ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Kalandmester
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Seraphine McCaine
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Alison Fawley
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Lucas & Hannah I_vote_lcapLucas & Hannah I_voting_barLucas & Hannah I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 36 vendég :: 1 Bot

Seraphine McCaine


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Lucas & Hannah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Lucas Mordrake
Reveal your secrets
Lucas Mordrake
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-12-26, 16:29



[You must be registered and logged in to see this image.]
Hannah & Lucas

Sok pletyka keringett a Mordrake-fiúkról, akadt, ami csak légből kapott mese volt, de volt olyan is, aminek volt valóság alapja is. Nem csoda hát, hogy sokan tartottak tőlük, vagy megvetették őket. Nem lehet hibáztatni a diákokat ezért, hiszen sokan félnek az ismeretlentől. Ez a két fiú pedig cseppet sem tűnt megbízhatónak: Lucas beteges kinézete és Lincoln rohamai kevés emberben ébresztettek bizalmat.
Lucas képtelen volt beszélni, épp ezért hagyatkozott mozdulatokra, vagy a társai arckifejezéseire. Azokból tudott inkább olvasni, mások nonverbális kommunikációjának megfigyelése tette lehetővé számára, hogy el tudja dönteni, ki az, akiben megbízhat. Talán emiatt nem kerülte el a figyelmét a Hannah arcára kiülő pír, amelytől ő maga is zavarba jött.
‒ Ha szeretnéd, beszélhetek a sorssal, hogy így alakuljon ‒ karcintotta gyorsan a papírra, majd miután átadta a lánynak a papírt, zsebre csúsztatta a kezeit, és úgy vigyorgott. Ő sem bánta volna, ha többet találkozhatna Hannah-val. Kedvelte őt, olyasfajta bizalmat ébresztett benne, mint az a hugrabugos kislány, akivel korábban a szellemekről társalgott.
A családjáról nem szívesen beszélt, vagyis, örömmel emlegette a fivérét és a húgát, Mordrake-ékről is bátran mesélt, de a vérszerinti szüleire és Ashworth-ékre kelletlenül gondolt vissza. Mára próbált rémálomként tekinteni rájuk, és még sok dologra, ami a múltjával volt kapcsolatos. Kissé eltöprengett, zavartan pillantott a lányra, és fanyarul mosolyogva kért elnézést, amiért elkalandozott.
‒ Én… Mi Linkkel nem igazán tartjuk be a szabályokat. Legalább is, az erdőre vonatkozólag nem. Az az egyetlen hely, ahol nyugodtan lehetünk. Azonban, nem gondoltam volna, hogy te is jársz oda ‒ írta szórakozott mosollyal. Azt hitte, nehezebb lesz meggyőznie Hannah-t, valamiért úgy gondolta, hogy a lány ragaszkodhat a szabályok betartásához. De most, hogy ezt tudta, bátran vallotta be, hogy őt gyakrabban az erdő szélén lehet megtalálni.
Hangtalanul felnevetett, vállai rázkódtak a nevetéstől. Úgy érezte magát, mint egy rosszban sántikáló gyerek, pedig már számtalanszor tette meg az utat a kastély és a rengeteg között.
Útközben váratlanul érte a hangjával kapcsolatos kérdés. Nem szívesen emlegette fel ezt sem, elvégre, nem a barátja hibája volt. Azonban hazudni se akart Hannah-nak, így csupán egy kurta válasszal szolgált a lánynak. ‒ De… Mostanában egyre gyakrabban, de rettegek az orvosoktól… Okkal félek tőlük. Nem tudom, hogy képes leszek-e legyőzni a félelmemet ‒ vallotta be. Gyengének tartotta magát, amiért félt, de nem bírta kiverni a fejéből, hogy mit tettek velük. Ő még jobban járt, Lincolnnak súlyosabb problémái voltak, de ez nem jelentette azt, hogy Lucast nem viselték meg az események.
‒ Szerinted helyre lehetne hozni? Kíváncsi vagy milyen a hangom? ‒ pillantott kérdőn a lányra, immár a levegőbe írva tette fel a kérdéseit. Talán… Talán megpróbálhatná leküzdeni a doktoroktól való rémületét. A szülei, Link, Lauren és Hannah kedvéért érdemes lenne megpróbálnia.
A lány szavai bólintott, követte őt az alagsorba. Az út során nem írt egy szót se, maga elé meredve lépkedett, és azon töprengett, miként is lehetne úrrá a félelmén. Összeráncolt homlokkal figyelte, ahogy megnyílik a festménybe rejtett átjáró. Nem akarta elhinni, hogy itt volt mindvégig a bejárat, pedig már rengetegszer járt errefelé.
A tessékelésre megrázta a fejét, és intett, hogy Hannah lépjen be először, hiszen úgy illett. Ragaszkodott hozzá, hogy előre engedhesse a lányt, csakis utána követte őt a konyhába. Kíváncsian tekintett körbe, a házimanókról a tekintete az asztalokra, a tűzhelyekre, edények és ételekre siklott. Nem akart a manók előtt tűzírást használni, így a noteszt elővéve válaszolt a kérdésre: ‒ Szerintem elsősorban valami innivaló kellene. Talán akad itt valami kulacsféle. Abba tudnánk vizet vinni, egyébként nekem nem kell semmi néhány almán kívül. Neked mire van szükséged? ‒ válaszolt az összes kérdésre. Úgy érezte, a beszerző körútnak a manókkal való tárgyalás részét Hannah-ra kell hagynia.



