Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Carmen & Aaron - Franciaországi nyaralás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Carmen & Aaron - Franciaországi nyaralás 2016-07-30, 00:07


Carmen & Aaron


Szórakoztatott Carmen türelmetlensége. Én is vártam már a találkozót, de annyira elfoglalt voltam, hogy nem volt időm bosszankodni azon, mikor futunk már össze. Ellenben, a lány igencsak ráérhetett, ha nem volt jobb dolga annál, hogy idegesen toporogjon a bejárati ajtó előtt.
‒ Hát, tudod, mindig reménykedek benne, hogy az elmúlt idők során változtál ‒ vontam meg szórakozottan a vállamat, majd gonoszul rávigyorogtam. ‒ Aztán mindig rá kell ébrednem, hogy javíthatatlan vagy.
Csak húztam az agyát, szerettem idegesíteni, még akkor is, ha semmi bántót nem vágtam már a fejéhez. Attól még jól esett látni a bosszankodását. Persze, nem tartottam fenn olyan sokáig ezt a csipkelődő stílust, úgy voltam vele, hogy alkalomadtán előveszem, és leporolom a szarkasztikus megjegyzéseimet, de Carmen jelenlétében igyekeztem hanyagolni őket.
‒ Vélhetően, nem sokáig ‒ nevettem fel. Nem bírtam a meleget, még lengébb öltözetben is gyűlöltem, amikor harminc fok fölé emelkedett a hőmérséklet, bár, a mínuszokkal sem voltam túlzottan jóban. Mondhatnám, tök mindegy milyen idő volt, biztos volt valami problémám vele.
Homlokráncolva néztem rá, amikor az arcomra nyomott egy puszit. Úgy tettem, mint aki rosszallná a dolgot, vagy legfeljebb nem értené, hogy miért is kapta. Szerencsére, Amelie meg Heidi mellett ismét hozzászoktam a lányok ölelgetős-csókolgatós dolgaihoz, így Carmen próbálkozásán sem akadtam fenn.
‒ De, sajnos tudom… ‒ sóhajtottam fel. Elindultam a londiner után, elvégre, nem akartam egész nap a szálloda előtt ácsorogni. Felvont szemöldökkel sandítottam Carmenre. Nocsak, féltékeny lett volna? Akkor talán itt volt az ideje, hogy megint bosszantsam egy kicsit.
‒ Ó, igazán kár. Pedig szerettem volna vele beszélgetni ‒ jegyeztem meg úgy, mint aki nagyon sajnálja a dolgot. Carmen pedig tisztában volt vele, hogy a bácsikájával délutánokat tudtunk átbeszélni, ha úgy adódott. Féltékennyé akartam volna tenni? Természetesen, mindez, a sok ugratás, a közömbös viselkedés mellett elejtett egy-egy utalás, vagy megmozdulás teszt volt csupán. Eddig pedig pontosan úgy reagált, ahogy elvártam tőle.
‒ Értem ‒ bólintottam. A lányt ismerve, a holmik átkutatása többnyire unalomból fakadhatott, ugyanis tudomásom szerint a pakolás minden formáját utálta. ‒ Na, itt van a probléma. Ki tudja mik mutálódtak odabent ‒ nevettem fel, miután oldalba bökött. Bosszúból összekócoltam a haját, hogy érezze a törődést.
‒ Tudod, hogy minden érdekel, ami az ereklyéiddel kapcsolatos ‒ pillantottam rá, hogy láthassam a reakcióját. Szándékosan tettem úgy, mintha a gyűjteménye jobban érdekelne, mint ő maga. Szerettem volna eltüntetni azt a pimasz mosolyt az arcáról.
‒ De én látni akarom a szobámat, kipakolnék, és szobámban szeretnék átöltözni. Különben meg, arra sem emlékszem, hogy melyik bőröndbe pakoltam ‒ vetettem ellen, bár azt pontosan tudtam, hogy a fürdőnadrágomat hova tettem. Pusztán nem akartam mások előtt öltözni, és kíváncsi voltam, hogy Carmen milyen szobát foglalt le nekem.
Továbbra is játszadoztam, azonban nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Gondoltam, hogy egy pillanatra lefagy majd a megszólalásom után. Nekem pedig így alkalmam volt felzárkózni hozzá.
‒ Mindig ezek a franciák… Hát jól van ‒ csóváltam a fejemet. Ezután ténylegesen kiharcoltam magamnak, hogy először a szobámat mutassák meg nekem, majd a szállásom előterében állva a londinerre pillantottam.
Láttam rajta, hogy borravalót várt tőlem, mint az összes többi vendégtől, azonban, én szórakozottan közöltem vele, hogy a főnökasszonyt hibáztassa, hiszen a borravalóját ő nyúlta le. Amint a fickó lehagyta a szobát, becsuktam mögötte az ajtót.
‒ Nos, Wilkes… ‒ fordultam felé. Eljött az ideje, hogy dolgozzunk a kapcsolatunkon. Idegenek előtt nem szerettem a romantikázást, azért is vártam, hogy végre kettesben lehessünk. Finoman megfogtam a lány kezét, magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam. Rövid ideig tartó csók volt, nem akartam túlzásba vinni, a végén még nem jutnánk el a medencéig sem. ‒ Itt az alkalmazottad borravalója ‒ utaltam a csókra vigyorogva, aztán elengedtem a lányt. A csomagjaimhoz léptem, az ágyamra tettem őket, és a ruháim közül szépen kikerestem a fürdőnadrágomat. Hogy addig Carmen mihez kezdett magával… Az már az ő dolga volt.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carmen Wilkes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Carmen & Aaron - Franciaországi nyaralás 2016-07-28, 22:01





Aaron & Carmen



[You must be registered and logged in to see this image.]


"Csak egyvalami lehet szörnyűbb annál, hogy valami rossz történik: ha egyáltalán nem történik semmi."
[You must be registered and logged in to see this image.]




Nem a türelmemről vagyok híres, így senkit sem lepett meg, ahogy először a recepciónál, majd az ajtóban toporogtam. Nem is nagyon mert egyik alkalmazott sem hozzám szólni, ismernek már, tudják, hogy nem is érdemes erőlködniük a jópofizással, ami lényegében a munkájuk... Rajtam nem hat, még a legjobb napjaimon sem, ezt tartogassák csak a vendégeknek. Ellenben, Aaron érkezése határozottan feldobja a kedvemet. Örömmel indulok meg elé, de ő jó szokásához híven csak ugratni kezd engem.
- Pedig, ennyi idő már tudhatnád, hogy alapvetően minden apróságon fenn szoktam akadni - nevetek fel vidáman. Ez egyértelmű, még én is hajlandó vagyok elismerni, hogy minden kis apróságon fenn tudok akadni, ami csak egy kicsit is zavarhat.  Ezzel így nem is tudja most elrontani a kedvemet. Egyszerűen túlságosan is örülök neki, ezért is kap azonnal a nyakába, amint közel enged magához, ahelyett, hogy a megszokottak szerint sokáig szuggerálnám a szúrós pillantásommal.
- Szívesen. - Egy elégedett mosoly ül ki az arcomra, ahogy megint csak sikerül kihúznom belőle egy ősznte megszólalást. Annyira élvezem, hogy végre nem olyan szarkasztikus. Így még szerethetőbb. - Nos, megnézném, hogy meddig bírnád... - ördögi vigyorra húzódik a szám. Bevallom, szívesen nevetnék rajta egy kicsit, de egyelőre még nem akarom elüldözni. Inkább kihasználom az alkalmat, hogy még közelebb kerüljek hozzá, és nyomok egy puszit az arcára, amint sikerül elérnem őt. Mit ne mondjak, nem is bírom ki mosolygás nélkül, főleg, ahogy viszonozza az enyémet. Imádni való!
- Mintha nem tudnád... - kacsintok rá, mielőtt még elengedném és besorolnék mellé.
- Nincs - jelentem ki határozottan. Összeráncolom a szemöldökömet, ahogyan felelek neki. Nem tetszik, hogy felőle kérdezősködik, már csak azért sem, mert vagy azért teszi, mert a bácsikám tényleg jobban érdekli, vagy mert csak szivatni akar. Egyik opcióval sem egyeek ki, foglalkozzon csak velem. Azért van itt. - Éppen valami fejesekkel van találkozón - teszem még hozzá, csak úgy érdekesség képpen. Ami már csak azért érdekes, mert így én helyettesítem őt... El lehet képzelni, hogy mekkora lelkesedéssel.
- Igen, jobb többször, mert mindig találok valamit, ami akkor éppen érdekesebbnek tűnik. Mindig van mit megvizsgálni - bólintok és szokásom szerint ki is fejtem. Nem bírom ki, hogy ne meséljek neki. Azt akarom, hogy mindent tudjon rólam, ha már kivételesen érdeklődik. - Neeem, a szobámba nem engedem be őket - lököm egy kicsit oldalba. Bár, kissé szúrosan pillantok először, azért végül is poénra veszem. Igaza van, tényleg rendetlen vagyok.
- Rendben van, sejtettem, hogy érdekelni fog. - Elégedett vigyor terül el az arcomon. Bár, abba még nem gondoltam bele, hogy addig hogyan teremtek annyi helyet, hogy ketten is elférjünk, de majd végig gondolom még ezt egyszer.
- A londiner felviszi, te meg előtte kiveszed a fürdőruhádat, a medencénél is át lehet öltözni - jegyzem meg, de ha már egyszer elindultunk, ne forduljunk vissza. Mint vendéglátó, nekem kellene elől mennem, de sokkal szívesebben sétálnék Aaron mellett. A londiner úgyis tudja, hogy hova megyünk, így srégen mellette, félig Aaronhoz lemaradva haladok. A megjegyzésére viszont egy lépés kimarad, mire pedig feleszmélek, már mellettem lehet, így megpróbálom összeszedni magamat. Nem, nem pirultam el, erre nála már felkészültem, meg amúgy sem az a típus vagyok. Helyette inkább, először a meglepettség, majd a vidámság és az izgalom meg a türelmetlenség keveréke uralkodik el rajtam. Mivel pedig, ami a szívemen az leolvasható az arcomról is, valószínűleg Aaron előtt sem marad titok ez a mimikajátszma.
- Legközelebb, majd nem mulasztom el, de egyelőre Franciaországgal kell beérned. - A vigyorom pimasz, incselkedő, a szemeim pedig szinte ragyognak. Érezhető némi viccelődés a szavaimban, de a komoly szándék is ott lapul, inkább csak sejtés gyanánt, ha tudja, hogy mit érzek iránta. Viszont, nem akarom most azonnal, beérem a délutánnal is... De a viccet félretéve, nem tudom, hogy Aaron milyen tempóban akarna haladni, de én hajlandó vagyok rá várni, még egy kicsit legalább is. Aztán, ha nem lép abba az egy hétben, amíg itt van, majd én megteszem.




[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Carmen & Aaron - Franciaországi nyaralás 2016-07-17, 02:59


Carmen & Aaron


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a Carmennel való szórakozást. Nem voltam vak, észrevettem az általa adott jeleket, szimplán csak úgy tettem, mint aki nem akart tudomást venni róla. Imádnivalóak voltak az erőlködései, és be kellett látnom, elég kitartó is volt. Talán azért is mondtam elsőre igent a meghívására, mert tudtam, addig úgysem hagyott volna békén, amíg meg nem látogatom őt.
Amikor megpillantottam a bejáratnál ácsorogni, akkor tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott a jelenléte. Évek óta a nyakamon lógott, ontotta magából az őrültebbnél őrültebb hülyeségeit, de nyaranta mindig sikerült megszabadulnom tőle, most viszont mégis örömmel töltött el, hogy viszontláthattam őt.
‒ Én meg azt hittem, nem akadsz fenn minden apróságon, és veszed a poént, Carmen ‒ feleltem neki egy pimasz vigyor kíséretében. Ha kellett, őfelségével még farkasszemet is néztem, mielőtt megöleltem volna. A szememet forgatva, mégis vigyorogva tűrtem, hogy átkarolja a nyakamat, annyira tudtam, hogy kihasználja majd az alkalmat.
‒ Nos, köszönöm ‒ bólintottam, majd elhúzódtam, hogy halkan nevethessek rajta. ‒ Carmen, Carmen, legközelebb téli kabátban állítsak be hozzád nyáron, hogy megfeleljek neked? ‒ ingattam ciccegve a fejemet. Persze, megértettem, tényleg régen látott már ilyen könnyed viseletben, régen, amikor nem egyenruhát hordtam, többnyire kapucnis pulcsikban mászkáltam a Zsebpiszok közben, vagy időztem a Szárnyas Vadkanban. Az az idő elmúlt, meg különben is, nyári szünetben sokkal felszabadultabb szoktam lenni, mint évközben.
Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne viszonozzam a mosolyát, de azzal alaposan sikerült meglepnie, amikor csókot nyomott az arcomra.
‒ Menthetetlen vagy, Wilkes… ‒ sóhajtottam fel, na, nem mintha zavart volna a dolog, sőt, kifejezetten élveztem az incselkedését.
‒ Persze, tudom. Akkor ezek szerint ő is itt van valahol? ‒ pillantottam körbe kíváncsian, úgy téve, mintha a bácsikája jobban érdekelne, mint a lány maga. Azonban még mindig csak szórakoztam Carmennel, tudtam, milyen hiú volt, és mennyire szerette, ha vele foglalkoznak.
‒ Szóval megint áttúrtál mindent ‒ jegyeztem meg szórakozottan. ‒ Ó, el tudom képzelni mekkora kuplerájt hagytál magad után, még szerencse, hogy van személyzet, aki rendet tart még nálad is ‒ cukkoltam, bár gőzöm se volt arról, hogy mégis miféle szálloda volt ez.
‒ Ha gondolod, este megnézhetjük azokat a „kacatokat” ‒ ajánlottam fel, elvégre, felkeltette az érdeklődésemet, hogy mégis milyen holmikat hozatott ide.
‒ Nos, előbb megnézném a szobámat, elvégre, nem vagyok olyan öltözékben, ami megfelelne az úszáshoz ‒ feleltem, majd homlokráncolva vizslattam a lány arcát. Tervezett valamit, nem csak a mosolya volt pimasz, de még a tekintete is. Valamit forgatott a fejében… ‒ Mellesleg, Wilkes, ha azért rángattál Franciaországba, mert franciázni szeretnél, akkor csendben megjegyzem, hogy azért akár Londonba is áthívhattál volna ‒ jegyeztem meg halkan, hogy a londiner ne hallhassa mit is mondtam a lánynak. Kényelmes tempóban követtem a londiner és Carmen párosát, mivel a vendégük voltam, rájuk hagyatkoztam.




[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carmen Wilkes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Carmen & Aaron - Franciaországi nyaralás 2016-07-17, 00:49





Aaron & Carmen



[You must be registered and logged in to see this image.]


"Csak egyvalami lehet szörnyűbb annál, hogy valami rossz történik: ha egyáltalán nem történik semmi."
[You must be registered and logged in to see this image.]




Vidáman ébredtem, mint általában minden egyes nap, amikor nem kell magam idiótákkal körül vennem, és él bennem a tudat, hogy egész nap csak a pihenéssel, és egy-két ereklyevadász családi örökséggel kell csak foglalkoznom. Az meg csak tetézte a mai jó kedvemet, hogy Aaron ma érkezik. Sikerült rábeszélnem, hogy töltsön itt egy hetet, ha nem is azért, mert olyan kifejezetten rajong a franciákért, de legalább miattam. Ezzel pedig meglepő módon sikerült elérnem, amit akartam, ez pedig elégedettséggel töltött el. Olyannyira, hogy már korán reggel fenn voltam, és előkészítettem a szobáját. Azután bejelentettem Norman bácsikámnak hogy ma érkezik Aaron, akiért valamiért nagyon odavan, szóval lehetőleg hagyja meg nekem a társaságát. Ő majd beszélgethet vele este, a vacsoránál, addig pedig az enyém. Nem igazán emlékszem rá, hogy mennyire is van oda a strandolásért, de majd ráveszem, hogy belemerészkedjen a vízbe, megvannak a magam kis trükkjei erre. Ha pedig már trükkök… Az iskolában nem voltak olyan jó lehetőségeim, mint itt. Már, olyan május óta gondolkoztam rajta, hogy el kellene csábítanom, de ez nem ment olyan könnyen. Véla vér ide, vagy oda, Aaron nehéz eset. Akármennyire is próbálkoztam, egy-két bóknál, ölelésnél, szerencsés pillanataimban egy puszinál többet nem bírtam kicsikarni belőle. Mondhatni, szégyen a női mivoltomra nézve. Az egyetlen szerencsém, hogy a baráti kapcsolat miatt jobb helyről indultam, mintha még éppen bele kellett volna férkőznöm a bizalmába. Akkor lehet fel is adtam volna, de így, hogy néha kaptam némi visszajelzést, nem akartam feladni. A nyári szünet elkezdtéig nagyon is úgy éreztem, hogy jó úton haladok. Ezért is akartam, hogy minél előbb újra találkozhassunk. Nem vagyok benne biztos, hogy elölről tudnám kezdeni az egész procedúrát. Szóval, mondhatjuk, hogy egy kicsit türelmetlenül vártam az érkeztét. Aaront ismerve, tudtam, hogy a levelekben a felét sem írta le annak, ami történt. Mindig ez volt, akármilyen bőbeszédű is voltam én. Mert, hogy én vele ellentétben elég sok mindent leírtam. A vicc kedvéért persze, azt pont nem említettem sosem, hogy ez egy varázsló szálloda, külön a varázsvilág számára fenntartva. Kíváncsi voltam, hogy magától mikor fog rákérdezni, de mivel nem tette, vagy tudja már, vagy majd itt helyben ráébred. Csak érne már ide… Nem, nem késik, nem szokása. Nekem viszont a türelmetlenség már annál inkább. Ezért is, a recepciónál való tíz perces ácsorgás után elindultam a bejárat felé, ahonnét már meg is pillantottam őt. Rögtön elmosolyodtam, az előbbi enyhe düh, ami a várakozás miatt forrongott bennem, rögtön semmivé lett. A kihívás megérkezett, és persze rögtön ketté is tépte a terveimet.
- Aaron... Azt hittem már túlléptünk azon, hogy egymást a vezetéknevén szólítsuk - húzom fel az egyik szemöldökömet, csípőre tett kézzel. Mondhatni, enyhén megtorpantam az előbb a régi módi ridegsége miatt, így eléggé meglep, amikor ő maga öleli át a derekamat és húz magához. Persze, ettől függetlenül cseppet sem ellenkezem, sőt, én is átkarolom a nyakát, hogy viszonozzam az ölelését. Ha nem hajolna le, valamint terelné el a figyelmemet azzal a tinccsel, rögtön kapott is volna egy puszit.
- Én is örülök neked. És, mint mindig, te sem szerénykedhetsz. Meglepően nyárias vagy, rég láttalak már így. - Amíg a fülembe suttog, lesütöm a szememet, és a vállát figyelem, de, amint felemeli a fejét, én is így teszek, hogy a szemébe pillanthassak, és egy ragyogó mosollyal jutalmazzam a köszöntését. Ritka tőle, hogy ő kezdeményezzen, és ilyen kedvesen bókoljon, megérdemli. Az meg csak természetes, hogy viszonzom a bókját. Minél többször mondom, annál biztosabb, hogy rögzül neki a lényeg: azaz, hogy tetszik nekem. Valamint, abban is biztos vagyok, hogy az egoja miatt tetszik is neki. Mielőtt pedig a meseszerű köszöntés véget érne, gyorsan nyomok egy puszit az arcára, nem, ez nem maradhat el. Még, ha kérné sem.
- Természetesen, elvégre, Norman bácsikámé. Tudod, hogy milyen maximalista - rántom meg a vállamat könnyedén, és vidáman fürkészem az arcát. Végre nem iskolai környezetben látom, ami már magában is üdítő, nem, hogy még így, mintha zavarban lenne. A kérdésére egy pillanatra a szállodára emelem a tekintetemet. - Hát, már egy hete itt vagyok, így mondhatjuk, hogy azóta meseszerűen. Előtte otthon voltam, még  szünet előtt megkértem Norman bácsit, hogy a házimanókkal pakoltassák elő a szüleim tanulmányait, és összegyűjtött ereklyéit. Átnéztem őket, és kiválogattam, hogy mi kellhet mostanában majd. Egyelőre áthozattam ide pár értéktelenebbet, és azokkal foglalkoztam eddig amúgy. Sejtheted, hogy micsoda katasztrófa van jelenleg a szobámban - nevetek fel a végén, és elgondolkozom egy pillanatra. Talán, nem is meséltem túl sokat ezekről az ereklyékről neki. Később lehet majd be kellene pótolni, szinte biztos vagyok benne, hogy ez érdekelné. - Menjünk be, most megnézed a szobádat, vagy hajlandó vagy kijönni velem a medencéhez és csobbanni egyet előtte? - Egy pimasz vigyor kúszik az arcomra a kérdéshez érve, utána pedig intek az egyik londinernek, hogy hozza Aaron csomagjait. Ha már vendég, akkor kezeljük is úgy, és az szerint, hogy mit válaszol, indulunk el.




[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Carmen & Aaron - Franciaországi nyaralás 2016-07-16, 23:16


Carmen & Aaron


Habár egy életre elegem volt a franciákból, mégsem mondtam nemet Carmen meghívására. Annak ellenére, hogy azt a gyűlöletes nyelvet hallani sem akartam, eleget tettem a lány kérésének, és megjelentem a szállodában a megbeszélt időben.
Két bőröndöt pakoltam meg ruhákkal, könyvekkel és egyéb holmikkal, amiket tanulmányozni akartam szabadidőmben. Bevallom, jól esett egy kis környezetváltozás, sok volt Londonból, de a berlini barátaimtól is szívesen megszabadultam volna egy időre. Eleget lógtunk már együtt, és az sem volt utolsó szempont, hogy Carmen éppúgy a gyerekkori barátaim közé tartozott, mint Kornel, Heidi vagy Amelie. Ráadásul, amikor hazautaztunk, megígértem neki, hogy meglátogatom majd.
Így kerültem hát a nagybátyja szállodája elé. Feltoltam a fejemre a napszemüvegemet, megigazítottam az ingem ujjait, majd a csomagjaimat magam után húzva megindultam a bejárat irányába. Nem siettem el, elvégre, pihenni jöttem, nem azért, hogy itt is állandó rohanásból álljon az életem.
Szórakozott mosoly jelent meg az arcomon, amikor a lány megjelent az ajtóban. Amíg távolabb voltam, alaposan végigmértem őt, aztán mellé érve letettem a cuccaimat.
‒ Wilkes ‒ biccentettem kimérten, akárcsak a régi időkben. Szerettem húzni az agyát ilyesmikkel, legalább is, egy rövid ideig vicces volt. Mivel már hozzászoktam, hogy az elmúlt másfél hónapban állandó jelleggel ölelgettek, vagy puszilgattak, már nem érdekelt a távolságtartás. Előrenyúltam, elkaptam a derekánál, és magamhoz húztam. ‒ Örülök, hogy látlak, jól nézel ki ‒ tűrtem hátra néhány hajtincsét, hogy a fülébe suttoghassak.
Nem tartott sokáig az ölelésem, hamar elengedtem őt, és egyből azzal kezdtem foglalkozni, hogy kisimítsam az ingemen okozott gyűrődéseket.
‒ Szóval, ez lenne a sokat emlegetett szálloda. Jó helynek tűnik ‒ köszörültem meg a torkomat, miközben felpillantottam az épületre. Talán kissé zavarba hoztam magamat, de igyekeztem túllendülni a saját hülyeségemen. ‒ És eddig hogy telt a nyarad? ‒ érdeklődtem a hogy léte felől, természetesen, leveleztünk, de abban kötve hiszem, hogy minden apró történést elmeséltem, legalább is, én jó pár eseményt kihagytam a beszámolóimból.




[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Carmen & Aaron - Franciaországi nyaralás 2016-07-16, 23:12

***




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Carmen & Aaron - Franciaországi nyaralás

Vissza az elejére Go down

Carmen & Aaron - Franciaországi nyaralás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Pietro Maximoff -hős- aaron-taylon johnson
» Hiányoztál nyuszi - Aurora & Aaron
» Olimposz > John Aaron / Árész

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-