Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:20
Alicia Geller

ϟ Ninon Delacroix
  Yesterday at 14:23
Ninon Delacroix

ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 14:07
Cody Armstrong

ϟ Zeneajánló
  Yesterday at 10:57
Audrey Jensen


ϟ Nox Djarum
  Yesterday at 10:50
Megan Smith
A hónap posztolói
Graves Matlock
 
Cody Armstrong
 
Georgiana Findley
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Elijah Crowfield
 
Luna Lovegood
 
Calista Merrick
 
Seraphin McCaine
 
Statisztika

Összesen 564 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: River

Jelenleg összesen 32842 hozzászólás olvasható. in 3070 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Blake & Taly

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-12-04, 17:40

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Valahogy sejtem, hogy nem én vagyok az első, akit idegesít a viselkedése. Olyan szinten nyomul és erősködik minden miatt, mintha minimum életcélja lenne, hogy megváltoztasson, meg persze a gondolkodásomat is, csak nem értem, hogy miért olyan fontos ez. Simán tovább léphetne és annyiban hagyhatná a dolgot, de nem, még nyúlkál is, ami persze először annyira meglep, hogy nem húzódom el, de aztán azért kiváltja a megfelelő reakciót, a szám nem marad úgy, inkább még hátrébb hőkölök, amikor végül visszahúzza a kezét.
- Ezt inkább máskor ne csináld... nem így működik. - rázom meg végül a fejemet. Nem tetszik a dolog és nem hiszek, hogy el tudná érni, hogy másképp gondolkozzam erről. Nem, jó lenne, ha szépen békén hagyna és persze, ha nyugton, mert ez az egész nagyon nem tetszik. Talán rossz döntés volt eljönnöm? A jó ég tudja, apámmal se járok jól, azzal is tisztában vagyok, de hogy az itt létem jó döntés volt-e... na ezt sem tudom igazán eldönteni. Erre a Mikulás témával csak rátesz egy lapáttal. Ilyen korban tényleg létezik még olyan, aki hisz a Mikulásban?
- Aha persze... szenet pakol majd a csizmámba, mintha eddig olyan sok mindent hozott volna. - csak a szememet forgatom, mert nehezen hiszem el, hogy ő tényleg hisz ebben. Olyan lehetetlennek tűnik, mert a Mikulás nem létezik, gyerekkorom óta tudom. Anya még próbálkozott ilyesmivel, de hamar rájöttem, hogy az egész csak szülői átverés semmi több, főleg miután csak ketten maradtunk apával. Ő gyorsan eloszlatja a rózsaszín ködöt, ha Taly pár órát töltene csak a közelében azonnal elmúlna ez a fene nagy jó kedve. - Eddig azon voltam, de úgy fest még ebben se vagyok jó. - szökik fel kissé a szemöldököm, mert azért lássuk be sikerült kissé elvennem a kedvét végül, szóval ha azt vesszük, akkor végül a küldetés teljesítésre került. Nem számít, igazából nem akarok megfelelni neki és nem is akarom azt tenni, amivel aztán neki lesz igaza, vagy nekem, teljesen mindegy.
- Lehet, hogy nincs is rá szükségem, tudod van akinek úgy jó, ahogy van. - persze ez nem igaz, senkinek se jó egyedül, ahogyan nekem sem, de könnyebb ezt mondani, mert nem hiszek abban, hogy valaha is meg fog változni az életem, akkor is, ha ő annyira szeretné, ha más lenne, bár még mindig nem értem, hogy ez neki miért olyan fontos. - Menjünk, a végén még belelovalod magad, hogy meg tudod változtatni az életemet. - rázom meg végül a fejemet sóhajtva. A kezét azért elfogadom, elég nehézkes felállnom, leülni könnyebb, abban segít a gravitáció. Aztán már menet közben támaszkodhatom a botra, az már nem jelent gondot.

//Köszönöm szépen a játékot! Remek volt, bár tudom Blake nagyon nehéz eset, de Taly elég kitartó Very Happy//

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-11-26, 16:47



Blake& Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Néha elgondolkodom, hogy azok, akik nem mosolyognak sose, azoknak mi olyan problémájuk lehet,a mi miatt ez lehetséges. Hiányoznának a nevető izmaik? Van ilyen? Tuti, hogy van, hogyan másképp mosolyognának különben az emberek? Bár szerintem én extra mennyiséget örököltem, vagy valami gén hibám lehet, mert ennyit vigyorogni egyfolytában képtelenség lenne. Biztos az az oka, hogy már kicsi koromban edzetté váltak, annyira vidám voltam már akkor is. Mintha a tesómmal a két véglet lennénk. Ő is tud nevetni, nem erről van szó, de azért én mégiscsak a bolondosabb és vidámabb vagyok.  Talán adnom kéne a fiúnak ezekből az izmokból, hogy tudja milyen érzés, mert szerintem neki nincsenek, vagy elhaltak, vagy én nem tudom. Ó, ha tudná pedig, hogy milyen jó érzés!
-Nem te vagy az első. – mondom nevetve, majd ismét közelebb húzódok hozzá és feltolom a szája két szélét. – Most maradj így egy picit. – Tudom, hogy úgysem fog engedelmeskedni, de ha ő nem, hát én sem fogok engedni. Tanulja meg, hogy kompromisszumokat kell kötni. Ha egy picit legalább vigyorogna, akkor én sem nyaggatnám folyamatosan. Nem olyan nagy dolog az, amit kérek, így igazán lehetne annyira cuki, hogy egy kicsit enged ebből a morcos stílusból, hogy legalább nekem jó kedvem legyen. Bár amúgy is az szokott lenni, de nagyon feldobná a napom, ha ő is megtapasztalná, milyen, ha az ember szája felfelé görbül, nem pedig lefelé.
-Sőt, szenet fogsz kapni. Nem szeretnéd, hogy ez megtörténjen igaz? Szóval csak vidáman nagy mosolyt! – A Mikulás tudja, hogy ki az, aki rossz, és bár nem hiszem, hogy ő az lenne, de igazán a jók közé sem tartozik. Ők legalább vigyorognak. Gondolom ő nem hisz benne, de én igen. Szóval drága Mikulás én már most tudom, mit kérek karácsonyra. Add, hogy Blakenek egy csodás ünnepe legyen és együtt tudjunk nevetni! Nem kérem az új focilabdámat sem, meg a törpegolymók is ráér, ha ez teljesül. – Hmmm… akkor te meg adj negatív gondolkodást. Na? Ehhez mit szólsz? – Persze nem fog összejönni neki, de azért egy próbát megér, meg így talán az ő lelke is megnyugszik. Kihívás elé állítom majd, és ha ezt végig tudja csinálni, akkor már mondhatom neki, hogy benne is akarási vágy, csak nem pont az iránt, ami iránt kéne.
Tudom, hogy furcsa vagyok, ezt sokszor megkapom, de gyakran olyan bántóan tudják mondani, mintha rossz lenne, hogy nem vagyok átlagos. De az, unalmas. Mármint, kellenek olyan emberek, akik szinte egyformák, nem kell mindenkinek különböznie a másiktól, mert az megint csak rémes lenne, de igenis kellenek olyan emberek, akik bolondosak, fel tudják dobni az ember napját, és akik nem úgy viselkednek, mint bárki más. Nélkülünk minden csak szürke, mi vagyunk az élet színes foltjai. Blake is lehetne egy ilyen színes folt, ha hagyná, hogy megmutassam milyen. De ő inkább marad a hétköznapi szürkeségben, sodródik az árral, remélve, hogy jó felé viszi őt az élet folyója.
-Akkor sose találod meg a boldogságot. – Az ember társasági lény, nem lehet mindig egyedül, hiába akarja. Egy idő után muszáj lesz találnia valakit, szükségét fogja érezni, ha pedig nem jön össze neki, akkor meg fog őrülni, vagy jobbik esetben csak szomorú lesz. De azért odanyújtja nekem a zacskót, amire én csak nevetni kezdek, ez is jobb, mint a semmi, majd megölelem. Éreztem, ahogyan megfeszül, de nem zavart, meg az sem, hogy nem ölelt vissza, nem vártam más reakciót tőle. Nem sokan fejezhetik ki azt, hogy mennyire kedvelik, ezért is lehet különös ez neki, de én azért örülök, hogy itt van velem, hiába bántott meg az előbb. Nem lehetünk mindig boldogok, ezt én is tudom, de én azért igyekszem annak lenni, hogy legalább másoknak mosolyt csaljak ezzel az arcukra. – De… Rendben, ha szeretnél, hazamehetünk. – állok fel, majd neki is segítő kezet nyújtok, hátha így könnyebb felállni neki. Nem ellenkezek azzal, hogy vissza akar menni, bár ha olyan az apja, amilyen, akkor én nem szívesen engedném, de az ő döntése.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyogj és
minden szebb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-11-07, 11:13

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Fura egy lány, a kitartása egyenesen fárasztó. Ha nem lenne az apám és a kísérletei, biztos, hogy inkább otthon maradtam volna, de nincs mit tenni, ez még mindig jobb így, mintha odahaza, még ha tény is, hogy felettébb fárasztó a folyamatos lelkesedése és az, ahogyan próbál meggyőzni arról, hogy én is legyek ugyanolyan lelkes, pedig nem vagyok az, sőt nem is igen leszek. Én és a lelkesedés... ha el tudja érni nálam valaha is, hogy nevessek, akkor igazán nagy gratuláció jár neki. Már nem is igen emlékszem rá, hogy mikor csináltam ilyet úgy igazán őszintén. Talán, amikor még anya élet, akkor se túl gyakran, de ő el tudta érni nálam, aztán szépen ennek is vége szakadt, amikor meghalt.
- Érzek, azt érzem, hogy kezdesz... idegesíteni. - nem, mosolyt azt nem ér el nálam, sőt nevetést még annyira sem, a számat viszont látványosan elhúzom, amikor tovább erősködik, sőt még közelebb is hajol, én pedig eleve nem kezelem jól mások közelségét, ő ellenben egyenesen belemászik az aurámba. Nem csoda, ha ösztönösen hátrébb is húzódom, nehogy a végén még megforduljon valami olyan a fejében, hogy ő akarjon tényleg a szám sarkába mosolyt erőltetni. Remélem azzal tisztában van, hogy ha ő húzná fel a szám sarkát, az azért nem mondható igazán mosolynak, tehát nem érne el vele semmit, nem érdemes hát kipróbálni sem.
- Hű, akkor nem kapok ajándékot? - szkeptikusan szökik fel a szemöldököm. Szóval komoly hisz a Mikluásban? Az ilyesmit nem növi ki az ember úgy kb. öt éves korában? Van, akinél eltart egy egész kicsit tovább, na de eddig? Az ajándékok meg... én amúgy se szoktam kapni, úgyhogy nem kifejezetten ijedek meg, hogy a Mikulás ne adj isten kifelejt a listájáról, ha nem mosolygok. Mintha egyébként nem így lenne minden évben. Na persze... még hogy Mikulás. - Az a baj, hogy benned nem csak némi pozitív gondolkodás van... túl sok. - olyan ragadós és cukormázas és most épp hozzám ragad. Jesszus, csukva kellett volna hagynom azt az ajtót és akkor most béke lenne és nyugalom. Helyette már előre látom, hogy nem fog leszállni rólam, akármit is teszek és ez finoman szólva is ijesztő.
- Oké igen, mint te. - bököm ki végül, ha már így ki akarja húzni belőlem, de azt én is érzem, hogy sikerült megfagyasztani a levegőt körülöttünk, pedig nyár van. Kész csoda, hogy nem kezd el sírni, azzal biztos, hogy végképp nem tudnék mit kezdeni, láthatóan ez a helyzet is kényelmetlenül érint, hogy ilyen csendben van és leült az út szélére, pedig én aztán nem fogom kiengesztelni, vagy bocsánatot kérni. Mondtam, hogy ne akarjon velem lógni, ő volt az, aki minden áron erőltette és nem hagyott békén az istennek sem igaz? Akkor nem az én hibám.
- És, ha nem akarom, hogy kedvesebbek legyenek? - na igen, nekem ez nem számít. Ha jól sejtem, ők sokkal inkább kapcsolat függő, de nekem aztán cseppet sem fontos, hogy ki kedves velem és ki nem... akármit is mond, vagy hangoztat folyton. Én eddig is megvoltam egyedül, ő erőlteti ezt az egészet. Végül azért mégis odanyújtom neki a cukros zacskót, mert valószínűleg haza kellene mennem, no meg nem akarok addig eljutni, hogy sírjon... na azt nem. Hamar rájövök persze, hogy hiba volt. A nevetés még nem gond, de az a pillanatnyi ölelés... érezheti, hogy milyen feszült leszek tőle, szinte megdermedek, amíg el nem enged és persze vissza sem ölelek, csak visszahúzom a zacskót magamhoz és bután nézek magam elé. - Azt hiszem haza kéne mennem, úgy se... úszom meg. - bököm ki végül, semmit sem reagálva a szavaira. Így is sok idő eltelt, az apám dühös lesz és ha dühös akkor csak még kiállhatatlanabb, mint általában. Sok jót nem várhatok tőle olyankor, vagyis olyankor még annyira sem. Igen, talán jobb lenne hazamennem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-11-03, 16:54



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem mindig lehet minden szép és jó, látom a tesómon is, a háztársaimon is, de ezért kellenek olyan emberek, mint én, hogy legalább egy kis időre azt érezzék, hogy minden rendben van az életükben, hogy most tényleg nem vehetik el a boldogságukat. De úgy fest, hogy ő nagyon beleragadt a szomorúság ragadós hálójába. Eskü én érzem magamat rosszul emiatt, elvégre annyira rémes, hogy ilyen. Mármint a lába, de ha az még nem is, akkor az, hogy milyen az apja vele, hogy mennyire nem akar javítani a saját helyzetén, kiborító, hogy mennyire nem próbálkozik.
-Akkor legalább csak egy kis vigyort. Gyerünk már! Nem vagy te robot, hogy ne érezz semmit. Kérlek Blake egy kis görbület is elég nekem. – Hajolok közelebb hozzá és addig fogom bámulni, amíg nem próbálkozik meg legalább valami hasonlóval, ha kell, akkor felnyomom neki én a szája két szélét, hogy érezze, milyen is az, mikor mosolyog. Menni fog ez neki is, csak egy kis löket kell neki, először az apró mosoly is elég, aztán az úgyis nőni fog, végül pedig csak sikerül majd elérnem azt a nevetést is. Nem telik majd sok időbe, ebbe biztos vagyok, csak kitartónak kell lenni.
-A Mikulás igenis létezik és felkerülsz a rosszak listájára, ha nem lát mosolyogni decemberig. – nyújtom ki rá a nyelvem. Igenis létezik a télapó, akár hiszi, akár nem. Én minden évben kapom tőle csokit, mert mindig jó vagyok, szóval léteznie kell. – Egyébként én inkább pesszimistának neveznélek, mint realistának, szóval ezért is kell veled lennem, hogy némi pozitív gondolkodást átadjak. – Nehéz lesz engem leráznia, sőt szinte lehetetlen, az iskolába is könnyedén fogok tudni vele találkozni, csak annyi lesz a dolgom, hogy Peytonként besurranjak a Hollóhát klubhelyiségébe, aztán már beszélgethetünk is. Vajon… ha a tesóm lennék, akkor könnyebben lennék rá hatással? Akkor lehetséges lenne, hogy hallgatna rám, mert egy háztársa lennék, nem pedig csak a lány szomszédból, aki tiszta dilis? Furcsa ezen gondolkodni, de talán ő jobban értékelné, ha egy hozzá hasonlóan okossal beszélgetne, nem pedig egy bolond Hugrabugossal. Furcsa ez a sztereotípia, de sajnos nagyon előítéletesek velünk szembe, így simán el tudom képzelni, hogy igazából ez a baja velem… de lényegtelen, majd megtanulja, hogy én sem vagyok idióta, nem fogok a tesomként változtatni rajta, az olyan, mintha feladnám magamat.
-Mint én igaz? – Hallom, hogy mit mond, nem vagyok süket és nagyjából sejtem, hogy nincs túl jó véleménnyel rólam, de majd lesz, csak kicsit nyitottabbnak kell lennie. Hát ártottam én neki valaha? Nem, vagyis igazán nem kéne ilyennek lennie, de nem baj, majd ráébresztem én a valóságra, csak kell egy terv, meg némi idő, amíg ez összejön. A csoki-rohamról meg nem kívánok vitát nyitni, elvileg nem sok olyan van, mint én, de előfordulhatnak hozzám hasonlók, a dokik azonban semmit sem tudtak mondani, mert nem vagyok cukorbeteg, vagyis nem értik mi történik velem ilyenkor. – Meg kéne tanulnod pedig, akkor kedvesebbek lesznek veled. – Ha azt akarod, hogy úgy bánjanak, ahogy szeretnéd, akkor neked is úgy kell a többiekkel. Ez egy régi mondás, ami eléggé igaz, mert mindenki azt kapja, amit megérdemel. Azért csak várok, hátha elő tud rukkolni valamivel. Meglepődve figyelem, hogy a savanyú cukros zacskót nyújtja felém, egy percig értetlenül nézek rá, majd nevetni kezdek és kiveszek egyet. – Köszönöm. – mondom, majd beveszem a számba. Almás, az egyik kedvencem. A következő pillanatban megölelem, de nem hosszú időre, éppen csak egy pillanatra. – Bocsi, hogy nagyon azt akarom, hogy megváltozz, és amiért nem értem, miért nem tudsz változtatni a helyzeteden, de hidd el, csak neked akarok jót.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyogj és
minden szebb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-11-01, 19:51

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Nem azt mondom, hogy túl sokat gondol magáról, inkább... olyasmire vágyik, amit nem tudom, hogyan lehet teljesíteni, vagy hogy egyáltalán lehet-e bárhogy is. Én nem hiszek abban, hogy az embert fel lehet menteni a rossz élete alól és kétlem, hogy csak azért, mert segíteni akar nekem majd minden jobb lesz. Az élet nem ilyen... az élet nehéz és fájdalmakkal teli és nem hiszek benne, hogy néhány nap alatt ezen változtatni lehet, még akkor sem ha megmutatja, hogy másmilyen is lehet, mert amikor hazamegyek otthon minden olyan lesz majd, mint amilyen előtte is volt.
- Ez majdnem ugyanaz, túl sokat akarsz elérni. - csóválom meg lemondó sóhajjal a fejemet. Nem hiszem, hogy ez tényleg sikerülhet neki. Tényleg sokat akar és kétlem, hogy a vágyai elérhetőek. Mosoly... még csak-csak, de őszintén... na az kisebb esélyű, na de hogy még nevessek is... na erre végképp nem sok esélyt látok. Persze próbálkozhat, maximum lesz életében majd olyasmi is, amit fel kell adnia, mert végül nem sikerül.
- Én a realitásban hiszek, te meg gondolom abban, hogy minden lehetséges... meg a Mikulásban. - talán az utolsó szavak inkább csak szurkálódásnak vannak szánva a részemről, de nem tehetek róla. Talán tényleg szomorú, hogy nem hiszek semmiben, de miben higgyek? Magamban, hogy talán el tudok érni ezt-azt, de mindezt úgy nem tehetem meg, hogy közben teljesen ellent mondok az apámnak, mert akkor egyszerűen kivégzi a jövőmet. Megteheti, elérheti, hogy ne kapjak munkát és ha nincs munkám, ha nincs pénzem, akkor mégis hogyan éljem azt a nagy független életet, amit Taly annyira hangoztat? Fogalma sincs, hogy milyen az életem és a hátterem. Ez egyszerűen... nem ilyen egyszerű. Abban pedig végképp nem hiszek, hogy valaha is saját családom legyen. Egyszerűen... nem vagyok olyan, nem is foglalkozom úgy a lányokkal, hiszen mi értelme lenne? Az apámnak nem felelne meg senki sem, még csoda, hogy oda nem jutottam el, hogy megpróbáljon valakit rám erőltetni, akit ő választott. Egy komoly és eltökélt lányt, aki akkor is terrorizálhat, ha az apám épp nem tud. Jó kilátások...
- Ez akkor is... fura. - jegyzem meg, de ezúttal egészen halkan, mert tény látom, hogy elég rendesen sikerült kiborítanom. Nem azt mondom, hogy nem volt szándékos, de nem én akartam elvenni az életkedvét. De talán ettől rájön, hogy nem olyan jó ötlet velem beszélgetnie, vagy felém nyitnia, mert az ő kedvét is elveszem, viszont neki az enyémet nem sikerül úgy feltornásznia, ahogyan szeretné. A kérdése viszont őszintén meglep, még a cukorka maradékát is sikerül majdnem félrenyelnem hirtelen. - Hogy... mi? Mondtam, hogy ne foglalkozz velem, nem akarlak kiengesztelni. - húzom el a számat és őszintén szólva nem is tudom, hogyan kellene, plusz tényleg nem is akarom. Nem vagyok az a kiengesztelős fajta, sose voltam, de ezzel szerintem tisztában van. Végül bizonytalanul, de a nálam lévő cukros zacskót nyújtom felé, vagy ha nincs nálam akkor kiveszem a kezéből és azt nyújtom oda. Tőlem már ez is nagy dolog, úgyhogy reméljük, hogy értékeli. Azért bocsánatot nem fogok kérni.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-10-28, 14:57



Blake& Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Lehet, hogy nehéz eset lesz, de én érzem, hogy sikerül majd legalább csak egy kis mosolyt vinnem az életébe. Bár tény, hogy mások vagyunk, nyilván majd ki kell találnom, hogy mi lehet az, ami számára annyira jó dolog, hogy képes legyen vigyorogni. Régi könyvek kiállítása például? Elvégre szeret olvasni! Kíváncsi vagyok, hogy a színházért mennyire van oda. Talán még én is képes lennék elmenni egy előadásra, ha úgy hozza a sors, mert van, ami jó darab, mint a Szentivánéji álom, mert az szórakoztató. Talán neki inkább a Romeo és Júlia való. De a menekülési utat köszönettel elutasítom, nem fogok már most az elején meghátrálni, bár ez után sem valószínű, de az gáz lenne, ha már most bedobnám a törölközőt.
-Nem akarlak megváltoztatni Blake, én szimplán egy mosolyt szeretnék látni az arcodon és hallani nevetni. – Nem ugyanaz a kettő, mert igazából én nem a világszemléletét akarom teljesen megváltoztatni, csak azt szeretném, ha rájönne, hogy attól, mert rossz élete volt, még nem lesz minden rémes. Igenis ott vannak a szép dolgok az életbe, csak rá kell jönni, hogy mik azok és megtalálni őket. Biztos vagyok benne, hogyha nem lenne rossz a bokája, akkor ő is sokkal vidámabb lenne, de így persze hogy nem az, hogy állandóan félnie kell attól, hogyha meggyógyítja, akkor az apja valami rémesebbet művel vele, egyébként meg nem tud járni. Ostobaság, az ilyen szülőtől el kell venni a gyereket, vagy ha már elég idős, akkor magától kell elmennie. Most lesz itt az utolsó éve, utána nem muszáj tovább tanulnia, könnyedén el is mehetne és akkor tuti jobb lesz neki.
-Mondd Blake, te nem hiszel semmiben?  – Mert ha a válasz, hogy semmiben, akkor az nagyon szomorú. Én sok mindenben hiszek, hogy mindenkiben ott van a napsütés, csak valakiben halványabban pislákol, mint például benne is, csak egy kis szikra kell, ami elindítja belül azt a bizonyos lángot és utána már könnyű lesz mosolyogni és pozitívnak lenni. Egyébként azt mondják, hogy a mosoly ragályos, ha valaki ezt csinálja, akkor rövid időn belül a másik is, csak türelmesnek kell lenni. Még ha ő olyan kis zárkózott, akkor is vigyorogni fog előbb, vagy utóbb, én tudom. Bár ahhoz az kéne, hogy az én szám is fülig érjen, mégis túl tesz rajtam az ő negatív gondolkodása és elszomorodom. Hú, mikor is mondtam ki ezt a szót utoljára? Szerintem sose volt olyan nap az életembe, mikor ennyire lekonyult volna a szám széle.
Nem szólok hozzá, inkább csak még jobban beletemetem az arcomat a kezeimbe. Még hogy nem olyan egyszerű. Nem is próbálkozik azzal, hogy neki jobb legyen, pedig ha így folytatja, akkor a saját bánatába fog beleőrülni. És ha majd lesz egy felesége? Akkor is végig mosolytalan arccal fog rá nézni? Kizárt. Igenis vannak olyan dolgok, amiktől boldog lehetne, de meg sem próbálja megtalálni őket, mert ahhoz mit szólna az apja. Kell fele foglalkozni? Nem. El kell menni otthonról, szerezni valami munkát, amit tuti megkapna, mert szerintem okos, aztán elélni a keresetéből. Igen, valószínűleg kezdetben nehéz lesz, de mindig van segítség. Ott vannak a barátai, vagy akár én is szívesen támogatom az elején, de ez így olyan lelombozó, még engem is kikészít, pedig az aztán nehéz.
-Mi vagyok én orvos? Nem tudom. És ha igen? Ettől nem dől össze a világom, ugyanúgy élek, amint látod. – Biztos létezik, mármint gyanítom, nem én vagyok az egyetlen, aki ha túl sok csokit eszik, akkor kiüti magát. De amúgy gőzöm sincs. Nagyot sóhajtva emelem fel végül a fejemet, egy ideig csak nézek mereven a tájba, majd felé fordulok. – Tudod, hogy megbántottál ugye? Mondjuk biztos. Szóval… hogyan akarsz kiengesztelni?  – Ugyan még mindig haragszok rá, de megjelenik egy aprócska mosoly a számon, és várok a válaszára. Ezt nem fogja megúszni, akkor is találok valami módszert arra, hogy megmutassam neki, hogy egy apró dologtól milyen vidám is lehet valaki. Gondolok itt az ölelésre, vagy egy bocsánat kérésre, esetleg egy bókra, bár azt inkább nem, olyat én se csinálnék.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyogj és
minden szebb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-10-25, 12:51

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Azzal eddig is tisztában voltam, hogy hiába vagyunk szomszédok nagyon mások vagyunk Taly és én, de azt nem tudtam, hogy ez a lány ennyire makacs. Úgy fest, hogy tényleg a fejébe vette, hogy az életemet csillogóssá és rózsaszínné teszi, vagy legalábbis boldogabbá, mint amilyen most, habár ezt el nem tudom képzelni, de azért valahol becsülendő a dolog. Pedig még menekülési utat is adok neki, ha mégis meghátrálna akkor most még gond nélkül megtehetni, én nem fogok megsértődni rajta, sőt a későbbiekben is visszakozhat, ha úgy gondolja, hogy úgy könnyebb neki.
- És, ha jól sejtem, akkor ha én csuknám be azt az ajtót akkor sem hagynád, mert úgy gondolod ha nem is akarom, nekem akkor is úgy lesz a jobb, ha megváltoztatsz igaz? - nem szurkálódom, igazából egyszerű tényszerű a kérdésem, bár a válasszal nagyjából teljesen tisztában vagyok. Nem hiszem, hogy el tudnám zavarni, akkor is próbálkozna tovább, bár azért minden bizonnyal esetében is van egy olyan szint, ami már sok neki. Ha nagyon bántóan viselkednék akkor biztosan nem tolerálná, vagy csak egy időre érezné magát rosszul, aztán túllendülne a dolgon? Remek kérdés, igazság szerint egyelőre még nem próbálom ki, hogy akkor mi lenne. Végül is még mindig jobb itt vele, mint ha az apámmal kellene lennem otthon.
- Nyugodtan hidd csak ezt. - sóhajtva csóválom a fejemet. Még hogy több lelkesedést. Én és a lelkesedés... nem igazán lehet minket egy lapon említeni, de azt hiszem ezzel ő is tisztában van már eleve, csak nem akarja elfogadni. De úgy fest azért szépen sikerül kiborítanom, egészen elmegy a kedve és igen ezen még én is meglepődöm, főleg ahogyan összekucorodik. Na pont e miatt gondolom úgy, ha olyan élete lett volna mint nekem, akkor nem gondolná, hogy minden ilyen szép és jó és mindent könnyedén szebbé lehet varázsolni. Igenis az élet kegyetlen és ő még az ilyen kisebb odaszúrásokat is nehezen viseli, akkor mit szólna hozzá, ha egy olyan emberrel kellene együtt élnie azóta, hogy megszületett, mint az apám. Nem hiszem, hogy képes lenne elviselni, akármilyen pozitívan áll hozzá mindenhez.
- Látod... nem olyan egyszerű minden. - sóhajtok egyet, de aztán végül csak leülök mellé az út szélére. Oké ezúttal én vettem el a kedvét, de hát mondtam, ha akarja bármikor feladhatja ezt az egészet, a lehetőség még most is adott. Én nem erőltetem a mi kis "barátságunkat", ez úgy fest, hogy neki olyan fontos kihívás. Igen, lehet hogy ez számára inkább csak egy teljesítendő kihívásnak számít és azért csinálja, mert neki mindig nyernie kell. Ez azért bőven benne van a pakliban, mégis kérdezek és megpróbálom visszarántani a jelenbe, ha már ennyire kiakadt csak ennyitől.
- Ilyen létezik? Úgy értem... hivatalosan? - azért még most is kétkedő vagyok, de azt ha felnéz mégis csak láthatja, hogy egyben talán kíváncsi is. Nem vagyok tisztában mindenféle betegségekkel, de még sose hallottam olyasmiről, hogy valaki elveszíti az eszét, ha nem kap csokit és teljesen bekattan, hogy nem tudja mit csinál. Ez eléggé... furcsa és talán pont e miatt is érdekel, hogy pontosan hogyan is működik. Meg aztán, ha nem akarja becsukni a kaput, akkor jobb, ha felkészülök rá, ha netán az én közelemben jönne rá egy ilyen... roham, vagy mi fene.


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-10-22, 19:23



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Rendben, elfogadom, hogy másképp látjuk a világot, ezzel nincs is semmi baj, de azzal viszont már van, hogy az ő kis univerzumába minden fekete és szürke. Egysíkú, szomorú és pesszimista. Nem, egyszerűen nem lehet így élni, muszáj neki is változtatnia. Tudom, rémes vagyok, hogy ennyire azt akarom, hogy ne legyen negatív, de ezzel rosszat tesz magának és most még ugyan nem akarja ezt elhinni, de előbb, vagy utóbb be kell látnia, hogy bizony így nem fogja bírni sokáig. Értem, tényleg rossz neki, meg is van az oka annak, hogy szomorú legyen, de azokra az apróságokra is fel kell figyelnie, amik boldoggá tehetik, mert azok a legfontosabbak. Ha hagyjuk őket elveszni, azzal együtt velük is ez lehet. Éppen ezért nem szalasztok el egyetlen lehetőséget sem soha.
-Nem Blake, nem tehetem meg! Igen, eddig behúztam a kertajtót, mert mindig annyira elzárkózott voltál, de most végre kinyílt az az ajtó és én nem akarom visszazárni.  – És ha ő mégis így tenne, akkor se lakat, se varázslat nem fogja tudni csukva tartani. Most már értem miért olyan, amilyen, segíteni akarok, vagy legalábbis jóba lenni vele. Hiszek abba, hogy sikerül majd meglátnia a fényt az alagút végén, maximum csak egy kis löket kell. Egyenlőre csak körbe-körbe járkál és próbál tapogatózni a sötétbe, talán már túl régóta, ezért nem is keresi már a kijutat, de én majd térképet adok a kezébe és zseblámpát. És akár hiszi, akár nem, nem fog ez megváltozni az iskolában sem. Ugyan ott vannak a barátaim akkor, de ő vele is fogok tudni foglalkozni. Főleg mert valószínűleg nincsenek olyan ismerősei, akikkel órákon át, minden nap együtt van. Bőven lesz ideje rám, én meg azzal vagyok, akivel lenni akarok.
-Ugyan már, kicsit több lelkesedést várok. Te is látod az oldal pozitív oldalát, csak lusta vagy keresni.  – És még rám mondják azt, hogy állandóan henyélek. A rosszat előbb látja meg mindenki, mint a jót, nekem pedig kemény munkába telik, hogy pont az ellenkezője legyen rám igaz. Ha vidám vagyok, és elég erősen koncentrálok, akkor kizárok minden bosszantó tényezőt, ami csak szomorúságot okoz, és így csak a szépre tudok koncentrálni. Ez lehet, hogy nem menne neki, de ha megerőlteti magát, akkor elérheti, hogy egy idő után a pozitívumokat is lássa.
Kicsit elszomorított, amit mondott. Sőt nem is kicsit, inkább nagyon. Én nem akarom, hogy mindenki olyan legyen, mint én, elfogadom, hogy valaki más, csak azt mondom, hogy sokkal vidámabb lenne az életük, ha úgy néznék, mint én. Ettől függetlenül nagyon lealacsonyítóak tudnak lenni a háztársai, mikor kinevetnek valami miatt, amit nem tudok, pedig kéne elméletben. Hát szerintem ők sem tudják a választ mindenre. Lehet, hogy van eszük és szeretnek tanulni és kiválóak mindenből, de amikor majd összeroppannak egy érzelmi teher alatt, akkor fix, hogy sokuk nem fog tudni kimászni belőle, én viszont még akkor is mosolyogni fogok, ha már rég összedőlt körülöttem minden, mert tudom, hogyan kell. De ezt nem lehet úgy megmagyarázni neki, hogy nem érti a világszemléletem lényegét. Éppen ezért nem is válaszolok, csak némán állok egymagamba, majd inkább leülök az út széléhez és összegömbölyödve eltakarom az arcom. Ugyan nem tart sokáig a hallgatásom, mert jön az újabb kérdés, amire elsőre nem válaszolok, de aztán nagyot sóhajtva felemelem a fejemet.
-Ez agyi betegség. Illetve annak mondják. Elvesztem az eszem, nem emlékszek semmire, és furcsa dolgok történhetnek velem ilyenkor. – válaszolom röviden, majd kiséé durcásan nézek rá. Haragszok most rá. Valószínűleg nem fog sokáig tartani a haragom, de éppen annyi ideig, hogy meglegyen öt évre a legszomorúbb pillanatom.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyogj és
minden szebb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-10-22, 09:17

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Mások vagyunk, volt idő, amikor még én is próbálkoztam, de azt hiszem valamikor anya halála volt az a végső pont, amikor egyszerűen a próbálkozást is feladtam, mert arra jutottam, hogy úgy sincs esélyem rá, hogy sikerüljön bármit is elérnem. Az apám úgyis tesz róla, hogy ne menjen, hogy ami jó azt elvegye. Ezért nem próbálkozom azzal sem, hogy a lábammal kezdjek valamit, mert a végén úgyis újra ez lenne a helyzet és hiába érvel azzal, hogy már idősebb vagyok, nem az apámtól függök, de amíg ő fizeti a sulit, amíg nála élek... Nem olyan egyszerű elszakadni, főleg ha ellent mondok neki és ne adj isten megfúrja azt, hogy bármit is elérjek, munkám legyen, akkor mégis mit tehetnék azért, hogy jobb legyen az életem?
- Nem is ismersz Taly és eddig se foglalkoztál ezzel. Ezután is megteheted, hogy behúzod a kertkaput és annyiban hagyod a dolgot nem? - nem cinikus a hangom és bántónak se szánom a dolgot, egyszerűen csak így látom a dolgot, puszta tényközlés, semmi több. Eddig nem foglalkozott velem, jól el volt a saját kis pozitív világában és most ez kicsit olyan, mintha én ezt a pozitív világot zavarnám meg és ő ezzel nem tud mit kezdeni. Nem az én dolgom persze, hogy mikor mit csinál, de ha eddig nem volt ez fontos, akkor innentől is megteheti, hogy egyszerűen túllép rajta és kész, éli a saját kis életét és becsukja azt az ajtót. Én nem fogok rajta megsértődni, nem várok tőle semmit.
- Olyan, mint te? Te is tudod, hogy az nem menne, nem tudok olyan lenni, mint te, maximum megnézhetem az életedet. - nem fogok hasonulni hozzá, ez az, ami teljesen biztos, nem tudnék egy napig sem olyan életvidám lenni és minden iránt lelkesedő, az egyszerűen nem én vagyok és szerintem ezzel tisztában is van. Maximum tölthetek vele időt, ha annyira ragaszkodik hozzá, aztán ha visszamegyünk az iskolába, akkor úgyis változni fog, majd a hozzá hasonló barátaival fogja tölteni az időt.
- Lehet, hogy nem néznek le, csak nem olyanok, mint te, amit képtelen vagy elfogadni, erre még nem gondoltál? Talán csak nem tetszik nekik, hogy azt várod mások legyenek, mint amik. - talán most először szúrok oda kicsit és beszélek a magam nevében is. Lehetséges, hogy a testvére is azért nem viseli őt jól, mert folyton bele akar szólni az életébe, mert meg akarja változtatni, mert nem akarja, hogy olvasson és a könyveivel foglalkozzon, ő pedig szereti ezt csinálni. Aki bolondos legyen olyanokkal, akik hasonlóak hozzá, aki pedig nem, hát azokkal akikkel jól érzi magát. Én jól érzem magamat, ha bájitalt főzök, el tudom engedni magam olyankor, de kétlem, hogy ezt Taly megértené, ő azt várná mások is olyanok legyenek, mint ő, de ez egyszerűen lehetetlen.
- Mikor csokit eszel? Akkor ez... nem betegség, csak... - még mindig értetlenkedve nézek rá, miközben a cukrot szopogatom, elég tömény és édes, biztos, hogy vízre lesz majd szükségem utána, ezt már most az első percek után biztosra veszem. De ez a csoki roham dolog, nem igazán értem, ilyesmi egyáltalán hogyan létezhet, már kezdem úgy érezni eléggé eltúlozza a dolgot, vagy inkább nagyon eltúlozza a dolgot.


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-10-14, 22:13



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem értem, hogy miért ilyen negatív a hozzáállása, tényleg rejtély számomra, hogy lehet ilyen szomorú és életkedvtelen. Mindenkinek van valamije, amiért kötődik ehhez a világhoz, nekem ott a családom és barátaim. Neki is biztos van, ami nem az olvasás, csak lehet, még nem találta meg. Vagy éppen nem akarja. Talán a lába óta ilyen, vagy történt vele valami szörnyű még régebben ezért. Pedig igazán nem kéne így nekikeseredni, egyszer majd eljön az az idő, amikor minden jobb lesz, elvégre, ha a szakadék mélyén vagy, akkor előbb, vagy utóbb, de meg fogsz próbálkozni azzal, hogy felmássz. Az ember ilyen, mindig keresi a lehetőségeket arra, hogy boldog legyen.
-Rossz valaki olyat szenvedni látni, akit nem akarsz. – vonom meg a vállam, őszintén szólva, sejtelmem sincs, hogy honnan jött ez a mérhetetlen nagy aggodalom iránta, de mégis azt érzem, hogy nem akarom, hogy rossz legyen neki, hogy tudom, hogy tudnék neki segíteni, de valamiért nem hagyja. Mintha ki akarna zárni, pedig nem kéne. Gondolom, hogy senkit se enged közel, valahol meg is értem, hogy engem sem akar, de muszáj elhinnie nekem, hogy saját magát teszi tönkre ezzel. Ahhoz, hogy valaki tényleg azt érezze, hogy egészséges, annak a lelkének is rendben kéne, hogy legyen, de rajta látszik, hogy nincs, ezért akarok segíteni neki, hogy neki jobb legyen. De hogy miért? Magam sem tudom.
-Ez nem olyan. Az éhező nem ehet belőle, de te megtapasztalod milyen az én életem. Kérlek Blake, légy egy napra olyan, mint én és meglátod, hogy sokkal jobb lesz.  – Azért is akarom, hogy egy kis betekintést nyerjen, mert ha rájön, hogy pozitívan még az apja ostobaságait is ki tudja küszöbölni, akkor boldogabb lesz szerintem. Viszont a nevetése egyszerre hat ijesztően és kellemesen is. Örülök, hogy nevet, de olyan rémisztő, az ilyenek horror filmekbe illenek komolyan. Na majd még csiszolnunk kell rajta, de idővel ez is meglesz.
A válaszára bólintok, szerintem tényleg nem lesz semmi baj, elvégre tényleg jófej szüleim vannak, talán apát zavarná, hogy egy fiúval vagyok. Mármint olyan fiúval, aki nem focizik, mert amúgy tuti nem érdekelné, de így az ő pici lánya, valaki olyannal van, aki nem a csapattársa. De ezen kívül nem lesz semmi, vagy ha mégis, hát kitolom én őket az ajtón ezen ne múljon, aztán majd max leordítják a fejemet én pedig aranyosan nézek majd rájuk, mint akinek lövése sincs, hogy mit követett el.
-Nem tudom. Peyton is mindig olvas, ezért néha nem figyel rám. Meg… talán azért is… Ah! A Hollósok mindig azt hiszik olyan okosak, de nem is tudják mindig a választ, engem pedig lenéznek, mert bolondos vagyok. – Pedig valamiben én is jó vagyok. Igaz a bájitalokhoz nem értek, de van sok minden, amiben jó vagyok. Mégsem hajlandóak ezt elfogadni, inkább csak röhögnek rajtam. Hihetetlen milyenek tudnak lenni az emberek. Most látszik az arcomon, hogy azért haragszok rájuk, vagyis nem kimondottan rá, hanem azokra, akik lenéznek minket ok nélkül.
Mikor megemlítem a rohamom, egy pillanatra sem jut eszembe, hogy ez neki meglepő lehet, hiszen a családi és baráti körömben olyan természetes, hogy mindenki tudja, miről van szó. Ezért is nézek rá nagyra nyílt szemekkel, mint aki csodálkozik, hogy visszakérdez. – Hát rohamok. Mikor csokit eszek.  – nézek rá továbbra is értetlenül, nem vágom mi ez a nagy döbbenet.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyogj és
minden szebb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-10-09, 15:53

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Csak megrázom a fejemet a szavai hallatán. Nem érzem úgy, hogy igaza lenne, hogy tényleg változtathatnék az életemen, vagy legalábbis úgy nem, ahogyan ő gondolja és egyébként is miért tegyem? Az élet nehéz és mindig is nehéz lesz, sőt valószínűleg az enyém nem is igen fog változni, vagy legalábbis nem mostanában. Csak úgy fest, hogy ez valahogy őt sokkal jobban érdekli, mint engem, mert őszintén szólva én azért ennyire nem akadok fenne ezen az egészen. Az élet nehéz... végül is ez van, egyszer lehet hogy majd ő is megtapasztalja és eljön majd az ideje, hogy nem fog tudni mindenhez olyan pozitívan hozzáállni.
- Nem értem, hogy neked miért olyan rémes az, ha... nekem rossz? - ráncolom kissé a homlokomat. Oké, az rendben van, hogy együtt érző és ne adj isten aggódik miattam, miközben nem is ismer, de miért? Úgy se lesz jobb attól semmi sem, ha aggódik és nekem sem lesz rendben az életem. Amúgy sem olyan egyszerű csak úgy elköltözni, az apám befolyásos ember, nem fogok tudni egykönnyen kilépni az árnyékából, még ha ezzel ő nincs is tisztában, vagy valami miatt nem hajlandó elhinni, megérteni... végül is majdnem mindegy melyik.
- Tudod ugye, hogy ez olyan, mintha az éhezőnek megmutatnál egy tál ételt és bátran nézegethetné, csak nem ehetne belőle? - halkan felnevetek, na nem olyan jó kedvűen és kellemesen, sokkal inkább keserűen, ami valószínűleg nem meglepő jelen esetben, legalábbis nem hinném, hogy meglepné. Boldog nevetést nehéz lesz belőlem kicsikarni és nem is tudom miért lenne jó betekintést nyernem a tökéletesnek tűnő kis életébe, hiszen az enyém nem ilyen és jó eséllyel nem is lesz soha, vagy annyira soká, hogy addigra már nem lesz rá szükségem és nem leszek képes kiélvezni.
- Hát, majd meglátjuk. - rántom meg végül a vállamat, ha már ennyire erősködik. Ha ennyire mondogatja, hát legyen így, aztán majd kiderül, hogy netán lesz-e valami az egészből. Nem ismerem őt még annyira, hogy elhiggyem tényleg szembemenne a szüleivel, csak azért, mert mondjuk kitessékelnek engem a házukból, pedig arra tényleg sok esélyt látok.
- Biztos így van, nekem olvasni is jó érzés, az szerinted mégis fura, akkor miért? - na igen, hiszen leszólta a könyveket, pedig ennyi erővel könyvet olvasni is  ugyanúgy valamilyen tevékenység az ember számára, akkor az vajon miért más szerinte és miért olyan rossz? Lehet, hogy én nem sportolok és rugdalom a szomszéd kerítését, de attól még elfoglalom magamat, a magam módján leginkább persze, úgy, ahogyan én élvezem a dolgot és nem úgy, ahogyan más szerint élveznem kellene. Viszont legalább a savanyú cukor finom, azt hiszem ez is valami.
- Roham? Milyen roham? - azért itt már felszökik kissé a szemöldököm, sőt még érdeklődőbbé is válok valamivel jobban, mint eddig, hiszen úgy tűnt, hogy az élete csupa pozitívum, azért is ilyen lelkes és nem ismeri a rosszat, de a roham nekem valami negatívat jelent és arra asszociálok belőle, hogy netán tévedek és mégis csak vannak az életében negatívumok is, mint mondjuk valami durva betegség.


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-09-30, 16:02



Blake& Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



-Nem tudom, ez tény és való, de attól még tudnál rajta változtatni. – Nem hiszem el, hogy képtelenség lenne, senkinek sem lehet olyan rossz az élete, hogy némi segítséggel ne tudna kibújni a komor és elszigetelt világából a fényre, a boldogsághoz vezető útra. Én hiszek abban, hogy még a leggonoszabb ember szívében is ott van valahol a fény és a vidámság. És ha valóban oly rossz neki, akkor csak ő tud változtatni azon. Neki van egyedül akkora ereje, hogy a saját életébe olyan dolgokat vigyen, amit szeret, ami felvidítja. Én segíthetek neki, sőt szívesen meg is teszem, de végül neki kell megtennie a végső lépéseket. Egyedül én nem fogom tudni ezt megtenni neki, az ő pozitív hozzáállására is szükség van, és ha olyan nincs, hát megmutatom neki azt is.
-Akkor majd mikor elköltözöl, akkor kell megcsináltatni. Blake, így nem élhetsz le egy életet. – Én érezném magamat rosszul, ha így kellene látnom minden nap. Úgyis muszáj lesz neki előbb vagy utóbb orvoshoz fordulnia, ez csak egyre rosszabb lesz. Ha máskor nem, akkor majd mikor már nem lakik otthon. Ez is egy megoldás, hiszen akkor nem láthatja az apja, nem köteles beengednie a házába és… nem hiszem. hogy ne lenne olyan jó varázsló, hogy az apján túltegyen. Biztos van annyira profi már. De ez mind persze csak az én véleményem és tanácsom, valóban nem tudom megérteni a helyzetét, de ő meg nem képes tisztán látni az én érveimet. Eleve mindenhez olyan negatívan áll hozzá, ami nem jó, muszáj, hogy legyen benne egy kis életkedv, némi bátorság és persze ki kell tudnia állni magáért, nem szabadna ennyire elnyomni őt.
-Akkor mi lenne, ha nyernél egy kis betekintést az én világomba?  – Nem arra gondolok, hogy örökbe fogadjuk, az furcsa lenne, inkább valami olyasmi jutott az eszembe hogy… biztos szomorú amiért az apja ilyen vele, talán szeretetre vágyik és ez hiányzik neki, hogy valaki igazán kedvelje őt, foglalkozzon vele és mindig jobb kedvre derítse. Hát majd leszek én ez az ember, szívesen lógok vele a suliba, meg úgy bármikor, akár még könyvet is olvasok a kedvéért. De ami a lényeg, hogy megmutatom neki, hogyan élje vidáman az életét és addig nem fogom békén hagyni, amíg be nem látja, hogy igenis van jó oldala a dolgoknak is.
-Ne butáskodj, anyuék rendesek, semmi gond sem lesz. – De tényleg nem lesz semmi, majd elküldöm őket, vagy majd mi megyünk el, de legrosszabb esetben egy akkora hisztit vágok le otthon, hogy úgyis megengedik, hogy Blakkel legyek, meg a suliba úgyse tudják megparancsolni, hogy maradjak távol tőle. Maximum Peytont tudnák rám állítani, de őt jobban ismerem, mint ő magát, így könnyen ki tudnám játszani, meg majd meggyőzöm, hogy miért jó, ha vele vagyok. Tanulok egy kis komolyságot, meg ilyenek. Ami amúgy lehetetlen, de mindegy.
-Mert még mindig negatív vagy. Sok mindennek nincs értelme, mint mondjuk, a sportoknak sincs többnyire, csak jó érzés csinálni valamit. – Nem kell ide logika, csak ha tetszik valami akkor csinálni kell. A rajzolásnak van? Nincs, de olyan szép műveket lehet alkotni. Az olvasásnak sincs igazából, mert csak a szókincset fejleszti, meg szórakoztat, de annyi más dolog van ezek kívül, mint időtöltési lehetőség. Egyszóval sok mindennek baromira semmi értelme, egyszerűen csak szeretjük csinálni és ez a lényege. Mint a virágoknál is, lehet, hogy nincs értelme, de legalább tudsz bennük gyönyörködni. Kell ennél több? Nem hiszem. És bármennyire kicsik is, annyira fel tudják dobni egy ember szürke hétköznapjait. Annak viszont örülök, hogy a rajzolásba belement, meg a zene is jó ötlet, eredendően szeretek én mindenféle stílust, ha valóban jók a számok, de ezt majd meglátjuk, hogy tetszik. Bár a klasszikus zene után, azt hiszem, senkinek sem tudok meglepetést okozni. Közben pedig az édességek között kajtatok valami olyat, ami neki is finom lehet. Nehéz így, hogy nem ismerem, de igyekszem azokból az információkból találgatni, amiket most gyűjtöttem be.
Én szeretem ezt a savanyú cukrot, egész jó, bár effektíve ugye a csokiért vagyok oda, de valahogy ezt tudom hozzá elképzelni. És bár tény, hogy nem olyan, mint a varázslóédességek többsége, azért a mugli termékek sem rosszak, sőt valamelyik kifejezetten isteni. – Látod? – mondom önelégült vigyorral az arcomon. Még ő maga sem gondoltam volna, hogy lehet valami ennyire isteni, de mégis.
Kérdésére egy pillanatra elgondolkodom, igazából ezek még sosem merültek fel nálam. – Fogalma sincs, én nagyon édesszájú vagyok, amikor csak tehetem ezt eszem, de lehet, ha folyamatosan csokit tömnék magamba, akkor egy idő után nagyon hiányozna a sós. Talán a rohamaim után vágyok vízre meg valami másra, de… nem emlékszem olyankor mi történt, elvesztem többnyire olyankor az eszemet.  – Tudom, most furcsa lehet számára az a szó, hogy roham, hiszen ezt mi szoktuk így használni a családba, hogy csoki-roham. Ilyenkor elvesztem az eszemet és fel-alá rohangálok csoki után kajtatva.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyogj és
minden szebb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-09-05, 13:10

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

- Tényleg fogalmad sincs róla, hogy milyen az életem, akkor tedd meg kérlek, hogy nem oktatsz ki róla, hogyan éljem. - talán az eddigiekkel ellentétben most először kissé még a hangomat is megemelem. Van türelmem... fogjuk rá, de nem tart a végtelenségig. Nem fog tudni meggyőzni róla, hogy akkor most kezdjem el a pozitív életszemléletet, amikor nem neki kell hazamennie abba a házba, nem neki kellett megélnie azokat, amiket nekem. Ez egyszerűen nem ilyen egyszerű. Számára lehetséges, hogy igen, de nekem cseppet sem. Nem fogom hirtelen rózsaszínben látni a világot, még ha úgy tényleg jobb és békésebb is, mert számomra a világ fekete és sötét és nem is lesz hirtelen jobb, csak mert megpróbálok róla másképp gondolkodni.
- Oh hát persze és reménykednél, hogy nem jön rá. Ha pedig véletlenül mégis kiderül, akkor... - csak megrázom a fejemet. Nem érti a lényeget, mert ha az apám megtudja, hogy azzal ellentétben, amit mondott mégis orvoshoz mentem, mégis jobban van a lábam, abból én csak rosszul jöhetek ki, annak csak rossz vége lehet és azt nem akarom megkockáztatni. Újra csinálná, vagy valami még rosszabb lenne, vagy okot adna rá számára, hogy újra megpróbálja kinevelni belőlem a fóbiámat, ami kb. lehetetlen. Ő persze ezt nem érti meg, nem fél semmitől és képtelen felfogni, hogy ilyesmi létezhet. Ha tudná, hogy rendesen tudok járni csak az lenne az eredmény, hogy tovább próbálkozna, azzal meg mit érnék? És valószínűleg azért, mert titkolóztam még valamilyen büntetést is kitalálna. Eszem ágában sincs ezt kockáztatni.
- Persze a te szép és kellemes világodban ez biztosan így van, de én más világban élek, hiába nem fogadod ezt el. - és épp e miatt nem tudok olyan pozitívan előre tekinteni, hiszen az én világom egészen más. Komor és sötét és nem teremnek benne kedves és segítőkész szülők. Egy volt, az anyám, de ennyi. Ő segített nekem, mellettem volt mindig, amikor csak lehetett, de ennél több nem jutott nekem. Most pedig csak az apám van és ő semmiben sem segít és semmivel sem teszi jobbá az életemet. Neki biztosan kedves és rendes szülei vannak, jó érzés lehet, de az én életem ettől nagyon-nagyon távol áll.
- Engem nem zavar, inkább őket. - vonom meg a vállamat. Láttam én már, hogy a szülei hogyan néznek át a kerítésen, talán a tekintetük csak az apámnak szólt, vagy főleg neki, de bármennyire is nem akarok azért csak-csak hasonlítok az apámra külsőleg is elég sokban. Nem csodálom, ha nem kedvelnek, ha ne adj isten őt se kedvelik és akkor a házukban sem látnak majd szívesen. Taly megint csak naiv, hogy azt gondolja ebből se lesz gond, de majd meglátjuk.
- Hurcoljak egy csomó növényt? Nem látom értelmét. - újra csak a fejemet rázom. Na igen elég nehéz rám hatni annyi szent, de talán érthető, nekem nincs anya aki locsolja az itthon maradt virágaimat, nincs senki aki segítene, vagy mellettem állna és annak se látom értelmét, hogy utaztassam a növényeket ide-oda. A végén még út közben törnek össze, akkor meg az egész felesleges hajcihő volt csak, tehát semmi értelme. Annyira nem vagyok oda a növény kérdésért, hogy ekkora feneket kerítsek az egésznek. Esetleg a rajzolást megpróbálhatom, bár nem hiszem, hogy mennyi fog, de ha annyira akarja... hát miért is ne. Zenét is viszek én át, de hogy még édességet is válasszak... nem igen szoktam efféléket enni, hogy otthon legyek a témában, ezért is jobb, ha egyszerűen rá bízom magamat. Csendesen sétálok csak utána, amíg válogat és csak bólintok egyet, amikor magyaráz kicsit. Nekem végül is édes mindegy, amióta anya nincs még csak sütemény se nagyon van a házban, úgyhogy nehéz lesz olyasmit mutatni, ami számomra nem érdekes. Magamnak sem vásárolok effélét, valahogy nem is passzol hozzám.
- Kösz... akkor meglátjuk. - veszek végül a cukorból, amikor újra kiérünk az utcára. Végül is annyira tényleg nem rossz, kicsit savanyú és fanyar, de talán épp ez a jó benne, nem valami túlságosan tömény édesség, amitől az embernek teljesen összeragad a szája. Nehéz beismerni, de nagyon jól sikerül választania és eltalálnia az ízlésemet. - Ez... egész jó. - bököm ki végül, de azért nem viszem túlzásba a dicséretet, a végén még elbízná magát. Már az is kész csoda, hogy még egy kérdés is kicsúszik a számon, pedig én aztán nem vagyok az az érdeklődő alkat, de ha már annyira igyekszik, akkor esetleg ennyi beleférhet.
- Végül is igen és valahogy sejtettem, de a csoki nem túl édes? Utána nem... tudod kívánod a vizet és valami sósat? - nem is tudom valahogy sose voltam pont e miatt oda az édességért. Utána az ember sósat kíván, aztán megint az édeset és ez a végtelen körforgás valahogy sosem ér véget. Értelmetlen akkor elkezdeni.


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-09-02, 16:15



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]


-Esetleg próbáld ki. Ha kell, segítek. – Elhiszem, hogy neki ez nehéz, mert sokkal több volt a rossz tapasztalata, mint a jó, de nem szabad feladni a pozitív gondolkodást, hogy márpedig igenis történhetnek csodák. Ott van például az iskola, ahol kötve hiszem, hogy nem sikeres. Kapásból a legokosabbak közé jár, biztos vagyok benne, hogy köztük is kitűnik. Ez már egy siker, hogy a legjobbak között is a legjobb. Vagyis ezt csak gyanítom, egyébként nem tudom pontosan, de akkor is jónak kell lennie, főleg, ha ennyit olvas. De visszatérve, én tényleg megpróbálhatom megmutatni neki az élet apró örömeit, amiket talán nem vesz észre, mégis ott vannak. Persze csak ha ő is szeretné, mert ha nem, akkor semmi értelme sincs az egésznek.
-Nem tudom… én biztos elmentem volna egy mugli orvoshoz, bár ha apám csak haragudna azért, mert én jobban vagyok, akkor színlelném, hogy még mindig kacat a lábam. – Persze nem tudom, neki milyen lehet, hiszen nálunk apu támogatott mindig is a dolgaimban, és ha bármi bajom esett, akárcsak egy fájó fogam is volt, akkor ő hozott jeget rá, vagy ehettem fagyit. Hiszen mikor kiugrott az állkapcsom, akkor is rohant be velem a kórházba, hogy helyre tegyék. Egy percig sem gondolkodott azon, hogy megérdemeltem-e vagy, hogy én vagyok-e a hibás, mert ilyen veszélyes sportot űzök, nem neki az volt a legfontosabb, hogy én jól legyek. Na most ilyen szempontból szerintem Blake apja egy idióta, ha még haragszik is a fiára, mert megtalálta a serülésére a megoldást. Remélem, el akar majd költözni tőle, ha végzett az iskolában, mert ez így nem állapot, minél hamarabb el kell jönnie onnan, ha olyan rémes a helyzet.
-Egy szülőnek akkor is úgy kéne elfogadnia, ahogy vagy. És ha ehhez hozzá tartozik, hogy a véleménye ellen vagy, akkor fogadja el. – Minden gyereknél normális, ha kicsit lázong a szülők ellen, hiszen anyu véleményét sem szoktam elfogadni, csak nagyon ritka esetekben, aztán lehet, később beismerem, hogy igaza volt, de én inkább a saját hibáimból tanulok, hiszen erre van az élet. Csak azért, mert valakinek nem sikerült valami, még nem jelenti azt, hogy másnak sem fog. Ha viszont valaki nem megy neki a szülök elvárásainak, akkor ott vagy egy véleményen vannak a gyerekkel, vagy nagyon nagy gondok vannak. Szerintem nála inkább az utóbbi igaz, vagyis elmondás alapján nekem ez jött le, de ez így nem jó, hogy a gyerek kénytelen azt tenni, amit mondanak neki, nem lehet egy szava sem és talán még fél is nem tudom.
-Figyelj, ha ennyire zavar téged, hogy ott vannak, akkor ezen ne múljon, hát el tudom intézni, hogy ne legyenek ott. – Peyton úgysincs otthon, vele nem kell foglalkoznom ilyen szempontból, anyuéknak pedig beadom azt, hogy a nagyiék áthívták őket egy sütire, azzal egész nap ellesznek, nekem pedig nem kell majd mennem, mert beadom az unalmast vagy megmondom, hogy egy barátommal leszek. De nem értem mi ez a nagy aggódás, hogy nem bírják őt, nem hiszem, hogy így van, ha meg mégis, akkor fogadják el. Nem fogok csak azért nem találkozni vele, mert azt mondták. A szüleim amúgy sem olyanok, hogy akárkit kidobnak a házból, akit nem kedvelnek, inkább elviselik, ha nekem viszont szimpatikus az a személy.
- Vidd magaddal. Én azt szoktam, de csak a kedvenceimmel, minden másra ott van anya.  – Engem ugyan nem zavar, ha valaki a szobámban jár, ott hozzám képest elég nagy a rend, meg igazából csak rajzok, képregények és focis cuccok vannak benne. Ironikus, de olyan vagyok, mint egy könyv, nincsenek titkaim. Viszont a legkedvesebb növényeimet én viszem magammal, mert olyan szépek és szeretnék bennük év közben is gyönyörködni. – Majd meglátod, hogy csak gyakorlás kérdése, nem tehetség. Az klassz lenne!  – Persze, szívesen meghallgatom őket, én igazából elég sokféle zenét szeretek, néha még komolyat is hallgatok, de nem az altató fajtát, inkább a pörgőseket, abból is van egy-kettő, ami jó. Aztán elérünk az édességbolthoz, ahol nyáron vagy egy milliószor megfordulok, köszönök is az eladónak, aki már jól ismer, bár ide lényegesen kevesebbet járok, mint mondjuk a Mézesfalásba, elvégre bolondulok az ottani finomságokért, igaz, a muglik is tudnak finomakat készíteni. Én már tudom, mit szeretnék, már csak az a kérdés, hogy Blake mire vágyik, hiszen nem ismerem, nem tudhatom, mit szeretne és abban sem vagyok biztos, hogy ő egyáltalán járt már-e itt valaha.
Egy pillanatra elgondolkodom, hogy mi illene hozzá, mikor azt kéri, hogy én válasszak neki. Valójában csak nagyon tippelni tudtam, valójában ötletem sem volt, nem vagyok egy jó emberismerő szerintem. Így levettem egy mogyorókrémes, egy dupla csokis és egy sima táblát a csokis polcról, majd még egy zacskó savanyú cukrot, aztán odamentem a pénztárhoz, kifizettem és intettem a srácnak, hogy mehetünk. – Nem egy varázsló édesség szintje, de nagyon finom. – nyitom ki a zacskót, amibe a cukorka van és felé nyújtom. Van benne citromos, epres, meggyes, almás, narancsos meg azt hiszem talán még áfonya is, de abba már nem vagyok biztos. Itt nem kell félnie, mint a minden ízű drazsénál, hogy valami rosszat fog ki, ezek tényleg isteniek, csak savanyúak egy kicsit. – Én a csoki híve vagyok, ha erre gondoltál.  – Lehet, hogy inkább olyasmikre kíváncsi, mint kedvenc tantárgy, sport, hobbik, meg ilyenek, de ez nekem most nem jött át, éppen az ínycsiklandó finomságokra koncentráltam.  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyogj és
minden szebb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-09-01, 10:32

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

- Jó, hogy nálad ez működik. - vonom meg egyszerűen csak a vállamat. Nehezen, vagy inkább esélytelen lenne, hogy meggyőzzön arról, hogy igaza van. Egészen más életet éltünk eddig, bizonyára, ha olyan családom lenne, mint neki én is képes lennék ennyire pozitívan állni a világhoz, de mivel nincs... nem megy ez ilyen egyszerűen. Talán, ha anya még élne, akkor képes lennék én is látni a jót is a világban, előre menni úgy, ahogyan ő teszi, de az anyám nem él, már jó ideje, az apám pedig cseppet sem mondható ideális apa típusnak. Az én életszemléletem tehát egészen más és nem igen fog megváltozni csak úgy hirtelen.
- Tudod, ha nincs választás... Még is mi mást tehetnék, mint hogy együtt élek vele? - más, na igen ledöbbent, nem tudott mit kezdeni azzal, amilyen az életem, akkor mégis ha az ő élete lenne ilyen akkor azt hogyan kezelte volna? És itt nem csak egy-egy nehéz helyzetről van szó, egy-egy problémáról, fájdalmas eseményről, hiszen nekem szinte az egész életem erről szól. Nem egyszerű így élni és nem is lesz az soha, nem tudok csak úgy szórakozni, jól érezni magamat, focizni, ha egyszer tudom, hogy mi vár rám, amikor hazamegyek. Nem támogató és szerető család van a háttérben, ahogyan neki, hanem az apám, aki meg akar változtatni, mert számára még így sem vagyok megfelelő és jó eséllyel soha nem is leszek az.
- Oh hát persze és szerinted ki fizeti a tanulmányaimat, vagy a ruháimat, vagy ad nyáron tetőt a fejem fölé? - rázom meg a fejemet, hiszen nagyon naivnak gondolom őt még mindig. Persze a magam ura vagyok és lassan már húsz éves. Talán majd akkor, ha befejeztem a Roxfortot és keresek valami munkát. Pont e miatt dolgozom már most is be egy-egy Roxmortsi kis üzletnek, készítek bájitalokat, hátha akkor nagyobb esélyem lesz elhelyezkedni. De még akkor is ott van az az akadály, hogy az apám befolyásos ember és benne van a pakliban, hogy igyekszik majd elintézni, hogy ne nagyon tehessem azt, amit akarok, vagy ami nekem tetszik, meg szépen aláaknázza az elhelyezkedési elképzeléseimet.
- Sose néztek rám jó szemmel... láttam, de meglátjuk, legyen neked igazad. Ha mégis zavarok, maximum lelépek, nem fogok rajta megsértődni. - vonom meg újra a vállamat. Végül is ha ő hisz ebben legyen így, de én tudom hogyan szoktak nézni rám a szülei. Nem épp úgy, mint akik olyan nagyon oda lennének értem. Mindig meg volt az a szórás pillantás, vagy tartózkodás, magam sem tudom, hogy melyik, de hogy nem volt benne túl sok pozitívum annyi biztos. Végül is nekem mindegy, nem fog összeomlani a világom, ha végül mégis csak azt mondják, hogy nem szívesen látnak a házukban akármi miatt is jutnának végül erre az elhatározásra.
- Ha még locsolom is nyáron, mi lenne vele az iskolában töltött idő alatt? Erre gondoltál? - nem gondolnám, hogy az apám locsolgatná a virágaimat, meg aztán nem is venném jó néven, ha a szobámban járkálna, amikor nem vagyok itt. Nincs ott semmi titkos, de akkor sem. Képes lenne elpakolni dolgokat olyan helyekre, amiket én nem tudok, így nyáron alig találnék meg valamit. - Megpróbálhatod, de szerintem nincs tehetségem hozzá és majd viszek át pár számot, amikor átmegyek, ha gondolod. - bár szerintem neki nem fog tetszeni majd. Ő inkább olyan ugrálósabb típusnak tűnik, aki a pörgősebb dalokat szereti, ezeknek viszont ehhez semmi közük sincs. Mint ahogyan nekem sem az édességboltokhoz, nem csoda, ha talán még meg is torpanok. Elég ritkán eszem ilyesmit, még a Roxfortban sem, ahol pedig könnyen hozzá lehet jutni, de végül is beleférhet kivételesen valami apróság. Úgy se lenne értelem hozzászoknom, mert amúgy nem gyakran jutnék akkor sem hozzá.
- Nem vagyok otthon édességek terén, legyen az, hogy rád bízom magamat rendben? - attól tartok úgy se nagyon hagyna addig békén, amíg nem választok valamit, úgyhogy kénytelen leszek valamire beruházni, még ha tényleg nem is vagyok annyira oda az édességekért. Anya sütött régen fantasztikus almás pitét, de azt se ettem már azóta, hogy meghalt, még másét se kóstoltam meg, mintha azzal elvenném anya pitéjének az emlékét. - Te... mit szeretsz? - csúszik ki az én számon is egy kérdés, de mintha nehezemre esne kimondani. Inkább csak úgy érzem illik, ha már ő ennyit kérdezett eddig tőlem, akkor mégis csak viszonoznom kellene a dolgot.


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-26, 19:06



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



-Minél pozitívabban állsz hozzá valamihez, annál többet hozol ki belőle. – És ilyenkor jön az, hogy igen és jól pofára is eshetsz. Csak akkor történik meg ez, ha hagyod, hogy valaki legyőzzön. Én sose voltam jó Bájitaltanból, mégis képes voltam annyira összeszedni magamat, hogy legalább átmenjek belőle. Ez a lényeg, nem az, hogy mekkorák a csalódások. Ha valamiben csak egy kicsi jó is van, akkor arra kell koncentrálni, nem pedig a negatívumokra, mert azok visszahúznak, nem engedik, hogy fejlődj, hogy tovább lépj és jobb legyen neked. Ezért nem is szabadna neki sem ilyen mélabúsnak lennie. Igen, elhiszem, hogy rémes élete volt, hogy sose mosolygott, de épp itt lenne az ideje, hogy változtasson. Nem szabad hagyni, hogy csak azért, mert nem volt egy álom gyerekkora most se legyen boldog. Szerintem túl sok a rossz tapasztalata, ezért nem mer inkább vidám lenni, holott nem ezek alapján kell ítélkezni. Igenis vannak olyan dolgok, amikért érdemes mosolyogni, és amiket nem lehet elrontani. Hiszen ha kap egy jó jegyet, még ha egyébként ez olyan szokványos is, akkor is jó érzéssel kell eltölteni, hogy ismét megcsinálta, hogy még mindig okos. Nem hiszem el, hogy sose lett volna vidám akárcsak egy pillanatra is, hogy sose vigyorgott. Neki is kell, hogy legyen valami, ami színesebbé teszi az életét.
-Pontosan nem tudom megfogalmazni, de… olyan… más. Úgy értem, sajnálom, hogy ez történt veled, és nagyon meglepődtem, mert ilyenről még nem hallottam, de ha valóban együtt tudsz vele élni, akkor rendben van. – Bár számomra akkor is döbbenetes, hogy hogyan képes erre. Vannak ismerőseim, akik szintén sérültek, nem ennyire súlyosan, de őket látni is néha rémes, hogy mikre nem képesek így. Például focizni sem, holott szeretnének. Én olyankor mindig fejelek velük, hogy lássák, valamire még ők is jók ebből a sportból, ezzel feldobom őket. De Blake hozzáállása elkeserítő volt. Mintha már nem is akarna semmit sem élvezni. Esküszöm még nem láttam ilyen embert, a legtöbben inkább próbálnak valami olyat találni, ami szórakoztatja őket és képesek teljesíteni a sérüléseik ellenére. Nekem is itt az állkapcsom, mégsem mondom azt, hogy többé nem eszek, vagy rágózok, vagy focizok. Te jó ég, ha az utolsó felmerülne, akkor inkább leugranék egy szikláról! De ha mondjuk többé nem ehetnék csokit, mert allergiás vagyok rá, hát akkor más édességet kezdek el falatozni, vagy addig keresek valami olyan fajtát,amit meg bírok enni, amíg csak élek. Szerintem ez a különbség köztünk, hogy én kitartok, ő pedig már feladta, ami nem jó szerintem, de ő nagyon ragaszkodik a nézeteihez. Éppen ezért fog kelleni keményen dolgoznom, hogy ezek megváltozzanak.
-Nem, nem ismerem, de ha tényleg ilyen, akkor nem is szeretném. Te jó ég, hiszen gyerek vagy, jogod van olyannak lenni amilyen szeretnél, nem ő mondja meg mit csinálsz főleg úgy nem, hogy már tizenkilenc vagy. De rendben, megtartom a véleményemet magamnak. – Nem akarok én vele vitatkozni, szimplán nem értem az apját és valahol őt sem, hiszen simán mondhatna nemet is neki. Ezen rémes, hogy nem mer ellene fellázadni, mert akkor csak rosszabb lesz neki. Képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan képes erre az apja. Nálunk apu mindent megenged nekem szinte. Tudja milyen vagyok, rá hasonlítok, ugyanolyan bolondos, és komolytalan, mint ő. Nem hiába ugyanaz a házunk sem. De nekem ez túl sok, ha gyerekem lenne, akkor megérteném, hogy olyan lenni amilyen és független szeretne lenni, arról nem is beszélve, hogyha megsérül, akkor mindenáron megtalálnám a gyógyírt. De ezeket inkább megtartottam magamnak, Blake hangja egyértelműen arra utalt, hogy nem akar erről beszélgetni, meg is értem, ezért nem hoztam szóba többet.
-Nem, dehogy! Vagy ha igen, akkor is mi van? Szerintem sokkal jobban örülnének annak, hogy áthívok végre valakit, mert amúgy nem szokásom. A konyhába leszünk úgyis, és ha megkérem őket, hogy ne zavarjanak, akkor nem fognak, szóval nyugodj meg, tuti nem lenne gond belőle, ha átjönnél.  – Nem hiszem, hogy a szüleimnek bármi baja lenne vele, vagyis eddig nem tapasztaltam, de ha mégis előfordul, hát akkor ez van, fogadják el, hogy vele vagyok. Mármint, hogy együtt töltjük az időt. A lényeg, hogyha az látják, jól érzem magam a társaságában, akkor úgysem lesz baj, én pedig nagyon örülnék, ha átjönne hozzánk. Majd sütünk sütit, vagy sütök, amíg ő ott ül mellettem, aztán fölmehetünk a szobámba beszélgetni, vagy akár filmet is nézhetünk, nekem mindegy igazából, csak jó lenne, ha átjönne. – Gondolkodtál már azon, hogy esetleg egy virágot rakj a szobádba? Nekem milliónyi van, sokkal hangulatosabb lesz tőle minden. Majd megmutatom, hogyan kell rajzolni, nem bonyolult tényleg, csak nem egyből egy emberrel kell, hanem mondjuk egy fával vagy valami ilyesmivel. Hmm… nem ismerem őket, de tetszik a nevük, esetleg mutathatnál tőlük számot majd! – mondom lelkesen, elvégre kíváncsivá tett, meg, ha ő szereti ezt az együttest, akkor könnyen lehet, hogy én is, ezt még nem tudom, de egy próbát mindenképp megér ugye.
Közben elérkezünk az édességbolthoz, előremegyek és kinyitom az ajtót, hogy utánam ő is be tudjon jönni. Csak azért nem engedem előre, mert az illem szerint hölgyeké az elsőbbség, ahol lehet, a botos férfiak kivételt képeznek, de ez van. A csokik felé veszem az irányt, csak szép lassan, nem akarom, hogy elveszítsem, aztán kajtassak utána, bár nem olyan nagy hely ez, de azért megeshet, hogy eltűnik. – Te kérsz valamit?  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyogj és
minden szebb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-26, 12:17

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

- Irigylésre méltó, de egyben teljes irreális is az élethez való hozzáállásod. - enyhén szólva is szkeptikus arckifejezéssel csóválom meg a fejemet, sötét szemöldökeim az égbe szöknek. Nem tudok azonosulni az életfelfogásával, ahol minden szép és jó és vattacukorszerű, vagy ő azzá teszi, ha még se lenne az. Kétlem, hogy ha az én életemet élte volna gyerekkorától akkor is ennyire pozitívan gondolkodna mindenről. Persze irigylem is, hiszen ha nekem ilyen életem lenne, ha ilyen lett volna netán a családom... de nem így van. Az apám kegyetlen zsarnok, az anyám, aki még megpróbált néha nap védeni tőle meghalt, akkor hát mégis mitől nézzem olyan pozitívan az életet, meg a jövőt? Épp ezért képtelen vagyok hinni abban, hogy vele se történik majd semmi rossz, olyan amiből netán majd nem tud felállni olyan könnyen, amilyen akadályt esetleg majd ő is nehezebben vesz, akármennyire is azt hiszi, hogy mindig van megoldás.
- Te tudod, hogy neked milyen érzés volt látni, de valahogy gyanítom mind együtt nem? - legalábbis, ha jól sejtem, akkor meglepődött rendesen, amikor előkerült a bot, meg aztán biztosan el is szomorított a tény, hogy tényleg komoly a baj és ijesztő is számára, mert még nem botlott ilyen helyzetbe, amit nem lehet egy mosollyal, vagy viccel megoldani. Végül is elhiszem, hogy számára az efféle hihetetlennek tűnik, egészen elképesztőnek, talán más is így lenne ezzel, de mivel számomra ez az élet... már megszoktam, ahogyan a néha érkező meglepett, vagy netán szánakozó pillantásokat is. Az emberek ilyenek, pont e miatt nem barátkozom nagyon sokakkal, mert a többség képtelen kezelni a másik rossz helyzetét, ezért a legtöbben inkább elkerülik... elkerülnek, mert úgy sokkal egyszerűbb.
- Ezek szerint te nem ismered az apámat. Ez nem úgy megy, hogy tőle kérek engedélyt vagy sem, ha ellene cselekszem... annak rosszabb vége is lehet. A mi családunkban fontos az őszinteség... ahogyan ő mondja, úgyhogy hagyd ezt ennyiben jó? - majdnem kicsúszik a számon még egy légy szíves is, de végül sikerül elnyelnem még az előtt, hogy előtolakodna. Nem szoktam én senkit sem kérlelni, de talán a tekintetemből látja, hogy ez nem az a téma, amiről szívesen beszélek és főleg nem sokat segít a kioktató hangneme, mintha lenne róla halvány fogalma is, hogy milyen életem van és milyen nekem az apámmal együtt élni. - Látod ez például olyasmi, amin nem tudsz változtatni. - teszem még hozzá, hogy kicsit nyomatékosítsam a témát lezártnak tekintem és nem értékelném, ha tovább erőltetné. Nem fogok mugli orvost keresni, valószínűleg értelme sem lenne, mert az csak újabb okot adna az apámnak rá, hogy megnehezítse az életemet, abból pedig nem kérek. Inkább egy bot, mint valami rosszabb, netán újból kígyók. Nem... van a sántaságnál sokkal pocsékabb is és azt nem szeretném bevonzani, főleg nem önként.
- Menjek át hozzátok? Nem is tudom... a szüleidet nem zavarná? - valahogy úgy érzem oka van annak, hogy a közös fal ellenére sincs jó viszony a családjaink között, úgyhogy meglepő számomra egy ilyen invitálás. Lehet, hogy ő nagyon pozitív, de simán el tudom képzelni, hogy a családja nem látna szívesen odaát. - A növények nem zavarnak és mint bájitalösszetevők szeretem is őket, de ennyi. A virágainkat a kertész teszi rendbe havonta egyszer és megpróbálhatod a rajzolást, de nem hiszem, hogy menni fog, a festés még annyira sem. A zene... ismered a Fekete begóniákat? - őszintén szólva még nem igen futottam bele senkibe sem, aki hallott volna róluk. Varázslóegyüttes, három fiú és egy lány, aki történetesen a dobos, de nem valami híresek, viszont én szeretem őket. Teljesen véletlenül futottam beléjük még egyszer Londonban és nagyon megtetszett. Olyan igazi mélabús, sötét dalokat játszanak, afféle mugli szemmel nézett rock banda egy kis mágiával fűszerezve.


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-21, 11:54



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Én sose bukok el, ha pedig mégis előfordulna, akkor nem veszek róla tudomást. Mondjuk, Bájitaltanból rémes vagyok és az óta se vertek semmi értelmeset róla a fejembe. Ez van, nem nagyon érdekel. Én így fogom fel a dolgokat. Ha valami fontos nekem, akkor azért küzdeni fogok, ha valami nem, akkor nem is fogok. Vagy elhitetem magammal, hogy semmi érdemleges nem volt abba, amibe elbuktam. De ilyenre még nem volt példa és nem is lesz.
-Nem kell félned Blake. Akkor senki sem lesz ott, mert ez nem történhet meg. – mondom mosolyogva, na meg határozottan. Senki sem fog eltéríteni ettől a nézetemtől, még ő sem. Én olyan elszántan hiszek abban, hogy bármi lehetséges, ha küzdünk érte. De tényleg így van! Valaki azt mondja, hogy lehetetlen, hogy egy kentauron lovagoljunk. Szerintem pedig igenis lehetséges, csak meg kell nekik mutatni, hogy nem akarunk rosszat és barátok vagyunk. Ha pedig megbíznak bennünk, akkor simán lehetséges. Igen, vannak dolgok, amiknek idő kell, de attól még nem lehetetlen. Csak türelmesnek kell lenni, ami én nem vagyok, csak akkor, ha a saját érdekemet szolgálja, vagy azokét, akiket szeretek. Mondjuk, egy állatnak bármikor segítenék, még akkor is, ha az akár hetekbe is telhet, mire például teljesen felépül. Ott nem érdekelne semmi, csak hogy jobban legyen. Igen lehet azt mondani, hogy azért vagyok ilyen pozitív, mert jó életem volt és soha nem történt velem semmi rossz, de csak azért, mert nem hagytam. A beszólások, a jegyek, a szidások… ügyet sem vetettem soha egyikre sem, mert tudtam, ha így teszek, akkor csak nekem lesz rosszabb. Blakenek sem szabadna hagynia, hogy csak azért, mert a múltban történtek vele rossz dolgok most is ez legyen. Meg kéne tanulnia buliznia és pozitívan gondolkodnia. Én pedig most elhatároztam, hogy segíteni fogok ebben. Bizony, addig nem fogok leszállni róla, nem számít mennyi időbe telik, Akár még azt is kiderítem, hová fog költözni, vagy mit fog dolgozni, ha végzett, hogy akkor is a nyomába legyek. Elszánt vagyok ezt értékelnie kéne.
-Szomorú? Ijesztő? Meglepő? Elképesztő? Hihetetlen? Szólj, ha eltaláltam.  – Na igen nekem ezek jutottak először eszembe. Tényleg rémes volt azt látni, hogy egy botra van szüksége ahhoz, hogy járjon. Én… nem is tudom… még sose tapasztaltam ilyet. Mármint láttam már tolószékes embereket, őket is sajnáltam, de Blake effektíve egy egészséges srác, csak a lábával van valami baj, amire bizonyára van megoldás, nekem pedig egyből ezen kezd el kattogni az agyam. Nem tehetek róla, igyekszem segíteni ott, ahol tudok, ezért is gondolkodok olyan keményen. És eszembe is jut egy jó megoldás, ami szerintem használ, hiszen több ismerősöm is azért tud még focizni, mert a muglik meggyógyították őket.
-Hány éves vagy öt, hogy apukádtól kérsz engedélyt? Ugyan már! Nekem is remekül helyrerakták az álkapcsom, miután volt a balesetem. Csak azért, mert muglik nem rosszabbak. Várj… azért sérültél meg, mert az apád meg akart valamire tanítani? Nem értem. Mégis ki lenne képes ilyenre? Én addig keresném a gyógyírt, amíg meg nem lesz, nem pedig hagynám, hogy szenvedjen a saját gyerekem! – Kedvem lett volna elsírni magamat, ha csak belegondoltam, hogy talán tényleg ilyesmire képes az apja. Csak reménykedtem benne, hogy nem. A szemem is erről árulkodott, szinte könyörgő pillantással néztem rá, hogy mondja azt, hogy tévedek és nem ez az igazság. Én nem tudnám elképzelni úgy az életem, hogy apa ne akarná a legjobbat nekem. Hogy aznap, mikro kiugrott az álkapcsom, akkor nem vitt volna be a kórházba, hanem hagyta volna, hogy úgy maradjon örökre. Enni se tudtam volna rendesen tőle. De ez teljesen hülyeség volt az én szememben, hiszen a szülő azért van, hogy védje a gyerekét, hogy segítsen neki és nem azért, hogyha elszúr valamit, akkor annak megmaradjon a helye. Nem tudom, hogyan kerül kígyók közelébe, nem is ez a fontos, hanem egyből rohant volna vele a kórházba, megvizsgáltatta volna, és ha szükséges, akkor megműtteti.
A köszönetére csak bólintottam. Nem tartozik rám milyen életet él és nyaggatni sem akarom. Ha valaki el akar nekem valamit mondani, akkor úgyis el fogja árulni az illető. Majd ha úgy gondolja, hogy megbízható vagyok, akkor a fiú is meg fogja ezt velem beszélni, de egyelőre nem, amit teljesen megértek. Nekem nincsenek titkaim, egy se igazából. Olyan vagyok, mint egy nyitott könyv. Mindent kimondok hangosan, amit gondolok, hiszen sokkal rosszabb, ha valakinek azért hazudunk, mert szeretjük, vagy nem akarunk neki rosszat. Csak mondjuk, valakivel kedvesebben közlöm az igazságot, mint mással. Ez a különbség nálam ember és ember között.
-Maradjunk egy előrébb jutásban. – Nem, ez nem siker, az még messze van, vagyis inkább úgy mondom, hogy még kell egy kis idő, amíg ráhangolódik erre a szeleburdi stílusomra, aztán már ő is élvezni fogja a velem töltött időt. Észre sem fogja venni, hogy mosolyog, sőt szerintem azt sem, hogyha nevet. De ez természetes dolog szerintem, mármint, senki se tud vidámság nélkül élni. – Szörnyű vagy Blake! Na jól van… akkor mi lenne, ha holnap vagy valamikor máskor átjönnél hozzánk és együtt főznénk valamit? Vagy csak sütök neked sütit. – Nekem igazából mindegy, csak szerintem a bájitalok és a hozzávalók egy ételhez, szinte ugyanaz. Itt is megvannak az adagok a különböző összetevőkből, kell főzni, sütni, keverni… majdnem ugyanaz. És ha nem is szeretne sütni, hát akkor is átjöhet hozzánk, mi szívesen látjuk. Illetve én nagyon örülnék neki, azt hiszem Peytonnak mindegy, amíg nem rúgjuk szét a szobáját, anyuék meg örülnének, ha hazavinnék valakit egyszer az ismerőseim közül. – A növényeket sem szereted? Valami virág a szobádban van? Megtaníthatlak rajzolni, ha szeretnél, nem olyan nehéz. Hmm… kézműveskedés? Festés? Vagy… milyen zenét szeretsz?  – kérdezem egy sejtelmes mosollyal. Próbálok olyan dolgokban gondolkodni, mint amiket a tesóm is szert, hiszen háztársak, így biztos van bennük valami közös.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-20, 10:17

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Azt valahogy eddig is sejtettem, hogy a leányzó nehéz eset, de nem gondoltam volna, hogy ennyire az, bár ezúttal talán még jól is jön a dolog, hiszen így legalább nem kell az apámmal lennem, amit persze maximum halogatni tudok elkerülni sajnos nem.
- Nem akarok ott lenni, amikor életedben először valami tényleg nem sikerül, netán valami rossz történik... Félő, hogy nem tudnád elviselni pont a miatt, mert eddig még nem értek kudarcok. - nem akarok én nyers lenni, de azt azért sejthette, hogy én már csak ilyen vagyok és szó se róla tényleg láthatóan eltökélt és nagyon lelkes, de minden senkinek se sikerülhet. Vannak helyzetek, amikor fel kell adni, amikor más utat kell választani, vagy el kell tűrni azt, ami történik és úgy látom, hogy esetében ilyesmire még nem igazán került sor. Végül is irigylésre méltó élete van, ha eddig így alakultak a dolgai. Az enyémek nem és nem azért mert nem vagyok eltökélt. Bizonyos helyzetekben nem tehetsz semmit bármilyen nagy is benned az elhatározás, vagy bármennyire is véghez akarsz vinni dolgokat. És ennek fényében az sem meglepő, hogy ennyire sokkolja a látvány, amikor előkerül a bot. Érthető, hogy nem tudja kezelni a helyzetet, hiszen ő még nem volt ilyen helyzetben. Másképp látná a világot, ha az én életemet élte volna születése óta, akkor ő se lenne ilyen lelkes. Vélhetően a családja adta neki ezt az alapot, azért ilyen lelkes és hisz magában és másokban is. Én nem vagyok ilyen szerencsés.
- Ne aggódj én már régóta élek ezzel együtt, csak neked ennyire... - vonom meg a vállamat. Meglepő, vagy sokkoló, nem tudom hogy mi a jó szó, de látom azért az arcán, hogy milyen nehezen kezeli az egészet. Érthető, valószínűleg még viszonylag kevés rossz sorsú emberrel találkozott, vagy legalábbis megpróbálta a rossz dolgokat kizárni a fejecskéjéből és nem tudomást venni róluk. Esetemben ez jóval nehezebb, hiszen a bot ott marad a kezemben akármit is mond, vagy tesz és e miatt nehéz nem észrevenni, vagy elfelejteni.
- Nem, habár tanultam legilimenciát, érdekes tudásforma, viszont ez nem ilyen egyszerű. Az apám nem értékelné, ha ilyesmivel próbálkoznék. Nem kedveli a muglikat és azt sem akarná, hogy elvesszen a tanulság azzal, hogy rendben van a lábam. - szenvtelen hangon közlöm vele a tényeket, amin majd bizonyára megint meglepődik, de nem tudok ezzel mit kezdeni. Nem olyan egyszerű az életem, hogy csak úgy meg lehessen oldani. Nem fogok orvosokhoz járkálni, mert ha rendben lenne a lábam könnyen lehet, hogy annak még rosszabb következményei lennének és azt nem akarom, hogy az apám újabb büntetést eszközöljön, vagy újabb kísérletekkel próbálja kinevelni belőlem a fóbiámat. Akkor már maradjon minden úgy, ahogyan most van. - Köszönöm! - bököm ki végül és nem egyelőre biztosan nem akarom kivesézni, hogy miért ilyen a lábam, hogy milyen ember is az apám, mert nem mondható jó embernek és nem akarom Taly naiv világszemléletét romba dönteni. Biztosan nagyokat szörnyülködne, ha megtudná, hogy létezik ilyen szülő is
- Ha te ezt sikernek könyveled el... - sóhajtva csóválom meg a fejemet, miközben ő vigyorog és láthatóan örül a sikernek, bár én ezt őszintén szólva ilyen nagy mértékben azért nem érzékelem annak, de hát ő tudja. Láthatóan másképp látja a dolgokat, mint én, nagyon másképp. - Nem szoktam főzni, az a manók dolga. - nekünk is van házimanónk és a Roxfortban is vannak, sosem merült fel bennem, hogy főzzek, bár igaza van, lehetséges, hogy lenne hozzá érzékem, de az valahogy másféle tevékenység, mint egy bájitalt kavargatni, mozgalmasabb ide-oda ugrálni a sütő és a hozzávalók között. - Nézz csak rám, világos a bőröm és fáj a lábam, a kertészkedés nem nekem való, rajzolni pedig sosem tudtam... de próbálkozz csak. - tudom én, hogy nehéz eset vagyok, majd szép lassan ő is rájön erre, ahogy telik az idő. Valahogy egyébként is a negatívum van bennem, könnyebb a dolgokra negatívan reagálni, rámondani a nemet, mint kipróbálni, de mondjuk tényleg nem passzol hozzám a kertészkedés és rajz terén is maximum a pálcikaemberek szintjén vagyok.


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-14, 15:24



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Sose voltam az a fajta, aki könnyen feladja. Sőt, eddig egyszer sem történt meg, mindig kitartottam a végsőkig és lám elértem a célom. Én sose vesztek, ezt jó, ha tudja az ember. Ha belekezdek egy meccsbe, akkor csak győztesként távozhatok a pályáról. Na nem szó szerint ezt metaforikusán kell érteni. Vagy, hogy is mondják.
–Csak akkor mondjuk valamire, hogy lehetetlen, ha félünk megpróbálni. Hidd el, én már számtalan „lehetetlen” dolgot vittem véghez. Mellesleg, köszi, de én biztos vagyok benne, hogy sikerrel járok, eddig is mindig összejött, most sem lesz másképp, majd meglátod.  – És én abban a pillanatban ott leszek mellette, hogy ezt tudjam mondani: „Én megmondtam.” Mert ez lesz, tudom. Sosem szabad, hogy elhagyjon minket a remény, ha keményen dolgozunk, akkor össze fog jönni. Nem tudom milyen nehéz élete lehetett, abból, amit halottam és néha láttam, nem valami kellemes az fix, de ez még nem ok arra, hogy sose mosolyogjunk. Igen, vannak szörnyű esetek, mikor valakinek baromi rossz, mégis tudni kell élni a helyzetekkel, mikor azt tudod mondani, hogy most tényleg vidám vagyok. Vegyen magának egy szórakoztató könyvet, egy komédiát, vagy akármit, amin nevethet. Legyen egy hely akár, ahová, hogyha elmegy, akkor jól tudja érezni magát, vagy egy személy, akinek a társaságában önfeledtéül vidám is lehet. Bármi jó igazából, egy hobbi, egy tárgy, egy emlék… csak a fő, hogy tudjunk mosolyogni. Én mikor azt látom, hogy valaki húst eszik, akkor arra gondolok, hogy egyszer csak életre kelnek és majd jól megeszik őket, de engem nem, mert én szeretem őket, ezért ők is engem. Jó tudom, ez egy kicsit beteg, de vicces és ezért tudok, még akkor is mosolyogni.
Csoda, hogy sokkol a látvány? Hiszen olyan szörnyű! Már nem effektíve az, hogy nála van egy bot, hanem az, hogy valaki ennyire sérült legyen. Láttam én már borzalmas dolgokat, nem arról van szó, egyszerűen olyan rossz így látni. Mikor ránézek egy egészséges srácot látok, aki csak bele van szerelmesedve az olvasásba, ezért nincsenek barátai, vagy legalábbis nem sok és sose mosolyog. Most már oka, hogy talán miért nem, de ez szerintem akkor sem jó így. Ettől még tudnia kéne nevetni, de ez most mindegy. Olyan rossz így látni valakit. Oké, nem ismerem, és nem is nagyon figyeltem rá, de ez akkor is rémisztő.
–Jól van csak… szólj, ha bármi van rendben? – Lehet, hogy neki ez nem olyan súlyos, biztos megtanult már vele együtt élni, meg minden, de akkor is, nekem ez akkor sem játék. Tessék, íme, a komoly és aggódó Taly, aki mindenki idegeire megy. Lehet válogatni, hogy melyik a jobb. Én személy szerint jobbnak tartom a kissé őrült, de kedves személyiségemet, hiszen mellette vidám lehet az ember, nem pedig idegbajos, hogy mennyit aggódók a semmin. De azért csak féltem, hiszen kimehetek a bokája, vagy rosszul lép, esetleg túlerőlteti… bármi lehet, jobban örülnék, ha belém is megkapaszkodna, akkor nyugodtabb lennék, hogy nem fog semmi sem történni, de így ha baj van, akkor vagy elkap, vagy én fogom meg. Azt hiszem inkább az utóbbi lesz, mert csak azért sem fog megkapaszkodni belém, hogy aztán rám tudja fogni, ha baja esik. Mondjuk nem, ez inkább egy Mardekároshoz illik, de remélem, semmi baj nem lesz.
–Legilimentor vagy? Egyébként nem próbáltál még mugli módszert? Hidd el, ők csodákra képesek. Ki tudják talán cserélni a szalagokat, ha azok roncsolódtak, vagy valami hasonló. Nem vagyok otthon se a bájitalok, se az orvoslás terén, de biztos lehet találni valami megoldást. – Nem, én nem hiszem, hogy semmi gyógymód, hiába mondja. Ha valóban kereste és nem talált, akkor nem volt elég elszánt. Biztosan van valami, lehet nem pont egy bájital, de mondjuk ez a mugli módszer… úgy hallottam képesek kicserélni a szalagokat, kiveszik a rosszat és ugyan valamilyen másmilyen anyaggal, de tudják helyettesíteni, és akkor ő is újra tudna járni rendesen. Vagy az is előfordulhat, hogy valami növény tudna segíteni rajta, igazából én bármi el tudok képzelni. Az oké, hogy megtalálta a megoldást, hogyan enyhítse, de vajon közvetlenül a sebbe adagolja a szert? Lehet akár ez is egy opció, hogy miért nem javul az állapota, nem tudom, csak ötletelek. –Ugyan, már rég nem vagyok olyan vidám, nem sokat változtatna szerintem a mostani helyzeten, de ha nem akarod, nem kell, csak kérdeztem. – Fogok én más magánéletébe vájkálni? Sok mindnet el lehet rólam mondani, de azt, hogy mások múltjában kutakodok, azt nem. Tiszteletben tartom, ha valakinek titkai vannak, én nem szándékozom megtudni őket, vagy ha mégis sikerült, akkor megtartom azt. Ha ő nem szeretné ezt megosztani velem, akkor csak mondja ki, nem fogok megsértődni, de ne ilyen szánalmas kifogással próbálja meg beadni nekem, hogy még én járok rosszabbul. Még ha így is lenne, akkor is maximum az lenne, hogy nem tíz perc, hanem fél óra kellene, mire újra vigyorogni kezdek.
–Há! Látod? Mosolyogsz. Ha nem is az elképzelés alapján, de az is meglesz majd. – Lehet, hogy az a várt vidám mosoly van az arcán, de ez is valami, legalább az első lépést megtettük, ami számomra csak jót jelent. Elégedetten nézek rá, közben én is vigyorgok, már lassan tényleg nekem lesz igazam, amit alig fogok várni. Akkor is össze fog jönni! – Akkor főzni is szeretsz? Az majdnem olyan, mintha bájitalokat kevernél össze, csak a végén egy finom valamit kapsz, nem pedig szerencselét, vagy igazságszérumot például. Vagy akár kitalálhatnánk, valami közös hobbit mondjuk… Szeretsz kertészkedni? Vagy rajzolni? De én tényleg hiszek abba, hogy lehet bennünk közös. – Akkor is fogok találni valami olyat, ami mindkettőnket érdekel. Ha csak olyat is, ami engem annyira nem foglalkoztat, de talán szívesen belekezdenék, akár azt is csinálhatnánk együtt, a lényeg jelenleg az, hogy vele legyek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-12, 21:40

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Nem valószínű, hogy könnyen változást érhet el nálam vidámsági szint tekintetében. Nem vagyok az a nagyon nevetős fajta, még mosolyt csalni az arcomra is határozottan nagy kihívás tud lenni. Persze próbálkozni lehet, talán majd pont ő éri el, hogy csoda történjen, de én azért nem hiszek ebben olyan nagyon.
- Akkor sok sikert neked, majd meglátod, hogy vannak lehetetlen küldetések is. Még te sem válthatsz ki mindenkiből nevetést és jókedvet. Nincs okom jó kedvűnek lenni, de ezt úgyis hiába magyaráznám neked. - és persze nem is nagyon akarom, hiszen ez elég személyes dolog, nem akarom neki elmagyarázni, vagy mesélni az életemet, annyira azért nem vagyunk jóban, hiszen másnak se szoktam felvázolni az életemet. Ez nem olyasmi, amit szívesen megosztok bárkivel is, bár nem hiszem, hogy ő ezt egy könnyen megértené. Lehet, hogy egyszer majd lesz olyan, akinek szívesen elmesélem majd, de egyébként is minek? Attól még nem fog változni semmi sem, ezért nem is látom értelmét, hogy meséljek az apám dolgairól, vagy hogy mennyivel könnyebb volt, amikor még élt az anyám. Már nem él és olyan életem van, amilyen, Taly is jobban járna, ha mással foglalkozna nem engem próbálna mosolyra késztetni.
Láthatóan már az is eléggé meglepi, sőt talán szinte sokkolja is, hogy előkerül a bot. Nem csak azért nem akartam focizni, mert nem szeretek és nem érdekel az egész, hanem mert nem is vagyok rá alkalmas, hiába nem hitte ezt el az elején. Talán már világos számára, hogy még egy séta is kimerít, de még mindig jobb, mint visszamenni az apámhoz, pedig ténytelen leszek majd, ha más nem hát este és az biztos, hogy azt még kevésbé fogom élvezni, mint ezt a kis sétát.
- Jól van, de nem szoktam összeesni, maximum jobban elfáradok egy kisebb úton is, mint te. Ne görcsölj ezen. - vonom meg újra a vállamat. Én ezt nem veszem ennyire komolyan, mint ő. Ezért nem hiszem, hogy az életem többi részét képes lenne kezelni, főleg mert ezek nem olyan dolgok, amik csak úgy elmúlnak és kész. Nem múltbéli problémákról van szó, amiken csak úgy át lehet lépni, sőt ha van is köztük olyan, hát nem vagyok képes rá. Nem tudom csak úgy elfelejteni azt, ami történt velem. Bár persze a nagy részét ennek nem is akarom megosztani vele, maximum egy kis szeletkéjét, bár talán az is hiba volt, mert sejthettem jól, hogy ez majd újabb kérdéseket szül, nem fogja csak annyiban hagyni a dolgot a rövid válasszal.
- Roncsolódtak elég csúnyán és bármennyire is ezen jár most az eszed nem tudsz javítani rajta, senki se tud. A bájitalokhoz értek a legjobban, voltam a Mungóban is, ez... nem gyógyítható, csak kezelhető és csillapítható. - mert látom rajta, hogy máris pörögnek a fogas kerekek, biztosan keresné a megoldást, mintha én még nem próbálkoztam vele, de az apám tett róla, hogy ha már nem voltam képes megoldani a problémát akkor meg legyen az eredménye. Mondhatni... tanuljak belőle, mintha attól bármi is jobb lenne. Épp e miatt nem is válaszolok azonnal a kérdésekre, hiszen csak még jobban elszörnyedne és nem tudná kezelni, ha elmesélném mi is történt pontosan. - Ettől csak elmenne az a fene nagy jókedved... kétlem, hogy ideális téma lenne mostanra. - jegyzem meg végül. Ha erősködik, talán elmondom, de mégis hogyan reagálná le, hogy az apám ilyen módon akart kinevelni a fóbiámból? Enyhén szólva is agresszív megoldás volt, mintha egy víziszonyost úgy akarnál úszni tanítani, hogy bedobod a két méteres medencébe, ahol biztosan nem ér le a lába. Nagyobb eséllyel fulladna meg a többség, mint hogy hirtelen megjelenjen a nem létező úszótudásuk.
- Közös hobbink? - na itt még egy kétkedő halvány mosolyt is kap, de nem azt a vidám fajtát, inkább a gúnyosan cinikusat, azt hiszem ő nem valami ilyesmit akart elérni nálam, de hogy közös érdeklődésünk legyen... valahogy erősen kizártnak tartom. - Te ezt tényleg komolyan el tudod képzelni? A csokiért nem vagyok oda, az apám szerint nem egészséges, túl sok benne a felesleges cukor, az állatok pedig maximum hasznos tartozékai lehetnek bizonyos bájitalokat. Ez utóbbiakat kedvelem, legalább ebben jó vagyok. - el nem tudom képzelni, hogy miféle közös érdeklődést tudna találni, főleg hogy hobbim se sok van. Nem szoktam szórakozni, sőt szórakoztató dolgokat sem űzök, vagy találok ki magamnak. Az ilyesmi nem is lenne jellemző rám, el vagyok a könyvekkel és a bájitaltan gyakorlóteremben főleg, ott könnyen elkerülhetek másokat.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-10, 14:02



Blake& Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nagyot sóhajtok a testvéremet illető kérdésére. Nem fogok nekiállni, magyarázni, mivel nem tudja, hogy nekünk milyen szoros volt a kapcsolatunk. Mi voltunk azok az ikrek, akik elválaszthatatlanok voltak, amíg nem jött a Griffendéles srác. Igaz előtte is voltunk már külön, de mégiscsak azok közé a testvérek közé tartoztunk, akik sose hagyták volna ott a másikat. Ha kellett én leraktam a labdát, ő pedig a könyvet. Most kicsit más a helyzet, hiszen Peyton kevésbé teszi ezt, így én egyedül maradtam, ami néha jó, de én azért mégiscsak társasági ember vagyok. Bár nem érdekelnek a szavai, hiszen engem nem sűrűn lehet megbántani, most mégis rossz érzés fogott el, valószínűleg az emlékek miatt. Tovább azonban nem vitatkozom vele a könyves kérdésre, mert nincs értelme, úgyis más nézeteket vallunk, hiszen ő valószínűleg többet görnyed a papírlapok felett, mint a haverjaival van, én pedig szívesebben vagyok kint akárcsak az állatokkal is, mint olvassak. Ez van, nem lehet mindenki egyforma, de kellenek olyan dilisek is, mint én, máskülönben unalmas lenne az élet. Ő sem élvezné annyira nélkülem a délutánt, csak nem vallja be.
-Azért kéne mosolyognod, hogy tudd, milyen érzés vidámnak lenni. Hallottad már azt a mondatot, hogy egy mosoly szebbé teheti a saját és mások napját? Tudod, mennyien vigyorognak mellettem, még ha szomorúak is voltak? Én azért élek, hogy mások, vidámak legyenek és szórakozzanak. Téged is azért „nyúzlak”, hogy egy kicsit felszabadulj már abból a komor börtönödből és élvezd az életet. – Nem tudom elképzelni, hogy milyen rossz lehet neki, de nem is szeretném, meg jelenleg ez nem is fontos. Hiszen élni kell az ilyen lehetőségekkel. Én is sírhattam volna egy millió dologért régebben, megsértődhettem volna, depresszióba is eshettem, de nem tettem. Mindig hittem a mosolyom erejében és abban, hogy csak azok véleménye számít, akik jót akarnak neked. Ha mondjuk egy Mardekáros beszól, hogy milyen hülye vagyok, akkor csak nevetek, hiszen pontosan tudom, hogy őrült egy személyiségem van, ezt nem kell velem közölnie. Ő is hiába mondja azokat a dolgokat nekem, nem érdekel, mert tudom, hogy milyen vagyok és? Engem nem zavar. Van, aki ilyennek szeret, csak ők a fontosak az életben. Ha neki olyan rémes élete van, akkor sajnálom, de higgye el, másoknak is az van, mégis mikor kapnak egy lehetőséget, akkor ők is jól tudják érezni magukat és ez az ami számít. Hogy még ha pofára is estél, akkor is tudj nevetni. Nekem sikerült ezt megtanulnom, azóta pedig én magam is próbálok mások arcára mosolyt csalni, hiszen sokkal szebb úgy az élet. Nála is el fogom ezt érni, még ha nehezen is, de tudom, hogy sikerülni fog.
-Előfordul. – Engem is zavar, hogy a tesóm mindig olvas. Van ilyen. Vagy elfogadjuk, vagy állandóan hisztizünk miatta. Én azt hiszem, még az utóbbi kategóriába vagyok sorolható, de már olyan régóta vagyunk szomszédok, nem hiszem el, hogy nem volt képes feldolgozni azt, hogy a kerítést rugdosom néha. Mondjuk, nem sokszor szoktam, mert van, amikor jobb dolgom is akad, de ma nem. Azonnal lefagy a vigyor a számról, mikor hozzá kerül a bot, olyan lehangoló, hogy ennyire meg van sérülve. Még az én sziporkázó aurám is elhalványul tőle. Ezt csak az állatok szokták tenni velem, meg mikor valaki húst eszik. Azt nézni sem bírom. Örülök, hogy a boltig el tud sétálni, ez legalább jó hír, de akkor is rémes látvány. Találkoztam én már szörnyű esetekkel, de csak az állatok terén. Ott is vannak olyanok, akiknek hiányzik egy, vagy két lába, sőt olyat is láttam már, hogy tele volt a füle atkákkal, vagy hogy a nyakörv bele nőt a kutya húsába annyira szoros volt és mindig felvágta neki. Ott is vannak rémes dolgok, de az embereknél ez ugye más. Nem azt mondom, hogy náluk könnyebben elviselem, mert nem, de… ez akkor is borzasztó. Vannak olyan ismerőseim, akiknek sportsérülés miatt, nem működnek teljesen jól az ízületei, én is kaptam már akkora rúgást fejbe, hogy az óta ki tudom akasztani az állkapcsom, de ilyet még nem láttam. Mármint, hogy valaki annyira rosszul legyen, hogy bottal kelljen járnia. Elkeserítő.
-Hát persze… de ha baj van vagy kellek, szólj nyugodtan vagy… szimplán kapd el a kezem. – Engem nem zavar, ha hirtelen megfog, ha netalántán el akarna esni, vagy valami, mert nem akarom, hogy baja legyen. Bár nem vagyok az nagyon támogató típus, de azért, ha kell, akkor segítek, most pedig kifejezetten úgy éreztem, hogy szükséges lehet. Bár ha ő úgy gondolja, hogy nem kell, akkor nem fogom erőltetni, ezt is csak azért mondtam, hogy tudja, itt vagyok mellette és nem fogom zokon venni, ha esetleg mégiscsak szüksége lenne rám. Nem válaszol azonnal, talán azt hiszi, hogy amilyen cserfes vagyok, könnyen kikotyogok mindent. Persze, ez az alap fennállás, hogy aki sokat beszél, nem is tud titkot tartani. De ez nem így van, rám bármilyen titkot rám lehet bízni, hiszen gondolkodok, mielőtt beszélek, bármennyire is nem látszik, sose mondtam még el egyet sem, sőt a barátaim mind hozzám fordulnak, ha valamit meg akarnak osztani, mert tudják, hogy bennem lehet bízni. Nem ítélem el, hiszen ő ezt nem tudja, csupán az előítéletek alapján tud dönteni. - Hogy mi? Kígyó… méreg? És… azóta nem jött ki a szervezetedből teljesen, vagy rongálódtak a szövetek ezért vagy sánta? De mégis hogy történt ez? Bocsánat, nem akarok udvariatlan lenni csak… még nem hallottam ilyenről.  – Ez rosszabb, mint gondoltam. Bár biztos van rá megoldás, hiszen ha kígyóméregről van szó és esetleg a szalagokkal van baj, akkor erre csak van valami főzet nem? Majd átkutatom a nővérem holmiját, annyi könyv van ott, biztosan találok valami használhatót, vagy megkérdezem Pitont, még ő is sokat segíthet, bár engem nem igazán kedvel, de csak a tesómnak kell kiadnom magamat és kész.
-Ez nem igaz! Illetve… ha nem repült volná át hozzád a labda, akkor biztos nem jut eszembe, hogy veled legyek, de most már nem csak azért vagyok veled, mert unatkozok Blake. Meg akarlak ismerni. Pont azért, mert olyan régóta lakunk egymás mellett és járunk egy iskolába, mégsem tudok rólad semmit. És ki tudja, lehet, hogy van közös hobbink. Mit szeretsz csinálni az olvasáson kívül? Az állatokat szereted? Vagy a csokit? – Valóban meg akartam ismerni, hiszen most, hogy látom, milyen is ő valójában olyan rossz érzés, hogy eddig nem vettem észre. Lehet, ha jobban figyelek rá, akkor már régebben elhatároztam volna, hogy megmosolyogtatom és megpróbálom szebbé tenni az életét. Most viszont itt van a lehetőség, amit nem fogok elszalasztani, akkor is a nyakán fogok lógni, egészen addig, amíg nem látom vigyorogni és szórakozni. Ezt már eldöntöttem magamba és nem tudom visszavonni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-10, 08:31

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Nehéz eset, jellemzően az akivel nem nagyon érdemes leállni vitázni, mert úgy se jöhetsz ki belőle győztesen. Az az érzelmeire hallgató típus, én pedig szöges ellentéte vagyok a hűvös logikámmal, nem csoda, hogy legszívesebben rávágnám az ajtót, de ennyire még én se vagyok bunkó. Legalább végighallgatom, maximum nem megyek bele komolyabban a vitás helyzetekbe, hiszen annak nem sok értelem lenne.
- Arra nem gondoltál még, hogy neki így jó és így érzi jól magát? Akkor miért akarod ezt elrontani? - teszem fel a nyilvánvalóan logikus kérdést, hiszen én is szeretek olvasni és hogy a könyvek elvonják a figyelmemet... hát pont ez a lényegük. Elvonják a figyelmemet az apámról, minden múltbéli rossz dologról, szóval nem, nem igazán akarnék könyvek nélkül létezni. A barátokat illető kérdését pedig szándékosan hagyom figyelmen kívül. Nem igazán bővelkedem bennük, mindig is jól meg voltam egyedül, úgyhogy nincs senki sem, aki azon aggódna, hogy a könyvek elvonják bármitől is a figyelmemet. Akikkel akár csak kicsit is jóban vagyok, azok maguk is szeretnek olvasni, így aztán nincs gond, hogy kinek mitől mi vonja el a figyelmét.
- Miért kellene mindenképpen megváltoznom és mosolyogni... csak mert azt akarod? Örülj neki, hogy egyáltalán eljöttem és van kit... nyúznod. - keresem a jó szót, ami talán a legkevésbé bántó, de leginkább a piszkálás és a fárasztás jutott eszembe, ebből még az enyhébb változat az, ami végülis kicsúszik a számon. Nem akarok én bántó lenni, de ne várja el tőlem azt, ami nem passzol hozzám, arról már nem is beszélve, hogy még csak nem is ismer, nem tudhatja, hogy miért vagyok ilyen. Az apám mellett ő se lenne ilyen mosolygós alkat, de gondolom hírből sem ismeri a nehézségeket az életben. Úgy azért sokkal könnyebb ilyennek lenni. Ha jól sejtem az a legnagyobb problémája az életben, hogy nincs kivel fociznia és unatkozik. Talán kissé lenézem, de... nem tudok róla én sem sokat és a látszat ezt mutatja. De legalább sikerül a mosolyt lefagyasztanom az arcáról, amikor kiderül számára, hogy elég nehéz úgy focizni, hogy az ember eleve nem tud tökéletesen járni. Ebbe nem gondolt bele, ebből látszik, hogy nem igen figyel a részletekre.
- Az lehet, viszont nagyon-nagyon zavaró tud lenni. - na igen, azért ez nem mindegy, hogy pár rúgástól nem dől össze a kerítés, vagy hogy nem lehet nyugodtan olvasni tőle, netán pihenni, ha az ember nem akar korán kelni, de azt hiszem ezt kár lenne magyarázni neki, mert úgy se értené, vagy fogadná el. Nekem pedig jelenleg nincs sok választásom, vagy vele leszek, vagy az apámmal és vele még mindig jobb, bármennyire is fárasztó is a folyamatos pattogása.
- Ne aggódj, addig bőven, a suliban is tudok közlekedni. - színtelen hangon kapja meg a választ. Látom rajta, hogy meg van lepődve a boton és hogy ez mennyire visszavette a nagy lelkesedést. Sejtettem én, hogy nem sok rosszat tapasztalt még meg eddig az életben, ez igazából nem lep meg. Ezért nem tudja ezt sem kezelni, gondolom a legtöbb barátja olyan, mint ő, akiknek nincs különösebben problémájuk az életben. Úgy könnyen marad az ember ilyen vidám jellemű.
- Megoldom, van már benne gyakorlatom... de kösz. - teszem végül hozzá az utolsó két szót is. Végül is, ha úgy nézzük valahol rendes tőle, hogy segíteni akar, de nincs értelme. Egyébként sem vagyok az a típus, aki másra támaszkodik, meg tudom tartani magamat, ezen nem múlik, csak a focizás terhelné meg a lábamat annyira, hogy nem tenne jót. A kérdésére persze nem kap azonnal választ, az ilyesmi nem olyan dolog, amit az ember csak úgy elmond, főleg nem olyannak, aki láthatóan sokat beszél és bármikor elmondhatja másnak, hogy miket hallott. Bizalmatlan pillantásokkal méregetem, amikor már elindultunk, láthatóan erőteljesen azon gondolkodom van-e értelme elmondani neki, hogy mitől is sántítok valójában. - Kígyóharapás, kígyóméreg... vegyesen, viszonylag sok, plusz egy ficam, valami ilyesmit mondtak az orvosok. - foglalom össze végül rántva egyet a vállamon. Bár tény nem ismerjük jól egymást, de így legalább valamit mondtam, ha nem is minden részletet. Teszem azt azt az apróságot nem említem, hogy mindezt az apámnak köszönhetem, aki kisgyerekként így próbálta meg kinevelni belőlem a fóbiámat és azt sem fejtegetem, hogy nem véletlenül viselek mindig hosszú nadrágot, mert szépen meglátszik a nyoma a harapásoknak a lábamon.
- Azért, mert egész mások vagyunk Taly. Az is megdöbbentett, hogy bottal járok, mégis... miért lennénk barátok? Nincs közös hobbink, nagyon különbözünk, most is csak unatkozol. Ha lenne más, aki olyan, mint te, akkor azzal lennél. - nem veszem én ezt zokon, érezheti is a hangomból, hogy nincs benne sértettség, vagy bármilyen rossz érzés, pusztán csak a tényeket közlöm, hiszen így van. Egészen mások vagyunk, ő hebrencs és szórakozott, én komoly és magamnak való, hát mégis hogyan lehetnénk vajon barátok, ha ilyen nagyon mások vagyunk?

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-08, 13:24



Blake & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]



Értetlen arckifejezéséből persze egyből azt szűröm le, hogy ötlete sincs, hogy mit akarok ezzel. Nagyjából gondoltam, hiszen ezt többnyire csak azok tudják felfogni, akik foglalkoznak egy bizonyos szinten ezzel a sporttal, bár az ember azt hinné, hogy egy Hollóhátas nagyjából ki tudja silabizálni, hogy miről is lehet szó. Vagy talán én gondolom őket túl okosnak? Az is előfordulhat, mert valamikor a tesómtól is olyat kérdezek, amire azt válaszolja, hogy nem tudja mi a megfejtés. Én viszont annyira kíváncsi vagyok olyankor, hogy még egy könyvet is hajlandó vagyok kinyitni. Pedig ez nálam nagy szó, hiszen annyira nem bírom azt a tevékenységet, hiába mondják, hogy jó, mert te képzeled el a dolgokat, meg átélheted a kalandot… nekem ez nem vonzó, inkább az aktív tevékenységekért vagyok oda.
–Ha nagyon korrektek akarunk lenni, akkor, de a könyvek tehetnek róla, mindig elvonják a figyelmét. Meg a tiédet is. A barátaidat nem zavarja ez? – Nem hiszem el, hogy haverjait nem szokta érdekelni, hogy állandóan olvas. Én ha a szoros ismeretségi körében lennék, akkor tuti egész nap a fülét rágnám, hogy tegye már le azt a papírköteget. Na persze én mindenkinél kiborulok, aki ezt csinálja. Szegény tesókámnál még csak-csak elviselem, nála már megszoktam, de mióta a hülye pasijával van, azóta egyre kevesebbet van velem, ami a suliban még nem is annyira zavaró, de itthon nyáron, vagy ünnepekkor igen. Baromi rossz érzés tud lenni, hogy inkább a szerelmével van, mint velem. Ezért mondták, hogy én is keressek valakit, de ki olyan fociőrült, csoki mániás és humoros, mint én? Még a Hugrabugban sincs ilyen személy, nem még máshol.
–Na igen, az is előfordul. – Csak szórakoztam az előbb, meg persze eltereltem a szót a könyvekről, mert már a szó is elálmosít. Egyszer próbáltam meg kiolvasni egy irodalmi művet, az lett a vége, hogy elaludtam rajta és halálra untam magam, így inkább visszahajítottam a nővérem szobájába. Nem tudom, hogy ő ilyen unalmas, vagy tényleg minden könyv ilyen, de akkor rájöttem, hogy ez nem nekem való elfoglaltság. Azonban a foci, a kviddics és a futás már inkább. Hiszen imádok csak úgy rohangálni, főleg esőbe. Akkor a legjobb. Egyszóval én ilyen kis örökmozgó vagyok, akinek muszáj valamit csinálni, mert nem tud a seggén ülni öt percig se. Kivéve társaságban, mert akkor én vagyok a jól nevelt kislány. Még szerencse, hogy ritkán megyünk olyan helyre, ahol viselkednem kell, a suliban meg tök feleslegesnek érzem.
–Ez a max? Ne már! Olyan elkeserítő vagy így. Legalább egy kis mosolyt varázsolj magadra. – kezdek el vigyorogni, hogy lássa, mire gondolok, ha még nem tapasztalta volna meg a mosolygás örömeit. Pedig nagyon jót tesz a vérkeringésnek, nem is beszélve arról, hogy jobban érzi magát tőle az ember, plusz a környezetében lévők is. Na nem mintha ez most menne nála, pedig én igyekszem. Még vicceltem is, de úgy látszik ne vette a lapot. Mikor közli velem, hogy sánta az én mosolyom is eltűnik. Nem tudtam, ha említette volna, akkor biztos nem nyaggatom ilyennel. Nem vagyok egy kínzómester, hogy erőltessem, sőt még csak rosszat sem akartam neki. Éppen ezért megyek fel a szobámba mit sem törődve azzal, hogy három percre otthagytam egyedül és előkeresem egy régi ismerősöm kesztyűjét, aki már visszament Amerikába meg gyorsan bedobok egy válltáskába némi pénz. A pálcámat a rövidnadrágom farzsebébe csúsztatom, és úgy megyek vissza. Én miattam a kettő közül bármelyiket választhatja, hiszen mindkét tevékenységet szeretem, igazából csak az a lényeg, hogy legyen társaságom. Akár még mugli filmet és nézhetünk, ha szeretne.
–Ugyan, pár rúgástól még nem fog összedőlni. Amúgy is ritkán játszok itt a kertbe, inkább a parkba megyek, ha itt a haverom. – Ami megjegyzem, ritkán van, hiszen nem itt él, hanem egy másik kontinensen, de nyaranta azért gyakran átugrik, aminek én kifejezetten örülök. Vele nagyon is jó focizni, hiszen ő kapus, én pedig csatár alkat vagyok. Ugyan egy ideig voltam hátvéd is, de sose bírtam ki, inkább előre futottam és gólt rúgtam. Értetlenül nézek a fiúra, mikor a kerítés ajtajához megy és benyit rajta. Azt hittem már, hogy visszamegy, de nagyon félénken nyitott be rajta, vagy legalábbis feltűnés nélkül. Mintha nem akarna hazamenni, aminek abszolúte nincs értelme számomra, hiszen mindenki szeret otthon lenni, elvégre ott kéne a legjobban éreznie magát. Bár az is igaz, hogy láttam néha hogyan neveli a fiát az apja, nem volt valami kellemes látvány, de már akkor sem nagyon érdekeltek ezek a dolgok, inkább játszottam. Most viszont ahogy hozzá kerül a bot, eláll a lélegzetem is egy pillanatra. Ennyire meg lenne sérülve? Ezt nem gondoltam volna. – A sarki édességboltig tudsz menni? – kérdezem kissé félénken. Ha ennyire rosszul van, talán nem kéne ezt erőltetni. De nem… nem tudom, hogy mit is érzek. Ilyen még sose volt bennem, de most, hogy látom Blaket így elönt valami nem túl kellemes érzés, ami jobb lenne, ha minél előbb távozna.
Elindulok kifelé, szépen lassan, hogy ne kelljen nagyon megerőltetnie a lábát biztos, ami biztos. –Ha gondolod, akkor belém is kapaszkodhatsz, engem nem zavar. Mellesleg hogyan…? Mármint… érted. – Igazából azt akartam megkérdezni, hogy hogyan szerezte a sérülését, mert kíváncsi vagyok rá, eddig nem tűn fel, hogy ennyire vészes lenne a helyzet, mondjuk nem is nagyon ügyeltem rá se a suliba, se itthon, ami furcsa hiszen… elég régóta vagyunk már szomszédok. Konkrétan évek óta, mégsem tudok róla semmit. Mindenesetre, ha nem akarja velem megosztani ezt, akkor nem kell neki, kivételesen nem erőltetném a dolgot, csak ez így nem valami jó, mármint az, hogy nem is sejtem mi történt vele. – Blake, mi miért nem vagyunk jóba? Már nagyon sok ideje élünk egymás mellett, de úgy sose beszélgettünk és nem is ismerlek. Pedig még egy suliba is járunk. Mi… miért nem vagyunk olyan szomszédok, mint mások?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 65

TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly 2016-08-07, 21:50

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Taly & Blake

Azért határozottan értetlenkedve nézek rá a válasz hallatán. Megtehetném, hogy rákérdezek, hogy mégis hogy érti, hogy jobb lábas, de végül elvetem még időben a dolgot, mert azt hiszem annyira nem vagyok rá kíváncsi, no meg valószínűleg a válasszal se tudnék mit kezdeni és nincs is időm és kedvem sem végig hallgatni, szóval nem... nem érdekel különösebben. Csak a jövőben ne nagyon rugdalja a kerítést, mert azt biztos, hogy nem viselem el és a végén még tényleg határozottabban fogok rászólni, pedig én aztán senkivel se szoktam konfrontálódni, főleg mert eleve kerülöm az embereket, de őt nehéz, főleg ha még át is jön a labdáért.
- Akkor esetleg rajta vezesd le a mérgedet, erről aztán nem én tehetek és a könyvek sem. - vonom meg a vállamat. Oh jesszus, az a legnagyobb gondja, hogy a testvére nem figyel rá eléggé? Azt azért sejtettem, hogy nem kifejezetten tud mit kezdeni magával egyedül, de most már egyértelmű is, hogy rettentően tud unatkozni, ha nem szórakoztatják. Mondhatnám, hogy nem is csodálkozom ezen nagyon, hiszen elég hebrencs, nem olyan furcsa, ha nehezen viselik el mások és nem tudnak vele mit kezdeni, gondolom azért nincs a környéken senki, akit betámadhatna.
- Vagy netán a könyveket tekinti szórakozásnak. - sóhajtva csóválom a fejemet, mert úgy fest tényleg nem nagyon érti, hogy mit akarok pontosan ezzel mondani. Elég egyszerű léleknek tűnik annyi szent, szóval gondolom nem nagyon tudnám neki úgy se rendesen elmagyarázni a dolgokat, de ez nem is lep meg különösebben. Akinek az a legfőbb szórakozása, hogy labdákat rugdal egy kerítésnek és egyedül nem tud mit kezdeni magával, mert unatkozik... hát őszintén szólva nem csodálom, hogy a mélyebb eszmefuttatás nem az ő pályája.
- Az a helyzet, hogy jelenleg épp próbálom... ennél többet ne várj tőlem. - na igen, nem vagyok én valami profi, főleg nem az efféle sportolásokban. Talán, ha nem lennék sánta még könnyebb lenne rávenni ilyen attrakciókra, na de így.. nem, nem igazán vagyok oda az ilyesmiért és nem is hiszem, hogy egy könnyen elérheti nálam, de legalább arra sikerül rávilágítanom, hogy nem csak azért nem szándékozom vele focizni, mert alapból sem szeretek - bár ez is közre játszik -, hanem mert amúgy se menne a lábam miatt sem. De persze nem jutott eszébe megkérdezni, hogy fizikailag alkalmas vagyok-e rá egyáltalán. Ezért a visszavágásra nem is reagálok, csak a szemöldököm szökik fel eléggé kétkedőn, ő pedig csak úgy elviharzik. Mint valami szélvész, a jó ég tudja, hogy egyáltalán hogyan lehet kezelni egy ilyen lányt... nekem nem megy valami könnyen, annyi biztos.
. Jól van, akkor legyen a séta, addig legalább nem molesztálod a kerítésünket. - hát nagy lelkesedés nincs bennem, de amikor az apámat említi elég ügyesen rátapint a lényegre. Haza azért egyelőre még nem akarok menni, annak nem lenne jó vége és pont ezért nem is nagyon vágyom rá, szóval akkor már inkább a séta. Viszont mivel gyorsan léptem le egy apró nehézség még adódik, még hozzá hogy mint említettem sántítok és a séta elég megterhelő tud lenni a lábamnak, így első körben a kerítéshez lépek és óvatosan nyitom ki az ajtót. Érezhetően feszülten, szinte már félve nyitok be, épp csak résnyire, hogy inthessek a pálcámmal és magamhoz hívjam a botot, amire támaszkodni tudok. Régi fajta, faragott darab, arra tökéletes, hogy elbicegjek vele egy szakaszon. - Azért ne menjünk messzire rendben? - és talán az is evidens neki, hogy lehetőleg ne menjünk gyorsan, mert jó eséllyel azt se nagyon fogom tudni követni.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Blake & Taly

Vissza az elejére Go down

Blake & Taly

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-