2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Látom a zavart a csinos, naív pofin, így nem akarom túlságosan sokat húzni az időt meztelenkedéssel, ebből most úgysem lesz hancúr. Azért minimális beszélgetésbe be lehet fogni, mielőtt felöltöznénk, hiszen mégsem akarom azt megtenni, hogy gyorsan magunkra kapkodjuk a ruhákat, aztán ki is penderítem. Ha már úgy alakult, hogy együtt töltöttük az éjszakát, bármilyen minőségben is, legalább pár percet adjunk magunknak, hogy legalább megismerjük egymást, ne csak egy arc legyünk majd a folyosón. Nem kezdem el úgysem a mellizmaimat táncoltatni, vagy a bicepszemet megfeszíteni, azt hiszem az inkább elmélyíteni, semmint oldaná a gátlásokat. Na nem azért, hiszen a lány előbb utóbb találkozni fog ilyesmivel, de logikusan a saját akaratából, nem pedig ilyen spontán módon, amire nem készülhetett fel. - Ez csak akkor nem lett volna kínos, ha mindketten ugyanolyan tapasztaltak vagyunk. Különben meg rajtad se sok. – Mosolygok ismét rá, tudom, hogy mennyire kikészíti ez a helyzet, felőlem aztán takargathatja magát, amit látnom kellett, azt már láttam, és úgysem felejtem el. Nyilván gonosz dolog volt tőlem, de hát az ember ha felébred egy meztelen szöszi mellett, az a minimum, hogy megnézi. Miután már ide kerültünk, nem számít szexuális zaklatásnak, hiszen az már korábban el lett követve, ha már az volt egyáltalán. - Édes tőled ez a fogadkozás, de ne miattam legyél önmegtartóztató. Ha hiszed, ha nem, egy ideje már én sem keveredek ilyen helyzetekbe. Beleuntam. Már nem úgy értem, hogy a magadfajták miatt. Aranyos lánynak tűnsz. Csak... valahogy sok volt, már nekem sem ártana valami komolyság. – Értve úgy, hogy komoly kapcsolat, vagy valami szünet, így húsz felett, már végzős vagyok, és semmilyen kilátásom nincsen rá, hogy valami életcélt találjak. Egy idő után a kiscsajok is unalmasnak tartanak majd, én ezt hamarabb felismertem, így jobb, ha a saját döntésem alapján növök fel, minthogy mások pofára ejtsenek. Így még csak fel sem merül, hogy ledobjam a törölközőt, és letámadjam a kis szöszit, régebben nyilván történt ilyen, és elég nagy eséllyel sikerült áttörnöm az erőteret, most viszont magamban sem érzek motivációt. Egy kávéhoz már annál inkább. Ha most ezzel én leszek a jófiú, meg az unalmas, hát istenem, ezt valahogy úgysem tudnám elkerülni. Így hát kisietek a fürdőbe, és kopogással térek vissza, hogy a kávét is odaadjam, majd összeütöm a rántottát, varázslattal sokkal gyorsabb. Amíg ez utóbbi kevergeti magát, addig leülök a lány mellé, na nem szorosan, tisztes távolságba. – Ne idegeskedj rajta. Látványmágus szakon voltam idén, el tudlak változtatni, hogy ne ismerjenek fel. És ahogy mondtam, manapság pont az a meglepő, ha kijön valaki innen, nem az, ha nem. Szóval ilyen pici vagy még, hogy soha nem volt senkid? Vársz az igazira, vagy mi? – Kérdezem kortyolgatva a kávémat. Az enyém ugye ízesítetlen, hogy felébredjek a keserű, forró íztől, a lánynak viszont megszórtam minden finommal.
