlékeznél. - nem akarom magamat belekeverni és nem fogom azt mondani neki, hogy most váltam el, hogy az életem lényegében romokban van és ha most azt mondaná kezdjük újra talán gondolkodás nélkül megtenném és minden csodálatos lenne... Persze, az élet nem ilyen egyszerű, én pedig már rég nem hiszek a tündérmesékben. Azóta, hogy elment arra az utolsó küldetésre és onnan nem jött vissza, azóta hogy beállítottak hozzám azzal, hogy eltűnt, majd hogy valószínűleg meghalt, mert nem találják. Nem... nem igazán remélem már régóta, hogy az életem jól alakul, most miért kezdjek reménykedni, hogy aztán rosszabb legyen csalódni?



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-01-16, 10:23

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Utólag.. évekkel később számít még ez? Akkor úgy éreztem, hogy segít nekem. – Bólintok, a nő, aki gondomat viselte, igen sokat tett értem, megtanított még beszélni is, cipőt kötni, és ennek van jelentősége. Talán jogos, Sandrin jól mondja, nem tett meg mindent azért, hogy láthassam a családomat megint, de nem magánnyomozó, hanem orvos. Aztán.. túlságosan megkedvelt, és már nem is erőltette annyira a dolgot. Nekem nem volt senkim az elmúlt sok évben, csak ő, és már nem számít, hogy ez vonzalom, vagy sem, a társam volt, és még most is az.
- Azt, hogy mágikus balesetem volt, valami történt, talán megtámadtak, de már kár rekostruálni, anélkül is fel tudok gyógyulni. Bradley. – Választok a nevek közül. Tisztában vagyok vele, hogy régen Andrew voltam, de már amióta vannak emlékeim, mindenki Bradleynek hív, és ez így van jól, ezt szoktam meg. A teljes nevem birtokában talán kutathattam volna én is, de úgy láttam, hogy kár bolygatni a múltat. Bárki is volt a családom, már elveszítettük egymást.
- És ez annyira baj? Igen, kialakult, hogy fontos voltam számára, és.. de végtére is neked is igazad van. – Ismerem be, az utóbbi időkben már én is sokat gondolkozom azon, hogy Mirabella nem jelent nekem semmit, csak hálás vagyok a gyógyításáért, de lényegében amióta teljesen jól vagyok, van lehetőségem gondolkozni is. Nem az volt a gondolatiam középpontjában, hogy a családom hol lehet hanem az, hogy a doktornő mindenáron rá akar telepedni az életemre, csak az lehet jó, amit ő kitalál és végeredményben ez így.. tényleg egyoldalú kapcsolatnak tűnik. Ahogyan nézem Sandrint, majd ismét a képet, haloványan ismerős, tehát ezért volt számomra olyan megnyerő, hogy őt keressem meg. Nem tudhattam, hogy már volt hozzá közöm.
- Nem tudom, ez számomra is ugyanolyan váratlan. Kellek még neki, mint apa? Te már nyilván új életet kezdtél, és nem akarnád tartani a kapcsolatot, de a kislánynak nem ártok, ha most megismer? Nem kavarom fe túlságosan? – Most azt figyelmen kívül hagyom, hogy az ő élete továbbment, hiszen tapintatlanság lenne belekérdezni, én voltam, aki nem kerestem, akkor ezt le is zárhatjuk. De a lányom sorsa meg valahol mégiscsak érdekel. Viszont az, amiért idejöttem, hogy adjon tanácsot a tanítással kapcsolatban.. lehet, hogy ez a munkakapcsolat se fog működni így. Tanácstalanul nézek rá.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]



