Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A Warringhton-kúria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-08-21, 07:10





Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]


-Nem hiszem, hogy hallott volna a múltadról, egyébként sem szokott hallomás alapján ítélkezni. Anya jobban szeret a saját tapasztalataira hagyatkozni és szerintem ő látta benned azt a Gerryt amelyik most vagy. Persze az is lehet, hogy jósolt.*Viccelek persze, anya nem jósolt, bár kevesen tudják róla, de jó benne. Ám az emberismerete sokkal jobban működik, így Gerry esetében nem volt szükség Trelawney professzor módszereire. Most, hogy már megint kapok rendesen levegőt, jobban átgondolom az egész témát, persze ettől még nem lesz kevésbé kínos. Nem szoktam még hozzá ahhoz, hogy Gerryvel ilyen dolgokat vesézzek ki, ezek alapvetően lányos témák, már az intimitásukat illetően. De úgy tűnik köztünk már lányos titkok sem lesznek a jövőben. Észrevétlenül siklom el a „felvilágosultabban kezeli a saját testét” rész mellett, szerencsére azonban az utolsó mondat minden mást töröl és nem megyünk bele jobban a szexbe. A korábbi félelmeim, miszerint milyen leszek az ágyban és Gerryvel nem bénázok-e az első alkalommal, máris elillannak. Elmosolyodom és hozzá bújok, önkéntelen és épp ezért biztosan őszinte szavak és pont ezekre volt szükségem. Csak semmi szex meg szüzek, meg ilyenek, maradjunk csak a finom megfogalmazásnál. *-Én is boldog vagyok. Azt hiszem az első alkalom tényleg csak szerelmesen szép, csak úgy lehet a másikra teljes mértékben figyelni.*És Gerry figyelt rám, ez az alkalom csak nekem szólt amiért hálás vagyok és a sorsnak is amiért így összehozott minket. Mindig is tudtam, hogy Gerry nem olyan amilyennek mutatja magát, bár még az alkalmi partnereivel is figyelmes volt, de nem azért amiért velem. Tudom, sokat mesélt, persze nem olyan részletesen ami már illetlen lett volna és a lányok akikről mesélt, soha egyetlen történetből sem kerültek ki úgy, hogy szégyenkezniük kellett volna. Persze aki bankban dolgozik annak kell, hogy legyen diszkréciója.* -Ja persze, elhiszem, hogy vicces ha az orromon jön ki a töklé, köszi. *Elképzelem, de Gerryvel, így már valóban vicces és tudok rajta nevetni, de azért a vállon öklözést megkapja a kis piszok. Sikerült a hangulatot visszahozni amiből Gerry anyukája jócskán lecsípett, nem is vágyom másra mint elbújni egy szép helyen, biztos vagyok abban, hogy van ilyen. Hogy mi lesz holnap és azután, nem tudom, de ez a nap tökéletes volt.*

//Köszönöm a játékot, sikerült pont egy évre kihozni (egy nap híján). Hát ezt is megértük Smile //


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-08-14, 06:20


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nem akarom Lavender elől el enni a süteményt, de nekem sem árt egy kis energiapótlás. És hogy még véletlenül se legyenek kínos csendek, a saját magabiztosságom tudatában úgy vélem, hogy nekem kell beszélgetést kezdeményezni. Szegény drágám viszont majd belefullad az ettől még inkább cikivé vált témába. Nevetve próbálok meg segíteni neki, s adom oda az italát, hogy mielőbb a helyére kerüljön a félrement falat. Kár ilyenkor a hátát ütögetni, nem vagyok medimágus, hogy pontosan tudjam, melyik izmot kelljen mozgatni ahhoz, hogy továbbinduljon, ami már megakadt.
- Oh, de rendes tőle. Reméltem, hogy nem azért teszi, mert nekem már meg volt az a bizonyos múltam. Szóval a lányok.. Aha, végülis logikus. Különben pedig csak abban az esetben van esély arra, hogy mindkét fél pontosan ugyanolyan tapasztalatattal rendelkezzen; ha szüzek. Ám még akkor is előfordulhat, hogy az egyik már felvilágosultabban kezeli a saját testét. De mindegy is, ez így volt szép édes. Boldog vagyok, nagyon! – Tudom, hogy nem kérte a véleményemet, sem pedig a véleményezését annak, hogy milyen is volt az ágyban, hiszen láthatta rajtam, hogy nem rutinként kezelem, hanem teljesen összeforrunk mi ketten, amiben nyilván segített az, hogy nekem már nem kellett rágölcsölnöm semmire, de mégis számomra is vízválasztó volt, hiszen szerelmesen még sosem csináltam. A korábbi vonzódások ennél jóval kevesebbet jelentettek. Szívem szerint máris folytatnám Lavenderrel, ami elsőre is oly édes volt, de most nem árt, ha kissé renegerálódik, hozzászokik.
- Bocs, de olyan vicces lehetett volna, de ha fuldokolsz, akkor visszafogom magamat. – Nevetgélek, ahogyan megcsapkod persze nem is fáj, és bólogatok. Már elég késő van ahhoz, hogy ténylegesen körtúrát tegyünk. Megfogom a kezét, remélve, hogy most már nem fog elkezdeni megint köhögni. – Hogyne. Gyönyörű volt nálatok minden. Téged is beleértve. – Vezetem el a régi vackomba. Nekem ugyan nem volt barlangom, de egy kis faház, ami főleg nyáron használatos. Pokoli régen nem takarítottam ott, de talán Lav nem annyira szívbajos. Rengeteg képregény van felpolcolva a mugli szuperhőseim a főszereplők, gyermekkorom bálványai. Kész csoda, hogy anyám legalább tőlük nem fosztott meg annak idején.

//Köszike, cuki volt nagyon, és érzéki, őrülten tetszett^^//







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-08-11, 17:38





Gerry & Lav

[You must be registered and logged in to see this image.]


*Tény és való, azért van rajtam egy kis felesleg, mert ha feszült vagyok megéhezem és elég gyakran vagyok feszült. A tökös pite amit néha még a konyháról is csórok, jót tesz nem mellesleg a kedvencem is és most többszörösen is meg lettek tépázva az idegeim. Egyrészt kellemesen, másrészt világfelborulósan. Tévedés ne essék, a kellemes része is éhessé tesz, szóval ha Gerry anyukája nem nyit ránk, most akkor is falatoznék, csak legfeljebb nem ennyire mohón és többet hagynék Gerrynek, viszont nagyon sok minden történt velem rövid idő alatt és mindezt fel kell dolgoznom. EGYÜTT VOLTAM GERRYVEL! Úgy együtt! Ez hihetetlen és örömteli és annyira szép volt és Gerry is hihetetlenül kedves és aranyos, és bár gondoltam arra, hogy minden kellemetlen részt eltöröl majd a szépsége, azért nem reméltem, hogy semmilyen rossz érzés nem lesz bennem. Ami azután történt már nem tartozik hozzá, és bár zavarban vagyok képes is felhőtlenül örülni. Aztán ott van az izgalom amit a lepedő szennyezettsége okozott és az igyekezet, hogy eltüntessem Gerry szemei elől, azt hiszem érthető, hogy most tényleg csak egy csücsköt nyomok Gerry szájába a sütimből. Marad még a tányéron, végül is akkor vesz belőle amikor szeretne, de ha nem igyekszik akkor nem marad. Na persze gondoskodik arról, hogy ne tudjak gyorsan enni, a fele időt köhögéssel töltöm el és azzal, hogy újra tudjak levegőt venni.* -Úgy értem, hogy persze látta rajtam, és a leveleimből is kiderült, hogy mit érzek irántad és elmeséltem a bénázásunkat is amikor tisztáztuk az egészet, de igazából nem kérdezett rá ezekre a dolgokra, amikor találkoztunk már kész tényként kezelte az egészet. Ja és persze azt is tudta, hogy már nincs szükség felvilágosításra ezt a lányok elintézik egymás közt.*Ezt már megint pirulva mondom, mintha nagy titkot fecsegnék ki, pedig biztosan a fiúk is így csinálják. *-Te piszok! Miattad nem kaptam levegőt. Legközelebb várd meg amíg lenyelem a falatot és akkor se beszélj amikor iszom.*Játékosan vállon csapom, mert tényleg piszok, de imádom és persze, hogy vele tartok. Viszont nincs nagyon kedvem az egész birtokot most megnézni, bár nem tudom mekkora de a kastélyból ítélve nagy lehet. A kezem nyújtom én is és felállok, a másikkal a tányérért nyúlok, hogy magunkkal vigyük, egy morzsa sem veszhet kárba és jobb előbb megenni mint később. *-Mi lenne ha csak holnap járnánk körbe, most csak egy olyan helyet mutass ahol elbújhatunk, ami elég szép ahhoz, hogy egy titkos kuckó lehessen. Mint nálunk a barlang. Emlékszel a sok világító kőre? Biztosan van itt is olyan hely ahova szívesen mennél, amit szívesen megmutatnál, ami elég eldugott. Na?! *Nógatom, noha nem tudom, hogy valójában soha nem érezte jól magát itt a birtokon. Ám nem késő, hogy egy kis darabot idecsempésszek magamból. *


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-08-04, 06:30


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nem mintha zavart volna, hogy milyen a lepedő. Volt már dolgom érintetlen lánnyal, noha nem erre mentem rá. Nyilván akiknél ez volt a felállás, igyekeztem óvatosabb lenni, de alap esetben nem annyira számított. Mivel nekem nem feltétlenül az volt a lényeg, hogy ágyba vigyek valakit, akivel megtettem, ott alapos megfontolás, egymásra hangoltság kellett, tehát a tapasztaltabbak is azt érezhették, hogy valaki odafigyel rájuk, és persze magamért is csináltam, hogy tudjam, én nem vagyok szemét senkivel. Végülis sosem egy darab húsként tekintettem a lányokra, és határozottan felháborított, ha velem tették ugyanezt. Lavender pedig a szerelmem, és jó ideje az. Aligha kell előttem szégyelnie bármit is, és most talán nem is miattam, hanem anya miatt teszi. Na jó, ezt végülis megértem, ha ez most így alakult, hogy sikerült egymásra találnunk, ráadásul ennyire véletlenszerűen, meg még ránk is nyitottak, nem akar azzal a tudattal élni, hogy az anyámnak még fizikai bizonyíték is van a kezében hogy megtettük. Ezeken tűnődve lépdelek vissza, és pakolászom le az immár megtisztított lepedőre.
- Csak egy kicsit. – Tudom én, hogy ő mennyire imád enni, ráadásul még le is vezeti a feszültséget. Most aztán van mit pótolnunk, ami az energiát illeti, tudnék enni, de ő az, aki nagyobb lépcsőfokot ugrott meg, így nem is sajnálom tőle. Majszolgatom a pici falat süteményt, s közben elgondolkozva túrok bele Lavender szőke tincseibe, miközben a válla felett átkarolom. Már csak azért is kérdezem, mert nem akarom, hogy itt ücsörögjünk teljesen szótlanul. Sosem szoktak köztünk kínos csendek lenni, valaki mindig szóval tartja a másikat, viszont még soha nem is szerelmeskedtünk egymással, ami új helyzetet teremthet. Nem akarok szabadkozni a kérdésem miatt, ez csak egy felvetés volt, így aztán a nagy levegő kapkodását megvárom inkább, maximum kicsit ütögetem a hátát, ha igényelné, és úgy látom, hogy rossz helyre ment a falat.
- A téma közepénél? Mármint tudta, hogy ez mennyire komoly, és meg fogjuk tenni? – Halkan elnevetem magamat, hát igen, én így szeretem őt, pontosan megvan mindenről, és mindenkiről a véleménye, de akkor a Brown anyuka is hasonló lehet, ezt az emlékképem maximálisan alátámasztja. – Ha kész vagy, és jut levegő is, akkor megmutassam a birtokot? – Állok most fel, és nyújtom a kezemet hogy elindulhassunk. Igazából sosem volt a szívem csücske maga a hely, körbelengte a Warrington-féle stílus, ami nem a sajátom, de hát mégiscsak itt nőttem fel, és Lavender is látszik szeretné. Ő is körbevezetett otthon, így a fair üzlet szellemében én is megteszem.









[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-07-30, 06:34





Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Lelkesen bólogatok. Persze, hogy az egész szobát, biztosra fogok menni. Még egyszer nem szeretnék olyat átélni egy intim pillanatban mint legutóbb. Igen, még a saját anyukám is zavarna, bárki zavarna. A különbség az, hogy Gerry anyukáján kívül mindenki más kopogott volna és nem ront be amíg nem hallja azt, hogy „szabad”. Az, hogy lesz legközelebb, az utána rakott kérdőjellel úgy értettem, hogy _itt_ legközelebb, mert biztos vagyok abban, hogy lesz de abban már nem, hogy itt. Azt viszont alapos megfontolás tárgyává teszem, hogy a Roxfortba visszatérve, talán szóba kellene hozni a közös szoba témát, persze csak finoman, nehogy az én drágám azt higgye, hogy minden pillanatban szemmel akarom tartani. Az is lehet, hogy a napom nagy részét a saját, a lányokkal közös szobámban töltöm a tanítási időn kívül, vagy a klubhelyiségben, nekem csak az éjszakák fontosak, mármint ilyen szempontból. De ez még a jövő zenéje. Nem kell ennyire előreszaladni mikor még ezt a nyarat sem élveztük ki igazán, hiszen még az elején vagyunk és a jelenre kell koncentrálni, példának okáért a lepedőre. Amíg Gerry a kért töklevemért van oda, én a lepedő tisztaságáért, mert bár biztos vagyok abban, hogy amikor érkeztünk patyolat tiszta volt, az biztos, hogy az a pár vörös csepp nem volt rajta eredetileg. A töklére ugyan nem vagyok nagyon szomjas, de komolyan! Mikor volt ez nekem probléma ha tökléről volt szó? Viszont a váratlan sütire egyből ráugrom.* -Köszi! Ez mennyei, pont jókor jött. Kérsz? Nem? Jó!*Nem vagyok irigy de….több marad nekem. Bár nem tökös pite, de finom és az édesség mindig jót tesz a megtépázott léleknek. Azt viszont amit rólam mond már megint és mindig pirulva fogadom. Hogy én dögös. Nem dehogy, csak a ruha maximum, én biztosan nem vagyok dögös, de hát a fiúk tutira ilyeneket mondanak miután együtt hemperegtek a barátnőjükkel az ágyban, még él bennük az elmúlt percek láza. Azért sikerül kicsikarnom magamból egy mosolyt, zavar ide, zavar oda. Leülök az ágy szélére és kezemben a tállal nekiállok falatozni, de természetesen mindjárt az első falat félremegy és köhögni kezdek, mindez Gerry kérdése miatt. Felvilágosítás? A szüleim? Tényleg erről kérdezett? A tálca a takaró tetején landol, én meg heves légszomjban szenvedek. Hát kész vagyok. Most erre mit feleljek? Hirtelen azt sem tudom, hogy tényleg volt-e ilyen vagy ha igen, akkor az milyen volt. A lényeget a suliban csipegettem fel, Missytől meg a többi lánytól, természetesen a szobatársaimtól, mert másokkal nem igen álltam szóba soha és ez most sincs másképp annak ellenére, hogy néha belekeveredek fura dolgokba másokkal együtt. Miközben próbálom a falatot a helyére tenni, bólogatok, hogy „igen volt” de legalább nem kell elmondanom, hogy milyen. A kérdés második felére azonban nem ilyen egyszerű a válasz, lévén még kérdezni sem kellett, anya látta rajtam és talán előbb tudta mint én, másrészt vele minden ilyesmit megbeszélek. Már amit egy anyával meg lehet osztani, mert azért van olyan is amit nem. Mint ahogy az elmúlt perceket sem fogom elmondani. Egyébként meg az anyukám nem szokott kényes témákra rákérdezni, csak finoman érdeklődik és inkább a lelki dolgokra helyezi a hangsúlyt. Mire – Gerry segítségével vagy anélkül – sikerül levegőhöz jutnom, az erőlködéstől vöröslő arccal fordulok felé. A hangom még rekedt az iménti megpróbáltatásoktól, de láthatóan ezen kívül minden rendben.* -Ez igazából bonyolultabb, hogy két szóban elmondjam. Anya már tudta kérdés nélkül és amikor beszélgettünk rólad, igazából a téma közepén kezdtük el, mintha már mindent megbeszéltünk volna.*Az anyák már csak ilyenek, legalábbis a normálisak. *


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-07-23, 12:20


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Én már ismerem az anyámat, és nem csoda, hogy ha fényévnyi távolságban akartam tőle élni, így nem tudom magamra venni a gonoszkásait. Ő ilyen, lepereg rólam bármi, ami vele kapcsolatos, de Lavendernek ez teljesen új. Szerető családban nőtt fel, ahol engem is elfogadnak. Bár ha jobban belegondolok, nem érezte volna kevésbé cikinek, ha ő édesanyja nyit ránk. Ez már csak ilyen.. Kissé szemérmes, hiszen velem is azt volt egy jó ideig, rá kell ébrednie, hogy a saját nőiessége ott rejlik benne, de felém kinyílhat. És végre valahogy lassul is a zilált légzése, kezd megnyugodni. Biztosan fel fog még benne merülni az iménti helyzet, és rossz emlékkel társítja majd az első szerelmekedésünket, de talán idővel csak a szép momentumok maradnak meg, és tudunk rajta nevetni.
- Lesz legközelebb, de azt elintézzük, hogy az anyám ne zavarhasson be. Az egész szobát? Micsoda spontán gondolat! – Csiklandozom meg a száját vigyorogva, ez a mostani sem volt eltervezve, de talán jobb is volt így, nem kellett gondolkoznunk, sem pedig magát győzködnie. Én felajánlottam volna az egérút lehetőségét, hogy most csupán ismerkedünk, de ő már késznek érezte magát, hogy kihasználjuk az adandó alkalmat. Ha lesz az iskolában közös szobánk, akkor nyugodtan kibírhatunk néhány napot szex nélkül, ha itt lennénk. Na persze ez a szoba dolog még függőben. Csak mert egyszer megtörtént, lehet, hogy nem akar ilyen gyorsan összeköltözni, és még szeretné megőrizni a személyes tér szentségét.
- Van. Hozok akkor azt. – Bólintok, és már fordulok is ki a szobából. Természtetesen nem egy szál semmiben. Pár perc telik csak el, és már jövök is vissza. Nekem sem árt majd kissé megmosakodnom, mert bár a víz alatt kezdtük, utána rendesen bírkóztunk egymással, amire megvolt az én testem reakciója is. A tálcán a jéghideg tökleveken túl édes teasüteményt is talál, lekvárral a közepén. Végigmérem a lányt, ezek után már nehéz lesz olyan pillantással illetnem, mintha egyenlőre türelmet lennék azt illetően, hogy vajon mi lehet a ruhája alatt. Ráadásul ez a falatnyni rövid naci.. Na igen, nem ezt szoktam meg tőle, a hosszabb szoknyák híve volt eddig, de már kész kevésbé szemérmesen mutatkozni előtte. – Hát ez nagyon dögös! Na sietek én is. Eszegessél! – Adom ki a javaslatot, aztán beszabadulok én is a másik helységbe, hogy átmossam magamat. Igenis szükség van rá, még ha előttünk is áll az ismétlés lehetősége. Az ajtót nyitva hagyom, hogy ki tudjak szólni. – A te szüleid tartottak valaha felvilágosítást, vagy velem kapcsolatban neked szegezték a kérdést, hogy mi van köztünk?








