Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Blake & Taly

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Blake & Taly 2016-07-30, 10:30

First topic message reminder :

###
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-05, 19:16



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]


Sose használtam az eszemet, illetve, de szoktam, csak keveset. Én inkább olyan vagyok, aki az ösztöneire és az érzéseire hallgat, nem pedig arra, amit az agya diktál. Ha ezt tenném, akkor nyilván én is a Hollóhátat erősíteném, de nem, én örülök, hogy nem oda kerültem, hogy én a szívem után megyek, hiszen nem mindig lehet logikusan gondolkodni. Valamikor muszáj megpróbálni a lehetetlent is, ami nekik nem szokott menni, mert elhiszik, hogy képtelenség és ez máris hátráltatja őket. A tesóm is sokszor visszariad valamitől csak azért, mert azt hiszi, hogy nem lehet véghezvinni az elképzelést, engem viszont nem érdekel és azért is megpróbálom és lám, máris bebizonyosodik, hogy mégsem olyan lehetetlen. Nem nagy dolog, csak ki kell kapcsolni az agyadat egy pillanatra és élni. De magyarázhatom én ezt bárkinek is abban a házban, úgyse értik meg.
-Jobb lábas vagyok. – mondom miközben értetlen képet vágok, amit nyilván nem fog tudni hová tenni, mert ezzel a válasszal ugyan meg nem érti, mit akarok. Pedig igazán egyszerű, mivel jobb lábas vagyok, így értelemszerűen azt használom, de kicsit balra húz a lábam, ő meg a bal szomszédunk, ezért rúgom folyton az ő kerítését, nem pedig a másikét, csak ha azt a lábamat edzem, de ma nem, ezért is történt az, hogy véletlenül pont az ő kertjükbe rúgtam, nem a másikéba. De ezt nem fogom így levezetni neki, mert úgyse értené. Plusz, nincs is kedvem, vagy megérti, vagy nem. Valószínűleg az utóbbi lesz, de akkor meg tudatlan marad, ami engem jelen esetben nem izgat.
-Bocsi, de a tesóm is mindig olvas, gyakran figyelmen kívül hagy és… emiatt rosszul reagálok erre. – Igen, nagyon zavaró tudott lenni, mikor beszélgetni akartam vele, de ő csak a lapokat bújta és nem is foglakozott velem. Meg én magam annyira nem bírom az olvasását. Ezért sem szeretem, ha valaki inkább ezt csinálja, mint bármi mást, most nem effektíve a fociról van szó, hanem mondjuk egy társalgásról, vagy bármiről. Az emberek sokkal érdekesebbek, mint azok a vacak kötetek. Az viszont engem is meglep, hogy bocsánatot kérek, általában csak a magamét szoktam mondani, nagyon nem izgat, hogy kint bátok meg, úgyis tudják, hogy milyen szórakozott és nem törődöm vagyok, most viszont Blake esetében jobbnak láttam így tenni, nem akartam megbántani, csak játszani egy kicsit.
-Tudom, valakinek sokkal fontosabb egy ruha, mint mondjuk a szórakozás. Te ezt el tudod képzelni? Én nem. – Gyanítom nem erre gondolt, de igyekeztem föltartani, hogy biztosan ne menjen el, beszélgetni akartam, illetve elűzni az unalmamat és ő volt rá a legjobb esélyem, ezért szórakozni kezdtem, ahogy szoktam, hátha elkezd nevetni, vagy minimum mosolyogni, de aztán nem így lett. Még mázlim volt, hogy az apja kiszólt neki és úgy döntött, hogy inkább velem van, így nem kell győzködnöm, vagy mást keresnem. Sokkal egyszerűbb, ha önként megy bele ebbe. Bár sejtelmem sincs, hogy milyen szérumot akar az apja tesztelni, vagy, hogy min dolgoznak, egyáltalán mi a munkája, de úgy voltam vele, hogy most még legalábbis biztosan nem kérdezem ezt meg, ha akarja majd elmondja, bár kétlem, hogy annyira szeretné.
-Olyan negatív vagy! Az én sziporkázó aurám is lassan összedől melletted. Gyerünk, legalább próbáld meg élvezni. – Nem tudom, hogyan állhat hozzá valaki ilyen negatívan valamihez, amit nem is ismer. Én olvastam már, nem tetszett annyira, bár szoktam, de nem sok mindent, tankönyvekből is csak a Legendás lényekről szólókat lapozgatom, mert azt szeretem. De ő gyanítom, azért nem tud focizni, mert még nem próbálta, pedig jó sport ez, csak kevés varázsló szereti, ők inkább a kviddicsért vannak oda, amit szintén megértek, hiszen én is játszottam, valóban nagyon klassz, de én más sportokat is kipróbáltam, amiket muglik űznek és ez tűnt a legjobbnak. Elvégre tehetségem is van hozzá, mikor elkezdtem még nem létezett lány csapat, csak fiú, így velük edzettem és ezért vagyok ilyen ügyes, meg erős.  Aztán magyarázni kezdek, hogy hátha nem tudja ezeket, gondoltam jobb, ha elmagyarázom.
-Ó nem, én nem Peyton vagyok, ő életem megkeserítőjével enyeleg. Én Taly vagyok, a bolondos Hugrás, aki nem mondható okosnak. – mondom, amíg ő szünetet tart és megpróbálja elkapnia a labdát, ami összejön, de azért van még mit javulnia… Aztán a kérdésén nagyokat pislogva meredek rá. Nem tudott volna előbb szólni? Én sem vagyok kegyetlen, nem várom el, hogy sérülten rúgja a labdát. Gyorsan a házba megyek, egyenesen a szobámba, matatok egy kicsit a holmijaim között és egy perc múlva ismét a kertben vagyok, egyik kezembe egy pár kapuskesztyű, másiban egy válltáska.
-Akkor válassz. Szeretnél kapuskodni, vagy menjünk el sétálni? Nem tudtam, ha mondod, akkor nem kényszerítelek focizásra, akkor le is ülhettünk volna szimplán beszélgetni, vagy ha akarsz, akkor visszamehetsz az apádhoz. – Nem tudom, hogy neki mi lenne jó, számomra lényegtelen, már visszakaptam a labdámat, ha akar, akkor nyugodtan elmehet, vagy nem is muszáj játszanunk, nekem a beszélgetés is jó, csak annyira vágyok arra, hogy csináljunk valamit. Talán most látszik, hogy nincs jó kedvem, de nem hiszem, hogy észrevenné, hiszen nem is ismer, nem tudhatja, hogy ez nálam nem normális.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 71

