Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Tower
  Yesterday at 22:52
Kalandmester

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 22:32
Jacob Troops

ϟ A holdfény sármos arca
  Yesterday at 22:09
Tim Roberts


ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 21:39
Jacob Troops


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:05
Viviana Rennes


A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Armand Stansson
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Gwyneira Rousseau
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Jacob Troops
 
Perselus Piton
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 584 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Eleanor Branstone

Jelenleg összesen 38874 hozzászólás olvasható. in 3477 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Üvegházak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1416

TémanyitásTárgy: Üvegházak 2014-10-11, 15:43

First topic message reminder :


Üvegházak

A kastély mellett található meg egymás mellett sorban az a nyolc különböző méretű üvegház, ahol a gyógynövénytanhoz, a bájitalokhoz és egyéb elegyekhez szükséges növényeket termesztik az aktuális időjárástól függetlenül.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-04-27, 18:24

Cosette & Cornelius


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem hat meg a kölyök reakciója, ugyanis a véleményem nem változik. Szerintem nem képes arra, hogy megfelelően vigyázzon magára, és hiába érhetik őt is balesetek, ennél azért lehetne óvatosabb, ha már a Tiltott rengetegbe mászkál, mert arra magamtól is rájöttem, hogy ott járhatott. Persze tévedhetek is, de annyira nem is fontos ez az információ.
- Mondogasd csak magadnak és akkor talán tényleg elhiszed. - reagálom le teljesen nyugodtan szavait, majd ez után jelzem felé, hogy a régi időkben miként jártak a tolvajok. Nem óhajtom egyébként bántani, pontosan az ellenkezőjére készülök, bár egyelőre magam se tudom, hogy miért. Újdonságot jelent egyelőre a mindennapok szürkeségébe és talán néha én is lehetnék más, majd meglátjuk, hogy megéri-e a számomra.
- Nem vagy túl okos, igaz? - nézek bele szemeibe, miközben a gyógynövénnyel a kezemben a közelébe lépek. - Én csak elmeséltem, hogy régen mivel büntették a tolvajokat, nem utaltam arra, hogy le akarnám vágni a kezed. - nézek is rá egyik vékony kezére, amit tényleg nem akarok bántani. Tény, szadista vagyok időnként, de ő ezt még nem tudja, mégis, szép, hogy miket nézne ki belőlem. De hát a külső az már ezzel jár, az előítéletek soha se érnek véget, bár nálam valamilyen szinten igazak is az első gondolatok. Mindenesetre mivel a lány szót fogad és leül, így nemsokára elé lépve kenem be az arcát, majd ahogy ezzel végzek, elpakolom a gyógynövényt a táskába, majd egy meglepő kérdéssel fordulok ismét felé. Látom rajta, hogy mintha vacilálna, de aztán mégis, beadja a derekát és rákérdez az ételre. Ránézésre is látszik, hogy milyen vékony, nem eszik rendszeresen, így tudtam, hogy ezekkel a szavakkal megfoghatom majd.
- Itt most nincs, de a szobámban akad, ha érdekel a dolog. - közben már fel is kapok egy újabb edényt és folytatom azt, amiért itt vagyok, de most már gyors és precíz mozdulatokkal, így pár perc gondolkodási időt akár kaphat a lány. Ahogy mindennel végzek, összepakolom a cuccaimat a táskámba, majd azt vállamra akasztom és ez után lépek oda a kölyökhöz.
- Ha bántani akarlak, már megtettem volna itt is, nem kell félned tőlem. Szóval, hogy döntöttél? - rajta áll, hogy egyedül távozom-e az üvegházból vagy vele együtt, de azt tudhatja, hogy tényleg bánthattam volna már eddig is. Persze mindez lehet részemről egyfajta szadista játék is, hiszen a szobámban azt tehetnék vele, amit csak akarok, csakis rajta áll, hogy megbízik-e bennem, bár sejtem, hogy mi lesz a válasza.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-04-22, 14:27

Cornelius & Cosette
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

A kis megjegyzése határozottan nem tetszik, ezt nagyon jól láthatja abból, ahogyan felszegem az államat. Még hogy én nem tudok vigyázni magamra? Az itteni, a suliban lévő kis kölykök nagy része már akkor sírva hívogatná az anyukáját, ha tíz métert egyedül kéne megtenniük a Tiltott Rengetegben és akkor én nem tudok vigyázni magamra? Idegesen rezzen meg a szám széle. Nem szeretem, ha kioktatnak egyébként sem, de egy ilyen fura alak meg aztán végképp ne tegye. Lehet, hogy mégis csak el kellett volna kapnom a lábát és ha már sikerül a földre vinnem, akkor el tudtam volna intézni gond nélkül, mert akkor nincs meg a súlya és magassága miatti előny... na majd meglátjuk. Ha nagyon kötekszik a végén kénytelen leszek tenni ellene valamit.
- Tudok vigyázni magamra, de attól még engem is érthetnek balesetek, de megoldom ezt is. - dacosan mérem őt végig, mert ha nem lenne itt, akkor is simán kezelném a helyzetet, szóval ne legyen már ennyire nagyra magával. Mindenki elcsúszhat a sáros talajon, bármennyire ügyes. Az erdő folyton változik és kiszámíthatatlan akkor is, ha pontosan ismered. mindig lehet egy újonnan nőtt fűcsomó, vagy egy újabb bucka, ami előtte nem volt ott, netán egy gödör, amit egy üregi nyúl ásott csak pár napja. Akármi, amire nem számítasz, nem olyan egyértelmű és egyszerű ott minden, mint... itt. Na, de ezt magyarázhatom egy ilyen... Hát na látszik rajta, hogy minőségi a ruhája, biztos valami gazdag családból származó ficsúr, vagy ilyesmi.
- Szóval akkor most le akarod vágni a kezemet? Ezek a növények amúgy is újra nőnek, nem olyan nagy dolog szakítani párat. Ha jobb idő lenne kint, akkor itt se lennék. - az erdő segít és sok mindennel ellát, de ahhoz az igazi tavasznak kellene beköszöntenie előbb. Így is egész jól sikerült átvészelnem a telet, nem voltak durva sérüléseim, azokra pedig a tartalék gyógynövények jók voltak. Mostanra fogytak ki a készleteim, ennyi. Egyébként sem hiszem, hogy a kis fehér bőrű elkapna és le akarná vágni a kezemet, annál harciasabb vagyok és akkor csak az üvegház látná kárát a dolognak nem igaz? Az meg senkinek sem jó. Már arra is számítok, hogy pálcával támad valaki, de az elől is félre lehet ugrani, és előtte még tuti kisebb káoszt csinálnék itt, hogy elkapna.
Azt viszont tényleg nem tudom,hogy miért segít, bár úgy fest, hogy neki se sok fogalma van róla. Végül is ezen nem kell meglepődnöm, nem tűnik jótét léleknek, és védőangyalnak sem, rajtam pedig keresni nem lehet, hogy efféle hátsó szándék hajthassa. Felállok végül, amikor készen van. Érzem, hogy a sebszélek már összehúzódtak és a jótékony anyagnak hála szépen lassan majd rendbe fog jönni az arcom. Már épp hátrébb lépnék, hogy elköszönjek és eltűnjek, amikor meghallom a kérdést. Na persze az első dacos válasz azonnal a nyelvem hegyén is van. Nincs szükségem segítségre! Eddig sem volt, megoldottam volna ezt egyedül is, ha nem zavar meg.
- Meg tudom szerezni magamnak azt, amit akarok, ne hidd, hogy nem így van. Van nálad étel? - tartom azért a távolságot. Igen kb. úgy, mint egy sokat megélt kóbor kutya. Eszem ágában sincs csak úgy belemenni valamibe, amiről egyelőre még nincs fogalmam, hogy milyen következményekkel járhat. Nem... majd meglátjuk, hogy miért adna nekem enni, vagy adna-e. Nem fogok én csak úgy mindenféle feltételeket teljesíteni, ezt már így is láthatja. Maximum a fenyegetés az, ami rosszul érinthet, hogy teszem azt szól valakinek arról, hogy kószálok néha a birtokon, de azt még az a mogorva vadőr se tette meg, nem küldött rám senki sem... vajon ő megtenné?


