Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 22:31
Viviana Rennes



ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 15:05
Tim Roberts


ϟ Eileen & Gillian
  Yesterday at 13:18
Gillian Ollivander


ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 10:04
Seraphin McCaine
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Madeleine Eastwick
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Tim Roberts
 
Ivarn-vo Inor
 
Nox Djarum
 
Viviana Rennes
 
Rose-Neira Brooks
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38326 hozzászólás olvasható. in 3453 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Lupin & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-29, 21:56



Lupin & Nox







Hogy pontosan mi is lenne a célom? Valójában fogalmam sincs. Csupán a látszatát keltem annak, hogy legbelül teljesen tiszta és határozott elképzeléssel rendelkezem az este folytatásáról. De nem. Szerencsére nem. Nem teszek mást, csak sodródok egy kellemes ingerrel, melyet az előttem zavartan üldögélő férfiú adagolgat apró cseppenként számomra. És bár nem esik nehezemre az irányító fél szerepében tündökölni, olykor még az alárendeltében sem, igyekszem elérni azt a bizonyos alkoholszintet, amikor már egyikre sem lesz szükség. Ott mutatkozik csak meg a valódi vágy és szenvedély. Mondhatni, az alkohol a gyávák fegyvere. És a bátrak bukása.
No de, most, hogy megtudtam a nevét, ezzel máris túlontúl elhúzva a felesleges formaságokat, ideje hát, hogy elkezdődjék a cselekmény - és annak terelgetése. Improvizálok csupán, próbálom leolvasni mindazt, melyet Remus markáns mimikái magukban rejthetnek akár csak egy röpke pillanatra is, s ezeket felhasználva rutinszerűen próbálom megsaccolni mit is kellene mondanom neki, hogy kényelmesebben érezze magát - avagy kellőképpen feloldódjon. Úgy tűnik, ezen törekvésem eddig kétségkívül a sikerre hajaz, reméljük így is halad majd tovább.
- Természetesen. - Biccentek felé bájosan, és a már jól ismert, ravaszkás pillantással bólintok egyet Louis felé is, jelezvén, hogy tudja mi a dolga: amint megpillantja, hogy az úr poharának tartalma elfogyni készül, azonnal töltse újra - lehetőleg minél inkább észrevétlenül. Én pedig mindeközben csak finomakat kortyolgatok a saját kis italomból, maximálisan elterelve néhány frappáns mondattal a figyelmet arról, hogy a legkevésbé sem tervezem leinni magam. Elég hogyha úgy tűnik. S mire hajlandó lenne felmérni mindezt kedves partnerem, addigra már képtelen lesz rá. Hah. Kész szerencse, hogy nem szoktam szépfiúkat gyilkolni. Max ritkán...
- Hogy úgy... - somolygok a poharam mögött - ...nos, érdeklődés volt csupán. De szeretném, ha a szórakozás részében igazán, igazán jól érezné magát... - Enyhe bódultságot igyekszem éreztetni a hangomon, pajkos kis kacajokkal fűszerezem a mondandóm, majd felöltök egy huncut, hódító mosolyt, és ismét csak közelebb hajolok Remushoz, ezúttal azonban csak épp annyira, hogy két szép szemébe tudjak meredni. Olvasni akarok bennük, látni akarom mit rejtenek, és látni hogy miért. Uralni akarom a tekintetét, magabiztosan elzárni a külvilágtól, hogy figyelmének centruma ne legyen más, csak is kizárólag én. - ...remélem nincs ellenére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 42
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-23, 22:42



