Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Dawn & Julian - Ibiza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2017-02-12, 12:45


Julian & Dawn


Dawn szelíden elmosolyodott. Nem értett egyet Juliannel. Ő az szemében a család volt a legfontosabb, így egyértelműen nekik mindig megbocsájtott. Mivel kerülni akarta a vitát, ezért inkább nem ellenkezett. Julianre hagyta a dolgot, elvégre nem tudná, és nem is akarná megváltoztatni a fiú gondolkodás módját.
‒ Ó, hát akkor biztos imádnivalóak. Van néhány régi babám, amit esetleg odaadhatnék nekik, ha egyszer elviszel hozzájuk. Nekem azok a játékok már úgyse kellenek. ‒ Finoman összecsapta a tenyereit. Dawn mindenért képes volt lelkesedni, és azt nézte, hogy mikor mivel tudna örömet okozni másoknak. Ez esetben annak a két csöppségnek az életébe szeretett volna némi boldogságot csempészni.
‒ Egy nőnek nem az a dolga, hogy férfi módra alkoholizáljon ‒ pillantott Julianre. A szülei őt jó modorra, mértéktartásra nevelték, és többek között arra is, hogy tudja, hol a helye. Egy nőnek pedig a kocsmában semmi keresnivalója nem volt. ‒ Akkor idővel úgyis biztos megismerem őket.
Azonban nem tudta megállni, hogy ne keljen Julian rokonának a védelmére. Az ajkába harapva ingatta a fejét, amikor a fiú azt mondta, Joshua legnagyobb hibája az életben, hogy egyáltalán megszületett. Inkább nem kommentálta a dolgot, azonban a korábban emlegetett lány dolgait szerette volna megérteni. Csak nem lehetett olyan szörnyű…
‒ Julian, kérlek, nyugodj meg. Nem az volt a szándékom, hogy felbosszantsalak. Csak szeretném megérteni, hogy mi zajlódhat le a lány fejében ‒ Dawn megrezzent Julian heves szavai hallatán. Óvatosan megérintette a fiú karját, hogy megpróbálja megnyugtatni. Nem hitte volna, hogy a mardekárosból ennyi haragot szabadít fel pusztán azzal, hogy beszélgetnek valakiről, akinek a botrányos viselkedését a srác képtelen volt elfogadni.
‒ Hát, én csupa jót hallottam rólad ‒ mosolygott halványan. Halkan kuncogni kezdett, amikor eszébe jutott, hogy az iskolájában mennyi levelet írt, amelyben az apját Juliannel kapcsolatban nyaggatta. Kellemes melegség árasztotta el az emlékek hatására. Julian szavain csak nevetni tudott, a puszi kapcsán pedig halvány pír ült ki az arcára.
‒ A papa nem hinném, hogy ránk küldene valakit. Tekintve, hogy most is vigyázol rám, és semmi olyan nem történt ‒ vonta meg a vállát szórakozottan. Utána azt kezdték el találgatni vajon merre találhatják majd meg a szüleiket. Végül valóban a bárban bukkantak rájuk. Dawn édesapja vidáman rázott kezet a lánya jövendőbelijével, és azonnal bevonta őt a beszélgetésbe. Többnyire a családjaik közötti kapcsolatról esett szó, az esküvőről, és Mr Villiers sokat sejtetően azt is elárulta, hogy a fiatal párnak talán több esélye is lesz a következő évben találkozni. Dawn pedig a beszélgetés alatt kevésszer szólalt meg, nem akart belefolyni a férfiak dolgába.

//Köszönöm szépet a játékot! *-* //




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2017-01-21, 21:48

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

– Attól mert a rokonom, még nem kell mindent elnéznem neki – ellenkezek újra a lánnyal. Örülök, hogy az ő családja tele van megbízható, és nemes lelkekkel, de az enyém nem. És ennek megfelelően, úgy viszonyulok hozzá, ahogy azt megérdemli. – Joshua? – nevettem fel. Még a feltételezés is abszurd. – Épp ellenkezőleg. Inkább ő lesz minden bajom okozója. – Dawn aranyos, kedves, meg minden, de túl naiv, és hisz a megbocsájtásban, a sokadik esélyben. Na, hát én nem. – Aha, anya nővérének a lányai. Tavasszal lesznek három évesek. – Tényleg imádnivalóak a kicsik. Többnyire semleges a hozzáállásom a gyerekekhez, egyszóval nem utálom őket, de nem is őrülök meg, ha meglátok egyet. Viszont az ikrek teljesen más kategória, és nem csak azért mert az unokatestvéreim. Ezüstszőke hajukkal és jégkék szemükkel tényleg a csillagokra emlékeztetnek, nem véletlenül kapták az Esta és Tara nevet. Nem idegesítőek, nem bőgnek a semmiért. Nagyon szépek, és már most tisztában vannak ezzel. Nem egyszer vigyáztam már rájuk, ha a nagynéném lelépett romantikázni a férjével. Akiket szeretnek, azokkal jól kijönnek, de ha valaki nem szimpatikus, akkor se csapják ki a hisztit. Egyszerűen csak csendben játszanak, és nem foglalkoznak az illetővel. Erre a legjobb példa Joshua. – Hát megértem, ugyan akkor nem tudod, mit hagysz ki – nevettem fel. Logan aztán tudja, hogy mi az a szórakozás. Mellette garantáltan berúg az ember, viszont remekül is érzi magát. – Hát vannak egy páran, de bőven lesz alkalmad megjegyezni, hogy ki kicsoda, és kit kell elkerülni – vonom meg a vállam. Megrökönyödve pillantottam le Dawnra, amikor védeni kezdte azt az idiótát. – Joshuával annyi történt, hogy megszületett, és az legnagyobb baj vele, hogy még mindig él – zártam le a témát. Már így is többet beszéltünk róla, mint amit megérdemel. Lehet Dawnnak nem tetszik, de ez van, nekem se tetszik sok minden, de majd hozzászokik. Már a megszólításnál éreztem, hogy nem fog tetszeni a mondandója, de erőt vettem magamon, és nem szakítottam félbe felháborodottan. – Dawn, ez mind szép, és jó, de ezzel a lánnyal nem ez a helyzet. Nem azért nem változik meg, mert nem tud, hanem mert nem akar. Neki ez így kényelmes. Ha rajtakapják egy hazugságon, újabbat talál ki, hogy szépítsen a dolgokon. Azt mondod, nincs, aki motiválja? Ott van a buzi franciája, aki arra ösztönzi, hogy hazudjon minél többet, mert az jó. És szerinte erre van a legjobb barát, hogy minden f*szságát támogassa, ahelyett, hogy megmondaná neki, hogy egy ostoba, hazug liba. – Ebből az egyből nem engedek. Ő nem ismeri a lányt, én igen. Ő nem tudja, miért viselkedik így a kis ribanc, én igen. Amíg nem ismeri a teljes történetét - és még csak az hiányozna -, feleslegesen kel a védelmére.
– Egyszerűen csak túl buta, lusta, és szerencsétlen, így nem is veszi a fáradtságot, hogy fejlődjön. Háza erényeivel kérkedik, pedig mind tudjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt. És ez a lány a nagybetűs kivétel. – Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy be kellene vezetni mind, írásbeli, mind szóbeli felvételit első osztály előtt, hogy ki lehessen szűrni azokat a gyerekeket, akik nem elég érettek, okosak, és alkalmasak ahhoz, hogy az iskola tanulói legyenek. De nem, ehelyett minden retardált tizenegy évesnek kiküldik a levelet, hogy felvették, a régen híres, de mostanában már csak hírhedt Roxfortba.
– Hát remélem, apa csupa jót mesélt szerény személyemről – nevettem fel. Mondjuk, mi mást is mondhatna rólam, hisz én vagyok a tökéletes fiú, örökös, leendő auror, és még sorolhatnám. Más szóval, rólam nem lehet rosszat mondani. – Ha olyan öntelt lennék, mint azt rólam valótlanul állítják, azt mondanám, hogy megértem boldogságod. De mivel én egy szent vagyok, részemről az öröm – vigyorodtam el, majd rajtam volt a sor, hogy lehajolva, puszit nyomjak az arcára.
Nagylelkűen úgy tettem, mint aki nem hallotta a lány megjegyzését, de azért egy önelégült mosolyt megengedtem magamnak, hiszen megérdemlem. Túl elbűvölő vagyok, nincs mit tenni. – Hát, ami késik, nem múlik, de remélem, a továbbiakban is eltekintenek a testőrtől. Nincs ellenemre az édeshármas, de nem szeretek osztozkodni – jegyzem meg vigyorogva.
– Minden valamire való férfiú az bárnál kezdi az ismerkedést, és apát ismerve tényleg ott ül a tiéddel. Én még kivételesen nem csekkoltam a kínálatot, - ami így visszagondolva öreg hiba -, de remélem, van valami jóféle vodka, vagy whiskey – értettem egyet Dawnnal, hogy hol keressünk apáinkat. – Ami meg anyát és leendő anyósomat illeti, biztos, hogy vásárolgatni vannak, ahonnan majd, vagy hat új ruhával és két új cipővel tér vissza. És mindegyikben rohadt jól fog kinézni – mosolyodtam büszkén a végére. Nem véletlenül mondják, hogy minden fiú a saját anyját tartja a legszebbnek.


mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]megjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-12-26, 18:44


Julian & Dawn


‒ De mivel a családod része, elnézőbbnek kell vele lenned. Hiszen ki tudja, talán egyszer ő segít majd ki téged a bajból ‒ hozott fel Dawn máris egy ellenérvet, amelyet édes mosollyal tálalt Juliannek. Ő engedékeny volt, ha valakihez rokoni szálak fűzték. A szeretete a családja irányába feltétlen volt, még akkor is, ha valaki irtó nagy butaságot művelt, Dawn kiállt mellette. Talán a családi körben ő volt a legirgalmasabb személy. Azonban, bár a családon belül bárkinek megbocsájtott, idegenekkel szemben viszont nem tudott örökké rendes maradni. Próbált rendes lenni, de azokkal a kapcsolata, akik egyszer már átverték, nem volt többé ugyanaz.
‒ Vannak ikrek a családodban? Hány évesek? ‒ Dawn arcára meglepettség ült ki. Ő mindig szeretett volna egy ikertestvért, de ha Adam nem lenne, akkor igazából egyke maradt volna. ‒ Azt hiszem, Logannel az ivóestéket inkább kihagynám ‒ kuncogott halkan. Tőle viszonylag távol állt az alkohol, de azért bízott benne, hogy kijön majd a fiú unokatestvérével.
‒ Tudod, annyian voltak ott, hogy nem igazán emlékszem arra, hogy ki mutatkozott be a rokonodként, és ki nem ‒ jelent meg egy zavart mosoly az arcán, aztán Joshua védelmére kelt. ‒ Nem lehet, hogy történt vele valami, ami miatt ilyen lett? Soha nem kérdezted még erről? Lehet, hogy arra vágyik, hogy akadjon valaki, aki megérti és elfogadja őt… ‒ tűnődött el hangosan. Mindig, amikor rágódott valamin, az ajkába harapott. Ő szerette volna megismerni Josht, és megérteni a viselkedését, hát ha tudott volna segíteni neki.
‒ Julian… ‒ szólt a fiúra szelíden. Nem is tudta miként kezdje el a mondandóját. ‒ És arra nem gondoltál, hogy vannak olyan emberek, akik nem olyan erősek, mint te vagy? Akadnak olyanok, akiknek szüksége van valakire, aki motiválja őt, hogy emelkedjen fel abból a mocsokból, amiben él, és változtasson az életén. Nem mindenki tud egyedül talpra állni, nem is tudnád elképzelni, hogy a világunkban hány ember szorul segítségre. Én… Én elhiszem, hogy zavar téged a viselkedése, nem vagy senkije, tehát senki nem kötelezhet, hogy segíts rajta, csupán arra kérlek, hogy gondolj arra, nem mindenki lehet olyan, mint te, vagy én, vagy akár a családjaink. ‒ Dawn nem akart veszekedni, sőt annyira védeni se akarta azt az idegent, csupán ismerte annyira az embereket, hogy megérezze, ha valakinek segítségre van szüksége.
‒ Ha a tudást nézzük, valóban nem számít a származás, azonban az elmaradásai ugyanúgy ott vannak. Ha nem vezették be rendesen a mágia világába, akkor nem biztos, hogy rendesen beilleszkedik majd, bár ott van a másik véglet is, hogy nem volt meg benne a kellő szorgalom, hogy olyan legyen, mint az a másik lány, akit említettél. Sosem tudhatod ‒ csintalan mosoly jelent meg az arcán. Nem tervezte felidegesíteni a fiút, de mindig is úgy vélte, hogy az érdemi vitákból és eszmecserékből tanulhat az ember. Akármennyire is kedvelte a fiút, látta rajta, hogy elvakították az előítéletei, így az érem másik oldalát nem is figyelte. Ő pedig erre szerette volna finoman felhívni Julian figyelmét. Nem biztos, hogy az általunk valósnak vélt igazság a valódi igazság.
‒ A papa szerint már most is kedvel, legalább is, édesapád sokat mesélt neki róla ‒ nevetett fel halkan. Igazság szerint, Julian apjától a saját édesapján keresztül többet tudott a fiúról, mint azt gondolná.
Dawn arca elvörösödött, a torka pedig egy egész röpke pillanatra összerándult. Még sose mondtak neki ilyen szívmelengetőt. ‒ Nincs mit köszönnöd, Julian. Boldog vagyok, hogy a feleséged lehetek ‒ hebegte zavarában. Feszélyezettsége azonnal nevetésbe csapott át Julian tisztelgését látva. Egyszerűen képtelen volt megállni, hogy ne mosolyogjon a fiú jelenlétében.
‒ Sosem tudhatod ‒ jegyezte meg Juliannel kacagva. Dawn mondjuk kínosan figyelt arra, hogy a szülei és a társadalom elvárásainak megfelelően cselekedjen.
‒ Jól haladsz vele… ‒ mondta halkan, leginkább magának, semmint Juliannek. Észre sem vette, hogy hangot adott a gondolatainak. ‒ Nem gondolnák ezt. Ha annak tartanának, gardedám nélkül a közeledbe se engedtek volna ‒ vonta meg a vállát, és még szorosabbra fűzte az ujjait Julianével.
‒ Szerintem egyébként először a hotelben kellene megnézni őket. Biztosra veszem, hogy apát valahol a bárpultnál, vagy az étkezőben találnánk meg. Anya ilyenkor már biztos a városban van, talán elmentek anyukáddal vásárolni. Legalább is, a mamát ismerve így cselekedtek ‒ tanácsolta, hogy hol kezdjék a szülei, pontosabban, az édesapja keresését.




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-11-06, 16:13

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]


– Csak arról, aki megérdemli – vonom meg a vállam vigyorogva. – Attól mert a rokonaim, még nem kell szeretnem őket. Igazából a drága, egyetlen Joshuán kívül mindegyik rokonomat bírom, sőt némelyiket még szeretem is. Például az ikrek, Esta és Tara nagyon aranyosak, imádni fogod őket, ha majd találkoztok. Aztán egy sokadik unokatesóm Logan is nagyon jó srác, vele még inni is el lehet menni, meg minden hülyeségre rá lehet venni. Tele vagyok egy rakat jó fej nagybácsival és nagynénivel, szóval tényleg nem értem, hogy Joshua, hogy sikerülhetett ennyire félre. – Igaz, hogy legtöbbjüket valószínűleg láthatta a születésnapomon, de majd pár hónap múlva úgy is megismeri mindegyiket. Még Joshuát is… – Persze, hogy kitartok mellette, mert igazam van. Elmondta, hogy szerinte mi az oka annak, hogy így viselkedik, de szerintem az csak kifogás, semmi több. Ha az ember olyan környezetben nő fel, ahol mindenki hazudik neki, akkor elkerülhetetlen, hogy ő is olyanná váljon. Vele is ez van, és persze, arról nem tehet, hogy a családja milyen, de arról, hogy ő nem akar más lenni, nem akar különbözni tőlük, az már igen is az ő döntése. – Nem azt mondom, hogy nincs igaza Dawnnak, mert átlagemberre biztos igaz ez, de rá nem. Halványan ugyan, de viszonzom mosolyát. Aranyos, hogy próbál jobb kedvre deríteni, és tökre igaza is van, de ha már egyszer szóba került minden bajom okozója, nem mehetek el csak úgy a téma mellett.
– Szerintem az, hogy félvér, még nem szolgál indokként arra, hogy buta és súlyos elmaradásai vannak. Eszemben sincs magasztalni egy mugliszármazásút, de az a lány tényleg okos, okosabb, mint sok aranyvérű. Szóval, ha csak a tudást nézzük, az származás független – vonom meg a vállam.
Beleegyezően bólintok, mikor felveti, hogy hanyagolni kéne a témát. Elvégre, nem azért vagyunk itt, hogy egy bizonyos személyről vitatkozzunk, és nem is azért, hogy én felidegesedjek. Nyilván elő fog még jönni ez a téma, de most az a legfontosabb szerintem, hogy megismerjük egymást. – Igyekezni fogok, hogy apád megbízzon bennem, és hogy ne okozzak neki csalódást – ígértem meg Dawnnak is. Ami viszont a bátyját illeti… Nem nagyon fogom törni magam, ha netán nem bírná a fejem. Ő csak a sógorom lesz, de Dawn apja az apósom. Azért a kettő közt van egy kis különbség. – Tényleg rohadtul szerencsés vagyok, hogy te leszel a feleségem. Kevés ilyen értékes lány van, mint te – felelem, miután végig hallgattam a válaszát. – És ezt köszönöm neked – mosolyogtam rá a lányra. Dawn egy tündér, életem végéig bánnám, ha elcseszném vele a dolgot.
– Igen, Hölgyem! – tisztelegtem játékosan, ugyan akkor komolyan is gondolva. Tudom magamról, hogy néha mennyire fárasztó tudok lenni, igyekszem őt ettől megkímélni. – Remélem nincs így, mert vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudnak – nevettem fel. Nyilván és is, mint mindenki, csináltam nem kevés hülyeséget, de jobb ezt a bizalmas körön belül tudni, mint a fél világnak dicsekedni vele.
– Ez a szent küldetésem – nevettem fel én is. Minden kapcsolat ott kezdődik, hogy a fiú meghódítja a lányt. És ezek szerint én nagyon is jó úton haladok. Felvetésére, beleegyezően bólintok. – De, menjünk. Úgy sem találkoztam még a szüleiddel, jobb minél előbb túl lenni a bemutatkozáson, mielőtt bunkó parasztnak könyvelnek el – vigyorodtam el. Majd még mindig a kezét fogva, elindultam a partfelé.


 mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]megjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-10-13, 00:44


Julian & Dawn


‒ Milyen édesen vélekedsz a rokonaidról ‒ kuncogok a jobbomat a szám elé tartva. Szórakoztatónak találom, hogy ilyen szókimondó. Nekem nem szokásom a családtagjaimat bírálni, még akkor sem, ha nem mindig értek egyet a véleményükkel, vagy a cselekedeteikkel. Semmi közöm az ő döntésükhöz, amíg azok közvetlenül nem érintenek engem.
‒ Aranyos vagy, hogy ilyen konokul kitartasz a véleményed mellett. De az esetleg nem jutott eszedbe, hogy biztos van valami oka arra, hogy hazug és kétszínű legyen? Mert tény, a butaság ellen nem tudsz mit tenni, de a másik kettőnek általában van valami kiváltó oka. Nem mondom azt, hogy védeném őt, hiszen nem ismerem a hátteret, és én sem szeretem az ilyen embereket, de szeretném néha megérteni őket, hogy mit miért cselekednek. Biztos vele is történt valami, amitől ilyenné vált ‒ érvelek vidám mosollyal Julian szavai ellen, és a magyarázatom közben picit pipiskedve előrébb is hajolok, hogy a mosolyommal eltereljem a figyelmét a dohogása tárgyáról.
‒ Hm. Ha félvér, akkor érthető, hogy elmaradásai vannak ‒ A mutató ujjamat az államhoz érintem, mintha nagyon gondolkodnék valamin. ‒ Az igaz, de neki kevesebb alkalma lehet gyakorolni, bár, ha a helyében lennék, iskolaidő alatt biztosan utolértem volna az aranyvérűek. De én szeretném megérteni ‒ jegyzem meg az utolsókat halkan. Én szeretem tudni az okok és okozatok közti összefüggéseket, hogy ki miért viselkedik úgy, ahogy, és ilyen hasonló apróságok kötik le a figyelmemet.
‒ Hagyjuk is, ne foglalkozz vele ennyit, mert csak felidegesíted magad rajta ‒ utalok finoman arra, hogy ideje lenne témát váltanunk, és édesen pislogva rá belékarolok. ‒ Apukámnak csak az a fontos, hogy a leendő veje egy rendes, tisztességes ember legyen, aki vigyáz majd helyette a kislányára. Én bízok benne, hogy te ilyen vagy, így nem kell tartanod se a papától, se a fivéremtől. ‒ Ha nem tartanék arra méltónak, akkor úgyse akarnák annyira a szüleim, hogy összeházasodjunk. Jobb partit is találhatnának, ha úgy tartaná kedvük, de én Julian mellett köteleztem el magam.
‒ Mert sokan nem akarják megismerni és megérteni a másikat. Ez a különbség köztem és az átlag között. Engem empátiára és megértésre neveltek, hogy tanuljam meg beleképzelni magam mások helyébe, épp ezért érdekel annyira, hogy mi nyomja az emberek lelkét, vagy pedig az, hogy mi formálta a jellemüket ‒ kacagok. Julian még nem is sejti, hogy mennyire szeretném megismerni őt, vagy épp azt, hogy a beszélgetésünk során mennyi mindent megtudok róla, nem csak a szavaiból. ‒ Nos, látod, én veszem a fáradtságot, és meg akarlak ismerni ‒ jutalmazom meg a legaranyosabb mosolyaim egyikével, aztán egy csókot nyomok az arcára.
‒ Rendben van. Aztán tartsd a szavad! ‒ kötöm a lelkére, hogy aztán tényleg változatosan panaszkodjon nekem, ha már úgy adódott, hogy szeret kiadni az élet apróságain. Ismét jótékonyan figyelmen kívül hagyom a káromkodást.
‒ Ki tudja… Lehet, hogy tudnak róla, de titkolják előtted, mert annyira borzasztó volt, hogy inkább nem is akarnak tudomást venni róla ‒ ugratom, bár szerintem pontosan tudja, hogy milyen butaságai tudódhattak ki, és mik nem. Mindenesetre, én eddig semmi rosszat nem hallottam felőle.
Ezután viszont olyan téma kerül szóba, amely mindkettőnk számára kínos némileg. Egy pillanatra sem fordul meg a fejemben, hogy ő zavarba jönne, elég a saját feszélyezettségemmel foglalkoznom.
‒ Nincs értelme titkolóznom ‒ pillantok fel a fiúra, miközben magamhoz szorítom a tőle kapott kagylót. Mindent elmondok arról, amit erről a témáról gondolok, azt azonban tényleg nem várhatja el tőlem senki, hogy mások igényeiért olyasmit tegyek, amit jó magam is ellenkezek.
Mosolyogva pillantok le az összekulcsolt ujjainkra, aztán nevetve kicsit meglököm. Nem találok szavakat. Úgy érzem, valami elkezdődött közöttünk. Legalább is, érzek egyfajta kötődést az irányába. ‒ Hagyd abba, a végén még teljesen leveszel a lábamról! ‒ nevetek fel, tényleg nem tudom mit mondhatnék. Azt hiszem, megérte várni egy ilyen fiúra.
‒ Nem kellene megkeresni a családjainkat? A végén még keresőosztagokat indítanak miattunk ‒ javaslom, mert a papát ismerve, ha estig nem adnánk életjelet, valóban képes lenne keresést indítani az egyetlen lánya és a leendő veje után.





[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-10-01, 21:23

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

– Persze – bólintottam. – Megmondtam, hogy nem akarom meglátni a seggfej unokatesómat a partin. Nem is lett meghívva – fejeztem be nevetve. Úgy általában sincs sok kedvem hozzá, de nem hiányzott, hogy elcsessze a napomat. Anya mondjuk nem örült túlzottan, mivel hogy még is csak a nővérének a fia, de az én születésnapom volt, azt tartotta szem előtt, ami nekem jó. – Nem lehet azt máshogy nézni, ha valaki hazug, kétszínű és buta – ellenkeztem a lánnyal. Igyekeztem nem megütni a bunkó hangnemet, mert tök jó, hogy ő ilyen kis pozitív meg minden, de én rohadtul nem ilyen vagyok. És ettől még nincs semmi bajom Dawn-nal, ezért se akarom, hogy esetleg támadásnak vegye az ellenkezéseimet.
– Ugye? –  Én mondjuk a szánalmas szót használtam volna, de ez is megteszi. A lényeg, hogy egyet ért velem. – Asszem félvér… – bizonytalanodok el egy pillanatra ezzel kapcsolatban. Nem rémlik, hogy az anyjáról bármit is mesélt volna, de mivel kizárt, hogy aranyvérű, és az apja auror, vagy legalább is a családja azon része, csak félvér lehet. Nem vagyok annyira érzékeny a sárvérűekre, mint egyesek a házamból, de azért kilométerekről felismernék egyet. – De ez igazából lényegtelen. Egy sárv… mugliszármazásúnak is ugyan úgy tudnia kellene alap varázsigéket annyi idősen, mint egy aranyvérűnek – vonom meg a vállam.
Dawn túl aranyos, ezért is kezdtem el nevetni. Eszemben sincs megbántani, emiatt igyekeztem összeszedni magam. De még hogy észhez téríteni azt a lányt. Ahhoz nem ártana, ha a sötétségen kívül lenne más is a fejében. – Hidd el, addig jó, amíg nem érted. Mert az azt jelentené, hogy megismerted. Na és azt senkinek se kívánnám, neked meg főleg nem – nevettem fel. Bárkit szívesen bemutatok neki az ismerőseim közül, de őt nem. Nem tenném ki akkora traumának a leendő feleségem. – Akkor jó. Sose voltam az apák és a fiútestvérek kedvence, de remélem ez apukáddal ez majd más lesz. – Valahol persze megértettem, hogy nem kedvelnek, mert legszívesebben senkit nem engednének a lányuk, illetve nővérük/húguk közelébe. De azt azért nem szerettem, amikor még csak az esélyt se adták meg, hogy megismerjenek. Lehet a véleményük azután se változott volna, de legalább nem ítélkeztek volna ismeretlenül. Volt, hogy anya nem szerette egy-két barátnőmet, de ezt sose mutatta előttük. meg amúgy is nyugodt volt, mert úgy is azt fogom elvenni, akit ők választanak, és az nyilván olyan lány lesz, akit ő is kedvel. – Nem sűrűn mondják nekem ezt – jegyzem meg. – Tudod, a legtöbben csak azt látják, hogy egoista, öntelt, bunkó, seggfej, és még sorolhatnám, vagyok – húzódott vigyorra a szám. Mondtak rám ennél több mindent is, de ezek a leggyakoribbak. – Mármint persze, ez is én vagyok. De nem csak ennyi. Sokan nem is veszik a fáradságot, hogy megismerjenek, vagy sokaknak éppen én nem engedem, hogy megismerjenek. Ezért fura épp tőled hallani ezt, mert még alig ismerjük egymást… – Ez a lány már most többet tud rólam, mint némelyik ismerősöm, akiket azért nem húsz perce ismerek.
– Akkor majd igyekszem változatos lenni – nevettem fel én is. Nem mondom, hogy nem támadt egy kis hiányérzetem, amikor elengedett. De már sokkal közelebb érzem magamhoz, mint a találkozás elején. Hogy ez a lány kisugárzásának köszönhető, vagy annak, hogy már nem érzem magam feszélyezve a közelében, nem tudom. – Hát eddig még nem csináltam akkora f*szságot, hogy anyáék is megtudják… – jegyeztem meg, mikor már áttértünk az egyik kedvenc témámra, az alkoholra. Nyilván voltak hülyeségek, de azok mind a baráti körön belül maradtak, és remélem ez a jövőben is így marad.
Sokáig azt gondoltam, hogy nem lehet zavarba hozni, hát ennek a pici lánynak sikerült. Nem is kicsit. Minden esetre igyekeztem túllendülni a zavaromon, és arra koncentrálni, amit Dawn mond. – Igazából örülök neki. Egyrészt annak, hogy őszinte vagy velem, másrészt annak, hogy én leszek neked az első – mosolyodtam el halványan. Oké, aláírom, nem reagáltam a legjobban, de erre még is mi értelmeset lehetne mondani? Következő szavaira igyekeztem nem túl látványosan megkönnyebbülni. Na még csak az kellet volna, hogy ne érhessek hozzá. Amit mondtam, komolyan is gondoltam. Nem csak azért leszek vele figyelmes, mert muszáj, hanem mert megérdemli. Elvigyorodok amikor egy újabb puszit nyom az arcomra. Ez újabb lökést ad a hatalmas egómnak, de nem utolsó sorban, kezd alakulni köztünk valami. Ennek fényében nyúltam a keze után, és kulcsoltam össze az ujjainkat. Elvégre, mi mától kezdve hivatalosan is együtt vagyunk. – Igazából ja – nevettem fel. – De sokkal többet jelent, hogy ezt te mondod – vettem elő a csajozós, helyes mosolyomat.


mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]megjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-08-25, 06:04


Julian & Dawn


Julian rendes srácnak tűnik, annak ellenére, hogy eleinte nem tűnt túl lelkesnek a közös nyaralással kapcsolatban, vagy lehet, hogy csak az feszélyezte, hogy ismeretlen vagyok számára. Fogalmam sincs mik járnak a fejében, csupán annyit tudok, hogy a részemről szerencsésnek mondhatom magam, amiért a szüleim egy ilyen fiúhoz szeretnének feleségül adni. Épp ezért nem zavar a magasságomra tett utalás, hiszen hallom a hangján, hogy nem szánta bántónak. Ha valami gondom lenne, úgyis elmondanám, nem vagyok az a típus, aki elfojt dolgokat. Jobb szeretem tisztázni a felmerülő gondokat.
‒ De azért egy icipici beleszólásod csak volt ‒ mosolygok szórakozottan. Én legalább is, bár igyekszem mindenkivel szemben elfogadóan viselkedni, mégis akad egy-két egyén az életemben, akiket nem szívesen látnék a születésnapi partimon.
‒ Ugyan, minden csak nézőpont kérdése ‒ nevetek fel egy legyintés kíséretében. Mondjuk, sok múlik az ember neveltetésén és világnézetén, de könnyedén lehet ignorálni az ilyen személyeket. Én legalább is feleslegesen nem bosszankodom miattuk.
Egy féloldalas mosoly kíséretében ingatom a fejem. Emellett a fiú mellett képtelen vagyok abbahagyni, az ilyesfajta megszólalásain remekül szórakozok. Rendkívül aranyosnak tartom ilyenkor, de ezt nem kötöm az orrára.
‒ Értem, hát, az elég szomorú, ha erre nem képes ‒ túrok a hajamba elgondolkodva. ‒ Mondjuk, ha mugliszármazású, viszonylag még érthető, hogy nem olyan jártas a mágia terén, és nehezére esik annyi mindent megtanulni, ami nekünk, aranyvérűeknek evidens, de ez akkor is nagyon alap dolog ‒ tűnődök hangosan. Mindenesetre, túl sokáig nem ragadok le a témánál, csak érdekelt, hogy Julian miért érdeklődött az alapszintű gyógyítással kapcsolatban. Nos, megkaptam rá a választ.
Értetlenül nézek rá, amikor kinevet. Valami rosszat mondtam volna? Nem értem. Összeráncolom a homlokom, és nagy szemekkel pislogok rá, hogy avasson be engem is, mi olyan vicces.
‒ Ó, értem ‒ bólintok, amikor a fiú gyorsan elmagyarázza, hogy mégis miért nevetett rajtam. Így mindjárt más a helyzet. Picit feszélyezve érzem magam, hogy csak úgy, belecsöppentem a fiú életébe, de a szülein kívül nem ismerek senkit, azok közül, akiket emlegetni szokott. Ha gyerekkorom óta ismerném, biztos más lenne a helyzet, de úgy tűnik, így alakult a dolog. Azért, bízok benne, hogy hamar megtalálom majd a helyem a világában. Legalább is, erre törekszem.
‒ A papa tényleg jóember, jobb apóst nem is kívánhatnál nála ‒ teszem hozzá. Apu biztosan mindennel kapcsolatban a rendelkezésünkre áll majd, ha valóban összeházasodunk. Sőt, szerintem, még a munkájában is támogatja majd a jövendőbelimet, azért ha az édesapáink összefognak, akkor Juliannek nagyon jó dolga lesz majd a Minisztériumban.
‒ Ne nekem köszönd ‒ viszonzom a mosolyát, és még mindig a karját ölelve hozzábújok. Néha lopva felpillantok az arcára. Ezért nem érdemes elítélni elsőre az embereket, mások talán arrogánsnak tartják Juliant, én azonban a mindennapok leendő hősét látom benne.
‒ Hát, ha mondjuk naponta másról panaszkodsz, az megfelel ‒ nevetek fel, és elengedem a karját. Ezután az alkohol kerül szóba, annyira meg sem lep, hogy szereti az italt. Hiszen, melyik férfi nem? Szerintem csak nagyon kevesen vannak úgy, hogy egy cseppet sem isznak.
‒ Még szerencse. Gondolj bele, ha valami butaságot csinálnál részegen, és mindenki azon csámcsogna… Akkor mit szólna a családod? ‒ ingatom a fejemet. Nekem az az első, hogy a családom érdekeit nézem. Nem akarok szégyent hozni rájuk, épp ezért, nem is engedem, hogy a rosszakaróim fogást találjanak rajtam. Halkan kuncogok, amikor olyan kijelentést tesz, ami az öregekre jellemző. Ennyire még nem idős. Épp ezért, örülök, hogy a karizmatikus megjelenése és a megkapó gondolatai mellett még humorérzéke is van.
Azt hiszem, vagy kezd kiismerni, vagy nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy miként örvendeztessen meg másokat ajándékokkal, mert azzal a kagylóval, és az ajándékhoz fűzött szavakkal sikerült levennie a lábamról. Amíg nem kezdünk el a szerelmi életünkről beszélgetni, az ujjaim között a kagylót forgatom, és nézegetem. Aztán, amikor kényesebb témához érünk, mindkettőnknek alaposan sikerül zavarba hozni a másikat.
‒ Te kérdeztél rá a fiúkra. Őszinte vagyok veled, ez az igazság, fel is vállalom, hogy csak a nászéjszakámon fekszem le a férjem, addig nem‒vonom meg a vállamat. Minek titkoltam volna ezt előtte? Jobb, ha már most tudja, hogy mire számítson, még akkor is, ha ez kissé kellemetlen lesz számára. ‒ De ez nem jelenti azt, hogy nem érhetsz hozzám, vagy bármi hasonló, csupán azt, hogy addig várnod kell a dologgal ‒ teszem hozzá, elvégre, én sem vagyok szent, szeretem, ha foglalkoznak velem. Attól, hogy ez a szituáció fennáll, nem jelenti azt, hogy hímes tojásként kell bánni velem.
Az ígéretére halványan elmosolyodok, közelebb húzódok hozzá, hogy a szabad kezemmel átkarolhassam a nyakát, és hogy újabb arcra kapott csókkal jutalmazzam.
‒ Mondták már neked, hogy nagyon aranyos vagy? ‒ billentem hátra a fejemet egy szórakozott mosoly kíséretében. Hát, kívánhatnék jobbat nála?




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-08-17, 21:40

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

– Nincs mit – felelem, viszonozva a mosolyát. Lehet annak nem örült, hogy szóbahoztam a magasságát, bár megjegyzem, nem bántó szándékkal mondtam, de mivel nem tett rá megjegyzést, így annyiban hagytam. Ha zavarja, biztos mondaná. Legalább is remélem, hogy ő ilyen. Ha valami gondja van, megmondja, és nem nekem kell kitalálni, mert a lányokat ismerve, abból nem lenne semmi. Mérgesek ránk, tudjuk, hogy csináltunk valamit, de fogalmunk sincs, hogy mit, ezen még jobban felhúzzák magukat, de azért meg nem mondanák, hogy mi csesztünk már el megint. Ez a szép a női természetben, kiszámíthatatlanabbak, mint az időjárás. – Mondjuk a vendéglista nem az én érdemem volt – nevettem fel. Ismernek engem, és van olyan jó kapcsolatom a szüleimmel, hogy meg tudják ítélni maguktól, hogy kit szeretnék ott látni a saját születésnapomon, és kit nem, akár az ismerőseim közül, akár más aranyvérű varázslócsaládok közül. – Tökéletesen igazad van, csak néha sajnos nem ilyen egyszerű a dolog… – jegyzem meg. Jó neki, hogy ő ilyen lazán tudja kezelni a helyzetet. Én lassan ott tartok, hogy nekem van szükségem egy pszichológusra. A suliban állítólag van egy, és még jó nő is. Lehet meg kéne látogatnom egyszer.
– Ebben biztos voltam, csak mindig jót tesz a megerősítés – nevettem fel. Nyugodtan mondhatja rám, hogy egoista vagyok. Én is tisztában vagyok vele, nem tiltakoznék, ha a szememre vetné. – Nincs semmi különösebb oka, csak eszembe jutott, egy régebbi eset, ahol egy tizenhat éves képtelen volt meggyógyítani egy egyszerű bokaficamot. Az ilyet már elsőben vagy másodikban megtanítanak – vontam meg a vállam. Tényleg nem nagy sztori, de kíváncsi voltam, hogy igazam van-e. És milyen meglepő, igazam van.
Ezután előadtam a rövidebb változatát a nagy találkozásnak, amit azóta se tudok megemészteni, vagy épp elfelejteni. A kérdését hallva akaratlanul is felröhögtem. Ha ismerné az illetőt, ezt nem kérdezte volna meg. De ez a feltételezés annyira aranyos, és naiv, hogy kábé a könnyem kicsordult a nevetéstől. Aaron is értékelte volna, ha itt lenne. De ő remélhetőleg, már összejött Carmennel, és mindennel foglalkozik, csak a közös ismerősünkkel nem. Aztán csak abba hagytam a nevetést. Nem akarom, hogy azt higgye, őt nevetem ki. – Bocs, nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi. Csak ha ismernéd az illetőt, nem ezt mondtad volna – felelem, miután kinevettem magam. Hálásan mosolygok a lányra, amikor belém karol, mintegy nyugtatásképp. Igaz, már a megjegyzésével jó kedvem lett, de tényleg jól esik, hogy már most ennyit foglalkozik velem. – Bár még nem ismerem apádat, de bízok annyira az apa ítélőképességében, na meg persze, a te szavad sem utolsó, hogy igazat adok nektek – jegyzem meg halvány mosollyal az arcomon. Kissé ledöbbenek, amikor azt mondja, hogy jó ember vagyok. Nem arról van szó, hogy nem esik jól, meg nem tesz jót az amúgy sem kicsi egómnak, de váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy pont tőle fogom ezt hallani. – Köszönöm – felelem végül.
Én a helyében nem lennék ennyire bizakodó, ami a panaszkodásomat illeti. De majd rájön ő is, hogy mennyire idegesítő tudok lenni. – Mennyi ismétlés fér bele? – érdeklődtem vigyorogva. – Csak mert egyáltalán nem ígérem, hogy nem lesz visszatérő eleme a panaszáradatomnak – nevettem fel. – Az is igaz – bólintottam egyetértően. – Nem szoktam egyébként hullarészeg lenni – teszem hozzá megnyugtatás képp. – Kár…– jegyeztem meg, amikor említi, hogy nem szereti a töményet. Pedig az a legjobb, de hát ízlések és pofonok. Meg azok amúgy sem nőies italok, arról nem is beszélve, hogy nem szerepelt a hosszú távú terveim között, hogy a feleségemmel fogok piálni. Arra ott vannak a haverok. – Kitudja, már régen volt – nevettem fel. Komolyan, úgy hangzott ez, mintha öreg lennék, pedig csak tizenkilenc vagyok. De az tény, hogy már egy jó ideje, folton felcseszem magam valamin. Dawn határozottan jó hatással van rám, mert bár már egy jó ideje itt beszélgetünk, mégsem idegesítettem fel magam semmin. Nem vagyok, egy nagy szónok, de az tény hogy elég hatásos tudok lenni. Ez történt most is, mikor Dawn, aki egyébként sokat beszél, miután elmondtam, miért szeretnék auror lenni, nem tudott megszólalni.
Aranyos volt a feltételezés, hogy be tud rántani magával a vízbe. Mondanom se kell, hogy nem jött össze. Ezután hagytam, hadd élvezze ő is a vizet, én is ezt tettem, így bukkantam rá a kagylóra is. Felúsztam mellé, majd válaszoltam is a hozzám intézett kérdésére. Felnevettem a válaszán. Sejtettem, hogy ez lesz a véleménye, épp ezért nem is ért váratlanul. Miután megejtettük a felismerést, hogy igen, én rohadtul beképzelt vagyok, odaadtam neki a korábban talált kagylót. Köszönetképp kaptam tőle egy puszit, amit mosolyogva fogadtam. Örülök, hogy ennyire közvetlen, én nem jön zavarba az ilyen dolgoktól, mert akkor sokkal nehezebben menne ez az egész ismerkedős dolog. Vele együtt úszok a part felé, gondolom amiatt indult el kifelé, hogy leérjen a lába, amit meg is értek, ezért se hisztizek a vízszint-csökkenés miatt. Amint megtalálta a megfelelő helyet, én is megérdeklődöm, hogy mi a helyzet a fiúkkal. Bár, inkább ne tettem volna. Eleinte nem tudtam hova tenni a zavarát, de aztán előkerült az a téma, amire nem számítottam. – Oh… – jegyeztem meg igen értelmesen, és beletúrtam a hajamba. Erre tényleg nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Nem sok ember tud bekussoltatni, de Dawnnak ez is sikerült. Mint pasi, megértem, hogy ez sokaknak nem nyerte el a tetszését, de mint ennek a lánynak a leendő férje, nagyon is hízelgő volt, hogy én leszek neki az első. De csak úgy miheztartás végett, ugye ez nem azt jelenti, hogy az esküvőig nem nyúlhatok hozzá? Vannak bizonyos szükségleteim, de még mennyire hogy vannak! Nem akarok önmegtartóztató életet élni. – Nem gondoltam volna, hogy ez már most előkerül – kezdtem bele, miután valahogy túllendültem zavaromon. – De ígérem, hogy vigyázni fogok rád. – Nekem nem kisebb tapasztalat van a hátam mögött, tekintve, hogy nem épp szerzetesi életet éltem, így biztos vagyok benne, hogy nem lesz problémánk. Még ilyen téren sem…


mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]megjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-08-17, 18:13