Valószínűleg a tökéletes idomai csak még inkább rám hozzák a frászt, hiszen nem szoktam én ilyen külsejű pasikkal lenni, főleg nem úgy, hogy látom is azokat az idomokat és ki tudja, hogy nem értem-e hozzájuk, vagy a jó ég tudja. Azért arról csak lenne tudomásom, ha esetleg történt volna valami, de nagyon remélem, hogy erről szó sincs, hiszen én még életemben nem volt úgy senkivel sem, durva lenne, ha egy alkoholmámoros estének ez lett volna az eredménye, még mindig alig térek magamhoz, de legalább már nem akarok egyszerű takaróba bugyolálva menekülni. Azt hiszem az csak még cikibbé varázsolná az egyébként is felettébb kellemetlen helyzetet. - Oké, te ezt könnyen veszed, nekem azért sokkal... nehezebb. Nem szoktam ennyit inni, meg egyébként is... alig van rajtad ruha! - azaz nem csak alig van, nincs rajta semmi, csak a törölköző és én nem szoktam pasikat ilyen állapotban látni. Jó oké Tomot láttam már hiányosabban öltözve, de ő szinte a bátyám, nem olyan, mint egy vadidegen srác, akinek amúgy is tudom, hogy milyen híre van, még ha megnyugtató is az, amit mond arról, hogy nem csinált velem semmit sem, mert arról azért tudnék. - Oké, soha többet nem iszom egy kortyot sem és nem hagyom, hogy bárki elrángasson egy ilyen buliba. - még bólintok is mellé, olyan határozottan jelentem ezt ki. Akárhogy is, de nagyon durva ez az egész és én még mindig rendesen sokkolódva vagyok. Nem akarok soha többé az életben ilyen reggelt átélni. Eszem ágában sincs egy újabb kellemetlen helyzetbe kerülni semmiféle pasival, fiútrióval meg főleg nem. Fúúúj... ebbe még belegondolni sem akarok! A külsőmet illető bók hatására a helyett, hogy értékelném a dicséretet csak a szemem kerekedik el és szégyenlősen még feljebb húzom a takarót, legszívesebben a fejemre húznám, hogy eltűnjek előle. Akármit is mond... nem kell szégyenkeznem... ettől még ez van. Hülye egy érzés, hogy itt van egy pasas, aki látott ruha nélkül. Totál ki vagyok a hírtől borulva, főleg hogy meglesett. Persze jobb, mintha mást is tett volna, de akkor is... most is úgy érzem magamat, mintha nem lenne a takaró sem, olyan kiszolgáltatott helyzet. Nem csoda, hogy amikor kimegy olyan gyorsan öltözöm fel, mint a fene, azzal sem foglalkozom, hogy sikerül valami polcmütyürt leverni. Gyorsan visszateszem a helyére, aztán ledobom magamat az ágy szélére. Nem tudom, hogy mi legyen most, hiszen... innen el kell majd mennem és mi van, ha valaki meglát a folyosón? Mi van, ha valaki rájön, hogy ugyanaz a ruha van rajtam mint tegnap? Egyáltalán mit fognak szólni a szobatársaim? Átveszem azért a kávét tőle, amikor leül mellém. Hát nem mondom, hogy nem igyekszem tartani azért a távolságot tőle. - Carol. - ennyit sikerül elsőre kinyögni, még mindig kissé biggyesztett ajkakkal. Totál ciki ez az egész, nem tudom magamat olyan könnyen túltenni rajta. - És most mit csináljak? - mármint oké kávé és rántotta, de... utána mi legyen? Hogy lépek le innen úgy, hogy ne szúrja ki senki? Nem akarom, hogy bárki azt higgye tényleg itt aludtam, mert tuti elindulna valami pletyka és akkor szégyellném magamat. Ezt valahogy ki kellene védeni, de hogyan?