zene || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]





And you will be unstoppable
[You must be registered and logged in to see this image.]
Believe in yourself
Vissza az elejére Go down
Hannah Chester
Reveal your secrets
Hannah Chester
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-10-14, 12:54


[You must be registered and logged in to see this image.]
to: Lucas
Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

Nem értem az embereket, hogy miért nem barátkoznak velük. Hiszen itt van, én elég nyitott személy vagyok és sok emberrel szoktam beszélgetni, velük sem teszek kivételt. Erre már a következő pillanatban azon kapom magam, hogy úgy vigyorgok, mint a tejbetök, amikor nyújtja át a papírt és elolvasom amit írt. Őszintén, kicsit bele is pirulok, remélem nem túl láthatóan. Kedves szavak, rég nem hallottam már kedves szavakat srácoktól.
- Lehet, és remélem akkor a sors megtartja jó szokását. - Válaszolom. Nem bánnám, ha többet futnánk össze, hiszen valóban mindig jól elvagyunk. Most pedig esélyt látok rá, hogy közelebbről is kicsit megismerkedjünk. Az utóbbi időben egyébként is eléggé elzárkózott voltam az új kapcsolatokkal, egyfolytában Cyrával és egyedül jártam mindenfelé, valahogy túlságosan átadtam magam a kutatásoknak. Jól jön egy kis lazítás. A család témát félreteszem, valahogy már nem tudok mit válaszolni a kijelentésekre, úgyhogy inkább csak egyetértően bólogatok, és tovább lépek. Egyébként sem szeretek túl sokáig elhúzni egy ilyen fájó dolgot, legalábbis ahogy a Lucas szavaiból kivettem, ez nekik egy picikét az. Nekem sem volt könnyű apámmal, de túltettem magam rajta.
- Igen, egyetértek, tényleg hívogató! Sokáig nem mentem be, de nemrégiben én is rabja lettem neki. - Válaszolok már az erdős témára. Valahogy teljesen eltűnt az az érzés, hogy ez nem szabad, a falak leomlottak és mintha felszabadultam volna, nem érdekel, ki mit gondol, megyek. Elkuncogom magam amikor Lucas válaszol. - Nanáá, majd elrejtőzünk! - Örülök neki, hogy ilyen könnyen vesszük az egészet. Nem félek igazából egy kis büntitől sem, de ha nem muszáj, akkor inkább kikerülöm. Gondolom a fiú is így van ezzel.
Kicsit kínosabb témára érkezünk, amit amióta ismerem meg akartam kérdezni tőle, de eddig valahogy nem mertem. Most először szedtem össze rá a bátorságomat. Hirtelen rossz érzés is keltett magába miatta, de végül is Lucas válaszolt, úgyhogy kifújtam a fáradt levegőt. Meglepetten tekintek rá, pár pillanatig, majd hasonlóképp válaszolok neki.
- Nem gondolkodtál még azon, hogy esetleg helyre lehetne hozni? - Istenem, Hannah! Ez nagyon hülye kérdés volt! Persze hogy gondolkodott már rajta! Hiszen miért ne tenné? Beharapom alsó ajkam és már teljesen elhatároztam magamban, hogy nem is lenne muszáj, ha válaszolna erre a kérdésre.
Nekiindulunk a kalandnak és tekintetemet a tűzbetűkre vetem, amiket Lucas a levegőbe ír. Haloványan elmosolyodom, de eszembe jut, hogy nemrégiben érkeztek csak az iskolába és ezért nem tudhatja, hogy merre van a konyha. Bólintok és valahogyan válaszolok neki. - Persze! Voltam már ott párszor néhány kalandos éjszaka után. Nem nehéz megtalálni. - Miután megbizonyosodtam róla, hogy a fiú megértette a válaszomat, kicsit gyorsabb tempóra váltottam, hogy mihamarabb leérjünk és már mehessünk is a kalandunkra. Vártam, komolyan, nagyon vártam!
Rövid időn belül meg is érkezünk az alagsori folyosóra, majd ott nem túl messze a konyha bejáratához. A szükséges intézkedéseket megtéve, rögvest kinyílik az ajtó és a fiúra mosolyogva, illedelmesen meghajolok és befelé mutatok, hogy menjen csak előre, nézzen körül. Utána lépek be én is, behajtva azért magunk után az ajtót.
- Mit vigyünk szerinted? - Érdeklődök rövid időn belül tőle. Nem tudom, mennyi időre tervezünk menni, de azért gondolom olyan nagy túlélőcsomagra nincs szükségünk, csak valami kis harapnivalóra. - Mi a kedvenc nasid? - Kíváncsiskodom és hozzá kicsit beleélve magamat vonogatom meg a szemöldökömet. Egészen feloldódtam már a jelenlétében. Jól érzem magam!



<33.  | Zene | [You must be registered and logged in to see this link.]

