Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Eligazító terem
  Yesterday at 12:47
Reese Emily Kydd




ϟ Patrónuslista
  2018-12-12, 19:21
Melissa Greenwood

ϟ Farkasálmok
  2018-12-12, 18:33
Joyce Brekinridge


ϟ Házpontok 2018-2019
  2018-12-12, 10:26
Luna Lovegood
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Kieran O'Byrne
 
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Draco Malfoy
 
Cody Armstrong
 
Harry Potter
 
Adam Jericho
 
Madeleine Eastwick
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39848 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Casper & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Casper & Nox 2016-10-02, 19:33



Casper & Nox







Igen-igen, az a fránya kíváncsiság. Azok a fránya vágyak, ösztönök és ingerek, idegőrlő hedonizmusba torkolló kósza szeszélyek. Mégis, mily csodálatos egytől egyig mind, a maga nyers valójában. Vagy legalábbis abban, amivel felruházzuk... De hogy is haragudhatnék pont én rájuk? Hisz szinte mióta csak élek nem teszek mást, csupán ezek után puhatolózok. Száz és száz, ezer meg ezer ember közölte már velem legtitkosabb vágyait, netalántán meg is mutatta őket, akár akartam, akár nem, bele kellett törődnöm, hogy nekem bizony ez a Sors jutott, ez az, amiből hasznot kell hogy húzzak. De nem is bánom. Hiába a millió ellenpélda, korcs ötlet és miegyéb, elég sok émelyítő ellenpéldát tapasztaltam már ahhoz, hogy élvezzem ezt az életmódot. Az egyik ilyen ellenpélda éppen itt ül előttem. Kifejezetten ritka, hogy valaki, aki annak idején oly mélyen lenyűgözött dúló szenvedélyével, egyszer csak hopp, újra teljes egészében a látóterembe kerül, de mint látjuk, közel sem lehetetlen. Hjaj, milyen szép is ez. Ez a simogató nosztalgia... Egy pillanatra el is mélázok, majd feleszmélésképp eleresztek egy bájos mosolyt - válaszván is a bájos mosolyra.
- Részemről az öröm. - Mondom, majd vérvörös ajkaimhoz emelem elegáns pezsgőspoharam. Iszok egy apró kortyintásnyit, épp csak annyit, hogy a friss nedű kellemesen savanykás aromája még sokáig a számban maradjon.
Elmosolyodok a válaszán, ezt én is őszintén remélem, még ha valójában nem is így van. Hogy máshogy is kezelhetném a létezést, ha nem játszani való kacatként... Nem veszem én annyira komolyan, elvégre csak addig van értelme, míg élvezem, nemde? Ezt pedig kellően stabil szinten tartom ahhoz, hogy ne tervezzem megszakítani mindezt a közeljövőben.
Hamarosan tudatosul, hogy kezd kissé fülledtté válni a levegő. Vajon az ital teszi? Netán a forró vér vagy a szenvedély? Áh, mindegy is. A vállamhoz nyúlok, és kecsesen lehámozom magamról áttetsző fekete, bundaszegélyű blézerem, ezzel felfedve hófehér vállaim, valamint kellemes parfüm illatát árasztó nyakszirtem. Míg egyik kezeimmel a lapokat és cigarettámat tartom, addig a másikkal lazán a hátam mögé dobom levedlett ruhadarabom, és hamarosan én is megteszem a saját tétemet. Legyen mondjuk 50 dollár. Ne sajnáljuk a pénzt, hisz van bőven. És minél nagyobb a tét, annál nagyobb a motiváció. A motiváció pedig mindent hajlamos előcsalogatni... Ideje hát kipuhatolózni hogy pontosan mi mindent.
- Akkor hát játszunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Casper Roughley
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Casper & Nox 2016-09-28, 23:20







Visszaesés


Dear Nox,


A kíváncsiság, az izgalom hajhászása sok mindenbe bele tudja vinni az embert. Sok mindenbe, amire, még ha magában büszke is, nem feltétlenül vállalja fel. Nekem ilyen kalandok sokaságával van tele az életem, és, bár eddig még sosem fordult velem elő ilyen, most egy kaland könnyedén megismétlődni látszik. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen, mondhatni hasonlatos helyzetben ismét szemben találom magamat a hölggyel, akinek bár a nevére már nem feltétlen emlékszem, belül igazán mély nyomot hagyott. Már pedig, én olyan személyiség vagyok, akit könnyedén magával ragadnak az érzések, így ezúttal is ebbe az édes bűvkörbe kerülök, a hölgynek köszönhetően. - Ó, ez igazán ritka, de meglehetősen szép név... Az én nevem Casper, igazán örülök. - Az én mosolyom felettébb őszinte, sokatmondó. Másképp nehezen is tudnám kifejezni az érdeklődésemet. Sajnos az ital könnyen a fejembe tud szállni, ilyenkor pedig nehezebben kontrollálom az arcmimikámat. Még szerencse, hogy jelenleg még igencsak az elején tartok az ivászatnak. - Hmm... Micsoda megtiszteltetés. Remélem kellően élvezetesség tudom tenni a számára. - Szórakozott, kissé pajkos vigyor kúszik az arcomra, ahogy felpillantok rá a szavai után. Hazudott, de egy cseppnyi düh nincs bennem. Felettébb jól szórakozom rajta, élvezem, ahogyan játékként kezeli az egészet, mint jómagam is. Anno is ez ragadott meg igazán benne. Vonzódom az ilyen emberekhez, minden embert elragadóvá tud tenni, ha képes könnyedén játszadozva venni a dolgokat. Most mégis, igyekszem megosztani a figyelmemet a két heves szenvedély között, és ahogy az osztó kéri a téteket, megteszem a magamét. Csak egy kisebb összeget, kezdésképpen 30 dollárt. Ha pedig már mindenki megtette a tétjeit, következik is a döntő rész, ahol eldönthetjük, hogy mit lépünk.


Sincerely, Casper


clothes

És megint, tényleg sajnálom. Sad

music









Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki éppolyan fontos neked, mint saját magad,
addig mindig magányos maradsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Casper & Nox 2016-09-08, 22:22



Casper & Nox







Csak úgy, mint annak idején, most sem hagy nyugodni a belőle áradó kellemes kisugárzás, s annak minden részlete. Minden lépésemnél egyre élénkebben sejlenek fel a vele kapcsolatos emlékeim, s valahol még nagyobb magabiztosságot kölcsönöz hogy tudom: az aranykoromban bukkant rám. Értvén ezt úgy, hogy mint prostituáltak gyöngye, megengedhetem magamnak azt a rendkívüli luxust, hogy én magam választom meg, ki vagy mi méltó arra, hogy a kuncsaftommá váljon. Ami bár redukáltabb összehatásként hat, ennek ellenére meglepően sokan vannak... Na jó, inkább csak akadnak páran. Hisz mindegyikükhöz egyedi gondolatok fűznek, mindegyikükbe egy picit beleszeretek a magam csökevényes módján, csupán tudom hol és mikor kell mindezt elvágni, hogy ne származzon belőle károm. No meg gyakorta fordul elő, hogy a testi szenvedély mellé lelki egészségük megőrzésében is segítséget kérnek, mindezzel tökéletes harmóniába helyezve ezzel az alkalmat. Megkönnyebbülésnek vélik hogy valaki segít kibogozni nekik kusza gondolataikat, én pedig gyönyörködhetek ritkábbnál ritkább, elkorcsosult elmefuttatásaikban. És ez mivel egyenlő? Tömérdek haszonnal. Úgy van.
Hamarosan már az asztalnál ülök, jobb kezemben fekete cigaretta, balban pedig régi jó barátaimnak hívott lapjaim. De valahogy sokkal inkább érdekel a már említett, velem szemben ülő férfi. Biccentek is felé a jókívánságra, csupán illemből, a legkevésbé sem fontos, hogy nyerek-e vagy sem. Még most nem... A barátját is kémlelhetném akár. De nem fogom. Benne nem látok fantáziát, pillanatok tört része alatt tenném el láb alól már ha csak megkörnyékezne, ellenben Ő ott... Ő már kihívást jelent. Háborúra késztet saját magam ellen, a nyers tekintetével éri el, hogy legbelső énem szenvedélyes kíváncsisága dulakodva próbálja magába szívni mindazt amit első benyomásként érzékelni lehet belőle, mindazt amit eddigi tapasztalataim alapján ebből kiolvasni lehet. Legbelül ismét jót kacagok magamon; jaj Nox, reménytelen eset vagy... Mit mondhatnék, valóban. Szánalmas kis életemet csupán a kíváncsiság tartja ott, ahol. Az égvilágon semmi más. Az viszont kellőképpen tökéletessé teszi.
- Nox. - ejtem oda félvállról, egy lapos pislantással kísérve. Ajkaim sejtelmes mosolyra húzódnak, szemem sarka épp csak annyira vékonyodik el, hogy egyértelmű érdeklődést tükrözzön, ami kivételesen őszintének bizonyul. Legalábbis előttem.
- Oh, nem, soha. Ezidáig kerestem csendes megfigyelőként azt, akivel kellemes lehet az első alkalom. - Válaszolom ravasz pajkossággal a hangomban, egy szinte észrevehetetlenül lágy szempilla rebegtetéssel kísérve. Természetesen hazudtam, hirtelen komponált hatásvadászat volt ez csupán, de ugyan kit is nem untatna ha az igazat mondanám? A hangulat érdekében cselekszem. Ebben a játszmában maga a játék is csak egy kellék, egy ürügy, ez teszi olyan misztikussá. És erről nem tud más, csak mi ketten. A mi kis titkunk ez, melyet egymás előtt bontogatunk anélkül, hogy bárki más észlelné. Egészen zseniális. Jöhetnek a körök, ráhangolódtam a játékra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Casper Roughley
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Casper & Nox 2016-09-01, 19:17







Visszaesés


Dear Nox,


Amint észreveszem, nehezen halad tovább a tekintetem róla. Régen is megfogott a szépsége, pontosabban szólva, az egzotikussága. Bár, nem ritka a varázslók között az ilyen egyediség, de a hölgyben mégis van valami zsigeri vonzás... Nehezen tudnám leírni szavakkal ezt az érzést, talán kissé a függőség érzetéhez hasonlítható, amikor tudod, hogy nem szabadna, de mégis úgy vonzz magához, mint a gravitáció. Engem is bevonzott a köreibe, de soha nem gondoltam volna, hogy ismét keresztezik egymást az útjaink. Csak egy egyszerű kalandnak vétem a dolgot, egy egyszerű, ifjonti megbotlásnak. Most mégis, meg sem lepődök, amikor kecsesen helyet foglal előttünk és stílusosan rágyújt, miközben felveszi a neki osztott lapokat. Én először inkább az italomhoz fordulok, csak egy kíváncsi pillantást küldve felé. Érdekes játéknak ígérkezik. - Sok sikert, hölgyem! - Egy, kissé önelégült, kissé biztató mosollyal viszonozom az ismerős hölgy figyelem felkeltő pillantását. - Megkérdezhetem esetleg a nevét? - A hangom vidám, a kérdésemnél csak egy gyors pillantást engedek meg. Kissé cinkosat, elvégre, minden mozzanata feleleveníti az akkori estét. Szépen lassan kibontva az emlék részleteit, szinte már előre hátráltatva a játékra való koncentrálást. Nem mintha nem tudnám elkülöníteni a kettőt, de néha kellenek az ilyen kicsapongások is. Az ital amúgy sem éppen erősítette a koncentrációs képességeimet. Felettébb ellazít ez a sokadik pohár is. Ki kell élvezni, hogy még tart a szünet, még ha csak pár napig is. - Kegyed már játszott ezelőtt? - kérdem óvatosan, hogy ha már nem oszthatom meg a társammal az információkat, legalább ő is tudjon valamit a hölgyről. Még így az első leosztás alatt lehetőleg.


Sincerely, Casper


clothes

Ne haragudj meg az elmaradásért. Sad

music









Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki éppolyan fontos neked, mint saját magad,
addig mindig magányos maradsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Casper & Nox 2016-08-18, 17:59



Casper & Nox







Hogy őszinte legyek, annyira talán mégsem bántam meg hogy eljöttem. Bár a környezet javarészt semmi újjal nem szolgál, és a partnerem is egy notórius balfék, valahogy így, most már elfüggetlenedvén bóklászva sokkal kényelmesebben érzem magam a bőrömben. Gátlásokról persze szó sincs, nem is volt, azok már réges-rég alulmaradtak a velem vívott csatában, csupán egészen eddig nem tapasztaltam semmiféle olyan meghatározóan kellemes ingert, ami maradásra késztetett volna. Miután ez neutrális császkálásba torkollott, betértem egy viszonylag tágas páholyba, itt viszont már akadt minden, mi szerénynek nem mondható igényeimet hajlamos volna lekötni. Élek is a lehetőséggel, bár egyelőre csupán néma megfigyelőként. Ölbe tett kézzel fürkészem a játékosokat, és bár nem vagyok rutinos kártyajátékos, régebben, mikor a létfenntartásomért küzdöttem, elengedhetetlen volt, hogy ezen szakterület néhány hasznos csínját-bínját is elsajátítsam. Persze csak épp annyira, hogy a középosztálybeliekkel szemben ne veszítsek túl sokszor. De ezek amatőrök. Még csak meg sem próbálnak csalni. Hol ebben a szenvedély, a motiváció, az igazi és rendíthetetlen győzni akarás? Áh... úgy látom, az asztal másik oldalán. Az érdeklődésem zsenge szálcsomóként vonul végig a kiszemelt közösségen, és az a fickó ott, az a smaragd zakós, olyan lendülettel ragadja meg az egyik kis képzeletbeli sörtét, hogy ha akarnám se tudnám figyelmen kívül hagyni. Ismerős arc, ismerős vonások, úgy vélem tudom ki lehet ő. De mint mindenki, ő sem egy névként vagy egy szimpla arcként él az emlékezetemben: hanem úgy, mint az érzések összességeként, amiket a rövid együtt töltött idő alatt nyújtani tudott. És azok, ha emlékeim nem csalnak, igen csak kellemesnek bizonyultak. De erről neki nem feltétlenül kell tudnia, akár emlékszik rá, akár nem; nekem mindenesetre motivációként szolgál ahhoz, hogy egy gyors elhatározás után átvegyem az egyik éppen indulni készülő pókerjátékos helyét az asztalnál. Kecsesen megindulok hát, és a végletekig elpuhított mozdulatokkal foglalok helyet a kényelmes bársonyszéken.
- Beszállok. - Küldök egy sejtelmes mosolyt az említett úr felé, majd elegánsan kihúzom magam, és rágyújtok egy precízen megtekert, drámaian fekete cigarettára. Tűhegyes karmokkal ékesített vékony ujjaim között máris ott pihennek a lapok, játszadozó tekintetemmel pedig igyekszem szavak nélkül felhívni magamra a velem szemben ülő pofás férfiú figyelmét. Kezdődhet a játszma.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Casper Roughley
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Casper & Nox 2016-08-17, 21:30







Visszaesés


Dear Nox,


A karórámra pillantok. Már régen túlléptem az éjfélt. Pedig Carmennek megígértem, hogy ma este még átugrok hozzájuk látogatóba... Nos, majd kitalálok valami kegyes hazugságot, hogy miért is nem értem oda végül is. Elvégre, azt nem mondhatom, hogy az egyik haverom elrángatott magával erre a puccos helyre, hogy ismét átadjuk magunkat a megszokott alkoholizmus és kártya szenvedélyünknek... Nem, azt nem bírná elviselni, vag én nem bírnám elviselni, ahogyan ő reagál. Nem akarom tönkretenni a tökéletes képet, amit rólam alkottak, hiszen ezen alapszik az egész testvéri kapcsolatunk. Ha elárulnám neki az egészet, akkor biztos, hogy többé hozzám sem szólna. Olivia sem akarta ezt elhinni nekem, és folyton nyaggatott, hogy beszéljek már vele. Nem bírtam tovább, muszáj volt vele is lezárnom ezt az egészet. Pedig, azt hittem, hogy majd ő megért, olyan volt, mintha... Mintha pontosan értené, hogy mit érzek, de tévednem kellett. Elvakított az a szerelem, ami fellobbant bennem. Mondjuk, nem is tudom, hogy mit vártam, mindig is tudtam, hogy rossz emberismerő vagyok. Minden egyes nő, akibe eddig beleszerettem, csakis csalódás volt a számomra. Egyszerűen nincs velük szerencsém. Nem is értem, hogy miért hagyom, hogy minden egyes alkalommal magával rántson az a bizsergető érzés... De nem baj, szünet van, így van még időm kipihenni az egészet. A pihenés legjobb módja pedig a kártyázás. Már a sokadik kört játsszuk, felváltva nyerve a meccseket a társammal. Nem is csoda, hogy egy fix ellenfelünk sincs, mind hamar rájönnek, hogy ez a mi terepünk, mi vagyunk előnyben. Addig meg, míg képtelenek ránk bizonyítani a csalást, nem is sokat tehetnek. Már pedig, a mágusvilágban nagyon sokféle trükk létezik. Akár hiszi az ember, akár nem, a bűbájtan óráknak igencsak hasznát tudom itt venni. A lámpa fényei pedig tökéletesen megtörhetőek, így könnyedén kihúzzuk magunkat a szerencsétlen állásból. Ezúttal viszont nem én nyertem, majd a következő körben. Az elégedetlen emberek arcán jókat mulatunk a társammal, miközben fellélegezve dőlünk hátra a kipárnázott székeinkben. Ő még csak most lazítja meg a nyakkendőjét, amit én a meccs felénél félredobtam. Kényelmesebb így, a koncentráció is könnyebben megy. Miközben az italomért nyúlok, tűnik csak fel egy ismerős pillantás. El is akadok félúton. Ha sikerül elkapnom a pillantását, talán egy mosolyra futja feléje, de mindenképpen megakad rajta a tekintetem. Régi szép idők... Akkoriban majdnem minden reggel más lánnyal az oldalamon ébredtem, és mennyire élveztem azt az életmódot!


Sincerely, Casper


clothes

.....

music









Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki éppolyan fontos neked, mint saját magad,
addig mindig magányos maradsz.


A hozzászólást Casper Roughley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-08-28, 14:13-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Casper & Nox 2016-08-16, 01:30



Casper & Nox







Minő giccses nosztalgia. Ki gondolná, hogy létezik kerek e világon olyan elvetemült lélek, aki önként, saját akarata által hívja meg egy elegáns éjszakai mulatságára az erkölcstelenség egy olyan neves szimbólumát, mint én? Nos, talán akad valaki, szerénynek nem mondható személyemet mindenesetre váratlanul érte a felkérés. Persze, mi tagadás, szexuális kisugárzásom már-már az egekbe szökik olykor, és vonzerőm is kiteljesedni látszik - mindezt azonban a semmiből felépítve, és pontosan ez az, ami miatt sosem lesz őszinte, csupán időről-időre újabb és újabb tudatos burkokat kap maga köré. Ez persze már azon a szinten tart, hogy mindösszesen egyetlen személy van mindennek tudatában, az pedig ki más lenne, ha nem én. Hah. Átkozott igazság... Sebaj, térjünk is vissza tárgyra. Egy visszatérő kuncsaftom hívott el, be kell hogy valljam, szemrevaló példány, kár, hogy egy érzelmi analfabéta. No nem mintha viszonoznám bárminemű felelőtlen fellángolását, csupán hiányolom azt a szenvedélyes szikrát, ami talán motivációként szolgálna az ellen, hogy titkon végtelenül unom, mikor a szoknyám alatt turkál. De ugyebár a pénz beszél... Hogy miért is fogadtam el a meghívást? Magam sem tudom, talán csak kell egy kis környezetváltozás. Milyen rég is volt már, hogy közösségben szórakoztam... Annak idején, fent, a színpadon, az én drága jó mentorommal karöltve - aki igaz hogy transzvesztita előadóként messze nem erre a szerepre szánt, de amíg pénzt hoztam neki a házhoz, hát őszintén kit érdekel. A régi szép idők emlékére jöttem el tehát, illetve ez is nyomott valamelyest a latban, de nem mérlegeltem sokat. Az egyetlen probléma ami felmerült, hogy a kísérőm nem óhajt majd leszállni rólam, de mivel horribilis összeget fizet azért, hogy erre a kis időre a feleségének valljam magam, kötelességem némileg jó pofát vágni a dologhoz. Menni fog Nox, menni fog, végtére is tizenéve hogy ezt csinálod...
Mint mindig, most a rutinszerűen felmázolt, végletekbe menő precizitás jellemzi a megjelenésem. Csipkékkel díszített vörös ruhám tökéletesen idomul karcsú alakomhoz, hófehér hajkoronám egyfajta műremekként megkomponálva egyetlen kósza tincset sem enged át a véletlennek. Merev vonalakból összetákolt sminkem összhangban áll márványszín bőröm ragyogásával, és a csuklómon lévő ékszerek is kellően csillognak hogy fenntartsák a fényűzés látszatát. Az egészben mindösszesen annyi a vicces - és az is csak számomra - hogy mindez már-már görcsösen tudatosnak tűnik, egyfajta mesterkélt álarcnak, valahogy mégis belőlem fakad. Ha szabad így fogalmazni, ragaszkodom a szakmai szabadságomhoz. Elvégre ennyi csak kijár...
Hamarosan el is jön az érkezés pillanata, partneremmel karöltve szállok ki egy elegáns fekete autóból. Pár pillanatnyi észrevehetetlen töprengés után máris kezdődik a színjáték: ideiglenesen még az arcvonásaimat is hűen jelen szerepkörömhöz igazítom. Egy bájos, kissé butuska feleség, daliás férje oldalán, akinek valójában z égvilágon semmi szerepe nincs, csak egyfajta ragyogó dísztárgyként funkcionál. Ez vagyok most én. Milyen végtelenül unalmas... Sebaj, mindenki akivel szemkontaktusba lépek, megkapja a neki szánt meggyőző mosolyadagot, és már mehetünk is tovább - hála a szent univerzumnak. Beljebb érve ellep minket a jókora embertömeg, valamint a halomnyi aranyozott pucc és giccs sziluettje sem kímél. Jobbról balról páholyok nyílnak, melyekben hol kártyáznak, hol mással ütik el az időt. Olyannyira fürkészően merülök el közvetlen környezetem elemzésében, hogy fel sem tűnik az időszakos párom hiánya. Csak pár perc múlva jobbra fordulván veszem észre, ahogy épp valami agyatlan fruskával enyeleg.
- Hah, ez gyors volt. Gyökér... - Mormogom az orrom alatt. Ha így, hát így. Egy elegáns vállrántással nyugtázom a látványt, és betérek a legközelebbi páholyba, hátha nyújt számomra némi szórakozást. Ahogy látom épp egy izgalmasnak ígérkező pókerparti látszik kibontakozni. Hm, rendben, legyen. Egyelőre azonban csak a hatalmas vörös függöny árnyékában, egyfajta szoborként, csendben szemlélem a kezdeti köröket. Nincs okom csatlakozni. Még nincs...

Öltözék
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Casper & Nox

Vissza az elejére Go down

Casper & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Aranyvarjú-