Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Piper & Thomas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Az egér a csapdában 2016-04-02, 22:57

Elveszett ereklyék fosztogatói

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de valamiért zavar a velem szemben ülő fickó. Pedig ismerjük már egymást egy ideje, de mondjuk ez nem jelent semmit, a látásból ismerés nem jelenti azt, hogy ténylegesen ismerem az illetőt. Ezt még róla se tudom elmondani pedig… Pedig hát ennél bensőségesebb viszonyba nem kerülhettem volna senkivel. Újfent elfintorodom a sör láttán, de csak nevetni tudok azon, ahogy azt hiszi, tudja mi az élet, miközben fogalma sem lehet a gyönyörről. Az aki olyan alantas italt iszik, mint a sör, nem érthet semmit sem.
- Talán akkor nem kellett volna ellopni ezt a kelyhet. Mr. Broown, ez a kehely nem véletlenül kapta a nevét. Egyszerű embereket is királlyá tud koronázni, de a történetre most nem térnék ki, mert Artúr királytól kezdve végig kéne menni a történelmen egészen napjainkig. Szóval, ha annyira érdekli, akkor nézzen utána bármelyik könyvben, meglátja, megtalálja majd az utalásokat.
Már ez is sok ahhoz képest, hogy mennyit akartam elárulni róla. És főleg, mert a válasza után még kevésbé tartom érdemesnek arra, hogy túlélje ezt az éjszakát, de kénytelen leszek elengedni. Ha olyan helyről hozta el a kelyhet, ahol szigorú őrizet alatt volt, először hozzá fognak eljutni, akármennyire is erőlködik a rejtőzködéssel. És… Elmosolyodom, mert egy olyan dolgot tartogatok még a számára, amire nem számít, de mindent idejében, ki kell élvezni a pillanatokat.
- Igen, muszáj. Nem a barátja vagyok, hanem a megbízója, és ha akar még tőlem munkát kapni, akkor jobb, ha ehhez is tartja magát.
Sohasem voltunk barátok, még annak ellenére sem, hogy ugyanabban a körben mozogtunk. Ami nem is meglepő, mert a feladataink viszont mások voltak. Nagyjából meg tudom mondani, hogy ki volt halálfaló, és elég sokféle feladatok voltak ránk bízva, talán olyanok is vannak, akikkel sohasem találkoztam. Plusz a kis meséjéből azt szűröm le, hogy akármennyire is próbálja fényezni magát, nem fog összejönni neki. Óvatlan, de pont ezért jó szakember. Nem véletlenül őt kértem fel erre a feladatra. Viszont kezd idegesíteni a kíváncsiskodással. Mi köze van hozzá, hogy mit tervezek? De akkor legyen. Úgysem az én terveim a fontosak ezzel kapcsolatban, hanem azé, akié lesz.
- Egy közös ismerősünk születésnapi ajándéka lesz. Hogy ő mit fog kezdeni majd vele, csak ő tudja megmondani. Talán csak egy poros dísz lesz az egyik polcán.
Jaj, barátom, nem tudod mekkora baklövést követsz el a választásoddal. Ha elveszi a pénzt, akkor megköti magát azzal, hogy amennyiben mégsem volt elég óvatos, az erszényre helyezett mágia miatt sohasem fogja tudni kimondani a nevem ezzel az üggyel kapcsolatban. Mindenre gondoltam. Elmosolyodom, elrakom a bájitalokat, majd felé tolom az erszényt, de nem veszem le a kezem róla.
- Ide a kelyhet!
Igen, vedd el, és az sem számít majd, hogy az összes pénzt elköltöd, eldobod, talán el is égeted az erszényt, addigra a mágia már átjár annyira, beleivódik a bőrödbe, hogy tehetetlen leszel.
- Lenne még valami, amiben segíthetne, ha érdekli.
Előveszem a következő szivart, a pálcámat már elraktam a zsebembe, de megfelelő helyzetbe, ha gond lenne, akkor tudjam használni. A meglepetés pedig csak most jön, csak vedd el az erszényt, hogy megkaphassam a kelyhet, mert nem foglak kétségek között hagyni a terveimmel kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Thomas J. Broown
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Piper & Thomas 2016-03-31, 18:04

Piper & Thomas

Mi az isten ez a kehely?

[You must be registered and logged in to see this image.]


Értem én, hogy a rendes köszönés úgy van, hogy „Jó estét!” na, de mitől lenne jó? Ezt kérdést ugyan még nem sok embernek tettem fel, de ők nem tudtak válaszolni. Csak ezt használjuk és kész, szerintem pedig, ha egyszer nem jó, akkor ne mondjuk oda. Nekem is maximum szórakoztató lesz. Hogy a jussom megkapása, vagy inkább az ő bosszantása miatt, azt nem tudom. De biztosan az lesz, hisz ismerem magam, valahogy mindig megtalálom azt, ami mosolyt csal az arcomra. Kivéve a nőket! Abból nem tudok olyat kifogni, bár már nem is tudom milyen régóta nem is próbálkozom. De nem baj, magányosan szép az élet, főleg barátok nélkül.
- Hát jó, pedig egy igazi Guinnesst hagysz ki. Vétek lenne, azt elárulom. – Legalábbis az én szemszögemből az volna. Ritkán jutok hozzá, mert nem árulják ám minden sarkon. Vagy lehet, hogy igen, csak én nem fordulok meg azokon a helyeken. Mindegy a lényeg, hogy egyszerűen isteni ez a sör. Főleg a habja. Olyan krémes és lágy… Csak tudnám a titkát. Az még megvan, hogy a dobozos sörbe egy golyót raknak, és abban van valami, ami olyanná teszi, de frissen csapoltnál sejtelmem sincs hogyan lehetséges ez. Biztosan megvan a maga technikája csak még nem figyeltem meg. Bár nem áll szándékomban ezzel foglalkozni, jól megélek én a mostani melómból is, csak érdekel.
- Mert… á, passz, de ez az. Talán onnét, hogy nem szeretném, ha a fejem máshol díszelegne, mint ahol a testem éppen van. Meg fizetésért dolgozok, persze, hogy ellopom, ami kell, és nem hazudok. Bevallom, a pénzen kívül nem sok minden érdekel, ahogy ez sem. – Nem akarok én hatalmat, vagy öröklétet, nekem az ilyenek nem kellenek. Elég nekem a házam, az esti pia, meg az időnkénti lopás. Másra nincs is szükségem. Illetve egy ideig úgy gondoltam, hogy a szerelem az, amire szükségem van, de azóta már rájöttem, hogy baromira nem számít az és nélküle is lehet boldog az ember.
- Jaj, muszáj ilyen hivatalosan? Nem bíróságon vagyunk, hogy magázódjuk.  – kezdek el nyafogni, miközben elmosolyodom. Nincs egyébként semmi bajom a magázással, csak nekem olyan merevvé válik a viselkedésem tőle, ez pedig akárhogy is nézzük egy kocsma, ahol az emberek felszabadultak és vidámak. Nem pedig görcsösen ülnek és tárgyalnak. -  És egyébként olyan Ereklyevadász, aki többnyire tudja, hogy mit lop el. Csak néha előbb van meg a szajré, mint a kis mese hozzá.  – vonom meg a vállam. Nem vagyok történelem zseni, sose voltam és bevallom eléggé untatni szoktak az ilyenek, szóval örültem volna, ha kihagynánk a kioktatós részt és inkább az izgis dolgokat ecsetelné nekem. Na persze nem túl részletesen, mert akkor is elég álmosító lesz.
- Ó, nagyon nagylelkű vagy. Nana! Előbb a mesét. Amíg nem tudom meg, mit akarsz ezzel, addig nincs alku. – kezdem el a fejemet csóválni. Nekem is vannak bizonyos szabályaim és ebből az egyik az az, hogy megtudom, hogy mihez is akar kezdeni ezzel. Bár ha valaki másról lett volna szó, mondjuk olyanról, akit nem ismerek, akkor annál biztos nem érdekelt volna, de nála igen. Főleg mert ennyire akarja. Az asztalra rakja a pénzt, meg valami itókát. Mi az, rövidet akar inni, vagy mi?
- Hát ez… remek? És mire mennék vele? – kérdezek vissza röhögve. Kit érdekelnek a mérgek? Talán annyi ellenségem lenne? Nincs értelme nekem ezt adnia, hiszen senkinek se akarok ártani, akkor meg nagyobb buli, ha pálcával intézem el, de ezt az egyet sose tudtam megtenni. Másoknak ártani sose bírtam. Ha nem muszáj, most se csinálom, de a munkám során néha kell.
- Inkább a lóvé. – vágom rá gondolkodás nélkül. Utálom a mérgeket, meg a gyilkosságot. Senki se érdemli meg. Bár osztom azt a véleményt, hogy egy gyilkos jusson ugyan arra a sorsa, mint amilyet ő is adott, de én magam nem tudnám megtenni, meg végig nézni se bírnám. Így nem is fogadom el a fiolát. Semmi értelme sem lenne, hacsak öngyilkos nem akarnék lenni. [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Ha már nincs semmid, csak mosolyogj!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Itt a piros, hol a piros? 2016-03-27, 12:03

Elveszett ereklyék fosztogatói

Dobolni kezdek a lábammal, majd a kezemmel is. Mikor egy órára nézek, akkor látom, hogy még mindig van egy kis idő az érkezéséig. Miért van az, hogy mikor várunk valakire, akkor az idő mintha lelassulna. Viszont végre meglátom, és sikerül nem kiugranom a bőrömből, nem azonnal felpattanni a helyemről, viszont intek a pincérnőnek, hogy akkor ideje lesz a többi embert elpaterolni a közelünkből. Ma esti vendégem amint megérkezik, kiszórok egy Disaudiót kétasztalnyi körben. Még véletlenül sem akarom, hogy meghallják, miről beszélgetünk.
- Jó estét!
Ugyan nyitnám a számat, hogy üljön le, vagy bármi mást mondanék még, de az a stílus, amit megenged magának, kikezdi már most a türelmem.
- Nem kérek sört, nem iszok olyan alantas italt.
Legalábbis nem mások jelenlétében, és ezt nem felejtem el sohasem hozzátenni magamban. Csak figyelem, ahogy itt ül előttem, és a tenyerembe egy megmagyarázhatatlan fura bizsergés kezdi belopni magát. Igyekszem elterelni róla a figyelmem és azzal foglalkozni a továbbiakban, hogy a pálcámat az asztal alatt ne másra szegezzem, hanem rá. Társak voltunk valamikor, még valahol most is a hallgatás miatt, de ez nem jelenti azt, hogy meg is bízom benne. Főleg azok után, hogy csak úgy szórakozik a kehellyel.
- Szép volt ez a villantás, de honnan kéne tudnom, hogy valóban ez az eredeti?
Leverem a hamut a szivaromról, majd újra a számba veszem, és egy mélyet slukkolok belőle. Hiányzik az az idióta, őt is jó lenne a számba venni most már. Napok óta nem láttam. Előrehajolok, az asztalon pihentetem a kezemet.
- Mégis, milyen ereklyevadász maga, ha fogalma sincs arról, hogy minek a megszerzésére bérelték fel? Így csak egy sima tolvaj, vagy tévednék?
Újfent szívok egyet a szivarból, majd a kérése után elmosolyodom. Legszívesebben azt felelném azonnal, hogy ki se fizetem, elvégre a hely szelleme nem tiltja, hogy ne dohányozhassak, de hogy lássa, kivel van dolga, elnyomom, már úgyis majdnem végeztem vele.
- Jó kedvemben vagyok, semennyit. De azt tisztázzuk, hogy nem miattad nyomtam el. Akkor ide a kehellyel, amíg szépen kérem.
Kiteszem az erszényt az asztalra, tele galleonokkal, mellé pedig egy üvegcsét. Tudom, pénzben alkudtunk meg, de a kis fiolában egy legalább olyan értékes ital van. És az értéke alatt most csak az alapanyagok beszerzése miatti értékre gondolok, a valódi értékét a felhasználója adja meg.
- Csak az egyik. A bájital egy igen értékes szer, egyelőre csak ez az egy fiola van belőle. - Ráteszem az ujjam, majd szórakozottan játszani kezdek vele. – Nem halált oszt, addig, míg valaki megkapja az ellenmérget. – Ekkor kiteszek egy másik fiolát is az asztalra. Ha a bájitalt választja, akkor, ha elveszi mind a két fiolát az adósom lesz, ez nem kérdés. – Ne aggódj, nem fog fájni az illetőnek, csak szépen elalszik majd.
Kérdőn nézek rá, de akármelyiket is választja, addig nem kapja meg, amíg a kehely a kezem között nem lesz. Talán annak tűnök, de nem vagyok balek, és ezt a legjobban a körülöttem élők, és a velem üzletelők tudják. Te vajon tudtad, hogy kivel kezdesz, mikor elfogadtad a felkérésem?
Vissza az elejére Go down
Thomas J. Broown
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Piper & Thomas 2016-03-20, 20:51

Piper & Thomas

Mi az isten ez a kehely?

[You must be registered and logged in to see this image.]


Erősen koncentrálok a bárpultnál álló emberkére. Mélyen a szemébe nézek, és közben gondolkodom, de úgy, hogy az már fáj az agyamnak. Illetve a fejemnek. Bár abban van az agyam szóval akár az is lehet. -  Hein…nem… Guinness!  – kiálltok fel végül. Régen ittam már azt a fajta sört, ami kár, mert isteni az íze. Persze többnyire Írországban szoktam, mert ott megvan a hangulat is hozzá meg minden, de ez egy ír kocsma vagy mi a szösz. Hamarosan meg is kapom az italomat, amibe jóízűen kóstolok bele. Még mindig mennyei. Egészen el is felejtettem már milyen kellemes. Most a pultnak hátat fordítva figyelem a tömeget. Az előbb nem néztem körül valami jól, épp csak egy pillantást vetettem az emberekre, ami nem volt elegendő. Szóval ezúttal sokkal részletesebben nézem meg az emberek arcát, ami unalmas. Inkább hagynom kéne az egészet és megvárni, amíg ő jön ide, de még a végén rosszallóan fog rám nézni, mert elkések.
Végül megakadt a szemem az fickón és már indulnék felé, mikor visszafordulok a csaposhoz és kérek tőle még két Guinnesst. Csak a biztonság kedvéért. -  Köszönöm és… Jack azt mondta kifizeti nekem. De ha kérdezné, hogy mi ez a plusz három sör a számláján, akkor tudja, a nevem Kevin.  – mondom vigyorogva, majd gyorsan el is sétálok a sörökkel a kezemben. A pasit, akire rásóztam a fizetést egyébként ismerem még régebbről. Bár akkor, ha jól emlékszem éppen kártyáztunk, mikor megismertem és egyből kiszúrta, hogy csalok. Mondjuk mit vár az ember egy Halálfalótól?
- Estét! – lépek oda a megrendelőhöz, majd kérdés vagy bármi engedély nélkül leülök vele szembe. -  Mondanám, hogy jó estét, de nem az. Sört? – eddig is mosolyogtam, de most még szélesebb lett. Bár nagyon erőltetett volt azt belátom, mert semmi kedvem nem volt jópofizni, inkább erről a pohárról kérdeznék, vagy mi is ez. -  Szóval mi is ez a bögre, vagy, hogy is hívják? – kezdek el hintázni a széken és előveszem az árut a zsebemből. Össze-vissza forgatni kezdem, miközben elégedetten vigyorgok. Mint valami bolond, vagy nem is tudom, minek lehetne engem nevezni ilyenkor. Mindegy a lényeg, hogy csak mutogatni akarom neki és még mielőtt bármivel is próbálkozna, gyorsan visszacsúsztatom oda, ahonnan elővettem. -  Nekem a rövid verzió is megfelel. – Amúgy sem szeretek sokáig csöndben maradni és hallgatni a másikat, inkább szeretem a saját hangomat hallattatni. Ez valami családi vonás lehet, mert apám is mindig csak dumált, anyám meg tök kusban ült mindig mellette. Persze mikor egyedül volt az öreglány, akkor ő is tudott ám csacsogni, talán többet is, mint kellett volna. Szóval elég lesz valami lényeget kiemelő beszéd is, mert nem töri órára jöttem.
- Mennyit vonsz le a béremből, ha szépen megkérlek, hogy rakd el a szivart?  – kérdezem az asztalra könyökölve és szempilla rebegtetve. Nem vagyok buzi, mielőtt félreértené persze, csak szeretek szórakozni és az nagyon más. Meg igazából nincs bajom a füsttel, csak ha nem muszáj, nem akarom elviselni. Szóval ha azt mondja nem szeretné, akkor tőlem maradhat, nem halok bele, csak kellemesebb úgy a társalgás, ha van körülöttünk friss oxigén.
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Ha már nincs semmid, csak mosolyogj!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piper & Thomas 2016-03-15, 12:54

Elveszett ereklyék fosztogatói

Mikor felvettem vele a kapcsolatot, akkor nem gondoltam, hogy ennyire hamar meg lesz az eredménye. Eredetileg egy sörözésről volt csak szó, de aztán az a félnótás elszólta magát a szülinapi ajándékával kapcsolatban. Hát, ha így akarja, akkor legyen. Nem akarom, hogy azt lássa, nem teszek meg érte semmit, míg ő… Mindegy, hagyjuk, ez már nem publikus. A lényeg, hogy most van még egy kis időm arra, hogy átadjam neki az ajándékát, és az egyetlen szerencsém, hogy nem nálam szoktuk tölteni a napokat, ha együtt vagyunk, hanem nála. Nem biztos, hogy el tudnám rejteni előle, a ház már minden zugát ismeri.
A délelőtti munka után - a bolond sokat szenvedett, mert nem akarta megmondani, hova rejtette az anyagot, pedig mennyivel könnyebb halála lett volna, ha azonnal beszél -, csak egy gyors fürdésre van időm, és arra, hogy összeszedjem a pénzt, ami szanaszét hever a lakásban. Szerencsére az út jó részét hoppanálva meg tudom tenni, különben bajban is lennék, hogyan jutok el Londonba, ami innen több kilométerre van. Örülök neki, hogy nem esik az eső, mert még így is kell bőven gyalogolnom. A Westminster apátság melletti ír kocsma nem éppen jó választás volt olyan szempontból, hogy ott hemzsegnek a muglik. Legközelebb majd erre is odafigyelek, most úgysem az a lényeg hol vagyunk, hanem az, hogy mit csinálunk ott. Még mielőtt belépnék, megigazítom a nyakkendőmet.
Azonnal ledönt a lábamról a benti tömeg, nem is tudok elsőre végignézni az asztalokon, de a megérzésem azt súgja, hogy még nincs itt. Tudom, kicsit korábban értem ide, mint a megbeszélt időpont, de abban már biztos vagyok, hogyha késni fog, azt levonom a béréből. A pulthoz verekedem magam, ahol kérek egy dupla whiskeyt, majd egy csöndesebb asztalhoz telepedem le, ahol meggyújtom a szivaromat. Lassan dobolok a lábammal, amíg szürcsölgetem az italomat.
- Hozhatok még egy pohárral, uram?
Egy pincérnő lép hozzám, mikor már majdnem végeztem. A kezem nyújtom felé, majd mikor nem akarja megfogni, utána kapok és lehúzom az ölembe. Beleteszek egy köteg pénzt a mellénél lévő kis nyílásba, majd a fülébe súgok.
- Jöhet a következő adag, és intézze el, ha megjön az én kedves beszélgetőpartnerem, akkor senki se zavarjon meg minket. Értse úgy, hogy vigye innen az összes környező asztaltól az embereket. Hogy csinálja, teljesen hidegen hagy, még akkor is, ha egy vetkőzőshowt rendez a bárpultnál.
Felpattan az ölemből, pofonra emeli a kezét, de nem teszi meg. Széles vigyorra húzom a szám, ami akkor sem múlik, mikor már messze jár. Csak a lábam dobol továbbra is, mert már csak percek vannak vissza a megbeszélt időpontig, és ő még sehol sincs. Ajánlom neki, hogy ne tegye zsebre a szajrét, különben megtalálom a világ végén is és akkor jobban jár, ha mindent bevet az életben maradáshoz.
Vissza az elejére Go down
Thomas J. Broown
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Piper & Thomas 2016-03-13, 17:15

Piper& Thomas

Mi az isten ez a kehely?

[You must be registered and logged in to see this image.]


Fehér póló, fekete sportpulcsi, kék farmer és egy pár szürke tornacsuka. A hajam, mint mindig persze, most is tökéletesen áll. Ha valaki ma megkérdezné tőlem, hogy hová megyek, akkor nyilván azt a választ várná, hogy a haverokkal megyek bulizni és felszedünk pár csajt, de először is, nincs senki, aki megkérdezni, másodszor, nem ez a helyzet. Ugyanis ma is dolgozni megyek, mert persze én nem tudok elmenni úgy este valahová, hogy ne kellene melóznom. Mindig ugyan az a nóta. Elmegyek a megbeszélt helyre a megbeszélt időpontra, leadom a szajrét, amit kért, én megkapom a fizetést és már lépek is. Csakhogy ma este kicsit más a helyzet. Egy régi halálfaló kért tőlem segítséget abban, hogy valami kelyhet ellopjak neki. Mit ne mondjak, elég nehéz volt ráakadni, meg elhozni is, csoda, hogy túléltem. Ezért plusz bér jár ám. Na mindegy, a lényeg, hogy ma egy kicsikét más lesz a taktikám, több mindent akarok tudni arról, hogy mire kéne neki ez a kehely.
Miután eleget nézegettem magamat a tükörben és ráeszméltem, hogyha nem akarok elkésni, akkor el kéne indulni, gyorsan a pulcsim zsebébe raktam a kelyhet a farzsebembe pedig a pálcámat. Mindkettőt varázslattal megnagyobbítottam, így könnyedén elfértek benne. Még egyszer leellenőrzöm, hogy a hajam jól áll-e, de igazából tök felesleges, mert naná, hogy jól. Egyszóval elindultam lefelé a lépcsőn, kinyitottam a bejárati ajtót, majd magam mögött szépen becsuktam. Gyorsan körbenéztem az utcámban, hogy nincs-e senki a környéken, de miután nem láttam senkit, elkezdtem sétálni a megadott helyre, miközben fütyörésztem. Mert hogyan is telhetne el egy este e nélkül? Teljesen a védjegyemmé vált, az utcán kolduló szegények mindig felismernek miatta, de kérni már nem kérnek, mert tudják, hogy egy penit se kapnak. Néha megesik rajtuk a szívem, de hát nem lehetek egyszerre jótét lélek és önző ember is!
Most is miközben gyalogolok, elhaladok az én kedvenc otthontalan csapatom mellett és oda is köszönök nekik. -  Jó estét uraim! Hajrá írek!  – kezdek el ugrálni, mint valami igazi drukker, bár nem szerettem soha a sportokat, csak azért mondtam, mert éppen egy ír kocsmába tartottam és ez jutott eszembe. Tudom, hogy imádják a humoromat, mindenki szereti, aki egy kicsit is értékeli, most is hallom, ahogyan mögöttem röhögnek. Bennem is van némi jóság, szeretem, ha az ilyen szegény emberek is tudnak nevetni néha. Bár ezt senki se tudja, inkább szoktam azt mondani, hogy saját magam szórakoztatására csinálom ezt. Na mindegy a lényeg, hogy tudok én cuki kisfiú is lenni, csak rá kell vennem magamat néha, na meg persze feltűnés mentesen kell csinálnom.
Aztán szerencsémre végre véget ér a soha véget nem érő séta, egészen kifáradtam, pedig jobban szeretek lábbusszal közlekedni, mint rendessel. Bár a hopponálás a legjobb. De azt most nem mertem, meg kedvem sem volt hozzá. Akkor hogyan találkoztam volna a haverjaimmal? Köszönés nélkül lépek be az ajtón és gyorsan körbejáratom a szememet a fickót keresve, de nem látom, igaz nem is erőltettem meg magamat azzal, hogy megtaláljam. -  Egy sört legyen szíves. – ordibálok oda csaposnak, majd oda is verekedem magamat hozzá. Mennyi ember van itt, te jó ég! Nem szeretem az ilyen forgalmas helyeket, túl szűkösek és sokáig tart mire kiszolgálnak. Márpedig, ha az lassan megy, akkor nehezebben rúgok be a keresett pénzből. [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Ha már nincs semmid, csak mosolyogj!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piper & Thomas

Vissza az elejére Go down

Piper & Thomas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor
» Thomas Jefferson Rogers
» Thomas Repülőtér
» Thomas "Tom" Avery

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-