Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:20
Alicia Geller

ϟ Ninon Delacroix
  Yesterday at 14:23
Ninon Delacroix

ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 14:07
Cody Armstrong

ϟ Zeneajánló
  Yesterday at 10:57
Audrey Jensen


ϟ Nox Djarum
  Yesterday at 10:50
Megan Smith
A hónap posztolói
Graves Matlock
 
Cody Armstrong
 
Georgiana Findley
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Elijah Crowfield
 
Luna Lovegood
 
Calista Merrick
 
Seraphin McCaine
 
Statisztika

Összesen 564 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: River

Jelenleg összesen 32842 hozzászólás olvasható. in 3070 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Gerard & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-09-24, 10:05


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Nehéz most megtalálnom önmagamat, ezért inkább nem is keresem. A lüktető pulzálás közepette átfut rajtam a gondolat, hogy ki is vagyok hirtelen, és mit keresek a földöntúli szépségű angyal karjaiban, de már a saját nevemet sem tudom. Ösztönlénnyé zsugorodtam össze, akinek most legfőbb, sőt, egyedüli éltető eleme a kéj, amit a gyönyörű táncban élhetek meg, méghozzá tabuktól mentesen, teljesen átélve, birtokba véve a karcsú test minden porcikáját, mintha csak egyedül az enyém lenne mindez, s a világ körülöttem forogva ehhez az egyetlen pillanathoz vezetett volna minden, okozati összefüggésekkel kikövezve idáig az utamat. Hogy most vágytól elfúlva, megrebbenő pillákkal kapaszkodjak, s fogjam a hófehér hátsót, rábukva a formás keblekre, olykor bizony az ajkaim közé kapva a rózsaszín bimbók egyikét, vagy néha váltva a másikra, édes nektárként nyelve a saját nyálamat, hiszen a nő bőrének érintése tovább fokozza a vibrációt, amitől újra keményebbé válok, hogy ha ez egyáltalán lehetésges. Már a nevét sem tudok felidézni, az arcára nem tekintek fel, mert tudom, hogy ő a megváltó, akire mindig is vártam, vágytam. A hangját azonban hallom, s a kéjes zihálása gyorsabb, vadabb tempóra sarkal, amelyből már nincs visszaút. Fogalmam sincsen, hogy lehetőség van e ismétlésre, de hogy meg se moccanok más irányba, hogy egy új pozicióban essünk egymásnak, az bizonyos. Jó ez így, megkerülhetetlenül száguldunk a beteljesülés felé, és csak a tudatom legmélyén kerül kérdésre a dolog, hogy vajon mi történik akkor, hogy ha pusztán a saját kielégülésem történik meg, az övé nem? Gyorsan elhesegetem a gondolatot, ő azért született, hogy mi ketten egyesüljünk. Vad morgással tépem magamhoz a derekamra kulcsolt combját, s egyetlen utolsó erőteljes lökéssel hagyom, hogy kitörjön a vulkán, amelyben már aligha van közreműködésem, csupán a lélegzetemnek van még annyi ereje, hogy ne kapjak minimum szívrohamot, ám a jótékony ájulás pillanatokon belül sötét leplet von a szememre.








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-08-28, 16:41



Gerard & Nox







18+

Talán ha nem vakítana el engem is a gyarló szenvedély, ha nem adnám át magam időről időre egyre jobban és jobban a földöntúli kéjnek, elgondolkodnék azon, kivel is van dolgom. A préda mivoltja alapesetben feltérképeznivaló kincs, jelen helyzetben viszont nosztalgiának minősül majd, hisz biztos vagyok benne hogy miután eszményi kalandunk véget ért, beférkőzik az agyamba a gondolat: ki ő? Ki az, aki legbelsőbb énjeinek egyikét tárta most elém, még ha nem is önszántából? Ki az, akinek kegyetlen tudatossággal szabadítottam magamra titkolt vágyainak egyikét? Aki kiéheztett vadállatként egy csapásra, önkívületében söpörte végig kínzó gátlásait, hogy végül tulajdon testemben landoljon. Kissé drasztikusabban mint vártam, de sebaj, sebaj, mi több, energikusabb folytatásra sarkall.
A lágy nyögések részemről sem maradnak el, néhol egyenest a feltüzelt sóhajok közé emelkednek, hűen kísérve a bizsergető érzést, mely lassan az összes erogén zónámból egyformán fakad. Egy pillanatra lassítok a tempón ahogy tejfehér kebleim is terítékre kerülnek, partneremről ez azonban korántsem mondható el. Én voltam aki látszólag menedékre szorult, mégis én kínáltam azt, gyógyírként tündöklő testem formájában, egy bizonyos pontja számára, melyet bolond lennék kiszakítani magamból. Lágyan mellkasához simulok, majd legalább olyan finoman felegyenesedek, piciny vörös sávokat hagyva karmaimmal lüktető mellkasán. Vágytól bódult tekintettel meredek a rögtönzött mintára, majd vállát megragadva húzom fel magamhoz felsőtestét. A megfeszült izmok, a menekülő verejték, a forró lélegzet s bőrének lágy tapintása mind mind az örömömet szolgája. Lábaimat átkulcsolom derekán, s tarkójába kapaszkodok, egy pillanatra sem fosztva meg férfiasságát bejáratott hátulsó bájaimtól, míg buján melleim közé kényszerítem enyhe pírben úszó orcáját, alig egy lélegzetvételnyi időt hagyva csak az alkalmazkodásra. Szegénynek amúgy sem jut sok mostanság, holott szapora légzése más igényeket sugall. Közel a csúcs, s én kész vagyok fogadni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-07-21, 06:06


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

A szisszenést szinte alig hallom, csupán fészkelődök, hogy mindketten megtaláljuk azt a szöget, amivel nagyobb felül érintkezhetem a belső szféráival. A legtöbb lány nem hagyná az ilyesmit, de lássuk be, ha kicsit is a tudatomnál lennék, efféle perverzió aligha jutna eszembe. Na nem mintha nem lett volna már benne részem, de ritka csemege az ilyesmi, nem egy vadidegennel játszaná el az ember. Kivéve ha teljesen ki van ütve, és a titkolt vágyai teljesen fel vannak szabadítva. Legbelül talán erre vágytam volna? Most ez se nagyon hatol el a tudatomig, egyszerűen így sikerült, s akkor már kéjes nyögéssel lökök egyet ismét felfelé, hogy mélyebbre jussak. Érzem a helyezkedését, ám cseppet sem tűnik úgy, mintha megingott volna a magabiztossága. Sőt, ahogyan rám feszül, s átadja magát az érzésnek, tudom, hogy az ismeretlen angyallal most eggyé válunk, hogy kéz a kézbe jussunk el a tüzijátékig. Rámarkolok a formás hátsóra, amelynek titkos kincsét tártam fel, s a másik kezemmel miután nem is kell túlzottan kapaszkodnom az egyensúly megörzése érdekében, előlről kezdem simogatni a lábai között. Talán így időnként bepréselődik a tenyerem a kettőnk között lévő alig résbe, ez mégse zavar, olykor lendületbe kapcsoló ujjaim szünetet tartanak, máskor pedig szaporán járnak, hogy a rózsaszín vájatot is simogassam, amelynek belső megtapasztalása ezúttal kimarad. Vagy pózt váltana a drága idegen? Nosza rajta, keménységem nem jelenti azt, hogy máris kidőlnék a csúcs közelségében. A nő körző mozdulatai alapján rodeobajnoknak is elmehetett volna, egyre hangosodó zihálásom nyögős morgásba megy át, ahogyan előrehajolva az ajkaim közé veszem az egyik keblét, mintha csak gyermeki vágyak is élednének belőle. Bármi is volt a porban, amelyről nem tudok, alapjaiban változtatja meg az amúgy kisfiúsan cserfes, visszafogottan csábos stílusomat. Elengedem a gyeplőt, és hagyom, hadd száguldjunk.








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-06-29, 20:09



Gerard & Nox







18+

Egy halk szisszenés kíséretében harapok alsó ajkamra. Számítottam rá, mégis váratlan, ám annál kellemesebb meglepetésként ért. Gesztusaim egy pillanatra alábbhagynak, mondhatni időt kérek, majd egy kéjes sóhajjal jelzem a teljes ellazulást. Mindez persze épp hogy csak egy pillanatot ölel magához, a lendületnek legcsekélyebb morzsája sem vész kárba. Sőt mi több, most, hogy bekövetkezett a várva várt érintés, az áhított magasztos egyesülés, jöttével a túlvilágra küldte a gátlások utolsó szikráit, melyek bár nem bennem dúltak, mégis úgy éreztem engem hátráltatnak. De ezeknek immáron nyoma sincs, sehol egy kósza kétely, csak a nyers szenvedély. S most, hogy irányító szándékom közel sem olyan egyértelmű mint eddig, részben áldozatkész áldozatként élvezhetem a produkciót, részben csendes bábmesterként - hisz hiába, a dominancia csupán állapot, egy múló szeszély, származzon az bárkiből vagy bármiből, mindig kell legyen valaki vagy valami, hogy uralmat gyakoroljon fölötte.
Elegendő volt ez a pár pillanat, s mondhatni pórázt adtam az ördög kezébe, ki nem rest megbüntetni mindazért a pimaszságért melyet ezidáig tettem. De megalázni nem fog, azt nem hagyom - noha módszereim messze felülkerekednek egy szende kis tiltakozáson. Továbbra is kecses csípőmozgással kényeztetem büszkeségét, a különbség csupán annyi, hogy amaz immáron belülről kényezteti márványszín fenekem. De nem bánom, ugyan miért is bánnám? Merész kezdés merészebb folytatást sugall, messze még az a bizonyos csúcs, melyen érdemes abbahagyni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-05-27, 08:38