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-04-16, 18:34

Cosette & Cornelius


[You must be registered and logged in to see this image.]Már az érkezésem előtt tisztában voltam vele, hogy van bent valaki az üvegházban, így egyértelműen nem vártam sokáig arra, hogy meg is szólítsam az illetőt, ki nagyon is jól teszi, hogy nem bujkál tovább, hanem megmutatja magát. Addig van szerencséje, amíg engem is jobb kedvemben talál, nem pedig dühösen, pszichopata hangulatban, így még az is megesik, hogy érdeklődést mutatok irányába, miközben félig felé sandítok.
- Ez így igaz. - legalább nem hiszi azt, hogy az élet olyan egyszerű és tökéletes, mint sokan mások a suliban, legalább tisztában van vele hogy akadnak nehézségek az életben, főleg egy ilyen törékeny kislánynak, mint amilyen ő. Látom sérülésein, hogy azért eléggé pórul járt, bár nem gondoltam volna, hogy egy bokor volt a támadója.
- Valóban nem hangzik nagy ügynek, mégis szépen elintézett. Ezek szerint nem tudsz vigyázni magadra. - mert ha tudna, akkor egy bokor aligha árthatott volna neki, de az is lehet, hogy időnként én nézek ki túl sokat az emberekből. Nem kéne. Ahogy a szükséges adagnyi levet megszerzem, becsukom azt, majd egy másik növényhez sétálok, hogy annak gyógyító leveleiből szerezzek be pár darabot. Gyógyító hatású, de a legjobb gyógynövény is könnyen válhat méreggé, én már csak tudom, így nagy precizítással végzem feladatomat, miközben tovább érdeklődöm, de a kicsike igen csak makacsnak tűnik, nem nagyon akarja az orromra kötni a dolgokat.
- Ahogy gondolod. - nem firtatom, hogy közöm lenne hozzá, ahogy a gyógyítóval se traktálom, ő tudja, hogy mit akar, de mint hallom, elsődlegesen megdézsmálni szeretné az itteni növényzetet, ami megmosolyogtat. Nem titkolózik, bár már hiába tenné, egyértelmű a számomra, hogy miért van itt.
- Tudtad, hogy annak idején a tolvajok kezét levágták, hogy soha többé ne tudjanak lopni? - fordulok most felé, így téve fel a nagy kérdést, nem is válaszolva arra, hogy meg akarom-e akadályozni tettében. Hogy fenyegetés lenne ez tőlem? Jelenleg ilyesmiről szó sincs, én is valamilyen szinten többet veszek el, mint amire engedélyt kaptam, de én ezt felfogom munkadíjnak, úgymond. Ettől függetlenül bárki kezét képes lennék szemrebbenés nélkül levágni, de most nem akarok ártani a lánynak, sőt, pontosan ennek ellenkezőjét teszem, miután a parancsomnak engedelmeskedik és helyet foglal. Elé sétálok, majd hamarosan a levelek gyógyító nedvét kenem sérült arcára, nem hagyva ki egyik sérülést se, a lé pedig pár perc alatt fel fog szívódni, de ezt talán ő is sejtheti. A kérdésnél viszont kezem egy pillanatra megáll a levegőben, valahol arca mellett, miközben szemeim a másik íriszeit fixírozzák.
- Még magam sem tudom. - egyelőre segítek, mert így döntöttem, de ne keressünk ésszerű magyarázatot erre, mert nem túl valószínű, hogy van. Amint végzek, a maradék leveleket az asztal másik oldalán lévő táskámhoz teszem, majd végignézek újból a lányon, megfigyelem piszkos, szakadt ruházatát, vékony testét, mely nem éppen rendes étkezésről árulkodik. Inkább némileg állatiasnak nevezném eddigi viselkedése alapján, én pedig időnként kedvelem az állatokat.
- Szeretnéd, ha segítek még neked? Mondjuk... adnék valamit enni? - kezeimet összefűzöm magam előtt, miközben fenekemmel az asztalnak dőlök, úgy nézek le a széke ücsörgő lányra. Vajon miként reagál szavaimra? Azonnal kap majd a lehetőségen vagy inkább menekülne? Persze semmi sincs ingyen, de nem muszáj azonnal meghatározni az árat, ezt pedig talán még ő is tudja.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-04-06, 21:13

Cornelius & Cosette
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ebben azért elég nagy gyakorlatom van. Még sem trappolhatom végig az erdőt, az kissé veszélyes lenne, mert bárki felfigyelhet arra, hogy a közelben járok, aki netán veszélyes is és komoly bajom lehetne belőle. Persze, hogy az a lényeg, hogy csendben tudjak lenni és senki se vegye észre, hogy közeledem. Most is az lenne a cél, hogy az érkező fura fehér hajú srác még véletlenül se szúrjon ki, de... végül nem is tudom, hogy csinálja. Észrevesz, vagy meghall, nem is számít, de meghallom a hangját, amit egyértelműen nekem címez. Pár pillanatot még így is várok, hiszen ha nem reagálnék, akkor lehet hogy simán rájönne, hogy még sincs itt senki sem, de végül feladom, mert valahogy van egy olyan érzésem, hogy nem az a feladós fajta. És ha már gyanakszik, akkor jó eséllyel az asztal alá se tudnám berántani, hogy beverje a fejét és lépéselőnyre tegyek szert, amíg mondjuk meglépek innen.
- A baj... mindenhol ott van, nem olyan nehéz megtalálnia azt, aki olyan helyen jár. - rántom meg a vállamat. Hát igen, én nem itt a békés és nyugodt kis Roxfortban élek, mondhatnám bazi nagy kastélyban, mint az itteni diákok nagy része. A kérdésre viszont először persze csak összeszorítom a számat és láthatóan nem vagyok ám hajlandó egyből válasszal is szolgálni, hiszen nem is ismerem, miért kéne megmondanom neki, hogy mi történt velem és hol és... úgy általában bármit? Végül mégis újra megrántom a vállamat. - Beleestem egy nagyobbacska és... elég szúrós bokorba. Nem nagy ügy. - csak rendbe akarnám tenni magamat és aztán már mennék is, igazából ennyi az egész, és ezért nem is értem, hogy ő miért bonyolítja így meg ezt az egészet, hiszen... neki aztán teljesen mindegy kéne legyen, hogy mi is történt velem. Nem zavarok, nem is viszek olyat, amire nincs szükségem. Remélem nem valami önjelölt igazságosztó, mint régebben az a vágott szemű srác a zöldségeskertnél.
- Ahhoz nincs közöd... nekem pedig nincs szükségem a gyógyítóra. - kicsit még fel is vetem az államat dacosan. Meg tudom én oldani a dolgaimat, volt már komolyabb bajom is és az is rendbe jött, bár... az is igaz, hogy azok akkor, amikor még a csordával voltam, úgy azért az más volt. Most egyedül vagyok, de így is meg tudom oldani az életemet, nem kell attól félnie, hogy nem így van. - Csak leszedem, amire szükségem van, és megyek. Meg akarsz akadályozni benne? - vagyis megpróbálna? Persze megteheti, de nem leszek én olyan könnyű préda, úgyis ellenállok, és nem fogom hagyni, hogy megállítson. Mégsem erről van szó, és érthető módon meglepetten pillantok rá, amikor felszólít, hogy üljek le. Az első reakcióm persze az lenne, hogy nemet mondjak és még ki is kérjem magamnak a stílust, pedig csak két szóról volt szó, de végül becsukom a számat visszanyelve a meg nem kezdett mondatot és mégis úgy döntök, hogy leülök. Nem tudom, miért... valahogy talán az egész külseje annyira nem megnyerő, hogy az már túlságosan evidens lenne, hogy e mellett még esetleg veszélyes is legyen rám, tehát... miért akarna feltétlenül rosszat és ahhoz minek akarná, hogy még le is üljek?
- Miért segítesz? - nem ismer és nincs is oka rá, főleg hogy ha jól sejtem nem teljesen hülye és sejti azt, hogy épp lopni akartam magamnak innen pár dolgot, hiszen nem nézek ki diáknak... bár persze ez még nem feltétlenül egyértelmű számára. Lehet, hogy annak néz, bár akkor jó eséllyel tényleg a gyógyítóhoz mentem volna először, akárki is az a gyógyító.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-04-03, 22:19