   



[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Lucas Mordrake
Reveal your secrets
Lucas Mordrake
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-10-13, 00:19



[You must be registered and logged in to see this image.]
Hannah & Lucas

Sose tartottam magam strébernek, arról nem is beszélve, hogy nem szoktam megszakadni a tanulnivaló mennyisége miatt sem. Szándékosan választottam olyan szakot, ahol több volt a gyakorlat, mint az elmélet. Mondjuk, ha valaki a tűz természetéről tartott volna elméleti oktatást, könnyen lehet, hogy felálltam volna a helyemről, és otthagytam volna a termet. Nem ismertem olyan embert, aki közelebb állt volna a lángokhoz, hogy mint én. Így hát, olyan eget rengető dolgot elméletből nem is nagyon tudtak mondani számomra. Mindenesetre, Hannah szorgalmán jókat mosolyogtam, hiszen valóban eddig minden alkalommal, amikor összefutottam vele, biztosan valami könyvet, vagy jegyzetet bújt.
‒ Azért ennyire csak nem lehet vészes a helyzet ‒ billentettem oldalra a fejemet, és a válasz megadása után zsebre dugtam a kezeimet. Hannah bizonyára hamar talált volna magának beszélgetőpartnert, mint én. Aranyos lány volt, sokan kedvelhették, míg tőlem és a testvéremtől elég sokan tartottak, bár bevallom, gyakran nem is vágytam idegenek társaságára. ‒ Lehet, hogy a sors azt akarja, hogy ne legyél egyedül, ezért találok mindig rád. ‒ Már írás közben is vigyorogtam a gondolaton, de a mosolyom csak még szélesebbé vált, amikor a lány felé nyújtottam a papírt.
‒ Nem igazán, de túléltük. Nem lehet mindenki szerencsés ‒ vontam meg egykedvűen a vállamat. Persze, a múlt árnyai mindegyikőnket kísérti, de úgy ahogy megtanultunk együtt élni velük. ‒ Hát, nem vérszerinti a húgunk, de úgy szeretjük, mintha az lenne ‒ firkantottam fel, miután megvakargattam a nyakamat.
‒ Ó, sajnálom. Pedig biztos jó testvér lennél. ‒ El tudnám képzelni, ahogy a húgával játszana, vagy éppen a fivérének segítene valami feladatban. De talán majd, ha megállapodik, és gyerekei lesznek, akkor talán az majd bőven pótolja a testvérek hiányát.
‒ A természetben érzem magam otthon. Ott mindig megnyugszom, azért járok ki olyan gyakran. Tudom, hogy nem kellene, mert állítólag veszélyes, de mégis olyan hívogató az a hely ‒ vontam meg a vállaimat, bűnbánó képet vágva. Hannah megjegyzésén kénytelen voltam elvigyorodni. ‒ Nos, akkor ma az én társaságomban fogsz „rosszalkodni”, csak aztán el ne kapjanak bennünket ‒ Magamban nevettem az egészen, olyan képtelennek tűnt, hogy két hollóhátas a rengetegben mászkáljon, és mégis odakészültünk. Engem legalább is nem tudtak megakadályozni ebben.
Sokakat érdekelt a tűzírás ‒ az egyikük még azzal is zaklatott, hogy tanítsam ‒, így csak mosolyogva írtam fel a válaszomat Hannahnak. ‒ Köszönöm, hát, tudod, valamit muszáj volt kezdenem magammal, ha már beszélni nem tudok, és nem mindig van nálam papír és toll… ‒ vakartam meg a tarkómat, majd a tekintetem a következő kérdésére tévedt. Az ajkamba harapva körmöltem neki a rövid és tömör választ.
‒ Egy félreértés volt az egész. Eltalált egy rontás, ami roncsolta a hangszálaimat. ‒ Nem akartam annyira belemenni a részletekbe, talán egyszer majd elmesélem neki, elvégre, úgyis egyre inkább körvonalazódik bennem az a gondolat, hogy félre kellene tennem az orvosokkal kapcsolatos félelmemet, és meg kéne próbálnom kezeltetni magamat.
Bólintottam, majd Hannah-t előreengedve követtem őt a folyosóra. Az egyik kezemet a tarkómra fektetve, a másikban a varázspálcámat forgatva pillantottam körbe, majd a levegőbe tűzbetűket írtam. ‒ Egyébként, te tudod merre találni a konyhát? Én annyira nem vagyok ismerős a kastélyban. Azt hallottam, hogy valamerre lefelé van, és el van rejtve a bejárat ‒ siklott át a tekintetem a betűkről a lányra. Elég tanácstalan voltam azt illetően, hogy mégis merre kellene indulnunk. Ez a kastély olyan hatalmas volt, hogy másfél év alatt nem sikerült megbarátkoznom vele.



zene || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]





And you will be unstoppable
[You must be registered and logged in to see this image.]
Believe in yourself
Vissza az elejére Go down
Hannah Chester
Reveal your secrets
Hannah Chester
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-08-06, 11:49


[You must be registered and logged in to see this image.]
to: Lucas
Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

