Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Régi ismerősök
  Yesterday at 22:41
Madeleine Eastwick


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 19:51
Keith Maddox

ϟ Keith Maddox
  Yesterday at 19:36
Keith Maddox

ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:48
Viviana Rennes


ϟ Neira & Ginny
  Yesterday at 12:32
Ginny Weasley


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Gwyneira Rousseau
 
Daniel G. Paisley
 
Tim Roberts
 
Perselus Piton
 
Statisztika

Összesen 585 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Keith Maddox

Jelenleg összesen 38959 hozzászólás olvasható. in 3479 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Virágágyások

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2018-08-03, 09:51




Hector & Nathalie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fárasztó, hogy amikor azt hiszem végre meglephetem őt, akkor is kiderül, hogy már előre látta, tudta, hogy jönni fogok. Nem is tudom, hogy létezik-e olyan, amit esetleg ne tudna már az előtt, hogy megteszem, vagy egyáltalán eszembe jut. Így olyan, mintha mindig mindent jobban tudna és ez... lássuk be iszonyú fárasztó. Tényleg jobb is ha elmegyek, de közben mégis zavar, hogy ő cseppet sem bánja, szinte nem is igazán érdekli a dolog.
- El is küldhettem volna a könyvet egy bagollyal és kész. - teszem azért hozzá morcosan. Így olyan, mintha ilyen könnyen kiismerhető lennék, pedig mindig is az volt a célom, hogy ne legyek olyan könnyen kiismerhető, erre... ő valahogy mindent előre lát, amit csinálok, így hová a meglepetés? Nem csoda, hogy gyorsan le is töri a lelkesedésemet. Az amulettet mégis átveszem, pedig akár vissza is adhatnám neki, de valahogy úgy sejtem azzal megint csak azt mutatnám ő ezt is előre tudta, vagy... pont hogy arra számított elfogadom? Áh akármi is van, úgyis azt mondaná, hogy ő bizony tudta előre, kétlem, hogy meg tudnám lepni bármilyen módon is.
- Egy táncot? - meglepetten kérdezem, de már reagálni se nagyon van időm, hiszen a keze már a derekamon, én pedig arra eszmélek, hogy mindenféle ellenkezés nélkül mozgok vele együtt a zene ütemére. Nem értem, hogy miért csinálja ezt... tudja jól, hogy nem vagyok sosem biztos magamban és azt is tudja, sejti gondolom, hogy miért is jöttem most ide, de ennek ellenére mintha... Nem, biztosan megint csak én látok bele valamit, amit nem kellene.
- Tudom, ezt már mondtad... már elég sokszor... - felpillantok a szemeibe. Hiába gondolja azt, hogy Ashton helyesebb nála, talán csak mert mindketten véravérűek vagyunk én ebben nem vagyok teljesen biztos a mai napig sem. Hectornak van valami a szemeiben, valami olyan mélység.. amit képtelen vagyok megérteni, vagy egyáltalán csak kibogozni, ahogyan most se megy. - Kicsit azért fogok hiányozni neked? Te... itt maradsz? - nem is tudom miért érdekel. Legalább, ha kicsit beismerné, hogy érdeklem és nem csak arra voltam jó, hogy oktasson és kioktasson folyton, mint valami tanár és... vajon itt lesz, ha mégis úgy döntök, hogy visszajövök, vagy ha nem megy ez az egész Ashtonnal? Persze nem fair ez megint a részemről, hogy azt várom tőle itt legyen, mint valami B opció ez tény, de vajon ha azt mondaná ne menjek el, ha arra kérne, akkor itt maradnék? De ilyet úgy se tenne nem igaz?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Újra együtt[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hector Arbogast
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2018-07-29, 18:18


