Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb









ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 13:56
Gina Accipiter
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Jacob Troops
 
Ginny Weasley
 
Janette Troops
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39349 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A Mordrake család otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Rowena Wright
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 6

TémanyitásTárgy: Re: A Mordrake család otthona 2016-10-13, 01:19


Lincoln & Rowena

[You must be registered and logged in to see this image.]
//Szünet első napja//

Nem akartam elhinni, hogy ilyen hamar hazaértek. Sőt, abba is furcsa volt belegondolni, hogy megtelik a ház élettel. Valljuk be, amióta itt voltam, minden a megszokott rendben zajlott. A Mordrake házaspár nem a hatalmas partijaikról, vagy épp a botrányos viselkedésükről híresültek el. Csupán egy békés pár voltak a mindennapok teendőit végezték, akárcsak bárki más. Rájuk nem volt jellemző a veszekedés, ha akadt is némi nézeteltérésük, higgadtan, asztal mellett beszélték meg nem úgy, mint a szüleim. Ezért tiszteltem őket.
Egy pillanatra lefagytam, amikor a lépcső aljában megpillantottam az ikerpár egyik tagját. Amerikában nem volt felhőtlen kapcsolatom Lincolnnal, többnyire azért, mert utált engem, és ezt gyakran ki is fejezte az irányomba. Nekem semmi problémám nem volt vele, elfogadtam őt és a testvérét is olyannak, amilyenek voltak. Nem tehettek arról, hogy ilyen kegyetlenül elbánt velük az élet, a velük történtek miatt nem undorodni kellene tőlük, hanem némi szolidaritást kellene mutatniuk az embereknek.
Annyi minden történt az elmúlt időben, hogy elfeledkeztem, vagyis inkább szemet hunytam afölött, ami miatt összekaptam a fiúval. A hiánya, a hiányuk ráébresztett arra, hogy nélkülem az életem éppolyan üres, mint amilyen az érkezésük előtt volt. Miattuk teltek meg a mindennapjaim kalanddal, parázsvitákkal, nevetéssel. Ez a két fiú úgy vonzott magához, mint két mágnes. A maguk veszélyessége és szelídsége magával ragadott engem is ebbe a furcsa, őrült világba, amit a magukénak mondhattak, s mikor csak úgy, elhagyták a magam kis világát, magukkal vitték mindazt az adranalinlöketet és életerőt, ami engem táplált.
‒ Én is téged ‒ dünnyögtem halkan, az arcomat még mindig a vállának nyomva. Az érintésétől úgy éreztem, mintha valami apró, felvillanyozó szikra lobbant volna közöttünk. Óvatosan elhúzódtam tőle, de még mindig átkaroltam. Bólintottam, szóval Lucas volt az, akit az emeleten hallottam. Kíváncsi voltam, hogy mikor tervez majd ő is felbukkanni, de Lincoln társasága is éppoly megfelelő volt számomra, mint a fivéréé.
‒ Hát, ez egy hosszú történet ‒ léptem hátra, miután eltolt magától. Feszélyezett ez a téma. Zavaromban az egyik hajtincsemet csavartam az ujjam köré, és a padlót bámultam, már csak azért is, mert nem akartam még egy embernek a szemébe hazudni, de ha nem tettem volna meg, akkor most nem itt lennék, hanem valamelyik szülőmmel. ‒ De röviden annyi, hogy itt élek egy ideje.
Elengedtem a hajtincset, lopva a fiúra arcára pillantottam, és az ajkamat harapdálva azon töprengtem, miként válaszolhatnék neki rendesen úgy, hogy ne legyen teljes mértékben hazugság az, ami elhagyja az ajkaimat. ‒ Nem maradt senkim, így a nevelőszüleitek befogadtak. Mondhatni, én is a család része lettem ‒ feleltem keserű mosollyal. Fájt, hogy a szeretteimnek hazudtam, de másképp nem tudtam elkerülni a hazatoloncoltatásomat. Részemről ezzel le is zártam ezt a témát. Nem akartam, hogy ezzel foglalkozzunk, amikor annyi dologról beszélgethetnénk.
‒ És, minden rendben veletek? Most olyan… Furcsán nyugodtnak tűnsz, és régen nem volt ilyen tiszta a tekinteted… ‒ vettem át a faggató szerepét, már csak azért is, hogy eltereljem magamról a témát, másrészt pedig valóban érdekelt, hogy a fiúk állapota javult-e valamelyest az elmúlt időben, vagy csak szimplán képzelődtem Lincolnnal kapcsolatban.