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Ha egy kicsit is tudatában lennék, hogy mi történik velem, már régen meghátráltam volna, hiszen hiába vagyok oly csinos csábító, legbelül igenis elveszett kisfiúi jellemmel rendelkezem, akinek a másik lelke legalább olyan fontos, mint a külseje, ha nem fontosabb. Nem véletlen, hogy az iskolában tett kalandozásaim a lányokat illetően legtöbbször nem is a testiségről, hanem a magány feloldásáról, a közösen eltöltött minőségi időről szóltak.. Ha valaki csakis a húst látta bennem, hát lányos zavarral mondtam nemet, ahogyan Maya vagy Jenine kezdeményezésénél. Ez a mostani ellenben teljesen más. A fehér por semmissé tesz minden ellenállást, s úgy cselekszem, mintha mindig is az lett volna a természetes, magától értetődő, hogy az angyal, aki meglátogat, védelemre szorul, így nekem egyetlen dolgom van, hogy szeressem, kényeztessem. Nincsenek emlékek, jövőkép pedig végképp nem. Csakis a most létezik. A fülledt, buján átizzadt szobában csakis ketten létezünk, lüktető vággyal taszítva egymást az elkerülhetetlen végzet felé. Nem tudom, hogy mivel érdemelhettem ki, hogy a törékeny teremtés pont az én védelmemet kéri, hiszen nem vagyok harcos, sem pedig auror. Csak egy bankár, aki a csinos reklámmosollyal mindent elintéz, és közben hozza azokat a számokat, amiket a gringotts-i koboldok örökösen elvárnak, mintha lehet hosszátávon fenntartani az újabb és újabb ügyfélvadászatot. Ezúttal viszont se munka, se stressz. Csakis az ösztönök tánca. Beharapott ajakkal nyögök, hogy miután kinyitottam a szemem, ismét megszemléljem magamnak a tüneményt, aki elszakad a férfiasságomtól, hogy immár ő is megszabaduljon az utolsó ruhadaraboktól. Adott a késztetés, hogy odanyúljak a kebleihez, s ő készségesen foglal helyet az ölemben. Nehéz itt már várakozni, hiszen amint fészkelődni kezd, ösztönsen döfködő mozdulatot végzek, amint rámsimulva kezd ringatózni. Ha azt várja, hogy feltámadjon a bestia, nincsen nehéz dolga. Ám az ágyéka helyett a dörgölőző hátsó köt le jobban, így ahelyett, hogy magamra húznám a jól megszokott módon, szétfeszítem a gömbölyded popsit, és egy jól irányzott mozdulattal szakadok be a művészbejárón. Akár hagyja, akár nem. Alapesetben ritkán jutna ilyesmi eszembe, de mint tudjuk, ez korántsem a józan állapotom..








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-05-21, 22:55



Gerard & Nox







18+

Ellenérzésnek immáron nyoma sincs, a színpadias gátlások is csupán a várakozás vágyjátékát késleltetik, egyébként semmi jelentőségük. Hisz ugyan, melyik karakán férfiú mondana megálljt némi kényeztetés után, mely szent szerszáma felé irányul? Nos, nem az, akit előtte jól bedrogoztak. Be bizony, olyannyira, hogy kettőnk afférja vészesen távolodik a fizikai síktól, testünk az egyetlen, mely visszaidézi lényegi valónkat ebben a mámoros hallucinációban. S noha partnerem nincs is épp a helyzet magaslatán ami a józan ítélőképességet illeti, teszek róla, hogy más szempontból viszont egyenest a csúcsra juttassam. Pont úgy, mint most nyelvem hegyét, csak egy kicsit másfélére. És ha már ilyen könnyedén átterelődtünk a tettek mezejére, ideje némileg sürgetni a szálakat, nem volna jó ötlet idejekorán lelőni - jobban mondva ellőni - a poént, ugyebár.
Így hát fájó szívvel ugyan, de pár percre eltávolodok kéjes örömének forrásától, de aggodalomra semmi ok, ez csupán némi megkomponált incselkedés.
Felegyenesedek, térdről talpra pottyanva szemlélem egy darabig a tettre kész ifjút, majd lágy mozdulatokkal hámozom le magamról mindazt, ami ezidáig akadályt jelentett. Vörös bársonybugyim egy pajkos mosoly kíséretében landol egyenest a feje mellett, s hogy renegát rúdtáncos énemet se hagyjam ismét cserben, némi kellemes csípőringást is adományozok mellé - pusztán pimasz játszadozás gyanánt. S ha már idáig eljutottunk, egy rögtönzött öltáncot sem vagyok rest adni - lássa kivel van dolga.
A céltudatos ragadozó kecsességével kúszok ismét fölé, épp csak annyi időre, hogy egy lágy csókkal illessem alsó ajkát, majd így, még mindig vezetőként diktálva a tempót, feszes szeméremdombján foglalok helyet. Nem, még nem ott, vagy azon, amin várta, de kétségkívül arra megy ki a játék. Most még azonban csak hófehér popsim az, ami egy-egy finom csípőmozdulat közepette lágyan érinti a megmeredt pontot. Tekintetem mindeközben egyenest az övébe fúrom, át a bódult homályon, a tomboló ösztönök tengerén, keresvén azt a színtiszta, nyers vágyat melytől a kiteljesedést várom: azt akarom, hogy bevaduljon, hogy már-már egy szeszélyes minotaurusz benyomását keltse, hogy megmaradt láncait letépve magáról sürgesse az égető folytatást. Ha kell, órákig csak hergelni fogom, de mint tudjuk: előbb vagy utóbb, de úgyis elérem a célom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-04-22, 06:18


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Ahogyan telik az idő, a maradék ellenállásomat is teljesen felőrli a különös por, amelynek bizonyára az volt hivatott a hatása lenni, hogy minden korábbi, hozzám tartozó érzést kiírtson, s engedelmes, vágyakozó fenevaddá változtasson. Ez be is következik, naív gyanutlanságom vezet a csapdába, hiszen eddig ura voltam az életemnek, a bulikon szolídan vettem részt, s Lavender is csupán az iskolai bulákat fűztem be ipari mennyiségben, ott is lényegében a közös élményre törekedve, semmint a csábítást alapul véve. Ez lehetett az oka, hogy fel sem merül, hogy a hölgy, akit az ügyfelemnek hiszen, sötét tervekkel állt volna elő, holott ez még mindig nem gyilkosság, vagy hasonló véres tett, ez pusztán szex, abból pedig minden bizonnyal a valaha volt egyik legkielégítőtt, ám a módja.. ha tudnám biztosan kézzel-lábbal tiltakoznék, így viszont kavargó tekintettel várom, hogy a maradék ruhanemű is lekerüljön róla, éhes mozdulatokkal húzkálom a bugyit, remélve, hogy mielőbb kilép belőle, ám az angyalnak másféle tervei vannak. Ha eddig kivárt, hogy döntsek, most megteszi helyettem, s fölém hengeredik, hogy a nemlétező fizikai fölényt használva tovább irányítson. Végighengeredek az ágyon, ráfogva a tarkójára, épp csak annyira, hogy még legyen mozgástere, s lágyan cirógatom, mintegy kapaszkodónak használva. Zihálva fogadom a csókjait a mellkasomon, félő, hogy ha most én nyalnám végig a testét, minimum felrobbanna a szívem a visszafojtott levegőtől. Legombolja a nadrágot, s gyors mozdulattal szabadít meg az alsómtól, megemelkedő csípővel segítem a munkáját, hogy a bokámhoz lenyúlva a zoknimat is lerúgjam, cipő már rég nincsen rajtam. Ő vajon miért ennyire túlöltözött még mindig? Elhaló sóhajjal dőlök el, ahogyan az ajkai közé veszi a lándzsát, amely már most is harcra kész. Elalélva nyögök fel, érzéki remegéssel követelve a folytatást..







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-04-13, 17:37



Gerard & Nox







18+

Hogy őszinte legyek, nem is tudom már, mi az, ami jelen szituációban ténylegesen lázba hoz. Persze szó sincs rideg megfásulásról, ez csupán a bőség zavara: a taktikai csoda, az elém táruló maszkulin gyönyör varázsa, no meg maga a kéjes élvezet, végtére jómagam is csak emberből volnék. S a tudat, hogy a bódult magányból épült keserédes gyönyör odáig fajult, hogy immáron test a testnek feszülve szólítjuk a csodát, őszintén felvillanyoz.
Én azonban, partneremmel ellentétben teljes valóm tudatában tapasztalom meg mindezt, s már önmagában motivációval kecsegtet a tény, jobban mondva a jelenség, mely elönti az elmém, mikor Gerard vágyaktól ködösült tekintetébe meredek. Talán pontosan ezért; talán elkorcsosult tudatomnak ennyi vigasz jutott csupán: a kijátszott, mégis magára hagyott préda, amely bár a millió út közül a szabadságén lépked, valahogy mégsem ő volt az, aki odajuttatta magát. De ugyan mit ér a gyötrő hűség az ilyen páratlan lehetőségek mellett...
Itt vagyunk hát, lassacskán közös aurán osztozkodva, a peremén annak, ami hamarost be kell hogy következzen, és bár nem kenyerem sürgetni az eseményeket, érzékelvén a tétova zilálást jobbnak látom eloszlatni minden felmerülő kételyt, még ha csak a részeges homály szülte is őket. Nincs most itt helye a bizonytalanságnak, amit egy villámgyors, mégis kecsesnek ható pózcserével igyekszem tálalni. Immáron én vagyok az, aki az ütemet diktálja, még ha csak röpke pillanatok kérdése is, hogy meddig. Vékony lábaimmal magam alá taszítom a robusztus férfitestet, határozott lovagló ülésben foglalok helyet meredező büszkeségén - ami ugyan még mindig egy-két textília oltalmazását kell hogy elszenvedje, ezen hamarosan változtatunk. Lágy csókkal illetem ajkait, majd gyengéd lökéssel érem el, hogy hanyatt fekve várja tovább a megérdemeltnek vélt katarzist. Közelebb hajolok íves kulcscsontjához, beszippantom bőrének sajátos zamatát - azt a már jól ismert, kesernyés, férfiúi bájt. Apró csókokat hagyok zakatoló mellkasán, feszes hasizmain, s hagyom, hogy szabadon lengedező hófehér tincseim kényeztetően simogassák mindazt, amit ajkaimmal már magam mögött hagytam. Csípőmmel finoman haladok hátrafelé, kezeim elérték a várva várt pontot. Egy utolsó lágy játék nyomait hagyom ott szeméremdombján, s térek át az istenverte gombra, melyre pillanatnyilag a világ minden feszültsége borul. Hiába, másodpercek tört része csupán, s már ott sincs a helyén, szabad utat engedve ujjaimnak, amint idegőrlő lassúsággal hámozzák le mind a cipzárt, mind valamelyest a nadrágot Gerard ezen becses tájékáról. Elégedettség csillan tekintetemben, látván az alsónemű alatt sejlő szerszámot, melyet most, pár pillanat feszes hatásszünet után végre megszabadítok kínzó burkától. A meredező esztétikum láttán az én szememben is tüzes vágy gyúl, s megragadván a kínálkozó alkalmat - a szó minden értelmében - végleg eltiporván minden ezidáig gyülekező bizonytalanságot, némi kifinomult nyelvjátékkal karöltve beterelem a gyönyör ezen formáját oda, ahonnan gazdája sem szívesen jönne vissza - legalábbis egy darabig. Időnként fel-fel pillantok, s füleimet hegyezem a nem túl konkrét visszajelzések végett - ezekből igyekszem ráhangolódni partnerem igényeire. Így lépegetem végig a folyamatot, mely végén mindkettőnket a teljes megsemmisülés várja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-03-12, 12:16