Nathalie & Hector

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


Már megszokta, hogy Nathalie tőle egyértelmű jelzéseket, nem pedig semleges passzivitást, vagy kitérő válaszokat fogad el, ám amikor megtette, hogy kifejezte azt, amit gondol, csak lerázást kapott, így visszatért a jól bevált taktikákoz, nem veszi magára a véla állandó szeszélyességét, hiszen érdemben úgysem illenek egymáshoz, akkor pedig kár lenne igazán belelovalni magát holmi veszekedésbe. A könyvet elteszi, ám nincsen meglepve a szőkeség kérdésén, mondhatni már megszokta, hogy a lány állandóan kiakad azon, hogy bizonyos dolgokat hősünk előrelát.
- Várható volt. Feltételezem az esetleges szakítás után azonnal jöttél vissza vagy mert érdekellek, vagy mert dühödben el akartad volna mondani, hogy mi is történt. Kitaláltam hogy adsz egy esélyt a dolognak, amit tulajdonképpen becsülök, mert ez most már a saját döntésed, így következmények nélkül vállalhatod, bármi is legyen. – Nem akarja kioktatni a szépséget, végülis sosem akarta. Ám Hectornak van egyfajta veleszületett logikája, amivel másoknál sokkal előbbre lát, na és persze a nagy titok, amit egyenlőre Nathalie előtt nem fed fel, hogy miért is ismeri ennyire. Talán sosem lesz már rá szükség, hiszen vélhetően többé nem találkoznak, ezért is az ajándék. Átadja az amulettet, ám ő maga is feláll, és közelebb lép. Ki tudja honnan, pont az a zene szűrődik be, amire legelőször, a bál éjjelén táncoltak.
- Tudom, hogy elcsépelt, de egy táncot azért még kérek. Sőt, ragaszkodom is hozzá. Amolyan ég veled jelleggel. – Meg sem várja, hogy Nathalie mit mondd, a derekára fonja az egyik kezét, a másikkal pedig a lányét keresi, és gyengéd erőszakkal vonja magához. Ki tudja, hogy mi is volt ez köztük, de legalább barátként váljanak el, ne veszekedéssel. Tudja, hogy nem olyan jóképű, mint Ashton, de nem is ezen ment el a dolog. Az átok, amely Hector életét megkörnyékezi, vélhetően sosem engedte volna meg, hogy maradéktalnul boldog lehessen, ez pedig Nathalie életébe került volna. – Kívánom, hogy minden jól sikerüljön, és megtaláld a célod, bármi legyen is az. Magadból meríts erőt, és ne mások véleménye alapján élj. – Tudja, hogy eddig a lány a szépségét tükrözte a külvilág felé, és a visszajelzésekből tudott profitálni, ám ez hosszútávon Hector szerint nem tartható. Főleg, mivel a szépség szubjektív, és Nathalie csak csalódna, ha a vélasága ellenére sem tudna mindenkit meghódítani.




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




aláírás majd egyszer
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2018-07-24, 09:55




Hector & Nathalie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem is tudom, hogy miért vagyok itt, vagy hogy mit várok tőle. Sajnálja, hogy elmegyek, vagy kifejezze nem tetszését, amiért mégis úgy döntöttem, hogy Ashtonnal maradok, vagy egyszerűen csak be akarom bizonyítani neki, hogy nem volt igaza, vagy legalábbis nem mindenben? Esetleg tényleg azt szeretném, hogy netán marasztaljon? Hiába tűnök megint csak olyan nagyon magabiztosnak, jól látszik, hogy azért még sem tudom pontosan, hogy mit is akarok valójában, pedig igyekszem magamnak is bemagyarázni, hogy tényleg tudom. Fogom valaha is tudni?
- De... nem tudhattad, hogy elmegyek és azt sem, hogy... hogy megkereslek, hogy elmondjam. - igen megint meglep és igen megint belém folytja a szót, meg azt a fene nagy magabiztosságomat is egy pillanat alatt szertefoszlatja ezzel az egyetlen akcióval. Amulett nekem, ami meg véd? Akkor mégis csak fontos lettem a számára, ha nem szeretné, hogy bajom essen, még ha hozzá is teszi, hogy Ashton úgyis biztosan meg tud védeni. Végül is igen, hiszen egyszer már feláldozta volna akár az életét is értem, akkor természetesen, hogy a védelmemre is kel majd, hogy ne eshessen bajom. Kis hezitálás után végül a kezemet nyújtom az amulettért. Végül is nem is kell mást mondanom, csak talán megint mást reakciót vártam tőle, más választ, hogy megpróbálja elmagyarázni miért nem Ashtonnal kellene elutaznom, vagy mért nem jól döntöttem megint, de mintha számított volna rá ezzel az amulettel, mintha tudta volna ,hogy ide jövök és elköszönök tőle személyesen, pedig Ashton nem tette meg Melissával és ők régóta ismerik egymást, jó barátok, sőt... ki tudja, de mégis én nem tudok csak úgy elszakadni, pedig Hectorral még csak nem is ismerjük egymást olyan jól, mivel én semmit se tudok róla szinte.
- Hát akkor... kösz a tanácsokat és minden jót. - bököm ki végül és még mindig tétován ácsorgok, mintha azt várnám, hogy áldását adja, vagy megerősítsen benne, hogy jól döntök. Idegesítő, hogy még a komoly elhatározásom is szertefoszlik a közelében, mintha nem is lett volna. Valahogy elbizonytalanodom Hector közelében, miközben ő pont arra próbált rávilágítani, hogyan legyek határozottabb és hozzak meg önálló döntéseket és közben mégis, ha a közelemben van hirtelen még abban sem vagyok biztos, amiben előtte teljesen az voltam.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Újra együtt[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hector Arbogast
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2018-07-21, 07:54