A sikításból valóban úgy tűnik, hogy nem igazán volt még része hasonlóban, nem tűnik annak a gyakorlott lánynak, aki vállat vonjon az egészben. Tökéletesre faragott idomaim sem javítanak a helyzeten, pedig ez be szokott jönni, a sokk most erősebb, mint az esetleges mustra a lány részéről. Azt próbálom felé sugározni, hogy nem nagy tragédia, ami történt, és vélhetően nem lesz folytatás, ha már így reagál. Hiszen amúgy felmerülhetne, még ha nem is emlékszünk, miért ne használná ki a helyzetet egy egymás mellett ébredő párocska? A sikítástól nem rezzenek meg, megvárom, amíg végre elhalkul, és csak utána lépek közelebb, egészen az ágy széléig. Próbálom magyarázni a bizonyítványunkat, a szöszi viszont erre sem vevő. Hűha, nem lesz könnyű dolgom. - Miért ne lenne mindegy? Utólag van értelme rajta agyalni? Én se nagyon emlékszem, de tekintve, hogy még nem csináltál ilyet, viszont tiszta vagy, én sem csináltam veled semmit. Egyébként pedig nem szokásom öntudatlan csajokat megfektetni, ettől nem kell félned. Kettőn áll a vásár, jó eséllyel valaki mással voltam előtted, veled már csak aludtunk. Nem kell rettegni, nem eszlek meg. – Mosolygok rá biztatóan, én még mindig úgy vagyok vele, hogy meg kéne próbálnunk a helyzetből kihozni a maximumot, nem pedig nyafogni rajta, de hát az én vagyok, velem már fordult elő ilyesmi, noha nem mostanában, az elmúlt bő egy évben már lassítottam, igaz, ezt a meztelen csajszi nem biztos, hogy elhiszi, főleg, hogy most mondtam, hogy a bulin lefeküdtem valakivel. Miközben a ruháinkat válogatom szét, válaszolok a kapkodva feltett kérdésre. Vagy mi is volt az egyáltalán. - Ugyan, akár csinálod, akár nem, bármi megtörténhet. Ha ittál, és jól érezted magadat, a fejedbe szállt. Örülj neki, hogy velem ébredtél, és nem egy fiútrióval, akik reggeli ismétlést követelnek. – Nem azt akarom éreztetni, hogy én vagyok a szent, hanem azt, hogy sokkal rosszabbul is járhatott volna. Az sem cél, hogy ettől még pocsékabbul érezze magát; tanulság hogy ha nem bírja az italt, ne igyon még egy ideig. - Bocsánat, azért azt nem tudtam kihagyni, hogy ne lesselek meg, ez mondhatni a helyzettel járt. De jó nő vagy, nem kell aggódnod. Ha úgy alakult volna, hogy mégis megtesszük, nem kellett volna szégyenkezned. – Mosolygok rá, szemétség nincsen a tekintetemben, sem amolyan lekezelő villanás, amellyel cédává alacsonyítom vissza. Talán kezd már annyira benőni a fejem lágya, hogy nem tárgyként kezelem a lányokat. Legalábbis nem alázom meg őket. Így bőven adok neki pár percet, és csak akkor jövök vissza, amikor kopogtam, és megkaptam a szabad jelzést. – Kezd már derengeni. Beszélgettünk, de nem itattalak le. Már mindkettőnkben volt jó pár lángnyelv-whiskey. Vélhetően keverve. Nem tudom, hogy miért hozzám jöttünk fel. – Vonom meg a vállamat, és miután eddig megtámasztottam a falat, hagyom, hogy átgondolja a dolgot, és intek, hogy csak üljön vissza az ágyra, nem kell annyira elsietni. A szobámban van egy kisebb konyharészlet, ami nem jár minden egyetemistának, ám már elég sok az ismerősöm itt, hogy ezt el tudjam intézni. Pár pillanat alatt varázslattal idézek némi kávét, és a mágikusan megbűvölt hűtőmből némi háztartási bűbájjal keverek egy rántottát. Amíg utóbbi kavargatja magát, beviszem a két kávát, az enyém fekete, az övébe sok cukrot, és sok tejet rakok. Átnyújtom, és leülök mellé az ágyra. – Ahogy mondtam, köztünk marad, tényleg. Tristan. Na és te?
Életemben nem voltam még részeg és életemben nem kerültem még hasonló helyzetbe sem. Azt hiszem ez alapján nem csoda, ha rendesen sokkol a dolog és az első reakcióm természetesen a sikítás. Azért nem általános, hogy valami idegen helyen ébredsz, még hozzá ott, ahol van egy pasi hiányos öltözetben, méghozzá úgy, hogy rajtad sincs az ég világon semmi sem. Hát persze, hogy rendesen sikerül kiakadnom és jön a sikítás is szinte azonnal, ahogyan tudatosul bennem, hogy mi is a nagy helyzet. Az tuti, hogy ha leesne róla a törölköző, akkor a szemem elé kapnám a szemem és csak még jobban meglepődnék, szóval igazán mázli, hogy legalább ilyesmi nem történik. - Dehogy mindegy! Én... én nem emlékszem mi történt, hogy kerültem ide és... Te csináltál velem valamit? - biztosan leitatott, vagy tudom is én. Jó persze tény, hogy ittam elég sokat tegnap este és nem kellett annyira itatni sem, de hát... akkor sem szoktam ilyesmit művelni és most mégis ez történt, én pedig még mindig rendesen sokk hatás alatt állok. Egyelőre pedig nem tudom, hogyan kellene kezelnem az abszurd helyzetet. Ő pedig beszél és a ruháimat szedegeti össze, meg persze az övéit is. Totál elképzelhetetlennek tűnik, hogy én tegnap tényleg... Valószínűleg nyoma kellene, hogy legyen az ágyneműn, ha mi... Azt viszont eszem ágában sincs megnézni úgy, hogy itt van és persze hogy nem tudok takaróval együtt bénázva felállni, annak tuti, hogy csak rossz vége lenne. Elesnék, leesne rólam és... nem, ezt nem próbálom ki. - Oké a bulira emlékszem, de... én ilyet nem csinálok és nem értem hogy történt. - még addig se jutok el, hogy én is megmondjam a nevemet. Annyi már világos, hogy az övé mi és hogy nem fogja nagydobra verni azt, ami történt, de ettől még nem kevésbé meglepő az egész helyzet, főleg hogy annyira azért hallomásból tudok róla, hogy eléggé nőfaló típus, meg nagy partiarc, vagy legalábbis az egyik tuti, hogy igaz rá. Én viszont nem szoktam bedőlni az ilyen srácoknak és most is elképzelhetetlennek tűnik, hogy esetleg mégis megtettem. - Azt mondtad... nem emlékszel. - nyögöm ki elhalóan, amikor eltűnik a fürdőben. Oké, ez alapján tényleg értelmesnek tűnik, de persze eszem ágában sincs előtte felöltözni, ha pedig nem emlékszik rám, akkor arra sem emlékezhet, hogy milyen vagyok a ruháim nélkül és eszem ágában sincs megmutatni neki. Amikor eltűnik azért várok pár pillanatot mire felpattanok, hogy gyorsan felkapjam a ruháimat. Kapkodok rendesen, aminek jó eséllyel minimum valaminek a leverése lesz a következménye, kivéve persze, ha nincs semmi törékeny. Mármint akkor is valószínű, hogy leverek valami közelben lévő lámpát, könyvet... félkönyvespolcot, tehát olyat, ami mozdítható. A katasztrófa amúgy is mindig a nyomomban jár.