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Nem tudhatom, hogy pontosan mi is következzen, mindennemű forgatókönyv a mai éjszakát illetően értelmét, funkcióját vesztette. Halványan dereng, hogy ki is vagyok valójában, s könnyedén teszem félre, ugyanis most ösztönlényként falom az angyal auráját, csókjaimmal, ölelésemmel borítom be, mint egy kitárt szárnyú főnix, aki éppen most éled hamvaiból. Lelkem szabadon szárnyal valahol máshol, ezúttal a testem irányít, bódultságomban észre sem veszem, hogy a pénztárcám nem kerül vissza hozzám, valahol természetes, hogy visszaadta, de nem kell tudnom, hogy hol, és mikor. Csoda, hogy nem kapok szívrohamot a rendszertelenül vett levegő folytán, pirosló arcom, ködösen elfúló tekintetem most egyértelműen jelzi a drága lény számára, hogy ezúttal nem lehet visszaút, s kedvesen a kezem alá játszik, ahogyan segít a vetkőztetésben, amelyet ha teljesen rám bízna, félő, hogy szakadnának a gombok, reccsenne a finom anyag. Mellkasom emelkedése és süppedése szinte földrengésre hajaz, monumentális erők elszabadulása várható, de ha a példánál akarnék maradni, a tektonikus lemezek csatlakozásánál feltörő vulkán ereje az, ami sejthető a nő s az előttem álló frenetikus egyesülésből. Vad morgással illesztem az arcára a tenyereimet, hogy az ajkaimra vonjam, de ismét fel kell nyögnöm, miután megharaptam a száját, hogy bámulatos ujj-játékai nyomán minden idegszálam komolyabb folytatásért sikolt. Az ágyon elő állok, s ő előttem térdepelve kapcsolja ki a melltartóját. Ösztönösen lepillantok, hogy várakozóan szemléljem meg a kibuggyanó kebleket. Mégis ő irányít, mielőtt léphetnék már a nyakamat illeti továbbra is gondoskodó, évődő csókjaival. Tétován moccannék, a vágyam hirtelen bizonytalanságra sarkal, míg ő csupán alárendelné magát mindannak, amit akarok. Mert egyértelmű, én akarom ezt, ezt kell akarnom, még ha nem is tudom, hogy mindez már régen nem rajtam áll. Kérdőn nézek le rá, a boxerben meredező fenevad kényeztetésre vágyik, de hogyan is mondhatnám ezt pont én ki? A lányt is látni akarom, így határozott mozdulattal simítom az oldalára a tenyeremet, hogy aztán az ágyéka fel gyorsuljon fel az ujjam. Lélegzetvisszafojtva..







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-02-19, 19:41



Gerard & Nox







18+

Angyali természetem bár teljes valójában soha nem létezett, csak mint megtévesztő lepel borul rám ha úgy kívánom, most mégis: mintha egy öntudatra ébredt részem lenne az, mely sakkban tartja a fölém tornyosuló fiút, s készteti mindarra, amit láthatunk. Mintha nem is tulajdon személyem lenne az, akivel heves csókcsatákba feledkezve kéjeleg most itt, s aki mint egy szempillantás alatt nőtte magát égi jelenéssé. Furcsa kettősség ez, túlvilági tapasztalat a javából, mely egy olyan mániákus innovációhajhásznak mint én már-már extázis közeli állapot. Úgy ám, nem maga a szexualitás gyönyöre az, ami jelen helyzetben levesz a lábamról. Nem, az csupán egy eszköz, egy megfásult, mégis örökkön létező eszköz. Az igazi, katartikus mámort hordozó tény számomra nem más, mint a tapasztalat. Az egyetlen dolog, mely még mindig képes ezen a bolygón tartani, s csak ő az, aki miatt soha nem nevezném az előbb említett sárgolyót kietlennek, ami az újszerű ingereket illeti. S ez az, amiért legbelül elviselhetetlenül gyűlölöm is egyben. Ízletes ambivalencia, nemdebár?
Szinte azonnal a feledés homályába vesznek a röpke percek, melyek alatt kényszerült józansággal kell, hogy elintézzek ezt-azt, jobban mondva egyetlen releváns mozdulatsort annak érdekében, hogy éjszakánk csúcspontja lehetőség szerint ne egy koszos kanapén leljen kiteljesedésre. Egy-két gyors lépés, egy táskába csúsztatott pénztárca, bódult lépegetések az ajtóig, kattan a zár, s egy tompa puffanás, mely egy női test érkezését jelzi a piha-puha franciaágyra. Itt állunk hát, szemtől szemben, vad és prédája, de hogy melyik kicsoda... Majd eldönti a csábító ellentét, mely kettejüket megszülte.
Kapkodásának láttán huncut mosolyt öltök, s lágyan végigvezetem feszülő combjaimon tűhegyes karmaimat. Kecsesen feltápászkodok, térden kúszva röppenek finoman az ágy széléig, s ragadom meg érzékien Gerard türelmetlen kezeit. Szende mosollyal igazítom őket maga mellé, jelezvén: hagyja csak, majd én elintézem. Idegőrlő lassúsággal szabadítom meg feszes mellkasát felesleges hámként borító ingétől; minden gombot gondos odafigyeléssel választok el centrumától, s igazítom úgy, hogy az egyre gyülekező sejtelmes foltokból egyszer csak kirajzolódjon előttem az a vonzó, enyhe izzadtságtól csillogó felsőtest, mely bár ezidáig serényen bujkált előlem, most végre láthatom esztétikus valóját. Egy pillanatra elmélázom kidolgozott felületén, karmaimmal játszadozom feszes mellizmain, majd várható hirtelenséggel megragadom a lezserül ráhányt nyakkendőt, felhasználván arra, hogy test a testnek feszülve tornyosuljon ismét fölém, s gazdájának ajkai ismét az enyémre tapadjanak. röpke mozdulattal kicsomózom az említett darabot, s dobom félre, mint valami koszos rongyot, s kezemet visszairányítván még sebtében kikapcsolom kényelmetlennek bizonyuló melltartóm, csak hogy senkinek ne legyen több gondja vele. Ajkaim, próbálván kiszabadulni a heves áramlatból, érzéki szuszogások közepette Gerard nyakára vándorol. A döntés immáron rajta áll: ha kívánja, lejjebb is mehetek, jeleznie kell csupán, de ha úgy adódik, hát miért ne térhetnénk rögtön a lényegre? Én türelmes vagyok, ellenben az őrjöngő szörnyeteggel, mely kalitkájának utolsó rétegei mindösszesen egy vékony boxer meg egy cipzár, amik valljuk be, nem sokáig fognak már az útjában állni. Jöjjön hát aminek jönnie kell.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-01-29, 18:25


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Ha volt is rá esély, hogy elmém védekezzen a drog ellen, amely az italomban észrevétlenül feloldódott, már nincsen esélye. A fehér por túlontúl erős volt, s szépen beépült a szervezetembe, s úgy dolgozik, mintha mindig is ott cikázott volna a vénáimban. Kiválasztottnak érzem magamat, oly szerencsés férfiúnak, aki előtt nincsen akadály, s a legfőbb feladata csakis az lehet, hogy az angyali teremtményt gyámolítsa. Nyelek egyet, mert a saját vágyamon túl mégiscsak átfut az elmémen, hogy vajon helyes ez így? Nem szólhat csupán rólam ez az egész. Kérdőn néznék rá, hogy biztosan ez kell-e neki, ám oly édesen csókol vissza, s szinte lehámozza már magáról a ruhát. Nem csusszan arébb félősen, amikor megérzi, hogy a lábaim között mi éled, sőt, mintha ő maga bátorítana, így eből önbizalmat tudok meríteni. Szinte fuldoklást megszégyenítő a helyzet, ahogyan rendszertelenül veszem a levegőt, nem tudok rá még ösztönből sem koncentrálni. Csak egyetlen dolog lebeg a szemem előtt, hogy mielőbb kettesben legyünk. Mivel nekem most sürgősen le kell nyugodnom, ezért a hivatalos részét intézze a drága Eleanor, s amíg megteszi, gyönyörködöm az alakjában, tehát így sem csökken a vágy, de sebaj, majd a hosszú kabát elrejti talán a meredező bizonyítékot. Amikor végre jelez, hogy követhetem, engedelmes pincsiként pattanok a nyomába, kéz a kézben sietünk fel az emeleti szobácskák folyosójára. Szerencse, hogy nála a kulcs, félő, hogy még bele se találnék a lyukba, olyannyira túlfűtött, s túláradó bennem most minden érzelem. Ez még a későbbiekben hátrányomra válhat, ám van egy olyan érzésem, hogy a tüneményes hölgyike majd abban is a segítségemre lesz. A kivillanó comboktól csoda, hogy nem jutok máris a mennybe, de még tartom magamat. Gyorsan bezárom magam mögött az ajtót, és azonmód ledobom a földre a hosszú kabát, a bújok ki a nyakkendőből. Azaz csak bújnék, mert rámszorul. Kissé férfiatlanul nyüszítek fel, a francba! Közelebb lépek az ágyhoz, hátha segít, s már a nagdrágot gombolom, aztán áttérhetünk az ő ruháira is. Vajon hogyan nyílhatnak?