Nathalie & Hector

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem csak hogy olvas, éppen nagyon bele van mélyedve, mint aki nem siet sehova. Vélhetően csak azért jön ki, hogy olykor bizony levegőn is legyen, hiszen a legtöbbször valamilyen könyvtárszobában kuksol, vagy éppen a sötét katakombák mélyén. Az a típus, akinek nincs szüksége társaságra ahhoz, hogy érvényesülhessen, éppen ezért tökéletes ellenpárja a vélának, aki eddig mindig valakibe kapaszkodott. Hogy mi vezetett ide? Tán éppen az, hogy körülötte eddig mindenki meghalt, és rá kellett ébrednie, hogy ha túlságosan is kötődik, akkor azzal csakis veszíthez. Az utolsó utáni pillanatban emeli fel a pillantását a lányra, olyannyira bele volt temetkezve az egyébként nagyon is érdekes kötetbe. Látja a változást, és ezt lényegében saját magának tudja be, így méltán lehet legalább ilyen formán elégedett. A dekoltázs takarása ezúttal tényleg meglepő, ám jellemzően Nathalie pillantását kutatja a sajátjával.
- Szia. Köszönöm. – Veszi át a könyvet, és elmosolyodik. A megszokott sötét, komor ábrázata most eltűnőben, mintha kicsit eloszlanának az árnyak, amint meglátja a lányt, akin egyértelműen látszik, átgondolta a legutóbb megbeszélteket, máshogyan is viselkedik, sőt, mintha távozóra is fogná. Talán Hector olyan önelégült, hogy tudja, bármennyire is rébuszokban beszél, a szőkeség valahol kezdi felismerni a szavai súlyát, így ő maga is feláll, hogy ha már a lány nem ül le, hogy egyenlő félként beszélhessenek.
- Örülök, hogy így döntöttél, ez végre következetességet is jelent tőled, másfelől tényleg itt az ideje, hogy tényleg megtaláld magadat. Mindenesetre ha segítség kellene az úton, ha veszélybe sodródsz, és nincs más menedék, szeretnék adni egy amuletett. Tudom, hogy az az Ashton nagy kutató, biztosan rengeteg relikviát talált már, én viszont készítettem neked egy rúnákkal megspékelt védőtalizmánt. Remélem, hogy elfogadod. – Nyitja ki a táskáját, és egy egyszerűnek tűnő, puritán brosst nyújt a lány felé. Az ékszer fekete, szinte matt, alig fénylik, ám ha a lány közelebb hajol, akkor láthatja, hogy valóban bele vannak karcolva a régmúlt rovásirásainak egyike. Mágiával van felruházva.




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




aláírás majd egyszer
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2018-07-07, 14:48




Hector & Nathalie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sietve kapkodom a lábaimat egyenesen a virágágyások irányába. Kicsit kérdezősködtem és bár nem ismerik sokan Hectort, viszont elég feltűnő jelentés a komor ábrázatával és persze a szúrós tekintetével meg a cseppet sem vidám ruházatával, így nem volt nehéz végül megtalálni őt, ezért is veszem az irányt a virágágyások felé, ahol ha minden jól megy találni fogom. A könyve a kezemben, amit most már illene visszaadnom és hogy miért nem küldöm el bagollyal? Magam sem tudom, talán az orra alá akarom dörgölni, hogy nem volt igaza, vagy csak azt akarom, hogy elismerje, hogy tévedett, vagy...? Nem számít, itt vagyok és végre megérkezve meg is látom őt az egyik padon ücsörögve. Épp olvas... már megint, amin meg sem szabadna lepődnöm. Automatikus a mozdulat, ahogyan annak ellenére, hogy továbbra sem érdekel a véleménye mégis megigazítom kicsit a ruhámat, a hajamat, de ezúttal, mint oly sokszor nem lefelé húzom a pólómat, hanem fel, jobban takarva a szemérmetlenül látványos dekoltázst, hiszen őt úgy se nagyon érdekli az ilyesmi igaz? Egyébként is visszafogottabban öltözöm az utóbbi napokban, csak hát a ruhatáramat nem tudtam egyik napról a másikra csak úgy megváltoztatni.
- Szia! - köszörülöm meg egy kicsit a torkomat, amikor megállok a pad előtt, de nem ülök le. - Visszahoztam, mert elutazom és gondoltam nehogy elvesszen út közben mondjuk, amikor egy bagoly eltéved és nem talál oda hozzád, vagy... valami. - vonom meg végül a vállamat, de még mindig nem ülök le. Nem is tudom mit akarok, pedig csak a kezébe kellene nyomnom a könyvet és távozni és ennyi, de ennek ellenére én még sem ezt teszem, hanem még mindig ott ácsorgok a pad előtt és... mire várok.
- Ashtonnal utazom el. - teszem még gyorsan hozzá, mint ami igen fontos és lényeges információ, vagy tényleg csak egyértelműen az orra alá akarom dörgölni a dolgot?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Újra együtt[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-10-25, 18:27




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Elhúzom a számat, még hozzá elég jól láthatóan, tehát nem igazán tetszik nekem a dolog, meg a hozzáállása úgy általában ehhez az egészhez. Mintha ismerné az apámat, vagy az lenne a dolga, hogy helyettem döntsön és lássuk be, hogy egyik sincs így.
- Tudod miért voltam igazán kiakadva az apámra? Mert folyton helyettem döntött és te most nagyjából ugyanezt teszed. - na igen és persze ebbe bele sem gondol. Eldöntötte, hogy kár az apámmal találkoznia, mert utálná, eldöntötte, hogy ez nekem rossz lenne és persze azt is eldöntötte egyedül, hogy nekem az a legjobb, ha elmenekülök vele és persze nekem ebbe sincs semmi beleszólásom. Ennek így mi értelme? Főleg, hogy igazán nem is nagyon tudjuk, hogy ez az egész komoly-e annyira, hogy indokolt legyen effélét tennem, de persze úgy látom ezt nem is érti meg, mert ő már mindent kitalált.
- Ha komoly a veszély, akkor ezzel mindenki mást is veszélybe sodornánk és százfűlé-főzet? Nekem fontosak a tanulmányaim, nem fogok eltűnni és főleg nem elrejtőzni valaki más arca mögé. - totál nem gondolta át ezt az egészet és tényleg nem is értem, hogyan gondolta, hogy csak úgy elmegyek mindent itt hagyva. Neki nem fontos annyira a suli, de nekem viszont nagyon is és szeretném, ha minden rendben menne és haladnék vele, ha már itt vagyok és jó is vagyok benne és főleg nem fogok valami feltételezésre alapozni, meg főleg arra nem, hogy majd ő megoldja, amikor ez még csak nem is biztos.
- Igen, teljesen biztos vagyok benne. - bólintok végül és ennyi, azt hiszem ez minimum felér egy szakítással, bár ha azt nézzük nem is voltunk úgy igazán együtt, akkor pedig nem is lehet igazán szakítani sem igaz? Aztán egy villanás és a képet elvágva elsötétül minden, én pedig már jó eséllyel valahol máshol térek magamhoz...