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-04, 20:49

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Magamhoz képest azért egészen visszafogottan szólok rá a labda téma miatt. Azért még mindig idegesít, hogy a kerítést használja, elmehetett volna valami pályára is vagy parkba és akkor nem nekem kell hallgatnom az ütemes dobolást. Nem is tudom, hogy a testvére hogyan viseli el, ha jól tudom velem jár egy házba és sokkal komolyabb, épp e miatt számomra szimpatikusabb lány is. Sose viseltem jól az ilyen bohókás teremtéseket, jó eséllyel valahol az irigység is bennem van, hiszen nekem nem sok lehetőségem volt ilyenné válni. Valószínűleg az ő családja jóval értelmesebb az enyémnél.
- Akkor... mi lenne, ha a másik szomszédét használnád? Az nem jó? - lehet, hogy túl kicsi, vagy onnan már többször szóltak, vagy arra nincs kerítés? Mintha minden áron minket akarna szórakoztatni ezzel, csak legalább arra figyelhetne, hogy a labda ne essen át, mert így duplán zavar az olvasásban, meg úgy általában a létezésben is. Erre még abba is beleköt, hogy olvasok, mintha az olyan rémes lenne.
- Tudod a könyvekből illemet is lehet tanulni, például azt hogy nem illik leszólni ilyen nyíltan más hobbiját. - enyhén szólva is kioktató hangnemben emelem meg a szemöldökömet. Ne hogy már úgy gondolja, hogy csak az lehet a jó, amit ő csinál, minden más pedig rémes és unalmas. Ha én olvasni szeretek, mint a testvére, akkor az miért olyan rettenetes dolog? Én se szólom le a sportját, maximum én nem űzöm, neki se kötelező könyvet olvasni.
- Pedig elhiheted, nem mindenkinek ugyanaz a fontos. - megvonom a vállamat és szívem szerint már köszönnék is el tőle a helyett, hogy ezt folytatjuk tovább. Nem akarom én meggyőzni az olvasás remekségéről, ahogyan fordítva sincs értelme annak, hogy ő győzködni próbál engem minden áron. Fogadja el, hogy én mást szeretek csinálni és kész, és ne rugdalja át a labdát, én se olvasok fennhangon. Mégis úgy fest, hogy még mindig ő a kisebbik rossz. Inkább a foci, mint az apám, mert azzal nem járok jól, ha vele kell bármit is csinálnom, ez sajnos teljesen biztos. A szérum sem érdekel, sőt a szérum érdekel a legkevésbé.
- Gondolom, hogy nem bonyolult, csak engem nem érdekel különösebben. - és ennek ellenére mégis becsuktam magam mögött az ajtót, pedig sokkal szívesebben olvasnék főleg, hogy nem odázhatom el sokáig a dolgot, kénytelen leszek majd visszamenni az apámhoz, legkésőbb este... nincs mit tenni, de mégis jobbnak tűnt legalább az időt húzni egy kicsit. Végül persze csak odaadom neki a labdát, de az túlzás hogy nagy érdeklődéssel figyelném a magyarázatot. Ismerem én az elméletét... hellyel-közzel, csak a gyakorlat nem érdekel különösebben, még most sem.
- Oké... akkor most jön a kulcskérdés okoska... - kis szünetet tartok és fogjuk rá, hogy elkapom a lábammal a labdát, bár látszik rajtam, hogy nem valami tökéletes az a mozdulat. - Mi van akkor, ha az akit meg akarsz tanulni az egyik lábát nem tudja megfelelőképpen használni? - nem annyira gúnyos a hangom, de azért érezhető belőle egy leheletnyi cinizmus. Gondolom nem sokszor figyelt még oda rám jobban, mert folyton focizik, meg bohókázik helyette, pedig ha megtette volna, akkor láthatta volna azt is, hogy sántítok az egyik lábamra és éppenséggel nem jó kedvemből. Kész csoda, hogy nem bottal járok, szóval elég nehézkes lenne profi labdarúgó mutatványokat véghez vinnem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-02, 12:39



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem tagadom, majdnem meghaltam az unalomtól, de mégis mi mást vár tőlem az ember? Nagyjából, ha csak a fenekemen ülök, és nem csinálok semmit, akkor vagy csoki-rohamot kapok, vagy megőrülök és olyankor szinte közveszélyessé válok. Na nem úgy, hogy mindenkit megverek, csak mint például most is, hogy átrúgom a labdát a szomszédba, de nem akartam, igazán nem. Főleg mert a szomszédunkat nem úgy ismerem, hogy annyira repesne az örömtől, hogy átrepült hozzá. Még ha kint is van a kertben, akkor is fix, hogy meghallotta már, ahogyan rugdosom a kerítést, és ahogy átpattant hozzá. De ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor valóban nem állt szándékomban ezt tenni, megvoltam én a kis müzlimmel meg a lasztimmal, az más kérdés, hogy dühből átment hozzá. Ha tehettem volna visszacsináltam volna, de sajnos még nem vagyok képes az időben utazni, így fognom kellett magamat és átsétáltam, majd kopogtattam az ajtón, azt várva, hogy talán nincsenek is itthon, de persze nekem nincs ekkora mázlim. Mégis egy mosolyt erőltettem magamra, úgy kezdtem bele a beszédbe. A stílusa nem éppen kedves, de én csak vigyorogva forgatom a szemeimet.
-Valamit csak kell csinálni és kapu híján, maradt a kerítés.  – Persze, hogy tisztában vagyok vele, hogy átesett hozzájuk, azért én sem vagyok egy éppen ostoba alkat, csak szórakozott, ezért nem tűnhetek okosnak, de ez van. Nekem is van eszem, csak éppen nem mindig használom. Az meg, hogy véletlenül átpattant nem az én hibám, hanem akkor már inkább a kerítésé, hogy nem elég magas. Bár olyan szempontból igaza van, hogy akár a parkba is mehettem volna, de ott meg tök gáz egyedül rugdalni a labdát, minimum egy fő kéne még hozzá, de nekem most senkim sincs sajnos. Megkérhetnék valakit esetleg az évfolyamból, hogy jöjjön át, de annyira lusta vagyok levelet írni, aztán meg elküldeni a baglyot, hogy egy hétig várjak a válaszra. Türelmetlen vagyok na! Bár nem értem, hogy akkor miért a Hugrabugba kaptam helyet, bár lehet a bolondosságom miatt. Meg, mert apu is oda járt. Anyu meg a Hollóhátba, így lényegében érthető, hogy a tesóm miért került oda, meg ő okos is.
-Minden kék olvas? Jó ég, egyszer lerakhatnátok a könyvet és csinálhatnátok mást is. Létezik olyan csodás tevékenység, hogy sport, vagy séta. Nálatok erre nem gondolnak, vagy azt istenítik, akik a fél életét vacak papírlapok mellett tölti? – Nem, nem bántásnak szántam, nekem egyszerűen ez a véleményem erről, a tesóm is folyamatosan csak bújja a köteteket, én meg alig bírom elrángatni valahová, hogy egy kicsit kimozduljon. Nem arról van szó, én is szoktam olvasni képregényeket, de én ha véletlenül bent ülök a házba akkor inkább rajzolok.
-Miért, azt hitted viccelek? Amúgy igazad van, főleg szórakozni szoktam csak az emberekkel, mert elég bolondos vagyok, tudod, de most tényleg szeretnék veled focizni, vagy sétálni, nekem mindegy csak könyörgök, csináljunk valamit, úgy unatkozom, és nem hiszem el, hogy te nem szoktál néha felállni a könyv mellől és nem vágysz valami másra. – Igen, tudom, én vagyok az, aki csak poénkodik és nem lehet komolyan venni, mert nem szokása annak lenni, de most tényleg majdnem meghaltam az unalomtól egyedül, szükségem volt a társaságra, ő pedig pont itt volt, szóval gondoltam megkérdezem. Mondjuk, úgyis addig lógnék rajta, amíg igent nem mond. Már éppen kezdtem volna bele a kérlelésbe, mikor meghallottam, gondolom az apját bentről. Milyen szérum? Konkrétan mi is az apja? De ez ebben a pillanatban nem volt lényeges, csak a fiút bámultam, bár már nem mosolyogtam, ami tőlem furcsa, mert ilyenkor is tudnék, de most valahogy nem jött össze. Aztán csak annyit látok, hogy lerakja a könyvét, egy pillanatra azt hiszem, hogy nem is akar velem focizni, de szerencsére mégiscsak úgy döntött, hogy átjön és ismét megjelent a vigyor az arcomon és már kedvem lenne ugrálni, de ő odébb hesseget így gyorsan odébb lépek. Csak utána kezdek el szökdécselni örömömben.
-Az nem baj, majd megtanítalak. Igazán nem bonyolult belerúgni egy labdába.  – mondom nevetve, majd kinyújtom a kezemet, hogy elkérjem tőle a labdát. Normálisan biztos kikaptam volna, de nem akarom, hogy rossz tapasztalata legyen ezzel, meg gyanítom, ő nem tűrné el, ha olyan lennék, mint általában így megpróbálok picit normálisabb lenni. Amint visszaadta, kicsit arrébb megyek tőle és lerakom a földre. Párat dekázok vele, majd belefejelek, persze csak azért, hogy húzzam az agyát, majd ismét a földre ejtem. –Szóval, kezdem az elején, és amit tudsz, akkor majd úgyis mondod és átlépjük. Három féle rúgás van, a belső, amit a lábunk belső felével rúgunk, ezt többnyire passzolásra használjuk, vagy ha olyan helyzet van, akkor gólt is rúghatunk vele. A külső, amit a lábunk külső felével rúgunk, ez inkább a cselezésekben vesz részt, de ugyanúgy tudunk vele passzolni is ha nagyon kell. És végül a csőr, amit a lábfejünkkel rúgunk, ezt nem nagyon használjuk, igazából szerintem semmi értelme, hacsak nem akarod kirúgni a pályáról a labdát.  – kezdem el magyarázni és közben végig mutatom neki, hogy a lábam melyik részéről beszélek. Tényleg nem bonyolult, neki elég, ha a belsővel meg tanul rúgni. Végül, hogy megmutassam hogyan is néz ez ki, odarúgtam neki, nem erősen, csak annyira, hogy éppen meg kelljen állítania. Remélem, azt azért tudja, hogyan kell, bár ha nem, az sem gond, elmagyarázom én azt is neki. Valahol olyan jó érzés, hogy én taníthatok neki valamit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 71

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-01, 19:40

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Komolyan kezd az idegeimre menni. Nem értem, hogy miért nem képes nyugton maradni és... csendben! Van, aki itt olvasna és úgy nem lehet, hogy folyamatosan a pattogást kell hallgatnom, ahogyan a labda a falnak, vagy épp a kerítésnek ütközik újra és újra és újra... Szerintem direkt csinálja és csak arra vár, hogy mikor szólok át, hogy fejezze már be , hogy ne unatkozzon annyira. Pedig csak fognia kellene egy könyvet és leülni nyugodtan. Nem értem, hogy egyesek hogyan képesek ilyen mértékű izgágaságra. Talán reggel túlságosan sok kávét ivott és e miatt nem hajlandó leülni a hátsójára és végre nyugton maradni. Legalább egy fél órára. Mit nem adnék egy nyugodt fél óráért!
Az egész megkoronázásaként majdnem a frászt hozza rám, amikor tőlem talán csak pár centire érkezik meg a labda. Na ennyit a nyugodt olvasásról és a fél órámról, bár ha nem adom vissza a labdát... Áh, biztos, hogy van neki másik és kétlem, hogy ne akarna átjönni, hogy visszakérje, akkor meg úgy se áll le, ha direkt nem hallom meg, hogy kopogtat. Sehogy se jöhetek ki ebből jól igaz? Lazán forgatom a szememet és végül sóhajtva állok fel, amikor meghallom a várt kopogtatást. A könyvemet az egyik kezembe veszem, a labdát pedig a másikkal veszem fel és indulok meg az ajtó felé. Nem is értem miért van egy ajtónk a szomszéd kertbe... bár biztosan már gyerekkorában is átdobálta a labdákat az ikrével együtt és ezért találta ki az apám ezt a megoldást, így nem kell folyton visszadobálni. Nem is értem, hogy ő ezt miért tűri, bár gondolom mert bent van és az dolgozószobája kellően hangszigetelt. Legszívesebben a lány kezébe nyomnám a labdát és kész, de persze hogy nem bírja ki kérdezgetés nélkül. Egyértelmű... unatkozik.
- Szia! Mintha nem tudnád pontosan, hogy átesett, hiszen folyamatosan a kerítést rugdalod. - rosszallóan szökik fel a szemöldököm. Mégis mit kellene mondanom arra, hogy hogy telik a nyár? Fárasztó úgy, hogy nem hagy nyugodtan a kertben lenni és azt ne mondja nekem senki, hogy én is levédhetem a szobámat bűbájjal, hiszen nyár van, ilyenkor néha nap még én is vágyom rá, hogy kiüljek egy kicsit, persze szigorúan az árnyékba. De nem akarok közben a miatt aggódni, hogy mikor talál fejen egy labda.
- Jól... kösz, gondoltam olvasnék egy kicsit nyu... - nyugodtan, de hát a fene se tud végig mondani egy mondatot, ha egyszer ő folyamatosan beszél. Elképedve pillantok rá a kérdést hallva. A labdát is egyértelműen úgy tartottam, mint aki kb. soha csinált még ilyet, nem hogy focizzon is vele és az arcomon is látszik jól, hogy magát a kérdést is képtelenségnek gondolom.
- Szóval ez egy komoly kérdés, mert unatkozol. - és tényleg nem viccel, ami azért úgy istenesen meglep, az elején biztos voltam benne, hogy ilyen jópofizás szintű kérdés volt csak, de úgy fest, hogy nem... tényleg komolyan gondolta, bármennyire is hihetetlennek tűnik ez számomra. - Bocs, de nem igazán értek a... - na ebben a pillanatban hallom meg az apám hangját bentről. Jó eséllyel csak a dolgozó szoba ajtaját nyitja ki, annyira lusta, hogy ide is jöjjön és körülnézzen. Jól láthatóan szinte behúzom a fejemet a vállaim közé, amikor meghallom az erőteljes mély baritont.
- Blake! Készen vagyok, ha itthon vagy kipróbálhatjuk a szert! - a ház felé pillantok épp csak egy másodpercre, aztán nem sokat hezitálva, egyet lépek csak vissza, hogy a könyvemet az asztalra ejtsem, bár mintha még ezt is óvatosan és halkan tenném, csak aztán lépek Taly felé, kicsit sürgetőn hessegetve előre, hogy behúzzam magam mögött az ajtót. - Előre szólok, hogy nem tudok focizni. - a két rossz közül talán még mindig ez az idegesítő lány a jobb, mint az apám szérumai, meg kísérletei. Nem akarok többet, bőven elég volt a legjobb kis ötlete, aminek hála még a mai napig is sántítok. Nem véletlenül nem vagyok valami nagy sportrajongó. Csak azért nem járok bottal, mert nem lett mélyebb a seb és mert rendszeresen iszom fájdalomcsillapító bájitalokat. Ezek nélkül valószínűleg minimum bottal kellene járnom.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-07-30, 10:30



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nyár van végre és természetesen semmi másra nem vágyok jobban, mint arra, hogy a tesómmal sétáljuk, mellette pedig a kedvenc mogyorós csokimat egyem. Egészen rákattantam az ízére. Olyan finom puha, mégis ropogós. Tökéletes kombináció. Olyan, mint én! Kemény, de mégis lágy és kedves. Rendben, az utóbbi csak néha igaz. De tudok aranyos is lenni, csak nem mindig tűnik fel az embereknek. Például, mikor rúgjuk a labdát és bénázik, akkor persze, hogy kinevetem, ez csak természetes, hiszen én mindig nevetek. Majdnem mindig, most már ez is változott. Pontosan azért, amiért ma nem is tudom megvalósítani a terveimet. Peyton hülye pasija miatt, aki valamiért vele szeretné tölteni az időt. Oké, én hoztam össze őket, de ez nem azt jelenti, hogy vele kell lennie. Kapásból az én tesóm, nekem kéne együtt lenni vele. De nem, inkább őt választja. Mondhatom, szép.
Így most csak egyedül dekázok a kertben, kezemben egy müzli szelet, amibe néha beleharapok. Nem csokoládé, de legalább édes. Egyedül viszont annyira nem jó játszani. Régebben ezzel is meg lettem volna, de most már annyira nem. Most még csak nem is vigyorgok. Idegesítő tud lenni. Azt mondták a barátnőim, hogy én is szedjek föl valakit. De kit? Ki olyan ember, aki képes lenne elviselni a baromságaimmal, a rohamaimmal és az állandó mosolyommal? Szerintem nagyjából senki. Egy idő után úgyis begolyóznak tőlem, ha meg nem csinálom ezeket, akkor tudják, hogy baj van és érdekel valami, vagy szomorú vagyok, ami gyengeség részemről. Nem, engem nem így ismernek. A háztársaimnak is mindig csak a vidám felemet mutatom mostanában, pedig nem volt erre szükség, hiszen olyan voltam, akit senki sem tud megbántani, mert nem érdekli mások véleménye. És most sem, csak a testvérem tud egyedül ártani nekem és tudom, hogy nem direkt, valahol megértem, hogy fontos neki a kapcsolata, de engem meg zavar, hogy egyedül maradtam.
Egyre nagyobbakat rúgok a labdába, végül egy akkorát bikázok bele, hogy átrepül a szomszédba. Hoppá! Ezt nem így akartam. Szépen lassan átsétálok a szomszédba, remélhetőleg nincs ott senki, így könnyen vissza tudom szerezni. Finoman kopogtatok a kerítés ajtón és megvárom, hogy valaki kinyissa. Viszont nincs szerencsém, Blake ott van a kertben, a srác, akivel egy iskolába járunk, ráadásul a nővérem, szak, évfolyam és háztársa. Pazar. Úgy alapból nem bírom az okoskodókat, de mellette nőttem fel, úgymond, hiszen itt lakik a mellettünk lévő házban, így róla nem ítélkezem csak a háza miatt. Mosolyt erőltetek az arcomra, majd úgy szólalok meg. -  Szia Blake! Mond, nem esett be ide egy labda totál véletlenül? – kérdezem vigyorogva, bár nem az a fülig érő fajta tükröződik, csak a kedves aranyos. Nem tudom, hogy pontosan milyen is ő, szoktam látni a suliba, de nagyjából ennyi, szinte sose beszélünk. -  Amúgy mi újság? Hogy telik a nyár?  – érdeklődöm tovább, hátha van kedve beszélgetni, elvégre ő is biztosan unatkozik, vagy nem, nem tudom, de annak mindenki örül, ha érdeklődnek utána, vagyis én biztosan, lehet ő nem. Nekem viszont jelenleg szükségem volt a társaságra és ő pont itt volt, meg amúgy is vissza kéne kapnom a labdámat, bár ha nem ide esett, akkor is van másik. -  Van kedved esetleg focizni? – teszem föl a merész kérdést, amire az esetek kilencven százalékában nem a válasz, de hátha nála más lesz. -  Átmehetnénk hozzánk, vagy egy parkba vagy… sétálhatnánk is, esetleg beszélgethetnénk, vagy valami. Bocsi, de nagyon unatkozom, a nővérem nincs itthon és jólesne a társaság, veled meg amúgy sem beszélek sokat, pedig már mióta is? Mindegy, évek óta szomszédok vagyunk. Na mit szólsz? – És most villantom a már jól megszokott vigyort, amit mindenki ismer és szeret. Persze ha éppen nem rosszat csináltam. Akkor kevésbé díjazzák.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Blake & Taly 2016-07-30, 10:30

###
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly

Vissza az elejére Go down

Blake & Taly

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-