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-01-22, 15:23



Gerard & Nox







18+

A kisfiús báj, igen. A szenvedélyes férfiúi vágy, valóban. A pillanatnyi megnyugvást keltő határozott jelenés, úgyszintén. De mindezek mellett ott van, ott bujkál az a szende kis korcs, az a gusztustalan csínytevő, melyet csak úgy csúfolnak: haszon, s mellyel én tudatosan, vagy anélkül életre szóló barátságot kötöttem. Ő az, aki minden rezdülésem mögött felsejlik, ami minden őszintének ható érzelmemet végleg behálózza, s mesterkélten átformálja úgy, hogy kivetülésük ne legyen más, csak szenvedélyes, groteszk (kár)öröm. És én mégis elégedett vagyok, még sincs egy árva panaszom sem. Elvégre megsajnálhatnám őt. Kezdetben, mikor először vont körbe hideg kék tekintetével, éreztem benne valami megtört vágyat, noha nem feltétlenül irántam. Egy aprócska sebet, melyet örökkön örökké önmagán fog hordozni. Hisz mindnyájan múltunk eseményeiből, s azok többnyire konstruktív konklúzióiból épülünk fel. Hiába, sebeinket életünk végéig hordozzuk magunkban, még ha időközben kisebb-nagyobb elfedések feledtetik is őket - ez így van a maga igazságtalan rendjén. De nem hat meg. A legkevésbé sem, sőt mi több, az az elkorcsosult parazita, amely egykoron virágzó lelkem hamvaiból sarjadt, egyenest táplálkozik ezekből a sebekből. Ő nálamnál is jobban tudja hol kell lecsapni, holott elvileg egy testen osztozunk. Tudja hol rejtőzik a kecsegtető gyenge pont, melyen beférkőzve pillanatnyi örömének élhet, őszintén hidegen hagyva micsoda disztópikus káoszt tud majd maga mögött ezzel.
Immáron azonban teljes mértékben felesleges megpróbálnunk a szavak dimenzióján mozogni, hisz minden amit kiejtünk a szánkon, csak búgó dallamként cikázik át a másik fején, a legapróbb jelzésekkel sem szolgálva lényegi valójából, mintha sosem létezett volna, mintha meg sem teremtették volna. Értelmetlen hát rájuk fecsérelni az időt, még ha az pillanatnyilag végtelennek tűnik is, helyettük ott vannak a tettek, a várva várt tettek. Testünk egymásnak feszül, kezdetben apró, majd később egyre hevesebb gesztusokkal kommunikálunk - ezek azonban még messze távol lézengenek a valódi gyönyörtől. Egy-egy vágytól fűtött csók után tartunk néminemű szünetet, épp csak annyit, hogy látszatra is gyönyörködhessünk egymásban. Ez azonban közel sem ilyen monoton folyamat. Ahogy szépen, lassan minden porcikánk megköveteli hogy a helyzet egy új szintre lépjen, úgy bizonyul a rendelkezésünkre álló tér tökéletesen alkalmatlannak - ezt még az is érzi, akit csak pár vékonyka pillér illúziója tart ezen a világon. Épp alárendelve, mégis kecsesen élvezem a fölém tornyosuló Gerard hősies jelenségét, amikor is észlelem tekintetében a pillanatnyi zavart, mely környezetünket illeti. Kicsit meglepődök, hisz egész testében lüktet, a vak is látja, hogy tudatát vastag lepel fedi - legalábbis azt a részét, melyre pillanatnyilag szerintem nincsen szüksége. Vadul a kezembe nyomja tárcáját, mire én kéjes mosollyal magunk mögé pillantok. Még egy halovány csók, jelezvén hogy egy röpke pillanat és visszatérek, s testéről leválva elegáns léptekkel elindulok a pult felé. Előkapom a vastag bukszát, s szelíden érdeklődőm a lehetséges kibérelhető szobák felől. A pultossal való eszmecserénket ugyan elnyeli a helyből áradó bódult ritmus, hamarost azonban megköttetik az üzlet, s kezemben egy kulcscsomóval csilingelve csúsztatok egy csinos kis összeget az előttem álló nőcinek - igaz, jóval többet mint kellett volna, de ugyan ki sajnálja. Kicsit elmélázgatok a tárcán, villanásnyi idő alatt át is kutatom a szememmel. Gerard Warrington, igazolványok és egyéb személyes adatok... Hm, ez még jól jöhet. Észrevétlen mozdulattal apró retikülömbe csúsztatom a tárcát - noha nem tervezem megtartani - s lágyan megfordulva, távolról szemlélem az önkívületi állapotban ücsörgő fiút. Szám kaján mosolyra húzódik, s ahogy egyre közelebb érek hozzá, finoman kinyújtom törékeny kacsómat, és felsegítem a helyéről. Pár pillanatra hátat fordítok neki, csupán a kezünk ér össze, így vezetem el őt a szórakozóhely egy meghittebb szekciójába. Rögvest megpillantom a bérelt szoba ajtaját, s odalépvén egy halk kattanás, egy pajkos hátrakacsintás, és már nyílik is az ajtó - s egyszerre mintha mindig is lettünk volna, mintha az idáig vezető út soha nem is létezett volna. Lábammal behajtom magunk mögött az ajtót, s elegánsan levetem magam a feltárulkozó franciaágyra. Lábaim finoman behajtva, könyökömmel támaszkodok, másik kezemmel pedig kivillanó combjaimon játszadozok; mint testemet egyenest tálcán kínálnám az előttem álló ifjú elé. Sejtelmes pillantást vetek rá, s egy aprócska, huncutkás mosollyal jelzem: megérkeztünk, kezdődhet a játék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-01-14, 17:42


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Túl sok itt a ha. Ha nem lennék olyan önelégült, már levontam volna a tanulságot, hogy a lányok bizonyos csoportja mindenféle indok nélkül akar engem. Sorolhatnám őket, úgysem lennek értelme. Biztosan látnak bennem valami kisfiús bájt, amely birtoklási vágyra predesztinálja őket. Ha tudnám, hogy nem én vagyok a csábító, s ők az elfogadók, hanem sok esetben fordítva. Ha tudatában lennék vele, hogy a gringotts-i bank megbizásából nem csupán hivatalos személy vagyok, hanem célpont is. Mindezek egyike is elég lehetne, hogy óvatosabb legyek, de lássuk be, a múltam arra kárhoztat, hogy szeretéhesen kapaszkodjak minden női lélekbe, amely kicsit is közel akar hozzám kerülni, így fel sem merülhet bennem, hogy a szép női szempár mögött veszedelmes fúria rejtőzik. Ez vezetett ahhoz, hogy meggondolatlanul beleittam a végzetes folyadékba, amely kizár minden további gátlást, amely felmerülhet. Nem jut eszembe Lavender sem, pedig ha gyanu ébredt volna bennem, máris vészcsengők jeleznének, hogy amit most teszek, nem én vagyok. Még fénykoromban is tartózkodóbb voltam, legalább egy pár órás ismeretség előzte meg, hogy felfedezzem a másik legbensőbb szentségét, ám így.. Ez most átugrandó, felesleges út, amelyen nem kell végiggyalogolnom. Csak annyit érzékelek, hogy Eleanor, ez az édes nő, aki betölti a világomat, áthatja az aurámat, és egyúttal mindent mást elfeledtet velem. Nincsenek itt ördögi pillantások, csak egy törékeny virágszál, akiért tennem kell. Haloványan átfut a fejemen, hogy nem is az ő vágyai számítanak, hanem az enyémet, de lássuk be, külsőleg igazán elégedett lehet velem, így logikusnak tűnik, hogy az elképzeléseink most egy húron pendülnek. Nem pillantok körbe, hogy milyen látványt kelthetünk, minden logika most fejest ugrik, ahogyan zihálva kapkodom a levegőt, légzésem rendszertelen, hol orron, hol szájon át, ami már csak azért is érdekes, mert az ajkára tapasztom a sajátomat. Nem tudom, hogy mennyit engedhetnek meg magamnak, így nem több ez holmi puszinál, a közbevezett szavait nem is hallom, pusztán villámlásként érzem azt a cikázást, ahogyan szétnyíló ajkai közé fúrhatom a nyelvemet, s ahogyan ott lent megérint, oly felemelő a kéj, hogy máris megragadnám a kezét, hogy csinálja gyorsabban, erősebben. Vagy talán el kéne innen menekülnünk? Kérdőn mérem végig, ahogyan számbaveszem a lehetőségeinket. Zsibongó elmével gondolkozom rajta, hogy lehet-e a helynek valami emeleti fogadója, ahol szobát lehet kivenni, fel-felszisszenek apró csókjai nyomán, lassan teljesen elvesztem a józan eszemet. A kezébe nyomom a tárcámat, hogy vegyen ki egy szobát, de megszólalni nem megy.. Ráadásul fel sem tudok most állni így, annyi lélekjelenlétem azért van, hogy ezt beismerjem. Legalább amíg intézi az ügyet, addig kapok egy lélegzetvételnyi kis szünetet..