Mosolygós pillantással válaszolok először a kérdésére amikor el sikerül olvasnom azt. Tudom, hogy csak ugrat és nem gondolja komolyan, ezért nem is veszem fel. Csak pár másodperc gondolkodás után adom meg a válaszomat. Érdekes, hogy így kell, írnom, de nem tántorodok el az újdonságoktól szóval szívesen teszem.
- Amikor nem találok, akkor csinálom ezt. Te meg pont olyankor találsz rám mindig. - Nevettem el magamat amikor átadtam a papirost a válaszommal és felé nézve még a vállamat is megrángattam. Örültem neki, hogy a családjáról is mondd nekem egy keveset, elvégre még semmit sem tudtam igazából róla, csak azt, hogy van egy ikertesója, amit ugye nehéz nem észrevenni mert tök egyformák.
- Szóval nem volt nektek könnyű. De jó, hogy van egy tesótok még, akit szerethettek. Én egyke vagyok. - Nem tudom, mit illene most még hozzátennem ehhez, ezért hirtelen ennyibe hagyom a dolgot és visszaugrunk a témához, a legendás lényekhez. Örülök neki, hogy jövő évtől már ezt tanulhatom bestiamesterként, minden álmom ez volt. És sok jót is hallottam róla Cyrától. - Gyakran? Én még nem voltam olyan sokszor, de mostanság egyre többet 'rosszalkodom' - Például még két évvel ezelőttig be sem tettem oda a lábamat, inkább csak a széléről nézelődtem befelé és gondolkodtam. A természet engem is érdekel, az állatokkal ez egyértelműen összekapcsolódik, csak nem olyan nagyon nagy szinten, mint az llg. Nagyon örülök neki, hogy Lucas ajánlotta fel ezt az egészet, és lesz még egy valaki, akivel megoszthatom az érdeklődésemet és felderítésre indulhatok.
A tűzbetűkre kérdeztem rá, furcsa volt nekem, hiszen még sosem láttam ilyesmit és gondoltam, hátha elmagyarázza. Na nem mintha annyira meg akarnám próbálni csak érdekesnek tartom őket. A hosszú magyarázatot olvastam végig, miközben elismerően bólogattam Lucasra nézve.
- Ez nagyon szuper! Mármint, hogy így foglalkoztál ezzel és egyedül kialakítottad meg minden. Még ha fárasztó is, de mégis tettél valamit magadért. - Kicsit habozok és ami előtt visszakérné a füzetet, gyorsan belefirkálok egy kérdést. - Megkérdezhetem, hogy hogyan történt... tudod, hogyan némultál meg? - Picit zavarba jöttem, ezt a tekintetemen is láthatja. Visszaadom a füzetet és közben összeszedtem a cuccaimat, indulásra készen. Már nagyon vártam ezt az egészet. A válaszokat és a kérdéseit olvasva egyetértően bólogatni kezdtem, és még mielőtt elindultunk, válaszoltam neki én is.
- Igen, nem tudom meddig húzódik majd el, úgyhogy szerezzük be amit szükségesnek tartunk. - Most már indulásra készen, valószínűleg a kijárat felé vesszük az irányt.



Jötteem.  | Zene | [You must be registered and logged in to see this link.]

   



[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Lucas Mordrake
Reveal your secrets
Lucas Mordrake
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-07-12, 10:47