Nox

Fogalmam sincs, hogy mit is akarhat tőlem ez a nő, de azt hiszem, hogy igencsak csalódott lesz, hogyha a zsebemhez ér. No, nem azért, amit esetleg ott tapinthat, hanem amiatt, hogy olyan üres, mint a templom egere. Vagy hogy is van ez? Szóval hamar rájöhet, hogy ugyan van mivel, csak nincs miből elszórakoztatnom őt. (Sajnos) nem szórakozni jöttem ide szép hölgyekkel, bár azt hiszem, hogy már rám férne. Furcsa gondolatok rohanják meg az elmémet a nő látványára és közelségére, csábító ajkaira,nyakára és illatára. Egyre nehezebb koncentrálnom arra, hogy miért is vagyok, pláne ha még kapok egy pár pohár whiskey-t. Úgy tűnik ez az egy még nem elegendő, így a második is csakhamar lecsúszik a torkomon, hűvössé téve forró bensőmet. Fogalmam nincs, miért is tetszettem meg a nőnek, de kezd egyre egyértelműbb lenni, hogy valóban valami okból kifolyólag hozzám jött ide a pulthoz és tőlem akarhat valamit. Ezt az egyre több irigy pillantásból is kisilabizálom. Valami furcsa okból büszkeséggel és határozottsággal tölt el ez a tény, bár sejtem, hogy az elfogyasztott whiskey alkohol fokának is van egy kis befolyása ezekre az érzésekre.
Lágy csókot lehelve a nő illatos és sima kézfejére bemutatkozom, ugyanúgy keresztnéven, mint ahogy a hölgy tette. Érdekes és különleges név egy különleges szépségnek. Nem is csodálkozom. Bizonyára művésznév, vagy ilyesmi. Nem is tudom én miért a saját nevemen mutatkoztam be, de tény, hogy a nő elveszi a józan ítélő képességemet. Szerencsére a siker még nem 100%-os, így van még annyi figyelmem, hogy néha az asztalhoz pillantsak és ellenőrizzem: az ex-halálfalók (milyen röhejes név) még ott tárgyalgatnak és fogyasztják az italukat. Helyes. Talán ha elég részegek lesznek, lesz lehetőségem elkobozni az emléket. Már ha én nem leszek túl részeg hozzá... Ügyelnem kell magamra. Kicsit meg is szidom magam, hogy ne legyek már ilyen idióta FÉRFI, akit ennyire el lehet csábítani és ilyen könnyen, s gyorsan le lehet venni a lábáról.
- Csupán ha Ön is iszik valamit. Hogy is van? Csak az ökör iszik magában? - idézek egy régi mondást egy kellemes, titokzatos félmosollyal és remélem, hogy a nő is kér valamit magának. És azt is, hogy nem nekem kell fizetnem a végén... A kérdésére egy kedves bókkal válaszolok, majd mikor Nox közelebb hajol és szinte a fülembe suttogja a szavakat, elakad a lélegzetem és érzem, hogyan forr a vérem és hogyan száguld a nemtúl megfelelő helyekre a testemben.
- Maradjunk annyiban kedves Nox, hogy nem csupán szórakozni jöttem ide. - válaszolok titokzatosan, ám komolyan. A nő érezheti, hogy ennyire mégjózan vagyok, hogy nemfog belőlem kiszedni sokkal több információt. Ennyire még nem eredt meg a nyelvem. Még nem...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-23, 22:30



Lupin & Nox







Hiába, nem mindenki rendelkezhet olyan különlegesen megfáradt, már-már groteszk módra gyönyörű kisugárzással, mely első pillantásra képes lekötni a figyelmem. A szép test önmagában kevés, és még inkább szubjektív, így nem is kap nálam különösebb hangsúlyt. Kell az a bizonyos szikra, csak akkor tud elragadni a már jól ismert varázs. Épp mint most. Nem tudom mi fogott meg benne, azt sem tudom miért, de a legkevésbé sem vagyok meglepve. Nem vagyok sznob, nem vágyom a precíz tökéletességre. Én a jellegzetességeket gyűjtöm, melyek a lehető legkülönfélébb szélsőségekből táplálkoznak. Ez munkám talán egyik legizgalmasabb része.
Tisztában vagyok vele, hogy a férfinek esze ágában sincs fizetni értem. Nem azért, mert nem akar, hanem mert nyilvánvalóan alig akad nála néhány knút, nemhogy 70+ galleon velem pár órácskára a sötétített szobák egyikében. De nem is várok tőle ilyesmit, nem kívánom a végletekig kiszipolyozni őt, csak épp annyira, hogy abból neki is haszna legyen. Hogy ismételten fenn tudjam tartani tetteim önző és önzetlen jellegének törékeny egyensúlyát - ami az esetek többségében jobb szereti az előbbi vonás közelségét. Én viszont jobb szeretném most a kedves Remus közelségét, így hamarosan némi társalgást kezdeményezni sem vagyok rest, melyet természetesen tökéletesen megkomponált testbeszédemmel koronázok meg. Aprót biccentek a neve hallatán, elengedek egy lágy mosolyt, majd ismét szóra nyitom a szám.
- Igen, én voltam a tettes. Kér esetleg még egyet? Hát persze hogy kér. Louis! - Kopogtatok a pulton megjátszott türelmetlenséggel, fontos hogy kuncsaftom minél előbb elérje azt az alkoholos befolyást, mely mellett már nem lesz kedve a hátam mögé tekintgetni. Továbbra sem értem ennek a pontos okát, de hátha van már olyan állapotban, hogy megossza velem. Kellemes bókja hallatán pajkos mosoly ül ki a számra, és örömmel konstatálom, hogy valamelyest máris megeredt a nyelve. Pár pillanatig még bájos arcát vizsgálgatom, veterán vonásait, gyönyörű érdes bőrét, majd enyhe határozottságot erőltetek a tekintetemre.
- Ez igazán bájos. De mondja csak, kedves Remus, ha olyannyira szépséges volnék, miért pillantgat olyan serényen afelé a másik asztal felé? - Vonom fel kérdőn egyik szépen megrajzolt szemöldökömet, de inkább csak játékos kíváncsisággal, mintsem szemrehányóan. Valóban foglalkoztat mi dolga van errefelé, már csak azért is, hogy aszerint tudjam alakítani az eseményeket. Fontos, hogy ne legyen közöttünk harmadik tényező. Illetve, még most ne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 42
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-23, 22:04



Nox

Az irigy pillantást igyekszem figyelmen kívül hagyni, melyet a pultostól kapok. Sejtem, hogy már régóta vágyik, ácsingózik a szépséges hölgy figyelmére, de eleddig még nem sikerült megkapnia azt. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt szeretné... És szinte pontosan tudom, hogyan is szeretné, hiszen az én agyam és gondolatom többsége is ezen rugózik, mióta csak megláttam ezt a Hófehér Szépséget odafent a függöny előtt. Elsöprő vágyat érzek, hogy megtudjam mit rejt a függöny, de nem jár jól velem. Sajnos túlságosan racionalista és maximalista vagyok ahhoz, hogy a munkámat, a feladatomat és kötelességemet elhagyjam egy finom, édes csókért, vagy egy egyszerű bájcsevegésért. Ámbár elkalandozok, hogy ugyan milyen édes is lehet az a csók, mely soha nem lehet az enyém. Figyelem a függöny libbenését, majd a Szépséget, ahogy az emberek között a pulthoz sétál. Első másodpercben fel sem fogom, hogy miattam jött ide. Csupán úgy gondolom, a pultossal vált néhány szót. Ám mivel tőle kaptam az italt, néma kérdésemre legalábbis így válaszol a pultos, sejtem, hogy valóban tőlem akar valamit. Bármit is akarhat ez a szép hölgy, szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudom megadni (vagy megfizetni). Szomorú tény, de sajnos így van. Szégyellem magam, ahogy bőre puhaságát és simaságát nézem. Eszembe jut a tükörkép, a fáradt, fásult és sebhelyes arc, mely minden reggel bágyadtan köszönt a tükörből, hogy újult erővel túléljünk egy napot a teliholdig (vagy éppen a telihold után). Gyűlölöm és undorodom magamtól és eszembe jut, hogy meg sem érdemlem, hogy egy ilyen gyönyörű nő mellett üljek és elszívjam elő a levegőt. A figyelmemet egy darabig leköti a megfigyelt banda, akik vélhetőleg a halálfalók újult társasága. Manapság nem tudom hogyan nevezik magukat, de biztos, hogy nem így. Az túlontúl feltűnő lenne. Ahogy ez a hely is, de ez most nem érdekel. Kiszúrom az aprócska fiolát, amely valakinek valamely emlékét őrzi. Muszáj lenne megszereznem, de nem tudom képes vagyok-e elbánni a négy férfivel. Egyelőre azonban nem mozdulnak, így még van időm ezen gondolkozni.
Gondolkozni...
Ugyan hogyan tudnék egy ilyen szépség mellett? Most veszem észre csupán, hogy valóban itt áll mellettem az éteri szépség. Végignézem őt, persze csak úgy diszkréten, lágyan simogatom a bőrét tekintetemmel, majd a pohárra nézek, végül valamiféle enyhe kérdést próbálok kinyögni. Félre érti, de a nevét legalább megtudom.
- Örvendek, Nox. Milyen különleges név... - ejtem ki a nevét lágyan és kicsit furán. A nyelvemre valami Miss Akármi állt volna, de ha így mutatkozott be, hát nekem is illendő ugyanúgy.
- Remus vagyok. - hajtom le fejemet és ajkaimat lágy puhaságú kezére emelem és egy finom csókot lehelek épphogy érintve bőrét ajkaimmal, melyek talán még kicsit nedvesek és hidegek a whiskey-től.
- Önnek köszönhetem az újabb pohár whiskey-t? - kérdezem egy lágy, titokzatos fél mosollyal a szám szegletében. Tekintetem nem ereszti az övét, habár érzem, hogy azok a bizonyos pillangók hamarosan egyszerűen utat törnek a gyomromból a külvilág felé. De tartom magam, és habár enyhe zavar érződik rajtam, a whiskey lassan megoldja a nyelvem és a lágy félmosoly pajkossá teszi sebhelyes arcomat. Talán a kevéske fényben nem is vagyok olyan borzalmas.
~Ugyan Lupin, ne áltasd magad. Nyilván csak kuncsaftként tekint rád...~ suttog egy undok hang a fejemben, ám igyekszem lehalkítani azt a hangot, és a nő csodás hangjával helyettesíteni azt.
- Hogy lehetne ez csúnya hely, hogyha olyan szépségek töltik itt az estéjüket, mint Ön? - bókolok kicsit talán túlságosan is, és a mosolyom kicsit kiszélesedik. Egy fél pillantást a megfigyelt asztal felé. Még ott vannak, még ráérek. De mégis mit csinálok?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-23, 21:48



Lupin & Nox







Én volnék ilyen elvetemült szadista, avagy valóban ennyire élvezetes egy méltóságáért kapkodó fess fiatalembert fűzögetése egy puccos bár kellős közepén? Feltételezem az utóbbi, vagy legalábbis ebben a hitben ringatom magam. No nem mintha bűntudatom lenne vagy valami, lassacskán már arra sem emlékszem milyen az. Jó ideje homályba veszett már az a hideg űr, amely régen oly sokat tanyázott a gyomromban.
Valóban, a prostitúció szent szakmáját általában két dolog irányítja: a pénz és a pénz. Nem meglepő mód ez esetemben sincs másképp, azonban egy fontos tényező kiemel a többi lelkesen bólogató örömlány közül: a vagyonom. A pénz diktál, és mivel csillogó galleonjaim komplett hegységeket képeznek gringottsi széfem legmélyén, én megtehetem azt a luxust, hogy mást várok fizetségül. Egy kis kalandot. Egy kis szenvedélyt, vagy akár egy rejtélyt, valami újszerű szikrát, mely felpezsdíti végeláthatatlannak tűnő monoton életutam másodperceit. Tőle is ezt várom, a maga tüneményes meghökkenésével. De egyelőre még csak húzom az agyát. Egy picikét zongorázgatok az idegszálain azzal, hogy bár közvetlenül mellette állok, egy jó darabig rá sem hederítek. A pultossal társalgok, aki jómaga is régóta szemet vetett már rám, de ő is nagyon jól tudja, hogy sosem lehetek az övé. Hisz oda lenne a varázs, a fel-fel parázsló vonzalom, amely mindahányszor ott táncol a tekintetében mikor nagy ritkán fogom magam, és jómagam libegek el az italomért.
De ő sem tud ma este olyat mutatni nekem, ami miatt megérné feladni a szórakozásom, így ideje végre újdonsült áldozatomra koncentrálnom. Egy légies hajlibbentéssel fordulok oda felé, majd kecsesen kitámasztom a pulton márvány fehér könyököm, és egyenest a szemébe meredek. Mint egy tűhegyes nyíl, amely épp készülne átdöfni a koponyáját, azonban mégsem teszi, helyette inkább megsimogatja azt. A halszerű tátogás nem okoz különösebb meglepetést, bár a láttán elengedek egy kifinomultan csengő kacajt.
- Meglehet. Nox, mellesleg. - nyújtom kézcsókra vörös karmokkal ékesített kacsóm. - ...de mégis hogyan kerülhet egy magadfajta jókisfiú egy ilyen csúnya gonosz helyre mint ez? - Szavaimat igyekszem úgy hangsúlyozni, hogy minden egyes ütem simogatásként hasson rá. A kérdésemet kicsit közelebb hajolván teszem fel, már-már suttogva, mégis tisztán érthetően, kizárván ezzel a bódult tömeget. Közben persze figyelem ide-oda kalandozó, zavart tekintetét, mely úgy tűnik nem kizárólagosan rajtam összpontosul. Hmmm, ez talán megmagyarázza miért is van most itt. Nocsak-nocsak, újabb szálak kibontakozóban. Izgalmasnak ígérkezik az este.


A hozzászólást Nox Djarum összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-09-23, 22:34-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 42
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-23, 21:17



Nox

Az ital jól esően hűsíti forró, remegő kezemet. Fogalmam sincs, hogy ez minek is a jele. Menjek fel hozzá és... És ugyan mit kezdene velem egy ilyen nő?
~Ingyen semmit. ~ suttogja egy vékonyka hang a fejemben, amely túlontúl csalódott és ez meg is lep. Való igaz, hogy az ilyen nők még egy mosolyért is galleonokat kérnek, nekem pedig pont annyi volt, amivel az első italomat ki tudtam fizetni. Nem az én pénztárcámnak való ez a hely, és habár a Roxfortban természetesen kapok fizetést és szállás, a pénz legtöbb része elmegy a létfenntartásra. Ahogy lassan körbenézek, hogy ugyan ki küldhette az italt, meglátom a Fehér Gyönyörűséget, ahogy leszáll közénk, mint egy angyal, és az emberek szinte utat nyitnak neki a pultig. Döbbenten, szinte tátott szájjal figyelem őt, majd a pultos felé nézek, és kérdőn pillantok az italra, majd a közeledő nőre.
ˇ~Tőle van? ~ olvashatja ki a döbbent, hangtalan kérdést a szememből és csak egy flegma biccentést kapok válaszként. A pult felé tart, és egyszerűen megáll mellettem. A furcsa, árnyas sarok hirtelen már nem is olyan sötét, a gyönyörűsége szinte beragyogja a bár ezen részét és kissé aggodalmasan pillantok a megfigyelt banda felé. Ők is csorgatják a nyálukat egy darabig, de hamarosan visszatérnek titkos megbeszélésükhöz és egy fél pillanatig látom, hogy egy emlék üvegcse cserél gazdát. Nocsak... Olyannyira érdekesnek tűnik, hogy a megfigyelésből, a koncentrációból még a hölgy jelenléte sem nagyon ébreszt fel, egyszerűen csak valami lágy susogásként jut el éteri hangja a fejem, a tudat alattim hátsó zugába.
- Hé, Haver! Köszönd már meg az italt! - szólal meg a Louise nevezetű, és ez húz vissza a jelenbe, és ekkor veszem észre teljes mértékben, hogy a nő ott áll mellettem a pultnál. Döbbenten pillantok végig rajta, eláll a lélegzetem és beszívom édes illatát. Elszégyellem magam vérfarkasságom és sebeim miatt. Ám a pillantásától nem tudok szabadulni, így csak őt nézem és hogyha felém néz, csak tátogok, mint egy hal a parton.
- Ön... - a szó végén kérdő hangsúlyt alkalmazok, és csak bámulok, miközben a pohárra vetek egy pillantást. Igen a kérdés valahogy normálisan úgy hangzana: "Öntől kaptam ezt az italt, Kisasszony?"

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-23, 20:43



Lupin & Nox







Tényleg. Vajon hány és hány férfi és nő üldögélhet csüggedve a csicsás asztaloknál, tudván hogy soha nem lesz részük abban a megtiszteltetésben, hogy foglalkozzam velük. Haha, ugyan, csak vicceltem. Vagy mégse? Tényleg ennyire nárcisztikus volnék? Hát hogy is ne, fontos a megnyerő "prostimázs", ugyebár. Egy megnyerő, innovatív álarc, ami bár rendkívül törékeny, nincs közeg melyben összetörhetne. De vajon ki lakik alatta? Ki az, aki irányítja? Ezt talán még ő maga sem tudja. Mindenesetre nem ártana leszoknom róla, hogy E/3-ban beszéljek magamról, nem szeretnék önmagam előtt is bolondnak tűnni. Szó mi szó, amint véget ért a perzselő farkasszem köztem és a borostás férfiú között, kislányos pajkosságot öltve fordulok be ismét páholyom kényelmébe, egyfajta kínzó balladai homályt hagyva magam után. Igyekszem uralni a csábítás minden pillanatát, s úgy irányítani, hogy végül ő is sikerélményként élje meg - férfiúi büszkesége számlájára írva. Hisz csak így van értelme. Nekem ne mondja senki, hogy nem törődöm a kuncsaftjaimmal. Akit egyszer kiválasztok, abba egy röpke pillanatig beleszeretek, ideig-óráig magamba szívom jelenlétének minden kellemes fuvallatát, majd elengedem, mert tudom: a kötődés nem az én terepem. Ezek a kis emberadagok éltetnek.
Eltelt egy perc, eltelt két perc, és még mindig sehol senki. Azt vártam, hogy gesztusomnak hála kiszemeltem erőre kap majd, és kedve szottyan idefáradni, de úgy tűnik nekem kell megtennem ezt a lépést. Ismét felállok hát, finom mozdulatokkal leporolom kényelmesen feszes koktélruhám, majd drámaian arrébb libbentve székhelyem függönyét elmerülök az iszogató alakok tömegében. Már-már úsznom kell tekinteteikben ahhoz, hogy eljussak a kiszemelt pultig, a kiszemelt úrig. De nem zavar, sőt mi több, önelégült mosollyal teszem mindezt, szép, lassú léptekkel, pompázatos illatfelhőt hagyva magam után. Mégis pár röpke pillanatnak tűnik csupán, és máris a jól ismert pultos fiú néz velem szembe.
- Szép jó estét, Louis. Hogy vagyunk manapság? Kissé zaklatottnak tűnsz, netán felőröl a forgalom? - Kezdem a lényegtelen bájcsevejt, mely csupán azon célzattal pattant ki a fejemből, hogy még egy picit húzzam legfrissebb áldozatom agyacskáját. Hisz éppen mellette állok, de hiába, mintha nem is vennék róla tudomást. Érzem a testéből áradó hűvösséget, kabátjának enyhén dohos aromáját, ami titkon lenyűgöz, de a hatásért kell hogy cselekedjek, így egyelőre nemes egyszerűséggel ignorálom csupán. Az italból úgy is sejtheti hogy terveim vannak vele, addig pedig nem árt minden szemszögből megadni a módját. Hjaj, azt hiszem ezt sosem fogom megunni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 42
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-23, 20:15



Nox

- Hé, kér még egyet? - dörren a pultos nem túl kellemes angja a fülemben. Összekoccan az a maradék jég a poharamban és elcsodálkozom, hogy észre sem vettem, hogy mikor is ittam meg a pohár whiskey-t. Kellemetlen, hiszen többet nem akarok költeni, azonban még egy darabig jó lenne itt ücsörögni és figyelni a területet. Elhúzom a számat, és ismét a páholy felé pillantok. A tekintetünk összekapcsolódott a nőével, a szívem pedig olyan hevesen kezdett el verni, hogy azt se tudtam, lefordulok-e a székről, vagy tudom-e tartani magam. Nem értem, hogy mi ütött belém, pláne mikor a gyönyörű nő még kacsint is, majd egyszerűen megfordul és ott hagy. A törékeny tünemény hamar elfordul és besétál a vörös függöny mögé, én pedig úgy érzem, mintha az estémnek innentől kezdve nem lenne értelme és legszívesebben felállnék, és itt hagynám ezt a hozzám abszolút nem illő kócerájt.
~Dolgozol, Lupin! ~ figyelmeztetem magam, így egyszerűen sóhajtok egyet, és a pult felé tolom a poharamat.
- Bocs haver, de nem hiszem, hogy lenne esélyed. Persze attól függ, milyen tömött az erszényed... - veszi el előlem a pultos a poharat és úgy tűnik, mintha tényleg sajnálna. Vajon hány középosztálybeli férfi lógatja itt az orrát a pultnál, a páholyt vizslatva? Megcsóválom a fejemet és egyszerűen megvonom a vállam.
- Véla? - érdeklődök a férfinél, aki felnevet és megrázza a fejét.
- Ugyan Egyszerűen csak... dögös. - kacsint a férfi, majd elfordul és kiszolgálja a többieket. Egy darabig piszkálgatom az üres poharat, néhányszor még felpillantok a vörös függönyre, ami mozdulatlan marad. Sóhajtok, végül a helyet kezdem el fürkészni és ki is szúrok egy sötétebb asztalt, ahol meglátom az egyik keresett személyt. Innentől kezdve teljesen leköti a figyelmemet a megfigyelés, és csak akkor nézek fel, mikor a pultos elém csúsztat egy poharat.
- Azt hiszem szerencséje van ma este... Azanyja... Ki maga? - morogja irigyek a pultos, és nem is szól többet, csak morcosan elfordul. Én értetlenül nézek a pohárra, majd körbe, és a tekintetem valami furcsa reménytől fűtve fordul a páholy felé is...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-23, 20:00



Lupin & Nox







Hosszú, már-már mélabússá vált tekintetembe még azok a színpadon tomboló kerekded keblek sem lehelnek kedvet ehhez az éjszakához, de hiába, a munka az munka. Nincs más aki elvégezze. Azonban, talán, de csak talán, mégis csak akad valaki, akit érdemesnek találok arra, hogy némi figyelmet tulajdonítsak neki. Hosszú fekete köpeny suhan el az orrom előtt, alatta pár kellemesen kirajzolódó körvonallal. Csak épphogy megcsap az árnyéka, idelibben a alig észlelhető aromája, ami mégis oly jellegzetes, oly szerény, oly észrevehetetlen. És ez az, ami számomra a legérdekesebb. Milliónyi kényszeresen magabiztos exhibicionista között kincset ér az ilyen, ezt a kincset pedig meg kell becsülni. Szemem sarkából követem hát a sanda folt mozgását, s a sűrű lepel alól hamarosan egy bájos arc is kibukkan. Kíváncsi, céltudatos, mégis gyöngéd tekintet, beágyazva pár halovány szarkaláb közé. Szél borzolta haj, kissé ziláltabb borosta. Micsoda lenyűgözően precíz tökéletlenség. Egy határozott kézmozdulattal intem le az éppen rám várakozó férfit, aki csalódottan fordít nekem hátat. Eldöntöttem kit akarok. Épphogy csak kecsesen kihúzom magam, kortyolok egy lágyat ízletes vodkámból, máris érzem magamon azt a rideg, megbúvó bizsergést, mely összetéveszthetetlenül annak a jele, hogy valaki mélázva pihenteti rajtam tekintetét. Valaki, akiről tudomást vettem. És valaki, aki felé most olyan hirtelenséggel irányítom saját szemeim, hogy a lendülettől akár még hátra is eshetne. De tartom a szemkontaktust. Keskenyre húzom szépen kirajzolt szemhéjaim, tekintetembe beleágyazok mindent, mely ahhoz kell, hogy érzékien megragadjam a még zsenge vonzalmát. Látom benne az újszerű rajongást, mely minden más kalandot elsöpör. Ami valljuk be, megnyugtat, mert ezt általában nekem kell előcsalogatnom. De most nem, most különös módon nem. Ideje hát kihasználni. És hogyan is bírhatnám őt tettvágyra? Hát úgy, hogy egy ravasz félmosoly, valamint egy pajkos kacsintás kíséretében sarkon fordulok, és a következő pillanatban már ismét hangszigetelt páholyomban pihentetem polírozott popsimat. Elég csak ránéznem balszélső testőrömre, és már tudja is, hogy kinek kell egy italt közvetítenie. Annak ott, annak akit úgy hívnak: Lupin. És most kezdődhet a visszaszámlálás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 42
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox 2016-09-23, 19:36