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2017-01-08, 15:03



Gerard & Nox







Szenvedélyünk csúcspontja kiteljesedni látszik. Minden aprócska gesztus, érintés egyre közelebb és közelebb húz mind egymáshoz testileg s látszólag lelkileg, mind pedig ahhoz a hőn áhított célhoz, mely mindezek tetején csücsül izgatott türelmetlenséggel szemlélvén, hogy bár mindkettőnk részéről más-más alakban tündököl, már-már elkerülhetetlen hogy végre kiteljesedést nyerjen. Egyre vadabb folyamat ez, melyben a nemesnek nem mondható cél legalább annyira kielégítő mint az oda vezető út maga, s már a csupa elméleti elgondolása is kéjes örömként táncol porcelánnak ható orcámon.
De ez is mint oly sok minden más, figyelmet igényel. Precíz összpontosítást, türelmet és persze élvezhető szenvedélyt. Hiába a nyers érzelem, a csordogáló szexuális vágy és minden mi pillanatnyilag átölel bennünket és helyzetünket, ha mellé nem kapom meg hiánytalanul azt, amiért idejöttem.
Úgy néz ki azonban, hogy efelől a legcsekélyebb kételyeim sem lehetnek. Ahogy Gerard, védelmező maszkulinitása teljében húzódik közelebb, s mikor lágyan érezteti biztonságot sugárzó férfiúi jelenségét, akarva akaratlanul is szende mosolyként ölt alakot legbelső ördögi vágyaim egyike. Hiába, így megy ez; a nyers, csapongó belső diszharmónia tudatos formálása, elfojtása s terelgetése úgy, hogy aprócska, valós töredékeik vegyék át későbbiekben az instabil felszíni érzelmek szerepét, s ékeskedjenek úgy, mintha legbelül is legalább annyira ártalmatlanok volnának. Ez az én szakmám titka: az örökös átírás, az örökös ámítás. A törött szív vezérelte hadjáratok állandó körforgása, némi haszon motivációvá formált reményében.
A hatás, mely szavai hatására önti el az elmém, egész egyszerűen felülmúlhatatlan. Elkorcsosult tudatom sátáni kacajjal sziporkázik, ebből azonban még mindig nem látszódhat más, csak az a mesterkélt, szende mosoly, az a vonzó szánalomért felelős gesztus, mely iránt a férfi olyan ellenállhatatlan vágyat érez.
- De hisz a hivatalos segítségnyújtás... - Erőltetem magamra a pillanat ártalmatlan zavarát, s meredek vágytól elhomályosult, ragyogó kék tekintetébe. Titkon él bennem a remény, hogy az egészet lerendezi néhány hivatalos papírfecni átadásával, hogy aztán végre gondtalanul, az idegőrlő fizikai síkot magunk mögött hagyva lehessünk végre egymásé - persze ha szükséges, a későbbiekben is visszatérhetünk rá, mint a bódult éjszaka utáni kegyelemdöfés. Nekem mindkét megoldás tökéletes. De koncentráljunk inkább a helyzetre...
Fejemet feszülő mellkasára hajtva iszom magamba vágyakozva zengő tónusát, s csak azután nézek ismét elszenderült félénkséggel csábító tekintetébe. Egy pillanat erejéig a helyzet feszültsége alakot ölt, s vad tombolásba kezd, mígnem a csók elcsattanásakor sikítva fordul ki magából, s vágyként ölel minket körbe, ahogy ajkainkkal egyre hevesebb csatákat vívunk. Egyre közelebb tudom őt magamhoz, érzem testének megfeszült pontjait, a minden gesztusából újra és újra kitörő vadul lüktető szenvedélyt. Míg egyik kezemmel lágyan cirógatom enyhe borostáját, addig a másik pajkos felfedező körútra indul. Tűhegyes karmaim csiklandozó árnyként simulnak végig combjain, dudorodó férfiasságán át egészen ingének lezserül lógó csücskéig, ami ha csak sejtető foltokban is, de enged valamennyit láttatni megfeszült felsőtestéből. Ez azonban nem a megfelelő helyszín az ebből fakadó szándékra, csupán aprócska jelzésként szolgált. Lassacskán teljes testében fölém tornyosul, időnként félénk gesztusok formájában adom tudtára az oltalmazásra váró szende szűz szerepét. Időnként gyámoltalan pillantásokkal kísérve bújok a nyakához, s lepem el finoman durozsolva aprócska csókokkal, kellőképpen a tudatomba vésve jellegzetes illatát. Egyelőre hagyom, hadd irányítson, hadd élje meg az áhított fölérendeltség bódító mámorát. Eljön ma még az én időm...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-12-18, 18:35


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

[You must be registered and logged in to see this link.]

Semmilyen tudomásom nincsen az italomba rejtett porról, amely elnyomja a gátlásaimat, s felszabadítja az ösztöneimet. Mintha nem is lennének emlékeim, életutam, minden erre a pár percre korlátozódik. Nagyjából van róla sejtésem, hogy ki vagyok, de a fejemben szétáradó zúgást csakis az csillapíthatja, ha az aranyló aurával megáldott angyalra nézek, aki mintha félős kiscicaként tapadna hozzám. Izmaim maguktól feszülnek meg, mintha láthatatlan fenyegetés ellen kellene megvédenem, magamhoz ölelnem, a testemet pajzsul vonni elé. Ajkairól tündéri trillák szökkennek, édes csengésük nem áll meg a fülemnél, az elmém legmélyéig hatolva. Kérlelő, már-már gyönyörgő a tónus, s bennem fel sem merül, hogy ne teljesítsem a kérését. Hős griffendéles vagyok, magabiztos férfiú, akinek egyetlen cél lebeghet most a szeme előtt (a lány leomló ruházatán kívül: hogy minden létező módon teljesítsem a kívánságait. A szelíd mosolyon túl érzékelem hogy a lesütött pillákon át olykor felém néz, mintha ő maga sem tudná eldönteni, kérhet e tőlem mást a hivatalos segítségnyújtáson túl. Vajon mire gondolhat? Félresöpröm magamban a kétkedés apró szikráit, hatodik érzékem meg sem moccan, bízhatok hát benne! Az, akinek mutatja magát, mellőzött, fiatal lány, aki most egyértelműen útmutatásért kiállt. Végigszáguld ereimben a magabiztos férfierő, ahogyan közelebb csusszanok hozzá,
- Ön bármit kérhet tőlem Eleanor.. – Suttogom rekedten, mintha beprogramozott válasz lenne. Nem is tudom, hogyan sikerült mindezt kimondanom, hiszen úgy érzem, már szavak nélkül is megértjük egymást. Amint végigsimít az arcomon, már nem kérdés, hogy mire van most szükségünk. Egymást kell erősítenünk, s ő megadta a jelét annak, hogy erre vágyik, így ahogyan a forró tenyér a bőrömhöz ér, odahajolok, és a puha ajkakra tapasztom a sajátomat. Úgy nyitom szét a saját számmal, mintha szomjazó lennék, s ő a víz, amiből jó nagyokat kell kotyolnom, hogy elkerüljem a keserves halált, amely rám vár. Nem számít itt már, hogy mennyire félszeg, majd én leszek határozott. Elégedett mordulással veszem a tenyereimbe az arcát, ő pedig jól érezhetően konstatálhatja, hogy egész testemben megfeszülök, igen, ott lent is.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-12-02, 18:14