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-07-15, 08:00


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Gerry elég lazán veszi a tényt, hogy az anyukája ránk nyitott, persze neki talán könnyebb azért, mert nem ez az első lánnyal való együttléte, meg amúgy is; az ő anyukája. A kérdés jogos, együtt vagyunk és ezt mindenki tudja, miért pont az anyukája maradna ki belőle, Viszont azért mégis más maximum csókolózni mások előtt, mint pucéran az ágyban egymáshoz simulva, a legintimebb percek után. Naná, hogy a párna alá bújok szégyenemben, bár ez kimondottan nem is szégyen, hiszen nem csináltunk semmi rosszat, vagy undorítót (azt meg végképp nem) de az érzés attól még eléggé…kínos. Igen, talán ez a legjobb szó rá. Gerry próbál vigasztalni és a szeretete az arcomon simul el, ami picit megnyugtat. A végeredményt viszont azzal éri el amit ezek után mond. Értem is meg nem is. Az anyukájának eddig csak ő volt a támasza és talán azt hiszi most, hogy elveszem tőle még azt az egyet is, pedig nem áll szándékomban kettejük közé állni, viszont nem értem miért nem örül a fia boldogságának. Az én apám minden bizonnyal hasonlóképp érez Gerryvel kapcsolatban, viszont nem érezteti velünk, és örül ha engem boldognak lát; márpedig teljes mértékben boldog vagyok. Szerintem akkor is így tenne ha a fiú akivel vagyok egyáltalán nem szimpatikus neki, akkor sem zavarna meg minket, legfeljebb négyszemközt elmondaná a véleményét, de mellettem állna. Gerry szavai annyiban megnyugtatóak, hogy tudom, nem velem személy szerint van baj, hanem úgy általában a _barátnő_ státusszal és ha ezek után nem is állok a sarkamra, másképp fogok viszonyulni az anyukájához. A sértései – mert biztosan lesznek – persze megérintenek majd, de könnyebben túlteszem magam rajtuk. *-Rendben. Majd erre gondolok ha legközelebb…remélem nem lesz legközelebb. Megbűvölöm az egész szobát. *A gondolatra is szemet forgatok, de már sokkal jobban érzem magam. Tuti ezért jut eszembe olyan gyakorlatias dolog mint a űz első együttlét következményei, úgy mint sötét foltos lepedő. Míg Gerry öltözködik én magamra húzom a takarót, ügyelve arra, hogy a lepedőből még véletlenül se látszódjon ki semmi. *-Töklé is van? Persze jó a limonádé, ha nincs töklé és édesen, mint amilyen te vagy.*Határozottan jobb a kedvem, és már tervezgetem a dolgokat mikor Gerry nem lesz a szobában. Természetesen nem mulasztom el jól megnézni, ha már egy szál….himbilimbiben téblábol, és meg vagyok elégedve, na meg persze jót tesz a női hiúságomnak is, hogy egy ilyen jó pasit mondhatok a magaménak és fordítva. Mármint, hogy egy ilyen jó pasi mondhat a magáénak. Csak semmi álszerénység kérem szépen. Amint kiteszi a lábát a szobából, mint a mérgezett egér kezdem keresni a pálcámat, amit hamarosan meg is találok. A lepedőn – mély és megkönnyebbült sóhajjal veszem tudomásul, hogy – csak néhány apró csepp vér van, így azt gyorsan sikerül eltüntetnem egy suhintással. Végül a fürdőbe megyek, hogy immár pálca nélkül, magamat tegyem rendbe. Még egy ilyen cicamosdás is meg tud nyugtatni, és az éjszakai kiránduláshoz, ami biztosan nagyon hangulatos lesz, elkezdek felöltözni. Rövid nadrágot veszek fel, és egy pántos pólót ami az esti sétához kitűnő és arra gondolook, hogy milyen nagyon nagy szárazság van itt, hátha megszomjazom, mert legalább a fele innivalót meg kell innom, ha már Gerryt elzavartam érte. *



[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-07-07, 21:28


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Még anyám belépése sem tudja letörölni a vigyort az arcomról, ám kénytelen vagyok mosollyá szelidíteni azt, mert Lav első szerelmes együttlétére így könnyen bélyeg kerülhet, ha ennyire szégyenként éri meg. Megsimogatom az arcát, ám nem úgy mintha valami bájos nagynéni lennék, hanem nagyon is férfiasan, de óvóan. Egy utolsót az ajkára tapasztom a sajátomat, hogy belélegezzük egymás illatát, s együtt dobbanjon a szívünk. Amikor elszakadunk, utána nyugtatom meg csak szavakkal is. – Szivem.. mindig ciki, ha rányitnak az emberre, akkor is, ha a wc-n ül. Pontosan tudja, hogy mit csináltunk, mert sejthető volt, hogy egyszer megtörténik. Tisztában van vele, hogy szeretlek, és enyhén féltékeny, hogy az ő kicsi fia, akivel mellesleg élhetetlen a kapcsolata.. nos.. elkelt. Senkit nem hoztam még haza, és senkiről nem beszéltem neki. – Próbálom összefoglalni a gondolatait, de remélem nem érti azt félre, hogy nem erőltetném rá a véleményemet. Az ő érzései most ilyenek, ezt nem lehet megmagyarázni, mindössze kiegészítem a saját eszmefuttatásommal, s a körülményekkel, amelyek hátha.. nyomnak annyit a latba, hogy kicsit megnyugodjon..
- Köszi. Ő csak az anyám. A csakot veheted szó szerint. Ha az iskolában felvállalak, akkor miért ne tehetném otthon is? – Költői a kérdés, az iskolában nem lettünk egymáséi, ott a klubhelységek lépcsői is vigyáznak, hogy srác ne mehessen lány hálókörletbe. Na de fordítva? Végülis Lav meglátogathat.. Meg hát egyetemistaként akár igényelhetnék saját szobát is. Igen, meg kéne tennem, lényegében most már átléptük azt a határt, amikor ez indokolt is lehet. Lav sem kislány már, nem fogják megharapni a festmények, ha nem a hálótársaival szuszog. – Nem tudom. Direkt csinálta, ő ilyen. Már úgy értem szokott kopogni, de most eleve féltékeny volt.. Spongyát rá. Menjünk édes. Megmutatom. Sötétben kevésbé lehet mindent úgy látni, de rém hangulatos. Megbüvölök néhány pixie-t, hogy világítsák meg az utunkat.. Esti túra.. – Bólogatok, és keresgélem az alsómat, valahol a fürdő közelében hagytam, de mindegy is, a fiókomból húzok elő egy újat. Mosakodni most nem csobbanunk be ismét, hiszen még nem fogunk aludni egy ideig. És különben is, most egymás előtt mit szégyenljünk? – Hozok! Limonádé? Igen, full édesen, ahogy szereted. Robogok! – Keresek magamnak egy köntöst, és azt kapom magamra, hogy eltűnjek néhány pillanatra a konyha felé. Anyám szerencsére nem tér vissza, és én sem találkozom vele útközben.








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-06-28, 23:23


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Boldog vagyok ehhez nem fér kétség. Elképzeltem ugyan az első együttlétünket, de egészen másképp,persze borúsabban, kellemetlenebbül ezért édes a csalódás. Lebegek, a testem még emlékszik az elmúlt percekre, s ahogy visszagondolok egy-egy simogatásra vagy épp a végső robbanásra, újra megremegek. Révedezve nézek ki a fejemből és azt hiszem idétlenül vigyorgok, de ki ne tenné ezt? Még Gerry is, amikor nem szívet dobogtatóan somolyog az orra alatt, ám ennek a mosolygásnak oka van. A fejemet ingatom azon mennyire előreszaladt a fantáziálásban, hiszen még csak most voltunk együtt először de ő már az unokáinkra gondol. Azt nem jelentem ki kerek perec, hogy nem így lesz és bízom abban, hogy igaza van, de azért nem árt számításba venni azt sem, hogy sok minden közbejöhet addig. S most nem az egymás iránti szerelmünk végét vagy a hűségünket vonom kétségbe hanem a külső körülményeket. S lám, amint erre gondolok, az anyukája már ránk is nyit, én meg legszívesebben elsüllyednék szégyenemben, de csak a párna alá sikerül. Ezen pedig mér az ő csókja sem segít amit előtte kaptam, nem tudok igazán elmerülni benne. *-De az volt! Meztelenül látott veled egy ágyban és biztosan tudja mit csináltunk. Hát ez…de igen, ciki…vagyis inkább….*Hogy inkább milyen az nem derül ki, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tudom megfogalmazni. Csak az érzés az ami bennem ég. És ég. Ennek az egésznek szépnek kellett volna maradnia, kettőnk között. A szeretkezés és az utána lévő percek intimek, senkire nem tartoznak de most úgy érzem az anyukája beletenyerelt ebbe. Amilyen hangulatban fogadott pedig még azt is el tudom képzelni, hogy ezek után hogyan fog rám nézni. Viszont azt sem akarom, hogy ez kettejük között továbbrontsa az amúgy sem felhőtlen viszonyt. Ha most elmenekülünk csak miattam, még rosszabb lesz. A fejemet rázom de eszembe jut, hogy ezt úgy sem látja ezért óvatosan kikukkantok a párna alól.* -Kínosnak érzem de ezért nem kell elmennünk. *veszek egy nagy levegőt és hozzábújok amennyire csak tudok. *-Mit akarhatott amiért bejött? És csak úgy kopogás nélkül? Soha nem kopog?*Kérdezem elhűlten, de persze mindez úgy sem számít, ha kopog akkor sem lett volna időnk semmire. Ő olyan….hirtelen ember. *-Mi lenne ha elmennénk egy kicsit sétálni? Megmutatnád a birtokot? *Biztosan nem ezt kellene tennünk a szeretkezés után, de most egy kicsit még kettesben szeretnék lenni vele, ezt meg a házban nem tehetjük meg. Talán van itt olyan hely ami kellőképpen eldugott és romantikus. S persze azt sem tartom kizártnak, hogy egy rejtő bűbáj alatt újra együtt legyünk. Na persze, még az iméntinek is rajtam vannak a nyomai és ez a felismerés úgy csap belém mint a villám. A lepedő. Mióta gondolkodom én ennyire racionálisan?* -Öööö, hoznál nekem egy pohár vizet ha szépen megkérlek? Vagy valamit inni. *Addig lesz időm előkeríteni a pálcámat és rendbe tenni a lepedőt amíg Gerry nem látja.*



[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-06-19, 20:23


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Elgondolkozva simogatom az oldalát, holott most így a keblei is kézre állnának, de most hagyok némi szünetet. Csak mert megtehetem, nem fogom állandóan valami túl izgalmas helyen érinteni, mert akkor elvesztené az egész a varázsát, jó ez így. Meg tudnám szokni, hogy innentől kezdve gyakorta, akár szinte minden éjszaka ugyanezt leismételjük, nyilván felfedezőútra irányítva az ágybéli kapcsolatunkat, hiszen mindez csupán a kezdet volt, de még azt sem árt feltérképezni, hogy drága Lavenderemnek milyen igényei vannak a mennyiséget illetően, hiszen magamból nem indulhatok ki, ráadásul hosszútávú komoly kapcsolatom még nekem sem volt, tehát nem biztos, hogy érdemes túlzásba vinni. Ám legalább már megléptük ezt a bizonyos lépcsőt, és nem kell direkt visszafognom magamat mondjuk a bújást illetően.
- És tényleg.. annyira tartalmas volt ez veled, hogy már összefolyik, hogy melyikünk mit mondott. Az unokáinknak tovább színezem majd meglásd. – Bólogatok sármosan somolyogva, de legalább ebből érti, hogy már ott sem bírtam kiverni őt a fejemből, hiába agyaltam rajta, hogy nem kéne keverni ezt a barátság dolgot valami mással, és mégiscsak az lett a megoldás, hogy színt vallottam. Lám milyen jól tettem, úgy fest benne is volt valami vonzalom, hogy nem csak képes volt elviselni az ügyetlen botladozásaimat, amelytől oly sokan elalélnak, rá pedig igazából a társaságom és a kedvességem tehetett mély benyomást, míg nem ide jutottunk, nem kevés felfedezésre szánt idő árán. Láss csodát, ez a jó pár hónap volt életem legszebb időszaka, s a valódi felnőtt kapcsolat még csak most kezdődik.
- Ez igaz.. talán felváltva egymást. – Somolygok oda-odahajolok a szájára, miközben az imádnivaló tincseit is morzsolom az ujjaim között, igenis az a szexepilje, noha a formás popsiját is kiemelkedőnek tartom a nőiessége szempontjából. Nem, a cuki drága barátném lett a szerelmem, és lényegében mindegy is, hogy melyik porcikáját érintem. Ebben a pillanatban Lavender lerebben rólam, ahogyan anyám benyit, és hiába akarom poénnal elütni a helyzet élét, ő egyértelműen szégyekezik. – Nem volt ez olyan ciki. Ha akarod, akkor most rögtön elúzhatjuk a csíkot, ha kínosnak érzed. – Már nem azt, hogy együtt voltunk, hanem azt, hogy így nem akarna az anyám szemébe nézni. Én örülök, hogy megtettük, és biztos vagyok ő is, tehát nem ezt szeretné visszacsinálni.









[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-06-12, 18:33


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*A boldog emberre azt szokták mondani, hogy madarat lehetne vele fogatni. Sosem értettem, most már tudom. Olyan mintha lebegnék, valahol a puffadt és habos felhők felett ahol a madarak is röpködnek. Mikor Gerry kicsusszan belőlem, nekem ez is egy újabb kis apró villámcsapással jár, felkuncogok hiszen fura még az érzés. Elégedetten fordulok oldalra, hogy átkaroljam a hasán és a szemeibe nézhessek. Örökké. Ha rajtunk múlik akkor igen, örökké lesz. Elmerengek ezen a szón, tényleg elhangzott és tényleg a Türkiz-mezőn…de...* -Úgy emlékszem én mondtam, de egészen másra. Valami olyasmi volt, hogy meddig akarlak bilincsben tartani…vagy rabságban…igen, ez az. De már nem tudom miért kérdezted. *Emlékszem, olyan dolgokra melyekről nem is hittem, hogy emlékezetesek mégis megragadtak a fejemben, csak épp maguktól nem jönnek elő.* -Hogy ki csábított el kit az még függő kérdés.*Megfogom a kezét amivel megint a hajamat birizgálja és jön az érzelmes vallomás amit nem szoktunk túl gyakran mondani egymásnak, egyrészt mert tudjuk, éreztetjük a másikkal, másrészt én legalábbis az ilyen különleges alkalmakra tartogatom. Be is váltja a hozzáfűzött reményeimet, megindít az az egyetlen szó amit Gerry visszhangoz. A szélesedő mosoly és a kellemes hangulatnak Gerry anyukája vet véget, elrontva minden szépségét a kettőnk között történteknek. Felkapom a fejem, ösztönösen de elkésve és ügyetlenül húzom magamra a takarót, amin félig rajta fekszünk. Érzem ahogy az arcom a pillanat tört része alatt vált pipacspirosba és lángol akár egy napon felejtett porrongy. Gerry válaszán még inkább elképedek de a szégyenérzetemen az sem segít. A párna alá temetem magam, legszívesebben itt helyben elsüllyednék a föld alá és akár meg is tehetném ha a kezemben lenne a pálcám, csak egy suhintásba kerülne. A párna alól tompán hallatszik a hangom, még nekem is és ha Gerry le akarná szedni rólam, csak szorosabban fogom, nehogy sikerüljön neki. Hogy fogok így az anyukája szemébe nézni ezentúl, anélkül, hogy ne olvadnék el a szégyentől?* -Viccelsz??!! Ettől még azt is elfelejteném ha a karomat vágták volna le. *Nyöszörgöm csak a szavakat és megfogadom, hogy soha többé nem megyek ki ebből a szobából. *
[You must be registered and logged in to see this link.]

[/color][/color]


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-06-05, 15:36


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Most már kénytelen vagyok kicsusszanni belőle, és mellé könyökölni, mert a karom nem bír el a végtelenségig. Bár imádnivalóan gyönyörteli érzés így összefonódni vele, megkoronázva a szerelmüket, igazából elszoktam az ilyen hancúroktól. Mindenféle felvezetés nélkül vágtunk bele, amir én sem számítottam. Jó, itt volt a levegőben, hogy ha elvonulunk a külvilágtól, csak mi ketten, esélyes, hogy felfedezzük egymás testét, ám én azt hittem, hogy gyönyörű szőkém a fokozatosság híve, és elsősorban azt akarja kitapasztalni, hogy rá hogy is hatna, ha mondjuk megsimogatom ott lent.. Ám ő van olyan önzetlen, hogy már megint csak mindkettőnkre, tehát az én élvezetemre, lelkivilágomra is gondolt. S most sem bújik el a takaró alá, kiélvezi, hogy ilyen csodálattal nézegetem meg magamnak. Nem mászom le róla, hogy máris hanyagoljuk egymást. Itt az utóhatás ugyanolyan fontos, érzelmes pillanatokat adhat, mint maga a szerelmeskedés. Látom azokat a csillogó könnyeket a szemében, s odahajolok, hogy megint megcsókoljam.
- Nem emlékszel butus? A türkiz mezőn, nálatok. – Emlékeztetem rá, ám kétségkívül olyan régen volt, és minden egyes elejtett szóra úgysem emlékezhetünk. Ha rajtam múlik akár ötven éven keresztül is szaporíthatom vele az emléktárunkat, akkor pedig óhatatlanul lesznek olyan pillanatok, amelyek csak az egyikünkből hoznak elő valamit.. Nem baj, így szép ez.
- Azt hiszem.. ez a mostani a mesterművem. Csábításból jeles, nemigaz? – Nevetgélek a loknijait simogatva, mintha csak arról lett volna szó, hogy sosem akartam tőle mást, mint az ágyamba csábítani, hiszen egy szűz lányka igazi trófea. Egy igazi sármőr évekig képes kajtatni a kiszemeltje nyomában, hogy végre leimádkozza a célpontról a bugyit. – Én is szeretlek Lav! – A csók még sikerül, amikor a jó édes anyám ránk nyit. Tudom, hogy imádott párom a föld alá süllyedne, én azonban a rám jellemző derűvel zárom rövidre a gúnyos felhangot. – Tudom anya, van még hűtött eper a konyhában. [/color][/b]– Nézek fel vigyorogva, mire ő horkantva zárja ránk vissza az ajtót, és már csak a kopogó léptei emlékeztetnek rá, hogy itt járt. Nem, ezt a pillanatot még ő sem ronthatja el. – Akkor jól vagy? Nem fájsz, meg ilyesmik?









[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-06-03, 17:55


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*A szívem majd kiugrik a helyéből, még percekkel később is, noha érezhetően csitult a lendülete. A boldogság mámorító, ahogy az érzés is ami elöntötte a testemet. Soha nem éreztem még ilyet és nem is fogok, az első alkalom egyszeri és megismételhetetlen, ezt csak formálhatjuk ketten, most már bármikor. Talán a Roxfortban is Gerryhez költözöm, egyetemistaként megtehetem, persze ezt még át kell gondolnom, tiszta fejjel nem úgy mint amilyen most vagyok, tele zsongós gondolatokkal, érzelemmel túlfűtötten, fülig érő szájjal. Úgy nézhetek ki mint egy idétlen kis majom aki végre megtalálta az anyját. Az első napra gondolok most, arra a pillanatra amikor először néztünk egymásra, cinkosan nevetve. Aztán volt az az eset amikor a könyvtár előtt vártam rá, hogy meghívassam magam a karácsonyi bálba, ahova egyébként úgy is engem vitt volna, mert nem akarta magát senkihez sem kötni egy egész estére. Amikor először csapott a fenekemre én meg majdnem rongyosra vertem a fején a könyvemet. Hosszú utat tettünk meg azóta, hosszú és értékes, tartalmas utat és egymáshoz csiszolódtunk. Igazából, nem is az volt a legszebb amikor közölte velem, hogy elmegy a Roxfortból mert szerelmes belém és jobb távolról felejteni – a lüke – hanem az egész út. Nem a végeredmény a fontos, hanem mindaz amit eddig együtt átéltünk. Így kerek az egész és ez a mai délután sem lenne ennyire szép, ha nincsenek a mögöttünk álló évek. Te jó ég! Évek. Együtt nevettünk és együtt izgultunk – általában az én vizsgáimon – és azóta is mindig nekem adja a tökös pitéjét. Már nem beszél úgy a lányokról mint régen, nem cicik és betlehemezős kebelcsodák akiket csak meghúzni lehet.
Hagyom a plafont és ránézek, ő már egy ideje fixíroz a tejbetök arcából kitekintő szemeivel. Ha még egyáltalán lehetséges szélesebbre húzom a számat, talán nem kellene pont most sírnom, de a boldogság fura egy jószág, a lányok meg sokkal érzelem teljesebbek. Ez az egész annyira szép, hogy a sírás a torkomat fojtogatja, mert visszatartom. Az kéne még csak, hogy Gerry ezt lássa, mindjárt kétségbe esne, hogy milyen rossz volt, hogy még bőgök is miatta. Pedig aztán…*-Mikor mondtad? *Suttogom somolyogva, mert erre tényleg nem emlékszem.* -Most aztán tényleg a csúcson voltál Zserrrri!*Idézem őt arról a bizonyos könyvtáras napról, amikor az éppen aktuális hódítása kudarcba fulladt, én meg próbáltam jobb kedvre deríteni. Persze akkor azt is a fejéhez vágtam, hogy onnan már csak lefelé vezet az út, ezt együtt cáfoltuk meg és még mindig nem álltunk meg felfelé menet. Két kezem közé fogom az arcát, bár elég nehéz felemelni a karjaimat, zsibbadok testszerte…és a fejét magamhoz húzom. *-Szeretlek Gerard Warrington!*Lehelem az ajkai közé a vallomásomat, majd mielőtt még ő is ilyesmire ragadtatná magát, lezárom egy csókkal.*
-Ó! Milyen bájos!*Hallatszik az ajtó felől Gerry anyukájának gúnytól csöpögő hangja, szétrombolva minden szépet. Mintha egy vödör jeges vízzel öntöttek volna nyakon. *


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-05-29, 15:53


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Úgy vagyok vele, hogy most már kár megállni, de ha az én drágám lassabb tempóra intene, mindenképpen figyelnék rá, ám ezen a ponton teljesen a kezembe helyezi az irányítást. Oly önzetlen, hogy nekem akar jót, én pedig kettőnkért harcolok, hogy a barátságon s a szerelmen túl még az ágyban is kiteljesedjünk. Most már tudom, hogy jó döntés volt, hogy nem Sadie-vel helyeztem komolyabb szintre az alkalmi kapcsolatot, hanem a barátommal töltöttem szinte minden időmet, hiszen nem egy olyan lányra van szükségem, akinek jégcsap van a szíve helyén. Csakis erre a göndör, csiklandozós nevetésű tündérre, aki akkor is mellettem van, ha pocsék a kedvem, vagy ha éppen a banki felsővezetés valamit helytelenít. Ő bármikor ki tudja hozni belőlem a bohókás fiút, úgy oldja a stresszt, mint ahogyan senki más. Most sem kell egy kicsit sem óvatoskodnom, ösztönösen bízva nyílik meg nekem, s ficánkoló férfiasságom minden lökése közelebb sodor minket a vágyott beteljesüléshez, amire lassan már évek óta várok. Mégsem érzem túl késői egymásra találásnak, hiszen mellette minden perc minőségi idő.. ahol nem unatkozunk! Hiába gondolnám azt, hogy a csók itt most nem teljesen helyénvaló, hiszen nehéz még a mozgásra is koncentrálni, ám ahogyan az ajka az enyémre talál  megállok kissé, hogy gyengéd, puha csókkokkal borítsam el a száját, pedig össze lehet ezt hangolni. Ismét elkezdek mozogni, szépen lassan, a csípőmmel körző mozdulatat végezve, mintha ismét fel akarnám fedezni a legbelsőbb járatot. Ahogyan végigfut rajta a remegés, és meghallom a hangját, az rám is hatással van. Valahol ez a szerelem lényege, hogy egymás boldogságából táplálkozzunk. A füleimig hatoló édes hang vágyrózsákat ébreszt, s nem sokkal később már be is érem őt, a lábujjamig bizsergető érzéssel átadva magamat a mennybemenetelnek. Forró ágyékomból kitör a vulkán, hogy aztán még néhány pillanatig tartsam magamat, és őt nézzem magam alatt őt.
- Mondtam én, hogy örökké..







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-05-21, 09:18


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Azért Gerry sem az a fajta komoly szerető, bár kétlem, hogy a nevetése rosszat jelentene, vagy a gyakorlatlanságomnak szólna. Ebben is hasonlítunk egymásra, de ezt is biztosan csak velem csinálja, nem hiszem, hogy bármelyik lány akivel együtt volt tolerálta volna. A legtöbbjüket ismerem, nem csak látásból és cseppet sem hasonlítanak rám. Nekem viszont a szívemet dobogtatja meg, egy picit még meg is lök az ellazulás felé, abban a röpke pillanatban nem a fájdalomra figyelek hanem rá és a nevetésére, a forró leheletre amivel a nyakamat csiklandozza. Nem tudom most mi lenne jobb, ha megállnánk és várnánk, vagy inkább fokoznánk a ritmust, így inkább Gerryre bízom magam, az eddig mindig jó döntés volt, főleg mivel jelenleg ő rendelkezik több tapasztalattal. Édes teher ahogy a teste rám nehezedik ezzel is tovább szítva a bennem lassan újra gyúló tüzet, és hálás vagyok amiért érezhetően de vissza fogja magát, mert bár tapasztalatlan vagyok minden téren, akár első akár második alkalomról lenne szó, azt érzem, hogy az a vad szex amiről beszéltünk, most határozottan nem tenne jót. Néha még be-bevillan a szúró fájdalom, de már tompul és az érzékeim ismét kigyúlnak. Érzem és élvezem a bőre forróságát ahogy hozzám tapad, ujjaim alatt az izmai játékát, ahogy a leheletvékony verejtékrétegen picit elcsúszunk s mindez együttesen beköltözteti a verdeső pillangókat a hasamba. Az ajkait keresem, hogy puha de szenvedélyes csókba fojtsuk az érzéseinket, kezeim vándorútra indulnak ameddig csak leérnek, addig ügyeskedem míg a fenekére nem csúsznak. Már képes vagyok értékelni minden egyes formát, izgató ívet és együtt mozgok vele. Lábaim le-fel csúszkálnak, combommal simítom, szorítom magamhoz, keresem a legjobb helyzetet, mégis együtt fedezzük fel a szeretkezés minden csodálatos pillanatát. Hamar egymásra hangolódtunk, észre sem veszem a múló időt, fogalmam sincs mikor, mennyi idő múlva lendülök át a csendes, lassú élvezetből a sürgetőbbe, de még mindig nem tartunk a vad szexnél. S van egy pont ahonnan már nincs visszaút, soha nem érzett hullámok ragadnak magukkal, úgy érzem egy szivárvány robban szét bennem és én csak repülök bele a gyönyör mennyországába mint egy üstökös. Meg sem hallom a nyögdécseléseimet, akkor eszmélek mikor a hullámok csitulnak és halk nevetgélésnek adom meg magam. Boldog vagyok, el sem tudom mondani mennyire, az ajkaim a fülig érnek s csak nézek ki a fejemből a mennyezet felé. *


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-05-13, 19:48


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Nevetgélve fúrom bele a fejemet a válla gödrébe, ez már az a pont, ahol nem tudok megszólalni. Egyek vagyok, s úgy nyomakodok beljebb, hogy szívem minden szerelmével igyekszem rá figyelni, noha tudok, hogy megkerülhetetlen lehet az apró fájdalom, amely azért egy tűszúrásnál talán mégis égetőbb. Kivárhatnék, de tudom, hogy minél előbb átlendülünk a túlponton, annál jobb. Számomra természetesen nem hogy fáj, még izgató is, hogy milyen kis szűk. Így egyértelműen a magaménak érzem. Tudom, hogy ha megismételjük, lényegesen gyakorlottabb, összeszokottabb páros leszünk, ám ezt a pillanatot nem fogjuk elfelejteni, amíg csak élünk. Az már számomra hosszú hónapok óta nem kétséges, hogy ő lesz a feleségem, ez egy előrehozott, spontán nászéjszaka, mert tudjuk, hogy bízhatunk egymásban. Ahogyan belém kapaszkodik, lassan, finoman kezdek el mozogni, a csípőmet körzöm, hogy szokja az érzést, hogy benne vagyok. A mosoly amit kapok, lényegesen megnyugtatóbb, mintha elsírná magát. Annyi időt vártunk, hogy nyilvánvaló legyen, hogy egyszer majd meg fogjuk tenni, így ez már pusztán technikai kérdés volt, a lényeg már csakis az, hogy számára minél édesebb legyen az érzet. Még akkor is, ha önzetlenül rám is gondol. Azt hiszem, hogy nem véletlenül ő a szerelmem, barátokból láttunk egy pár, így nem számított, hogy a másiknak rossz a kedve, netán kócos, vagy fáj a foga, mindig ott voltunk, hóban-sárban, körülményektől függetlenül. Nem gondolom azt, hogy túl kéne spilázni a pózokat, ez első alkalommal már az is szép eredmény lehet, ha eljut a csúcsra. Nélküle én nem akarnék egyedül, ezért rá kell hangolódnom, hogy ne legyek túl gyors. Gyengéd mozdulatokkal támaszkodva a csípőjén a beteljesülés felé taszítom, puha csókkal végigkarcolva a nyakát s a kulcsontját.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-05-09, 08:53


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*El nem tudom képzelni, hogy nekünk egyszer majd csak egy gyors menetre lesz időnk. Persze az élet rám cáfolhat…de nem, ha mindez ennyire szép, akkor hullafáradtan is elhúzom ameddig csak lehet, hogy ki tudjuk élvezni minden percét. Csak azt sajnálom, hogy korábban nem gabalyodtunk ennyire egymásba, bár valószínűleg így volt ez jó nekünk, a kapcsolatunk addig is mélyült, és ez már a hab a tortán. Finom hab. A hallgatásom beleegyezés pedig most nem gondolom úgy ahogy Gerry, de nem állok le vele egy egészséges vitatkozásba, annak nem most van itt az ideje. Annak viszont igen, hogy most én kényeztessem Gerryt a tőlem telhető legjobb módon, noha gyakorlatom az nincs és az elméleti tudásomon is már jócskán átléptem. Improvizálni ebben a témában nem tudok, de azt mondják evés közben jön meg az étvágy és az érzés, Gerry túlfűtött hangjai magukkal ragadnak. Megjegyzem mi az ami rekedtebb és mélyebb hangokat csal ki belőle és arra fektetem a hangsúlyt, mellőzve az ismétlés unalmát. Bele fogok én ebbe tanulni nem is vitás, de még nem vagyok olyan profi mint ahogy azt Gerry állítja, gondolom csak az élvezet vette el az eszét, ami végül is jó. *-De, néha…hiszek neked…amikor azt….mondod….szeretsz.*Szavaim közé cuppanások szorulnak, jellemzően ezt is túlbeszélem, de azt mondta nem lohasztja le és valóban nem! Értetlenül tekintek fel rá mikor megfogja a kezem és maga felé húz. Most akkor hagyjam abba? Milyen eljárás ez? Feljebb tornázom magam és hozzábújok, kétlem, hogy itt vége lenne mindennek, én legalábbis nem végeztem, érzésem szerint nem úgy kell kinéznie a férfiasságának a végén mint az elején. Ám bármennyire is felkészültem testileg és lelkileg a nagy dologra, picit összerezzenek mikor a szavai nyomán tudatosul bennem mire készül. Bólintok, a torkomba gombóc gyűlik, de inkább jobban magamhoz ölelem, biztosítva arról, hogy a testem minden rezdülése ellenére nem gondoltam meg magam. Megérzem a változást a csókjaiban, a simogatásában és amikor fölém hengeredik már ösztönösen nyílok meg előtte. Az első pillanatban nem érzek semmit, aztán hirtelen elönt a fájdalom, de inkább csak meglepő semmint gyötrelmes. A levegő hirtelen és gyorsan áramlik a tüdőmbe, ijedt sóhajtás amit igyekszem lassan kifújni. Nem veszem észre, hogy erősebben kapaszkodom belé, körmeim apró, sötétrózsaszín félholdakat vájnak a bőrébe. El kellene lazulnom, úgy biztosan kellemesebb és könnyebb, de ez csupán néhány mélyebb lélegzetvétel után sikerül. A fájdalom is enyhül, és a korábbi kellemesen bizsergető érzés veszi át a helyét. Hát egyek vagyunk. Érzelmi hullám kap a hátára és a boldogság amit ez okoz könnyeket csal a szemeimbe. Elmosolyodom és felnézek rá, a szemeibe. Amit most érzek nem tudom szavakba önteni, de minden ott tükröződik az arcomon, a mosolyomban, a szemeimben és az érintéseimben. Sosem éreztem és nem is fogok többé olyat mint most, ez a pillanat egyszeri és megismételhetetlen, ám mélyen a lelkembe vésődnek. Combjaimmal szorítom őt, két kezembe fogom az arcát és a csókomba fojtom a szavaim, a vallomásom amivel elmondom mennyire szeretem.*


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-05-04, 06:35


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Jól sejti, a csillogó szemei mellett mindig a dús szőke tincsei jelentették nálam a szexepiljét, amire már egykor pusztán a barátjaként felfigyeltem. Vagy.. ha igazán kedvelsz valakit, az apróságok is nagyobbak lesznek a szemedben? Meglehet. Lavenderrel az első perctől egy hullámhosszon voltam, nem csoda, hogy amióta ismerem, sosem kötöttem le magamat senki más mellett, noha előtte sem voltam túlságosan komoly alkat, de amióta ő a barátom, még inkább nem érdekeltek más lányok. Barátkoztunk, olykor nevetve veszekedtünk apró butaságokon, és lágyult el a kapcsolatunk ilyesztő mélységekbe, amelyből először menekülni vágytam, mondván ő úgysem szeret. Ám ahogy most csillog a szeme, már egyértelmű, hogy ezt alaposan elszámítottam, de hát ki hitte volna, hogy valaki önmagamért belém tudna esni. Hát ő sem merte csak úgy bevallani, először kétkedve fogadta a vallomásomat, hiszen tudta, hogy én nem úgy működöm, de képes volt meglátni az összefüggéseket, hogy valójában milyen komoly szeretethiányom van..
- Neem, az valóban nem az érzelmekről szól. De ha véletlenül majd csak arra lesz időnk, megelőlegezzük egymásnak. – Vigyorodom el, hiszen ha szeretjük egymást, akkor igenis lehet csak úgy összegabalyodni pusztán a villámélmény kedvéért, de ahogy ismerem az én kis túlfűtött páromat, pontosan tudom, hogy ő még hullafáradtan is szerelmeskedne velem, sőt, tőlem is elvárná, hogy maximálisan élvezzük ki az eltöltött közös időt. Nem baj, végülis ha az ember megtalálja az igazit, akkor nem számít az idő meg a fáradtság.. Azért alaposan elkezdem kapkodni a levegőt, amikor már ő kényeztet, hiába nem hisz nekem, igenis túl jó. Egyrészt elszoktam már az ilyesmitől, ám vele ellentétben az én testem már bejáratott, tudja, hogy mi a jó neki, és ha megindul a lejtőn, aligha van visszaút. Már nem kell tanulnom, hogyan engedjem el magamat. Ráadásul vele szemben nem kell csábmosolyt erőltetnem, lehetek önmagam, így komolyan félő, hogy minden cirógatása odalent, és ahogyan a szájába veszi a fegyveremet, hirtelen átcsap egy olyan hullámzásba, ahonnan már nem tudom visszafogni magamat.
- Áh, sose hiszel nekem.. – Behunyom a szememet, valahol önuralmat is akarok gyakorolni, hogy ne törjön ki belőlem a férfiállat, aki csak leszorítja a lányt az ágyra, hogy kedvét lelje benne. Ez most mindkettőnkről szól. Hagyom, hogy még pár percig gyakoroljon, hiszen alaposan ráfér az önbizalomtréning, s valljuk be, cseppet sem fojtom vissza a hangomat, nem érdekel, hogy ki járkál a folyosón. Inkább gyengéden nyúlok a kezéért, s állítom meg, hogy máshogyan is megpróbáljuk. Aligha hiszem az önzetlen kis drágám itt félbe akarná rekeszteni ezt a mai estét. Magam mellé húzom, de bátorítóan bólintok, hogy a kezével még simogathat kissé.
- Igyekszem nagyon, nagyon óvatos lenni. – Közben én is simogatom, miközben mellette könyökölök, s ha úgy vélem, nem telt el túl sok idő a kádas jelenetünk óta, így még van benne elég nedvesség, akkor immár nem finom, sokkal inkább szenvedélyes, érzékibb csókokkal borítom el a kulccsontját, hogy olykor visszatérjek az arcára. A borostám talán karcolja, de érezheti, hogy egyre inkább komoly hévvel nyomom oda az ágyékomat ölének, számomra már lassan fájóan kéjes ez a pillanat. Ösztönösen is keresem a kincsét, egy picit talán még a kezemmel is rásegítek, s amikor rálelek, akkor lassú, de határozott mozdulattal simulok bele, hogy egyesülhessünk.








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-04-30, 18:12


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Nem tudom volt e olyan, hogy mondtam valamit Gerrynek és nemet mondott vagy helytelenített volna. Valahogy neki mindig minden jó velem kapcsolatban, biztosan azért mert eleinte „csak” barátok voltunk és jobban megismertük egymást mintha egyből szerelemre lobbantunk volna a másik iránt. Mellette szabadnak érzem magam, nincs semmi kötöttség, nincsenek szabályok, nem kell kellemetlenül éreznem magam semmi miatt, tudom, hogy szeret és bármit megoldunk. Soha nem fogott vissza, bátorított és magabiztosságot adott nekem, nem szálltam el magamtól de már nem érzem úgy, hogy apró pont lennék a világban. *-Édes vagy, hogy ezt mondod.*Megérdemli a csókot, a mosolyt, a csillogó szemeket melyek minden bizonnyal a végtelen szerelmemről és odaadásomról árulkodnak. Nem is palástolom mennyire oda vagyok érte, bár a jelen helyzetben ha akarnám sem tudnám, elvégre pucéran fekszünk egymás mellett. Kuncogni támad kedvem amikor megint a hajamba túr, mintha csak ott érezné jól magát, az ujjai elfészkelik magukat a göndör tincsek között, és mintha még bele is szagolna. Imádom amikor ezt csinálja, de míg korábban „csak” a szívemet dobogtatta meg ez a tevékenysége, most sokkal többet érzek. Az elmúlt hosszú percek alatt Gerry életre hívta belőlem a nőt és ezzel együtt minden olyan érzést amit a szeretkezés mámora nyújthat. Nem véletlen, hogy eszembe jut az a pillanat amikor nagyot fordult az életünk, amikor mérföldkövet léptünk át azzal, hogy megvallottuk egymásnak az érzéseinket, most is ugyanazt látom a szemeiben. Bármeddig elmerülnék a tengerükben. S még az értetlenkedéseimet is ő magyarázza meg, de rá tudok kontrázni.* -Na látod, erről beszélek. Egy gyorsmenetbe nem hiszem, hogy túl sok érzelem belefér. *De nekem pedig pont az kell, anélkül az egész nem ér semmit…nem igaz? De most egészen más a helyzet, lehet, hogy egyszer majd megcáfol az élet, de most van időnk bőven és ki is használom. Én is élvezem az apró csókokat melyeket én hagyok ott a bőrén, bizsereg a szám, csiklandoz. Lehunyt szemekkel _érzem_ a testét mindaddig míg szembe nem kerülök a lényeggel. S érzem mindazt amit ő érez, ahogyan a teste és a lelke reagál, elégedett kuncogás csiklandozza a torkomat. Széles mosollyal nézek fel rá, a hajamat a másik oldalra dobom, hogy ne legyen útban.* -Hantázol! *Méghogy én istenadta tehetség…bahhh…mikor azt sem tudom hogyan tovább. Persze jólesik, hogy ezt mondja, de azt is tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy a jelen állapotában bármit megvallana, olyat is ami nem igaz. Másrészt nem lehet, hogy túl hamar….hiszen így is le van maradva tőlem. Végigcsókolom a férfiasságát a hegyétől a tövéig és vissza, sőt meg is kóstolom a nyelvemmel, hogy érezzem az ízét és azt amit a kezemmel már éreztem. Puha és bársonyos mégis a felszín alatt kőkemény és ez a kettősség csodálatos. *



[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-04-22, 06:05


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Titkon mindig is arról álmodtam, hogy megtörténik, de túlságosan is szerettem, hogy erőteljesen nyomuljak. Sokkal nagyobb lelki kielégülést okozott, hogy ha csak átölelhettem, dörgölőzés nélkül. Tudtam, hogy egyszer majd megtörténik, és nem fogunk szakítani, mert mi nem tehetjük meg, fel kell vállalnunk, hogy összetartozunk, örökké, így az idő, mint tényező, nem számít. Már nem érdekel az a klisé, miszerint most vagyok fiatal, most kell élnem. Sosem éltem még igazán ennyire, mint mellette. S most mégis megajándékoz azzal, hogy odaadja magát nekem, hát minek sietni? Én akár abban is benne lennék, hogy most csupán felfedezzük a vágyait, de a drágám megint oly önzetlen, hogy nem kér a félmegoldásokból, azt akarja, hogy nekem is jó legyen. – Nem édes, pont annyit beszélsz, amennyire szeretem, hogy beszélsz. – Újabb csókcsata következik, hogy magamhoz húzzam az arcát, az ujjaim közé préselve az aranyló csigákban omló haját. Mintha egy angyal karjai közé kerültem volna, tényleg már csak a szárnyai hiányoznak, hiszen ily közelről, amikor résnyire tárja a szemeit, vakító kékségekbe bámulok, s elveszek a kavargásában. Ugyanazt a csodálatot láthatja rajtam, mint amikor kedvetlenül közöltem, hogy mennem kell, mert nem akarom tönkretenni a barátságunkat, annyira megszerettem. Nem, ez nem az az érzés, amely elmúlna valaha is. Tudom, hogy mit láttam meg benne, hogy mi mindennel ugorja meg a nemlétező elvárásaimat a többi lánnyal szemben. Hiszen mindez megfoghatatlan, magyarázhatatlan. Csak.. Szó sincsen ideálokról, vagy arról, hogy kinek mi az esete. Ő a lelki társam, és ennyi.
- Nem így értem édesem. Ha nagyon hosszú a napod, lefáradtál a vizsgáktól, nem biztos, hogy bele tudsz menni egy pár órás hancúrba. Akkor ott az öt perces gyorsmenet lehetősége, vagy csak kézzel-szájjal jutattni el a másikat a csúcsra, de még az sem feltétlenül indokolt mindig. Van, hogy csak úgy cirógatjuk egymást.. Legalábbis én így képzelném. Aztán lehet, hogy ha már meglátlak kevés ruhában, akkor úgyse fogom tudni vissza magamat.. – Nevetgélek, miközben fölém hajol, és tovább simogat. Húrban feszülök meg, ahogyan a hasamhoz ér, az különösen érzékeny pont, de neki engedem csiklandozni a nyelvével, próbálom visszafogni a nevetésemet, mert közben meg jól is esik. Különös határvonal a még jó, és a fura között, de nagyon édesen csinálja. Felszisszenek, szinte fel is ülök, ahogyan a fegyveremre csókol rá, de jelzem is egy intéssel, hogy még baj sincsen véletlenül. – Fúha.. istenadta tehetség vagy.. A végén még.. túl hamar.. szóval érted.. – Félmosolyra rándul a szám, tudhatja, hogy miről beszélek, de hogy abba hagyja? Szó sincsen róla.. Visszadőlök, de nem csukom be a szememet, látni akarom közben végig.. Lehet, hogy intenzívebb lenne ha teljesen átadom magamat az érzésnek, de látni akarom közben a pillantásait..







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-04-21, 17:55


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




* A szavaitól elmosolyodom de mégis kellemetlenül érzem magam amiért ennyit kell magyaráznia és kérés nélkül is megteszi. Szerencsétlennek és kislánynak érzem magam mellette és ezen még az sem segít, hogy szeret és neki így (is) tökéletes vagyok. Furcsa ez a kettősség bennem, egyrészt feszengek a várható ismeretlen miatt, másrészt teljesen felszabadultnak érzem magam attól amiket mond és ez az egész hullámzik bennem, cseppet sem előremozdítva a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy egymás mellett fekszünk meztelenül, a bőrünk egymáshoz ér, élvezem a melegét, az illatát és a selymességét és legszívesebben elmerülnék ebben a nagy habnyi boldogságban, de még ez is furán izgató, vágyal teli. *-Szóval sokat beszélek...igen, tudom. mindig, de jó, hogy nem...lohadsz le. *Kész vagyok ezektől a szavaktól. Meg a csókjától, a vigyorától amit jellemzően megint nem látok csak érzek a számban. Tudom, gáz, hogy folyamatosan beszélek, de még mindig van bennem a kezdeti óriási zavarból egy adagnyi és ezzel kompenzálom. Kettőnk között mindig is megvolt az összhang, tényleg beszélgettünk, bármiről és bármikor annak ellenére, hogy félszavakból, vagy csupán pillantásokból is megértettük egymást. Az az első pillanat, a döntő pillanat amikor a kerülgetésből hirtelen barátok lettünk, még most is olyan élénken él bennem, mintha egy órával ezelőtt lett volna. Annyira mókás volt. Nagyon sok idő telt el azóta és most itt vagyunk egy újabb kapu előtt amin át kell lépjek. Nekem muszáj és nem a helyzet vagy a kapcsolatunk miatt, Gerry mindig türelmes volt csak én hezitáltam vagy tologattam el, de azt hiszem így volt jó. Nem erőltettünk semmit, egyszerűen belecsúsztunk a legjobb alkalomba. Ám mindez még tartogatott nekem meglepetéseket.* -Nincs mindig hangulata szerelmeskedni? De hát most is azt csináljuk, szerelmeskedünk, mert szeretjük egymást és mindig szeretjük egymást vagyis mindig lesz hangulatunk valamihez.*Nos, talán másképp fogom fel ezeket a dolgokat, mert korábban is másként láttam, talán a neveltetésem vagy a korai tapasztalatok hiánya, végül is mindegy. A mosoly szétszalad az arcomon, a lehetőség amivel örömöt okozhatok Gerrynek a lelkemet csiklandozza. Nem is habozok tovább mikor oldalra hengeredik hanem fordulok vele és az egyik kezem máris a mellkasán nyugszik. Az arca fölé hajolok és egy csókkal kezdem a Gerry hadműveletet.* -Végig foglak csókolni…és itt kezdem….aztán a nyakadon folytatom, mert…meg kell ismerjelek…így is. És aztán…jön a mellkasod…és a hasad….mmmmm….nagyon finom a hasad.*S ahogy mondom, úgy csúszok lefelé, ajkaim a bőrén sisteregnek, nedves, csillogó nyomot hagyva maguk után. A hasánál elakadok egy picit, érzem a feszes izmok játékát, a rebbenéseit, mégis az egész annyira finoman puha, hogy leveszek az élvezetében. S megint ott tartunk, hogy nekem jó…persze remélem, hogy Gerrynek is. Körbecsókolom a köldökét, arcomat a hasa közepére simítom és…hoppá! Szembekerülök azzal a hatalmas és táncoló férfiassággal amit eddig jóformán csak madártávlatból láttam. Lehengerlő ez a közelség s egyik kezemmel amivel eddig az ajkaim útját készítettem elő, ráfogok. Az érzés már ismerős csak épp most hosszabban tart, izgalmas és különös és…nem is tudnám megfogalmazni mi mindent érzek belül, csak élvezem és a torkomat kuncogás csiklandozza. Végigsimítok rajta, először tenyérrel, aztán az ujjaimmal, végül megcsókolom a hegyét és csak most jut eszembe, hogy Gerryre figyeljek, hogy egyáltalán neki mennyire jó ez, vagy mennyire nem és megint elbénáztam valamit, szokás szerint.*
[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-04-13, 09:29


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

- Ééédes, elég kicsi az esély, hogy két olyan ember találkozik, akiknek pontosan ugyanolyan a tapasztalata, vagy a véleménye a saját testét illetően. Bízd rám magad, semmivel sem vagy lemaradva. Nekem tökéletes vagy, és szeretlek! – Ebben a pár szóban azt hiszem benne van, hogy egyáltalán nincsenek elvárásaim felé. Vagyis azokat már bőven túlszárnyalta. Legalábbis azzal, hogy belémszeretett, az embert látta, nem pedig a sármőrt, így nem volt kérdés, hogy akkor találunk egymásra, amikor sikerül, nem egy fix időpontban, amikor úgy döntök. Most sem számítottam erre, szeretem a magam módján kóstolgatni, ami a csókokat, és az egyre intimebb érintéseket illeti, de csak annyira, hogy még ne legyen zavarbaejtő, hiszen az én drágám a vicces részét helyezi előtérbe mindennek, talán éppen ezért is tetszett meg annyira, hiszen oly élettel teli.
- Szivi, már éveim voltak veled megszokni, hogy mennyit dumálsz. Nem baj, mondd csak, nem lohasztasz le. – Vigyorgok a szájába, hogy oda is pusszantsak, mi egy ilyen pár vagyunk, hogy jellemzően mindent kommentálunk. Gyakorlatilag ő az a lány, akivel gondolkozás nélkül odamondjuk a magunkét, bármilyen helyzet is kerüljön elő. Mázli, hogy nem egy évfolyamra és szakra járunk, mert hülyét kapnának tőlünk a tanárok, mert ha mi egyszer nekikezdünk. Volt egy idő, amikor Parvati volt a legjobb barátnője, hát azt kell mondanom, az a lány elég csendeske, mellette egyértelműen Lav vitte a prímet.
- Nem gond, kipróbálhatjuk, de rajtad áll, hogy mennyire.. tetszik a dolog, ha bármi nem jó, ugorhatunk. És nem, nem csak az van. Az embernek nincsen mindig hangulata, vagy ideje szerelmeskedni, ám egy kis játék beleférhet. Hancúrozás, incselkedés. Hát ez is ilyesmi. – Simogatom meg az arcát, és arébb hengeredek, elég nehézkes lenne hozzám férnie, ha lényegében én vagyok felül. A meredező férfiasságom csak felfedezésre vár, most akkor övé a terep.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-04-09, 06:35


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Titok. Persze nem is Gerry lenne ha nem ezt mondta volna. Azért azt sem várom el, hogy pontról-pontra elmondja mi fog történni, na de azért a titok…elmosolyodom és hagyom. Egy ideig azonban semmi titok nem történik, az érzés már ismerős, épp csak most nem látom, aztán jön a puhaság és nedvesség és a villám. Ez már nem ismerős, persze attól még fantasztikus, de tudnom kell hogyan csinálta. Lányos zavaromban nem is gondolkodom rajta, pedig biztosan kitalálnám, azért annyira hülye még nem vagyok. Csak bólogat a feltett kérdésre, melyre a válasz nyilvánvaló, csak én vagyok még tapasztalatlan. A válasz amit már nem jelnyelvvel az a tudtomra, zavarba hoz. Ismét, megint és nagyon. Gondolom a szeretkezés azért nem ennyi szöveggel szokott megtörténni, azt hiszem egyébként sem tudnám befogni a számat, jelen helyzetemben viszont még többet beszélek. *-Jól van, de nem olyan könnyű mikor te ilyen izgató dolgokkal rukkolsz elő amiről nem tudom milyen és hogyan. *Kicsit szerencsétlennek érzem magam, Gerry már túl van mindenen, neki nem kell magyarázni, biztosan nem ehhez szokott hozzá a sok lánnyal való kapcsolatában, azt mondta neki is én vagyok az első olyan lány akinek ő az első, szóval eddig nem kellett vakvezetőt játszania. Ez újabb adalék ahhoz, hogy ő ne maradjon úgy, így, valahogy. Hanyatt dobom magam és kezemet az övére simítom amivel a mellemet simogatja, a másikkal próbálom elérni az arcát, fejét, hogy beletúrjak a fürtjeibe. *-Ne haragudj, nem akaork sokat beszélni de nekem most minden új. De szeretném ha neked is jó lenne. *Fogalmam sincs mibe ugrom bele, de tényleg így akarom. Persze rosszul is elsülhet a dolog ha annyira ügyetlen vagyok, de nem mehetek el egy másik fiúhoz gyakorolni, hogy Gerryvel már profi legyek. Ez nem olyan mint egy bűbáj. És nem is szaladhatok el Missyhez, hogy megkérdezzem mit hogyan kell csinálni, erre előbb kellett volna gondolnom és nem is biztos, hogy jó téma lenne. Egyrészt erről beszélni még egy lánnyal is aki a barátnőm, kissé zavarba ejtő. Na jó, nagyon zavarba ejtő. Másrészt talán Missy nem is akar ilyesmiről beszélgetni, ez intim dolog, és bármennyire is jó barátnők vagyunk, ilyesmi szóba sem került köztünk eddig. Szóval marad Gerry és a kísérletezés és a bénázás.* -Ha neked nem gond, hogy bénázok, szeretném…csak én nem tudom mit hogy lehet….én azt hittem…azt hittem csak _az_ van és kész. *Tény és való, nem kellett volna eddig húznom az informálódást, most benne vagyok a kulimászban, ráadásul pont egy ilyen idilli, felfokozott vágyakkal fülledt pillanatban derülnek ki a dolgok. Hát nem én lennék ha nem így lenne…és talán nem ez az az alkalom, hogy szerencsétlenségemben elbőgjem magam.*


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 258

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-04-04, 19:56


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

18+

Sosem gondolnám, hogy az én drága Lavenderem csak fekszik, mint egy darab fadarab, ő nem csak úgy elfogadja, amit adok, hogy majd én kiszolgálom magamat, de nem kapok semmit. A csókjainknál is mindig úgy belesimult az ölelésembe, mindig járt a keze, hogy simogasson, cirógasson, sose érezzem azt, hogy ő mint valami kiskirálylány udvaroltasson magának, teljes értékű társként kezel, szeret, és pont ettől izgató ez az egész. Jó sokáig nem gondolkoztam rajta, hogy milyen lehet ruha nélkül a finoman telt idomaival, mert feleslegesnek láttam én magam is sürgetni ezt a kérdést, amit a végtelenségig persze nem lehet húzni, de nem lettem a vágyaim rabja. Tökéletes pár vagyunk ahhoz, hogy ez kialakuljon úgy magától, hogy amikor úgy adódik, akkor lépdeljünk előre. Meglepve ugyan nem vagyok, hogy felveti a lehetőséget, ám azzal nem volt tisztában, hogy ha bizonyos lépéseket megteszünk, nem nagyon van békés átmenet, elképzelhető, hogy már rögtön az ágy jön. A saját testével szembeni pironkodást úgy látom igyekszik gyorsan levetni, s a tudatosan szoktani a még ismeretlen ingerekhez, de mégis tetszik ez a szinte gyermeki ártatlanság az arcán, amivel belopta magát a szívembe. Ráadásul még nem volt előttem senkije, így tökéletesen az enyém, csak az enyém. A legnagyobb kincs, amit a magaménak tudhatok.
- Titok! – Nevetek vissza, nyilvánvalóan nem mondok el mindent, mert még ösztönös ellenkezésbe kezdene, holott tudom, hogy nem így van, ám ennyi misztériumot elrejthetek a játékaink közepette. Már legalább egy perce csinálhatom a kóstolgatós felvezetést, amikor a leányzó érdeklődve tudni akarja, hogy miről is van szó, ám nem szólalok meg, és csupán bólogatok. Túl sok a duma.. – Jaj szivi! Engedd már el magad...! – Vigyorodom ismét el, megtörölgetve a számat, meg kicsit az orromat is, majd újra alábukok a legszentebb szentségbe, hogy kicsit kitekeredett mozdulattal a kebléig is elérjen az egyik kezem, hiszen már régen vettem gyúrómunka alá. Egy pillanatra mégis szünetet tartok. – Drágám, nekem jelenleg nem kell ellazulnom, és félő, hogy a komoly kihagyás után ha te kóstolnál meg engem, már nem tudnánk tovább menni. De ha ezt szeretnéd.. történhet ezúttal így is. – Most csak az ujjammal simogatom, amíg határozunk a továbiakról. Nyilvánvalóan én irányítok, de nem cél, hogy olyan irányba menjünk, amivel nem tud teljesen azonosulni. Ha önzetlen, úgysem biztos, hogy belemenne, hogy most csak neki legyen jó.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria 2017-04-01, 20:00


Tizennyolc plusz








Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Gerry sosem volt az a türelmetlen fajta, egyébként a lányokkal is mindig úgy viselkedett ahogyan kell, néhányat kivéve de ők meg is érdemelték. Nem félek attól, hogy visszakozik, hogy elege lesz a tanításból, hogy ingerült lesz velem. Soha. Akkor sem volt köztünk ilyesmi amikor még csak barátok voltunk, ha nem is tetszett neki a véleményem, meghallgatott akkor is, megbeszéltük ha ő másképp gondolta és ennyi. A kapcsolatunk nagyon is megérett arra, hogy ennyi idő után tovább lépjünk és nincs az az isten, hogy félbeszakítsam, ám a testem ellenem van. Összerezzenek pedig várom, hogy belemerüljünk az egymásé leszünk projektbe, de valahol a lelkem mélyén azért tartok néhány dologtól, nem miatta hanem magam miatt és ez persze frusztrál anélkül, hogy tudatosulna bennem. A csók remélhetőleg ellazít és nem leszek az egésztől egy darab fa ami ráadásul fagyott is. *-Oké…azon vagyunk, én is azon vagyok.*Igen, magamnak jobban bizonygatom mint neki, de magamhoz húzom és olyasmit csinálok amit már tudok. Ami már ismerős ami kellemes és izgató, érdekes módon most sokkal jobban mint eddig. Valószínűleg a testem emlékszik a nem is olyan rég bekövetkezett élvezetre ami a csókot követte, ez a gondolatmenet egy időre eltereli a figyelmemet és csak akkor eszmélek amikor Gerry ajkai elhagyják az enyémeket és utánuk hűvös érzés lepi el a számat. *-Miért csukjam be a szemeimet?*Egy nő értelmes kérdése a „bízz bennem” után közvetlenül. Na igen, ezt is mg gyakorolni kell. Veszek egy nagy levegőt és megadom magam, persze így csak még jobban összerezzenek, mert fogalmam sincs mire készül, nem mintha bármi rossztól tartanék, de na…azért mégis csak rábízom a testemet. Az eleje egész jó, inkább valaminek az előkészítése de ha megkérdeznék tőlem, szerintem mi következik majd, soha nem találnám ki. Észre sem veszem, hogy az izgatott várakozás közben magam mellett megmarkolom a lepedőt és gyűröm mint aki épp Madame Pomfrey gyógylöttyére vár. Tudja, hogy használni fog, de az íze mindig meglepetés. Aztán megérzem azt a hihetetlenül finom, puha, nedves és forró simogatást ott lent, majdhogynem bent és az egész testemet egy hatalmas villám tölti fel. Önkéntelenül is felnézek, felemelve a fejemet és a testem a kezemre támaszkodva húzom hátrébb, talán két-három centivel távolabb Gerrytől.* -Hűűűűű! Ez nagyon jó volt. Hogyan csináltad?....csak nem a….a nyelveddel?*Az utolsó szó mélyről indul és egy oktávval feljebb végzi be pályafutását. A szemeim annyira kikerekednek a csodálkozástól, mikor Gerry nedves – tőlem nedves!!- arcát nézem, hogy szinte már fájnak. Kapkodom a levegőt és azon agyalok, hogy…*-Merlin szakállára, azzal is lehet? *Visszahanyatlok a párnára és a mennyezetet nézem. Ez nekem új, erről senki nem mesélt és ezért annyira szerencsétlennek érzem magam annak ellenére, hogy az érzés, a villám még most is ott cikázik a testemben, le és fel, ide és oda, össze-vissza.* -Ezt csináld még légy szí!*Ellazulok, naná. De aztán eszembe jut, hogy ez megint olyan ami csak nekem jó és így nem igazságos.* -És te mikor következel?
[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A Warringhton-kúria

Vissza az elejére Go down

A Warringhton-kúria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Otthonok-