Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Agnese & Philip - A csontevő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2017-04-19, 09:48



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


- Drága szépségem, hát sosem fogsz leszállni rólam? – Kérdezem visszavigyorogva, na igen, ő már látott kevés ruhában, én még nem, de ami késik.. Tulajdonképpen nagyon is komolyak a szándékaim, amik nem merülnek ki abban, hogy mit is rejthet az örökké oly elegáns ruházat. Elképzeléseim vannak, de jelenleg még kitartok azon elképzelésem mellet, hogy oly jó lenne őt nőül venni, aztán térhetnénk rá arra a bizonyos nászéjszakára, ám ha ilyen felszabadultan incselkedik, az igenis jelentheti számomra azt, hogy nem kell mindenben a konvenciókhoz ragaszkodnom. A legnagyobb akadályt köztünk pont mi magunk képeztük, és hosszú hónapoknak kellett eltelnie. Leticia még most sem túlzottan boldog a ténytől, hogy mi ketten szeretjük egymást. Nem is az anyja halála miatt.. Agnese úgy összességében nem indított nála jól a túszdrámát illetően, én viszont amióta ismerem a nőt, pontosan tudom, hogy igazán jó lélek, aki csak a családját védi.
- Csak egyszer. Akkor én öltelek meg. Ám ez nem jelent semmit, elképzelhető, hogy összemosódtak Anna halálával.   – Vonom meg a vállamat, ezt a fenyegetést nem tartom komolynak. A banya még egyszer nem játszhatja el, hogy a szerelmembe költözik, hiszen titokban tartjuk a viszonyt, bár ha összeházasodnánk, akkor nászút helyett a banyavadászatnak kéne következnie de sürgősen hogy ne árthasson a nőnek, vagy a kislányainak.
- Ő.. makacs, akár apja, de kezelhető. Mindig azt tartottam, hogy éljen, még ha haragszik is rám. Vagy rád. Azt kell megoldanunk, hogy többé ne legyenek veszélyben a kicsik, vagy akár te. A többin már túlleszünk. – Felelem mosolyogva, talán majd beszélek ismét a lányommal, hogy lassacskán kezdje el megemészteni, hogy Agnese mellett milyen boldog vagyok. Pontosan tudom, hogy Leticia gyerekkora odalett miatt, de a felnőtt éveit nem kell magányosan eltöltenie, csak meg kell szoknunk egymást..  A vak lány kopogása tör meg a szócsatát, érdeklődve bámulok Agnese szemeibe, hogy aztán a fiatal hölgy válaszát hallgassuk meg. – Éppen azzal kapcsolatban hivatja Önöket Monsieur Cygne. – Vállat vonva indulunk meg utána, behúzva magunk mögött az ajtót. Úgy tízpercnyi séta a falucska széléig, ahol feltűnik a cirkusz, amit eddig még nem láttunk, hiszen a másik irányból jöttünk. Számos torz, groteszk alak néz velünk farkaszemet, s a lány végül a körcirkusz hátsó részébe vezet, egy sötét lakókocsihoz. Az ajtó feltárul, s már léphetünk is be. Hm.. nem szeretem az ilyen zárt tereket. Bent egy bőr fotelben egy magasnak tetsző, sötét köpenyes alak játszik kék marionettbábuval  amelyben magunkra ismerünk. Az illető arcát sötét csuklya fedi, mindössze a nagy horgas orra látszik ki. – Áh, hát megérkeztek. Egy teát?




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2017-04-11, 20:30




Philip & Agnese

- Erre csak egy szóval tudok felelni: Bali. - Jegyzi meg somolyogva, mert az az eset a végén nem egészen arról tanúskodik, hogy olyan jól uralkodna a lady az érzésein. Kétségtelen viszont, hogy néha el is kell veszítenünk a fejünket egy kicsit, hiszen ki tudja mi jó sülhet ki belőle? Mondjuk megtalálja az ember élete második szerelmét. Piszok mázlisták, hogy nem elég, hogy ezt egyszer megtalálták, amit más egy életen át keres, ők kétszer is belehúztak.
Mosolyogva nyugtázza, hogy kap segítséget, és egyet kell értenie, még egy egyszerű szendvics megkenése is sokkal romantikusabb tud lenni - egyáltalán romantikus tud lenni! - ha együtt csinálják.
- Engem láttál előre? - Veti fel a kérdést, mert kíváncsi rá, és inkább erre tereli a szót, mint a férfi halálára. Most fenyegesse meg megint, hogy az egyetlen halálnem, ami érheti Philipet az az, ha Agnese csapja agyon? Főleg ha ilyeneket mond?!
- Még mindig félek attól, hogy veszélyes felvállalnunk nyíltan. A lányaink miatt is, a karriered miatt is... De bevallom, legjobban az zavar, hogy kicsit félek Leticia reakciójától. Nemigazán áll szóba velem... - Jó eljátszani a gondolattal, hogy együtt egy család lehessenek, elképzelni az idilli otthont és az életet benne, titkon álmodni egy újabb esküvőről... Csak a továbblépés nem olyan egyszerű, ha mindig van, ami visszarántja az embert a valóságba. A veszély márpedig most tapintható lett, ahogy kialudt a lámpa fénye és felfedezik a különös rajzokat maguk körül. Rosszat sejt, mikor a kopogást meghallja, de végül igazat kell adnia Philipnek, aki bátran odament és ajtót nyitott: ha valaki rosszat akar, aligha kezdi azt egy udvarias kopogtatással. Lehet csak valami szomszéd, aki látta, hogy innen eredhet a faluban támadt hirtelen áramszünet.
Csak pillantása találkozik a férfival és szerencsére elég nagy az összhang ahhoz, hogy megállapítsák: egyiküknek sincs lövése sem arról, hogy ki vagy mi lehet az a Bábjátékos és ugyan mit akarhat tőlük?
- Szabad tudnunk, hogy mi okból kíván minket látni? Épp egy nyomozás közepén járunk... -
[You must be registered and logged in to see this image.]
Próbálkozik, miközben felzárkózik Philip mellé. Neki nem kellett kabátot felvennie, hiszen le sem vette. Kíváncsian figyelné meg azt is, hogy a fehér szemű, vaknak tűnő lány, vajon tényleg vak, mennyire követi le jól a hangok irányát?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2017-03-04, 14:41



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


  - Erőlteljesen cáfolom, hogy valaha is ismerted volna a zavar fogalmát. Te kedvesem ura vagy az érzelmeidnek. – Azért mindentől függetlenül édes, ahogyan kezeli a bókjaimat. Az első percektől úgy kezeltem mint egy királynő. Az életem szerelme. Na jó, életem második szerelme. Ha az ember imádottja meghal, akkor igenis van lehetőség rá kinevezni egy másikat. Attól még szerethetjük az elsőt örökké, de kaphat helyet a szívünkben egy másik is. Leticia talán sosem bocsájtja meg a titkokat, és hogy megöltem az anyját, de már tudja, hogy ez az egy út volt rá csupán, hogy megmentsem a lelkét. Védenem kellett a lányomat, akivel most, annyi év után ismét közel kerülhetünk egymáshoz.
- Segítek. Segíteni akarok. – Bizonygatom, és amint a nő végzett, megteszem én is, hogy megmossam a kezemet. Mi lehetne romantikusabb annál, hogy együtt főzöcskézünk? Lassan tényleg valami előzetes nászút jellegét öltheti magár ez az elutazás. Ráadásul túl sokáig voltam agglegény ahhoz, hogy megtanuljak gondoskodni magamról, nem tudnám elnézni, hogy Agnese egyedül szorgoskodik a konyhában, ha mást nem a keze alá dolgoznék, mosogatnék, törölgetném, megpucolnám a hozzávalókat. Versenyt viszont nem fogunk csinálni belőle, egyértelmű, hogy ki a jobb szakács. Nehezen tudnék válaszolni a szavaira, költői kérdésnek szántam, ő mégis rávágta amit gondol, mint ahogyan eddig mindig is. Semmit sem hagy szavak nélkül, állandóan megvan a véleménye.
- Mondod ezt egy Látónak.. Tudod, hogy hányszor próbáltam küzdeni a jövő ellen? Miből gondolod, hogy ha látom a saját halálomat, elkerülhetem? Lehet, hogy pont a makacs ellentartásnak köszönhetően sodrodom még inkább közelebb hozzá. Akkor inkább nem is küzdök, minden úgy lesz, ahogy meg van írva. – Amíg nem ismertem Agnese-t, úgy véltem, hogy csak idő kérdése, hogy szembekerüljek a banyával, és akár az életem árán is elpusztítom. Megállítom, még akkor is, ha többé már nem lehet a lányommal. Viszont így.. a boldog családtervezés közepette mégiscsak illene túlélnem valahogyan, hogy legalább a nő szíve ne szakadjon meg miattam, annyit tényleg nem érek.
- Ha úgy alakul.. találhatnánk egy közös otthont. Lassacskán fel is vállalhatnánk. Magunk mögött kéne hagyni a múltat. Túl sok idő telt el, élvezzük ki az időt, ami megadatott, amíg még lehet. – Ez még nem a lánykérés, még véletlenül sem. Ám már nekem sem akaródzik visszatérni a birtokomra, akkor sem, ha Agnese jelenléte beragyogja azt. Új életet kezdhetnénk ahelyett, hogy az elmúlt éveken rágódunk. A villany viszont kimegy, de lehet, hogy ez nem véletlen. Már éppen kapnék a pálcám után, Agnese ebben is megelőz.
- Naugye.. - Gondolhattam volna,  hogy nem lesz olyan egyszerű a közösen töltött idő, velünk mindig történik valami. Ám nem nagyon van lehetőségünk jobban megszemlélni a rajzokat, mert kopogás hallatszik az ajtón, s a pálca fényébe megindulok kinyitni, remélve, hogy ha odaérek, a nő gyorsan eloltja a varázslatot. Egy fiatal lány toporog az ajtóban, hófehér szemeiből ítélve egyértelműen vak. – Jó estét nyomozók. Monsieur Cygne, a Bábjátékos látni kívánja Önöket. – Hümmentve biccentek, fogalmam sincsen, hogy kiről lehet szó. Bábjátékos? Valami rémlik, hogy a falu mellett egy helyi cirkusz is van, na de most mi dolgunk lenne egy cirkuszigazgatóval? Veszem a hosszú kabát, s bevárom a nőt.






[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2017-02-17, 17:41




Philip & Agnese

- Jaj kérlek, még zavarba hozol! - Nevetve legyint rá, mintha tényleg valami zavarba ejtő bókot kapott volna, amiért illő irulni-pirulni és kedvesen megfeddni a másikat.
- Csak szeretem a krimiket. - Jegyzi meg magyarázatképpen, onnan meríti ötleteit és csak remélheti, hogy nem mind hülyeség, amit azokban írnak. Eddig még Philip nem kezdett hangosan hahotázni Agnese ötleteitől, de lehet csak nem akarja (vagy nem meri) megsérteni a lady-t.
- Akkor nézzünk körül itt először, aztán másnem visszamegyünk. Valahol erre láttam a konyhát... - Mosolyog a férfira, de azért előtte ő is kezet mos, mielőtt nekilátni bármilyen egyszerű étel összeállításához, amit itt fellelhetnek. Örül, hogy Philip nem finnyás a körülményekre, a maga részéről ebédelt már csonthalmokon és más, bizarr helyeken. Sajnos néha muszáj. A költői kérdésre elmosolyodik, és biztos benne, hogy Leticia inkább az apját faggatná, miért ilyen jó Agnese-vel? Jogosabb is volna az a kérdés, mint Philip-é.
- Mert nincs más választásom! Nem tehetek mást, ha egyszer már elraboltad a szívemet. - Költői kérdés ide vagy oda, ő azért válaszol, márcsak azért is, mert szívesen ragadja meg minden alkalmat, amikor kifejezheti mennyire szereti a másikat. John-nál úgy érezte, nem mondták eleget egymásnak...
- Nézzük a jó oldalát, ők legalább nem Látók, ha nem tudták, hogy nézünk ki. De a saját szakmám tapasztalatiból kiindulva egyet tanácsolhatok a rajzokkal kapcsolatban: ne legyél babonás! - Kézmosás után rápillant a törülközőre, na jó, erre már finnyásabb, így inkább pár legyező mozdulatot tesz kézfejeivel, hogy kezeit megszárítsa, addig is alkalma van válaszolni a gyerekeire vonatkozó kérdésre is.
- Már az utolsó simítások zajlanak a roxmortsi házban, addig az Szent Mungóba bemehetett hozzájuk Zily, a házimanónk. A kastélyba nem akartam még hazavinni őket, a rossz emlékek miatt... A manónk viszont nagyon lelkes volt, képes és nem alszik, csak hogy őrködjön felettük éjszaka. Szegénynek még mindig bűntudata van, pedig semmiről nem tehet! Tudom, hogy nem szokás, de mi minden második héten adtunk a házimanónknak egy nap szabadnapot, általában ekkor látogatta meg a családtagjait. Aznap is szabadnapja volt. Másnap lett volna, de kérte, hogy előre hozhassa egy nappal, mert a nővére igen beteg lett... - Magyarázza Philipnek, s bár szóba kerül az a szomorú éjszaka, az is látszik a lady-n, hogy nagyon lelkes, amiért újra együtt lakhat majd a gyerekeivel - és ezt egyedül Philip közbenjárásának köszönheti! -. Ennek kezdődátumát nem tudja egyedül siettetni a megszabotthoz képest, így ezért is jött el örömmel Philip-pel nyomozni, mert így legalább leköti a gondolatait. Gyerekei helyett meg addig is ölelgeti a férfit.
- Sejtésem szerint fogok tudni majd csinálni szendvicset, meg meleg szendvicset kávéval vagy teával. - Vázolja előre, hogy nem sok jóra számít az itteni teakonyha kínálatából, és sovány vigasz, hogy a hely méretéhez képest szép nagy ablak van rajta remek kilátással végig a falu utcájára. Nem mintha most bármi is történne odakint. A kis konyhába érve automatikusan keresi keze a lámpakapcsolót, amit meglelve azonnal fel is nyom. Halk, szokásos kattanás, egy pillanatra fény tölti be a helyet, majd élesebb pukkanás és sötétség. Ráadásul az ablakon át látszódik, ahogy sorra sötétül el az utca, az egész falu.
- Attól tartok, megöltem a bulit... - Konstatálja a következményt, miközben bár tudja, hogy hasztalan, de párszor fel-lenyomja a villanykapcsolót, eredménytelenül.
- Lumos! - Többre megy itt a pálca fényével, amiben észre is vesz valamit a konyha kövén, majd fel a csempékre irányítja a fényt, végül a mennyezetre.
- Ühm... Philip! Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy ne legyél babonás? - Ha a férfi is a konyhába lép, vagy végig a nővel volt, akkor láthatja ő is, mire akar Agnese utalni. Itt nem a párába rajzoltak fel, de nem is vérrel, inkább valamivel, ami csak a varázslat fényében látszódik. Két alak jelenik meg ismét, akasztástól kezdve számos egyéb és roppant kreatív középkori módszerrel kivégezve. De van néhány más rajz is, egy, amin sok kis alak jelenik meg, talán a kocsmai mulatozás? Egy, amin a két alakon kívül egy harmadik is megjelenik és futva távozik a két alaktól, talán az előbbi megszeppent falusi lány? A plafonon lévő rajz a legérdekesebb a két alakról, melyből egynek a kezében valami kis bot van, amibe könnyen beleképzelhető a varázspálca is, körülöttük a sötétséget ábrázolták és egy náluk vagy kétszer nagyobb medve-formát is.
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Csapda volna az egész? - Kérdezi halkan és fülel, mert ha a többi rajz stimmel, mi van, ha itt van a közelben a medve? Nekik kellene őt előbb meghallaniuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2017-02-14, 19:02



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


   - Ez egészen jól hangzik, látszik, hogy sosem volt társam. Te viszont ördögi perszóna vagy, hogy ilyesmikben gondolkozol. – Természetesen ezt bókként mondom, és ő ezzel tisztában van. Mindig fogunk valamennyire csipkelődni egymással, ez nem is lehet másképpen, hiszen amellett, hogy valahol mélyen romantikus lelkek vagyunk, már annyi sebünk van, hogy kell valami kapaszkodó, hogy ne zuhanjunk örökké magunkba. A sors egymás karjaiba taszított, aminek mindketten örülhetünk, mert bár nem vagyunk vészesen idősek, de mégiscsak, ki gondolta volna, hogy jár még nekünk egy falatnyi boldogság?
- Ugyan drága Agnese, elvileg most én jönnék, készítenék neked valamit, de bevallom, most nem erre készültem.  – Vonom meg a vállamat, és újra meglep ezzel, hogy ilyen gondoskodó. Igen, valahol tudtam, hogy jó ember, éreztem legbelül, hogy van egy tündéri oldala, amit a kisgyermekein kívül senki nem ismer. És vágytam rá. Vágytam arra, hogy részese legyek a titoknak. Talán jobb is lenne, ha kettecskén vacsoráznánk, habár lent a közösségben szemmel tarthatnánk a falu népét, de Agnese mellett azért bevallhatóan kevésbé vagyok komoly nyomozó, szívesen tölteném vele az estét holmi szaglászás helyett. Így nyitva hagyom a kérdést, ha úgy döntene, hogy mégiscsak összedob valamit, hát segédkezem, már nem kell annyira tartanunk a távolságot, nyugodtan lehet tőlem orrhegyig lisztes. Félmosollyal pusszantok oda a szájára, értem én a célzást, mindig oly bájosan segít ki, ha úgy érzem hogy öreg vagyok a csábításhoz. Nagyon úgy fest, hogy erről nincsen szó. Egy esti séta talán még beleférhetne, de mégis inkább arra szavazok, hogy főzöcskézzünk, a reggelit meg majd én viszem ágyba.
- Miért vagy hozzám ilyen jó?  – Nyilván a kérdés költői, már szerelmet vallott nekem, de hát akkor is lehetek bizonytalankodó, annak ellenére, hogy ez cseppet sem férfias viselkedés a részemről. Megszoktam, hogy én aggódok Leticiáért, rólam nem szokott senki sem gondoskodni.
- Nos nem. Mielőtt megérkeztünk, már felrajzolták ezeket. Nem tudhatták, hogy is nézünk ki. – Szépen letörlöm az ingujjammal a tükörbe írt gúnyrajzot, már nem is foglalkozom vele. Inkább követem a nőt, lássuk azt a vacsorát. Természetesen együtt összehozva. – A kicsikre ki vigyáz, amíg távol vagyunk? – Kérdezem, hiszen már hozzám is tartoznak, lassan egy család leszünk, így igenis felelősséggel tartozom értük is.




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2017-02-05, 18:16




Philip & Agnese

- Hm, és ha félig morcosan nézve állnék mögötted és valami miatt csak kisietnék a szobából? Ha akkor kérdezel, vagyis folytatod a kihallgatást, akkor nem volna feltűnő. - Nem akar gonosz lenni a lánnyal, de neki nem úgy tűnt, hogy azon gondolkozna, Agnese mennyire hiteles nyomozó vagy sem. Utólag meg már azt gondolhat, amit csak akar, ők ketten Philip-pel addigra már árkon-bokron túl lesznek megoldva az ügyet megérdemelt pihenésüket töltve! Persze ha Philip ezt a megoldást sem látja jónak, akkor nem fogja erőltetni a lady, elvégre, ez mégiscsak a férfi szakterülete, és ebben az akcióban mindenképpen Philip a főnök, legyen bármilyen előzékeny is vele.
- A mulatozás miatt lehetnek kevésbé éberebbek is. Elfelejtik, hogy félnek, másnem azért, mert rengeteget isznak és akár józanul, akár ittasan, de fáradtan mennek haza, nem olyan kiélezettek az érzékszerveik. Ha ilyenkor tűnik el valaki, talán elsőre nem is keresik, mert hátha csak az egyik árokba borult bele és ott alszik. - Érvel, mert alapvetően ő is kis településen nőtt fel, és bár a család háza elegáns és nagy volt, szép uradalom - még ha nem is fogható a mostani Yermouth-kastélyhoz -, a köré épült falu pletykái nem kerülték el az ő fülüket sem. Na mármost ha valamit a franciák nem vetnek meg, az a bor. A sok bor.
- Morbid lenne megnézni, van-e itt valami a hűtőben? Nem ígérem, hogy császármorzsát csinálok, de talán van valami. - Nem feltételezi a látottak alapján, hogy a kocsmán kívül, ahol megszálltak, lenne bármi más helyen ebben a faluban, ahol ilyenkor még nyitva vannak és meleg ételt adnak. Körbenéz még egyszer a szobában memorizálva a részleteket és Philip után megy a fürdőbe.
- Egyébként is, ha figyelembe veszem a korábbi megállapításodat, miszerint én vagyok a soros a kevés ruhában mutatkozásban, hogy kvittek legyünk, úgy közös étkezést illetően te szintén adósom vagy. Csak én a reggelire szavazok. Nem baj, ha elégetnéd a rántottát, szívesen eszem gabonapelyhet is, ha csokis. - Jegyzi meg sokat mondó somolygással a férfi alakját figyelve közben kedvtelve. Nem minden hátsó szándéktól mentes a reggeli ötlete sem, hiszen egy tisztességes reggelihez korán kellene felkelni, ha át akarnak menni egymáshoz, még ha hopponálással is... Tehát sokkal praktikusabb lenne már a reggeli forgalmat elkerülni a hopphálózaton azzal, ha a reggelit megelőző éjszakát mondjuk együtt töltenék! Gyakorlatilag csak azt a kívánságot nem tette hozzá Agnese, hogy ágyban szereti a legjobban elkölteni a reggelit, de nyilván a férfi sem most jött le a falvédőről.
- Nem hinném, hogy mi lennénk... Nekem nem rajzoltak hosszú hajat. Neked meg kalapot. - Fedezi fel a lady is a tükörre írtakat, s úgy tűnik, neki is az jutott először eszébe, hogy ez üzenet nekik, így próbálja könnyedén venni. Ha Philip itt végzett, és ha nem találta szentségtelennek a gondolatot,
[You must be registered and logged in to see this image.]
akkor a konyhát keresik meg az épületben, hátha van valami harapnivaló. Ha nincs, akkor nincs mint tenni, vélhetően a fogadóba kell visszasétálniuk, maximum ráfogják, hogy az is az őrjárat része már.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2017-01-27, 18:37



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


    - Igaz, igaz. Akkor pusztán mázlim van. – Felelem hasonlóan somolyogva. Ahhoz képest, hogy mennyire urizáltunk a megismerkedésünkkor, most teljesen más a helyzet. Így is megmaradt kapcsolatunk finomsága, tiszteletteljesen nézünk egymásra, de immár titkok, s gyanakvás nélkül. Korábban úgy tűnt, életemnek azon szakasza, ahol a szerelem kaphat főszerepet, már lezárult. Csakis arra koncentráltam, hogy elkapjam Anna gyilkosát, noha fizikálisan én vetettem véget az életének. Szerettem volna Leticiával rendezni az elvarratlan szálakat, s Agnese úgy toppant be a mindennapjaimba, hogy magával sodort a lendületessége, a titokzatos félszegsége, mert már akkor is a törékeny nőt láttam benne, amikor az azkabani büntetőpercben ücsörgött abban a bizonyos vaskalickában. Akkor nem is tudtam, hogy nyújtogassam a nyakamat, hogy még jobban lássam, vagy mélyre süllyedjek a tanácsnoki székben, nehéz volt a döntés.
- Sosem vetemednék ilyen sértésre. Teljesen hiteltelenné válnál a falubeliek szemében, ha egyedül ismételnék meg bármilyen kihallgatást. – Jegyzem meg tiltóan. Nem azért hoztam magammal a kedvest, hogy valami patronált legyen a szárnyaim alatt. Teljeskörű nyomozói hatalommal ruháztam fel, és nincsen olyan, hogy zsákutcába jut miatta a felderítés. Abból kel főznünk, amink van, s a grófnő a maga természetes módján még illik is a helyzetbe, elégedett vagyok vele. Megigazgatom a nyakkendőmet, ritkán nyomozok muglik között, sokkal inkább a Dumas féle testőrzekéhez vagyok hozzászokva a köpennyel együtt. Estére esélyes, hogy átvedlek valami garbós megoldásba, főleg, hogy a csípős-ködös helyi időjárás ezt komolyan indokolja. Igen kiváncsi vagyok rá hogy a Lady hogy festene lazább viseletben, amióta ismerem, mindig úgy öltözködik, mintha minimum a királynőt várná vacsorára.
- Talán így van. Más szempontból viszont az érkezésünk híre gyorsan elterjedt, ráadásul ez a mulatozás is, ma sokkal éberebbek a falusiak, kisebb esélyt látok egy támadásra. Ám legyen kedved szerint. Megmosom a kezemet, aztán keljünk útra, az őrjárat sosem árthat. Viszont határozottan megéheztem az úton, ha nem vacsorázunk, mi lesz így a szegény éhezővel? – Kacsintok, és a fürdőbe lépek, hogy átmossam a kacsóimat. Ott a tükrön párát fedezek fel, amiben két akasztott ember lengedező rajza látható. Mi lennénk? Hm.. milyen elmés..




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2017-01-18, 19:45




Philip & Agnese

- Az pont elég is, nem gondolod? - Kérdez vissza vidáman, hiszen mit számít mások véleménye, ha ők jelenleg szerelmes kamasznak érzik magukat, hiába az a plusz húsz év.
- Nos, most jelzem, leltár szerinti megfelelő számú végtagokkal kell túlélned ezt a küldetést! - Könnyeden beszél, szinte vidáman még mindig, noha ő is érzi, hogy ez nem lenne egy könnyű menet, ha valóban egy ilyen lénnyel állnak szemben. Ráadásul egyéb ötlete nincs rá, hogy mi más is lehetne még a lény, ha nem az, amit Philip mond. Mi más hagyna maga után ilyen nyomokat meg megrágott emberi csontokat, amelyekről úgy szopogatták-rágták le a húst? A lány szavai viszont arra utalnak, hogy az ismerős bicegés egy falubélire vallana... talán mégis egy animágus? Vagy ketten vannak? Felteszi hát a kérdéseket, amelyek elsőre eszébe jutottak, mintha csak egy vizsgán kérdezné ki a diákját. Nos, ott is van, aki összeroppan és sok hasonló kudarc után inkább szakot vált megállapítva, hogy az ereklyevadászathoz nem elég erős. De arra azért nem számított, hogy a konyhalány is ilyen hamar megtörik, nem akarta őt ilyen kellemetlen helyzetbe hozni, de elnézést kérő pillantása inkább Philipnek szól. Hagyja a lányt távozni, akit Philip sikeresen nyugtat meg nagyjából.
- Azért legközelebb inkább rád hagyom a kikérdezést! Lehet reggel egyedül kellene beszélned a lánnyal. - Tárja szét kicsit a karját, hogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy eltervezte.
- Ó, én ilyenkor nem tudnék már aludni, folyton ezen az egészen gondolkodnék. Tegyük fel, hogy van egy ilyen őrült medvénk, aki tudatosan emberré tud változni, tehát logikusan tud gondolkodni, és talán egy medvecsapda miatt sántít vagy valamelyik áldozata ejtett rajta sebet. De lehet egy animágusunk van, aki falubeli, és ezért emlékszik Marie a bicegésére, hogy valahogy ismerős... Mind a két esetben nagy rá az esély, hogy ha ő meglátta az alakot, akkor az is megláthatta, talán kiszagolhatta, vagy most hogy ide jött hozzánk. Talán ezért is félt még Marie... Mind a két esetben, ha én lennék a támadó, akkor nem kockáztatnám meg, hogy a lány többet mondjon el nekünk, így ő lehet a következő célpont, mégpedig ma este, mert nincs több ideje a támadónak. Mit gondolsz, jó úton járok ezzel az elmélettel? Ha igen, akkor sok dolgunk lesz még ma, az elmaradt vacsoráért pedig kárpótollak majd! - Mosolyog a férfira a végén, előtte pedig a szobában, a tetthelyen fel s alá járkált, igyekezvén semmilyen nyomot nem tönkretenni, de sétálva jobban ment a gondolkodás. Nem auror, nem nyomozó, de az ereklyevadászatban a csapdakészítők fejével kellett gondolkodni mégpedig előre, így talán itt is beválik a módszer:
[You must be registered and logged in to see this image.]
 ki kell találni, mi lesz az elkövető következő tette, mert ha ezt tudják, akkor meglesz a helyszín is és már csak lesben kell állniuk, hogy lecsaphassanak. Ideális esetben reggelre megoldják az ügyet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2017-01-05, 21:42



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


  - Fiatalon? Kedvesem te vagy az egyetlen, aki így gondolod ezt velem kapcsolatban. – Hajolok oda egy röpke tegeződésre, hiszen most kettesben vagyunk, és így magunk között lássuk be, bármennyire is romantikus magázódni, szeretném, ha ezúttal mégsem a távolságtartásról szólna a pillanat. Hiszen átérzem, teljesen kisimul a csinos arcán az a néhány ránc amely a gyermekei miatti sok aggódás alatt mélyült el. Végre egy kicsit saját magának tud élni, méghozzá az én oldalamon. Ha ezt most munka mögé rejtjük, akkor sincsen semmi gond, legalább mindketten rájöhetünk, vár ránk még az a bizonyos jól megérdemelt átlagos élet is.
- Olyan, mint az animágus, nála tudatos mindez, már ha lehet tudatról beszélni egy őrült esetében. Nem, nem találkoztam vele, csupán hallottam róla, úgy tizenöt éve, amikor a kiképzésemen vettem részt. Az akkori őrparancsnokomnak tőből szakította ki egy ilyen, csoda, hogy túlélte. Nem lesz semmi, ha mi is ilyennel állunk szemben. – Rázom meg a fejemet, az őrült medve nem kerülhetetett be a legendás lények lexikonba sem, hiszen egy olyan torz lényről van szó, ami legbelül még ember. Az áldozatok pedig legtöbbször nem is élik túl, hogy elbeszélő meséket mondjanak tollba, hogy majd az utókor is tanulhasson az összecsapádból. Ködösek az emlékeim, akkor nem foglakoztam vele, hiszen úgy véltem, hogy a nagyvárosokban, ahol majd  nyomozni szándékozom, nem akadhatok össze ilyen vadakkal. És most lám az élet hogy rámcáfolt. Félek, nem utoljára. Az érkező konyhalánnyal beszélgetésbe elegyedünk, de láthatóan igencsak retteg, és nem csupán azért, mert veszélyesnek tartja az elkövetőt. Sokkal inkább azért, mert szavaival talán az előljáróit feketíti be. Ám mégiscsak szükség van az információkra, bárki legyen is így meggyanusítva. A lányka teljesen össze van zavarodva egyébként is, de Agnese összeszedett kérdései elérik nála a teljes kiborulást, ezért néhány pillantnyi szájtátás után zokogásban tör ki, és a kezeit tördeli. Felpattanok, és a lány mellé gugolok. – Semmi baj kedves, gondolja csak át, és reggelre hátha meglesznek azok a válaszok. Igyon egy finom teát, vegyen egy forró fürdőt, és reggeli után felkeressük. – Marie szipogva bólogat, és távozik, én pedig az államat simogatva emelkedek fel, hogy aztán összenézzek a szikrázó kék szempár tulajdonosával. – Eddig talán eltitkoltad, hogy nyomozó vagy drágám? Roppant ügyesen haladsz. Nem a te hibád, hogy a gyermek használhatatlan volt. Egy esti séta? Vagy költsük el a vacsorát, és térjünk mi is nyugovóra? – Egy újabb éjszaka fog eltelni, és talán a titokzatos támadó ismét lecsap, a nyomok pedig esélyes, hogy gyarapodni fognak. Drukkoljak vajon ezért, vagy reménykedjek egy nyugodt, pihentető alvásban?



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-12-29, 22:09




Philip & Agnese

- Ilyen fiatalon ilyen megfontolt, ejha! - Incselkedik vissza mosolyogva, mert hát annyira azért nem fiatalok annak ellenére, hogy mikor Philippel lehet egyáltalán nem érzi magát harmincon felülinek. Úgy érzi, egy tízest minimum letagadhatna, annyira szárnyal a szíve. És próbál nem feltűnően venni egy mély levegőt, hogy nyugtassa magát: hát tényleg az újranősülésen gondolkodik Philip?
- Rémisztően hangzik, meg kell hagyni. Van valami rendszeresség, ritmus az eltűnésekben? Mint a vérfarkasok átalakulásánál a telihold, vagy tényleg mint egy animágus, akkor változik át, amikor akar? Volt már ilyennel dolgod? - Veszi elő táskájából a papírokat, amelyekre feljegyezték az előzetes információk alapján az eltűnések idejét.
- Nem, nincs benne minta, teljesen véletlenszerűnek tűnik... De mi lehet a motiváció? A medvék kerülik az embereket, és pláne nem elsődleges táplálékforrásuk. - Veti fel a kérdést, hogy együtt tudjanak rajta gondolkodni. Nemcsak a hatékonyság miatt, hanem mert egyszerűen élvezi. Nem lesz emiatt auror a lady-ből, csupán Philip társaságát élvezi és a közös munka valahogy új, valahogy más és roppant izgalmas is így! Míg a Prága melletti helyen egymás ellen voltak, úgy most együtt, egymásért és egymással. Megvolt annak is a pikantériája, főleg mikor egy véletlen folytán rázuhant a férfi, most egy ilyent egész máshogy reagálna le, de azért a jelenlegi közös munkát jobban élvezi.
- Örvendek Marie. Köszönöm, hogy elmondta, lehet fontos lesz ez még nekünk. Mondja csak, nem emlékszik, ki biceghet a településen? Régi sérülés miatt, friss vadászbaleset okán, vagy mondjuk megharapta egy kutya, rosszul lépett, vagy betegség miatt? Vagy öregség miatt bicegős? És az alkata ismerős volt? Sovány, vékony vagy nagydarab, mackós típus esetleg? Férfi vagy nő esetleg? A kés ismerős volt? Bármilyen kis részlet segíthet... Oh, és merre látta
[You must be registered and logged in to see this image.]
őt pontosan? Honnan hova haladt?
- Kérdezgeti ő akkor a lányt, míg Philip jegyzetel és próbál minden olyant megkérdezni, ami érdekes és fontos adalék lehet. A végén kérdőn fordul a férfihoz, hogy kimaradt-e vajon valami?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-12-13, 19:20



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 
- Nana, azért ne szaladjunk előre, igenis máshogyan tervezem ezt az egészet.. – Mármint a házasságra értem, azt én szépen, ráérősen átgondolnám, hogy mit merre, de az incselkedő szépasszony kezdi felülírni, hogy mennyire vagyok képes türelemesen kivárni, hogy megérjen arra az idő, hogy akár mondjuk korábban elháljuk azt a bizonyos nászéjszakát. Végtére is nem vagyunk már ifjoncok, akiknek élete fordulópontja lenne, bár bizonyos mértékben mégiscsak az, csupán más értelemben. Életünk delén úgy fest már mindketten lemondtunk a boldogságról, s lám a sors ránk cáfol, és egymás karjaiba sodort, így lényegében hatalmas titkolózások közepette, de mégis működhetünk mi ketten együtt. Azon pedig mi írjuk a szabályokat. Noha most nyomozni vagyunk, miért is ne foglalkozhatnánk az édes kettősünkkel. Itt most nincsen a banya fenyegető árnyéka, vagy a gyermekeinkért aggódás sötét felhője, ezúttal egy szimpla munkaügy, na és persze a majdnem nászút párhuzama.
- Nem éppen. Sokkal inkább egy állatról, amely mágikus mutáción megy keresztül. Eredetileg valódi medve, főleg fekete medvére gondolj. Aztán az állatot éri valami mágikus befolyás, megőrül, és egyszersmind emberfeletti inteligenciája lesz, képes logikus gondolkozásra, bosszúállásra, tervezésre. Az animágusnak ilyen szempontból éppen az ellenkezője, mintha emberré kezdene változni. Ezt el tudom képzelni az eltűnések hátterét illetően. – Foglalom össze a nő számára, hiszen tőle nem várható el, hogy a terepmunka részleteibe ennyire bele tudjon menni. Ő mégiscsak egy úrihölgy, aki nem sározza be a szoknyája alsó fertályait. Kivéve most. Na meg Prágában. Vajon mennyi kívételünk lesz? Ha rajtam múlik, biztosan számos, hiszen imádnivaló látványt nyújt ez harminc felett is édes csitri, és lássuk be, igenis rám fért már, hogy ismét bele tudjam magamat vetni a nyomozások sűrűjébe, a búskomorságomat mintha elfújták volna a grófnő oldalán. Nem sokáig maradhatunk kettesben, hiszen látogatónk akad a fogadóban szemrevételezett fiatal lány személyében, aki észre sem veszi Agnese rejtett mozdulatát.
- Meglehet Madam. Marie vagyok, az egyik konyhalány, és.. az egyik éjszaka nem tudtam aludni, és.. forgolódásom közepette egy alakot láttam az ablakomból.. kés volt a kezében.. Nem ismertem fel az alakját, de a járása olyan ismerősen bicegős.. Nem tudnám hová tenni, de hátha számíthat.. – Foglalja össze az elképzeléseit. Amíg Agnese kihallgatja, jómagam sötét füzetet húzok elő a táskámból, és vad körmölésbe kezdek, hogy a főbb szavakat papírra vessem, amikor majd kizárásos módszert alkalmazunk, ezek a szófoszlányok a segítségünkre lehetnek. Ez vajon mire mutat?



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-12-01, 21:14




Philip & Agnese

- Micsoda szívtelenség, ilyent megtagadni tőlem! Bosszúból egész éjjel nem hagyom aludni! - Nem bírja ki ő sem kacagás nélkül, s még jó, hogy régi ház ez vastag falakkal, meg odalenn ünnepség zajlik, különben elég szentségtörő lenne jókedvük, miközben egyesek itt talán halálos veszedelemben lehetnek, talán már nem is élnek. Odalenn is bizonyára azok vigadnak, akik még nem érintettek, s mivel ők sem, ezért hát derűsen tudja csókkal jutalmazni az újra elmondott vallomást.
- Hm... - Hümment egyet válaszként a nászéjszakára komolyan és közben ide-oda nézelődik haladtukban a faluban.
- Te láttad a templomot merre van? - Kérdezi aztán szélesen elmosolyodva, de halkan, hogy a diszkréció megmaradjon. Elég Philipnek értenie a tréfát, hogy Agnese azért keresi a templomot, hogy hamar a nászéjszaka elébe nézhessenek. Jóllehet, nekik talán megesküdésre sincs szükség és első ilyen együttlétük betudható nászéjnek. Mindenesetre megpróbálja a feladat felé visszairányítani a gondolatait, s nem eljátszani annak a gondolatával, hogy milyen lenne férjként és feleségként együtt élni. Nem először tesz célzást erre Philip, vagy legalábbis Agnese belehallja, és nem, ennek nincs itt a helye most, hogy lányos izgalom járja át és várja, mikor teszik fel a nagy kérdést. Főleg, hogy tudja, ha nem titkos frigyet akarnak bujkálva, akkor le kel zárni néhány fejezetet a múltjukban és jelenükben.
- Ember és medve egyszerre? Egy animágussal van dolgunk? - Kérdez vissza, majd a kérdésre, hogy halott-e az őrült medvékről nemlegesen rázza meg a fejét. Egész pontosan hallott, de sosem mélyedt el a kérdésben, hiszen munkája során sosem hozott olyan feladatot az élet, hogy ez fontos legyen. Mindenesetre nem hangzik túl kecsegtetően. Odakapja ő is a fejét, mikor meghallja szintén a neszt. Pálcáját emeli, s kicsit elképed Philip gáláns mozdulatán, ahogy kitárja az ajtót és beengedi az ismeretlent. Agnese nem figyelt fel a lányra ott a fogadóban, így főleg értetlenül áll az egész előtt. Ennyire megbízik az ösztöneiben a férfi, vagy előre látta ezeket? A fiatal lány legalább ennyire meglepődött, ha nem jobban, mint a lady, s megszeppenten jön beljebb, de utána rögtön be is csukja sietve maga után az ajtót, mintha kizárna ezzel valakit vagy valamit. Vagy csak azt nem szeretné, hogy őt itt lássák? Agnese mindenesetre sietve az egyik vérnyom elé áll a folyosón, mikor látja, hogy a lány szemei pánikszerűen kerekednek el a látványra.
- Tudunk segíteni valamiben? Vagy Ön esetleg tud nekünk segíteni? -
[You must be registered and logged in to see this image.]
Próbál beszélgetést kezdeményezni, hátha kiderül, hogy mit akar ez a lány. A pálcát ugyan nem tette el Agnese, de a háta mögé rejtette a kezével. Rossz beidegződés ez a folytonos gyanakvás! Na meg elrejti amiatt is, hátha mugli a lány.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-11-16, 20:31



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 - Valóban kedves? Ez esetben fel sem merülhet a gyónás lehetősége. – Kacagok fel, oly könnyed most a szívem, hogy Leticiával is jobbára rendeződött a viszonyunk, és bár féltem, de tudom, hogy felnőttként kell kezelnem, na meg itt ez a drága asszony, aki a kicsi lányaival együtt már tényleg olyan, mintha a családom lenne. Akár a kezét is megkérném, ám nem akarom, hogy ismét özvegy legyen. Mielőtt még feleségül venném, véglegesen pontot kell tennem a múltamra, s szembe kell néznem a banyával.
- Oh, én akartam előbb mondani! Én is szeretlek! – Valójában legelőször én mondtam ki, akkor még a rideg szívű grófnő hitetlenkedett, azóta viszont oly bájosan veszi át a kezdeményezés ezen fonalát, hogy már nem először maradok le. Nem mintha ez az édes botlás picit is zavaró lenne, sőt, kifejezetten boldoggá tesz vele. Ilyenkor nem szabad túlságosan mélyre merülni a magabiztosság fodrozódó tavába, hiszen mélyre húzhat a sötét, és azon találom magamat, hogy Anna igazi gyilkosa ismét gyenge pontot talált. Agnese-t. Ezért hát a titkolózás, ám tudom, hogy a sötét szemek pillantása elől nincsen menekvés.
- Szívemből szóltál szerelmem. – Még kissé végigcirógatok a hölgy oldalán, és nyomok egy kedvesebb puszit az arcára, hogy beszívjam az illatát, de úgy fest, nem kell túlságosan udvariasnak lennem, hiszen további csókok kerülnek az ajkamra, így viszonzom azokat méh-szerű búgás kíséretében. Szerencsés tervezés, hogy a nyomozást össze tudjuk kötni holmi elő-nászúttal. Igenis szükség van rá, hogy valamennyire kettesben legyünk, megismerjük egymás szokásait, még ha nem is vagyunk jelenleg összeköltözve.
- Oh nem, drága hölgy, a hangoskodós éjszakát talán a nászéjszakára érdemes tartogatni. – Kacsintok vissza, én aztán nagyon jól tudom, hogy nem erre gondolt a nő, hanem arra, hogy a jegyzőt a nyomozás miatt zaklatjuk, nem pedig holmi vad összebújás közepette ébresztjük fel a szomszéd szoba lakóját. Ha már Agnese ilyen pikáns, olykor bizony én is elengedhetem magamat, és feloldódhatok a karótnyelt stílusból. Bizom benne, hogy ez is kedvére van. Végülis úgy szeret, ahogy vagyok. Csoda, hogy nem kézenfogva indulunk el a hivatalba, ahonnan eltűntek az előljárók. Természetesen észreveszem a mögöttünk osongáló leányt, de nem leplezem még le, kiváncsi vagyok, mit is akarhat. S ez csakis akkor derülhet ki, ha úgy érzi; biztonságbsan van. Ezúttal úgy teszek, mintha csakis a nyomozótársam izgatna. Lássuk be valamilyen szinten ez így is van.
- Olyan, mintha a támadó egyszerre lett volna ember, s bestia. Ösztönösen rombol, majd tudatosan rabol. Hallottál már az őrült medvékről? – Nézek rá fel, amikor féltérdre ereszkedős mozdulatom közepette végigtapogatom a padlót. Lehet, hogy ez a valami át volt változva, de akkor is érdekel, hogy vajon cipő volt rajta, vagy a hátsó mancsain állt. Nem mindegy. Meglepetten hallom, hogy moccan valami az ablakok alatt, és ismét a fiatal lány az. Kitárom az ajtót, mert becsuktuk magunk mögött, akár be is jöhet, ha már így követett.




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-10-30, 17:30




Philip & Agnese

Kiderül hát, hogy a jegyzőt is fel kell keresniük, habár kétkedik kicsit Agnese. Világért sem akar előítéletes lenni, de ha nincs szerencséjük, akkor a jegyző van annyira idős, hogy ne emlékezzen minden fontos részletre jól és ezzel lehet a nyomozás tévútra jut. De ezt a problémát el tudják odázni néhány perccel, mert előbb erőt kell meríteni a nyomozáshoz: kihasználja az alkalmat, hogy az öltöny szabad utat enged és átöleli alatta a férfit és legalább olyan hévvel csókol vissza, mintha csak egy nagy ütközet előtt vagy éppen kellős közepén állnának és most kell csókolni a másikat, mert ki tudja a következő pillanat vajon mit hoz? Elneveti magát a férfi szavain.
- Szörnyű teher ez a lelkiismeretemnek! Oldozzon fel, drága uram, különben nem fogok tudni aludni és az Ön szobájában kísértek majd! - Kuncogva válaszol Philipnek megengedve maguknak némi kaján áthallást, hiszen felnőttek mindketten, ráadásul annyira szerelmesek, mint a tinédzserek. Lelke feloldozását pedig természetesen a másik ajkainál keresi lágy és hosszú csókot lehelve vissza a pusszantásra.
- Nem tudom elégszer mondani, mennyire szeretlek. - Csak tekintete folytatja az üzenetet, miszerint elvárja, hogy ennek fényében Philipnek nagyon kell magára vigyáznia. Akkor is, mikor Agnese nincs ott vele, sőt akkor a legjobban. Még egy temetésbe már biztosan belehalna a lady.
- Gyere kedves! Vár a munka, s minél előbb megoldjuk, annál több időnk marad egymásra. - Nem szívesen húzódik el Philiptől - ha a férfi hagyja, mert sajnos Agnese könnyen meggyőzhető még néhány perc maradásról -, de valóban az elhangzottakkal próbál lelket önteni a férfiba is és magába is. Milyen édes lesz a pihenés utána egymás karjaiban összebújva! Ez az álomkép fog előtte lebegni! Ha még néhány ellopott csók és ölelésben töltött perc után el tudnak indulni, akkor ismételt megjelenésük a lenti részen már nem okoz olyan meglepetést, mint mikor megérkeztek. A mulatozás folytatódik megszakítás nélkül ezúttal, és a tömeghez képest könnyedén átvágnak a fogadó földszintjén, hogy újra a kinti hűvös levegőt szívhassák be.
- Nézzük meg a polgármester irodáját előbb, hátha találunk valamit, amit szintén jó lenne a jegyzőtől megkérdezni. Különben félő, hogy kiátkoz minket, mert háromszor-négyszer keltjük fel egy éjszaka. - Mosolyog Agnese. Szerencsére a fogadós felesége ellátta őket kellő információval, s nem is olyan nagy ez a település, hogy el lehessen benne tévedni és ne lehessen felismerni a polgármester házát, ami egyben a hivatala is. Oda indulnak hát és hamar el is érve azt bemennek oda. Agnese-nek nem tűnik fel, hogy követik őket jócskán lemaradva mindig az árnyakban meglapulva. Az a lány lesz talán, akinek a furcsa pillantását elkapta Philip a fogadóban?
- Nos, a kulcs az jó. - Állapítja meg, mikor az olajozottan fordul el a zárban és minden nyikorgás nélkül nyílik is az ajtó. Rögtön villanykapcsolót keres az üres és sötét házban. Ez az előnye a mugli házaknak, nem kell feltétlenül lumos-varázzsal bajlódni.
- Ez nem ígér sok jót, nézd csak! - Vélhetően amúgy se kellett volna Philip figyelmét felhívni rá, ugyanis a fényben már jól láthatóvá válik a parkettán a karmolásnyom, vér is, mintha valakit sebesülten itt végigvonszoltak volna a földön. Néhány karmolás gyengébb is, talán az próbált kétségbeesetten és hiábavalóan kapaszkodni valamibe, akit itt végigvonszoltak. Az egész  kiindulási pontja az iroda, ahol csaknem akkora rendetlenség és felfordulás van, mint egy rablás során, csak az ablaktól távol eső sarokban lévő bútorok maradtak érintetlenek. Székek felborítva, mindenféle papír és akta a földön szétszórva és azokon is sokszor némi vér látható és itt is több helyen a parkettán, a nagy mahagóni íróasztalon és az ablakpárkányon és keretén is karmolásnyom figyelhető meg.
- Ebben te vagy a tapasztaltabb, hol kezdjük? - Fordul a férfihoz, hiszen ez mégiscsak inkább aurori munka semmint ereklyevadász. Agnese mindenesetre a karmolásnyomokat figyeli meg, hogy mennyire mélyek, milyen távolságra vannak egymástól.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hátha ezekből ki lehet következtetni, hogy mekkora volt a mancs vagy kéz, amihez tartoztak és milyen lény bír ekkora méretekkel? És közben neszeket hallanak az egyik ablak alól. Talán nincsenek egyedül?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-10-26, 08:04



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 Érdekes a helyzet, annyi bizonyos. Úgy véltem, hogy Agnese számára nehézkes lesz a terepmunka, lévén igazi arisztokrata, aki alig jár a pórnép között, míg én mugli sorból kapaszkodtam fel, számomra logikus, hogy az egyszerű emberekkel is meg kell találni a hangot. Amíg szóval tartja a kocsmárosékat, körülnézek, hiszen nem mindig az a megfelelő út, ha a közvetlen környezetben vizsgálódunk. Elkapom egy félénk kis szolgálólány pillantását, amely azt tükrözi, többet tud, mint amennyit csak úgy elmondana, legalábbis vizslató szemek s fülek tanusága közepette.
- Ugyan, nem probléma hölgyem, csak nem fogunk az éjszaka középn megvitatni valami fontos részletet. – Jegyzem meg szórakozott mosollyal. Na igen, nagyokat szoktunk beszélni Agnese-el, ám odáig még nem merészkedtünk, hogy valami éjszakai légyott legyen a dologból. Valahogy azt a korom folytán már a házassághoz kötném, aztán ki tudja, két özvegyembernek már nem lehet újat mutatni, lehet, hogy egyszer mégiscsak felbátorodunk. Engem főleg az tart vissza, hogy Leticia már így is sápadozott rendesen azon, hogy mostohája lesz, aki ráadásul a tanár. Még jó hogy a nő csak így takarásban kacsintgat, mennyit is változott ez a drága teremtés ahhoz képest, amilyen volt egykoron? Felviszem a holmijainkat a két szobába, amíg a grófnő beszélget, mindkét kulcsot használva átrakom a küszöbén a poggyászát, még ha tértágított lévén nem olyan súlyos, azért adni kell a gesztusra, a látszatra.
- Tehát eltűnt az előljáró is. És ki volna vajon a helyettese ilyenkor? Tételezzük fel, hogy van valaki, aki ellátja a hivatalát. – Kérdezek továbbfűzve a szót, hiszen egyet kell értenem társnőmmel, nem azért jöttünk, hogy pihenjünk. Bár való igaz, néhány ölelésre tényleg magamhoz szorítanám a szívemnek oly kedves teremtést. – A jegyző. Bár kétlem hogy ilyen későn is fent lenne már. Idős ember. – Sebaj, a kedvünkért majd kiugrik az ágyból. Csupán előbb lepakolunk a hölggyel. – Átveszem a kulcsot, miután magára hagytuk a lentieket, és húzom magamhoz a karcsú derekú szépséget, akin mintha valóban nem fogna a kor. Tán csak nem boszorkány a lelkem. Szétnyitom az öltönyömet, hogy be tudja csúsztatni az ujjait a derekamra. És a csók nem is csupán egyetlen csók, úgy falom az ajkait, mintha minimum évekre kellene búcsút mondani. Átfogom a selymes pofit, hogy még így is közelebb érezzem magamhoz.
- Kezdjük. Csak előbb még.. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz tartani a látszatot. Az iskolában is, és távol tőle.. Sajnálatos, de kezd úgy festeni, hogy az önuralmam a hölgynek hála.. oda! – Még egyet pusszatnok az édes ajkakra, de elengedni még nem sikerül. Ám a csókoknak vége szakad, pusztán magamhoz vonom, és a tarkóját cirógatom.




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-10-08, 16:35




Philip & Agnese

- Néha a tudatlanság áldás. - Veti ellen még odakinn Philipnek, s belépve mindkettejük elmélete igazolódik: a mulatság egyrészt a kocsmáros öröme, hogy a titokzatos csontevő elvitte az anyósát is, másrészt a nép próbál felejteni, vagy nem tudomást venni a baljóslatú eseményekről.
- Óóó, tudja a ravasz tekintet meg a kalap! Nekem van orrom az ilyenhez! Más? Ó, hogyne! Csak egy valaki, de őt sem láttuk többé. A pap látta megérkezését követő második reggelen kiszaladni a faluból, de sajnos nem tudjuk őt megkérdezni, vajon tényleg így volt-e vagy még az előző napi misebor hatott, mert a papunk is eltűnt. A püspökség meg nem siet új egyházi vezetőt küldeni itteni nyája élére, ami nem tett túl jót a hangulatnak. Egyébként az üzletnek sem, mert a vasárnapi mise után a férfiak rendszeresen erre mentek haza és betértek, de most... - Tárja szét a karjait a kocsmáros, majd a nyomozópárost átadja feleségének, mert neki most úgy is teendője lett, s igyekszik legalább ezen az estén bepótoltatni a faluval az elmaradt bevételét.
Ahogy ők ketten a kocsmáros nejével az emeletre vezető lépcsőhöz érnek és a fordulóban el is tűnnek, úgy indul neki újra a mulatság odalenn, mintha csak a két nyomozó érkezése, puszta jelenléte megoldana minden gondot s a falu népének nem maradna egyéb feladata, csak emelni a söröskorsót a szájhoz. Agnese szívből reméli, hogy valóban ilyen egyszerű lesz ez... legalább a falu népének.
- Köszönöm, nyomozó... - Szipog kicsit az asszony Philip kedvesen nyugtató szavaira. Agnese finom mosolyt küld Philipnek. tudja ő, hogy mennyi érzés lapul abban a szívben, egyáltalán nem egy hideg angol!
- Igen-igen, valóban így szólt a foglalás és hát szörnyen restelljük, de valamiért a francia rendőrség nem vette figyelembe, hogy nincsenek egybenyíló szobáink. De egymás mellettit kaptak! Közvetlenül a fürdőszoba mellett, és kellemesen meleg, mert a konyha fölött van. - Tördeli egy kicsit a kezét az asszony, ahogy felérve az emeletre a rövid folyosón a megfelelő szobák felé vezeti őket tovább, Agnese meg szája sarkában mosollyal fordul hátra Philiphez és pajkosan kacsint egyet. Szórakoztató volt, hogy a férfi mennyire fontosnak tartotta az egybenyíló szobákat, de minthogy nem kaptak olyant, akkor sem kell kétségbeesni: varázslók és boszorkányok ők, nemde? Hát majd varázsolnak egy ajtót csak maguknak!
- Köszönjük Madame, tökéletesek lesznek így is a szobák! - Biztosítja gyorsan a nőt Agnese, hogy minden rendben lesz így, egyébként a szobákba bepillantva igaz is. Szerény, egyszerű berendezés ez, de tisztaság illata van és frissnek tűnik az ágynemű is.
- Mondja kérem, az elöljáró is odalent lesz a mulatságban vagy merre találjuk? Attól tartunk az ügy fontossága és sürgőssége érdekében kénytelen leszünk ilyen kései órán is felkeresni, hogy elkérjük az eltűntek jegyzékét meg amit még tudnunk kell, nem volna jó több időt veszíteni. - Javasolja Agnese - úgy tűnik, Philippel már a nyomozás kezdetén egy rugóra jár az agyuk - az egyik szobát kiválasztva a kettő közül, hogy oda tegye le kevéske holmiját. Az asszonyra pillantva újra viszont rögtön látja, hogy itt valami nem stimmel, s Marie Philipet közelebb intve halkabbra veszi a szót, hogy a lenti mulatozás felszűrődő zajai miatt igencsak fülelnie kell a párosnak.
- Az én jó uram nem akarta odalent mondani, nehogy mások is meghallják és aggódni kezdjenek, de tegnap este óta nem láttuk a polgármesterurat, sem a kisfiát. Nem elköltöztek, karmolásnyomok voltak az iroda ablakpárkányán meg az asztalnál is, dulakodás lehetett talán, de majd úgy is látják. Próbáljuk titokban tartani, akik tudnak erről, de... Tegyenek kérem gyorsan pontot az ügy végére, különben kitör a pánik! - Néhány információt még elmond az asszony, s a polgármester irodájának kulcsát is odaadja nekik, majd magukra hagyja a kettőst, ha már nincs több kérdésük feléjük.
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Kezdjük akkor az irodában? - Mutatja fel Agnese a kulcsot Philipnek kalandra és tettre készen, s közben közelebb is lép a férfihoz, hogy egy csókot orozzon el tőle, mert már régen volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-09-22, 13:45



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 A magam részéről élénken ápolom annak a prágai afférnak az emlékét, amelyben a hölgy majdnem a véremet vette. Rég volt, tán igaz sem volt. Ám eszembe ötlik az is, hogy már ismerem a nő sok belső, mély érzését, és bőven elég, ha csupán formálisan maradunk szigorúak, konzervatívak, ám már nem kell kötelező jelleggel gyilkolnunk is egymást, csak hogy megtartsuk a távolságot. Most azért vagyunk itt, hogy nyomozzunk, ám a burkolt gyengédség igenis része lehet annak, hogy együtt kell tennünk a dolgokat. Finom hunyorgással kérek bocsánatot, és inkább nem kezdem így becézni a hölgyet. Majd egymás között kialakítunk valami oly édes nyelvezetet, hogy még a muglik körében nagy répszerűségnek örvendő activity játékban szocializálódott szerelmesek is megirigyelnének minket. Még nagyon régen játszottam ilyesmit Annával egy nagyobb felnőtt társaságban, és ott igencsak néztek ránk amikor a kedves oly módon mert becézni, hogy aranycsillagvirágszál. Ezen a most hőn szeretett szívem hölgye biztosan megütközne, és különben is, jár neki a saját becenév. Miután kisegített a kocsiból, megindulunk a főúton az előkelőbbnek tűnő fogadó felé, ahonnan a vigaszság hallatszik.
- Attól félek, hogy csupán nem veszik komoly a helyzet súlyosságát. – Ingatom a fejemet, csoda, hogy a kalap nem repül le róla. Még azt tudom tán elképzelni, hogy a városka lakói inkább megpróbálnak szándékosan nem tudomást venni a szörnyű eseményekről, így hátha nem is borul rájuk annyira sötéten a múlt komor leple. Belépünk, kitárom az ajtót a hölgynek, hogy ne essen zavarba, miszerint nincsen szabad keze, mégis egy lépéssel előtte lépek be, hátha egy kósza söröskancsó repülne át esetlen ívben a helyég közepén, és őt találná telibe. Nem, ilyen csúfság nem eshet meg vele. Bár attól félek, nagyobb haragra pont akkor gerjedne, ha engem találnának el, akkor aztán kő kövön nem maradna. Az nyilvánvaló, hogy a kislányai mögött helyezkedem el a rangsorban, és ez így van jól, ám ha nekem bajom esne, akkor sem lenne kevésbé véres a megtorlás. Szeretem! Csupán biccentek, nem ismétlem meg Agnese köszöntését, itt most átadom neki a stafétát, jómagam csupán végigfuttatom tekintetemet a zenészeken, s az egybegyülteken. Magas nyúlánk ikerpárt fedezek fel. Különböző neműek, mégis oly egyértelmű, hogy már az anyaméhet is megosztották, azóta elválaszthatatlanok. Korra amolyan fiatal húszonévesnek tűnnek, s nem vigadoznak a többiekkel, komoly képpel vitatkoznak valamin, legalábbis vitatkoztak, amíg be nem léptünk. S hogy ez miért nyilvánvaló? Még mindig végigfut az arcunkon némi ideges rángás, s fojtott hangon kezdenek el sugdolózni, miközben minket figyelnek.
- Kedves fogadtatás, igazán uram. Milyen az a nyomozós kinézet? Jártak itt előttünk mások is? – Nem lennék meglepődve, a csontevő félelmetes teremtmény lehet. Még ha Leticia is aggódik már miattam, nem tehetem meg, hogy passzolom az ügyet. És itt van nekem a drága hölgy, aki immár teljes értékű társam lehet. Sőt, bizonyos ereklyemágiát illetően még túl is szárnyal engem. Még várom a választ, s ha megkaptam, akkor indulok csak a hölgy felé, aki a fogadós felesége lehet. Látszik rajta, hogy nagyon aggódik, így a nemlétező empátiámat húzom elő. Angol vagyok, nem az érzelmeimért tartanak. Talán kivéve Agnese-t.
- Madam nyugodjon meg. Az édesanyja hollétére fényt derítünk. Előkerítjük. – Azt már nem teszem hozzá, hogy legalábbis a maradványait. Ám azokat mindenképpen, nem árt ugyanis szentelt földve eltemetni a csontokat. Már ha nem akarunk meglepetéseket. – Úgy tudom hogy két egybenyíló foglalt le a francia csendőrség. Jó információt kaptam? – Kérdezem Marie és a fogadós között járatva a tekintemet. Kétlem, hogy a vigasságban részt akarunk venni, akkor viszont mihamarabb fel kéne keresni az előljárót, netán jegyzőt, aki lajtromot vezet a helyiekből, s megvizsgálhatjuk az eltűnések közötti összefüggéseket.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-09-12, 23:10




Philip & Agnese

- A maga módján valahol az is romantikus volt. És ott is sok volt a csont. - Somolyog, mert hát már akkor izzott köztük a levegő, igaz, akkor még egészen halálosan, mert akkor még gyűlölniük kellett egymást. Ez kötelező volt, annál is inkább, mert ha nem így tett volna, még el kellett volna ismernie idejekorán, mennyire jóképűnek találta már akkor a másikat, mennyire imponáló volt az amúgy akkor idegesítő szópárbajuk mely élénk intelligenciáról árulkodott...
Valahol belül azért kellemetlenül érinti megint a régi megszólítás. Ráadásul most francia földön vannak, s önkéntelenül is ilyenkor mindig hallja, ahogy John ejtette ezt a szót ki, tisztán hallja még most is a hangját. Azt hinné az ember, hogy ennyi év után már elhomályosodik, távolinak tetszik majd az emlék, de az élet csúnyán ráhazudtol az elméletre. Csak valahol mélyen szomorú pillantásával üzenhet Philipnek, hogy kegyelmezzen neki. Erre még nem áll készen Agnese.
- Ahogy turisták sem. - Lépnek ezzel a tettek mezejére, megköszönvén, hogy hozza az ő poggyászát is. Természetesen megszokásból is sok holmit pakolt - fegyvert is, ami azt illeti -, fel kell készülni mindenre ugyebár, de volt annyira gondos, hogy még indulás előtt a kézipoggyászt nem csak tértágítóbűbájjal látta el, hanem súlykönnyítő varázzsal is, így igazán nincs nehéz dolga a férfinak.
- Kedves tőlük, hogy így készültek az érkezésünkre! - Jegyzi meg humorral, mert hát aligha hihető, hogy őket ünneplik, csak a bulit már elkezdték előbb. Majd ha megmentik a falut, akkor lehet őket ünneplik majd, de ez még odébb van. Az a baja az ilyen kocsma-fogadókkal, hogy az etikett gyakorlatilag összes szabályát felrúgják. Most kinek kell egy ilyen helyen előre mennie? Szállóba a hölgynek, kocsmába a férfinak. Na de itt?! Végül ő megy előre, neki legalább van szabad keze is az ajtónyitáshoz, és egy puszta belépéssel így kell elvágni egy vigasságot. Döbbenetes lesz a síri csend, ahogy két-három másodperc fáziskéséssel az utolsó hangszer is elhal az egyik helyi zenész kezében és vagy két tucatnyi szempár fordul Philipék felé.
- Bonsoir! - Köszönti őket Agnese egy aprócska fejmozdítással, ami még biccentésnek is kevésnek mondható. Hiába az egyszerű ruha, hisz tartása, pillantása, egész lénye sugározza, hogy vérbeli arisztokrata, tökéletes francia kiejtéssel. A mulatozókkal nem is foglalkozik sokat, figyelme rögtön a pultos felé irányul és vélhetően Philip is vele tart majd oda. Útjukat még csend és figyelem kíséri, még a kocsma túlfelén is hallani, ahogy lábuk alatt meg-megnyikordul a régi fapadló. Szinte a pulthoz el kell érniük, mikor a zenész újra megszólaltatja a hegedűjét és pontosan onnan folytatja a vidám nótát, ahol abbahagyta.
- Bonsoir! Szeretnénk... - Idáig jut Agnese a szoba kivételével, mert a csapos máris félbeszakítja, s ezzel a tettel nem sokan büszkélkedhetnek. A férfi terjedelmes sörhasat növesztett negyvenes évei közepére, s amit hasban felszedett, azt a feje tetején hajban máris elveszített. Meglepő módon viszont nem borvirágos az orra, habár lehet azért nem jut ideje eleget inni ehhez, mert folyamatosan beszél.
- Önök a nyomozók, igaz? Hát hogyisne lennének azok! Láttam én már, amint ide beléptek! Olyan nyomozós kinézetük van, még a kisasszonykának is... Vagy asszonyka? Ó nem egy pár? Nagy kár! Sokkal gyümölcsözőbb a munka, ha megvan a kellő összhang, ha értik, mire gondolok. Én is így ismertem meg az én Marie-mat, na várjanak csak egy kicsit... MARIE! Marie, merre vagy? Á már jön is, ő az én Marie-m. Nem ilyen csendes ám mindig, nagyon is cserfes tűzrőlpattant, csak most aggódik, mert a drága jó mama, az én angyali anyósomnak is nyoma veszett. Meg még vagy másfél tucat embernek korábban, szóval lesz mit kideríteniük úgy szépen sorban! A végén még nem marad aki ide betérne, s jólmegnézhetnénk magunkat az én Marie-mmal! Marie mindjárt megmutatja a szobájukat, aztán jöjjenek, ilyen hosszú út után biztosan meg is szomjaztak, no de nem tartom fel Önöket tovább, menjenek, menjenek! - A legmegdöbbentőbb az volt, hogy ehhez nagyjából három levegővétel elegendő volt a férfinak, és még kellően hangsúlyozott is, persze csak finoman annál a résznél, hogy az anyós eltűnése őt nem rázta meg annyira. A vele egykorúnak tűnő asszony mosolygós teremtés lehet,
[You must be registered and logged in to see this image.]
legalábbis a szeme körüli nevetőráncok erre engednek utalni, most mégis látni, hogy komolyan aggódik. Vezeti őket a lépcsőhöz, de nem szól egy szót sem, noha látszódik rajta, hogy mondana vagy lehet kérdezne valamit a nyomozóktól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-09-05, 20:59



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 Magától értetődő, hogy a helyzetet kellő komolysággal kell kezelnem. Bármennyire is imádom, csodálom ezt a drága nőt, oly hosszú ideig voltam magányos, hogy visszavedleni ebbe kérlelhetetlen, makacs nyomozó szerepébe, szinte egy pillanat műve. Az más kérdés, hogy legbelül tudjuk amit tudunk, pillantásunk összevillanása bár távolságtartó, túlontúl udvarias, az éjszaka leple alatt úgyis át fogok hozzá szökni, csupán néhány lopott csók erejéig, nem valószinű, hogy egy istenhátamögötti kis koszos, álmos faluban kell lerónunk kegyetletünket a szerelem, és szenvedély oltárán. Különben is, felnőttek vagyunk, mindketten özvegyemberek, már a csók is oly édes, amelyet válthatunk, gyógyír lelkünk összes sebére. Minden más pedig majd egyszer, nyugodt körülmények között. Habár most, hogy kezdem megismerni e tökéletes teremtményt, aki már-már ki szándékozik akaratlanul is szorítani a szívemből Leticia egyeduralmát, még azt is el tudnám képzelni, hogy amilyen galád ötletei vannak, felhozná nekünk, hogy ne csupán csókokat lopjunk, hanem ismerkedés gyanánt térképezzük fel az erdő mélyén ülő barlangrendszert, ott aztán az ölelések határait is bőven ki lehet tolni. A sötétlelkű boszorkány szívem édes kincse, meghalnék érte, még ha tudom is, hogy pont a lányom miatt sosem várna tőlem ilyesmit.
- Mindig is tudtam, hogy a szép hölgy a jég hátán is megél. Prága mindig megmarad nekünk? – Kérdezek vissza talányos kacsintással, a kocsiban még egy utolsó térdsimítás erejéig kisajátítom magamnak a drágát, aztán amikor megálltunk, kisegítem a járműből, úgy, hogy nagyot tudjon lépni, ne érjen bele a sáros tócsába a topánja. Én magam gyakorta voltam kihelyezve, vagy akár önszántamból, saját szakállamra kutakodva ilyen helyeken. Anglia is igen ködös, de Le Sentier.. tipikusan olyan hely, ahol az őrült medvét is el tudnám képzelni. Ha nagyon elgondolkozom, és ezt a nő észreveszi rajtam, talán beavatom abba a finoman szólva is elmét próbáló kaland részleteibe.
- Ne csodálkozzon rajta Ma Chérie. Óceáni éghajlat, nyirkos időjárás. Ez bizony nem a Riviéra. És mi sem vagyunk vadorzók. – Nos igen, erre mondják, hogy a sereg halott, de nem adja meg magát. Amlyan napóleoni elszólás, imádom a kalandregényeket, mint azt a hölgy pontosan tudja. Amikor már ő is száraz talajt érez a lába alatt, kipakolom mindkettőnk kézipoggyászát, és elindulok egy fél lépésnyit lemaradva a nyomában. A főutcán haladunk, az esernyőmet átfűztem a kofferem kallantyúján, hiszen ki tudja mikor szakad ránk az ég. Sötét van, ködszellemek lepik el a horintoztot. Ahogyan lépdelünk a földút és macskaköves út hibridjén, figyelő szemekkel találkozhatunk, az egész falu tud az érkezésünkről. És valóban, a drága hölgynek igaza van, a fogadó hamarost előttünk, fény szűrődik ki, és zeneszó. Ahhoz képest, hogy sötét dolgokat jöttünk felderíteni, mintha valami vígasság lenne. Hm.. déjá vu!




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő 2016-08-30, 21:47




Philip & Agnese

Fenntartásokkal kezelte ezt a közös "nyaralást", már amennyiben lehet egy ilyen nyomozómunkát nyaralásnak nevezni. Egyrészt még mindig nyomasztó, hogy nem tudott beszélni Leticiával, valahogy folyton elkerülték egymást, s be kell vallania magának, kicsit nem bánja. Kicsit tart attól, milyen beszélgetés lesz ez Leticiával, mert még néhány olyan apróság ki fog derülni, ami egyrészt nem fog javítani Agnese helyzetén, másrészt még Philip sem tud róla. Plusz egy titokba lesz beavatva a lány, s nem tudja, mennyire jó titokgazda na meg nem keveri-e ezzel nagyobb veszélybe, mint amibe kerülhet apja révén? És ezzel el is értünk oda, miért nem lelkesedett annyira a közös "nyaralásért": nem veszélyes ez? Mármint a családjukra nézve. De nem, ha nem fog izzani köztük a levegő, akkor tűnhet ártatlan munkakapcsolatnak is. Jó előre felkészítette Philipet, hogy ne vegye zokon, ha majd mások jelenlétében sokkal hűvösebb és távolságtartóbb és elutasítóbb lesz... majd ha alkalmuk lesz rá kárpótolja a férfit kedvességgel és forró csókokkal.
A helyszín ellen semmi kifogása nem volt. Gyakorlatilag Franciaországban töltötte csaknem teljes gyerekkorát, mindig is szerette ezt az országot, a nyelvet, a szokásokat, a múltját, az ételeit, a borait... talán pár sajtot nem, hogy valamit írhassunk a negatívumok oldalára is.
- Ágnés Bonheur? Jó szerencsét hozok neked? - Pillantott fel még a kocsiban kérdő mosollyal a férfira új mugli igazolványait látva. Honnan jött ez a név vajon? Nem árulja el, hogy van saját mugli-igazolványa, hiszen a lady titulusa is muglikhoz köti, de ezzel a másik névvel utazni talán kényelmesebb és szabadabb, egyáltalán nem is angol, hanem francia! Okos húzás! Noha angol Agnese, de a neve franciás hangzása bizalmat ébreszthet majd az esetleg idegenkedő helybéliek körében.
- Merci, monsieur. - Köszöni meg, elfogadva a kezet, talán ennyi közelséget megengedhetnek maguknak.
- Mintha csak Anglia lenne. - Jegyzi meg a sarat és a ködöt elnézve. Hát ez nem egy francia riviérás nyaralás, szóval nem itt fogja Philip egyenlíteni köztük az állást, ki látta kevesebb ruhában a másikat.
- Egészségére. - Visszatérnek e nyomozás idejére a magázáshoz, de egyébként így vitázni... nos, van benne valami pikáns a tegezéssel szemben.
- Keressük meg a helyi fogadót, a templom mellett lesz, ahogy a térképen néztem.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szállás is lenne bizonyára, s a fogadósok rendszerint beszédesek. Bár lehet el kell majd osztani kettővel, amit mond, de kezdeti nyomnak jó. Minden csontot elégettek a helyiek? Nem maradt egy sem, hogy legalább megvizsgálhassuk?


//biglove //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philip Samuels
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Agnese & Philip - A csontevő 2016-08-08, 16:01



Agnese & Philip


[You must be registered and logged in to see this image.]


 Talán korai lehet még, hogy rendkívül sokat töltsünk egymás társaságban, ám lassan kezdem úgy érezni, hogy köpök az illendőségre. Egyedül a grófnő jó híre miatt nem ajánlottam fel, hogy akár hetekig is maradjon velem a londoni házban, ahol már külön szobája van, és akkor jön, amikor csak akar, ám a valóságban már lassan kezdem az őrület jeleit mutatni, amikor éppen nincsen velem. Túlságosan is romantikus alkat vagyok, ez már Leticia anyjánál kiderült, ám a halála után a munkámba temetkeztem, és csupán a külsőségekben nyilvánult meg, hogy ott él bennem még az egykori kalandor hős, aki valaha voltam. Agnese teljesen más oldalamat domborítja ki, mellette nem szégyenlem bevallani, ha vannak érzéseim, ha nem pusztán udvariasságból, sokkal inkább féltésből, szeretetből helyezem előbbre az érdekeit a sajátoménál. Immár szabad ember, az aláírásommal az aktája végleg lezárult, ám a korrupt aurort ugyanúgy el kell majd kapnunk, akárcsak a banyát. Mégis ez a mostani ügy nem szól egyikükről sem. Kell valami konkrét ürügy, hogy még most nyáron együtt lehessünk, hivatalosan, mielőtt valóban felvállalnánk, hogy egy pár vagyunk. Özvegyemberként mindkettőnk környezete érdeklődve, kiváncsian szemlélné az új élet kezdetét, így óvatosan kell eljárnunk, hogy még véletlenül se illethessenek a váddal, hogy összejátszottunk a tárgyalás kapcsán. Való igaz, hogy befolyásolt, hogy nennyire szeretem, ám a végső döntés előtt igenis tudnom kellett, hogy pontosan mi történt, és nekem elárulta, nem ártatlan ugyan, ám máshogyan bűnös, mint azt bárki is gondolta volna. Érdekes módon megvan a helyzet pikantériája, hogy meg tudunk maradni a valamilyen szinten úrias közlésmódnál, mégis minden öleléssel, csókkal közelebb jutunk egymás lelkéhez, még egy enyhe pírt is sikerült a kedves arcára varázsolnom azzal, ahogyan emlékeztettem, hogy ő már látott kevés ruhában. Magától értetődő módon közölni akartam mindezt Leticiával, még ha nem is volt könnyű menet, de tudatni akartam a lányommal, hogy mi is a helyzet, hazugságok nélkül. Annyira azért tiszteletben tartottam a nő kívánságát, hogy a túszejtés körülményeit félretettem, és a lányom kérdése elől kitértem, hogy ezt majd a tanárnő fejti ki bővebben. Tehát a közös nyomozás.. Nem lehet mindig London, sem pedig Prága.. Ezúttal Franciaország, egy kicsiny falu, Le Sentier. Éjjelente lakók tünnek el, és már nem látják őket életben, csakis a csontjaik kerülnek elő, azokon is fűrészéles fogak nyoma. Mintha az emberünk még a csontot is megcsócsálná. Miután bestiáról van szó, a mágiamentes környezetbe mugli öltözékben kell mennünk, ezért Agnese-nek is igényeltem mugli igazolványt, az pedig magától értetődő, hogy még így is bűbájos, nem csupán a már jól megszokott köntösei helyett valami konzervatívan elegánsra van szükség.
- Kicsit sár van kint, de nem vészes. – Nyújtom a kezemet, ahogyan elé léptem, hogy kisegítsem az autóból. Biztosan furcsa lehet számára, hogy vezetni is tudok, de mint felkapaszkodott varázsló, tökéletesen ismerem a mugli nyomozás metodikáját. Rajtam öltöny van, ezúttal még a jól megszokott kalapot is mellőznöm kellett. A franciám tökéletes, erről a nő is megbizonyosodhatott már. Ám miután angol érdekeltségű áldozat is van, nem meglepő, ha a brit szigetekről küldenek egy nyomozópárost. A falu egy főutcából, és néhány piciny kisutcából áll. Terjengő köd szállt most le, a nyár ellenére itt igen nyirkos az időjárás. Az ember orrába furcsa illat nyomakodik, sikerül egy hatalmasat tüsszentenem. Koraeste van, szállásról is gondoskodnunk kell majd.

//És mivel az előző játékot te zártad, ezért ide offolom, amit gondolok.
Imádnivalóan tökéletes a hölgy minden porcikája, köszi hogy ilyet játszhatok veled. Embarassed szivecske //



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A nyomozás az aprómunkák sorozata.
Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Agnese & Philip - A csontevő

Vissza az elejére Go down

Agnese & Philip - A csontevő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-