[You must be registered and logged in to see this image.]
Hannah & Lucas

Nem találtam zavarónak, hogy tanult, csupán szórakoztatott, hogy mindig így láttam. Én kevésbé magoltam ennyit, bár az elemista varázslatok javát gyakorolni kellett, nem pedig beseggelni. Ettől függetlenül voltak dolgok, amik foglalkoztattak a világban, amiknek utána olvastam, szóval meg tudtam érteni Hannah kíváncsiságát, de ettől függetlenül aranyosnak és megmosolyogtatónak találtam.
‒ És olyan nehéz jó társaságot keríteni hozzá, hogy inkább tanulsz? ‒ pillantottam rá hunyorogva, miután lefirkantottam a válaszomat. A jó kedélyű mosoly még mindig nem tűnt el az arcomról, különben sem akartam bántani a lányt, inkább csak ugrattam ezzel. Azért mondjuk örültem, amikor elpakolta a könyvét, és immár teljes mértékben rám figyelt.
Bólintottam a tollam végét rágcsálva, azon tűnődtem, hogy mégis mennyit áruljak el neki, bár, nem igazán volt veszítenivalóm, hát belefogtam egy újabb kis történet papírra vetésébe. ‒ Igen, Lauren Ashworth-nek hívják, és mardekáros lett. Nemrég találkoztam vele, tudod, nekünk nem Mordrake-ék az igazi szüleink. Előtte Lauren szülei viselték a gondunkat, előtte meg… Hagyjuk. A lényeg az, hogy Laurennel nőttünk fel, ezért számunkra olyan, mint egy testvér, még ha biológiailag semmi közünk nem volt egészhez. De sok mindenen ment keresztül az elmúlt évek során, így már nem teljesen az az aranyos kislány, akit megismertem. Ettől függetlenül szeretem, még akkor is, ha könnyen eldurran az agya. ‒ Kénytelen voltam lapozni, ugyanis betelt azt az oldal, amire eddig írtam, aztán serényen folytattam a körmölést. ‒ De egyébként ketten vagyunk. Lincoln és én. Más vérszerinti rokonomat nem ismerem, és talán annyira nem is bánom ‒ vontam meg a vállamat, hiszen Lincolnnal eddig is együttvettük a nehézségeket, és a sok évi gyötrelem után végre találunk olyan embereket, akik valóban szerettek minket. Nekem pedig csakis ők számítottak.
‒ Át tudom érezni a helyzetedet, én akkor vagyok így, ha elemi mágiával foglalkozom, vagy a természetet rajzolom ‒ mosolyodtam el. Vonzódtam a természethez, az ősi elemekhez, az állat- és növényvilághoz. Képes volt elkápráztatni a sokszínűségével és a megújulásával. Én is szerettem volna szívós lenni, mint a minket körülvevő világ, de beteg voltam. És fáradt. Igyekeztem nem kimutatni, hogy nap mint nap küzdök a betegségem ellen, azonban egyre több embernek tűnt fel, hogy valami nem stimmelt velem.
Nem vártam meg, hogy Hannah válaszoljon, meg aztán a mondanivalóm nem volt olyan titkos, így aztán az sem izgatott, hogy mások is olvasták.
‒ Nekem nem, gyakran járkálok ki a rengetegbe az ott lévő állatokhoz ‒ ráztam meg óvatosan a fejemet, majd visszaszereztem a füzetemet, és ezeket a szavakat odaírtam. Arról mégse kellett mindenkinek tudnia, hogy a fivéremmel sok időt töltöttünk ott. Mosolyogva mutattam ki, hogy mennyire örülök, amiért díjazta az ötletemet. Engem a tananyag megvárt, vélhetően őt is, egy kis kikapcsolódás pedig egyikünknek sem ártott volna.
Tétován a tűzbetűkre pillantottam, majd óvatosan megrándítottam a vállamat. Már nem hozott annyira zavarba ez a kérdés, a tanárok és néhány diáktársam jóvoltából már volt időm megszokni a tűzírást körbelengő kíváncsiságot.
‒ Elemi mágus vagyok, az igazi szüleink szerint druidák leszármazottjai lehetünk, én hiszek ebben, ezért is áll fenn köztem és a természet között ilyen szoros kapocs. A tűz az, ami leginkább engedelmeskedik nekem, amit könnyűszerrel formálok, de egyben csodálok is. Mivel megnémultam, kellett egy módszer, hogy kifejezhessem magam, amikor több emberhez akartam szólni. A levegő a vásznam, a lángokkal pedig a gondolataimat festem fel. Létezett ez a varázslat korábban, de az enyém talán picivel másfajta. Utána olvastam a dolognak, gyakoroltam, de úgy, ahogy azoknak működött volna, akik képesek a verbális kommunikációra… Nos, az nekem nem ment, ezért addig próbálkoztam, amíg picit megvariálva ugyan, de sikerült kialakítanom a saját írásmódomat. Bonyolult és fárasztó egyébként ‒ nyújtottam át Hannah-nak a jegyzettömböt, miután hosszasan magyaráztam neki is a tűzírásomról. Ruth volt az első, aki komolyabban érdeklődött ez iránt, sőt nem is hagyott békén vele, amíg bele nem egyeztem abba, hogy tanítom. Eltűnődve pillantottam a lányra, hiszen sejtésem se volt arról, hogy miféle gondolatok keringhettek a fejében, vagy milyen véleménnyel volt rólam.
Az egyik kísértet, aki mellettem lebegett, csak éppen azok számára volt látható, akik az enyémhez hasonló képességekkel rendelkeztek, megbökött. Kirázott a hideg, mentem a szellemem felé fordultam. Egy darabig bámultam őt, aztán Hannah felé fordultam, és intettem a klubhelyisége bejárata felé, hogy indulhatunk-e. Menetközben visszakértem tőle a füzetet, hogy az eszembe jutó gondolataimat megoszthassam vele.
‒ Mennyi időt szándékozunk az expedícióval tölteni? Talán nem ártana, ha vinnénk magukkal enni- és innivalót is, nem? Ki tudja, valamennyire ismerem az erdőt, de nem jártam be minden zugát, előfordulhat, hogy eltévedünk. Akkor viszont szerencsésebb lenne, ha eleve felkészültebben mennénk ‒ töprengtem, elvégre sok veszélyt rejtegetett az a hely, tényleg jobb lett volna, ha mindenre felkészülten érkezünk oda. Ezért mindenképpen tettem volna kitérőt a konyhába, és szóltam volna a fivéremnek, hogy hova mentünk, hogy ha esetleg estére nem érnénk vissza, tudja, hol kerestessen.



zene || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]





And you will be unstoppable
[You must be registered and logged in to see this image.]
Believe in yourself
Vissza az elejére Go down
Hannah Chester
Reveal your secrets
Hannah Chester
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-07-09, 14:42


[You must be registered and logged in to see this image.]
to: Lucas
Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