Nox

Sajnos attól, hogy az iskola és a tanév elkezdődött, a rendi feladataim nem szűnnek meg, így a mai hétvégét London egyik igen kiemelkedő bárjában töltöm. Sajnos nem engedhetek meg magamnak ilyesmit, de a Rend tagjai kisegítettek néhány galleonnal, így eliszogathatok a bárban egy pohár italt, amíg a feladatomat teljesítem.
Egyszerű fekete dísztalárt viselek, amin habár látszik, hogy nem a legjobb szabóktól való, azért a középosztálybeliek nem vesznek észre rajta semmi különlegeset. Nem igazán mozgok otthonosan az ilyen klubokba, de remélem, hogy nem fogok egyből lebukni. Megfigyelni jöttem ide, természetesen a varázslókat. Állítólag működik itt egy ex-halálfaló rend, ezt jöttem most kideríteni. A fülesünk nem volt valami megbízható, igazából csupán néhány galleonért suttogta el ezt az infot, így nem árt kivizsgálni az ügyet. Belépek, majd kalapomat a szemembe húzom, biccentek az ajtónál állóknak, végül a pult egyik sarkába húzódom. A pult szélénél ül le, szinte belemerülve a sötét árnyba, ami azt a részt lefedi és egy pohár whiskey-t kérek, szinte hangtalanul, elsuttogva a kérésemet. Nem hívom fel magamra a figyelmet, ám ahogy körbenézek, a fenti páholyban megpillantok egy hófehér szépséget. Az életemet nem nagyon teszik ki a nők, annyira nem foglalkoztatnak, hiszen tudom, hogy nem adhatom meg nekik a 10%-át sem, amit kívánnának. Ilyen átokkal, ilyen élettel és anyagi háttérrel. De ez a Szépség...
Nem tudom levenni a tekintetemet róla, és szememben valami furcsa vágy villan meg, azt sem tudom, hogy hogyan is váltotta ki megjelenése ezt a furcsa, mardosó érzést a testemben. Szinte vágyom rá, akarom, hogy rám pillantson, és ha felém néz, fogva tartom a tekintetét. Egy pár pillanatig biztosan...Ahogy az italomra nézek, a jégkockák már csupán árnyékai önmaguknak, épp hogy összekoccannak és kicsit elszégyellem magam, hogy ennyire lekötötte a figyelmemet a Hófehér Szépség. Néha még felpillantok oda, hátha ismét találkozik a tekintetünk, de kortyolva a hűvös italból igyekszem a feladatomra koncentrálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Lupin & Nox 2016-09-23, 19:13



Lupin & Nox







Hol volt hol nem volt, bárcsak ne lett volna. De ott volt, bizony, ott ült a szent helyén, a pici kis puccos páholyában. De hogy ki? Hát én. És ki szerint? Szerintem. Való igaz, hogy ezen létsík finoman szólva sem tartozik a kedvenceim közé, de hát ha egyszer ide kényszerített az az átkozott univerzum... Akit egyébként imádok meg szeretek meg minden, hiába egy ordas ribanc, valahogy a maga végtelenül sajátos módján olyan végtelenül lenyűgöző. De lehet hogy csak azért gondolom ezt, mert éppen nincs dolgom, mint egy elegáns cigarettával a kezemben kecsesen ücsörögve firtatni a lét valódi értelmét. Pedig úgyis tudjuk hogy nincs neki. Vagy van? Á, kit érdekel, kell még egy vodka. Lágy mozdulatokkal intek is az egyik mellettem tornyosuló húst... öm izé testőrömnek, elvégre ki vagyok én hogy megmozduljak a saját italomért (hah). Talán egyszer mindenkinek meg kellene tapasztalnia az érzést, amely a luxus finoman simogató esszenciája képes nyújtani a legcsekélyebb erőfeszítésnek még csak a szikrája nélkül is, de bizonyára nem az én feladatom mindezt megtapasztaltatni velük. Hisz oly sokan állnak sorba... Oly sok úr, oly sok hölgy és egyéb. Oh, jut eszembe, lássuk is az új felhozatalt. Az a vén szuka úgyis kéthetente tölti a tárat, egyetlen szerencsém hogy engem nem ő pénzel, hanem én pénzelem a tulajt hogy itt lehessek. Van egy magasztos hangulata, kétségkívül, már-már egyfajta etalonként szolgálhatok a felnövekvő prostinemzedékek számára. Lássuk csak... Kecses csípőringásokkal teszek pár lépést páholyom vérvörös függönyei felé, épp csak annyira, hogy frissen szermányolt italom társaságában tudjam észrevétlenül szemlélni a műsort. Hmmm... Csinos lábak, szép cicik, édi pofik... De hol a lendület? Hol a szenvedély? Hol van az az elhivatott szikra, amely jelezné, hogy nem csak újabb összetört lelkeket nevelgetnénk? Ó jaj Madame Gäteu, ismét csalódást okoztál... Sebaj, koncentráljunk inkább a kuncsaftokra. Millió emberi szempár kacsingat rám odakintről minden áldott percem, mégsem látom bennük azt, amitől úgy érezném szívesen foglalkoznék velük... Hát nem kényelmes szerep? Még el is dönthetem kinek engedem meg hogy fizessen a társaságomért. Hah. Nevetséges. A lehető legjobb értelemben. Mégis mintha olyan üressé vált volna... De talán ma ismét rám mosolyog majd a szerencse.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lupin & Nox

Vissza az elejére Go down

Lupin & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Remus John Lupin

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Aranyvarjú-