ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Kalandmester
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Seraphine McCaine
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Alison Fawley
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Cel & Tom I_vote_lcapCel & Tom I_voting_barCel & Tom I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 35 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Cel & Tom

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Celaena Ross
Reveal your secrets
Celaena Ross
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cel & Tom   Cel & Tom Empty2016-03-03, 21:19


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tom & Cel


[You must be registered and logged in to see this image.]

Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]


Kijelentésére csak mosolyogva forgatni kezdtem a szemeimet. Persze, hogy nem bírná, egyik srácnak sem tetszik, ha egy lány nyafog, legalábbis nekem így jött le a szerelmes párok láttán, aztán lehet, én vagyok vak, hogy nem látom, hogy a fiú valójában egészen élvei azt, mikor egy csaj kiborul és ordibálni kezd, rosszabb esetben dühöngeni, hogy valami nincs meg.
-  Én majdnem mindig megtalálom a dolgaimat, nem tudom mi a problémád. – vonom meg a vállamat. Egyszer-kétszer előfordult, hogy nem akartam rá a cuccaimra, de nem annyira sokszor, meg amúgy is, ha nem találok valamit, akkor majd szépen nem feszek fel semmit, vagy keresek mást. Nem halok bele, ha nincs a kezemen egy karkötő. Mondjuk a cipőbe lehet, de akkor meg húzok olyan ruhát, amihez megy a lábbelim.
A megszólalására tátott szájjal bámultam rá. Ezt most komolyan gondolta?
-  Még, hogy a nők? Drágám te el vagy tévedve. A férfiak azok. – A nők valamiféle logika alapján gondolkodtak és ez egységes volt a legtöbbjüknél, nem úgy, mint a fiúknál, akik össze-visszacsináltak mindent és sose lehet eldönteni, hogy éppen melyikkőjük mire gondol, mert mindegyik másmilyen. Ezért nem bírtam kiigazodni rajtuk, ellenben a lányokon sikerült, bár lehet csak azért, mert én is az vagyok… Mindegy mindenkinek bonyolult a másik ez a lényeg.
- Szóval te egy nyitott könyv vagy?  – kérdezek vissza. Ha valóban nincsenek titkai előttem, akkor jó, bár ez rólam nem mondható el. Temérdek olyan dolog van, amit nem tud rólam és nem is kell neki. Mondjuk a sikátoros rémisztgetéseimet, vagy, hogy meg akarom ölni a családom egy igen nagy részét, de ezen kívül még sok mindent nem. Az oké, hogy elmondtam neki, ami a szüleimmel történt azt sem árultam el még senkinek, de ez nem olyan dolog volt, ami miatt elítélhetett így inkább megtartottam magamnak azokat, amik nem túl kellemesek. Magamban vagy tízszer átgondoltam, hogy mit mondanék neki, ha véletlenül ilyesmit kérdezne, de mindegyiknél csak az igazságot tudtam volna mondani. Nehéznek éreztem nála a hazugságot.
- Az leszek. Mindig is az voltam. – mosolyogok halványan a fiúra. Sose okozott gondot az, hogy kinek miről mesélek, mert egyszerű volt a válasz. Senkinek semmit. Nem akarom, hogy tudják milyen volt és most milyen az életem az az én dolgom és az is marad. Nekem nem kell megbeszélnem a bajaimat, mert nincsenek olyanok, amiken ne tudnék túllépni vagy megoldani. Így nem is kell ezzel foglalkozniuk, pasikról eddig nem tudtak kérdezni, ezután meg nem válaszolok. Így maradnak az unalmas kérdések, hogy hogy vagy amire a válasz úgyis az, hogy jól.
- Naplót? – kérdezek vissza fejcsóválva.
-  Dehogy is minek?  – Nem láttam értelmét, ami kell, az a fejemben van, nem kell nekem az, hogy beleírogassam, hogy mikor mi történt velem. Visszaemlékezni tudok, ha kell, és ha meg el akarok felejteni valamit, akkor az csak zavar benne. Különben sem értem, hogyha valakinek baja van, és nem, tudja megosztani senkivel, akkor minek írja le? Attól nem lesz jobb, attól az még ugyan olyan nyomasztó. Inkább menjen pszichológushoz, az könnyebb, meg hasznosabb. Elvégre ők ezért vannak.
A kérdésemre adott válaszánál láttam, hogy komor lett az arca.
-  Tom ne haragudj, nem úgy értettem. Csak tudod mindig olyan vidám vagy és nehéz elképzelni, hogy rossz lenne neked.  – Nem állt szándékomban bántani őt, igazán nem csak egyszerűen kicsúszott a számon ennyi az egész. Meg tényleg nehezen tudtam róla ezt elképzelni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire beletaposok a lelkébe. Legalább tudom, hogy mit nem szabad tőle megkérdezni. Hát ezt. Ugyan úgy, mint a nálam nem kéne a szüleimről faggatni, úgy fest őt az apjáról nem kéne, meg a problémáiról.
-  Tom, ha nem szeretne, akkor mégis miért tartana el? Higgy nekem, szeret téged.  – Nem lehet igaz, hogy valaki ne lássa azt, hogy szeretik a szülei. Minden arra mutat, hogy nincs igaza, hiszen velük él, nem tiltották el a szakmától, csak nem örülnek, sőt még hagyják is, hogy ezen a szakon legyen.
-  Én tudod miért nem láttam már a szüleimet 15 éve?  – kérdezem tőle idegesen.
-  Mert nem szerettek. 15 éve semmit sem hallok felőlük. Egyszerűen otthagytak engem, mit sem törődve azzal, hogy meghalok-e vagy sem.  – csak azért vagyok még itt, mert annak idején az a tűzoltó kimentett az égő házunkból. Nem tudom hol van most a családom, talán nyomos okkal mentek el, talán csak elrabolta őket valakit, de barmi is legyen az, ezzel talán meg tudom győzni Tomot arról, hogy őt igenis szeretik.
- Bánni fogod, ha már nem lesznek hidd el. – mondtam halkan a válaszára. Nem tudja milyen érzés elveszíteni őket és ennek örülök valahol. Nem kívánom azt neki, ami nekem volt, senkinek sem. De akkor legalább fogadják el az ilyenek, hogy igenis jó életük van. Én bármit megadtam volna, hogy a szüleimmel veszekedjek, utána pedig sírva öleljem át őket, miközben bocsánatot kérek a viselkedésemért. A keresztszüleim minden nekem adtak igazat, sose gátoltak semmiben és szabad utat adtak. Ez valahol jó volt, de nem örültem neki annyira sokszor.
Kérdésére halkan felnevettem.
-  Sehol. – kezdem el a fejemet csóválni mosolyogva.
-  Ezt le kell húzni, tudod. – Ez egy belebújós ruha, csak fel kell venni és utána eligazgatni, nincs ennek cipzárja vagy kapcsolója. Ez sokkal praktikusabb, mert nem kell vele szenvedni, hogy felvegyem aztán meg le, egyszerűen lehúzom.  
- Vanilia és vattacukor. – suttogtam miközben csak még jobban hozzábújtam, ami már így is lehetetlen volt, de azért megpróbáltam.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem az a baj,hogy nem ismersz.
Hanem,hogy elítélsz.
Vissza az elejére Go down
Thomas Stewart
Reveal your secrets
Thomas Stewart
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Cel & Tom   Cel & Tom Empty2016-03-03, 16:41


