Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Cokeworth
  Today at 16:03
Madeleine Eastwick

ϟ Rose & Ginny
  Today at 13:27
Rose-Neira Brooks



ϟ Alkímia labor
  Today at 09:59
Viviana Rennes

ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 23:01
Cody Armstrong

A hónap posztolói
Madeleine Eastwick
 
Cody Armstrong
 
Perselus Piton
 
Gina Accipiter
 
Ivarn-vo Inor
 
Tim Roberts
 
Jacob Troops
 
Nox Djarum
 
Winslow Sackville
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38287 hozzászólás olvasható. in 3450 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 34 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Delight & Delight

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-07-12, 19:26





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

Pocsék érzés, hogy elmegy és tudom butaság, hiszen annak se volt sok esélye, hogy ma belép az irodámba, de mégis... Ha valaki előkerül, akiről azt hitted halott, akire évek óta nem is akartál gondolni, mert még mindig fáj a hiánya, az ha előkerül aztán kisétál egy ajtón... szinte fájdalmasabb, mint az, hogy előkerült. Egyszerűen, mintha azt érezném, attól tartanék megint eltűnik és nem kerül elő újra és ez finoman szólva is ijesztő. De tudom bíznom kell abban, hogy tényleg megkeres holnap, hogy az a nő nem bukkan elő és végez rajta valami agymosást, de ha mégis akkor már tudom, hogy keresnem kell őt és meg is fogom találni, mert valahol akkor is ott van odakint. Hogy ebből mi lesz azt még persze nem tudom, de azt igen, hogy nem akarom, hogy újra eltűnjön.
- Oh nem... nem zavartál meg semmit. Ez egyébként is elég... bonyolult. - azért egy halvány mosolyt mégis csak ejtek a leányzó felé, bár az ajtótól nehezen szakítom el a tekintetemet, de most nincs mit tenni, muszáj. Azért az meglep, hogy távozni is akar, hiszen a testvére nem érkezett meg. Elég fiatal ahhoz, hogy egyedül csatangoljon a városban, ezért már szólalnék meg, hogy várjon még egy kicsit, ha más nem hát akkor maradok vele, amikor egyszerűen elterül szegény. Hiába kapok utána, ennyire nem vagyok gyors. Ijedten pattanok fel a helyemről és azonnal leguggolok hozzá. Persze körülöttünk a kis cukrászda is felbolydul, de az emberek cselekvés helyett csak ijedeznek, ami már meg sem lep különösebben.
- Vizet... egy kis vizet hozzon valaki! - kockáztatnom kellene, hoppanálni, de ennyi ember előtt nem a legjobb ötlet, főleg hogy ez nem egy varázslók számára fenntartott cukrászda. Azért felkapni nem tudnám, hogy bevigyem a mosdóba és ahogyan a pincér vizes ruháért siet és a többség épp nem figyel, maximum majd meglepődnek... egy villanással tűnünk el és kerülünk a Szent Mungóba. Mégis csak ott érzem biztosnak, hogy megnézzék rendben van-e a leányzó. Elájult, lehet a melegtől is, de nem tudhatjuk hogy mi történt, jobb lenne biztosra menni. Ha magához tér közben és kiderül, hogy mugli, hát nem előtte fogunk varázsolni.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emily Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 12
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-06-28, 15:01


A Delight-páros & Emily

[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak ülök a helyemen, a szavaikat hallgatva, hátha tovább folytatják azt a párbeszédet, ami akkor zajlott közöttük, mielőtt betoppantam volna. Érdekes lenne végighallgatni őket, de tényleg, legalább lenne valami kiindulópontom a viszonyukat illetően, hiszen a jövőben nem sokat meséltek erről az időszakról, mintha csak igyekeztek volna annak idején semmissé tenni a dolgot. Ezzel nem is lett volna bajom, hiszen ez az ő magányügyük, de a saját esetemből tanulva jobb néha egy kicsit azokkal az eseményekkel is foglalkozni, amelyek már évekkel ezelőtt történtek. Talán akkor én se ülnék itt...
- Elmegy? - pislogok nagyokat, habár szívem szerint azonnal felpattannék és visszaültetném a helyére. Itt kell maradnia! Mégis hogy fogok így megszületni? Mindezek ellenére nem cselekszem, helyette minden erőmmel azon vagyok, hogy a helyemen maradjak és természetesen viselkedjek. Egy mosolyt erőltetek a szám szegletére, habár tudom jól, hogy ezzel csak a terveim vannak keresztbe húzva, de mi mást tehetnék? - Hát akkor... viszlát...
Kissé fancsali képpel mondom ki a szavakat, melyet anyu is könnyedén észrevehet rajtam, ezzel most viszont nem foglalkozom. Sokkal jobban aggaszt a saját sorsom, mert ha meg sem születek, akkor ez lesz a legkisebb gondom. Márpedig az időm véges, senki sem tudja, mennyi ideig tart ez az egész hókuszpók. Talán pár másodperccel később már nekem is hűlt helyem lesz, de akkor nem térek vissza a saját időmbe, hanem körülölel a semmi. Márpedig én még nem szeretnék semmivé válni, hiszen előttem lenne az egész élet!
- Nem tudom, már itt kellene lennie – vonom meg a vállam kissé feszülten, miközben az én gondolataim is kavarognak. Szédülök, zúg a fejem, semmi se alakul ma a legjobban. Ismét rám tör az az érzés, ami már annyiszor meglepett annak idején, és amely arra vezethető vissza, hogy veszélyben a létezésem. Mit kellene tennem annak érdekében, hogy ne veszítsem őket szem elől? A válasz nyilvánvaló: el kell érnem anyunál, hogy a lakására vigyen. De azt mégis miként tegyem meg? Ő úgy tudja, a testvérem nemsokára értem jön... Most mondjam azt neki, hogy hazudtam? - Talán csak késik pár percet... Néha szokott.
Biztatóan elmosolyodom, habár elég sápadt vagyok, köszönhetően a rosszullétemnek. A fájdalom hullámokban tör rám, habár nem olyan, mint más esetben lenni szokott, de még így is pár könnycsepp szökik a szemembe. Nem zavartatom magam, gyorsan letörlöm őket a kézfejemmel, megszoktam már a jelenlétüket, bár elfogadni sohasem sikerült. Nem szabadna ennyire szenvednem, hiszen a szüleim mindenképp összejönnek, nem igaz?
- Bocsánat, ha megzavartam valamit – veszek erőt magamon. A hangom kellően nyugodt, semmi sem uralkodik arról, hogy legbelül már jelentkezik a jól megszokott migrénem. - Én tényleg nem szerettem volna senkit sem megzavarni, egyszerűen csak kiöntöttem a kávét...
A sötétség kinyúl, majd visszahúzódik, a szemem zsibbad, a közelgő ájulás jól ismert jelei. Sebtiben a combomba csípek hát, mely kissé hatni látszik, habár tudom jól, hogy csak másodpercekre javít az állapotomon.
- Én azt hiszem, most megyek... - tápászkodok fel az asztal mögül, habár úgy nézek ki, mint egy részeg ember. Oldalra dőlök kissé, de sikerül megtartanom az egyensúlyomat, noha ez sem az igazi. A látásom homályos, pislogok hát párat, hogy tisztuljon a kép. - És tényleg saj...
A mondatot már nem tudom befejezni, elvesztem az egyensúlyom, majd elnyel a sötétség, én pedig tudtomon kívül zuhanok rá a padlózatra.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-06-27, 15:01





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

Furcsa a helyzet annyi szent és valahogy nem tudom elég gyorsan és könnyedén rendezni, főleg nem így, hogy közben még egy kis vendég is bejön a képbe. Nem mondom, hogy zavar a kislány, de azt hiszem az lenne a legjobb, ha mindketten aludnánk egyet erre az egészre, akkor azért mégis csak jobban éreznénk magunkat és talán könnyebben kitalálnánk, hogy mit is kezdjünk egymással. Sammel is találkoznia kell majd, de egyelőre nem tudom ezt sem megoldani, mert nem tudom mit szólna hozzá a pici lány, főleg mert én nem tudom, hogy ők már eleve arra jutottak a nagyival, hogy az apja életben van.
- Köszönöm. Nem... nem volt könnyű, de Samnek kellett valaki és Michael kitartó volt... eléggé. - hát igen én azért nehezen adtam meg magamat és valahogy úgy érzem ezt Andrewnak tudnia kell. Nem kerestem hamar mást, sok idő telt el és még akkor is elég sokat küzdött Michael, hogy egyáltalán elmenjek vele bárhová is és hát lássuk be végül nem is volt jó ötlet. Annyira más világ voltunk mi ketten már akkor is. A gazdag család a háta mögött és úgy az egész életet... más volt, mint az enyém és bármennyire is próbáltam ezzel nem foglalkozni, még sem tehettem úgy, mintha ez nem így lenne, végül kibuktak a problémák és én akaratlanul is Andrew-hoz hasonlítottam lépten-nyomon.
- Azt hiszem ezen már kár is gondolkodni, ami volt elmúlt és most a jelen számít. - igen, ez van. Nem jött, nem keresett, nem próbált meg rájönni mi az igazság, mert azt hitte igazat mondanak neki és ez nem az ő hibája végeredményében. Én sem kerestem, de hát azt mondták meghalt, fel sem merült benne, hogy keresnem kellene őt. Annyiban hagytam, hiába Sam mintha nem hitte volna el, hogy meghalt, ő mégis csak egy gyerek, én pedig nem foglalkoztam vele. Úgy gondoltam úgy sem érti ezt az egészet és most... csak arra tudok gondolni mennyire más lett volna minden, ha rendesen velünk van, viszont akkor Bobby se született volna meg igaz?
- Talán az is elég igen. - bólintok egy aprót végül. Hát igen egyelőre még én sem tudom, hogy mi is ez, mi is lesz, nem csoda, ha csendben maradok, amíg beszélgetnek. Sok mindent kell rendeznem magamban és egyelőre még nem tudom mindezt hogyan tegyem meg. Idő kell hozzá, egy nagy alvás és jobb lesz. Még azt sem tudom Andrew hol szállt meg, tehát jó eséllyel ő keres majd engem, hiszen távozik, én pedig bizonytalanul pillantok rá, de azért mégis csak felállok.
- Rendben van! - bólintok egy aprót, de nem is tudom kellene-e most más, végül bármennyire is fura egy érzés,de a kezemet nyújtom neki kézfogásra, és mielőtt még távozna azért csak eszembe jut a fontosabb rész is. - Oh, holnap nem vagyok bent, de a címem... - a kezébe nyomok egy névjegykártyát, ezen rajta van az otthoni címem is, a helyet még ismeri is talán ez is jelent majd valamit, hiszen a nagymamám lakásáról van szó, a válás után oda költöztünk a gyerekekkel. Miután pedig távozott kissé bizonytalanul pillantok az előttem ücsörgő kislányra.
- Szóval mikor jön a testvéred? - túl sok gondolat kavarog most a fejemben, fogalmam sincs, hogy menne-e a kötetlen beszélgetés és egyébként is nem ismerem a lánykát, még ha olyan ismerős is a szeme, a gesztusai... furcsa érzés, de egyelőre nem foglalkozom vele komolyabban.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-06-21, 20:27