Cosette & Cornelius


[You must be registered and logged in to see this image.]Minden elismerésem a lányé, ugyanis meglepően csendben, halkan tud közlekedni, egyelőre nem is tudom, hogy merre lehet, de azt biztosan tudom, hogy idebent van valahol. Türelmesen, kényelmesen pakolom ki a táskámat, majd amikor már nagyjából végzek, akkor szólalok csak meg, egyértelműen a bujdosónak címezve szavaimat, aki nemsokára már meg is jelenik, pontosan velem szembe, az asztal másik oldalán. Ezüstös íriszeim rá emelem, így van lehetőségem arra, hogy megnézzem, kivel is van dolgom és őszintén szólva meglep az, ami látok. Ez a viselet... és ezek a sérülések. Ki lehet ő és hol szerezte őket? Nem tűnik annyi idősnek, mint én, de kislánynak se, látnom kellett volna már valamikor a Roxfortban, ugyanis remek megfigyelő vagyok. Sokan nem gondolnák ezt rólam, mivel nem vagyok nagy társasági ember, de az ilyesmihez értek. Leplezetlenül mérem hát végig, nem idomait figyelve, inkább csak őt, magát, majd ez után csukom be a kiürült táskámat.
- Ahogy nézem, a baj már megtalál, felesleges is lenne ismét keresned. Mi történt? - szavaim közbe felkapom az egyik szikét, illetve az egyik kisebb dobozt is, majd odasétálok egy nagy méretű, kék virágú növényhez, amelynek szárát óvatosan vágom meg, így a lé, mely szintén kék színű a kis edénybe folyik. Viszont nem fejeztem be még kérdéseimet, mert bár a munkámra koncentrálok, további szavaim is mind-mind a furcsa idegennek szólnak.
- És hova szeretnél menni ez után? Meglep, hogy nem a gyógyítóhoz mentél, ha már megsérültél, mégis mire volna szükséged? - végül ismét felé tekintek, majd ahogy megtelik nagyjából a kis tégely, úgy csukom azt le, lépek vissza az asztalhoz és teszem le késemet is, miközben az egyik zacskóért nyúlok, hogy most néhány zöld levelet szedhessek le az egyik bokorról. Gondolataim viszont a lány körül járnak, lehetséges, hogy új diák, hogy nemrég került csak ide, mindenesetre különös ez a találkozás és legnagyobb szerencsétlenségére felkeltette az érdeklődésemet.
- Ülj le! - végül ahogy megtelik a zacskó, azt kezembe fogva indulok meg a lány felé, majd nemsokára két levelet veszek ki belőle, amiket ujjaimmal morzsolgatni kezdek, majd a rákerülő fehér nedűt lassan a lány homloka felé közelítem, már ha engedi és nem fut el. Ha nem ült le, még az se probléma, mindenesetre lehetséges, hogy ismeri ezt a növényt, melynek levelének leve gyógyító hatású, tehát össze fogja húzni a sérüléseket és elállítja a vérzést is. A megfelelő sérülésre kerül, ha hagyja, tehát finoman kenem rá, nem okozva fájdalmat, de ha nem hagyja, akkor nem erőltetem, abban az esetben hátat fordítok neki és visszasétálok az én asztalomhoz, hogy elcsomagoljam ezt az adagnyi gyógynövényt, majd rátérhessek a következő növényre, hiszen ezek begyűjtése miatt vagyok ma este itt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-04-03, 22:02

Cornelius & Cosette
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Felszisszenek, amikor sikerül mellé nyúlni és egy kissé tüskésebb valami simán felsérti a bőrömet. Fogalmam sincs, hogy a jó életben lehet ennyire erős az a tüske, de hogy fáj, mint a fene az tuti, pedig azt hittem, hogy ennél kellemetlenebbül már nem érezhetem magam. Pedig csak az a pár növény kellene, de úgy fest, hogy nincs olyan egyszerű dolgom, hogy gyorsan megszerezzek mindent, amire szükségem van, pedig igazán igyekszem, mert a végén még jön valami esti őrjárat. Eddig még nem sok szerencsém volt a birtokon és őszintén szólva nem szeretnék kockáztatni. Az itteniek konkrétan állandóan mindenre pálcával hadonásznak, nekem pedig már igazán jól esne, ha végre békén hagynának a sok hülye varázslattal. Nem akarok én szándékosan rosszat... legalábbis többnyire. Az csak nem olyan rossz dolog, ha időnként ennem kell, vagy kell pár gyógynövény, hogy rendbe tegyem a sérüléseimet. Komolyan, amit meg tudok szerezni az erdőben, azt megszerezem ott, szóval senkinek egy szava sem lehet. Nem vagyok én annyira rossz, csak valahogy fenn kell tartanom magamat és ehhez időnként ide, vagy a közeli kis faluba kell betörnöm, hogy az is meglegyen, amit az erdőn nem termel ki. Majd akkor már sokkal könnyebb lesz, ha jön a jobb idő és több lesz a termés, és többé állat merészkedik elő. Akkor nekem is ritkábban kell majd betoppannom ide.
Még mindig sehol sem tartok, amikor meghallom a motoszkálás az ajtó felől. Elhúzom a számat, de szinte azonnal leguggolok, amikor meglátom, hogy valaki nyitja is az ajtót. Magamban morgok, de ezt hallani nem lehet, és óvatosan surranok be az asztal alá, amin a növények vannak. Elhúzom a számat, amikor az illető beljebb jön, sőt halhatóan motoszkálni kezd és valamit elkezd csinálni. Remek! Szóval akkor most ücsörögjek az asztal alatt, amíg el nem megy? Ez... igazán nagy élmény lesz.
Óvatosan araszolok szépen tovább, az a cél, hogy meghúzzam magam, amíg kimegy, csak... közben esik le, hogy a végén még rám zárná azt a nyamvadt ajtót, azt pedig végképp nem akarom, hogy szó szerint véve kelljen kitörnöm innen. Szóval az asztal alatt osonok szép csendben felé, és ha sikerül elérnem úgy, hogy ne nagyon vegyen észre, akkor egyszerűen megpróbálom elkapni a bokáját és lerántani a földre. Ha mázlim van beveri a fejét annyira, hogy ne akarjon a pálcájával hadonászni, mint a többség. Na ez a dolog épp kb. ott akad meg, amikor úgy pár centire van a kezem a bokájától. Elkerekedik a szemem és... a kacsóm megáll a levegőben, amikor megszólal. Pár pillanatnyi habozás után tolatok csak hátrébb az asztal mások oldalához, és ott állok fel végül. Még csak a tenyeremet se ütöm össze, hogy le töröljem róla a kevéske koszt, mert... minek?
- Nem akarok bajt, csak kell pár dolog, aztán megyek is. - nem fogom bántani, és... gondolom ő sem engem igaz? Bár a külseje alapján nem mondom, hogy olyan baromi megnyerően fest. Ez a fehér bőr, meg haj... határozottan fura. Jó persze piszkos vagyok és nem túl bizalomgerjesztő, de attól még ugyanúgy egy vékony, alacsony és fiatal, mondhatni kissé nyeszlett szőke lány vagyok, nem annyira ijesztő, sőt... ő jóval ijesztőbbnek tűnik mint én.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-04-03, 21:55

Cosette & Cornelius


[You must be registered and logged in to see this image.]Mivel elég sűrűn gyártok különféle mérgeket, amelyek közül nem egynek valamiféle  növény a hozzávalója, így nem árt időnként feltöltenem a szertárt is és bár nem szívesen segítek, mégis, jelen pillanatban úgy döntöttem, hogy eleget teszek Piton professzor kérésének. Mégis csak a házvezetőm és segít is még több tudást szereznem, olyasmit is, amit otthon vagy bizonyos könyvekből nem sajátíthatok el, így én se mondhatok nemet minden kérésére, legalább vele nem kéne feltétlenül rosszban lennem. Az persze nem tartozott a kéréshez, hogy az éjszaka közepén menjek le az üvegházba, de nekem ez nem számít, már régóta nem érdekelnek az ilyen szabályok, animágus lévén pedig igazán egyszerűen, feltűnésmentesen tudom elhagyni az ódon falakat és csak az üvegház közelében alakulok vissza. Fekete öltözet jellemez, mint mindig, tehát nadrág, bakancs, ing és kabát, vállamon pedig most egy fekete táska pihen, különféle zacskókkal és dobozokkal, amelyekbe a növényeket fogom szedni és majd bevinni a holnapi nap a szertárba, miután a saját részemet kivettem belőle a szobámban. Hófehér hajam és bőröm szinte csak úgy világít az éjszakában, akár csak ezüst színű szemeim, miközben az üvegházhoz érek, mely természetesen nyitva van, hiszen én hagytam nyitva, még késő délután, pontosan ez az alkalom miatt, így mindenféle aggodalom nélkül nyúlok a kilincsért, majd nyitok be, az ajtót pedig természetesen behúzom magam után.
Egyébként idefelé jövet kiszúrtam ám a szőke hajú leányzót, aki előttem nem sokkal osont be az üvegházba, de egyelőre még fogalmam sincs, hogy ki ő, viszont odabentről nem lesz menekvés, mindenképpen találkozni fog velem. Nem sietek, teljesen lazán viselkedem, úgy teszek befelé sétálva, mintha nem tudnék róla, hogy ott van, hiszen valószínűleg elbújik, ha meghallja, hogy jön valaki, így nemsokára leteszem a táskát egy üres asztalra, majd elkezdem abból kipakolni a késeimet, dobozokat és zacskókat is, hiszen megvan, hogy melyik növényhez miként is kell hozzábújni, majd nagyjából egy-két perc elteltével szólalok meg mély, de jelenleg nem túl rideg, nem is igazán barátságtalan hangomon.
- Egész este bujkálni akarsz vagy inkább megmutatod magad és elárulod, hogy mit keresel itt? - nem fordítom semerre se fejem, csak nyugodtan folytatom a pakolászást, mindent szinte mérnöki pontossággal téve ide-oda, majd ez után nézek csak körbe, kíváncsian figyelve, hogy vajon az a szőkeség megmutatja-e magát vagy inkább tovább bújik meg a növényzet között.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-04-03, 12:57