18+






[You must be registered and logged in to see this image.]
♫ Zene ♫

Aktuális viselet

Made by
Celaena & Tom

- Azt már valószínűleg nem – fintorogtam őszintén, miközben a lány a folyosón haladva felhozta azt, hogy kibírnám-e, ha nyafogna az eltűnt kiegészítők miatt. Lassan haladtunk, mert szerettük volna elkerülni, hogy lebukjunk Frics előtt, de azért úgy gondoltuk, a beszélgetésünket még nem hallja meg. Jó vicc, minden bizonnyal az lesz az első dolog, aminek hála kiszúr minket. - De most őszintén, miért pakoltok el mindig mindent úgy, hogy még véletlenül se bukkanjatok rá? Ez most valami női hepp? Miért olyan izgalmas nektek, ha reggel azt keresgélitek?
Tényleg nem értettem a dolgot, azonban Susan révén hatalmas tapasztalatra tettem szert ebben. A lány is mindig kereste a dolgait, mert egyszerűen képtelen volt rendesen elpakolni őket, és utána vagy fél órán keresztül hallgathattam a zsőrtölődését, miközben az eltűnt cuccokat kerestük. Miért nincs meg? Ki pakolta el? Biztos valamelyik szobatársam vette fel, de akkor megfojtom! És az ehhez hasonló kijelentések. Tulajdonképpen ezt nagyon nem szerettem benne.
- Bonyolultak a nők – csóváltam meg lemondóan a fejem, miután mindent végiggondoltam. Férfi ésszel, természetesen. Nálam mindig rumli volt, de amit kellett, megtaláltam. Egyszóval: működött a rendszer. Miután vagy én, vagy anyám rendet raktunk a szobámban, sose találtam semmit, ezért sem szerettem pakolászni. Utána tényleg minden elmászott.
- Mármint titkom? - kérdeztem vissza Celtől, majd eltöprengtem. Carol nem volt titok előtte, hiszen megmondtam neki, hogy egy másik lányt is nagyon-nagyon kedvelek. Szeretek. A nevét ugyan nem tudta, de nem is volt fontos, hogy megosszam vele. Más titkom viszont nem volt előtte. Tényleg nem. Bármiről kérdez, szívesen megosztom vele, minden habozás nélkül. - Titkom nincs, hacsak nem vesszük a csínytevéseinket, de az is inkább a tanárok előtt titok.
Hacsak Frics le nem buktat minket. Az a koma mindig rossz helyen van, komolyan, mintha értene a dolgokhoz, vagy az orra mindig kiszimatolná a bajt. Persze, tudom hogy ott volt neki Mrs. Norris, ki ne tudná, de még amikor elkábítottuk a macskáját, utána is nagyon hamar elkapott minket. Most komolyan, miért nem szereti, ha a diákok jól érzik magukat? Tudtam, hogy kvibli, és ez piszkálja a csőrét, de akkor is... Nem rajtunk kellene mindent levernie.
- Tudom, hogy tudod kezelni, én ezzel csak azt szeretném mondani, hogy légy nagyon óvatos velük, rendben? - Elvégre, a lány mardekáros volt, és a társai sem hiába kerültek abba a házba. Nyilván most is valami olyasmi után kutattak, ami elárulja nekik, hova ment konkrétan Cel. Persze őt sem kellett félteni, hiszen neki is megvolt a magához való esze, de sose lehet tudni, hogy mikor felejt el valami fontosat. - Ugye nem vezetsz naplót?
Remélem, Cel nem hódolt ennek a lányos hobbinak, bár ki tudja... Sok csaj bukott már le hasonlóval a társai előtt. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy a szobatársai az ágya szélén ülnek, és egy rózsaszín fedeles könyvecskét lapozgatnak, miközben idétlenül vihognak. Elég veszélyes szerkezet egy olyan kis könyvecske.
- Értettem hát – vágtam vissza Celnek, miközben némileg elkomorodott a tekintetem. Nem nagyon, de elkomorodott. Lehet, hogy a suliban nem voltam egy depressziós alkat, de az otthoni légkör teljesen más volt. Anyámmal kijöttem, de apám... áh, legszívesebben hagytam volna a fenébe az öregemet. Amikor a lány kijelentette, hogy apám biztosan szeret engem, felnevettem: - Engem? Aki mindig csak bajt kever? Aki állandóan csalódást okoz? Aki soha semmiben sem elég jó? Aki auror szeretne lenni, noha tudja jól, hogy az apja nem szeretné, ha ezt a hivatást választaná? Nagyon szeret, minden bizonnyal.
- Örülök – jegyeztem meg halkan a lány szavait hallva, noha ez korántsem volt teljesen igaz. Akkor lennék a legboldogabb, ha végre lenne önálló keresetem, és elhúzhatnék apámtól jó messzire. Soha többé felé se néznék. Tudtam, hogy Celaenának már nem élnek a szülei, így nagy eséllyel felháborodva ezt hallva, így inkább nem osztottam meg vele a dolgot. Nem akartam egy ilyen szép estét elrontani azzal, hogy állandóan apámról beszélek.
- Ennél, igen – biccentettem egy aprót, miután elhúzódtam kissé Celtől, majd a ruháját kezdtem el vizsgálgatni. - Hol tudom ezt kicsatolni?
Most rögtön akartam a lányt, nem sok türelmem lett volna a ruha csatjával matatni, így inkább úgy döntöttem, megkérdem.
- Nagyon kellemes az illatod, említettem már? - nyögtem egy sóhajt a lány fülébe, majd szorosan magamhoz vontam, így mást is érezhetett az egészen lent megtalálható tájakon. - Olyan vadító...
Valóban ez volt a helyzet, szinte beindultam tőle. Na, nem mintha annyira ugrottam volna az illatokra...