..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-01-01, 21:04





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

- Ügyetlenül járt utána? Ezt tényleg... komolyan gondolod? - nem tudom, hogy kik voltak azok, akik segítettek neki, de tény, hogy nem végezték túl jól a dolgukat, hiszen nem hozott sikert a ténykedésük és lássuk be varázsvilágban élünk. Elég nehéz sikertelenül utána járni dolgoknak, valaki kilétét megállapítani, valahogy képtelenségnek tűnik, hogy ne jöjjenek rá, hogy ő kicsoda valójában. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy tényleg ne lehetett volna kideríteni, amikor nem emlékezett rá, hogy kicsoda, hogy valójában ki, sőt... ha utána jártak és hamis információkat kapott azt végképp nem ronthatták el, azt valaki meghamisította. Nem akarok én egyből vádaskodni, de akkor sem hiszem el, hogy ez megtörténhetett, hogy életben van, de valaki még sem engedte haza a családjához.
- És mit mondtak neked? Meséltek egy nem létező életről, ahol nincs senkid? Ez annyira... annyira képtelenség Andrew... Bradley... - csak a fejemet rázom és képtelen vagyok felfogni az egészet, hiszen nem ismeri fel magát mondhatni, nem tudja, hogy a múltja milyen volt, fogalma sincs róla, hogy milyen életet élt, csak arra emlékszik, ami most zajlik vele és... ki tudja talán már új családja van, talán teljesen új életet kezdett, mert elérték, hogy ezt tegye.
- Hát hogy ne számítana? Talán csak érdekelted azt a nőt, talán... azzal akart magához láncolni, hogy vele maradj, nem akarta, hogy megtaláld a családodat. El sem hiszem, hogy valaki ilyesmire képes. - nem kellene eleve rosszat feltételeznem valakiről, akit nem is ismerek, de képtelen vagyok most másra, egyszerűen nem megy. Az a nő elvette az életünket, elvette a férjemet, a lányomtól az apját és nem hiszem el, hogy ezt csak a véletlen miatt tette, hogy valójában nem volt szándékos, csak egy rosszul sikerült kutatás eredménye.
- Köszönöm! Csak Sam érdekében, ő nem tudná ezt kezelni, főleg így, hogy azt sem tudod, hogy kicsoda ő... Egyáltalán most mit akarsz tenni? - azt sem tudom, hogy mit szeretne kihozni ebből az egészről, hiszen lássuk be ez az ő életére is hatással van, még ha igyekszik is úgy tenni, mintha ez nem így lenne, hiszen eddig egészen ügyesen figyelmen kívül hagyta a dolgokat, főleg azokat, amiket mondtam neki, valahogy nem reagált rájuk érdemben. - Én... nem én számítok most, csak is Sam. Az én életem ment a maga útján, most nem ez számít. - valahogy nem is hiszem, hogy sokat érnénk vele, ha mesélnék neki a teljesen félresiklott életemről, hiszen jelenleg semmi sincs benne rendben. Ott volt Michael, de lássuk be nem tartott túl sokáig és végül semmi jót nem hozott, csak Bobby-t, de vele se tudom, hogy mi lesz így, hogy a nagyszülei igyekeznek ilyen nagy hatással lenni rá. Nem tudom mikor kezdek majd el ellenem fordítani, de valószínűleg folyamatosan ezen ügyködnek.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-12-25, 20:57

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- És én sem jártam utána. Túlságosan sokat mondták, hogy nem volt családom, így úgy döntöttem, hogy akkor lezárom a múltat. Úgy fest, hogy valaki.. ügyetlenül járt utána. – Nem, nem feltételezem, hogy Mirabella átvágott volna, esélyes, hogy ő is csak megkapta az információkat, hiszen ő medimágus, nem auror, mint ahogyan úgy tűnik én az voltam. A kómába eső, és amnéziás betegeknek vélhetően van egy ügyosztály, aki utána jár. És úgy fest, hogy nem találtak semmit. Talán nem keresték megfelelően, vagy volt fontosabb dolguk, de ahogyan most néz rám ez a nő, a volt feleségem.. neki az élete mehetett tönkre, miattam. Elszégyelve húzom be a nyakamat, beakadó lélegzetem enyhítéseként végigsimítok az államon. Simára van borotálva, úgyhogy ez csak pótcselekvés, mert a máskor ott ülő borostával most nem találkozhatok.
- Írországban. Egy vidéki szanatóriumban. Meg kellett tanulnom mindent előlről, és még csak emlékem sem volt, hogy milyen kellene, hogy legyek. A tükörből egy idegen arc nézett vissza rám, és most megint ez érzem, ahogyan a képre néztem. Még véletlenül sem ugrik be. – Talán majd idővel. Viszont Sandrin kérdése annyira nyilvánvaló, hogy nem is értem, hogy nekem ez miért nem jutott eszembe. Mirabella annyira ártatlanak nevelt, hogy mindenkiről a jót feltételezem. Vagy csak róla? Hiszen szociálpedagógiát tanultam, de őt sosem vizsgáltam meg úgy igazán, ő a rendszer felett állt a szememben. És most Sandrin mindent megkérdőjelez egyetlen mondattal. – Nem, elképzelhetetlen, hogy hazudott volna. Ő annyira jó volt velem mindig is, lehet, hogy őt is félreinformálták valamiért. Igen, nő. Számít ez valamit? – Évek teltek el, hosszú évek, és nekem nem volt életem, nem tehetek róla, ami történt, és most tegyerk úgy, mintha minden az én hibám lett volna? Nem akarok én gonosz lenni, bántani a nő érzéseit, aki most mintha teljesen össze lenne zuhanva. Nem tehetem meg, hogy vigasztalom, hiszen már idegenek vagyunk, csupán vendég lehetek az életében. – Az.. beleférhet, rendben. És tényleg nagyon sajnálom, hogy így történt.. Sandrin. Veled mi történt? – Nem akarok túlságosan hivatalos lenni, de mégiscsak muszáj megkezdenem a kérdezősködést, hiszen nem emlékszem magunkra, így fogalmam sincsen róla, hogy egyáltalán akar-e a kezdetekről beszélni, vagy csak úgy magáról, hogy mi történt vele nélkülem. Talán az egész most nem számít, hiszen ő is nélkülem éli már az életét.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-11-28, 20:37





