Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Tower
  Yesterday at 22:52
Kalandmester

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 22:32
Jacob Troops

ϟ A holdfény sármos arca
  Yesterday at 22:09
Tim Roberts


ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 21:39
Jacob Troops


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:05
Viviana Rennes


A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Armand Stansson
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Gwyneira Rousseau
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Jacob Troops
 
Perselus Piton
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 584 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Eleanor Branstone

Jelenleg összesen 38874 hozzászólás olvasható. in 3477 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Virágágyások

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1416

TémanyitásTárgy: Virágágyások 2014-10-08, 21:51

First topic message reminder :


Virágágyások

Az épület főbejáratától induló kis ösvényen könnyedén el lehet jutni a néhány tíz méterre, nem sokkal az üvegházak mellett létrehozott kis ágyásokig. Rengeteg virág van itt, mindenfélék. Többségük persze főként nyáron virágzik, de akadnak szép számmal olyanok is, melyek a hűvösebb idő kedvelői.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-02-03, 11:36


Ég a gyertya ég


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem tudom, hogy az anyám miért viselkedik így velem. Biztosan meg van rá az oka, csak még én nem jöttem rá, hogy mi lehet az, de néha már úgy érzem lassan nem is akarom tudni, főleg amikor ilyen húzásai vannak, amikor így megbánt, na akkor aztán végképp nem érdekel, hogy miért viselkedik velem ridegen, vagy miért utál, a jó ég tudja, hogy mi ez. Az biztos, hogy most úgy érzem, amint lehetőségem lesz rá elköltözöm, már azt sem tudom hogyan fogok hazamenni a nyárra és hogy ott mit fogok kezdeni magammal, mert ha ez így folytatódik rá se fogok tudni nézni az anyámra, vagy a nővéremre. Mintha az lenne az életük fő alapköve, hogy az én életemet megkeserítsék, csak nem tudom, hogy erre vajon mivel szolgáltam rá.
- Egyszerű... de ő mégis csak az anyám és nem kellene így viselkednie, nem tettem semmit sem ellene. - hatalmas sóhajjal próbálom újra visszatartani a könnyeimet. Elég pocsék egy érzés, hogy még a saját családjára sem számíthat az ember, csak arra, hogy ők is bántják, mert persze a világ elég kellemetlen tud lenni és vannak bőven nehézségek az életben, de azt hinnéd, hogy idővel ez jobb lesz majd és legalább a család ott van melletted, akiktől nem kapsz hideget és meleget, de aztán rá kell jönnöd, hogy tévedtél. Esetemben legalábbis sajnos nem így van ez.
- Azt hiszem ez jó ötlet lehet, de én nem mehetek cska úgy akármikor el, csak hetedikes vagyok és kétlem, hogy anya igazolná. - nem akarom minden ötletét elvetni, de hát elég nehéz úgy, ha folyton van valami akadály, ami miatt aztán még sem lehet megvalósítani azt, amit kitalálunk. Legalábbis most úgy néz ki, hogy elég nehéz lenne, főleg ha azt is hozzávesszük, hogy még csak a siker sem biztos, de azért annak örülök, hogy segítene nekem. Egyedül biztosan nem menne, főleg így, hogy még totál ki is vagyok a szomorúság miatt. Azért a szavaira csak elmosolyodom kicsit, ha nem is túl élettelien, de talán most még érthető, hogy nem a legjobb a kedvem.
- Én most nem vagyok túlságosan szórakoztató társaság, de... köszönöm, tényleg. - forgatom hát a dobozt, eltart pár pillanatig, amíg szinte teljesen véletlenül nem sikerül megnyomnom valami kis virág alakú pöcköt rajta, ettől tolódik el az alján egy vékony falemez és jelenik meg egy kulcslyuk. - Ez egyre furább. - csodálkozva pillantok Timre, de aztán csak kipróbálom, hogy azt nyitja-e és lám igen, még hozzá a doboz kattan egyet tőle és úgy tűnik dupla fenekű volt, mert eltolódik és egy újabb kulcs kerül elő belőle. Ezen már biléta is van egy 22-es számmal. Meglepetten pillantok a srácra és emelem ki a kulcsot. - Ez vajon mit nyithat? És miért volt így elrejtve? - azt hiszem egyre furább ez az egész, de talán tényleg neki lesz igaza és valami van, amit a nénikém nem akart, hogy az anyám kezébe jusson, de hogy efféle rejtvényt is mellékel hozzá... Valami miatt elrejtette, de az se volt biztos, hogy én megtalálom, vagy tudta hogy hasonlóak vagyunk és sejtette, hogy meg lesz majd és rábukkanok, ha nem másképp hát szerencsével?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Halihóóó! :3


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Bradbury
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-01-17, 10:27


Lena & Tim

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


Tanácstalanul visszanézek még abba az irányba, ahonnan jöttem, majd vissza Lenára. Most.. tényleg nekem kéne vigasztalgatnom? Dehát.. hogyan? Én nem szoktam magam alatt lenni, vagy ha igen, akkor dühöngök, szétverem az ütőmet, kiabálok mindenkivel, de a sírást nem tudom kezelni. Mindig olyan komolyan motivált voltam, hogy a szomorúság érzését nagyjából nem is ismerem. Ha kudarc ér, akkor magamat okolom, dühös vagyok. Hiszen nem engedek senkit sem közel, nincsen, aki megbántson, a vesztes helyzet így csak rajtam múlhat. Lena viszont a barátom, nagyjából az egyetlen, aki számít, és van értelme vele foglalkozni, még ha naív módon el is bánt velem, de sebaj, nem fogok rajta hisztizni. Annyit mégiscsak érdemelne, hogy maradjak, és megpróbáljam legbelülről előhúzni az empatikus vénámat.
- De ha nem utál, akkor..? Ez olyan rideg viselkedés. Tudod mit? Ő saját magát utálja, a világgal lehet baja. Vesztes típus, és azt akarja, hogy te érezd magad rosszul miatta. Egyszerű a magyarázat. – Tudom, hogy Lena ezt nehezen fogadja el, az ő világában minden szép és jó, de ahogyan telnek az évek, egyre több pofont fog kapni az élettől. Két dolgot tehet: megkeményíti a szivét, és rideg lesz, mint az anyja, vagy rájön, hogy nem ő a hibás mások kritikán aluli viselkedésért. Megtanulja megélni a kudarcot, és megoldások után kutat. Ettől függetlenül most megértem, hogy maga alatt van.
- Ehhez nem kell nyomozónak lenni. Ha nem tudsz egyedül foglalkozni a dologgal, akkor segítek neked. Hol lakott a nénéd? El kéne mennünk oda, biztosan voltak barátai. Kérdezősködni. Hátha mégiscsak szánt neked valamit, és tudta, hogy az anyád hogy állna az örökségedhez. A szomszédok is segíthetnek, ha voltak. – Célirányosan a megoldást keresem, érzelmek nélkül. Akárcsak a teniszben. Ahhoz, hogy győzzünk, tudatosan kell ütni a labdát, az ösztönök megcsalhatnak. Ráadásul kiszámíthatóak, bárki bármit is mondjon.
- Igen. Dolgom van. De az ráér, a szórakozást akkor most te nyújtod. – Bólogatok félmosollyal, kész vagyok lemondani a bulizásról, ez most sokkal fontosabb, ma már úgysem edzettem volna, Sylviát pedig megtalálom később is.. Ha pedig megsértődik, akkor lemegyek iszogatni a haverokkal, az edző most úgyis visszament Londonba intézni a részvételi jegyek Wimbledonba, így nem fog rám szólni, ha nagyon elhúzódna az esti lazulás. Még napnyugta előtt visszajöhetek gyakorolni a szervát, mert az most nem volt az igazi. Sőt, egyenesen pocsék volt. Futnom kéne inkább, hogy az állóképességem fejlesztésén át javuljon. Megsimítom a hátát, ahogyan hozzám bújik, aztán el is engedem, hogy megmaradjon a távolság, rám se hasson úgy, ahogyan egyébként hat. Aztán várakozóan nézek rá, hogy rajta, lássuk a doboz tartalmát.




