Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 20:57
Kalandmester

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:05
Joyce Brekinridge

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 15:25
Felicity Barlow

ϟ Felicity Barlow
  Yesterday at 15:11
Felicity Barlow



A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Daniel G. Paisley
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Christopher Graves
 
Tim Roberts
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Statisztika

Összesen 593 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Felicity Barlow

Jelenleg összesen 39644 hozzászólás olvasható. in 3507 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-06-30, 08:26

First topic message reminder :

***



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-12-16, 18:10


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Talán tényleg félre tehetnénk ezt a folyamatos háborúskodást, mert idővel akkor is az életünkbe kerülhet, ahogyan most is majdnem megtörtént. Nem jó ez így, nem vetélkedhetünk folyton, vagy csak az mondatja velem, ami történt, hogy nem vagyok a legjobban? Netán ha kikerülök innen, akkor ugyanez lesz, vagy ő is így lesz vele és majd újra kezdi azt, amit eddig, az undok hozzáállást. Tudom, ne eleve a legrosszabbra számítsak, de nem olyan egyszerű pozitívan állni hozzá, hiszen azért lássuk be nagyon negatívan tud viselkedni és kész csoda, hogy eddig még nem történt hasonló baj, mint most. Azt viszont nem tudom kihagyni, hogy még egy kicsit vicceljek vele, tényleg nem megy. Túlságosan adja magát a helyzet, és talán most elég pocsék állapotban vagyok ahhoz, hogy ne akadjon ki.
- Van, amit nem lehet kihagyni. - halványan elmosolyodom. Látszik azért rajtam, hogy még mindig nem vagyok a legjobban, de ez most nem számít, mert jobban leszek tudom. Itt azért mindent megtesznek az emberért, úgy állnak hozzá, hogy tudja minden rendben lesz, ahogyan én is tisztában vagyok ezzel, de persze ettől még ő foghatja magát és itt hagyhat, csak hát nem lenne jó, mert más nincs, aki meglátogatna és lássuk be nem egy nagy élmény itt bent feküdni teljesen egyedül.
- Komolyan? - azért érthető módon meglep a dolog, mert tény most nem volt bunkó, de ez azt jelenti, hogy a jövőben sem szeretne az lenni és ez... azért egészen jól hangzik, bár hogy képesek leszünk-e majd tartani a dolgot... na az jó kérdés. - Tudod... igazából nekem nincs bajom veled, a versengés egészséges, csak mindig úgy éreztem... lenézel csak azért, mert lány vagyok. És őszintén szólva erre csak rátett egy lapáttal az apám és a... nénikém remek kis egyessége. - és persze nekem fogalmam sincs arról, hogy ehhez vajon hogyan állt hozzá, hogy egyetért-e vele, netán ő is úgy érzi, hogy jó lenne és neki is érdeke, hogy ez a házasság létrejöjjön. Tény, nem igazán volt lehetőségünk erről sosem beszélni, sőt igazából semmiről se beszéltünk soha, maximum arról, hogy ki miben jobb és persze mindig azt akarta kihozni benne, hogy ő mindenben, mert nekem nem is való az ereklyevadászat.
- Egy pohár víz jól esne és... citrom fagyi, bár gondolom azt nem engednék, hogy behozz ide, vagy...? - cinkosan elmosolyodom, hogy vajon meg tudná-e oldani. Nem lenne rossz, hogy mit ne mondjak. Szívesen ennék most fagyit az holt biztos, akár egy nagy adagot is, valahogy most hideget kívánok, talán a miatt, hogy a sebtől még a lázam is felszökött egy időre. Ez már lassan teljesen elmúlik ugyan, de mégis valami hidegre vágyom.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-12-09, 21:23


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Ahogyan nyitogatja a pilláit, és halkan felsóhajt, magamban meg kell jegyeznem, hogy ha csak a külsőségeken múlt volna, akkor álompár lettünk volna, hiszen Dorothy tényleg csinos lány. Azt már kevésbé vette be a gyomrom, hogy rá vagyok kényszerítve holmi hatalmi játszma miatt, ahogy a szülei is csak feláldozandó gyalogok. Így aztán nyilvánvalóan ellenségesebben álltam hozzá, mert mardosott a lelkiismeretfurdalás, hogy akaratlanul is szerepet játszottam abban hogy elvesszenek. Egyedül megoldásnak az tűnt, ha megutáltatom magamat vele, és lássuk be, nagyon tud fújni rám, viszont mégiscsak inspiráljuk egyást, ha ő nem lenne, akkor vajon mihez kezdenék egyedül? Nem is tudom, valahogy már így is elveszett vagyok.. Amikor a bordái közé vágtam a pengét, tudtam, hogy mindent egy lapra teszek fel. A viccelődésére elhúzom a számat, kínomban már nevetek.
- Te tiszta hülye vagy, még ilyenkor is..? – Csóválom a fejemet, és morgolódva rakosgatom magam alatt a széket, nem tudok mihez kezdeni a helyzettel. Akkor lehettem gyengéd, amikor a halálán volt, de most már lábadozik. Viszont mégsem tehetem meg, hogy ismét bunkó leszek, az totálisan visszavetné a gyógyulásban.
- Igen, te vagy a hibás, meg én is. Miért kell nekünk állandóan harcolni? Miért kell állandóan túllicitálni a másikat? Néha tarthatnánk fegyverszünetet, és csak.. beszélgethetnénk.. – Harapom be a számat a fejemet lehajtva. Nem is tudom, hogy mit ajánlok.. Ez nem éppen barátság, de ha tovább folytatjuk az örökös vetélkedést, abba bele fogunk halni, legalábbis az egyikünk törvényszerűen. Azért meglep, hogy ennyire beismeri, hogy most ő volt a ludas, de mégis, én is vétkes vagyok ebben az egészben, de nem tudom, hogy Dorothy azért vall-e színt, mert még a fájdalomcsillapító bűbájok, és bájitalok hatása alatt van, vagy ha magához tér úgy istenigazából, akkor vajon felképel? Ezek után ismételten meglep, hogy még marasztal is. Vagy csak azért, mert nekünk köszönhetően nincsen családja, és nagyon unná magát?
- Ööö.. dehogynem, nincsen most dolgom. Át kéne öltöznöm, de azt majd megoldom varázslattal. Mire van szükséged? Hozzak valamit.. inni? Ihatsz egyáltalán? – Picit moccan a kezem, hogy megfogjam a kezét, de végül nem teszem meg, vélhetően önkéntelen reakció, amolyan atyáskodó, hiszen ha valaki súlyos sérült és az ágyban fekszik, akkor még belőlem is ilyen érzéseket vált ki. Vagy egyébként kedvelem valahol nagyon mélyen?



[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-12-05, 11:04


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Lassan kezdek magamhoz térni. Fáradtan nyitogatom a szemeimet. Ismeretlen arc pillant vissza rám, legalábbis elsőre nem tudom hová tenni, sőt másodszorra sem. A nő kedvesen mosolyog, majd motyog valamit arról azt hiszem, hogy vendégem jött, de egyelőre még az is alig dereng, hogy miért kellett volna vendégnek jönnie hozzám, aztán lassacskán kezdenek felrémleni a dolgok és bár még most sem vagyok teljesen biztos abban, hogy mit mondott végül csak bólintok egyet, amikor már tényleg kezem sejteni, hogy mi lehetett a halk szavak mögött. Cseng még kicsit a fülem, de végül a nő távozik, az ajtó pedig pár pillanat múlva újra nyílik és ismerős arcot látok belépni. Halvány mosoly csak, ami megjelenik az arcomon, magam sem tudom, hogy miért, bár fáradt, de mégis látszik, hogy örülök a jelenlétének, annak ellenére, hogy lássuk be majdnem megölt és nem volt eddig kimondottan felhőtlen a viszonyunk.
- Meg, de... te ki is vagy? - jó tudom, nem szép dolog megint tréfát űznöm vele, de ezúttal talán csak nem lesz mérges rám, és nem is húzom sokáig a dolgot, végül egy pillanat múlva már vissza is tér a halvány mosoly az arcomra a kezdeti megjátszott meglepettség helyét átvéve és megpróbálok még kicsit feljebb is könyökölni, ami persze egy elfojtott szisszenést okoz, hiszen érzem azért még jócskán a helyet, ahol sikerült belém mártania azt a tőrt. - Bocs... nem tudtam kihagyni. Jól vagy ok és megértem, én... szóval én szúrtam el, mert nem gondolkodtam, te szóltál, hogy baj lesz. - igen be tudom ismerni, hogy hibáztam és az egész az én hibám, bár talán ha együtt dolgozunk és nem akarok neki minden áron bizonyítani, akkor nem történik ilyesmi. Fátylat rá, attól nem lesz jobb, ha egymást hibáztatjuk, már így is úgyis megtörtént a baj és majd meglátjuk, hogy a jövőben ez tud-e majd változtatni valahogy a mostan nem épp fényes kapcsolatunkon.
- Nagyon sietsz? Nem akarsz még maradni egy kicsit? Tudod nem nagyon van, aki bejönne meglátogatni. - nem akarok én ezzel rossz érzést kelteni benne, de így van. Kétlem, hogy a nénikém, aki olyan házasságba akar kényszeríteni, amit én nem akarok berohanna hozzám, talán még nem is értesítették őt, a szüleim pedig nem jöhetnek, mint tudjuk. Egyedül itt feküdni legalább egy napot, amíg megfigyelnek, hogy a megszállásnak nem maradt-e valami maradandó nyoma... hát nem épp a legkellemesebb időtöltés, szóval ha lehet, akkor még legalább egy kicsit beszélgetnék, főleg, mert olyasmit is felvetett, ami halványan azért rémlik, amit jó lenne nem elfelejteni.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-12-02, 21:21


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Ahhoz képest, hogy azt mondja, hogy fázik, már szinte forró a teste, sebláza van, ez egyértelmű. A pengém steril volt, legalább az nem okozhat vérmérgezést, és vesén szúrtam, nem pedig szíven, vagy mellkason, tehát csak a haldoklás indult meg villámgyorsan, nem pedig a teljes összeomlás, de nem éreztem más megoldást működőképesnek. Ha mégis meghal, akkor nem is tudom, hogy mit csinálok, hiszen nélküle olyan értelmetlen minden. Ha utál is, legalább hatással vagyunk egymásra, közösen oldjuk meg az ügyeket, fejlődünk a másik mellett.. És mellette ott a belső örlődés, hogy a családom az ő családjának a vesztét okozta. Ha úgy alakul végül, hogy én is megölöm őt, akkor biztosan lesznek következményei, eddig hallgattam, de számonkérem az apámat, és még az is elképzelhető, hogy teljesen ellene fordulok. A lánynak meg-megrebben a pillája, nem is szoktuk ilyen közelről szemlélni a másikat, de ez most nem az a perc, hogy szabadjon zavarba jönnöm. Azt eddig is tudtam, hogy gyönyörű, nem véletlenül rajong érte mindenki. Kivéve engem, ugye? Hiszen nekem családi és személyes ellenségem is.. Akkor miért ölelem most ilyen szorosan, bíztatóan beszélve hozzá? Legszívesebben üvöltenék, de csak higgadtan felelek a repülés közepette..
- Majd utánanézünk, most maradj ébren, és életben.. – Mormolom félhangosan, és a medimágusok oltalmára bízom őt. Lerogyok a kinti székek egyikére, és a tenyerembe temetem az arcomat. Nem fogok sírni, az nem is illene hozzám, de felnézek sötéten pislogva, amikor jön a gyógyítók egyike. Úgy fest valahogy mégiscsak jól csináltam, túlélte, legalábbis egyenlőre.
- Köszönöm. – Felelem szűkszavúan. Értesíteni kéne a családját, de szerintem ezt a mungó megteszi majd helyettem, nem vagyok bagolyposta. Belépek a kórterembe, és úgy fest, hogy magánál van. Húzok egy széket az ágyához, és megpróbálom felmérni, hogy mennyire halálra vált az arca. – Sajnálom, hogy ezt kellett tennem. Csak így volt esély a menekülésre. Nem akarlak zavarni, csak benéztem. Megleszel? – Nem keresem a tekintetét, felesleges vissszaidézni a rémlovon történt összenézéseket, ahol talán nem is utáltuk egymást annyira.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-11-28, 18:28


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


A logika azt diktálja, hogy igaza van és tudom is én legbelül, hogy ébren kell maradnom, de mégis olyan nehéz. Reszketek, fázom és sokkal könnyebb lenne lecsukni a szemeimet és annyiban hagyni. Én szúrtam el, minden áron meg akartam mutatni,hogy nincs igaza és végül tévedtem, mert igaza lett és a sír veszélyesebb volt, mint ahogyan gondoltam, de ezen már nem rágódom, csak az köt le, hogy jobb lenne pihenni végre egyet, mégis próbálok rá koncentrálni, legalább valamelyest, bármennyire is nehéznek érzem ezt most. Azt valahogy sejtem, hogy repülünk, de azért nem mondanám teljesen biztosra, talán csak én érzem úgy, mert lassan magával ragad valami... valami megmagyarázhatatlan, de ott talán találkozom majd a szüleimmel és akkor nem is olyan rossz. Nem félek, cseppet sem, ebben az egyben biztos vagyok. Mégis a le lecsukódó szemeimet megpróbálom újra kinyitni, amikor épp a szüleimet emlegeti.
- Balesetük volt... beomlott a sírbolt és... baleset volt. - nem, érzem a szavaiból, hogy ő nem így gondolja, hanem valami más történhetett. Most még sem tudok erre gondolni, próbálok eszméletemnél maradni, talán csak az utolsó pillanatok azok, amikor végképp elsötétül minden, néhány pillanattal az előtt, hogy megérkezünk a Mungóhoz. Hosszú percek telnek el Damien számára, mielőtt kilépne egy gyógyító fáradtan, de úgy tűnik reménnyel telve és rá pillant.
- Most már rendben lesz, csak pihennie kell. Bemész hozzá? Fáradt még, de pár percet beszélhetsz vele. - kérdőn pillant a kint várakozó Damienre, addig nem távozik, amíg a fiú nem ad választ, hogy mit szeretne. Minden bizonnyal, ha nem megy be, akkor még ő megy vissza megnézni engem és esetleg megkérdezni, hogy van-e még valamire szükségem, de egyelőre megvárja, hogy Damien mit szeretne.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-11-23, 16:11


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Majdnem szétrobbanok a feszültségtől, amit most érzek. Az én hibám, hogy idáig fajult ez az egész. Az apám megölte a szüleit, elintézte, hogy a relikviák tulajdonosai halottak legyenek, én pedig el akartam magamtól a lányt az apám bűnei miatt. Nem tudom bizonyítani a dolgot, de erőteljesen sejthető. Elkezdtem rivalizálni Dorothyval, hogy kicsit se kedveljen, de legalább jussunk valamire, erre azt érem el, hogy a karjaim között fog elvérezni. Nem vagyok semmivel sem jobb, mint az apám, ugyanolyan gyilkos vagyok. De nem, ezt nem hagyhatom, meg kell mentenem valahogyan. A lelkét ugyan sikerült, mert ha akkor nem teszek semmit, az a valami átveszi végleg felette az uralmat, akkor már sosem lett volna önmaga. Így viszont a halálos szúrt sebnek köszönhetően vészesen gyorsan elhagyja az élet. Ő mindig olyan erős, és most pont nekem köszönhetően van elgyengülve, nem is tud magáról, ha pedig véletlenül felgyógyul, sosem bocsájtja meg nekem, hogy így láttam. Mintha számítana még valamit, lejebb már úgysem süllyedhetek a szemében.
- Csak tarts ki, jó? – Átvetem az ölemben, a thestrálon, mert így nem billeg annyira, és magamhoz ölelem, hogy szinte halljam a lélegzetvételét, ami nem is árt, komolyan nekimegyek egy fának, ha itt hal meg pillanatokon belül. Nem értek a gyógyításhoz, de nagyon nem, félő, hogy ha valami nem túl szakszerűt művelek, azzal csak jobban ártok, mint használok.
- Szó sem lehet alvásról, de ha ezt túléled, akkor átondoljuk, hogy mi is történhetett a szüleiddel, segíthetek kinyomozni, aztán tovább utálhatsz, jó? – Most nem suttogok, mert a szél elnyomná a hangomat, hanem hangosan mondom, és remélem, hogy eljut a tudatáig. Végre valahára meglátjuk London tornyait, a külkerületek egyikében szállunk le, ahol csakis hozzánk hasonló varázslók közlekednek. A rémlovat elbocsájtom, aki szárnyra kapva távozik vissza a Roxfortba. Ebben az állapotban minden másodperc számít, ezért elhoppanálok a Mungó recepciójához, hiszen pontosan tudom a célt, és pár szóban őszintén elmondom, hogy mi történt. Szakszerű az ellátás, mert pillanatokon belül medimágusok rontanak ránk, és elviszik Dorothyt.. Dilemmázom rajta, hogy maradjak-e, de végül megteszem. Leülök a kórterme előtti folyosón, hátha szükség lehet rám.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-11-09, 11:24


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Azt hiszem értem, még ilyen állapotban is, hogy nem tehetett mást, mert ha bennem marad az az izé, akkor még sokkal rosszabb lenne a helyzet. Ettől persze még nem válik kellemes élménnyé a tény, hogy belém mártott egy kést, fáj, bár furcsa módon tompán, de azt is tudom, hogy ez pont, hogy nem mondható jó jelnek. Kissé reszketek már akkor is, amikor megpróbál összekanalazni, pedig ő sincs jól. Ha fel tudnám most fogni csodálkoznék rajta, hogy segíteni akar, sőt kimondhatom, lényegében meg akar menteni a saját szenvedése árán, pedig ő se biztos, hogy sokáig húzza, mint ahogyan én sem. Legalább a szüleimnek nem kell végignézniük a halálomat, végül is ennyi pozitívum van benne, hiszen szülőnek gyermekét holtan látni a legrosszabb dolog lehet, de ők már elmentek és nem tudhatom, hogy lényegében Damien apjának köszönhetően.
- Próbálok, de... olyan fáradt vagyok... - szinte csak lehelem a szavakat, tényleg érezni lehet, hogy pocsékul vagyok, a bőröm is egészen hűvös már, azért is bújok oda hozzá, mert akkor talán nem fázom annyira, mint most. Vacogok, pedig nincs különösebben hideg, nincs hidegebb, mint amikor beléptünk a kriptába. - Sajnálom... hogy nem hallgattam rád... - bököm ki végül, talán mint valami utolsó vallomást, beismerést, hogy neki volt igaza és én hibáztam, hiszen nem szabadott volna felnyitni a sírt, főleg nem ilyen hirtelen és meggondolatlanul, de azt akartam, hogy nekem legyen igazam és lám a kis játék bevált, tényleg komoly baj lett belőle, pedig azt hittem csak megtréfálom azzal, hogy úgy teszek, mint aki elájult és most úgy érzem menten tényleg elsötétedik minden.
- Annyival könnyebb lenne... aludni... álmos vagyok Damien... nincs nálad takaró? Repülünk? - motyogom, szinte alig nézek rá, nem is lehet tudni, hogy pontosan hová, vagy merre nézek, inkább csak a távolba révedek, bár a tekintetem időnként rajta függ, de mégis érezhető, hogy igazság szerint nem vagyok tudatában annak, hogy mi történik, vagy mit teszünk, sőt annak sem, hogy ő mit tesz értem. Kész csoda, ha eljutunk a Szent Mungóig és még meglepőbb lesz majd, ha túl sok mindenre emlékszem majd ebből az egészből. Valószínűleg foszlányok maradnak majd meg, részletek arról, hogy megmentette az életemet.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-11-05, 15:44


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

A számításom bejön, hiszen a lidérc, aki talán egykor Dido királynő volt, távozik a lányból, aki a vetélytársam, szövetségesem, és majdnem menyasszonyom. Sosem tudtam eldönteni, hogy gyűlölöm, vagy kedvelem, a mi kapcsolatunk túlontúl bonyolult. Az viszont biztos, hogy nem akarom, hogy meghaljon. Nem akarom, hogy itt haljon meg, hogy nem tehetek érte semmit. Viszont megkockáztatok nála egy halálos sérülést, amiből még ki tudom hozni, minthogy a lidérc végleg elfoglalja a testét, onnan már egyértelmű, hogy nincsen visszaút. Elkapom, amikor összeomlik. A tőrt is kihúztam, hogy a szellem szempontjából még az elvérzés is a jele legyen annak, hogy egyikünkben sem tud megmaradni. Ahogyan a lány összecsomlik, felnyalábolom, és rohanvást elindulok kifelé vele, de az biztos, hogy így nem sokáig fogjuk húzni, hiszen a befelé járat már beomlott mögöttem, a kijárat pedig nem egyértelmű.
- Muszály volt Dorothy, haldokolnod kell ahhoz, hogy élhess. – Nekem is szúr az oldalam, minden levegővétel fáj, hiszen a gyógyítása alig ért valamit, főleg ha ennyire meg kell erőltetnem magamat. Minden mozdulatnál sípol a tüdöm, de nem érdekel, nem fogunk megdögleni itt. Ennyivel igazán tartozom neki a szülei miatt, az apám úgy vélem kíméletlenül elintézte őket. Engem nem érdekel a családjának a titka, csak békét akarok, de igenis lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem voltam képes megadályozni. És hogy ettől jó ember lennék? Aligha.. Tudatosan választom hát a szenvedst.
- Óóó... a francba.. meg ne halj itt nekem. – Ölelem át, és furcsa érzéssel konstatálom, hogy hozzám bújik, ez már tényleg a vég. Egy gyors ferulát intézek rá, pálca nélkül is megy, már annyit gyakoroltam. Nem vérezhet el, de a belső sebhez ez nem lesz elég.  – Maradj ébren, kérlek! – Nézek körül, és ereklyevadászként a tárgyak erejében viszek. Körbenézek, s magamhoz hívom a kődarabokat. Féltérdreereszkedve varázsolok, a lány gerincét szépen végigfektetve a lábamon. Behunyom a szememet, szabad kezemben lila-kék varázsgömb jelenik meg, a középpontja a mágiának, amit életre hívok. Kődarabok kezdenek körülöttünk tornádó formában keringeni, és végül egyetlen vakító villanás kíséretében állnak össze majd három méteres kőmadárrá. Egy griff. Az állat meghajol, és mint a rakéta, egyetlen gyors emelkedéssel töri ki a sírbolt plafonját, fúr kijáratot légvonalban felülre. A hely ettől kezd összeomlani, a tartó oszlopok lassan megadják magukat, a lány arca elé takarom a karomat. A griff visszatér értünk, s fellépek rá, immár magamhoz húzva Dorothyt, emelkedünk. Nem érdekel a kincs, amit itt hagyunk. – Minden rendben lesz kislány, csak beszélj hozzám. – Mormolom félhangosan, s arcunkba csap a hideg, éjszakai szél, ahogyan a Szent Mungó felé szárnycsapdos a kőmadár.




[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-10-30, 20:17


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem lep meg, hogy sikerül rendesen kihozni a sodrából. Tény, ha ő csinálta volna ugyanezt jó eséllyel én se nevettem volna egy jót rajta, hanem kiborulok, főleg egy ilyen egyébként is nagyon veszélyes helyzetben. Jó, talán... mondom talán rossz tréfa volt, de azt hiszem az eddigi rengeteg piszkálódása után ennyi azért mégis csak járt nekem. Mondhatni édes a bosszú, még ha ezek után n is járok rosszul, mert ezúttal tényleg elveszítem a kontrollt a testem felett és az is teljesen kiesik, ami kint történik. Fogalmam sincs róla, hogy a boszorkány mit tesz a testemben, hogyan próbálkozik Damiannél, bár nagyon úgy fest, hogy nem sokat ér el nála, bármennyire is igyekszik rá hatással lenni.
Én már csak akkor térek magamhoz, amikor a földöntúli sikoly lassan félbe szakad és csend telepedik a helyre. A fekete füst kiszáll belőlem úgy, ahogyan érkezett, és nagyjából abban a pillanatban meg is érzem a fájdalmat, amit a tőr okozott, amit Andrewnak sikerült belém mártania. Összecsuklom, de nem érek földet, mert azonnal elkap. Valószínűleg tényleg nem is tudnék lábra állni, de mire eszmélek a sír már úgy fest mint amikor bejöttünk, mintha nem toltam volna félre a nehéz kőfedőt.
- Te tényleg... leszúrtál? Ennyire csak nem... akadhattál ki... - magam sem tudom, hogy ezt most viccnek szánom vagy sem, de hogy fáj az holt biztos és olyan erővel vérzik át a felsőm, mint annak a rendje. Jó eséllyel sok időm egy ilyen sérüléssel nincs hátra, ha csak ki nem jutunk és nem tudjuk rendesen gyógyítani magunkat és az itt, ahol nincsen mágia biztos, hogy nem fog sikerülni.
- Fázom... - és megmoccanni se nagyon van erőm, csak odabújok hozzá, mint valami gyerek szó szerint reszketve, de valami miatt így legalább nem érzem olyan mértékben a fájdalmat, amit a tőr szúrása okozott, azt hiszem ez is valami, még ha nem is vagyok benne biztos, hogy ez pozitívumként emelhető ki, főleg akkor, ha ez azt jelenti, hogy haldoklom...

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-10-27, 16:10


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Lényegesen több dologban hasonlítunk, mint amennyire gondolná, legalábbis elsőre, hiszen ugyanaz érdekel minket, versengő alkatok vagyunk, csak éppen ezt egymás kárára tesszük. Nem is tudom hogy ha érvényesült volna apám akarata, akkor működött volna-e. Passzolnánk, vagy inkább kinyírnánk egymást? Ez végülis már mindegy, hiszen nem tudom megtenni, hogy kedves vagyok, annyira magamra veszem, hogy gyűlölnie kell engem, és a családomat, amiért ezt tettük vele. Még nem jártam utána, hogy valóban apám keze van-e abban a bányabeomlásnak, de erős a gyanum, hogy igen. És ha én egy ilyen ember véréből vagyok, akkor semmi értelme, hogy Dorothy egy kis jót is lásson bennem. Bármennyire is élre török, végeredményben vesztes vagyok, aki mellé még barátok sem járnak. Úgy ahogy vonszolom magamat, nem szándékozom itt felfordulni, azért komolyan a szívroham jön rám, amikor csak úgy összecsuklik a fekete füst kiáramlik. Azért nem lehet, hogy a lány, akit egyszerre gyűlölök, és kedvelek, csak a szemem láttára hal meg. Amikor odapattanok hozzá, kinyitja a szemét, kedvem lenne felpofozni.
- Te hülye.. idióta.. – Sziszegem, de nem bántom, sosem lennék képes megütni egy lányt, főleg őt, akivel szinte húzzuk egymást, de azért láthatja rajtam a tehetetlen dühöt, hiszen én cseppet sem tartom viccesnek ezt a játékot. A csinos arcot egyébként se tudnám megütni, de ez nem jelenti azt, hogy nem fújhatok rá, hiszen dühösen mászok le róla, de nem segítem fel. Viszont a sötét füst beáramlik a pólusain, és átveszi felette az irányítást.
- Nagy francokat. Akkor inkább nem jutunk ki innen. Egyikünk sem. – Nyúlok a tőrömért, és egy határozott mozdulattal fúrom be a lány hasába. A veséjét célzom be, így féloldalról, tehát pár órán belül simán belehal. Remélem, hogy az a valami most nem akar kockáztatni, hiszen én is haldoklom, keressen magának csak nyugodtan más utat, akár füstalakban is. Ha elhagyja a lány testét, akkor felnyalábolom Dorothyt, és bár én is az ájulás határán rebegtetem a szempillámat, ezúttal leszarom a nagy felfedezést, ideje elhagyni a sírboltot.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-10-24, 10:45


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Muszáj komolynak lennem, főleg azok után, ami történt, hiszen minden megváltozott, az egész életem a feje tetejére állt egyetlen pillanat alatt, amikor a szüleim meghaltak, amikor a nagynéném lett a gyámom és kitalálta, hogy hozzá kell mennem valakihez, akit cseppet sem kedvelek és aki történetesen most pont itt van velem együtt és mégis úgy fest képes meglepetést okozni, mert bár nem gondoltam volna, de ezek szerint igenis tud ő önfeláldozó is lenni Mardekáros létére. Nem gondoltam volna a jelleme alapján, arra láttam mindig is nagyobb esélyt, hogy éles helyzetben egyszerűen faképnél hagy és kész, nem foglalokzna azzal majd mit fog mondani a tanárainknak, hogy én miért maradtam ott és ő miért nem.
- Akkor ebben hasonlítunk... meglepő. - mármint az, hogy egyáltalán valamiben hasonlíthatunk, hogy ő sem kedveli a fekete mágiát. Az újabb kis becézés miatt nem szólok rá, ezúttal nem, mert szegény kellően pocsékul van már így is, nincs szükség rá, hogy még én is szóvá tegyek itt dolgokat. Legalább addig sem ájul el, ellenben én igen, amikor félretolom a sír tetejét. Na nem igazából, de ennyi jár nekem, ha már olyan sokszor szemétkedett velem, egy kis bosszú mondhatni, bár biztosan nem fogja értékelni, de igenis jár egy kis visszavágás, akárki, akármit is mond. Valahol azért jól esik, hogy a hangjából hallhatóan nagyon aggódik, pedig tényleg azt hittem, ha komoly helyzet adódik inkább itt hagy és kész, nem fogja érdekelni, hogy mi lesz velem. Ezúttal viszont nem így van, próbál életet lehelni belém, pedig semmi bajom és nem úgy élesztget, hogy annak nyoma maradjon, ki mondottan gyengéd. Újabb meglepetés. Végül csak óvatosan kinyitom a szememet és még egy félmosoly is megbújik a szám szegletében, bár szinte biztos, hogy pillanatokon belül nagyon kifog akadni.
- Szóval a kemény külső érző lelket takar, vagy féltél, hogy egyedül maradsz egy ilyen sö... - nem igazán van időm végigmondani a mondatot, mert amit most érzek, az már tényleg valóságos és nem csak játék. Reméljük nem járok úgy, mint a juhász, aki farkast kiáltott. A fekete füstöt csak akkor veszem észre, amikor már egészen közel van hozzánk, történetesen hozzám. Szépen lassan gomolyog be alám, fölém, mintha körül akarna ölelni. Itt már azért látszik, hogy valós az ijedtségem, megpróbálok felpattanni, de addig már nem jutok el, mert a füst egyszerűen besuhan az orromon, a számon, hogy aztán amikor a szememet újra kinyitom és Andrew-ra pillantok egy másodpercre sárgásan villanjanak fel az íriszeim.
- Időlegesen megteszi, legalább fiatal. - a hang az enyém, de kicsit mégis más, a hanglejtés, a búgó hanghordozás, Andrew van annyira hozzáértő, hogy ezt azért gond nélkül észrevegye. Közelebb lépdelek hozzá, legalábbis a testem és a benne lévő boszorka. - Hm... kezdésnek nem is rossz, kivezethetsz innen fiú. - ha Andrew nem tett már eleve valamit, támadást stb. akkor finom mozdulattal simítok végig az arca szegélyén, végig egészen az álláig és úgy pillanatok körbe mintha csak fel akarnám mérni a terepet, hogy mire van innen még szükség és mi az, ami itt maradhat.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-10-18, 06:51


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nekem elég az, ha legbelül tudom, hogy a lány mennyire erős, ami a képességét, és a lelkierejét illeti, csak nehezen egyeztetem össze az általam kitalált világképpel, amibe ő nagyon nem illik be. És pont őt kellene elvennem? Egy nyugodt percem sem lenne tőle, otthon is vetélkednénk. Na is tudom, nem ilyen kapcsolatra van szükségem. Nagy ritkán van valami nőcske az életemben, akivel együtt futok, de Dorothy túl komoly, aztán még itt az egész bányás helyzet, apám keze egyértelműen benne volt a szülei halálában, még ha véletlenül is, de ezzel nem tudok mit kezdeni, belül mardos a lelkiismeretfurdalás, ezért neki is ellenszegülök, és még Dorothyt is gyakorta bevádolom holmi csalással, hogy egyszerűbb legyen mélyíteni a szakadékot. Ami nem egyszerű, mert ha időnként ő győz, akkor kelletlenül kell tudomásul vennem, hogy igenis érdemes a pályára.
- Szólok. – Mármint nem most, hanem majd ha elveszteném a külvilágot. Azért mégiscsak össze kell szorítanom a fogamat, hogy ne szoruljak a támogatására. Abban nincsen semmi jó, ha pont a legfőbb riválisom támogat. Nyilván benyöghettem volna szexista kijelentést, miközben alám karolt, hogy milyen puha bizonyos helyeken, de nem volt hozzá erőm sem, és felesleges lett volna azt kockáztatni, hogy ezt választja annak a pillanatnak, hogy akkor végleg búcsút mondunk egymásnak.
- Hát én se, elhiheted babám.. – Húzom el a számat, és beleszimatolok a levegőbe. Ereklyevadászok vagyunk, felvértezve az aurorok paranoiájával, megspékelve az indokolatlan kiváncsisággal. Volnának tippjeim, hogy miért ennyire friss ez a maszlag, de egyenlőre nem öntöm szavakba a kétségeimet. Már egymás mellett vagyunk, aztán ő mégiscsak előre lép, addig én a védő varázslatokat memorizálom, és az övemen turkálok mágikus komponensekért. Csak akkor nézek fel, amikor érzem, hogy hűvös fuvallat söpör végig rajtunk, és a lány egyszerűen összeomlik. Ha már eddig mellette voltam, és ettem magamat a vélt igazság miatt, most sem hagyhatom meghalni.
- Na ne! – Pattanok hozzá oda, és a karjaimba veszem, hogy valahogy életre csiholjam, nem is érdekel, hogy mennyire férfiatlan ez tőlem. Megmentette az életemet, és különben is, alaposan benne vagyok, hogy ilyen rossz élete van. A dereka alá nyúlok, és megpróbálom finoman paskolgatni az arcát, magamhoz képest meglepően finoman. – Dorothy ne csináld ezt, ébredj már fel..! – Szólok rá, van némi Csipkerózsika beütése a dolognak, főleg, hogy ilyen közel vagyok hozzá, na de megcsókolni mégsem fogom, nem vagyunk olyan viszonyban, sőt! Jelenleg az sem érdekel, hogy a kőfedő alól valami sötét gőz kezd kigomolygni. Ráérünk azzal később is foglalkozni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-10-08, 20:08


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Sose láttam rajta és nem is érzékeltem, hogy elismerné a képességeimet, hiszen én csak a beszólásokat érzékeltem, a folyamatos piszkálódást és persze a megalázó megjegyzéseket arról, hogy inkább a konyhában lenne a helyem, mint sem mondjuk egy sírban, miközben épp most mentettem meg az életét azzal, hogy felolvasztottam előttünk a falat és persze, hogy nem hagytam végül ott megpusztulni, miután a nyomába eredt az a rémség. Örülhet neki, hogy segítettem, de legalább egyelőre kivételesen nem viselkedik olyan ellenszenvesen, azt hiszem ez is valami.
- Ha már nem jó... azért szólj. - emelem rá még a pillantásomat, de épp csak egy pillanatra, aztán már inkább a helyszínnel foglalkozom, hiszen végre sikerült ideérnünk és nem volt téves az előzetes kutatás sem, ami azért nagy dolog, mert nem mindig biztos, hogy az ember végül tényleg ott lyukad ki, ahol reméli, hogy ki fog lyukadni. Ő persze nem fest most valami jól, de igazából... annyira most nem figyelek rá, mert úgy fest tartja magát és ez a hely... Nagyon nehéz lenne nem arra figyelni, ami itt van, nem azzal foglalkozni, hogy tényleg itt vagyunk, na meg persze koncentrálni, hogy ne fussunk bele netán még valami csapdába.
- De akkor miért kellenek a szervek? Sosem voltam oda a fekete mágiákért. - egy pillanatra még meg is borzongok, ami talán érthető, az ember tényleg ritkán van oda fekete mágiáért, épp e miatt én se nagyon szeretem, de tudom, hogy ettől még kénytelenek vagyunk ismerni valamelyest és azért tanulni róla, de nem muszáj feltétlenül szeretnem is, úgyhogy ez nincs is így. Belőle viszont simán kinézem, hogy jobban ismeri, mint én.
- Kösz csak meg kellene nézni nem? - ez már csak költői kérdés igazából, csak aztán lépek közelebb végül, hogy a pálca már a kezében van és szépen óvatosan én magam is pálcával a kezemben tolom arrébb a kőfedőt, na nem kézzel, az nem menne, hanem a pálcámmal egy kis erőhatást gyakorolva rá. Szinte abban a pillanatban meg is érzem a furcsa hűvös fuvallatot, ami végigsöpör a helyen és megborzolja a hajunkat, majd egyszerűen elájulok és a földön kötök ki. Legalábbis Damien ezt láthatja, ő nem tudja, hogy csak... szórakozom vele. Ennyi jár, ha már fekete mágiáról beszélt és persze, ha már ennyit piszkált évek óta.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-09-29, 21:33


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Képes vagyok lenyelni az epés megjegyzéseimet, mégpedig több okból. Egyrészt az ereklyevadász képességeit sosem vitattam, engem is mindig ő húzott fel. Másrészt meg valóban rá vagyok utalva, és annyira vagyok önző, hogy nem lenne túl jó dolog, hogy ha csak itt hagyna. Összességében nagyon is látom a lány értékeit, de hülye lennék ezt a tudtára is adni, akkor nem működne a rólam kialakított képe. Az apám igenis felelős azért a bányabeomlásért, és bármennyire is más akarnék lenni, az ő vére folyik az ereimben, hagytam már hátra másokat hogy az írhámat mentsem, ezért aztán kár bármilyen szimpátiát kivívni a lányban, azt pedig tartom, hogy az ő fizikuma, reflexei nem erre vannak kitalálva. Ügyesen boldogul, de kérdés, hogy meddig.
- Eddig még jó. – Nyúlok savanyú képpel az oldalamhoz, ahol már kissé átvérzett a kötés, de azért bírom a gyűrődést. Amolyan macsó félmosolyt eresztek meg, hogy gyorsan elűzzem a negatív fintoromat, még a halál torkában is én akarok lenni az a férfi, aki nem szarik be semmitől. Végülis ha már pasinak születtem, szolgáljak is rá, hogy a teremtés koronája vagyok. Az edényben talált friss belső szervek nem öntenek el túl sok bizalommal. Ez mitől lehet ilyen friss? Még büdös... és nem is száradt bele.. Vagy baromi jó volt a tartósító mágia, vagy valaki éppen előttünk belezett ki valakit.
- Fekete mágia. Olvastam ilyesmiről. Olyan túlvilági szellem megidézéhez komponens a belső szerv teljes megőrzése, amely által valóságosabb lehet. Lényegében új életre kelhet. Mondjuk éppen a behatolók egyikének a testében..  – Rázom meg a fejemet, valahogy nem akarnék valami ősöreg sötét varázslónak helyet adni a testemben, jobban szeretek önmagam maradni.
- A sír lesz maga a csapda. Véleményem szerint nem lesz benne a királynő, az túl nyilvánvaló lenne. De ha ki akarod nyitni, hát csináld, fedezlek. – Ezúttal nem teszek hozzá semmilyen kétértélmű megjegyzést, holott ide annyira illene.. Csak leveszem a tenyeremet a sebemről, és a pálcámat irányítom a sírra. Bár lehet, hogy inkább a lányra kéne a védővarázsokat zároroztatnom megállás nélkül. Ez még nem eldöntött kérdés. Viszont ha annyira nagyra van magával, csak tessék, mutassa meg, hogy nem csak a fakanálhoz ért.



[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-09-25, 13:18


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tudom azért nem kell elfelejtenem, hogy ő egyrészt sérült, másrészt nehezen jutottunk be ide, arról nem is beszélve, hogy még lehetnek csapdák, de mégis... megtaláltuk! Nem tudom most ezt csak úgy félretenni és nem ujjongani a hír miatt, hiszen itt a sír, akármilyen nehéz is volt bejutni, de végül csak sikerült a dolog, és majd ő is rendben lesz, segítek neki kijutni, még ha kimondottan pocsék is a viszonyunk, de... lehetne ez jobb is, ha nem lenne mindig olyan undok és persze lenéző a nőkkel szemben, mint ahogyan állandóan csinálja. Most talán azért egy fokkal visszafogottabb, mert amúgy is sérült, talán tisztában van vele, hogy ha én nem segítek neki, hogy kijusson innen, akkor senki sem fog, tehát jobban jár, ha jól viselkedik, különben még tényleg itt halunk meg mindketten, azt pedig talán még a fene nagy büszkesége ellenére sem akarná.
- Persze, ezzel én is tisztában vagyok, de ettől még... meg van! De oké, nem nyúlok semmihez sem, amíg nem vizsgáltam meg. Te... bírod? - tudom azért kiút is kell és a csapdákra is figyelni, mert itt is bőven lehetnek a sír körül, sőt talán még több, mint odakint, pedig az se volt kutya, ahogyan sikerült ide bejutni egyáltalán. Az a fő, hogy nagyon óvatosak legyünk, mindig az a lényeg. Egyelőre tényleg nem nyúlok semmihez sem, csak körülnézek és megpróbálom felmérni a terepet nagyjából, ahogyan ő is teszi, csak pár pillattal később nézek hátra, amikor szól és megyek közelebb. Nem tudom mi lehet érdekes egy edényben, főleg mert ott a sír és azt kellene először megnézni, a csapdákat, hogy egyáltalán felnyithatjuk-e, csak aztán jöhet minden más nem igaz?
- Hm... ez tényleg elég furcsa, talán csak tartósították valamivel, hogy megmaradjon, bár nem tudom, hogy minek? - igen, azért engem is meglep. Jártam már sírban, bár még csak egyszer, több alkalom nem volt rá, de akkor nem láttam effélét, főleg nem ilyen friss belsőszerveket, meg aztán nincs is sok értelme. Amikor olvastam ilyesmikről, akkor se sok volt, szóval már csak ezért sem értem a dolgot... de valami magyarázat minden bizonnyal azért mégis csak van, csak rá kell jönni, hogy mi. - Oké, a sír körül nem találtam csapdát, megnézzük azt? Ez... tényleg nem tudom miért ilyen, de érdekel, hogy ez tényleg az a sír-e, hogy ott van-e a múmia. - végülis ezért vagyunk itt, úgyhogy nagyon remélem, hogy tényleg megnézzük, aztán ráérünk utána foglalkozni a többivel. Egyelőre én tényleg nem találtam semmiféle csapdát ott, tehát vagy nincs, vagy nem néztem meg elég jól, de vagyok kivételesen annyira korrekt, hogy adok esélyt neki is, hogy nézze meg, mert talán... mondom talán több szem többet lát alapon észrevehet mégis csak valami olyasmit, amit nekem nem sikerült elsőre.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-09-19, 15:59


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Talán valami komoly pajzsbűbájt kéne magunkra vonni, mert a barlang lassan kezd összeomlani, és ha a fejünkre esik valami élesebb, vagy termetesebb kődarab, akkor nincsen az a javasasszony, aki életképes embert varázsol belőlünk. Úgy tűnik, hogy megvan a további járat, én szédelgősen próbálok talpon maradni, holott kemény legény vagyok, azért most mégis minden vér kifutott a fejemből, olyannyira, hogy nincsen kedvem játszani a cinikus, vesztes harcost. A karom alá nyúl, erre én is mosolygok egy halványat, na ez is ritka pillanat. Valahol muszáj összefognunk, ha teljesíteni akarjuk a feladatot, és még meg se akarunk közben dögleni. Megvan a kattanás, ahogyan közelebb lépünk a falhoz, de a járat mégsem enged csak egyedül, még jó, hogy támogat, mert ketten kellünk a súlyérzékelő miatt. Együttesen már be tudjuk indítani, és már a következőben is vagyunk. És tényleg, az én szám is széles mosolyra húzódik. Végre valami igazán jó is történik velünk. Mert igazság szerint azon túl, hogy a célom az, hogy megutáljon, valahol mégiscsak úgy vagyok vele, hogy nem akarom bántani. Az más kérdés, hogy sikerül. Néha viszont tényleg nem árt tűzszünetet tartani, egy kicsit összefogni. Lényegében ezért is vagyunk itt. Ha igaz, hogy az apámnak köszönhető az a bátyabeomlás, akkor nem csak hogy nincsen jogom ahhoz, hogy frigyre lépjek a lánnyal, de még valahogy titkon segíteni sem ártana neki, hogy legalább megtalálja a lelki békéjét. Már csak azért is titkon, mert nem érdemlem meg, hogy a barátom legyen, lévén ilyen a családom, akit meg nem tagadhatok meg.
- Meg bizony. – Látom rajta, hogy telejsen fellelkesült, ezért el is engedem, itt már a falak mellett tapogatózva végig tudom egyensúlyozni magamat anélkül hogy elesnék. Felnézek olykor, és sikerül véletlenül még el is vigyorodnom, hogy ennyire lelkes, izgatott. – Azért ne örüljünk még annyira Dorothy, maga a sír is tartogathat valami csúnyaságot. Csak óvatosan. – Bólogatok, mert jól is teszi, hogy figyeli a belső szentély részleteit. Egyenlőre annyit tudok, hogy a pálcámmal egy pólyát varázsolok az oldalamra, ahol a lidérc megcsóvált, most az is elég, ha egyben tart, a gyógyítás, a renegerálódás később jön. Tulajdonképpen az a kérdés, hogy a végső nyughelyet őrzők védik, vagy valami csapda? Mert nagyon nem mindegy. A csapdákkal egészen jól elbánok, de mint látni, az élőholtak ellen nem vagyok túlzottan felkészülve. Találok egy edényt, amolyan agyagváza lehet, amelynek a tartalma már messziről bűzlik.. Mintha belső szervek lennének.. Na de vajon kié? – Ezt megnézed? Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni.. de fingom sincsen, hogy ez miért tűnik ilyen frissnek..




[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-09-13, 13:06


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Ki tudja talán igaza van és egyszerűen itt kellett volna hagynom csak a könnyebbség kedvéért, de egyébként sem ismerem még egyelőre a kiutat, a másik pedig hogy én tényleg nem olyan vagyok, mint ő, nem fogok megfutamodni és főleg nem hagyok csak úgy a sorsára valakit, ahogyan talán ő megtette volna fordított esetben. Főleg, ha azt nézem, hogy azért küzdött derekasan és nem hagyta csak úgy annyiban a dolgot, vagy sodort engem bajba csak azért, hogy ő könnyebben megússza ezt az egész kis kalamajkát.
Utólag viszont nincs mit tenni, valami kiút kell, ki tudja hogy mikor akarna a barlang további része is beomolni a fejünk felett és akkor kell valami, ami kiutat jelenthet, arról már nem is beszélve, hogy itt egy idő után fogyni kezd majd a levegő és persze étel és ital sincs nálunk annyi, hogy esetlegesen hosszú időre be legyünk zárva, szóval jobb óvatosnak lenni és jól átgondolni, hogy mi a fenét csináljunk. Én nem találok első körben semmit, ő persze igen és már előre látom, hogy majd e miatt is felvágós lesz, de nincs mit tenni, ezúttal... is... le kell nyelnem a békát, bár legalább kivételesen a hangja nem olyan, amilyenre első körben számítok azért, mert talán ő találta meg a kijáratot.
- Oké... reméljük. - közben már így is kezd kissé hullani a vakolat, vagy inkább a kövek darabjai a fejünkre, ami határozottan nem jó jel, de nincs mit tenni, egyelőre még ki kellene tartani ennek a kis barlangnak hogy megússzuk. Mellé állok hát és várok a kattanásra, ha kell akkor a karja alá nyúlok, nehogy itt essen össze nekem, mert szó se róla elég pocsékul fest, mint aki mindjárt helyben elájul és akkor elég nehéz lesz majd a kijutás. Meglepett pillantást kap még a kösz hallatán. Erre tényleg nem számítottam, de egy halvány mosolyt azért könnyedén kivált belőlem és végre kattanás és valami kőajtó húzódik fel tőlünk nem messze. A végén még tényleg sikerül kijutni! Tovább hát, ha kell akkor tényleg támogatom. Át tudunk könnyedén bújni, de csak egy újabb kamra szerű helyre kerülünk, ám itt már elég sok minden van, talán épp ezt kerestük? Sírbolt lehet, sok-sok tárggyal, vázákkal körberakva, még ékszerek is fénylenek itt ott, maga a sír is drágakövekkel kirakott. A kőajtó lecsapódik mögöttünk, hallhatóan az ottani barlang szépen be is omlik, de elsőre mintha ennek se nagyon lenne kijárata, bár fentről mintha fény szűrődne be, jó magasról, most még sem ezzel foglalkozom, hanem magával a felfedezéssel.
- Ez lesz az! Megtaláltuk! - a hangom kellően izgatott, csak azért nem merészkedem addig, hogy ne adj isten megöleljem itt hirtelen, mert van annyi sütnivalóm, hogy annak nem biztos, hogy jó vége lenne, és észbe kapok, hogy ki van itt mellettem, így aztán csak óvatosan elkezdek körbejárni, egyelőre még semmihez sem nyúlva és figyelve a lábam alá is, feliratokat keresve.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-09-10, 08:21


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Azt hiszem elértem a célomat, hiszen máris az apámhoz hasonlít, akit én ugyan nem gyűlölök, de megvetek, mert tudom, hogy milyen. Viszont úgy érzem, a lánynak gyűlölnie kell, mert nem vagyok makulátlan közel sem, a sors különös közjátéka miatt én is gyakran úgy cselekedtem, mint az apám, holott nem akartam rá hasonlítani. Most már késő ezen sajnálkozni, elég ha legbelül mardos a lelkiismeret, annak viszont nincsen értelme, hogy bűnbánatot tanusítsak, és Dorothyval úgy tegyünk, mintha szövetségesek lennénk, hiszen sosem ismerhet meg úgy igazán. Tudom, hogy annyira mások vagyunk, hogy kár lenne megerőltetnie magát. Ő a társaság közepe, a megbecsült ereklyevadász, én meg a magányos farkas. Témáink sincsenek nagyon, ami mindkettőnket érintene. Gúnyosan megvonom a vállamat, ahogyan végül nem tud mit szólni, én sem húzom tovább az idegeit, hanem kúszunk tovább a járatban, és csakazért is nézem a fenekét, soha nem mondtam egy szóval sem, hogy csúnya lány lenne. Inkább előkerüldöm, hogy legalább ő ússza meg. Azért nagy nehezen nekem is sikerül, a szűk járatban ugyan én is megsebesülök, ám számomra is hatásos, mert a kísértet beleszalad többször is a mágikus kardba, és sikerül szétnyiszálnom. Az oldalamon ömlik a vér, de most nincsen arra időnk, hogy mindenféle gyógyítással lazsáljunk, hiszen ki tudja, hogy az egész sírbolt mikor omlik be, akkor pedig mindegy, hogy milyen egészséges is voltam. Amikor kiérek, a lány már bőszen a kijáratot keresi, én kénytelen vagyok mellé sorolni, és tapogatózni. Aztán rálépek valamire, ami nem csapda, viszont egyedül be sem indítja az ajtónyitót.
- Ide kislány. Úgy tervezték, hogy ha magányos rabló lennél, akkor beledögölj. De a súlyérzékelő kettőnktől kinyitja az ajtót. – Sürgetőleg intek, hogy álljon mellém arra a padlórészre, amely már attól kattog, hogy rajta állok, viszont a súlyomtól nem nyílik ki. Talán egy mázsás sírrablótól igen, de hát én olyan hetven lehetek egyedül, ami ide még kevés. – Kösz. – Mormolom, hiszen azért mégsem vagyok egy állat. A stílusom és a hangnemem nem változik, most is olyan hetykén, lazán mondom ki, mintha nem jelentene semmit, és nem ömlene a vérem, amitől kezdek falfehér lenni, de azért egy igazi férfi tartson ki, ameddig csak lehet.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-08-31, 14:36


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Gőzöm sincs, hogy miért viselkedik így, hogy miért ennyire ellenséges és ellenszenves nagyjából mindenkivel. Egyszerűen süt róla, hogy lenézi az embereket, a nőket pedig főleg és soha sem gondoltam, hogy jó mentség lenne az, hogy ilyennek nevelték, vagy hogy nehéz élete és nehéz sorsa volt. Nem, az ember igenis tud változtatni, ha akar, ha más behatások érik és úgy látja, hogy rosszul cselekedett eddig, de ő nem akar. Neki jó úgy, ahogyan éli az életét és nekem ez iszonyatosan ellenszenves, hogy mit ne mondjak. Rémes a viselkedése és kiállhatatlan, kész csoda, ha kibírok még vele újabb órákat idelent és nem öljük meg közben egymást. Össze kellene dolgoznunk, így csak egymás ellen nehezítjük a dolgokat, de ezt a tanárunk is tudja. Nem is értem, hogy miért erőlteti mindig ezt az egészet.
- Hát akkor pont olyan vagy, mint az apád! - vágok még vissza, csak aztán fordítok neki hátat, hogy elinduljunk a járatban. Nem érdekel engem, hogy miket mond, kiket hagyott hátra kifordult végtagokkal. Engem nem fog, én ennél erősebb vagyok. A szüleim is csak azért haltak meg, mert valaki... nem tudom ki és hogyan, de biztosan közre játszott benne, mert ők nem voltak sosem hozzáértetlenek. Nem eshetett bajuk azért, mert nem értenek eléggé a szakmájukhoz. Mindig körültekintőek voltak, felmérték előre a terepet, ahol csak lehet és épp elég jártasak a vadászatban ahhoz, hogy ne essen bajuk. Mégis mindketten meghaltak és én még mindig nem tudom, hogy miért és most is itt kell lennem vele, a beomló barlang elől menekülve, a helyett, hogy utána járhatnék miért is siklott ennyire félre az életem, vagy jobban mondva ki miatt. Ezért is kap már választ, sőt még csak pofont sem, amiért kiabál velem. Ki tudja a végén lehet, hogy pont ezzel vonja ránk valaminek a figyelmét, akkor majd jól kioszthatom a végén... Na nem mintha értelme lenne, főképp, hogy amikor a menekülésre kerül a sor, akkor az a lényeg, hogy kijussunk igen mindketten. Nem hagynám itt, mert én nem vagyok olyan. Lehet, hogy ő Mardekáros és csak a saját érdekét nézi, de engem nem így tanítottak és nem is fogom meghazudtolni magamat csak azért, mert szívből utálom őt.
- Talán mert én nem te vagyok! - szórás pillantást kap, de legalább kijutott, azaz be, mert hogy innen még nem tudom, hogyan fogunk majd kijutni, mert első ránézésre nem igazán van kijárat a másik oldalon. Ettől még persze körbejárok, vagy kétszer, a falakat tapogatom és próbálok rájönni hol lehet valamiféle rejtett átjáró, ami esetleg elvezet minket tovább, vagy egy másik kijárathoz. A szellem legalább feladat, vagy pont az volt a célja, hogy itt ragadjunk és akkor majd a levegő hiány és persze az élelem és a víz nem léte majd úgyis végez velünk?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-08-27, 11:19


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Úgy látom végképp jó úton vagyok oda, hogy megutáltassam magamat vele, még ha Dorothy nem olyan kemény velem, mint én vele. Sokszor úgy érzem, hogy csak bosszúból teszi, amiért én ilyen vagyok, és hozzám kényszerítenék. Valóban vannak barátai, egy közösség része, amelyből én nem is akarom kiszakítani. Nekem bőven jó az, ha a kölyköktől független én magányos utat járok, olyat, amelyben a saját akaratom érvényesülhet. A nőket nem az, hogy lenézem, úgy vélem, hogy másra teremtettek minket. Ha egy kicsit is jobb lenne a kapcsolatunk, látná, hogy én csak azért nem akarok idegeskedni, hogy mi baja esik, hiszen ha mindazokra a feladatokra hiszi magát készen, amellyel meg kell küzdenem, akkor nem csoda, hogy ha kételkednem kell. A nők sokszor az érzelmeik rabjai, túlteng bennük az a hormon, amitől elbizonytalanodnak, elsírják magukat. És nekem most egy nő a társam, akinek komoly kétségek árán tudom csak a hátamat vetni, hiszen ki tudja, hogy mikor kell az ő feladatát is átvennem, nem hogy ő védene meg.
- Sajnálsz? Te sajnálsz engem..? Inkább azon kéne elgondolkoznod, hogy miért akarlak távol tartani magamtól kicsim. Arra nem nem gondolsz, hogy.. én nem vagyok olyan, mint az apám, aki ezt az egészet erőlteti..Viszont ebben a magányos életben nem egyszer akadok össze hozzád hasonlókkal, akik az utamba kerülnek, hogy aztán kifordult végtagokkal hagyjam magam mögött őket. – Keserűen ingatom a fejemet, igen, már gyilkossá lettem ilyen fiatalon, mert a magány bizony nagy úr, pont azt akartam elkerülni, hogy olyan legyek, mint az apám, aki másokat tesz tönkre. Aztán a sors iróniája, hogy így mindig saját magamat védtem, mert úgy véltem, hogy anya nélkül felnőni nem egy leányálom, nem kaptam meg azt a gondoskodást, ami úgy gondolom, hogy kellett volna, ezért pontosan olyan tudok lenni, amilyennek Dorothy lefest, és nem mutogathatok senkire a körülmények miatt. Saját magam miatt megtehettem volna, hogy változtatok. Elszalasztottam a lehetőséget. Jó ember lehettem volna, most már mégiscsak magamra figyelek. És azt akarom, hogy egy kis szánalom se legyen benne felém. Nem érdemlem meg. – Most pedig hogy egyszerűsítsük a helyzetet: ne merészelj szánakozni rajtam! Inkább csak fogd be. – Nézek rá keményen, szinte üvöltve azért, hogy nyugodtan pofozzon fel. De tudom, hogy még ennyit sem fog megtenni, mert méltatlannak érezné, de már az is elég, ha faképnél hagy. A beomló járat úgy tűnik nem elég veszély, mert még a nyomomban lihegő kísértet is meg akar enni, úgyhogy néhány kardvágás, majd sietek is a lány után, még éppenhogy kicsusszanva mögötte a járatból. Körül sem nagyon van lehetőségem nézni, mert az oldalamra szorítom a kezemet, ott mintha kiharaptak volna belőlem egy nagy darabot.
- Minek vártál meg?  – Zihálom, és csóválom a fejemet, én fordított esetben nyilván ott hagytam volna. Legalábbis a pillantásom erről árulkodik. A valóságban erről szó sincsen, csak hát az a fránya önutálat.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-08-11, 18:48


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem tudom, hogy a szavai mögött nem csak szemétkedés van, amit folyton érzek felőle, hanem esetleg más is. Fel sem merül bennem és hát miért is merülne, ha egyszer csak azt látom és hallom, hogyan szól be folyamatosan és pont egy ilyen alakhoz kellene hozzámennem? Eléggé elszomorító, hogy a nénikém ilyesmire képes, pedig Damienről egyértelműen süt, hogy lenézi a nőket, még hozzá nem is kicsit. Nem akarok még csak a közelében sem lenni, de ezt nem érhetem el, hiszen rendre együtt kell dolgoznunk, mint ahogyan most is. Persze megpróbálhatnám visszafogni magamat, de az se megy valami könnyen, mert nem szokásom behúzni fülem-farkam, csak mert valaki ezt várja el tőlem, no meg mert azt nézi ki belőlem, hogy majd állok a tűzhely mellett és sütögetek, mert hogy nekem állítólag az a dolgom nőként, nem pedig az, hogy karrierem legyen és hogy ereklyéket keressek.
- Sajnállak Damien, nagyon-nagyon magányos életed lehet, ha így állsz a világhoz és másokhoz, de majd erre rájössz akkor, amikor már úgyis késő lesz. - vonom meg a vállamat, hiszen nem az én dolgom, hogy megértessem vele az, amit csinál rossz még neki is. Majd talán egyszer rájön magától, hogy nagyon elszúrta az életét, főleg hogy ennyire ellenséges mindenkivel, de akkor már lehet, hogy késő lesz és nem pótolhatja azt, amit eddig meg kellett volna tennie, de ugye ez már nem az én dolgom. Egyszerűen annyiban hagyom a dolgot és kész, a mostani feladatra koncentrálok és remélem, hogy idővel változni fog a tanárunk furcsa felfogása is és nem tesz minket majd megint össze, mert lassan már tényleg kezd sok lenni ez az egész, úgy sem vezet igazából sehová sem.
- Igen, pont... - nem tudom már befejezni, mert egyre jobban rázkódik a szikla, bár nem látok a válla felett hátra, de azt egyértelműen érzékelem a hangjából, hogy ezúttal tényleg sietni kellene, mert aj lesz, ha nem teszem megy, nagy baj. Úgyhogy azért csak kapkodósra fogom és kivételesen még csak nem is nagyon kötekszem vele, még ha a késztetés meg is lenne rá. Nagy nehezen végre csak sikerül kijutni a másik végén, ahol valamilyen kamra tárul a szemem elé. Első ránézésre nincs másik kijárat, de ha ide bevezetett egy akkor minden bizonnyal kifelé is fog majd... legalábbis nagyon remélem. Most viszont amikor már kint vagyok fordulok meg, a kezembe kerül egy bájital, hiszen itt a pálca most nem hat, mert ha valami kellemetlenség jön ki Damien helyett a járaton akkor kezdenem kell vele valamit.
- Siess, be fog omlani az egész! - egyre jobban remeg a föld legalábbis a járatnál, úgyhogy biztosan nem tart már sokáig. Nem tudom, hogy a kísértet bent ragadhat-e egyáltalán, vagy meg tudja sebezni a karddal, de az biztos, hogy ha nem siet, akkor komoly baj lesz, úgyhogy remélem, kapkod. Most akár még azért is megteheti, hogy engem bosszantson, vagy mielőbb vissza tudjon szólni valamit, nem érdekel, de azért úgy még sem akarok visszamenni a Roxfortba, hogy sajnos a társamat itt kellett hagynom, mert megtámadta egy gonosz szellem és nem mellesleg ráomlott egy nagy halom szikla. Ki nem állhatom a srácot, de akármiket is mondok neki a halálát azért nem kívánom.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-08-09, 17:08


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Gúnyosan nézek rá, elmosolyodom, és lesütöm a pillantásomat, mert a végtelenségig azért nem akarom bántani. Mindig csak annyit szúrok oda, hogy lássa, hogy még egy percre sem adtam fel, hogy valahogy éket verjek kettőnk közé. Nem is tudom, hogy mit játszak, egyszer a macsó pasit, akiért bolondulni lehet, máskor meg előtör belőlem a bunkó, sebzett srác, aki inkább lerúgná magáról. Összességében bőven jó nekem, ha gyűlöl, mert van egy olyan sejtésem, hogy apámnak van köze ahhoz a bánya beomláshoz, akkor pedig nyugodtan gyűlöljön a lány engem, mert ilyen pocsék családunk van, és nem akarom az ő életét is elszarni azzal, hogy ilyen alakokhoz legyen köze. Még az is esélyes, hogy apa tette el anyát a láb alól, én pedig nem tehetek semmit, csak élni a saját életemet, majd lelépni tőle, ha már úgy érzem, hogy van hova. Addig pedig felnézek, állom a tekintetét, nyugodtan gyűlöljön, mert megérdemlem, hogy nem tettem időben a rossz dolgok ellen. Előbb utóbb fel kell adnia, panaszoljon be, vagy essen nekem, hogy szétválasszanak minket. Franc se akar egyfojtában azon aggódni, hogy baja esik. Mert a terepen egyértelműen én vagyok a jobb, nem érti meg, hogy komoly tapasztalataim vannak, olyasmi, amihez ő nem is ért, például a szellemek felkutatása is itt van..
- Irigykedjek.. köszi, hogy kihagyom, valahogy bőven jó nekem így, nem szívlelem a kis griffendéles barátainkat, és az sem baj, ha ez fordítva is így van. Tudod.. mindenki magáért felel. Ha másokra támaszkodsz, csúnyán rá fogsz cseszni aranyom. Ezt a tanácsot még ingyen és bérmentve adom. – Rázom a fejemet sötét nézéssel, és ezt komolyan is gondolom. Az ember ha másokra támaszkodik, bármikor kihúzhatják alóla a talajt. Dorothy még nem ismerte meg azt, amikor igazi pofonokat kap az élettől. Igen, meghaltak a szülei, de ott vannak a nagyszülei, és még nem ismeri az intrikát. Az, hogy én odaszólogatok neki, az nagyon minimális negatívum az életébe. Elindulunk a lyukban, azért mégiscsak megnézem magamnak a hátsóját, hiszen egyáltalán nem csúnya lány, és nagyon is formás, de már nem megyek bele az újabb veszekedésbe. Kezdünk csapdába esni. Elnyomom a káromlatot, aztán értetlenkedve nézek fel farkasszemet, amikor végre hátrapillant.
- Ezt pont te mondod.. – Rázom meg a fejemet, ám mögöttünk a járatban valami aszott kísértet kezd el kúszni, úgyhogy megragadom a lány csuklóját, és a szemébe pillantok. – Na akkor nyomás előre, én meg ezt feltartom itt. – Húzom ki a szellemvágó kardot, én értek az ilyenek szétszabdalásához, végülis a véremben van, de legalább msot ne járassa a száját, inkább meneküljön, én majd akkor megyek utána a savval leöntött ajtó romjain át, ha már itt végeztem. Ha közben rám nem omlik a járat..


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-08-02, 19:06


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Bár nem mondta még ki soha sem nyíltan, de már épp elégszer utalt rá és számomra épp e miatt már egyértelmű, hogy mit gondol a férfi-női szereposztásról és hát nem csoda, ha nem jövök ki valami jól vele, hiszen nem így működnek a dolgok, szerintem nem. Nekem nem a konyhában kell sürgölődni és nyafogni, hogy letört a körmöm, ha nem ezt akarom. Aki igen, hát tegye, de ha valaki erre akar kényszeríteni azt nem tolerálom különösebben és pont e miatt vagyok vele még dacosabb, mint bárki mással lennék. Neki még a kérdéseibe is belekötök, még a pillantásába is, mert tudom, hogy mi van mögötte. Csak mert lány vagyok már nem is lehetek alkalmas arra, hogy véghez vigyek egy ilyen feladatot? Mintha az ereklyevadászok mind izomkolosszusok lennének... persze. Azért van a mágia és persze ügyesség kell hozzá és kész, nem pedig fizikai erő, ami a férfiaknak jobban meg lehet. Egyébként is én épp elég edzett vagyok és mellette még kiemelkedően ügyes is, idegesít valami iszonyatosan, hogy folyton csak leszól és a tekintete... az végképp kiborító.
- Nem adom meg neked azt az örömet, hiába vágysz annyira rá... kedves Damien. - csóválom csak a fejemet és igaza van jobb lenne hátat fordítani és hazamenni, de azzal feladnám az elveimet, arra pedig nem vagyok hajlandó. Nem, akkor is végig fogom ezt csinálni, még ha bele szakadok is, mert ez az én küldetésem is és nem fogom neki meghagyni a dicsőséget. Arról már nem is beszélve, hogy úgy se hiszem el, hogy egyedül egyáltalán képes lenne véghez vinni a feladatot... szóval fogja csak be szépen és jöjjön utánam. Egyébként is nem kötelező beszélgetnünk, maximum ha muszáj megvitatni valami fontosat, de addig... miért nem jobb, ha egyszerűen befogja és kész? Szerintem mindketten sokkal jobban járnánk vele.
- Irigykedj csak...- vonom meg a vállamat. Neki rossz, hogy egyedül van és nem érdekel igazából az ég világon senkit sem. Mondjuk érthető, hiszen tökéletesen elviselhetetlen jelleme van, nem is hiszem, hogy nagyon sokan vannak, akik kibírják vele. A szüleim most biztosan forognak a sírjukban, hogy a nagynéném egy ilyen fiúhoz akarna hozzáadni csak azért... mert miért is? Igazából még az okát sem tudom, csak hogy ő ezt akarja és kész, de nem derült ki, hogy egyáltalán mi az oka. A megjegyzésére már csak szúrós pillantást kap mielőtt elindulnék a járatban. Egyszerűen nem gondolok arra, hogy tényleg a hátsómmal szemezgethet gond nélkül, mert azzal csak még jobban felhúznám magamat és ez egyikünknek se tenne jót. Így sincs rendben, hogy a plafon egyértelműen omlani kezd, ami nem jó jel.
- Ne dumálj már bele minden... - be. A szó belém fagy, amikor lecsapódik előttem a járat. Azért az emberre hatással van az, ha majdnem szét lett passzírozva, én is úgy istenesen meglepődöm és kell azért pár pillanat, amíg össze tudom szedni magamat, de nincs sok időm... akkor csak talán még nagyobb lenne a baj. - Hagyj már... gondolkodni! - kész csoda, hogy nem kiáltok rá, csak szimplán hátramorranok, hogy fogja be végre, mert így tényleg nem lehet semmire se koncentrálni, amit ő persze még véletlenül se akar megérteni... most sem. - Nem kell mindig fejjel a falnak menni, világos?! - nem egyszerű, de azért sikerül hátranyúlnom. Az oldalamon ott van a kis táska, amire sok minden fel van erősítve, többek között egy különleges savas bájital is. Azért hoztam, hogy ha akadályozó ajtó van ki lehet vele marni, de itt most tökéletes, nem kell robbantani. Az ajtóra spriccelem, amit pillanatok alatt elkezd eloszlatni, így tovább tudunk menni és persze reménykedem benne, hogy talán hullik valami kis maradék csepp mondjuk a fülére... az azért marha kellemetlen tud lenni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-07-29, 16:35


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Ha nem lány lenne, akkor a legjobb barátok lehetnénk, hiszen két pasi nagyon tudja egymást húzni, motiválni, ám az, hogy egy lánnyal kell versengenem, aki mellesleges még jó nő is, nagyon idegesítő, mert nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy nem így kéne lennie. A lányok értsenek a finom, de látványos megoldáshoz, a piszkos munkát pedig hagyják ránk. És igen, lenézem azt, aki mégis próbálkozik, nem véletlenül vannak leosztott szerepek, én se szoknyában rohangálok. Nem mondom, hogy konzervatív vagyok, de mégiscsak a fiúk fizikuma van berendezkedve a komoly megerőltetésre, és most a szülést ne vegyük ide, azt persze, hogy a lányok csinálják. Dorothy viszont mintha direkt alám akarna tenni, felnagyítja a veszekedéseinket, nem hunyászkodik meg, ez valahol becsülendő lenne, de az alap stressz mellett, amivel a küldetéseink járnak, még számolnom kell azzal is, hogy folyamatosan idegfeszültség alatt tart. Ezért kár, hogy lány, nincsen lehetőség barátkozni, szövetséget kötni, mert bár tartja velem a lépést, összességében mégis úgy érzem, hogy valahol le fog maradni, és majd nekem kell megvédenem őt. Hiszen meg kell védenem, nem tehetem meg hogy puszta gunyorosságból hagyom, hogy komoly baja essen. Nem vagyok én valami állat aki bosszúszomjból hagyja, hogy egy lány megsérüljön. Tehát ha szexista is vagyok, azért ennek vannak pozitív részei is.
- Mikor sírod el magadat Dorothy? Én mondtam, hogy maradj otthon, megoldom kettőnk között is. – Szinte már várom, hogy mikor képel fel. Úgy pozicionálja magát, mintha ő lenne itt a helyi sherriff, akinek joga, és kötelessége mindenkiről, de legfőképpen rólam dönteni. Villámló, provokáló tekintettel nézek rá. Én magam sosem bántanék egy lányt, ám pontosan tudom, hogy mi van a múltamban, ami miatt igenis vágyom arra, hogy utáljanak, sőt, akár gyűlöljenek is, és Dorothy ebben tökéletes partner. Ha csak lehet, keresztbe teszek neki, mert nem cél, hogy egy kicsit is kedveljen.
- Oh, hát tudom én, látom, ahogyan körberajonganak a Szent-Dorothy kommuna tagjai, igazán élvezetes együttélés lehet, irigykedek.. – Sötét mosollyal vonom meg a vállamat, engem aztán teljesen hidegen hagy, hogy a Griffendél klubhelységben hányan kedvelik őt. Nekem nincsen rá szükségem, hogy bárki is odalegyen értem, de Dorothy nem érti meg, hogy nem is érdemelném meg. És őt sem akarom elvenni, mert még a saját apámmal sem vagyok túlzottan kibékülni, érdekel a francot Dorothy családjának ereklyéi. A pénz nekem csak arra jó, hogy rövid távon elverjem.
- A fal nem olyan gömbölyű Bambikislány.. – Utalok a sötét hajára, meg a szemére. Bambi fiú volt a mese szerint, ezért is kell hozzátennem, hogy kislány. Különben is, ha nem hívja fel a figyelmemet rá, nem is néztem volna a fenekét, van most jobb dolgom is, példának okáért, hogy ne kapjon hátba valami ocsmány védő szellem. Bólintás helyett felmordulok az infóra, ám amikor elkezdenek a kavicsok lehullani ránk, sürgetően paskolom meg a bokáját.
- Én? Te mész elől aranyom, de pörögj fel, ha nem akarod, hogy palacsinta legyen belőlünk.. – És itt van a szerencsénk, hogy feltartjuk egymást a dumálással, mert a lány előtt valami lecsapódik, egy nagyobbacska kőlap, amely összepaszírozta volna őt, ha tovább megy, így viszont csak azt látom, hogy elől hirtelen sötét lesz. – Na most mi van? Visszafordulunk, vagy berobbantod? – Kérdezem kételkedve, ha ez valami súlyérzékelős csapda, akkor lehet, hogy ránk omlik a barlang..


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemry [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja 2016-07-17, 10:42


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Olyanok vagyunk - mások szerint persze -, mint az ovisok. Már azt se nagyon tudjuk, hogy ki kezdte ezt az egészet - természetesen ő! -, de mindig a másikra mutogatunk, hogy mivel ő csinálja vissza kell vágni és vissza is fogok, mert nem vagyok az a típus, aki csak úgy meghunyászkodik és főleg nem viselem el, ha valaki folyamatosan csak szekál és lenéz csak azért, mert nő vagyok. Nem vagyok kevesebb e miatt nála, pedig ő állandóan úgy állítja be. Még hogy én húzom le a lányoknál... ő teszi magával, mert eleve lekezel mindenkit saját magán kívül. Kész csoda, hogy van aki elviseli. Szerintem mással se tudna rendesen párban dolgozni, nem csak velem, de velem kiemelkedően nagy az ellenszenv, amit csak tetéz az, hogy túl sokat kell együtt dolgoznunk, ami egyértelműen nem megy.
- Hogy a fenébe lehetsz ennyire arrogáns és beképzelt Damien?! - nem, tényleg nem értem. Simán felülkerekednék rajta. Csak azért, mert pasi, vagy mert egy fokkal izmosabb mondjuk nálam máris azt hiszi, hogy mindenben jobb is és simán felülkerekedne rajtam? Nem értem, hogy miért hiszi, hogy ne tudnám legyőzni, ha akarnám? Minimum döntetlen, de ő van annyira egoista, hogy mindenkinél jobbnak gondolja magát. Annyira szeretném látni, amikor rá kell döbbennie, hogy nem így van és annyira szeretnék én lenni az, aki ezt megmutatja neki!
- Nekem kérlek vannak barátaim, neked vajon vannak? Nem szoktam látni a közeledben senkit sem. Ja, gondolom, mert senkit se viselsz el. - ciccegve rázom meg a fejemet. Kiállhatatlan egy alak. Nekem szerető családom... volt, a szüleim fontosak voltak nekem, még időm is alig volt őket meggyászolni, már itt vagyok és a nyakamba kaptam egy újabb rémséget az ő személyében, de az holt biztos, hogy nem fogok hozzámenni, akárki is akarja és akármiben is állapodott meg a nénikém az apjával. Ha kell, hát lelépek a suli után és majd valahogy megoldom, hogy el tudjam tartani magamat. Keresek munkát, vagy valami. A szüleim kapcsolatait csak fel tudom használni arra, hogy találjak valami munkát és akkor nem lesz gond, de addig még ki kell bírnom ezzel az idiótával és ez a legnehezebb.
- Nézd szépen a falat! - vágok vissza a bunkó stílusra, mert ahogy beszél, már csak a hanghordozás is... de persze a szavai, valami rettenet. Legszívesebben felképelném, pedig össze kellene dolgozni, hiszen nem tudjuk milyen csapdák vannak odabent. - Azt hiszem úgy tíz méter és szélesedik. - ennyit azért megteszek, hogy hátraszólok miután már kúszunk téren egy ideje. Nem valami kényelmes, főleg nekem fél kézzel, hiszen a másikban meg a fáklyát is tartanom kell. És ekkor hallom meg az eléggé kellemetlen hangot a hátam mögül, amit én persze nem láthatok, de talán Damien már érez, apró kis kavicsok hullanak alá először jó eséllyel csak a lábára, ahogyan mögöttünk a járat nagyon szépen igyekszik fokozatosan szűkülni. - Mi a fenét csináltál? - persze, hogy úgy gondolom a hangok miatta vannak, rossz helyre lépett, vagy térdelt... valami.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja

Vissza az elejére Go down

Dorothy&Damien - A vérkirálynő sírja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Shintaro Yun
» A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész
» A jégkirálynő és a Szőke herceg
» Damien Knight
» [Miniboss] A Darázskirálynő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-