Cornelius & Cosette
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Kár lenne tagadni, hogy éppenséggel nem vagyok a toppon jelenleg és épp ezért szántam rá magam megint, hogy ide vessen a rossz sors. Tudom, hogy nem kéne betenni a lábamat a birtokra, eddig ugyanis még nem igazán volt jó vége, szinte még egyszer sem. Talán még annak lett a legjobb kimenetele, amikor Ryannel futottam össze, de azért lássuk be az se a legjobban végződött, legalábbis az ő számára, hiszen totál szétment a térde. Nem az én hibám volt, de attól még az én jelenlétemben történt és valamelyest miattam, hiszen azért rohant annyira azt hiszem, nehogy lelépjek, amíg várnom kell, vagy hát a fene tudja. Egy biztos, most nem akarom, hogy bárkinek is vaja essen épp elég az, ahogyan én festek. Több zúzódásom is van, az arcomon is van jó néhány kisebb és nagyobb vágás. Már a többségük nem vérzik, de sajnos muszáj volt ide jönnöm, hátha találok olyan növényeket, amiket nem lelek fel máshol, azaz jobban mondta az erdőben még eléggé halott minden, még a tavasz csak közeledik, így aztán nem sok hasznos gyógynövényt lelni fel.
Sok mindent tanultam a csorda tagjaitól, úgyhogy tudom, mivel kell ellátni magam, hogy gyorsabban helyre jöjjenek a sérüléseim, ha már ennyire rosszul indult a napom, csak meg kell találnom őket. Csendben és óvatosan közelítem hát meg az egyik üvegházat. Az ajtó nincs zárva, gondolom azért, mert ez egy iskola és nem zárnak annyira mindent. Nem tudom, ez most nem is számít. Esteledik már természetesen, azért jövök ilyenkor, mert még nincs teljesen sötét, viszont már nem sokan merészkednek ki. Azért még elég hűvösek az esték, no meg nem hiszem, hogy ilyenkor ki mernek merészkedni a szabadna, a diákok nagy része legalábbis kétlem, hogy kitenné a lábát ide sötétedés után, vagy annak a közelében. Én viszont itt vagyok és egy üres üvegházat támadok be. Legalábbis elviekben üres, egy ideje figyelem már és nem jött erre senki. Csak pár kisebb hajtás kell, néhány hasznos gyógynövény, hogy elrendezzem a sebeket az arcomon, hogy ne legyen komolyabb bajuk és a bokámat is rendbe kéne tenni, mert eléggé kiment, most is kissé bicegek, plusz azon is van egy szép vágás. Hát igen... próbálj ne túl gyakran beesni a bokrok közé. Persze nem ismerem még annyira az itteni erdőt, hogy mindenféle problémát előre lássak, vagy ki tudjak küszöbölni. Majd idővel gondolom ez is menni fog, de nem azonnal. Már az is valami, hogy idegen helyen sikerült átvészelnem a telet, azt hiszem erre is büszke lehetek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 401

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-04-03, 12:56

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-03-13, 15:22

Hayley & Cosette
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Felszisszenek, amikor sikerül mellé nyúlni és egy kissé tüskésebb valami simán felsérti a bőrömet. Fogalmam sincs, hogy a jó életben lehet ennyire erős az a tüske, de hogy fáj, mint a fene az tuti, pedig azt hittem, hogy ennél kellemetlenebbül már nem érezhetem magam. Pedig csak az a pár növény kellene, de úgy fest, hogy nincs olyan egyszerű dolgom, hogy gyorsan megszerezzek mindent, amire szükségem van, pedig igazán igyekszem, mert a végén még jön valami esti őrjárat. Eddig még nem sok szerencsém volt a birtokon és őszintén szólva nem szeretnék kockáztatni. Az itteniek konkrétan állandóan mindenre pálcával hadonásznak, nekem pedig már igazán jól esne, ha végre békén hagynának a sok hülye varázslattal. Nem akarok én szándékosan rosszat... legalábbis többnyire. Az csak nem olyan rossz dolog, ha időnként ennem kell, vagy kell pár gyógynövény, hogy rendbe tegyem a sérüléseimet. Komolyan, amit meg tudok szerezni az erdőben, azt megszerezem ott, szóval senkinek egy szava sem lehet. Nem vagyok én annyira rossz, csak valahogy fenn kell tartanom magamat és ehhez időnként ide, vagy a közeli kis faluba kell betörnöm, hogy az is meglegyen, amit az erdőn nem termel ki. Majd akkor már sokkal könnyebb lesz, ha jön a jobb idő és több lesz a termés, és többé állat merészkedik elő. Akkor nekem is ritkábban kell majd betoppannom ide.
Még mindig sehol sem tartok, amikor meghallom a motoszkálás az ajtó felől. Elhúzom a számat, de szinte azonnal leguggolok, amikor meglátom, hogy valaki nyitja is az ajtót. Magamban morgok, de ezt hallani nem lehet, és óvatosan surranok be az asztal alá, amin a növények vannak. Finoman forgatom a szememet, amikor az illető a hangjából ítélve lány még meg is kérdezi, hogy van-e itt valaki. Jó ég kislány! Ha van, akkor látnád, ha pedig nem akarja, hogy lásd, akkor nem fog visszajelezni, hogy igen itt bújtam el az asztal alatt. Komolyan ezekben semmi logika sincs? Mint az a Ryan. Nyafog, mert kiment a térde, a helyett, hogy megoldaná a problémát és teszem azt... nem nyafogna. Túlságosan nyápic a legtöbb, csak mert megszokták hogy mindent varázslattal oldanak meg és egy kacsalábon forgó kis palotában élnek. Nem is tudom,hogyan maradnának életben a való világan, ami nehéz és kemény és... amiben a legtöbb dolog simán ki akar nyírni, még a kellemetlenebb bokrok kis.
Óvatosan araszolok szépen tovább, az a cél, hogy meghúzzam magam, amíg kimegy, csak... közben esik le, hogy a végén még rám zárná azt a nyamvadt ajtót, azt pedig végképp nem akarom, hogy szó szerint véve kelljen kitörnöm innen. Szóval az asztal alatt osonok szép csendben felé, és ha sikerül elérnem úgy, hogy ne nagyon vegyen észre, akkor egyszerűen megpróbálom elkapni a bokáját és lerántani a földre. Ha mázlim van beveri a fejét annyira, hogy ne akarjon a pálcájával hadonászni, mint a többség. De így vagy úgy, én tuti, hogy vetődöm, hogy megpróbáljam lenyomni a földre, ha sikerült levinni a rántással. Van egy kellemetlenül nagy és riasztó késem, az talán jó belátásra bírja és... - Nem szeretném, ha sikítanál oké? Nem akarok bajt, csak kell pár dolog, aztán megyek is. - nem fogom bántani, komolyan, amúgy is sejtheti, hogy nem vagyok egy vadállat. Jó persze piszkos vagyok és nem túl bizalomgerjesztő, de attól még ugyanúgy egy vékony, alacsony és fiatal, mondhatni kissé nyeszlett szőke lány vagyok, nem annyira ijesztő.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayley-Rose Stonebury
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-03-12, 00:04

Cosette & Hayley


[You must be registered and logged in to see this image.]
Hogy mi? Nem voltam benne egészen biztos, hogy megfelelően hallottam Bimba professzort, amikor a kezembe nyomva a kettesszámú üvegház kulcsát a különfoglalkozásunk után, komolyan gondolta-e, hogy én most menjek ki szépen, és zárjam be helyette, a kulcsokat pedig adjam majd le a tanáriban, Binns professzort még bizonyára ott fogom találni… tagadhatnám, de nehézkesen, hogy a kulcsok tényleg az ujjaim között lapulnak. Innentől kezdve pedig attól tartok vitának nincs helye, pedig így alkonyat-tájt kétségtelenül jobb lett volna egyenesen a Nagy Terembe menni, elcsípni a vacsora végét, aztán visszatérni a szobámba, ahogy terveztem. Át akarok még nézni egy holnap esedékes házidolgozatot, mielőtt megadnám magamat az álomnak. Ehhez képest a lépcsőkön száguldok lefele, ki a szabad levegőre, ami egy kissé még csípős, de nem akartam olyasmivel vesződni, hogy magamhoz bűvöljem legalább a taláromat az egyenruha fölé. Igazán nem szándékozom sokáig időzni, mégis mennyi ideig tarthat elfordítani egy kulcsot egy zárban, nem igaz? Vélhetőleg igazán nem sokáig. Talán tényleg visszaérek az épületbe, mielőtt minden fogás eltűnne az asztalról, és ráérek utána visszaszolgáltatni a kulcsokat…
Nem mintha szerintem ez ennyire fontos lenne. Ki  mászkálna ilyenkor az üvegházak tájékán, vagy ki akarna innen az éjszaka leple alatt bármit is elvinni? Az ember megteheti azt, ha éppen órája van itt, nem kell ahhoz külön éjszakai kommandó, épp csak egy kis sütnivaló, és leleményesség. Éppen ezért lep meg meglehetősen, ahogy a kérdéses üvegházhoz közeledve mozgást vélek látni odabenn. Merlin szakállára, mi a bánat? Vagy csak érzékcsalódás, fényjáték lett volna? Mély barázdákat esz a gyanú a homlokomra, és bár nem rántom elő, mert csak valami ostoba alsóévesre számítok, ha egyáltalán tényleg van ott valaki, azért a kezem ügyében tartom a pálcámat, ahogy belépek a halkan nyikorgó ajtón.
Most meg hirtelen semmit sem látok. Képzelődtem volna? Egy gyors varázsigével fényt lehelek a plafonról csüngő lámpásokba, és a hirtelen fénytől  hunyorogva felteszem a kérdést, amit könnyen lehet, csak a mandragórák fognak hallani - Van itt valaki?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-03-04, 21:44