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
 
Csak egy fájó szív érti igazán azt,
amikor egy másik szív fáj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lincoln Mordrake
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: A Mordrake család otthona 2016-09-04, 21:21


To: Rowena
From: Lincoln
nyári szünet

[You must be registered and logged in to see this image.]Mint a többi év is, ez is rettenetesen lassan telt le. Nem mintha nem szerettem volna idejárni, semmi komolyabb problémám nem volt az iskolával, sőt. Meglehetősen elégedett voltam az iskola szakirány szerinti kialakításával. Bár, az zavart, hogy mind be vagyunk zárva egy szűk kis toronyba, de legalább külön szobánk lehetett, amit én azonnal kikértem, amint lehetett. Nem, nekem szükségem van a csendre és a békére. Végre találtam egy egész jó bájitalt, ami csökkenti ezeket a furcsa hallucinációkat, de úgy még jobban működött, hogy ha el tudtam vonulni, és pihenni egyet, meditálni az ablakban ülve, vagy ilyesmik. Azt az egyet sajnáltam, hogy a tanárok nem engedélyezték, hogy az ablakon keresztül közlekedjek seprűvel. Pedig nem olyan veszélyes az, mint ahogyan ők gondolják, csak tudni kell uralni a seprűt. Azzal pedig részemről semmi gond sincs. Ha mégis kicsúszna a kezemből az irányítás, akkor is képes lennék erősebb légmágiával rendbe hozni mindent. Elvégre, ezt tanítják nekünk.[You must be registered and logged in to see this image.]Ők viszont, ha ahhoz ragaszkodnak, hogy bezárják a gyerekeket, ne tehetek semmit. Be kell érnem azzal a szabadsággal, amit az ablak nyújt a számomra. Talán ezért is örülök, hogy végre szünet van. Itthon azt tehetem majd, amit csak akarok. Senki sem fogja megszabni nekem a határokat, maximum a józan eszem. Abban pedig alapvetően hiányt szenvedek, maximum a bájital hatása alatt tisztulok ki kellően ahhoz, hogy fel tudjam mérni a veszélyeket. Azt viszont nem használhatom túl sokszor itthon, mert Mrs. Mordrake már így is gyanús szemmel vizsgálgatta a fiolát, amikor megittam a pályaudvaron. Viszont, nem kérdezett rá, így én sem mondtam semmit. Nem tudom, hogy mennyire örülne, ha elárulnám neki, hogy egy kétes alaktól vásároltam, mert jónak ígérkezett... És szerencsére Luke-kal is el tudtam beszélgetni hazának, így még csak belekérdezni sem volt ideje. Nem is szeretném, ha faggatna, neki nehezen tudok ellentmondani, ragaszkodom hozzájuk. Ezért is, amint leparkoltunk a ház előtt, szinte versenytfutottunk Luke-kal, hogy ki ér be előbb, de ezúttal ő nyert. Eléggé megerősödött ez alatt az év alatt. Meg is lepődtem, mert mire beértem, és indultam volna utána, hirtelen valami neem csapódott. Azaz valaki, aki alapvetően teljesen értetlenül pislogtam. Ha jól emlékszem, akkor tavaly nyár végén éppen hisztérikus rohamok közepette vágott hozzám mindennél rondább dolgokat, mert valamit szóvá tettem az egyik nem éppen tiszta pillanatomban. [You must be registered and logged in to see this image.]- Szervusz Rowena. Rég láttalak... - magam is meglepődök, hogy milyen tisztára, érthetőre és értelmesre sikeredik a felocsúdás után a megszólalásom. Bár tény, hogy kissé még értetlenül pillantok rá, félig-meddig viszonozva az ölelését. Viszont, az feltűnhet neki, hogy most meglepően tiszta a tekintetem. - Már előttem beért, a szobájába ment. De, te mit keresel itt? - térek a lényegre, továbbra is értetlenül pislogva rá, miközben a vállánál fogva eltolom magamtól. Nem, nem rajongok érte, ha ölelgetnek. Szinte reflexből öleltem vissza, ugyanis Lauren is néha megölelt, de ha Rowenáról van szó... Valahogy nem kelti bennem azt az érzetet, mint a húgom. Ő kissé irritáló, néha szórakoztató, de főleg feszélyez. Furcsa, hogy a közelemben van, kevesen közelednek felénk. Pláne olyanok, akik ismernek, és tudják, hogy furcsák vagyunk. Mindig elgondolkodtat, hogy mire is jó ez neki.

zene | [You must be registered and logged in to see this link.] | tátátááá |[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
can you love someone like me?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rowena Wright
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 6