Julian & Dawn


‒ Köszönöm. ‒ Halvány mosoly játszadozik az ajkaimon. Jól esik a fiútól kapott bók, még afelett is eltekintek, hogy kicsinek tart. Tisztában vagyok a magasságommal, s bár alkalmanként zavarni szokott, most mégse érezem magam kellemetlenül. Ráadásul, tudom, hogy Julian csak kedveskedni akart.
‒ Nos, hazudhatnék, hogy megleptél ezzel a kijelentéseddel, de koránt sincs így. A születésnapodon is olyan személyek jelentek meg, akik igen befolyásos és jó emberek. ‒ Halkan kuncogni kezdek. Julian minden mozdulatából és szavából enyhe felsőbbrendűség árad, amely a legtöbb aranyvérű sarjra jellemző. Nem róhatom ezt fel neki, igazából nála rosszabb természetű aranyvérűek is akadnak a világon. ‒ Az ellen semmit nem tudsz tenni, vagy elkerülöd őket, vagy keresztül nézel rajtuk. Semmiképpen sem érdemes foglalkozni velük ‒ ingatom a fejemet szelíden. Elvégre, ha más emberek butaságával foglalkozna, azzal csak saját magát idegesítené fel. Feleslegesen energiát ölne olyan dolgokba, amiken egyszerűbb átsiklani.
‒ Valahogy így van, csak tudod, egy-két találkozás alkalmával és mások beszámolói alapján könnyen el tudod dönteni, hogy az illető érdemes arra, hogy segíts neki, vagy sem. Én például szívesen meghallgatok akárkit, de ha nem tanulnak a hibáikból, akkor felesleges újra és újra ugyanazokat végighallgatnom. Olyankor felhívom erre az aprócska tény a figyelmét, és udvariasan továbbállok, mert nem vagyok a pszichológusa, tehát köteles sem vagyok arra, hogy a saját hibájából fakadó gyötrődését elviseljem ‒ felelem óvatosan. Igaz, hogy gyakran adok másoknak újabb és újabb esélyeket, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék tisztában a hibáikkal. Csupán hinni akarok bennük, de ha besokallok, olyankor képes vagyok faképnél hagyni őket. Szerencsére, ez ritkán esik meg.
Halkan felnevetek. Tényleg szeretnék segíteni neki, nem olyan rossz a tanulás, csupán mindenkinek meg kell találni a hozzá leginkább passzoló tanulási módszert, ami mellett nem készül ki. A mama rengeteg tanulásmódszertani trükköt árult el nekem, amikor kisebb voltam. Hála neki, azóta sincsenek gondjaim a tanulással.
‒ Nem, egyáltalán nincs baj veled. De mondd csak, miért érdekelt ez? ‒ érdeklődtem kíváncsian. Elvégre, magától csak nem jutnak eszébe ilyen kérdések az alapján, hogy medimágus akarok lenni.
Csendesen hallgatom a fiút. Néha összeráncolom a homlokom, vagy összevont szemöldökkel pillantok rá. Nem tudom, hogy ki viselkedett vele ilyen szörnyűen, de biztos, hogy nem sok barátja van, ha állandóan hazudozik. Az arcomra is kiül rosszallás, hiszen sok mindent tolerálok, de ezt az egyet nem tudom. ‒ Ez igazán szomorú. És mondd csak, nem lehet észhez téríteni? ‒ harapok tétován az ajkamba. Érzékelem a fiú hangjában az elfojtott indulatokat, ezért óvatosan belekarolok, és a mutatóujjammal az ajkam két sarkához nyúlva mosolyt rajzolok az arcomra, jelezve, hogy ő se idegeskedjen, inkább kövesse a példámat. Kár lenne ilyen szép napon azon a hazug személyen bosszankodni, hiszen Ibiza gyönyörű, a tenger azúr színben tündököl, ragyogóan süt a nap, továbbá olyan borzasztóan meleg van, ami Angliában igencsak elképzelhetetlen lenne. Élvezhetné az itt eltöltött perceket, ahelyett, hogy a múlt eseményein rágódna.
‒ Hát, a papa a világ egyik legmegbízhatóbb embere ‒ bólintok egyetértően. Jól esik, hogy Julian édesapja ilyen sokra becsüli az enyémet, mert tudom, hogy a papa mennyit dolgozik. Neki a család mellett a munka a legfontosabb, ha a becsületét nem számítjuk. ‒ Ennek örülök. Jó ember vagy, Julian ‒ felelem halkan, míg a tekintetem elkalandozik a habokban ejtőző embereken. Nem kívánhatnék jobb férjet magamnak.
‒ Semmi gond. Ha nem ismétled magad, hanem mindig új dolgokról panaszkodsz, akkor nem bánom ‒ nevetek vele együtt. Engem nem zavar, ha sok problémája akad, amit másokkal szeretne megosztani, tényleg örömmel meghallgatom. Nem fogom elküldeni, ha egyszer a társaságomra lesz szüksége.
‒ Hát azért egy „hullarészeg” pasi se jobb ‒ jegyzem meg játékosan a szavait idézve, majd vállat rándítva hozzáteszem. ‒ Egyébként csak koktélozni szoktam. Meg alkalmakkor pezsgőt, vagy bort iszok, de a sört, vagy a töményebb italokat nem szeretem. ‒ Egyszer, még a Beauxbatonsban egy orosz lány megkínált minket vodkával, utána órákig olyan hányinger gyötört, hogy Adam azt hitte, megmérgeztek. Az már annyira nem nyeri el a tetszésemet, hogy Julian ennyire szereti az alkoholt, de ha legalább nők társaságában képes mértékkel inni, kezdetnek már az is bőven elég.
‒ Akkor lehet, mégsem voltál a türelem élő szobra. ‒ Nem sértésnek szánom, szimplán csak ugratom. Szerencsére, eddig a fiú jó néven vett minden csipkelődő megjegyzést, így bízok abban, hogy a humorérzéke továbbra is kitart.
Némán hallgatom, miként beszél az általa választott életútról. Képtelen vagyok pontosan megfogalmazni, hogy milyen érzéseket keltettek bennem a szavai. Talán… Büszkeséget? Igen, talán ez lenne a legmegfelelőbb szó. Felnézek rá a világnézete miatt. Manapság már kevés ember akad, aki hasonlóképp vélekedik, mint ő. Megszólalni se tudok, nemhogy bókkal illetni őt. Elgondolkodva bólintok. Látszik rajtam, hogy még mindig a gondolatai hatása alatt állok, épp ezért ér meglepetésként az is, amikor a vízbe dob.
Azonban, hiába akarnám berántani magam mellé, túl nehéz nekem. Inkább abbahagyom a próbálkozást, és még azelőtt merülök vissza, mielőtt visszadobna. Nem veszem magamra, bosszankodni se fogok, amiért nem sikerült a tervem. Inkább csak nevetek azon, hogy milyen buta gondolat volt egy percig is azt hinni, hogy elbánok a fiúval. Elképzelésem se volt arról, hová tűnhetett, nem emlékszem, hogy feljött volna. Nagyon remélem, hogy nem akar lerántani a víz alá, ha már egyszer a hátamon lebegve a végtelen eget csodálom. Oldalra pillantok, és egy mosollyal nyugtázom Julian felbukkanását. Igaz, nem sokkal utána zavarba hozom saját magam, mint ma már számtalan alkalommal. ‒ Egoista ‒ nevetek fel, miközben ismét lefröcskölöm. Ennyit igazán megérdemel. Bár, rögtön meg is bánom a tettemet, amikor felém nyújtja azt a kagylót. Ragyogó szemekkel nyúlok érte, és köszönetet rebegve közelebb úszok hozzá. Egy puszit nyomok az arcára az apró ajándékért cserébe. Tényleg örülök neki, és jól esik, hogy ilyen csekélységekkel örvendeztet meg. Épp ezért nem foglalkozok azzal, hogy talán rámenősnek tűnhetek a szemében, vagy éppen másokéban. Nagy becsben fogom tartani azt a kagylót, vigyázok majd rá, nehogy eltörjön. A part felé úszok, hogy olyan helyet találjak, ahol leér a lábam, aztán az ajándékomat a fény felé tartva csodálom. Azonban Julian megszólalása annyira kizökkent, hogy majdnem a vízbe ejtem az apróságot, épp időben sikerül elkapnom.
‒ Hát, úgyis mondhatjuk ‒ felelem zavartan, a kagylót tartó kezemet a keblemhez szorítva, a másik kezemmel pedig a hajamat piszkálom. ‒ Tudod, nem sok, és nem sok tartós kapcsolatom volt. Én… Én nem vagyok az a lány, aki mindenkivel lefekszik. Engem arra neveltek, hogy csakis a férjemmel tölthetek el éjszakát… olyan értelemben. És, hát… Ez sokaknak nem tetszik. ‒ Próbálok a fiú arcáról olvasni. Nem fogom eltitkolni előtte ezt a dolgot, akármilyen kellemetlen is bevallani, de tudom, hogy a férfiaknak milyen fontos a testi kapcsolat, nekik viszont azt kell megérteniük, hogy tisztességes nőként nem vagyok hajlandó bizonytalan kapcsolatokba belemenni. Nem fogom tönkretenni a családom jó hírét azzal, ha a rossz népek a szájukra vesznek.




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-08-03, 16:56

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miközben a francia nevéről mesél, elmosolyodom. – Illik hozzád – utalok az előbb említett virágra. – Igaz, hogy kicsi, de annál gyönyörűbb – bókoltam egy kicsit Dawnnak. Alapból olyan típusnak tűnik, aki imádja a virágokat, most, hogy már az egyik kedvencét is ismerem, könnyebb dolgom lesz, ha arra kerülne a sor, hogy virágot veszek neki. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak jázmint fog kapni, mert ez az egy, amiről biztosan tudom, hogy szeret. Nem tartom magam egy profi emberismerőnek, sőt bőven van mit tanulnom. De az is tény, hogy a lányok többségét jól ki tudom ismerni, legalább is annyira mindenképp, hogy magamtól is tudjam, mit szerethet, illetve mit nem. – Én is megválogatom, hogy kit tartok arra érdemesnek, hogy a barátom lehessen. De sajnos az ember akaratlanul is összefut a társadalom és az emberiség legaljával. Ami meg az ostoba embereket illeti… – sóhajtottam fel a tucatnyi rossz emlék hatására. – Egy ideig még próbálsz nekik segíteni, de lassan belátod, hogy vannak olyanok, akik javíthatatlanok, és inkább szarsz a fejükre. A saját egészségünk sokkal fontosabb, mint egyes emberek hülyeségével foglalkozni – osztottam meg vele a véleményem ezzel kapcsolatban. Tetszik, hogy többnyire ugyan úgy vélekedünk bizonyos dolgokról.
Szóba került mindkettőnk anyja, hogy milyen szépek. Nyilván a sajátunkat tartjuk a legszebbnek, de ez nem olyan téma, ami miatt össze kell veszni, ezért nem is forszíroztam a dolgot, és egyeztünk ki abban, hogy valóban, mindketten gyönyörű nők. Ez után jött elő, a zseniális tanulási módszerem, és az, hogy mi is a problémám a hagyományos tanulással. – Hát köszi, ez kedves tőled – felelem udvariasan, bár magamban nem túl sok esélyt adok arra, hogy sikerül számomra is elfogadható, kibírható, ugyan akkor hatásos módszert. Bár sosem lehet tudni, Dawnban eddig kellemesen csalódtam, szóval bármi lehetséges. Kicsit furcsának tartottam, hogy már most ennyire aggódik értem, pedig még nem is ismer. Nem mondom, hogy nem esik jól, de tényleg nem ez lenne a normális hozzáállás, legalább is ezen a ponton. Minden esetre örülök, hogy Dawn, minden csak nem átlagos. Ki akarna magának egy átlagos feleséget? Érdeklődve hallgattam a véleményét, és közben néha egyetértően bólintottam. – Örülök, hogy így gondolod, mert ezek szerint nem velem van baj – könnyebbültem meg, most kivételesen mellőzve az egoista befejezését az előbbi mondatomnak.
Kérdésre egy pillanatra elbizonytalanodtam. Nem arról szó, hogy nem akarom elmondani neki, csak nem akarok már rögtön az első nap panaszkodni neki. – Röviden annyi, hogy találkoztam valakivel, akivel tökre rendes voltam, erre ő úgy „hálálta” meg a dolgot, hogy azóta folyamatosan hazudik nekem, és megpróbál átverni – válaszolok végül, az indulattól kissé remegő hangon. Azóta se felejtettem el a múltkori kis húzását, de nem akartam ezt egyből az egészet Dawnra zúdítani, mert valószínűleg úgy is előkerül még ez a téma a későbbiekben. – De, több mint valószínű – bólintottam egyetértően. – Ebben biztos voltam. Apa csak olyanokkal hajlandó dolgozni, akikben megbízik, akikről tudja, hogy bármikor számíthat rájuk, nem árulják el sem őt, sem a hivatásukat. Szóval nem véletlenül van apukád az enyém alakulatában, teljes mértékben megbízik az apádban. Egyébként igen, én tényleg igazságosan szeretnék eljárni az ügyekben, nem pedig öncélúan – feleltem a kérdésére.
– Hát akkor jó, de nem szeretném kihasználni a végtelen türelmed, mert egyszer tényleg mindennek vége szakad, én meg eléggé idegesítő tudok lenni, ha belelendülök – jegyeztem meg nevetve. De egyébként örültem, hogy ha arra kerül a sor, meghallgat. Tapasztaltam már korábban, hogy nem jó dolog, ha az ember magában tartja problémáit. – Ezt örömmel hallom. Nincs rondább és visszataszítóbb egy hullarészeg lánynál. És ezzel most nem a női nem ellen szólok, mert persze igyanak, de tényleg csak mértékkel. – Eszemben sincs ezzel megbántani, csak vannak lányok, akik ezt nem így gondolják, és rögtön felkapják a vizet, és hímsovinisztának, meg minden más egyébnek mondanak el. – Az alkohollal egyébként több, mint jó a kapcsolatom, de a lányok társaságában nem iszom le magam – teszem hozzá, csak hogy tudja, mire számítson. Ha be akarok rúgni, arra ott vannak a barátaim társaságnak, de ha lányok is vannak ott, akkor csak mértékkel iszok. – Valamikor az voltam, de már rég nem tudom, mi az a türelem. Legalább is egyes embereknél semmi képp sem… – Rég volt már az, amikor egy vállrándítással lerendeztem a hülyeséget. Most már elég pár másodperc, hogy felhúzzam magam bizonyos dolgokon. – Akkor oké – nevettem fel a hasonlaton. Ha akarnék, se tudnék úgy beszélni, az szörnyen nyálas és gáz. Ha meg elengedi a füle mellett, akkor nincs itt semmi probléma. Amikor túllendültünk azon, hogy nem veszem vallatásnak, ha rákérdez arra, ami érdekli, kíváncsian vártam az első kérdését. – Apa miatt is, de első sorban magam miatt. A szüleim munkája miatt is, szinte adott volt, hogy ezt a szakot válasszam. Meg amúgy se érdekelt más, szóval mindenképp jól jöttem ki a dologból – nevettem fel. – Amúgy is ez volt felém az elvárás, de mivel ők is, meg én is, ezt a szakot akartuk, így nem volt összeveszés emiatt. Gyűlölöm az igazságtalanságot, az álszenteskedést, az undorító kivételezést, a hazugságot. Szeretnék tenni valamit, hogy ez a rohadt világ legalább egy kicsit jobb legyen. És ehhez sajnos nem elég elkapni a bűnözőket, van, amikor a saját munkatársad ellen kell fordulnod, ha azt látod, hogy egy múltban történt sérelem miatt ártatlanokra vadászik, ha a kicsinyes gyűlölete miatt letér a helyes útról… – Nem terveztem ennyire belemenni ebbe a témába, de ha már így rákérdezett, elmondtam neki, nagy vonalakban, hogy hogy kerültem erre a szakra. – Annyiból mondhatnám egyébként családi hagyománynak, hogy apai ágon mindenki a Minisztériumban dolgozott ugyan, de más és más munkakörben – teszem hozzá.
Jól szórakoztam a lány heves, de nagyon is hiábavaló ellenkezésén, mert így is úgy is a vízben kötött ki, miután behajítottam a habok közé. A vigyorom csak szélesedik, amikor azzal a feltett szándékkal ragadja meg a kezem, hogy maga után ránt. Ő még nem tudja, de én már igen, hogy ez nem fog összejönni. – Bocs – nevettem fel, a megbánás minden jele nélkül, majd én is lemerültem a víz alá. Nem mentünk be túl mélyen, így ha kicsit lejjebb úsztam, elértem az alját. Így vettem észre, egy, az iszapba fúródott nagyobb kagylót. Felvettem, majd felúsztam Dawn mellé. Most volt alkalmam végig mérni jövendőbelimet, amíg ő a hátán lebegett. Igaz, hogy kicsi, de az alakja tökéletes, nem csont sovány, nem is tehén, de még így is lehet rajta mit fogni. És ráadásul nem is egy lapos deszka, se elöl se hátul. Én meg amúgy is az ilyen lányokat szeretem, úgy a kinézetével tökéletesen elégedett vagyok. A kérdését hirtelen nem tudtam hova tenni, de azért készségesen válaszoltam, persze csak miután újra felbukkant a víz alól, és már nem tűnik olyan zavartnak. – Ja, mondhatni. Mondjuk én mindenkinek bejövök – nevettem fel. Nem tudom, hogy őt mennyire zavarja ez a tény, vagy mennyire az a típus, akik jelenetet rendez, és féltékenykedik, de remélem nem lesz ilyen problémánk. Oda nyújtottam neki az előbb talált kagylót. Olyannak tűnik, aki értékeli az ilyen kis gesztusokat, ezért is jutott eszembe a lány, amint megláttam a kagylót. – Olyan színe van, mint a hajnalnak, szóval te jutottál eszembe róla – jegyeztem meg mosolyogva. És valóban, a kagyló a narancs és a rózsaszín különböző árnyalataiban pompázott, amik meg köztudottan a hajnal, a napfelkelte színei. Csak a hülye nem asszociál egyből a lányra, annak neve miatt. – De egyébként, ha már itt tartunk. Gondolom te is népszerű vagy a fiúk körében – utaltam arra, hogy nagyon jól néz ki, és ezek mellett még a személyisége is megnyerő.


 mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]megjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-29, 14:31


Julian & Dawn


Úgy vagyok vele, hogy ha Juliant zavarják a becenevek, akkor eleget teszek a kérésének, és megállom, hogy becézgessem. Nehéz lesz, de valahogy csak megszokom majd, hogy ő nem tolerálja, így másképp szólítják.
‒ Rendben, az is tökéletesen megfelel ‒ bólintok mosolyogva, a következő kérdése kapcsán pedig még inkább kiszélesedik a mosolyom. ‒ Igen,Yasmine, mert a mama mindenképp szeretett volna nekem egy francia nevet. Egyébként, a jázmin az egyik kedvenc virágom is ‒ jegyeztem meg csak úgy, mellékesen, hát, ha olyan fiú, aki később is emlékszik ilyen apróságokra, bár azért se haragudnék, ha nem érdekelné.
‒ Hát, figyelj, nálunk is voltak érdekes alakok, de én megválogattam a társaságomat, csakis olyanokkal barátkoztam, akik rangban és viselkedés szempontjából is hasonlóak voltak, mint én. Meg persze nem voltak buták, egy ideig tolerálom az ostoba embereket, de nem lehet a végtelenségig elnézni nekik, hogy eredendően szellemileg alulmaradottak ‒ vonom meg a vállamat. Azért az én türelmemnek is van egy határa, amikor már annyira nem bírom a sok sületlenséget, hogy inkább elzárkózom bizonyos emberek társasága elől.
Kicsit ugratom. Szeretném, ha úgy érezné, ez az egész nem csak egy kényszer, és tényleg felszabadultan viselkedne mellettem, hiszen én is közvetlen vagyok vele. Persze, nem tudom valójában mennyire tartózkodó, de örülnék, ha arra gondolna, hogy én nem csak egy gazdag liba vagyok, akivel szemben udvariasnak kell lennie, hanem igenis lehet szórakozni a társaságomban, vagy éppen lazítani. Nem akadok fenn minden apróságon, sőt, a kékvérűségemmel szemben igenis rendesnek tartom magam.
Nem állítom, hogy a mama a legszebb, hiszen Julian édesanyja is gyönyörű, igazából, én mindkettőt a legszebb anyukák közé sorolnám, de annyira nem akarok belemélyedni ebbe a témába. Ezután szóba kerül, hogy Julian nincs túlzottan odáig a tanulásért. A szavai kapcsán kezemet az ajkaim elé tartva kuncogok. ‒ Hát, akkor majd segítek találni egy módszert, amivel nem is szenvedsz annyit és nem is marad minden az utolsó pillanatra ‒ mosolygok rá szelíden, de még mindig nem árulom el neki, hogy a Roxfortba jelentkeztem továbbtanulni.
‒ Ugyan, ez lenne a dolgom ‒ pillantok fel rá, bár picit odébb kell állnom, hogy ne fájduljon meg a nyakam. Picit magas hozzám képest, de sebaj, szeretem a magas fiúkat.
‒ Még szerencse, ettől függetlenül, valóban számíthatsz rám ‒ bólintok, megnyugtat valamelyest, hogy nincsenek öngyilkos hajlamai. Remélem, valóban olyan óvatos, mint amilyennek most mutatja magát. Én annak se örülnék, ha összeverekedne valakivel, és annak kapcsán sérülne meg.
A gyógyítással kapcsolatos kérdése először meglep, de nagyon megörülök neki. Eszembe se jutott, hogy egy kicsit is érdeklődne a téma iránt.
‒ Hát, nézd, nekünk első három évben alapvető kötöző- és rögzítő bűbájokat tanítottak meg vérzéscsillapító bájitalt tanultunk készíteni, pedig semmi specializáció nem volt a tanmenetben, szóval, szerintem igen, illene. Sokakat nem foglalkoztat a dolog, de ettől függetlenül illene, még akkor is, ha nem aranyvérű családból származik az illető. Egyébként aranyos vagy, de közel sem vagyok szakmabeli, de ha gondolod, majd megkérdezem a mamát, de szerintem velem egy véleményen lesz ‒ válaszolok neki a bók hatására kicsit elpirulva. Legalább is, az én gyerekeim biztosan tanultak lennének ilyen téren. Sajnos, sokan nem így vélekednek, és nagyon kevesen vannak azok, akik a saját, vagy mások biztonságáért minimális szinten is foglalkoznak a gyógyítással.
‒ Valóban? ‒ vonom fel a szemöldökömet, a szemeimben pedig kíváncsiság tükröződik. ‒ Ha nem vagyok túl tolakodó, akkor elárulod, mi történt, amiért ennyire érzékeny vagy rá? ‒ faggatom óvatosan. Engem nem nagyon vertek még át, ettől függetlenül, rosszul esik, ha kiderül számomra, hogy hazudtak nekem. Épp ezért tartom sokra az őszinteséget.
Lemondóan csóválom a fejemet. Valóban notórius hazudozók akarnák az igazságszolgáltatást képviselni? Szomorú, hogy hova süllyed ez a világ… Az aggályaimat Juliannel is megosztom, elvégre, mindketten hasonlóan vélekedünk a témát illetően.
‒ Hát, ez elég elkeserítő. Biztos vagy benne, hogy nem csak az aurorlét kiváltságával és hatalmával akarnak visszaélni? Mert tudom, hogy vannak páran a szakmában, akik ilyenek. Szerencsére, a papa nem, neki az emberek biztonsága és a törvények betartása a fontos. Foggal-körömmel küzd az olyanok ellen, akik csak a befolyás miatt akarnak elhelyezkedni a szakmában. Gondolom, te olyan vagy inkább, mint a papa. Különben mi másért követnéd apukádat a munkában?
Csupán találgatások a részemről, azonban egy pillanatra tényleg elszomorít, hogy hazug emberek akarnak az igazság jegyében „rendet teremteni”. Ez az emberiség reménytelenségét és elveszettségét sugallja számomra. Ennyire pedig még nem szörnyű a helyzet. Vagy talán mégis az lenne?
Felnézek a fiúra, édes mosoly játszik az ajkaimon. Kedvelem őt, szimpatikus, annak ellenére, hogy már most megmutatkozott, akadnak dolgok, amikben eltér a véleményünk, de a főbb kérdésekben hasonló a gondolkozásunk.
‒ Semmi gond, Adam is sokat tud háborogni, ha úgy érzi, igazságtalanság éri. Már megszoktam ‒ kuncogok, nekem nyugodtan panaszkodhatott. Szívesen meghallgatok bárkit, akinek valamilyen problémája van. Hiszen, miként várhatnám el mások figyelmét, ha én nem adnám meg nekik a kellő tiszteletet? Ha csak magammal foglalkoznék, jogtalanul várnám el, hogy mindenki az én gondjaimmal törődjön.
‒ Én is szeretek szórakozóhelyekre járni, szívesen eljárok a barátaimmal táncolni, azonban nem szoktam lerészegedni. Mértéktartó vagyok, meg aztán többnyire a barátnőimmel koktélokat iszunk. De egyébként szintúgy megválogatom a társaságomat, olyanokat nem szívesen tűrök meg magam mellett, akik nem éppen a jó modorukról híresek ‒ felelem szórakozott mosollyal. Hiába viselkedek úgy, ahogy, a mamáék nem zárnak kalitkába, sőt, csak szorgalmazzák azt, ha barátkozni akarok. Persze, elvárnak tőlem dolgokat, de egyik sem lehetetlen, sőt, szerintem az a kevés korlátozás kell is, különben még olyan lennék, mint egyes lányok, akik könnyen megadják egy-egy fiúnak, amit akarnak.
‒ Sebaj, nem lehet mindenki birkatürelmű ‒ legyintek szélesen mosolyogva. A lényeg az, hogy velem ne kerüljön konfliktusba, én meg akár napestig is elhallgatom a panaszkodását.
‒ Nem volt nehéz kitalálni ‒ nevetek vele együtt. Azért nekem is van némi sütnivalóm, fejben hamar összeállítok az ismerőseim egy karakterrajzot. Julian esetében, úgy, hogy alig ismerem, úgyse volt nehéz dolgom. Ezzel nem arra gondolok, hogy sablonos lenne, hanem minden főbb tulajdonsága kézenfekvő volt számomra.
‒ Nem szükséges úgy beszélned, mint akit egy tizennyolcadik leányregényből szalasztottak. Így is jó, csak egy picit zavar, de el tudom engedni a fülem mellett, ha arról van szó ‒ vonom meg a vállamat. Annyira tényleg nem zavaró, ha pedig neki így könnyebb, hát nem akadályozom meg abba, hogy káromkodjon, még akkor sem, ha nem úriemberhez méltó.
‒ Hát, rendben. Apukád, vagy más miatt akarsz auror lenni? Amolyan családi hagyományt viszel tovább? ‒ kérdezem tőle, először ez jut eszembe, pedig számtalan kérdés kavarog a fejemben. Annyi, hogy nem is tudok választani közöttük. Szóval, inkább csak élvezem a hűs vizet, és megpróbálok lazítani. A bohóckodás mindig segít oldani a hangulatot, s látom, hogy Julian is kezd ellazulni. Olyannyira, hogy megragad a derekamnál fogva, én pedig hiába kapálódzok, visítva a hullámok közt kötök ki. Prüszkölve emelkedek ki a vízből, és tűrtem hátra a hajamat. Bosszúszomjas mosoly jelenik meg az arcomon, megragadom fiú kezét, és megpróbálom magammal rántani, de nem sikerül.
‒ Nehéz vagy ‒ sóhajtok fel lemondóan, majd inkább magamtól eresztem el, és dőlök vissza a habokba, mielőtt megint beledobna. Nem bosszankodok azon, hogy beledobott a vízbe, inkább csak nevetek és mosolygok rajta. Neki könnyen dolga van, engem még Adam is simán felkap, pedig ő aztán nem olyan izmos, mint Julian. A hátamon lebegek, egy időre abbahagyom a játékot, de csak addig, míg kitalálom, hogy miként vágjak vissza. Addig is van alkalmunk beszélgetni.
‒ Gondolom, amilyen népszerű vagy, biztos rajonganak érted a lányok ‒ jegyzem meg, miközben próbálom a felszínen tartani magamat, és alaposan végigmérem őt. Elvörösödök a gondolataim miatt, és inkább a víz alá bukok, hogy elrejtsem az arcomat. Csak akkor bukkanok fel ismét, ha már valamelyest sikerült lecsillapodnom.



[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-25, 22:04

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Örülök, hogy nem kezdett el akadékoskodni, elfogadta, hogy nem vagyok oda a becézésekért. – Egyelőre maradok a Dawnnál – feleltem halvány mosollyal. Majd ha már jobban megismerjük egymást, akkor esetleg szóba jöhet, hogy valamelyik becenevét használjam. – Akkor a második neved Yasmine? – kérdezetem, bár inkább megállapításnak hangzott. Elvégre mi mást becéznek még Yasnek? Bár, a mai világban kitudja… Ilyenkor mindig a kedvenc, Margaret-Peggy példa jut eszembe, amit, azóta se értek, hogy milyen fekete mágiával született meg az a becenév. – Ó, pedig hidd el, ennyire rossz a helyzet – nevettem fel. Lehet néha túlzásokba szoktam esni, de most nem ez volt a helyzet. Ez sajnos a szomorú igazság, szóval jobban is járt, hogy a szülei a Beauxbatons-ba küldték a Roxfort helyett.
Nem volt semmi különleges a kérdésemben, de ő még is csillogó szemekkel intett közelebb magához. Eleget tettem a kérésnek, és lehajoltam hozzá, de csak annyira hogy ne törjön ki a derekam, és ő, ugyan lábujjhegyre állva, de elérjen. Válaszára csak nevetve megráztam a fejem, és felegyenesedtem. Túl aranyos ahhoz, hogy felhúzzam magam rajta. – Persze – biccentettem udvariasan. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy néz ki az anyja, de ha a lánya ilyen szép, gondolom nem egy bányarém. Meg amúgy is, nem fogok leállni vitatkozni ilyeneken. Nekem az én anyám a legszebb, neki meg a sajátja, azt hiszem, ez így normális. – Nem is hibáztattam senkit – vontam meg a vállam. – Amúgy már próbáltam, de vagy bealudtam felette, vagy olyan látványosan szenvedtem, hogy inkább elvették tőlem a tanulnivalót – nevettem fel. Többen is javasolták már, majd engedve a nyomásnak, ki is próbáltam, de mivel nem volt célravezető, inkább hagytam a francba, és a saját módszeremet alkalmazom azóta is. A következő mondatán azonban meglepődtem. Alig ismerjük egymást, de már is azt nézi, hogy mi a jó nekem. Ez egyfelől aranyos, másfelől viszont fura. – Aranyos vagy, köszi – mosolyogtam rá kedvesen. – De egyébként nem tervezek megsérülni. Legalább is nem annyira, hogy ne tudnám ellátni a sérüléseket saját magam. Minden esetre jól esik tudni, hogy tudok majd kire számítani, ha úgy adódna – teszem hozzá. – Érdekelne a véleményed arról, hogy szerinted a tizenhat-tizenhét éves korosztálynak illene-e ismernie alapvető gyógyító bűbájokat, vagy sem? Mert szerintem igen, de te, mint, lassan szakmabeli, mit gondolsz erről? – Tök random jutott ez eszembe amúgy, de úgy voltam vele megkérdezem Dawnt, hogy mit gondol, mert érdekelt a véleménye.
Szavaira megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Azt hiszem, keresve se találnék magamnak jobb feleséget. Szóval igazán hálás voltam a szüleimnek. És talán idővel még attól a ténytől is el tudok majd tekinteni, hogy félig francia. – Örülök, hogy így gondolod, mert elég rossz tapasztalataim vannak ezen a téren – jegyeztem meg. Azt nem tettem inkább hozzá, hogy a franciákkal, mert nem tudtam, hogy ő mennyire kényes erre a témára. Minden esetre, majd máskor biztos megosztom vele, a franciák, és minden hozzájuk köthető dolog iránt érzett ellenszenvem. – Igen, egyet értünk. Sajnos vannak, akik ezt nem így gondolják, és mégis ezen a szakon szándékoznak továbbmenni… – Annyira jó érzés, amikor olyanokkal találkozok, akik reményt adnak, hogy az emberiség még sem olyan elfajzott, mint amilyennek tűnik, és vannak még értelmes emberek is a világon. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, amikor belém karolt, de azt se mondom, hogy zavart. – De igen, többek között ezért is – mosolyodtam el. Dawn végtelenül aranyos, kedves, jó lelkű lány, úgy hogy ha valaki, bárki ettől a naptól kezdve megbántja, hiába nem ismerem még túl jól a lányt, kicsinálom az illetőt válogatás nélkül. Jótékonyan figyelmen kívül hagytam a zavarát, csak mosolyogva hagytam, hogy elhúzódjon. Jobbnak láttam nem megjegyezni, hogy amúgy nem zavart, mert akkor lehet, még jobban zavarba jön Dawn, azt meg nem akartam. Minden esetre örültem, hogy Adam is itt van. Remélem nem lesz semmi nézeteltérésünk és jól kifogunk jönni.
– Biztos – mosolyodtam el. Volt már egy pár barátnőm, megedződtem az idők során. – Én meg sokat tudok panaszkodni, ha olyanom van, úgy hogy felesleges emiatt aggódnod – nevettem fel. Gyanítom, hogy én leszek az idegesítőbb, ha nekiállok panaszkodni, úgy hogy tényleg nincs mitől tartania. Meglepett, amikor mondta, hogy Adamet örökbe fogadták. Ez nem igazán volt gyakori az aranyvérű családoknál. – Jól van, örülök neki. –  Még mindig furcsa egy kicsit, hogy ennyire lelkes mindennel kapcsolatban, de lassan kezdek hozzászokni, meg talán már nem is érzem magam annyira feszélyezve mellette. – Szeretek bulizni, vagy csak úgy beülni valahova a barátokkal, haverokkal, szóval én is eléggé társasági ember vagyok, csak megválogatom, hogy kik kerülnek be a társaságba – jegyeztem meg. – Azt nem kétlem – nevettem fel, amikor megemlíti, hogy minden bizonnyal türelmesebb nálam. Valamikor én is az voltam, de azóta gyakran lett próbára téve a türelmem, és már nagyon hamar felhúzom magam mindenen. – Eltaláltad – feleltem szórakozott vigyorral. – Ha megerőltetném magam, tudnék én úgy is beszélni, ahogy azt elvárják tőlem, de akkor nem jönne át a mondandóm lényege. Meg amúgy is, a káromkodás stressz oldó, szóval én csak vigyázok az egészségemre. De ha téged zavar, akkor igyekszem visszafogni magam – teszem hozzá. Következő kérdésére bólintottam. – Ja, mondhatjuk úgy is. De ezt most, minden beképzeltség nélkül mondom, mert tényleg így van. – Sportos vagyok, és mindenki szeret, még az is, aki azt mondja, hogy nem. Szóval ebben, nincs semmi felsőbbrendűség, ez csak az igazság, amivel tisztában vagyok. – Faggatózz csak, nem zavar. Azért vagyunk itt, hogy megismerjük egymást – mosolyodtam el bíztatóan.
Már is jobban éreztem magam, amikor beljebb mentünk, amíg neki már alig ért le a lába, de nekem meg pont megfelelő volt. Felnevettem, amikor lemerülve a víz alá, és a baloldalamon felbukkanva lefröcskölt. Játszani akar? Hát állok elébe, így meg is ragadtam a derekánál, és beledobtam a vízbe.


mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]megjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-24, 23:57


Julian & Dawn


Nem akartam, hogy bármelyikünk is feszélyezve érezze magát a kialakult helyzet miatt. Hiszen, jó neveltetés ide vagy oda, én is tudtam lazítani, sőt szerettem néha ‒ bizonyos kereteken belül ‒ játszadozni. Ilyen játékos megmozdulás volt a részemről az, hogy meglegyintettem a kalapommal. Ezek után nagy szemekkel, figyelmesen hallgattam, amikor felhívta a figyelmemet arra, hogy nem szereti, ha becézik.
‒ Rendben van, Julian ‒ sütöttem le a szemeimet, és az egyik hajtincsemet kezdtem csavargatni, majd halványan mosolyogva felpillantottam. ‒ Én nem vagyok érzékeny a becenevekre. Hívhatsz engem Dawnie-nak, Deedee-nek, Yasnek, vagy ahogy jól esik. Persze, maradhatsz a Dawnnál, nekem mindegyik megfelel ‒ jegyeztem meg, ha már a becézéseknél tartottunk. Engem aztán tényleg hívhatott, ahogy csak a kedve tartotta, a papának például Hercegnő voltam, Adam pedig Deedee-nek, vagy Törpének hívott. Arról nem is beszélve, hogy a nagymamám milyen fülsértően tudta a Dawnie nevet visítani.
‒ Azért ennyire nem lehet vészes a helyzet, bár ki tudja, te ismered az ottaniakat, nem én ‒ feleltem szórakozott mosollyal kísérve. Én már tudtam, amit ő még nem. Jövőre én is ott leszek majd, bár egyelőre nem akartam, hogy tudjon róla, a végén még azt hinné, hogy őt ellenőrizni megyek oda.
Ezek után szóba került a karácsonyi partijuk, és hogy mindkettőnknek több jelöltjei is voltak. A kérdésére csillogó tekintettel, és egy huncut mosollyal közelebb intettem magam, majd ha előrébb hajolt, lábujjhegyen ágaskodva a következőket súgtam neki: ‒ Nos, ezt majd elárulom, ha már egy ideje ismerlek téged ‒ fordultam ki oldalra kacagva. Ártatlan pillantásokat vetettem rá, de nyilván, a kinézetével nem volt különösebb bajom, azonban nem volt minden a külső, épp ezért szerettem volna jobban is megismerni őt.
‒ A mama mellett ‒ tettem hozzá, elvégre, szerintem a mama is szép nő volt, mi több, büszke voltam rá, hogy ő volt az anyukám, a szépsége pedig Julian édesanyjával is vetekedett. Persze, nem akartam vitatkozni azon, hogy melyikük a szebb, ezért is mondtam úgy, hogy mindketten gyönyörűek.
Egy pillanatra meglepődtem Julian káromkodásán, majd elnéző mosollyal ingattam a fejemet. Nem voltam szent, sőt süket sem, hallottam már másokat káromkodni, s bár zavart, nem szidtam le őket a pórias szóhasználatért, bár, azért reménykedtem benne, hogy a jövendőbelim kinövi majd ezt a szokását. ‒ Akkor viszont az a te hibád, ha halogatsz mindent. Van, amire én se szívesen szánok időt, de ha mindennap csak egy kicsit foglalkozok vele, akkor nem tűnik olyan borzasztónak, te is kipróbálhatnád ‒ hagytam figyelmen kívül a csúnya szavakat, és próbáltam neki a tanulással kapcsolatban tanácsot adni.
‒ Köszönöm, szerintem is. Meg aztán rettentő hasznos is tud lenni. Most gondolj bele, ha auror leszel, és esetleg megsérülsz ‒ bár nagyon remélem, hogy ilyen soha nem fog bekövetkezni ‒, akkor tudlak majd ápolni, és meggyógyíthatom a sebeidet ‒ tettem hozzá. Közben a mama meg a papa történetére gondoltam, de azt nem akartam megosztani vele, hiszen biztosan nem érdekelné a dolog.
‒ Hát, én is remélem. ‒ Mert bár visszajelzést még nem kaptunk, de biztosra vettem, hogy jövőre abban az iskolában fogok tanulni, márpedig azért, mert tudtam, a papa úgyis elintézi a bekerülésemet. Szóval, ezért voltam olyan biztos a dolgomban. ‒ Köszönöm, hát, a mama mellett már tanultam egy s mást. Tehát nem indulnék a nulláról ‒ viszonoztam a mosolyát. Jól estek a szavai, ez csak még inkább megerősített abban, hogy tanuljak annak.
Miután befejeztem a fecsegést, minden figyelmemet Juliannek szenteltem, pedig igazán nehéz volt nem a habokra figyelni, de érdekelt, hogy a fiú mit mondott.
‒ Nos, én is úgy gondolom, hogy mindennek az őszinteség az alapja. Nem is szoktam hazudni ‒ bólintottam egyetértően. A gerinctelen embereket tényleg ki kellett volna tiltani a társadalomból, hogy egyedül boldoguljanak. Rendben, ez csúnya gondolat volt a részemről, de aki nem tudott másokkal együtt élni, annak nem kellett volna a társadalommal eltartatnia magát. ‒ Én pedig örülök, hogy egy véleményen vagyunk. Bár, egy leendő aurornak azt hiszem, az őszinteség valóban fontos tényező ‒ mosolyodtam el halványan. Majd a következő szavaira belekaroltam.
‒ Nos, azért leszel te mellettem, hogy megvédj, nem igaz? ‒ rebegtettem ártatlanul a szempilláimat. Elvégre, egy férjnek az volt a dolga, hogy megvédje a családját, ha pedig az én vőlegényem lesz, akkor vigyáznia kell majd rám. Ha ez abból állt, hogy ne bocsássak meg minden jöttmentnek, nem bántam.
‒ Adam? Ó, igen, Adam. Ő is itt van valahol, csak nem győzte kivárni, hogy megtaláljunk, és elment fürdeni ‒ húzódtam el zavartan, amikor ráeszméltem, hogy mit is csináltam pontosan. Enyhe pírral az arcomon sütöttem le a szemeimet, és inkább a vizet kezdtem bámulni.
‒ Biztos? ‒ kérdeztem óvatosan. ‒ Mert egyébként sokat tudok beszélni ‒ túrtam zavartan a hajamba. Tényleg nem szerettem volna, ha zavarná a szószátyárságom.
‒ Pedig nem olyan bonyolult, csak mondd, ami eszedbe jut ‒ böktem meg biztatóan mosolyogva. Hiszen tényleg nem tudtam elképzelni, hogy olyan nehéz lenne magáról beszélnie, bár nekem lányként könnyű dolgom volt.
‒ Adam nekem se a vérszerinti testvérem, de mégis úgy kezelem, mintha az lenne ‒ szúrtam közbe, majd vidáman összecsaptam a tenyereimet a következő ötletére. ‒ Bármikor szívesen megismerem őt is. ‒ Én minden tekintetben lelkes voltam a fiúval kapcsolatban, még a legapróbb dolgok is érdekeltek.
‒ Nálam minden kapcsolat a kölcsönös bizalomnál kezdődik. Épp ezért, ahogy neked is, nekem is kevés igazán közeli barátom van. Ettől függetlenül nem mondhatom azt, hogy nem vagyok társasági ember, és azt hiszem, én jóval türelmesebb vagyok, mint te ‒ kuncogtam, amikor arról kezdett háborogni, hogy mostanában próbára tették a türelmét. ‒ Meg, azt hiszem, arra is magasról teszel, hogy mások miként ítélnek meg a beszéded miatt ‒ hívtam fel finoman a figyelmét arra, hogy már megint csúnyán beszélt, és hogy ez nem volt méltó hozzá.
‒ Szóval, te az a tipikus, mindenki kedvence és egyben sportember típusú srác vagy? ‒ billentettem oldalra a fejemet, összegezve, hogy melyik kategóriába sorolnák be az emberek. Engem vélhetően a jó kislányok kasztba dobnának be, pedig közel sem voltam olyan jó, mint amilyennek hittek.
‒ Nem is tudom. Nem szeretek kérdéseket feltenni, az olyan, mintha faggatóznék ‒ pillantottam oldalra. Nem akartam az első hosszabb beszélgetésünkből kihallgatást csinálni, így csak beljebb és beljebb mentem a vízbe, egészen addig, ahol már alig ért a lábam, majd nagy levegőt véve a víz alá buktam, a fiú baljára kerülve ismét felbukkantam, hogy lefröcskölhessem őt. Azért jöttünk, hogy kikapcsolódjunk és szórakozzunk. Ennek pedig most jött el az ideje.



[You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-23, 18:03

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

A mosolyom csak még inkább szélesedett, amikor a kalapjával „rácsapott” a karomra. Örültem, hogy nem kellett már az elején seggfejnek lennem vele, jó oké, ő még nem tudja, de ha már itt tartunk nem ártana felhívnom a figyelmét néhány dologra. – Ha már így szóba került, akkor elmondom, csak hogy tudj róla, elég érzékeny vagyok a nevemre. Ebbe az is beletartozik, hogy nincs becézés, vagy Juliannek hívj, vagy sehogy. – Nem akarom megbántani, de jobb, ha tisztában van egy-két dologgal. Felvont szemöldökkel pillantottam le rá, amikor meghallottam, minek hívott. Előbb „Zsülien”, most meg butus? Gondjaink lesznek a közeljövőben, ha ezt így folytatja. Amúgy is, mégis honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy csak félig az? A szüleim nem mondták, a nevéből meg nem derül ki. – A Roxfort lassan arról híres, hogy minden retardáltat felvesznek. Szerintem már rég nem az az iskola, ami büszke lehet a diákjaira. Talán az én évfolyamom az utolsó, ahol max egy-két selejt van csak. Tőlem lefelé sajnos az értelmesek mennek ritkaságszámba – mondtam el, hogy nagyjából mit kell tudni a sulimról.
Ő valahogy sokkal lelkesebb, mint ahogy vártam. Szóval lehet nekem se ártana megerőltetnem magam egy kicsit, mert az egy dolog, hogy nem látszik kifelé, hogy nem sok kedvem van az egészhez, de gondolom én is jobban érezném magam, ha nem arra gondolok folyamatosan, hogy a f*sz se akar itt lenni. – És? Elégedett vagy, vagy mást akartál férjednek? – érdeklődtem puszta kíváncsiságból. Én már elmondtam, hogy örültem, hogy őt választották, de érdekelt az ő véleménye is. – Anya a legszebb – mosolyodtam el büszkén. És ezt nem azért mondom, mert ő az anyám, és a fiaként nem mondhatnék mást. Hanem mert tényleg így van. Negyvenegy évesen vagy tíz évet letagadhatna. Nagyon jól tartja magát, és tényleg eszméletlen szép nő. Nem egyszer hitték már a nővéremnek, vagy néha még a barátnőmnek, amikor ketten voltunk valahol.
– Nincs rosszabb a tanulásnál. Ez nem azt jelenti, hogy nem tanulnék, hanem csak azt, hogy mindent a legutolsó pillanatra hagyok. Persze ezzel is csak magammal b*szok ki, de egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam, hogy évközben is tanuljak – adtam választ a kérdésére. – A gyógyító egy nagyon szép szakma – bólintottam elismerően. Van annyira nehéz, mint az auror szak, de ugyan olyan hasznos, ha nem hasznosabb, mint az, amit én tanulok. – Hát remélem sikerült a felvételid. Már így első ránézésre is jó gyógyító lenne belőled – mosolyodtam el. Ismertségünk rövid ideje alatt az már kiderült számomra, hogy egy végtelenül kedves, aranyos és minden valószínűéggel, türelmes lánnyal van dolgom. Ezek pedig nem jelentenek hátrányt abban a szakmában.
– Az biztos – értettem egyet a lánnyal abban, amit az apjáról meg az enyémről mondott. Apa imádja a munkáját, szabadságot is csak akkor vesz ki, ha nagyon muszáj meg, ha anya rábeszéli, mint most is. Nem arról van szó, hogy apa nem akart jönni erre a nyaralásra, csak olyan sok munkájuk van, hogy nem merte teljes két hétig ott hagyni a beosztottjait.
Látva, hogy Dawnnak melege van, felajánlottam, hogy ha gondolja, menjük be a vízbe és folytassuk ott a beszélgetést. Megvártam, míg elkészül, majd elindultunk a vízbe. Közben megkértem, hogy meséljen egy kicsit magáról, ezzel is közelebb jutva a nyaralás céljához. Amikor arról kezdett el beszélni, hogy mit szeret, mit nem szeret, figyeltem fel igazán. Mármint előtte is figyeltem rá, hogy mit mond, de igazából most jött az a rész, amit illene megjegyeznem, mint leendő férjének. – Végre egy lány, akitől ezt hallom. Utálom, ha hazudnak nekem, de úgy általában a hazugságot. Az a gerinctelenség legalja. És sajnos vannak olyanok, akik ezt nem így gondolják, sőt. Azok vannak a legtöbben. Szóval tényleg örülök, hogy sokra tartod az őszinteséget. – Látszik, hogy hasonlóan jó családból jött, mint én. – Kifognak használni, ha mindenkinek folyamatosan új esélyt adsz – jegyeztem meg. Én nem vagyok a második esélyek híve. Egyszer tettem kivételt, és azóta is látom, hogy nagyon nem érte meg… Örültem, hogy egy ilyen kis romantikus lányt fogtam ki, mert szerintem azokat a legkönnyebb boldoggá tenni. Én magam nem vagyok egy romantikus alkat, de ha ő ezt igényli, megkapja. – Van egy bátyád, igaz? Adam, ha jól emlékszem. Ő is jött? – Hirtelen jutott eszembe, hogy mintha karácsonykor lett volna velük egy fiú is, meg mintha anyáék is említették volna. De nem vagyok biztos benne, ezért is kérdeztem meg. Bár tény, hogy én tipikusan az a srác vagyok, akit senki nem szeretne a húga mellett látni, de mivel ez nem az ő döntése, hátha nem egy balhéval fog kezdődni az ismertségünk.
– Semmi gond, nem zavar – nyugtattam meg. – Meg amúgy is, nem lehet pár mondatban lezavarni ezt az egész ismerkedős dolgot. – Annak semmi értelme nem lenne, csak beállna a kínos csönd, mikor nem tudjuk, mi mást mondhatnánk még. Ha már meg kell ismernünk egymást, akkor azt csináljuk normálisan. – Nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék – feleltem tanácstalanul. Mert jó lehet, hogy érdekesebb sztorijaim vannak, de azokat cenzúrázni kellene, hogy egy ilyen lány számára is befogadható legyen, viszont, akkor kevésbé lenne érdekes. Ezért maradtam inkább, a megszokott úton. – Nincs testvérem. Legalább is vérszerinti nincs, de ott van a legjobb barátom, aki olyan mintha az lenne. Majd mindenképp meg kell ismerned Adriant, szeretném, ha jóban lennétek. – Nem tudnék rosszabbat elképzelni annál, mint hogy a legjobb barátom, és a feleségem nem jönnek ki. Mert nem szeretnék választani kettőjük közül. Mert oké, hogy ebben a pillanatban, még nem igazán tudok mit kezdeni Dawnnal, de ez a közeljövőben minden bizonnyal változni fog. – Nálam a barátság a kölcsönös bizalomnál kezdődik, ezért is tartom fontosnak az őszinteséget, ezért is van az, hogy kevés közeli barátom van, de haverjaim annál több. Eddig azt hittem, hogy türelmes és nyugodt természetű vagyok, de nem is olyan rég óta, egyesek próbára teszik a tűrőképességemet. Többnyire cseszek rá, ki mit gondol rólam. Van néhány ember, akiknek érdekel a véleménye, de a többség le van szarva. Régebben kviddicseztem, de amióta egyetemre járok, már csak hobbi szinten űzöm a barátokkal. Viszont az auror szakon így is megvan a heti hét edzés, és ezek mellett is elszoktam járni, edzeni a csoporttársaimmal, úgy hogy nem sokat számított, hogy abbahagytam a kviddicset, mert így is eleget tudok sportolni. Igazából nem tudom, mit mondhatnék, szóval, ha kíváncsi vagy valamire, kérdezz rá nyugodtan – fejeztem be a bemutatásom. Ez is azokhoz a formaiságokhoz tartozik, amiket ki nem állhatok, és jobb túl lenni rajtuk.
Akkor tűnt csak fel igazán, hogy Dawn milyen kicsi is, amikor ő már rég derékig állt a vízben, nekem meg csak kicsivel a térdem fölé ért a víz. Mostanában csak olyan lányokat fogok ki, akik jó esetben a vállamig érnek. Előbb Heather, aztán Ashlynn, most meg Dawn. Mondjuk az is tény, hogy több alacsony lány nem is lesz az életemben, magas lányról nem is beszélve. Szóval egész sok időm lesz hozzászokni jövendőbelim magasságához.


mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]megjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-21, 00:21


Julian & Dawn


Széles mosollyal az arcomon köszöntöttem a fiút. Mi tagadás, december óta vártam az alkalmat, hogy ismét találkozhassak vele. Nyilván, ő nem teljesen volt vele így, de lány létemre nekem már-már kötelező volt a leendő esküvőmmel foglalkozni, annak ellenére, hogy még a vőlegényemben sem voltam biztos. Elsőre szimpatikus volt a fiú, szerettem volna hát még közelebbről megismerni, hogy lássam, működik-e a dolog. Ezért is voltam annyira boldog, amikor rátaláltam a parton.
Az önelégült mosolya láttán, rákvörösen meglegyintettem a karját a kalapommal, de hogy lássa, nem sértődtem meg, közben halkan nevettem a dolgon. Ezzel is csak oldani akartam azt a feszélyezettséget, ami őt jellemezte. Részemről közvetlenség sugárzott az irányába, örültem volna, ha ő sem vette volna kényszernek a találkánkat.
‒ Nem, nem igazán, csupán a megszokás hatalma ‒ forgattam a kalapot, miközben ártatlan pillantásokat vetettem a jövendőbelimre. Ha tudtam volna, hogy érzékeny erre, jobban odafigyeltem volna. A kérdésére a fejemet rázva kuncogtam. ‒ Dehogy, butus! A mama francia, de a papa brit. A bátyámmal azért tanultunk a Beauxbatonsban, mert ott illemet is oktatnak a diákoknak. Míg a Durmstrang a brutalitásáról, addig a Beauxbatons a kifinomultságáról híres. A Roxfort meg… Nos, azt mondd meg te, elvégre te jársz oda ‒ feleltem még mindig édesen mosolyogva. Mondjuk, én szinte állandóan mosolyogtam, de ma különösen jókedvem volt, így Julian a legangyalibb mosolyomat fogta ki.
‒ Hát, van egy olyan érzésem, hogy a két hét alatt bőven lesz időnk ‒ szélesedett ki a mosolyom. Én csak örültem a közös nyaralásnak, bár azt nem tudtam, hogy ő miként állt a dologhoz. Viszont elém kellemes napok néztek elébe.
‒ Persze, tudtam róla. Te sem az egyetlen vőlegény-jelölt voltál számomra ‒ feleltem kedélyesen, aztán megköszöntem a bókokat. Reméltem, a szívéből szólt, és nem olyan formaiságnak szánta. ‒ Nos, te is jó géneket örököltél. Anyukád szép asszony, édesapád pedig sármos férfi ‒ tettem hozzá. Tényleg irigyeltem a mamáját a mosolyáért, az alakjáért meg úgy alapból mindenért, nagyon gyönyörű volt. Az pedig külön öröm volt számomra, hogy Julian a maga módján azért mégis örült nekem. Nem tudtam, hogy a többi jelölttel mik voltak a problémái, de nem is érdekelt, nem azért voltunk itt, hogy a többi jelölten rágódjunk.
‒ Ennyire nem szereted? ‒ kérdeztem szelíden. A részemről nem volt gond a tanulással, szerettem is, meg volt bennem egyfajta vágy, hogy új dolgokkal gazdagítsam a tudásomat.
‒ Ó, hát, tudod, a mama gyógyító volt, és én is az szeretnék lenni. Legalább is, ha nem is lesz állásom, de szeretnék annak tanulni, elvégre az mindig jól jön, ha a családban valaki ért a sebek rendbe hozásához, vagy az átkokhoz. Szóval, be is adtam a jelentkezésemet egy másik iskolához, aztán majd szépen kiderül, hogy felvettek-e, vagy sem ‒ magyaráztam neki vidáman, bár azért próbáltam odafigyelni arra, hogy ne csacsogjak sokat feleslegesen. A legtöbb srác nem értékelte a szószátyár lányokat.
‒ Hát, szerintem annyira izgatott ő is a nyaralás miatt, hogy néha teljesen máshol van fejben. Gyakran ő is leállt bámészkodni, de sebaj, a papa már csak ilyen. Sokat dolgozott az évben, ahogy apukád is, megérdemlik a pihenést. ‒ Legalább is, a papa arcán már télen is látszott, hogy nem ártott volna neki egy üdülés valahol, minél messzebb a munkájától. Talán ezalatt a két hét alatt valamelyest lesz majd lehetősége feltöltődni, és nem lesz olyan fáradt, mint amilyen az elmúlt hónapokban volt.
Hálásan pillantottam a fiúra, amiért felajánlotta, hogy a beszélgetésünket folytassuk a hullámok között. Elrendeztem hát a holmijaimat, leterítettem az egyik törölközőt a homokba, majd leejtettem rá a kalapomat, és amíg Julian levette a pólóját, én megszabadultam a sarutól, a rövidnadrágtól, és a felsőmtől is. Bikiniben máris kellemesebb volt. Megfordult a fejemben, hogy felkötöm a hajamat, de nem volt kedvem átkutatni a táskámat, így a fiú jobbján sétálva elindultam a víz felé.
‒ Meséljek magamról? Hát jól van. Azt már tudod, hogy félig francia, félig brit vagyok, azt is elárultam, hogy hol tanultam… A családunk elég nagy múltú, bárók is vannak a felmenőim között, Theresa nénikém pedig a mugli parlamentben dolgozik, de nem csak ő az egyetlen híresség nálunk. Szóval, elég fontos számomra, hogy ne hozzak szégyent a családra. A papa biztos dühös lenne, ha valami rosszat követnék el… De mindegy is. Fontosnak tartom, hogy segítsünk a rászorulóknak, a mamával gyakran veszünk részt rendezvényeken, vagy ajánlunk fel egy kisebb összeget a rászorulóknak. Elég érzékeny vagyok, sokra becsülöm az őszinteséget, hiszen manapság inkább a titkolózás a divat, de ez nem helyénvaló. Egyébként álmodozó típus vagyok, könnyedén építek légvárakat, és hiába csalódok másokban, mindig kapnak egy újabb esélyt, mert nem tudok örökké haragudni. Szeretem a virágokat, az édességeket, igazából, mindent, ami szép, vagy romantikus. Amíg otthon voltam, volt saját tanárom, így egész kellemes az énekhangom. Ezenkívül még táncoltam és lovagoltam, lényegében, semmi nem maradt ki az életemből, ami egy átlagos aranyvérű lány mesevilágában ne szerepelt volna. ‒ Észre sem vettem, hogy mennyit fecsegtem neki magamról, csak később szégyelltem el magam, amiért nem tudtam volna rövidebbre fogni. Egy pillanatra megtorpantam, a víz már a bokámat mosta. Kellemes érzés volt. Végigtekintettem a horizonton, és azt kívántam, bárcsak örökké itt élhetnék.
‒ Elnézést, ha sokat csacsogtam, igazából, picit zavarban vagyok, mert nem tudom mit mondhatnék. Szóval, kérlek, inkább mesélj te magadról. Biztosan érdekesebb történeteid vannak, mint nekem ‒ fordultam Julian irányába, elválva az azúr habok látványától. Tettem előre néhány lépést. A víz kellemesen hűs volt, másra nem is vágyhattam volna egy ilyen fülledt napon. Egyre beljebb mentem, noha a lábam még mindig leért, de azért derékig érő vízben lenni mégis jobb volt, mint a parton fulladozni a hőségtől.



[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-20, 19:34

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem számítottam rá, hogy itt a tengerparton fog felbukkanni a lány. Vagy is nyilván anyáék mondták meg, hogy lejöttem ide, de nem gondoltam volna, hogy ennyire látni akar. Van ennek egyáltalán valami értelme? Mindegy, leszarom. A lényeg hogy itt áll előttem, és nekem meg elő kellene vennem a legjobb modorom. Ha a szüleink azt akarják, hogy összeházasodjunk, akkor nem árt jóban lenni Dawnnal.
Ezért is vettem fel most a pólóm, amit átlagos esetben nem tettem volna meg. Nem kerülte el a figyelmem, hogy elpirult, de csak egy önelégült vigyorral reagáltam le. Azt már legalább tudjuk, hogy jó ízlése van a kisasszonynak. – Semmi gond, feltételeztem, hogy nem volt szándékos. – Vagy legalább is nagyon remélem. Viszont a gyanúm beigazolódni látszott, miközben a magyarázatát hallgattam. – Akkor te francia vagy, minden tekintetben? – kérdeztem félve. Ha csak félig az, már jobb lenne. Nem hiszem el, hogy annyi nemzetiség közül, pont egy franciát kellett kiválasztania a szüleimnek? – Azt megköszönném – feleltem halvány mosoly kíséretében. Nem fogom legyilkoni, ha még egyszer úgy ejti a nevem, de biztos nem ilyen kedvesen fogom felhívni rá a figyelmét.
– De mindegy is, mert most azért vagyunk itt, hogy megismerjük egymást, és tíz percnél tovább tudjunk beszélgetni – jegyzem meg. Még mindig nem díjazom ezt az ötletet, de majd kibírom valahogy. Főleg, hogy első ránézésre aranyos lánynak tűnik Dawn, szóval, ha rajta múlik nem lesz problémánk. – Egyébként, nem tudom, hogy mondták-e vagy tudtál-e róla, de akkor arra a vacsorára, még rajtad kívül három lányt és szüleiket hívták meg anyáék, mint esetleges jelölteket. De mind közül te voltál a legszimpatikusabb, meg nem utolsó sorban a legszebb, szóval nem tudom, hogy végül is figyelembe vették-e a véleményem, de mindenképp örülök, hogy téged választottak – mosolyogtam rá a lányra. Jó a francia származást nem vettem számításba, de valahogy biztos megszokom. Muszáj lesz.
– Jó neked. Én is végeznék már a sulival – húzom el a szám. – Mármint nem azzal van a baj, amit tanulok, hanem konkrétan azzal, hogy tanulni kell. – Magát a szakot imádom, nem véletlenül választottam azt, de hát túl lusta vagyok, ha tanulásról van szó. Ezért hagyom mindig az utolsó pillanatra a dolgot, amivel csak én szívok, de mindegy, eddig még nem volt baj ebből. – Milyen terveid vannak? – érdeklődtem kíváncsian. Nem vagyok képben a Beauxbatons oktatási rendszerével, de úgy rémlik, nekik nincs egyetemi képzésük. Szóval tényleg érdekel, hogy mihez akar kezdeni a suli után.
– Ugyan, a legjobbakkal is előfordulhat – vontam meg a vállam. Apától tudom, hogy Mr Villiers nem utolsó a szakmájában. Szóval, aki ilyen jól végzi a munkáját, annak igazán el lehet nézni, ha eltéved egy útelágazásnál.
– Látom, hogy meleged van, szóval bemehetünk a vízbe, ha gondolod – ajánlottam fel neki. Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok jól nevelt. – Közben mesélhetnél magadról, hogy könnyebben menjen ez az ismerkedős dolog – teszem hozzá, és ha ő is a tengert választotta, újra levettem a pólóm, majd megvártam, hogy Dawn is könnyítsen a ruházatán, de legalább is hogy levegye a saruját. És ha ő is elkészült, akkor elindultam a víz felé. Egyébként csak rájöttem, hogy mi olyan fura vele kapcsolatban. Teljesen elszoktam attól, hogy a lányok ilyen választékosan, kifinomultan tudnának beszélni. Mondjuk minden csak nevelés kérdése. Elméletben én is tudnék így társalogni, gyakorlatban jobban szeretem lényegre törően előadni magam, ezért lehet az, hogy néha elég seggfej tudok lenni. Na, majd kiderül, hogy Dawn mennyire tolerálja a beszédstílusomat.


mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]This gonna be our first proper meet
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-19, 19:33


Julian & Dawn


Kicsit furcsálltam, amiért Blackwoodék állták a szálloda költségeit, azonban abban biztos voltam, hogy a mamáék ezt nem fogják annyiban hagyni, és egy másik alkalommal mi fogjuk meghívni őket. Elvégre, a szobám láttán is hamar rájöttem, hogy nem lehetett egy olcsó mulatság magukon kívül még négy embernek fizetni a szállodai ellátást.
Nem sokat töprengtem azon, hogy a jövendőbelim családjának mennyibe fájhatott ez a nyaralás, de a mama biztos elégedett lenne, ha valóban létrejönne ez a frigy.
Talán neheztelnem kellett volna Adamre, amiért csak úgy magamra hagyott, de igazából teljesen megértettem, hogy a pokoli hőség helyett a hűs habokat választotta. Egyedül sétálgattam hát a parton, magamban azon bosszankodva, hogy a homok beférkőzött a sarum alá. Gondoltam már rá, hogy megválok tőle, csakhogy így is tele volt a kezem.
Szerencsére, viszonylag hamar megtaláltam Juliant. Kuncogva álltam odébb, amikor felpattant a homokból. Mielőtt még felvette volna a pólóját, a napszemüvegem rejtekéből alaposan végigmértem őt. Mi tagadás, jól nézett ki, talán még bele is pirultam a látványba, de nem szégyelltem a zavaromat. A feszélyezettségemet csak tetézte, hogy megkért arra, angolosan ejtsem a nevét.
‒ Persze, ne haragudj, Julian ‒ javítottam ki magam egy fél oldalas mosoly kíséretében. Én is megváltam a napszemüvegemtől, eddig jó szolgáltatott tett, de most nem volt rá szükségem. ‒ Nem akartam, hogy ez rosszul essen neked, csak tudod, idén végeztem a Beauxbatonsban, és hét év alatt az ember igencsak hozzászokik a francia beszédhez, meg aztán a mama is francia… De, ha téged zavar, hogy miként ejtem a neved, ígérem, odafigyelek majd rá ‒ jelent meg egy szórakozott mosoly az arcomon, miközben lepakoltam a földre. Egyelőre nem rendezkedtem el túlságosan, elvégre, ki tudja, hogy mihez akartunk most kezdeni.
‒ Valóban, nem is volt az ‒ bólintottam aprót, majd megvontam a vállamat. ‒ Ugyan, semmi gond, karácsony volt meg a születésnapod. Egyértelműen nem én voltam az, akinek a középpontban kellett volna lennie. ‒ A magam részéről nem éreztem magam megbántva, amiért nem velem foglalkozott egész éjjel. Sőt, csak kellemetlen lett volna, ha a fiúnak végig az én társaságomat kellett volna élveznie, amikor annyian eljöttek csak azért, hogy felköszönthessék őt.
‒ Velem? Persze, minden rendben. Úgy néz ki, hogy végleg megváltam a Beauxbatonstól. Hiányozni fog egy kicsit, de nem vagyok elkeseredve, ami azt illeti, sok tervem van a jövőt illetően, szóval kíváncsian várom, hogy mit hoz majd a sors ‒ levettem a kalapomat, hogy azzal legyezgessem magamat. Kezdett melegem lenni, talán nekem is követnem kellett volna a bátyám példáját, és a tengerben kellett volna hűs menedéket keresnem.
‒ Lehetséges, bár az sem utolsó szempont, hogy a papa eltévedt az egyik útelágazásnál, és sok időbe telt, mire rájött, hogy a másik irányba kellett volna mennünk ‒ nevettem fel halkan, majd körbepillantottam a parton.
‒ Mondd csak, mit szeretnél csinálni? ‒ pillantottam Julianre, mert bár a szívem leginkább a hullámok közé húzott volna, de ha a fiú a parton szeretett volna maradni, akkor nem ártott volna kompromisszumot kötnünk.




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-19, 16:59

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem lelkesedtem túlzottan az ibizai nyaralásért. Vagyis nem magával az ötlettel volt bajom, hanem a megvalósításon. Mármint, nem az angol királynővel nyaralunk, teljesen fölöslegesnek érzem ezt a nagy költekezést. Hét személyre fizetni a szobákat, meg egyéb szolgáltatásokat két hétre egy luxus szállodában, nem olcsó. Na, nem mintha meglátszana amúgy, van bőven pénzünk, de akkor is felesleges. De mindegy, nem az én dolgom, ha anyáék szükségesnek érezték, hát csak nyugodtan.
Anyáék minden áron hamarabb akartak odaérni, mert milyen már, ha a vendégek érkeznek először. Ez amúgy igaz is, de nekem semmi kedvem nem volt a szállodában ücsörögni, amíg megérkeznek Villiers-ék. Szóval miután anyáék is rábólintottak, lementem a partra. Ami, meg kell hagyni, tényleg szép volt. Mondjuk, én az otthoni tengerpartokat is szeretem. Nyilván nem lehet összehasonlítani őket, de mindegyik szép a maga módján. A brit tengerpartokban egyébként az a jó, hogy nincs tele emberekkel. Szóval, amikor olyanom van, hogy nincs kedvem a társasághoz, akkor csak lemegyek a partra sétálni, vagy ha melegebb van, úszni.
Most is úszni mentem, kihasználva a jó időt és magát a tényt, hogy tengernél vagyunk. Nem voltam olyan sokáig bent, mivel nem lehetett tudni, hogy mikor jönnek. A két hét alatt annyit jövök le ide, amennyit akarok, most viszont eleget kell tennem a kötelességeimnek, és illendően üdvözölni őket. Azért is ültem mi a napra, hogy megszáradjak, hogy mégse vizesen állítsak oda eléjük. Lehet már azt is zokon veszik, hogy én nem a szállodában várakoztam rájuk, szóval akkor legalább a megjelenésem legyen kifogástalan.
Nem tudom mióta napoztam, mert kissé elbambultam. Arra figyeltem fel, amikor elém állva kitakarta a napot. Kérdőn pillantottam fel az illetőre, majd mikor felismertem a leendő feleségem, gyorsan felálltam, felvettem a pólóm, bármennyire is nem akartam megfosztani ettől a, valljuk be kellemes látványtól, de tisztában vagyok azzal, hogy mit illik és mit nem. Meghallva a nevem kiejtését, igyekeztem nem kiakadni. Nem rémlik, hogy anyáék említették volna, hogy egy francia lányt néztek ki. De én se gyanakodtam, mert a Dawn minden, csak nem francia. Bár azzal, hogy a szülők tök random adnak nevet a gyereküknek, már egyszer megjártam, szóval a franc se tudja. Minden esetre, a legkedvesebb, legmegnyerőbb mosolyom villantottam a lányra. Feltételezem nem direkt „Zsülienezett” le. – Szia, Dawn – köszöntem én is. Közben levettem a napszemüvegem, hogy a lány ne a saját tükörképét nézegesse a szemüveglencsében, ha rám néz, hanem engem. Elvégre miattam van itt, nem? – Maradhatnánk a Julinennél? – kérdeztem halvány mosollyal, normálisan kiejtve a nevem. Nem akarom megbántani, de vagy Juliennek hívjon, vagy sehogy. De mivel a feleségem lesz, maradjunk az előbbinél, és jól kiejtve. – Ja, több mint féléve, bár én azt nem nevezném rendes találkozásnak. Utólag is bocs, hogy nem volt több időm rád. – Akkor, ha tíz percet beszéltünk, már sokat mondok. Az én születésnapom volt, rengeteg más emberrel kellet foglalkoznom. Meg akkor még nem is tudták biztosra mondani, hogy ő lesz az a lány. Remélem nem vette akkor rossznéven, hogy elhanyagoltam. – Egyébként köszönöm, már jól – feleltem az érdeklődésére. – És veled mi újság? Minden oké? – kérdeztem én is részben eleget téve az ilyenkor elvártaknak, mert azért érdekelt, hogy mi van a lánnyal, végül is ő lesz az, akit el fogok venni. – Egyébként semmi gond. Szerintem mi jöttünk túl hamar – teszem hozzá. Szeretnék minél hamarabb túllépni a formaságokon, mert szerintem nincs ennél szörnyűbb. Amíg a válaszára várok, végig mérem. Alacsonyabb, mint amire emlékeztem, viszont ugyan olyan szép, mint akkor. A kinézetét illetően nem lesz problémánk, mert tényleg széplány, remélem a személyisége is megfelelő lesz a számomra. De ez majd úgy is kiderül, két hét hosszú idő. Ha addig nem lesz problémánk egymással, akkor utána valószínűleg nem lesz gond.


mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]This gonna be our first proper meet
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dawn Villiers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-18, 20:23


Julian & Dawn


Amikor megérkeztünk Ibizára, egyből szerelembe estem: a bűbájos házak, a hely egzotikussága, és a végtelen azúrkék tenger mosolygásra késztetett. Már most imádtam a habokon csillogó napfényt, a sziporkázó homokot és a tengeren ringatózó vitorlásokat. Ez a látvány nem fogadott odahaza. Otthon a tengervíz piszkosszürke volt a fölötte lebegő esőfelhőktől, s a part sem volt olyan zsúfolt és életteli, mint ezen a szigeten. Ha nappal ilyen gyönyörű volt ez a sziget, akkor éjszaka csak romantikusabb lehetett.
Nem tudtam, ki volt az, aki kitalálta, hogy a közös családi nyaralásunk itt legyen, de igazán hálás voltam az illetőnek. A hotelbe menet egész végig Adamnek fecsegtem, hogy Ibizán minden olyan elragadónak tűnt, még maguk, az emberek is. A mama és a papa nem figyelt ránk, leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy megtalálják a Blackwoodék által megjelölt szállodát, így ügyet sem vetettek az én izgatott locsogásomra.
Amikor végre megérkeztünk a keresett helyhez, kénytelen voltam feljebb tolni a kalapomat, és levenni a napszemüvegemet. Nos, Blackwoodék valóban nem aprózták el, annyi pénzből, mint amennyibe itt kerülhetett egy éjszaka, afrikai gyerekek hónapokra jóllaktak volna. Csak azért nem éreztem lelkiismeret-furdalást, mert tudtam, amint hazaértünk, egy újabb jótékonysági rendezvényen veszünk részt a mamával.
Miután sikerült mindent elintéznünk, a papa egyből felkereste Mr Blackwoodot, a mama pedig Mrs Blackwood társaságában elment valahová. Minket Adammel a tengerpartra küldtek, állítólag a jövendőbelim ott időzött, én pedig szerettem volna minél hamarabb találkozni vele. Elfoglaltam hát a szobámat, sebtében elrendeztem ott mindent, majd úgy, ahogy voltam: horgolt felsőben, rövid farmernadrágban, kalapban és saruban elindultam a fivérem társaságában. Egyedül törölközőket vittünk magukkal, meg én a táskámban egy kis olvasnivalót, továbbá naptejet. Többre egyikünknek sem volt szüksége.
Fél órába telt, mire megtaláltam Juliant, időközben a bátyám úgy döntött, hogy ő inkább megmártózik a tengerben. A leendőbelimre napozás közben bukkantam rá, picit fölé hajoltam, hogy eltakarjam előle a napot. Nem volt szép, de így tudtam a legkönnyebben magamra vonni a figyelmét. Ártatlanul mosolyogtam le rá, mindig ilyen szendén néztem másokra, amikor azt akartam elérni, hogy ne haragudjanak rám.
‒ Szia Julian ‒ köszöntem kedvesen, miközben odébbálltam. Most, hogy remélhetőleg rám figyelt, semmi értelme nem volt annak, hogy továbbzavarjam őt a sütkérezésben. ‒ Régóta nem találkoztunk. Hogy vagy? Elnézést, ha késtünk, nem akartunk titeket megvárakoztatni‒  óvatosan érdeklődtem, egyelőre nem akartam a tudtára hozni, hogy jövőre egy iskolában fogunk tanulni. Hadd legyen számára meglepetés, egyelőre azt sem tudtam eldönteni, hogy azért volt velem kedves, mert így illett, vagy azért, mert tényleg szimpatizált velem. Bár jelenleg nagyon úgy tűnt, hogy nem volt kíváncsi rám, legalább is, a helyében, én bizonyára megvártam volna a szállodában a másik család érkezését, de hát ízlések és pofonok. Mindannyian különbözőek voltunk, már csak az volt a kérdés, hogy el tudtuk-e fogadni egymást.



[You must be registered and logged in to see this link.]




A hozzászólást Dawn Villiers összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-07-19, 19:20-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-18, 14:03

[You must be registered and logged in to see this image.]
Dawn & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Őszintén, nem sok kedvem volt ehhez a családegyesítő, vagy minek nevezzem, nyaraláshoz. Az hogy a szüleimmel elmegyek valahova, az még oké lenne, de az hogy egy tök ismeretlen családdal legyek összezárva két hétre, az már egy kicsit sok. Oké, egyszer találkoztam velük, amikor tavaly meglettek hívva születésnapomra, de érthető okokból akkor sem velük foglalkoztam, bár a lányukkal váltottam pár szót, mert úgy illett, de őt sem ismerem, pedig fél év múlva el fogom jegyezni. Mondjuk pont emiatt jöttek ezzel a zseniális tervvel a szülők, hogy ők is, meg mi is jobban megismerjük egymást. Csak azt nem értem, hogy miért nem volt elég meghívni őket magunkhoz, egy ebédre vagy bármire, miért kellett rögtön elutazni Ibizára. Anyáék a lehető legdrágább, legmenőbb és a tengerparthoz legközelebbi szállodát választották ki. Tényleg nem értem, mire fel ekkora felhajtás. Mármint nem nekünk kellene lenyűgöznünk őket, hanem nekik minket, nem? Mindegy ez nem az én dolgom, én nekem csak annyit kell tennem, hogy megmutassam, milyen udvarias és jól nevelt vagyok, meg hogy milyen szerencsés a lányuk, hogy az én feleségem lehet.
Nem akartam túl sokat a szállodában időzni, ezért félig-meddig kipakoltam a cuccaimat, és miután meguntam a pakolást, felvettem a fürdőnadrágomat, meg egy sima fehér pólót, és húztam le a tengerpartra. Imádok úszni, szóval ki is használom, hogy tengerhez jöttünk. Meg amúgy is, amíg nincsenek itt, nem sok mindent tudnék kezdeni magammal. A tenger part és környéke egyébként gyönyörű volt, sokkal jobban tetszik, mint az otthoni, szóval már ezért megérte eljönni, hogy ezt lássam. Nem vacakoltam sokat, lerúgtam a cipőm, levettem a pólóm, és mentem is a vízbe. Fogalmam sincs, hogy leendő feleségem és családja mikor érkezik, de amíg úszok, addig sem kell velük találkoznom. Nincs semmi bajom velük, úgy egyébként, csak az zavar, hogy mivel nem ismerem őket, üres formaságok kivételével, nem igen tudok miről beszélni velük. Apának könnyű, a lány apja, a munkatársa, szóval ők könnyen meglesznek, anya meg imád ismerkedni, úgyhogy már előre sajnálom Mrs. Villiers-t. Szóval én leszek az, akinek egész nap foglalkoznia kell egy olyan lánnyal, akit eddig csak egyszer láttam, és akkor is csak max tíz percre. Hát nagyszerű lesz, de tényleg…
Nem foglalkoztam az idővel, úgy nagyjából félórája voltam bent a vízben, mikor úgy döntöttem, hogy vagy itt vannak már, vagy lassan megjönnek, úgyhogy végül is visszaúsztam a partra, majd leültem a cuccaim mellé. Feltettem a napszemüvegem, és a többi fürdőző embert figyeltem, legalább is, amíg meg nem száradok.


mai viselet [You must be registered and logged in to see this link.]This gonna be our first proper meet
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Dawn & Julian - Ibiza 2016-07-18, 13:05

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Dawn & Julian - Ibiza

Vissza az elejére Go down

Dawn & Julian - Ibiza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Julian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-