Hayley & Cosette
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Kár lenne tagadni, hogy éppenséggel nem vagyok a toppon jelenleg és épp ezért szántam rá magam megint, hogy ide vessen a rossz sors. Tudom, hogy nem kéne betenni a lábamat a birtokra, eddig ugyanis még nem igazán volt jó vége, szinte még egyszer sem. Talán még annak lett a legjobb kimenetele, amikor Ryannel futottam össze, de azért lássuk be az se a legjobban végződött, legalábbis az ő számára, hiszen totál szétment a térde. Nem az én hibám volt, de attól még az én jelenlétemben történt és valamelyest miattam, hiszen azért rohant annyira azt hiszem, nehogy lelépjek, amíg várnom kell, vagy hát a fene tudja. Egy biztos, most nem akarom, hogy bárkinek is vaja essen épp elég az, ahogyan én festek. Több zúzódásom is van, az arcomon is van jó néhány kisebb és nagyobb vágás. Már a többségük nem vérzik, de sajnos muszáj volt ide jönnöm, hátha találok olyan növényeket, amiket nem lelek fel máshol, azaz jobban mondta az erdőben még eléggé halott minden, még a tavasz csak közeledik, így aztán nem sok hasznos gyógynövényt lelni fel.
Sok mindent tanultam a csorda tagjaitól, úgyhogy tudom, mivel kell ellátni magam, hogy gyorsabban helyre jöjjenek a sérüléseim, ha már ennyire rosszul indult a napom, csak meg kell találnom őket. Csendben és óvatosan közelítem hát meg az egyik üvegházat. Az ajtó nincs zárva, gondolom azért, mert ez egy iskola és nem zárnak annyira mindent. Nem tudom, ez most nem is számít. Esteledik már természetesen, azért jövök ilyenkor, mert még nincs teljesen sötét, viszont már nem sokan merészkednek ki. Azért még elég hűvösek az esték, no meg nem hiszem, hogy ilyenkor ki mernek merészkedni a szabadna, a diákok nagy része legalábbis kétlem, hogy kitenné a lábát ide sötétedés után, vagy annak a közelében. Én viszont itt vagyok és egy üres üvegházat támadok be. Legalábbis elviekben üres, egy ideje figyelem már és nem jött erre senki. Csak pár kisebb hajtás kell, néhány hasznos gyógynövény, hogy elrendezzem a sebeket az arcomon, hogy ne legyen komolyabb bajuk és a bokámat is rendbe kéne tenni, mert eléggé kiment, most is kissé bicegek, plusz azon is van egy szép vágás. Hát igen... próbálj ne túl gyakran beesni a bokrok közé. Persze nem ismerem még annyira az itteni erdőt, hogy mindenféle problémát előre lássak, vagy ki tudjak küszöbölni. Majd idővel gondolom ez is menni fog, de nem azonnal. Már az is valami, hogy idegen helyen sikerült átvészelnem a telet, azt hiszem erre is büszke lehetek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 401

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-03-02, 19:09

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine C. Flowers
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-02-28, 23:40


   
Ruth & Jasmine

   
[You must be registered and logged in to see this image.]

    Nos Uther mindig olyanokat választ maga mellé akik valamiben jeleskednek vagy kivételesek. Nem tudok arról semmit sem, hogy kiben mit látott különlegesnek. Igazából én se igazán vagyok valami kivételes személyiség. Könnyen megoldom a rejtélyesebb betegségek sérülések okát és megtudom gyógyítani őket, elég csípős a természetem, de ez nem azt jelenti, hogy kivételes volnék, de hát nem is nekem kell ezt tudnom hanem Uthernek.
-Nos néha nem árt ha valaki nem mindig borongós. - Mosolyodom el. Ruth egy igen kedvelhető lány, annak ellenére, hogy az elején kissé hűvösen álltam hozzá. Most úgy érzem, hogy nem is elviselhetetlen, mint gondoltam. Sőt kedvelhető egyéniség.
-Na ez egy igen remek ötletnek tűnik. - Díjazom az ötletét. Én ugyan nem megyek a bálra, mert több dolgom is akad na meg nincs kivel mennem, senki sem hívott meg én meg nem hívok meg senkit. Na meg a bálok valahogy eddig se voltak a kedvenc helyeim. Ott mindenki a másikat méri fel, hogy hibát találjon benne, az öltözetében, a partnerében vagy a cípőfüzőjében még ha az nincs is. Nem az én asztalom a bálosdi. A gyengélkedő amúgy is ilyen időben van teli, enyhe bokaficam a magassarkúk miatt, félrenyelés és fulladás veszély vagy nyaktörés mert szalad próbálta a magassarkúban a lépcsőről lefelé. Azt hiszi az ember veszélytelenek az ilyen mulatságok, nos ez nem így van. Főleg akkor nem ha a Weasley ikrek is jelen vannak. Ők mindig előrukkolnak valami aranyos kis meglepetéssel amitől kitör a pánik vagy mindenki szivárványszínben jelenik meg a gyengélkedőn. Határozottan mulatságos, de sok melóval jár.
-Ezt megjegyzem Ruth. - Vigyorodom el. Nos pasik terén nincs problémám. Egyedül Uther van, de a helyzet vele nem ugyanaz. Úgyhogy ilyen téren nem lesz probléma, igazából nem kérek sosem senkitől segítséget és az, hogy jön nekem eggyel sem számít, nem fogom a segítségét kérni. Mindenben a magam ura vagyok, ha bajba keveredem hát kimászom onnan. Nem vagyok puhány.
-Szívesen, és igen, még bizonyára találkozunk, szia! - Intek neki majd elpakolom a sok cuccot amit a gyógyír elkészítéséhez kerestem elő majd visszaindulok a klubhelyiségembe.
[You must be registered and logged in to see this link.] ♠️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♠️ Köszönöm a játékot, nagyon klassz volt Smile


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-02-17, 20:34


Jasmine és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

~ Vajon tényleg ilyen szerény, vagy tényleg ilyen keveset tud vagy azt hiszi, hogy beveszem ezt a dumát és a figyelmemet próbálja altatni vele?~ Fut át fejében a gondolat, miközben Jasmine szavaira visszamosolyog, de mondani nem mond rá semmit. Mit mondhatna? Sosem volt az a fajta csaj, aki ilyenkor lelkesen növelni kezdi a másik egóját, hogy dehogynem, tök jól áll neked ez az új haj, vagy nem is igaz, egyáltalán nem látszik, hogy híztál. Most nem fogja mondani ismét, hogy Ruth szerint Uther aligha választ nem kivételeseket, még ha Ruthnak néha kifejezetten nehéz is meglátnia, ki miért kivételes.
- Á, már a vigyorgással az ellentéte vagy. - Vigyorog vissza Ruth. Ó, a fene vinné el, határozottan kedvelhető ez a Jasmine. Sebaj, mindenkit úgy sem lehet utálni, kellenek támogatók, s ha csakugyan olyan ügyes a lány, mint amilyennek tűnik és amilyennek már másodjára tapasztalja Ruth a kapott szerek által, akkor megérti, miért választotta Jasmine-t Uther. S miért ne válaszhatná Ruth is őt? Külön jópont mellé, hogy a másik jófej, szóval egyelőre a mosolyokat se kell megjátszani.
- Merészebb kivágás? Mmm, ez az ötlet még tetszik is. Azt hiszem, már tudom is, milyen lesz: ezt a vállát és ujját leszedetem, így legalább mindenki a kivillanó ép vállamat fogja nézni, biztos, ami biztos. - Magyarázza röviden mutogatva is az elképzelést, függetlenül attól, hogy Jasmine-nak gőze nincs, milyen Ruth eredeti ruhája, legfeljebb annyit megtudott most, hogy rendesen két ujja volt és két válla, amiből most aszimmetrikus költemény fog készülni. De kár, hogy a srác nem jelenik meg a bálon, vagyis mással jelenik meg. S természetesen ezek az információk teljesen közönyösek lehetnek a másik számára, de Ruth úgy ítélte meg, egy kis csajos terefere jót tehet a kapcsolatnak, márpedig nem egy szobatársnője és háztársnője elképesztően sokat tud beszélni ruhákról. És akkor senki meg ne kérdezze, milyen cipőt vagy táskát vesznek fel hozzá, mert soha nem szabadul.
- Egészen eladósodom ebben a tanévben! - Kacag fel Jasmine válaszán. Nem örül neki, de hát mit lehet tenni? Legfeljebb ha olyant kér a lány, majd nem tartja be a szavát Ruth. Pitonnak se szándékozik, de ez mellékes.
- Sok mindenben nem vagyok ugyan jó, de amiben tudok, segítek. Ha egy srácot ki kellene átkozni a gatyájából, akkor viszont bízvást fordulhatsz hozzám, vérprofi vagyok benne! - Mosolyog rá Jasmine-ra, de hogy ez bolondos ajánlkozás vagy rejtett fenyegetés is egyben? A másikra bízza, hogy eldöntse.
- Köszi még egyszer a gyógyírt! Még találkozunk, szia! - Kacsint egyet hozzá a végén vidáman és kimegy az üvegházból, nem tartván fel tovább a másikat. Azért határozottan jobb lett a kedve. Nem is olyan rémes ez a csaj, mint gondolta, s a válla is határozottan kevésbé fáj.