TémanyitásTárgy: Re: A Mordrake család otthona 2016-07-24, 23:55


Lincoln & Rowena

[You must be registered and logged in to see this image.]
//Szünet első napja//

Olyan tíz óra körül vetett ki magából az ágy, bár beletelt jó fél órába, mire az emeleti szobámból eljutottam a földszintig. Meglepve tapasztaltam, hogy a házra csend és hullaszag telepedett. Hiába szólongattam Mr és Mrs Mordrake-et, nem érkezett válasz. Így hát kócosan, az alvós topomban és egy kockás nadrágban kivánszorogtam a konyhába, hátha a házimanók tudnak valamit.
Hatalmasat ásítva majdnem beestem a konyhába, ugyanis sikerült megbotlanom a küszöbben. A nagylábujjamba szökő fájdalomtól egyből felélénkültem, halkan szitkozódva sántikáltam tovább, és leszólítottam az első manót, aki az utamba került. Egy borítékot adott át, amely kinézetre igencsak hasonlított egy rivallóra. Gyanakodva vettem át kis levelet a manótól, majd visszabaktattam a nappaliba. Ott elheveredtem az egyik fotelben, és kinyitottam a borítékot. A levegőbe szökkenő papírlaptól sikítva hátradőltem a fotellel együtt. A csontjaimat fájlalva tápászkodtam fel, miközben az üzenetet hallgattam.
‒ Rowena, elmentünk a fiúkért a vasútállomásra, ebédre biztosan hazaérünk. Ne haragudj, próbáltunk felkelteni, de semmire nem ébredtél fel. Sietünk haza, addig is légy jó! ‒ Mrs Mordrake szavaira halkan morogtam egy sort, amíg az üzenet megsemmisítette önmagát. Ezt úgy mondta, mintha állandóan bajt okoznék… Mindenesetre, morgolódva megigazítottam a fotelt, majd visszafordultam az emeltre vezetők lépcsők irányába. Az üzenet fontosabb fele csak akkor jutott el a tudatomig, amikor odafent visszazuhantam az ágyamba, és épp készültem a fejemre húzni a takarót.
Akkor felpattantak a szemhéjaim, lerúgtam magamról a takarót, és a szekrényemhez rontottam, áttúrtam mindent, mire sikerült kiválasztanom egy fekete blúzt, amihez egy világosabb, mintás szoknyát húztam fel. Gyorsan kifésültem a hajamat, valami szolidabb sminket dobtam fel magamra, és riadtam állapítottam meg, hogy nagyjából öt percem van még délig. Amilyen gyorsan csak tudtam, rendet teremtettem a szobámban, nehogy Mrs Mordrake leszidjon emiatt. Már épp a harisnyám felhúzásánál tartottam, amikor hangokat és lépéseket hallottam. Próbáltam sietni, de azt se akartam, hogy elszakadjon a harisnyám, így kicsit megkésve csaptam ki a szobám ajtaját, és rohantam lefelé. Az előtérben egyetlen ember állt, akit már a lépcső tetején állva is megtudtam különböztetni a testvérétől. Az sem érdekelt, hogy mielőtt elköltöztek volna, volt egy csúnya vitánk, azt se tudtam, hogy most éppen mennyire volt bekattanva, de nem érdekelt semmi, csak az, hogy itt volt ő a tesójával együtt, s végre nem voltam egyedül. Félreértés ne essék, imádtam a nevelőszüleiket, a második családom voltak, de már nagyon hiányzott ez a két őrült. Szóval, fogtam magam, és szabályosan a karjai közé vetettem magam. Jó, azért annyira nem, de lendületből nekicsapódtam a mellkasának, és olyan szorosan öleltem magamhoz, mint aki nem akarná elhinni, hogy valóban itt állt előttem. ‒ Ó, de hiányoztál, te dilinyós ‒ sóhajtottam fel, miközben az arcomat a vállának nyomtam. Akár el is lökhetett volna magától, nem érdekelt volna. Ma semmi nem izgatott csak az, hogy ez a két őrült hazatért.
‒ A tesód hol van? ‒ pillantottam körbe, Lucast keresve. Reméltem, egyikük sem keveredett bajba az elmúlt évek során, mert ha bármi történt a kedvenc némámmal, és Lincoln nem vigyázott rá eléggé, akkor most helyben megverem, bár ez fordítva is igaz lenne, ha Luke nem vigyázott volna Linkre, akkor őt vertem volna meg.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
 
Csak egy fájó szív érti igazán azt,
amikor egy másik szív fáj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rowena Wright
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 6

TémanyitásTárgy: A Mordrake család otthona 2016-07-24, 23:54

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A Mordrake család otthona

Vissza az elejére Go down

A Mordrake család otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Mikaelson család kunyhója
» Davidson család
» Tatia Petrova
» Hakusho család lakhelye
» Charlotte Petrova

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Otthonok-