Úgy okoskodom, hogy legalább szalonképessé varázsolom magamat, mert ha a lány úgy ébred fel, hogy egy csatakos, izzadt pasi fekszik mellette, akkor még inkább komolyodik a drámafaktor. Így legalább megvan az a helyzeti előny, hogy tiszta vagyok, friss, üde. Talán így nem érzi magát sem olyan szégyenteljesen, hiszen ez várható. Ha én nem emlékszem, jó eséllyel ő sem. Ráadásul igen fiatalka, biztosan ki fog akadni, nem tűnik nagy cédának, őszintén nem is értem, hogy miért keveredtünk egy ágyba. Lehet, hogy elért abba a korba, amikor már kísérletezni akar? Bárhogy is legyen, egyikünknek sincsen okunk panaszkodni, ha már ilyesmivel próbálkozott, akkor senki nem fogja leszólni érte, hogy miért pont velem, ő pedig csini, bár meglátjuk, hogy milyen bájos, mert ha felébred, biztos lesz nagy kiabálás. Vagy nem? Visszatérve a zuhanyból kirázom a fülemből a bennerekedt vízcseppeket, hogy kitisztuljon a fejfájásom. Ahogy nézem, jól tippeltem, még szerencse, hogy nem vagyok egy fejfájós típus, legalábbis már megszoktam, hogy ha az italtól kicsit hasogat a fejem, mert a lányka nagyon elkezdi a jajveszékelést. Maga elé kapja a takarót, ami kissé komikus, hiszen ha együtt töltöttük az éjszakát, már régen láthattuk egymást ruha nélkül. Viszont ebből kitűnik, hogy ő sincsen képben velem kapcsolatban. Felemelem a kezemet, hogy nem akarom bántani, és csak az ágy szélére ülök le, megigazgatva a törölközőt, mielőtt még lecsusszanna, valahogy van egy olyan érzésem, hogy a szöszi most szívesen lemaradna a show-ról. - Szivi, nem kell üvölteni... Most már úgyis mindegy, nem? Egyébként Tristan vagyok. És... ha jól sejtem, együtt aludtunk... minimum. – Nem nevetek, annyira nem vagyok gonosz, vagy megalázó. Csak mosolygok, nyilván lányként pocsékabb helyzet ez, hiszen míg nálunk trófeának tűnik egy ilyen közös éjszaka, ha egy lány emlékszik, még ráfogják, hogy egy nagy kurva. Pedig nem, miért kéne ezt különválasztani. – Buliztunk tegnap, de rád valóban nem emlékszem, túl sokat ihattunk, és itt kötöttünk ki. Őszintén semmire nem emlékszem ebből, de ahogyan nézem, nem bántottalak, vagy ilyesmi. Ha ez segít, nem fogok büszkélkedni veled, oké? Bárhogy is tűnik, nem vagyok szemétláda. – Körülnézek a szobában, és meglátom a ruháit a földön, szerencsére az enyémek is ott vannak. Felállok, hogy szétválogassam őket, igyekszem nem nagyon megbámulni a fehérneműit. Csak kicsit. Odatolom mellé, és a sajátjaimat összefogva indulok el a mosdóba. – Mindjárt jövök, öltözz csak át. Bár mondanám, hogy már mindent láttam, de tudom hogy ez nem segít. Na hajrá. – Fordulok ki a fürdőbe, hogy legalább pár percre magával hagyjam a gondolataival. Eléggé riadtnak tűnik a kis szerencsétlen.
A tegnap este... őszintén szólva halvány gőzöm sincs róla, hogy mi a fene történt pontosan. Valahogy sikerül elkeverednem egy buliba egy barátnőmmel. Elrángatott, én meg igazából nem akartam menni és maradni sem, mert egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet ilyesmivel próbálkozni, de talán egyszer beleférhet. Arról már nem is beszélve, hogy hatodikosként csúnyán megüthetem a bokámat, ha nem megyek időben vissza a hálókörletembe, de ezen az apróságon is igyekeztem átlendülni, aztán hamar már nem is volt fontos, hogy mi történik. Arra emlékszem, hogy táncoltam és ittam is valamit, de nem rémlik, hogy olyan sok lett volna, de aztán a fene tudja. Annyi biztos, hogy szórakozhattam, de aztán minden fekete lett. Most pedig a fejem kissé hasogat, ahogyan nyitogatni kezdem a szememet. Az első zaj nem igazán tetszik, a fejemre húzom a takarót és próbálok nem igazán tudomást venni a környezetemről, az most sokkal könnyebbnek tűnik, mint felkelni. Persze arra gondolok, hogy a szobatársam is most kelhet fel és még nem esik le az apró tény sem, hogy nincs rajtam az ég világon semmi sem. Talán még pár percre vissza is szunnyadok, úgy legalább enyhül kicsit a fejfájás, amikor megint meghallom a lépteket, meg az ajtó csukódását, akkor nagy nehezen csak rászánom magamat, hogy kilessek a takaró alól. Persze az ismerős arcot várom, hogy a látóterembe kerül, de nem. Az illető totál ismeretlen, maximum hallottam már róla, de nagyjából ennyi és a tetejében nem is lány, sőt alig van rajta ruha, vizes is és valószínűleg most fürdött. Elkerekedik a szemem, főleg ahogy leesik a tény is, hogy a takaró alatt az ég világon semmi sincs rajtam. Talán érthető az azonnali reakció, ahogyan sikítani kezdek. Na nem hosszan visítva, mintha valami T-Rex nézne be az ablakon, vagy ilyesmi, csak röviden, amíg fel nem ülök szigorúan magam előtt tartva a takarót és meg nem találom a hangomat, mármint a beszédhangot, nem a sikítósat, az már meg van. - Ki a fene vagy te és mi a fenét keresek itt? És... mi történt? - nem, az nem lehet, hogy én... Az nem lehet! Nem voltam még senkivel sem és nem épp a legjobb módja az első alkalomnak az, hogy részegen összebújsz valakivel, amire aztán nem is fogsz emlékezni, mert én nem emlékszem az ég világon semmire sem abból, hogy mi történt vagy hogy hogyan kerültem ide.
A fejem hasogat kissé, de nem vészes. Csak annak a jele, hogy valami jól sikerült az este. Próbálom felidézni a történteket, és elégedett mosollyal konstatálom, hogy várakozáson felül teljesítettem. Ugyan nem a saját baráti körömnek szerveztem bulit, hanem megkért valaki, hogy súlyos galleonokat fizetne, hogy ha egy záróbulit szerveznék neki, lévén hosszú kiküldetésre megy el Egyiptomba, ezért egy nagyszabású tombolással akar búcsút venni az ismeretségi körtől. Nem rosszak ezek a bulik, mert egyrészt pénzt kapok azért, hogy én magam is szórakozom, másrészt olyanokat is megismerhetek, akit korábban nem, példának okáért újabb kuncsaftokat, akik majd engem akarnak megbízni az újabb bulik megszervezésével. Na és persze lányokat, igazán dögös kiscsibéket. Habár így a második xen túl már lényegesen lassítottam a tempón, mert nem akarok világ életemben ágyból ágyba ugrálni, akár egy komoly kapcsolat is befigyelhetne, ám ahogyan oldalra nézek, és felülök, már egyből látom, hogy na ez az elhatározás ezúttal nem túlzottan jött össze. Hát igen, kissé visszaestem, hiszen a kiscsaj szemtelenül fiatal. Az ágyékom bizsergéséből kiindulva valami volt itt éjszaka, bár arra nem emlékszem, hogy vele, vagy valaki mással. Ám bekukkantva a takaró alá, nincsen rajta semmi, tehát a fene tudja, megvan rá az esély. Vagy csak valakivel még a bulin összegabalyodtam, ezzel a kis szőkével pedig leittuk magunkat később, és itt kötöttünk ki a szobámban. Igen formás kis teremtés, attól nem félek, hogy hirtelen elrohanna a tanári karhoz bemószerolni, hiszen semmilyen külsérelmi nyomot nem látok rajta, ami arra utalna, hogy bántották volna. Így hát majd felébred, és megbeszéljük, hogy mi is volt, mert nekem még csak nem is rémlik. Bár a csinos pofiból és a hetyke ciciből a saját ízlésem tükröződik vissza, elképzelhető, hogy őt is ágyba cipeltem, de vele már túl kábult voltam bármit tenni, és kidőltünk. Vagy ennyire nagy király lennék, hogy egy ilyen kiscsajt is meg tudok dönteni? Hm... Azért vállon nem veregetem magamat, mert semmire sem emlékszem a dologból, és csakis annyira lehet önelégült, hogy itt találom magam mellett az ágyban. Ki tudja, ha felébred, lehet, hogy neki lesz kedve a folytatáshoz... Kinyújtózom, és elszaladok gyorsan tusolni, de pár perccel később már érkezem is vissza, törölköző van körém csavarva, még kissé vizes vagyok, de sebaj, legalább a fogmosás is megvolt, hogy ne legyen durva szájszagom.