\Köszi a játékot, élveztem ^^\


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine C. Flowers
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-02-13, 10:54


   
Ruth & Jasmine

   
[You must be registered and logged in to see this image.]

        -Nem vagyok semmiben sem kivételesebb, mint ti, sőt, talán a legkevésbé.  - Valójában szeretnék kicsit sem függeni Uthertől, de be kell valljam, hogy ez mégiscsak így van. Sokat tanultam tőle, jó, persze hasznomat is veszi valamilyen szinten és merem remélni, hogy nem csak hasznot húz belőlem, azonban tényleg szükségem van rá, nem csak tanultam tőle, de tanulok is most is.
    -Talán nem is vagyok annyira ellentéte, csak próbálom beállítani ezt az állapotot.  - Vigyorodom el. Tulajdonképpen nem tudom mennyire hasonlítok Utherre jellemileg, én vagyok aki, ilyen lettem az évek alatt és szerintem ezt csupán magam értem el és ebben nincs ráhatása Uthernek. Bár kitudja, tény, hogy valamennyire másabb vagyok mióta ismerem. Ruth nevetése engem is arra késztet, azt hiszem megkedveltem ezt a lányt. Látok benne valami különlegeset és nos, Ő sem az a fajta aki bármilyen helyzetben meghunyászkodna.
Uther követői, angyalai közül másokat nem ismerek, Ruth az első akit személyesen megismertem, én úgy vagyok vele, hogy elég Uthert ismernem, ez a lényeg nem? A többiekkel meg majd összehoz a sors vagy éppen nem, ha Uthernek szüksége lenne mindannyiunkra akkor szerintem mind ott lennénk legyen szó bármiről is.
    -Nem olyan vészesen kell átszabatni, mire eljön a bál addigra már jóval kisebb lesz a seb felületet, szóval egy merészebb kivágás elég lesz, senkinek sem fog szemet szórni miért. A seb addigra már jóval szebben fog kinézni.  - Na jó, egy sérülésre nem igazán mondhatjuk, hogy megszépül, de tény, hogy olyan ronda égett, roncsolt bőr sem lesz már ott, sőt a fájdalom is elég hamar minimálisra fog csökkenni. Hála a keverékemnek.
    -Igen, eltudom képzelni, nem ez az első égési sérülés amit ellátok. Ez után a krém után ha rendszeresen kened ahogy mondtam akkor az éjszakák már nem lesznek kellemetlenek. Tapasztalat, hogy megszünteti a bőr további égését, a lázat és természetesen kellemesen hűsít.  - Csak dőlnek belőlem a felesleges szavak, hiszen mit érdekelné a lányt, hogy mit tud egyes krém amit magam állítok össze.
    -Mondjuk úgy, hogy jössz nekem egyel és majd megkereslek ha szükségem lesz valamire.  - Mosolyodom el. Ruth az a féle lány akiben nem lehet vakon bízni, ez tetszik, bennem sem lehet. Uther az egyetlen akinek valamilyen szinten "hatalma" van felettem. De nem vagyok olyan akit meg lehet szelídíteni. Ruth jó példája ennek, olyan akár egy lobogó láng.
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Angyalkák


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-01-29, 22:20


Jasmine és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Akkor te vagy a legkivételesebb közöttünk! - Szól elismerően, alig valami fanyar gúnnyal a hangjában. Arra befizetne, hogy Uther mit szólna az elhangzottakhoz, igaz, ez a Ruth által mondottakra is igaz lehetne. Talán most mind a ketten csak kóstolgatják egymást, s próbálják elhitetni a másikkal, hogy ők mások. Holott lehet nagyon is sok a közös bennük. Mindenesetre amennyire nem akarta felkeresni Jasmine-t eredetileg, annyira ő a legszimpatikusabb eddig az angyalkák közül. Jó, közülük még csak Eileen-t tudja ki, ő meg alapból hátránnyal indul Ruth-nál, mert véla.
- Milyen szerény is vagy hozzá! Jó ellentéte vagy Uthernek. - Vigyorodik el, mert hát ez az igazság, s Jasmine maga is kimondja később, hogy a fiú kicsit többnek hiszi magát. Igazából nem ez a legfőbb baja Uthernek, de közrejátszik ez is benne. Talán pont ez vezet oda. Mindenesetre Ruth vála megdöccen a nevetéstől, mikor Jasmine ott tart, hogy egy "kicsit" többnek hiszi magát Uther. Kicsit...
- Tehát át kell szabatnom a ruhámat, mert ezeket az időpontokat lehetetlenség betartani. Kár... - Nem nagy talány az okra rájönni, az időpontok felében órája van, tízkor szinte mindig. Annyira meg még ő sem hiú, hogy késés miatt büntetőmunkát kockáztasson meg, csak hogy csini legyen a bálra Cameron-nak. Így is tudja, hogyan legyen dögös, csak kis átalakítás kell azon a zöld ruhán, még merészebb is lesz általa.
- Köszi szépen! Máris jobb érzés egyébként! Olyan hűs, már nagyon tudott égetni, főleg éjszaka. Ma talán végre rendesen kialudhatom magamat. Nem tudom, mit vonakodott Uther, de jól tettem, hogy eljöttem hozzád. - Veszi át a tégelyt és finom bókkal udvarol-hízeleg tovább, s egyben ássa alá Uther személyét Jasmine-nál. Éppenséggel ez az első alkalom, hogy elkezdte forgatni a kártyákat - és piszok mód élvezi is -, hirtelen ötlet volt, mely eszébe jutott az üvegház bejáratánál, így természetszerűleg benne van a hibázás lehetősége is: könnyen lehet, hogy túlfeszíti a húrt ezzel Jasmine-nál.
- Hogy hálálhatom meg? Nincs valami, amit én tehetnék érted?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine C. Flowers
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-01-28, 21:14



Ruth & Jasmine

[You must be registered and logged in to see this image.]

-Teljesen mindegy milyen értelemben gondoltad, Uther nekem nem parancsolhat. - Igazából senki sem mondhatja meg nekem mit csináljak. Ez valahogy belém rögződött, ilyen vagyok és őszintén szólva nem szándékozom ezen változtatni. Ha meg ez nem tetszik Uther-nek még mindig találhat magának gyógyítót, igaz nem olyan jót, mint én, de egy utánzatot igen. Az Ő döntése, hogy mit akar, nem én vagyok a tanácsadója.
Na meg amit ez a lány mondott, nem is tagadhatom, hogy dühít, még hogy talán megtudom gyógyítani, talán..menjen Uther a jó büdös francba! Mindenre képes vagyok és ezzel tisztában is van..várjunk csak! Uther nagyon is jól tudja, hogy mire vagyok képes pont ezért vagyok az "orvosa" Egyáltalán nem feltűnően mértem végig a lányt. Igen, amit eddig nem vettem észre, ez a lány nagyon jól forgatja a kártyáit, minden bizonnyal nem ez az első, hogy ilyet csinál. Még én is bedőltem neki, ejnye, de jobb később rájönni a dolgokra, mint soha.
-A bájitaltan hasznos ez kétségtelen. Nekem nincs különösebb bajom vele.- Kisebb hazugság, az igazság az, hogy profi vagyok.
A lány csacsogását elhallgattam volna még ha éppen nem próbáltam volna önuralmat csepegtetni magamba, sajnos szeretek erősen visszavágni és nem csípem ha félre próbálnak vezetni, azt meg pláne nem ha ez némileg sikerül is. De nyilván Uther-nek kell a lány hát segítek neki, ha másért nem is hát azért, hogy bebizonyítsam neki mit is tudok.
-Uther-nek az ég világon semmi baja, talán kicsit többnek hiszi magát, de hát ki nem. - Egy vállrándítással elintézem a dolgot. A kenőcsféleséget összekeverem, hogy kenhető állagú legyen.
Lassan és óvatosan, egy igazi profi módjára kentem fel a krémet a vállára. Ha minden jól sikerült, ami kétségtelen akkor érezhet némi hús enyhülést mintha a lágy szellő simítana végig a bőrén egy meleg nyári napon, ez a jele a gyógyulásnak, de persze időbe fog telni.
-Nos ha minden nap bekened háromszor, de fontos, hogy ez a három alkalom reggel 10, pontban dél és este 8 körül történjen, hogy miért azt ne kérdezd, hosszú és unalmas. Akkor valószínűleg a bálra már kutya bajod se lesz. - A számításaim szerint legalábbis, én pedig ebben az egyben nem tévedek. A kenőcs maradékait egy kisebb tégelybe raktam és odanyújtottam Ruth-nak.
-Ha esetleg elfogyna és még szükséged lenne rá akkor keress meg, általában könnyen megtalálható vagyok. - Biccentek felé. Bár ettől függetlenül meg se mozdulok, nos akkor azt hiszem mennem kellene, de akkor miért nem indulok már? Csak adja az ég, hogy ne kívánkozzon ki belőlem az a fűszeres kis szöveg amit a legszívesebben a fejéhez vágnék mert átakart verni.
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Hazudj, ha tudsz!


  


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-01-18, 10:46


Jasmine és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Nem is ilyen értelemben gondoltam. - Féloldalas mosoly magán is ironizálva, meg belül derül Jasmine büszkeségén, hogy ő márpedig nem Utheré. Ami azt illeti, az a birtokosviszony egyáltalán nincs ínyére Ruth-nak sem, de egyelőre beletörődik, vagyis inkább együtt él ezzel, és kivár addig, míg már nem lesz hasznára Uther.
A mormogás belül elégedettséggel tölti el. Persze, ha szóvá fogja tenni az egészet Jasmine Uther előtt, a srác nem lesz hülye, hogy ne tudja összerakni az egy meg egy mennyi, és hogy az egész kavarás mögött Ruth áll. Nem is baj, lásson csak eddig a srác, hogy Ruth maga mellé akarja állítani a kiválasztott "angyalokat", addig se veszi észre mit ügyködik Ruth igazából a háttérben.
- Azt megköszönöm! Próbáltam magam is kezdeni vele valamit, de a bájital tudásom még nem éppen fényes, ami elég aggasztó a közeledő RAVASZ miatt... - Csacsogja közvetlen hangnemben, miközben halad Jasmine mögött, pár lépéssel lemaradva csak, hogy azért sarkára se lépjen és ne a nyakába lihegjen, de ne is egy teljes üvegházat kelljen átkiabálni.
- Hű, te aztán tényleg érted a módját! Nem tudom, mi baja volt Uthernek. - Ha lúd, legyen kövér. Egyébként tényleg ügyesnek tartja a lányt Ruth, ő maga még receptből dolgozva is egy halom hibát vét, nemhogy valaminek fejből nekiálljon! Egyszer próbált egy mosoly-szérumot emlékezetből megcsinálni, a kis üstből egyenesen fellövellt a plafonra és ott feketés-barnás foltot égetett.
Leül az intés után a székre és nekiáll a felsőruházatát megbontani, hogy a szíve fölötti részen a vállát szabaddá tegye és ideiglenes kötését levegye.
- Mit gondolsz, elmúlik a bálra? És marad heg? - Érdeklődik, miután Jasmine szemügyre vehette a mágikus égést Ruth fehér bőrén. Pár szeplő is lenne rajta, de a fél tenyérnyi seb ezt most elrejti. A seb meglehetősen csúnya és mély, s kitalálhatóan sűrűn kell a kötését cserélni, mert nem túl biztató módon nedvedzik is. Tipikusan olyan sérülés, amit égető varázzsal pálcával lehet ejteni és ehhez a pálcának igen közel kellett lennie. Amit nem láthat Jasmine, az a rúna, mely csontig hatolt le, és amit kéretlen ajándékaként Uthertől hiába próbált Ruth leszedni magáról.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine C. Flowers
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-01-17, 11:12

Ruth & Jasmine

Felhorkanok a kijelentésén. Én aztán nem vagyok senkié sem. Uther pedig tisztában vele, hogy engem nem lehet irányítgatni. A magam ura vagyok és ha ez nem tetszik neki hát akkor felejtsen el. Önszántamból segítek neki bár olykor magam is bevallom, hogy egy két terve nem áll a kedvenceim listáján, de nem kérdőjelezem meg, nem ez a dolgom és ha bele akar ugrani a szarba hát nos ugorjon, nem az én dolgom megakadályozni, de én húzom ki onnan ami szintén nem egy hálás feladat.
-Uther sosem volt a főnököm, parancsolóm úgyhogy ez, hogy mind az Övé vagyunk itt nem érvényes. - Ebből nem engedek. Következő kérdésére nem is tudom válaszoljak-e. Végül is honnan tudhatnám én azt, hogy ki ez a lány? Viszont abból, hogy elmondom ezt neki még nem igazán derül ki semmi sem Uther-ről.
-Van amikor kicsit többet látom, mint kellene. - Ennyi és kész. Uther tud magára vigyázni ám ha kicsit mellé lő akkor én vagyok az aki vigyáz rá, hogy ne kerüljön nagyobb slamasztikába.
Ám az, hogy esetleg baja esett és még csak nem is maga jelent meg nálam.. hát igen, tagadhatatlan, aggodalommal tölt el. Mondhatni egy fura barátság van kettőnk között és azért nem szeretném ha elpatkolna.
-Jellemző Uther-re. - Mormogom, még, hogy nem tudja, hogy vagyok-e elég ügyes ahhoz, hogy ellássak egy mágikusan égett sebet. Mintha neki nem lettek volna hasonló húzásai. Ezt megjegyzem, majd a következő találkozásunkkor nem kap ellátást arra hivatkozva, hogy nem akarok kárt tenni benne az ügyetlenkedésemmel.
-Természetesen tudok segíteni, azt hiszem azok a gyógynövények épp megtalálhatóak itt az üvegházban is. - Fordítok neki hátat és elindulok megnézni mi lelhető fel itt ami a segítségemre lehetne. Hamar rá lelek a mandragóra ültetvényekre. A kenőcs ami belőle készíthető segíthet megszüntetni és kezelni a mágikus égést, nem csak a dermedt emberek felélesztéséhez alkalmas. legyen titok, de a szerelmi bűbájoknál is listás növény, de még csak az kellene, hogy tucatjával járjanak be ide szerelmi bájitalt csinálni a csitrik.
Egy kisebb, nem megtermett mandragórát ketté vágok és a nedvet belecsöpögtetem egy tálba, hogy utána pár jól ismert gyógynövénnyel keverjem össze, hogy ne csak gyógyítson, de közben hűsítő hatása is legyen.
Miután alaposan bekevertem a masszát intek Ruth-nak, hogy üljön le és mutassa az égést.
-Ez hatásos lesz, nem először csinálok ilyet. - Nyugtatom meg, bár szerintem teljesen felesleges. Tudom amit tudok, ebben jó vagyok, ha valaki nem kér belőle az magára vessen. Nem fogok utána rohangálni a gyógymóddal.


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-01-10, 10:53


Jasmine és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Mind az Övé vagyunk. - Húzódnak ajkai ironikus mosolyba, s elégedetten is, mert akkor megvan a célszemély. Azt nem tudja, hogy Jasmine végülis mennyit tud arról, mik Uther tervei. Azt sem tudja, hogy az ő orrára mennyit kötött a fiú. Ha a helyében lenne, biztos végeredményben egymásnak némiképp ellentmondó információkat csöpögtetne el, hogy igazán senki se tudja, mire készül. Még ha az jó célt is szolgálna, akkor is.
- Megint? Gyakori vendéged? - Vonja fel Ruth szemöldökeit egy picit, főleg a hangból kiérzett aggodalom hallatán. Milyen fura... Magában egy pillanat alatt elképzelte Ruth a fordított helyzetet, hogy őhozzá jönnek a hírrel, hogy komoly baja vagy balesete volt Uthernek... Nem kellene érzelemmentes arcvágással próbálkoznia, be kell látnia, abszolút hidegen hagyná, talán még vállat is vonna. Apropó váll...
- Nem, nem kell aggódnod, neki nincs baja. Ő küldött hozzád engem, hogy hátha tudsz segíteni. Nem ígérte biztosra, hogy vagy ennyire ügyes, de én úgy voltam vele, hogy ha már felfigyelt rád, biztos nem véletlen, így csak kiszedtem belőle a neved. Értesz az égett sérülésekhez? Mágikusan égett. - Szinte várja a megkönnyebbülést a másikban, hogy jah, csak ez a kis vöröske göthes! Ugyanakkor Ruth kicsit máshogy adta elő a történetet, mint ahogy az történt: nem kellett Utherből kiszedni a nevet, mondta a fiú magától is, maga javasolta Jasmine felkeresését s igencsak méltatva szólt a lányról, semmi kétkedéssel a hangjában vagy szavaiban. De miért is lenne Ruthnak érdeke, hogy a fiúhoz kötődjön a többi kiválasztott angyal, ha egyszer hozzá is kötődhetnének?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine C. Flowers
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2015-01-06, 20:06

