Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Peter T. Evans
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer 2016-12-26, 18:36

Opal & Peter

[You must be registered and logged in to see this link.] || 586 szó || [You must be registered and logged in to see this link.]



Opalnak nem kellett a szívére vennie Peter szavait. A férfi konok, távolság tartó viselkedésével nem csak őt illette. Kevés olyan embert akadt, akiket megtűrt maga mellett, vagy akik felé legalább a tőle kitelő legtöbb kedvességgel fordult.
Jobban szerette a magányt. Néhány nyugodt óra többet számított neki, mint másnak a barátai. Nyersségével pedig ezt az örökös magányt akarta magának biztosítani, hiszen az egyetlen személy, akiben valaha is teljességgel megbízott, épp olyan elfoglalt, mint ő maga.
Peter unottan fordította a fejét a nő irányába. Emlékezett még rá, amikor megakadályozta, hogy Opal öngyilkos legyen. Látta a nő tekintetében bujkáló keserűséget és szenvedést. Számára ismerős érzéseket látott viszont a zenész arcán, részben ezért, részben a köztük lévő faji különbségek miatt taszította volna el magától Opalt, ha egykori megmentője nem húzta volna keresztül a terveit. Ha másképp történt volna, akkor Opal mára csupán életének sötét fejezetének egy ködös látomása lehetne.
‒ Nem hinném, hogy valaha is egy véleményen lennék magával. Azonban „örülök”, hogy nem olyan befolyásolható, mint amilyennek valójában tűnik. Nem kedvelem a bábokat… ‒ finoman meglötyögtette a maradék kávét a csészében, mielőtt azt letette volna az asztalra. Amolyan analizáló pillantással még egyszer végigmérte Opalt. Kelletlen fintorra rándultak az ajkai, hiszen magában összegezte, hogy mennyi tennivalója lenne ezzel az egyszerű kis bárzenésszel, ha akarná, hogy a nő sokra vigye majd nélküle.
‒ Szó sincs róla, hogy nagy hatással lenne rám ‒ dacosan az utca irányába fordult. Nem akarta elárulni, hogy a barátja szerint ő most már éppolyan felelős Opalért, mint ahogy az a nővér felel Peterért. Ez valóban nem tartozott Opalra. ‒ Csupán ismerem őt, és nem akarom életem végéig ezt hallgatni minden találkozásunkkor ‒ vonta meg a vállát. Odakint pocsék idő volt, Peter mégis inkább a pocsolyákkal teli utcákat járta volna, ha azzal elkerülhette volna ezt a társalgást.
‒ Sakkban tartás? ‒ Peter rég nem nevetett ilyen jót. Nevetése egyszerre hatott gúnyosnak és szórakozottnak. ‒ Nem nevezném annak. Bár, azzal is elintézhetném a dolgot, hogy magára küldenék az otthonában embereket, és ők véget vetnének sanyarú életének. Akkor is nyugodt szívvel állíthatnám, hogy a kezembe vettem a sorsát. ‒ Magabiztos mosollyal állította mindezt, s az egészben a legszörnyűbb talán az volt, hogy ha a nő valóban felidegesítené, még meg is tenné. Neki nem hiányzott ez az egész huzavona.
‒ Végre egy korrekt észrevétel! ‒ sóhajtott fel látványosan. Ellenőrizte, hogy a notesze még a helyén van-e, majd a nő szavaira kifejezéstelen arccal megrándította a vállát. ‒ Ha végre felnőne, akkor maga is észrevenné, hogy egy mocskos és felettébb önző világban élünk. Csak azok boldogulnak, akik a saját érdekeiket nézik, különben meg úgy végzik, mint maga ‒ vetette oda lesajnálóan. Kicsit sem érdekelte, hogy ezzel talán megbántotta a nőt. Szerette volna Opal tudtára hozni, hogy köztük nem csak nemi, faji és természetbeli különbségek voltak, hanem vagyoniak is, és mindezt csupán annak köszönhették, hogy a férfi találékonyabb és talpraesettebb volt, mint a nő.
‒ Nem is én vagyok az ötlet értelmi szerzője. ‒ Az asztallapon dobolt az ujjaival. Kezdte unni a nő akadékoskodását, tekintve, hogy még rengeteg dolga lett volna a mai nap során.
‒ Remek, egyszer az életben használja az eszét. Okosan cselekedett. A mai este megfelel magának, vagy másik alkalmat keressek? ‒ érdeklődött, elvégre neki pontosan tudnia kellett, hogy mikorra szervezze a találkozót, ugyanis addigra rendbe kellett hoznia Opal külsejét. Magában a változtatásokon töprengett, így figyelmen kívül hagyta azt az aprócska jegyzést, miszerint Opal senki előtt nem fog megalázkodni. Ha a nő elfogadta az ajánlatot, akkor nem hozhatott szégyent Peterre, elvégre, nem akarta a hírnevét azzal rontani, hogy senkiháziakat cipel előkelő társaságba.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Opal Bauquemare
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer 2016-07-12, 00:32



Peter & Opal
[You must be registered and logged in to see this image.]

Fogalmam sincs mit akart tőlem azok után, amiket a bárban közölt velem. Onnantól kezdve nem voltam kíváncsi a társaságára, hiszen elég szépen előadta milyen is ő valójában és a tudtomra adta, ne is zavarjam a jelenlétemmel. Nyers és konok, amikhez se lelkierőm, se pedig hangulatom nincs. Amióta elvesztettem a bátyámat számomra megszűnt a világ,  ez a Peter nevezetű alak lenne az utolsó, akinek az élménydús monológjait végighallgatnám. Maximum felvágnám az erem és akkor nem lenne problémám többé, hisz’ pont véget akartam vetni a szenvedésemnek, amikor ő betoppant az életembe. Egyedül a zenének élek, nem azért, mert benne láttam reményt, ahogy kiütötte a kezemből azt a tőrt. Még csak hálás sem vagyok, maximum annyiban, hogy folytatni tudtam a zenei karrieremet, úgy, ahogy…
- Nem vagyunk egy véleményen, ezt nem is kétlem. Mindenkinek megvan a maga oldala, nekem sem az a fő célom, hogy mindenkivel egyetértsek és elfogadjam, amilyen. – mosolyomat fenntartva néztem rá. Nem akartam szítani a tüzet, még akkor sem, ha feltűnt neki a korábbi szavaimból származó célzás. Olyan személynek tartottam, akinek lehet igaza, de nem úgy, ahogy ő előadja azt. Nem kell a másikat a földbe tiporni azért, hogy a saját igazunkat és világmeglátásunkat támasszuk alá az érveinkkel. Nem szeretem a konfliktusokat, főleg azért nem, mert nem viselem túl jól. Ha vájkálnak a sanyarú múltamban és lealacsonyítanak, el tud szakadni a cérna. Ellenben ő más. Nem lennék képes nekiugrani, bármennyire megérdemelné azt.
- Nem ismerem, de abból, hogy itt vagy, bizonyára nagy hatással lehetett, vagy lehet rád. – vontam meg vállamat egyszerűen. Nem tartozott rám a kettejük kapcsolata, és az igazat megvallva az sem érdekelt, hogy ki lehetett ez a titkos ismerős. Tekintetem egy pillanatra a noteszre tévedt, melyet sebtében összecsukott és lerakott. Érdekelt volna mi van benne, ám mielőtt még rákérdeztem volna, meggondoltam  magam. Valószínűleg a válasz nem az igazság lenne, vagy szimplán el lenne intézve annyival, hogy „nem tartozik magára”. Ez a magázódás is… Értem én, hogy a normák megkövetelik az ilyen beszédet másokkal, de néha kezd túlzásokba esni és egyenesen sértő. Mély lélegzetet vettem a nevetését követően.
- Aha… - bólintottam egy aprót grimaszolva. – Szóval semmi több, csupán lelki béke kérdése, elég kellemetlen lehet, ha sakkban tudnak tartani. – nem akartam tovább feszegetni a húrt, ezért még mielőtt magára vette volna megköszörültem a torkomat, s összefont karokkal hátradőltem a széken. – Gondolom nem nevetgélni és jópofizni jöttem, nem akarnám húzni a drága idődet. – vontam fel egyik szemöldököm.
- Igen, feltűnt, de nem kell aggódni, a múltkori alkalommal megtanultam, hogy nem érdemes olyanok szimpátiáját kiharcolni, akik egyedül a saját érdekeiket tudják nézni. – mosolyogtam felhőtlenül. Tudtam mivel játszok, de nem érdekelt. Hiába volt ő most itt, nem tudtam elhinni, hogy egyáltalán egy olyan alak, mint ő, foglalkozna a sorsommal, még akkor is, ha valaki „befizette erre”.
- Furcsa egy ilyen ajánlatot hallani attól, aki nem képes elviselni öt méteres körzetben. – ingattam fejemet. – Ám legyen, találkozok azzal a tulajjal. Fennáll az is, hogy nem fog tetszeni nekik a zeném, ettől függetlenül egy próbát megér az egész. Az se érdekelne, ha meg lenne mondva mit hogyan csináljak, ha változtatni kell, változtass. Nem igen lenne más választásom, és minden bizonnyal a nemleges válaszra vársz, viszont sajnálatodra nem mondhatok nemet. Számomra a zene maradt egyedül, amit nem mindenki érthet meg, és ha ehhez az kell, hogy valaki dirigáljon, legyen. De megalázkodni nem fogok senki előtt. – fújtam ki a levegőt, végül semleges tekintettel néztem rá. Gondolom, nem erre számított, de el kell keserítenem. Ha ő így, én úgy fogok visszavágni, hiszen’ sakkhelyzetben van, amiből nem tud kihátrálni. Általa én se fogok…




[You must be registered and logged in to see this link.]♫ szószám: 585 ♫ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter T. Evans
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer 2016-06-19, 02:30

Opal & Peter

[You must be registered and logged in to see this link.] || 567 szó || [You must be registered and logged in to see this link.]



Az eső számomra csupán megnyugvást hozott. Éjjelente, mikor leszakadt az ég, s megtisztította a várost a mocsoktól, amelyben egész nap dagonyázott, akkor éreztem igazán élőnek magam. Gyakorta időztem a házam tetején üldögélve, a Holdat bámulva s ihletet merítve. Így engem most sem zavart különösebben a mostani időjárás, kedvtelve kortyolgattam az italomat a kávéház biztonságában. Habár rengeteg volt az elintéznivalóm, s nem fűlött a fogam a mostani találkához sem, amíg a magányt élvezhettem, viszonylagos boldogság telepedett rám.
Aztán felbukkant az nő. Magával hordozva a kellemetlen emlékeket és bűzt, amitől a mai napig hányingert kerülgetett. Intettem, hogy foglaljon helyet, habár modortalanságnak tűnhetett, jelenleg túlságosan lefoglaltak a gondolataim, hogy a külsőségekkel foglalkozzak.
A mosolyára rezzenéstelen arccal pillantottam rá. Illett volna viszonoznom? Lehetséges. Azonban semmi kedvem nem volt a bájolgáshoz.
‒ Örülök, hogy így gondolja. Látszik, hogy nem vagyunk egy véleményen ‒ helyeztem az asztalra egy csészét, miközben ajkaim fintorra rándultak. Elvégre, neki valóban csak jó volt, hogy ki kellett rángatnom abból a fertőből, amiben élt, csakhogy számomra pokoli évek kezdetét hordozta magával a mai nap. Tisztában voltam vele, hogy nem lesz egy sétagalopp rendezni az életét.
‒ Pedig nem is ismeri ‒ vontam fel a szemöldökömet, miközben az előttem heverő noteszt becsuktam, majd eltettem. Nem kellett arról tudnia, hogy miféle jegyzetek rejtőztek benne, akár róla, akár másról. Elvégre, múltkor nem szalasztottam el az alkalmat, hogy utána járnak a nő múltjának. Szinte mindent, amit csak lehetett kiderítettem róla.
‒ Számítana? ‒ nevettem fel kurtán, enyhén megrázva a fejemet. Kissé előredőltem a széken, hogy rákönyökölhessek az asztalra. ‒ Egyedül a lelki békém számít, semmi több ‒ feleltem higgadtan, miközben eltüntettem a mosolyt az arcomról. Valóban nem érdekelt, hogy mi lesz a továbbiakban az előttem ülő nő sorsa, ha tudtam volna, hogy ezzel a témában képes vagyok lerázni a barátnőmet, akkor nem engedtem volna az akaratának.
‒ Csakis azon személyek akaratának engedek, akikről tudom, hogy még nálam is szörnyűbb természetűek ‒ vontam meg a vállamat közönyösen. Az ujjaimat a félig üres csészén tartva pihentettem, miközben azon töprengtem, miként tálalhatnám az eseményeket. Miután frappánsan előadtam neki, hogy konkrétan rám parancsoltak, hogy vállaljam a mecénás szerepét, szinte azonnal választ kaptam.
‒ Az arcomra van írva, mennyire örvendek ‒ mutattam az arcomra, amely most is olyan szenvtelen volt, mint az irodabeli pókerezéseim során. Nem volt kenyerem a szerencsejáték, azonban néha jól esett tét nélkül, levezetésként játszani, egyébként soha nem kockáztattam volna a vagyonomat. Ahhoz túlságosan is zsugori voltam, bár úgy véltem, Miss Bauquemare támogatása sem lesz egy életbiztosítás, vagy legalább rengeteg pénzt és energiát bele kell ölnöm a felkarolásába, hogy egyáltalán merjek vele az utcán mutatkozni.
‒ A hölgy, aki kitalálta, hogy legyek az Ön mentora, a Szent Mungóban dolgozik ápolóként, azzal a kapcsolatra nem sokra menne. Azonban, az illető, akihez beajánlom magát, egy kávézó ‒ kissé ehhez hasonlatos, ám ennél előkelőbb hely ‒ tulajdonosa. A jazz zenének nagy rajongója, és úgy tudom, nem ártana neki egy új zenész, ugyanis, az egyik Amerikába utazott szerencsét próbálni. Nos, mit szól hozzá? Hajlandó találkozni az úriemberrel? Bár, előre jelezném, hogy onnantól kezdve előjogom lesz beleszólni az életébe, és ha valami nem nyerte el a tetszésemet, akkor változtatok rajta. Így is hajlandó lenne szabadulni abból a porfészekből? ‒ beszéltem hosszabb ideig, mint általában szoktam. Kíváncsi voltam, hogy ezekkel a feltételekkel is hajlandó lenne-e vállalni, s titkon reméltem, hogy inkább önszántából kihátrál az alkuból, ha már én nem tehettem meg. Mindent meg fogok tenni azért, hogy még egy kolonctól megszabaduljak.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Opal Bauquemare
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer 2016-06-18, 06:18



Peter & Opal
[You must be registered and logged in to see this image.]

Az eső mindig is az ellenségem volt, mégis voltak olyan időszakok, amikor a sok-sok apró vízcsepp képes volt megvigasztalni. A bátyám elvesztésének pillanatát esős napok követték és heteken át nem láttam mást, csak azt a mérhetetlen nagy szürkeséget. Mintha egész London egy fekete-fehér filmmé változott volna, melyben a gyász és a tragédia játszik főszerepet. Azokon a napokon azt kívántam bár követhettem volna én is a bátyámat a sírba. Nem maradt számomra senki. Egyetlen rokonom sem, akikre számíthattam volna. A húgom még baba korában tűnt el, a szüleim meghaltak, erre a bátyám is. Nem véletlenül akartam véget vetni az életemnek. Nem akartam magányos lenni, sose akartam egyedül lenni. Emiatt ki is tűnök a tömegből. Egy farkas, aki társaságra vágyik, de nem képes magára ölteni azt a tipikus magányos farkas szerepet.
A vigaszomat a zenében leltem. Annak élek jelenleg és annak is fogok, míg nem söpör végig rajtam egy újabb depressziós korszak. Zenélek és számomra ez a fontos. Nem érdekel más véleménye, az sem, hogy milyen putrikban kell fellépnem, vagy épp elviselnem a részeg barmok érintéseit, akik egy-egy gyenge pillanatukban a szoknyám után nyúlnak. Csak a zene éltet és ha nem zenélhetek, akkor nem maradt számomra semmi más a világon. A hegedű most is a tokban hevert, amit cipeltem egész idáig magammal. A találka után az utcai zenész karrieremet akartam folytatni, ahol egy árvaház előtt adok szóló darabokat az embereknek. Sokan nevettek már rajtam, főleg azért, mert sose voltam egy érzelgős ember. Főképp nem egy olyan személy, aki törődik másokkal a szerettein kívül. Halálfaló voltam. Egy sötét boszorkány, de az életem fordulóponthoz ért és megváltoztam.
A kávéház aromás illatával szívtam tele a tüdőm, még mielőtt a férfihez indultam volna. Jól esett ez a kellemes illat és valamelyest kedves emlékeket idézett fel bennem a régmúltból. Nem jártam ide nagy gyakorisággal, hisz’ a pénztárcámnak nem engedhettem meg, de egy-két reggeli kávéra befizethetnék.
Az intésére bólintottam egyet. Lehámoztam magamról a kabátot, melyet a székem támlájára akasztottam, mielőtt még helyet foglaltam volna vele szemben és végre a tárgyra tértünk volna.
- Jól kezdődik. – jelent meg arcomon egy meleg mosoly, még akkor is, ha számára ez a helyzet kényelmetlen volt. – Már most kedvelem az ismerősödet, így legalább tudom, hogy van valaki számodra, akinek a véleménye igen is számít. Úgyhogy nem vagy te olyan önfejű, ami jó dolog. – biccentettem minden rosszindulat nélkül. Direkt nem kerülgettem tovább a forró kását, ezért csendben maradtam, míg ő tovább folytatta a monológjait.
- El tudom képzelni, repesel az örömtől, hogy rajtam segíts. – ingattam fejemet. – Nem hangzik rosszul, tehetünk egy próbát azzal az állítólagos illetővel. Ki ő egyáltalán, ha szabad tudnom? – érdeklődtem, ha már az én érdekemben történik mindez. Nehogy itt a végén valami szervkereskedő magával hurcoljon Madagaszkárra, amit ugyan erősen kétlek, de a mai világban csoda, ha akad egy olyan főnök, aki minden hátsó szándék nélkül ajánl munkát.



[You must be registered and logged in to see this link.]♫ szószám: 466 ♫ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter T. Evans
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer 2016-05-11, 11:33

Opal & Peter

[You must be registered and logged in to see this link.] || 386 szó || [You must be registered and logged in to see this link.]



Ezt az időszakot szerettem a legjobban, a borongós, szürke londoni hétköznapok hűen tükrözték az életem sivárságát, mindezek felett pedig nem kellett a napfény miatt aggódnom. Amióta átváltoztam, zsigerből gyűlöltem a napfényt, irtóztam tőle, s ha tehettem kerültem is.
A mai napon is csak azért ültem az ablak mellé, mert végre nem bántotta a szememet a fény. Továbbá, kellemesebb helynek bizonyult, mint a kávézó belső fele, ahol a zsúfoltság miatt nem hallottam a saját gondolataimat. Békésen kevergettem a kávémat, néha az ajkaimhoz emeltem a csészét, hogy kortyoljak egy keveset a fekete nedűből, ami a vér után a második legfontosabb kiegészítője volt a táplálkozásomnak.
Magamban ugyan bosszankodtam a gyakornokom és a bárzenész felkarolása miatt, de kívülről ez cseppet sem látszott rajtam, legfeljebb a koncentráció szántott barázdákat a homlokomra, amikor a napi- és heti tennivalóimat írtam össze.
Kisvártatva nyílt az ajtó, s belépett rajta a nő, tudtam, hogy ő az, éreztem a pillantását, továbbá a vérfarkas bűz eléggé jellegzetes a muglik között. Azonban úgy tettem, mint aki nem vette észre, csupán szándékosan nem voltam hajlandó figyelembe venni a jelenlétét, egészen addig, amíg meg nem állt az asztalom mellett. Akkor pillantottam fel rá, tekintetem ugyanolyan közönyös és rideg volt, mint az előző alkalommal, hiszen mint már említettem, nem önszántamból játszottam a mecénását.
‒ Üdvözlet! ‒ köszöntettem, majd a székre vetett pillantását elcsípve intettem hát, hogy üljön le. Nem álltam fel, hogy lesegítsem a kabátját, ahogy a széket sem húztam ki neki. Felesleges lett volna, és nem értem rá még több udvariassági kör lefutásával pazarolni a drága időmet.
‒ Nos, sajnálatomra ‒ továbbá a maga nagy örömére ‒ egy kedves ismerősöm addig nem hagyott nyugtot nekem, amíg nem voltam hajlandó felvenni magával a kapcsolatot. Az ismerősöm ugyanis úgy gondolta, hogy valami furcsa oknál fogva felelős vagyok a maga szánalmas életéért, ezért kötelességem segíteni a szorult helyzetén. Ezért vagyunk hát itt ‒ újságoltam el röviden és tömören azt a sajnálatos tényt, hogy kénytelen leszek foglalkozni a sanyarú sorsával.
‒ Szerencséjére, befolyásos kapcsolataim vannak, és az illető, akivel beszélgettem úgy vélte, hogy talán a kapcsolatrendszeremet és a maga állítólagos tehetségét kiaknázva feljebb juttathatnám a ranglétrán ‒ tettem hozzá, hogy lássa, mily’ nagylelkű vagyok, még ha nem is önmagamtól, de végül csak belementem abba, hogy rendes állást szerezzek neki, és talán, ha helyrebillent a kis élete, akkor már többé nem kell majd patronálnom őt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Opal Bauquemare
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer 2016-05-10, 05:03



Peter & Opal
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egyszerű, borús, esőillatú és szürke. London. Mindig is csavarta az orromat az erős esőillat, szinte minden áldott nap, amikor kitettem a lábamat a bűzölgő apartmanból. Most is magamra kellett aggatnom a hétköznapi szerelésemet, hogy elhagyhassam a lakást.
A főbérlő valahol a szobájában kuksolt, mint általában. Ezúttal egy neszt sem hallottam az ajtaja felől, amióta felkeltem. Magamban azt kívántam bárcsak halott lenne, akkor nem kellene hallgatnom az összes „kalandos” éjszakájának minden apró-cseprő részletét. De nem kívánhattam ilyet. Ha az ügy bíróság elé is kerülne, egész biztos én lennék az első, akit elővennének és meggyanúsítanának. Addig, amíg ez a céda nem patkol el, sajnos el kell tűrnöm, vagy London egy távolabbi részébe kell majd költöznöm. Ami nem is lenne olyan nagy macera, feltéve, ha a munkahelyem is olyan közelségben lenne, mint ahogy itt. Az árak nem ugyanazok, mint amik régen voltak… Sajnos.
Mély lélegzetet vettem, amint a hegedűtokkal a kezemben nekivágtam London utcáinak. Fogalmam sincs mit akarhatott tőlem az a férfi, hisz’ a múltkori alkalommal elég rendesen a tudtomra adta, hogy szálljak le róla és ne nyaggassam a hülye kis életemmel. Így is tettem. Eltelt pár hónap, erre egyszer csak a semmiből bukkan fel. Lehet az én fejemmel van a gond, de ezt akárhogy is nézzük nem tudom leszűrni belőle a logikát. Biztosan volt rá valami oka, és fogadni mernék, hogy nem a saját kis fejéből pattant ki az ötlet.
Mély levegőt vettem, még mielőtt beléptem volna a kávéházba. Lelkileg fel kellett készülnöm a mogorva, zsémbes stílusra, amivel valószínűleg sújtani fog.
Átléptem a küszöböt, amint az üvegajtót belöktem magam előtt, s orromat azonnal megcsapta a kesernyés kávéillat. Egész meghitt, nyugodt. Miközben a falakat és a berendezést pásztáztam, nem kerülte el figyelmemet a vámpír jelenléte. Nehéz is lett volna elkerülni… Szemet szúró a látványa, egy kirakatba pakolt fényszóró, és nem, nem egy angyali teremtés képében kell elképzelni. Valljuk be, a múltkori kiselőadásai nem keltettek bennem túl sok bizalmat felé. Az empátia megvan, mert nem egy sík idióta férfiről van szó, akivel egy röpke pillanat erejéig még értelmes beszélgetést is lehet folytatni.
- Üdv! – álltam meg az asztala mellett, miközben a szemben lévő székre sandítottam, szinte kérdezve „szabad- e”. – Szóval… miért is vagyunk itt?



[You must be registered and logged in to see this link.]♫ szószám: 360 ♫ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter T. Evans
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 35
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer 2016-05-08, 05:31

Opal & Peter

[You must be registered and logged in to see this link.] || 339 szó || [You must be registered and logged in to see this link.]



Sosem gondoltam volna, hogy egyszer önszántamból fogom keresni azt a nőt, bár, ha jobban belegondoltam, most sem szabad akaratomból tettem, hanem az én régi barátom kényszerített arra, hogy keressem fel, és egyengessem az útját. De miért nekem kellene helyre billentenem egy lelki roncs kis életét? Hát mit érdekel engem, hogy mennyire sanyarú sorsa van, hogy mennyire éhezik, milyenek a lakótársai, a főbérlője és a munkatársai? Semmi közöm nem volt ahhoz a nőszemélyhez azonkívül, hogy nem akartam, hogy a jelenlétemben öngyilkos legyen. Mégis ki akarná ezt végignézni? Egyetlen értelmes lény se.
Arról nem is beszélve, hogy két hete a nyakamba varrtak egy gyakornokot, aki éjt nappallá téve megkeserítette az életemet. Munka közben gyakran fontolgattam már, hogy átharapom azt a csinos kis torkát, és hagyom az irodában elvérezni.
Mindezek ellenére bagolypostával üzenetet küldtem a nőnek, hogy ha bármit is el akar érni a szánalmas életében, itt volt az alkalma rá, és ajánlottam neki, hogy fogadja el nagylelkű ajánlatomat, mert ha most nem teszi meg, a későbbiekben egyáltalán ne számítson rám. Ezt pontosan így vetettem papírra, ilyen nyersen. Nem kerteltem, sose szerettem felesleges köröket futni.
Most pedig azt a kis pióca gyakornokot lerázva a kedvenc londoni kávézómban ültem, és kiélveztem a csendet, amely nem adatott meg nekem, ha bármelyik nőszemély a közelemben tartózkodott. A kabátom a mellettem lévő fogason lógott, magam az ablaknál ültem egy csésze forró kávé és a jegyzettömböm társaságában. Jobbommal egy kis kanál segítségével a kávémat kavargattam, a bal kezemben pedig egy tollat tartva írogattam a heti teendőimet. Alaposan meg kellett terveznem, hogy mikor hova megyek interjúvoltatni vagy cikket írni, hogy még véletlenül se kelljen azt a fiatal nőt magammal vinnem, azt meg pláne nem akartam, hogy a bárzenésszel nyélbe ütött találkámon itt kotnyeleskedjen. Bár, én lennék a legboldogabb vámpír a földön, ha nem kellene éreznem azt a gyomorforgató szagot, amit az a vérfarkas árasztott magából. Kellett emlegetnem a szagot, amint meghallottam az ajtó feletti csengő csilingelését, a friss levegő mellett még más is megcsapta az orromat: vérfarkas bűz. Oda se kellett pillantanom, hogy tudjam, a nő volt az.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer

Vissza az elejére Go down

Opal & Peter - Fussunk neki még egyszer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Jessica Drew / Póknő
» Peter McCall
» Kimiko vs. Peter
» Gabriellla és Peter Smite
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-