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Igaz, csak tudod.. tovább kellett lépned, és ezt megértem. Ha valakit halottnak hiszünk, onantól már nem megcsalás. – És nyilván nem várhatom el, hogy szeressen, ez az érzés még nekem is oly távolinak tűnik, hiszen Mirabella felé semmi ilyet nem érzek, míg Sandrin alig másfél órányi új ismeretség után máris lángra lobbant, tehát ami köztünk volt, az igazán komolynak kellett, hogy legyen. Évek teltek el, nekem semmi sem jött vissza a múltból, mégis elég volt ez a rövidke idő, hogy tudjam, milyen az, amikor valakivel jól érzem magamat. Látom hogy leplezné, de olykor ő is nagy szemeket mereszt rám, hiszen már elvált nő. Na de akkor is most már más az élete, van egy külön gyereke, akinek nem toppanhatok bele csak úgy az életébe.
- Teljesen? Mégsem mondanám annak. Lényegében úgy alakította az életemet, a stílusomat, hogy irányíthasson. Nem csoda, hogy az elmúlt három évben már a saját utamat jártam, hogy ne avatkozhasson bele. Ha tudtam volna, hogy valakinek egyszer számítottam, biztosan visszajöttem volna sokkal előbb. – Húzom el kedvetlenül a számat. Tisztára mint egy Jane Austen regény, ahol a várakozás végül minden érzelmet kiöl a hősökből. Ahogyan számukra, úgy számunkra is késő, de ettől még nem tudok kevésbé rosszkedvű lenni, igenis pocsékba ment életnek gondolom, hogy el kellett szakadnom a családomtól. Ha nem is emlékszem rájuk, minden ami most történt a rövidke idő alatt, mégis meghatározó tud lenni.
- Nem tudom, hogy az újabb mágikus behatás mit érne, talán az is elegendő lehetne, ha megpróbálnánk újból megismerni egymást. Barátként.. gondolom. – Azért teszem hozzá, hogy semmilyen kényszert ne érezzen. A házasságunk már érvénytelen azzal, hogy halottá lettem nyilvánítva, tehát azon túl, hogy a kislány apja vagyok, nem tartozunk igazán egymáshoz. A másik kislány viszoznt mindent összezavar, Sandrin csendben marad, és nekem sem egyszerű megszólalnom. Az általa kiöntött kávé már nyomtalanul eltűnt a nadrágomról, így lényegében mehetek.
- Hát... ez biztosan nem egyszerű, de most.. mennem kell. – Talán gyávaság, talán nem, de most nem tudok erre mit mondani. – Kérlek Sandrin, törödj a leányzóval egy kicsit, és mondjuk holnap ismét felkereslek. Minden jót! – Integetek mindkettőnek, majd a pulthoz lépve kifizetem mindhármunk fogyasztását. Aztán le is lépek, valahogy most túl sok mindent meg kell emésztenem. És még nem találkoztam a lányommal. Jesszus!

//Köszike a játékot, naon tetszett^^//




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emily Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 12
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-06-12, 15:34


A Delight-páros & Emily

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor visszajöttem ide, még csak fogalmam sem volt arról, hogy minden ennyire nehéz lesz. Nem tudom, mit beszéltek már meg eddig a szüleim, hol tartanak ezzel az egésszel, de arról sincs még csak tippem sem, hogy miként kellene őket ismét összeboronálni. Elvégre, mit tehetne egy hozzám hasonló, idegennek hitt, tizennégy éves lány? Irigylem Sam-et, amiért ő az én koromban nem esett át ehhez hasonló családi drámán és nem kellett azért megküzdenie, hogy megszülethessen. Még az is jobb lehetett számára, hogy évekig halottnak hitte aput. Jó, ezt talán nem ártana visszaszívnom, de lássuk be, az én helyzetem sem éppen fenékig tejfel.
- A fahéjas csoda? - nyelek egyet, habár úgy igazán nem vagyok olyan éhes, hiszen leginkább
egy falatot se lennék képes lenyelni, de a süti ízére még mindig emlékszem. Szinte állandóan azt rendeltem, amikor beültünk ide enni, ki nem hagytam volna egy alkalmat sem. Mivel azonban minden bizonnyal csak a szemem kívánja, megcsóválom a fejem: - Köszönöm, de elég lesz csak a kávé, igazán nem vagyok éhes.
Érzem én, hogy anyu nem nagyon örül a társaságomnak, ismerem, tudom jól, milyen amikor feszeng valami miatt. Csendes. Most is ezt teszi, csupán szótlanul kortyolgatja a kávéját, én pedig kezdem azt érezni, hogy most leginkább csak magam ellen munkálkodok. Mi van akkor, ha pont egymásra találtak és én zavartam meg őket ebben? Akkor aztán az utolsó mentsváram is odalesz, soha az életben nem fogok megszületni. Néha-néha azonban elkapom a tekintetét, ahogy apun felejti és csak somolygok magamban. Remek, mégis lesz itt valami. Határozottan tetszenek még egymásnak.
- Szerintem még mindig éreznek valamit egymás iránt – biccentek egyet komoly arcot vágva. - Tudják, szerintem, ha két ember éveken át együtt volt, akkor nehezen felejtik el a másikat. Ők még csak azt sem tudhatták meg, hogy miként alakult volna az életük, ha nem történik meg ez az egész. Csak tippelgetnek, de én látom rajtuk, hogy mélyen legbelül állandóan arról fantáziálnak, hogy mi lett volna, ha... Én csak azt nem értem, hogy miért olyan nehéz számukra ismét összejönniük. Mi akadályozza őket ebben? Ha nem szeretik a mostani párjukat, akkor miért nem mennek szét és kezdenek új életet azzal, akivel boldogok lennének?
Igen, talán ha így világítok rá számukra a dolgok mibenlétére, akkor valamennyire könnyebben fogom tudni formálni a kapcsolatukat. Lehet, hogy ezeket a kérdéseket még ők sem tették fel magukban, talán még nem tartanak ott. Mindenesetre, ha belegondolnak abba, hogy esetleg Sam is így érezheti magát, ha kiderül, hogy apu még él... Apropó, Sam tudja már? Fogalmam sincs, mi mikor történt anyuék kapcsolatában, a dátumokkal valahogy szinte állandóan hadilábon álltam.
- A gond itt csak az, hogy szerintem bele se gondolnak abba, hogy ez nekem és a nővéremnek mennyire nehéz. Hiszen ők nem szakítottak, boldogok voltak egymással, egyszerűen csak a Sors rendezte így a dolgaikat. Hát nem az szeretné, hogy ismét együtt legyenek? Ez csak nem lehet a véletlen műve, igaz?
Kíváncsian pillantok rájuk, arra várva, hogy vajon a két felnőtt miként vélekedik erről az egész sztoriról. Nem könnyű, egyáltalán nem kis feladat számomra az, hogy két, önálló élettel rendelkező embert pont én irányítsak. Legszívesebben letudnám annyival az egészet, hogy megmondom nekik az igazat, majd angolosan távozok. Ez viszont nem járható út, mert nekik kell ismét egymásra találniuk. Cseppet sem lenne biztató jel, ha csak azért bújnának ágyba egymással, hogy én a világra jöjjek. Ha ez így történt volna, akkor nagy eséllyel már a jövőben se lettek volna együtt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-06-11, 10:13





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

A kérdésén azért meg kell vallanom kissé meglepődöm, mármint hogy egyáltalán felteszi, vagy hogy ilyen formában, magam sem tudom, hogy melyik, de azért határozottan meglepő, hiszen kézenfekvőnek tűnik a válasz.
- Hát persze, Sam apja vagy és csak mert eltűntél még nem... Nem felejtettelek el. - magam sem tudom hogyan fogalmazzak, főleg hogy ő nem emlékszik rám, ő nem tudja mi volt, miket éltünk át, milyen életünk volt. Neki ebből semmi sem maradt meg, nekem viszont... Az ember nem felejt el csak úgy valakit, aki ennyire fontos volt számára. Mindig is komoly voltam, de úgy tűnt, hogy ez őt nem állítottam meg és bár sok mindenben voltuk egymás ellentétei, mégis tökéletesen működtünk együtt. Talán még azt is kimondhatom, de hangosan nem tenném, hogy az első szerelem nem múlik el csak úgy nyomtalanul. Csak azért, mert kénytelen voltam tovább lépni, még nem szűnt meg az érzés bennem, csak azt hittem meghalt és Samnek apa kellett, Michael pedig kitartóan próbálkozott... Azt hiszem ennyi.
- A sérülés és a trauma miatt mégis csak arra volt szükséged, hogy valaki döntsön helyetted, ez teljesen normális. - persze nem úgy értem, hogy ő volt szó szerint gyenge, csupán gyengének érezte magát a sérülések és a bizonytalanság miatt, ami teljes mértékben érthető. De már jobban van és ezért próbált kitörni ebből az egészből. - Azt hittem azért, hogy segítsek felkészülni az iskolai életre. - halványan elmosolyodom. Számomra még mindig zavarba ejtő ez az egész, sokkal inkább mint neki, hiszen ő nem küzd az emlékeivel, neki az egész helyzet új, képes elnevetni, elviccelni, nekem viszont azon jár az eszem, ha nem hiszem, hogy halott, ha megpróbálom megkeresni, ha hallgatok Samre, aki mindig is azt éreztette az apja nem halt meg... De nem tettem, feladtam, új életet kezdtem, pedig minden más lehetett volna, ha nem teszem.
- Hipnózis, vagy esetleg mágia. Ha mágikus úton lettek az emlékeid lekorlátozva, háttérbe szorítva, akkor lehetséges, hogy a hipnózis semmit sem ér. - én sem tudom, csak tippelek. Persze még mindig gondolkodhatunk másban is, ha ezek nem válnak be, de egyelőre nem tudhatom, hogy mi az, ami működhet. Ki kell próbálni mindent, mert természetes, hogy szeretném ezt megtenni. Szeretném tudni ott vannak-e az emlékei. És hogy ez rám hogyan hatna, vagy az egész jelenlegi helyzet hogyan hat rám... na az már más kérdés, azt egyelőre nem tudom és nem is szeretnék belegondolni, mert könnyen lehet, hogy nem sikerül, én pedig nem akarok valami olyasmibe belegondolni, ami talán meg sem történik.
A kislány érkezése nem is tudom jól, vagy rosszul hat ránk. Jól, mert addig is nem kell gondolkodnom azon, hogy vajon működik-e bármi, hogy mi lesz velünk, hogy nem kerül-e elő az a nő és tesz tönkre mindent, ami még nincs is... Közben viszont mégis lefoglal minket és nem beszélhetünk, amire szükség lenne, hiszen lássuk be Andrewt évek óta halottnak hittem, ezért is kérdezem jön-e érte valaki, mert el nem küldeném, de remélem azért sokáig nem "zavar" majd minket. Az pedig főleg meglep, hogy a kis történet mennyire hasonlít a miénkre. Nem csoda, ha ezúttal csendben maradok és csak figyelek arra, amit ők ketten beszélnek. Andrew mindig is lazább volt nálam és mindent könnyebben kezelt, ahogyan ez most is van. Cseppet sem lepődhetek meg rajta, hogy ezúttal is könnyebben veszi a kis történetet. Én inkább csak a kávémat kortyolgatom és lopva újra és újra Andrewn felejtem a pillantásomat, mintha csak azért figyelném ennyire nem tűnik-e el hirtelen, vagy rosszabb esetben nem ébredek-e fel, mintha csak álom lett volna.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-06-03, 12:30

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Ezek szerint még számítok neked? – Kedves tőle, hogy így aggódik, holott már meggyászolt, eltemetett, sőt, lényegében túl is lépett rajtam. Az egy dolog, hogy azóta már el is vált, mert nem találta meg utánam úgy igazán a boldogságot, és úgy peregnek le mellette az évek, hogy követni sem tudja. Ezek szerint van attól a férfitől egy másik gyereke, és már minden figyelmét ő köti le a közös kislányunkon felül, akkor viszont nem értem az aggodalmát, hiszen.. Még csak most találkoztunk, és a nyilvánvaló hogy én nem férhetek bele az életébe.
- Nem gondolom, hogy gyenge lennék, de igazad van, ezt akarta elhitetni. Nyilvánvalóan azért, hogy irányíthasson, de.. vagyok aki vagyok, és nem felelt meg minden, amit ő akart. Ha nem lenne ez a bájitalos mizéria, lehet, hogy már korábban rájövök, hogy új életet akarok kezdeni. – Nézünk össze, amikor zavarba jön attól, hogy így ki akar elemezni. Ösztönösen mozdulva nyúlok a kezéért, s ráteszem a sajátomat, hogy magamhoz képest egészen sármosan elmosolyodjak. – Hékás, kis exem, nem kell izgulni, elemezz nyugodtan, azért jöttem hozzád, mert valami ilyesmire vágytam. – Engedem el, mert nem akarom, hogy furcsálkodva nézzen rám. Kellett egy konzulens, hogy ügyes legyek a tanításban, de most teljesen más pályára álltunk rá. A múltamat vesszük górcső alá.
- És hogy gondolod? Hipnózis, vagy.. valami másféle terápia? – Nem értem, hogy miért akadoznak a szavai, most akkor szeretné, hogy visszatérjenek az emlékeim, vagy nem? Hiszen ha visszatérnek, megint szerelmes lehet, de.. kell az neki? Azt hittem, hogy már lezárta életének azt a fejezetét.. Csak azért, hogy nekem segítsen.. nem lenne fontos, hiszen már én is más vagyok. És mitől van ennyire zavarban? Felkavarta a viszontlátás? Oké, érthető, na de ennyire? Végül abban maradunk, hogy hívjon csak Andrew-nak, legalább ez lesz olyan, ami összeköt minket. A megjelenő kislány mégsem zavar semmit sem össze, sőt, nagyon kellemes társaságnak bizonyul, nem is csoda, hogy marasztalom, sőt, meg is hívnám valamire. Kérdés, hogy elfogadja-e. Úgy tűnik, hogy szívesen marad velünk, s Sandrinnal összenézünk, ahogyan a saját szüleihez hasonlít minket. Az a pirulás.. nahát! Egészen.. édes! – Maradj csak nyugodtan, és válassz bármit az itallapról. Vagy.. süteményt kérsz? A hölgy szerint nagyon finom a fahéjas csoda, én is arra várok éppen, de betársulhatsz. – Ajánlom fel a cserfes kislánynak, most még a kávémat kevergetve, elnézek a pincérek irányába, hogy aztán szájtátva hallgassam a kicsi történetét, amely gyanusan egyezik a mi történetünkkel.. – Milyen.. érdekes történet.. – Süppedek fel a kávámba, mást nem is tudok mondani, ám ahelyett, hogy kerülném Sandrin tekintetét, valamiért pont őt sikerül megnéznem magamnak. Nálunk is erről lenne szó? Vagy csak vakvéletlen?
- És végül.. egymásra akarnak találni szerinted?  – Lehet, hogy nagyon ostoba ez a kérdés részemről, de ha elvonatkoztatunk a saját helyzetünktől, akkor is érdekel, hogy mi lesz a kislány családjával..







[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emily Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 12
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-05-18, 17:09


A Delight-páros & Emily

[You must be registered and logged in to see this image.]
Igazán furcsa érzés számomra anyuék mellett üldögélni, miközben jól tudom, hogy ők még csak soha életükben nem hallottak rólam, de valamiért akkor is örülök annak, hogy a közelemben vannak. Talán még felhőtlenül is képes lennék élvezni a helyzetet, ha pont nem a saját életem megmentése lenne a végső cél. Így azonban aggaszt valamennyire az a gondolat, hogy vajon meddig leszek képes eljutni velük kapcsolatban és vajon miként tudnám meggyőzni őket arról, hogy igenis érdemes lenne összejönniük egymással, ismét. Sok mindent viszont nem tehetek, igen csekély palettán mozog cselekedeteim arzenálja, ami talán a leghatásosabb lenne, az az Imperius-átok, nekem viszont eszem ágában sincs pont azt használni. Nem lenne teljesen felhőtlen a boldogságom, ha amiatt születnék meg, mert a szüleimre valaki ilyen átkot bocsátott.
- Szerintem igen – bólintok egyet, majd ártatlan képet vágva teszem hozzá: - Aranyosak együtt, kissé hasonlítanak is az én szüleimre.
Annál egy kicsit jobban, de egyelőre maradjunk a tervnél. Ja, olyanom nincs... Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben bármiféle jól kidolgozott valami helytállna, hiszen soha semmi sem úgy alakul, ahogy az ember szeretné, vagy ahogy azt magában előre eltervezte. Mindig közbejön valami hirtelen esemény, ami aztán mindent romba dönt, mint holmi kártyavárat. Talán sokkal jobb is a rögtönzés, más esélyem egyébként sincs.
- Hmmm.... - anyu kérdését hallva kissé töprengő képet vágok, mint akinek hirtelen nem jut eszébe valami, majd a falon lévő órára pillantok: - Elvileg akármikor befuthat, de már előfordult, hogy késett egy keveset. Nála nem lehet mindig előre kiszámítani...
Legszívesebben Samantha felé terelném a témát, hiszen őt gyerekként nem volt szerencsém ismerni, felnőttként azonban annál inkább. Gyakran vigyázott rám kisebb koromban, amikor anyuék elmentek együtt valamerre. Nem mondom, hogy annyira jóban lennék vele, hiszen nagy köztünk a korkülönbség, túl sok közös témánk sem igazán akad, nem szoktunk beszélgetni egymással. Ráadásul én az év nagy részét a Roxfortban töltöm, neki pedig se ideje, se energiája nem jut arra, hogy meglátogasson. Nem mintha annyira bánnám, nekem nagyon sok barátom van, szinte fel se tűnik a hiánya.
- Tudják, az én szüleim már évek óta nincsenek túl jóban – mosolyodok el ismét, miközben egy kissé nevetséges terv körvonalai villannak be az agyamba, de hát nincs vesztenivalóm, mindent meg kell próbálnom. - Anyu régebben azt hitte apuról, hogy meghalt, de később kiderült, hogy csak valami ostoba félreértés volt az egész, mégis... Évekkel később találkoztak csak újra, de már semmi se lett köztük a régi. Mind a ketten új életet kezdtek, külön-külön, de én látom rajtuk, hogy nem boldogok. Amikor egymással beszélgetnek, akkor látom rajtuk, hogy szeretnék újrakezdeni, de már minden annyira kusza ezzel kapcsolatban. Egyikük sem meri felrúgni az új életét. Anyu gyakran emlegeti aput, úgyhogy még szereti, nem igaz?
Tanácstalan arcot vágva pillantok a két felnőttre, miközben magamban azért imádkozom, hogy a történetem ne legyen túlságosan agyament. Persze, ismerem a hátterüket, tudok róla, hogy anyu tényleg halottnak hitte aput évekig, ezért is nevelte egyedül a nővéremet. Itt-ott azért változtattam a dolgon, talán ha hallják, hogy más is járt így rajtuk kívül, akkor nem érzik magukat annyira tehetetlennek. Talán mernek majd lépni az újrakezdés felé, ha azt hiszik, hogy mások megbánták a történteket.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-05-15, 20:45





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

- Akkor el kell mennünk a Szent Mungóba és ki kell vizsgálnunk téged, mert talán kutya bajod, ha viszont mégis, akkor más is elkészítheti azt a bájitalt. - aggódom és ezt hallani is a hangomon, mert mi van akkor, ha tényleg komoly a baj? Mi van, ha ebben annak a nőnek igaza volt? Akkor ki kell vizsgálnunk és utána kell néznünk, hogy rendben van-e vele minden, különben csak halálra aggódnám magamat és azt nagyon nem akarom és neki se tenne jót, meg aztán nem lehetek hirtelen a féltő és aggódó felesége, ha egyszer... eddig nem voltam mellette és ő se volt itt. Sok minden megváltozott nem igaz? Talán túl sok minden.
- Talán igen. Tudod... az ember alapjaiban véve sosem változik meg, maximum fejlődik, de az alapvető jelleme megmarad. Ez esetünkben is így van, még ha el is felejtettél mindent, attól még te maradtál, maximum az a nő próbált megváltoztatni, hogy gyengének érezd magad és rá légy szorulva, de elég a határozottság, hogy visszatérj a korábbi önmagadhoz. - hirtelen elhallgatok, ahogyan előbukkan belőlem a pszichológus. Mintha a könyvből olvasnám fel, úgy adom elő a tényeket, pedig most róla, rólunk van szó, nem így kellene igaz? - Bocsánat... nem voltál kíváncsi a szakzsargonra. - halvány mosolyt ejtek meg, hiszen nem kellett volna túlzásba esnem, ő pedig nem emlékszik rá, hogy ezt régebben is megtettem nem is egyszer. Sam már megszokta, de Andrew nem emlékszik rá.
- Nem tudom, ha az emlékek ott vannak mélyen, felszínre lehet hozni őket, csak meg kell dolgozni érte. - furcsa mindig határozott vagyok a pácienseimmel szemben, de most valahogy nehezebben megy, gondolom főleg azért, mert ő van most itt, mert most róla van szó, nem pedig a megszokott idegenekről. De igen az tényleg jobb lesz, ha nem kell Bradleynek szólítanom. Annyira távol áll tőle... tőlem és furcsa is, főleg hogy ezt a nevet az a Miranda aggatta csak rá, gondolom azért is, hogy véletlenül se idézzen fel benne semmit, ami a múltjával kapcsolatos. Talán a neve is sokat számít, ha úgy nevezem.
- Semmi gond, végül is van egy közös lányunk ez igaz... de ez egy bonyolult történt. És a nővéred mikor érkezik meg? - azért egy ilyen fiatal lány ne csatangoljon egyedül. Persze ettől még észreveszem Andrew cinkos pillantását is, már-már elpirulok tőle, ami furcsa... Michaelnek sem sikerült ezt soha sem elérnie, nem pirultam el mellette egyszer sem, bármennyire is igyekezett. Inkább csak beadtam a derekamat, de olyan hatással soha sem volt rá, mint Andrew. - Tudod a kislányunk Sam pont olyan sokat tud beszélni, mint te, biztosan kedvelne téged. - oh igen lépten-nyomon visszakanyarodok Samhez, már csak azért is, mert neki is majd be kell adagolnom azt, hogy az apja visszatért és előkerült és azt is tudom, hogy ez nem lesz egy könnyű feladat neki sem és nekem sem. Sokáig épp e miatt nem húzhatom a dolgot, mert tudom, ismerem annyira, hogy a szememre vetné, hogy én tudtam és neki nem szóltam azonnal.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-05-06, 09:47

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Valójában sosem éreztem magamat rosszabbul mint egy komoly baleset után lábadozva, de ő azt mondja, hogy a szilánk észrevehetetlen ami a közérzetemet illeti, de csak a gondosan ivott bájital miatt. – Tűnödöm el. Sosem tudtam felmérni, hogy mennyi időm van még hátra, mikor válok végérvényesen immunissá a gyógyitalra, amely feltartja még azt az ártó anyagot, ami bennem van, nem tudja tovább már védeni tőle a szívemet a véremen át, és aztán vége lesz mindennek. Látom rajta az aggodalmat átsuhanni, ami persze kedves tőle, én már megszoktam a gondolatot, de mégiscsak jól esik, hogy most ő is így belegondol.
- Eddig ez nem jutott eszembe, lévén Mirabella is orvos, nem feltételeztem, hogy hazudna. De ezek fényében.. – Bólogatok, kissé furcsa érzés, hogy az exfeleségem ennyire meg tudta rendíteni a bizalmamat az orvosomban, és a páromban. De ha jobban belegondolok, nem volt nehéz dolga, mert mindig volt bennem egy nehezen elnyomott viszolygás a nő iránt, sosem tudtam teljesen elfogadni, valahogy olyan.. furcsa, taszító.
- Akkor talán én is olyan vagyok, mint voltam. A határozottság, amit te mondtál velem kapcsolatban, továbbra is él, hiszen.. látod én döntöttem így, hogy elhagyom Írországot, és tanítani akarok, pedig ő nagyon ellenezte mindezt. – Viszont ennyi erővel Sandrin is olyan, mint volt. Amit egykor megláttam benne, és amiért beleszerettem, még mindig olyan lehet, csak talán kicsit hozzáérett. Ezek alapján nem biztos, hogy számít, hogy mindkettőnk élete vakvágányra került, hiszen mégis itt vagyunk, van egy közös gyerekünk, és ha mást nem, legalább barátok még lehetünk. Remélem!
- És hogy tudnál segíteni? Ha az könnyebbség, hívj Andrew-nak, végülis ha az volt a nevem.. nekem nem lenne gond, megszokás kérdése. Legalább egy kicsit kiszakadok az elmúlt évek nyomása alól. – Azt már nem is merem mondani, hogy közben meg határtalanul jól érzem magamat vele, mert biztosan zavarba jönne, főleg mivel már továbblépett, lehet, hogy mégiscsak másféle férfiideálit talált ki magának, hogy ezzel is elnyomja a gyászt. Bennem vélhetően csak a lánya megkerült apját látja, és most már a családja a két gyerek, nem pedig én.
Megjelenik a kislány szinte a semmiből, és miután eltávolítottuk a ragacsos felületet a nadrágomból, már csak hűtöm magamat, mert enyhén leforrázott, mégis kedvesen mosolygok, még fel is nevetek a kérdését illetően.
- Szerelmes párnak? Illünk egymáshoz? – Kérdezem cinkos pillantással, na ugye, akkor mégiscsak van köztünk valami. Elsőre nem válaszolok a gyereket illető kérdésre, mert Sandrin tiszte ezt eldönteni, lényegében ő neveli, és ha most még titkolózni akarunk, akkor nem biztos, hogy nekem érdemes benyögni, hogy van már.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emily Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 12
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-04-30, 10:11


A Delight-páros & Emily

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem kell kétszer kérni, szinte abban a pillanatban helyet is foglalok anyu mellett, ahogy apu megkér rá. Ekkora mákra azért nem számítottam, így azért kissé jobban el tudok velük beszélgetni, de mégis miként érjem el náluk, hogy ismét egymásra találjanak? Hiszen én csak egy vadidegen kiskamasz vagyok a szemükben, semmi több, azzal azért nem eshetek nekik, hogy figyeljetek már, muszáj ágyba mennetek, különben soha az életben nem ismertek meg egy ilyen csodálatos embert, mint amilyen én is vagyok! Mégis miként csináltam ezt annak idején? Elvégre, a képen ott voltam, szóval minden bizonnyal ő is itt üldögélt, amit esélyes, hogy pont ugyanezzel a kis trükkel ért el. Furcsa, ha belegondolok, de igaznak kell lennie.
- Jaj, nem kérek, kö... - kezdenék ellenkezni, azonban addigra már int is a pincérnek, aki máris jön felvenni a rendelését. Na szép, máskor meg fél óráig könyöröghet nekik az ember és a fülük botját sem mozdítják. Becsukom hát a szám és szép csendben üldögélek a helyemen addig, amíg anyu hozzám nem szól. Megrezzenek a hangja hallatán, kellemes libabőr fut végig a hátamon, tulajdonképpen hiányozak, noha nemrég jöttem csak el otthonról. Ráemelem hát a tekintetem, majd lágyan elmosolyodom: - A nővéremet. Azt ígérte, hogy nemsokára itt lesz. Baráti kávézás? - igyekszem kissé meglepett arcot vágni. - Elnézést, én tényleg azt hittem, hogy együtt vannak... Olyan szerelmes párnak néztek ki, vagy nem is tudom. Jaj... - gyorsan a szám elé kapom a kezem: - Túl sokat fecsegek...
Szerencsére ezúttal semmit sem borítok fel, pedig az asztalon van só, bors és cukortartó is, de ezek mindegyikét elkerüli az én képemben érkező végzet. Sajnos szinte mindig kétbalkezes leszek, ha valami miatt zavarba jövök, ennek most pedig az az oka, hogy a szüleimmel ülök egy asztalnál, ami a jövőben igen sűrűn megesett, de most még csak nem is sejtik, ki vagyok én. Kissé esetlennek érzem hát magam, főleg amiatt is, hogy még mindig nem tudom, miként kellene őket összeboronálni. Egyelőre maradok a szavaknál, utána majd alakul, nem igaz?
- Elnézést, néha nem tudom befogni a számat – csóválom meg a fejem, majd átveszem az időközben megérkező kávémat is a pincértől. Nem iszok belőle egyelőre, helyette csak leteszem az asztalra, arra azért ügyelve, hogy még véletlenül se legyen a közelemben, ha gesztikulálni kezdenék. Nem hiányzik nekem ismét a baj. - Köszönöm a kávét, de tényleg nem kellett volna. Én voltam ügyetlen, elnézést...
Nem hiszem, hogy emiatt bárki is leszedné a fejemet. Persze, eleinte tartottam az ötletemtől, miszerint simán csak ráöntöm a kávémat valamelyikükre, de úgy néz ki, hogy még ebben az időben is igazán türelmesek voltak.
- Ééés... - nyújtom el a szót, miközben bevillan Sam arca. - Van gyerekük? Mármint, külön-külön gondolom, ha már ez csak amolyan baráti kávézás. Tudják, a legtöbb ember elég türelmetlen, ha hasonló történik velük, önök meg... Na, nem zavartak el, innen gondolom, hogy van némi tapasztalatuk.
Szélesen elmosolyodok, mintha tényleg csak emiatt tettem volna fel a kérdést a gyerek-témát illetően. De egyébként tényleg, vajon mennyit tudok a régi időkről? Anyu és apu sokáig nem voltak együtt, ezzel tisztában vagyok, de az előtte lévő időszakról és a köztesről egyikük sem mesélt túl sokat. Talán most elmondanak mindent, legalábbis remélem, hogy lesz időm a kérdezősködésre.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-04-29, 17:55





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

- Egy szilánk? - egy pillanatra azért láthatja az arcomon a riadt döbbenetet, mint amit akkor érez valaki, amikor fél, hogy elveszít valaki olyat, akit épp csak akkor kapott vissza és esetemben pontosan erről van szó, csak hát eddig ilyetén érzéseket nem mutattam felé, hiszen ő sem úgy tűnt, mintha érzelmi szinten fontosnak tartaná ezt az egészet nem igaz? És egyébként is jól gondolja nem rég váltam el, az ő életet is épp fenekestül fel van fordulva, elég fura lenne, ha most hirtelen úgy tennénk mintha semmi se történt volna. Neki az a Mirabella, én halottnak hittem, és ott van Bobby is. Túl sok ez egyszerre, talán ha egy kis időnk lesz rájövünk mi a teendő, ezért is szeretném még húzni, hogy Sammel találkozzon. - Ezt akkor sürgősen ki kellene a vizsgáltatni, mert ha mégis így van... - persze nagyobb az esély rá, hogy az a nőszemély nem mondott igazat, na de mi van akkor, ha mégis? Azért jobb óvatosnak lenni, mert ha tényleg baja eshet a bájital nélkül, ha az a szilánk létezik...
- Mindketten változtunk, de az ember néha azért az is marad, aki volt, csak valahol mélyen. - ott kell lennie benne annak is, aki volt és valahol még bennem is ott kell lennie igaz? Talán megtalálhatjuk, ha megpróbáljuk, bár persze magam sem vagyok biztos benne, hogy ez tényleg lehetséges, de néha úgy érzem, hogy jó lenne visszatérni a régi önmagamhoz, de sajnos fogalmam sincs róla, hogy ez lehetséges-e egyáltalán.
- Bradley... meg kell értened, hogy ezt most még nem is tudom, de segíteni akarok és dühös is vagyok, hogy valaki csak úgy elvett tőlünk, valaki elvette az életedet és... nem tudom. - végül csak megvonom a vállamat. Nem tudom miért segítek neki és miért olyan fontos nekem ez az egész, de azt tudom, hogy nagyon is fontos. Talán majd rájövök idővel, mondjuk ha már egy ideje haladtunk valamennyit, de egyelőre még nem tudom, hogy mit is akarok ettől az egész helyzettől, de ő is megérdemli és én is, hogy legalábbis megpróbáljunk rájönni, na meg mielőtt találkozik Sammel, főleg rendbe kell tennem magamban, hogy mit gondolok.
Azért az meglep, amikor a kislány bekerül a képbe, főleg hogy Bradley még le is ülteti az asztalunkhoz. Nem mondom, hogy én elzavartam volna őt, de attól még elvileg most ez másról szólna, de nincs mit tenni. Egy apró elfojtott sóhaj után mosolyt erőltetek az arcomra.
- Inkább... baráti kávézásnak mondanám. Te pedig? Vársz valakit? - elég fiatal még minden bizonnyal nem egyedül tért be egy kávézóba. Jobb esetben rokont, az édesanyját, nagymamát. Azért mégis csak gyerek még minden bizonnyal nem egyedül van itt. Persze, hogy már megint előtör belőlem a védelmező anya.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-04-16, 20:54

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Sajnos azon túl, hogy kedves, szimpatikus arca van, ami alapján felfigyeltem rá, de az emlékeim nem moccantak meg a sötét kútba, ahova annak idején zuhantak. A kép viszont, amint családként mutatkoztunk, mégiscsak jó érzéssel töltött el, olyan melegséget adott, amelyet Mirabella sosem tudott előidézni. Ez már igazán a sajátom, még akkor is, ha Sandrin valaki máshoz ment feleségül, és még gyereke is lett. Elvesztettük egymást, és már nincsen mit tenni. Ha nem lenne gyereke, akkor még nyilván lehetne remény, de neki már más családja van, én pedig egy régi árny lehetek az életében, akire már csak azért gondol, mert hirtelen megjelentem ismét, de nem rúghatok fel mindent. Nem is tudnék, hiszen az érzelmek már csak szimpátiát jelentenek, s jó eséllyel ő is kiszerett belőlem.
- Nem tudom, de még mindig vele vagyok. Segített, támogatott. Tudod.. azt mondta, hogy nem gyógyultam meg teljesen. Van egy szilánk a véremben, amelyet még mágiával sem lehet feloldani. Csak késleltetni. Ha nem szedem a gyógyitalt, amely féken tartja.. eléri a szívemet. Mirabella ki tudja keverni ezt a főzetet.. Így hagyatkoznom kell a jóindulatára. – Sosem éreztem magamat rosszul, a medimágus nő mégis mindig azt bizonygatta, hogy haldoklom, és csupán szinten tudjuk tartani az állapotomat, s ő mindent megtesz, amit egy szerelmes nő tehet a párjáért, hogy életben tartsa. Sosem gondolkoztam el az ellenkezőjén, csupán hálát éreztem, hogy megteszi ezt értem. Nem akarom ledöbbenteni Sandrint, hiszen csak most találkoztunk, de ő meg pszichiáter, és ráébresztett néhány dologra, amit eddig nem láttam. Talán semmi sem igaz abból, amit Mirabella mondott.
- Nem tudom, hogy milyen lehettem, de ha jól értem, akkor megszüntem annak lenni, aki voltam. – Nem is feltétlenül a külsőm tetszett neki, hanem egyfajta határozottság, amit a képről egykori énem sugárzott vissza. Lehet, hogy nekem ez elveszett, ő viszont máshoz ment feleségül, és azért a gyerekvállalás sem piskóta, ha úgy vesszük. Mindegy, kár is bolygatni. Viszont egy dolgot nem értek, amit szóvá is teszek.
- Sandrin.. miért akarsz nekem segíteni? Ha továbbléptél, akkor miért fontosak az emlékeim, vagy hogy mi történt velünk? – Viszonzom a mosolyát, mert jól esik, ő legalább tényleg a családom volt egykor, de minek bolygatni mindezt, ha már úgysem tehetünk semmit? Oldalt pillantok, amint az ölembe borul valami igazán forró, fel is szisszenek, de nyafogni azért nem fogok, csak éppen most forráztak le. Leszúrni viszont nem akarom a kislányt. – Igazán semmi baj kincsem, tényleg! Meghívlak egy másikra, hogy ne vesszen kárba a rendelésed. Csüccs le! – Kérem meg, és már intek is az egyik pincérnőnek. A nadrágom szagából ítélve, még ha ki is tisztítja, érződik, hogy mi lehetett, így már kérem is neki az újat, addig Sandrin szóval tarthatja. Azért elmosolyodom a házassági évforduló kérdésre, ez úgy hangzik, mintha a legjobb dolog, ami valaha történt velem, Sandrin lett volna. A legjobb részek..



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emily Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 12
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-04-08, 16:43


A Delight-páros & Emily

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hát, életemben nem hittem volna, hogy egyszer adódik olyan helyzet, mint amilyen ez is most... Mármint, a habozásomnak köszönhetően botlottam bele a szüleimbe, akik még nem azok, de majd lesznek, méghozzá nem is olyan sok idő elteltével. A szívem a torkomban kalimpál, amikor elsétálnak mellettem, igyekszem kissé odafigyelni a köztük történő párbeszédre, de mivel csak foszlányokat hallok, nem igazán vagyok képes összerakni a kirakóst. Kellemetlen, de a megfelelő háttérinfók nélkül ez igen nehéz feladat lesz számomra, nem is igazán ügyködöm magamban rajta tovább. Amikor pedig apu rám mosolyog... kissé bizonytalanul ugyan, de én is viszonzom a gesztust, majd gyorsan a helyemre iszkolok és megpróbálok valamit kitalálni. Kell egy indok ahhoz, hogy beszélgetni kezdjek velük, de mi lehetne az?
A süteményemet majszolgatva töprengek a megoldáson, ami nem éppen a legkönnyebb feladat számomra, hiszen legszívesebben már most a nyakukba ugranék és elújságolnám számukra, hogy ki is vagyok én. Anyu illata... Még mindig emlékszem rá, gyermekkoromban folyamatosan ezt a parfümöt használta, amikor hozzábújtam, állandóan éreztem rajta. Apu mosolya pedig tényleg szívmelengető volt, elvégre őt igen ritkán láttam otthon, kevés olyan alkalom volt, amikor ideje lett volna arra, hogy beüljön velünk valamerre. Most kellene kihasználnom az esélyeimet, de miként tegyem meg a kezdő lépéseket anélkül, hogy bolondnak néznének?
Hirtelen mozdulattal állok fel az asztalomtól, majd indulok el ismét a pult felé anélkül, hogy a szüleim párosára akár csak egy futó pillantást is vetnék... Nehéz megtenni ezeket a lépéseket, hiszen mellettük haladok el, de ha most ismét rájuk nézek, akkor gyanakodni fognak. Elvégre, mi okom lenne arra, hogy őket méregessem? Gyorsan beslisszolok hát a sorba, melyet türelmetlenül bár, de kivárok, leadom a rendelésem, majd újdonsült eszpresszómmal a kezemben távozom. Pár másodpercen belül a poharam egész tartalma apu ruháján landol -szándékosan-, én pedig sűrű bocsánatkérések közepette húzom elő a pálcámat:
- Elnézést, komolyan sajnálom – hadarom, miközben elvégzem a percekkel ezelőtti mozdulatsort, a kávénak immár pedig hűlt helye sem marad, én azonban továbbra sem távozok az asztaluktól. - Nem is értem, ma olyan ügyetlen vagyok, ne haragudjanak...
Ezt mondva mindenféle engedélykérés nélkül huppanok le anyu mellé, az apuval szemben lévő helyre, majd bűnbánó képet vágva folytatom monológomat:
- Tényleg sajnálom, hogy megszakítottam a randevújukat, fogalmam sincs, mi van ma velem. Az előbb egy nénire öntöttem a kávét, ott ni – kezemmel az említett öreg hölgy felé intek, aki addigra már napirendre tért a dolog felett. - Tudják, mostanában keveset alszom, talán ez lehet az oka. És? Mi járatban erre? Házassági évfordulót ünnepelnek?
Halványan elmosolyodom, kissé szégyenlősen is, mintha tudnám én, hogy igazán nem illik mások magánéletében túrkálni, ettől függetlenül azonban mégse lennék képes megállni, hogy ne kérdezzek rá. Egyelőre még nem tudom, miként segíthetek így nekik abban, hogy ismét egymásra találjanak, de most még hagyom, hogy az események csak úgy megtörténjenek. Elvégre: olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen, nemde?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-04-06, 20:11





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

Próbálok lassan megnyugodni, hiszen akkor is ez marad a jelenlegi helyzet, ha tovább idegeskedem, tehát nem sok értelme van. Inkább meg kell próbálnom a jelenlegi helyzetre fókuszálni és ebből kihozni a legtöbbet. Igen, azt hittem, hogy meghalt, sok minden történt azóta, de most itt van és segíteni szeretnék neki és persze mégis csak Sam apja, aki megérdemli, hogy találkozzon vele, ha nem is azonnal, hiszen az nem lehetséges. Előbb nekem kell egy kis idő, amíg feldolgozom ezt az egészet.
- Akkor miért voltál vele? - csúszik ki valahogy automatikusan a számon, aztán csak megrázom a fejemet. Nem várok el választ, hiszen nem tudta ki ő, azt sem mihez kezdjen magával, végül is érthető, ha megpróbált legalább valakibe kapaszkodni és épp az a nő volt ott, hát akkor ő volt alkalmas erre és ha erre csak így volt lehetőség... Elég pocsék dolog azért arra gondolni, hogy amíg a mi életünk darabokra hullott, én is alig tudtam talpra állni az elvesztése után addig ő ott volt azzal a nővel és szépen lassan igyekezett a saját oldalára állítani és meg sem fordult a fejében, hogy utána járjon kicsoda. Nem... erre végképp nem szabad gondolnom.
- Mindketten változtunk, ez az élet rendje, csak te... jobban. - és gyökeresebben, hiszen tényleg egész más, mint volt, de az ember alap jelleme azért nem szűnik meg létezni. Ott van benne az a férfi is akit szerettem és persze pont ő volt az oka, hogy nem alakult túl jól a kapcsolatom Michaellel, ha nem is akarattal, de mindig összehasonlítottam őket, az ilyesmi pedig soha sem hoz jó eredményt.
- Akkor... most ne gondoljunk rá. - igen akárhogy is nézzük neki ott van az a nő és ez akkor is tény és való. Most persze itt vagyunk mi, elmehetünk kicsit felidézni régi emlékeket, hátha sikerül, és ha nem... hát még akkor is megpróbálhatunk esetleg dolgokat. Még magam sem tudom, hogy mit, de végül is az elmével foglalkozom, ott lehetnek valahol az emlékei, jó eséllyel e miatt jött el hozzám, csak valahogy a felszínre kell hoznom őket.
- Akkor talán érdemes megpróbálni. - halványan azért elmosolyodom, aztán persze le is ülünk és rendelünk, ő a fahéjas sütit kapja és persze, ha kér mellé mondjuk egy kávét, akkor azt, én jó sok habbal kérek cappuchinot és egy ugyanolyan sütit, mint ő. Nekem nem volt régebben a kedvencem, de valahogy rászoktam, a halála... eltűnése után, elég gyakran ettem, ahogyan hónapokig a holmijaitól sem voltam képes megszabadulni és a dolog valahogy megmaradt. A kislányt épp csak egy pillanatra nézem meg magamnak. Persze anyaként az jut eszembe, hogy mit kereshet itt egyedül, de talán csak várja valamelyik szülőjét és most egyébként is Bradley-re kell koncentrálnom.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-03-30, 08:00

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Meg hát.. mintha el is várta volna, hogy az orvos-páciens kapcsolat alapján bele is szeretek. Csak.. nálam nem történt ilyesmi. – Nem akarok szemrehányó lenni, hogy még tudat alatt is görcsösen ellenkeztem minden kapcsolat ellen, míg ő férjhez ment, és lett másvalakitől gyereke. A nők azt hiszem máshogyan működnek, ha feladják, akkor az új életben reménykednek, pláne nem számíthat megcsalásnak, ha azt hitte, hogy halott vagyok. Végülis én is lefeküdtem a nővel, mázli, hogy nem lett belőle gyerek. Azt hiszem Mirabella túlságosan is karreiesta, hogy ilyesmivel lekösse az életét.
- Nincsen miért.. Én is sajnálom, hogy így alakult, nem lehetnek elvárásaim, főleg, hogy még azt sem tudom igazán, hogy ki voltam. – Ezzel se bántani akarom őt, hiszen hogy is szerethetnénk most egymást, ami lényegében teljesen lehetetlen? Én elfelejtettem, nála kihűltek az érzelmek, és valaki mást szeretett? Még ha válás is lett a vége, aligha hinném, hogy még szerelmes lehet belém, egy még régebbi exbe. És nem is várnám, hiszen jelenleg semmit sem tudok nyújtani. Még igencsak gyenge lábakon áll az életem, szinte az vagyok, amivé Mirabella tett, és az nem éppen szimpatikus most ebben a pillanatban.
- Elméletileg.. ott. Igen. – Felelem bizonytalanul, még bólintok is hozzá, noha egyáltalán nem vagyok meggyőzödve róla, hogy most mi a jóistent kéne tennem. Ezek után viszont nem tudom, hogy milyen ábrázattal fogok hozzá visszamenni, pláne vele együtt aludni, hiszen én aztán nem vagyok jó abban, hogy elrejtsem az érzelmeimet. Mármint.. próbáltam úgy tenni, mint aki hálás, meg akár szerelmes is, de szerintem nem ment, a nő meg csak morogva elfogadta, hogy uralkodhat rajtam. Viszont amikor már nyilvánvaló kétségek ülnek ki az arcomra, akkor komoly bajban lehetek.
- Ritkán eszek sütiket, de kávéban, teában határozottan a fahéjas a mániám. – Derül fel az arcom, szerintem a sütemény is nagyon fog ízleni. Ijesztő, hogy Sandrin lényegében sokkan jobban ismer, többet tud rólam, mint én magamról. Nem akarom őt afféle tükörképként használni, vagy naplónak, de.. egyenlőre lehet, hogy kénytelen leszek. Egykor auror voltam, és most, annyi év után feltámad bennem a vágy, hogy végére járjak a titoknak. Leülünk az egyik asztalkához, és rendelünk, legyen akkor ez a meggyes-fahéjas varázslatot, és kérdőn nézek rá, hogy ő vajon mit választ? A szemem sarkából észreveszem, hogy egy kislány a közelünkben valamit nagyon ügyetlenkedik, szinte él a késztetés, hogy felpattanjak segíteni, de végül megoldja varázslattal. Így csak rámosolygok, majd vissza az exfeleségemre.





[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]



..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emily Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 12
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-03-19, 14:40


A Delight-páros & Emily

[You must be registered and logged in to see this image.]
Még mindig nem tudom biztosan, mit keresek pont itt és pont most... Elvégre, megannyi munka és kutatás után végre sikerült visszamennem az időben, erre mi az első? Vajon mi? Még véletlenül sem az, hogy megkeressem a szüleimet és összehozzam őket, hanem egy cukrászda... Mindez pedig miért? Mert a soványka kis testem édességért kiált, hiába akar ebben a pillanatban is ezer apró darabra robbanni a koponyám, nekem akkor is az kell, hogy magamba tömhessek egy adag muffint és mindezt leöntsem egy pohár kávéval. A látványnak azonban képtelen vagyok ellenállni, nekem kell a kirakati üveg mögött sorakozó ezernyi süti, szükségem van rájuk, meg akarom enni őket és az eladó is... mintha engem hívogatna a mosolyával, igen ebben biztos vagyok, rám mosolygott! Tizennégy éves vagyok, kezdenek érdekelni a fiúk, nem csoda hát, hogy ha rám mosolyog egy fiatal ipse, akkor az őelőtte sorakozó sorba lépek be én is.
- Két csokis muffint kérek és egy... és egy... - ennél a pontnál azért némileg elbizonytalanodom, nagy a választék, hosszú az itallap, de végül azt bököm ki, ami elsőre eszembe jut: - Egy ír cappuccinót is legyen szíves.
A helyes srác mosolyogva biccent egyet és nekiáll elkészíteni a rendelésem, de azt egyszerűen nem tudom nem észrevenni, hogy mennyire végigmért a tekintetével. Aligha azért tette ezt, mert tetszem neki, leginkább a messziről kiemelkedő soványságom lehet itt a ludas, amit a fekete kapucnis felső még inkább kiemel rajtam. Rossz választás volt, de hát ez akadt elsőként a kezembe, indulnom kellett, nem igazán értem rá vacilálni. Most azonban gyorsan megkajálok, majd elintézem a dolgom, habár még azt sem tudom, meddig tart ennek a valaminek a hatása... Az se tudta megmondani, aki segített nekem, lehetnek napok, hetek, de talán csak órák, percek... Nos, ha ez percek kérdése csupán, akkor nem tudok mit tenni a szüleim ügyében, de ha óráké, akkor még van időm bőven. Negyed óra nem sok, utána rögtön megcélzom anyu irodáját, talán őt ott fogom találni.
- Köszönöm – szólalok meg, miközben kifizetem az összeget, elveszem a tálcám, sarkon perdülök, majd szinte azonnal el is ejtem azt. Az ajtóban ugyanis anyu és apu áll, még nem léptek be, de akkor is... Álmomban sem hittem volna, hogy ők találnak meg engem, nem nekem kell keresgélnem őket, arra pedig végképp nem számítottam, hogy együtt lesznek. Tisztában vagyok azzal, hogy volt egy olyan időszak az életükben, amikor nem voltak együtt, én is csak annak köszönhetem az életem, hogy végül ismét egymásra találtak, pont emiatt gyanakodtam kezdetektől fogva arra, hogy a rosszulléteim az ő rossz kapcsolatuk következménye. Nem, ebben hazudok... Azóta gyanakodtam erre, hogy megpillantottam azt a fényképet.
- Jaj, elnézést... - szólalok meg, amikor észreveszem, hogy a kávém egy idős nő ölében landolt, majd gyorsan előveszem a pálcám és helyrehozom a hibámat, miközben szemem sarkából még mindig a párost figyelem. Talán randizni jöttek ide? Ha ez így van, akkor teljesen felesleges a jelenlétem, de azért nem árt odafigyelnem rájuk. A sütik szerencsésen megúszták a balesetet, így gyorsan beslisszolok velük egy szabad asztal mögé, majd várok, miközben jóízűen, a torkomban dobogó szívvel falatozok. Kérlek, gyertek be! Gyertek, finom a süti! El ne menjetek, mert akkor itt kell hagynom mindkét muffint és utánatok iszkolnom. Márpedig én szeretem összekötni a kellemeset a hasznossal.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-03-19, 10:16





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

- Nem tudtad ki vagy és azt sem, hogy kire támaszkodhatnál, érthető, hogy... hinni próbáltál neki. - láthatóan azért ezt nehezemre esik bevallani és így kimondani, de megértem őt. Persze ha a saját oldalamról nézem, hogy ha nem így cselekszik, ha megpróbál rájönni kicsoda és mi történt vele, akkor visszatérhetett volna hozzánk, de ez nem történt meg és valahol érthető. Talán igen, ha erősebb lett volna, de emlékek nélkül az ember nem képes erősnek lenni. Össze volt zavarodva, örült neki, hogy valaki legalább foglalkozik vele és próbál segíteni neki, még ha valahol mélyen érezte is, hogy az a nő problémás mégis csak ott volt és támogatta.
- Sajnálom én... - nem is tudom, hogy miért magyarázkodom, de mégis valahogy a hangjából és a pillantásából úgy érzem, hogy kell? Eltűnt évekre, azt mondták meghalt, mégis mit kellett volna tennem? Michael épp eleget küzdött azért, hogy együtt legyünk, aztán az egész már jött magától. Elég sokáig nem akartam házasságot sem, csak aztán jött Bobby... nem terveztük be, nem terveztem be, csak megtörtént és akkor már nem volt kérdés. Michael családja túlságosan konzervatív ahhoz, hogy csak úgy annyiban hagyják, hogy nem házasodunk össze. De azért Andrew sejtheti, hogy mindig is ott maradt a szívem mélyén, nem véletlenül volt meg az a kép sem és nem véletlenül tartottam magamnál, hiába volt Michael és jó eséllyel pont ezért is nem működött hosszú távon.
- Andrew... azaz Bradley... - még ezt is szoknom kell, hiszen ő nem emlékszik a nevére és ő maga javított ki nem rég is, hogy utóbbit használjam, mégis most úgy beszél, mintha én lennék a rossz, aki tovább lépett és aki... nem is értem. - Csak menjünk, egyelőre ez az egész nagyon hirtelen jött, neked pedig ott van az a nő nem igaz? - én most váltam el és már jó ideje pocsék volt a kapcsolatom Michaellel. Igen, ott van Bobby, de mi még csak nem is voltunk úgy együtt, hónapok óta külön szobában aludtunk, ő viszont épp csak nem rég jött el attól a nőtől, akivel... Azért ez az egész épp eléggé zavaros ahhoz, hogy most csak úgy hirtelen eldöntsünk bármit is a jövővel kapcsolatban. Természetesen találkozhat Sammel, csak alapoznom kell neki is ezt az egészet és jó lenne addig elrendeznie ezt az egészet azzal a Mirabellával. Távozunk hát, elköszönök odakint is, bár jó eséllyel a titkárnőm nem ért az egészből semmit sem, de nem most fogom neki elmagyarázni, az is biztos. Nem sok, kis séta csupán, amíg elérünk a kis cukrászdáig. Egy félreeső utcában van, olyan kis csendes és romantikus hely.
- Nem tudom, hogy ez változott-e, de itt mindig a meggyes-fahéjas varázslat volt a kedvenced. Azóta... ez változhatott? - elbizonytalanodom, hiszen lehet hogy az ízlése más lett, meg hát egyébként is ő maga is változhatott, talán már egészen más dolgokat szeret.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-03-14, 20:45

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Vagy.. ami rosszabb.. lehet, hogy neked is árthatna. Ha egykor szerettelek, akkor ezt nem akarnám. Tudod.. ő nagyon kemény akaratú, bármire képes lehet. Félelmetes, de túlságosan hálás voltam. – Vonom meg a vállamat, így visszanézve igen ostobának tűnhetek, de már ahogy telnek az évek, egyre tisztábban látok, nem véletlen, hogy Angliába akartam jönni, idehúzott a szívem, és már szabadulnék attól a nőtől, aki gúzsba akar kötni testileg és lelkileg is. Ül a szemében valami mélyeségesen sötét, és ez riaszt. Nem tudtam hogy auror voltam, de úgy tűnik, hogy valahol az ösztöneim igenis azt súgták, hogy tartanom kell tőle. Megadtam magamat neki, de csak eltűrtem, amiket velem művelt, túlzott élvezet nem volt benne.
- Ahha.. értem. – Azért itt nyelek egyet, mert még ha nem is voltunk együtt, de furcsa, hogy ő valaki máshoz ment így végül, akitől még gyereke is született, aki nem az én fiam. Lényegében akkor végérvényesen lemondott rólam, tehát már nem is akarna tőlem semmit, hanem csak a gyerekeinek él. Még ha le is számolok Mirabellával, nem Sandrin lesz a visszaút a szerelemhez. Azt a részét értem, hogy nem akart magányos lenni, de hogy még gyereke is született...
- És szerinted így van értelme? Mármint.. Szívesen leszek része a lányunknak, de a tiédnek nem kell. Továbbléptél, én pedig megértem. Nem akarnék mindent felforgatni. – Ettől függetlenül megyek vele, mert fogalmam sincsen, hogy mi lehetett a kedvenc helyünk, azt sem, hogy merre van, de majd kiderül. Végtére is valamennyire tarthatjuk a kapcsolatot, mint Samantha szülei, de többre nem biztos, hogy igénye van. Még akkor is, ha elváltak, idegen lennék én ebben a családban. Azért ráadom a kabátot, hiszen előzékeny vagyok, ez így természetes. Ezt nem tanították, csak úgy jön. Viszont olyan kellemetlen a helyzet, bár emlékeztem volna, akkor biztosan nem akartam volna így felzaklatni..




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-03-02, 10:24





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

- Hidd ezt én nem... akarom igazán tudni, a részleteket biztosan nem. - rázom meg a fejemet. Hogy ők most egy pár vagy sem, hogy szereti-e vagy sem... Persze butaság, hiszen meghalt úgy tudtam, ő azt sem tudta, hogy létezem, meg aztán nekem is ott volt Michael, de ettől még nem akarom tudni, hogy mit érez, vagy érez-e bármit is, hiszen rám nem emlékszik, tehát irántam nem érez semmit sem és talán már meg is változtam annyira, hogy újra nem is szerethetne belém. Nem tudom, és most valahogy erre nem is akarok gondolni, az is épp elég hirtelen ért, hogy itt van és életben van és Samnek is ezt majd el kell mondanom valahogy.
- Úgy érted talán... elintézné, hogy többet is felejts? - hiába lepődöm meg, igaza van, az a nő talán erre is képes lenne, ha egyszer egyébként is megtette már egyszer. Nem lenne túlságosan meglepő, de akkor is belegondolni, hogy valaki ilyesmire képes lehet. Ki tudja talán még tisztában is volt azzal, hogy Andrew kicsoda, talán tudta, hogy családja van, felesége és gyereke és nem érdekelte még ez sem. - Talán furcsa, de azért jól esik és érthető, hiszen az a nő valószínűleg átvert, elég hosszú ideig hazugságban tartott. - igen, érthető, ha most bennem bízik jobban és cseppet sem lep meg, hogy nem hinne már annak a nőszemélynek, sőt meg is nyugtat, mert akkor talán nem fog visszaszaladni hozzá kétségek között, hogy aztán újra valahogy elvegye az emlékeit és újra fogalma se legyen róla, hogy kicsoda is valójában és hová, kikhez tartozik.
- Nem... Bobby a fiam, a volt férjemtől. Alig egy hónapja mondták ki a... válást. - megvonom a vállamat, mintha egyáltalán nem is lenne fontos. Nem akarom, hogy sajnáljon. Ő meghalt, nekem muszáj volt valahogy tovább lépnem, de nem sikerült. Nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna. Michael talán a maga módján nem rossz ember, de nem is jó. Tudom, hogy voltak sötét ügyei, a családja pedig finoman szólva is elviselhetetlen, főleg amit most igyekeznek tenni, elszakítani a fiamtól. Nem szabad erre gondolnom, de biztosan el jön majd az ideje, amikor azon lesznek még inkább, hogy ellenem fordítsák, hogy olyasmikkel tömjék a fejét, amik miatt majd inkább velük akar lenni és nekem erre már előre fel kell készülnöm lélekben. Mintha az olyan egyszerű lenne...
- Végül is te voltál mára időpontra... jól van, menjünk. Beülhetnénk a kedvenc helyünkre, hátha felelevenít benned valamit... egy próbát megérhet. Az emlékeid ott lehetnek még valahol mélyen, csak... nagyon rejtve. - és talán van esély rá, hogy visszaszerezzük őket. Felállok hát és veszem a kabátomat. Nem akarok most előre gondolkodni, kár lenne olyasmiben reménykedni, hogy van még kettőnk számára esély, hogy netán ha emlékszik, akkor minden olyan lesz, mint volt, hiszen változott sok minden. Én is, valószínűleg ő is, történtek vele dolgok és azokat nem fogja elfelejteni, ahogyan én sem. Majd... meglátjuk.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-02-26, 21:27

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Nem mondom, hogy teljesen alaptalan a gyanakvásod. Tudod.. hálásnak kell lennem, amiért ápolt, de sose tudott igazán.. hatni rám. Megtanított mindenre, beszélni ismét, mozgásterepián segített, meg minden, és olyan egyértelműnek vette, hogy akkor egy pár is leszünk. Azok vagyunk.. De én.. Nem.. – Nehéz kinyögni, főleg ha ő a volt feleségem, hogy nem is szeretem azt, akit amúgy illene. Azt hiszem ez nem is így működik. Viszont ha nem haltam meg, akkor Sandrin még mindig a feleségem? Vagy ha halottnak lettem nyilvánítva, akkor automatikusan szétválasztják a feleket? Végtére is ez most mindegy.
- Ha egykor auror voltam, talán még most is menne.. Viszont csellel kéne, ha rájönne, hogy sejtek valamit, akkor lépéseket tehetne. Furcsa, hogy benned jobban bízok? – Mosolyodom el magamhoz képest egészen magabiztosan, mert jó érzés, hogy végre találok egy biztos pontot az életemben. Nyilván nagy fájdalmat okoztam Sandrinnak, hogy meghaltam, de most hogy újra látom, még emlékek nélkül is elindít bennem valami furcsa erőt, amelytől úgy érzem, hogy jobban tudok boldogulni.
- Bobby.. Hát persze, gondolom az új férjed. – Bólintok, nyilvánvaló, hogy ha ennyi idő eltelt, és nekem is van valakim, ő sem várhatott rám. Nem gyűl gombóc a torkomban, logikusnak tartom, mint ahogyan nem tehetünk arról, ami történt, felesleges lenne az önmarcangolás. Kedves nőnek tűnt a képe alapján, volt az arcán egyfajta szomorúság, most már értem is, hogy miért. Bárki is lett az új párja, szerencsés fickó lehet. Nekem viszont tennivalóm lenne, de a tanítást egy kevéssé el kéne napolni. Kérdés, hogy akkor Mirabellával mit kezdjek, hiszen konkrét terv kéne.
- Ez.. lehetséges. Különben miért böktem volna éppen rád? Mi a terved mára? Most nem akarok így visszamenni az iskolába, olyan tehetetlennek érzem magamat. Vedd a kabátod. Megyünk. Kérlek. Üljünk be valahova, és esetleg felvilágosíthatnál, hogy ki voltam. – Kisfiúsan bájos mosoly, mely csak úgy jön, ha akarom, ha nem. Én felállok, s várakozóan tekintetek rá, ügyemnek érzem letörölni azt az elkínzott érzést a pofijáról. Szegény, tényleg sajnálom..




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-02-12, 18:33





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

- Nem mondhatom azt, hogy biztosan átejtett, de mégis... ez szinte lehetetlen, hogy... csak véletlen. - tényleg nem akarom megbántani, de jelenleg nem tudok azért mindent tökéletesen átgondolni, amit mondok. Mégis csak arról beszélünk, hogy az a nő jó eséllyel eltitkolta előle a saját életét. Képes volt rá, hogy ilyet tegyen, csak mert valószínűleg magához akarta láncolni. Persze könnyebb lenne neki, ha azt mondanám nem gondolom, hogy szándékos volt, de még se tudom ezt tenni, mert igenis úgy gondolom nem volt ez véletlen.
- Hogy én? Nem is tudom... kérdőre vonhatnád, de nem tudom, hogy az tényleg hatásos lenne-e egyáltalán, hogy őszinte lenne-e. Még sem cseppenthetsz titokban a teájába Veritaserumot. - csak sóhajtok egyet és kínomban már elmosolyodom. Tényleg nem tudom mit kellene tennie, hiszen nem én keveredtem ebbe bele, hanem ő, de az biztos, hogy nem kellene annyiban hagynia a dolgot és tennie kell valamit, mert ez így nagyon nincs rendben. Az biztos, hogy ahhoz a nőhöz nem szabadna visszamennie, akárhol is van most, és bíznia sem benne. Ki tudja, hogy nem kezdene-e el magyarázkodni, és megpróbálná elhitetni Andrew-val, hogy az egész csak véletlen és ő se tudott róla. Azok alapján, amit mesélt még ezt is simán el tudom képzelni. Ki tudja, hogy egy ilyen nő mégis mire képes egyáltalán!
- Köszönöm, nekem... jelenleg Sam a legfontosabb és persze... Bobby. - na igen nem igazán részleteztem neki még a családi állapotomat, de talán érthető, hiszen nem akarom, hogy még akár sajnáljon is, hogy mennyire rossz nekem, amiért így egyedül maradtam. - Talán ez jó ötlet lehet, valamiért eljöttél ide, talán tudat alatt még ott vannak az emlékeid, csak valahogy... - elharapom a mondatot, mert félő, hogy ezzel megint csak azt a nőt gyanusítanám és azzal nem érnénk el sokat. Pedig úgy érzem, hogy igenis egyértelműen ő a hibás, valószínűleg ő tette és lehet hogy azóta is elnyomja Andrew emlékeit, hogy fogalma se legyen róla kicsoda és még eszébe se jusson.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-02-06, 19:17

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Ha igazad van? Legalább fenntartod a lehetőségét, hogy nem, ugye? De.. ő szeret engem, és most ezt kérdőjelezzük meg..? – Kérdezek vissza kicsit szemöldökfelvonva, mert még le is naívoz. Azért az számára is jelzésértékű lehet, hogy úgy fogalmaztam, hogy a szerelem egyoldalú, nem foglaltam bele magamat, persze ez jelenthet visszafogottságot is, nem biztos, hogy csak úgy ki akarok tárulkozni valakinek, aki rögtön bizonyítékkal szolgál, hogy a férje voltam. Az eddigi teljes életemet, az emlékeimet rúgja fel mindezzel. Még akkor is, ha az már eleve egy furcsa hazugságra épül.
- Tényleg nem tehettem mást, és köszönöm, hogy megérted. Most már képben vagyok, de azzal nem, hogy most mit is csinálhatnék. Ha auror voltam, biztosan vágott az eszem, most meg csak az jut eszembe, hogy tanárként mit tennék... A nyilvánvaló szigorú nézésnél itt többre lenne szükség. Biztosan lenézel, de igenis az érdekel, hogy te mit tennél? – Gondolkozom el egészen addig a pillanatig, míg észre nem veszem, hogy rajtam felejtette a tekintetét. Egykor szeretett, szerethetett, de most hogyan reagáljak a pillantására? Nem pirulok el, állom a tekintetét, noha belül azért nem kicsit gondolom érdekesnek a helyzetet, Mirabella sosem nézett így, hanem kicsit olyan fölényeskedő doktornő stílusban, talán ez is volt az oka, hogy igazán.. sosem volt meg felé a varázs. Sandrin eleve csinosabb, és kedvesebb jegyeket hordoz magán, talán ezért is kerestem meg éppen őt, úgy tűnik már tudat alatt is vonzott. De íme akkor a válasz, egykor nekem is nagyon tetszhetett.
- Rendben, akkor némiképpen elnapolom a tanítás megkezdését. Mivel ez az első évem, majd arra hivatkozok, hogy konzulensekkel kell tárgyalnom, ami ilyen formában még igaz is. – Bólintok, és elkezdek járkálni a szobában, mert tényleg nem ártana, ha fel tudnék bármit is idézni abból, ami korábban velem történt. Ismerem a felejtésbűbájt, de nincsen valami emlékezővarázs? Vagy olyan durva gyógyítal, amely képes helyreállítani teljesen az elmét? – Nem tudom, inkább újra kéne járni a helyeket, ahol együtt voltunk, talán akkor.. ha nincs jobb ötleted. – Vetem fel a lehetőséget, hátha a jó öreg déjá vu beindít valamit. Valamit, amit korábban elnyomtam, de itt van legbelül a kobakomban.. Úgy vélem, hogy egyenlőre a minisztériumot nem kéne bevonnunk, próbáljuk megoldani a helyzetet kettecskén. És nem hibáztathatom Sandrint, ugyanabba a hibába esett, mint én, elhitte, amit mondtak neki.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sandrin Delight
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 142

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-01-26, 20:37





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Bradley & Sandrin

- Te ismered azt a nőt, nem pedig én. - azt hiszem ezt kissé nagyobb éllel vágom rá a kelleténél, ami alapvetően nem szándékos, na de mit lehet tenni akkor, ha tényleg úgy érzem igazam van, ha tényleg úgy látom, hogy az a nő körmönfont módon elhitette vele, hogy neki ott a helye mellette. Igen el tudom képzelni, főleg most csalódottságomban, talán még haragomban is, hogy valaki képes volt ezt tenni velem, a családommal, a lányommal. Elvette tőlünk Andrewt csak mert... magam sem tudom, hogy miért, gondolom megtetszett neki.
- Nem is értem, hogyan hihetted el, hogy nem volt semmid és senkid sem, hogy miért nem gondoltál bele, hogy mi van, ha mégis, hogy... hogy miért nem akartál te utána járni, hiszen... - hiszen igen auror volt és tudom, hogy nekem már nem kellene azzal foglalkoznom, hogy mi az, ami volt, hiszen ezen már semmi sem fog tudni változtatni, de attól még kiborító a tény, hogy amíg én halottnak hittem őt, amíg azt hittük, hogy a családunk végleg széthullott most mégis kiderül, hogy ő mindig is életben volt, csak éppen máshol, valahol messze és nem találkoztunk, mert egy nő egyszerűen képes volt átejteni őt. Pedig talán mélyen ott motoszkált benne, hogy lépnie kellene, hiszen mindig is kiváló ösztönei voltak és azok nem változnak meg a miatt, mert elveszítette az emlékeit, vagy mégis? Vagy csupán az a nő ügyesen manipulálta és el tudta érni nála, hogy ne is akarjon ilyesmiken gondolkodni? - De igen, bemegyek veled a Minisztériumba, egyébként sem tudom, hogy ebben az esetben... egyáltalán mi a helyzet... velünk. - hiszen életben van és ő az efelől nincs is kétségem, viszont akkor még mindig a férjem, miközben én közben férjhez mentem és elváltam? Vagy azért, mert meghalt olyan, mintha elváltunk volna? Fogalmam sincs, hogy egy ilyen esetben mit jelent ez hivatalosan.
- Keresni? Téged? Azt mondták nekem, hogy meghaltál, én... mégis mit tehettem volna? - nem is tudom, nem merült fel bennem, hogy keressem őt, hiszen azt mondták azok, akik ehhez értenek, hogy eltűnt és végül, hogy meghalt, én pedig egyszerűen elhittem és kész. Egyébként sem vagyok auror, sőt még csak kalandvágyó típus sem, így aztán nem csoda, ha nem eredetem a nyomába. Egyébként is ott volt az életem, ott volt Sam, nem is tehettem meg, hogy reménytelen kutatással töltöm ki az időmet és nem vele.
- Igen őt... őt mi hoztuk össze és persze megértem, nem is mondhatom, hogy nincs hozzá jogod, csak egy kis idő kell, amíg ezt a megfelelő módon tálalom neki és a részleteket is. Ez... ez a nehéz tudod? - igaz, hogy Sam kicsi volt, amikor elveszítettük az apját, tehát érdemi emléke nem sok van róla, de ettől még nem lesz egy szívderítő esemény számára, ha kiderül, hogy az apjának sincsen róla, ezért nem szabad ezt elsietni, mert számomra az elsődleges a lányom és az, hogy ő ne sérüljön.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Egy anya azt is megérti, amit a gyermeke nem mond ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bradley Delight
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 39
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight 2017-01-24, 07:36

to Sandrin
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Most akkor azt akarod mondani, hogy egy teljesen magatehetetlen roncs megtetszett neki, és ennyi energiát beleölt, hogy a bábja legyen? Ez elég.. körmönfont, és gonosz tervnek tűnik. – Na jó, nem zárom azért ki, hogy így történt, mert sosem vonzódtam igazán Mirabellához, csak elfogadtam, hogy ápol, hogy segít, mert mégiscsak hálásnak kellett lennem. De elhitette velem, hogy ez így az igazi, és az ápoló lazán beleszerethet a kis betegébe, meg fordítva. Sorsszerűnek állította be, de egykori feleségem rávilágít, hogy talán ez túl mesterséges volt. Most már nem tudom, hogy kinek higgyek, amúgy is bizonytalankodó stílusomba még egy újabb szöget is ütött, de számomra ő is ismeretlen, olyan valaki, aki arcról picit ismerős. Itt ez a kép rólunk, olyan magabiztosnak tűnök rajta, és hát miért találna ki pont ő ilyet? Ha akarom, akkor ellenőrizhetem, főleg, ha auror voltam, annak nyoma kell, hogy legyen.
- Auror.. igen. Bejönnél velem a minisztériumba? Talán megtudom, hogy milyen munkát végeztem. Olyan hihetetlen, ezek szerint mégiscsak volt érdemi életem. – Rázom a fejemet. Hát hogy menjek vissza ezek után a doktornőhöz. Hogyan aludjak vele, ha tényleg igaz, amit Sandrin mond? Viszont ha meg nyíltan ellene szegülök, ki tudja, hogy mire lehet képes. Viszont a lelkiismeretfurdalás terhével sem egyszerű megküzdenem, végtére itt egy csinos, de megtört nő, akinek a férje, szerelme voltam, most meg úgy néz rám, mint egy darab mosogatórongyra, aki már közelében sem jár az egykori eszményi pasinak. Pedig ha a tükörbe nézek, kifejezetten csinosnak tartom magamat, sokak szerint még az őszülés is jól áll.
- Igen, talán így van. És te? Próbáltál keresni, vagy csak feladtad, és továbbléptél? – Na jó, ha eddig nem akartam belekérdezni holmi tapintatból, mégiscsak erőt vesz rajtam a férfiegó, valahogy ez a vérünkben van, hogy ha már el is távolodtam a szeretett nőtől, persze önhibámon kívül, vajon ő is megtette ezt, de tudatosan, vagy gyászolva, vagy.. tulajdonképpen mindegy hogyan? Most ő is eléggé lelki roncsnak tűnik, nem az a kimondott vidám stílusú, már akkor sem annak tűnt, amikor nézegettem a képét. És ha körbenézek, sehol egy férfifotó. Ettől még lehet befelé forduló, aki titkolja az intim dolgait.
- Szívesen megismerném. Talán már késő, hogy az apja legyek, de.. hátha ebből még kialakulhatna valami. Olyan szép.. tisztára büszke vagyok most rá. Őt tényleg veled hoztuk össze? Sosem gondoltam, hogy egyszer majd apa lehetek. - Na igen, Mirabella nem túl családias típus, inkább amolyan eltökélt, karrierista, nem érzelmes, hanem irányítós. Bólintok, hogy meséljen csak, és akár felkereshetünk pár helyet is, ahol együtt jártunk Sandrinnal, hátha beugrik valami. Talán furcsa lesz, de már ez az egész helyzet nagyon furcsa, kihátrálni viszont nem akarok belőle, mert nem véletlenül találkoztunk. Barátok még lehetünk, ha segít nekem.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Delight & Delight

Vissza az elejére Go down

Delight & Delight

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-