Ruth & Jasmine

Az egész napom olyan volt, mintha meg lett volna tervezve. Egyik pillanatban még itt voltam és tettem a dolgom a másikban meg már a következő helyszínen tébláboltam. Azt hinné az ember, hogy a tanórákon kívül a diáknak semmi dolga, na aki ezt hiszi az abszolút nem tudja milyen is a diák élet. Főleg úgy zűrös az egész ha nem csak arra figyelek, hogy jól teljesítsek az órákon, de még kisegítek is a gyengélkedőn. Főleg, hogy az a hárpia ott azt hiszi teljes mértékben a főnök jobb keze és parancsolgathat nekünk. Nem bírtam megállni, hogy a mai napon ne szóljak be neki megint, egyszerűen tenyérbe mászó képen van a csajnak. Egyszerűen képtelen megtanulni, hogy nem a csicskása vagyok hanem az egyik társa, bár inkább lennék egy kivert kutya, mint a társa, de mindegy. Persze a gyengélkedő soha nem egy nyugodt, békés és csendes hely. Ma is telt ház volt, egy srácot behoztak azzal, hogy valamit megevett amitől szivárvány színű lett a feje, és tényleg, hát kicsi hiányzott, hogy ki ne nevessem, de hát egy ápoló tanonctól talán még elnézhető, ha nevető görcsöt kap. Persze kiderült, hogy egy olyan bogyót vett be ami Fred és George Weasley-től származott, így azonnal szélnek is eresztettem, hogy megnyugodhat, valószínűleg életben marad. Aztán jött egy kislány, elsőévesnek tűnt hacsak nem törpe méretű emberkéről beszélünk és arra panaszkodott, hogy fáj a karja, persze kiderült, hogy szilánkosra tört a karja és mikor rákérdeztem, hogy ez mikor történt azt mondta fogalma sincs. Érdekes esetekből van itt bőven, lehet válogatni. Aztán a nap többi részét a barátnőimmel töltöttem, a vacsora után pedig az üvegházakhoz mentem, mondhatni megcsinálni a házi feladatomat meg Uther miatt is, hátha a közeljövőben összetöri magát, legyen nálam valami a legrosszabb rémálmomnak aki mellesleg egy barátféleség és közben mégsem, hát nem érdekes?
Beléptem a félhomályba, az üvegház még sötétben is olyan volt akár egy nyugodt szentély, ha éppen nem voltak visítozó növények frissen elültetve. A hangra megfordultam és kissé morcos fejet vágtam.
-Tulajdonképpen nem vagyok az Övé, a másik értelemben viszont igen, azt hiszem jó emberhez jöttél, miben segíthetek. - Ha bárki kimondta Uther nevét akkor már nem voltam valami házsártos, mert ki tudja miért.
-Csak nem történt már vele megint valami? - Kicsit kiérződhetett az aggodalom a hangomból, mert ha Uther megsérül akkor a saját lábán keres fel nem pedig valaki más küld ennek érdekében, és a gondolat, hogy valami komolyabb baja van, hát nem villanyozott fel. Az aggodalom mellett próbáltam teljesen érzelemmentes arcot vágni a lány felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Jasmine és Ruth 2015-01-04, 17:22


Jasmine és Ruth

[You must be registered and logged in to see this image.]

Remélhetőleg Jasmine nem túl parás és nincsen üldözési mániája, mert ha alapból van, akkor biztos elég kényelmetlenül érezte magát a mai napon, ugyanis ha nem is feltűnően, de Ruth mindig fél szemét rajta tartotta s titkon követte. Az órarendjét megszerezni nem volt bonyolult. Az órák nem jöttek szóba, mivel nem egy évfolyamba járnak, ezért közös órájuk nem volt, hogy "véletlenül" mellé üljön, hogy egy csoportba kerüljenek. Órák előtt meg után meg mindenki barátokkal trécsel, még a mosdókba is csordában látogatnak el, ugyanez van reggelikor és ebédkor és majd vacsorakor is, így a közös étkezések is kilőve. Maradt hát az, hogy szemmel tartja a lányt és lesi az alkalmat, mikor marad egyedül. Mint egy vadászó ragadozó, aki a csoporttól elszakadó egyedre pályázik. Úgy esett, hogy alkonyat előtt valamivel az üvegházakig követte a másikat. Hagyta, hadd menjen be előbb, s csak bő öt perc után ment utána ő is.
- Te vagy Uther Jasmine-ja? - A köszöntést egy biccentés helyettesíti, ha megvan a szemkontaktus. Ruth a mardekáros egyenruháját viseli, éppen csak fekete inggel, nem fehérrel. Vörös haját féloldalasan eltűzte, hogy tincsei java a bal vállára hulljanak, látszólag csak divatból. A hangja barátságos, még magát is meg tudja lepni vele, hogy mennyire megy ez neki. Gondolkodott ideúton, miként is szólítsa meg a lányt, végül ez nem volt tervben, csak megszólaláskor ez jött a szájára. Mintha a fiú neve amolyan jelszó lenne egy titkos szövetségben. Tulajdonképpen így is van.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 401

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2014-12-10, 07:19

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2014-12-02, 15:59




Kertészkedés

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem is hiszem, hogy a bennem lévő állandó dacból valaha is képes lennék leadni. Az már nem én lennék, és e miatt természetesen nincs is erre szükség. Pont ezért vagyok képes túlélni, mindazt, ami történt velem. Nem leszek én valami nyafogós kislány, aki minden miatt összeomlik és kiborul, teljesen értelmetlen lenne. Attól semmi sem lesz jobb. Én így kezelem le az életem kudarcait, azok pedig akadnak szép számmal, de hát ez van. Nem lehet mindenkinek szép és kellemesen rózsaszín élete igaz? Elég az, hogy a testvéreim képesek így élni, kivéve persze Nicolast, mert hát neki nem megy, ő ki akarja csináltatni magát, és majd idővel úgy is sikerül neki, ahogyan a szüleinknek is sikerült, én meg nézhetem végig azt is tétlenül. És nem, mielőtt azt hinné bárki is ez a hatalom nem erre kell nekem, nem akarom visszahozni a szüleimet, nem akarok csodát tenni és megmenteni Nicolast, mert ha nem sikerül csak még rosszabb lenne. Nem, én csak... élni akarom az életemet a magam módján és kész, nem érdekel mit tesz más, de így legalább biztos, hogy meg tudom védeni magamat. Más már nem bánthat.
Mégis mindezek ellenére meglep az, amit tesz, hogy csak így felajánlja nekem ezt, hogy fegyvert ad a kezembe, amivel engedi, hogy megsebezzem. Igenis nem gondoltam volna és azt sem, hogy ilyen pusztító erővel bírhat bármi is, főleg mert rajta látszik, hogy tuti, hogy nem egyszer csak úgy megsebezni, nekem mégis sikerül, és neki igazán meg se kottyan, ez a legfurább benne. Mindezek után még mindig kellemetlenül érint, amikor hozzám ér, még mindig nem tudom jól kezelni, mert... mert nem bírom, hogy bárki is hozzám ér, és még rosszabb, ha valaki tisztában is van azzal, hogy ez az egyik legfőbb gyengeségem.
- Mi? - oké, ez az első reakció erre a váll szabaddá tételre, mert hát nem vagyok én ebben biztos, de végül mégis csak bólintok és lehúzom a póló,t vele a pulcsit is. Mázli, hogy nem járok olyasmiben, ami nagyon bő lenne, így nem olyan vészes az, hogy most csak simán lehúzzam a ruhákat és szabaddá tegyem a vállamat. Felszisszenek, naná, amikor megérzem, hogy mégis mi a fene történik. Azért erre nem számítottam... igazából semmire sem számítottam, ha így vesszük, nem tudtam, hogy mit akar.
- Öhm... oké. - ennyit sikerül végül kibökni. Mire vágyom igazán... na ez az, amit még igazából én magam se tudok, ezen tényleg van mit eltöprengeni. Végül csak figyelem ahogy távozik, és csak aztán igazítom vissza a ruhámat a helyére. Éget, mint a rohadt élet, de gondolom ez nem marad meg a végtelenségig. Majd megpróbálom valamivel lekezelni, ha már bájitalokból ász vagyok, és persze... húzok vissza a takaróm alá, ahogyan eddig is akartam.


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak

Vissza az elejére Go down

Üvegházak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Üvegházak

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-