Gerard & Nox







Egyszerű dolog a manipuláció, végtelenül egyszerű. S itt most nem a módszertani specialitására gondolok, csupán a mibenlétére mint fogalom. A manipuláció nem átverés, s nem is hazugság. Nincs későbbi derengő ráébredés, nincs botorkáló önámítás. Nem, az az átverés. A manipuláció művészet. Az életút befolyásolásának művészete, mely bár sok időt és rutint emészt fel, a hatás maradandó. Nem véletlen: a kiszemelt egyént a saját kárán kell rávezetni a helyesnek vélt útra. Tudatos akadályok tömkelegét kell elé gurítani, s mindazon megoldási törekvéseket ellehetetleníteni, melyek végén nem az általunk preferált végkimenetel látszik kibontakozni. Igen, ez egyfajta... magasabb rendű befolyásolása a személyiségfejlődésnek.
Ilyenformán két egyszerű módszert tartok számon: a test vágyait, s a lélek sebeit. A problémák tudatos felszínre hozása, majd rábeszélés arra, hogy nálam mindez jó kezekben van, ezáltal rábírva hogy saját maga, a saját tudatával gondoljon ezentúl értékes bizalmasának. A testi vágyak pedig... Nos, ez úgy vélem egyértelmű. Ösztönös láncok csupán, melyeket bár képes az ember kontrollálni, csak egyszer kell hogy elejtse őket, s legyen aki ezt észrevegye...
Vagy legyen aki aljas módon elvakít, s lehámozza őket rólad míg nem figyelsz - a ruháiddal együtt természetesen. Ez történik most is. Felkapaszkodás alapvető emberi vágyakon, alapvető biológiai reakciók következményein - néminemű tudatmódosító szer ölelésében persze, csupán a kommunikáció megkönnyítése végett. No meg hát, előttem egy gringottsi bankár, kinek nem csupán az értékes örökségekről való csacsogása ingerli szenvedélyes kíváncsiságom minden kis részeskéjét, de valljuk be, mint férfi sem utolsó. Sőt. Ebből fakadóan pedig ki az a bolond, aki ne próbálna meg két legyet ütni egy csapásra? Nos, nem én.
Egyre erőteljesebben érzékelem zavart reakcióit, kémlelem tekintetének pillanatonkénti homályba burkolózását, s elégedettségem felszíni vágyakozásra átírván öltök a szelídebbnél is szelídebb mosolyt. Ami az italomat illeti, én csupán elmélázva körözök vékony ujjaimmal a vérvörös nedű fölött, majd észlelvén a férfi egyre hevesebb pillantásait, mesterkélt zavart erőltetve szemeimre lesütöm tekintetem.
Ismét felnézek, ezúttal már fizikailag is közelebb érzem őt magamhoz. Bár tudatomban sátáni kacajjal táncolok kéjesen dübörgő maszkulinitására, egyelőre csak kényelmes, szende szuszogással hajtom le fejem feszülő mellkasára.
- Segíthetne, ez természetes... De ugyan hogy is kérhetnék ilyesmit? - Bukik ki belőlem elgyengültnek ható kételyem. S mindezt megkoronázván, lágyan felemelve fejemet felsőtestéről mélyen a szemébe nézek. Testi vágyaimat vonzó szánalmat keltő burokba ágyazom: olyanba, melyet csupán az képes intenzíven érzékelni, akiben oly nagyon dúskál az a bizonyos hős oroszlán ösztöne. A halovány fénynek hála pupillám kétszeresére tágul, íriszemből sejtelmes karéjt hagyva csupán. Így meredek rá végtelennek tűnő másodpercekig, s várom míg kezei szép lassan a várva várt helyekre vándorolnak. Érzem ujjainak melegét feszülő dekoltázsomon, azt a jól ismert csiklandozást ahogy combtájékra érvén kibugyogni látszik szenvedélyes vágyaim megalomán masszája. Lassan felemelve kecses mancsomat, óvatosan végigsimítok az arcán, letörölvén a szája sarkában felcsillanó bourbon látszólag utolsó cseppjeit. Finoman jobbra döntöm a fejem, s nem teszek mást, csak áltatott kitárulkozással borított tekintetemmel kémlelem. Testünk immáron egymásnak feszül, kebleimen érzem heves szívdobogását - melynek hiánya esetemben árulkodó lehetne, de kétlem hogy olyannyira odafigyelne erre. Frissen formált szerepem fényében kiélvezem a tettlegesség előtti feszültség minden pillanatát, még talán néminemű reményekkel teli izgalmat is tudok csempészni gesztusaim mögé.
Anyám, mégse voltál haszontalan. Ha valamit, ezt megtanultam tőled.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-11-19, 12:12


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

[You must be registered and logged in to see this link.]

Mit sem tudok róla, hogy a különös fehér por, miután az italomban gyorsan, nyom nélkül feloldódott, már  gyomromban szívódik fel, és érezteti a hatását. Csak az jut el a tudatomig, hogy kezd rémesen melegem lenni, és kipirulok, mintha szétáradnának bennem az érzelmek. Fújtatok egy nagyot, hátha akkor könnyebben vehetem a levegőt, és igyekszem a nőre, erre a csodálatos nőre koncentrálni. Valahogy eszembe sem jut most a jelenlegi énem, csakis az ösztöneim, amik teljesen felszabadultak, így az önmegtartóztató gondolatok szép lassan elillannak. Azon kapom magamat, hogy szélesen mosolygok, s mintha erőt merítve a hölgy bájos-törékenységében, kihúzom magamat, mintha holmi páva lennék, aki már pusztán a külsejével zavarba ejt mindenkit. A válaszát alig hallom, csupán a szándékot érzem, miszerint valami komoly titkot bíz rám. Oly kedves tőle, hogy így a bizalmába fogad, pedig én csupán bürokrata vagyok.
- Oh hogyne Eleanor. – Bólintok, és máris könnyebb a lelkemnek, hogy valami összefűz minket. A banki ügyet most félre is teszem, úgy vélem, annyira törékeny szegény, hogy nem is a hivatalos ügyekkel kéne foglalkozni, hanem azzal, hogy ne érezze magát ilyen pocsékul. Alakja elmosódik, mintha fénylő aura venné körbe, angyali jelenésnek tetszik. A szám hirtelen kiszárad, muszáj ismét innom, ami csak tovább növeli az egyébként sem elhanyagolható hatást. Majdnem leharapom az üvegpohár szélét, ahogyan a keblei még inkább lőtávolba kerülnek. Lavender jelenléte mintha szándékosan el lenne nyomva a kábítószer miatt, úgy fest, a hatóanyag nem csak a gátakat nyomja el, hanem a kötöttségeket is. Felnézek a hófehér hajú hölgy szemébe, kék szempárja kavargó mélységet idéz, úgyhogy vissza is sandítok az ingerlő halmokra, nehéz is megszólalni, de mégis megerőltetem magamat.
- Igaz sajnálom, hogy ennyire magányos. Bárcsak segíthetnék.. – Keresem a szavakat akadozva, és immár meg sem remegek a különös mellékíztől, ezúttal olyan természetesnek érzem, mintha egyébként is a koktél velejárója lenne. Picit közelebb is csusszanok, felajánlva a bátorító férfiközelség tényét. Elszoktam már a csábítástól, de most mintha magától értetődne, hogy a hölgy testi-lelki közelségre vágyik. A férfiösztön ezen a ponton kikapcsolhatatlan, megigézve indul el a kezem.. valahova..







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-11-10, 18:24



Gerard & Nox







Ami a testiségeket illeti, éppenséggel a velem szemben ülő impozáns fiatalember sem panaszkodhat, azonban nekem eszem ágában sincs, és soha nem is volt elkötelezni valaki mellett magam. Nekem valahogy nincsenek ilyesfajta igényeim, sőt mi több, egyre inkább megvetendőnek érzem a mazochizmusnak ezen típusát. A szubjektivitás átka. Na sebaj.
Testbeszédéből bár érzékelek néminemű természetes férfiúi reakciókat - már ami az engem vonzónak vélő prédákat illeti -, mégis látom rajta a szilárd önmegtartóztatást. És bár akár még a kalapomat is megemelhetném emiatt előtte, sajna csak a lelkem pajkos felszínét súrolja a ki nem nyilvánított gesztus, rideg felszínét aligha tudná megkarcolni. Ebből, no meg az értékes főnyeremény gondolatából merítek elég motivációt kedvenc kis fehér porocskám alkalmazására - végtére is ezzel két legyet ütnék egy csapásra. Átsuhan arcomon egy huncutkás mosoly a terv gondolatiságát elemezve, majd ismét a felsorakoztatott tényekbe kapaszkodva próbálok kellőképpen diplomatikus választ adni a hallottakra. Úgy vélem gyanúját sikerült elaltatnom, vagy ha alakításom nem, hát majd saját tudata meggyőzi - még ha kicsit elgyengült, részrehajló befolyással bódított állapotban is.
- Nos, úgy gondolom az igényük önmagában nem alaptalan, végtére is a család részét képezték... egykoron. De beleásva magam a korábbi kapcsolataikba szegény édesapámmal, egyértelmű kép lebeg a szemem előtt, miszerint csak a vagyonára pályáztak. Sőt mi több, és ez maradjon köztünk... - öltök színészi mosolyt, sejtelmes gödröcskével a szám sarkában (mely valójában szerény italkóstolásából fakad, de nem árt leplezni a gesztusaimat) - ...ha sejtéseim nem csalnak, a halálesethez is lehet némi közük - az említett okokból kifolyólag. Persze bárcsak ne lenne igazam, elvégre nem akarok én senkit sem vádolni. - Felelem negédesen, majd elegánsan kortyolok egyet italomból. Drámainak éppenséggel nem mondható, ám annál mozgalmasabb csend áll be. Észlelem, ahogy egy pillanata tekintete merevsége meginog, összezavarodik, s belülről meleg elégedettség tölt el, mikor megfáradt kortyintásokba kezd általam megbűvölt italából. Kihasználván az alkalmat, lenge blézerem diszkrét észrevétlenséggel hámozom le szépen kiemelt kebleimről, ezáltal nagyobb látóteret biztosítva nekik - Gerard számára pedig egy esetleges kiváló panorámát. Eztán jön csak a megjátszott csalódottság, s egy nő arca, kit ismét valóságra döbbentett az alkohol. Színészi közvetítésben persze.
- No meg hát tudja... Az emlékeimen kívül is szeretnék magaménak tudni valamit, ami emlékeztet édesapámra. Ő volt az egyedüli ember, akire támaszkodhattam, s most hogy távozott... Fogalmam sincs mi tévő legyek. Nem maradt senkim, csak egy rozoga ház, meg egy rakás pénz. S mindez hiába, hisz közben felemészt a kínzó magány. - Sóhajtok csalódottan, egy kevés alkoholba temetvén áltatott bánatom, majd megkoronázván lesújtott monológom, egy vágyakozó, mélységesen elkeseredett pillantást intézek felé - talán mindezt utolsó józan emlékének szánva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-10-30, 16:06


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

[You must be registered and logged in to see this link.]

