2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Nem szokásom senkit sem úszítani, csak bizonyos keretek között félt engem. Mondanám, hogy meg tudom védeni magamat, de úgy fest, ma erre alaposan rámcáfolt a sors. – Rántom meg kecsesen a vállamat, azzal nem tudok mit kezdeni, ha valaki belekever az italomba valami szörnyűséget. Ha ébren vagyok, és a tudatomnál, akkor alapos nyaklevessel indítottam volna, vagy egész egyszerűen felgyújtom a talárját. Most viszont alaposan be voltam tojva még a szőke illető látványától is, gyomorgörcs uralkodott el rajtam attól, hogy átgondoltam, mit is akart velem tenni. Ez olyan beteges. Ha nem bír magának megszerezni ébren, akkor így járt. - Minden nőt? Uram már megint nagyon általánosít, de nem is ismer.. – Remeg meg a szám széle, de nem tudni, hogy az előbbi bosszús indulattól, vagy véletlenül elejtek egy mosolyt, ez azért nagyon kétesélyes. Azért hálás vagyok a támogatásért, belekarolva igyekszem a klubhelység felé, nem akarnék összecsuklani, vagy éppen eldobni a rókabőrt. Igen, rém magabiztos a pasi, de nem tűnik rosszindulatúnak az egyértelmű bókjai ellenére sem, csak olyan furcsa, mert nem ezt szoktam meg. Vagy körbezsonganak esetlen udvarlással, vagy valaki játsza a macsót, és gyorsan elküldöm de ez a fickó, akinek még a nevét sem tudom, valahol rátapint a gyenge pontomra, mindig mást csinál, mint amire számítanék. Idegesítő, meglepő tulajdonság, de a szokatlansága miatt legalább érdekes. Az a beszűkült pimasz pillantás.. Nem mondom, hogy nincsen rám hatással, de most inkább lepihennék, mintsem hadakoznék vele. - És ez indok arra, hogy tovább feszítse a húrt? – Engedem végül el, és már a klubhelység felé nézelődöm, itt valóban el fogunk válni, bemutatkozás nélkül. Végülis oly mindegy, itt még erősen kételkedem benne, hogy mi ketten találkozunk a jövőben. Ha nem diák, nyilván ritkán jár erre, én meg egyébként is készülök elutazni, csak még nem tudom, hogyan tegyem, ha nem hagyhatom el kíséret nélkül a Roxfortot. Ekkor lepődöm meg, ahogyan megragadja a kezemet, és odacsókol. Ha a számra tette volna, biztosan szikrázó pofon lett volna a jutalma, így viszont úgy meglepődöm, hogy az általa nagyon értékelt résnyire nyitott ajkam most jobban elnyílik, bizsergető, ahol a kézfejemhez csókolt. Átfogom a névjegykártyát, és lepillantok rá, azonnal érzékelve a mágiáját, amin azért nyelek egyet. Gyorsan átlépek a klubhelységbe, amikor távozott, hogy ne ott álljak kint bambán, de a hálókörletemben még nézegetem egy picit, hogy aztán bosszankodva bedobjam a lábám mélyére. És aztán érthetetlen módon dobálom magamat egész éjszaka.
//Aw... nagyon dögös, titokzatos őkelme //
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Elfújta a szél ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ha valaki más mágusiskolából jön ide, akkor biztosan akad felvételi is, de én se tudom sokkal jobban, mint te, kár lenne erre pocsékolni az időt. - mármint, hogy az ember utána nézzen, hiszen már befejeztem a Roxfortot és nem szándékosom újabb plusz éveket itt tanulni. Bőven elég volt, amin már túl vagyok, hogy az apám üzletét jól tudjam vezetni, leginkább kiegészítő ismereteket szereztem, de az nekem bőven elég volt minderre, egyébként is úgy gondolom az életben a talpra esettség számít leginkább és e téren nagyon is jó vagyok, a többit pedig már ebből bőven meg lehet oldani. - Szóval legyek óvatos, mert rám uszítod anyucit? - persze tudom én, hogy nem erre értette ezt, hogy nem azért mondta, mert hogy ezzel akarná rám hozni a frászt, hogy az anyja itteni tanár. Igazából nem is számít ez annyira, hiszen nem szoktam megijedni senkitől sem, ha pedig nem moccanhat ki innen... hát az kellemetlen. Mindent meg lehet oldani, de ha az ember folyton fél a következményektől... az nem sok hasznot hoz. - Minden nőt vonzanak a titkok drágám, sőt minden embert. - magabiztosan mosolyodom el, de hát ezt már megszokhatta tőlem, úgyhogy kétlem, hogy meglepi majd, azt persze sejtem, hogy majd ezen is fenn akad, de egész jól áll neki ez a kis dac és, hogy úgy tesz, mintha mérges lenne, pedig igazán úgy sem. Rám nem lehet haragudni, főleg ha nem akarom, hogy haragudjanak rám. - Igazán jól áll neked ez a kis résnyire szűkült száj, amikor igyekszel mérges lenni. Jó éjt kedvesem, biztosan találkozunk még. - meghajolok és még óvatosan a kezét is elragadom, hogy lágy csókot leheljek rá, közben pedig a névjegykártyámat szinte alig látható mozdulattal csúsztatom az ujjai közé. Rajta van a nevem és természetesen a roxmortsi boltom címe is, no meg egy igen előnyös kép róla, mosolygós, természetesen kellő mozgással, amennyi még nem sok, de hívogató bárkinek, aki különlegességekre vágyik. Ő is érezheti, hogy a névjegykártyát tanulmányozva szinte csak úgy előszökkennek az elméje rejtekéből mindazok a dolgok, amiket szeretne magáénak tudni. Egy kis mágia, csak hogy még inkább hívogató legyen a bolt a leendő vevők számára. Aztán persze távozom is, a rejtélyes idegen, ahogy feltűntem úgy tűnök el is.
//Köööszönöm a játékot, szuper volt, várom a kisasszonyt. //
▲ music ▲ öltözet ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lennox & Arielle - Gone with the wind 2016-11-16, 07:44
Persze hogy nem lep meg, hogy ennyire magabiztosan nevet rám, de nem tudom, hogy most mit kezdene velem. Én diák vagyok, ő pedig valami külsős felnőtt, még ha nem is annyi, mint anya. Sőt, nagyon is fiatal, de nálam idősebb, és az sem derült ki, hogy mit keresett ezen a bulin. Azt már kizárom, hogy pont azt, amit a szőke göndörke, hiszen akkor nem pofozott volna életre. Lehet, hogy legalább ennyivel gálánsabb, hogy azt akarja, hogy a tudatomnál legyek, úgy jelentek igazán kihívást. Na igen, anya szerint mindig azt hittem, hogy körülöttem forog a világ, azért is lyukadok ki megint ide ki. - Nem tudom, az egyetem még nem érint. Azt hiszem, hogy kell hozzá egy elvégzett mágusiskola, a legfelsőbb vizsgákkal, meg a tandíj. De hogy lenne felvételi? Nem tudom, ennek még nem néztem utána. – Emelgetem a vállamat, talán a férfi úgy gondolja, hogy ő is beiratkozik? Nem, valahogy nem tűnik úgy, hogy ennyire le tudná magát kötni. Van benne valami extrán izgalmas, ez igaz, de megszoktam, hogy én szoktam a magabiztos lenni, és most enyhén meg vagyok hökkenve, hogy valaki ennyire erős személyiség. - Még a faluba is csak szökőévenként. Kicsi vagyok a törvények szerint. Felnőtt nélkül, legalábbis szülői beleegyezés híján biztosan nem. Anya itt dolgozik tanárként, csak mondom. – Bólogatok, hiszen sosem hoznám rá annyira a szívbajt, hogy elszöknék, de neki meg semmi ideje nincsen, hogy eljőjjön velem a faluba ahol oly sokáig hagyott, hogy megnézzem magamnak azt a birtokot. Pedig jó lenne, hiszen fúrja az oldalamat a kiváncsiság, hogy mi lehet ott. Biztos vagyok benne, hogy csak füttyentenem kéne, és több iskolai srác önként ajánlkozna, hogy elkísérjen, de lássuk be, ők untatnak. - De akkor is.. hát jó, akkor bűvészkedjen csak.. Mintha engem a titkok vonzanának.. – Hamiskásan csóválom meg a fejemet, ajkam szélében halovány mosoly bújkál, nem tudom róla eldönteni, hogy idegesít, vagy tetszik. Nyilván van annyira önelégült gazember, hogy elkönyvelve az utóbbit. És különben is, ezek a kétértelmű célzások.. Igazából egyértelműek. Mindenesetre már másodszor állt mellettem, nem hagyott ott senyvedni a kábított mámorban és még most ki is osztotta a zaklatómat, ezért nem kéne vele undoknak lennem. Hagyom, hogy elkísérjen a mardekár klubhelységig, itt már egyértelmű az elválás, de megint olyat mond, hogy fülig vörös leszek, csoda, hogy nem vágom képen, csak veszek egy nagy levegőt, igyekszem megőrizni a méltóságomat. - Cöh.. akkor meg mit rángat uram, csak nem búcsúcsókra vár? – Kérdezem talányos vállvonással, azt ugyan lesheti, mindennek megvan a maga helye és ideje. Gáláns volt, és igazi úriember, mellette meg folyamatosan célozgat, provokál. Nem is tudom, hogy vajon ez mennyire szimpatikus. Csak arra tudok alapozni, hogy segített. Kék szemeimmel felnézek rá, persze ilyenkor nem jön senki.
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Elfújta a szél ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azt hiszem nem lepi meg, hogy egyszerűen elnevetem magamat, ahogyan igyekszik megmagyarázni a dolgot. Persze értem én, hogy mit akar kihozni az egészből és mire akar kilyukadni, sőt még aranyos is ahogyan védi az álláspontját, még ha mondhatom is, hogy nem kimondottan van igaza, csak talán valahol mélyen. - Így már világos, szóval aki ide akar járni az nem biztos, hogy sikerrel jár igaz? - ebben sem hiszek, úgy gondolom, hogy aki kifizeti a tandíjat jöhet az egyetemi részlegre gond nélkül. Persze nem biztos, hogy igazam van, ennyire nem látok bele ebbe az egészbe, én pedig már nem járok ide, hogy mélyebben is belefolyjak az iskola ügyeibe, de valahogy kétlem, hogy azért a többség ne jöhetne. Persze azok, akik tökéletesen alkalmatlanok nem, de... ehhez rendkívül butának kell lenni, ha jól sejtem. - Kíséret? Oh persze, az iskolából nem engednek el csak úgy igaz? - fiatal még, ezzel eddig is tisztában voltam, de ezek szerint még az anyja szerint is annyira, hogy ne mehessen csak úgy el oda, ahová szeretne. Kellemetlen, azt is mondhatnám, hogy pech. - És ha tehetnéd elmennél oda, csak kíséret kell? - ez persze egyértelmű, de azért még felteszem a kíváncsi kérdést, mert érdekel a dolog. Elég határozott lánynak tűnik és mégis mintha visszariadna egy kis nehézségtől, csalódás... - Miért is akarnám, hogy kiegyenlítődjenek a viszonyok? Tudod a tudás hatalom és az információ pénz... én nem adok ki csak úgy bármit. - sejtelmesen elmosolyodom. Tudom én, hogy hamarosan úgyis visszavág majd, hogy ha már ő megtette, akkor én is köteles vagyok elmondani, hogy ki vagyok és miért vagyok itt, na de miért is lennék az? A kis szőkét viszont gond nélkül elhessegetem természetesen. Nem jelent gondot, az efféle gyenge jellemekre sosem esett nehezemre hatni, most sem kell különösebben megerőltetnem magamat. de hogy kiadjam a titkaimat... nem, az nem megy ilyen könnyen. - Azt egyelőre még nem tudom, addig pedig a titkomat sem árulhatom el, ez már csak így működik. - az újabb kérdésekre csak elmosolyodom, szinte még fel is kacagok j kedvemben, annak ellenére, hogy úgy fest ő is jókat nevetgél. Na igen, azért tetszik a stílus, de azért nem gondolhatja komolyan, hogy ő osztja itt a lapokat. - Már miért akarnék bejutni? Eddig kísértelek, azt mondtad innen már magadtól is megy, netán azt szeretnéd, hogy ágyba is dugjalak? - a karját még sem engedem el, sőt ha távozni akarna sértetten, akkor sem engedem csak így, én azért úgy szoktam búcsúzni, hogy még jobban a másik emlékeibe égessem magamat, ez esetben pedig különösen ez a cél.
▲ music ▲ öltözet ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lennox & Arielle - Gone with the wind 2016-11-08, 21:44
- Nem így értettem, ne forgassa ki a szavaimat uram. Nem minden mágiával bíró gyermek jár végül a Roxfortba, hiszen komoly tandíjakról beszélhetünk.. Sosem volt olcsó. Másfelől, igen, ez az iskola elitnek számít, ugyanis máshol nincsen egyetemi oktatás. Sehol a világon. Így ide járni valóban kiváltság. – Húzom fel kissé az orromat, talán az ír vérem miatt vagyok ennyire sznob, nem tudom, hogy anya annak idején kivel állt össze, de elég önfejű alak lehetett. Mindenesetre nem akarom elijeszteni az udvarlót, hiszen abból sosem árt ha van, ezért viszonzom a mosolyt, ismét visszaragadva az ujjai közül a pezsgőspoharat. A végén még lesz egy poharas játékunk. - Nem is tudom, végülis nem az állapota érdekel, hanem hogy az enyém. El kéne oda mennem, de attól félek, anya nem engedne csak úgy el, a bátyám állandóan bóklászik valahol, tehát.. nem lenne kíséretem. Majd ha tizenhét leszek. – Kissé csalódott vagyok, de megértem anyát, nem akarja, hogy bajom essen. Ő tanár, és nem ér rá ezzel foglalkozni, esetleg nyáron, amikor szünet lesz, és nem kell a központi tanmenetek fejlesztésével foglalkoznia. - Minden? Eddig nem sok minden pottyant az ölembe. Ne menjünk bele, de volt idő, amikor nélkülöznöm kellett, és nem éppen volt családom. Ha elkényeztetett hercegnőnek gondol, nagyon is téved! Például én semmit sem tudok önről, csak engem faggat. Meséljen hát magáról, hogy kiegyenlítődjenek az erőviszonyok. Ki Ön? Mit akar itt? – Ha már ennyire betámadott, és meg is akar védeni, akkor nem elég nekem ez a titokzatos mosoly, meg hogy ő mindenkit megszerez magának. Impulzív stílusa van, és ez magával ragad, ez igaz, de hogy be is hódoljak neki, mint bárki más? Na nem, azért anya nem így nevelt. Beszélgessünk csak, ám én is meg akarok róla tudni minél többet, hogy biztonságban érezhessem magamat. Viszont ha úgy vesszük, hálával tartozom, ő nem élt vissza a helyzettel. Azért az komolyan ijesztő, hogy mit képes csak szavakkal elérni a zaklatómnál. Egyszerre félelmetes, és lenyűgöző, de nem tudnám eldönteni, hogy melyik inkább. - Ingyen? Miért, mit kér cserébe? – Csilingelően felkacagok, erre mondák a prűdek, hogy céda vagyok, pedig nem is. Elfogadom a felkínált kart, és lépdelünk a mardekár körlet felé. Nem vagyunk messze, így könnyedén odaérünk, nem is ájulok el, már csak picit szédülök. [i]– Nos, itt vagyunk, de Ön be tud vajon jönni? Vagy vigyem be a jelszóval? Ingyen?
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Elfújta a szél ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Végül is megtehetem, hogy a munka mellé beiktatok egy kis szórakozást is és ez a helyzet most határozottan szórakoztat. Igen, élvezem a dolgot, hogy kicsit zavarba hozhatom. Persze, ha többet ivott volna, vagy jobban kiüti, amit az italába csempésztek már nem lenne annyira élvezetes a dolog, de szerencsére ez nem történt meg, így rendben vagyunk, épp csak annyira ütötte ki a szer, hogy azért még szórakoztató legyen a társasága. - Elit, hát persze azt mondják, Anglia legjobb mágusiskolája, főleg mert nincs másik. Ha megkérdeznénk a Bauxbatons igazgatónőjét, biztosan nem azt mondaná, hogy a Roxfort a legjobb. - mosolyodom el, csoda, hogy nem nevetek fel a kijelentést hallva, de inkább csak azért, mert felkelti az érdeklődésemet a levél és persze az infok, amiket közöl. - Hm... örökség? Az örökségek mindig izgalmasak, az csak a kérdés, hogy milyen állapotban van a birtok és nem okoz-e több bosszúságot, mint jót. - nem gondoltam volna, hogy a lányról még az is kiderül, hogy esetleg viszonylag gazdag, de van rá esély, ha örökölt egy egész birtokot. Na persze tényleg az is benne van a pakliban, hogy az a birtok már pocsék állapotban van és akkor nem nagy szám az az örökség sem ugye. - És ezt nem tartod unalmasnak? Ha csak úgy a kezedbe pottyan minden... tényleg jó lenne, ha elkényeztetett kis hercegnőnek gondolnálak? - érdeklődve döntöm oldalra a fejemet és kíváncsian mérem végig. Igen azért látszik rajta, hogy sok mindent megkap és megkapott, de úgy tűnik, hogy őt is érhetik meglepetések olyan alakok által, mint ez a szőke, aki ki akarta ütni, hogy aztán eljátszadozhasson vele. Szánalmas egy alak. Ha valamit el akarunk érni egy nőnél, akkor tegyünk érte, na de az, hogy a semmiért legyen jutalom... Ezt végül a szőke tudtára is adhatom és egészen könnyen el is érem, amit akarok, úgy lefehéredik, mint annak a rendje, talán ebben a pillanatban még Félig Fejlküli Nickkel is vetélkedhetne. Nem lep meg, hogy Arielle máris kíváncsi, hogy mit mondtam neki. - Oh kedvesem, a bűvész nem fedheti fel csak úgy ingyen a titkait. - cicegve rázom meg a fejemet és a karomat nyújtom neki, ha ha kell, akkor kapaszkodót találhasson, hiszen nem rég még felállni is alig tudott, nem feltétlenül fog tudni csak úgy elsétálni a klubhelyiségükig, annyi holt biztos.
▲ music ▲ öltözet ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lennox & Arielle - Gone with the wind 2016-11-02, 13:06
Nem csodálkozom rajta, hogy felkeltettem az érdeklődését, azon viszont igen, hogy ennyire otthonosan érzi magát a kastélyban, hiszen nem itteni. Nem tanár, csak valami vendég, de hátborzongatóan magabiztos. Na persze nem mutathatom csak úgy ki, hogy ez bármennyire is érdekelne, csak elfogadom a tényt, hogy marad, és istápol, mintha az ilyesmi kijárna nekem. Ahogyan telnek az évek, egyre jobban nőiesedem, és az egykori szeszélyes kislány helyett már kezdek csinos nővé érni, ami nyilvánvalóan bezsongatja a másik nemet. Ezt alaposan kihasználom, hiszen anya is megmondta, építeni kell a kapcsolatrendszert. Nekem is a javamra válik, ha erős, megbízható férfiak vesznek körül. Na nem az a szőke, aki csak le akart itatni. - Igen. Tudja az anyám befolyásos ember, ezen felül a Roxfortba járok, ami elit iskola, nem kevés tandíjjal. És.. Pár hete jött egy levél, ámbár ezen én is meglepődtem, hogy a falu, ahol felnőttem, nos.. a közeli kastély úrnője meghalt, és utód nem lévén rám hagyta a birtokát. Évek óta nem jártam arrafelé, most fel kéne keresnem a helyet, hogy átvegyem a papírokat. – A kellemes nevetésre csak mosolygok, egyszerre rémisztő és vonzó a magabiztossága. El vagyok bizonytalanodva, velem ennyire nem szoktak lekezelően bánni, hogy itt ledrágámoz. Ez olyan közvetlen bókolás, mindenki inkább a kegyeimet keresi. - Pedig de.. Ezt Ön is tudná, ha gyakrabban jelenne meg itt. Vagy mégiscsak így van, hiszen annyira otthon érzi magát. Akkor pedig tudnia kéne, hogy valójában én vagyok az, aki megkapja amit akar, ám más értelemben. Ki sem kell nyújtanom a kezemet, de máris benne van minden. – És még mindig mosolyog, meg kacsintgat is. Az szokványos, hogy sokan annyira nyomulnak nálam, hogy még egymáson is áttaposnak, ez a férfi viszont olyan ellentmondást nem tűrően teszi azt, mintha egyértelmű lenne számára, hogy célba is ér. Vajon miért? Nyilván legyezgeti a hiúságomat, hogy egy idősebb pasinak is bejövök, na de itt meg is állhatunk. Elindulunk végül kifelé, ekkor látom meg az illetőt, aki úgy fest, nagyon le akart támadni. A kísérőm meglátja rajtam, hogy falfehér leszek, és átveszi az irányítást, én nem is moccanok, csak amikor már ismét mellettem van. – Mit mondott neki? – Kérdezem érdeklődve, azért nem gondoltam volna, hogy puszta szavakkal így el lehet ijeszteni valakit. Nekem miért nem sikerül? Elindulunk a mardekár klubhelység felé lefelé, és bár zúg a fejem, de már nem szédülök annyira.
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Elfújta a szél ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Pocsékul van, de persze időnként csak azért is visszavág, pedig örülhetne neki, hogy van aki istápolja és nem hagyta itt annak a ki tudja kinek. A legrosszabb az egészben, hogy azt hiszem pont ez az, ami még tetszik is benne, ez a makacsság. Tény és való, hogy a lány külseje se semmi, de valami mélyen nyugvó tűz is van benne, amit nem tudok csak úgy figyelmen kívül hagyni. Ha ezt nézem valahol érthető, hogy az a göndör szöszi ennyire meg akarta szerezni magának, de attól még a módot nagyon nem támogatom. - Szóval te arisztokrata lennél? - szökik fel a szemöldököm, de aztán kedélyesen elnevetem magamat. Kellemes mély baritonom van, amit a nevetés csak még lágyabbá tesz. - Drágám... sosem érdekelt a protokoll, vagy hogy mások mit várnak el tőlem. A legtöbben hozzám jönnek kérésekkel, nem én függök tőlük, hanem fordítva, nem izgat, hogy ki mit vár el. - oh sosem izgatott, hogy mások mit akarnak, hogy hogyan kellene viselkednem, úgyhogy ez most sem érdekel különösebben. Persze ettől még mondhat ezt-azt, de tőlem ne várja el, hogy gáláns lovag leszek. Mindig is öntörvényű voltam, az apám is kereskedő volt, nem vagyok sem lord, sem valami előkelőség és nem is akarok az lenni. - Hogy udvarolnék? Ne hidd azt, hogy minden csak körülötted forog... És még én vagyok arrogáns? - ciccegve csóválom meg a fejemet, de látszik rajtam, hogy újfent csak játszom, azért is nyugszik ott a mosoly ezúttal is a szám sarkában. - Talán, de tudja nálam is van egy határ, amit nem lépek át. Van büszkeségem. - kacsintok rá, hiszen minden bizonnyal eddig körülötte forgott a világ, mindenki a kegyeit leste és valahol ezt meg is értem, de én azért nem vagyok ez a típus. Ha akarom akkor kiélhetem a vágyaimat, könnyen szerzek társat hozzá, még véletlenül sem akarom, hogy azt gondolja beállok a rajongói sorába, én ennél sokkal több vagyok. - Ebben úgy látom hasonlítunk. - tér vissza a sokat mondó mosoly az arcomra egészen addig a pillanatig, amíg meg nem torpan kifelé menet és én is meg nem látom a szőke göndör hajút és biztos vagyok benne, hogy pontosan arról lehet szó, aki a lány italába csempészett valamit. - Szóval... ő az.. - szépen a hátam mögé utasítom a lányt és lendületesen megindulok az illető srác irányába. Nem, nem esek neki, nem vagyok én olyan barbár típus, főleg hogy végül nem jutott el addig, hogy valami komoly hibát követhessen el, de akartra. Így végül csak azt láthatja Arielle, hogy pár szót váltok a sráccal, amitől pillanatok múlva olyan falfehérré válik, amilyen még talán ember nem volt előtte. Csak aztán lépek vissza Ariellehez és indulok el vele kifelé. A szöszi alig mer ránk nézni...
▲ music ▲ öltözet ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lennox & Arielle - Gone with the wind 2016-10-29, 19:57
Azt én is észrevettem, hogy nagyon otthonosan mozog a Roxfortban, még azt is el tudom képzelni, hogy egykor itteni diák volt. Vagy.. mindenhol nagyon magabiztos, picit még arrogánsnak is mondanám, annak ellenére, hogy nagyon udvarias, gáláns, de van a tekintetében egy olyan nagyfokú pimaszság, hogy az embernek kedve támadna felképelni, de amióta biztosan tudom, hogy anya mindig ott lesz nekem, próbálok olyan hűvös, és megfontolt lenni, mint ő, így felveszem azt a magabiztos testtartást, amit elvárna tőlem, így felelek. - Nagyon is. Többek között egy hölgyet nem illik csak úgy letegezni, de ez mindegy is, hiszen nyilvánvalóan nincsen tisztában az arisztokrata protokollal. – Vonom meg a vállamat, beleiszom a pezsgőbe, én magam is egy porfészekben laktam több mint tíz éves koromig, megtanultam megbecsülni, ha van valamim. Amikor anya értem jött, hirtelen kiszakadtam a szegénységből, és a normális iskolai diákok életét élhettem. Elméletileg komoly pénzt hagyott ott, hogy a gondomat viseljék, valahogy ebből nem érzékeltem túlságosan sokat. Ám amikor idejöttem, anya elvárta, hogy a legfontosabb hagyományoknak eleget tegyek, beilleszkedjek. Nem tudom eldönteni, hogy az idegen direkt provokál, vagy csak nincsen tisztában a helyi szokásokkal, de mindegy is. Máshogyan beszél mint mi, de ez nem jelenti azt, hogy bunkó lenne, csak.. kissé lázadó, ami végtére is nem baj egy férfiben, de szokatlan pályára kényszerít. A velem egy iskolába járó fiúkat bármikor az ujjam köré csavarom, de mint kiderült, valaki ezzel csúnyán visszaélt, még a nevét sem tudom, de örülhetek, hogy nem lett belőle komolyabb baj. - A gyengéi? Kedves uram, ha nem gondolnám felszínesnek, akkor bátorkodnék feltételezni, hogy máris udvarol. Nem gyors a tempó? És különben is, mára elég ennyi férfi, így is zúg a fejem, ki tudja, hogy mit ittam. – Rázom a fejemet, de csak rosszabb lesz tőle, még jó, hogy itt a finom pezsgő, nálam működik a kutyaharapást szőrivel el. – Nocsak, máris lett egy testőröm? Eddig úgy vettem észre, hogy könnyedén el tudok mindenkit ijeszteni, hiszen nem vagyok éppen könnyű természet. Kitalálom, most az jön, hogy a megosztó személyiségeken túl még a nehéz esetek is a gyengéi. – Ezúttal szélesen elvigyorodok, most visszadobtam a labdát, ez a pasi eddig mindenre tudott valami frappánsat válaszolni, most, hogy éled az idegremenős énem, kiváncsi vagyok, hogy ezt a magas labdát hogy csapja le. - Nem szeretek osztozni, elveszem, amit jónak látok. Az alvás viszont rám fér. – Hörpintem fel az italt, aztán megáll bennem az ütő, amikor megpillanatjuk a szőke göndör griffendélest, akinek még a nevét se tudom, de ösztönösen húzódok közelebb Lennoxhoz. Úgy fest az illető mostanra tért vissza, hátha már mindenki elhúzott, és azt tehet velem, amit akar.
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Elfújta a szél ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Sokan vannak, akik irigykednek a magabiztosságomra, ezzel már nem egy alkalommal szembesültem, de soha sem érdekelt különösebben. Az irigység számomra mindig csak azt mutatta meg, hogy jó úton járok és jól élem az életemet, mert van ok rá, hogy mások féltékenyek legyenek rám, akkor pedig igenis mindent jól csinálok. - És úgy gondolod, hogy ez probléma? - pillantok rá egy határozott mosollyal. Oh, én sosem gondoltam, hogy olyan nagy gond lenne a magabiztosság és szerintem neki sem az, de azért szóvá teszi csak a büszkesége miatt, a látszatért. Egyébként is velem még mindig jobban jár, még ha netán nem is tetszik neki a stílusom, mintha az az illető ülne most itt mellette, aki az italába kevert valamit, vagy épp ő cipelte volna el a szobájáig. Azt hiszem bármennyire is nem tetszik neki a magabiztosságom, mindenképpen velem járt jobban, mint azzal a másikkal, sőt igazából, mint bárki mással. - Az soha se gond, a megosztó személyiségek a gyengéim, én magam is világ életemben az voltam. - újabb mosolyt kap az őszinte szavakra. Valahogy már az elején is így sejtettem, hiszen ha könnyű jellem lenne, akkor nem kellett volna ilyen kis turpissággal próbálkoznia annak a kviddicsesnek. - Szóval göndör szőke és másik házba jár, majd utána nézek. - persze valószínűleg nem fogom az illetőt helyben hagyni csak azért, mert göndör és szőke, azokból azért akad pár a Roxfortban, de majd olyan kell, aki itt is járt és persze azért biztos, ami biztos bemutatom a szép hölgynek, hogy még véletlenül se nyúljak mellé. - Jajj kedvesem, csak azért, mert segítek még nem hazudtolhatom meg önmagamat, ezt igazán nem várhatod el tőlem, főleg ha megosztó személyiség vagy, te is tudod, hogy ez így csúnya elvárás lenne. - minden bizonnyal épp azért lett ő is megosztó személyiség, mert azt teszi, amihez kedve van és amikor épp kedve van, és nagyon nehéz, vagy talán lehetetlen is befolyásolni, akkor hát tőlem sem várhatja, hogy én más legyek, mint ami csak azért, mert szegényt most istápolni kell. - Dehogy! Magamnak hoztam, de osztozhatunk rajta, attól tartok a többség már távozott, csak úgy egy asztalról pedig nem veszek el ismeretlen italt. Na gyere, elviszlek kialudni magadat. - pár korty után visszaadom neki a poharat, ha annyira ezt szeretné, de aztán kénytelen lesz majd velem tartani, mert jó eséllyel már úgy se sokáig bírja a kiképzést és nem lenne jó, ha itt helyben dőlne ki, a végén még valaki, aki mégis meglát minket félreértené a dolgot azt pedig egyikünk sem akarja. A végén még rossz hírünk lenne.
▲ music ▲ öltözet ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lennox & Arielle - Gone with the wind 2016-10-23, 13:51
Meglepetten tágítom ki a szememet, a fiúk nem szokták ennyire nyilvánvalóan kimondani a lányoknak, ha igazuk van, kivéve ha nagyon erőteljes csalfa szándékaik vannak. Ez a pasi egyértelműen jóképű, és biztosan megvan a magához való esze, de nem titkolja, hogy ha éppen bókol, így ha érezteti, hogy igazam van, az úgy is van. Meglepő, de ritka adottság. Még arról is megnyugtat, hogy ő aztán nem fog annak a helyébe lépni, aki elkábított. Nos rendben, ez legalább valamilyen szinten nemes jellemről árulkodik. Kinőttem már a kislány szerepből annyira, hogy mindenen felkapjam a vizet, direkt provokáljak valakit csak azért, hogy beinduljanak körölöttem az események. - Ön igazán kedves, csak éppen egy kicsit.. hogy is mondjam, magabiztos. – Bólintok, mert ilyen nyilvánvaló erővel még alig találkoztam. Eddig nem vettek éppen körben olyan srácok, akik ügyen lavíroztak a női nem útvesztőiben, és most azt mondja ki, hogy számára aztán nem hátráltató tényező, hogy józan vagyok, mert gond nélkül levesz a vállamról. Azért én is tartom magamat annyira, hogy ebben úgy alap esetben kételkedjek. Mégsem öntöm szavakba, nem szemforgatok, csak iszom a pezsgőmet, ami lassan, de biztosan fogy. Nem szokásom egynek lenni a sok közül, ha már el kell kápráztatni másokat, akkor miért is ne lennék én a figyelem középpontjában? Ide is többen ajánlkoztak kísérőmül, és végül nem volt igazi választás a részemről, amolyan minden mindegy alapon egy fiútársasághoz csapódtam, ez megbosszulta magát, hiszen az a magas szőke srác azt használhatta ki hogy nem vagyok most senkivel. - Olyan egyszerű lenne bemártani bárki mást.. Tudja uram, megosztó személyiségnek gondolnak. Valaki imád, mások meg gyűlölnek. Ez igazán jó apropó lenne, hogy visszavágjak. De nem. Az illető talán kviddicses lehet, göndör szőke haja van. De nem mardekáros, őt könnyebben beazonosítanám. – Tűnődően ráncolom a homlokomat, anya előtt erről mélyen hallgatni fogok, ő aztán még inkább bosszúálló típus. Jobb ha ezt egyedül oldom meg. Illetve a váratlaul megjelenő, és ajánlkozó férfivel. Akin egyértelműen látszik, hogy lényegesen időseb, de ez nem is baj, legalább nem olyan gyerekes, mint a velem egykorú fiúk. - Nem így értettem. A segítséget akár el is fogadhatom, célzások és egyéb.. zavarbaejtő felhang nélkül. – Azért itt már élesebb a hangom, mert kétlem, hogy anya örülne neki, hogy tizenhat évesen ilyesmikről beszélgetek egy jóval idősebb férfivel, aki ráadásul még számomra is ismeretlen. Jó, az nyilván hízelgő, hogy ilyesmi jut eszébe, de szeretem, ha az ilyen gondolatok megmaradnak elvi szinten, és nem kell róla még beszélnem is. A kacérkodás csak bizonyos szintig a sajátom. – Ez legalább becsülendő. – Itt felháborodottan pislogok, amikor kiveszi a kezemből a sajátomat, de nem vagyok olyan állapotban elsiessek egy sajátért. – Azt hittem, hogy nekem hozta. Akkor többet nem kapok? – Jár az agyam azon, hogy most valóban elkísér a klubhelységig, vagy megkeresi azt, aki ezt művelte velem. Idegesít, hogy nem vagyok ura a lábaimnak, és még ennek a beszélgetésnek sem. Kétségbeesetten nézelődök, hátha vlaami ismerős jön a közelbe, de már mindenki inkább távozóban vagyok, akkor vele kell beérnem.
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Elfújta a szél ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Igazság szerint egészen jól látja a dolgot, tényleg akkor vannak igazán érdekes dolgok itt, ha az ember tesz róla, hogy érdekesek legyenek, ha magának csinálja. Én mondjuk sosem voltam az a típus, aki direkt szítja a káoszt, mert nem volt célom, hogy a tanárok figyelmét felhívjam magamra, maximum csak hogy minél több diáknak kerüljek a szeme elé, hogy a későbbiekben tudják, ha kell nekik valami, akkor én beszerzem azt. Pont ezért futhat fel a boltom, egyébként azért jóval nehezebb dolgom lenne. - Igen, ezt azt hiszem elég jól látod. - úgy fest bár kissé be van állva attól, amit megitattak vele, de ennek ellenére egészen jól vág az esze és ezt meg is kell dicsérnem. Tényleg jól látja, akkor történik veled csak valami érdekes, ha te teszel róla. Azért ez mégis csak egy iskola, sajnos nem arról szól, hogy hogyan szórakozhatnak jól a diákok, hanem sokkal inkább arról, hogyan tanulhatnak sokat. Persze ez sem különösebben nagy baj, mert a tanulás fontos, számomra is azért sok hasznosat hoztak az itt töltött évek, csak időben el kell döntened, hogy mire figyelsz oda és mire nem vesztegeted az idődet. - Erre nem is gondoltam, de végül is igen, de ne aggódj, nem vagyok olyan alak, aki kihasználja az efféle helyzeteket. Annál többre tartom magamat. Ha valaki kell, józan állapotában is gond nélkül megszerzem. - persze veheti ezt is nagyképűségnek, és akkor biztosan kapok majd tőle, de mivel jelenleg én vagyok előnyben, mivel ő talán még felállni sem tudna rendesen, nem sokat érne a dolog, a kritikát pedig jól viselem, általában lepereg rólam és egyszerűen nem foglalkozom vele, ez ilyen egyszerű. - Az a kellemetlen, hogy már lassan bárkit beengednek az ilyen bulikba. Vajon, ha látnád meg tudnád mutatni, hogy ki az? Azt könnyű kideríteni, hogy ő volt-e.. tudod kiszedni belőle, hogy mással ne játssza el ugyanezt. - nem azt mondom, hogy én vagyok az igazság lovagja, de azért van bennem jóság és nem szeretem, ha egyes pasasok ilyen szinten lealacsonyodnak. Ha valaki nem tud magának nőt fogni önmagától, ne valami itallal érje el, és erős szerekkel, hogy a karjaiba omoljon egy. Az nem mondható nagy teljesítménynek, főleg hogy az ilyesmi erőszaknak számít, az effélét pedig főleg nem nézem jó szemmel. - Ne húzd így fel az orrodat, ha kidőlsz a folyosón, akármit is mondasz nem biztos, hogy sikerül eljutnod az ágyig. - mosolyogva csóválom a fejemet. Még az sem teljesen biztos, hogy fel tud állni a kanapéról, nem hogy elmenjen a klubhelyiségig, aztán még ágyba is bújjon. Könnyen lehet, hogy ehhez már segítségre lesz szüksége, akármit is mondd. - Hogy én? Azért jöttem, hogy ma este valaki a mentőangyalod legyen, különben rossz véged lett volna. - persze a titokzatos mosoly, ami az arcomon játszik azt mutatja nem így van, de nem fogom neki ecsetelni, még ha nem is igen fog emlékezni rá, hogy miért is jöttem. Egyébként is számára bizonyára rendkívül unalmas téma lenne. Inkább hátradőlök kicsit, ha még nem szeretné, hogy valaki ágyba dugja és kérdés nélkül kikapom a kezéből a pezsgős poharamat, hogy én magam is kortyoljak belőle. Végül is eredetileg magamnak hoztam.
▲ music ▲ öltözet ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lennox & Arielle - Gone with the wind 2016-10-18, 19:30
Nem volt különsen fájdalmas az ütközés, csak az egyensúlyomból billentett ki, és már huppanok is vissza a hátsómra. Nem baj, inkább a puha kanapé, mint hogy átessek a dohányzóasztalon, vagy éppen bele az üvegbe. Szédelgő fejemet megfogom, meglazítva a feltűzött tincseket, hátha a fejemben áramló vér így szabadabb utat kap. Megtúrom picit, hogy ne legyen úgy belapulva, aztán visszanézek az idegenre, aki a pezsgőt hozta. Még mindig gyanakodva szagolgatom, végül bizonytalanul beleiszok. Édes, ízletes! Akkor hát marad a kockáztatás! - Ebbe még nem gondoltam bele. Egy iskolában milyen érdekes dologra lehetne számítani? Nagy a szigor, érdekes dolgokal akkor találkozik az ember, ha magának csinálja. Mint amikor az újságírók nem írják, hanem gyártják a híreket. – Kecsesen megemelem a vállamat, és ismét iszom, de csak azért, hogy kitöltsem a csendet. Azért nem akarom, hogy a fejembe szálljon az ital, mert elég kótyogatos vagyok az előzőtől, igaz, ott valami plusz adalék is volt. Ám nem tudhatom, hogy a további alkoholbevitel milyen hatással lesz a már bennem dolgozó kábítószerre. - Igen? És ez azt jelenti, hogy bármit megtehet velem, csak mert minden kiesik? – Azért ezen egy fokkal jobban felháborodok, mint az előbbi hangszínem, és persze továbbra is magázódok. Az nem zavar, hogy letegezett, de nyilvánvaló, hogy ő idősebb nálunk, túl magabiztos, a korkülönbségből adódóan tegezhet, de én nem ismerem, és amióta anya bejelentette hogy az igazi anyám, jobban vigyázok magamra, hogy legalább értelme legyen annak, hogy van családom. - Az rémlik, hogy egy magas, szőke, göndör hajú sráccal iszogattam, nem láttam még korábban itt. Az is elképzelhető, hogy valakinek az ismerőse, ezért lett meginvitálva az estére. Nem volt kedvemre való a stílusa, de adtam egy esélyt a dolognak, az ember ne koptasson senkit le csak úgy. – Mormolom eltűnődve, én aztán imádom, ha körülöttem zsonganak a srácok, erre kiderül, hogy most alaposan melléfogtam, mert az illetőnek rossz szándékai voltak velem. Talán soha nem fogom megtudni, hogy mi lett volna, ha nincsenek ilyen sokan körülöttem. Aztán felvont szemöldökkel meredek a fiatal férfire, bármennyire is bájos, ha valaki nyomul, azért az ilyen nyilvánvaló célozgatást nem szívlelem. Ha nem volnék ilyen pocsékul, még egy macskaszerű pofonnal is illetném az arcát. – Nem, nem fog senki ágyba dugni, azt majd megoldom én magam. A mardekár klubhelység lány szekcióinak hálókörletében természetesen. Én Ön? Mit keres itt? – Próbálok lehiggadni, de túl sok van bennem anyából, most már igazoltnak látom, hogy nehezen uralkodom az érzelmeimen. Nem, ő már sokkal jobban gyakorolja az önuralmat. Olyan kifejezést öltök fel, mintha nem is sértett volna meg, gyorsan elengedem az érzést, semmi értelem bosszankodni egy idegen miatt.
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Elfújta a szél ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Egyből a hátsójára ül, miután épp csak hogy hozzáérek a vállammal, de nem meglepő, láthatóan nincs a legjobban. Ez még nem állít meg abban, hogy ne nyomjam a pezsgős poharat lazán a kezébe. Abban nincs semmi és pár kortytól baja sem lesz, ha pedig az italába tettek valamit, akkor ez már nem oszt, nem szoroz igazán, tehát úgyis mindegy, hogy mit reagálhat rá, ennél már nem fog jobban kóvályogni. - Oh kedvesem az iskolai falai között nagyon kevés érdekes dolog van, csak elhitetik veletek, hogy így van, mert akkor szívesen maradtok. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Na igen, én is kijártam az egyetemet, ez tény és való, de csak azért, mert így elsajátíthattam még pár plusz hasznos tudást, ami ért is valamit, de már az egyetemi idő alatt se sok időt töltöttem itt, mert nem láttam valami sok értelmét. Sokkal hasznosabb volt az apám mellett lennem, a boltjában múlatni az időt, mint itt szórakozni kölykökkel, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy milyen a való élet odakint, hogy az nem olyan egyszerű, ahogyan gondolják bentről. - Könnyen lehet, hogy holnapra már nem is fogsz emlékezni rám, akkor nem számít, mennyire vagyok kedves. - elég szépen ki lesz ütve jó eséllyel hamarosan. Valószínűleg ezt persze könnyen meg lehetne oldani mágiával, de vannak helyzetek, amikor jobb, ha egy szert az ember egyszerűen kialszik, mint hogy kezeli valamivel és ez is pont egy ilyen helyzet. Jobban jár vele, ha nem a mérget hatástalanítja, hanem alszik egy nagyot és amikor felkel teljesen jól lesz majd. - Na ez már érdekes... talán tényleg nem olyan unalmas a Roxfort, ahogyan én ismerem? Beszéltél valakivel? - bár ha az illető elég ügyes, akkor úgy se derül ki, hogy ki volt, én pedig nem fogok nyomozni az ügyben, nem rám tartozik és nem is akarok ilyesmikre időt szánni. Végül csak megrázom a fejemet, főképp, hogy lassan vége a bulinak és én is elintéztem azt, amit akartam. - Azt meg tudod mondani hol van a szobád, vagy kihez vigyelek, aki ágyba dug? - pillantok még rá, hiszen sokáig nem akarok időzni, de itt sem hagyom. Talán az, aki ezt tette vele majd visszatér, ha már kellően kidőlt. Na persze nem az én ügyem, de azért megtehetem, hogy a poharat, amiben a koktél van szépen leadom mondjuk az igazgatónak, vagy a Gyengélkedőre. Az ő dolguk már, hogy kezdenek-e vele valamit és aztán helyre teszik-e azt, aki ilyesmivel akart próbálkozni.
▲ music ▲ öltözet ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lennox & Arielle - Gone with the wind 2016-10-11, 13:06
Egyébként is szédelgek, de hogy még nekem is jőjjön valaki, azzal végképp nem tudok mit kezdeni. Megbillenek, az egyensúlyomat elveszítve hanyatlok vissza a kanapéra, hogy erőltessem a szememet, ki volt a „támadó”. Fáj a fejem bőséggel, de még csak nem is ismerem azt, aki ennyire letaglózott. A széles mosolyt pont ezért nem értem, noha a mosoly mosolyt szül, nálam ez nagyon nem válik be. - Unalmas? Sosem volt az, most éppen azt próbálom kideríteni, ki mérgezett meg, és miért. Ön volt az? – Kérdezem visszamagázva, ha már ő így tesz, bár vélhetően hülye lenne bevallani. Ösztönösen fonom ujjaimat a pohárra, holott ezek után nem kellene semmibe belekóstolnom. Bizonytalanul méregetem, aztán megrántom a vállamat, és iszom. Pezsgő, méghozzá az édesebb fajtából. Ünnepelünk valamit? Vagy csak olyan nagyvilági fickóval találkoztam volna, akinek ez mindennapos. – Nem festek valami jól? Ön aztán igazán nem tudja, hogyan kéne bókolni.. – Mormolom félretűrve a hajamat, ugyanis elhagyhattam valahol a csatomat a nagy beájulásban, nem kis mennyiségű barna koronám szerteszét száll, rendezetlenül csavarog amerre a gravitáció húzza. Rendkívül kellemetlen a helyzet, lévén kiskorú vagyok, meg minimum felnőttnek tűnik, lehet, hogy valami újdonsült tanár, aki benézett a bulira, és most jól lejárat anya előtt. Na igen, anya nem csak az, aki felnevelt, elhozott abból a faluból, hanem tényleg az anyám. Ezt átbeszéltük még nyáron, és hosszú idő után végre úgy érzem, hogy teljes az életem. Még ha ott is hagyott nevelőknél vagy tíz évig a születésemtől, úgy fest sosem felejtett el gondoskodni rólam, és amióta ismét együtt vagyunk, minden jóra fordult. Rasmus úgy fest számomra egy idegen volt, és nem is gyászoltuk meg. Na de vissza a mai napra. Itt ez az idegen, aki pezsgővel kínál, én belenyalok, s közben nem is tudom, hogy mit gondoljak. - Az ízzel semmi baj sem volt, valaki belekevert.. valami nem odaillőt. – Pillantok fel a kavaró pezsgőről az idegenre, körülöttünk lassan kiürül a terem, szinte csak ketten maradunk. Érdeklődve mérem végig, hogy mit kereshet itt, kétlem ugyanis, hogy miattam jött. Amikor tegnap este meglátogattak a gyerekkori cimborák, leszöktem Roxmortsba az anya által mutatott titkos járatok egyikén, amelyet szerinte csak menekülésre kéne használnom. Érdekes dolgokat közöltek, erre most feltűnik a kábításom után ez a férfi, aki meghökkentően magabiztos, olyannyira, hogy szinten feláll a tarkómon tőle a szőr. Aztán lehet, hogy csak túlreagálom, és csak udvariaskodik.
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Elfújta a szél ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem járok valami gyakran az iskolába és ennek meg van az oka. Az üzletfeleim szeretem, ha hozzám jönnek és nem pedig én szaladgálok utánuk, az úgy már olyan, mintha nekem lenne szükségem rájuk, miközben tudom jól, hogy ez pont fordítva kell, hogy legyen. Nekik kell, hogy szükségük legyen rám, hogy érezzék én vagyok az, aki felettük áll, ők csak azok, akiknek segítek, ha akarok, ha jól megfizetnek. Abban az esetben teszem csak be ide a lábamat, hogy lássam a sok naiv fiatalt, amikor kénytelen vagyok, mert valaki még nem teheti ki innen a lábát, vagy ne adj isten büntetésben van, ahogyan az aktuális vásárlóm is. A kis csomag úgyis hamar gazdára talál majd, nem szoktam sokáig múlatni az időt, főleg nem ilyen bulikon. Sose láttam értelmét, én magam nem vagyok az a típus, aki gyakran elengedi magát, csak néha nap, amikor tudom, hogy megtehetem, de nem szeretem, ha elveszítem a kontrollt, olyankor az ember nem tudja, hogy mit tesz és ez soha sem vezet semmi jóra. Pillantok alatt lerendezem az ügyet, a srác az arcán széles mosollyal távozik, én pedig a kabátom zsebébe süllyesztem a jól kitömött erszényt. Szeretem a jó üzletet, szeretem, amikor jól jövök ki belőle és ez a mai is pont ilyen volt, ezért az én arcomon is leplezetlen mosoly játszik, amikor elindulok kifelé és persze már a vásárlóm nem látja. A fejemet pedig épp csak egy pillanatra fordítom oldalra, ami épp elég arra, hogy elkapjak egy pohár pezsgőt és hogy vállal nekiütközzem épp Ariellenek, amikor megpróbál felállni, aki úgy fest inkább csak teng-leng itt, és vissza is huppan a kanapéra. Egy pillanatra bennem akad még a szusz is, amikor meglátom, de aztán a széles mosoly visszatér az arcomra újfent. - És én még azt hittem, hogy az iskola rémesen unalmassá vált, mióta hál' istennek elhagytam a kopott falakat. - magabiztos mosollyal nyomom a kezébe a pezsgőt, amibe még nem ittam bele, csak aztán huppanok le én magam is mellé. Talán még maradhatok egy keveset, ha van miért. - Nem fest valami jól a hölgy, túl sok volt már az ital? Vagy íztelen a koktél? - pillantok az asztalon lévő szinte érintetlen italra, hiszen nem sok fogyott belőle, szóval nem hiszem, hogy túlzásba vitte a fogyasztást, mégis úgy fest, mint akit minimum leitattak, pedig nem ivott olyan sokat, bár ez lehet hogy már a sokadik adag?
▲ music ▲ öltözet ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lennox & Arielle - Gone with the wind 2016-10-03, 19:36
Lennox& Arielle
Tisztára kótyagos a fejem, elsőre azt sem tudom, hogy hol vagyok, és mikor. Megrebegtetem a pilláimat, nagy nehezen sikerül ki is nyitnom a szememet, ekkor jövök rá, mi is volt az utolsó emlékkép. A szükség szobája. Főleg egyetemista buli, ide hívott el néhány idősebb srác, akiknek nem mondtam tényleges választ, anya biztosan nem akarná, hogy ilyen idős társaságban lógjak, hiszen ők mehetnek ahova akarnak, én meg csak hatodikos vagyok. Bizonyos tekintetben megértem az aggályait, hiszen ha már most rászoknék arra, hogy velük vagyok, akkor előbb-utóbb ki akarnék szökdösni, azzal pedig nem járnék jól. Az elemi mágiák határozottan jól működnek, többé-kevésbé meg tudom védeni magamat, de az iskolán kívül csak Roxmortsban varázsolhatok, rajtam van a nyomjel, és egyébként is, anyát rónák meg, ha ilyen alapvető szabályt vétek. Úgyhogy ha magam miatt nem is, érte megteszem, hogy maradok. Viszont egy ilyen bulit vétek lenne kihagyni. Az érdeklődőknek annyit mondtam, hogy majd meglátom. Nem vágtam rá egyből az igent, mert abból úgy tűnt volna, hogy én jobban akarom, mint ők. Végül aztán hosszas készülődés után természetesen mégis mentem, amolyan véletlenszerű betoppanással, mintha nagyon sűrű lenne a programom, és hamarosan tovább kell majd állnom. Ennek ellenére kedélyes dumcsipartyba fogtam a már említett fiútársasággal, ittam a bóléból, és most itt vagyok. Mindössze egy pár korty volt, most mégis azt érzem, hogy teljesen a fejembe szállt. Ahogyan körülnézek, látom, hogy még mindig a buliban vagyok, amely a végéhez közeledik. Egy kanapén ülök, előttem a dohányzóasztalon ott a koktélpohár. Alig ittam pár kortyot. A ruhám szerencsére nem gyűrödött fel, a hajam is érintetlen. Nem értem. Ha valaki le akart itatni, miért hagyott csak itt? Biztosan túl sok lett volna a tanu. Vagy majd később akart visszajönni értem? Próbálok felállni, de szúrós fájdalom hatol át a halántékomon át a tarkómig, és szédelegve visszahanyatlok. Mivel a többség már elszállingózott, a maradék iszogatók ügyet sem vetnek rám. Megdörzsölöm a szememet, de csak óvatosan, gyakorlott mozdulattal, hogy ne kenjem el a sminkemet.
//
//