Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 16:33
Calista Merrick

ϟ Üvegházak
  Yesterday at 16:25
Sasha McCaine

ϟ McKinney birtok
  Yesterday at 15:58
Jensen McKinney




ϟ Diákok a tilosban
  Yesterday at 09:22
Gina Accipiter


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Corvus Flint
 
Bexley Wildfield
 
Sasha McCaine
 
Calista Merrick
 
Katherine Benedict
 
Rose-Neira Brooks
 
Benjamin Morgan
 
Statisztika

Összesen 627 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Dracklana

Jelenleg összesen 37031 hozzászólás olvasható. in 3367 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Julian & Aaron & Silent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-10-17, 05:58


Julian & Silent & Aaron


Amennyi baromságot hallottam az elmúlt az időben, nem gondoltam volna, hogy a lány képes az überelni. Mindenesetre, sikerült meglepnie. Unott fapofával pillantottam Silent önelégült képére. Büszke volt magára? Mégis mire fel? Sóhajtva intettem le Juliant, miszerint most én következtem a sorban, hogy helyre tegyem Silentet. Rideg tekintettel fordultam a lány irányába.
‒ Kicsi lány, mindig elfelejted, hogy ha arrogáns vagyok, akkor nyilván annak oka is van. Számtalanszor elpofáztam már neked, hogy olyanokkal szemben vagyok beképzelt, akinek az intelligenciaszintje nem éri el azt a szintet, amit én elvárok egy értelmes beszélgetőpartnertől. Önző lennék? Nos, meglehet, alkalmanként az vagyok, de ne felejtsd el, hogy hármunk közül az undorító, önző, álszent és hazudozó dög te vagy, ahogyan az ostoba is, csak éppenséggel nem vagy szórakoztató. Ha az lennél, keresnénk a társaságodat, hogy röhöghessünk rajtad, de sajnos, a szánalmasság azon szintjén állsz, ahol már az elviselhetetlen emberek találhatóak. Szóval, értékelném, ha befognád a szádat, és gondolkoznál, mielőtt másokat bírálsz, ám tény, azért vagyunk jóban Juliannel, mert hasonlóak a nézeteink ‒ tört elő belőlem egy kisebb monológ. Előfordulhat, hogy durván fogalmaztam ‒ bár közel sem olyan durván, mint ahogy szerettem volna ‒, azonban nem bántam meg. Én nem voltam a legjobb haverja, aki eltűrte a hülyeségeit, nem voltam senkije, sőt, bőven tanulhatott volna már egy kis tiszteletet. Nem ártott volna összeismertetni őt valakivel, aki engem is némi jó modorra tanított.
Ezután következett Silent kitárulkozása, amit mondanom se kell, mennyire fanyalogva hallgattam végig. Fél szemmel inkább azt figyeltem, hogy a barátnőim valami magazint lapozgatnak, és halkan, németül társalognak a lapokon lévő ruhákról. Pontosan ennyi érdekelt Silent nyomorult kis élete.
‒ Sajnálnom kellene téged? ‒ Nem hatott meg a nyomora. Attól, hogy a családja hülye volt, semmi nem indokolta azt, hogy engedetlen legyen, vagy diszkrimináljon bárkit is. Az állandó hazudozásairól meg ne is beszéljünk. Azonban arra kíváncsi lettem volna, hogy a legjobb barátja valóban nem értette-e angolul, mert, ha mégis, akkor a kislány hatalmas gondban lett volna. Számomra tele volt érthetetlen ellentétekkel, és volt egy olyan érzésem, hogy még mindig hazugságok övezték Silent életét. Képtelen voltam vele szemben az empátiára. Nem bíztam benne. Soha nem is fogok megbízni benne. Eljátszotta már nálam az esélyeit, kiharcolta magának, hogy az ellenségem legyen, így hát ne várjon tőlem semmi jót.
‒ Mégsem tudsz róla mindent, ha az imént is olyan dolgokat mondott, amelyről nem tudsz. Sőt, azt se tudod, kicsoda valójában ‒ fordultam Jean felé egy diadalmas mosollyal az arcomon. Hordhattak össze mindenféle hülyeséget, nem sikerült meggyőzniük.
‒ Pontosan, te cseszted el, hát ne rinyálj, hanem viseld a következményeit! ‒ vészjóslóan villoghatott a tekintetem, mert azt vettem észre, hogy Amelie figyelmeztetően a karomba mélyesztette a körmeit. A türelmem véges volt, sőt, már képtelen voltam visszafogni magam ennyi hülyeség hallatán. Leszartam, hogy kavartak-e, vagy sem. Egészségükre, ha egymásban ekkora támaszt leltek, hogy képesek voltak egy „magasabb” szintre emelni a hazugságokra alapuló kapcsolatukat. Felőlem akár boldogan, egymás karjaiba omolva meghallhattak volna.
A nyugalmamat visszanyerve inkább Julian szavait fordítottam, semmi kedvem nem volt egy kávézóban jelenetet rendezni, holott igencsak közel álltam hozzá, hogy alaposan megruházzam mindkettőt. Az sem érdekelt volna, hogy Silent lány. Egészen addig nem is osztottam meg velük a gondolataimat, amíg Silent újabb frappáns megszólalása kapcsán ördögi mosolyra nem húzódott a szám. ‒ Jaj, butus, nem tudtad, hogy ezzel csak magad alatt vágod a fát? ‒ kérdeztem vissza az ő stílusában. Már láttam is magam előtt, ahogy egyszer elkapom, amint egyedül lesz, és megfosztom őt a velem kapcsolatos emlékeitől. Én persze emlékezni fogok majd rá, ó, nagyon is emlékezni fogok a hülyeségeire, számára viszont ismeretlen leszek. Idióta, nem tudta mekkora fegyvert adott a kezembe ezzel a kósza megjegyzésével. Arról nem is beszélve, hogy voltam olyan gátlástalan, hogy meg is tegyem.
‒ Silent, ezt amúgy veheted fenyegetésnek. Fogsz te még az én utamba kerülni ‒ vigyorogtam önelégülten. Az új keletű ötletemet dédelgettem, és már előretudtam, élvezni fogom megfosztani őt az emlékeitől. A többit Julianre hagytam. Az ő gondolatai javarészt megegyeztek az enyémekkel, hát felesleges lett volna jártatni a számat. Azonban, a jófiús megjegyzése nevetésre késztetett. Teljesen igaza volt, mindketten tudtunk volna rendesek lenni, csak hát nem akartunk.
Felsegítettem a lányokra a kabátjukra, majd a franciák felé intézett intéssel részemről letudtam a könnyes búcsúvételt. Hogy hiányozni fognak-e? Kurvára nem.
‒ Jól látod, haver. Rohadt sokkal jössz nekem ezután a pokoli agymenés után… ‒ vetettem szemrehányó pillantást Julianre immár az utcán ácsorogva, majd kezet rázva elköszöntem tőle, és a barátaim társaságában belevetettem magam a londoni életbe, csak hogy elfeledhessem végre ezt a rémes párost. Az is biztos, hogy többet erre a környékre nem jövök, a végén még kellemetlen emlékeket ébresztene bennem.

//Köszi szépen a játékot és a türelmet! Smile //


[You must be registered and logged in to see this link.]  ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-08-17, 17:10

[You must be registered and logged in to see this image.]
Aaron,Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Csendben hallgattam Amelie-t. Minden egyes szava b*szott nagy igazság volt. Mondjuk, Aaron barátjától nem is lehetett mást várni. Nem fog olyanokkal összebarátkozni, akik hazudnak neki, vagy átverik a srácot. Kár, hogy vannak olyanok, akik számára ilyen alapvető emberi értékek nem léteznek. Igyekeztem eleget tenni Aaron kérésének, és lehiggadni, de az ilyen ostoba emberek társasága egyáltalán nem könnyítette meg a dolgomat. Felnevettem Aaron, Silenthez „intézett” költői kérdésén. Igazán találó volt, csak milyen kár hogy a kiscsajnak nem jött át a lényeg, ami, úgy hiszem mindenki másnak nyilvánvaló volt. Már csak azért is vagyok, hogy Silent nem fogta fel a szavak jelentését, mert akkor nem ejtett volna ki ekkora hülyeséget a száján. – Ebből a sok f*szságból csak annyi igaz, hogy azért lettünk jóban Aaronnal, mert hasonlítunk – reagáltam le a megjegyzését, magamhoz képest meglepően higgadtan. Legszívesebben pofon vágtam volna a csajt, de ezt két okból nem tettem. Egy, mert nőkre nem emelünk kezet, bármennyire is egy idegesítő kis ribanc. Kettő, nem szerzem meg neki azt az örömöt, hogy elhiggye magáról, hogy győzött. Olyan szavakkal dobálózik, amik jelentését tévesen ismeri, de nem leszek arrogáns, és nem hívom fel egy újabb hibájára a figyelmét.
Kíváncsian dőltem hátra. Nocsak, megéljük, hogy tizenhét év után végre valamiben nem fog hazudni? Nem voltak nagy elvárásaim, de adjunk neki egy utolsó esélyt, hátha… Mikor befejezte a gyötrelmes élete elbeszélését, igyekeztem nem felröhögni. Helyette inkább feltettem az engem érdeklő kérdést: – Már csak egy valamit árulj el. Az állítólagos legjobb barátodnak miért hazudsz? Ha tényleg olyan jóban vagytok, mint azt mindig is állítottad, akkor simán kibírná, ha kiderülne, hogy boszorkány vagy. – Egyetértően bólintok Aaron kérdésére, amit a francia sráchoz intézett. A válaszon meg gúnyosan felnevettem. – Biztos vagy benne? Én a helyedben nem lennék ennyire magabiztos… – jegyeztem meg szórakozott mosollyal az arcomon. Halkan nevetve ráztam meg a fejem, mikor előadta Silent nagy titkának cenzúrázott változatát. Ezzel is csak azt ismerte be, hogy valójában fogalma sincs, hogy ki az a lány, aki mellette ül. – Nocsak, végre az életben egyszer megerőltetted magad, és hallgattál rám? – érdeklődtem gúnyosan. Továbbra is fenntartom ezt a véleményemet. Minek sajnálkozzon, meg kérjen bocsánatot, ha nem gondolja komolyan? Azzal csak még jobban elásná magát előttünk, és azt ő sem akarhatja. Bár nála sose lehet tudni…
A kérdésemre, hogy összejöttek-e megint egy igen értelmes választ kaptam, de már nem is lepődtem meg. Az sokkal meglepőbb lett volna, ha normális választ adtak volna. – Magyarán, megb*sztad a csajt, rájöttetek, hogy hülyeség volt, és inkább maradjatok legjobb barátok? Igazad van, ez tényleg nem összejövés – csóváltam meg a fejem. A beszólás-kísérletét csak egy röhögéssel reagáltam le. Meg amúgy is, ez a próbálkozás volt a szánalmas, még arra se volt érdemes, hogy válaszoljak rá. Jól szórakozok Silent vergődésén. A francia fiú teljesen feleslegesen fogta vissza, előbb törném el a karját, mielőtt ő a közelembe érne. Jókedvem csak tovább fokozódik, amikor a kiscsaj csak akkor nyugszik le, amikor kimondják a teljes nevét. Lehet valami még ennél is szánalmasabb? Nem is kellett sokat várni, míg kiderült, hogy a válasz: igen.
Jean kérdésére felvontam a szemöldököm, de mielőtt válaszolhattam volna, Silent valamit mondott neki, amitől lenyugodott a srác. A lány következő megjegyzései után egy ideig várakoztam, hátha megmagyarázza, hogy még is mi volt ez már megint, de mivel erre nem került sor, annyiban hagytam, és az engem érintő részre reagáltam csak. – Újra be akarod bizonyítani, hogy hazug és szavahihetetlen vagy? – kérdeztem komolyan. – Tudod, ez lassan már több mint szomorú… – Mindegy az ő dolga, de ha újra rá fog szállni a házamra, azt nem fogom szó nélkül tűrni. – Kit neveztél te butusnak? – sziszegtem indulatosan felé a kérdést. Még egy ilyen kis megjegyzés, és nem állok jót magamért. Ha az a szent küldetése, hogy idiótának tűnjön fel előttünk, akkor hajrá, nagyon jól csinálja, de engem ne merjen sértegetni.
– Az előbb mondtad, hogy nem azért vagy itt, mert Silent rákényszerített, hanem mert te is itt akarsz lenni. Nem szereted Angliát, nem szereted az angol embereket, a nyelvet is rühelled - mellesleg ez az érzés kölcsönös -, szóval újra megkérdezem. Mi a f*szt keresel itt? Most mondod, hogy azért vagy itt, hogy a csaj boldog legyen. Magyarul, k*vára nem akarsz itt lenni, de eljöttél, hogy a kisasszonynak ne sírjon a szája. És jól mondta életed szerelme, kedves voltam vele. Egészen addig az voltam, amíg ő el nem b*szta azzal, hogy megmutatta, milyen egy hazug, kétszínű, és még folytathatnám csitri – mondtam Jeannak.
– Fogalmad sincs, hogy mennyire – nevettem fel, majd megittam a maradék kávémat. Az egész találkozás alatt most lelkesültem fel először, amikor Aaron felvetette, hogy mi lenne, ha lelépnék a kávézóból. Lelkességem csak tovább fokozódott, amikor Silent is hasonló felvetést tett. – Azt hiszem, nem fogjátok rossz néven venni, ha erre az ajánlatra nemet mondunk – válaszoltam Silentnek, majd a fiúja felé fordultam. – Örültem, hogy megismertelek, a körülményeknek annyira nem, de minden nem jöhet össze – nyújtottam felé a kezem búcsúzás képp. – Ami meg téged illet, Silent – fordultam vissza a lányhoz. – Mielőtt még kezdenéd a hisztit a bunkó, szarházi viselkedésem miatt, közölném veled, hogy azt mondtam, tudok jó fiú lenni, ha akarok. Hát nem akartam – mosolyodtam el ártatlanul, vállat vonva.
Ígéretemhez híven kifizettem Aaron és a lányok számláját is, majd egy, a franciák felé intézett kurta biccentés után, a lányokat meg a haveromat előre engedve ott hagytam a poklot, ahova a lány és fiúja miatt kerültünk. Egy darabig még együtt mentünk, de a park szélénél, úgy döntöttem nem erőltetem rájuk tovább a társaságom. – Kösz, haver, tényleg – fordultam Aaronhoz. – Rohadt sokkal jövök neked. Meg a lányoknak is. – Csicska nem leszek, de ezen kívül tényleg bármiben, bármikor számíthat rám. Elbúcsúztam tőlük, majd egy arra alkalmas helyen elhoppanáltam egyik barátomért, aki sose utasít vissza egy kis ivást. Mert ez kellett most nekem. Kiengedni a feszültséget, és jól berúgni, abban a reményben, hogy el tudom felejteni ezt a napot.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] köszi a játékot nagyszemu
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silent Zodiac
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-25, 17:55



to Julian & Aaron



[You must be registered and logged in to see this image.]


Én hátradőlve hallgattam az eseményeket, néha elmosolyodtam, ha olyan dologról volt szó, amin legszívesebben a képükbe röhögtem volna. Ki is kérdezget folyamatosan az életemről? Csak nem ők? De bizony, igen. És az, hogy nem mondom el nekik megint más. Erről inkább nem beszélek, az pedig hogy néha viccelődök vagy szimplán mást találok ki, mint az igazság az csak azért van, mert vagy nem akarom elmondani nekik az igazságot, de valamit csak kell, mert válasz nélkül nem engednek el. Azon, hogy Julian sose hazudik viszont már nem bírtam ki és kuncogni kezdtem. A másik lány véleményébe voltak olyan dolgok, amikkel egyet tudtam érteni, azonban ellenvetéseim is voltak. De persze inkább nem mondtam ki őket, csak magamban tisztáztam, hogy úgyse értenék meg.
- Ti azért lettetek jóba, mert mindketten pontosan ugyanolyan arrogáns, önző dögök vagytok. Illetve, csak az egyikőtök önző, a másik csak szórakoztatóan ostoba.  – jegyzem meg mosolyogva, majd kitör belőlem a kacagás. Ilyen általában ritkán szokott lenni, nem szokásom másokat így szidni, de ha most ők is ilyenek, akkor én miért legyek kedves? Közben Jeanra pillantok, aki csak a fejét csóválja. Hát igen, ő valószínűleg tudja, hogy most éppen dilis pillanatom van. Egy-két barátja mellett már megtapasztalhatta, hogy tudok én rendkívül bunkó is lenni, csak éppen nem szokásom. De most úgy voltam vele, hogy ám legyen, nem fogok néma csöndben ülni és várni arra, hogy egyszer majd befejezik.
Aaron következő szavaira összeszűkült szemekkel néztem rá. -  Az igazságot akarod? Ám legyen. Apám mugliknak adja ki magát, holott varázsló azért, mert eddig az összes mágiával rendelkezőt a családunkban meggyilkolták és az a fixa ideálja, hogyha eljátssza, hogy ő egy közönséges ember, akkor nem ölik meg, mert szerinte „átok” ül a családunkon, ami baromság részemről és a sírba tud ezzel vinni. Anyám varázstalan és emiatt abszolút nem szól bele apám nevelési módszereibe, aki teljesen begolyózott attól, hogy a lánya boszorkány és nem akarja lerakni a pálcáját, ezért minden nyáron elveszi és megtiltja, hogy varázslók közelébe menjen. Az egyetlen hely, ahol azt csinálok, amit akarok, itt van Londonban a nagynénimmel és ezért nem megyek haza soha, csak e miatt a srác miatt. Szólj, ha kihagytam valamit, örömmel tisztázom.  – mondom angolul, hogy Jean biztosan ne értse és remélem lesz annyi esze a háztársamnak, hogy ne fordítsa le. Tessék, immár mindketten tudják csodás életem történetét, amit reménykedtem benne, hogy sose kell senkivel sem megosztanom. Teljesen őszinte voltam miközben ezt mondtam, akár hiszi, akár nem. Ez után tényleg csak az van hátra, hogy azt is bevallom, hogy miért gyűlölöm a zöldeket, de ezután már úgysem számít, akár azt is elmondom hogyan haltak meg a varázsló rokonaim. Sőt ha nagyon akarják, akkor igazság szérumot is itathatnak velem, akkor is pontosan ezt mondanám, meg apámat is kikérdezhetik, és ha bevallja, akkor ő is alá fogja támasztani az igazamat. De már elegem volt, hogy állandóan azzal jönnek, hogy hazudozok. Nem hiszem, hogy meghatja őket, nem is nagyon érdekel, azt csinálnak ezekkel az infókkal, amit akarnak, most már legalább tudják, és nem fogok hazudni nekik többet. Legalábbis az életemmel kapcsolatba nem.
- Onnan, hogy mindent tudok róla. Nem tudom, hogy szabad-e elmondanom, hogy esetleg vele mi történt. – néz rám kérdőn a francia. Kicsit még mindig ideges voltam a Hollóhátas miatt, de végül bólintottam. -  Petit nagyapját megölték, mikor öt éves volt. Senkinek sem mondta el, mindenki úgy tudja baleset volt. Egészen addig, amíg el nem kezdte a második évét az iskolátokban ő is ebben a hitben élt. Ha jól emlékszem, akkor a nagyapja egyik barátja avatta be őt ebbe, mert a szülei nem akarták. Ő pedig az óta sem mondta el senkinek kivéve engem és Ebonyt.
- És Juliant. – tettem még hozzá, mikor befejezte a barátom. A kezemet az asztal alá tettem, majd kinyitottam az öklömet és láttam, hogy remegnek az ujjaim. Nem azért volt ez, mert elmondta Jean, hogy pontosan mi volt, nem. Ez a nagyapám miatt volt. Nem tudok róla beszélni sem rágondolni, mert azonnal elfog a sírás, most viszont könnyek helyett remegni kezdtem, ami egy részről jó volt, másikról viszont nagyon idegesített, mert ilyen még nem volt és nem tudtam mire vélni. Végül ismét összeszorítottam őket és úgy támaszkodtam a székem hátuljára. -  Valóban én szúrtam el, de mit tehetnék ez ellen? Kérjek bocsánatot? Az nem igazán használ, plusz, ha úgy mondom, hogy nem gondolom komolyan, akkor inkább nem teszem. – pillantok rá a Mardekárosra, de azonnal el is kapom a tekintetemet. Emlékszem, ő mondta ezt annak idején, mikor találkoztunk. Lehet, hogy sose voltunk jóba, de figyeltem rá mindig is. A kérdésre felkapjuk mindketten a fejünket, majd összenézünk. Ezt hívják úgy, hogy szívás. -  Én nem nevezném annak.
- Hát, ha az ő szemszögükből nézzük, akkor de. De igazad van, a mi szemszögünkből nem. – Az arcomat a kezembe temettem a megszólalására. Minek kellett ezt mondania? Most nyilvánvaló lett, hogy jártunk. Pedig még megúszhattuk volna azzal, ha azt mondjuk, hogy csak majdnem, de végül nem. Mert a mi szemszögünkből tényleg nem volt szó olyan nagyon járásról, mármint persze igen, de mégsem. Ezt nem lehet olyan jól elmagyarázni. Mindegy a lényeg, hogy ismét rájöttek, hogy kamuztam. Fantasztikus.
- Te meg szánalmas vagy Julian. – mondom, miközben előrébb akarok hajolni, de Jean túl erősen tart, így nem sikerül.
- Ne csináld Silent. – Próbál visszább fogni, de kedvem lett volna betörni az orrát, különösen a következő mondata után. De alig mozdítottam meg a vállamat a haverom még jobban hátrébb húzott. - Silent Lucynda Zodiac, ne kelljen emlékeztetnem mi volt utoljára ebből! – a teljes nevem hallatán inkább ismét kihúzva foglaltam helyet a széken és kissé bűnbánó arccal néztem magam elé. Csak akkor szólít így, ha haragszik rá, vagy rosszat csináltam. Most szerintem az előbbi volt, mert látta rajtam, hogy nem éppen kedvesen akartam elmagyarázni a dolgokat. Hiába, jól tudta milyen vagyok, amikor dühös pillanatom van. Legutóbb konkrétan megütöttem egy srácot az iskolájából, mert azon viccelődöt, hogy milyen alacsony vagyok. Tudom, hogy nem vagyok egy, hű de magas lány, de egy két métereshez képest tényleg törpe vagyok, márpedig ő volt vagy százkilencven. Némán pislogok rá, tudom, hogy nem haragszik rám sokáig, de nem lett volna jó most összeveszni. -  Rosszabb vagy, mint tavaly. Mit csináltatok vele?  – fordul a másik két fiúhoz. Nem tudtam, hogy komolyan gondolja-e a kérdést, így inkább elmagyaráztam neki gyorsan, hogy nem ők tehetnek róla. Persze valahol ők is hibásak, mert ha nem idegesítenének, akkor ez nem történik meg, de nem akartam, hogy ezért is haragudjanak rám, ezért jobbnak láttam tisztázni helyzetet.
- Megbocsátok. De csak most az egyszer. – mondom felsőbbrendűen, mint valami kis hercegnő. Persze nem bírom sokáig, szinte rögtön nevetni kezdek. -  Bla, bla, blaa… Miért vagytok ilyen kukacosak? Tán nincs kit csesztetni? Ez olyan szomorú! Én is megtapasztaltam már milyen, de jövőre ez meg fog változni. – Ezzel is utalok arra, hogyha Julian nem hagyja abba a bunkózást, az egyességnek vége és én folytatni fogom csodás szokásom, miszerint szívatom a házát. Már csak a gondolat is felvillanyoz, hogy ismét láthatom a szenvedő arcokat. Meglátja majd, hogy tudok én igazán nagy káoszt is okozni nekik, csak igazán akarnom kell és mi lehetne jobb indok, minthogy pont miatta volt az ígéret, de sajnos elszúrta és ezért nem szabadult meg tőlem a háza örökre.
-  Jaj butus, létezik memória törlő varázsige tudod? Vagy tán ezzel újat mondtam neked?  – kérdezem tetetett megdöbbenéssel. Biztos vagyok benne, hogy tud róla, nem vagyok hülye, szimplán szórakozok vele. Ne csak nekik jusson ki ebből, nekem is kell valamin nevetnem.
Azt hiszem sem én, sem Jean nem kívántunk tovább feszegetni azt, hogy miért lett adrenalin függő mellettem. Én mindig kerestem a bajt, meg az izgalmas dolgokat. A suliban is voltak ilyenek, csak ők erről nem tudnak, hiszen nem mesélem el nekik, meg nem verem nagydobra. Inkább megtartom magamnak ezeket, hiszen nem azért teszem, mert annyira szeretnék menő lenni, hanem mert kell, mert unalmas az életem sokszor.
- Nem értem, hogy bajod van Párizzsal, szerintem nagyon szép hely. Nekem viszont a legkevésbé sem hiányzott London, meg úgy egész Anglia. Sem a nyelvet, sem az embereket nem szeretem. Vannak kivételek, de csak kevés. Azért jöttem mégis ide, hogy Petit boldog legyen, meg mert elvileg te voltál az, aki vele annyira kedves volt, amit nem igazán hiszek el most már. – Nem volt semmi szemrehányó abban amit mondott, nem annak szánta, szimplán közölte e tényeket Jean, bár szerintem kissé eltúlozta a dolgot. Én sem bírom annyira az angolokat, illetve a beképzelteket nem, de örültem volna, ha erről nem fejti ki részletesebben a véleményét.
Örülök, hogy Aaron felvetette az ötletet, mert így legalább témát váltottunk. Gyorsan megkérdeztem a haveromat, hogy ő mit akar, majd megszólaltam. -  Hát ha szeretnétek továbbra is velünk lenni, akkor részünkről mehetünk. – Ha pedig nem, akkor „sajnos” könnyes búcsút kell intenünk egymásnak. Én tényleg sírni fogok. Csak éppen a boldogságtól. Persze ha szeretnének még velünk időzni, akkor benne vagyok, bár én csak örülök, ha azt mondják, hogy elegük voltunk belőlünk, legalább vége lesz ennek a napnak is.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] ♥️  nyuszi ♥️  



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-25, 00:06


Julian & Silent & Aaron


Már most fárasztott a nyelvek közötti váltás, hát még az a sok hülyeség, ami elhangzott az asztalnál. A lányok szerencsések voltak, ha nem akartak, nem figyeltek oda a társalgásra, ellenben nekem minden egyes kicseszett mondatot fordítanom kellett. Kikértük Silent legjobb barátja véleményét, de most már amondó vagyok, bár ne tettük. Erre a süket dumára már Amelie is felfigyelt.
‒ Ne haragudj, de szerintem az, hogy a lány barátja nincs összefüggésben azzal, hogy okkal hazudhat. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy megfojthatok valakit, mert nem szimpatikus, csak azért, mert Aaron gyerekkori barátom. Kicsit nonszensz, nem? Továbbá, elismerem, hogy nincs olyan ember, aki ne hazudott volna valaha élete során, de egy-egy alkalom, és a folyamatosan hazudozás között is van különbség. Ha néha fordul elő, és kiderül, ám legyen, hajlandó vagyok megbocsájtani az illetőnek, de ha folyamatosan átver, akkor már nem tudok megbízni benne. Épp ezért gondolom azt, hogy bármennyire is lehet valakinek nehéz élete, vagy ne beszéljen a magánéletéről, vagy ne hazudozzon össze-vissza, mert azzal csak magának árt. De ez csak az én magánvéleményem. ‒ Amelie beszéd közben hol Silentre, hol Jeanra pillantott. Büszke voltam rá, mintha csak a saját véleményemet hallottam volna finomabb köntösbe csomagolva. Biztosra vettem, hogy Amelie velem együtt a hollóhátasok sorát gazdagította volna. Igyekeztem hát nem hányást imitálni Silent szavai hallatán, és inkább Julian felé fordultam.
‒ Higgadj már le ‒ szóltam rá komoran, amikor megláttam a dühtől remegő kezeit. Engem is bosszantott a dolog, de én egy hanyag vállrándítással elintézem a dolgot. ‒ Amúgy, nagy esély van rá, hogy a franciákra ez jellemző ‒ tettem hozzá halkan.
‒ Érdekes meglátás, Julian. Vajon mi is azért lettünk haverok, mert olyan jól tudunk hazudni egymásnak? ‒ töprengést színleltem, majd rideg pillantásokat vetettem Silentre. ‒ Nem, ellenben a kislány, akinek állítólag olyan nehéz élete van, hogy állandóan hazudozni kelljen semmit nem tett azért, hogy kedveljék, sőt, egyre inkább azon ügyködött, hogy ne szimpatizáljanak vele. Ha pedig annyira nyomorúságos lenne a sorsa, hát kérjen segítséget, vagy álljon talpra magától. És hazudtam már, jó okkal hazudtam, de sose tettem olyan állításokat, amiket később megcáfoltam. Meg nyilván nem annak a kevés embernek adtam be valami hazugságot, akikben megbízok. Kevés dologra vagyok allergiás, de az emberi ostobaság, és az, hogy hülyének akarnak nézni, köztük szerepelnek. ‒ A szavaimat leginkább a kislánynak szántam, hiszen ő akart állandóan palira venni, csak ez éppen nem jött össze neki. Lehettünk volna mi jóban, sőt, akár most is hajlandó lennék rá, ha nem viselkedne olyan hülyén, és nem füllentene magáról állandóan, mert őszintén szólva, nekem gőzöm sem volt arról, hogy kicsoda is volt valójában. Csak annyiban voltam biztos, hogy nem bízhattam benne.
‒ Is-is. De te mégis honnan tudod, hogy milyen valójában, ha feltehetőleg hazudtok egymásnak? ‒ fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt. Felvont szemöldökkel bámultam a párocskát, hiszen az iméntiekből azt sikerült leszűrnöm, hogy mindkettő notórius hazudozó volt. ‒ Hozzáteszem, „Petit” tehet arról, hogy nem túl fényes a kapcsolatunk, igazam van, kislány? ‒ A továbbiak nem különösebben érdekeltek, felőlem azt csinálhattak abban a buliban, amit akartak. Ellenben Julian felfigyelt Silent hisztérikus kifakadására. Az arcomon ugyanolyan gúnyos vigyor jelent meg, mint a haveromén, ellenben a lányok még mindig azzal voltak elfoglalva, hogy nézelődjenek a kávézóban, és válasszanak maguknak az itallapról.
‒ Pedig nagyon úgy hangzott, mintha parancsoltál volna neki, kicsi lány. Tudod, ezerszer elmondtam már neked, hogy nem mindegy miként fogalmazol ‒ vontam meg a vállamat unottan. Ebből nem húzta ki magát egy könnyen. Nem tudtam, hogy sajnáljam, vagy lenézzem a srácot, amiért ilyen kis csitri parancsolgatott neki.
‒ Ugyan, Silent, hiába tagadod, minket nem tudsz elfelejteni ‒ vigyorogtam rá bűbájosan, miközben Amelie játékosan a karomra csapott. Felszusszantottam, értettem a célzását, azt akarta, hogy ne kössünk bele állandóan a két franciába.
‒ Ez inkább elkeserítő, semmint dicsekvésre méltó ‒ ingattam a fejemet lemondóan. Meg aztán egy olyan gyámoltalan kis csaj, mint Silent, könnyedén kinyíratná magát az éjszaka, sőt, mint megtudtuk, majdnem sikerült is neki. Azt már nem is kommentáltam, hogy hajókról ugrál a Szajnába, vagy éppen macskákat dobál az emeletről. ‒ Szóval, én nem adrenalin, sokkal inkább alkohol-, vagy drogfüggő lennék mellette. ‒ Inkább nem tettem hozzá, hogy azért, hogy kiheverjem a hülyeségei által okozott sokkot. De ha annyira meg akart halni, én nem álltam volna az útjába, az biztos.
‒ Biztos, én annyira nem vagyok oda az édességekért ‒ húztam el a számat, ellenben Heidi lecsapta az asztalra az itallapot, és lelkesen magyarázni kezdett a kedvenc édességeiről. Akármilyen bolond volt is az a lány, mindig sikerült megnevettetnie az izgágáságával.
‒ Aha… ‒ böktem ki, bár az arcomon még mindig ott ült a kétely. Nem akartam elhinni, hogy ez a srác bármit is önszántából csinált volna. Mindenesetre, miután megérkeztek az italaink, azután csak akkor szólaltam meg, ha konkrétan hozzám szóltak, vagy fordítanom kellett, másrészről én nem forszíroztam a beszélgetést.
‒ Akkor nyugalmas életed volt, Julian ‒ jegyeztem meg szórakozottan, majd miután elfogyasztottam a kávémat, a lányokra, Julianre és utolsósorban a két franciára pillantottam.
‒ Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de számomra ez a kávéház zsúfolt, és biztos vagyok benne, hogy a saját vendégeim szívesebben tartózkodnának odakint ‒ kulcsoltam össze az ujjaimat, finoman célozgatva arra, hogy erről a helyről mindenképpen lépni szeretnék. Mellesleg, a közelben volt egy park, ahová néha ellátogattam, a barátnőim is jobban érezték volna ott magukat, mint ebben a fojtogató légkörben.





[You must be registered and logged in to see this link.]  ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-19, 17:18

[You must be registered and logged in to see this image.]
Aaron, Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Örültem, hogy Aaron hajlandó volt eljönni velem, annak ellenére, hogy bárhol szívesebben lett volna, mint abban a kávézóban. Megértem, én se akarok ott lenni, de megígértem a lánynak, hogy veszem a fáradságot, és megismerem Jean-t. Szóval teljesen jogos, hogy dühös rám, de van már olyan szinten a barátágunk, hogy hamar túl fog lépni rajta. Az sem zavart, hogy nem mondott le a két lány társaságáról, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy Amelie és Heidi is velünk jöjjenek. Jó fej csajok, és legalább kettővel nőtt a normálisok száma a társaságban.
Felvont szemöldökkel hallgattam, a szentember véleményét, a kis barátnőjéről. Remegő kézzel túrtam bele a hajamba, és behunytam a szemem. Általában türelmes vagyok, de az idióta emberek k*rva hamar fel tudnak b*szni. Ennek a gyökérnek percek alatt sikerült elérni, és akkor még csodálkoznak, hogy miért utálom ennyire a franciákat. Hát most már még egyel több okom van rá. – A hazudozás valami francia sajátosság? – szólaltam meg, amikor már lehiggadtam annyira, hogy ne akarjak beverni egyet a franciának. – Az alapján választotok barátot, hogy ki tud jobban hazudni? Mert akkor gratulálok, elvitted a főnyereményt a kisasszonnyal. De jól van, tegyük fel, nehéz élete van a lánynak. Akkor nem beszél róla, megtartja magának a nyomorát, és ennyi. Nem kell hazudozni, nem kell átverni senkit – reagáltam le Jean hülyeségét.– Ó, és képzeld. Sosem hazudtam senkinek, és nem is tervezem ezt tenni. Tudod, engem megneveltek a szüleim, és vannak elveim –tettem hozzá. Én nem tudom, milyen suttyó családból származnak ezek itt előttem, ahol olyan alapvető dolgokat nem tanítanak meg, hogy ne hazudjunk. Silent nyáladzásán, megforgattam a szemem, és türelmetlenül, és továbbra is idegesen doboltam az asztalon az ujjaimmal, hogy befejezzék, és végre túllendüljünk ezen, mert nem óhajtottam tovább idegesíteni magam, miattuk.
Felnevettem a francia elmés válaszán. Na, nem azért mert olyan vicces lett volna. Sokkal inkább szánalmasra sikeredett. – Igazad van, én személy szerint nem ismerem túl régóta, de ez nem az én hibám. Az állandó hazugságaival, meg a kis akcióival, elérte, hogy ne bízzak benne – vontam meg a vállam. – Összejöttetek? – fejeztem be gúnyos vigyorral Jean mondatát, figyelmen kívül hagyva a lány tiltakozását. Hiába tagadta korábban Silent, tuti hogy volt köztük valami. A lány kérdésére, miszerint viccesnek gondolom-e a barátja szerencsétlenségét, megráztam a fejem. – Sokkal inkább szomorú. – Szerintem gáz, ha egy tizenhét-tizennyolc éves fiú nem tud értelmesen beszélni. Jó az igaz, hogy normális esetben nem kötnék bele ilyenekbe, de most minden van, csak normális eset nem. – Mellesleg borzasztó cuki vagy, amikor gyilkosnak nem nevezhető pillantásokkal próbálsz kinyírni. Közlöm, hogy továbbra sem hatásos – villantottam egy aranyos mosolyt a lányra. Hisztijén csak felnevettem. – Szenilis vagy Silent? – érdeklődtem kedvesen. – Emlékeztetnélek, hogy alig egy perccel ezelőtt mondtad, hogy a bulizás szóba se jöhet, ha megint azokkal mentek. De igaz is, én kérek elnézést, amiért nem látok a mondandód mögé, és nem érzékelem a nem létező logikádat, amivel valójában azt akartad mondani, hogy Jean nyugodtan elmehet nélküled is bulizni – feleltem gúnyosan.
Silent megjegyzésére nem óhajtottam reagálni. Mondogassa magának, hogy nem érdekli hogyan ismerkedtünk össze Aaronnal, ha ez jót tesz a kis lelkének. De mindenki jól tudja, hogy ez nem így van. Lehet még fokozni a szánalmasságot? Hogy lehet valakit úgy hívni, hogy Petit? Ezek után, inkább nem is akarom tudni, hogy Silent hogy hívja Jeant.
Miután megtudtam, hogy a francia azt ecsetelte, hogy Silent milyen veszélyesen él, elismerően bólogattam, de közben alig bírtam vissza fojtani a röhögést. – Igazad van, én is adrenalin függő lennék egy ilyen lány mellett – ráztam meg a fejem röhögve. Kiszökik a házából, öngyilkos hajlamai vannak, meg állatokat dobál ki a második emeletről. Ez aztán a veszélyes élet. Tuti, hogy van valami baj odabent. Valakinek meg kellene lepni egy Szent mungós beutalóval a lányt. – Továbbra sem érthetőek az indokaid, de múltkor már ezt elmondtam neked. Nem kívánom megismételni magam – jegyeztem meg unottan. Egy pillanatra elgondolkoztam, mert ugyan nem vagyok otthon a mugli oktatásrendszer témában, de nekem úgy rémlik, hogy ott osztályok vannak, és semmiképp sem házak. Szóval ez alapján osztálytársat kellett volna mondani háztárs helyett, de mindegy. Silent használta a szót, nem mi fogjuk lebuktatni a srác előtt. Nagyon ügyesen csinálja ő maga is.
– Jól hallottad – vontam meg a vállam, totál érdektelenül. Amúgy csodálatosan kiegészítik egymást, az egyik szenilis, a másik süket. A válaszára kedvem lett volna lefejelni az asztalt, de kínomban csak felnevettem és a tenyerembe temettem az arcom. Komolyan mondom, ha vége ennek a kínszenvedésnek az első kocsmába bemegyek, és leiszom magam, hogy egy időre elfelejthessem ezt a kicseszett napot. – Más se hiányzott volna, hogy Párizsba menjek – morogtam, konkrétan a tenyerembe, de leszartam, hogy mennyire volt érthető. Fáradtan dörzsöltem meg az arcom, és karba tett kézzel dőltem hátra.
– Hát legalább ti jól szórakoztok – nevettem fel Heidi megjegyzésén. – Komolyan mondom, amíg nem ismertem ezt a kis libát, addig azt se tudtam, mi az az idegesség – mondtam, elsősorban Aaronnak címezve, de a lányoknak is szólt.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]megjegyzés
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silent Zodiac
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-17, 12:01



to Julian & Aaron



[You must be registered and logged in to see this image.]


Tőrként hasítottak a szívembe Julian szavai. És én még elhittem, hogy megérti, miért nem mondhatok el mindent! Aaronon kicsit se lepődtem meg. De az, hogy leribancoztak az tényleg nagyon rosszul esett, de inkább úgy tettem, mintha nem is tudnám, kiről beszél. Amint mindketten feltették a kérdéseiket a haveromnak a felém fordult, hogy megkérdezze Ebony-e az illető, akiről beszélnek. Én csak csóválni kezdtem a fejemet és mondtam, hogy fejtse ki nekik a véleményét, úgysem ismeri a lányt. Persze ez kamu volt, hiszen nem vagyok hülye, pontosan tudtam, hogy rólam van szó, de kíváncsian vártam erre mit mondana a haverom, mert még én sem tudtam. Arra viszont nagyjából számítottam, hogy úgyse adják ki a varázsvilágot, de tényleg ezt kellett felhozni alternatívának? Mondhatom igazán találó volt, csak ezzel az a baj, hogy azért gondolkodnak így rólam, mert nem ismernek. Jean sem tud rólam mindent, bár ő neki csak a boszorkányos dolgok azok, amik titkok, de minden mást tud. -  Hát, ha valóban Petit barátja, akkor bizonyára van oka hazudni. Nekem is vannak esetek, mikor nem mondhatom el az igazat és ki kell találnom valamit. És ennek a… „kislánynak” is itt mellettem. Nem jó, ha hazudunk, ezt elismerem, de vannak szükséghelyzetek, ti is biztos füllentettek már, nem hiszem, hogy nem. Lehet a lánynak olyan nehéz élete van, amiről nem mer nektek mesélni, vagy szimplán szeretné, ha titok maradna. – Jean mondandójára elégedetten mosolygok, majd puszit nyomok a haverom arcára.
- Látod, ezért vagy te a legjobb barátom. – Értetlen tekintetére elmagyaráztam neki, hogy igazából rólam beszélt a két srác, nem féltem attól, hogy bármelyikük is beleköt, úgyis nekem fog hinni, először is, mert ez az igazság, másodszor, mert hármunk közül bennem bízik a legjobban. Képzelem mondjuk hogy ezután milyen véleménnyel lehet majd róluk, eddig ugyan csak azt meséltem neki, hogy Aaron segített nekem a tanulásban és miatta vagyok már kevésbé önbizalom hiányos, Julianről pedig szintén csak a jó dolgokat meséltem el, nehogy nekem aggódjon, de szerintem ezután jobban fog, mint eddig bármikor, mert tudja, hogy nem bírnak. Ez van, vannak nekem más barátaim is, akikkel majd később hozom össze, előbb megvárom, hogy Boncihoz odaérjen az öccse, velük majd akkor futunk össze, a többiekkel, pedig majd még megtárgyalom.
Magamban gratuláltam a srácnak, hogy elmondta, hogy szoktam bulizni, bár meglepett, hogy a többiek ennyire nem tudják elhinni. Igen, szoktam. Nyaranta és csak vele. Tavaly mentünk néhány iskolatársával, de velük annyira nem volt jó.  Egész este tök csöndbe voltam és hallgattam, ahogy ők a saját kis poénjaikon röhögnek. Ezért nem szeretek idegennek menni sehová, Jean meg gyakran elfeledkezik, hogy nem csak egy ember van körülötte, hanem több is. Néha nehéz arra koncentrálnia, hogy másokkal is foglalkozzon, ha jól elvan. Visszakérdésükre azonban a francia csak nevetett. -  Petit mimóza? El vagytok tévedve. Vagy nem ismeritek túl régóta, vagy nem nagyon lehettek jóba. – Szinte látom az arcán, hogy elégedett magával, amiért ő ilyen jól ismer. Azonban minkét feltevése igaz volt, se régóta nem ismerem őket és nem is vagyunk jóba. -  Két éve kellett volna látnotok, mikor este elmentünk egy partyba. Az volt az eddigi legjobb évem, ugyanis Petit és én…
- Jean, csönd! – szólok rá, mielőtt kinyögné, hogy jártunk. Nem, ezt nem kell megtudniuk. Éppen elég, hogy Ebony tud róla, ő is hülyének nézett mikor közöltem vele, hogy a legjobb haverom az exem, nem kell, hogy ezek ketten még ki is oktassanak erről. Szerencsémre sikerült felfognia, hogy miért nem akarom, szerintem ő is szívesebben felejtené el azt a nyarat, nem volt egy jó időszak. Mármint egy ideig az volt, de aztán jött a sértődés és akkor hónapokig nem beszéltünk, amit utáltam, hiába nem voltam itthon. - És most azt hiszed, hogy ez vicces Julian? – kérdezem fejcsóválva. Jean ugyan nem vette magára, neki nehéz elszúrni a kedvét, de azt láthatta, hogy elég gyilkos pillantással nézek a fiúra, mert a vállamra rakta a kezét és hátrébb húzott. Kedvem lett volna már az elején darabokra cincálni aztán újra összerakni, hogy megfojthassam, szimplán azért nem tettem, mert nem egyedül voltunk és nem szeretnék még börtönbe menni. De majd jövőre tuti kap ezért. Vagy elég, ha még egyszer összefutunk itt, akkor is biztos, hogy kicsinálom.
Már éppen kezdtem volna idegesen magyarázni nekik, de helyette visszafogtam magamat, vettem egy mély levegőt és szépen lassan kifújtam. -  Nincs értelme annak, amit mondotok. Én azt mondtam, hogy Én nem megyek el bulizni, ha megint részegekkel leszek körülvéve. Attól Ő meg mehet. Semmikor sem mondtam, hogyha én nem megyek ő sem. Mellesleg szívesen vele tartok, ha nincsenek idióta barmok a közelünkben.  – Nyugalom Silent, gondolj arra, hogy már csak egy órát kell velük kibírnod és mondhatod, hogy mennetek kell, aztán szépen bementek a legközelebbi parkba sétálni. Igen, ez az! Vagy hazamentek sütizni. Igazából bármi jobb, csak ne itt legyek és ne velük. Miután Aaron nem fordított gyorsan elmondtam a srácnak, hogy mit mondtak. Én sem szeretem, ha olyan nyelven beszélnek, amit nem értek, nem akartam, hogy rosszul érezze magét emiatt. Bár csak bólintott az egészre, talán nem is izgatta, de azért biztos, ami biztos.
- De annyira nem érdekel, hogy majd akkor meséljétek el, amikor már csak emlékfoszlányok lesztek a számomra.  – vonom meg a vállam. Fenét se zavarja, hogyha nem tudja meg. Ez legyen a legnagyobb bajom az életben, bár azt hiszem lesz még nagyobb is, ha ezek tényleg olyan jóba vannak. Grat Silent, és te életed egyik legnagyobb titkát mondatd el neki. Olyan eszes vagy néha!
- Miért, kiről beszélnék? Tudod, hogy mennyire keresi a veszélyt? Tavaly majdnem megölték, mert felhúzott valaki, elvileg csak poénból, állandóan kiszökik otthonról éjszaka, és már gondolkodott rajta hogy egy hajóról beleugrik a Szajnába. Ráadásul állandóan bajt csinál csak azért, mert neki vicces. Mint mikor Diablot majdnem kicsináltad azzal, hogy le akartad dobni a második emeletről.  – Egy pillanatra elgondolkodtam azon, amit mondott, mert… Igaz volt. Pontosan így történtek a dolgok. Nem tehetek róla, szeretem a veszélyes helyzeteket és viccesek voltak. Viszont lehet ezeket nem kellett volna elmondani, mert most még hülyébbnek fognak gondolni, mint eddig.
- Kíváncsi voltam, hogy talpra esik-e és voltam vagy tizenkettő igazán nem hibáztathatsz.  – vágtam ártatlan képet, miközben a haveromhoz beszéltem, majd a többiekhez fordultam és angolul folytattam. -  És nem akartak megölni, csak egérré változtatni és a háztársad volt, szóval érthető, hogy miért húztam fel. – Az már más kérdés, hogy meg akart etetni a kígyójával. Na akkor féltem. Még szerencse, hogy jött az az auror és segített, mert tuti kipurcantam volna. De ez már a múlt, nem kell vele foglalkozni, plusz idén semmilyen öngyilkos kísérletet nem teszek majd. Talán egy kicsit rosszalkodok majd, de az még belefér. Majd apáék szívatom, nekem az is jó. Julian következő mondatára csak forgatni kezdtem a szemeimet Jean pedig nevetett. Látszik, hogy azért különbözőek vagyunk, de ellentétek vonzzák egymást nem igaz? Meg persze ott vannak a szüleink, akik még a születésünk előtt jóba voltak, mi meg azóta vagyunk barátok, mióta az első emlékeink megvannak.
- Meg KELL ismerned? – Na igen ez elég szemét volt Juliantől, mondhatott volna nemet is a találkozóra én nem sértődtem volna meg. De ha már eljött, akkor legalább ne azt mondja, hogy kell. - Egyébként azért, mert az itteni süti finom. Tavaly itt ettünk valami finom krémes süteményt. – Túlzás, hogy itt ettünk, itt vettük. De majdnem ugyanaz, így lényegtelen lenne belekötni.
Éppen a süteményről tárgyaltunk, mikor jött Aaron kérdése. - Én, ide. – mondja mosolyogva a barátom. -  Petit felsorolta szinte az össze lehetséges helyet Londonban és én ezt választottam. Bár ha őszinte akarok lenni, akkor inkább Párizsba mentem volna el valahova.  – Amint befejezte a Mardekáros felé bökök, hogy emlékeztessem, hogy ő választotta a helyet, nem én. Plusz azt is mondtam még neki régebben, hogy a srác nem rajong a franciáért, de az nem annyira érdekelte. Ő sem szerette az angolt, bár ezt így nyíltan biztos, hogy nem mondta volna egy angol szemébe, de ez a különbség kettőjük között. Az egyik törődik mások érzéseivel.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] ♥ Bocsi fáradt voltam ^.^”.♥  



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-15, 09:27


Julian & Silent & Aaron


Abban a pillanatban dühös voltam Julianre, nem azért, mert a segítségemet kérte, és megzavart minket, hanem a haragom oka az volt, hogy kivel kapcsolatban akadt gondja. A hátam közepére nem kívántam azt a lányt, a nyaram egészen eddig nyugodt volt, de Juliannek fél perc alatt sikerült elérnie, hogy felhergeljem magam.
Mérgemben pedig gyakran mondtam olyanokat, amiket nem gondoltam komolyan, ezt Heidiék, de legfőképpen Carmen tudta a legjobban. Nem terveztem, hogy a csicskámmá teszem, annak ellenére sem, hogy megérdemelte volna. Bírtam a srácot, jól el szoktunk iszogatni, csak hát nem éppen olyan dolog miatt fordult hozzám, amiben csak úgy önként és dalolva segítettem volna. Végül is, elmentem vele, tudtam, hogy úgysem hagyott volna békén, azonban a barátnőim társaságáról nem mondtam le két francia miatt. Legalább meglátják majd, hogy milyenek is a németek.
Fél füllel hallottam, hogy Julian fog fizetni a kávézóban, de annyira nem izgatott. Egyikünk se volt csóró, könnyedén kicsengetünk pár fontot, ha arról van szó. De ha annyira udvarias akart lenni, ám, legyen, ez volt a minimum tőle. A lányok persze egyből fellelkesedtek, és utána már arról kezdtek beszélgetni, hogy mit akarnak majd inni.
A kávézóban Juliannel megcsillogtattuk, hogy tudtunk mi udvariasak lenni, ha akartunk. Természetesen, én csak a saját barátaimmal voltam az, elvégre, Silentnek ott volt a haverja, ha szorult belé némi udvariasság, hát majd ő úgyis kihúzza neki a széket, vagy a lány megoldja egyedül. Amúgy sem olyannak ismertem meg, mint akinek igénye lenne erre, de a saját barátnőimről tudtam, hogy minden ilyen apróságnak örültek.
‒ Pedig igazán nem kellene minden apróságon fennakadnotok. Ennyi erővel nekünk is ki kellene akadni minden sztereotípián, amit a németekről állítanak, csak minket pont hidegen hagy, vagy nevetünk rajta ‒ vontam meg a vállamat, ezúttal én feleltem Heidi helyett, aki már Amelie mellett bele-belesandított az itallapba. Közben vigyorogva Julianre pillantottam, azt hiszem, neki is hasonló gondolatok járhattak a fejében, mint nekem, amikor röhögni kezdett. Nem hiába, az elmúlt hónapok összekovácsoltak minket, még akkor is, ha Jareden keresztül tartottuk csak a kapcsolatot.
Érdeklődve vontam fel a szemöldökömet, amikor Silent megszólalt. engem hidegen hagyott a mugli barátja, eddig se terveztem felfedni a varázsvilágot, nem voltam idióta, de ám legyen, ha a lány ilyen bután válaszolt, ne várjon szebb választ. Már szóra nyitottam volna a számat, amikor Julian megszólalt, szórakozott vigyorral fordítottam Jeannak, majd franciául és angolul is hozzátettem a következőket: ‒ Szívemből szóltál, Julian ‒ pillantottam át Silentre, de a szórakozottság helyét ezúttal pimaszság vette át.
‒ Mi pedig nem szeretjük, ha ok nélkül diszkriminálnak másokat, vagy megpróbálnak minket palira venni, én legalább is nem rajongok érte. Az a lány, viszont minden egyes alkalommal próbára teszi a türelmemet, hazudik nekem, álszenteskedik… Jean, hát halljuk a véleményed, te mit csinálnál ezzel a lánnyal? ‒ ingattam tettetett szomorúsággal a fejemet ismét a francia és az angol között váltogatva. Bevallom, nem figyeltem Silent arcát, az sem érdekelt volna, ha sírva fakadt volna a jelenlétemtől. Az sokkal inkább lekötött, hogy a lányok halkan suttogva mit mutogatnak egymásnak az itallapon. Nem akartak közbe szólni, és ezt teljesen megértettem, így is nehéz volt két nyelv között variálni, úgy, hogy alapból nekem minden németül szokott eszembe jutni. Szívesebben foglalkoztam volna velük, de kénytelen voltam minden figyelmemet a franciáknak szentelni, ha már Julian nem értette azt a nyelvet.
Meg is lepett Amelie felszólalása, de örültem neki, hogy továbbgördítette ezt a beszélgetést. Azonban Jean szavai még jobban megdöbbentettek, kellett is egy kis idő, hogy magamhoz térjek, és eszembe jusson, hogy tolmácsolnom kellene a szavait.
‒ Ó, az remek. Mi is szeretünk szórakozóhelyekre járni, Berlinben van egy kifejezetten hangulatos kis hely. Ha meg nem ott, akkor Svájcban bulizunk, mert egyikünk rokonának van ott nyaralója, de ha olyan kedvünk van, akkor elutazunk a tengerparthoz ‒ csacsogott tovább  franciául Amelie, miután átnyújtotta az itallapot Heidinek. Türelmesen megvártam, hogy a barátnőm a mondandója végére érjen, és az újabb fordítás után ismét hozzáfűztem a saját gondolataimat: ‒ Ez engem is meglep. Mármint, hogy szokott bulizni. Mimózának ismertem meg.
Valahogy abszurdnak tűnt az egész, az imént akadtak fenn egy ártatlan viccen, mégis most olyan lazának akarják bemutatni magukat. Főként Silentet, aki eddigi ismertségünk alatt nem tűnt sem bulizós alkatnak, sem pedig társasági embernek. Julian kötekedését csak elnéző mosollyal tolmácsoltam, neki se lehetett jó napja, ha belekötött. Azonban azt már én sem tudtam szó nélkül hagyni, hogy Silent állandó jelleggel a fiú szavába vágott, vagy éppenséggel megvétózta az ötleteit.
‒ Amúgy igen, ha bulizni akar, hadd menjen, ha meg neked nincs kedved, hát nem kötelező menni. Engem tudod hányszor hagytak itthon a lányok meg egy haverom, mert nem volt kedvem menni? Mégsem haltam bele, sőt, olyan is volt, hogy akkor átszerveztük az estét, hogy mindenkinek megfelelő program legyen. Igazán lehetnél alkalmazkodóbb, megőrjít már ez a viselkedés ‒ forgattam a szemeimet, mivel a lányhoz intéztem a szavaimat, nem fordítottam le franciául, ha akarta, majd úgyis elmondja Jeannak, bár őt ismerve, inkább titkolja a lecseszést, nehogy a srác véletlenül is velünk értsen egyet.
‒ Ha nem érdekelne, nem kérdeztél volna rá ‒ feleltem negédes mosollyal, de akkor nem fogja megtudni miként találtunk egymásra Juliannel. Pontosabban, miként bukkantam én a nyomára. Ha egy valamiért hálás lehettem a lánynak, hát az az volt, hogy nélküle most nem lennék ilyen jóban a mardekárossal. Aprót biccentettem Julian kérdésére, de én le nem vettem a szememet a fiúról, annyit szövegelt magáról egyhuzamban, hogy kénytelen voltam mindent megjegyezni, hogy aztán fordítani is tudjam.
Kivételesen, én nem kukacoskodtam, elvégre, Julian megtette helyettem, én csak franciává formáltam a gondolatait, és egyetértően bólogattam közben. Főként annál a résznél bólintottam, amikor Julian megkérdezte, hogy egy személyről beszéltünk-e. Néhány apróságtól eltekintve ‒ minthogy mugli, Silent mellett adrenalinfüggő és táncol ‒ szimpatizáltam volna a fiúval, de ez a három dolog elég volt ahhoz, hogy ne zárjam a szívembe. Részben, mert megvetettem a muglikat, részben, mert a táncolás buzis, ha egyedül végzed, és nem egy ünnepély keretében táncolsz a partnereddel, részben pedig azért, mert Silent mellett nem tudtam elképzelni, hogy bárki is adrenalinfüggővé válhat, legfeljebb mazochistává.
‒ Én már tényleg nem értem, hogy mi a franc van ‒ nevettem fel kínomban, elvégre, tényleg nem sok értelme volt kávézóba jönni, ha a srác utálta azt. Szerencsétlen végig itt fog ülni, és nem csinál semmit? Így is elég kínosan érezhette magát ennyi idegen között, de egy ilyen helyen még feloldódni se tudott rendesen.
Közben megtárgyaltam a lányokkal, hogy ki mit szeretett volna inni, Heidi Cafe Latte-ét kért, Amelie jeges kávét, én pedig Melange-ot, ha már ebben az átkozott országban Kapuzinert nem lehetett inni. Részünkről leadtam a rendelést a pincérnek, majd Jean felé fordultam.
‒ Te hova szerettél volna menni? ‒ érdeklődtem, Silentet többnyire figyelmen kívül hagytam, nem voltunk puszipajtások, amúgy sem volt se kedvem, se energiám túlságosan foglalkozni vele.
Felvont szemöldökkel hallgattam a macaronos mizériát, de inkább nem szóltam egy szót se, tessék, tudtam én viselkedni társaságban, ha kellett. Még Juliant meg a lányokat is megkérdeztem, hogy akarnak-e mást, de úgy tűnt, ők csak kávéra tartottak igényt.
‒ Semmi gond, viccesek vagytok ‒ jegyezte meg mosolyogva Heidi, én pedig megrándítottam a vállamat. Most már teljesen mindegy volt, a kezdeti sokkon túllendültem, és erősen kételkedtem benne, hogy a franciák bármivel is elő tudnának rukkolni, amivel teljesen kiborítanának.




[You must be registered and logged in to see this link.]  ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-14, 17:28

[You must be registered and logged in to see this image.]
Aaron, Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

– Lehetséges – jegyeztem meg kelletlenül. De minden esetre, most nekem nagyobb szükésgem volt Aaronra, mint a lányoknak. Csak nem bánja egyik sem, ha elrabolom, és kölcsön veszem Aaront egy kis időre. Úgy sem akarok túl sokáig Silent és kis barátja társaságában időzni. Még a végén kiderül, hogy a hülyeség ragályos, és tekintve, hogy most már nem csak egy, de két agyatlan fog egy légtérben tartózkodni vele, jobb nem feszegetni az immunitásom, de legfőképp a türelmem határát. Bíztam annyira a srácban, hogy nem fogja kihasználni, hogy ilyen könnyelműen megígértem neki gyakorlatilag bármit. Oké, most dühös, de megértem, mert én is az lennék egy ilyen helyzetben.
Örültem, hogy legalább a csajok nem vették olyan rossz néven, hogy elcipeltem magammal Aaront. Már csak azért is, mert mint kiderült szeretnek kávézni. Én tényleg nem értem mi a jó benne, de mindegy, nem tudom Aaronnak mi a terve, de minden esetre biztosítottam a lányokat, meg ez igazából Aaronnak is szólt, ha hajlandó meghallani, hogy én fogok fizetni a kávézóban. Ez a legkevesebb, ha már egyszer tönkre vágtam a színházas programjukat.
Ösztönösen jött, ez az egész székes dolog. Hiába, vannak még olyanok, akiket a szüleik nem csak megcsináltak, de nevelést - méghozzá a jobb fajtából - is adtak nekik ráadásnak. Kár hogy manapság ilyenből igen kevés van, de örömmel látom, hogy Aaron sem egy ősbunkó, és most nem akarok mutogatni, hogy kikkel ellentétben. Halványan elmosolyodtam, mikor Heidi bocsánatot kért a puszi miatt, és biztosítottam róla, hogy semmi probléma. Kezdjük ott, hogy ez minden, csak nem megcsalás, másrészt, ha még Ash féltékeny is lenne, akkor sincs itt, nem igaz? És mindenki jól tudja, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj.
Tényleg nem értettem miért csaptak ekkora hisztit, egy egyszerű kérdés körül. Nem véletlenül nem bírom a franciákat, még humorérzékük sincs… Viszont mikor a kisasszony válaszolt a barátja helyett, ráadásul nem is akárhogy, és Aaron felröhögött, én se bírtam tovább magamban tartani a röhögést. Hogy lehet valaki ennyire… á, erre már nincsenek is szavak.
Mikor Silent volt olyan kegyes, és megemlítette, hogy amúgy a kis barátja mugli, hirtelen nem is tudtam mit gondoljak, vagy mondjak. Nem tudta volna ezt korábban közölni? Mondjuk, amikor rákérdeztem, hogy nem buzi-e véletlenül a srác. Hasonló mosolyra húzódott a szám, mint Aaronnak, mikor a srác lereagálta ezt a kis problémát. Viszont a lány csak elmondta, legalább is nagy vonalakban, hogy Aaron mit mondott ez előbb. Összeráncolt szemöldökkel meredtem a lányra, és egyben bizonyosságot is nyertem afelől, hogy Silent tényleg olyan buta, mint amilyennek látszik. Azt akarja, hogy meséljünk az iskolánkról, hát rendben. De aztán ne minket hibáztasson - bár őt is merve úgy is minket fog -, mert ő volt az, aki ahelyett, hogy hallgatott volna, elmondta a franciának, hogy miről volt szó az előbb. – Tudtad, hogy jár a sulinkba egy kis ribanc, aki mindenkinek hazudik, mindenkit átver, a hülyeségeiért másokat hibáztat, és alaptalanul diszkriminál egyes diákokat? – fordultam a srác felé, kissé gúnyos mosollyal. – És azt, hogy ezzel a személlyel a melletted ülő kislány igen közeli ismertségben áll? – Ezt akarta nem? Nem fedtem fel, hogy boszorkány, szóval örülhet. De ha már minden áron azt akarta, hogy beszéljek a suliról, hát tessék, én megtettem.
Végig Silentet méregettem, miközben Aaron arról beszélt, hogy nem bízok egy kicsit sem a lányban, hogy ezért mentem el érte. Látszik rajta, hogy rosszul esett neki, de valamiért hidegen hagy. Ő akarta így. Hát akkor érezze is rosszul magát és viselje a következményeket, az állandó hazugságainak.
Azért kellett idejönnöm, én meg aztán hoztam magammal Aaronékat, hogy megismerjem a barátját. De ezt még is hogy tervezte, ha egyszer nem hagyja szóhoz jutni a srácot? Lassan rá kéne jönnie, hogy nem minden róla szól… Minden esetre, ha Amelie nem lenne itt, akkor egész délután Silentet hallgathatnánk. Helyette azonban, csak megszólalt végre a srác, igaz franciául, így én türelmesen várva dőltem hátra, és hallgattam, ahogy azon a ronda nyelven beszél. – Silent szokott, és tud bulizni? – kérdeztem döbbenten, mikor Aaronnak köszönhetően megtudom, miről szövegelt az előbb. – És bocs, de muszáj megkérdeznem – fojtottam el a feltörő röhögésem, így csak elvigyorodtam. – Ti hogyan mentek a tengerre? – hangsúlyoztam ki a francia helytelen ragozását. Nem tehetek róla, ma kötekedős kedvem van, bocs. – Silent ne haragudj, de ha a fiúd bulizni akar menni, hadd menjen már el – pillantottam rá hitetlenkedve. Tényleg ekkora kis bitch lenne az állítólagos legjobb haverjával? Ő dönti el, hogy elmennek-e bulizni, vagy sem? Na azért ne szórakozzunk már. – Azt mondtad ő a legjobb barátod. Nem halsz bele, hal elmész bulizni… – Ilyen esetben, én akkor is elmennék Adriannal oda, ahova szeretne, ha én amúgy rohadtul nem akarnék. Az mondjuk más kérdés, hogy Adrian nem kérne tőlem olyat, amiről tudja, hogy nem szívesen tenném meg, és ez fordítva is igaz. És ilyenkor újra megfordul a fejemben, hogy tényleg olyan jó barátok-e, mint amilyennek mondják magukat.
– Ha te mondod – vontam meg a vállam. Hidegen hagyja a sztori? Ugyan már, hisz rá van írva az arcára, hogy rohadtul nem tetszik neki ez a helyzet. Valószínű, hogy pont az egymásra találásunk története nem érdekli.
Gondoltam felgyorsítom az eseményeket, és amint lehetőségem volt rá, megkértem a franciát, hogy meséljen végre magáról. Mert ugye ez lenne az, amiért mi itt vagyunk. Amint belekezdett, inkább az itallapot böngésztem át, úgy sem értek belőle semmit, és addig is legalább eldöntöm, hogy iszok-e valamit, vagy sem. – Most komolyan Petit-nek hívta a csajt? – érdeklődtem halkan Aarontól, bár a lány olyan hipnotikusan bámul a srácra, hogy ha hangosan kérdeztem volna, se hallotta volna meg. Minden esetre, amikor már egy jó ideje csak szövegel, kényelmesen hátradőltem, és megpróbáltam nyitott szemmel elaludni. Hogy beszélhet egy elvileg pasi, ilyen sokat? Átlagos? Milyen meglepő… jegyzem meg magamban, miután megtudom, hogy a srác mivel kezdte a bemutatkozását. – Már bocs, de mi ugyan arról a lányról beszélünk? – fordultam a francia felé, kissé kétkedve. Silent mellett lett adrenalin függő? Hagyjuk már. – Nem tűnt fel, hogy sziámi ikrek lennétek – jegyeztem meg gúnyosan, mikor a leválaszthatatlanos részhez értünk. Igyekeztem nem felröhögni, amikor meghallom, a tánc a szenvedélye a fiúnak, khm… „fiúnak”. – Nem szereted a kávét? Akkor mondd meg nekem légy szíves, hogy még is mi a f*szt keresünk itt? Azért kell itt lennem, és azért rángattam magammal szerencsétleneket, mert meg kell, hogy ismerjelek. És ha már egyszer miattad vagyunk itt, akkor miért is nem olyan helyen vagyunk, amit te szeretsz? – Kezd most már a f*sz kilenni a lánnyal. A legjobb barátjáról beszélünk. Miért nem olyan helyen találkozunk, amit ő szeret. Néha igazán gondolhatna másra is, saját magán kívül.
Aaronék felé fordultam, hogy ha választottak, akkor, leadhatjuk a mi rendelésünket is, már persze, ha a pincér nem készül ki a sok retardságtól, ami az asztal másik feléről hallható. Én személy szerint ír kávét kértem, a lehető legkevesebb cukorral, és jóval több whisky-vel. Ha ezt ép idegekkel akarom túlélni, muszáj innom valamit, amiben van alkohol. Leadva a rendelést, a társaság normális feléhez fordultam, majd viszonylag halkabban megjegyeztem: – Komolyan bocs, miattuk – böktem a fejemmel a franciák felé, akik a macaronon fangörcsöltek. – K*rvára elcsesztem a napotokat, szóval tényleg sajnálom. –


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]Your boy seems hopeless in every possible way
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silent Zodiac
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-12, 15:02



to Julian & Aaron



[You must be registered and logged in to see this image.]


Mikor megláttam a két srácot együtt, azonnal a mikor és a hogy kérdés jutott eszembe. Kívülről igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire dühös voltam. Legszívesebben kilógattam volna egy szakadék fölé a Hollóhátast a Mardekárost pedig leütöttem volna. Persze nem tudja, hogy a haverja volt az, akiről év végén meséltem neki, mint az állatkínzós srác. De talán addig jó, addig az én fejem is a helyén marad. Legrosszabb esetbe viszont, ha véletlenül ez kitudódna, akkor ott van apu is meg a cuki auror bácsi tavalyról. Bár inkább az utóbbihoz fordulnék segítségért, mert apa biztos jönne az „Én megmondtam, hogy sose lesznek barátaid.” szövegével. Pedig vannak, csak abból az egyik jövőre elmegy, a többiek meg nem olyan… Hogy is mondjam? Jó titoktartók? Vagy szimplán én nem vagyok képes bízni senkiben sem teljesen. De a családomról szóló dolgokat inkább megtartanám magamnak, mert ha kiderülne bármi is róluk, akkor tuti, hogy egész életemben utálna mindenki.
Mikor a lány, aki az előbb elejtett egy igen érdekes mondatot, ismét megszólal, már fordulnék fordítani, de Aaron beelőzött. Kellek én ide egyáltalán? Az egyetlen dolog, amire jelenleg alkalmas leszek az az, hogy mosolyogjak és idegesen figyeljem, ahogy az a kettő együtt van. Meg persze Jean lelki támasza leszek az elkövetkezendő órákba. Bár ő szereti a nagy tömeget, imádott mindig is a középpontban lenni, csak nem erre számított, plusz nem is beszélik a közös nyelvet, Aaron fordítgat egyedül, de nem érti, mikor angolul beszélünk, én pedig utálok mások előtt beszélni, ha ennyien vagyunk és nem is ismerem az embereket.
- Nem, semmi baj, csak mindkettőnket rosszul érint ez a téma.  – magyarázza Jean. Engem ugyan másért, mert nekem azért nem jön be az a téma, mert csak tizenhét vagyok és én még nem vágyok ilyesmire. Neki azért volt zavaró, mert minden külföldi, akinek nincs francia ismerőse, az egyből ezzel kezdi, mert mi jók vagyunk benne. Ez olyan alaptalan előítélet.
Hiába nem hajol közelebb a srác, én azért csak kimondom azt a szót, hogy vegye a lapot és semmi olyat ne fordítson le, amit nem kéne. De persze nem bírta ki, hogy ne mondja ki hangosan. Egy „én is szeretlek” mosolyt küldtem felé és a barátomhoz fordultam. -  Jean, Julian és Aaron szeretne mondani valami nagy titkot az iskolánkról, amit eddig nem mondtam el. – Ismét a fiúk felé fordulok és várom, hogy most mi tesznek. Persze könnyedén kimászhatnak ebből, de azért ez baromira nem volt vicces. Sőt! Kifejezetten rosszul eset.
Amit viszont következőleg mondott még jobban fájt. Igen füllentek pár dologban, de szerintem ők is. Plusz nem ismer, nem tudja, hogy muszáj. Azonban csak vállat vonva meredtem rá. Julian tudja még a legtöbbet rólam Jean és Ebony után. Ő is csak annyival kevesebbet, hogy pontosan miért halt meg a nagypapám. ű
Figyelmesen hallgattuk végig, amit lány mondott. Ő legalább kedvesnek tűnt a társaságból. Én a haveromra pillantottam, hogy kezdjen bele a terveinek elmondásába, elvégre mégiscsak miatta vannak itt. -  Hát csak a szokásos. Terveztem, hogy megyek majd bulizni a hölgy társaságában, aztán beugrom majd ide párszor, remélhetőleg több időm lesz, mint tavaly. Meg gondolom, megyünk a tengerre is nem? – A kérdés igazából nekem szólt, de el kellett gondolkodnom egy ideig a válaszon.
- A bulizás szóba sem jöhet, ha megint azokkal megyünk, akikkel legutóbb. A tenger rendben van.  – Nem szívesen járogattam el este olyanokkal, akiket nem ismerek, főleg nem buliba. Nem az a fajta vagyok, aki nagyon élvezi őket. Inkább maradok otthon. A tengerre szívesen mentem, mert imádok fürdeni. – Egyébként nagyon szép a kiejtésed. – mondom egy halvány mosollyal az arcomon. Tényleg tetszett, ritka a szép beszéd, az iskolába még csak-csak tanítják, de külföldieknek nehéz megtanulni, azonban az övé nagyon tetszett.
- Annyira nem érdekel, köszi. – Bárhogy is történt, hidegen hagy, hacsak nem egy másik alkalommal mesélik el, lehetőleg a közeljövőben, nem pedig csak évek múlva. Addigra nem is fogok emlékezni erre, meg remélhetőleg rájuk se. Bár két ilyen barmot nehéz lesz kiverni a fejemből, de mire jó a memóriatörlés, ha nem erre?
Jeannak mosolyra húzódott a szája, amint elérkeztünk a számára legfontosabb témára. Önmagára. Én pedig már előre mosolyogtam és felkészültem az alvásra. -  Nos, egy tizennyolc éves átlagos srác vagyok, aki Franciaországban, Párizsban született. Bár ebben az országban tanulók, egy másik városban, Nantes-ben. Imádom a történelmet és a veszélyeket, egy csöppet talán adrenalin függő vagyok, de emellett a lány mellett nem is csoda, hogy az lettem. Most még középiskolás vagyok, de amint elvégeztem az Egyetemet, szeretnék ásatásokon részt venni. Főleg Egyiptomban gondolkodtam, az olyan vonzó környezet. Nem nagyon szeretem azonban a matekot és a nyelvtanulásért sem vagyok oda. Tudom, hogy az angol mindenhol beszélt nyelv, de számomra nem vonzó, sőt kifejezetten utálom. Talán még a spanyol az, amit így szeretek, meg az olasz, mert ugyanúgy latin nyelvcsaládba tartozik, mint a francia. Egyébként Petit nagyjából öt éves korom óta ismerem, azóta leválaszthatatlanok vagyunk, ha még nem mesélte volna. Ezen kívül még imádok futni. Nem versenyszerűen, de szeretek. Azonban az iskolai versenyeinken, mindig csak második lettem. Egyéb sportot nem nagyon űzik, néha még kosarazni szoktam a barátaimmal, de az ritka. Ha a táncot idesorolhatom, akkor talán még az az, ami nagy szenvedélyem, de nem a társastánc, hanem az egyedi és szabadstílusú. Vagyis inkább a modern fajták azok, amiket szeretek. Van még valami? – néz rám kérdően a francia. Én is mindig megkérdezem tőle, hogy kihagytam-e valamit a bemutatkozás során, lassan jobban ismerjük a másikat, mint saját magunkat.
- Utálod a rákot és a kávét. Meg még, hogy szeretsz énekelni is, meg úszni. Ja, és a kedvenc színed a kék. – Azt hiszem minden mást elmondott. Nekem legalábbis ezek maradtak ki, de biztos tudnék még mondani, csak jelenleg nem jut eszembe több dolog.
Közben elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mit rendeljünk. Én igazából nem voltam szomjas, sokkal inkább éhes. -  Te kérsz valamit? – Csíntalan mosolyt villantottam a haverom kérdésére.
- Macaron! – mondtuk ki egyszerre. Mindketten imádtuk azt a sütit, ahányszor csak tehettük lementünk a cukrászdába és felvásároltuk az egész készletüket belőle. Valamikor versenyt is futottunk érte. Nehéz volt ellenállni ennek a finomságnak.
- Négyet. – Persze nem magamnak akarom az egészet, megosztoznánk rajta. De azért, biztos ami biztos, inkább ennyit kérek. Nehogy aztán gond legyen belőle, hogy túl kevés. A kettő sem sok, de több mint a semmi, plusz nem tudom, hogy itt milyen.
- Na meg persze kéket, ha van. – egészíti ki a mondatomat. De egyébként igen, én mindig kéket kérek. Legalábbis a Hollóhát óta biztosan.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] ♥ Shut up Julian before I get angry.♥  



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-10, 19:14


Julian & Silent & Aaron


‒ Ha jól sejtem, te is dobtál volna a barátnőd miatt, szóval befoghatod ‒ forgattam meg bosszúsan a szemeimet. Arról nem én tehettem, hogy a lányok próbáját áttették korábbra, és most utaztak ide, így Julian helyében nem vertem volna ki a hisztit, ha nem akart egy csinos kis monoklival hazamenni. Pláne azok után, hogy mégis mivel állított be hozzám. Nem elég, hogy megzavart, és keresztül akarja húzni a számításaimat, de azt akarta, hogy asszisztáljak egy francia csitri meg a retardált francia haverja mellett. Olyan gyilkos pillantással illett, hogy reméltem, ebből levette, hogy legszívesebben belevertem volna a fejét az egyik ülésbe. Örülhetett, hogy annyival megúszta, hogy összegyűrtem az ingét.
‒ Majd meglátjuk ‒ feleltem komoran. Pillanatnyi mérgemben mondtam mindezt, nem terveztem csicskáztatni, de abban biztos voltam, hogy ha egyszer hasonló szituációba kerülök, akkor magasról tenni fogok az aktuális csajára, ha kell, akkor a világ végére is követni fog engem.
Inkább nem is szóltam hozzá, amíg oda nem értünk, leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy ne vágjak túlságosan bosszús arcot, amikor megérkezünk az ominózus kávézóba. Meg aztán, Heidi meg Amelie örömmel szóval tartotta, szerettek ismerkedni, új emberekkel beszélgetni, ők csak örültek a változatos társaságnak, én már annyira nem. Fél füllel hallottam, ahogy Amelie közölte Juliannel, hogy nem probléma, úgyis szerettek volna kávézni. Na, igen, én is szívesen megittam volna egy csésze kávét, csak éppen nem a drága Silent társaságában.
Egy valami okozott örömöt, Silent döbbent képe, amikor meglátott Julian társaságában. Kár, hogy a lányok nem hoztak magukkal fényképezőgépet, mert ezt a pillanatot meg kellett volna örökíteni. Juliannel ellentétben nem nyújtottam kezet a srácnak, lehet, hogy bunkóság volt tőlem, de a kis fruska már biztosan elpanaszolta a barátjának, hogy milyen kiállhatatlan személy vagyok, és nem is akartam bevágódni náluk. Velem ellentétben a lányok sokkal izgatottabbnak tűntek, pedig ők is hallottak már egy s mást Silentről. Amelie németül meg is kérdezte, hogy ez az a lány, akit egyszer említettem. Kelletlenül bólintottam, majd kénytelen voltam ismét a díszes kompániával foglalkozni.
Segítettem székeket keresni Juliannek, így Amelie-től egy-egy hálás mosolyt, Heiditől meg egy-egy puszit zsebeltünk be. Kénytelen voltam felhívni Heidi figyelmét, hogy a mardekárosnak van barátnője, mire angolul bocsánatot kért tőle, és hozzátette, hogy ezt nem incselkedésnek szánta, szimplán ilyen közvetlen a természete. Silent barátjának sem azért mondta azt, amit, mert komolyan gondolta, csupán oldani akarta a hangulatot.
Ahogy elnéztem, a két francia kivételével mindenki jól szórakozott rajta. És még a németekre mondták, hogy nincs humoruk…
‒ Elnézést, ha zavarba hoztalak, vagy rosszul esett. Nem akartalak megbántani ‒ szólalt meg ártatlan mosollyal Heidi, ezzel is jelezve, hogy nem piszkálódásnak szánta, én pedig készségesen fordítottam a srácnak. Viszont belőlem akkor tört ki a nevetés, amikor Silent válaszolt a fiú helyett. Én nyilván nem ezt feleltem volna más helyett, akit, ha még csak poénból is, de felhívtak keringőre, de hát ő tudta.
A srác nagyon bátortalannak tűnt. Kíváncsi voltam, hogy az én jelenlétem, vagy a lányoké zavarta-e leginkább. Elhihette, én se jókedvemből tartózkodtam itt.
Nem voltam hajlandó közelebb hajolni a lányhoz, tartottam a távolságot, de még így is remekül hallottam, hogy mit motyogott. Felvont szemöldökkel pillantottam hol a lányra, hol a barátjára. Gondolhattam volna. ‒ Pazar, akkor esetleg mesélhetnék a kis boszorkányos dolgaidról ‒ jegyeztem meg ördögi mosollyal az arcomon, úgy, hogy Julian is értse. Csakis akkor beszéltem franciául, ha tolmácsolnom kellett.
‒ Nem örömmel, de kénytelen vagyok, ha már annyit hazudozol állandóan, hogy Julian értem jött, hogy tolmácsoljak, akkor ott bizalom biztosan nincs ‒ fordultam bűbájos mosollyal Silent felé, majd Jeanhoz intéztem a szavaimat: ‒ Persze, nyugodtan beszélj, én fordítok nekik.
Szerencsétlen alig bírt megszólalni, de a kisasszony máris a szavába vágott. Vajon más barátaival is ilyen erőszakos volt, vagy csak a muglikkal szemben tűnt ilyen akaratosnak?
‒ Pazarul ‒ vontam vállat, aztán mindent elismételtem franciául. Ezek után Amelie is megszólalt, aki egész eddig az itallapba volt beletemetkezve. Ő éppenséggel tudott franciául.
‒ Éppen színházi próbáról jöttünk, mert a társulatunk vendég előadó itt, aztán mivel Julian elcipelte ide Aaront, ő meg hozott magával minket. De ha minden jól megy, és lemegy a műsor, akkor majd a nyáron elutazunk Svájcba. Idén már voltunk a spanyol tengerparton, még tervezünk menni Svájcba, meg Arizonába is el akarunk jutni. Nektek van valami programotok a nyárra? ‒ segített ki mindenkit, azzal, hogy a kérdezz-felelek-fordítokon kívül mást is hozzátett a beszélgetéshez, továbbá azt is megmagyarázta, hogy miért jöttünk többen a vártnál.
‒ Ó, igen. Ez egy csodálatos történet, talán évek múlva egyszer el is meséljük ‒ tettem hozzá gúnyosan vigyorogva, és érdekes módon, elfelejtettem lefordítani franciára. Ezután Jeanhoz fordultam, hogy finomabb szavakkal ugyan, de megismételjem Juliant.
‒ Julian meg mi, többiek is szeretnénk, ha kicsit mesélnél magadról, hogy megismerhessünk ‒ mondtam, majd a lányokkal gyorsan megbeszéltem, hogy ki mit szeretne kérni, aztán, ha a többiek is döntöttek, akkor nem ártott volna leadni a rendelést sem.




[You must be registered and logged in to see this link.]  ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-09, 17:02

[You must be registered and logged in to see this image.]
Aaron, Silent & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Normális esetben nem rontottam volna rá Aaronra, de ez minden volt, csak normális eset nem. Látszik rajta, hogy ebben a pillanatban nagyon nem rajong értem, de bocs, ez van. – Ha jól emlékszem, te dobtál a csajok miatt, úgy hogy ne haragudj, de leszarom – Hamarabb megbeszéltük azt a találkozót, mint hogy ő kitalálta volna, hogy elmegy annak a két csajnak a próbájára. De akkor még úgy voltam vele, hogy hadd menjen. Most viszont, hívta a kötelesség, akár tetszik neki, akár nem.
Miután előadtam, hogy miért is lenne rá szükségem, khm… hát fogalmazzunk úgy kiakadt. Türelmesen végig hallgattam, még a kezét se ütöttem el, pedig minden okom meg lett volna rá, mert épp összegyűri az ingem. Amúgy a kiakadása nem teljesen jogos, mert ő, meg a zseniális terve miatt szenvedtem hónapokig, a kiscsajjal. Szóval, most rajta a sor, hogy szar legyen neki. Amikor végre elengedett, megigazítottam a felsőmet, majd felé fordultam. – Felőlem az egész színházat is elhozhatod, ha az kell, hogy elgyere. És igen, tudom, hogy b*szott sokkal jövök neked, meg is teszem, amit tudok, de előre szólok, hogy nem leszek a csicskád – válaszoltam nyugodt hangon. Nagyon sok mindenben igaza van, de azért mindennek van határa. Nem ugráltathat kedvére, amikor csak gondol egyet. Ha ezt meg ő nem fogadja el, akkor köszönöm, nem kérek belőle, majd megleszek valahogy nélküle is.
A kávézó közelébe hoppanáltunk, egy félre eső utcába, hogy ne legyünk feltűnőek. Aaron még mindig elég idegbeteg látványt nyújtott, így jobbnak láttam, nem hozzászólni, hanem a barátnői, aranyos akcentussal feltett kérdéseire válaszolgattam. Jó fej csajoknak tűnnek, tipikusan olyannak, akit inkább a haverodnak tudsz elképzelni, mintsem a barátnődnek. Minden esetre, tőlük is bocsánatot kértem, hogy elrángattam őket Aaronnal együtt, de nem tehettem róla, a srácot szólította a kötelesség.
Gúnyos mosolyra húzódott a szám, mikor belépve a kávézóba, megpillantottam Silentet meg a franciát. Azt várná az ember, hogy a legjobb barátunknak nem hazudunk, de elég volt rápillantani a lányra, hogy tudjam, nála még a franciája se kivétel. A mosolyom rögtön barátságossá szelídült, mikor Aaron meg a lány belekezdtek a bemutatásba. Kézfogásra nyújtottam a kezem, és ha a francia srác elfogadta, akkor keményen szorítottam meg, amolyan barátian, csak hogy tudja, hol a helye…
Kerítettem plusz székeket, hogy a lányok is le tudjanak ülni, majd miután úriember módjára kihúztam nekik, és megvártam, míg leültek, én is helyet foglaltam  Aaron mellett. A Heidi nevű lány kérdésére igyekeztem nem felröhögni, így csak elvigyorodtam, mert ez nagyon találó volt. Azt viszont nem értettem, miért is Silent válaszolt a srác helyett? Nem mondhatja, hogy nem értette a srác, mert ez franciául volt.
Végre kinyögött valamit a fiú is, bár nem kellett volna, mert hihetetlen idegesítő, ahogy a franciát beszéli, meg, ahogy itt szerencsétlenkedik. Elvileg pasiból van, és a lány álltása szerint nem is b*zi, szóval akkor szedje már össze magát. – Aha, eddig jól telt – jegyeztem meg, direkt kétértelműre véve a dolgot. A franciát illető megjegyzésre csak legyintettem. Nekem aztán olyan mindegy, hogy tízes skálán mennyire mutatkozik be szerencsétlenként - bár halkan megjegyzem, hogy eddig tizenkettőnél jár-, úgy is volt már egy előzetes véleményem róla Silent elmondásai alapján, nem hiszem, hogy sokban változna a nap folyamán. – Hát, az elég érdekes, és hosszú történet – jegyeztem meg, halvány mosollyal az arcomon. – De most a fiúd miatt vagyunk itt, rólunk ráér máskor is beszélni – böktem a fejemmel az említett felé. – Mondjuk, elkápráztathatna minket pár dologgal magáról, hogy megismerhessük… – adtam meg a kezdő lökést, hátha szerencsétlen végre összeszedi magát, és foglalkozhatunk azzal, amiért ide kellett jönni.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]Sorry, but your precious french boy is such a retard
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silent Zodiac
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-08, 10:59



to Julian & Aaron



[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem tudom, hogy mennyit késett Julian, bevallom nem is érdekelt, hiszen itt volt nekem Jean, aki tökéletes társaság volt, mint mindig. Most is az iskolai kalandjait meséltem, és vagy ötször elmondta közbe, hogy kár, hogy nem egy iskolába járunk, én pedig csak legyintettem. Nem fogok átiratkozni hozzájuk. Teljesen jó nekem a Roxfortban, csak egy kicsit nehézkes lesz jövőre, de majd megoldom. Eddig is mindig volt tervem hogyan éljem ott túl, ezután is lesz. Maximum megint olyan lesz, mint elsőben. Kis csendes, visszahúzódó lány leszek. De még akkor is ott lesz Aaron és Juilan, akikkel bármilyen is a viszonyom fogok tudni beszélni. Vagy éppen veszekedni. Az is vicces.
- Szőke vagy barna?  – kérdezi a haverom, mire én csak nagyokat pislogok.
- Hát…barna?  – kérdezek vissza megdöbbenve. Most a hajszínére volt kíváncsi, hogy milyenre vesse? Mert akkor egyértelműen ez maradjon. Bár nem értelmes a kérdés, mert ő nem az a típus, aki festetné. Csak később esik le, hogy mit akart, mikor is az a bizonyos szőke és barna beállított elénk. Csak mereven néztem, ahogy fölém tornyosul Julian és A…Aaron. Magamban sikítottam és a fejemet vertem egy falba, de kívülről csak egy kedves mosoly látszott. Mégis hogy lehetséges ez? Pedig én úgy vigyáztam! Hát, ennyit ért az erőfeszítésem, most már legalább tudom, hogy semmit sem ért az egész. De ha ez nem lett volna elég, akkor még másokat is hoztak, ami nem baj, csak… sokan voltunk így egy picit. Nincs tömegiszonyom, én kibírom, ha itt vannak, csak nekem ne kellene beszélnem. Ilyenkor nem merek megszólalni általában.
Aztán jött az udvarias bemutatkozás. Aaront és Jeant természetesen francia nyelven ismertettem össze, hiszen a háztársam ismeri a nyelvet, a barátnőihez angolul beszéltem Julianhez úgyszintén. Közben egy levakarhatatlan vigyor ül ki az arcomra, ami lehet, hogy nekik erőltetett mosoly, a barátomnak viszont egyértelműen egy segélykérést sugallt. Remélem gyorsan mond valami, mert ha nekem kell, akkor abból csak bólogatás lesz. Azonban mielőtt megszólalhatott volna az egyik csaj kérdezett valamit, mire mindkettőnk szeme kipattant. - Petit?
- Én nem ismerem a csajt. Csak a két srácot.  – emelem fel a kezeimet. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e vagy sem, de ez mindkettőknek elég kínos téma volt. Nekem azért, mert szimplán utáltam és kész. Beszélni sem szeretek róla. Jeant meg szimplán hidegen hagyta, de ha szóba került, akkor ő is elég rosszul érezte magát. Aztán még képes volt megkérni, hogy szóljak neki, hogy ne mondjon ilyeneket. -  Hát persze. – mondtam mézes-mázos hangon, de korántsem élveztem a helyzetet. Közelebb intettem magamhoz Aaront, bár nem ezért, hanem ha már egyszer itt volt és gyanítom azért, mert tolmácsot játszott, akkor inkább vele közlöm a tényeket, mint Juliannel. Amint közelebb hajolt olyan halkan amennyire csak lehetett megszólaltam. -  Mugli.  – szinte tátogtam a szót, de remélhetőleg megértette. Ezzel is elkerültem azt, hogy beszóljon nekem a Mardekáros. Bár valószínű megtudja, de jelenleg ez érdekel legkevésbé. -  Jean drágám, nyugodtan használd azt az édes kis csipogódat, Aaron megérti, és bizonyára örömmel fordít is.  – Remélem, veszi a jelzést, hogy én miattam arról fecseg, amiről akar, annyit, amennyit akar, csak mondjon már valami és ne nekem kelljen.
- Ő… Comment êtes-vous? —vonta meg a vállát. Néha olyan szerencsétlennek érzem magam. Nem bír elkezdeni egy beszélgetést? Milyen emberekkel vagyon én körülvéve? Kérdő pillantására csak megráztam a fejemet.
- Hogy vagy Julian? És te Aaron? Jól telik a nyár? Bocsánat miatta, csak nem tudja mihez kezdjen a helyzettel, mert úgy volt csak hárman leszünk. Erről jut eszembe... ti mégis, hogyan és mikor?  – A mosoly visszaül az arcomra, majd a haverom felé fordulok és neki is elmondom, hogy miről érdeklődtem. Ezután még váltottunk úgy két szót arról, hogy miért nem tudtam arról, hogy ismerik egymást én meg megmondtam neki, hogy egyszerűen nem tudtam és kész. Majd elkezdtem gondolkodni, hogy azon kívül, hogy egy évfolyamba járhatnak, miként találhattak egymásra. Volt egy tippem, de nem gondoltam volna, hogy arra a Hollós gyerek is emlékezne. Lehetséges, hogy mikor Ebonyval voltam és odajött hozzánk megjegyezte a nevét? De akkor még én se tudtam a teljes nevét, vagy legalábbis nem rémlik. Meg kell erre tanítania. De egyenlőre csak szeretném túlélni ezt a találkozót.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] ♥ How the bloody hell can it happened?♥  



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-07, 20:00


Julian & Silent & Aaron


Mindig is fontosnak tartottam a gyerekkori barátokkal való kapcsolattartást, ez most sem volt másképp. Amelie és Heidi pedig már azóta mellettem állt mióta csak az eszemet tudtak. Egy környéken nőttünk fel, arról nem is beszélve, hogy a családjaink jó barátok. Ez a két lány lehetett akármilyen szeleburdi és lökött, olyan dolgokat is elviseltem tőlük, amiket másoktól nem.
Meg aztán, egy szavam se lehetett rájuk, azonkívül, hogy néha hajlamosak voltak túlzásokba esni, normálisabbak voltak, mint egy-két ismerősöm. Legalább is, arra nem panaszkodhattam, hogy nem elég műveltek, ugyanis amennyire lehetett, a legtöbb kulturális rendezvényből kivették a részüket. Ha kellett elvegyültek a muglik között is, ennek köszönhetően a West End Színházban dekkoltam egy ideje, és figyeltem a próbájukat. Ők most nem szerepeltek a darabban, azonban szükség volt rájuk a jelmezek és a sminkek megigazításánál.
A nézőtéren üldögéltem, néha-néha az ölemben fekvő könyvbe olvasgatva. Most épp valami vita folyt, amibe nem szívesen folytam volna bele, ezért úgy tettem, mintha nem is léteznék. A hangok alapján arra következtettem, hogy megint a főszereplő hisztizett valamiért. Lapoztam egyet, mivel a társulat tele volt varázstalan emberekkel, ezért nem érdekelt senki vergődése.
Meglepetten pillantottam fel, amikor a német veszekedésbe angol szavak keveredtek. Julian láttán halkan felsóhajtottam, és becsuktam a kötet. Vajon mit nem fogott fel abból, hogy ma nem érek rá?
Gyanakodva mértem végig. Ilyen kérdéseket csak olyanok szoktak feltenni, akik valamit akartak tőled.
‒ Attól függ, mit akarsz ‒ masszíroztam meg fáradtan a homlokomat. Rossz érzésem volt a felbukkanásával kapcsolatban. ‒ Bár, azért reméltem, hogy a tény, hogy ma elfoglalt vagyok, eljutott a tudatig, és sikerült is értelmezni, de úgy látom, nem, vagy csak pont leszarod ‒ ingattam meg a fejemet, aztán a karfákra támaszkodva felálltam a helyemről. Vetettem egy pillantást a színpad felé, nem akartam őket magukra hagyni, annyira azért nem ismerték a várost, és ki tudja mibe keveredtek volna.
Miután előadta a kis meséjét, elborult aggyal ragadtam meg a felsőjét.
‒ Komolyan azt akarod mondani, hogy két idióta kis francia tolmácsolására akarsz elráncigálni, holott nagyon jól tudod, hogy utálom az egyiküket? Megfontoltad te ezt a döntést? ‒ sziszegtem, az sem érdekelt, ha a színi társulatból bárki látja a jelenetet. Nekik azt mondtam, amit akartam, úgyis inkább nekem hittek volna, semmint egy britnek. Elengedtem, a hátamat nekivetettem az előttem lévő ülésnek.
‒ Két feltétellel: először, a barátaim velem tartanak, mert nem vagyok hajlandó francia karattyolást hallgatni egész nap, másodszor, kurva sokkal jössz nekem, és ezentúl, ha azt mondom, csinálj meg valamit, hát tedd is meg! Ha nem tetszik, keress más balekot, aki tolmácsot játszik ‒ fontam össze magam előtt a karjaimat. Nem akartam elbaszni a napomat azzal, hogy Silent meg a francia haverja baromságait fordítgassam, amikor a napomat a barátaimnak akartam szentelni.
Intettem a lányoknak, hogy jöjjenek ide hozzám, egy gyors bemutatkozás után felvázoltam nekik a helyzetet, ők pedig bár igen kedvetlenül méregették Juliant, belementek a dologba. Még hoppanálás közben is forrt a vérem, és bevertem volna Julian képét, amiért ilyen dolog miatt mert elátkozni, arról nem is beszélve, hogy Silentet is pár átokkal üdvözöltem volna. Morózus hangulatomon még Heidi fecsegése sem segített, aki Juliant faggatta röhejes angol akcentussal, hogy mégis kicsoda ő, és miért kellett elrontania a napunkat. Nem hittem, hogy bejött volna bármelyiknek is, Amelie-nek volt pasija, Heidi meg egy haveromért volt oda, szóval szimplán csak érdeklődtek.
A kávézóba érve kárörvendő mosollyal mértem végig Silent barátját. Úgy döntöttem, ha az én napomat elszúrták, más ne járjon jobban. Üdvözöltem a kis párocskát, franciául gyorsan lerendeztem részünkről a bemutatkozást, aztán már csak fél füllel figyeltem a társalgásra, várva, hogy mikor kell fordítanom, addig én németül dohogtam a saját barátaimnak.
‒ Voulez vou coucher avec moi? ‒ szólalt meg hirtelen Heidi miközben rákacsintott Silent haverjára. Megdöbbenten pillantottam rá, Amelie pedig kacagva bökött oldalba. A franc se gondolta volna, hogy szimplán csak hülyéskedett, és villantotta a nem létező francia tudását.



[You must be registered and logged in to see this link.]  ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-06, 18:02

[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent, Aaron & Julian


[You must be registered and logged in to see this image.]

Amióta vége a sulinak, teljesen kipihent vagyok. Semmi idegeskedés, semmi idióta emberek, és persze semmi tanulás, bár az eddig se nagyon volt… Most hogy Ash elutazott, mondhatni szabadság van. Legalább is abból a szempontból, hogy jóval több időt tudok tölteni a haverokkal, anélkül, hogy hisztizne, mert állítása szerint elhanyagolom. Apáéknak még dolgozniuk kell legalább a hónap közepéig, így a családi nyaralás a leendő új családdal egyelőre tolódik.
A múltkori sörözgetés után megbeszéltük Aaronnal, hogy a közös célunktól függetlenül is összefuthatnánk a későbbiekben, elvégre haverok is vagyunk, nem csak szövetségesek. Igazából meg is lett az időpont, de nem olyan rég le kellett mondania, mert a londoni West End színházba megy valami csajokkal. Na, most ez egyfelől jó, mert már igazán becsajozhatna, másrészről viszont rosszkor jött a kultúrálódhatnékja, mert így jobb program híján, belementem, hogy megismerjen kedvenc hollóhátasom francia fiúkája.
Nem vittem túlzásba az öltözködést, gyakorlatilag azt vettem fel, ami először a kezembe akadt, azért figyelve a színekre, hogy nehogy totál elütő ruhadarabokat akarjak összepárosítani. Mert oké, hogy leszarom a találkozót, és csak azért megyek, mert megígértem, és mert nincs jobb dolgom, de azért még sem mindegy hogy néz ki az ember. Kitudja, kivel találkozik az ember… Na, szóval ezekből kiindulva, egy világoskék inget, fehér rövid gatyát szedtem elő a szekrényből. Felhúztam egy szintén kék, de árnyalatban kicsit más cipőt, párszor beletúrtam a hajamba, ezzel is letudva a fésülködést. A borotválkozást egy az egyben mellőztem. Minek vesződnék ilyenekkel? Így is úgy is helyes vagyok, meg amúgy is, borostával vagy anélkül is én fogok, a legjobban kinézni közölünk, szóval nem húztam feleslegesen az időt. Felvettem a napszemüvegem, feltettem az egyik karórám, és, hogy ne legyek ott túl hamar, vonattal mentem Londonba.
Kicsit több, mint egy óra alatt értem a fővárosba, de még így is volt vagy húsz percem, hogy elérjek a tizenöt percre lévő kávézóba. A f*szomnak se volt kedve menni, főleg nem egy kávézóba. Miért nem lehet sörözőbe menni? Annyi van itt Londonban. De nem, kávézó… Majd jobb híján iszok ír kávét, az legalább whiskey-vel van. Tudnak ezek az írek valamit amúgy, tiszta jó fej arcok, még a kávét is piával isszák. A következő életembe ír akarok lenni. Ahogy közeledtem a kávézó felé, elhaladtam egy francia turistacsoport mellett. Fú, de utálom azt a nyelvet, olyan gusztustalan. A következő pillanatban olyan hirtelen álltam meg, hogy a mögöttem jövő nő belém jött, és lökött egyet rajtam. Volt jobb dolgom, is mint leállni, veszekedni, így gyorsan bocsánatot kértem, és a közeli sikátor felé vettem az irányt.
Silent egy szóval nem említette, hogy amúgy a franciája tud angolul, és én ebből arra következtetek, hogy rohadtul nem beszéli a nyelvet, ami annyit jelent, hogy hallgathatom, amint franciául szövegelnek egymásnak. Rögtön eszembe jutott, mi, vagy is inkább ki segíthetne rajtam, ezért is jöttem a sikátorba, hogy ne muglik előtt hoppanáljak. Igazából nem is foglalkoztam azzal, hogy esetleg zavarhatom, vagy ilyesmi, mert a saját problémám jelenleg jobban lefoglalt, mint a másik szórakozása. A színházhoz hoppanáltam, és belépve az épületbe egyből megérdeklődtem, hogy hol tartják a próbát. A nézőtérre lépve, nem volt nehéz kiszúrni Aaront, így oda is siettem, és levágtam magam a fiú mellé. A darab próbájára csak egy pillantást vetettem, majd vissza fordultam a sráchoz. – Haverok vagyunk? – szegeztem neki a kérdésem, mellőzve a köszönést. Ha nem akadékoskodik, vagy legalább is nem sokat, akkor igaz, hogy késve, de oda érünk a nagyszerű találkozóra, mert nélküle nem megyek sehova.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]Next time I need to be more careful with promises
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silent Zodiac
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent 2016-07-04, 19:27



to Julian & Aaron



[You must be registered and logged in to see this image.]


Már nyár kezdete óta vártam, hogy Jean végre idetolja a képét. Bár ő nem rajongott annyira az ötletért, mikor említettem ezt neki, mert nem beszéli a nyelvet, de pont ezért vagyok itt, hogy fordítsak. Meg aztán tudja, hogy nem bírok összeférni a szüleimmel, így idén is a nagynénimnél vagyok, ő meg látni akart, hát akkor vállalja be ezt is mellé. Különben is megígértem, hogy találkozhat Juliannel, ha majd itt lesz. Szegény nagynénémet sajnálom egyedül, hogy tegnap egész végig franciául beszéltem hozzá, mert annyira féltem, hogy elfelejtettem ebbe a sok angolba, hogy inkább gyakoroltam egy kicsit. De örömmel nyugtáztam, hogy még mindig tökéletes a kiejtésem.
Normálisan elég dühös lennék, ha korán kéne kelnem, de ma nem, hiszen ki kellett mennem a reptérre az én drága barátom elé. Egy egyszínű, kék ruhát vettem föl, plusz még egy fekete, vékony övet és egy ugyan ilyen árnyalatú magas sarkút. Most csak szempillaspirált és szájfényt használtam sminknek, nem akartam szegény srácot a sötét szemeimmel rémisztgetni. Amint végeztem kirohantam a szobámból, fölvettem a táskámat a vállamra és még elvettem egy muffint a konyhaasztalról aztán mentem is. Amíg kiértem a lépcsőházból – mert ugye egy lépcsőház legtetején laktunk – addig megettem az aprósüteményt. Kicsi volt és finom, így nem volt nehéz ilyen hamar betermelni, ezzel meg kihúzom, amíg a kávézóba nem érünk.
Leintettem magamnak egy taxit és már mentem is a reptérre. Viszonylag hamar odaértünk és nem is kellett sokat várni Jeanra, időben jött a gépe szerencsére, így én nem idegeskedtem, hogy hol van. Amint megláttam rögtön a nyakába ugrottam és két puszit nyomtam mindkét oldalára az arcának, majd ő is az enyémre. Baráti szokás, már megszoktuk. De nagyon örültem, hogy végre újra láthatom, elvégre Karácsony óta nem találkoztuk, és akkor is csak egy napra. Neki is kellett utaznia a külföldi rokonai miatt, így olyankor csoda volt, ha látom. De most, hogy szünet van, szinte minden időmet vele tudom tölteni. Szinte… Valamikor nem leszek otthon, ahogy ő sem. Csak ne kelljen megint vigyáznom a macskájára. Nem arról van szó, cuki egy cirmos, de nagyon bújós is és én azért nem rajongok értük túlságosan. Hiába volt csak egy kézipoggyásza, meg egy kabátja, elég lassú volt, így kénytelen voltan én rángatni a kezénél fogva, hogy márpedig én ugyan el nem kések a találkozóról miatta, és még előtte a cuccait is haza kell vinnünk.
Amint ledobtuk a holmiját nálam, mentünk is a megbeszélt helyre, természetesen gyalog, hiszen nem volt tőlünk túl messze. Talán fél órára.  Mikor megérkeztünk örömmel konstatáltam, hogy még nincs itt Julian. Így leültünk az egyik asztalhoz és arról faggattam, hogy milyen volt az éve. Ő is érdeklődött néha, hogy velem mi a helyzet, de én nem adtam valami bő válaszokat. Elég nehéz lenne, miután én varázsló iskolába járok, ő meg mugli lévén nem, hazudni meg nem akartam neki.
-Olyan kis néma vagy. Hol van a beszédes legjobb barátom, aki ilyenkor majd meghal, hogy meséljen a kalandjairól? Mondd, mennyi bajt csináltál idén?  – kérdésére, nagyra nyílt szemekkel néztem rá.
-Nem értem miről beszélsz, te is tudod, hogy egy áldott jólélek vagyok. – mondom ártatlan képet vágva. Idén nem is csináltam annyi bajt. Drasztikusan csökkent a csínyeim száma, mióta nem szívatom a Mardekárt. Ő azonban csak megrázta a fejét, majd csiklandozni kezdett, mire belőlem kitört a nevetés, így a szám elé raktam a kezemet, hogy ne legyen olyan hangos.
-Ne hazudj, Petit!  – kijelentésére lefagyott a mosolyom.
-Te is tudod, hogy neked nem tudok. – mondom komoly arcot vágva, és ezúttal tényleg így is gondoltam. Már az is rosszul esik, hogy nem beszélhetek neki arról, hogy boszorkány vagyok. Te jó ég! Elfelejtettem Juliannek mondani, hogy Jean mugli! Csak meg ne öljön azért, amiért nem szóltam erről korábban.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] ♥ You are my best friend.♥  



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silent Zodiac
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Julian & Aaron & Silent 2016-07-04, 19:13

***



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Julian & Aaron & Silent

Vissza az elejére Go down

Julian & Aaron & Silent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-