Azért lássuk be, egy ingerlő idomokkal, s stílussal megáldott mindig felkeltette  a figyelmemet a múltban, ám már a jelenre koncentrálok, és tudatosan kerülöm a csábítás minden formáját. Régen voltak olyan partnereim, akikkel a móka kedvéért összejártunk, nem volt szükség csábításra, példának okáért az arisztokratikusan gőgös Sadie, és amióta Lavender lett az egyetlen nő az életemben, azóta is megkörnyékeznek lányok, mint például Maya, meg még többen is, de ügyesen tartom magamat. Ettől eltekintve nem vagyok vak, és észlelem, hogy a hölgy mennyire tudatosan játsza a félénk őzikét, a csinos szempár mögött azonban sötét titkot sejtek, amely talán azzal a vázával van összefüggésben, amiről tárgyalunk. Megigazgatom a nyakkendőmet, talán jobb  lenne megoldani, ám még magamon hajtom. Hivatalos ügyben jöttem, noha a hölgy közvetlenséget várna el, úgy fest, a gringottsi ügylet igazcsak bizalmi alapon kell, hogy működjön. Banktitok és miegymás, de szükség lesz nem csak a pénzügyi oldalra, hanem egy nagyfokú empátiára, hogy ha meg akarom érteni az érdekeltségeit.
- Eszmei, hát hogyne. – Bólintok, a széfjeinkben nem egy ilyen eszmei érték csücsül, olyan értékek, amelyekért akár ölni is képesek. Vajon Ms. Eleonore is áldozótőrt mártana meg a távoli rokonok mellkasában, hogy ha a vázára fáj a foguk? Nem, én nem ítélkezhetem. Átveszem a nekem hozott italt, észre sem véve a bele csempészett port, máris az ajkamhoz emelem, de most csupán belenyalok. Nem gondolok bele, hogy a nőnek további tervei vannak velem, ha rá akar venni bármiféle részrehajlásra, nyilvánvalóan józan állapotomban tenné. Én magam sosem éltem azzal, hogy lányokat így csaljak az ágyamba, nekem a lelki oldala is fontos volt. Hogy ne csak a saját élvezetemről szóljon a szeretkezés, amely gyakorta meg sem történt, hanem arról, hogy ha valaki magányos, társaságot tudjak nyújtani, önbizalmat önteni belé. Nem éreztem magamat afféle hím kurtizánnak, ahova visszajártak a lányok, ám mégiscsak voltak olyanok, akikkel több légyott is sikerült. Így hozta a helyzet. Rég volt már.
- Ön igazán kedves Ms. Madeline. És mit kell tudni a vázára pályázó konkurensektől? Van alapja a keresetüknek? Vagy ön szerint sötét úton kívánják keresztülvinni az akaratukat? – Picit zúgni kezd a fejemet, egy pillanatra elmosódik a nő körvonala, de biztos csak a fáradtság, végtére is kemény hetem volt, és nem kevésbé stresszmentes, rám férne néhány nap kikapcsolódás. Kissé kimelegedvén iszom ismét, hátha akkor jobb lesz.









[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-10-22, 21:18



Gerard & Nox







Nocsak-nocsak, micsoda hozzáértő diplomáciai érzék. Végre egy bájos ifjú, kinek a testében vér nem csupán egy bizonyos területre összpontosul... Persze félreértés ne essék, a legjobb ha mindez vonzó harmóniát ölt, hát még ha ez némileg megnyerő gesztusokkal is párosul. Ugyan ez felvet némi problémát, már csak a kialakult szituáció szempontjából is, mely bár érdekesebbnél érdekesebb részleteket rejt magában, kétségkívül nem lesz könnyű falat. De sebaj, sebaj, végtére is én óhajtottam némi újszerű izgalmat az életembe, hát hol máshol kaphatnám meg mindezt, ha nem itt és most?
Bájos mosollyal bólintok a magabiztos pártatlanságra, a negédes, ám mégis hivatalosnak tűnő szövegre meg aztán végképp. Mielőtt azonban hagynám magam továbbterelgetni, fél szemmel kérek még egy pohárkát a pultostól, ebbe azonban botladozásnak tűnő észrevétlen könnyedséggel csempészek némi varázsszert... Jobban mondva beazonosíthatatlan fehér porocskát, s így, valamint elegáns nyugalommal kísérve viszem magammal mindkét itókát az újonnan elfoglalt ülőhelyünkre. Megfontolt ábrázattal hallgatom végig az úr szavait, s gondolatban máris felvázolom a helyzetet: nem csalódtam a Gringottsban. Tény és való, hogy vagyonbiztonsági szempontból kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, de hogy újonnan a megnyerő szolgáltatások végett ilyen sármos férfiúkat is alkalmaznak... Rafinált, rafinált, ehhez kétség sem fér, ez az én szememben már-már szakmai tekintély.
Megértően bólintok az elhangzottakra, jelezvén, hogy igen, úgy tűnik minden információ klappol. Felvillanyoz az értékes kincs tudata, s egyben motivációként szolgál alakításomat illetően.
- Megnyugvással tölt el, hogy Önök járnak el az ügyben, s hogy végül hivatalos utakra terelődött az ügy. Tudja a családom másik felével nem osztozunk túlzott szimpátián, így bizonyára megérti, miért is jelent számomra oly sokat, hogy szeretett édesapám kincsei biztos helyen legyenek nálam. A váza az anyagiak szempontjából lényegtelen, számomra azonban eszmei értéket képvisel. - Válaszolom kimért magabiztossággal, mondandóm minden apró részletét lehetőség szerint beleköthetetlenre komponálva. Végtére egy ilyen ügyfélbarát intézet, mint a Gringotts, hogy is hagyhatná figyelmen kívül az ilyesfajta óhajokat? Na ugye. Mivel azonban a terv pillanatnyilag egy adott, ám annál lényegesebb pontban - a személyazonosságomban - hibádzik, nem árt olyan eszközöket is bevetni, melyek bár nem mondhatóak éppenséggel szakszerűnek, és nem is feltétlenül üzleti célt szolgálnak, azért megteszik a kívánt hatást.
- Parancsoljon, a biztonság kedvéért hoztam magának is egy italt. Bár tudom és átérzem:, a munka az munka, de egy kellemes koccintás még nem árthat. - Nyújtom át játszi természetességgel a kissé "megbűvölt" pohárkát a fiúnak, s ismét felveszem vele a szemkontaktust, hogy még csak véletlenül se fektessek túl nagy hangsúlyt az italra, elvégre az árulkodó volna. Az az ártalmatlan kis drog , ami immáron oldott állapotban úszkál benne, csupán elősegíti egy esetlegesen kevésbé emlékezetes (haha), ám annál élvezetesebb éjszak kezdetét. Olyan nagy bűn volna ez? Talán. Talán nem. De ugyan kit érdekel?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-10-15, 15:23


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

[You must be registered and logged in to see this link.]

Felvonom a szemöldökömet, nem hoztam magammal a papírt, így nem tudom beazonosítani a nőt, ám mivel egy szórakozóhelyre lett megbeszélve a találka, nem is lehetünk hivatalosak. Ez most nem a Gringotts, ahol kémbűbájok teszik visszajátszhatóvá a történteket, így minden, ami kettőnk között elhangzik, csakis ránk tartozik, itt marad a mulatóban. Így tehát marad az, hogy megkönnyebbülten elmosolyodjak a bókra.
- Bájos? Ön igazán kedves hölgyem, igyekszem üzletszerű lenni. – Téved, Lavender állandóan összeborzolja a hajamat, így lassacskán már nem is próbálom meg kifésülni, marad a rendezetlen, pimasz stílus, noha az öltözékem egyébként kifogástalan, még mindig a világ leghíresebb varázslóbankját képviselem. Most csupán a tájékozódás, az igényfelmérés a célom, ez alapján fog majd a koboldszövetség hivatalos baglyot küldeni az átvételre jogosultnak. Elméletileg nem szabadna hagynom, hogy egy bók elősegítse az ügyet, így csupán udvariasságnak tudom be. Határozottan nyújtok kezet, és megrázom az övét, ha megkapom. Fogásom markáns, nem döglött hal, viszont nem is fogom satuba a karcsú ujjakat. A bárpult nem tűnik éppen tárgyalásra alkalmasnak.
- Ms. Madeline, ha szabadna javasolnom, egy félreeső asztal valahogy személyesebb lenne a megbeszélünk szempontjából. – Megértően bólintok a szabadkozásánál, széttárom a karomat, jelezve, hogy ez aztán egyáltalán nem gond. – Ugyan kisasszony, bankunknál az ügyfélélmény a legfontosabb, hogy megkönnyítsük a pénzügyi döntéseket. Hivatali nyitvatartáson túl is akár.  – Foglalom össze, miért is van szüksége a koboldoknak rám. Amolyan reklámarc vagyok. Ereklyevadász hallgató, aki soha nem fog sírokba mászkálni, ellenben tökéletesen érti az aranygalleonok csörgését. És hogy hogyan is legyen belőle több. – Nos, viszonylag új vagyok az ügyben. Annyi már kiderült, hogy Mr. Madeline, a nyár folyamán elhunyt családfő balkézről született gyermekének családja is igényt tart az örökség egy részére, egy különleges vázára, amit a megboldogult még akkor szerzett, amikor.. nos történt az a bizonyos házasságtörés. Elnézést, hogy így fogalmazok. A váza minden bizonnyal értékes, becsüs értékelte fel, azt hiszem komolyabb értéket képvisel, mint az ingatlan, s az ingóságok együttes értéke. Ám Ön, mint az úr lánya, állítólag megtámadta a keresetet. A bankfelügyelet most ezt a kérelmet vizsgálja. Teljes a kép? – Terelgetem át az egyik sarokasztalhoz, én magam egy töklevet kérek csupán, szeretnék józan maradni, a lánynak pedig azt, amit csak kér. Mellé helyezkedek el, tárgyalástechnikai szempontból így kizárjuk a szembenálló felek egyértelmű felállását.








