ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
2024-03-27, 20:58
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Kalandmester
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Seraphine McCaine
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Alison Fawley
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Evangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_lcapEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_voting_barEvangeline & Nox - az eltévedt bárány I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 51 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 51 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Evangeline & Nox - az eltévedt bárány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Nox Djarum
Reveal your secrets
Nox Djarum
Alvilági

TémanyitásTárgy: Re: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty2016-07-01, 21:14




Evangeline & Nox







Bizony roppantmód törékeny dolog a bizalom. Pláne ha az ember olyan dolgot forgat kockán, mely fontos számára. De elég is a bugyuta bájcsevelyből, kezdem azt érezni hogy ez a lány inkább átok mint áldás, és csak az időmet vesztegetem vele. Márpedig én nem szeretem a haszontalan dolgokat. Kis híja van tehát, hogy kiviharcok a pinceszobából, és olyan lakatot varázsolok arra a nyomorult ajtóra hogy ki nem nyílik többé, de türelem Nox, türelem, a lány az egyetlen reményed. Legalábbis egyelőre.
Nem lepődök meg hogy félti a pici pofiját, én is félteném, de ideje a tettek mezejére lépni.
- Csak hadd próbáljam meg. - Fúrom meggyőzéssel átitatott tekintetem az övébe, és ha nem rohan el sikítva, pálcámat lágyan végigsimítom csúfondáros ragyáin. Halk búgás hallatszik, enyhe lilás fény borítja a lány arcát, s ha minden igaz, langyos buborékok csiklandozásának hat, ahogy pattanásai csendben, engedelmesen visszahúzódnak oda, ahonnan jöttek. Voilá, remélem most már minden további nélkül az adósommá nyilváníthatom.
- Igen, valóban. Hogy mi? - nevet – Hát meghalt. - És akkor még csak nem is hazudok. Bár valóigaz, hogy feltehetőleg nem egy rokonomról szállt én reám a cucc, már csak azon nyomós indokból kiindulva, hogy nincsenek rokonaim. A nyaklánc régi gazdája kínok kínja között lelte halálát egy kivallatás keretében anno a minisztériumban. Miattam. De nem volt bűntudatom, és mint a sorsdöntő információ tulajdonosa, volt szerencsém végignézni a tortúrát. Így került hozzám a medál, amit bár alapjaiban mind a mai napig nem sikerült megfejtenem, kétségkívül hasznos eszköznek bizonyul munkám során – bizonyos remekül sikerült funkcióit tekintve.
- Természetesen igen, megnéztem, de nyoma sem volt. - lököm oda unott fejjel, és pakolászom tovább a dohos könyveket. Túl sok újdonságot nem mond a címük, bizonyára a tiltott részlegről lettek kiszelektálva, de egy-két bájos praktikán kívül így se úgy se izgatják fel különösebben a fantáziámat. Utóbbi életem legnagyobb kérdése, hogy meg tudja-e még valami kerek e világon úgy birizgálni a fejemben üldögélő hedonista kis tündért, hogy hatására azt mondjam: érdemes még néhány évig élnem. Valószínűleg nem. De most nem ez a lényegi probléma.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty2016-06-22, 12:11



Nox & Evangeline
[You must be registered and logged in to see this image.]
Alagsori kutakodás












A Roxfort furcsa sajátossága, hogy minden nap tudsz új embert találni. Még hetedév végére is vannak az embernek olyan évfolyamtársai, akiket sosem látott. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak elsiklunk felettük, miközben évente több közös órán csücsülünk? Furcsa dolog az emberi agy. Az ilyen, eddig nem ismert, emberek közé tartozik a lány is, akit, ha jól vettem ki szavaiból, Noxnak kereszteltek hajdanán a szülei. Furcsa név, de tetszetős. Az arcomról sajnos ugyanez pillanatnyilag nem mondható el, ami be kell valljam, egyre inkább zavar. Nem tudom, mennyire bízhatok a lányban, de egyre csábítóbb az ajánlata, hogy rendbe tegye az arcom. De ki tudja, mi van, ha elrontja és csak még rosszabb lesz a helyzet? Bár ennél mélyebben már talán nincs... csak ha lerobbantja az egész fejem. Az mondjuk még ennél is szörnyebb lenne.
-Én is próbálkoztam már a pálcámmal megoldani a kozmetikai eseteket, de valahogy mindig arra jutottam, hogy inkább maradok a mugli eszközöknél. Azokkal jobban tudok bánni. -jegyzem meg mosolyogva a lánynak. Valóban sokat próbálkoztam ilyen-olyan egyszerűbb bűbájokkal, de valahogy sosem az a hatás fogadott, amit elvártam volna. Lehet, csak többet kellene gyakorolnom. Ezért is határoztam el, hogy nyáron több időt szentelek a kozmetikai bűbájok megtanulására, hiszen ezáltal lényegesen meg tudnám kurtítani a reggeli készülődésre szánt időt. Miközben ezen morfondírozom, egyre lelkesebben kutakodom az ósdi holmik közt, bár nem számítok túl sok kincsre.
-Furcsa dolgok a mágikus tárgyak. Olyan, mintha saját akaratuk lenne. És a régi gazdájával mi történt? Lehet egyszerűbb lenne inkább neki visszaadni, ha már ennyire lázadó ez a nyaklánc. -vetem fel az ötletem mindenféle hátsó szándék nélkül. Lehet tényleg jobban járna a lány, ha visszaadná annak az idősebb rokonnak, egyszer, ha meghal úgyis az övé lesz, de akkor talán már belenyugodna a nyaklánc is a tulajdonosváltásba. Sosem értettem a mágikus csecsebecsékhez, de érdekel a téma, mert tényleg különös dolgokra képesek olykor.
-Ó, én hányszor hagyok így el cuccokat. -nevetek fel. Szerencsére általában megkerül, hiszen én elég pedáns vagyok ahhoz, hogy a fontosabb tárgyaimba beleírjam a nevem. Bár ez a lány esetében is megtörtént, hiszen gyönyörű betűkkel van belevésve a nyaklánc hátuljába a rövid, ám annál különlegesebb neve. Nem is tudom mire várok, miért nem adom még vissza neki. Valamiért nem győzött meg még arról, hogy jó helyen lenne nála ez a nyaklánc. Nem véletlenül próbál szökni.
-Azért, ha most véletlenül nem találnánk, nyitva tartom a szemem, hátha rábukkanok valamikor. -ajánlom fel egy mosoly kíséretében. -Apropó, a portán kerested már? Nem lehet, hogy valaki időközben megtalálta és leadta? -pillantok fel a pakolászásból, majd vissza is térek az ósdi lomok közé és, ahogy a lány közelebb lép, helyet adva neki arrébb megyek egy kupaccal és leguggolok egy,  a szekrény tövében álló könyvkupachoz.
-Hihetetlen micsoda lomtárakra bukkan az ember a Roxfort falai közt. -jegyzem meg, miközben felemelem a legfelső könyvet és leporolva a fedőlapját egy gyönyörű, aranyozott borító tárul a szemem elé. Címe szerint rúnákról lehet szó benne, bár elég réginek tűnik, de mindenesetre szép darab.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets
Nox Djarum
Alvilági

TémanyitásTárgy: Re: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty2016-06-20, 18:51




Evangeline & Nox







Bevallom őszintén, a legkevésbé sem tűnik fel semmiféle jel, ami a lány misztikus származására utalna. Ennek több oka lehet: többek között talán az, hogy az olyan ferde hajlamú egyénekre mint én másként hat ez a különös esszencia mint teszem azt legtöbb heteroszexuális embertársamra, de van egy olyan sejtésem, hogy ez leginkább azon nézeteimből származtató, hogy kezdetben minden szembejövő egyén felé ugyanazon szándékkal fordulok: mi az a haszon, amit számomra kínálni tud? Ez itt a nagy kérdés. Hogy ezt utána milyen oldalról, milyen módszerekkel és mekkora erőfeszítéssel kell kiaknázni, az már a jövő zenéje. Pillanatnyilag úgy tűnik a szavak dimenziójában ragadtunk, s bár a gondolati sík messze túl szárnyalja azt, ez utóbbit mégis képtelen vagyok arra késztetni, hogy segítsen konkretizálni a helyzet mibenlétét, jobban mondva segítsen rávezetni magam a megoldásra, miszerint minél gyorsabban megtaláljam azt az átkozott vackot, és húzzak el innen amilyen messzire csak lehet. Ezen morfondírozva végigsimítom pihe-puha arcbőröm, majd ezzel egy időben ismét szemkontaktusba bocsátkozom a leányzóval.
- Ugyan kedvesem, csak nézz rám, ha valaki, akkor én biztosan tudom a kozmetikai bűbájok minden csínját-bínját. A hajgöndörítéstől kezdve a körömreszelésig mindent a pálcámmal oldok meg, roppantmód hasznos dolgok ezek ha az ember olyan perfekcionista körökben mozog, mint én. - kuncog - Meg hát gondolj bele, nem lenne könnyebb itt és most újra pihe-puha arcbőrt varázsolni a csúfondáros kis baleseted helyére ahelyett, hogy még több cikizésnek kitéve magad szaladgálj olyan messzire? Talán még egy kis sminket is tudok adni. Csajok vagyunk, segítsünk egymáson. - Zárom le hosszas monológom egy bűbájos mosoly kíséretében. Szavaim kivételesen az igazságot tükrözik: kész tényekre alapozva hozakodok elő az általam leginkább logikusabbnak vélt megoldással. És való igaz, ha valaki, akkor egy londoni luxusprosti biztosan ért a szépségápoláshoz - pláne ha boszorkány, ugyebár. Ezzel a kis üzlettel kölcsönösen kisegíthetnénk egymást: én hajlandó vagyok eltüntetni a ragyáit, cserébe pedig hozzájárul a kacatom előkerítse érdekében folytatott kis expedícióm sikeres lezárásához. Így mindenki jól jár, bármiféle egyéb következmény nélkül. Itt, az iskola falain belül túl kockázatos lenne drasztikusabb módszerekhez folyamodni, nekem pedig nem ment el teljesen az eszem.
- Nem-nem, ez csak afféle hogy is mondjam... családi ereklye. Tudod ami száll nemzedékről nemzedékre. De az utóbbi időben éreztem rajta valami furcsát, valami olyat, amit én nem tudtam megfejteni. Mintha nem akarna hozzám tartozni, mintha kétségbeesve keresné régi-régi gazdáját. Különös dolgok ezek. - Egy hetyke vállrántás után úgy vélem ismét itt az ideje alaposabban átnézni egyes, ezidáig általam érintetlenül hagyott zugokat a teremben, ám ezúttal kicsit közelebb férkőzöm a lányhoz, igazán nem szeretném ha valamit elhallgatna előlem, de persze ennek a gyanúja meg sem fordul a fejemben. És ugyebár tudjuk: addig jó, amíg valóban nem.
- Ma délelőtt hagytam el. Csak átszaladtam ezen a pinceszakaszon, és a következő pillanatban már nem találtam. - Az igazság az, hogy tegnap hagytam el, és egyes biztonsági intézkedések elkerülése végett próbáltam olyan helyet keresni, ahol remélhetőleg senki nem sejt emberi jelenlétet - ennek mint látjuk, meglettek a maga következményei.  Ideje volna már, hogy előkerüljön az az istenverte fémdarab, kezd elfogyni a türelmem, és az idő is sürget. Egy olyan szenzáció mint én nem várathat túl sokat magára. A végén még elpártolnak tőlem azok a balf... akarom mondani hűséges kuncsaftjaim.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty2016-06-20, 09:24


Alaposan szemügyre veszem a helyet. Sötét, romos és hatalmas benne a kupi, tele ósdi lomokkal. Meg kell hagyni, tökéletesen beleillik a pincefolyosók közegébe, amerre szerencsére csak ritkán vezet az utam. Jobb szeretek a földfelszín felett maradni, ahova legalább a napsugarak eljutnak. Valahogy barátságosabbnak találom. Ezért is örülök, hogy nem a Mardekárban kötöttem ki. Kész kínszenvedés lenne ez a pár év egy sötét lyukban leélve. A lány időközbeni sértésére jobbnak látom inkább egy kérdéssel reagálni. Elég baj az, hogy ilyen az arcom, ne akarjon még ő is gonoszkodni velem. Amikor felajánlja, hogy segít, felcsillan a szemem. Végre megszabadulhatok ezektől a ragyáktól és visszamehetek a társaimhoz. Aztán jön a kijózanító felismerés: idegenekkel nem üzletelünk, főleg nem egy pincefolyosón, mely történetesen igen közel van kedvenc házam klubhelyiségéhez. Inkább összeszedem majd minden erőm és eljutok a gyengélkedőig, ott biztos meggyógyítanak pikkpakk. Nem is értem, miért nem oda vezetett az utam rögtön.
-Igazán kedves tőled, de amint elkezdődik az első óra, felmegyek a gyengélkedőre és pillanatok alatt rendbe rakják. Ne fáradj vele. -eresztek meg egy kedves mosolyt, melyben némi hála tükröződik. Nem vagyok én annyira végtelenül naiv, mint azt gondolják. De sokkal könnyebb így elfogadtatnom magam, mintha még szemét is lennék mellé. Egy vélaszármazékkal így sem nagyon barátkozik senki.
-Ó csak nem szülinapja lesz? Vagy egyszerűen csak afféle meglepinek szánod? -mosolyodom el, továbbra is remekül leplezve, hogy kitűnően tudom a nyaklánc hollétét, mely most éppenséggel a farmerom hátsó zsebe, pontosan a talárom alatt. Kész szerencse, hogy ma a kicsit bővebbet vettem fel, a másik alatt látszana a dudor. Nekiállok én is keresgélni, hátha találok számomra is valami izgalmasat, na meg persze addig sem annyira gyanús, hogy nálam van a cucc. Fogalmam sincs, miért nem adtam még oda, de valahogy úgy érzem, nem lenne jó döntés visszaadni a lánynak a nyakláncot. Egyszerűen van egy rossz előérzetem ezzel kapcsolatban. Ejj, nem ártott volna jóslástanon figyelni, talán ki tudnám találni, mi ez a rossz előérzet.
-Azt megértem. Ha tényleg ajándékba szánja az ember, rossz lehet elveszíteni. És mikor láttad utoljára? Hátha az segít kitalálni, merrefele is hagyhattad el. -próbálok érdeklődni, hiszen ha én elveszítek valamit, nekem is az az első dolgom, hogy megpróbálom felidézni, mikor láttam utoljára és utána merre mentem, hol hagyhattam el esetlegesen. Általában segít. Bár a lány meglehetősen jó helyen keresgél, csak épp egy ajtó választotta el a nyaklánctól. Nem is értem, hogy nem vette észre.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets
Nox Djarum
Alvilági

TémanyitásTárgy: Re: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty2016-06-15, 10:20




Evangeline & Nox







Nocsak nocsak, valóban egy segítőkész cserkészlányba botlottam, vagy a csajszi épp ugyanazt a taktikát követi mint én, és bűbájos, ártalmatlan hanglejtéssel próbálja palástolni tulajdon álnokságát? Áh, ki tudja, rajtam úgysem foghat ki. Vagy legalábbis igyekszem ebben a tudatban ringatni magam.
Bevallom őszintén nem vagyok a fizikai munkához szokva. Én általában csak sétálok emberről emberre, ilyen-olyan célokkal, legtöbbször némi információért, amit becsületszavamra mondom, ezúttal szeretnék mellőzni a repertoáromból. Ki tudja mi mindent tennének velem, hol kötnének ki ha lelepleződne az ittlétem? No nem mintha az iskolának nem segítettem volna rengeteget a nagy Voldemort-láz idején, de valljuk, utóbbinak talán kicsit többet, amely azon egyszerű okra vezethető vissza, miszerint: a pénz beszél, Nox válaszol.
Közel egy évtizednyi tapasztalat folytán volt alkalmam kitapasztalni az emberi gesztusok igen sokszínű és sokféle csínját-bínját, így hát hiába a diszkréció, akarva akaratlanul is egy leheletnyit büszkén kihúzom magam a lány szemében rejlő elismerés végett.
- Hogy te milyen vicces lány vagy! - reagálom le kérdését cinikus lelkesedéssel. - Ne vedd magadra,  csak látom valaki csúnyán elbánt a szép pofikáddal. Szeretnéd hogy segítsek? - ajánlom fel, ezúttal egy meggyőző mosoly kíséretében. A hátsószándék természetesen nem marad el, mert mint tudjuk, ha velem üzletel az ember, a segítségnek bizony ára van. No pillanatnyilag nem épp komoly, de az üzleti részét hagyjuk későbbre.
- Azt nem mondtam hogy fontos... Mindenesetre egy nyakláncról van szó. Egy gyönyörű, szépen kidolgozott nyakláncról, Nox névvel ellátva. Ajándéknak szántam, a nagymamám részére, tudod ő oda meg vissza van az ilyen ósdi csecsebecsékért. - Fúj, mindjárt elhányom magam, nincs is nagyanyám, de még csak anyám se, esetleg ennél giccsesebb sztorit nem tudtam volna kitalálni? Mindenesetre előadásom kellőképpen meggyőző ahhoz, hogy leplezzem a nyaklánc igazi mivoltát. Nem alaptalan a sejtés, miszerint mocskos mágiákkal van átitatva, de a tévhitekkel ellentétben nem hasítottam bele lelkem egyetlen darabkáját sem, az nem épp az én szakterületem, csupán jobbnak láttam ellátni néminemű - őrült sok - védőbűbájjal személyes titkaim biztonságának érdekében.
- Hogy hol...? Áh, hogy ott! Nem vagyok éhes, és fontosabbnak láttam a nyakláncom keresésére indulni. Nagyon hiányzik. - Erőltetek némi elcsukló szomorúságot a hangomra, csak hogy a színpadias hatás se maradjon el - no meg hogy valamivel húzzam az időt mire alkalmas hazugságot találok arra, hogy mégis mi a frászt keresek itt. Még ekkora műmájert mint én... Persze tekintetemmel igyekszem minél hálásabban nézni a jólelkű lányra, ami alapvetően azon hálaérzetből fakad amit az univerzumnak üzenek amiért kihasználható alanyt küldött elém - amiről persze neki nem feltétlenül kell tudnia. Utálok kiszolgáltatott helyzetben lenni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty2016-06-15, 07:28


Valóban nem tűnik korombelinek a hölgy, de még csak egyetemistának sem igazán. Lehet, hogy új tanárunk lesz? Nem, arról azért tudnánk. Akkor pedig mit keres itt egy idegen, a kastély áthatolhatatlan falai között? Rejtély. Minden esetre valami után nagyon kutat. Miközben szembefordul velem, óvatosan, alig láthatóan azért végigmérem. Igazán csinos, bár nem túl sok rajta a ruha, de hát istenem, mindeni szabadon eldöntheti mit visel... vagy mit nem visel, ebben az esetben. Viszont a megjegyzése nem esett jól, így is eléggé bántanak az imént szerzett ragyáim, nem kellett volna külön kiemelnie.
-Hmm, arról én sem tudtam. Hol találkoztál velük? -kérdezek vissza egy halvány mosollyal a szám sarkában. Nem adom meg senkinek azt az örömet, hogy gúnyolódjon rajtam. Különben is, hamarosan eltűnik ez az egész és visszakapom a tökéletes arcbőröm és minden újra a régi lesz. Minden.
Miközben ezen morfondírozok, a lány végigfuttatja a szemét a terem többi részén is. Nem tudom mit kereshet ennyire, de nagyon hiányzik neki. Csak nem az a nyaklánc, amit az előbb találtam?
-Ó, az mindig szomorú, ha az ember elveszít egy számára fontos tárgyat. Hogy nézett ki és merrefelé hagyhattad el? -érdeklődök, hiszen nem fogom csak úgy a kezébe nyomni a szerzeményem. Nem mintha meg akarnám tartani, ki tudja milyen fekete mágiával töltött tárgyakkal találkozhat az alagsorban az ember. Sokkal inkább leadnám az igazgatónak. Értékesnek tűnik, nem szeretném, ha illetéktelenek kezébe kerülne.
Beljebb lépek a sötét terembe, majd pálcámat elővéve fényt csikarok elő belőle, hogy mégsem abban a gyenge fényben keresgéljünk. Megérte figyelni bűbájtanon.
-Hát, több szem többet lát. -mosolyodom el, majd nekiállok én is keresgélni, ügyelve arra, hogy a talárom gondosan eltakarja a farzsebemben lévő ékszert, nehogy a lány idő előtt észrevegye.
-És hogyhogy nem a reggelizőben vagy? -próbálok beszélgetést kezdeményezni, hátha kicsit többet sikerül megtudnom a lányról. Nem tudom hova tenni, igazából semelyik általam ismert csoportba nem tudnám besorolni, diáknak túl öreg, tanárnak túl fiatal. Falubeli lehet... viszont akkor hogy került ide és vajon miért? Nem hiszem, hogy csak úgy beengednek mindenkit. Ha itt van, annak komoly oka lehet.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets
Nox Djarum
Alvilági

TémanyitásTárgy: Re: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty2016-06-13, 19:46




Evangeline & Nox







Hűvös szellő kezdi csiklandozni márványszín bőröm, kész szerencse, hogy voltam olyan eszes, és bundasálban jöttem. Mindezt csupán a hatásvadászatért persze, de erről bőven elég ha csak én tudok. Lassan már azon vagyok, hogy új sálat készítek a lábam alatt rohangáló patkányok frissen nyúzott bőréből, de nem és nem, az rontana a gondosan megformált imázsomon. No nem mintha itt, a roxforti pokolban ez bárkit is érdekelne. Türelmetlen, ám mégis óvatos csörtetésem közepette a legkevésbé sem tűnik fel a folyosóról beszűrődő ütemes koppanások ritmusa, illetve ha mégis, szerény személyem kutakodásának tudom be. Ki tudja mi mindent zúztam össze ezalatt a néhány perc keresgélés alatt. Persze nem mintha érdekelne, nekem a nyakláncom kell, most, még mielőtt elvesztem a türelmem. Őszintén remélem hogy nem találta meg valami taknyos zöldfülű és húzta le a vécén, vagy adta le a gondnoknak. Sokkal több plusz munkával járna becserkészni egy diákot és rávenni hogy kutassa át az iskolát a nyakláncom után - némi fizetség fejében persze. Elvégre múltkor is betért hozzám egy pofás fiúcska, ráadásul még pénze is volt, talán új áldozatok után kellene néznem... Vagy az új áldozat néz utánam?
Összerándulok a lágy hang hallatán, be kell hogy valljam, a legkevésbé sem számítottam társaságra. Pláne nem egy csúfos képű síró kislányra, aki ugyan látszólag jóindulatú, de ez közel sem olyan biztos... Merev mozdulatokkal, szépen lassan felegyenesedek, majd észrevehetetlen tétovázással a lány felé fordulok, de mintha kicsit meg is bánnám, a mozdulatsor ugyanis egy meglepett szemöldökvonással végződik. Lenézően végigmérem az ifjoncot, majd igyekszem viszonylag barátságos, a legkevésbé sem gyanús hangvételre áttérni - elvégre ki tudja, talán még a hasznomra válhat.
- Óh szia, látom te nem egy tanár vagy. Nem tudtam hogy orkok is járnak ide. - Jegyzem meg gusztustalanul bájos félmosollyal, telis-tele tocsogó szarkazmussal - elcsúfított arcát vizslatva. Ennyit a kedvességről. Mindeközben persze egy gondolatnyival máris tovább siklok, és tekintetemmel a terem többi részét is igyekszem feltérképezni - már amennyire a gyatra fényviszonyok ezt lehetővé teszik.
- Ami azt illeti, elhagytam valamit... Valami kis kacatot. Egy nyakláncot, tudod semmi extra, csak ajándékba készült. - Hazudok rezzenéstelen arccal. A legkevésbé sem akarom, hogy a kiscsaj netalántán kimutassa a foga fehérjét és zsarolni kezdjen - mert hát elméletben az is feltehető, hogy tud valamit az említett ékszerről. Bár ahogy látom szegény szerencsétlennek kisebb gondja is nagyobb annál minthogy elejtett vackok után kapirgáljon a földön.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty2016-06-13, 19:17


Sokan áldanák a sorsot, ha olyannak születnének, mint én. Okos, céltudatos és nem mellesleg vélaszármazék. Így természetes, hogy minden pasi megőrül értem. Tudom jól, de nem használom ki, viszont ellene tenni sem tudok. Egyszerűen csak megtanultam együtt élni a tudattal. De sajnos vannak lányok, akik nem hajlandóak elfogadni, hogy nem tehetek erről és féltékenységükben igen csúnya dolgokat tudnak velem tenni. Így történt ez ma reggel is, amikor az egyik lány csúnya, hatalmas pattanásokat varázsolt az arcomra, pedig csak reggelinél rámmosolygott a srác, aki tetszik neki. Tehetek én róla? Én kértem, hogy ezt tegye? Nem is érdekel, a lány mégis kiakadt. Én meg kiszaladtam az ebédlőből és meg sem álltam az alagsorig. Elvileg minden diáknak reggeliznie kell épp, így nem tartok attól, hogy összefutok valamelyik mardekárossal, bár szerintem már elterjedt köztük az eset híre. Mégis úgy vélem, itt a legkevesebb az esélye, hogy bárkivel összefuthassak.
Arcomon már patakokban folyik a könny, miközben lefelé szaladok a végtelennek tűnő lépcsőkön, majd egy kietlenebb hely felé veszem az irányt. Ritkán járok erre, pedig prefektusként az egész kastélyt ismernem kéne már lassan. Mégis, itt nem igazán tudom, merre is menjek. Mindegy, valahova csak kilukadok. Lassítok a lépteimen, hiszen végre biztonságban érzem magam. Nem ártana egy tükör, hiszen csak egy pillantást vetettem a reggelinél mellettem ülő lány tükrébe, az is épp eléggé borzasztó volt. De valahogy el kéne tüntetni. Felszaladjak McGalagonyhoz? Nem jó, ahhoz nagyjából az egész kastélyon át kéne mennem, amit ilyen fejjel nem biztos, hogy megkockáztatnék. De ki van itt lent, aki talán tud segíteni? Piton.. hmm, na ő biztos nem az a típus, aki segít valakin, aki teljesen tehetségtelen a bájitalokhoz. Pedig, ha nem marad más megoldás...
Miközben ezen morfondírozok, hirtelen belerúgok valamibe. Megállok, majd óvatosan felveszem az ismeretlen tárgyat. Nahát, még soha nem láttam ilyet. Gondosan körbeforgatom, hogy megvizsgáljam. Egy nyaklánc, végén egy különösen nagy, gravírozott medállal. Nox. Nem ismerek ilyen nevű embert a suliban, tuti nem Griffendéles. Mondjuk közülünk nem is igazán járnak az emberek az alagsorban, hacsak nem valami fontos, máshol nem megoldható dolguk akad. Biztos valami mardekárosé lesz. Mindegy, elteszem és amint vállalhatóvá válik az arcom, felviszem a talált tárgyak közé. Egy ekkora medál hiánya nem hiszem, hogy nem tűnik fel a gazdájának. Főleg, hogy a lánc sértetlen. Ki mászkál kezében egy nyaklánccal? Különös.
Időközben zajokra leszek figyelmes. Talán egy házimanó. Ők jó varázslók, ha szerencsém van és egy kedveset fogok ki, esetleg még az arcomon is tud segíteni. Megtörlöm a szemem, majd óvatosan benyitok a nyikorgó ajtón és legnagyobb meglepetésemre egy magas, fehér bőrű, szőke hajú alak áll előttem, aki úgy tűnik nagyon kereshet valamit, bár valószínűleg meghallotta az ajtó nyitását.
-Elnézést a zavarásért. Tudok valamiben segíteni? -kérdezem udvariasan, a sírástól még enyhén remegő hangon. Prefektusként az első dolog, amit megtanítanak az embernek, hogy mindig próbáljon segíteni társainak. Bár, ha jobban megnézem, nem úgy tűnik, mintha egyidősek lennénk, de egyetemista még lehet. Miközben ezen morfondírozom, a farzsebembe teszem a láncot, hogy ne legyen útban és ne is hagyjam el valahol.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets
Nox Djarum
Alvilági

TémanyitásTárgy: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty2016-06-13, 18:38




Evangeline & Nox







- Vajon hová is tettem...? - Áh, várjunk csak, kit akarok becsapni? Elhagytam. Úgy elhagytam, mint annak a rendje. Ami egyébként meglehetősen gáz. Nem elég, hogy a világ egyik leghíresebb (vagy hírhedtebb?) varázslóiskolájának biztonsági rendszerének turpisságait kellett hol kijátszanom, hol megzsarolnom annak fényében hogy észrevétlenül, vagy legalábbis leplezve tudjak botorkálni a folyosón egy átkozott - ám rendkívül gazdag - anonim kuncsaft miatt, voltam olyan balfácán, hogy elhagytam valamit, ami még ráadásul fontos is lenne? Ó istenem. Így hát ismét pár kényesebb kört lezongorázva sikerült bejutnom, ám ez közel sem jelent garanciát egyrészt arra, hogy nem hiába tettem mindezt, másrészt pedig arra, hogy egyáltalán valaha kijutok innen. Soha, de soha nem vállalok ilyet többé, erre itt és most, ebben a szent minutumban megesküszöm. De hát szükség törvényt bont. Félreértés ne essék, nem mintha pénzhiányban szenvednék, gringottsi széfem rakománya szépen lassan az egekbe szökik, de gondolnom kell a jövőre, meg hát valljuk, kell ez a kis izgalom. Na jó, lóf*szt, nem is, de most mondjátok hogy nem lehet megérteni egy nyomorult, életunt prosti helyzetét, aki egész álló nap vörös bársonykanapén szürcsölgeti a jobbnál jobb pezsgőket, és bugyivásárláskor is az elsődleges szempont a dollárbankók helye. No de kanyarodjunk is vissza, már amennyire ezen az ótvar folyosón lehetséges. Keresem, kutatom, de nem találom. Többek között a helyet, ahová éppen tartok, ami legutóbbi kis kalandom helyszínűül szolgált valahol az alagsor legsötétebb bugyrainak egyik mellékágazatában. Alaposan eltévedtem, be kell hogy valljam, de semmi gond, semmi gond. Elvégre ki a csuda járna errefelé? Tűhegyes magassarkúm ritmusos koppanásait is maximum csak az egerek élvezhetik. Bár ki tudja, lehet valami kínzókamra is rejlik itt bukott diákok számára. Mindenesetre jobb, ha az ilyen szokásokba nem folyok bele amíg itt vagyok, hiszen kivételesen még csak nem is kémként járok erre - azok az idők már elmúltak.
Céltudatosan bolyongva hát, türelmetlen s tompa dúdolással ballagok ide-oda a zárt ajtók között, s várom az isteni sugallatot, a felismerést, mely elvezetne az áhított megoldáshoz, és végre újra otthon mereszthetném feszes popómat baldachinos ágyikómban valami csinos, érthetetlen okokból magányos ifjú kidolgozott karjai között. Motivációnak megteszi. Pontosan addig a pontig, amíg kezdetét nem veszi az új intervallum, melynek elsődleges és kiváló oka: megtaláltam az ajtót. Egy gyors pálcamozdulattal ki is nyitom, ámde a kelleténél talán kicsit jobban nyikorog az ajtó mint kellene. Sebaj, úgyse hallja senki. Ismét szemem elé tárul hát a furi raktárhelyiség, ismét elborzadok hát a rozoga asztalon, melyen tegnap ilyenkor még... áh, hagyjuk. No de szó mi szó, lázas kutakodásom kezdetét veszi, mihelyst eszkábáltam magamnak némi fényforrást. Aztán ismét csak felmerül a már jól ismert kérdés: vajon hová is tettem...?
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Evangeline & Nox - az eltévedt bárány   Evangeline & Nox - az eltévedt bárány Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Savannah & Evangeline
» Evangeline & Isaac
» Evangeline & Ashton
» Evangeline C. Shine
» Ashton és Evangeline

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Pincefolyosók-
Ugrás: