Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Gilbert Meier

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Gilbert Meier
Reveal your secrets

avatar

Tag

ϟ Hozzászólások száma : 4

TémanyitásTárgy: Gilbert Meier 2016-07-23, 23:31



Gilbert Meier

   [You must be registered and logged in to see this image.]
   "Lelkem kriptájára dőlve hű kutyaként őrzi a kijáratot a bánat."
   

   Főkarakter: Aaron Prusseit
   Teljes név: Gilbert Meier
   Születési hely és dátum: 1979.01.01., Brentwood
   Csoport: Mardekár
   Patrónus: Prérifarkas
   Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. évfolyam (Szimbolisztika)
   Képesség: Animágus (Skót juhász) – ha egyszer megdobom
   Mágikus adottság: Trükkmester – ha egyszer megdobom
   Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Kiemelkedő
   Kihez tartozol?: Saját karakter

   
Jellemed kifejtése

Az emberi lény olyan érzékeny, mint egy mechanikus gépezet. Egyetlen csavar, vagy fogaskerék nincs a helyén, s máris tönkrement a szerkezet. Az én mechanikámból rengeteg csavar hiányzik, vagy fogaskerék gurult el, s ezeket senki nem pótolja. Olyan vagyok, mint egy zsebóra, amelynek betörték az üveglapját, kívülről szép, fényes, de belülről szilánkosra törött, s főként működésképtelen.
Az életem akkor sem lenne könnyebb, ha egy automatonnak készítettek volna. Habár nem lennék húsvér ember, s ezáltal nem kínozna olyan betegség, mint az epilepszia, biztosra veszem, ha nem az agyamban, hát az áramköreimben lenne volna probléma. Javíthatatlan vagyok. Ebbe már rég beletörődtem. Gil mindig azt mondja, hogy teljesen elmerültem az önsajnálat olajos mocskában, és hogy egyszerűbb lenne feladnom. Talán igaza van. Sérti a büszkeségemet a betegségem, szégyellem és rejtegetem a lehető legtöbb ember elől. Gyógyszereket szedek rá ‒ már amikor ‒, s elzárkózom mindenkitől, hogy csak a saját elmém kattogó zajait halljam és egy szűk társaságon kívül ne szerezzenek tudomást a titkomról. Talán már belebolondultam a magányba, vagyis, ez hülyeség, amióta lefordítottam azon az antik tükrön lévő varázsigét, a tükörképem mindenhol megelevenedik. Ő volt Gil, saját nevet harcolt ki magának, s folyton a lelkiismeretemként hivatkozik magára. Inkább az életem megrontója, de nem tudok szabadulni tőle, olyan, mint egy régi, lepukkant autó, amit hiába taszítanál el magadtól, nincs szíved megtenni, mert annyi emlék fűz hozzá. Meg aztán, ha ő nem lenne, akkor tényleg nem lenne kivel beszélnem. Nem is emlékszem, mikor beszélgettem utoljára őszintén az emberekkel.
Én… Nem vagyok közéjük valósi, inkább sorolnám be magam egy érzékeny gépezetnek, ami megpróbál emberi életet élni, de soha nem leszek olyan, mint a többiek. Akármennyire is törném magam. Valami hibádzik, és ezt nem csak az időnként rám törő rosszullétek és a mazochista hajlamaim miatt mondom, hanem azért, mert esetenként már egyáltalán nincsenek érzéseim. Boldogság, együttérzés, öröm… Mégis mik ezek? Mert őszintén, nekem már elképzelésem se volt arról, hogy milyen boldognak lenni. Engem a gyász, a bánat, az egyedüllét és az örökösen kínzó bűntudat kísért végig az olajfoltokkal tarkított életutamon. Nem tudom melyik tócsán csúszhattam el, de annyi bizonyos, hogy nagyon félresiklott az életem. Változtatni nem tudok, a segítséget kérni nem áll szándékomban, ahhoz túlságosan makacs vagyok. Meg aztán, megérné „élni” egyáltalán?

   
Megjelenés

Mint már említettem, olyan vagyok, mint egy régi, fényesre pucolt zsebóra, amelynek a belső alkatrészeit szétmarta a rozsda. Egy külső szemlélő számára pusztán annyit láthat, hogy odafigyelek a külsőmre. Az iskolában, vagy bármilyen más alkalommal, amikor emberek közé megyek, még arra is veszem a fáradtságot, hogy néhanapján kifésüljem a gubancokat a hajamból, bár, amilyen göndör hajtincseim vannak, talán az se lenne feltűnő, ha nem fésülködnék. Egy-két napnál tovább a borotválkozást se szoktam halogatni, valahogy a szakállal sose szimpatizáltam, az olyan öreges.
A bőröm halvány színe miatt anyám sokszor szokott panaszkodni, de nem tehetek róla, szívesen kuksolok a négy fal között, minthogy kimenjek. Nincs miért és nincs kiért elhagynom a házat, vagy a Roxfortban a szobámat. Brian halála óta nem sok kedvem van szocializálódni, inkább nem teszem kockára senkinek az életét, elég, ha önmagamra jelentek veszélyt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a csuklómon és a combomon lévő halvány hegek. Csak az csillapítja a bűntudatomat, ha magamnak okozok fájdalmat, de ahhoz túlságosan gyáva vagyok, hogy követni merjem Briant a halálba, pedig ott lenne a helyem. Nekem kellett volna meghalnom… Viszont, pont a sebhelyek miatt nem viselek rövidebb ruhadarabokat, vagy, ha mégis, olyankor befáslizom a kezemet, hogy elfedjem a vágásnyomokat.
Otthon azonban nem foglalkozok magammal, nem érdekel, ha hajat kellene mosnom, vagy fésülködnöm kellene, olykor a borotválkozást is hanyagolom. S bár évközben gondosan megválogatom a ruhadarabokat, amiket hordok, amint kitör a nyári szünet otthon átvedlek pizsamába, és nem is vagyok hajlandó normálisan felöltözni.
Nem tudok mosolyogni, már jó ideje arra is képtelen vagyok. Az arcomra egyfajta életuntság ül ki, amely emberek között némi beképzeltséggel társul. Az arrogáns viselkedésemmel és a felsőbbrendűnek tűnő gesztusaimmal csak még inkább elhajtom magam mellől az embereket, nehogy véletlenül is megpillantsák a tekintetemben rejlő szomorúságot és kételyt. Leginkább egy kibelezett géphez tudnám hasonlítani magam, ami valahol a sarokban kong az ürességtől, s már azt sem reméli, hogy valaki ismét működésre bírja.

   
Életed fontosabb állomásai

   Ide jön a karaktered előtörténete. Lehet akár novellaszerűen, halszálkásan, de a legegyszerűbb, ha prózai elbeszélésben teszed meg. Nincsen sem minimum, sem maximum, de reméljük, hogy nem két mondat lesz, és azt sem, hogy tizenöt A4-es. Egészséges leírás.
   

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Gilbert Meier

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Gilbert ház
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Gilbert lakrésze

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Archivum :: A múlt árnyai :: Archivált elõtörténetek-