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-10-02, 18:29



Gerard & Nox







Hogy őszinte legyek, egy kicsivel későbbi időpontban számítottam társaságra - legalábbis azon gyönge pillanataimban, amikor titkon arról ábrándoztam, hogy várva várt éjszakámat mégsem emészti fel a rideg magány. De úgy tűnik nem. Sőt. Egy piros pont a Sorsnak amiért helyes pofit küldött, kettő amiért valami izgalmas sztorit is mellé, három hogy annak idején olyan rendkívül briliánsan megtanított hazudni... a maga abszurd és kegyetlen módján. Akármit is akar tőlem ez az ipse, illetve attól, akinek éppen hisz, hát megkapja, rajtam ne múljon. Örömömre szolgál belemenni a játszmába, titkon persze őszintén remélem, hogy ő sem tud sokkal többet a megbízásról mint én. No sebaj, hagyjuk hogy az improvizáció mozgassa a szálakat, végtére is abban jó vagyok.
- Talált süllyedt. Eleonore Madeline, örvendek. De ha tudom hogy ilyen bájos lesz a kiküldött közbenjáró, csinosabban öltözöm fel. Tudja a koboldoknak aztán olyan mindegy... - Mélázok el egy leheletnyi bódult mosollyal, majd bár kissé meglepődve, de elfogadom a felkínált italt. Nem vagyok hozzászokva hogy én vagyok a vendég, már csak abból kifolyólag sem, hogy apró hálós tarsolyom csak úgy duzzad a galleonoktól - a gringottsi széfemről nem is beszélve. Na mindegy, ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el... Kell ez a kis innováció.
Igyekszem kellőképpen ráhangolódni az újonnan kialakult szituációra, valójában fogalmam sincs hogy mégis mit kellene mondanom, netán tennem, még annak ellenére sem, hogy biztos vagyok benne: bármi is történjék, az alakításom sikeres lesz.
- Bocsásson meg kérem hogy ide rángattam ilyen későn, de tudja jobb szeretem személyesen, meghitt körülmények között intézni a dolgaim. Pontosan mennyit is tud a benyújtott kérelemről? - Puhatolózok óvatosan, negédes gesztusokkal fűszerezve, igyekezvén olyan természetességet ölteni, hogy arról még csak véletlenül se arra következtessen hogy fingom nincs mi ez az egész, hanem arra, hogy roppantmód rejtélyes ügyfél révén a koboldoknak sem "voltam hajlandó" elárulni néhány tömör címszónál többet. Nos hát, reméljük beválik, addig is koccintsunk. Mondjuk az ingyen piára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-09-28, 20:21


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

[You must be registered and logged in to see this link.]

Nem undorodom én a cigarettától, csupán háklis vagyok arra, hogy milyen szagú lesz a ruhám, vagy éppen a hajam. Ám akit irritál az ilyesmi, az nem egy szórakozóhelyen köt üzletet. Így marad ez a változat, majd otthon letusolok, hajat is mosok. A hátraforduló fiatal nőbe simán belelátom a Gringotts ügyfelét, nem vagyok előítéletes. Különben is galleon beszél, Gerard ugat. Ha ő fog megbízni azzal hogy mindenki más elől ellopjam azt az értékes relikviát, amely a családi vagyon alapját képezi.. Nos össze kell szednem minden tudásomat, hiszen nem vagyok éppen gyakorlatias. Jól bánok a számokkal, imádok tárgyalni, de azon túl hogy a koboldok reklámarca vagyok, abban igazán nem jeleskedek, hogy betörjek valami csapdákkal övezett kúriába, sötét kastélyba, hogy kihozzam az áhított kincset. Dehogy fogok én sárkányokkal, lidércekkel szembeszállni, nem piszkolom be az öltönyömet. Ha arról van szó, hogy kell kell ülni kártyázni, rullettezni, és úgy elszórakoztatni a leendő ügyfelet, hát szó se róla, nálam diplomatikusabb, szórakoztatóbb partnert elképzelni sem lehet. De semmi több.. Azt hiszem sikerült elkényeztetnem magam, még csoda, hogy nem gúnyolnak ficsúrként. A válaszából úgy sejtem, rossz volt a kezdés, előbb nekem illett volna bemutatkoznom, ám kérdem én, miért? Hiszen ha nem ő a keresett személy, miért is zavarnám tovább? Viszont miután ennyire kitérő választ ad, belemegyek a játékba, ám tartv azt, aki vagyok.
- A bankfelügyelet. Panaszkezelési nyomozóiroda. Nos.. ? – Felelem szintén visszakérdezve anélkül, hogy elmondanám a nevemet. Miután körbenéztem, nem látok senki mást, aki magányosan várakozik, noha ettől még bárki lehet, akár kísérővel. Az előbbi bourbon íze még ott a nyelvemen, amit nem kéne hagyni kiszáradni. Felemelem az ujjamat, hogy még egy kör lesz, aztán a lány felé is intek a fejemmel, hogy neki is, amit csak kér, meghívom. Ha ő az ügyfél, akkor ennyi minimum jár, afféle plusz kényelmi szolgáltatásként. Ha nem.. nos az egy másik kérdés.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-09-20, 17:46



Gerard & Nox







Hmmm... Vajon csapodár természetem lágy ölén képes leszek a továbbiakban is újat mutatni saját magamnak? Vajon kiapadhatatlan kíváncsiságom elhozza egyszer a várva várt, boldog végzet tudatát? És vajon vodkát rendeljek, vagy tequilát? - Ez, és még sok más, mondhatni elmélyült gondolat cikázik a fejemben, csak így laza késő esti programként egy zsúfolt pultnál üldögélve néhány kábultan smárolgató tinilány között. No de sebaj, csak semmi unalom, történik egyszer ugyanis, hogy épp mikor kérném a következő kör italomat, drága jó agyacskám jelzi felém, hogy valakinek közlendője támadt, méghozzá felém, ami valljuk be, varázsol némi gyermeki lelkesedést a tekintetembe. Így hát pár pillanattal azután, hogy a még ismeretlen ifjú megkocogtatja egyik szabadon pihenő vállamat, egy kecses lendülettel hátra is fordulok. Látván a tekintetén hirtelen átfutó undort a cigarettám hatására, egy laza mozdulattal elnyomom azt, majd minden figyelmem újonnan érkezett vendégemnek szentelem. Alig észrevehető gesztusfürkészéssel persze. Hiába, szakmai ártalom... Akár le is rendezhetném két röpke szóval, esetleg kapásból egyel, de nem teszem. Egyrészt azért, mert társaságért jöttem, másrészt azért, mert a társaság jött hozzám, továbbá ez a bizonyos társaság még ráadásul kellemes látványt is nyújt a szemnek. Legalábbis az enyémnek. Micsoda sikerélmény.
Kérdésére ravaszul felhúzom egyik szemöldököm, közben pedig az arcát kémlelgetve olyan érzésem támad - elsősorban a vonásaiból fakadó kezdeti kényelmes unalmat figyelgetvén - hogy nem éppen flörtölési szándékkal keresi azt a bizonyos Madeline kisasszonyt. Persze azért felkelti érdeklődésem a dolog.
- Az attól függ. Ki kérdezi? - Igyekszem úgy formálni a szavaim, hogyha hazugságnak is sejtené őket, az igazságot lássa mögöttük, magyarán mindenképpen engem könyveljen el Madeline kisasszonynak. Ha meg netalántán felbukkanna az igazi keresett... Nos, majd visszatuszkolom oda, ahonnan jött. Lehetőségem szerint minél inkább észrevétlenül. Mondjuk berángatnom a mosdóba, fogom a cipőm, majd a haját és... Khm, hol is tartottunk? Ja, igen, a fickó. Szép darab, szép darab, kétségkívül, és látok benne valami ösztönös, titokzatos magabiztosságot. Egészen izgalmas feladvány. Talán még hosszasabb maradásra is bírhatom. Ám legyen. Kihívás elfogadva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 252

TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox 2016-09-19, 18:18


Nox & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

[You must be registered and logged in to see this link.]

Úgy vélem, hogy valami simlisségről van szó, hogy még ennyit sem mondtak el a koboldok, hogy miért ilyen rosszhírű szórakozóhelyre kell betérnem az ügyfél kedvéért. Vélhetően pont azért én vagyok a kiválasztott ereklyevadász erre a célra, mert a múltam alapján alkalmas vagyok az elvegyülésre. Kisfiús sármom alapján nem feltétlenül néznék ki belőlem, hogy a varázsbanknak dolgozom, és a koboldok ügyfele is ezt az utat követné, nem pedig a hivatalosat. El tudom még képzelni, hogy valamilyen örökösödési ügyről van szó, és az lesz a kívánság, hogy a Gringotts egyik ereklyevadásza titkon szerezzen meg egy olyan relikviát, amely jog szerint valaki mást illetne, ám a családtagok mégiscsak igényt tartanak rá. Ebben nem én leszek a nyerő, szokásom mondatogatni, hogy a számok embere vagyok, és kiválóan tárgyalok, ám a csapdákkal, átkokkal megspékelt sírkamrákba ne engem küldjenek, mert összetojom magamat a védőszellemek láttán. Igen, reklámarcnak, üzletembernek igazán csinos vagyok, de semmi több. Pont azért választottam az aranygalleonok világát, mert nem szándékozom bepiszkolni a kacsómat. Még ha ez amúgy sokak szemében nem is tűnik túl férfiasnak, de hát teszek rá. Akinek bejövök, annak úgyis az számít, amilyen vagyok, a szőke fürtöskémnek legalábbis mindenképpen. Az ügyfélről csakis annyit tudok, hogy nő, na meg, hogy Madeline-nek hívják. Ennyi erővel bárkit leszólíthatnék, úgyhogy ez nem túlságosan mélyreható információ. Valami pénzéhes kis cafkát kéne keresnem, aki a saját anyját is eladná egy zsírosabb koncért.. Eltolom magamat az asztaltól, felhajtva a bourbon maradékát, és nekiindulok, amikor úgy látom, hogy betoppan egy példány, akire akár illhet is az általam kialakított kép. A pulthoz sétálok, ahol már szívja a  bűzrudat. Remek, olyan szagú lesz az öltönyöm. Finoman megkocogtatom a vállát, hogy hátraforduljon.
- Madeline kisasszony? – Kérdezem félhangosan, hogy ha mégsem ő lenne, akkor a valódi ügyfelem meghallja, hogy kit is keresek. Bájos-kisfiús pillantásom érdeklődve várja a választ, hátha elsőre szerencsém lesz, és korán letudhatom a műszakot.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gerard & Nox

Vissza az elejére Go down

Gerard & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Vicces képek [ARCHÍV]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-