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

Lehetetlen helyzet, nem csoda, hogy először azt hittem puszta képzelődés, semmi több, de aztán kiderült nem erről van szó, mert ha képzelném, akkor a titkárnőm nem látná őt ugyanúgy, ahogyan én, pedig mennyivel jobb lenne, ha csak a képzeletem játéka lenne, nem pedig valóságos. Épp csak túl vagyok életem egy újabb rémes forduló pontján a válással és most ez... nem tudom, hogyan kellene kezelnem, hogyan maradhatnék higgadt, amikor a helyzet teljesen felfoghatatlan.
- Nem, nekem nem mondtak sokat, csak hogy meghaltál egy balul sikerült nyomozás során. Nem tudom a részleteket, abban az időszakban... nem is akartam tudni. - nem vagyok egy bosszúálló típus, sem afféle nyomozó, talán érthető, ha nem azzal foglalkoztam, hogy mi történt vele, elhittem az auroroknak, hogy meghalt és kész és jó eséllyel nem is tudta róla senki sem, hogy életben van. - Egyáltalán hol voltál? - biztosan elég messze ahhoz, hogy még véletlenül se fusson össze senkivel. Nem hiszem, hogy az az orvos csak azért nem mondott neki semmit magáról, mert nem tudott. Utána nézhetett volna, érdeklődhetett volna a minisztériumban, vannak erre lehetőségek, mágiával is utána lehet járni valaki múltjának, de az az illető nem tette meg.
- Nem tudom én... talán, de te... Mindennek magad néztél utána, ezt pedig elhitted. Az az orvos... az az orvos nő? - mi van akkor, ha azért nem mondta el neki az igazat, mert... Ez olyan abszurd lenne és persze ez azt jelentené, hogy Andrewnak van valakije, de miért is ne lenne, hiszen tökéletes férj volt, nem marad egyedül csak mert elveszítette az emlékeit, könnyen megeshetett valakinek a szíve rajta, hogy segítsen neki és talán az az orvos...
- Nem tudom, de talán a kezdést eltolhatnád néhány héttel. - végre felnézek a tenyeremből és újra csak sóhajtok egyet. - Valahogy ki kell találnom... találnunk, hogy mi legyen és csak óvatosan, finoman adni a tudtára ezt az egészet. Most így is sok minden történt, ami nem könnyíti meg az életünket. - a válás és az, ahogyan Michael családja próbálja ellenem fordítani Bobby-t. Ez már épp elég nehéz így, nem valami kellemes, hogy erre rájön még egy lapáttal ez az újabb fordulat.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-11-23, 20:59

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Csak az első hónapokban reménykedtem benne, hogy valaki egyszercsak rámtalál, átölel, és elmondja, hogy én vagyok a fia, szerelme, bármi. Amikor ez elmaradt, az évek múlásával el is fogadtam, hogy egyedül vagyok, nem volt senkim. És most tökéletesen meglep, lesokkal azzal, hogy egy család voltunk. A feleségem volt, és van egy közös lányunk is. Nem így gondoltam apának, vagy férjnek lenni, egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyikünk sem annyira fiatal már, erre most kapnék egy családot? Vagyis nem valószinű, hiszen a nő igen jól szituált, és ha ilyen nagy lányunk van, jó sok idő eltelt ahhoz, hogy ne várjon meg, biztos van már egy második férje.
- Érdekelt, az elején nagyon is. De volt egy orvosom, aki segített, és nem találtak semmi nyomot. Hittem neki, és nem is erőltettem. Sok mindent kellett újra tanulnom, még beszélni is, nem hogy varázsolni. Nem volt egyszerű, de a segítéségével sikerült. Nem tudom, hogy milyen voltam előtte. – Nézegetem mellette a közös képünket, olyan férfias, fiatalos voltam, most pedig őszülök, és még mindig nem találtam meg azt, aki lehetek. Másokat figyelek, hogy hátha megtetszik valami stílus. Jó társalgó, és segítőkész vagyok, de ez szinte minden gyerekről elmondható, én sem léptem még a felnőttkorba az emlékeimet, vagy a mentalitásomat illetően. Ahogyan mellé lépek, picit összeér a vállunk, de észre sem veszem.
- Nem vettem fel. Azért.. a gonosz tréfa lenne. Én vagyok ő, vagyis.. szóval érted, már ha tegeződünk. Sajnálom, hogy így kell újra találkoznunk, de semmi nem ugrik be. Állítólag olyan sérüléseket szenvedtem, hogy csoda, hogy épségben vagyok. Te tudod, hogy mi történt? – Nézegetem a kislányt a fotón, most már a nevet is tudok ízlelgetni, de akkor látom csak, hogy a nő, az egykori feleségem mennyire összeomlik. Ő van nehezebb helyzetben, hiszen úgy fest, meghaltam számára. Talán elsiratott, meggyászolt, és most ismét itt vagyok. Emlékek nélkül, nyilván ez komoly falat képez közénk, ennyire már én is vagyok képzett szakember, de ezúttal a saját érzéseimet vizslatom. Sajnálatot érzek iránta, empátiát, de semmi többet. Kedves nőnek tűnik, de túl nagy a szakadék.
- Te nem hinnél az orvosodnak? – Azért azt eléggé kétlem mert miért kéne gyanakodni az emberre, aki éppen összefoltoz. Most értem, hogy csak a saját fájdalmát próbálja palástolni, de fordított helyzetben nem hiszem, hogy elkezdene kételkedni. Meghökkenve kérdezek vissza.
- De.. akkor mi legyen? Még csak most érkeztem, mondjak máris fel? – Nagyot fújtatok, természetesen megteszem, ha nem látunk más megoldást, nem a munka a legfontosabb, ezek után nem. Szeretném látni a kislányt, de ha a nő már most ennyire ki van akadva hogy találkozzunk.. Ami egyébként jogos, hiszen egy halott kel most így életre.





[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-11-14, 20:55





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

Képtelen vagyok napirendre térni az egész felett. Olyan nincs, hogy a halottnak hitt férjed egyszer csak besétál az ajtón, semmire sem emlékszik, sem rád, sem az életére, sőt úgy mutatkozik be, mintha csak egy vadidegen lenne és neked ezt az egészet lazán és rezzenéstelen arccal kell lekezelned. Nem megy, kész csoda, hogy nem ájultam el, amikor megláttam, csak a papírok végezték a földön, nem pedig én magam is velük, pedig ere is meg volt az esély. Viszont most valamit mondanom kell neki, el kell valahogy magyaráznom, hogy mi a helyzet, fel kell valahogy vázolnom neki, hogy ki is ő valójában, hiszen ha ő az, nem csak valami hasonmás, vagy tréfa, akkor... akkor ez vajon mit jelent pontosan?
- És sosem érdekelt, hogy ki voltál előtte? A sérülés... előtt? Nem akartad tudni, még csak foszlányok sem jöttek el, hogy utána akarj nézni? - auror volt, mindig is ott volt benne a tudásvágy, hogy ki akarja deríteni a megfejtést és a saját életével kapcsolatban nem. Rettenetes belegondolni abba, hogy életben volt, hosszú évek óta, miközben én azt hittem ,hogy halott, mind azt hittük és most mégis hogyan állhatnék oda a lányom elé, hogy az apja életben van, sőt mi több nem csak, hogy él, de nem emlékszik sem, rám egyikünkre.
- Ha csak nem vetted fel valahogy az ő külsejét... nem igazán látok más magyarázatot. - rémes érzés, hogy még magáz is. Én valahogy automatikusan tegezem, de hát én vagyok, aki emlékeztem rá. Én voltam mindig a komoly és most ő az, aki komolyan néz rám és próbálja felfogni és feldolgozni azt, amit mondtam neki és fogalmam sincs, hogy egyáltalán sikerül-e majd neki. Megértem, hogy nem tudja mit kezdjen ezzel az egésszel, egyelőre még én sem.
- Ő Sam... Samantha, a lányunk. - mondhatnám tovább, de mégis mit mondhatnék még vajon róla? Nem kezdhetek el mesélni az életéről, az életünkről csak úgy, mintha nem is rólunk lenne szó. Ez nem így működik és nem is lennék képes rá. Olyan fájdalmas ez az egész, kénytelen vagyok leroskadni a székembe az íróasztal mögé. Ő olyan könnyedén kezeli ezt, olyan komoly és nem érzi át, ahogyan én, de én most úgy érzem menten összeroppanok a súly és a nehézségek alatt.
- És te... te csak úgy elhitted? - elcsuklik a hangom. Nem most kellene összeomlanom, hiszen azzal nem érek el semmit, de mégis miért hitte el? Nem volt ott benne a gyanú? Mindig remek ösztönei voltak, de csak úgy bevette ezt? Pedig utána nézhetett volna... volna... mit számít már ez, ha egyszer nem tette? - A Roxfortban? - fogom fel végre ezt is és egészen kikerekedik a szemem. - Azt nem lehet! Sam oda jár, másodikos, nem... nem tudna mit kezdeni a helyzettel, mi van, ha csak összefut veled a folyosón? - én se tudom kezelni, de hogy a lányom. Órára tart és meglátja ott az apját, akiről azt hitte, hogy halott és én már tudom, hogy nem, de azt se tudja, hogy kik vagyunk. Mégis mi a fenét kellene csinálnom most? A kezeimbe temetem az arcomat. Túl sok ez egyszerre. Végre fogjuk rá túl a váláson, Michael szülei által terrorizálva most még ez is... túl sok.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-11-09, 09:59

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Belépek a nő előtt, hiszen előrereenged, és a kezdeti mosolygós stílusom kezd átmenni értetlenbe. Amikor csak a neveket böngésztem, akkor álmomban sem gondoltam volna, hogy csak mert egy azonos családnevű konzulenst választok, ekkora zűr alakul ki belőle. Leülök a fotelbe, amely vélhetően a pácienseknek, vagy üzletfeleknek van fenntartva, és meglazítom a nyakkendőmet, mert az kezd rémesen szűk lenni. Tördelem a kezemet, erre aztán végképp nem számítottam. A nő olyan szinten kétségbe van esve, hogy szinte kapkodja a levegőt. Nem ez a hangulat ragad át rám, hanem átérzem, hogy egy magabiztos, erős nő hogy törhet meg ennyire..? Ráadásul miattam?
- Átverés? Én tudom, hogy ki vagyok. Bradley Delight. Egykor valóban Andrew voltam, de úgy fest, hogy egy komoly sérülés következtében mindent elfelejtettem.. és sokáig kórházban voltam, muszáj volt új életet kezdenem, mert a medimágusok csak így tudtak segíteni... - Kezdek bele, aztán már az én szemem is elkerekedik, amit mond nem hangzik éppen komikusnak, nagyon is meggyőzödésből beszél. – A férje? Én volnék a férje? – Kérdezek vissza azért itt már nyelve. Pajkos kölyökképem már nekem is komolyságról árulkodik, ahogyan felpattanva mellé lépek, hogy megnézzem a képet, amit mutatni akar. Elsőre nem is hiszek a szememnek, olyan egységes kis családnak tűnünk a képen. Ha Mirabellának ezerszer nem mondtam el, hogy talán volt családom, akkor egyszer sem. És most itt a hőn áhított válasz.
- Oh.. és ki ez a csöppség? – Bukik ki belőlem a kérdés, holott logikus, hogy ő a lányom. Vagyis a mi lányunk. Szép kis családnak tűnünk, csak éppen nekem erről semmilyen emlékem nincsen. Rémesen fiatalnak tűnök, akárcsak a nő, ebből következve a baba is már jó pár éves lehet. Lemaradtam mindenről. Nyilván semmit nem lehet meg nem történtté tenni, már ez nem hozható vissza, de legalább a gyermek életének része lehetek. Oldalt pillantok, hiszen attól még a nő idegen számomra.
- Sajnálom, hogy így alakult. Fogalmam sincs, hogy mi történt velem, vagy hogy milyen ember voltam korábban. Tanítani fogok a Roxfortban, és.. azt mondták, hogy nem volt családom. – Most várom, hogy ő szólaljon meg, ha ennyi idő eltelt, akkor nyilván ő is továbblépett, lemondott rólam, tehát logikus, ha mindketten a saját életünket éltük. Valami másra rendezkedett be. Azért eltűnödök rajta, hogy milyen is lehetettem egykor, szemezek a képen lévő önmagammal, amolyan vidám de magabiztos stílust képviselek, és nagyon lezser ruhában vagyok, ehhez képest most tiszta komoly vagyok.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-11-02, 16:12





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

Képtelen vagyok felfogni ezt az egészet és pár pillanatig tényleg azt hiszem egyszerűen csak a szemem káprázik, de nagyon úgy fest, hogy nem erről van szó, hiszen ha így lenne, akkor nem látná Priscilla is, akkor nem lenne itt még most is, nem tűnne tényleg hús vér embernek, nem segítene felszedni a földre lehullott papírokat. Valami kegyetlen tréfa lehet ez, valamiféle játék, amit nem tudom, hogy ki talált ki. Talán nem is Bradley az, hanem egy metamorf, aki felvette az alakját, de hogyan? Idősebb lett, látszik rajta, hogy változott, mintha tényleg az idő múlása is meglátszana rajta, nem úgy tűnik, mintha valaki egy fénykép alapján leutánozta volna a külsejét. Ez annyira lehetetlen!
- Bradley... legyen Bradley... - szinte csak magam előtt motyogom a szavakat, ahogyan az irodámba invitálom, hogy beszélni tudjunk nyugodtan, olyan helyen, ahol mások nem zavarhatnak, ahol Priscilla kutató és furcsálló tekintete sem okozhat gondot. Nem értem én ezt az egészet, azt hiszem hogyan kerül ide és olyan értetlenül néz. Ezt nem lehet megjátszani, ha alakváltó lenne, ha metamorf... ha ez mágia lenne csak észrevennék rajta valamilyen árulkodó jelet... bármit.
- Ugye ez nem valami átverés? Ön tényleg nem tudja, hogy kicsoda, vagy kinek látszik? Azt mondta azért változott, mert egyezik a családnevünk. Ez nem... nem lepte meg? A nevem... ez a férjezett nevem. Megtartottam a férjem eltűnése... a halála után és a férjem neve volt Andrew Delight, aki... aki az ön kiköpött mása, ami lehetetlen, ha csak nem vette fel valamiképp az alakját, vagy ha nem... ha nem ön az, de az képtelenség, hiszen azt mondák nekem, hogy meghalt évekkel ezelőtt. Ez... ez az egész képtelenség. - láthatja rajtam, hogy igazat mondok, hogy ez az egész teljességgel felkavart, hogy azt sem tudom, hogyan leszek képes megnyugodni, vagy összeszedni magamat, de egyelőre nem megy könnyen. Próbálok magamra találni, de elég nehéz. Végül pár pillanat után ellököm magamat az asztaltól és szintem ár reszkető kézzel kezdek el kutatni a táskámban, amíg elő nem kerül a kép. Eltettem, a polcokon nem látni régi családi fotókat, egy pszichológus nem teregeti ki az irodában a magánéletét. Mindent magamnál tartok, ahol nem láthatja bárki. Szótlanul sétálok oda hozzá, hogy végül a képet felé nyújtsam. Őt ábrázolja és engem, pár héttel csak az után, hogy Sam megszületett. Ott van kis apróságként a karomban, mellettem Andrew feszít, bár fáradtan, de annál csillogóbb szemmel és annál büszkébben. Csodás nap volt, emlékszem rá, egy kellemes séta után a parkban, az első igazi közös sétánk után kértünk meg egy arra járót, hogy készítsen közös fotót. Olyan szép napsütéses idő volt, Sam akkor nevetett először úgy igazán.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-10-30, 21:54

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Már csak azért is próbálok viccelődni, mert amikor újra kellett tanulnom járni, beszélni, de még a cipőmet is megkötni, a humorban találtam meg az erő forrását. Ugyan Mirabella nagyon is komoly, de az engem körülvevő ápolók hajlottak rá, hogy feleljenek a vicceimre, és így könnyebben magamra találtam. Mirabella mindenáron a gyors gyógyulást akarta, és hogy minél többet legyek vele, már idejekorán nagyon vonzódott hozzám, és bár elvagyok vele, azért nem mondanám komoly szerelemnek. Együtt élünk, egy pár vagyunk, de ez azért alakult így, mert mégiscsak hálás voltam a rengeteg kezelést, törődésért, végtére is ő adott új életet, és a beiskoláztatásomat, a mágiával való újra megismerkedésemet is ő segítette, nem mondhattam, hogy nem szeretem, még így is van. Kényszerhelyzet, amibe belenyugodtam. Most viszont nem értem Ms. Delight meghökkenését, bármennyire is komikus a helyzet, nem nevet, sőt. Visszaadom a papírjait, csoda, hogy átveszi tőlem. Arra viszont nem emlékszem, hogy tegeződtünk volna. Ismerős, és szimpatikus, de ennyi. Viszont az eredeti nevemre már megugrok kissé.
- Nem-nem. Bradley. Andrew voltam, még nagyon régen. Volt egy komoly balesetem, amire őszintén szólva szintén nem emlékszem, de.. ez már a múlt. Ha lehet, maradjunk, a Bradleynél Ms. Delight. – Próbálok barátságos lenni, hiszen én is tanultam rengeteget az emberi viselkedés sémáiról, pont azért jöttem hozzá, mert ezt fogom tanítani, és egy pszichológus kiváló segéd lehet az oktatásnál, na de mi van, ha ő van ennyire meghökkenve? Járatom a tekintetemet közte, és a titkárnőn, valaki igazán megmozdulhatna. Megyek mögötte, és kint hagyjuk Priscillát. – Na várjunk csak hölgyem, ismerjük egymást? Meglepő lenne, hiszen találomra választottottam konzulenst. Ekkora véletlenek nincsenek. – Huppanok le az egyik hotelbe, az előbbi kávé már ki is ürült, de mivel függő vagyok, megkívántam máris egy újabbat. Körülnézek, de feltételezem, itt bent a dolgozószobájában nem tart lefőzve. Affene. Így várakozóan átkulcsolom az egyik lábamon átvetett térdemet, és fürkészem az arcát.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-10-19, 20:06





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

Kész csoda, hogy nem sokkolódom ennél is jobban, de így is rendesen sikerül befagynom, ami érthető, hiszen itt áll előttem ő... a férjem, vagyis... nem is tudom, hogy minek mondhatnám, hiszen az ex-férjem immár Michael, Andrew-ról úgy tudtam, hogy meghalt, de most él és virul, itt áll előttem, de akkor mégis hogyan ehet ez egyáltalán? Hogyan élhet, amikor azt mondták, hogy meghalt? Amikor mind úgy tudtuk, eltemettük, akkor mégis hogyan lehetne itt? Tényleg azt hiszem, hogy csak a szemem káprázik, túlságosan sok kávét ittam, nem aludtam eleget mostanában, hogy nem igaz, amit látok. Pislogok párat, de ettől sem változik semmi, nem lesz más az arca, hiába számítok arra, és úgy tűnik, hogy a titkárnőm is ugyanúgy látja őt, tehát nem csak valamiféle jelenés, amit látni szeretnék, hanem tényleg itt van. Nem csoda, ha kihullnak a kezemből a papírok és végül a földön landolnak, én pedig kész csoda, hogy egyáltalán megszólalni képes vagyok. Ezek után az, hogy még le is térdel elém és elkezdi szedegetni a papírokat.. nem csoda, hogy hátralépek, szinte megijedve tőle. Továbbra sem tudok megszólalni, hiába próbál viccelni velem, de ez akkor sem megy valami könnyen, hiszen nem lehet itt.
Értetlenkedve nézem a felém nyújtott kezét. Lassan derengeni kezd a levél, amiben tényleg írt nekem. Furcsállottam is, hogy egyezik a nevünk, de nem foglalkoztam vele, hiszen lehet ilyen véletlen egybeesés, az is felmerült bennem, hogy netán Andrew távoli rokona, hiszen nem sokat mesélt a családjáról, de mivel ilyesmit nem említett végül elvetettem a lehetőséget. Ennyire viszont nem hasonlíthat a férjemre rokonként, hiszen szakasztott mása. - Bradley? Nem... a neved... Andrew, akarom mondani... Bradley? Ez mégis... mégis, hogy...? - elakadok, Priscillára nézek, aki már végképp értetlenkedve néz rám, hiszen nem igazán tud szinte semmit a magánéletemről, azt tudja, hogy a férjem meghalt, mármint az előző, de mivel mindez nagyon régen történt, nem is találkozott vele soha, később nyitottam ezt az irodát, ezért végül megpróbálok nagy levegőt venni és elindulok az irodám felé, pedig a legszívesebben bemenekülnék oda és bevágnám az ajtót magam mögött, hogy kizárjam ezt a képtelen helyzetet.
- Kérem Priscilla, senki... senki ne zavarjon. - szólok még vissza, bár még most is akadozva, de végül csak sikerül kipréselni magamból a szavakat, csak aztán lépek be és várom meg, amíg a Bradleynek nevezett férfi is utánam jön. Szinte reszkető kézzel dőlök neki az asztalnak és vetem rá a pillantásomat, nem kérdezek, de láthatja rajtam, hogy a tekintetemben ezernyi kérdés van, valószínűleg ott dübörögnek az elmémben, de képtelen vagyok kimondani őket, hiszen maga a helyzet is képtelen.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-10-13, 21:11

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ahogyan a nő megjön, egyből pattanok fel, élőben is szimpatikusnak tűnik, nem véletlenül választottam éppen őt. Pszichológus, míg én szociálpedagógus vagyok, és ez a nő egyszerűen sugározza magáról a magabiztos törékenységet, biztos, hogy sok értelmes trükköt ad majd a tanításhoz. Nagyjából egy korúak lehetünk, ennyit már én is leszűrtem, remélem nem gondolja furcsa tréfának, hogy pont őt választottam, akivel ugyanaz a családnevünk, mintha minimum testvérek lennénk. Na ez persze kizárva, ha lenne testvérem, Mirabella biztosan megtalálta volna, amíg lábadoztam. Nem, úgy tűnik tökéletesen egyedülálló, családtalan voltam, senkinek a senkije. De most már társaságra vágyom, ezért is vonzott annyira a tanítás. Írország ugyan gyönyörű, de akkora távolságok vannak, a nagyvárosok nem az én világom, bizalmi kapcsolatokra vágyom, és ehhez az iskola jelent majd tökéletes helyszínt. Na de vissza a nőhöz. Egy másodperc töredéke alatt elámulok, de nem értem a meglepetése okát. A személyiségtípusához ez egyáltalán nem passzol! Magam mögé nézek, hátha más is jött be utánam, de senki. A furcsa kérdést meg se hallom, csak odapattanok, és fél térdre ereszkedem, úgy szedegetem össze a papírjait. Van egy erőteljes déja vu-m a mozdulatot illetően, de nem tudom hova tenni a dolgot. Felpillantok az őzikebarna szemekbe, amelyekben azt a nagy döbbenetek láttam, és úgy találomra összerendezgetem a papírokat.
- Hopsz, elnézést, nincsenek sorrendben. – Tápászkodok fel, a belső zsebemben kotorászok, na nem eljegyzési gyűrű után, a névjegykártyámat akartam hozni, de úgy fest a megbűvölt kocsimban maradt. Na sebaj, végtére is baglyok útján már így is váltottunk egy bemutatkozó üzenetet, tudja, hogy ki vagyok. Azért motoszkál bennem valami kérdésféle, de nem akarok tapintatlan lenni. Így viccesre veszem a figurát. – Kitalálom, bekapcsolva maradt a vasaló.. – Dobom be az ötletet, hogy oldjam a feszültséget. Már ha lehet ezt egyáltalán. Járatom a nő és asszisztense között a tekintetemet, aztán mégis kezet nyújtok. – Bradley Delight. Bagoly útján jelentkeztem be. Rosszkor jöttem?



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-09-29, 14:35





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

Sam már újra az iskolai padokat koptatja és hamarosan Bobbyra is ez a sors vár. Na nem mintha ez olyan rémes dolog lenne, de mégis csak nehéz egy anyának, ha a gyermeke ilyen hosszú ideig távol van tőle minden évben és az a rövidke nyár mindig olyan nagyon gyorsan elröppen, főleg úgy, hogy Michael szülei mindent megtesznek azért, hogy Bobby minél többet legyen velük és minél többet velem. Mondhatná bárki, hogy milyen jó, hogy így ennyivel több a szabad időm és ilyen sok lehetőségem van akár pihenni is, de sosem voltam egy pihenős alkat, sose használtam ki jól a szabadidőmet és hát most sem megy. Nem csoda, ha általában késő estig bent ülök az irodában, akkor is amikor épp nincs kivel foglalkoznom és akkor is, ha van. Rendezem az aktákat, régi iratokat, lassan már akkora rend lesz a szekrényekben, hogy nem lesz mivel elfoglalnom magamat, amikor épp nem jön senki sem, akinek a lelki gondjaival foglalkozhatnék. Furcsa egy helyzet, de idővel csak rendeződik, bár remélem, hogy Bobby nem fog egyre több időt a nagyszüleivel tölteni, mert aztán jön az iskola és csak még rosszabb irányba változik majd minden.
Az asszisztensem halk kopogtatására felfigyelve szólok ki, amire ő benyit és jelzi, hogy vendégem van. Már nem is emlékszem, hogy megbeszéltük-e előre. Valami rémlik, hogy üzent egy férfi, talán iskolai tanár, de nem vagyok benne teljesen biztos. Akármennyire is nagy rendet tartok a dolgaim között, ettől még nem vagyok összeszedett. Legalább már a válási hercehurca lement, azt hiszem ez is valami, de ettől még nem lett minden sokkal könnyebb és nem oldódtak meg hirtelen a dolgaim sem, sőt Bobby miatt csak még nehezebb lett.
Egy kötegnyi papírral lépek ki az ajtón, amiket épp Priscilla kezébe akarnék nyomni, amikor felfogom, hogy ki is az, aki békésen kávézgatva ücsörög a kinti kanapén és vár... rám vár. Mázli, hogy nem kávé, vagy hasonló van nálam, mert ez esetben az végezte volna a padlón, így csak a halomnyi papír érkezik meg a földre, ahogyan a két karom elernyed és képtelen vagyok tartani. Szépen békésen szállnak alá, beterítve a szőnyeget.
- Ms. Delight... - sikkant fel Priscilla és már lép is, hogy elkezdje összeszedni, én ellenben csak megkövültem állok és nézem a minden bizonnyal szintén csodálkozó férfit. Nem lehet... ez biztosan képtelenség. Megpróbálok az asszisztensemre fókuszálni. - Priscilla ugye... ugye... ön is látja? - tudom, hogy szólt, hogy valaki van itt és rám vár, de ő valami Bradleyt emlegetett, de hát ő nem... nem Bradley, ő Andrew, aki meghalt, mindenki azt mondta, akkor mégis hogyan ülhet itt a kanapén? Ha pedig ez csak valami átkozott tréfa, akkor... nagyon-nagyon rossz tréfa.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2016-09-26, 19:54

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Baglyot küldtem a nőnek Londonba, hogy időpontot kérjek az asszisztensétől. Azért van szükség erre a találkozóra, mert kell egy itteni kapcsolattartó, hiszen szociálpedagógiát fogok tanítani, és ez lesz az első évfolyamom, muszáj egy vérbeli angol, aki rávilágít bizonyos helyi viselkedési sajátosságra. Tanárként legalábbis nem árt, ha van egy konzulensem. Nagyon jókat írtak erről a nőről, valahogy még kicsit ismerős is, de tudom, hogy ez nem lehetséges, csak az elmém csalóka játéka, hogy mert szimpatikus, egyből azzal azonosítom, hogy már találkoztunk korábban. Főleg a neve miatt választottam őt, hiszen azért mégiscsak vicces, hogy ő is Delight. Mirabella nagyon nem értett egyet azzal, hogy Angliába költözzünk, nekem viszont már nagyon kicsi volt Írország, ezért nem engedtem a huszonegyből, és most itt vagyunk. Ahhoz képest, hogy még nem jártam itt, otthonosan mozgok az utcákon. Nem szeretem a hoppanálást, sokkal kényelmesebb a vonatút, így még szunyókáltam is egy keveset a Roxfort Expresszen, bőven ki tudtam kapcsolni a visongó egyetemisták hangzavarát, a vonat olyan monoton módon tud kattogni. Kissé álmoskásan szállok le, és vágok át az utcákon. Nem foglalkozom a helyi járatokkal, átvágok a zöldövezeten Ms. Delight rendelőjéhez. Öltönyben jöttem, számomra ez kényelmesebb, mint a talár, és a muglik között is könnyebben elvegyülök. Még mindig kicsit álmoskásan vakargatom a tarkómat, a bal kezemen átvetve egy ballonkabát, hátha este csípősebb lenne az idő, a jobbomban egy táskát lóbálok, néhány esettanulmány van benne, amelyről kikérném a nő véleményét. Csengetek, és amikor az assziszens bebocsájt, lecsüccsenek a fogadószobába, hogy várjak. Kérek egy kávét, az a biztos, hátha attól fel tudok ébredni.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 38
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Delight & Delight 2016-09-26, 19:53

***


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight

Vissza az elejére Go down

Delight & Delight

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-