Sokan mondják rám hogy stréber vagyok és nem is érdekel semmi más, csak a könyvek bújása. Ezért nincs túl sok barátom, de én viszont nem tartom magam strébernek. Persze különlegesnek sem, csak egy egyszerű csaj vagyok és nem szeretem a pletykákat. Senkit nem ítélek el, inkább megismerem, és pontosan tudom, hogy jól tettem amikor az ikreket sem közösítettem ki. Szerintem nagyon jó fejek, még így is, hogy Lucas nem beszél, de azért a fejembe vettem, hogy ha tudok akkor úgyis segítek neki.
- Tudok azt is! Csak jó társaság is kellene hozzá. - Írtam le mosolyogva, majd nyújtottam át neki a tömböt, hogy el tudja olvasni azt. Kacsintottam egyet amikor újra felnézett és összecsuktam a kezemben lévő könyvet, belesüllyesztettem a táskába a jegyzeteimmel együtt. Lazítsunk! Kérdésemre hosszan válaszol, aminek igazán örülök és bólogatok amikor elolvasom szavait. Meglepettek kérdezek vissza. - Van egy lánytesód is? Melyik házba jár? - Írom le formás betűimmel a kérdést, majd mikor ismét hozzám került a jegyzet, válaszolok a következő mondandóra is. Sokakat meglep, hogy ennyit tanulok, én viszont egyáltalán nem vagyok megelégedve azzal, amit tudok eddig. Szerintem kevés.
- Persze, szoktam pihenni, de nagyon érdekel az LLG és néha elröppen az idő felettem. - Mesélem lelkesen. Valószínűleg gondolhatja, hogy milyen szakra akarok majd tovább menni, de ha jól emlékszem rá, még nem is volt arról szó, hogy egyáltalán ki mennyi idős. Keveset tudok még róla, majd lassan kérdezősködnöm kell többet, de csak diszkréten. Elolvastam a sápadtságra a magyarázatát, bólintottam egyet mosolyogva és megnyugodtam. Sokat foglalkozom másokkal, ezért érdeklődtem felőle is. Mire felpillantok, ő már a levegőbe ír. Csak a szavakat figyelem, és mikor összejött a két kérdés, a füzetbe kezdtem el válaszokat írni, hiszen nem tudom hogyan kell ezt a tűzbetűs dolgot megcsinálni.
- Persze, lenne! Már rám is férne azt hiszem... - Merengek és kicsit el is kuncogom magam, ameddig elolvassa, de folytatom. - Éppen a Szemiflázsról olvastam, az állat itt nem található meg, de szívesen mennék lényexpedícióra, ha neked nem lenne unalmas. - Széles mosoly terült el az arcomon, miközben lelkesen pingáltam le a válaszomat a kérdésére, aminek őszintén nagyon örültem. Végre egy kis társaság! Kicsit talán tényleg tudnék lazítani már. Merengően nézek a tűzbetűkre, majd a fiúra és még egy pillanatig visszaborulok a jegyzetfüzetbe. - Hogy csinálod ezeket?



Jötteem.  | Zene | [You must be registered and logged in to see this link.]

   



[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Lucas Mordrake
Reveal your secrets
Lucas Mordrake
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-06-26, 16:10



[You must be registered and logged in to see this image.]
Hannah & Lucas

Ráérősen sétáltam a kanapé irányába, elvégre, nem volt semmi sürgős dolgom, azonban annak örültem volna, ha lenne társaságom. Persze, a szobánkban ott volt Lincoln, de a házi pszichiáterünk beszélni akart vele, így nem siettem vissza. Ezért is örültem meg, amikor megpillantottam Hannah-t. Amennyit volt alkalmam társalogni vele, aranyos lánynak tűnt, kevésbé volt olyan beképzelt, mint Quinn, ráadásul, a pletykák ellenére nem nézett ránk furcsán, pedig azoknak a híreszteléseknek tényleg volt alapja.
‒ Csak egy parányi? ‒ ráncoltam össze a homlokomat, miután a kérdésemet ismét a papírra vetettem. Megvakartam a tarkómat, majd miután visszaszereztem a jegyzettömböt, újfent körmölni kezdtem. ‒ Pedig reménykedtem benne, hogy nem tervezed túlhajszolni magad, és tudsz lazítani is.
Magyaráztam én, aki mindenegyes megmozdulásával és varázslatával a határait feszegette. Azonban, az én helyzetem más volt, az én sorsom évekkel ezelőtt megpecsételődött, Hannah-nak viszont nem kellett volna a túlzásba vitt magolással elpazarolni a fiatalkori éveit. Nem tudtam hány évvel voltam idősebb nála, de azt biztosra vettem, hogy még csak egyetemista sem volt. Ha most új életet kezdhetnék, sok dolgot másképp csinálnék.
‒ Nem sok. Az egyik csoporttársamat kerestem, mert kihagytam egy-két órát, aztán megláttalak, és gondoltam, megérdeklődöm mi újság veled. Később meg a húgommal meg az öcsémmel elmegyünk valahova, legalább is, én szeretnék, aztán ki tudja miként sikerül ‒ rándítottam meg a vállamat. Igazság szerint, még nem is meséltem Hannah-nak Lauren létezéséről, sőt arról sem, hogy felbukkant az iskolában.
‒ Szabadidődben is tanulnál? ‒ pillantottam rá kérdőn. ‒ Oké, hogy hollóhátas vagy, de szoktál egyáltalán pihenni? ‒ Elvégre, én is szerettem új dolgokat elsajátítani, vagy felfedezni, de nem ez volt életem értelme, és jobb szerettem első kézből tapasztalatot szerezni, semmint bemagolni mindent egy könyvből. Ezért is szoktunk Linkkel lejárni a rengetegbe a hippogriffekhez meg a thesztrálokhoz.
‒ Persze, jól. ‒ Ezt akartam sugallni a zavart bólintásommal, aztán ceruzát ragadtam, hogy egy gyors kis magyarázatot fűzzek hozzá. ‒ Én… Mindig ilyen sápadt vagyok. Tudom, elég parás, de nem tudok mit tenni ellene… ‒ szabadkoztam, és míg ő a szavaimat olvasta, én zsebre tett kézzel ácsorogtam mellette. Nem volt türelmem kivárni, hogy visszaadja a füzetet, így előhúztam a pálcámat, és tűzírás segítségével a levegőbe írtam.
‒ Lenne kedved valami mást csinálni tanuláson kívül? ‒ érdeklődtem, hiszen bármire vevő voltam, egy kellemes sétától, sakkjátszmától elkezdve át azon is, hogy megint az erdőbe merészkedve legendás lények nyomában járjak. ‒ Milyen lényekről tanultál egyébként? Hátha akadnak az iskola területén is, kereshetnénk egy-kettőt ‒ írtam még mindig a levegőbe. Összeszorítottam az ajkaimat, szinte mindenegyes betűt megformálása fájt, és a mellkasomon húzódó heg úgy égett, mintha egy piszkavasat nyomtak volna neki.


zene || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]





And you will be unstoppable
[You must be registered and logged in to see this image.]
Believe in yourself
Vissza az elejére Go down
Hannah Chester
Reveal your secrets
Hannah Chester
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-05-23, 10:08


[You must be registered and logged in to see this image.]
to: Lucas
Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

Egyik oldalamról a másikra fordulok, próbálom megtalálni a kényelmes helyzetet az olvasáshoz. Majdnem mindegy, mert ha belemerülök ebbe az egészbe, akkor tuti biztos, hogy majd nem az lesz az első, hogy hogyan fekszem a kanapén. Néha azért felpillantok a könyv mögül, nincs senki érdemes, akivel leállnék beszélgetni most a klubhelyiségben. Rengetegen tanulnak a vizsgákra, nekem pedig mintha már az egész tananyag a kisujjamba lenne, ugye legfőképpen az LLG, mert a szakomhoz úgyis az lesz a lényeges. A mellettem lévő apró füzetecskét is fellapozom közben, sok lényt lerajzoltam már, főként amiket láttam élőben is. Kutatok utánuk, majd a vázlatból részletes, felépítés szerű rajz következik, ezzel megfogadva Cyra tanácsát, a könnyebb tanulás érdekében. Milyen szerencse, hogy ilyen jól megy a rajzolás! Újra felnéztem, ekkor vettem észre a felém közeledő fiút. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, kedvelem őt és a tesóját is, a múltkor beszélgettem velük, és egyáltalán nem értem, miért vannak egyesek úgy elszállva, hogy milyenek ők. Hallottam már pár pletykát, és nem tartozom azok közé, aki ez alapján ítél. Egyáltalán nem. Amikor odaér hozzám, leteszem a könyvet magam mellé, a füzetet is becsukom, jól fog esni egy kis elszakadás ettől az egésztől, főleg ha már olyasvalakivel beszélgethetek, mint Lucas. Felültem, majd elvettem a jegyzettömböt és elolvastam a kérdést. Mosolyogva válaszoltam a papíron.
- Van rá egy parányi esély. Mi újság? - Nyújtottam vissza a füzetecskét. Lány létemre elég rondán írok, nem ez az erősségem, hanem a rajzolás, de azért kiolvasható. Meg persze ha nem sietek annyira, akkor egészen gyöngybetűket tudok kreálni.
- Is-is. Az LLG vizsgámhoz kell ez a könyv tananyaga is, meg amúgy is ezt csinálnám szabadidőmben. - Végignézek a fiún, majd még mielőtt visszaadnám neki a jegyzetet, még valamit belefirkálok. - Jól vagy, egyébként? Sápadtnak tűnsz. - Ilyen vagyok. Mindig aggódom az emberekért, még ha nem is annyira ismerem őket. Viszont Lucast szeretném megismerni, már csak azért is, hogy az embereknek bebizonyítsam, nem kell tőle/tőlük félni. Nem kedvelem azokat akik elítélik a másikat csak úgy ránézésre.


Jötteem.  | Zene | [You must be registered and logged in to see this link.]

   



[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Lucas Mordrake
Reveal your secrets
Lucas Mordrake
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-05-14, 23:46



[You must be registered and logged in to see this image.]
Hannah & Lucas

Napról napra egyre gyengébbnek éreztem magam, noha a hallucinációim egy ideje megszűntek, és a körülöttem keringő lelkek jelenlétéhez is hozzászoktam már, de a betegségem belülről felemésztett. A múltkori üvegházas eset után elgondolkoztam azon is, hogy felhagyok a varázslással, hiszen tisztában voltam vele, hogy maga a mágia tett tönkre. Mégis, képtelen voltam leállni, ha nem varázsoltam egy ideig, akkor még nagyobb galibát okoztam. Nem egyszer gyújtottam fel az ágyamat vagy a függönyöket, holott nem állt szándékomban.
Azonban nem mondhatnám, hogy kétségbeestem volna. Már réges-rég beletörődtem abba, hogy sosem lehetek normális ember, ahogy abba is, hogy nem létezett olyan varázslat a világon, amely segíthetett volna rajtam.
Ilyen gondolatok társaságában léptem be a Hollóhát klubhelyiségébe, hiszen a testvéremmel külön szobánk volt, nem laktunk a toronyban. Talán, az állapotunkra való tekintettel, nem is engedték volna. Csupán az egyik csoporttársamhoz jöttem, hogy megkérdezzem őt egy feladatról, amit azon az órán kaptunk, amikor én még a gyengélkedőn lábadoztam.
A bejárattól egyenesen a fiú hálók felé indultam meg, az sem érdekelt, hogy a kisebbek elhúzódnak előlem, vagy éppen becsmérlő pillantásokkal illetnek. Megszoktam, megszoktuk már. Nem is hibáztattam a többi diákot, néha én is féltem önmagamtól.
Hátrahőköltem, amikor egy alsóbb éves belém jött. Zavartan pillantottam körbe, hiszen eddig az ismerősöm megtalálására koncentráltam, az meg sem fordult a fejemben, hogy talán idelent tanul épp valamelyik asztalnál. Őt nem találtam, azonban mást igen: Hannah-t. Jól emlékeztem rá, egyszer nála találtam meg azt a könyvtári, legendás lényekről szóló kötetet, amit Lincolnnal kerestünk. Akkor beszélgettünk egy keveset, pontosabban én írogattam neki, és kiderült, hogy ő is legalább annyira szereti a természetet, főként az állatokat, mint mi. Én minden természettel kapcsolatos dologért rajongtam, bár tagadhatatlan volt, hogy leginkább a tűz elemhez kötődtem.
Mindenesetre, megindultam a lány felé, s amint odaértem, a fotelének a támlájára támaszkodva, kicsit előredőltem, hogy lássam mit olvasgatott ennyire. Egy apró mosoly jelent az arcomon, nem csalódtam benne, egyáltalán nem.
Hátranyúltam, hogy előhúzzam a farzsebemben lévő jegyzettömböt és tollat, majd sebesen körmölni kezdtem. Most nem fárasztottam magam a tűzbetűimmel, Lincoln is megmondta, hogy inkább hagyjam egy kicsit a varázslást.
‒ Fogunk mi valaha úgy találkozni, hogy nem bestiákról tanulsz? ‒ írtam a papírra, majd átnyújtottam neki, hogy lássa az egyszerű, letisztult kézírásomat, és válaszolhasson. Megkerültem a fotelt, és a vele szemben lévő darabot közelebb húztam, majd a lábaimat felhúzva, törökülésben kényelmesen elhelyezkedtem rajta. Megvártam, amíg visszaadja a jegyzettömbömet, majd újra írogatni kezdtem.
‒ Valami vizsgára készülsz, vagy csak ennyire szeretsz róluk tanulni? ‒ kíváncsiskodtam, s mivel jobb ötletem nem volt arra, hogy miként kommunikálhatnék vele, így vélhetően az a jegyzettömb oda-vissza fog járni közöttünk. Nekem nem volt annyi vizsgám, különben is, a helyzetem miatt másféle osztályozásban részesültem. Meg aztán az elemista szakon nincs is annyi elmélet, mint mondjuk egy ereklyevadászon, vagy gyógyítón.
Még mindig nem voltam a legjobb passzban, sápadtabb voltam, mint valaha, de a hirtelen jött jó kedvemen még a pocsék állapotomon se rontott. Reméltem, hogy Hannah nem hajt el magától, még akkor se, ha esetlegesen furcsán bámulnának minket. Engem már rég nem érdekelt mások véleménye, azonban nem tudtam, hogy őt mennyire zavarná, ha „egy bolond, némával” látnák együtt.

zene || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]





And you will be unstoppable
[You must be registered and logged in to see this image.]
Believe in yourself
Vissza az elejére Go down
Hannah Chester
Reveal your secrets
Hannah Chester
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-05-12, 09:20


[You must be registered and logged in to see this image.]
to: Lucas
Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

Nem meglepő ha azt mondom Hollóhátas létemre, hogy sokat tanulok. Mostanában valami brutálisan, hiszen hamarosan itt vannak a vizsgák és nekem nagyon jól kell teljesítenem ahhoz, hogy tovább tudjak menni. Nem mondom, még úgy is hogy igazán jó vagyok legedás lényekből, így is megszenvedek a tantárggyal. Mert van egy csomó olyan dolog, ami bonyolult. A bonyolult dolgokat pedig annyira nem kedvelem. Általában az egyszerűségre törekszem. Egy csomag boldogsághormonnal - azaz minden ízű drazséval - üldögélek a klubhelyiségben és kezemben tartom a Legendás állatok és megfigyelésük című könyvet. Csodálom az írót, aki megírta, hiszen annyira tökéletesen kidolgozott az egész... már első óta ez az egyik kedvenc könyvem. Szerintem annyiszor elolvastam, hogy lassan fejből fogom fújni, de nem számít, mert ez még akkor is jól fog jönni. Ha befejezem az iskolát mindenképp magizoológusként szeretném bejárni a világot, mindenféle lényeket meglátni és még többet tanulni róluk. Akár a minisztériumban is elfogadnék egy munkát, ha biztosítanák ezt, amit szeretnék. Amúgy is szívesen foglalkoznék a XXXX osztályú lényekkel, amik veszélyesek ugyan, de viszont érdekesek is. Ott van például a Szemiflázs. Egyszer még el fogok utazni a Távol-Keletre, hogy meglássam. Azt írják róla, hogy csak bizonyos emberek tudják érzékelni, amikor láthatatlanná válik. Vajon én tudnám? Felpillantok a könyvből, az ablakhoz emelem tekintetem. Szép napos idő van odakinn, sokan a természetben vannak ezért nincsenek bent annyian. Elveszek egy cukorkát, azt kezdem el rágcsálni és közben körülnézek magam körül. Eddig nem is figyeltem meg, kik jöttek, kik mentek. Furcsa, hogy mennyire bele tudok merülni és el tudom képzelni a különböző állatokat. Mellettem lévő füzet is igazolja ezt, hiszen tele van érdekes rajzokkal, vázlatokkal, amiket én csináltam. Tényleg komolyan gondolom, ezt az egészet.


Jötteem.  | Zene | [You must be registered and logged in to see this link.]

   



[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Hannah Chester
Reveal your secrets
Hannah Chester
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty2016-05-12, 09:20


***



[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Lucas & Hannah   Lucas & Hannah Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lucas & Sam
» Lucas és Ruth
» Ruth & Lucas
» Lucas Maywether
» Lucas Starling

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Hollóhát-torony-
Ugrás: