Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Ereklyeraktár
  Today at 15:17
Neal Charmaine




ϟ Az elveszett húgom
  Yesterday at 21:25
Oliver Bailey


ϟ Levéltári kincsek
  Yesterday at 16:43
Cody Armstrong

ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:29
Alicia Geller

A hónap posztolói
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Ivarn-vo Inor
 
Leticia Samuels
 
Jade Wilson
 
Grayson Paisley
 
Graves Matlock
 
Georgiana Findley
 
Statisztika

Összesen 575 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sheree Parks

Jelenleg összesen 33317 hozzászólás olvasható. in 3113 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Hermione&Cormac

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Cormac McLaggen
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-26, 20:43




Hermione & Cormac

you and me makes the love complete

[You must be registered and logged in to see this image.]
   Nem nyomultam annyira, amennyire más esetben tettem volna, Hermionének jól mondtam, más kategóriát képet, mint a többi lány. Most kissé meg voltam lepődve, hogy így felkenődött rám, és valóban nagyon édes volt a kicsike hogy így zavarba jött attól, hogy így egymáshoz simultunk, de ennyi. Csupán lehetőséget látok benne, hogy tudjunk kettesben beszélgetni, amikor nem követik hű csatlósai, Potter és Weasley. Na nem mintha abban látnám a megoldást, hogy minél többször járjak könyvtárba, ott nem igazán lehet romantikázni, bár.. vannak olyan könyvespolcok, amelynek a takarásában mondjuk a falhoz dönthető a kiválasztott lány, khm.. Hermione vélhetően még azért nem tart ezen a szinten, de biztos vagyok benne, hogy meg tudnám lepni, ám inkább magamon lepődöm meg, hogy egy bizonyos szint fölött nem kezdem el egyből intim helyeken megérinteni, érdekes módon még a szemkontaktus is megy. Ha én hatással vagyok rá, akkor ez fordítva is nagyon is. Az pedig főleg nem zavar, hogy nem nagyon tájékozott kviddics terén, felőlem aztán mindegy, hogy szurkoló vagy sem, a lényeg úgyis a közös időtöltés.
- A tanulás kiscica? Tudom, hallottam hírét, hogy nagyon penge vagy, de akkor nyilvánvaló, hogy a fiúzás nem is fér bele. Még jó, hogy én a nyilvánvaló rajongásodon túl semmi ilyesmivel nem akarlak fárasztani. – Kedvesen megsimítom a vállát, jelezve hogy nem tőlem kell tartania, viszont mégiscsak kétkedésre adhat okot, hogy ha nem nyomulok, és nem akarok ráhajtani, miért ragadok meg minden pillanatot, hogy hozzáérjek? Talán azért, mert velem kapcsolatban komoly tévhit, hogy a legyet is röptében, ha igazán szimpatikus valaki, tudok én rendes lenni. Más kérdés, hogy akarok-e.
- Majd egyszer, ha lesz időd, elhívlak. – Dobom vissza a labdát, anélkül, hogy erőszakosan ráerőltetném az elképzelésemet. Nekem az is bőven jó, ha nem szakad el az iskolától, csak az udvaron, vagy a kviddicspályán mutatok neki pár sajátos trükköt, akkor nem húzom sokat az idejét, marad idő a csevejre is, mondjuk egy finom édes ital mellett, na és persze kizárva a randi jellegét a találkánknak.
- Ugyan kislány, ne általánosíts, biztosan vannak, akik rühellik a képeket. Elég ha te belátod, hogy neked semmi esélyed ellenállni. – Továbbra sem vagyok arrogáns, de meglep, hogy ennyire be vagyok skatulyázva általa. – Mindenkit? Mindenkit azért nem. Sőt.. nagyon is válogatós vagyok. Korábban talán a mennyiségre mentem, de annak nem sok értelme van. Előfordul, hogy csak azért vagyok valakivel, mert vonz az észjárása és a szorgalma. Na persze az sem mindegy, hogy mellesleg gyönyörű. – Nem mondom ki, hogy róla van szó, de a célzásból ha egy ilyen lány nem ért, akkor tényleg nagyon antitálentum a flörtölésben. Akkor tovább kell körbeírnom az elképzelésemet. És azért valahol hízelgő, hogy még mindig ennyire zavarban puszta pletykák miatt. Ha nem érdekelném, akkor nem is említette volna ezt. Ron említésére megvonom a vállamat, úgyse tudjuk meggyőzni egymást, de azt már magamban nyilvánvalóvá tettem, hogy nincsen köztük semmi érdemi a barátkozáson túl. Lehet, hogy Weasley féltékeny, de ha nem nagyon lépett, akkor így járt, aki lemarad, ottmarad. Hermione szabad, na és persze ez nem azt jelenti, hogy máris rávetném magamat, de hogy megismerném, az biztos. Látom a csalódottságot a lány arcán, mégsem viszakozok, hogy legyen randi. Azt akarom, hogy akkor bólintson rá, ha teljesen biztos benne. Valamiért rá akarom venni, hogy legyűrje az előítéleteit, de ez nem lesz egyszerű menet. Talán nem is sikerül.
- Ilyenkor? Gondolod, hogy mások is hozzámsimulnak késést mímelve? Nem, veled megyek először asztronómiázni. Arra gondoltam, hogy menjünk ki este a tópartra, onnan szépen látni a csillagokat, és meg tudod mutatni a jegyzeteidet. Hozhatunk valamit inni. Nem is kell, hogy alkoholos legyen, ahogy te szeretnéd. – Mivel mozgolódás hallatszik a Dáma elől, most már felállok, és kiismerhetetlen mosollyal hajolok oda, mintha meg akarnám csókolni, aztán magamhoz veszem a mellé letett csillagászat könyvemet, amit teljesen véletlenül hagytam ott. A cél természetesen az, hogy egy pillanatra se hozzam ki abból az izgalmi állapotból, amibe sikerült beletaszítanom. – Akkor nyolckor a parton. Ne késs. – Vigyorgok rá, utalva, hogy így találkoztunk most is. Nehogy valami másik fiúhoz dörgölőzzön éppen akkor. Azt nem tudnám elviselni. Még egy mosolyt villantok, aztán felmegyek a fiú hálókörletekbe vezető lépcsőn.

//Ugorhatunk estére és a tópartra ha gondolod^^//


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
hold on to what you're feeling
that feeling is the best thing [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-24, 14:48





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Cormac & Hermione

- Ebben teljes mértékben egyetértünk – biccentettem beleegyezően a fiú válasuzára. Valóban érthet az ellenkező nemhez, hiszen jómagam kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam, hála az egyre nyilvánvalóbb nyomulásának. Amikor pedig elmosolyodott... Nos, jóformán a hideg rázott ki tőle, és nem azért, mert annyira taszított volna a dolog. Épp ellenkezőleg... Nagyon is jól állt neki, én pedig valamiért megborzongtam a közelében. Érthető, hogy sok lány odavan érte, ezt a szempontot kár is lenne tagadnom. Kinézetre lehengerlő volt, habár az önbizalma olyan magas szinten volt, amilyenen az enyém soha életemben nem lesz. Kissé irigyeltem is emiatt, hiszen akkor most nem viselkednék úgy, mint egy aggszűz. Egy olyan lány, aki számára nem létezik semmi a tananyagon kívül. Lenne annyi bátorságom, hogy olyan labdákat dobjak fel neki, melyeket aztán teljes magabiztossággal üthetne le. Ami pedig még vonzóbb gondolat volt számomra: nem lenne ennyire óvatos velem szemben. Persze, botorság lenne elhamarkodni a dolgokat, főleg ha azt veszem figyelembe, hogy a másik két barátom nemigen volt oda McLaggenért. Mindenesetre, még semmi sem történt, és egyáltalán nem biztos, hogy bármi is lesz, úgyhogy egyelőre nincs miért aggódnom Harryékkel kapcsolatban. Cormac azonban nagyon vonzó és helyes fiú volt, a lányok a Roxfortban bomlottak utána, úgyhogy úgy döntöttem: talán én is megérdemlek egy esélyt. Tetszett, így nem igazán lenne helyes, ha rögtön leírnám magamban. Abban pedig tényleg semmi sincs, ha leülünk és elbeszélgetünk egymással. Egyébként sem adtam sok esélyt a dolognak, és pont ezért voltam bátrabb a kelleténél. Mégis mit veszítenék ezzel?
- Ehhez én nemigen értek – mosolyodok el bocsánatkérően Cormac kijelentésére. - Én inkább csak azért járok le olykor-olykor, hogy buzdítsam Ronékat, de egyébként ezer fontosabb dolgom is lenne...
Valamiért szégyeltem bevallani neki, hogy igenis többre tartom a könyvtárban eltöltött nyugodt perceket, mint a kviddics értelmetlen bámulását, azonban úgy gondoltam, a fiú számára teljesen nyilvánvaló, hogy mire is gondolok jelen pillanatban. Bár, ha jobban belegondolok, teljesen mindegy, ki is lenne most a beszélgetőpartnerem, mindenki tisztában lenne ezzel az aprósággal. Nem igazán kötötte le a figyelmemet a kviddics... Jónak jó volt, de soha életemben nem értettem azokat, akiket annyira lázba hozott, mint az ismerőseim többségét. Elnézi az ember, az igaz, de azt már végképp butaságnak tartottam, hogy csak arra költsek súlyos galleonokat, hogy a kedvenc csapatomnak szurkolhassak. Amikor pedig vizsgaidőszak volt, akkor senki rá nem vett arra, hogy tanulás helyett a lelátón ücsörögjek, és a többieket bámuljam, miközben körülöttem torkaszakadtából kiabálnak a többiek. Köszönöm, de ez főleg nem hiányzik.
- Majd egyszer, ha lesz időm, megnézlek – felelem, habár magamban egyáltalán nem veszem biztosra a dolgot. Az, hogy most ilyen kedélyesen elcsevegünk, puszta udvariasság. Részemről legalábbis. A fiút eléggé megelőzte a hírneve, így szinte esélyt sem adok magamnak semmi komolyabbra sem. Igaz ugyan, hogy most udvarol, de mi a garancia arra, hogy holnap már nem valaki mást fog üldözni a rajongásával? Természetesen, most nem hajtom el, mert kissé jól esik, hogy pont egy olyan srác próbál meg bevágódni nálam, aki szinte minden lány álma. Azt pedig, hogy végül mit hoz számomra a holnap, megpróbálom kiverni a fejemből. Hátha tévedek, hátha rosszul mérem fel a helyzetet.
- Egy lány sem tud neked ellenállni – csóválom meg mosolyogva a fejem, majd amikor rájöttem, tulajdonképpen mit is mondtam ezzel, kissé elpirultam, majd némileg zavartan próbáltam magam kimagyarázni a dologból: - Mármint, a pletykák szerint... Érted... Azt mondják, te mindenkit behálózol, akit szeretnél... Meg hát egyébként is... A szobatársaim sokat beszélnek rólad... És ők lányok...
Te jó isten, miket beszélek itt össze-vissza! Komolyan, néha tényleg bölcsebb hallgatni, mint ilyen butaságokat összehordani. Valamiért azonban nem igazán szerettem volna, ha azt hiszi magáról, hogy a külseje miatt nyert ügye van nálam... Márpedig igenis az van. Mindenesetre, szerettem volna legalább egy kicsit az a megközelíthetetlen lány maradni, akinek gondolt. Nem igazán vonzott az a gondolat, hogy ugyanolyan könnyen kapható liba legyek a szemében, mint a többség. Szerettem magam különlegesnek érezni, ez pedig eddig igen jól ment a tanulmányi eredményeim, és Harry barátsága miatt. Bár, ha némiképp jobban belegondolok a dolgokba, ebben inkább Harry barátsága játszott nagyobb szerepet. Egy éltanuló még nem lesz olyan ember, akiről ennyien beszélnek. Azonban, ha annak az okostojásnak a híres-nevezetes Harry Potter a barátja, akkor némiképp már könnyebben kerül rivaldafénybe.
- Ron mindenki mással is kedves – veszem védelmembe a fiút, noha nagyon jól tudom, hogy ezzel nemigen fogom megváltoztatni Cormac véleményét róla. Régóta ölték egymást a vörös hajúval, ami szerencsére kimerült abban, hogy gyilkos tekintettel méregették a másikat, ha éppen összeakadt a pillantásuk. Olykor-olykor rá is kellett taposnom Ron lábára, hogy visszatérjen a valóságba, hiszen volt már olyan alkalom is, amikor reggeli közben, Cormacet méregetve törögette a pirítóst, mintha csak a fiú nyakát tartaná a kezében. Fogalmam sem volt arról, mi ez az ellentét köztük, habár némi tippem azért akadt a dolgot illetően. Ez pedig rám nézve igencsak hízelgő volt, és pont ezért nem fogadtam el reális magyarázatként. Aligha hittem, hogy Ron féltékenységére pont egy olyan fiúnak lenne szüksége, aki szinte mindenkit megkap, akit csak szeretne. Cormacnek csak nem szimpatikus, ennyi.
- Akkor legyen az asztronómia – sóhajtok fel, miközben igyekszem visszatuszkolni zavarom, mert kezdem ismét kényelmetlenül érezni magam az érzelmeim miatt. Legszívesebben randira mentem volna a fiúval, de valamiért úgy ítéltem meg, hogy sokkal könnyebben viselem azt, ha másnap már más lánnyal flörtöl, ha a randit asztronómiának nevezem. Így nem is élem bele magam annyira a dolgokba. Persze, a gyakorlatban ez ugyanúgy randi, csak más címszó alatt. - És ezt miként gondolod? Mármint, merre menjünk? És mikor? És mit szoktál ilyenkor csinálni másokkal? Elmentek inni valamerre?
Lehet, teljesen idiótának néz a kérdések miatt, de nem érdekelt a dolog. Nem volt még szerencsém ahhoz, hogy valaki randira hívjon... Mármint udvaroltak már nekem, nem is ezzel volt a probléma, de mindegyik fiú annyira visszafogott volt. Cormac pedig az érzelmek embere, ezt kár lenne tagadnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cormac McLaggen
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-20, 20:46




Hermione & Cormac

you and me makes the love complete

[You must be registered and logged in to see this image.]
  - Csakis számodra. A végén viszont még azt hinnéd, hogy udvarolok neked, pedig igen, úgyhogy ne is folytassuk ezt, meg még ennél is jobban zavarba jössz. – Mosolyodom el, amolyan kiismerhetetlen, titokzatos pillantással. Pontosan tudom, hogy rossz véleménnyel van rólam, ami nem azt jelenti, hogy nem tetszem, csupán óvatos, amit azért megértek. És még csak nem is azt jelenti mindez, hogy próbálkozom, csupán puhatolózom, kiváncsi vagyok, hogy teljesen hátrányból indulok-e nála, már elástam magamat, vagy lát-e esélyt arra, hogy egy levegőt szívjon velem. Még ha úgy is tesz, mint aki nincsen képben velem kapcsolatban, párszor már összeakadt a tekintetünk, és ahogyan nekem jött az előbb, és összeértünk, egyértelműen megremegett a térde. Vajon mással kapcsolatban is ez lett volna a reakciója? Ha kicsit egoistább lennék, rávágnám, hogy semmi esetre sem, én utánozhatatlan vagyok! Egy férfi igenis legyen, erős, és magabiztos. Ám abban nem hazudtam, hogy a Granger kislány tényleg páratlan, vele kapcsolatban még én is elbizonytalanodom olykor. Nem az a divatmaca, mint a legtöbben, vág az esze rendesen. Nem azt mondom, hogy kihívást látok benne, sokkal inkább arról van szó, hogy a törékeny báj mellett igenis inspriál, hogy ő átlát rajtam. Vele tulajdonképpen lehetek önmagam.
- Mindegy, az itteni kviddicset alig nézem. Vagy játszani kell vagy teljesen kimaradni belőle. Legalábbis annak, aki játékos. Ha szurkolsz a barátaidnak, azzal nincsen semmi baj. – Érek finoman a vállához, ezzel aztán tényleg nem akartam megbántani. Azért, mert én nem vagyok Potteréknél a kedvencek sorában, őt nem akarom ezzel minősíteni. Ha neki szimpatikusak, hát csak tessék, végülis ha van közös érdeklődési kör, akkor megoldott a dolog. Appleby Arrows, egy északi csapat. Majd egyszer, ha úgy adódik, megnézhetnél, örülnék neki. – Nem akarok ezzel felvágni, de igaza van, nem lehet az ember egyszerre élsporoló, és még jó tanuló is. Nem véletlen, hogy tudtommal neki sincsen külön hobbija. A tanulásra, és a leendő karrierjére koncentrál. Bár én sem tudom, hogy ha mondjuk kifulladna a sport, akkor mihez kezdenék. A bácsikám biztosan benyomna a minisztérimba. Aztán nem is tudom, hogy mennyire unnám, ha be kéne ülnöm a hivatalba.
- Azért volt már rá példa. Akkor még ellen tudtál állni a komoly csáberőmnek? – Nevetem el magamat, ám mindez továbbra is vicc, már kinőttem abból, hogy játszam a nagymenőt, ám azt határozottan pozitív visszajelzésnek veszem, hogy nem mondja magát félénknek. Nagyon helyes. Bár abban igaza van, hogy róla ez a pletyka kering, hogy szüzen fog meghalni. Hát nagyon remélem, hogy nem!
- Nem veszem, Weasley-nek egyetlen jó tulajdonsága van, hogy kedves veled, amúgy nem tartom sokra, mondhat amit akar. – Vonom meg a vállamat magabiztosan. Csak azért nem mondok többet a fiúról, mert láthatóan nem vagyok jó véleménnyel róla, de nem akarom ezzel a kicsikét is minősíteni. Végülis mindenki megválogathatja a barátait, nekem alig vannak, de nem is nagyon igényelem őket. Szeretek egyértelműen kiemelkedni a tömegből.  Miután lehúzkodom magamra a pólót, elégedett mosollyal zsebelem be a döbbent pillantást, holott csak félig volt direkt a dolog. Nem akartam megvárakoztatni, ezért is siettem, másrészt igenis érdekelt, hogy mit szól egy olyan helyzetben, ami egyértelműen a testiséget juttatja az eszünkbe. A brit lányok lényegesen visszafogottabbak itt Angliában, én viszont skót vagyok, tele érzelmekkel, na és persze a jóképűségem sem az angolokat idézi. Hiába rejti el az arcát, láttam, hogy céklavörös lett. Most egy ideig nem játszhatom ezt el, mert még túlzásnak venné, de biztos vagyok benne, hogy ezt se fogja egykönnyen kiradírozni, és talán lesznek még forgolódós éjszakái.
- Teljesen mindegy? Oh, hát tőlem várod a határozott döntéseket? Nyilvánvaló, hogy én a randinak, ám vagyok annyira úriember kislány, hogy ha nem bízol magadban, vagy éppen bennem, akkor mint két ismerős találkozzunk asztronómia címén. Akkor foglak randira hívni, ha már tutira vehető, hogy azért epekedsz, rendben? – Kérdezem cinkos mosollyal, mellé ülök, hogy mintegy véletlenül összeérjen a térdünk. Szerencsére Potteréknek még nyoma sincsen.



[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
hold on to what you're feeling
that feeling is the best thing [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-17, 15:46





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Cormac & Hermione

- Külön számomra, vagy esetleg még sokan mások is ebbe a halmazba esnek? - vonom fel a szemöldököm, olyan képet vágva, mintha valamiféle tudományos értekezés folyna köztünk ebben a pillanatban, és nem éppen egy bókot kellene fogadnom attól a sráctól, aki talán az egyik legkapósabb volt a Roxfortba járó lányok körében. Tisztában vagyok ugyan azzal a ténnyel, hogy néha-néha figyelt a távolból, főleg akkor, amikor azt hitte, nem látom, de jóformán nem keltette fel az érdeklődésem. Mindig valami érdekesebb volt a kezemben, ami leginkább könyvek formájában merült ki. Különben sem volt olyan szimpatikus, hogy vegyem a fáradtságot, és megkérdezzek néhány lányt, mi a véleményük róla. Egyébként is: mindig volt valaki mellette, akit a barátnőjének mondhatott, nekem pedig sosem volt szokásom olyan fiúk iránt érdeklődni, akik foglaltak, még ha ez csak pár röpke órán át tartó kapcsolatban is merült ki. Ráadásként ott volt Ron is, aki iránt annak idején érdeklődtem. Teljes mértékben elég volt az ő féltékenykedése, ha Cormac McLaggen felbukkant volna a közelemben, akkor nagy eséllyel egy életen át hallgathattam volna a duzzogását.
- Rossz szériát fogtak ki, ez minden – szólalok fel Harryék védelme érdekében, amikor a fiú felhozza a Griffendél csapatának bénázását. Na igen, egy ideje már nem voltunk a toppon, Harry sem volt a legjobb formájában, Ron is a kelleténél több gólt engedett be mostanában, és az ikrek lelkesedése is megcsappant, amit magamban annak tudtam be, hogy mérkőzés közben is valamelyik idióta találmányukon jár az eszük. Talán valamiféle teljesítménynövelő szerekkel kísérleteznek? Hajlottam eme gondolat felé, hiszen mintha nemrég valaki arról számolt volna be nekem, hogy az öltözőben valami lila tablettát vettek be. Cseppet sem volt ínyemre ez a gondolat, de Fredéket ismerve csakis ez jöhetett szóba. Azt viszont el kell ismernem, hogy a csapat sorozatos veresége nem csupán két ember hibája. - Emiatt pedig nem leszel képes kellőképpen a tanulmányaidra koncentrálni. Az edzés kimeríti az embert, főleg ha egy nagyobb csapatról van szó. Melyik csapatban játszol?
Annyi bizonyos, hogy jómagam nem lennék képes olyan fárasztó hobbit választani, mint amilyen a kviddicsezés, hiszen akkor nem tudnék kellő időt fordítani a tanulmányaimra, márpedig az én szememben az állt a legelső helyen. Néha-néha erőt vettem ugyan magamon, és letettem a könyveket pár órácska erejéig, de olyankor is manósapkákat kötögettem, melyek – valljuk be – igazán jól sikerültek. Ami pedig igazán boldoggá tett, az az volt, hogy mindig eltűntek onnan, ahova letettem őket. Mostanában már az is eszembe jutott, hogy talán megállapodást kellene kötnöm pár másik házból való társammal. Kapnának tőlem sapkákat, melyeket kihelyezhetnének ide-oda a hálókörletükben, én pedig fizetek nekik valamennyit. Itt az ideje, hogy a manók felszabadításáért indított mozgalmam új szintre lépjen.
- Nem szokásom elszaladni mások elől – mosolyodok el Cormac mondatán, ami kissé mulattat. - A tévhitekkel ellentétben nem vagyok olyan félénk, amilyennek mondanak.
Főleg nem fogok fejvesztve elrohanni, ha a beszélgetőpartnerem jól néz ki, érdeklődést mutat irántam, és még a nagyképűsége ellenére is ki lehet bírni vele öt percnél tovább. Hiába a negatív előítéletek tömkelege, ha esélyt látok arra, hogy valakit kissé jobban megismerjek, akkor nem fogok hátat fordítani az alkalomnak. A fiú egyébként sem tűnt olyan vészesnek, mint régebben gondoltam. Persze, volt oka a pletykáknak, melyeket róla lehetett hallani, de sokkal rosszabbra számítottam.
- Ha zavarnál, akkor már nem lennék a társaságodban, nem gondolod? - teszem fel a kérdést, miközben barátságosan mosolygok Cormacre, miközben mindketten a klubhelyiség felé vesszük az irányt. - Apropó, ha Ron valami beszólást tenne feléd, akkor kérlek, ne vedd túl komolyan... Mostanában kissé furán viselkedik. Tudod, hamarabb jár a szája, mint az agya, de általában később ő is megbánja a dolgot.
Ha a féltékenységet díjaznák, akkor Ron iskolaelső lenne, effelől szemernyi kétségem sem volt. Annak pedig kiváltképp nem fog örülni, ha azt találja mellettem, akire annyira haragszik a válogató óta. Én viszont nem vagyok hajlandó mindenkit elhajtani a közelemből, csak azért, mert Ron Weasley éppen besértődik. Egyébként sem voltunk már együtt, akkor mégis miért jó az neki, ha feleslegesen izgatja magát? Cormac elég helyesnek tűnik ahhoz, hogy ne írjam le végleg magamban. Persze előtte némileg jobban meg kell ismernem őt. Az pedig, hogy most leülünk beszélgetni, semmit sem jelent. Ronnak akkor lesz oka aggódni, amikor már a folyosón is kézen fogva sétálunk.
- Köszönöm – vetek egy hálás pillantást a fiú felé, amikor előre enged a Dámánál, majd átmászok a portrélyukon. Amikor a lábaim ismét földet érnek, körülnézek. Szerencsére nincsenek itt Harryék. Most valamiért nem igazán lett volna kedvem Ron áriját hallgatni.
- Rendben – állok egy asztal mellé, miközben felveszek egy ott felejtett könyvet, és kíváncsian lapozok bele. Hatodikos tananyag, kívülről fújom az összes sorát, de úgy vélem, az ismétlés sosem árt. Pont azt olvasom, amikor Cormac ismét felbukkan, elég rövid időn belül.
- Már végez... - pillantok fel a könyvből, azonban a fiú félmeztelen teste belém fojtja a szót, és hirtelen nem tudom folytatni a mondatot. Tényleg nem vagyok olyan, akit lázba hoznának a fiúk, de én is lányból vagyok, és hát szemem is akad. Amit pedig látok, nem mindennapi, ezt kár lenne tagadnom. A fiú felsőteste szép arányos, a megfelelő helyeken izmokkal tűzdelve. Ezt pedig pólón át nem lehet ilyen jól megfigyelni. Elvörösödött arcom elé tartom hát a könyvem, majd némi hallgatás után kibököm végre: - ...tél?
Amikor a fiú a kanapé felé von, nem ellenkezem. Engedelmesen huppanok le mellé, hiszen gondolataim még mindig az imént látottak körül forognak, a kérdésére pedig némileg zavartan válaszolok:
- Hát, nem is tudom – némileg gyenge kezekkel helyezem le a tankönyvet a térdemre, majd Cormacra pillantok, de gyorsan el is kapom róla a tekintetem, amikor ismét vörösödni kezdek. - Nekem teljesen mindegy, te melyik opciónak örülnél jobban?
Hülyeség lenne bemagyaráznom magamnak, hogy nem tetszek neki, hiszen ezt az előbb a lehető legjobb módon adta tudtomra. Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy sokak számára okostojásnak tűnök, én pedig nemigen szeretem másokra erőltetni a társaságom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cormac McLaggen
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-17, 14:15




Hermione & Cormac

you and me makes the love complete

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Teljesen más kategóriába esel. Külön kategóriát tartok fent kislány. Tényleg, komolyan. – Egyáltalán nem úgy tűnök, mintha viccelnék, ajkaim tövében halovány mosoly bújkál. Ha olyan nagy esze van, visszaemlékezhet, hogy párszor rajta felejtettem a tekintetemet, és igen, volt néhány nyomulósabb beszólásom is, de úgy konkrétan tényleg nem ilyen lányokkal szoktam kavarni. A legtöbbször a magas nyúlánk lányok kerülnek bele a hálóba, ő viszonylag alacsony, sokszor összefogja a haját, és ezek a kardigánok... És mégis, bámulatos, nem csoda, hogy bár azt hirdetem, hogy mekkora szerencséje van, hogy rám kenődött, látszik rajtam, hogy kölcsönösen pozitív dolognak vélem a dolgot.
- Aha. – A mosolyom kiszélesedik, nem feltételeztem, hogy direkt jött nekem, ő aztán tényleg nem ilyen, ám imádom zavarba hozni, ez a fő fegyverem. Inkább nem is válaszolok a provokatív felcsattanásra, inkább az államat dörzsölgetem. – Lehet, a barátaid játéka annyira nem fogott meg, és úgy tűnik, nélkülem azóta is veszítenek, na de ez mindegy, nem erőszak, ha nem szerették volna. Jó nekem Londonban is, ott aztán kell repkedni bőven, a meccsek között pedig véget nem érő edzések vannak. – Remélem, hogy nem untatom. Szeretek magamról beszélni, de másoknak, őt azért nem fárasztanám. Láttam már kint kviddics meccseken, hogy szurkoljon a barátainak, de egy idegen, igaz sármos idegen beszámolói nem biztos, hogy leveszik a lábáról. Nem is feltétlenül cél, hogy túl legyünk a dolgon, furcsa módon ő mindig is érdekelt, nem feltétlenül az, hogy mit rejt a ruhája, vagy hogy milyen mutatványokra képes az ágyban. Igazán jó beszélgetőpartner, még az előítéletei ellenére is, amit végülis megértek, de ez nem tántorít el attól, hogy tovább csevegjünk.
- Oh, én nem szoktam feladni Hermione. Na nem azt mondom, hogy csakis győzhetek, de látod, te se szaladtál el előlem. Ez már félig sikernek felel meg, nem? – Félmosollyal vonom meg a vállamat, nem fogok mentegetőzni. Végülis fiatalok vagyunk, teljesen természetes, hogy dúlnak a hormonok, és lássuk be, a többség nem fogadott szűzességet. A legtöbbeket ebben a korban már hajt a vágy, hogy felfedezze a másik nemet, még ha kis időre is. Hermionét viszont alig látom fiúkkal, a két barátját leszámítva, de úgy tudom, nem nagyon volt még senkije. Vagy csak alig. De különben is, kit érdekel a múlt? Nyilván valamennyi összehasonlítási alapja lehet, de mindenki más, felesleges mérlegre tenni az exeket. Elidőzik a pillantásom a lány barna szemein, egyáltalán nem zavar hogy barna, még ha átlagosnak is gondolná, szép mandulavágásúak, és azok a lélegzetellállító szemplők, azok a remegő ajkak.. Igenis egyedi lány, meg kell erősítenem magamat.
- Oké, akkor menjünk a klubhelységb, estére bemegyek a faluba, még át kéne öltöznöm. Ha még nincsenek ott, szívesen megvárom veled őket. Már ha nem zavarok. – Eszembe se jut, hogy a haverjai netán pikkelnének rám ezért, még talán Weasley igen, hiszen nála egyértelműbben gyorsabb őrző vagyok, igaz, ezt nem tudtam összehasonlíthatóan megmutatni az iskola előtt. Leérünk a Dámához, ahol előre engedem, hogy belépjünk a helységbe, de a többségnek még órája van, Potterék sincsen itt, lehet, hogy a folyosón kóvályognak. – Rögtön jövök, ne mozdulj. – Cinkos mosoly, aztán magára hagyom, de két perc múlva már jövök is, félmeztelenül, de már éppen húzom magamra a sötét pólót. Nem is tudom, a bőr látványa valahogy felvillanyozza a lányokat, még akkor is, ha ilyen kis okostojások, mint Hermione. Egy fél pillanatra láthatja a széles vállamat, a kidolgozott mellizmokat, na és persze a kockákat. Incselkedő képpel lépek közelebb, hogy a kanapé felé vonjam. – Szóval benne vagy. Ez afféle randiként is felfogható, vagy tényleg csak a tanulásról szól? Utóbbi esetben sem sértődnék meg. Na és persze kérdés, a mikor?

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
hold on to what you're feeling
that feeling is the best thing [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-15, 10:17





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Cormac & Hermione

- El tudom képzelni, mennyire más kategóriába eshetek – mormogom csak úgy magam elé, mintegy következtetésként a fiú válaszára. Megszoktam már, hogy én az eszemmel tűnök ki a tömegből, és nem a szépségemmel. Számos lány sminkelte magát, drága pénzt költött a ruháira, parfümjeire, hogy jól nézzen ki, és az összhatás is kellemes legyen, de engem nem kötöttek le ezek a dolgok. A könyvek nem szólják meg, ha kócosan pillantanak meg, és Harryék is mutattak némi megértést eme dolgok iránt. Különben sem voltam olyan lány, akit lázba hoznának a fiúk. Véleményem szerint, ha valaki megszeret, akkor az így szeressen meg, és ne a vakolat miatt. Azt elég hamar lemossa az ember.
- Az asztronómia óra vonzott be, nem te – legyintettem a fiú kijelentésére, miközben lefelé haladtunk a lépcsőn. - Álomcsapat? Már megbocsáss, de oda tényleg az kerül be, akinek tehetsége van... Az, hogy neked nem sikerült, csak egy szerencsétlen véletlen műve lehet. Biztos vagyok benne, hogy a legközelebbi válogatás alkalmával te is minden bizonnyal helyet kaptál volna ott.
A Mardekárral ellentétben ugyanis a Griffendél nem az alapján válogatta össze a csapatát, hogy ki mennyivel szállt be anyagilag, hanem tényleges tudás és tehetség révén. Persze, fontos, hogy a csapatnak megfelelő eszköze legyen a mérkőzésekre, de ennél sokkal többet jelent a pályán a lelkesedés, és a csapatmunka, ami a Mardekárnál sokszor hiánycikk volt. Nem egyszer voltam szemtanúja annak, hogy két játékos összeveszett a meccs alatt, amiért az egyik nem hagyta a másikat is érvényesülni. Olyankor a többiekkel nevetgélve figyeltük a jelenetet a lelátón. Vicces volt azt nézni, miként akarják lerántani egymást a seprűről.
- Akkor igazán nem panaszkodhatsz – mosolygok a fiúra, habár gyorsan elkapom róla a tekintetem, mert a kelleténél jobban zavarba hoz az a kék szempár, ami visszanéz rám. Életemben nem láttam még ilyen világoskék szemeket, de kifejezetten tetszett. Elsőre kissé fura, hiszen elég szokatlan, főleg amiért egy fiú birtokában voltak, de szépek. Világéletemben tetszett a kék szemszín, nekem viszont csak a barna jutott. Sajnos. - Valószínűleg van érzéked a dolgokhoz, és jókor vagy jó helyen. Esetleg tehetséged... Mindenesetre, nem sok ember mondhatja el magáról, hogy mindig megkapja azt, amit akar.
Kviddicsezni tud a fiú, ez az egy biztos. Habár, a csapatunkban nem játszott, de az iskolában terjengett némi pletyka a tehetségéről egy londoni csapatban. Márpedig, ha az ember a fővárosban szeretne boldogulni, akkor valamit fel kell mutatni. Úgy tűnik, ez Cormacnek nagyon is ment.
- Hallani dolgokat a Roxfortban – felelem, amikor a fiú közli velem azt, hogy nem fog nyomulni rám. Helyes, nem is várom el tőle. Különben is, ha megtenné, nyilván hamar egy csukott ajtóval találná szembe magát, amit nagy eséllyel még nem volt alkalma megszokni. Nem igazán tudtam díjazni azt, amikor valaki nem vette elég komolyan a tanulást, és helyette máson járt az esze. Pont emiatt nem szoktam olyan emberkéket korrepetálni, akikről ilyesmiket hallottam vissza. Ha próbálkozni akarnak, akkor más módon kell megtenniük. Elvégre, a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, csak a helyes módon kell élni vele.
Amikor Cormac közelebb lép hozzám, némileg ismét zavarba jövök. Már ismerősként köszöntöm a parfümjének illatát, melyhez most is van szerencsém. Kellemes, bár sétálhatná tőlem egy lépéssel távolabb is. Ezt azonban nem jelzem felé, hiszen azzal csak elismerném, hogy zavar a közelsége, ez pedig nem állt szándékomban. Nyíltan bevallanám számára, hogy kissé tetszik nekem. Kár lenne tagadnom, noha a személyisége, ahogy magáról beszél, és a viselkedése hagy némi kívánnivalót maga után. Számomra legalábbis. Persze, korántsem vagyok biztos abban, hogy szándékában áll rám hajtani, tekintettel eddigi áldozatait. Egyszerűen csak igyekszem rögtön a legrosszabbat feltételezni róla. Hízelgő lenne, ha pont egy ilyen fiúnak tetszenék, sokat dobna az amúgy elég ingatag önbizalmamon, de nem álltatom magam ilyesmivel.
- Ron azt mondta, lyukasórájuk lesz – csóválom meg a fejem, miközben megjelenik előttem a Weasley-fiú arca, amint ezt közli velem. Harry és ő gyanúsan vigyorogtak, szóval nagy eséllyel lenne órájuk, csak hát ők nem jelennek meg rajta. Amint lesz időm, utánanézek a dolgoknak, és ha a sejtésem beigazolódik, szép kis fejmosást kapnak majd tőlem. Rendben, év vége, de akkor sem kellene ennyire elhanyagolniuk a dolgaikat. - Igen, azt hiszem, ott lesznek. Bár, ha neked dolgod van, menj csak nyugodtan, visszatalálok magamtól is.
Örömmel vettem tudomásul, hogy ez alkalommal sikerül távoságot tartania tőlem. Remek, jó időzítés. Kezdtem már magam kissé ügyetlennek érezni, amiért egy fiú ilyen szorosan sétált mellettem.
- Rendben, legyen – sóhajtok, habár cseppet sincs ellenemre egy újabb találkozó a fiúval. Valamiért tetszik nekem. A személyisége pedig talán nem is olyan borzalmas, mint eleinte hinné az ember. - Talán még te is tudsz újat mondani a tananyagról.
Harryék előtt titkolom majd a dolgot, hiszen Ron nagy eséllyel szinte azonnal bevágná a hisztit, amiért egy olyan fiúval találkozgatok, akinek pár éve még nem titkolt szándéka volt kitúrni őt az őrző szerepéből. Mondjuk, akkor ennyi erővel senkivel sem találkozhatnék, aki annak idején megjelent a válogatáson, úgyhogy tényleg nem értettem a fiú gondolkodásmódját. Harry már nem ilyen, de azért neki sem tetszene igazán a dolog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cormac McLaggen
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-14, 19:53




Hermione & Cormac

you and me makes the love complete

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem várom, hogy ismerjen, hiszen valóban nem az olyan lányok körül forgok mint ő, de ez nem feltétlenül jelent rosszat. Kétségkívül számos felületes kapcsolatom volt, és csak a távolról figyeltem őt, amolyan érdeklődő jelleggel, mert más, de valahogy az egy-egy megszólításon túl nem igazán beszéltünk, nem is nagyon erőltettem, megvoltam nélküle. Most viszont adja magát a helyzet, hogy ha már közösen késünk el az asztronómia óráról, hogy legalább bosszankodjunk rajta. Ám úgy tűnik, annyira azért mégis ismer, hogy következtetéseket vonjon le a viselkedésemből, vagy éppen a múltamból. Akkor persze nem voltak ilyen aggályai, amikor egymáshoz simultunk, vagy egymást sütötte a lehelletünk. Lefogadom, hogy mással nem szokott ilyen közel kerülni senkivel. Vagy ha mégis, csak nem néznek rá így. Na én sem vagyok olyan, mint a kobra, aki éppen most szorította sarokba a kisegeret, hiszen nem volt cél, hogy zavarba hozzam. Az inkább a fizikai simulás egyenes következménye volt.
- Szerintem sem, ezt nem is állítottam. Te teljesen másik kategóriát képviselsz kislány. – Fájdalmasan szépen metszett ajkaim finoman megrándulnak, mintha alig titkolt mosoly bujkálna a tövükben. Sötétszőke tincseimhez elképzelhetetlenül hosszú szempillák párosulnak, na és persze a szikrázó kék szempár, amivel most méregetem. Na igen, nem vagyok egy átlagos brit, a felmenőim között inkább skótok vannak. Ellenben a lányon még mindig ugyanazt a visszafogott zavart látom, amitől édes gondolatok szálnak meg, határozottan érdekes, hogy ennyire hatással vagyok rá. Ezért hát némi udvariasságot felhúzva belépek elé, és én adom vissza a jegyzeteit, ha már nekem köszönhetően szóródtak szét. Ahogyan visszarántja a kezét, bársonyos hangon felnevetek, és feltartom a levegőbe a sajátjaimat, hogy nem, nem harapok. Legalábbis nem így.
- Valóban? Pedig nagyon úgy tűnt, hogy bevonzottalak. Igen, én voltam, de nem tudtam bekerülni a túlzottan összeszokott álomcsapatba. Sebaj tündérem, bőven vannak még lehetőségeim, és mindig elérem, amit akarok. – Akkor tényleg nem értettem, hogy miért nem sikerült az az egy védés, voltak haverjaim, akik arra gyanakodtak, hogy valami machináció történt. Engem nem izgat, ha így kellett lennie... Ellenben most itt van ez a kicsike, aki kivételesen nem hű követőivel egy gyűrűben található, hanem csakis vele tudok beszélgetni.
- Nem számít, hogy egyel feljebb vagyok, nekem egyetemi tárgy, és neked is az lesz. Különben meg miket feltételezel rólam? Nem foglak letámadni, bármennyire is nagyokat pislogsz rám, hogy még a szád is beleremeg. Csak nyugalom. Nem használok ki semmilyen helyzetet. – Kissé közelebb lépek, mintha csak meg akarnám cáfolni magamat. Fölé magasodok, de csak hogy érezze, bármit megtehetnék, mégsem teszem. Nem vágyom rá, hogy valami sablonmacsót lásson bennem, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy máris hátrányból indulok nála. Mintha eldöntötte volna, hogy én csakazért is akarok valamit. Hm.. pedig nagyon dögös lány, de azért ennyire mégsem csak az vezet, hogy mi lenne ha... Mellé sorolva rójuk a lépcsőket, már én sem térek vissza a toronyszobához.
- Ez nem hangzik rosszul, visszakísérlek a barátaidhoz, bár nekik is órájuk lehet most. Engem? Csakis haverok. Barátnő az nincsen. Szóval marad akkor a klubhelység? Nekem ez lett volna az utolsó, és most valami bulira hangolunk, a szükség szobájában lesz egy kis banzáj. Az ilyeneket látványosan hanyagolni szoktad, ugye? – Lépdelek mellett, és most direkt nem olyan közel, hogy egymáshoz érjünk, azért mégsem kell állandóan játszani a nyomulóst, főleg, hogy eldönthetetlen, hogy tetszik-e neki, vagy sem. Azért a szabad választás joga adott. – Visszatérve a kérdésedre, akkor találkozunk valamikor, és átnézzük a jegyzeteidet?


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
hold on to what you're feeling
that feeling is the best thing [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-12, 18:47





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Cormac & Hermione

A fiú lehet, hogy ismer engem, én azonban már korántsem vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy emlékezzek a nevére. Márpedig, ha ismerném, akkor emlékeznék rá, ebben teljes mértékig biztos voltam. Eddig soha, senki nevét sem felejtettem el, bárkiről is legyen szó. Én voltam az egyetlen, aki kívülről fújta az új prefektusok nevét már az első bemutatkozásuk után. Őt azonban nem ismertem. Nem volt jelvénye sem, szóval nem prefektus, és nem is iskolaelső. Ismerős ugyan az arca, de eddig nagy eséllyel csak futólag láthattam őt a folyosókon. Nyilván nem sok mindent hagytam ki eddigi életemből, a viselkedéséből és a beszédmódjából legalábbis ezt szűrtem le. Nagy nőcsábász lehet, csak hát pech, mert engem a hozzá hasonlók hidegen hagynak.
- Hát ennek igazán örülök – jegyzem meg egy bosszankodó félmosoly kíséretében, miközben azért vetek még egy futó pillantást az asztronómia-terem irányába. Talán mégis meg kellene próbálnom? Aligha. Vonzott ugyan a dolog, hogy benyissak, hiszen alig késtem pár percnél többet, de mégiscsak késtem. Ez a szó pedig elvileg nem szerepelt a szótáramban. Csak magam járatom le, ha késve nyitok be. Tisztában voltam a gúnyos, és csípős megjegyzésekkel, melyeket másoktól kaptam a hátam mögött, és egyáltalán nem állt szándékomban pont nekem életben tartani a tüzet. Majd kitalálok valamit... Nem volt ugyan szokásom hazudni a tanároknak, nem is voltam jó benne, de valahol el kell kezdenem, nem igaz? Elvégre, Harryéknek is olyan jól megy. Csak nem lehet olyan bonyolult. - Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy abba a kategóriába tartoznék, amire gondolsz...
Némileg felháborodott pillantást vetettem a fiú felé. Egyáltalán nem tetszett az utolsó mondata. Látom ugyan rajta, hogy nem rossz szándékkal mondta, és nem is célozgatni szeretett volna, de akkor is rosszul esik. A Vitrol-cikkek óta kissé érzékenyebb voltam a hasonló témákat illetően, na, nem mintha előtte lett volna szerencsém ilyesmihez. A Viktor-ügy pedig különösen felkavarta az érzelmi világomat. Az, hogy így elfelejtett, amióta visszament Bulgáriába kissé kínos helyzetbe hozott engem, és sok mardekáros ezzel piszkált, ha éppen unatkozott. Nem mintha én annyira törtem volna magam, hogy írjon, de akkor is... Milyen már az, amikor egy lánynak kell nógatnia egy fiút, hogy udvaroljon neki? Köszönöm, de akkor inkább nem kérek a romantikából.
- Óh, köszönöm – pislogok kissé meglepetten, amikor a fiú megelőz a lépcsőn, elkapja a felém reppenő jegyzeteket, majd megfordul, és felém nyújtja azokat. Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor megérzem a parfümje illatát. Egészen kellemes... Pont olyan, amilyet szeretek. Lágyan citromos. Úgy hallottam, van egy új illat, amit mostanában dobtak piacra a férfiaknak, és mindig olyan illatkombinációt vesz fel, amilyet az adott személy társaságában lévő ember kedvel. Érdekes lehet, noha roppant drága. Mindenesetre, ha az a bájital az alapja, amelyre gondolok, akkor talán még én is elkészíthetném magamnak házilag. Csak hát tudjuk, mi a gond ezekkel... Sosem olyan egyszerű, mint elsőnek gondolná az ember.
- Nem ugrottam rád – sóhajtok fejcsóválva, majd felteszem a kérdést azt illetően, hogy igényt tartana-e a jegyzeteimre. Fejével nemet int a kérdésemre, én pedig leeresztem a lapokat. Ha nem, hát nem. Egyébként sem árt, ha az ember a saját erejéből ér el dolgokat, és útközben nem használ másokat kapaszkodónak. Én legalábbis ezt az elvet vallottam. - Nem mondom, hogy meglepődöm, amiért tudod a nevem....
Már annyira megszokott. Eleinte zavarba hozott, amikor valaki már a keresztnevemet mondta, még jóval azelőtt, hogy bemutatkozhattam volna, de a híres Harry Potter mellett az ember megtanulja kezeni az ilyen, és ehhez hasonló helyzeteket. Habár, Ronnak még nem igazán sikerült a dolog. Rendszerint nekem kellett leállítanom, amikor ő már autogrammot akart volna osztani a gólyáknak. Mintha valami ünnepelt hősök lennénk... Ha nem lennék a nyakán folyamatosan, akkor mára már külön szolgálóserege lenne az elsősökből, akik mindig lesnék, éppen mit kíván.
- Cormac? - rágom meg a fiú nevét, majd magamban alaposan lenyúlok elmém legmélyére, hogy valami használható információt húzhassak elő onnan vele kapcsolatban. Végül aztán rájövök, miért is olyan ismerős a fiú neve. - Cormac McLaggen? Nem te jelentkeztél annak idején a Griffendél csapatába? Mintha láttalak volna a válogatáson...
És mintha konfúziós bűbájt szórtam volna rá annak érdekében, hogy Ront válasszák. Természetesen, volt valamennyi lelkiismeretfurdalásom a történtek után, de egy-két nap múltán ezen is túltettem magam, mint oly sok mindenen már életem folyamán. A fiút pedig szépen lassan elfelejtettem, hiszen történt azóta már pár dolog, ami jobban lekötötte a figyelmem.
- Sajnálom, hogy nem vettek be a csapatba, jól játszottál... - Amennyit legalábbis én láttam belőle az előtte való pár percben. A fiú ajánlatára csak megcsóválom a fejem: - Igaz ugyan, hogy adok külön órákat, de te egy évvel felettem jársz. Aligha tudnék neked bármiben is segíteni. És van egy olyan gyanúm is, hogy ha rajtad múlna, akkor ott nem sok magolás lenne...
Örömmel veszem tudomásul, hogy Cormac végül mégiscsak amellett dönt, hogy elfogadja a jegyzeteimet. Átnyújtom hát őket neki, amikor azonban összeérnek az ujjaink, úgy rántom el a kezemet, mintha villámcsapás ért volna. Valamiért zavarba hoz, amikor hozzám ér, és zavar, hogy fogalmam sincs az okát illetően. Jóképű, az igaz, de általában nem szokott érdekelni az ilyesmi. Talán túl sok időt töltök Harryvel és Ronnal? Igen, valószínűleg ez lehet a dolgok oka. Míg mindenki más ilyen korban már randizott, meg flörtölt, én addig a két legjobb barátommal tanultam, vagy próbáltam őket rávenni a tanulásra. Fura hát számomra, hogy egy másik fiú társaságában vagyok. Kettesben. Nem mintha ez jelentene bármit is, egyszerűen csak meg kell tanulnom kezelnem a helyzetet. Elvégre, nem jöhetek zavarba minden fiú láttán, aki kicsit is tetszik nekem.
- Nem is tudom – haraptam az ajkaimba, miközben elindulok lefelé a lépcsőn. Némileg hevesen dobogó szívvel veszem tudomásul, hogy Cormac is a nyomomba szegődik. Mondjuk, nem csoda, nincs más lépcső, ami levezetne innen. Ettől még korántsem biztos, hogy tetszem neki, és azért követ. Nem kellene mindent udvarlásnak vennem. Nagy eséllyel minden lánnyal így viselkedem. - Talán meg kellene keresnem a többieket... Igen, nyilván azt kellene tennem.
Hogy utána mi lesz, arról fogalmam sem volt.
- Na, és te? - vetettem egy pillantást a fiúra. - Lesz még órád, vagy mára vége? Esetleg vár lenn valaki? Barátok? Barátnő?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cormac McLaggen
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-12, 14:52




Hermione & Cormac

you and me makes the love complete

[You must be registered and logged in to see this image.]
Erős kézzel fogok rá a derekára, hogy vissza ne zuhanjon a lépcsőkön. Annyira azért mégsem, hogy kicsit is fájdalmat okozzak, ám látom, hogy teljesen kibillent az egyensúlyából. Alig tart pár pillanatig, amíg rájövök, hogy Granger az, akivel ugyan nem vagyok különösebben beszélőviszonyban, viszont tudom, hogy ki ő, nagyon is tudom. Magától értetődő, hogy elkapom, nem pedig eltaszítom magamtól, azért minden lány megérdemli az elemi udvariasságot, és annak ellenére, hogy a combjaink s a felsőtestünk összesimult, igyekszem kevésbé intim helyen megfogni, hiszen már a pillantásából is érződik, hogy teljesen zavarba jött. Na igen, szikrázó kék pillantásommal illetem a csokibarna szempárt, amíg ő levegő után kapkodva rendezi a vonásait. Remélem, hogy nem hullottak szét a cuccai, ha mégis, hát áldott jó lélekkekként segítenék összeszedni. Most azonban mosolygok, valahogy ezt hozza ki belőlem az ütközést, és az sem mindegy, hogy egyben van-e. Adok azért annyi teret hátralépve, hogy ne kezdjen el  még ennél is jobban pironkodni. Picit az álla alá nyúlok, hogy ne érezze, szükséges mindez, aztán ismét elengedem. Kellemes illat tolul az orromba, de nem eldönthető, hogy a bőrét érzem ilyen selymesnek, vagy valami szolíd parfümöt visel. Rólam egyértelműen eldöntheti, hogy férfiasan sportos, lágy felhő kísér, de cseppet sem tolakodó.
- Na igen, és is asztronómiára mentem volna. Ha nem állok az utadba, látod még bejutottál volna késve, de most már hagyd csak. És egyébként is megszoktam, hogy a lányok nem tudnak távolabb maradni tőlem. – Apró gödröcske jelenik meg az arcom oldalán, amolyan cseppet provokatív, de egyáltalán nem szarkasztikus, vagy egoista felhanggal. Csak úgy jön, hogy oldjam a feszültséget. Arébb lépek, hogy továbbinduljon, de gyorsan kiderül, hogy hallgat rám, mert sarkonfordulva indul lefelé, ám hiába hívja magához a jegyzeteit, finoman a vállához érve beelőzöm, és így az én kezemben landolnak a papírok, amit megfordulva nyomok a kezébe. – Nekem kellett volna segítenem, ha már útban voltam. Mondjuk egészen tetszett, hogy így rám ugrottál. – Egy pillantást vetek a papírokra, noha pontosan tudom, hogy ki ő. Mégis, nem akarom, hogy úgy érezze, csupán a híre miatt lehet érdekes. Most ő nyújtja felém a jegyzeteit. Alig ingatva a fejemet, nemet kell mondanom. – Ugyan kislány, miért te kérsz bocsánatot? Különben meg pontosan tudom, hogy ki vagy, Hermione Granger. Cormac vagyok, a barátaim különféle hülye neveken szólítanak, úgyhogy jó ha így hívsz. Mások jegyzeiből valahogy nem nagyon értek, úgy egyszerűbb lenne, ha ott is lennél, amikor értelmezem őket. – Mosolygok rá ismét, fogva tartva a tekintetét. Végül aztán mégiscsak átveszem, az ujjaink egy pillanatra ismét összeérnek. Lenézek a papírhalmazra, és egymás mögé rendezgetem őket. – Köszi. És mit csinálsz most, ha már lyukas órád adódott? – Döntöm oldalra a fejemet, és besorolva mellé én is megindulok lefelé a lépcsőkön. Magasabb vagyok legalább egy fejjel, amikor nekem jött, automatikusan megállapítottam magamban, hogy ha átölelném, a feje pont illene a mellkasomhoz úgy magasság tekintetében. Hm..



[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
hold on to what you're feeling
that feeling is the best thing [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac 2016-07-10, 10:40





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Cormac & Hermione

Sietve kapom össze a könyvem és a jegyzeteim, miközben magamban dohogva szidom Harryéket, noha ők aztán tényleg nem tehetnek semmiről sem. Egyedül az én ostobaságom vezetett oda, hogy lemaradtam a nyolcadikos asztronómia-óra elejéről. Egyszerűen kiment a fejemből, pedig az ilyen dolgokat nem szoktam elfelejteni. Pár nappal ezelőtt még abba a harsogó határidő naplóba is belevéstem, amiért már évek óta oda vagyok. Hasztalan. Harsoghat a lányok hálókörleteiben, amikor szinte mindenki a szabadban tölti az idejét. Elvégre, hamarosan nyári szünet, most már tényleg felesleges lenne tanulni. Én azonban Hermione Granger vagyok, akit a háta mögött szinte mindenki Okoskának hívott, és aki még hű is maradt a hírnevéhez. Kiharcoltam ugyanis magamnak, hogy bepillantást nyerhessek egy nyolcadikos tananyagba. Élőben. Szerettem mindent a saját bőrömön megtapasztalni, ez pedig különösen igaz volt a tanórákra. Elvégre, fontos évek előtt állunk, kellően körültekintőnek kell lennem, hiszen a jövőm a tét. A tanulmányi átlagomnak hála, meg is tehetem a dolgot. Tehetném, ha nem lennék ennyire elkésve. Már öt perce ott kellene lennem!
Kettesével szeltem lefelé a lépcsőket, és ez igaz volt a felfelé vezető úton is. Nem volt szokásom a késés, nem emlékszem egyetlen olyan alkalomra sem, amikor elkéstem volna bárhonnan is. Ez inkább Harry és Ron specialitása, nem az enyém... Most is ők tehetnek mindenről... Annyira lekötötték a figyelmem, hogy teljesen kiment a fejemből az ígéretem, miszerint időben ott leszek. Az az átkozott kviddics! Miért nem tudnak néha olyasmiről is beszélgetni, aminek több értelme van? Teszem azt,  a Roxfort története pont megfelelő lenne eme célra. Idegesítő tudott lenni néha, amikor élő, két lábon járó enciklopédiának néztek, és folyamatosan engem zaklattak az ostoba kérdéseikkel. Ostobaság, hiszen ezekre egy gyerek is tudná a választ! Én pedig lassan már belefáradtam ezekbe.
Annyira lekötött a mérgelődés, hogy nem is figyeltem, hogy esetleg rajtam kívül más is jelen van-e a lépcsőfokok végén. Az illetővel való ütközés pedig annyira váratlanul ért, hogy szinte időm sem jutott felfogni a dolgot, máris egyensúlyozhattam annak érdekében, hogy ne zuhanjak hátra, egyenesen a csigalépcsőre. Alig egy pillanatig tartott ez az állapot, nem tovább. Nem sokkal később ugyanis két erős, és biztos kar kulcsolódott a derekam köré, én pedig pironkodva veszem tudomásul, hogy Ronon kívül más fiúval is intim közelségbe kerültem. Az egész nem tarthatott tovább egy szempillantásnyi időnél, hiszen amint a lábaim ismét biztos talajon álltak, a karok elengedték a derekam, tulajdonosuk pedig hátrébb lépett, amiért igazán hálás voltam neki.
- Öhm, köszi – szólalok meg némileg rekedt hangon, hiszen még mindig reszketek kissé az ijedtségtől, és uralma alatt tart az a zavar is, amit a fiú teste okozott bennem. Nem rossz, képzeletemben olyan kép jelenik meg, mint amilyenek azokban a mágusmagazinokban szerepelnek, amit néhanapján Mrs. Weasley kezében szoktam látni. Olyankor én, ő és Ginny együtt sóhajtozunk egy-egy jóképű mágus láttán, és próbáljuk eldönteni, hogy ki kihez illene. Persze, eme szórakozásomat sosem osztom meg a két fiúval, hiszen ők aligha értenék meg a dolgot, egyszerűen nem fognák fel, hogy a nők számára igenis kellenek ilyen alkalmak. - Igen, jól vagyok, köszi. Neked se esett bajod?
Némileg aggódva pillantok ismét a fiúra. Remélem, nem okoztam neki semmi gondot sem a hirtelen lendületemmel.
- Azt mondod? - Elszakítom pillantásom a szemeiről, majd némileg habozva meredek a faajtóra, mely az asztronómia órától választ el engem. Kár, pedig jó lett volna, de nem szerettem volna lejáratni magam azzal, hogy már eleve késve megyek be egy olyan órára, amit én harcoltam ki magamnak. - Hát, akkor.... Nos...
Nincs értelme itt maradnom, legalábbis nem túl sok. Amiért kellett, azért már elnézést kértem a fiútól, és ahogy elnéztem, ő is teljes mértékben rendben volt.
- Akkor én megyek is – fordulok sarkon, majd indulok el a lépcsők irányába, ahol még szanaszét hevernek a jegyzeteim. Előhúzom hát a pálcám, intek vele egyet, mire minden lap felemelkedik, és egyenesen a kinyújtott tenyerembe reppen. Hiába, nincs jobb érzés annál, amikor az ember nem szorul mások segítségére. - Szia!
Elindulok lefelé a lépcsőn, magamban azon tanakodva, nem kellett-e volna maradnom még egy keveset. Hiszen most én voltam a figyelmetlen, és valamivel illene őt kárpótolnom. Ismét megfordulok hát, majd némileg bizonytalanul pillantok a srácra.
- Nem kéred esetleg a jegyzeteimet? - nyújtom feléje az imént összegyűjtött pergameneket. - Amolyan bocsánatkérésként, amiért neked mentem. Tényleg sajnálom. Tudod, iskolaelső vagyok, ha ebből tanulsz, akkor biztos lehetsz a jó jegyben.
Na, igen, engem mindenképp az kárpótolna, ha valaki belém rohanna, ha nekem ajándékozna egy jó könyvet, vagy esetleg a világ legjobb jegyzeteit. Ezért voltam olyan biztos abban, hogy ennek a fiú is nagyon örülni fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cormac McLaggen
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Hermione&Cormac 2016-07-10, 09:19




Hermione & Cormac

you and me makes the love complete

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az asztronómia tanterem előtt ácsorgok, és azon morfondírozom, hogy be kéne-e még nyitni. Már nem látom sok értelmét. Az óra legalább tíz perce megy, sikerült róla elkésni. Úgy vélem, hogy nincsen jelentősége, ez volt az utolsó óra, amolyan összefoglaló, kár is lett volna törnöm magamat, mindjárt itt a nyári szünet, már csak a vizsga van hátra. Ráadásul ez volt az első egyetemi évem, az asztronómia csak kiegészítő tárgy, amelyre beülök az alsósokhoz. Auror leszek, mint Alchie bácsikám, aki a minisztériumban dolgozik, méghozzá a Rejtélyügyi Főosztályon. Meg hát aurornak lenni olyan menő dolog, sokan figyelnek az emberre, és mivel a kviddics miatt amúgy is vállas, sportos alkat vagyok, jól bírom az átkokat is. Mind a házkupáról, mind a kviddicskupáról lecsúsztunk, de közvetlenül engem egyik sem érdekel, általában a saját hasznomat szoktam nézni, úgyhogy amit akartam, azt elértem. Odatapasztom a fülemet kissé az ajtóhoz, már javában megy a diskurzus, úgyhogy vállat rántok, és megfordulok, akkor erről ennyit. És ekkor ütközünk. Legalábbis ő nekem. Granger! A kicsike alaposan lepattan rólam, még jobban elkésett mint én. A lendülettől biztos vagyok benne, hogy hátraesne, ám ösztönösen kapok a deraka után, hogy legalább tompítsam az ütközés, és egy pillanatra a combunk és a felsőtestünk is összesimul, de nem használom ki a helyzetet, finoman arébb lépek, és félmosollyal mérem végig.
- Hűha.. jól vagy kislány? Erről már lekéstünk, kár strapálnod magad. – Szikrázó kék pillantásom az ő barnáit fürkészi, egyel alattam jár, határozottan csinos lány, de sosem emeli ezt ki, valahogy nem szereti, hogy ha döglenek érte a pasik, én viszont már megnéztem magamnak párszor. Tudom, furcsa izlésem van. Az ütközésből érezhette, hogy kidolgozott felsőtestem van, ezért is kérdeztem rá, hogy minden rendben van-e, mert lehetett egy olyan érzése, mintha falnak ütközött volna. Nem jellemző rá, hogy késne, biztosan közbejött neki valami, vagy máshol jár az esze. Szerintem már neki sincsen értelme benyitnia, bőven elég, ha szerez valahonnan igazolást. A haverjait már kevésbé kedvelem, mert nem kaptam helyet a kviddicsválogatottban, úgyhogy Londonba járkálok egy csapatba, ott azért ki tudom magamat élni, és látványosan profibbak játszanak ott, mint Potterék. Nem mondom, hogy utálom őket, csak éppen nem értem, hogy mire fel olyan híresek, hiszen lényegében nem többek, mint bárki más. A lány azért nem ezen a szinten van, ő azért dögös, nagyon dögös, ráadásul még esze is van. Finom párosítás.

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
hold on to what you're feeling
that feeling is the best thing [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hermione&Cormac

Vissza az elejére Go down

Hermione&Cormac

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Csillagvizsgáló-torony-