Vissza az elejére Go down
Celaena Ross
Reveal your secrets
Celaena Ross
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cel & Tom   Cel & Tom Empty2016-03-02, 20:00


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tom & Cel


[You must be registered and logged in to see this image.]

Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]


- Még szép, hogy pontos vagyok. Tudod, ki akar elkésni. – Ha szeretnénk, hogy úgy bánjanak velünk, ahogy mi szeretnénk, akkor nekünk is úgy kellett bánni a másikkal. Legalábbis én ezt az elvet vallom, mert én senkivel sem szerettem volna jóba lenni úgy különösebben és lám sikerült is. Persze akivel meg barátkozni akartam azzal kedves voltam egy szavuk sem lehet rám. Bár talán mikor kritizálom őket akkor lehet, de azt meg el kell fogadni, legalább nem hazudok.
-  Na ugye. –mosolygok a fiúra. Én se bírom, ha elkésnek, szerencsére ő nem tette.
- Persze, hogy komolyan. Egyszer meg kéne nézned a ruhatáram és rájössz, hogy ennél ezerszer jobb is van.  – Illetve ez nem igaz, ez volt az egyik legszebb, de volt ennél jobb is, meg persze majd nyáron úgyis megyek vásárolni, akkor pedig még találhatok még szebbeket a mostaniaknál. Nálam ez valamilyenfajta mánia lehet, hogy amikor otthon vagyok, vagy van kedvem, akkor ruhák után kajtatok, az ár sose számított, mindig volt rá bőven pénzem, csak nekem tetsszen az a lényeg. Meg, hogy jó legyen a méret, mert lehet, hogy bőségre jó rám, de hosszra kicsi. Utálom néha, hogy ilyen az alakom, mert nehéz rá megfelelő méretet találni. Ilyen karcsú és ilyen magas lányokra nem minden márka szab ruhát az a baj.
- És ki is bírnád azt, hogy ott nyafiznék neked, hogy nem találom a megfelelő nyakláncot vagy éppen a cipőt? – kérdezek vissza. Ideje még csak akad ilyesmire az embernek, de a pasik általában nem szokták kibírni épp ésszel azt, hogy egy lány mennyit vacakol a szerkójával, meg a hajával. Pedig ez igenis fontos volt, és hogyha azt akarta, hogy megmutassam neki a másik két ruhát, akkor nyilván az egész öltözéket megmutatom neki, hogy mi lett volna, mert lehet, a végén azt mondja, hogy még jó, hogy nem abba mentem és legalább tudnám, hogy mit ne húzzak fel hozzá máskor.
- És mégis mi lenne az?  – kérdezek vissza. Nekem nincs olyan titkom, aminek ne lenne hatalma felettem. Minden egyes dolog egy valahonnét indul ki, és hogyha bármit elárulok, akkor utána vagy kiderítik, vagy elkezdenek szekálni, hogy mondjam el. Egyszerűbb, ha hallgatok a magánéletemről. Nem kell nekik semmit sem tudniuk róla, örüljenek, hogy Tomról hajlandó voltam valamit mondani, bár ott sem mindent fecsegtem ki.
-  Hát az iskolában konkrétan egy ember van. – vonom meg a vállamat. Az is ő volt.
-  Tom tudom kezelni ezeket eddig se mondtam senkinek semmit, csak neked. Annyit mondtam, hogy egyszerűen nem akarok majd nekik erről beszélni. – Aranyos volt, hogy ellátott tanácsokkal, de már tizenöt éve tudtam ezen uralkodni és sose éreztem késztetést, hogy bárkinek is beszéljek erről, ő volt az első és utolsó ember valószínűleg. Neki is csak véletlenül kotyogtam ki, nem is tudom, hogy akkor mi történt velem, egyszerűen csak kimondtam is kész.
- Biztosan értetted a kérdést? Mert én azt kérdeztem, hogy neked vannak-e problémáid. – kérdezek vissza értetlenül. Ahhoz képest, hogy problémái lettek volna, én mindig vidámnak tartottam, meg kedvesnek, szóval elképzelni se tudtam mi az ami olyan rémes lehet neki. Nekem volt bőven. A családom, a szüleim meg az ismeretségi köröm is… Egyszóval volt jó pár dolog, de neki vajon mi lehet? Van családja, van testvére, szeretik is őt és barátai is vannak.
- Jaj Tom ez nem igaz. Apád szeret téged biztosan. – Egyik szülő sem utálhatja a gyerekét, hiszen akkor nem tartaná el őt és nem nevelné fel. Biztosan csak túloz.
-  Különben is örülj, hogy vannak szüleid. Én bármit megadnák azért, hogy újra legyenek. – Inkább veszekednék velük és mondanám azt, hogy utálnak, mintsem, hogy ne legyenek. Nehéz úgy felnőni, hogy nincsenek melletted és nem tudod mi történt velük. Persze gondolom az sem kellemes, hogyha rossz a viszonyuk egymással a szülőnek és a gyereknek de mégiscsak jobb, mint a semmi.
Nagyon tetszett a látvány, egészen varázslatos volt. Vagy legalábbis különleges az én számomra.
-  Nagyon.  – mondom halkan. Alig bírtam megszólalni, mintha a lélegzetem is elállt volna egy pillanatra. A nyakamra adott csók csiklandozott össze is rándultam egy pillanatra. Hihetetlen, hogy ilyen csikis vagyok.
-  Ennél? – kérdezek vissza mosolyogva, majd ahogyan megérezte az ajkát a bőrömön érzetem ahogy felgyorsul a szívverésem. A csókjába pedig egészen belevesztem és remegni kezdtem. Válaszolni sem volt időm a megszólalására ismét megcsókolt, aztán éreztem, ahogy a keze hátamról a fenekemre csúszik. Gondolkodtam azon, hogy megállítsam-e, de nem tettem. Hagytam magamat és inkább nem álltam ellen.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem az a baj,hogy nem ismersz.
Hanem,hogy elítélsz.
Vissza az elejére Go down
Thomas Stewart
Reveal your secrets
Thomas Stewart
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Cel & Tom   Cel & Tom Empty2016-03-02, 18:56


18+






[You must be registered and logged in to see this image.]
♫ Zene ♫

Aktuális viselet

Made by
Celaena & Tom

- Te vagy a legpontosabb nő, akit eddig volt szerencsém randira hívni –  helyesek a lány kijelentésére, miszerint ő nem késett. Eddig egy olyan csajom sem akadt, aki értett volna az órához, szinte mindegyik késett legalább pár percet. Nem vészes, szívesen vártam rájuk, de tényleg örültem annak, hogy Cel időben megtisztelt a jelenlétével.
- Igen, így sokkal jobb –  bólogattam negédes mosollyal. - Ennél szebb? Komolyan mondod?
Felvont szemöldökkel meredtem a lányra, miközben dögösebbnél-dögösebb ruhákat képzeltem el rajta. Szinte mindegyik mély dekoltázsú volt, és jól állt Celen. Áh, miért vagyok olyan szerencsétlen, hogy nem lehettem ott, amikor átöltözik? Talán még ágyba is bújt volna velem, és most nem kelllene itt ácsorognunk. Na, nem mintha bántam volna a dolgot, mert nem, de akkor már egy lépéssel közelebb kerülhettem volna hozzá.
- Ráérek –  vontam meg a vállam egy elbűvölő mosoly kíséretében. Nekem ne lenne időm? Gondolok egyet és meglépek az órákról, nem nagy ügy. Mit érdekel engem, ha kapok egy igazolatlant, amikor egy szép lány a tét? Szívesen veszem, ha valaki nekem öltözik, de azt még szívesebben, ha vetkőzésre adja a fejét. - Én ugyan nem szaladok semerre sem, időm, mint a tenger.
Valóban ez volt a helyzet, főleg Cel volt az, akire mindig szívesen szakítottam egy kis időt. Jó, ha Carol kért volna egy randit tőlem, akkor nagy eséllyel borult volna a Cellel tervezett randim, de akkor is... Hozzá is mindig örömmel siettem.
- Ajj, érted hogy értem –  zavartan dúrok bele a hajamba, miközben Celaena értetlenül mered rám. - Légy kedves, de ne kotyogd ki minden titkodat előttük, rendben? Csak amit nem tudnak ellened fordítani.
Ami az igazat illeti, nem volt az ember életében olyan pillanat, amiről ne mondta volna legalább egy valaki azt, hogy ezt nagyon elszúrta. Nem lehet mindenkinek megfelelni, így nagy eséllyel Cel magánügyeiről is mesélni fognak a suliban, de nem fognak neki sokat ártani, ha a lány alaposan megrágja magában a szavakat, mielőtt beszélni kezd.
- Tapasztald ki, hogy kik azok az emberek, akikben bízhatsz –  folytattam tovább, megosztva a lánnyal a saját tapasztalataimat. - Ha valaki olyan dolgokról faggat, melyekről nem szeretsz beszélni, akkor inkább ne állj szóba veled, mert minden bizonnyal rosszat akar neked.
Én is így buktam a dolgokat állandóan. Mindig volt valaki, aki keresztbe tett nekem, és kissé későn ébredtem rá, hogy mindezt egy olyan ember teszi, akit eleinte a barátomnak mondtam. Azóta már nem beszéltem vele, és igen szigorúan megválogattam a haveri körömet. Nem egyszerű az élet, ha az ember ilyen jóképű, mint amilyennek én is mondhatom magam. Egyszerűen túl sok a rivális.
- Sokkal több, mint hinnéd –  nevettem fel a lány kérdését hallva. Ott volt az apám, akivel elég rossz volt a viszonyom, és nem is szívesen voltam otthon. Állandóan veszekedtünk, mert valamiért nem voltam neki elég jó. Elsőben azt neheztelte, hogy nem szeretnék a későbbiek folyamán belépni a kviddiccscsapatba. Másodikban az volt a baja, hogy felrobbantottam a bájitaltan termet. Harmadikban a Tiltott Rengeteges mászkálás nem volt az ínyére. Egy ilyen embernek nem volt egyszerű a kedvében járni. - Egy ilyen félisten, mint én sok ellenséggel rendelkezik. A saját apám utál, szóval gondolhatod...
Örültem neki, hogy tetszik a lánynak a látvány, bár magamban már előre tudtam, hogy ez lesz. Cel is nőből volt elvégre, és bármennyire nehéz is megnyitni a szívét, a csillagok neki is tetszenek. Néha még engem is lenyűgöztek... Olyan közeliek voltak, de mégis megfoghatatlanok. Akárcsak Cel és Carol. Susan annak idején egy hullócsillag lehetett, legalábbis az én szememben annak számított. Elérhettem, aztán elillant, és elég sokat veszített a fényéből.
- Tetszik? -  leheltem a kérdést, miközben a lány füléhez hajoltam, majd gyengéden belecsókoltam a nyakába. Ma este történni fog valami, ebben teljes mértékig biztos voltam. Nem számoltam ugyan a dologgal, de akkor is örültem annak, hogy Cel igent mondott. Elvégre, mindig a lehető legjobb formámat nyújtom, csodaszámba ment volna, ha ellen tud állni nekem. - Ennél varázslatosabb dolgot is tudok, higgy nekem...
Miközben ezt mondtam, ajkaimmal gyengéden végigszántottam a lány bőrét egészen a ruha mellrészéig, majd hirtelen felemeltem a fejem, és lágyan megcsókoltam. A poharat letettem a kezemből, hogy ne legyen útban a későbbiekben sem.
- Nem fogod megbánni –  szólaltam meg, miután abbahagytam a csókot, majd semmivel sem törődve tapasztottam ajkam a lányéra, miközben a kezem felfedezőkörútra indult a testén. Végigsimítottam a hátán, majd tenyerem a lány fenekén állapodott meg, és ott is maradt. Édes kis teremtés, formás popsikkal... Csak remélni tudtam, hogy nem gondolja meg magát, különben rám locsolhatott volna pár pohár jeges vizet.
Vissza az elejére Go down
Celaena Ross
Reveal your secrets
Celaena Ross
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cel & Tom   Cel & Tom Empty2016-03-02, 16:57


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tom & Cel


[You must be registered and logged in to see this image.]

Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]


- De nem késtem. Még előbb is itt voltam.  – Bár lehet jobb lett volna, hogyha kések, mert akkor nem idegesítettem volna fel már magamat azzal is, hogy csak itt tehetetlenül ülök és várok Tomra, vagy egy tanárra, amíg nem jár erre és nem kap el. De örülök, hogy végül is sikerült ezt elkerülni.
- De jobb azért így, hogy nem kellett. – mondom vállat vonva. Én legalábbis kiborultam volna, ha valaki csak tíz percet késik, nemhogy még fél órát. Bár annyit biztos nem késtem volna, hiszen sokkal előbb elkezdtem készülődni, meg minden csak azzal ment el az idő, hogy válogattam, meg mindig kikértem a lányok véleményét, utána meg átcserélni az egésze ruhámat meg cipőt meg kiegészítőket. Csoda, hogy nem fáradtam el benne.
- Ó, pedig van ennél szebb is, csak ahhoz ma nem volt kedvem. – mondom mosolyogva.
-  Viszont ez egy jó ötlet csak győzd épp ésszel meg idővel, hogy elkészüljek. Nem olyan egyszerű két ruha között váltani. – Persze a legtöbb pasi nem szokta észrevenni azon túl, hogy ruhát meg cipőt cserélünk, hogy még mi változott, de még ott van a smink, a haj és a karkötők vagy nyakláncok is, amiket szintén változtatni kell, mert egyáltalán nem biztos, hogy illik ahhoz az öltözékhez. Én most csak azért nem viseltem semmi ékszert, mert semmi kedvem nem volt kiválogatni melyikek illenek ehhez a rucihoz, pedig biztos megcsináltam volna, de nem akartam.
- Jól van na! —bökök a srácba mikor felnevet. Tudom, hogy túlizgulom, de én ilyen vagyok. Illetve nem is, mert eddig sose izgultam semmiért, mindent olyan könnyedén vettem, de ez lesz az első alkalom persze, hogy hülyét kapok, meg minden bajom van lassan, mert semmi tapasztalatom nincs, meg még tilosban is járkálunk, ami csak még jobban ront a helyzeten. Egyáltalán nem szép dolog ezen nevetni, kicsit lehetne együtt érzőbb is, de neki már biztos vagy ezernyi ilyen randija volt.
- Na most akkor legyek kedves, vagy hajtsam el őket? – nézek zavartan a fiúra. Nemrég még az volt a baj, hogy mindenkivel szemét vagyok és senkinek sem tárulkozok ki, most meg simán mondja, hogyha kell, hajtsam el őket. Mondjuk lehet az lesz, de ha megértik elsőre akkor előbb megkérem őket, hogy ne faggassanak erről. Fura, hogy ezt pont én gondolom így, de ha már kedves voltam eddig, akkor az is maradnék velük.
-  Neked milyen problémád akad?  – kérdezem érdeklődve. Az eddigiek alapján neki nagyon is jó élete van, kivéve, hogy unalmasak az órák, de ennyi miatt még senki sem esik depresszióba.
- De nem kell. – mondom nevetve.
- Egy virág semmin sem fog változtatni, csak viccelődtem.
Kérésére, hogy kövessem, csak bólogattam, majd utána indultam, az ablakhoz. Ámulva néztem ki rajta. Tényleg nagyon szép így este. Régebben nézegettem kint az udvaron a csillagokat, ma már kevésbé, mert unalmasnak tartom, pedig egészen különleges a látványuk. Legalábbis innen nézve gyönyörűek. Mikor felém nyújtja a poharat, kissé félénken veszem el. A vajsörrel még nincs bajom, bár azért se rajongok annyira.
-  Hát… - Habozok a válasszal, még mindig nem tudom, mit akarok. Megígértem neki, de akkor is… Nem tudom jó ötlet-e mert még mindig nem ismerem annyira Tomot, mint amennyire szeretném, ugyanakkor félek, hogy talán ha megint nemet mondok, akkor a végén már nem is fogom érdekelni, bár ha csak ezért akar velem lenni, akkor meg mindegy mit csinálok. Sejtelmem sincs mit kéne tennem, talán jobb lenne hamar túlesni rajta, bár nem tudom. Talán, azt hiszem…
-  Igen. – nyögöm ki végül s választ és remélem, hogy nem hoztam elhamarkodott döntést.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem az a baj,hogy nem ismersz.
Hanem,hogy elítélsz.
Vissza az elejére Go down
Thomas Stewart
Reveal your secrets
Thomas Stewart
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Cel & Tom   Cel & Tom Empty2016-03-01, 17:30






[You must be registered and logged in to see this image.]
♫ Zene ♫

Aktuális viselet

Made by
Celaena & Tom

- Még szerencse – nevetem el magam a lány kijelentésén. Nem csodálkoztam rajta, hogy ennyire szétszórt volt, hiszen én is ilyen voltam a legelső alkalommal, bár én nem voltam nőből, így legalább a sminkkel és a ruhával nem sokat kellett bajlódnom. Fene se tudja, mennyi felesleges kört kellett szerencsétlen Celnek lefutnia, mire egyáltalán minden a helyére került.
- Elhiszem, de ha késtél volna, se rohantam volna el. Türelmes vagyok, főleg akkor, amikor arról van szó, hogy egy szép nő lesz a jutalmam – Valóban így állt a helyzet, hiszen sosem bántam, ha egy lány kissé késett a randiról, mert mindig olyasmi volt a jutalmam, ami még a legvadabb álmaimat is felülmúlta. - Ahogy elnézlek, még fél órát is megért volna a várakozás.
Magamban még mindig ámultam a lány szépségén, de dícsérni már eszem ágába sem jutott. Általában nem szoktam sok időt fordítani az ámulásra, de Cel ezt is sikeresen elérte nálam. Azok a combok... Az a fenék... Az a karcsú derék... Áh, kedvem lett volna most rögtön nekiesni a lánynak.
- Esetleg csinálhatsz nekem egy személyi divatbemutatót – kacsintottam a lányra pajkosan. - Leülök egy fotelbe, te pedig megmutatod magad azokban a ruhákban, melyeket ma kihagytál. Aligha akad ennél jobb, de tényleg kíváncsi vagyok...
Jobban mondva égtem a vágytól, hogy Celaenát modellként láthassam, de ezt nem mondhattam ki nyíltan. A végén a lány még azt hiszi, hogy csak amiatt hajtok rá, hogy megkaphassam. Volt ugyan valami igazság a dologban, de ez mégsem volt teljesen így. Kedveltem Celt, de komolyan.
- Hát ennyire tényleg nem – nevettem el halkan magam, de eközben az kattogott a fejemben, hogy Frics el ne kapjon minket. Francnak van kedve utána McGalagonyt hallgatni a házirendről, miközben azt várjuk, hogy betoppanjon Piton, és rendre utasítsa Celt is. Nem tudtam eldönteni, melyik lehetőség volt a rosszabb, de ha kellett volna, akkor inkább McGalagony professzor abajgását hallgatom arról, hogy 8 év alatt sem sikerült megtanulnom a házirendet teljes egészében. Pedig én tényleg igyekeztem...
- Hát ennek örülök – válaszoltam a lány helyeslésére. Még jó, hogy volt annyi eszem, hogy ráterítsem a felsőmet. Ha Sean itt lenne, nagy eséllyel már rég oldalba bökött volna, ezzel is jelezve felém, hogy ezt kellene tennem.
- Ha egy nap erre kérnek, akkor elhajtod őket, ennyi – válaszoltam a lánynak. - Senkinek sem kötelező másoknak mesélnie a bajairól, én sem teszem, pedig hidd el, nekem is bőven akad problémám.
Példának okáért az, hogy reggel merre fésüljem a hajam. Nagyon nehéz eldönteni, mert meg kell felelnem a lányoknak.
- Megmondom, ígérem – mosolyodtam el, miközben a lány hozzám bújt, majd szorosan magamhoz öleltem. Bódító illata volt. - Csak zavarba hozott a dolog, hogy nem hoztam, érted...
- Állok elébe! - fogadtam el a lány ajánlatát. Magamban abban reménykedtem, hogy tényleg tetszeni fog neki a mostani este, és nem szúrok el semmit sem. Manapság elég nehéz a kedvükben járni, ami azt illeti. A toronyban Cel érdeklődve pillantott rám, én pedig elmosolyodtam:
- Csak kövess engem – adtam ki az ukázt, majd elindultam a hatalmas ablak felé, amin át szinte beragyogtak az éjszakai csillagok, és a Hold is sokkal közelebb volt, mint bárhol máshol. Kinyitottam a táskám, majd leterítettem a pokrócot, végül mindenféle sütemény, gyümölcs és ital is előkerült onnan. Két pezsgőspohárba töltöttem egy kis vajsört, majd az egyiket a lány felé nyújtottam, és félszeg mosollyal szólaltam meg:
- Egészségünkre! Ha minden igaz, akkor a mostani éjszaka nagyon különleges lesz számodra. Szeretnéd?
Vissza az elejére Go down
Celaena Ross
Reveal your secrets
Celaena Ross
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cel & Tom   Cel & Tom Empty2016-03-01, 15:55


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tom & Cel


[You must be registered and logged in to see this image.]

Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]


-  Vigyázok rá, hiszen még mindig a helyén van.  – nézek mosolyogva fiúra. A remegésem kissé alábbhagyott, de még mindig nem tudtam teljesen lenyugodni. Jól esett a közelsége nem arról van szó, egészen megnyugtató volt, csak féltem ettől az egésztől, meg attól, hogy nem tudom milyen, hogy nem tudom mit kéne majd csinálnom vagy mit nem. A végén még enni se merek majd. Agyrém az egész, hogy ennyire ideges vagyok emiatt csak azért, mert eddig nem volt tapasztalatom és senki se volt, akitől megkérdezhettem volna, hogy milyen ez, mert mire a keresztanyukámtól megjön a válasz addigra úgyis túl lettem volna rajta.
- Végül is… Csak ment vele az idő és azt hittem nem leszek kész. – mondom vállat vonva. Annyira nem vészes csak emellett még ugye meg kellett változtatnom a sminkemet is meg a cipőmet is át kellett cserélni mindig, hogy biztosan ahhoz illő legyen.
-  Majd máskor megnézed. – Már ha persze felveszem őket addig, amíg érdeklem őt. Mert velem az volt a „baj”, hogy kétszer egy évben sose vettem fel ugyan azt a ruhát, minden nap másikba voltam és nem biztos, hogy lesz még hozzájuk kedvem idén, jövőre pedig ki tudja, mi lesz, vagy egyáltalán nyár után.
- De biztos nem ennyire. – csóváltam meg a fejemet. Ennyire szerintem senki se lehetett. Még csak nem is attól féltem, hogy elkapnak minket, bár talán ez is benne volt, de inkább magától az este kimenetelétől féltem. Hogy annyira meg akarok majd felelni, hogy végül pont ezzel szúrom el.
-  Igen. – mosolygok rá, mikor nekem adja a felsőjét, bár nem volt szükségem rá, mert nem fáztam, nem volt hideg meg semmi, csak egyszerűen ideges voltam.
Kérdésére, oldalra billentettem a fejemet és felvont szemöldökkel bámultam rá.
-  Bármily hihetetlen nem. – kezdem el a fejemet rázni. Abból, hogy még sose csókolóztam és az idegességből nem jött át neki, hogy akkor még nem is randiztam még? Mert szerintem ez logikus, bár lehet csak nekem, ki tudja.
Már éppen ellenkezésre nyitottam a számat, de végül csak megköszörültem a torkomat.
-  Hát persze, hogy az voltam.  – bólogatok, miközben idegesen mosolygok. Azért legutóbb elég szemétkedős voltam vele az elején, vagyis csak azt akartam, hogy magamra hagyjon. A fene se gondolta volna, hogy pont azért fogok egyszer hálát adni valakinek, mert nem tette.
-  Hát lehet, bár azért azt remélem, hogy nem fognak arra kérni, hogy tárjam ki a szívem. – Mert akkor azt fogom nekik mondani, hogy nem. Én nagyon szívesen meghallgatok bárkit meg tanácsot is adok, de hogy nekem meg kelljen velük beszélni a bajaimat az kizárt. Meg tudom én őket oldani magamnak is, amit pedig nem tudok magamban tartani, arra itt van Tom, hogy elmondjam. Vagy ha nagyon akarom, akkor a nevelőszüleim is.
- Nem úgy értettem! Csak úgy mondtad, mintha tényleg onnét szerezted volna és… - Hangosan felsóhajtottam és inkább nem folytattam csak legyintettem, hogy nem érdekes. Úgyse tud majd rám sokáig haragudni remélem, vagy ha igen, akkor meg gratulálhatok magamnak, hogy milyen csodásan elszúrtam az estémet.
Nevetve bújtam még jobban hozzá.
-  Te tényleg jobb vagy egy gyorsan elhervadó virágnál. De azért máskor inkább mondd meg, ha nincs.  – Ha valamit nem bírtam az a hazugság. Mindig elvártam, hogyha én elmondok valamit, akkor azt más is megtegye, és ne hazudjon nekem, mert úgyis észreveszem. Most ugyan nem haragudtam Tomra ezért, de máskor neki sem nézném el jó szemmel.
- Persze gondolom, főleg, úgy, hogyha nem is tudod, mit szeret a másik. – Gondoltam, hogy lefoglalta a ma esti készülődés, és ha tényleg hozott kaját, meg pokrócot, meg italt akkor meg nem is várhatnám el tőle, hogy még egy vacak rózsával is foglalkozzon. Ez már így is több, mint amit sokan tettek volna értem.
- Egy csodás este és első randi megfelel. – válaszolom arra a kérdésére, hogy mivel tudna kiengesztelni.
- Nem szeretném megtudni, mert nem lesz rá szükségem. – Inkább nem akarom megtudni, hogy mennyi ideig lehet valakit meglátogatni, mert egyik szerettem sem fog bekerülni oda. A szüleimben reménykedek, hogyha előkerülnek, akkor nem kerülnek be oda, a többi családtagom meg nem is oda menne, Tom meg… Tom megy egyszerűen nem fog ma este odakerülni és kész.
- Csillagom? – kérdezek vissza meglepődve. Érdekes egy becenév, de hát mégiscsak jobb, mint a cica. Emlékszem az egyik Hollóhátas srác mindig így hívott aztán rájött, hogy nem kellene. Szerencsére senkivel sem találkoztunk, amíg a toronyba nem értünk, bár én végig attól tartottam, hogy valamelyik tanár ránk bukkan, vagy esetleg Frics vagy más diákok. Mondjuk az még jobb lett volna, de annak sem örültem volna annyira. Mikor kinyitotta nekem az ajtót gyorsan beiszkoltam rajta és nagyokot kezdtem lélegezni.
-  És most?  – kérdezem Tomtól érdeklődve.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem az a baj,hogy nem ismersz.
Hanem,hogy elítélsz.
Vissza az elejére Go down
Thomas Stewart
Reveal your secrets
Thomas Stewart
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Cel & Tom   Cel & Tom Empty2016-02-29, 20:00






[You must be registered and logged in to see this image.]
♫ Zene ♫

Aktuális viselet

Made by
Celaena & Tom

- Hát az tényleg egy merő csoda – sóhajtok fel a lány megjegyzésére, és megsimogatom a haját: - De egy ilyen szép kis buksit vétek lenne elhagyni, szóval, ha megkérhetlek, vigyázz rá!
Rákacsintottam Celre, majd óvatosan magamhoz öleltem. Valóban remegett szegény, elég szépen lehetett érezni, komolyan tarthatott a mai naptól. Pedig már eléggé benne van a korban, más lányok ilyenkor már minimum két kapcsolaton túl vannak. Tudom, hiszen szinte mindegyiknél én voltam az egyik.
- Az nem gond, ha háromszor cseréltél ruhát – szólaltam meg, miközben lágy csókot leheltem a lány feje búbjára. - Biztosra akartál menni, de én azt mondom, hogy te mindegyikben nagyon szépen mutathattál. Kár, hogy én nem láttam őket rajtad.
Valóban sajnáltam a dolgot, igazán megnéztem volna őt bennük. Ismertem már Cel ízlését annyira, hogy tudjam: általában az én ízlésemet tükrözi. A feszülős ruhák, a színek, a kibontott haj. A lány bizonyára beletrafált a dolgokba.
- Én is ideges vagyok – siettem megnyugtatni a lányt, habár ez nem volt igaz. Most miért aggódnék? Volt már tapasztalatom bőven, ha lebukunk, akkor is mi van? Semmi. Megyünk büntibe és kész. Kettesben. Amikor észrevettem, hogy a lány fázik, levettem a felsőmet, majd a vállára terítettem: - Így jobb?
Eszembe sem jutott az, hogy esetleg csak izgul. Szegénykét mintha rázta volna a hideg, így segítettem rajta. Isten ments, hogy valami baja legyen, amikor velem van. Meg úgy máskor se...
- Mindegy – vontam meg a vállam Cel kérdésére, az ezután következő kijelentésére pedig csak reményvesztetten sóhajtottam egyet: - Hát.. de azért az is jobb, mint a semmi, nem igaz? Máskor nem kértél tőlük tanácsot ebben sem, ugye?
Tom, te nagyon hülye vagy, nem csoda, hogy Sean állandóan ezt a fogást találja meg rajtad. Már miért kért volna tanácsot a többiektől, amikor eddig soha életében nem randizott még? Jobban járnál, ha kivetnéd magad az ablakon, de tényleg... Benned az agyrák éhen halna, komolyan mondom.
- Nem tudom, velem eddig is aranyos voltál – nevettem fel a lány szövegén, majd helyeslően biccentettem egyet: - Helyes. Legalább már nem olyan ellenséges a légkör körülötted, mint eddig. Talán legközelebb már meg sem kell kérned őket, hogy segítsenek, mert maguktól megteszik majd...
Nekem semmi bajom nem volt Cellel, ez tény, mondjuk nem tudtam, hogy viselkedik másokkal, de annyira nem is érdekelt. Annyiból érdekelt csupán, hogy neki legyen jó. Olyan rossz volt látni, amikor szomorkodott. Vagyis nem szomorkodott, hanem egyenesen morcos volt. Mindenkivel.
- Mi az, hogy rólam bármit el tudsz képzelni? - hördültem fel tettetett indulattal: - Kikérem magamnak... Erre azért nem vetemednék!
Vagy ki tudja... Nem, erre azért tényleg nem adnám a fejem, bármennyit is fizetne a szakma.
- Ó – ennyit tudtam csak kinyögni a rózsás gondolatára. Amikor azonban átölelt, megkönnyebbültem, átkaroltam, majd nevetve szólaltam meg: - Akkor jó, mert rózsa... Nos, kérlek szépen az egy deka sincs a szobámban. Annyira slampos... Egyébként meg beláthatod: én sokkal jobb ajándék vagyok, mint egy virág.
Úgy tűnik, az egóm ma is formában van. El kellene már felejtenem ezeket a szövegeket, mert szegény Celaena még azt fogja hinni, hogy rólam szól ez az egész dolog.
- Legközelebb hozok, ígérem – nyomok egy puszit a lány homlokára. - Csak annyira el voltam foglalva a mai menüvel. Nem egyszerű összeállítani az étlapot.
Főleg úgy, hogy nem is én csináltam, de mindegy.
- Hal nincs, ne aggódj – Cel durcás arcát látva csak egy csókot nyomok a homlokára, majd bűnbánó képpel szólalok meg: - Bocsáss meg. Mivel tudnálak kiengesztelni?
Nem szerettem volna megbántani.
- Tudom, hogy nem szeretnéd, hogy bajom essen – pillantok a lányra egy hamiskás mosoly kíséretében. - Különben is, a Mungóban nagyon kötött a látogatási idő.
Azt hiszem, fél óra. Apa egyszer bekerült, nem volt komolyabb baja, de akkor is elég szigorúan vették a dolgot.
- Máris zajongsz, csillagom – jegyeztem meg a fejemet csóválva, majd felvezettem a lányt a toronyba. Útközben nem akadtunk össze senkivel sem, úgyhogy elég nagy mákunk volt, ha mondhatom ezt. Kitártam az ajtót, majd megszólaltam: - Hölgyeké az elsőbbség... De csak szaporán, nehogy pont erre jöjjön Frics...
Ciki lenne, ha az utolsó pillanatban buknánk le, annyi szent.

Vissza az elejére Go down
Thomas Stewart
Reveal your secrets
Thomas Stewart
Griffendél

TémanyitásTárgy: Cel & Tom   Cel & Tom Empty2016-02-29, 19:54


###
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Cel & Tom   Cel & Tom Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Csillagvizsgáló-torony-
Ugrás: