Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 20:57
Kalandmester

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:05
Joyce Brekinridge

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 15:25
Felicity Barlow

ϟ Felicity Barlow
  Yesterday at 15:11
Felicity Barlow





A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Daniel G. Paisley
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Christopher Graves
 
Tim Roberts
 
Sidney Smallwood
 
Felicity Barlow
 
Statisztika

Összesen 593 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Felicity Barlow

Jelenleg összesen 39642 hozzászólás olvasható. in 3507 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Linda & Zed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Linda Martens
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Linda & Zed 2016-10-13, 00:37


Zed & Linda

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hamar realizálódik bennem a tény, hogy Zed most is inkább a képregényét fogja előtérbe helyezni, mint engem. Nem különösebben zavar, megszoktam már, azt viszont nem, hogy borostája van. Furcsa így látni, nem szoktam hozzá a kissé rendezetlen külsejéhez, de nem akadok fenn ilyen apróságon. Ehelyett szinte tálcán kínálom neki a megoldást, ha már az ő agya leblokkolt a félelemtől. Szerencse, hogy én csak az álmainkban pánikolok, a valóságban képes vagyok hideg fejjel gondolkozni.
Szelíden mosolygok a fiúra, amikor felcsillan a szemeiben a remény. Még semmi nem veszett. Bőven van lehetősége helyrehozni az imádott képkockáit tartalmazó kötetet. Amíg ő bezárkózik a mosdóba, én szórakozottan előtúrok egy zsebkendőt a táskámból, hogy felitassam az asztalra folyt kávét. Ha ezzel végzek, kibújok a kabátomból, és a széktámlára terítem. Zed még mindig sehol, bizonyára azon agyal milyen igével tüntesse el a kávét a lapokról, így megvonom a vállamat, és helyet foglalok azon a széken, ami Zedével szemben található. Pár pillanattal később már Bridget árnyéka vetül rám, ő pedig széles vigyorral az arcán helyez le elém egy pohár karamellás-málnás frappét. Ebben a kávézóban általában ezt szoktam kérni, így most rendelnem se kellett, Bridget fejből tudja, hogy itt miért rajongok.
‒ Nocsak, Linda. Ki ez a fiúka? ‒ támaszkodik az asztalra, szinte már belehajol az arcomba. Finoman eltolom magamtól, mert a haja már az arcomat csiklandozza.
‒ Ő? Zed, a barátom ‒ pillantok a mosdók irányába. A pincérlány a fejét csóválva csípőre teszi a kezét.
‒ Ő a fiúd? Hát még miket titkolsz előttem, te lány? ‒ A hangja némileg értetlen és cseppet számonkérő. Érzem, hogy elpirulok, holott semmi okom nem lenne rá. Vagyis, de. Nem fogalmaztam egyértelműen, és most olyan szituáció alakult ki körülöttem, amely cseppet sem kellemes, hiszen magyarázkodhatok Bridgetnek, ráadásul Zed akármikor visszajöhet.
‒ Jézusom, nem úgy! A legjobb barátom ‒ rázom a fejemet. Látom, hogy Bridget nem hisz nekem. Gyanúsan méreget, de kénytelen visszatipegni, amikor a fiú megjelenik a színen. A probléma csak az, hogy az arcom még mindig lángol, bár Zedet ismerve, remélhetőleg nem tűnik fel neki. Gyorsan magamhoz húzom a frappét, és belekortyolok. Mennyi íze van! Úgy érzem, egyfajta földöntúli erő árad szét az ereimben, és a testem megtelik élettel. Ez volna a frappé hatalma.
Mire a barátom ideér, addigra már mohón nyelem az italt, csupán azt sajnálom, hogy infúzióval nem tudom magamnak adagolni.
‒ Semmi gond, már szoktam‒ legyintek vidáman, fel sem véve, hogy az imént igen csak mellőzve voltam. A lényeg az, hogy elnézést kért, nekem pedig ez bőven elég. Felállok, óvatosan kiveszem a kezéből a képregényét, ‒ kockáztatva, hogy kisebb sokkot kap ‒, majd miután a kötet az asztalon köt ki, ágaskodva átkarolom a nyakát. Megszokásból ölelem meg, amikor félek valamitől, akkor is gyakorta hozzábújok, holott tudom, hogy talán nem lenne szabad, és mégis… Most azonban nem ölelem olyan sokáig, csak meg akarok bizonyosodni róla, hogy tényleg ő az, azonban a borostája szúrása épp elég bizonyíték számomra.
‒ Áu, ugye legközelebb, ha esetleg összefutunk, akkor nem fogsz ennyire bökni? ‒ ráncolom a homlokom, miután alaposan kiszorítottam belőle a szuszt. ‒ Meg amúgy is… Hogy a fenébe kerülsz ide? Londoni vagy? Ne mondd, hogy egész végig londoni voltál, mert esküszöm, lehidalok ‒ térek át inkább arra, hogy miként volt lehetséges, hogy egy ekkora világon, egy ekkora országban és egy ekkora városban, miként tudtunk mindketten betérni ugyanabba a kávézóba, mert valljuk be, ennek matematikailag is igen kicsi az esélye.