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-01-13, 10:33


Ég a gyertya ég


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tényleg magam sem értem, hogyan lehet ilyen a családom, vagy én hogyan tartozhatok közéjük. Néha tényleg úgy érzem, hogy engem a gólya hozott, de más családból, vagy véletlenül rossz helyre pottyantott le. A nénikémre hasonlítottam igazán, de a saját anyámra, a testvéremre igazából soha sem és a mai napig sem tudom ennek az okát, sőt talán már soha ki se derül. De az, hogy képesek voltak erre... még mindig képtelen vagyok felfogni. Itt már nem is csak arról van szó, hogy nem tudják mik a tetteik következményei, sokkal inkább olyan, mintha szándékosan akarnának kiszúrni velem, csak épp még mindig nem tudom, hogy miért. Mi rosszat tettem, ami miatt ilyenek velem?
- A rossz nem jó szó erre, azt hiszem utál. De akkor sem értem, hogyan voltak ilyesmire képesek, hogy... hogy egyáltalán miért? Tudták jól, hogy fontos nekem és biztosan megoldható lett volna, hogy elmehessek a suliból arra a pár napra, vagy csak arra az egyre. Én... én tényleg nem értem. - csalódottan rázom meg a fejemet. Segít azért, hogy itt van, még ha azt alig fogom is fel, hogy valakit faképnél is hagyott miattam. Tudom én, hogy vigasztalásban profi, bár ilyen komoly dolgokban még sosem kellett segítenie. Legalább újabb könnycsepp nem gördül le az arcomon, legalábbis most, mert aztán ki tudja, hogy mikor jön mégis a következő. Elég pocsékul vagyok még mindig, olyan felfoghatatlan ez az egész és ezek után át kellene néznem a nénikém holmiját is. Rémes, hogy nem tudom mit tette a többivel. Képesek rá és... simán kidobálták, vagy eladták amit lehetett.
- Talán, de sose voltam jó nyomozó, hogy rájöjjek, ha tényleg így van és ezt végignézni. - bizonytalanul pillantok a dobozra, hiszen tényleg nem tudom lesz-e erőm átnézni, hogy mi van benne. A nénikém holmijai, jó eséllyel azok, amik nem voltak fontosak anyának, meg a nővéremnek, amiket nem lehet pénzzé tenni és hát e miatt nekik nem volt szükségük rá. Az egész rettenetes, hogy tényleg képesek ilyesmire. Tudom, talán Die lenne a megfelelő, akivel ezt az egészet kezelnem kellene, de ő felszívódott. Azt hiszem a családjával van, akiket azóta se mutatott be nekem. Nem is tudom, sok most az, hogy még ő is furcsán viselkedik, vagy csak belelátom, mert... mert amúgy is rossz a kedvem?
- Itt maradsz velem, amíg kinyitom? Persze megértem, ha más dolgod van, de... jó lenne. - nem, igazából fel sem merül bennem, hogy netán nemet mondana, azt hiszem akkor nem is jött volna ide. Valami rejtélyes okból kifolyólag, annak ellenére, hogy én visszautasítottam őt mégis támogat és most cseppet sem érdekel, hogy azért, mert van valakim nem kellene mástól elfogadnom ilyen intimebb segítséget, egy ölelést teszem azt, mert nem is kérdés, hogy amikor kitárja a két karját odabújjak. Egyszerűen jól esik és most nagyon is szükségem van rá. Jelenleg őszintén szólva teszek rá, hogy ki mit gondol. Ha ő nincs, jó eséllyel még meg is égettem volna magamat.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Halihóóó! :3


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Bradbury
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-01-09, 19:50


Lena & Tim

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



Talán kicsit durván ráztam le Sylviát, de majd megbékél, hiszen tudja, hogy jók vagyunk együtt. Ha meg nem, hát istenem, találok helyette mást is, nem szokásom elkeseredni. Nekem most csak egy a fontos; Wimbledon! Lena érkezése ezt a pillanatot írja felül, vidám lánynak ismertem fel, s maró gombóc ül le a gyomromba azt látván, hogy rázkódik a hamarosan feltörő sírástól. Megszaporázom a lépteimet, a teniszütőt lóbálom a kezemben, és már kérdezem is hogy mi a helyzet. Fel sem merül bennem, hogy tapintat is van a világon, nálam ez tagadást jelentene, és mint tudjuk, én csak előre megyek, mindig nyerek. A problémákat gyorsan meg kell oldani, nem szabad rajta hisztizni, mint a nővérem. Ő úgy ki tud akadni, hogy ha elrontják a napját, hogy utána alig tud belőle feleszmélni. Ja nem, én is ilyen vagyok. Lena ne legyen ilyen. Itt vagyok neki én, még ha barátkozásról is van csak szó. Tudom, hogy milyen jól ért a tűzmágiákhoz, a felszálló pernye is azt jelzi, hogy valamit sebtiben elfüstölt.
Ám annyira lehajtja szegény lány a fejét, hogy ez mégis elbizonytalanít valamennyire. A már jól bevált ágybabújás sem megoldás, hiszen nála ez nem opció. De akkor hogy vigasztaljam meg? Barátok vagyunk, ha rosszul sikerül egy órája, akkor meghívom egy forró csokira, de úgy tűnik, ennél most lényegesen nagyobb a baj.. Túlságosan hasonlítok apára, mindent a lekenyerezéssel és a sármmal akarok megoldani, így most lövésem sincsen, mit kéne tennem.
- Ez.. tényleg disznóság, sajnálom Lena. Ilyen rossz a kapcsolatod anyáddal? – Ráncolom a homlokomat, ügyeletes csábítóként nem szokásom beleártani magamat a célpontot családi hátterébe. Talán már említett valamit korábban, de nem tartottam fontosnak, hogy megjegyezzem. Hiszen lássuk be, Lena az egyetlen kudarcom, már az is nagy szó, hogy a barátja tudtam maradni. Lehet, hogy tényleg azért nem mondta el neki az anyja, mert féltékeny volt..
- És.. ez mi? Talán egy apróságnak is lehet eszmei értéke.. De.. mi van, ha a nénéd hagyott rád valamit konkrétan, és tudta, hogy az édesanyád hogy áll a kapcsolatokhoz..? Nem lehetne valahogy utánajárni? – Kitárom a karomat, hogy ha akar, akkor hozzám bújhat. Tudom, hogy bújós, amennyire csak lehet, és emiatt elképzelhető, hogy annak idején nem vette a jelzést, hogy mit is akarok tőle.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-01-05, 11:42


Ég a gyertya ég


[You must be registered and logged in to see this image.]


Hihetetlen, hogy tényleg nem mondták el nekem, hogy meghalt, hogy nem szóltak azonnal, hogy kihagytak belőle, miközben tudták, hogy nekem ő volt a legfontosabb. Nem értem, hogy miért ilyen a családom. Néha úgy érzem, mintha egyáltalán nem oda tartoznék, mintha... valami baj lenne velem, vagy velük, de nem jó ez így. Utálnak és én nem szeretek otthon lenni velük. Az iskolában jobb, bár itt van a nővérem, de nagyon igyekszem mindig elkerülni őt. Ez mégis olyasmi, amit nem tudok csak úgy semminek venni, hiszen a nénikém meghalt és ők még csak nem is szóltak róla időben. Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lesz majd vele nyáron, hogy miket fogunk csinálni és mindennek annyi, hiszen nem találkozhatom már vele, még a temetésére se mehettem el, pedig ott akartam lenni. Ennyi igenis járt volna nekem!
Kissé talán kábán, ködös tekintettel pillantok az érkezőre. Mintha először még fel se nagyon ismerném, pedig csak túlságosan magával ragadott a pillanat és a meleget is csak fáziskéséssel érzem meg az ujjaim hegyén, amihez már egészen közel volt a lángoló boríték. Gyorsan fújom el, és dobom le a fűbe a maradékot, ami szinte már csak hamu és parázs, de az anyámtól érkezett levél nem is érdemel többet, főleg úgy, hogy tudom, hogy mi a tartalma.
A kérdésre csak bánatos képpel szótlanul rázom meg a fejemet, mintha nem lenne egyértelmű, hogy baj van. Főleg, ha azt nézzük, hogy félszemmel láttam valakivel volt és mégis idejött, pedig láthatóan a lány eléggé trappolva távozik a kastély felé. Szipogok kicsit és próbálok rá koncentrálni, bár elég nehéz. Az ujjam kicsit fáj, tényleg majdnem elérte a tűz, de ezt most alig érzem, a szívem sokkal jobban fáj. Megtörlöm kicsit az arcomat és újra a még mindig ki nem bontott dobozra pillantok. Sejtelmem sincs, hogy mi van benne, vagy milyen állapotban, de anyámékat ismerve nem sok jóra számíthatok, de ki kell nyitnom tudom, csak maximum nem azonnal és így már nem kell egyedül.
- Meghalt a nénikém és... és ez nem minden, mert nekem csak most szóltak. Egy hete... egy hete meghalt és anya csak most írt és még a temetésre se mehettem el, pedig tudta, hogy imádtam és ő is engem és... - újra lebiggyed a szám és most már végképp nem tudok megálljt parancsolni a könnyeknek, amik eddig csak gyülekeztek a szemem sarkában, most már egy-egy csepp békésen le is gördül, hogy a ruhámra hulljon. - Ezt küldték el, hogy... ez maradt tőle, ami a dobozban van és nekik nem kell. Gondolom, aminek értéke volt azt anya csak úgy... csak úgy eladta. - rémes, hogy képes volt erre. És ebbe csak most gondolok bele jobban. Igen, biztos vagyok benne, hogy Agnes néni holmiját valószínűleg simán csak úgy eladta és kész. Azt amit el tudott, amit pedig nem, mert értéktelen kacat, kidobta, vagy elküldte nekem. Nem is értem, hogyan viselkedhet valaki így a saját testvérével.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Halihóóó! :3


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Bradbury
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-01-01, 21:08


Lena & Tim

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Sylvia nagyon dekoratív lány, és lám, kijött megnézni az edzésemet is. Semmiféle hatással nem volt rám, nem lettem tőle se jobb, se rosszabb. Az egyedüli személy, aki inspirálóan hatott rám, az Lena, de ő olyan bolondos, és mindig el van havazva, annyi barátja és programja van. Na persze én beszélek? Olyan szinten be vagyok táblázva hogy csoda, hogy most Sylviára tudok szánni egy-két órát. Meg sem izzadtam, úgy aláztam le az edzőpartnert, és tegyük hozzá, nem vagyok empatikus egy kicsit sem, nyíltan kimutattam a diadalmas mosolyt, én már csak ilyen vagyok, győzni akarok minden áron. Pedig megmondtam  neki, hogy adjon bele mindent, de így is esélytelen volt. Csak legyen majd ilyen a többi is, akivel Wimbledon-ban összekerülni, akkor az elvárt győzelmet hozhatom haza. Tudom, hogy sokan még fiatalnak gondolnak, de a véremben van a versengés, a győzni vágyás, így nem is lehet kérdéses, hogy.. Ahelyett, hogy odatartanám az arcomat egy csókra, a közeli virágágyások között felfedezek egy szőke üstököt. Sylvia karbafont kézzel bámul, hogy mit, vagy kit nézhetek, de mivel nem akar most nyílt összecsapást, ezért belémkarol, és elindul velem a kviddicspályák irányába, én viszont sejtem, hogy Lena lehet az, és mintha.. lehajtaná a fejét..? Arrafelé vonom a magas szöszit, mintha csak véletlen lenne, így olyan a sétánk, mintha minimum táncolnánk. Ahogyan közelebb érünk az ösvényen, már látom, hogy Lena szája lefelé görbül, ezért valami halaszthatatlanra hivatkozva lerázom a lányt, és Lena felé sietek. Kezemben a teniszütő, csoda, hogy Sylvia nem kapja ki belőle, hogy azzal vágjon agyon. De mivel együtt vagyunk, nem akar egy szakítást kockáztatni, csak néz utánam csúnyán, aztán legyintve elsiet, én meg a hugrabugos kislányhoz. Látom, hogy valami dobozkát bámul meredten, és mintha éppen elégetne valami.. papírt? A pernyékből kiindulva erről lehet szó. Azt hiszem láthatta, hogy nem voltam egyedül, de végülis ez mindegy, lássuk be, mint barát még mindig fontos nekem. Közelebb lépek, de tartva a távolságot, ha egyedül akarna lenni.
- Szia Lena.. Baj van? Segíthetek? – Mellőzöm a csábos szemöldökemelgetést, a masszívan lehengerlős mosolyt, szimplán csak kérdezek. Mennem kéne, de mivel Sylvia így lefújta a programunkat, lényegében termelődött néhány óra szabadidőm.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2016-12-28, 09:57


Ég a gyertya ég


[You must be registered and logged in to see this image.]


Igazából ezen cseppet sem kellene meglepődnöm. Anya és a nővérem... valahogy sose voltak oda értem, de akkor sem értem, hogyan voltak képesek... erre. A kezemben a levél még most is, mellettem a földön pedig a doboz. Nem foglalkozom a hideggel sem, és persze ilyenkor virágok se nagyon vannak, viszont legalább ez egy olyan hely, ahol viszonylag kevesen járkálnak, pont e miatt miatt. Elég pocsék érzés ez az egész, hogy ők ennyire semmibe vesznek egy nagyon is komoly dolgot. Hiszen anya testvére volt! Különc, mint én, de akkor is a testvére! Egyszerűen csak pár sort írt nekem, hogy meghalt a nénikém és kész, mintha ez semmiség lenne, mintha nem is számítana egyáltalán, mintha nem is a testvére halt volna meg. Még oda is biggyesztette, hogy ez történik valakivel, ha sokat foglalkozik a butaságaival. Nem voltak butaságai! Csak kicsit talán másképp látta a dolgokat, mint anya, de ez nem butaság.
A dobozt pedig még ki se bontottam. Egyelőre nem ment. Anya azt mondta, hogy e holmija nagy része oda lett, a házát meg hamar el akarja adni, hogy pénz legyen belőle, ezt a pár dolgot pedig elküldte nekem. Dobjam ki nyugodtan, ami nem kell. De hát mégis hogyan dobhatnám ki? Már az is rettenetes, hogy az egészet egy héttel az után kaptam meg, hogy a nénikém meghalt, mert a nővérem nem adta oda. Ő tudott róla, ő kapta meg előbb az egészet és nem én. Hát persze, hogy nem én, már miért is én kaptam volna meg? Most pedig meg kellene néznem, hogy mik maradtak utána és félek, hogy sírás lesz a vége. Na ezért jöttem ki ide. Még azt sem tudom, hogy mikor lesz a temetés. És mi van, ha már volt? Anya lehet, hogy gyorsan elrendezte és én ott se tudtam lenni. Ez... valami rettenetes!
Hatalmasat sóhajtok, és csak bámulom a dobozt magam előtt, a levelet pedig egy lánca mozdulattal gyújtom meg a kezemben. Egyszerűen csak nézem a lángokat és alig hallhatóan mormogok. - Ég veled Agnes néni! - legörbül a szám, de próbálom tartani magamat és nem sírni. Nem is hoztam magammal zsepit. Micsoda butaság, hogy tudtam, hogy mit kell átnéznem és nem hoztam zsepit? Talán egy van nálam, de nem vagyok benne biztos. A levél csak békésen lángol a kezemben, én pedig elvarázsoltan, szinte már megbabonázva nézem a lángokat, ahogyan szépen lassan egyre közelebb érnek az ujjaimhoz. Érzem a hőt, persze hogy érzem, csak valahogy nem veszek róla tudomást, hogy veszélyesen közel vannak már a bőrömhöz, a körmömhöz... a parázsló darabokat viszi a szél, kész csoda, hogy nem a ruhámba, vagy a hajamba jutnak. Ez van, ha az emberben van egy jó adagnyi piromán hajlam, nem nagyon fogja fel, hogy valami baj van.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Halihóóó! :3  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dasie Saint-Quentin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-12-08, 20:15





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Jonathan & Dasie

Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy tényleg találtam egy fickót az alagsorban elrejtve, még hozzá egy olyan fickót, aki nem is épp tegnap került oda. Kissé zavaros a történet arról, hogy miért került ebbe az állapotba, és persze elsőre nem is én voltam az, akivel mindezt meg akarták beszélni, de ezt nem is vártam el különösebben. Ettől persze eszem ágában sincs annyiban hagyni a dolgot, utána fogok járni és ahogy megvizsgálták a fickót, hogy jól van-e biztos, hogy beszélni fogok én is újra vele. Kale... már a neve sem a legáltalánosabb, hiszen nem valami Jack, vagy ilyesmi, ami jóval gyakoribb. Azért is jöttem ki most ide, hogy kicsit rendbe tegyem a virágokat és addig is elfoglaljam magamat, mert most biztos, hogy képtelen lennék csak ücsörögni és várni, az nem menne, be vagyok sózva, izgatott vagyok és ilyenkor várni a legrosszabb. Szóval nyugodtan rendezgetem a virágokat, kicsit a gyomot is eltávolítom. Persze a hűvös időben, kabátban nehezebb, de így sem olyan vészes. Nem kell, hogy a hideg teljesen felrúgja az ember megszokott életét, akkor csak mindenki utálná a telet, pedig ennek is meg van a maga szépsége.
A hirtelen felhangzó szavakra azért tényleg sikerül összerezzenni, még a kis ásó is kiesik a kezemből, az is kész csoda, hogy nem esem a hátsómra, de az egyensúlyomat végül sikerül megtartani. Felállva hirtelen perdülök meg a tengelyem körül, bár már a hang alapján is sejtem, hogy ki lephetett meg így.
- A diákokon kívül végül is bárkinek lehet, de az ijesztgetés nem szép dolog Jonathan. - az szám sarkában mégis mosoly játszik, annak ellenére, hogy a szavaim talán dorgálónak hathatnak. Nem annak szánom, bár nem volt szép tőle, de nem veszem zokon. Talán csak nem gondolt bele, vagy szándékosan tette volna? Az is lehet, végül is külső szemlélőként talán még vicces is a helyzet. Ő persze meg se rezzen. Beszéltünk már néhányszor, ha nem is sokszor, különös figura. Kíváncsi vagyok rá, hogy képes-e mosolyogni, mármint úgy normálisan boldogan, jó kedvvel... Ő tipikusan az a személy, akit kihívás megismerni és megfejteni. A szeme olyan sok mindent elárul már csak azzal is, hogy szinte semmit sem akar elárulni.
- Kíváncsi vagy, tehát az is tudsz lenni. Elrendezem a virágokat, csak hogy kicsit elvonjam a gondolataimat, furcsa dolog történt a minap és még rendeznem kell magamban, hogy mit gondoljak erről. Sétálunk? - nem különösebben zavar, hogy közel áll meg mellettem. Leporolom a kezemet és ha benne van, akkor kicsit összehúzom magamon a kabátot, hogy egy kis sétára induljunk a birtokon. Még közelebb lépve belé is karolok csak úgy barátian. Engem nem zavar a dolog, nem voltam soha sem úgy vele, hogy a személyes szférát olyan nagyon védeni kell, sokan valahogy túlgondolják ezt. Persze van nálam is egy határ, de nem kell túlzásba vinni. - És te merre jártál? Esti séta? Csillagnézés? - oh nem, ilyesmit nem nézek ki belőle, pedig jót tenne neki, de az idő nem alkalmas rá. Nyáron, akkor az igazi! Kifeküdni éjszaka a puha fűbe és nézni az éjszaka fényeit, számolni a csillagokat, keresni a csillagképeket és gondolkodni, hogy vajon valahol távol a messzeségben van-e valaki más is, aki pont ugyanúgy nézi az eget és a mi Napunkat látja ugyanúgy, ahogyan mi az ő csillagát.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Secrets all around
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonathan Zayn Davies
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-12-06, 22:54


[You must be registered and logged in to see this image.]
Dasie és Jonathan


Lényegében teljesen feleslegesen indultam el, diákoknak nyomát sem találtam. Már pedig, ha én, mint ex-auror nem találok meg valakit, aki szinte nulla a nyomai elrejtésében, akkor biztos, hogy nem volt ott. Egész úton felfelé azon gondolkoztam, hogy a felesleges futkorászásért hogyan szivassam meg Friccset. Úgy gondoltam, hogy valamivel meg kéne neki ezt hálálnom, de végül is meggondoltam magamat. Mára elég volt a cécóból, helyette inkább a Virágágyások felé vettem az irányt, hogy elkerüljem őt. Még csak az kéne, hogy újabb szabályszegőket akasszon a nyakamba! Nem elég nekik, hogy megtartom az órákat? Még ha a diákok jobban is örülnének, ha nem tartanám meg nekik.
Viszont, a további fölöslegesnek ítélt erőfeszítés elkerülése végett egy másik útvonalat választok, mint mondtam, a Virágágyások felé. Eredetileg egy hatalmas kerülővel jöttem, át a Birtokon, így egy-két bokrot átmászva bukkanok fel a Virágágyások Üvegházak felöli részéről. Itt tuti nem mászkál Frics, az épületbe meg majd valahogyan beosonok. Ha diákként ment, most is menni fog. Viszont, ahogy elindulnék az ösvény felé, egy ismerős barna üstököt szúrok ki. Pár pillanatnyi gondolkodás után valamiért inkább felé veszem az irányt. Amíg vele beszélgetek, addig sem kell Frics elől bújkálnom. A pálcámat zsebre vágom, és kissé felemelem a hangom, amikor megszólalok, talán kissé a szívbajt hozva rá. Elég halkan tudok osonni.
‒ Ki gondolta volna, hogy más is mászkál erre felé ilyenkor... ‒ jegyzem meg felé haladva, miközben leporolom a vállamról az ott maradt leveleket, port. Párszor már volt alkalmam vele beszélni, elég érdekes egy jellem. Igen csak ritka a mai világban, ha valaki ilyen simulékony, kifinomult ember. Érdekes, megfogott, hogy ilyen egyedi, így elkezdtem vele beszélgetni anno. Valószínűleg meg sem lepődik rajta, hogy elhagytam a köszönést, szokásom, talán még egy beszélgetésünk sem indult úgy a részemről, hogy köszöntem volna neki. A hangom semleges marad, az arcizmaim sem mozdulnak. Majdhogynem poker arcot vágva szólalok meg, tőlem nem meglepő módon. Az már inkább meglepő tud lenni, hogy leszólítok valakit.
‒ Mit csinálsz? ‒ Furdal a kíváncsiság. Már pedig én élvezettel elégítem ki a kíváncsiságomat, akármit is kell tennem azon ügy érdekében. Ez, a nő szerencséjére, még egy elég ártatlan érdeklődés a részemről. Minden köntörfalazás, felvezető érdeklődés nélkül teszem fel a kérdést, ezúttal már egy kis színt is vive a hangomba, miközben megálltam mellette. Nem különösebben zavar, hogy ha beléptem a személyes szférájába, nem véletlen teszem, ha megteszem. Csak ez már szinte reflexből megy. Imádom, ha kiakadnak ezen az emberek, bár, Dasiet még nem sikerült rendesen kiakasztanom...


[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Megjegyzés: ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'm capable of anything, and I love this in myself.


A hozzászólást Jonathan Zayn Davies összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-08-25, 23:34-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 401

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-11-23, 23:12

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-09-30, 17:48

Shirley és Vanora - Két jég veri a virágot

Fel volt adva a lecke, és, ha Piton professzor valamit komolyan gondol, akkor ott nem lehet azt mondani, hogy de én nekem van egy jobb, alternatív megoldásom, mert az sosem lesz olyan jó, mint az ő megoldása. Jelenesetben az alternatív megoldás azt jelentette, hogy egyedül keresem meg a szóban forgó keresnivalót, a Keserűfüvet, mely legendák szerint a virágágyások között is megtalálható, csak épp még senki sem talált soha ott ilyet. Feladatom a virágágyások közül való szüretelés, méghozzá Shirley Harmsworthel, aki tulajdonképpen a megfelelőm volt a Griffendél házból, legalábbis felületes megközelítésnél, és ebből kifolyólag szinte sohasem beszélgettünk, vagy ismerkedtünk. Érdekes lesz a dolog.
A nyári meleg messze tovaszállt, így nem lehetett könnyed fehérneműben grasszálni a talár alatt, kénytelen voltam meleget tartó atlétát, és hosszú ujjút illetve melegítőnadrágot is húzni. Sosem volt kedvenc évszakom se az ősz se a tél; én a meleget szeretem, amikor nem kell túlöltözni. Gyógynövénytan könyvvel mellkasomhoz szorítva sétáltam le a kertbe, és a virágokhoz, majd látván, hogy kollegínám még nem érkezett meg, kinyitottam a könyvet, és tanulmányozni kezdtem a Keserűfű tulajdonságait, kinézetét... legalábbis próbáltam, csakhogy ott esett le, a képet megnézve, és a virágágyások között szétnézve, hogy szinte csak olyan növénnyel van tele egy nagy része a földnek, amire simán rá lehet fogni, hogy az bizony Keserűfű. Ezért szeretem, ha színtelen a könyv kiadása... és biztos, Pitont ismerve, hogy nem lesz elég az, ha belemarkolunk, és kiszedünk egy négyzetméternyit. Mert a legjobbakat kellett kiszedni, méghozzá gyökerestül, hiba nélkül.
Vissza az elejére Go down
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 401

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-05-10, 19:10

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-04-01, 00:04



Rose & Eileen


- Akkor nagyon kell az a gyömbér.
Állapítom meg halkan, aztán kinyögöm az igazság egy részét, és már ezt is borzasztóan nehéz bevallani, mert nem olyannak ismertem meg, illetve gondoltam önmagamat, hogy csak úgy bekopogok valakihez, és elé vetem magam. Mégis valami nagyon hasonló történt.
- Nem… igazság szerint fantasztikus volt. És… tudomásom szerint nem csalt meg. Ezt a részét nem bánom…
Úristen, hogy mondjam el neki, hogy egy tízes skálán minimum tizenkettes értékben voltam felelőtlen? Az az igazság, hogy meg is érdemlem, de basszuskulcs, egyszerűen eszembe sem jutott, hogy ez megtörténhet. Még most sem nagyon hiszem el.
- Igazából, nem törte össze, szerintem csak én kellek neki, ami tök meglepő, de… nem ez a lényeg.
Nyüszítem, és egész egyszerűen nem bírom kimondani, könnyebb lett volna, ha rájön, ha rögtön ezt kérdezi, akkor csak bólintottam volna, és foghatnánk együtt a fejünket, vagy valami hasonló. Sóhajtok egy mélyet, igyekszem a lehető legtöbb nyugalmat erőltetni magamra, hogy ne tűnjek tökéletes szerencsétlenségnek, bár határozottan úgy érzem magam. Ez most túl sok nekem, és azt kell mondjam, inkább csalt volna meg, akarna mást, minthogy tényként kelljen kezelnem a jelenlegi helyzetet.
- Én… másodjára nem jött meg.
Nyögöm ki végül halkan, sietve, elsüppedve önnön, mélységes szégyenembe, még a fejemet is lehajtom, mert gőzöm sincs róla, miként lehet az ilyesmit emelt fővel viselni. Ostoba voltam, ez tény, és most fogalmam sincs arról, mit kellene kezdenem ezzel az egész helyzettel. Lehet, hogy ő sem tud segíteni, de valakivel muszáj erről beszélnem, mielőtt Uther elé állok. Mérhetetlenül félek attól, hogyan fog rá reagálni, egy részem nem is akarja tudni, és undorító érzés, de van egy aprócska hang a fülemben, ami azt suttogja, könnyebb lenne, ha egyszerűen tennék a dolog ellen… Legszívesebben felpofoznám magam, gusztustalan vagyok.

//Úgy számoltam, hogy lassan letelik a három hét, és leszel már, de ha nem, hát sebaj, majd írsz, amikor tudsz. ^^//
Vissza az elejére Go down
Rosemary Miller
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-03-09, 12:54


Eileen & Rosemary
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Igen drágám, a gyömbér jó az idegekre - kacsintok a lányra miközben megdörzsölöm a kézfejét. Nemsokára nehézkesen ugyan de elmondja mi történt. Szóval lefeküdt vele, ez a baj?
- De... Eileen ezzel nincs semmi baj. Vagy ennyire béna volt? Nagyon fájt? Vagy megcsalt? - teszem fel az elsőként fejembe ötlő néhol túlságosan brazil szappanoperás kérdéseket. De akkor sem értem mégis mi baja lehet ezzel? Persze ez a fontos dolog egy nő életében ergó sokminden rosszul sülhet el - mégsem úgy ismerem Eileent mint aki minden apróságon stresszelne. Valami... valaminek itt lennie kell a háttérben.
- Miért mondod ezt? - nézek rá értetlenül. Lehet tényleg egy durván csapongó pasiról van szó.
- Mi ez az Uther valami nőcsábász? Mond, hogy nem törte össze a szíved - jelenik meg ismét dacos, harcias énem miközben homlokomon mély, agresszív ráncok jelennek meg. Csak kapjam a kezem közé ezt az Uther gyereket, meg fogja emlegetni! Az én barátnőmmel senki nem bánhat így. Egyébként is roppant tisztességtelennek tartom ha valaki tudvalevőleg egy szűz lánnyal úgy kezd ki, hogy tudja nem fog sokáig tartania dolog. Csak egy légyott aztán kész - de ezzel egy életre meg lehet törni egy lány lelkét. A férfiak annyira önzőek, undorító disznók. Jó persze nekem egy szavam se lehet, a maga extrém és nem mindennapi módján igazán mesebeli volt a nagy első. De ő... egyedi eset volt. Úgy értem némileg távolabb a civilizáció okozta nyomástól, stressztől és negatív befolyástól az emberek még nem vesztették el a tisztességüket. Nem úgy mint ez az Uther gyerek.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-03-05, 15:27



Rose & Eileen


Kicsit jobb, bár Rose közelében általában így érzem magam, mintha soha semmi probléma nem lehetne a világon, bármi is az, megoldjuk, elfújjuk, volt, nincs. Ám ez most sajnos nem ilyen egyszerű, az, amibe kavartam magam, valami olyasmi, amiből valószínűleg soha az életben nem fogok tudni kimászni.
- Én… annyira ostoba vagyok...
Nyögöm halkan még a fülébe, majd lassan eleresztem, és zavartan tördelem magam előtt a kezeimet, nem bírom csak úgy kimondani, egyszerűen túlságosan ijesztő számomra ez az egész.
- Attól félek, ezen a helyzeten már semmit sem segítene az sem, ha hátsón rúgnád.
De még mennyire, hogy nem. Uther, közvetve róla van szó, de jelenleg semmivel sem bántott meg, legalábbis újra, azóta hogy színt vallott a pentagrammáról, alig láttam, és nem is nagyon szándékoztam ezen változtatni, még akkor sem, ha szenvedek a hiányától. Csak én lehetek ennyire elmebeteg, hogy egyszerre gyűlölök, és szeretek valakit tiszta szívvel.
- Gyömbér?
Nem tudom, most a tea sem vonzó. Hogy mondjam el? Mit mondjak? Hogy kezdjem? Azért van még, amiket nem tud Utherről és rólam, mert az egy dolog, hogy „randizgatunk”, és mindenki hajlamos azt képzelni, hogy ez amolyan cukormázas, habcsókos szerelem, holott közel sem, annál sokkal veszélyesebb, de többet nem akartam neki mondani mások előtt.
- Én… a szünet után lefeküdtem Utherrel.
Nyögöm ki a felvezetést, ami már önmagában elég sokkoló lehet tőlem, aki fennen hangoztatta mindig, hogy csakis és kizárólag komoly kapcsolatban, végtelen szerelemből fogja odaadni a virágát valami jóvágású alaknak. Ami azt illeti… ez igazság szerint mind megvan, de nem épp olyan formában, amiről a lányok álmodoznak a koromban.
- Ennél nagyobb baromságot életemben nem csináltam, érted? Kétségbe vagyok esve, óriási hiba volt, a lehető legnagyobb.
Nem fogja érteni, de nem jönnek úgy a számra a szavak, ahogy jönniük kellene, egyszerűen túlságosan megijeszt az egész helyzet, és félek, ha kimondom, végérvényesen visszavonhatatlanná válik, márpedig azzal nem tudok megbirkózni. Egyedül semmiképpen sem.
Vissza az elejére Go down
Rosemary Miller
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-03-05, 15:07


Eileen & Rosemary
[You must be registered and logged in to see this image.]

Őszintén szólva eleinte nem gondolok semmi aggasztóra az én kis barátnőmmel kapcsolatban, biztos csak Utherről akar pletykálni. Még örülök is neki, ha már nekem nincs szerelmi életem legalább mástól had halljak valami szépet és cukormázasan romantikusat. Dudorászva galoppozok le a lépcsőn, mosolyogva köszönök oda pár diáknak ám a jókedvem egy csapásra elszáll amint megpillantom Eileent. Szegényem elég meggyötörtnek tűnik, a szemei sírnak. Odarohan hozzám és olyan erővel ölel át, hogy úgy érzem menten kiszorítja belőlem a szuszt. De nem szólok rá, nem. Hogy is tehetném? Inkább viszonzom az ölelését és szótlanul simogatom a haját. Percekig csak állunk ott mintha szavak nélkül is értenénk egymás gondolatait. Végül az én suttogásom töri meg az acélos csendet.
- Eileen, mi a baj? - kérdezem tőle s csak ekkor engedjük el egymást.
- Mond el... ha az a bugyuta Uther volt csak bízd ide. Megismertetem a hegymászó bakancsommal a formás popóját - ráncolom a homlokom felvéve a dacosan gonosz arckifejezésemet. Még a karjaimat is csípőre vágom amivel még ha csak egy nagyon halovány de azért létező mosolyt sikerül kicsikarnom barátnőmből. Ez nagyon aggasztó, máskor le sem lehet minket lőne. Viharászunk, nevetgélünk és olyan hangosan peltykálunk, hogy semmi se maradhasson titokban. Megragadom Eileen kezét és egy padocska felé lépdelek magamután húzva őt. Leülünk, jómagam törökülésbe ahogy mindig és a lányhoz fordulva megfogom a kezeit.
- Na most aztán tessék mindent elmondani utána Rose néni csinál neked egy mennyei, nyugtató gyömbér teát - mosolygok bátorítóan Eileen tekintetét keresve. Azért még megszorítom a kezeit is, hogy tudja itt vagyok és segítek neki. Szegény kis Eileen... ha az a mocsok valamit csinált vele én esküszöm. Esküszöm... oké még nem tudom mit teszek de meg fogja keserülni.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-03-05, 14:35



Rose & Eileen


Nem voltam épp a legjobb állapotban, ami azt illeti, sík ideg voltam, és abszolút fogalmam sem volt róla, hogyan tovább, mit kellene kezdenem az életemmel, vagy mi lesz egyáltalán holnap, egy hét múlva, egy hónap múlva. Az éjjel a takaróm alatt pityeregtem, próbáltam halk lenni, s csak akkor engedni a kísértésnek, mikor a lányok már aludtak. Ettől függetlenül tudtam, hogy ideje lenne már egy beszélgetésnek Rose és köztem, máskülönben megzakkanok. Tudom én, hogy neki is vannak elhallgatott ügyei, és szeretném azt hinni, hogy egyszer majd megosztja velem, de ha nem, akkor sem fogom zaklatni vele. Utherrel kapcsolatban sok mindenről én sem beszélhetek, hisz a barátaimmal fenyegetett korábban. Most, hogy nem vagyunk túlságosan jó viszonyban, meglehet tényleg semmi sem tartaná vissza.
Hagytam egy üzenetet Rosenak az ágyán, hogy a virágágyásoknál várom, ez elég nyugis és csöndes hely, szeretek itt lenni, hisz a léleknek mindig jól esik valami szépet látnia, nemde? Most valahogy nem olyan színesek a virágok, pedig már tavaszodik, mondhatnánk, hogy szép az élet, de én most semmi ilyesmire nem vagyok képes gondolni.
Csak járkálok fel, s alá, arra azért vigyázok, hogy a növényeket ne tapossam el, nem szolgáltak rá ilyesmire, de ezenkívül felőlem aztán az ég is leszakadhatna jelen pillanatban, az sem űzné el a rossz kedvemet, tanácstalanságomat. Talán Rose majd segít, hacsak nem kap azonnal szívrohamot. Szerintem nekem is sokkal egyszerűbb lenne úgy az életem. Odáig még nem jutottam, hogy azt gondoljam, jobb lett volna, ha hónapokkal ezelőtt Uther ledob arról a szikráról.
Ráadásul anyám már a fejem fölött szervezi az egész nyaramat, és legalább húsz társadalmi eseményen kellene megjelennem a vőlegényemmel, aki nem Uther persze, mert miért is legyen az élet egyszerű. Már anélkül sem az, hogy bele akarnak kényszeríteni egy érdekházasságba. Fel tudnék robbanni, és addig sírni egyszerre, még nem apadnak el totálisan a könnyeim.
Amikor meglátom Roset, már sietek is elé, gondolkodás nélkül vetve magam a nyakába, úgy szorongatva, ahogyan eddig még sosem tettem, amiből tökéletesen tisztában van vele, hogy iszonyatosan nagy bajban vagyok, mert ennyire nem szoktam kiakadni, pláne nem nyilvánosan. Szólni sokáig nem is vagyok képes, csak ölelem, a vállába fúrom a fejem, és el akarom hinni, hogy egyszer majd minden rendben lesz.
Vissza az elejére Go down
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 401

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2015-01-05, 15:26

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2014-12-07, 14:09




Kyle & Adam



-De az most hogy jön ide, hogy szerettem-e vagy nem? -kérdő arckifejezés, mert ugye róla van szó. Tudom, hogy sosem volt a kedvence az a Süsü vagy mi a neve, de a törpöket rendszeresen nézte, ezért ajánlottam fel neki, hogy ihat törpös pezsgőt, ha szeretne. Mert, ha kihúzza a gyufát, akkor alkoholt biztos, hogy nem kap. Gondoskodok róla. Régebben ugyanis nekem sem adta volna ki a pultos csaj a piát. Csak aztán felajánlottam neki még tavaly, hogy ha szeretné akkor üzletelhetünk. Nincs köztünk nagy korkülönbség, ő meg elég dögös csaj ahhoz, hogy ne futamodjak meg egy átlagostól eltérő üzlettől, aminek a lényege, hogy párszor ha arra járok, akkor... vigyek egy kis színt az életébe. Azóta a tenyeremből eszik. Ha azt mondanám, hogy toljon oda Kyle-nak egy felest, akkor megtenné. És ugyanez működik fordítva is. Ha arra kérném meg, hogy véletlen se szolgálja ki, akkor meg sem mozdulna.
-Pontosan. Csak annyira, amennyire kell -villantottam rá egy győztes mosolyt, még mielőtt újra felhúztam volna a komolyabb arckifejezésemet. Tetszik ez nekem, hogy ilyen jól tudok uralkodni Kyle fölött. Azért is bírtam a kölyköt egy-két időszak kivételével szinte mindig. Meg sem erőltetem magam, de már behódol, mint egy okos kiskutya.
-Talán, ha szépen megkérsz, akkor viselkedek -vagy hát... végül is egy jó alkalom lenne megbosszulni azt a sok lenyúlt pizzát. Persze nem vinném túlzásba, csak teremtenék egy-két kínos helyzetet, vagy éppen simán hagynám, hogy uralkodjon a bunkóbb énem. Nem üldözném el Cho-t Kyle mellől, mert akkor biztos, hogy egy életre elvágnám magam. Meg az most nekem mitől jobb, hogy hisztizne nekem az öcsi? Viszont egy nagyon pici bosszú akkor is beleférne.
-Úgy nézek ki mint aki szarakodna egy könyvvel? Csak tanácsokat adnék és nem mutatnám meg rajtad, ne szarj be... -löktem meg a könyökömmel vigyorogva, amint mellé értem. -De ha nem, hát nem -vontam vállat. Elvégre én csak felajánlottam egy szívességet. Ha nem él vele az az ő baj, nem csinálok belőle nagy ügyet. Saját szocproblémája, ha odaér, akkor azt sem tudja mit hogyan. De nekem abból semmi hátrányom nem származna, így tehát leszarom.
-Miben fogadunk, hogy az a csaj lesz, aki a tenyeremből eszik és ha azt mondom neki, hogy ne adjon neked piát, akkor nem fog? -ez a meccs megint az enyém, akárhogy nézzük. Kyle csak álmodozik róla, hogy neki odaadná az a szexi pultos csaj a felest.

/Folytatás: Szárnyas Vadkan



x music x 386 szó x made by x
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2014-12-06, 20:25


Adam & Kyle

-Ugyan, tudod, hogy nem vagyok élősködő fajta. – nem abban az értelemben legalábbis. Más az, ha csajozom a nevével, és az, mikor megvédem magamat. Az utóbbi érthető, és nincs is vele semmi baj, inkább Adam-et üssék helyettem, mert ő megtudja védeni magát, én meg menekülésben vagyok egyedül jó, de abban nagyon is, gyors vagyok, nagyjából ez az egyetlen előnyöm, és ennek igen ritkán veszem hasznát, mert itt nem rendeznek bajnokságot futásból, amit a varázsvilágban csinálnak, abban én béna vagyok, ezt már rég tudom, és bele is törődtem. Bár… nem, a legtöbb tanár már megmondta, hogy esélytelen vagyok bármiben is, és reménytelen is.
- Mintha te nem szeretted volna a Hupikék törpikéket… - vigyorgok rá. Nem tudom, hogy ez így van-e, én imádtam törpapát, és sokáig szerelmes is voltam Törpillába, aztán anyáék elmagyaráztak nekem néhány dolgot,  és rájöttem arra, hogy egy rajzfilm figurába szerelmesnek lenni gáz és nem menő, szóval…gyorsan kidobáltam a Törpillás posztereimet.
- Azért egy kicsit paraszt is vagy. – hát most na, ez igaz, nem tagadhatja ő sem, az őszinteség szép dolog, de a túlzott őszinteség már bunkósság, ahogy apa mondta egyszer nekem régen, miután elmeséltem Ronda Maryn-nek, hogy miért hívják így. Én csak jót akartam, anya azt mondta, hogy legyek őszinte, még megvert engem Ronda Mary. – De szerencsére csak annyira, amennyire kell. – mondom még mielőtt kapnék egy sallert és ismét griff szarba fejelnék bele. Az elég volt egyszer is, soha többet nem akarok griffet látni. Ha nincs griff, griff szar sincsen, és a világ egyensúlya ismét visszaáll a régire.
- Én viszont nagyon is komálom őt, szóval… ha találkoznál vele, akkor legyél rendes, oké? – szóval ne viselkedjen úgy, mint Adam, hanem legyen rendes, próbálja meg elhitetni velem és Cho-val is, hogy nem rasszista. Már ha Cho valaha is eljönne hozzánk vagy valami. Azért ennyire előre nem kéne gondolkodnom igaz?
- Mi? Nem, fúj, dehogy, nem vagyok rá kíváncsi majd… elolvasom az önéletrajzi könyved, de… nem kösz, megoldom. – hát… egyelőre még nem tudom ,hogyan csinálnám, mert már csókolóztam… na jó nem, csak majdnem, de nem tehetek róla, hogy ott volt az a szúnyog. Rászállt a lány orrára, én meg… nem tudom, valamiért azt hittem, hogy kötelességem leütni, és a csók előtt egy lányt megütni nem szerencsés, még akkor se, ha egy szúnyogot akartál eltávolítani az arcáról.
- Miben fogadunk, hogy simán kinézik belőlem a tizennyolcat? – sietek utána magabiztos arccal. Fogadok én majdnem bármiben, hogy kiadják nekem a piát, én igenis kinézek úgy, mint egy tizennyolc éves! Kifogják adni, mert ez az én napom.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2014-12-06, 11:49




Kyle & Adam



Pankrátor? Inkább bokszoló lennék, ha lenne választásom. Illetve tulajdonképpen van. Még mindig elkezdhetném, ha lenne itt a közelben egy boksz edző. De ennek híján kénytelen vagyok beletörődni abba, hogy bestiamester leszek csak simán és nem bunyózhatok a ringben. Mire leléphetek ebből a nevelőintézetből, addigra legalább húsz, de inkább huszonegy leszek, az esélyeim ezzel együtt csökkennek arra, hogy profi bokszoló legyek. Akik azok, általában fiatalabban kezdik és huszonévesen már lazán kiütnek. Gyorsabbak, jobb a taktikájuk, van tapasztalatuk. Én is csak azért tudom terrorban tartani az itteni „agymenőket”, mert ők még annyira sem tudnak verekedni, mint amennyire én. De gondolom egy bokszolóval szemben kevés esélyem lenne. Nem ismerek olyan mozdulatokat, mint amilyeneket ők. Illetve ismerni ismerek, csak nem igazán tudnám még kivitelezni, hiába próbálkoztam Kyle ellenségein is párszor.
-Hmm. Lássuk csak... mondjuk ha szemtelenül visszaélnél vele, akkor garantáltan megölelgetnéd a földet -persze tudom, hogy most is használja a nevemet, ha nem így lenne, akkor szerintem percenként más verné el. Azt meg passzolom egyelőre, hogy mégis miként tudna úgy élősködni az ismertségemen, hogy az nekem megbocsájthatatlanul bűnnek számítana... de biztos tudna, ha megerőltetné magát. Könnyű engem felbosszantani, annyira talán nem is kéne rágörcsölnie a dologra.
-Értem. Akkor Hupikék törpikés lesz -vontam vállat egy szemtelen vigyorral. Sokáig nem engedtem meg neki, hogy alkoholt igyon, ha velem van, mert mindig jól szórakoztam azon, ahogy szívószállal szürcsöli a szörpöt, én meg ihattam mellette a sört. De úgy voltam vele, hogy talán most az egyszer kivételt tehetek és üdítő helyett piát kérek neki is. Ha jól viselkedik. Mert még mindig csak tizenhat és amíg nem lépünk be a szülői házba, addig én uralkodok felette. Sőt, még azután is, hogy hazaértünk.
-Hé, öcsi! Ezt szívd vissza, én nem paraszt vagyok, csak őszinte. Te viszont a következő viszont a következő visszaszólásnál mész földet szántani -változott komolyra az arckifejezésem és tekintettel próbáltam rávenni Kylet a megfelelő beszédstílusra. Mert már nagyon régen megbeszéltük, hogy nem sokáig tűröm, ha szemétládáz vagy leparasztoz. Illetve nem is megbeszéltük inkább megtanítottam neki, hogy meddig szabad nálam elmennie. Ehhez pedig én is próbálom tartani magam az ő esetében. Legalább olyan szinten, hogy ne buzizzam le minden második mondatomban.
-Jó, jó elhiszem. De én akkor sem komálom a fajtáját -mondhatjuk, hogy részben rasszista vagyok, ugyanis a kínaiakkal szemben erős ellenérzéseim vannak. A fekákkal megvagyok, bár azok errefelé nem túl gyakoriak.
-Öcsi, ha szükséged van tanácsokra, akkor szívesen megosztom veled a tapasztalataimat -a pletykákkal ellentétben még bőven húsz alatt van a szexuális partnereim száma, viszont nyilván már volt részem pár futó kalandban is. Kyle meg... talán még egy normális csókja sem volt.
-Persze, kinézel tizennyolcnak, egy másik univerzumban... -sóhajtottam fel, majd előrementem, hogy mutassam a lehető legrövidebb utat a városba. Ha egy kicsit jobban sietett Kyle, akkor utolérhetett.



x music x 450 szó x made by x
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2014-12-05, 13:46


Adam & Kyle

-Magadra vess, én mindig is mondtam, hogy mehettél volna pankrátornak is! – na igen,  mindig mondom én neki, hogy menjen és csapjon ott szét mindenki között. Én is tudom, hogy az egész csak színjáték, apa már elmagyarázta, hogy nem valóságos, mert ha az lenne, akkor elég sok ember halna ott meg, de nem érdekel, mert látványos és nevetségesen abszurd az egész, Adam pedig nyugodtan beállhatna, találunk neki valami perverz pankrátor nevet és máris mehet a ringbe. Én simán megtenném, ha lenne rajtam több izom és mondjuk ijesztőbben néznék ki, mint egy kavics, de hát ez van, nem vagyok ijesztő látvány, bár magamat megtudom ijeszteni, a múltkor is majdnem lefelejtem a vécécsészét, mikor megláttam magamat a tükörben.
-Megengednéd? Honnan veszed, hogy kell az engedélyed? – ő a tesóm, alap, hogy kihasználom az ismeretségét. Most is azt csinálom, ha valaki belém köt, elcsiripelem neki a nevemet, ő meg számot vet az életével. Adam szerencsére azért ismert, tudják, hogy nem jó dolog vele szórakozni. Na de a hírnévre visszatérve, az olyan jó bigék, akik kiakasztják a tízes skálát, nem is igazán kellenének. Én… szóval én olyan lányokra bukom, akik okosabbak, mint egy fonalas zöldmoszat, Adam meg hát…azokra akik nem, de hát ez van, az ő dolga.
- Persze, Süsü pezsgőt… már a mesét szerettem soha. – sokan igen, de én nem tudtam megérteni, hogy anyáék mit komálnak benne annyit. Egy sárkány, akinek egy faja van, na és? Ez azért nem olyan vészes, mert még mindig sárkány, nem hinném, hogy az a legkirályabb sárkány, akinek van vagy harminc feje. A Magyar Mennydörgőnek is csak egy feje van, és mégis ő sárkányok ásza, legalábbis szerintem. Ezzel az alkohol dologgal viszont egyszer nagyon kifog engem akasztani. Tudom, hogy csak tizenhat vagyok, és nem ihatok még alkoholt, de anyáék is adnak néha bort, szóval miért ne ihatnék? Nem hülyére akarom magam inni, csak…ünnepelni akarok.
- Hé! Ne beszélj így róla!  Nem minden ötödik ember kínai, minden ötödik ember olyan paraszt, mint te! – tudom le a dolgot kicsit morcosan. Tudja, hogy nem úgy érettem, de azért ne beszéljen így Cho-ról, mert ő igenis jó fej, csak ne jöjjön nekem Adam ezzel. – Ő amúgy se Kínában született! – bezony, mondta, hogy nem, szóval… nem tudom, hogy ő ettől még kínainak tekinthető-e, de mégis kit érdekel? Ha kínai, ha nem, nem érdekel, bírom és jól néz ki, hiába jön nekem Adam a hülye macsó szövegével, nem fogja elvenni a kedvemet. Tudom, hogy csak irigy. – Öhm, izé, az… majd talán, később… ha… esetleg...de… meglátjuk majd. – nagy nehezen azért csak sikerült befejeznem egy mondatot, szóval éljen, király vagyok. Mindegy, hiába nem tetszik neki, nem is baj, nekem tetszik Cho, és ez számít, kit érdekel, hogy Adam-nek ki tetszik? Ő amúgy is majdnem mindenkit megkap. – Simán kinézek tizennyolcnak, csak figyeld meg! – naná, lemegyek oda és elmondom, hogy kérek mondjuk tizenöt liter mézsört, ne bízzunk semmit sem a véletlenre. És tuti odaadja, mert… kinézek tizennyolcnak simán… remélem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2014-12-03, 06:38




Kyle & Adam



Kettőnk között a fő különbség az, hogy nekem általában szerencsém van, neki meg nem.  Én jó géneket örököltem, ő meg egy majom lett. A külseje felett nem ítélkeznék, nem vagyok én meleg, hogy egekig magasztaljam bármelyik testrészét vagy éppen lehordjam. Azt ráhagyom az ellenkező nemre. Egyébként meg szerintem nem lenne vele semmi gond, ha nem lenne olyan mérhetetlenül nagy balf*sz, aki képes belefejelni a griff szarba is.
-Dolgoznál helyettem, de nekem még mindig ebben a nevelőintézetben kell rohadnom... hogy is van ez Kyle? -vontam kérdőre, megint elgondolkozva azon, hogy miért akartam anno még három évet elpazarolni az életemből. Mert itt tanulni nekem felér egy kínzással. Persze pozitívum, hogy vannak jó csajok, bejáratott egyedek, ha már felemésztene az unalom... de igaziból bárhol találnék hasonlókat Londonon belül. Az, hogy itt kéznél van mindegyik, az már csak kényelmi kérdés. Egyébként meg annyira nem is vagyok nagy nőcsábász, mint amilyen lehetnék a pletykák alapján. Minden nap meghívhatnék valakit egy menetre, ha megerőltetném magam. Ennek ellenére ennyire még sosem mentem messzire. Mostanában ráadásul az időm nagy részét a haverokkal töltöm. Leugrok velük Roxmortsba italozni például, mert ép ésszel nem lehet kibírni ezt az iskolát.
-Hát, mivel nem dolgoznék helyetted, ezért azt megengedném, hogy felhasználd a hírnevemet -bólintottam egy vállvonás után. Engem őszintén szólva nagyon nem izgatna, hogy mit kezdene azzal, ha őt is sokkal többen ismernék általam. Ha van egy kis esze, akkor használná ezt az ismertséget és például a munka mellett felszedne magának egy 10/12-es bigét. Na jó, esetében mondjuk nem hiszem, hogy ez bekövetkezhet. És nem azért, mert lenyúlnám tőle... annyira azért nem vagyok seggfej, hogy pont az kelljen nekem is, aki Kyle-nak. Csak ugye a jelenlegi hozzáállásával, azzal, hogy például az előbb is hagyta magát elveretni...hát, kétlem, hogy tapadnának rá a 10/12-es csajok.
A hír amit közölt velem, az meg nos... legalább annyira meglepett, mintha éppen most jelentették volna be, hogy találtak egy másik Naprendszerbeli bolygón életet. Mert ugye nála az előbbiek miatt elég abszurd ez a csajozás téma.  Majdnem teljesen reménytelen, tekintve, hogy belőle még azt is könnyen ki lehet nézni, hogy akár véletlen is, de belefejel a legközelebbi virágcserépbe az egész Roxfort előtt. Néha már komolyan sajnálom a srácot.
-Retardált -reagáltam le a bókját laza mosollyal, miközben még a hátát veregettem. Eszemben sem volt komolyan megsérteni, gondolom ezzel ő is tisztában volt. Tehát nagyrészt a meglepődés is vérszívás volt, amit tőlem már megszokhatott az idők során. Engem nem érdekel milyen balf*sz, akkor is a tesóm marad és ölni tudnék érte. Az meg más lapra tartozik miért csak ritkán mutatom ezt ki. Az az igazság, hogy az mellett, hogy sajnálom, szeretek röhögni rajta és... lehet tényleg szemétláda vagyok.
-Alkoholt szeretnél? -röhögtem a mondatain. -Majd eléd tolunk egy Süsü pezsgőt -léptem el mellette továbbra is vigyorogva, majd egy kisebb paskolással kombinálva  a válla körül megindítottam, hogy jöjjön velem.
A válasza miatt viszont  nagy erőfeszítésembe tellett, hogy ne vigyorogjak megint. -Cho? Akkor mégis igaz, hogy minden 5. gyerek kínai... -persze, hogy ismerem, hogyne ismerném. Annak a Cedric-nek a csaja. Vagyis csak volt ezek szerint. -Bocs, tesó. Nekem személy szerint nem jön be, de az a lényeg, hogy neked igen. Elvégre nem nekem kell vele hemperegnem egy ágyban -a kínai csajokat valahogy sosem bírtam annyira, hogy bepróbálkozzak náluk. És Kyle ízlését sem kritizálnám emiatt. Elvégre egy hiba még nem a világ vége. Bízok benne, hogy ha már eddig eljutottunk, hogy neki is összejön valami, akkor előbb-utóbb szintet lépünk. -Ünnepelünk és ha szépen kéred, akkor kapsz a Süsü pezsgőbe alkoholt.



x music x 575 szó x made by x
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2014-11-30, 01:22


Adam & Kyle

-Akkor járasd meg azt a fene nagy lábadat az arcukban! – vágom rá kicsit morcosan. Nem mintha úgy hinném, hogy lúzer vagyok, de… a francba is, Adam miért állhatott sokkal többször sorba, mikor a jó külsőt, meg a hatalmas lábakat osztogatták? És én akkor hol voltam? Mert biztosan nem egy lánnyal hancúroztam, arra azért emlékeznék. Mint például a griffmadáros esetre. Na az… az szar ügy volt. Adam meg persze csak röhögött, én meg próbáltam elkerülni a griffmadár méretes seggét, mert ha azzal rám ült volna….szinte biztos vagyok abban, hogy belefulladtam volna a szarba, és nem egy ilyen halált képzelek el magamnak.
-Pedig milyen szép is lenne… én bezzeg dolgoznék helyetted is! – oké, mondjuk azért lehet, hogy ez nem így lenne, mert baromi lusta tudok lenni, de megjegyzem, hogy iszonyat nagylelkű is vagyok, szóval tutira segítenék Adam-nek mindenben, bár igaz, ami igaz, csak egy nagyon szép álom marad az, hogy majd helyettem dolgozik. De akár lehetnék a menedzsere is, nem? Azok csak beszélgetnek másokkal, ez a dolguk, én sok mindenkivel beszélgetek, és ha jól informált engem még apa pár évvel ezelőtt akkor ezek a menedzserek óránként kapnak pénzt. Ami azért nem hangzik rosszul, sőt… nagyon is jól hangzik. De ideje lenne felébredni az álomból. – És csajozzak… veled? Az olyan, mintha te lennél a csajjal és nem én. – kicsit még meg is rázkódom, már a gondolattól is kiráz a hideg. Nem vagyok amúgy se valami nagy nőcsábász, de soha nem próbálnék meg azzal a szöveggel csajozni, hogy „Adam Evans tesója vagyok”. Nem, ez soha nem következhet be, ez elvi kérdés nálam. Nem fogom a tesómat eszköznek használni.
- Na jó, azért ennyire látványosan nem kell meglepődni! – háborodok fel , de szinte azonnal el is mosolyodok. Megfordult pedig már a fejemben az is néhányszor, hogy fizetek azért,hogy valaki a párom legyen, de szerencsére a dolgok jobban alakultak, mint hittem és most itt van Cho, ráadásul még kedvel is engem, szóval… jó úton haladok, nem? – Szemétláda. – mondom mosolyogva, mikor megveregettem a hátát. Még hogy ezt is megéltük? Oké, nem vagyok valami nagy szám csajozás terén, és ha jobban belegondolok, semminek a terén nem vagyok nagy szám, de akkor is! Ha egy kicsit erősebb lennék tuti közelebbi ismeretségre sarkallnám őt  a virágokkal. – Oké, de csak hogy tisztázzuk! Alkoholt iszok, ugye? Ha még egyszer valami málnaszörpöt kell szürcsölnöm a szívószállal, mint valami ötéves, akkor… megiszom az összes rohadt szörpöt. – vagy csinálok valami mást, de nem fog örülni neki. A múltkor is tiszta gáz volt, hogy ő ott pózolt a csajok előtt a sörével, én meg a málnaszörpömet ittam mellette szívószállal volt. És még csodálkozom azon, hogy levegőnek néznek néha….
- Cho a neve, Cho Chang, Hollóhátas, ráadásul jó fej, és még jól is néz ki… nagyon jól néz ki. – húzom ki büszkén magamat. Ha ezt apáék megtudják… vagyis már megtudták, mert küldtem nekik egy baglyot, hogy készüljenek, mert történelmi eseményt írunk, de még nem válaszoltak rá, és nem lepődnék meg azon, ha dobtak volna egy hátast a hírtől. Most minden megváltozhat. Mint mikor az amcsik a Holdra léptek.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2014-11-29, 15:31




Kyle & Adam



Nem a türelmemről lettem híres, mert tulajdonképpen az már kiskoromban megszűnt létezni. Nem bírtam, ha idegesítenek, ha beszólnak... inkább verekedtem és utólag tűrtem a büntetést. Igazságtalannak éreztem, hogy mindent szótlanul tűrjek, még azt is hogy mások megalázzanak engem vagy a tesómat. Ebből kiindulva sosem létezett olyan Adam, aki türelmesen várt arra mikor szállnak le róla a barmok. Kylet is megvédtem és a mai napig bármikor szétrúgnék miatta pár segget, ha arról lenne szó. Tudom, hogy nem kéne megvédenem, mert ő is férfi, álljon ki magáért. De ha egyszer csak egy 16 éves kölyök és tehetségtelen, ha harcról van szó... a pizzák miatt nem másnak kéne elvernie, hanem nekem, ha megelégeltem. És azt is kizárólag úgy, hogy másnap lehetőleg ne legyen feldagadva a fél pofája. Párszor már azért elkaptam régebben is, és bunyóztam vele, de azt is csak azért, hogy tisztázzuk a ranglétrán elfoglalt helyünket. Nem tudnék neki olyan formában ártani, mint például az az agyatlan mardekáros társam (akit egyébként ismerek és utálok).
-Tudod Kyle, én mindig is nagy lábakon éltem... -vontam vállat, miután előkerült ez a téma harc-szünetben. Egyébként meg nem értem mit van úgy oda, a kis lába még nem azt jelenti, hogy lúzer. Meg egyébként alapesetben semelyik testrész átlagostól csökkentebb mérete ellenére lehetne menő. Csak akkor van gáz, ha minden csajjal flörtölsz, mindenkit fel akarsz szedni, aztán mikor előbújik a kígyó a barlangjában, akkor kiderül, hogy még egy kínai is előnyösebb adottságokkal van megáldva...
De szerintem ilyen piti dolgok miatt, minthogy ellentétben velem, ő kevésbé szőrös meg a hasonlók, nem kéne magát rosszul éreznie. Nem azért  hívom majomnak, vagy lúzernek mert ez a helyzet áll fent... a majmok amúgy is elég szőrösek, szóval veheti ezt bóknak is. Hanem olyan dolgoktól csökken a szememből a tekintélye, mint például a múltkori eleséses ügy...
A griffek közelében mászkáltunk, én egy pillanatra eltávolodtam tőle erre mire visszafordulok mit kell látnom? Elesett egy kőbe, egyenest belefejelt a griff szarba és majdnem rálépett az egyik griffmadár. Hát, nekem ott folytak a könnyeim, annyira rám tört a röhögőgörcs. Azóta sem tudtam ennél jobban röhögni... a fának kellett támaszkodnom, mert az összeesés veszélye fenyegetett. Hihetetlen kárörvendő tudok lenni és nagyon kijött ez rajtam abban a helyzetben.
Sajnos azonban nem sok időm maradt a régi szép emlékek felidézésére és megnyugvásra, ugyanis a legyőzött seggfejhez tartozó erősítés nekem esett és rátettek egy lapáttal az idegességemre. Ha Kyle nem lép közbe, akkor egyértelműen legalább háromszor behúztam volna még a srácnak, aki csak a hája miatt tűnt olyan nagynak. Az alatt maximum √2 deka izom lehetett.
-Haha! Azért ilyen egyszerűen nem megy... -dobtam be egy „ez rossz poén volt” vigyort. -Eszem ágában sincs helyetted is dolgozni -nem. Senki helyett. Soha. A saját sikereimért megküzdenék, de másokat nem emelnék fel a magasba puszta jóindulatból. -Ha híres lennék gondolom téged is többen ismernének -ami már pont elég lenne ahhoz, hogy szerezzen magának normális munkát meg mi egyéb. A tököm dolgozik helyette... és tényleg. Ő nem valami nagy nőcsábász, helyette is használom a lányok testét.
A további szövegét enyhén csodálkozva hallgattam végig. -Neked van párod a bálra? -kérdeztem vissza, miközben próbáltam eltüntetni a hitetlen, már-már szemtelenül lenéző mosolyt az arcomról. Inkább feldolgoztam a beérkező információt. Neki. Van. Párja. És a csaj önszántából jön. -De jól van öcsi, ez már teljesítmény! -ezt felfoghatja egy gratulációnak, ha szeretné. -Na, gyere! -hagytam abba az arcom dörzsölését és széttártam a karomat, hogy hátba veregessem az öcsit. -Ezt is végre megéltük... -sóhajtottam fel. Talán mégsem olyan balf*sz, mint amilyennek mutatja magát.Vagyis de, az. Csak úgy látszik nem mindig. Ez már haladás. -Tudod mit? Elmegyünk, azt' iszunk erre egyet -dobtam fel ezt a hirtelen jött ötletet. Ha már egyszer úgy is le akartam menni a haverokkal a városba, miért ne vihetném Kylet? Maximum megsimogatom hólapáttal, ha kínosan kezd el viselkedni.
-De azt azért még mondd el kicsoda a csaj -akkor lenne gáz, ha olyant szedne fel, akivel már kavartam.



x music x 640 szó x made by x
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások

Vissza az elejére Go down

Virágágyások

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Yamanaka birtok
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Szabad Játék (1)
» [Küldetés] A virágmező
» Medúza nővérek és a fénylő virágok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-