Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Cokeworth
  Today at 16:03
Madeleine Eastwick

ϟ Rose & Ginny
  Today at 13:27
Rose-Neira Brooks



ϟ Alkímia labor
  Today at 09:59
Viviana Rennes

ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 23:01
Cody Armstrong

A hónap posztolói
Madeleine Eastwick
 
Cody Armstrong
 
Perselus Piton
 
Gina Accipiter
 
Ivarn-vo Inor
 
Tim Roberts
 
Jacob Troops
 
Nox Djarum
 
Winslow Sackville
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38287 hozzászólás olvasható. in 3450 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 33 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Luna & Miles

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-12-02, 20:43





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

- Igen, én is pont így gondolom. - kissé talán félszegen bólintok, hiszen meglep, hogy egy véleményen vagyok valakivel, aki olyan, mint ő. Nem azért, mert azt gondolnám, hogy ő rendesen iszik és túlzásba is viszi, szimplán csak úgy gondoltam, hogy mi annyira mások vagyunk, hogy nem hittem, hogy mégis vannak dolgok, amikben viszont közös nevezőn vagyunk, de nagyon úgy tűnik, hogy tévedtem. Miles rendes srác, bár erre már akkor kezdtem rájönni, amikor segített megmenteni a madarunkat.
- Értem, amit mondasz, de mégis... nehéz elhinnem. - nem akarom én őt minden áron megcáfolni, na de az, hogy neki jó, hogy a családja nem tart össze, hogy nem szeretetben nevelték fel, hogy a szülei nem figyeltek rá és nem gondoskodtak róla úgy, ahogyan megérdemelte volna. Nem hiszem, hogy ez jó így neki, inkább csak talán nem tudja, hogy milyen lett volna másképp az élete, hiszen azt nem sikerült megtapasztalnia, pont ezért nem hiányzik neki. - Akkor szuper! Apának biztosan nem lesz gond, ha pár napra viszek egy barátot, szívesen beszélget másokkal és remélem jól fogod majd érezni magad. - elmosolyodom és igyekszem az első talán rontott szóhasználatot figyelmen kívül hagyni. Nem gondolok rá, hogy furcsa, vagy kellemetlen lenne a dolog, mert apa tényleg szeret másokkal beszélgetni és külön örül neki, ha találkozhat egy-egy barátommal, főképp mert tudja, hogy nincs túl sok.
- Nem... nem váltak el, anya már nem él. Kis koromban meghalt, ketten vagyunk csak apával. - azért érezni a hangomon, hogy ez egy szomorú téma számomra, de nem annyira, hogy ne tudnék beszélni róla, hiszen már tényleg régen volt, anya már jó ideje nem él és én ezt elfogadtam. Emlékszem még rá, vannak képeink is, bár az emlékeim már halványak, de kedves volt és szép a mosolya, a hangját pedig imádtam, amikor énekelt és persze minden évben emlékszünk rá a születésnapján is.
- Igen, ezt valahogy sejtettem, a lányoknak gondolom ez tetszik, de tudod... szerintem az is fontos, ha egy fiú kimutatja az érzéseit és tud nem feltétlenül olyan erős is lenni, legalábbis néha. - egy kicsit talán emberközelibb a dolog, vagy nem is tudom. Engem cseppet sem zavar pl. az, hogy Neville olyan esetlen, vagy hogy Harry néha felettébb bizonytalan annak ellenére, hogy honnan származik, vagy épp pont e miatt. Ők így vannak jól összerakva és szerintem semmi gond nincs velük. Miles más, ő tényleg nagyon határozott személyiség, na de hozzá meg pont ez passzol, furcsa is lenne, ha bizonytalan lenne, de az is igaz, hogy biztosan akadnak olyan érzések ott legbelül, amiket nem nagyon ad ki magából, mert akkor már nem látnák mások olyan határozottnak és keménynek.
- Oh! Hát rendben, akkor legyen, felváltva. - bólintok végül, de azért én nem fogok elfeküdni, meg persze arra figyelek, hogy ne adjak úgy a szájába valamit, hogy véletlenül hozzá nyúlok. Az csak zavarba hozna. Kicsit körülnézek a kosárban, néhány másodpercet arra is adok magamnak, hogy kicsit megnézzem őt így csukott szemmel, amikor nem zavarba ejtő, ha észreveszi, csak aztán adom a szájába végül a mentolos varangy egy darabját. Nem nehéz kitalálni, bár a mentolos íz miatt hiheti azt is, hogy szimpla mentolos manna.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-11-26, 18:20



Luna & Miles


The meeting… or a date?

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyogok a lány szavaira, holott kicsit hazudtam. Bár nem ez lesz az első alkalom, hogy ezt teszem, így igazából teljesen mindegy. Igazából egész sokan vannak, akik ezt teszik, de amint bekerül az egyetemre, majd ügyelni fogok arra, hogy kivel fog lógni. Nem vagyok annyira köcsög, plusz egész cuki lány, szóval majd valahogy igyekszem szemmel tartani. Bár én is szoktam bulizni, de az egy teljesen másfajta, mint amilyet a legtöbben művelnek. Nekünk a haverommal más a kikapcsolódás, nem az ivás a lényeg, hanem hogy minél nagyobb őrültségeket csináljunk, és a határainkat feszegessük.
-Olyan nagy mértékben senkinek sem szabadna, ezzel csak magukat teszik tönkre. – Leépülnek az agysejtjeik, amik igazából még ki sem alakultak teljesen, de azért hadd legyenek csak hülyébbek, mert ötven éves kortól, amúgy nem kezdenek maguktól sorvadni, dehogy! Jó, én is iszok alkoholt, de nem nagy mértékben és nem leszek részeg minden egyes alkalommal, én éppen csak annyit, amennyi még jól esik az embernek. Olyan kellemes mennyiséget, ami illő, ha mondjuk egy buliba vagy. Erre legalább képesek voltak megtanítani a szüleim. Nem sok mindent köszönhetek nekik azon kívül, hogy eltartanak, de ez azon ritka dolgok közé sorolható. Bár talán még azt is meg kéne hálálnom, hogy megtanultam, hogy nem szabad az emberekben megbízni, mert könnyedén átvernek. Igaz, emiatt senkiben sem bízok, szóval ez nem akkora pozitívum. Luna mégis annyira rendesnek tűnik és annyira aranyos, meg kedves, talán ő tényleg olyan, hogy megtartja mások titkait. Én ugyan nem sokat árultam el magamról, de azt még nem hallottam vissza senkitől.
-Tudom, és megértem, de hidd el, hogy jó nekem ez így. – Kap egy mosolyt is mellé, hogy biztos legyen abba, hogy nem vagyok letörve a miatt, amilyen életem van. A kérdésére először furcsán nézek rá. Hogy én? Velük karácsonyozni? Igazából ez duplán jó, mert így nem kell otthon lennem a családommal, plusz talán az egyességünk rám eső részét is teljesíteni tudom majd. – Örömmel töltene el, ha karácsonykor veled lehetnék. Illetve… veletek. – Jól esik, hogy meghív, kár hogy ki fogom használni ezt a lehetőséget. Bár elég furcsa lesz, hogy nem lesz meg a szokásos veszekedés, hogy miért nem bírt a másik olyat adni karácsonyra, ami tetszik neki, meg hogy nem is volt elég drága az ajándék, ó és persze a felejthetetlen karácsonyi vacsoránál való huzakodás, hogy most éppen ki vesz először, vagy elfogyott valami, mert megette a nagypapa. De biztos érdekes lesz úgy ünnepelni a karácsonyt, hogy nincs civakodás, csak nevetés és szeretet. Hú, ezt most képtelen vagyok elképzelni. Még nem volt ilyen.
-Na látod! De kérdés, miért csak voltak? Úgy értem, elváltak, vagy már nem olyan felhőtlen a viszonyuk? – Nem értem, hogy miért csak voltak. Az én szüleim szerintem sose voltak olyan igazán szerelmesek, inkább csak kényszerházasság volt az övéjük. Vagy legalábbis arra készítették fel őket, hogy valószínűleg egybe fognak kelni és ezért elhitték, hogy szeretik a másikat. Ez az, amit én fixen sose akarok majd. Semmi olyasmi, hogy találnak nekem valakit, akit majd el kell vennem. Majd én keresek magamnak valaki olyat, aki a vélaságom ellenére szeretni fog teljes szívéből.
-A magabiztosságom adja a zamatom. Anélkül nem is én lennék, meg a legtöbben vonzónak tartják. – Egy pasinak nem szabad nyuszinak lennie, mert az olyan gáz szerintem. Persze vannak csajok, akiknek ez bejön, mert olyan sajnálatra méltó az a srác, aki kis esetlen, de az én szememben csak egy szerencsétlenség. A lányokat kell megvédeni, nem pedig a lánynak. Nagy különbség van a kettő között, egyesek azonban ezt könnyen félreértik. Végül becsukja a szemét én pedig óvatosan belerakom a szájába a bűvös bizserét. Hozzáérek a szájához, amitől látom, hogy elpirul. Nem értem. Mármint tudom, hogy helyes vagyok, meg véla, de mintha rá jobban hatással lennék, csak másképp. Azt mondja magának, hogy nem tudnánk összejönni, holott szerintem simán működne ez az egész, csak nem úgy jött össze ez az egész most.
-Csak bemelegítésnek szántom. Egyébként csinálhatjuk felváltva, ha szeretnéd. – Lefekszek, majd becsukom a szemem és kinyitom a számat. Most ő választ, szerintem ki fogom tudni találni, hogy mit ad, de nem biztos. Nem vagyok effektíve édesszájú, bár szeretek néhány édességet. Csak ne fűlzsír ízű cukrot adjon nekem, mert azt tuti, hogy kiköpöm.



||music:[You must be registered and logged in to see this link.]|| [You must be registered and logged in to see this link.] || note: Itt  joooeg  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-11-10, 11:48





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

- Ez azért megnyugtató. - mosolyodom el. Igazából belőle nem is nézem a ki a féktelen bulizást, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is tesz ilyesmit sosem, de azt hiszem, ha az a fajta lenne, akkor eleve nem barátkozna velem, mert az már egyértelmű, hogy barátkozunk. Lassan tényleg ideje lesz megbarátkoznom a gondolattal, hogy egy olyan srác, mint Miles pont felém nyit valami rejtélyes okból kifolyólag.
- Nem, bár a kalandok nem mindig rosszak, de az ivás, főleg olyan nagy mértékben... - csak csóválom a fejemet, mert az ilyesmit tényleg sosem értettem. Miért jó, ha az ember teljesen kiüti magát és azt se tudja hol van és kivel és miért... semmi értelme igazából az egésznek, én legalábbis sose láttam még értelmét. Az egy dolog, hogy apa is biztosan csalódna bennem, de valahogy fel sem merült sosem, hogy ilyen módon lázadjak. Azt hiszem azért nagyon számít, hogy az embernek milyen a családja, mit lát el példaként, mennyire adnak rá okot, hogy lázadni akarjon. Na nem mintha Miles családja olyan tökéletes lenne. Nem tehetek róla, de akkor is szomorúsággal tölt el, hogy ennyire nem élvezi a karácsonyt, hogy ilyen nehéz neki az az időszak, még ha nem is mondja ki, vagy azt mondja neki ez nem jelent gondot. Azért ezt nehezen hiszem el, mégis csak karácsonyról van szó.
- Ezt akkor is nehéz... elfogadnom. - sóhajtok még egyet, de érzem, hogy lassan kezd motoszkálni bennem valamiféle furcsa gondolat, amit egyelőre nem tudok hová tenni. Igazából tényleg magam sem tudom, hogy jó ötlet-e megkérdezni, de ahogyan magamat ismerem, úgy se tudom majd magamban tartani, főleg, ha már felmerült bennem. - Miles... nem akarsz nálunk karácsonyozni? Mármint... akár csak pár napot, vagy egyet, tudod csak mert... Megértem persze, ha nem akarsz, de én jobban érezném magamat. - igen, azt hiszem ez az én lelki békémhez kell, mert rossz belegondolni, hogy karácsonykor ő otthon ül a családjával, marják egymást és semmi szép és jó nincs benne, meghittség meg még annyi sem. Én igenis örülnék neki és jobban érezném magamat, ha segíthetnék ebben, még ha ő nem is érzi úgy, hogy szüksége van rá.
- Ebben azt hiszem igazad van, anya és apa is mások voltak. Sok mindenben persze hasonlítottak, de azért mégis volt pár dolog, amiben eltértek egymástól és nagyon boldogok voltak. - na igen, nem véletlenül ragaszkodik apa hozzám annyira, hiszen anya elvesztésével olyan lehetett neki, mintha elveszítené a másik felét és az valami rettenetes érzés lehet. Anya nekem is nagyon hiányzik, de én nem töltöttem vele annyi időt, mint apa, neki ez még fájdalmasabb lehet, főleg otthon egyedül.
- Te nagyon magabiztos vagyok, de ezt gondolom tudod magadról és már mondák is. - újra csak szélesen elmosolyodom. Na igen, az biztos, hogy önbizalma nincs túl kevés, sőt elég rendesen el van eresztve vele, ami persze nem különösebben baj, sőt jó dolog, ha az embert nem kell folyton pesztrálni, mert nem hisz el magáról semmit sem. Végül persze bár izgulok magam sem tudom miért, de megteszem, amit kér. Becsukom a szememet és kinyitom a számat várok és persze, hogy sikerül megint kissé elvörösödni, amikor csak hozzá ér épp csak egy leheletnyit a szám széléhez. Gyorsan be is csukom a szememet és kinyitom a számat, hogy inkább ne erre a tényre, hanem az ízre koncentráljak.
- Ez könnyű! Bűvös bizsere, ennél nehezebbel kell próbálkoznod, vagy... nekem? - egészen véletlenül csúszik ki a számon, pedig tudom, hogy az még zavarba ejtőbb feladat lenne, hogy én adjak a szájába valamit, meg hát ő amúgy is tudja, hogy miket vett, bár nem feltétlenül tudja, hogy mi milyen ízű pontosan. Lehet, hogy neki is lenne benne kihívás, ha más nem, legalább egy leheletnyi.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-11-03, 16:58



Luna & Miles


The meeting… or a date?

[You must be registered and logged in to see this image.]

Talán nem kéne beszélnem arról, hogy milyenek az emberek az egyetemen Lunának, olyan kisgyerek fantáziával képzelem el, akinek ezek a dolgok eléggé megrázóak. A válaszából is ezt szűröm le, de valahol meg azt érzem, hogy muszáj tudnia, hogy mi folyik ott, jobb ha felkészül, az egyetemtől sok ember meghülyül, vagyis az én házamba ez van, de hallok ezt-azt másokról is és ezek alapján csak azt tudom leszűrni, hogy ez bizony minden házban így van.
-Nem olyan sok, azért vagyunk páran, akik normálisak maradnak. – Bíztató mosolyt villantok rá, holott azért egy kicsit füllentettem, mert kevesebb szerintem az, aki normális marad. Vagy csak én rendelkezem igen kicsit ismerősi körrel. Bár tény és való, hogy nincs sok barátom, de a Mardekárban elég sok pletyka terjeng mindenféléről. Azok a legjobban informáltak, akik oda járnak, ezt állíthatom, nálunk rengeteg a pletykafészek, akik örömmel árulnak el bármit bárkiről. – Másoknak pedig kaland és menő, ha elsorvasztják az agysejtjeiket. De neked nem kell ezzel foglalkoznod Luna, gyanítom, nem fogsz ilyenekbe belemenni. – Meg szerintem az okosokra nem annyira jellemző, hogy átesnének a ló túlsó oldalára, túlságosan fontos nekik a tanulás ahhoz, hogy ilyesmire fecséreljék az időt. Aztán ahogy a tízedik felé közelednek, valaki normálisabb lesz, így nem hiszem, hogy annyira aggódnia kéne, látja én sem vagyok ilyen aztán teljes életet élhetek.
-Nem halok meg attól, hogy ilyen a kapcsolatunk. És hidd el, ha ebbe nősz bele, akkor nem tűnik szomorúnak. – Lassan le kéne zárni a témát, mert bár nem baj, hogy róluk beszélek, de azt nem mindig bírom, ha belekotyognak ebbe a dolognak. Vágom, rohant szomorú, hogy ilyen a családom, hogy senkiben sem bízunk meg és nem tapasztaltam meg, hogy milyen is az, mikor tényleg szeretnek, de ez van, engem annyira nem érdekel már. Megtanultam, hogy nem szabad megbízni az emberekben, és hogy senkire sem számíthatsz csak magadra, ha valamit el akarsz érni. Bár azt mondják, hogy akkor szeretni sem tudok, ez szerintem nem igaz, mert ha megtalálnám azt, aki hozzám való, akkor én nem úgy viselkednék vele, mint ahogy velem tették. Sokkal kedvesebb lennék és rám lehetne támaszkodni. Egy normális ember ilyen, csak én kaptam ki a rossz családot.
-Ezt mondtam volna? – kérdezem kissé erőltetett nevetéssel. Mi a franc van veled Miles? Te nem szoktál ilyen gyökérségeket mondani csak úgy, kivéve, ha akarsz is valamit a csajtól. Meg, ha olyan a lány, hogy szereti az esetlen pasikat. – Hallottál már arról, hogy ellentétek vonzzák egymást? Plusz még mindig vallom azt az elvet, hogy nem érdekel mások véleménye. Ha valaki szeret valakit, akkor azzal legyen együtt. – Ezzel nem vallottam mindjárt szerelmet, csak azt mondom, hogyha lenne köztünk valami, ami nem lesz, akkor nem kéne zavarnia, hogy ki mit gondol rólunk. Plusz ott van az a ying-yangos izé, ami azt bizonyítja, hogy az ellentétek kiegészítik egymást, vagy mi fene.
-Velem vagy, ez már alapból ok arra, hogy mindig nevess. És igen, a szádba gondoltam adni, másképp hogy lehetne? – kezdem el mosolyogva forgatni a szemeimet. Gyanítom még nem csinált ilyet, ami érthető, de na, ez azért vicces, mármint maga, mikor próbálkozik kitalálni, hogy mit eszik. – Ez a beszéd. – Lehet, hogy meg kéne sértődnöm, hogy nem vágta rá egyből, hogy rendben, de elviselem, hogy nem bízik bennem annyira. Amint kinyitja a száját, kotorászni kezdek a cukorkák között, mire megakad a kezembe egy bűvös bizsere. Most bele is dobhatnám a szájába, de rosszal találom el, aztán megfullad nekem. Így csak szépen belehelyezem a szájába, engem nem zavar, ha hozzáérek.



||music:[You must be registered and logged in to see this link.]|| [You must be registered and logged in to see this link.] || note: Itt joooeg


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-10-28, 21:22





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

Furcsa dolog ez, bizonyos dolgokban egészen hasonlítunk egymásra, más dolgokban pedig egészen eltérőek vagyunk és ez utóbbi nem meglepő, de azt nem gondoltam volna, hogy előbbi lehetséges. Na nem azért, mert nem hasonlíthatunk egymásra, csak hát ő azért egészen más, mint én sok tekintetben, de úgy tűnik, hogy bizonyos dolgokban az emberekhez való hozzáállását tekintve mégis csak egészen egyformák vagyunk.
- Sok egyetemista ezt teszi? - én nem járok le Roxmortsba, főleg mert egyelőre még nem is tehetem, ezért is a kérdés. De végül is ha ezt mondja, akkor minden bizonnyal így lehet, csak hát meglepő, mert az ilyesmit én sem értettem soha. Egy kis puncs a karácsonyi bálon még csak-csak belefér, de ennyi... valahogy több sosem érdekelt, nem vonz, hogy milyen nem tudni magadról. - Sosem értettem, hogy ez mire jó... ha nem tudod mit teszel, ha nem emlékszel arra kivel voltál. Ez inkább... ijesztő nem? - mintha magatehetetlen lennél és sose tudhatnád, hogy mi lesz a vége a napnak, vagy a következménye annak, amit teszel. Számomra ez valahogy kifejezetten ijesztőnek tűnik, nem pedig érdekesnek, amit meg akarnék tenni, főleg nem többször.
- Ez olyan... rémes, ahogyan beszélsz róluk és amit mondasz. Én... tudom, hogy semmi közöm hozzá és nem is illik beleszólni, de szomorú. - és furcsa, hogy ebből tényleg olyan és amit a múltkor is mesélt, hogy mintha tényleg sose lett volna rá lehetősége, hogy megtapasztalja milyen is egy rendes család. Ha anya még élne... de nem él, neki viszont él az édesanyja és nem foglalkozik vele, olyan nehéz ezt megértenem és főleg elfogadnom. A család fontos és úgy felnőni, hogy nem foglalkoznak veled... fel se tudom fogni, hogyan lehetnek ilyenek a szülei. Kétlem, hogy megkapta azokat a dolgokat, amik fontosak egy gyereknél, szeretetet, odafigyelést és törődést, ölelést, amikor arra van szükség, pár jó szót, hogy szebb legyen a napod. Fogalmam sincs, hogy ezek nélkül hogyan lehet egyáltalán felnőni.
- Hogy... velem? - na jó, azért erre rendesen elkerekedik a szemem, még ha szinte azonnal igyekszik is korrigálni és elkezd magyarázkodni, hogy javítson a kissé elfuserált helyzeten. Nem mondom, hogy könnyen megy neki, vagy épp jól, mert ezt már elég nehéz ezek után javítani, hogy mit ne mondjak. - Nekem nincs gondom veled, mármint tudod, csak mások úgy sem értenék és... elég fura is lenne, mert olyan mások vagyunk. - mondhatnám úgy is, hogy más kasztba tartozunk, ő pedig egyébként is csak véletlenül elszólta magát, nem gondolta ezt komolyan, de persze ettől még nem kevésbé zavarba ejtő a dolog. Nem csoda, ha kissé sikerül még el is pirulnom.
- Mit? A nevetést? Hát... ha van okom rá, de tényleg a számba akarod adni? - na jól van, újfent sikerül meglepnie és kissé azért nem is gyanakvóan, de bizonytalanul nézek rá. Nem az édességek miatt, inkább csak mert egy srác fog a számba nyúlkálni, vagy a szám felé, de akkor is... - Na jó... bízom benned Miles. - bólintok végül pár pillanatnyi gondolkodás után, aztán be is csukom a szememet és kinyitom nagyra a számat. Biztosan simán csak beledobja majd és kész, az végképp zavarba ejtő lenne, ha hozzáérne a számhoz véletlenül.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-10-22, 19:29



Luna & Miles


The meeting… or a date?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem szokásom csalódni. Illetve a saját képességeimbe szoktam, de akkor igyekszem magamat fejleszteni, ha olyan dologról van szó. Mondjuk régebben nem tudtam olyan sokat futni, de aztán edzeni kezdtem és most már simán megy. De úgy alapból nem esek kétségbe, nem török le és még inkább, nem esek depresszióba, ha valami nem sikerül. Nem én vagyok a megfelelő alany ennyi az egész. Nincs túl sok kedvem és erőm se ahhoz, hogy egy sikertelen kísérlet miatt bánkódjak. Annyi más dolog van, ami miatt szomorkodhatok, és ami kiborít, inkább azokra koncentrálok. És igaza van a lánynak, tényleg az a lényeg, hogy ne keseredjünk el, ha valami nem jön össze. Én is azért szoktam elbukni, mert mondjuk, valakinek egy nyálas romantikus szöveget próbálok beadni. Természetes, hogy nem sikerül, elvégre nem erre találtak ki. Nem vagyok arra képes, hogy olyanokat mondjak egy lánynak. De ha azt vesszük példának, hogy mondjuk Longbottom próbál meg kviddicsezni, akkor már az elején közölném vele, hogy egy idióta gyökér barom, mert látszik rajta, hogy nem erre találták ki.
-Van egy srác, vele jóba vagyok, de ennyi. És valóban rémesek, főleg az egyetemisták, mert úgy gondolják, hogy felnőttek és nekik mindent szabad. Én sem vagyok egy szent életű, de nem vagyok olyan barom, hogy naponta járok le a városba lerészegedni. – És az ilyenekből később pedig neves emberek lesznek, mert anyuci meg apuci elintézik neki a jó melót. Én is simán kaphatnék egy nagyon menő állást, ha apát megkérném, de tök felesleges, mert én úgyis bejutok valahová. Nem azért, mert egy tipikus magoló típus vagyok, akinek minden jegye kiváló, hanem azért, mert alkalmas vagyok egy feladatra.
-Tényleg? Ez különös. – Nálunk a barát annyit tesz, hogy néha vendégül látunk valakit, akinek van hatalma, így a szövetségesünk lehet. Ez ugyan kihasználás, de velünk is ezt csinálják, csak a szüleim nem mindig hiszik el. Bár nem is érdemes, mert akkor meg mi lennénk nagy gázban, hogy nekünk áll feljebb, holott semmivel sem vagyunk különbek. Az viszont jó érzés, hogy Luna a barátjának nevez, vagyis elértem a célom, most már csak annyit kell tennem, hogy kihúzok belőle mindent, amit csak tudni akarnak az ősök. Szívás az életed Miles, reménykedj, hogy később nem lesz az, vagy legalábbis kevésbé próbálnak majd meg irányítani. – Nyáron látom őket, legyen elég ennyi nekik. Ha nagyon hiányolnak, hát eljöhetnek énmiattam Roxmortsba aztán majd összefutunk. – Ami nagyjából soha sem fog megtörténni. Még csak az kéne nekem, hogy pont velük lógjak. – Az annak számít, hogy még a családban sem bízunk meg? – Most azért elgondolkodom, hogy van-e valamilyen hagyományunk. Kényszerházasság. Az eléggé jellemző ránk. Meg az, hogy mindig a sötét oldalra álltunk. Más nagyon nincs, azt hiszem.
-Nem értem, hogy nálad mitől kevésbé érthető, mint nálam. Nem vagy ronda Luna, kifejezetten szép lány vagy. Talán még járnék is veled. – gondolkodom el egy pillanatra. Na igen, ha mások lennének a körülmények. Várjunk csak ezt hangosan mondtam ki? – Már úgy értem, ha nem csak barátok lennénk. Gyanítom, nem szívesen jönnél velem össze. – Igyekszem korrigálni magamat. Hogy én mekkora balfasz vagyok! Hogy az istenbe csúszott ki ez a számon? Már én sem értem ezt, én ilyeneket nem szoktam csak úgy mondogatni. Mármint, ha csajozok persze, hogy kicsúszik a számon egy-két ilyen, de az isten szerelmére Miles, jelenleg csak egy baráti találkán vagy. Megzavarta az elmédet a sok gyökér dumája.
-Jól hallottam? Ezt megismételnéd? – kérdezem mosolyogva. Ennyi emberek, így kell megnevettetni valakit. Még ha nem is harsány nevetés, nekem ennyi is tökéletesen megfelel. És nem megmondtam, hogy sikerülni fog? – Még mindig áll az ajánlat, hogy elviheted. Egyébként mi lenne, ha meglepetés lenne? Csukd be a szemed, aztán megkóstoltatok veled valamit. – Az vicces is lesz, aztán ha szeretné akkor ugyanezt ő is eljátszhatja majd velem is, bár én ismerem ezeknek a nagyobb részét, szóval kitalálósat is játszhatunk. – Bízol bennem? – kérdezem sejtelmes mosollyal.



||music:[You must be registered and logged in to see this link.]|| [You must be registered and logged in to see this link.] || note: Itt  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-10-22, 15:09





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

Tény és való, hogy Miles nagyon határozott és úgy fest elég nagy kitartás, vagy céltudatosság szorult belé, bár gondolom pont e miatt Mardekáros, ők általában nem könnyen riaszthatóak el a kitűzött céltól, viszont attól még érdekel, hogy vajon mennyire csalódik, ha valami végül még se sikerül, akkor sem, ha annyira nagyon akarta és nem volt hajlandó még sem feladni, mert azért ilyen eset is lehetséges, nem biztos, hogy mindig úgy összejönnek a dolgok, ahogyan az ember szeretné azt.
- Ha nem voltál csalódott végül akkor azt hiszem ez a lényeg. - na igen, ha tudta kezelni azt, amikor valami nem sikerült, akkor nincs gond, az a nagyobb probléma, ha esetleg a sikertelenséggel nem tudott mit kezdeni és annyira csalódott végül, hogy az hosszú távon is kihatott rá, de ha nem így volt, akkor nincs gond. Én azért a végtelenségig nem küzdök, ha valami nem megy, akkor nem erőltetem, bár nem élem meg olyan nagy csalódásnak én sem, hiszen az ember nem lehet mindenben jó.
- Tényleg olyan rémesek? Azért csak van a Mardekárosok között is olyan, akivel lehet mit kezdeni nem? Nincsenek ott barátaid? - igazából furcsa nem is tudom mennyire vannak barátai, hiszen az már egyértelművé vált, hogy nem igazán bízik az emberekben, de mégis az nem jó, ha senki sincs, aki közel áll az emberhez, akitől ha arra van szükség tanácsot kérhet, vagy segítséget. Kell, hogy időnként legyen akinek elmondhatod a bánatodat, aki akár csak melletted van, ha rossz napod van.
- Ne aggódj apa soha sem volt az az irigy típus, nálunk ez nem divat, mindig örül, ha vannak barátaim. - és ha valakinek viszek az otthoni specialitásból arra mondhatom, hogy a barátom, pedig nem gondoltam volna, hogy majd pont Milest sorolhatom ide, no meg hogy pont egy Mardekáros lesz az, aki a barátaim közé tartozik. Ez azért elég meglepő, de örülök neki, mert Miles tényleg rendes srác, azt leszámítva, hogy időnként felettébb zavarba ejtőek a pillantásai. - Értem már, de az rossz, ha ők nem hiányoznak annyira, viszont legalább a nagyszüleiddel jól érzed magadat. Van valamilyen családi hagyományotok? - az ilyen dolgok mindig is érdekeltek, nálunk is van pár bevett szokás, amiktől sosem térünk el, de nem minden család egyforma. Hallottam én már egészen különös elfoglaltságokat is karácsony tájékán, de mindet érdekesnek tartom. Az egy jó dolog, ha a családnak van egy külön sajátos kis szeánsza, ami csak az övék.
- Ez... szomorú, de nem hinném, hogy én bárkit is a külsőm miatt érdekelnék. Nálad ez... érthető, na de nálam. - mosolyogva rázom meg a fejemet. Nem gondolom magamat különösen szépnek igazság szerint. Miles tényleg ilyen, a külseje magáért beszél, érthető, ha netán így érzi, van benne valami plusz is, ami úgy vonzza az ember tekintetét, de én nem ilyen vagyok, sőt még a furcsaságaim miatt - amit mások annak gondolnak - még kevésbé szoktam érdekelni az ellenkező nemet. Meg hát, akikkel barátkozom sem azok a kimondottan bátor típusok. Harry sem az a magabiztos alkat, Neville pedig már annak örül, ha nem esik hasra a saját lábában.
- Azért ebben van valami, de... nem árt egy recept sem. - nevetek fel halkan a magam szolid módján, hiszen harsány típus azért soha sem voltam és jó eséllyel az nem is igen leszek a jövőben sem. - Na jó, azt hiszem le kell állnom a sütivel, mert tényleg nem fér más. Mit javasolsz, mivel kezdjem? - elég sokféle édességet hozott, úgyhogy rábízom magamat. Van amit már ismerek, én is vásároltam már Roxmortsban, de azért akadnak itt olyan dolgok is, amiket még eddig nem igazán láttam, úgyhogy kíváncsi vagyok rá, hogy ő mit ajánl, ez valahol az ízlését is megmutatja majd.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-10-14, 22:15



Luna & Miles


The meeting…or a date?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Említettem már, hogy makacs vagyok? Mert lássuk be, eléggé az tudok lenni, mikor olyasmiről van szó, amit nagyon szeretnék, hogy sikerüljön. Mondjuk, hogy belenevelje azt az emberekbe, hogy nem kell foglalkozni a másikkal. Ó várjunk, azt már rég feladtam. De a lényeg, hogy vannak terveim az életben, amiket szeretnék megvalósítani, nem számít, mekkora a valószínűsége, inkább megcsinálom, mintsem eltántorítson mások figyelmeztetése, hogy lehetetlenség. Mert mit veszünk annak? Azt, amit nem tudunk megcsinálni? Lehet, hogy más képes rá. Szóval vigyázni kell ezzel a szóval, mert mindenkinek mást jelent. Mondjuk, az én szótáramba, a madarak imádata kivételével, nem létezik. Nem bírom őket és valószínűleg nem is fogom őket.
-Elég sokszor, de persze tudtam. Nem érdekelt az után, hogy nem voltam rá képes. – Zavart ugyan, hogy képtelen voltam végez vinni a célomat, de ez van, én sem vagyok egy szuper ember, vannak korlátaim, amiket előszeretettel feszegetek, de egy idő után már szétszakadok, és olyankor leállok. Ezek csak azt bizonyítják, hogy nem vagyunk egyformák. Lényegében azzal kísérletezek, hogyha elég kitartó vagyok, le tudok-e utánozni másokat. Hát nem. Elég nehéz és bonyolult lenne, mondjuk egy birkózót lenyomni, mert tudom, hogy nincsenek meg az adottságaim hozzá. Hülye én se vagyok.
-Hogyne, minden nap mikor eljátszom, hogy még van türelmem az ostoba háztársaimhoz. – mondom mosolyogva, mert egyébként tényleg ez van. Akkora baromságokat tudnak nekem mondani, hogy azon vagy röhögnöm kell, vagy a fejemet verném a falba, de még kedvesen mosolyogok, hogy azt higgyék, nem borítottak ki teljesen. De még én vagyok a főgonosz természetesen, holott igyekszek jófiút játszani olykor. Már kezdek hozzászokni azt hiszem.
-Jól van, de csak akkor hozz, ha tényleg nem lesz belőle gond. – Nálunk az étel eredetileg csak nekünk van, esetleg vendégeknek viszünk. De amúgy anyu nem főz, a szolgák pedig csak ritkán csinálnak süteményt, az a nagymamám dolga inkább, ezért az számomra szent. Nagy szó, hogy Luna kapott a kedvenc sütimből, mert másnak tuti nem adtam volna. Ha a karamellásról van szó, akkor kapzsi vagyok. Mindenestre aranyos, hogy szeretne nekem hozni, de nem akarom, hogy elkapják miatta. –Haza, de igazából csak a nagyszüleim miatt főleg. Velük jó érzés együtt lenni. Nem azt mondom, hogy apáékkal rossz csak… ők nem hiányoznak annyira. – De csak egy napra látom őket sajnos, aztán ők is mennek tovább a barátaikhoz, mi meg a szüleim kollégáihoz. Fantasztikus érzés. Főleg mikor a lányaik is otthon vannak én meg a kanapén ülve hallgatom, ahogyan civakodnak rajtam. A legjobb karácsonyi elfoglaltság mind között. Gondolkodtam már rajta, hogy másokhoz megyek, de mindenkinek olyan klassz családi programjuk van, hogy nem akarom elrontani.
Némán bólogatok a visszakérdezésére. Igen, nyolc csajom volt már, akikkel tovább bírtam, mint két hét. Nem vagyok annyira válogatós szerintem, csak a magasság az, amit erősen figyelek. De úgy alapból bárki jöhet, csak az a lényeg, hogy szeressen. Milyen kár, hogy ez sosem fog megtörténni. Sajnos a vérem miatt túlságosan is tetszetős vagyok a hölgyek körében és akár igazán akarnak, akár nem, úgyis odajönnek, mert vonzom őket. Meg kellett volna hagyni azt a tévhitet, hogy csak szimplán csajmágnes vagyok. – Értem. Hát, sose bánd. Tudod az össze párkapcsolatom alatt azt tanultam meg, hogy a legtöbben csak azért szeretnek, ahogyan kinézel és nem azért, aki vagy. – Szívesen elveszíteném az erőmet egy napra, vagy kevésé helyes is lennék azért, hogy megtudjam, ki az, aki valóban magamért kedvel. Biztos, hogy a régi haverjaim közül az összes otthagyna most. De egyébként tényleg nem szabad elszomorodnia azért, mert nem volt még senkije. Még fiatal könnyen találhat magának párt, meg az ő családja nyilván olyan, hogy tényleg szeretik. Az enyémnél ez nem érezhető, muszáj kompenzálnom ezt valamivel. Igen, tudok róla, hogy azért van ennyi csajom, mert hiányzik a szeretet érzete.
-Ötletem sincs, nem vagyok konyhatündér, én csak eszem a dolgokat többnyire. De majd megkérdezem, ha szeretnéd, mindig azt mondják egyébként, hogy a szeretet a kulcs. De az igaz szeretet, mert kedvelned kell azt, akinek csinálod. Vagy valami ilyesmi. – Egyébként recept az van, csak nem tudom hol. Mindegy majd megkeresem. Tudom, hogy megvolt nekem is, direkt azért, hogy mindenki átessen a sütési próbán, de most úgy nem ugrik be, hogy hová tettem.



||music:[You must be registered and logged in to see this link.]|| [You must be registered and logged in to see this link.] || note: Itt  joooeg  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-10-10, 11:02





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

Abban tökéletesen egyetértek, hogy az életet élvezni kell és nem folyton azon gondolkodni, hogy mások mit gondolnak rólad, vagy hogy mások szerint, amit teszel azt mennyire lehet, vagy sem, de ami nagyon nem megy, azt nem szoktam erőltetni. Nem azt mondom, hogy minden kudarcot el kell fogadni, de igenis vannak dolgok, amiket az ember nem feltétlenül tud megtenni, akármennyire is akarja, és akárhányszor próbálja meg újra. Az sem feltétlenül kudarc, ha ezt elfogadod, sőt talán még nyersz is vele, ha inkább mással próbálkozol helyette.
- És volt már olyan, ami végül akármennyire próbáltad nem sikerült? Azt tudtad kezelni? - azért erre kíváncsi vagyok, ha már ilyen eltökélt, hiszen azért biztosan volt már olyan, hogy valami végül nem sikerült neki akármennyire szerette volna, vagy akármennyit tett érte. Olyan nincs, hogy az embernek mindig minden összejön. Az csak a kérdés, hogy a kudarc után fel tud-e állni, hiszen ha mindig mindent el akar érni, ha azt akarja, hogy minden sikerüljön neki, akkor könnyen lehet, hogy képtelen kezelni esetlegesen az olyan helyzeteket, amikor viszont egy még sem így alakul, amikor végül csalódnia kell.
- De az más, ha szándékosan teszed, na de szoktál színészkedni? - vagy csak példaként mondta? Bár ettől még nem nézem ki belőle, hogy bármivel is zavarba lehet őt hozni, az tényleg egészen más dolog, ha azért történik meg a zavarba jövés, mert ő akarja így és e miatt pirul el, de azt nem nézem ki belőle, hogy úgy jön zavarba, hogy valaki zavarba hozza, ő ennél sokkal határozottabb alkat, ez már biztos az eddigiek alapján is.
- De szívesen hozok, apa úgyis imádja, mindig több adag készül, pár darabot ki tudok csempészni úgy, hogy ne vegye észre. - a széles mosolyból persze láthatja, hogy csak viccelek, apa se sajnálná senkitől sem a sütit, és én szívesen hozok neki kóstolót. Biztosan nem lesz olyan, mint a kedvence, amit a nagyija készít, de hátha a nyomába ér. - És van már terved karácsonyra? Haza szoktál menni a családhoz? - kíváncsi vagyok rá, hogy vajon ez náluk hogy megy, hiszen olyan komoly srácnak tűnik, valahogy úgy sejtem a családja is az lehet és hát általában a Mardekáros szülők nem azok a laza és családcentrikus fajták, de könnyen lehet hogy ő kivétel és náluk nagy ünneplés szokott lenni.
- Nyolc? - azért kissé kikerekedik a szemem, bár nem vészesen és nem is olyan meglepő ez, hiszen mégis csak róla van szó. Helyes srác és ahogy láttam az a vagány fajta is, meg aztán egyetemista, gondolom elég lazán kezeli az ilyesmit, így végül is nem annyira meglepő, csak hát az én ismeretségi körömben a többség azért nem az a gyakran párkapcsolatot váltogató fajta, sőt. - Csak eszembe jutott a kérdés, ha már beszélgetünk, de nekem még nem igazán volt senki. Tudod mondtam, hogy a legtöbben furcsának tartanak. - vonom meg a vállamat és inkább harapok a kezemben lévő fincsi sütiből. Nem láthatja rajtam egyébként, hogy ez rosszul érintene. Nem vagyok az a fajta, aki szomorkodik a miatt, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzá. Nem számít, az a fő, hogy magaddal tisztában legyél, nem az számít, hogy mások mit gondolnak rólad és egyébként is ráérek még azzal, hogy legyen valakim, apa... nem is tudom, hogy örülne-e neki, én az ő kicsi lánya vagyok és leszek mindig is, főleg úgy, hogy anya már nem él.
- Hát jó, akkor add oda a receptet és kipróbálom, annyira csak nem lehet bonyolult. Vagy... érzés után kell? - mert akkor viszont meg kell tartanom belőle egyet, hogy később át tudjam gondolni, hogy mi lehet benne. Nem mondom, hogy profi cukrász vagyok, de sok sütit készítettem már, lehet hogy ki tudom találni az alapját, ahhoz viszont, hogy kitaláljam pontosabban is, hogy mi van benne, azért kell pár harapás.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-09-30, 16:07



Luna & Miles


The meeting… or a date?

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azt szokták mondani, hogy az életet élvezni kell és én ezzel teljesen egyet tudok érteni. Ha ehhez az kell, hogy valaki szabályokat szegjen, vagy éppen a tanulás bulis neki, akkor azt kell tennie. Vannak ilyen emberek. Szerencsére én inkább az előbbibe tartozok, bár azt hiszem ez egyértelmű volt, miután nem kék az egyenruhám és tanulni sem szoktak. Túl sok időt vesz el attól, hogy én jól érezzem magam, meg a szivacsagyamnak hála nem is kell annyit magolnom. Hálám örökké üldözni fog anya, amiért ilyen csodás génekkel áldottál meg és nem apáét örököltem. Ő mindig mindent elfelejt, ha nincs felírva neki.  Igazi szívás.
-Én viszont pont, hogy meg akarom mutatni, hogy igenis megy, csak rosszak voltak a körülmények. De ugye kinek mi. – Számomra az a lényeg, hogy több szempontból vizsgáljunk meg valamit. Ha mondjuk kviddincsnél rossz az idő, akkor lehet, hogy csak amiatt vesztett a csapat, mert ők rosszabbak viharba. Ha viszont jó időbe is bénák, akkor már nem ez a helyzet. Szóval minden csak a körülményeken múlik eredetileg, és ha többféle próba után is ugyanaz az eredmény, akkor tuti, hogy benned van a hiba. Én ezért szoktam három esélyt adni a dolgoknak. Ha akkor sem jön össze, akkor beismerem, hogy tévedtem, ha viszont nem ez a helyzet, akkor meg jól a képükbe röhögök azoknak, akik azt mondták a lehetetlenre vállalkozok.
-Pedig lehetséges! Ha éppen egy színdarabban játszok, egy női szerepet biztos képes lennék rá. – Egyébként másképp nem nagyon. Engem nem lehet zavarba hozni semmivel. A múltammal csak felhúznak, amiatt nem pirulok, ha egy lány puszit ad, hozzám ér, akkor azt már annyira megszoktam, hogy attól nem tudok, vagy ha kényes helyzet van, akkor megrántom a vállamat, hogy ez van. Rólam az ilyenek leperegnek. Egyszóval ez tényleg lehetetlen, de bárki megpróbálhatja.
-Tán nem így van? – kérdezem tettetett megdöbbenéssel, persze tudom, hogy nem akarja rám erőszakolni, hiszen ez már az elején lejött, csak viccelődök és még folytatom is, hiszen jó dolog. Gyakran azt hiszik, hogy nem is tudok komoly lenni emiatt, pedig de, tudok én az is lenni, de egy ilyen mosolygós lány társaságából tök felesleges szerintem. Nála az a jó, ha nevetésre késztetem, ha van oka vidámnak lenni, akkor igazán szépek és jó rájuk nézni olyankor.
-Aranyos tőled Luna, de miattam nem kell hoznod, nyugodtan egyétek meg otthon a családdal. Biztos nagyon finoman tudod sütni. – Persze még mindig nem jött le, hogy azért rak mindent múlt időbe az anyjával kapcsolatba, mert egyébként már nem él. Illetve ez eddig még nem tűnt fel, meg nem is nagyon foglalkozok vele. De a süti azért jól hangzik, meg meg is kóstolnám, elvégre a házi sütik olyan finomak, de ha családi dolog, akkor nem kell azzal vesződnie, hogy nekik kevesebb jut azért, hogy nekem hozzon.
Meglepetten tolom fel a napszemüvegemet, majd halványan elmosolyodom. – Kifejezetten pocsék szakácsok voltak a legtöbben, de úgy isten igazából senki sem volt egy álom séf. És… nem tudom mi számít soknak. Egyeseket nem is lehetne barátnőnek hívni, mert durván két hétig bírtuk együtt, aztán már a frász kivert tőle így… maximum olyan nyolc volt komolyabb. De ez miért érdekel? És ha már itt tartunk… neked van most fiúd? – Furcsállottam, hogy erről érdeklődik, de az is lehet, hogy szegény lány egy kicsit tényleg belém esett, amiért már most sajnálom. Nehéz belőlem kiszeretni, sőt lehetetlen. A mondandóm második felével viszont magamat is megleptem, nem is tudom miért csúszott ez ki a számon, de így jobban belegondolva, tényleg érdekel a válasza. Még a végén rólam is kiderül, hogy komolyan kedvelem. –De ők szokták, de… kíváncsi vagyok. – Poén lenne azért, ha neki összejönne. Egy hétig tanulni fogok rendesen, ha sikerül neki és még randira is elviszem komolyan.



||music:[You must be registered and logged in to see this link.]|| [You must be registered and logged in to see this link.] || note: Itt  joooeg  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-09-27, 19:32





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

Érdekes srác, annyi biztos, pedig az ember nem gondolná egy Mardekárosról, hogy olyan lazán tudja kezelni az életet, de nagyon úgy fest, hogy ő pont ilyen ember. Végül is ez jó dolog, talán ha nem ilyen lenne, nem is ült volna le velem madarat fogni, főleg hogy nem is különösebben van oda a madarakért egyébként és akkor jó eséllyel most nem jönnénk kettecskén piknikezni, aminek majd biztosan híre megy, legalábbis ahogyan az iskolában a pletykásabb népeket ismerem.
- Én is szeretem a spontán dolgokat, csak ha már egyszer valami nem sikerült, akkor nem erőltetem tovább, ha tudom, hogy úgy sem megy. - nem azt mondom, hogy feladom, de vannak dolgok, amik egyszerűen nem működnek és kész. Van ez így, de ezek szerint ő ennél kitartóbb, vagy csak nem hajlandó eltűrni, ha valami netán nem sikerül. Ennek is azért bőven van előnye, maximum azért egy szinte felett talán már tényleg butaságnak mondható, hogy olyasmivel próbálkozz újra és újra, ami nem fog sikerülni. A spontaneitás viszont tőlem sem áll távol, általában pont e miatt szoktak a szájukra venni mások, mert az én spontán tetteim nem túlságosan... átlagosak.
- Nem nézem ki belőled, hogy olyan... elpirulós fajta lennél. - mosolyogva rázom meg a fejemet, hiszen ő tényleg nem olyan típus. Szerintem kimondottan nehéz lehet őt zavarba hozni, kimondottan nagy kihívás lehet, sőt nekem biztosan nem is sikerülne, ahogyan fordítva egyébként az elég gyakori, mert hát lássuk be én már pirultam épp eleget neki köszönhetően.
- A végén még úgy tűnik, mintha rád erőszakolnám a szendvicset. - oh viccel tudom én, ahogyan én is, meg hát látszik rajta, hogy szereti az ilyesmit és eltaláltam az ízlését, de attól még nem akarom, hogy csak miattam egye meg. Én egyelőre nem is eszem a sajátomból, mert a süti valami fantasztikus és valahogy sokkal jobban tetszik nekem, mint amennyire a cukrok, de természetesen azokból is lesz kóstoló, csak most még egyelőre nehéz leállni a sütivel.
- Próbálkoztam már én is sütéssel, anyának voltak régen receptjei és nem megy rosszul. Majd sütök neked, van egy karácsonyi specialitás, na azt csak akkor készítjük, majd hozok neked a szünet után. - mert végül is miért ne? Annyival többet csinálok, mert apa is imádja és persze nem vonnám meg tőle, hiszen amúgy is keveset vagyok otthon az iskola miatt és néha aggódom érte, hogy nehezen viseli az egyedül töltött időt, de azért remélem, hogy minden rendben van vele. Szoktunk leveleket váltani, de van amikor több a dolga és olyankor nincs annyira ideje. Remélhetőleg most is csak erről van szó, azért nem írt már egy ideje.
- És a barátnőid... jól sütöttek egyébként más dolgokat? Egyáltalán sok volt? - nem is tudom miért, de csak úgy kicsúszik a számon, hiszen a szavai alapján nagyon úgy fest, hogy már jó sok barátnője lehetett és ezek szerint nem mentek át a süti sütős teszten. Arra azért nem kérdezek rá, hogy én átmennék-e, vagy megpróbáljam-e, hiszen nem vagyok a barátnője és ha jól sejtem akkor ez a sütögetés valamiféle barátnőknek szóló teszt lehet. Erre mégis kiböki, hogy én is megpróbálhatnám. Majdnem félre is nyelem a falatot, kész csoda, hogy végül csak egy enyhe köhögés lesz belőle, nem valami hevesebb fajta. - Hogy én? De hát... nem a barátnőid szokták megpróbálni? - azért fura lenne, ha nekem meg sikerülne nem? Vagy egy barát is megpróbálhatja, nem ezen múlik?


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-09-21, 21:38

Kedves? Ugyan emberek, ne ámitsuk egymást, mindenki tudja hogy minden vagyok, sál éppen kedves nem. Illetve biztosan tudnék én az is lenni, csak kedvem és erőm nincs hozzá, tök fölösleges, mindenki el olyan vagyok, amilyen lenni szeretnék, és ha ez azt jelenti, hogy paraszti bánok az illető el, akkor fogadja el, ezt dobta a kocka neki, majd legközelebb remélhetőleg jobb lesz. Az, hogy Lunával ilyen rendes vagyok csak annyit tesz, hogy baromi nagy mázli a van, amiért bírom a stílusát, pluszba még ott apa meg anya, akik azt akarják, hogy barátok legyünk. Ez sokerülni is fog, nincs kétségem efelől, csak idő kérdése.
-Amíg van valamennyi megéri foglalkozni nem?- Én nem foglalkozok azzal, hogy most éppen őrülteéget csainálok vagy sem, a lényeg, hogy én közbe jól érezzem magam, számomra ez az ami lényeges, semmi más nem számít. Igen, néha elismerem, hogy egy akkora barom vagyok hogy az már röhejes, de vannak olyan pillanataim, mikor egyszerűen muszáj a veszélyes életet élnem, egyszerűen nem bírom ki kalandok nélkül és olyankor hiába van jelen a józan ész, nem fogok rá hallgatni. -Mondhatni.- Mosolyodom el sejtelmesen, még szép, hogy ilyen vagyok, próbálkozni kell elvégre az életben, hiszen sorozatos bukásokból áll, amit ki kell javítani vagy ismét nekifutni az akadálynak. Számomra ez ilyen, nekem ez a nezőpontom, ha valakinek nem tetszik, hát ne kérdezze a véleményemet. Az is egy opció ugye. - Te gondolom nem ilyen vagy.- Valahogy lerí róla, hogy ő a jól átgondolt terveket szereti, nem pedig s spontán dolgokat. Vagy lehet én gondolom rosszul ugye, eddig már elég sokszor tévedtem vele kapcsolatba.
-Kedvelsz? Mi djárt elpirulok. De egyébként tényleg örömmel tettem. - Tetem volna másképp biztos lebuktam volna, hogy amúgy baromira nem érdekel a madár, sem az, hogy megmentsem, szimplán csak kihasználók szegény lányt, holott ő a szolúte nem érdemli meg. De ez van, nem tudok vele mit csinálni, én is csak parancsot teljesítem, meg önzőségből. Az viszont hízelgő, hogy kedvel, azonban ez nem is alakulhatott válna másképp, hiszen ott a véka származásuk, ami sokat dob az esélyeimen szerencsére
Látszik rajta, hogy zavarba jött a puszitól, sőt a hangján is hallatszik, meg a válasza is egyértelműen utal erre, de én csak a szemeimet forgatom mosolyogva, amit szerencsére nem lát, hiszen rajtam van a napszemüvegem. Előlem nem tudja elrejteni azt, hogy mennyire nagy hatással vagyokrá, hiszen tisztában vagyok a származásommal és azzal mire vagyok képes a lányokkal, bár meg kell hagyni, elég kól bírja a gyűrődést, hiszen mások ilyenkor már rég a karjaimba omlottak.
-Hát... Na jó, nem álló ellen az erőszaknak, ha ennyire akarod, akkor szívesen eszek egyet még cukorka előtt. - Kacsintom rá, miközben fel tolom egy pillanatra a szemüvegen, hogy lássa. Igen, alól am jólesett volna, meg ha már egyszer a kedvencemet hozta, akkor bizony el is fogyasztom, nehogy nekem megmaradjon, még a végén megmarad aztán valaki másnak adja, amit nekem csinált, azt pedig nem szeretném. De azért előbb ezt ennék, mert én azt szoktam meg, hogy a legjobb, vagyis jelen esetben a cukorka kerül az étkezés végére. Meg az etikett is azt írja elő, hogy a desszert az utolsó.
-Ugyan, csak szerettem volna valami igazán különlegesség kedveskedni neked, hogy biztosan legyen valami, amit szeretni fogsz. Igazából szerintem ez valami olyan édesség, amit mindenki szeret. Hát talán te is megpróbálhatnál süti, megkóstólni, aztán kitalálni mi az az íz, ami kiegészíti a többit. - Valami ilyesmit magyaráz nekem mindig a nagyi, ha éppen mellette vagyok, mikor főz, amúgy ötletem sincsen, hogy mire utal, vagy hogyan kéne ezt csinálni, de ő lány, sál van valami fogalma erről, vagy legalább ösztönösen jön ez neki vagy valami. Legalábbis remélem, mert nem szeretnék egy pocsék szakácsot feleségnek.
-Ennek örülök. Igazából nem, a a barátnőimmel megsütettem már, de egyik se volt az igazi. - Esküszöm azt veszem el, aki meg tudja süti ezt a sütit olyan finomra, amilyenre a nagyi tudja. Elvileg nem olyan nehéz, szerintem viszont bonyolultabb, mint azt gondolja, hiszen senki se tudta eddig leutánozni. Szerintem direkt valamit kihagy, vagy igaza van mikor azt mondja hogy az igaz szeretet a kulcs. Engem bem igazából szeretnek, csak a származásom miatt bírnak. -Te is megpróbálhatnád.- ajánlom fel neki, hátha van kedve hozzá.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-09-10, 21:16





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

A Hollóhátasok ugyan tényleg okosak, de én a naivak közé is tartozom és nem igen szoktam gyanakodni másokra csak azért, mert barátkoznak velem. Meglep természetesen, de ettől még nem úgy állok hozzá, hogy biztosan van ott valami hátsó szándék, ami miatt lehet. Miles kedves srác és eddig még nem is kérdezett olyasmit, ami arra mutatott volna rá, hogy csak információk kellenek neki tőlem, de talán még akkor se gyanakodnék, hiszen lehet valaki szimplán csak kedvességből érdeklődő.
- Hátha második alkalommal mégis sikerül? Végül is ebben is van ráció, bár... nem túl sok. - bár én magam sem vagyok olyan, hogy feladom, csak mert valami nem sikerül. Kitartó fajtából vagyok magam is, bár tény, hogy elég ritkán csinálok őrült dolgokat, legalábbis én általában nem gondolom őket annak csak mások. De egyébként is szeretem azt tenni, ami először eszembe jut, és azért előfordul, hogy meggondolom, hogy ez tényleg okos ötlet-e egyáltalán, de van amikor végül arra jutok, hogy igen, tényleg meg kell próbálni, maximum nem sikerül. - Te is ilyen vagy? - kérdezek rá végül kíváncsian, mert van egy olyan érzésem valahogy abból ahogyan mondta, vagy ahogyan nézett, hogy ő is ide sorolható, aztán persze lehet, hogy tévedek, de valahogy erre kis esélyt látok. Velem is barátkozik, pedig sokak szerint ez sem épp a legokosabb ötlet egy embertől.
- Oh, hát... én nem tennék ilyet, kedvellek és segítettél rigót menteni is. - mosolyodom el, hiszen azért effélét nem sokan tennének meg a másikért, főleg hogy még szegény el is zsibbadt közben és a hátsója is megfájdulhatott, vagy csak az egyik, vagy... már nem is tudom, de az biztos, hogy nem érezte magát ott kényelmeseb, sőt még a madarakért sincs annyira oda, de mégis vállalta, sőt még a simogatást is, amiért megint csak jár neki még egy piros pont! Ezért gond nélkül mentem meg őt a kákalagoktól, bár amikor még puszit kapok, azért sikerül egy leheletnyit megint elpirulnom. Engem nem szoktak fiúk puszilgatni, legalábbis nem ilyen srácok és nem úgy, hogy azt bárki láthatja.
- Igen... biztos. - persze ezek után a hangom nem mondható olyan nagyon magabiztosnak, hiszen mégis csak igaza van, nem csak a hirtelen felállás miatt volt az a kis megszédülés, nagyon nem. Bőven ott volt az is, ahogyan viselkedett és az, amilyen hatással volt rá, hiszen egyértelmű, hogy tényleg hatást gyakorolt rám valamilyen úton módon és utólag sikerült rájönnöm, hogy ez jó eséllyel miért lehetett, de ezt ettől még nem fogom tudni kizárni most sem.
- Ha esetleg mégis beléd fér, akkor úgyis megvár, a tiéd a csirkés. - azért tényleg sikerült láthatóan felkeltenem a figyelmét a szendvics kérdéssel. Sejtettem, hogy lesz azért keletje, főleg hogy akármit is mond igenis legutóbb is éhes volt, szóval cseppet sem lep meg, hogy azért mégis csak van rá esély, hogy megenné majd, akár kicsit később, amikor már az édességeket elfogyasztottuk, vagy legalábbis egy részüket, hiszen annak ellenére, amit mondtam elég sokat hozott végül.
- Ez nagyon kedves tőled, pedig ezek szerint csak különleges alkalmakra készít. Anya is gyakran sütött régen... talán még meg is van pár régi receptje, de valahogy mindig csempészett bele valami pluszt, amitől más lett és azt nem írta le... sosem értettem. - pedig próbáltam én azért megsütni pár félét azokból, amiket megtaláltunk apával, de valahogy még sem lett olyan. Persze az is lehet, hogy az emlékek egyszerűen csak az idők során megszépültek és már ezért nem sikerült visszahozni azt, amit szerettünk volna apával. - De tényleg nagyon finom! Gondolom titkos a recept. - mosolyodom el, persze bólogatva, igyekszem majd helyet hagyni a többinek is, bár ez nehéz kihívás lesz most, hiszen a süti tényleg isteni finom, de ha már így bevásárolt, akkor még se lenne szép tőlem, ha azokból meg nem ennék, vagy csak keveset, mert már nem fér belém.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-09-03, 12:36



Luna & Miles


The meeting… or a date?

[You must be registered and logged in to see this image.]
A Hollóhátasok okosak nem? Vagyis simán rá is jöhetne az egészre, már, ami az átverés részét illeti, hiszen ez gyakorlatilag az, akármennyire is igyekszem nem annak mutatni, hiába aranyos, kedves és érzem jól magam vele, előbb vagy utóbb fel fog neki tűnni, hogy mi is van a háttérben. Vagyis szerintem fel fog neki. Bár ha elviseljük egymást akár hosszabb távon is, akkor egy-két dolgot leszámítva barátok is lehetünk. Csak sosem jöhet át hozzánk akkor, mikor a szüleim otthon vannak, ebből következik, hogy sosem fog találkozni az őseimmel.
-Rosszabban pedig direkt követi el ugyanazokat. – Én személy szerint, ha valami oltári nagy baromságra készülök és rosszul sül el, akkor csak azért is megcsinálom még egyszer, hogy bebizonyítsam, csak az idő nem volt megfelelő. De a harmadik próbálkozás után, már én is leállok. Csak az a lényeg, hogy én nem szeretem feladni a dolgokat, bár van, amit én sem csinálok meg ismét. Többször nem bízok meg az emberekben, arról már rég letettem, hogy valaha is újra valakihez bizalommal álljak, elég nehéz is lenne, főleg nekem. De a Tiltott rengeteges kalandokat ismét megtenném, még akkor is, ha emiatt egy hétig pucolhatom a Bagolyházat. Nem tudom, miért vonzz ennyire, de késztetést érzek rá néha, hogy a szabályokat áthágva bemenjek és járjak egyet ott, még a különböző veszélyes lények sem zavarnak. De sajnos a vadőr mindig elkap, nem mintha zavarna, vagyis egy kicsit igen, de én vállalom a büntetést ezért, még akkor is, ha a könyvtárba gürizhetek. Egyszer kaptam büntetésből egy olyat, hogy korrepetáljak valakit, hát azt rühelltem.
-Az egyetlen gond ebből az lehet, hogy inkább azt mondod, hogy többé ne találkozzunk. – Rólam leperegnek a sértések, csak néhány olyan van, amin felkapom a vizet, de akkor is le tudom rendezni a dolgot. Akkor nem jó nekem beszólni, ha amúgy is ideges vagyok, vagy nyűgös, mert akkor előfordulhat, hogy valakinek beverek egy, de amúgy türelmes természet vagyok. A haverjaimat is meg lehet kérdezni, néha csodálkoznak, hogy hogyan bírom ki azt, ahogyan sértegetnek. Nem veszem magamra, elrendezem annyival, hogy nem ismernek. Ez van, nem tehetek róla, hogy nem szánnak elég időt arra, hogy közelebbről lássanak.
-Én hősöm. – mondom még mindig vinnyogó hangon, majd lehajolok és szórakozottan puszit nyomok az arcára. Örülök, hogy ismét sikerült kuncogásra bírnom, most viszont rajtam volt a sor, hogy egy kicsit nevessek. Tudom, hogy ezzel talán ismét zavarba hozom, de ez is valahol a szándékom, amúgy meg csak az ijedt kislányt akartam eljátszani, szóval nem kell semmit beleképzelni. Persze biztos vagyok benne, hogy aki most látna annak sikerült, meg talán neki is, ami nem túl jól, mert ennyire nem akarom átejteni, de úgyis megszokhatta már, hogy ilyen vagyok vele, meg ahogyan viselkedek vele úgy egyébként abból talán le tudja venni, hogy nem hulla szerelmes vagyok belé, csak bolondos. Vagy legalábbis jól szeretném magamat érezni, ha már vele vagyok és persze őt is igyekszem megnevettetni, nem az a jellemző, hogy fapofával ül mellettem egy csaj, bár ő elég nehéz eset ilyen szempontból. Kíváncsi vagyok, hányan szánják rá magukat, hogy egy kis kacagást kihúzzanak belőle.
- Biztos vagy ebbe? – kérdezem csíntalanul, persze elhiszem, hogy elzsibbadt a lába és az már kiderült, hogy nagyon imádja a madarakat, de jól tudom azt is, hogy közrejátszott ott az is, hogy hatottam rá, elvégre elpirult, nem is egyszer. De erről igazán nem tehet, a lányokból általában ezt a reakciót váltom ki. - Csirkés? – kérdezek vissza mosolyogva és feltolva a napszemüvegemet. Imádom a csirkét, főleg ételként, meg azok után, hogy megkergetett egyszer. Szóval örültem, hogy ilyet hozott és már csak azért is enni fogok belőle, hiszen nagyon kedves tőle, meg pont eltalálta milyet szeretek. A szalámissal sincs semmi bajom, de a másik verzióért jobban rajongok.
-Igen, ez a kedvencem. Csak akkor csinál, ha otthon vagyok, mert tudja, mennyire imádom. De most sikerült rávennem, hogy erre az alkalomra is készítsen. – Igen, imádom ezt a karamellás édességet, legszívesebben minden nap ezt enném, de sajnos nem lehet, meg a nagyim sem küld ide, most is hopponálnia kellett, hogy hozhasson nekem, de elég volt neki annyit mondanom, hogy egy lánnyal találkozok azért kel és máris örömmel állt neki a sütésnek. Gyanítom neki is nagyon ízlik, legalábbis a hümmögésekből nekem ez jön le, így csak mosolyogva nézek rá. Én miattam az egészet is megeheti, ha annyira kívánja, én végül is tudok máskor is enni. - De azért a többi édességből is egyél ám, maximum elviszed a maradékot.



||music:[You must be registered and logged in to see this link.]|| [You must be registered and logged in to see this link.] || note: Itt  joooeg  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-09-02, 20:37





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

Én sosem gondoltam úgy, hogy nem érdemes más házakból lévőkkel barátkozni, nem véletlenül vannak azért jó páran a barátaim között, akik más házból valóak, bár tény, hogy azért elég kevés köztük a Mardekáros, sőt erőteljesen a nulla felé tendál ez a szám, talán csak Miles sorolható ide, ha őt már barátnak mondhatom.
- Az ember mégis csak tanul a hibáiból, jobb esetben. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Persze akad, aki nem, de én azért tényleg majdnem eldobtam magamat kétszer is, mert elzsibbadt a lábam, szóval jobb, ha aztán előre készülök, mint ahogyan most. Már csak azért is, mert miután eltávolodtam tőle és nem voltunk együtt azért csak elkezdett bennem realizálódni a gondolat, hogy ő esetleg véla, vagy legalábbis véla vér is lehet benne, különben nem lett volna ilyen nagy hatással rám. Tény és való, hogy helyes srác, de... akkor is elég nagy hatást gyakorolt rám, főleg amikor még a hajamat is ki kellett szedni a gombjáról. Az is igaz, hogy eléggé rá is játszott néha a dologra és velem senki sem szokott így viselkedni, ezért is volt annyira szokatlan és új a helyzet.
- Jól van, én csak... tényleg nem szeretném, ha e miatt valami gondod lenne. - teszem még hozzá csendesen, még egy elnézést kérő mosoly is az arcorma szökken. Na igen, tényleg nem akarom, hogy miattam piszkálják, de ha azt mondja nem érdekli, akkor legyen így. Tényleg kedves srác, pedig Mardekáros. Nem azt mondom, hogy aki Mardekáros már nem is lehet kedves, vagy figyelmes, de... azért a többségük tényleg nem ilyen, főleg velem nem.
- Jól van, majd én megvédelek. - halk kuncogást sikerül kiváltania belőlem ezzel az elvékonyított hanggal. Nagyon aranyos, bár tényleg nehezen nézem ki belőle, hogy leülne a mólóra és a lábát lógatná a vízbe. Ő valahogy nem olyannak tűnik, mint aki ilyesmit csinálna bármikor is. Persze lehet, hogy még ezzel is meglepne, hiszen ott volt végül segíteni nekem madarat menteni, bár azért nem vagyok teljesen naiv, sejtem, hogy annyira nem élvezte a dolgot, mint én, de a fontos az, hogy ettől függetlenül ott volt és segített és talán valahol mélyen azért mégis csak ő is örült neki, hogy sikerrel jártunk.
- Tudod csak elzsibbadt a lábam és... nagyon figyeltem a madármentésre. - talán ezt nem is kellett volna kimondanom, hiszen még sem mondhatom ki csak úgy, hogy igenis zavarban voltam a társaságában. Elég furcsa egy érzés volt, és ő még időnként rá is játszott. - Csirkés, sajtos, de van szalámis is, na jó... kettőt hoztam. - így válogathat is akár, úgyis biztosan kérni fog majd. Végül is ha édeset eszel nem meglepő, ha utána mégis csak sósat kívánsz. Majd kiderül, hogy mire jut a végén, amikor már eleget evett az édességekből. Még az is lehet, hogy nekem is jól fog esni a másik szendvics, ami neki nem kell.
- Köszönöm! - még egy kisebb pukedlit is mímelek, csak aztán huppanok le és hagyom, hogy kipakoljon. Meglep, hogy az édesség helyett először a sütemény kerül elő. Erre aztán főleg nem számítottam. - Tényleg a nagyid sütötte? Nincs is jobb, mint a házi sütemény, biztosan nagyon finom, ez... a kedvenced? - oh az olyan édes dolog, amikor a nagyid sütije a kedvenced. Na ezt se néztem volna ki belőle, vagy talán mégis, hiszen legutóbb is sok érzelmet mutatott, szóval annyira azért ez nem is meglepő. Az első harapás után már gyanítom is, hogy biztosan tényleg valamiféle kedvenc lehet, mert tényleg isteni finom, a meglepett hümmögő hangokból ő is sejtheti, hogy eszem ágában sincs nem megenni minél többet, pedig helyet kell még szorítanom a többi édességnek is.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-08-29, 18:58



Luna & Miles


The meeting… or a date?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Örülök én Lunának meg ennek a találkozónak, tényleg úgy érzem, hogy jó lesz, és közben megpróbálok elvonatkoztatni a gondolattól, hogy mindezt csak magamért csinálom. Vagyis egész pontosan azért, hogy apám boldog legyen és én ne legyek auror. Aha, önző módon a saját érdekem miatt vettem rá magamat, hogy egy másik házbelivel jóba legyek, holott amúgy nem szeretem ezt, mert… nem is tudom, elvégre nem hiába vagyunk beosztva a házakba, ennek megfelelően nem is kéne szóba állnunk szerintem. Aztán lehet, csak én gondolom rosszul, de én mindig is így álltam hozzá másokhoz. Talán ezért is nem bírom azokat az évfolyamtársaimat, akik másik házból valóak.
-Látom tanultál a múltkoriból és most nem szeretnél a karjaimba esni. – kezdek el nevetni, hiszen legutóbb ő volt az, aki kétszer is majdnem elzakózott, mert elzsibbadt és csupán az én kifinomult reflexeimen múlt, hogy visszaessen a fenekére. Áldom magamat azért, amiért régebben kviddicseztem, biztos vagyok benne, hogy az is sokat segített abban, hogy ilyen gyorsan tudjak reagálni a dolgokra. Az őrzőknek komoly feladatuk van, hiszen bármikor jöhet a labda és bármilyen sebességgel. Akár még az is megeshet, hogy teljesen más felé figyelünk, miközben támadnak és csak egy hajszálon múlik, hogy be ne találjanak a gyűrűbe. De a lényeg, hogy csak húzom az agyát, legutóbb sikerült kuncogásra bírni, remélem ezúttal a nevetés is összejön, és ha ilyen poénokat lövök el, akkor csak nem fog megsértődni, hiszen legutóbb az éhség kérdéskor is sikerült megmosolyogtatnom. Egy isten vagyok néha. - Luna, hányszor mondjam még, hogy hihetetlenül nem izgat, hogy ki lát meg veled. Ha piszkálódni akarnak, akkor csak rajta. Úgyis abbahagyják, ha látják mennyire hidegen hagy. Minden csoda csak három napig tart. – Ha pedig tovább, akkor is kit érdekel? Mondjanak, amit csak akarnak, én pedig tudom, hogy mi az igazság és kész. Engem tényleg nem zavar mások gúnyolódása, emiatt igazán nem kell aggódnia, ha majd kicsit ideges leszek tőle, akkor szóvá teszem, vagy bemosok valakinek. De ennél rosszabb úgysem fog történni és szerintem ennek is igen kicsi a valószínűsége. Nem gondolnám, hogy valaki a sírba tudna vinni azzal, hogy állandóan arról beszél, hogy Lunával járok, holott csak barátkozok, ami nem ugyanaz, sőt össze sem hasonlítható. Ha járnék vele, akkor már rég rózsaszín ködben járna, nem pedig csak zavarba jönne tőlem. Az amolyan kedveskedő szándék, talán van benne egy apró udvarlás, de csak azért, hogy elpiruljon. Közben elindul, én pedig követem. Szerencsére olyan helyet választott, ahol van fa, ezért hálát adtam neki, így tudok pihenni, meg neki sem kell félnie attól, hogy leég vagy napszúrást kap.
-De hallod, rettegek tőlük. Ugye majd megvédesz, ha jönnek? – válaszolom elvékonyított hangon, hogy lányosabbnak tűnjön, majd ismét nevetni kezdek. Tudom, hogy csak viccelődik, én is ezt teszem, elvégre én tipikusan az az ember vagyok, aki nem fél semmitől. de úgy tényleg semmitől, maximum attól, hogy ismét átvernek, de azt meg könnyen megakadályozom, így azzal sincs semmi baj. A madaraktól sem ijedek meg, őket szimplán nem bírom, és inkább elővigyázatos vagyok. Nem szabad összekeverni a kettőt. A lábáztatás azonban nem az én műfajom. Úgy értem szeretek a tó partján ülni, de ha nincs rajtam cipő, akkor nagy valószínűséggel póló sincs és fürdőnadrág van rajtam. Na már most ő legutóbb is igencsak meglepődött, hogy képes vagyok kigombolkozni mellette, így nem állt szándékomban még fürdeni is. Úgyhogy jó ötlet, csak engem hagyjon ki.
-Ahaa, milyen bizonyos körülmények? Ó, köszönöm nagyon aranyos vagy, de szerintem mire mindent végig kóstolunk, addigra nem is leszünk éhesek, bár… Milyen szendvics? – Azért ha már hozott nekem, akkor mégiscsak érdeklődöm, lehet, bekapok egyet, még így a cukrok előtt, nehogy azzal csapjam el a gyomromat. Közben megérkezünk a fához, én pedig lerakom a kosarat és elkérem a pokrócot tőle, hogy leterítsem, ha akar segít, ha nem, akkor egyedül oldom meg, aztán kiveszem a kis ételtartóból a piros és fehér kockás terítőt, azt is leterítem, majd kipakolok néhány finomabb cukrot, amit kezdésképp szántam. - Hölgyem? – intek a kis hely felé, hogy foglaljon helyet, majd mikor kényelembe helyezte magát én is lehuppanok mellé, aztán kiveszem a kosárból az általam olyan nagyon imádott süteményt. -Ezt a nagymamám sütött direkt nekünk, Én odáig vagyok ért, szóval… ha nem ízlik, akkor nem kell megenned. – Persze nem vagyok kapzsi, ha számára ia finom, akkor nyugodtan egyen belőle amennyit csak szeretne.



||music:[You must be registered and logged in to see this link.]|| [You must be registered and logged in to see this link.] || note: Itt  joooeg  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-08-28, 20:36





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

Nem számítok esőre és igazából az immunrendszeremmel sincsen gond, de érthető, ha ezt gondolja, hiszen tényleg nem vagyok valami nagy darab, nem csoda, ha azt gondolja, hogy könnyen elkapnak a betegségek, pedig egyébként egyáltalán nincs így. Viszonylag ritkán vagyok beteg, a Gyengélkedőn se vagyok kifejezetten visszatérő vendég, inkább csak esetlegesen néha egy-egy sérülés miatt, de szerencsére az se kimondottan gyakori.
- Ez puha, tehetjük akár a terítő alá is, olyan lesz, mintha párnákon ülnénk és akkor biztosan senki sem zsibbad el. - mondjuk fekvés közben is elgémberedhet az ember, ha kemény föld van alatta, úgyhogy talán így is jól jön majd neki, de persze ez még kiderül majd. Végül is gondot csak nem okozok azzal, hogy elhoztam a pokrócot, maximum tényleg így már kettő is van, amit leteríthetünk és még kényelmesebb lesz a dolog. Amúgy is az édesség lesz a lényeg, ha jól sejtem, de azért az sem utolsó, hogy kényelmesen legyünk, ez már legutóbb is kiderült, hogy azért nagyon is fontos tényező számára. - Oh én... tudod, hogy nem, csak neked ne legyen kellemetlen. - tudom én, hogy viccel csak és tisztában van azzal, hogy inkább őt szólhatják meg és én nem akarom, hogy ebből ne adj isten gondja legyen. Remélhetőleg nem is lesz, mert azt tényleg nem szeretném. A Mardekárosok elég gonoszak tudnak lenni és azért neki minden áldott nap velük kell lennie, hiába nem érdekli a véleményük, ettől még hallani fogja napi szinten, ha akarja, ha nem. De azért jól esik, hogy nem érdekli, így végül pokrócostul elindulok az egyik közeli fa irányába, ahonnan a tó is csak pár lépésre van, de a kastélyra is rálátni, tehát nem az a tipikus rejtőzködős hely, ami esetleg felmerülhetett volna bennem, mert úgy neki jobb.
- Akkor oda mondjuk és akár még a lábunkat is belógathatjuk a tóba, persze ha nem félsz a sellőktől, vagy a kákalagoktól. - viccelek, látszik a mosolyomból, hiszen nem tűnt eddig sem félős alkatnak, maximum a madárkánktól tartott kicsit, vagyis igazából főképp attól, hogy a madár netán meg találja csípni, de végül ilyesmi nem történt meg és bátor is volt, meg is simogatta, lehet hogy most is odamerészkedik majd velem a tó szélére és megáztatjuk kicsit mondjuk a lábainkat. Elég meleg van már hozzá, hogy biztosan kellemes érzés legyen és ne olyan láblefagyós fajta.
- Nem szoktam én folyton majdnem elesni, csak legutóbb voltak... bizonyos körülmények... Viszont hoztam neked szendvicset, ha az édesség nem lenne elég. - na igen a táskámban még az is lapul, de csak azért, mert legutóbb annyira éhes volt. Bár persze azt mondta, hogy nem így van, hogy igazából nem is ő volt éhes, hanem én, de mindketten tudjuk, hogy ez úgy sem így van. Az édességtől pedig van, hogy az ember megéhezik és sósat kíván, így ezzel se lesz gond, most nem csak kekszem van.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-08-24, 18:18



Luna & Miles


The meeting… or a date?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nincs bajom a napsütéssel, dehogy van, jó ez az idő szeretem én csak… reggel van! Reggel semmihez sincs kedvem, inkább olyan tíz órától vagyok aktív, ha eleget alszok, na, ez most nem jött össze. Mindegy, igyekeztem fittnek tűnni, hogy Luna előtt jól nézzek ki, elvégre mégiscsak gáz lenne, ha egy ramaty külsővel állítanék be elé. Oké valószínűleg úgy is imádna, elvégre véla volnék, de attól engem még érdekel, hogy nézek ki és akár randi, akár nem, nem engedhetem meg magamnak, hogy úgy nézzek ki, mint valami mosott rongy. Ezért is keltem olyan korán, hogy biztosan józan legyek, mire eljön a találkozó ideje. Most is mosolygok, elvégre nincs miért rosszkedvűnek lenni, inkább vidámnak. Csak a napot verném le jelenleg a helyéről, hogy ne süssön már annyit, most nem vagyok olyan hangulatomba. Ezért is a napszemüveg, mert nem tudom, hogy a lány majd hová akar ülni, lehet ő élvezni a fényáradatot, aztán egy fa sem lesz a közelbe. Én igazából felkészültem, szinte mindenre. Az esőre nem. Arra nem számítok ma, de ha véletlenül mégis ránk szakadna az ég, hát akkor is maximum megázunk, nem nagy kaland. Odaadom a kis Hollóhátasnak a dzsekim, hogy ne ázzon el nagyon, meg persze meg ne fázzon, mert én nem fogok, azt tudom, neki viszont egy elég gyenge immunrendszert tudok elképzelni, ezért is féltem egy kicsit, hogy talán beteges alkat.
Még talán az eredetinél is nagyobb vigyorral megyek oda Lunához. Jó, hogy nem kell rá várnom, bár tudtam volna, de ez így a legjobb. Remélem én sem késtem sokat. - Szia. – köszönök kedvesen, majd a pillantásom egyből a kezében lévő pokrócra terelődik, majd ismét az arcára. Én is hoztam valamiféle terítőt, vagy minek is mondjam, az is benne van a kosárba, de lehet neki lesz igaza azzal, hogy pokrócot hozott. Bár szerintem a fű elég puha és most nem áll fönt az a veszély sem, hogy elülném a fenekem, mert úgyis feküdni tervezek. Arra jó a szabadban való evés, hogy ott tudunk lustálkodni és még friss levegőn is vagyunk. Én pedig bepótolhatom az alvásigényem. Na nem szó szerint, mert nem fogok mellette szunyálni, nem ezt terveztem, hiszen az eléggé bunkó lenne, csak egy kicsit pihenni, relaxálni. A szokásos. Közben kezet váltok, mert már kezd fájni a kacsom, elég nehéz ez a kosár, szóval igazán hálás lennék, ha gyorsan elmennénk valamerre, aztán lepakolnánk. Gondolom, hogy mennyire meg lesz lepve azon mennyi mindent vettem, de tényleg nem tudtam válogatni, úgy éreztem minden kell, amit csak megtalálok. Ez van, ha egy srác egy lánynak vásárol. Túlzásba esik, mert nem tudja mit szeret biztosra a lány, nekem pedig Luna azon kívül, hogy szinte mindent megeszik nem mondott konkrét példát.
-Teljesen jó, hogy hoztál, nekem csak valami terítőszerűm van. – Nem akarom, hogy rosszul érezze magát amiatt, hogy hozott, holott nem kellett volna ezért mondtam ezt. - Nahát, ennyire szégyelled, hogy velem kell lógnod? Vagy szimplán félsz? Nyugi, ha valaki piszkálni mer ezért, akkor azt lerendezem. Szóval, hová szeretnél ülni? – Nekem igazából lényegtelen, az előzőket pedig csak viccnek szántam. Engem nem izgat, mások mit mondanak, azt gondolnak, amit csak akarnak, mi ketten pedig tudjuk mi az igazság. Most is a haverjaim azt mondták, hogy egy randira jövök. Zavart? Nem. És miért nem? Mert tudom, hogy ez nem egy randi, hanem egy baráti találkozó. Azt viszont komolyan gondoltam, hogy nem kell félnie attól, hogy valaki kigúnyolja, nem fogják, elég ha meglátnak és már nem merik. Feltolom a fejem tetejére a napszemüvegemet, majd kinyújtom a szabad kezem a lány felé. - Ha úgy érzed, megint elesnél, akkor nyugodtan fog meg a kezem. – kacsintok a lányra, elvégre legutóbb, csak kétszer zakózott el majdnem, így most inkább megkérdeztem, hátha megint szédül, vagy mit tudom én. Aztán ha elfogadja, akkor rendben van, ha nem, nem, én egyiken sem sértődök meg.



||music:[You must be registered and logged in to see this link.]|| [You must be registered and logged in to see this link.] || note: Itt  joooeg  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1387

TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles 2016-08-23, 11:50





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

Az igazi piknik elengedhetetlen kelléke egy puha pokróca. Ezúttal ezt igazán komolyan is vettem, nem csak egy szimpla pokróc az, ami a karomra van terítve, hiszen neki legutóbb is megfájdult a hátsója, amikor a földön kellett ücsörögnie a rigó miatt és lássuk be a talaj se sokkal puhább akkor sem, ha ne adj isten a fű is ott van alattatok. Épp e miatt párnáztam ki vagy kétszer is a pokrócot, így biztosan puha lesz és kényelmes, szinte mintha párnákon ülnénk. Ő sem fog elzsibbadni és nekem sem lesz majd olyan gondom, hogy majd elesem, mert a lábam teljesen beállt, amikor fel kellene állnom. Azt sem tudom még, hogy meddig maradunk, sőt abban sem vagyok teljesen biztos, hogy egyáltalán eljön-e. Oh akkor sem fogok megsértődni, bár azért biztosan kicsit rosszul fogom érezni magamat, de megértem, ha mondjuk piszkálják e miatt a barátai, vagy akármi. Azt nem akarom, hogy miattam kellemetlenül érezze magát, annyit nem ér ez az egész.
Az idő viszont legalább remek, szikrázóan süt a nap, egészen meleg van, azt hiszem remek és meleg nyarunk lesz majd! Szeretem a nyarat, olyankor sok időt tölthetek el apával és azért tudom én jól, hogy hiányzom neki, nem jó hogy olyan sokat van egyedül a nagy házban. Szegénykémet elég kevesen látogatják, ezért jobb érzés, amikor ott tudok lenni, még ha a Roxfortban is imádok lenni egyébként, annak ellenére is, hogy időnként azért vannak nehezebb időszakok itt is, hiába hogy nem igen mutatom, hogy netán így van.
- Miles! - lelkesen integetek neki, amikor meglátom feltűnni az ajtóban. A karján a kosár, egészen nem... Mardakáros a külseje most sem, főleg hogy láthatóan még mosolyog is, remélhetőleg jó napja volt eddig és nem kelt túlságosan korán, no meg nem vásárolt tényleg annyi mindent, amit mondott, na de majd meglátjuk. Az én karomon csak a pokróc, de persze a jól megszokott válltáska most is ott van nálam, az sosem árt, hoztam egy kis vizet is, hátha szükség lesz rá, nem tudom hogy ilyesmire gondolt-e egyáltalán. Intek neki, hogy jöjjön, de persze én is megindulok felé, mert már pár lépésre vagyok a bejárattól, hogy felmérjem a terepet hol lenne alkalmas, hogy leüljünk a puha pokrócra.
- Nem tudom hoztál-e pokrócot, de... maximum kettő is lesz. Hová szeretnél ülni? Gondolom árnyék kellene, távolabb a bejárattól igaz? - oh nem szeretném, hogy netán kellemetlenül érezze magát a miatt, hogy megláthatnak minket netán a kifelé igyekvő háztársai és esetleg e miatt kellemetlen helyzetbe kerüljön. Biztosan ennek is meg van az esélye és nem akarom, hogy miattam netán piszkálja bárki is. Jó nekem valami félreeső hely is, netán a tó partján egy eleldugottabb kis rész, ahol nincsenek sokan. Szép az idő, akár még a lábunkat is belógathatjuk egy kicsit.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Miles Bletchley2
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Luna & Miles 2016-08-17, 11:28



Luna & Miles


The meeting… or a date?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy két nappal ezelőtt döntöttem úgy, hogy lemegyek Roxmortsba a haverommal, hogy akkor bevásároljunk. És mit ne mondjak, baromi jó ötlet volt, hogy őt is magammal rángattam. Nem csak azért, hogy segítsen választani, hanem azért is, mert annyi cuccot vettünk, hogy kettőnknek kellett elcipelni. Én megmondtam, hogy a fél boltot felvásárolom. De jó volt ez így, elvégre tuti lesz valami ehető Lunának is, nem csak nekem. Szóval lementünk a Mézesfalásba és vagy egy millió dolgot vettünk. Csokit, nyalókát… de volt itt Csokipocak, Bűvös bizsere, Bagoly Berti minden ízű drazséja, meg persze karamella is. Ha már karamella, sikerült megszereznem a nagymamámtól a sütit, egyszerűen annyira szeret, hogy képes volt sütni nekem. Jó, ott volt egy kis család is, mert azt mondtam, hogy nekem meg a barátnőmnek lesz, de ha úgy vesszük, akkor Luna nő és barátok leszünk. Szóval lényeg, hogy az is megvan, meg mér szereztem pluszba pár édességet innen-onnan, ahol csak találtunk a barátommal.
Ma pedig képes voltam hétkor felkelni. Oké, erőd túlzás, kilöktek az ágyból. Én tök szívesen aludtam volna még, csak megkértem a szobatársaim, hogy legyenek olyan rendesek, hogy felvernek, erre ők kitalálták, hogy az lesz a legjobb, ha a földre löknek, úgy biztosan felébredek. Ez viszont sajnálatos módon tényleg így van, hogy engem lehet olyan könnyen arra bírni, hogy kikászálódjak. Most viszont erőt vettem magamon, hogy a visszaalvás helyett, inkább zuhanyozni menjek. Aztán még ruhát is kellett magamnak találni. Egyébként azért keltem fel ilyen korán, mert tudom, hogy nekem egy óra, mire összekészülődök, utána még egy óra, mire mozgásra bírom magamat és rendesen felébredek és utána intézem el a többi dolgot. Iskolaidő más, ott gyorsan megvagyok, nem kell az öltözékkel szórakozni és kierőszakolom magamból, hogy felálljak és elmenjek órára, csak hétvégente nehéz. Ezért szoktak mindig olyan korán felriasztani, ha akarnak velem csinálni valamit a hétvége folyamán. Nem vittem túlzásba a ruhám választását, egy sötét farmer, hozzá egy kék pólót és egy fekete cipő. Biztonság kedvéért még a barna dzsekimet is kivittem, meg persze a napszemüvegemet is felraktam, csak mert nem tudtam milyen az idő.
Szóval durván másfél óra után végre felálltam a székből, amiben eddig ültem és elköszöntem a haverjaimtól, akik már egy kicsit az idegeimre mentek. Állandóan azt szajkózták, hogy randizni megyek egy másik házbelivel, holott ez csak egy találka volt. A kezembe fogtam a varázslattal nagyobbított kosarat, ami elég nehéz volt, de nem baj, én bírtam és az udvarra mentem, persze nem messze, annyira, hogy a lány majd észrevegyen, és együtt keressünk egy ideális helyet. Nekem valami árnyékosat, nem tudom, hogy ő hogy van ezzel, de én annyira nem bírtam az erős fényt. Mármint a tengerparton jó volt, de így reggel, fáradtan még nem. Aztán lehet pár óra múlva, már jobb lesz, de egyelőre egy fa alatt lett volna számomra tökéletes.  De ebben neki adtam a választás jogát, elvégre én hoztam a kaját.



||music:[You must be registered and logged in to see this link.]|| [You must be registered and logged in to see this link.] || note: Itt  joooeg  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A látszat csupán álca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Luna & Miles

Vissza az elejére Go down

Luna & Miles

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok :: Elülsõ udvar-