[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed Rimerock
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: Linda & Zed 2016-10-06, 04:55

[You must be registered and logged in to see this image.]
Linda & Zed
Dream as if you will live forever, live as if you will die today.
Hogy lehetek ekkora barom? Egy kis bámészkodástól elejtem a csészét és konkrét gyilkossági kísérletet követek el a Dark Star trilógia lapjai ellen. Arról nem is beszélve, hogy a kávé szép lassan a gatyám felé csurgott, ahonnan ugyan még időben pattantam fel, ám a lapok már menthetetlen állapotba kerültek. Az asztal mellett ácsorgó Lindát észre se veszem, annyira lesokkol a látvány, ráadásul még ép ésszel sem tudok gondolkozni. A problémámra végül Linda mondja ki a megoldást, mire felkapom a fejem és helyeslően bólogatni kezdek. Valószínűleg úgy nézek ki mint egy csöves, aki hetek óta nem borotválkozott, vagy lőtte be a haját valami normális formára. Ez van, amikor nagyon elmerülök egy képregényben, akkor gyakran nézhetnek hajléktalannak.
Megszállott képpel bólogatok, s mutatok Lindára, amiért egy tökéletes ötlettel állt elő. Nem is értem miért nem jutott korábban az eszembe, akkor kihagyhattam volna egy kisebb szívinfarktust.
El is viharzok a mosdóba, miután felkapom a kávéban tocsogó lapokat, majd belököm az ajtót és a wc fedelére ülve előrántom pálcámat. Kissé szapora a lélegzetvételem, ugyanis túlvagyok egy kisebb fajta sokkon, ami az én koromban már nem játék. Na jó, kicsit talán túlzok, de esküszöm, a képregényeim az életem.
Miután egy tisztítóvarázslatot alkalmazok a köteten, máris felszabadultabban sóhajtok fel, amit egy fickó halk torokköszörüléssel nyugtáz. Nem tudom mit hisz magáról, nem mindenki jön wcre csak azért, mert nagy dolga van, hanem mondjuk épp az adott személy egy varázsló, aki kétségbeesetten próbálja megmenteni „élete értelmét”.
Lazán lököm ki ezúttal a budiajtót, majd megmosva a kávétól ragadó kezemet pillantok fel a tükörbe. Egy pillanatra lefagyok, elgondolkozok a korábban történteken, s a sorozat, ami lepörög a fejemben, kicsit sem megnyugtató.
- Mi a…. te idióta. – túrok a hajamba elképedt arcot vágva, míg a csapból továbbra is folyik a jó dzsuvás londoni víz. Ennyire hülye tényleg nem lehetek. Linda. Hát persze, egyértelmű, biztosan ő az. Elégszer láttam már őt álmomban ahhoz, hogy megjegyezzem hogyan néz ki. De várjunk csak. Ez most tényleg a valóság? Nem álom? Hogy megerősítsem, ez a valóság, a csap alá tartom két tenyerem, majd megmosom arcom, párszor meg is csapkodom a hatás kedvéért. Nem. Ez nem álom. Ez a valóság, mely mégis álomszerű.
Ahogy nézem magam a tükörben, realizálódik bennem, hogy bizony ez a pár hetes borosta már nem éppen férfias, hanem már kezd hasonlítani az aluljárókban éldegélő emberkék örök jelzőjére. Én pedig így akarok Linda előtt mutatkozni? Már alapjáraton az, hogy így figyelmen kívül hagytam nem egy jó pont. Sőt, szégyellem is magam, de abban a szent pillanatban csak a képregény megmentési expedíciója lebegett előttem. Most viszont ideje összekapni magam. Hónom alá csapom a képregényt, majd kirobogok a mosdóból egyenesen Linda elé.
- Ne haragudj, egy képregényfüggő, szenilis lúzer vagyok. – teszem össze két tenyerem, míg nagy szemekkel nézek rá a bocsánatáért esedezve. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy itt van, olyan valóságos, olyan közel van, de… nem merem megérinteni, mert még a végén köddé válik és felébredek.





Everything is gonna be alright...perhaps.. | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

   


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
In dreams and in love there are no impossibilities.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Linda Martens
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Linda & Zed 2016-07-27, 19:16


Zed & Linda

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy londoni kávézó mellé hoppanálok. Pokolian fáradtnak érzem magam, nem elég, hogy tegnap vissza kellett mennem az iskolába, mert Flitwick professzor kért tőlem valamit, de az éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam. Hóborc úgy vélte, hogy nagyon vicces, ha abban a vendégszobában kísért, ahol az éjszakát töltöttem. Épp ezért esélyem se volt találkozni Zeddel, bár előre szóltam neki, hogy valószínűleg nem leszek elérthető.
Lassan egy teljes napja vagyok hát talpon. Pocsékul érzem magam, s ha sürgősen nem kapok kávét, menten összeesek. Kiosonok a sikátorból, és csatlakozok az utcán járkáló emberekhez. Próbálok úgy tenni, mint akivel minden rendben van, de csak vánszorogni bírok. Megtorpanok, az oldalamon lógó táskából előveszem a walkmenemet és a fejhallgatómat, hogy legalább valamivel ébren tartsam magam. A tenyerembe ásítok, szabályosan küzdök, hogy elérjem a kávézót, pedig csupán néhány háztömbnyire van tőlem.
Az aktuális dalt dúdolgatom útközben, majd elégedetten felsóhajtva nyomom le a kilincset. Belököm az ajtót. Nem járok gyakran ebbe a kávézóba, vagyis, rendszerint elvitelre kérem az italt. Néhány megállónyira lakok ettől a helytől, gyakran betérek ide mielőtt a kedvenc könyvesboltomba mennék. Meg sem fordul hát a fejemben, hogy esetleg egy ismerős arc is felbukkanhat itt. Célirányosan megindulok a pult irányába, ahol Bridget áll. Hátralököm a fejhallgatót, hogy az lecsússzon a nyakamba, hogy halljam is, amit mondanak nekem. Azonban pár lépés után oldalról érkező zaj vonja el a figyelmemet a fejemben vészesen villogó KÁVÉ feliratról.
A hang irányába fordulok. Amikor megpillantom Zedet, lefagyok. Elkerekedett szemekkel pislogok rá, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy itt van. A karomba csípek egyszer, kétszer majd háromszor, még a gyűrűt is lehúzom az ujjamról, de nem ébredek fel. A körmeimet az alkaromba mélyesztem, az összes módot kipróbálom, amivel fel szoktam kelteni magam, de egyik sem használ.
Ez a valóság lenne? Nem tudom elhinni. Olyan képtelen az egész, hogy annyi év után pont itt és pont most… A meglepetés ereje csillapodni látszik, most már képes vagyok arra, hogy megmoccanjak. Intek Bridget-nek, hogy majd később leadom a rendelésemet, majd a felszolgálók és asztalok között lavírozva eljutok a fiúig. Ekkor veszem csak észre, hogy mivel is foglalkozik valójában.
‒ Ajaj… ‒ motyogom, elvégre, tudom, hogy mennyire kényes a képregényeire. Néha arra jutok, hogy a képregényeit jobb barátnak tartja, mint engem, de nem vagyok dühös rá ezért. Ő ilyen. ‒ Nem próbálod meg a mosdóban helyrehozni varázslattal? ‒ suttogom neki, bár az utolsó szót inkább csak tátogom. Mindketten nagykorúak vagyunk, a tizenhét éven alattiak mágiakorlátozása nincs érvényben, így ha ügyesen intézi, nem bukhat le. Én is megtenném, de túl sokan vannak idebent, ráadásul, az ablak is közel van.
Nem így képzeltem el a találkozásunkat, vagyis, ez az egész olyan véletlenszerű és ironikus a maga módján. Elvégre, egy kávézóban futunk össze, és az engem éltető folyadék tönkretette az ő imádott képregényét. Kínos csend telepszik rám, tudom, amíg nem sikerül hárítani a veszélyt, addig úgy sem fog különösebben foglalkozni velem. Mást nem tehetek, minthogy tanácsot adok, félek, hogy nem hagyná, hogy elvigyem magammal a kávéba áztatott lapokat, azért hogy varázslattal az eredeti állapotát állítsam vissza. Így csak várok, s közben alaposan végigmérem. Szórakozottan mosolyogva gondolok arra, hogy évekkel ezelőtt nem akartam elhinni, hogy valós személy. Most pedig itt áll előttem, ha kinyújtanám a kezemet, megérinthetném, és nem kellene attól félnem, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem őt, vagy valami szörnyűség történik. Pusztán a rémálmok gondolatától viszketni kezd a karomon lévő heg, jobb híján azt vakargatom, amíg a soromra várok. Előbb a képregények, aztán én.




[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed Rimerock
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: Linda & Zed 2016-07-26, 04:35

[You must be registered and logged in to see this image.]
Linda & Zed
Dream as if you will live forever, live as if you will die today.

A nyár még csak most kezdődött el szinte, de már teljesen be voltam zsongva a napokban megjelenő új képregényre, amit a kedvenc alkotóm képvisel. Szinte az összes kiadott példányt olvastam már az előző kötetekből és már tűkön ülve vártam az újabb, még izgalmasabb oldalakat. Sokat mélázgattam már azon, hogy a rendezvényen oda kéne osonnom hozzá, hogy aláírást kaphassak az új kiadványra, hiszen eddig mindig is így cselekedtem. Már a kezdetektől fogva rajongtam érte, az aláírása pedig egyenesen kötelező volt az első oldalra a szokásos fekete pennával.
Mielőtt még inkább elmerültem volna a képregények világában és Diana Krimslock köteteiben, inkább egy londoni kávézóba siettem egy-két olvasnivalóval, amit a reggeli kávéhoz mindig magammal vittem. Kora reggel volt, de újonnan igencsak rosszalvó lettem, így nem tudtam sokáig ágyban maradni. Ráadásképp Lindával sem találkoztam álmomban, ami eléggé elszomorított, de gondoltam valami fontosabb dolga van, mintsem, hogy aludjon. Említett valami prefektusi pozíciót, de hogy őszinte legyek, annyi minden történt már velem és annyi mindenről beszéltünk az elmúlt időszakba, hogy abszolút ki ment a fejemből miről is volt szó a prefektust illetően. Lényeg a lényeg, az éjszakai találkozónk nem jött össze. Pedig annyit meséltem volna neki az új képregényem megjelenéséről.
Ahogy helyet foglaltam az ablakkal szemben, egy mosolygós szőke felszolgáló lány lépdelt mellém. A szokásosat kértem, tejeskávé mézzel és egy darab kockacukor, amit igazából csak a kávé után szoktam ropogtatni. Rossz szokás, apám szerint tönkremegy a fogam a sok cukor miatt, de nem tehetek róla. Egyszerűen lehetetlen leszokni róla, ráadásul mindig ad egy löketet az előttem álló napra, így könnyebben át tudom vészelni.
Az első oldalon nyitottam ki a Dark Star trilógia második példányát, melyben a karakterek rajzolása és stílusa a megszokott módon készült. Itt-ott vastagabb vonalak, karakteres arcok, gyönyörű színvilág. Mindig is imádtam, ahogy a fakó képregényeket kiszínesítették és szó szerint életet leheltek bele. Míg a tejeskávémat szürcsöltem, ezeken az apró részleteken merengtem, na meg a csavaros, kalandokkal teli fő történeten, ami nagyszerűvé tette az egészet. Egyetlen egy zaj zökkentett ki a megszokott habitusomból, az is az ajtó fölött lévő csilingelés volt, melyre most akaratomon kívül figyeltem fel. Az ajtón belépő személy ismerős arca láttán a kávéscsésze kiesett a kezemből, egyenesen az asztalra, a tartalma pedig…nos, igen, az szétfolyt a gondosan őrzött lapokra.
- Ó, basszus! – pattantam fel, mielőtt a kávé még rám folyt volna, majd kétségbeesetten elkezdtem letörölgetni a képregényre ömlött barna foltot. – Kérlek ne, ne, ne, ne, ne, ne….



Everything is gonna be alright...perhaps.. | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

   


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
In dreams and in love there are no impossibilities.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed Rimerock
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Linda & Zed 2016-07-26, 04:31

***


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
In dreams and in love there are no impossibilities.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Linda & Zed

Vissza az elejére Go down

Linda & Zed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-