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-10-11, 17:50




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
[color=darkgray] - Ő egy auror, Let – hívom fel a figyelmét a lánynak a nyilvánvaló tényekre. Most komolyan, mégis hallja egyáltalán azt, amit mond? Egy volt halálfaló fia vagyok, akinek a mai napig elég sok kétes ügylete van, mindezek mellett pedig abban is teljes mértékig biztos vagyok, hogy a minisztérium megfigyelteti apámat. Talán pont Leticia apja az egyik ilyen emberük, márpedig nekem aztán eszem ágában sincs szerepet játszani apám bebörtönzésében. Elvégre, a családnál számomra semmi sem fontosabb és hiába olyan a viszonyunk, amilyen, ettől még ő az apám. Ráadásul, a legnyomósabb indok talán mégis az, hogy az a bizonyos ember ölte meg az anyámat. Barátnő ide vagy oda, fogalmam sincs azt illetően, milyen érzelmek is törnének bennem felszínre, amint megpillantanám. - Pont ezt nem szeretném elrontani, kettőtök kapcsolatát. Végre egymásra találtok, te pedig bemutatsz neki egy olyan srácot, aki a McKinney-család tagja. Nem hiszem, hogy repesne az örömtől a hír hallatán...
Nem mondom, hogy olyan rossz hírű lenne a családom, de az is tény, hogy nem mi vagyunk a világ legjobb famíliája. A rokonságom tagjai közül még elég sokan vallották a Sötét Nagyúr nézeteit, nekem pedig az is szent meggyőződésem, hogy apám engem is megpróbált volna beszervezni, ha idővel nem romlik meg annyira a kapcsolatunk és nem könyvel el magában holmi sült bolondnak, akinek olyan téveszméi vannak, hogy az anyja szellemével képes beszélgetni. A legrosszabb pedig ebben az egészben az az, hogy meg is tettem volna a dolgot. Na, nem azért, mert annyira egyetértek a tanokkal, hanem leginkább amiatt, hogy bizonyítsak apám számára. Az a beteges megfelelési kényszer, melyet az évek során sikeresen belém nevelt, kezd már ugyan kikopni, de kamaszként még elég erősen jelen volt bennem.
- Mint mondtam, első lépésként el kell tűnnünk apám szeme elől – vázolom fel a terveimet, miközben elmém folyamatosan megpróbál olyan megoldással előállni, amely a lány számára is teljes mértékben elfogadható lehet. Mondjuk, ez nem könnyű feladat, ha a biztonságát is szem előtt kell tartanom... - Talán, mehetnénk a rokonaidhoz és itt nem az apádra gondolok. Látogatóba, teszem azt. Gondolom, kissé jobban éreznéd magad abban az esetben, ha valami ismerős közegben lehetnél egy ideig.
Igen, ez jó lesz, feltéve természetesen, ha kellően jó óvintézkedéseket tudok tenni és van a családban másvalaki is, aki ért a mágiához, ha arra kerül a sor. Ezt persze nem hozom fel Leticia számára, hiszen már így is elég nagy terhet helyezek a vállaira, de nem lenne egy hátrány. Felőlem aztán auror is lehet, legfeljebb nem kötjük az orrára a dolgokat. Az ő fajtájuk azért elég óvatos, ha a családjukról van szó, hiszen szinte célkeresztben vannak, szóval nyilvánvalóan szórnak el védővarázslatokat a szeretteik érdekében. Igen, talán ez a megoldás. Egy kis időre.
- Utána pedig... - itt azért bizonytalanul megvonom a vállam, hiszen eddig nem kellett bujkálnom, nincs tapasztalatom az ilyesmiben. Szerencsére. Ilyenkor viszont jól jönnének a negatív tapasztalatok is, hogy biztonságban tudhassak másokat. - Visszajöhetünk. Bár, nem ajánlom, de majd megtesszük a szükséges lépéseket. A Százfűlé-főzettel mások alakját is felvehetnénk, senki se jönne rá...
Nem fog tetszeni neki, habár nem is hibáztatom, mivel szerintem is már eleve egy halva született ötletet dobtam fel. Éljük le másként az életünket? Nem, ez még engem se vonz, de mi mást tehetnénk? Külső segítség nem jöhet szóba, mert akkor apám kerülne veszélybe. Leticia ezt nem értheti, nem ő került tűzvonalba, nem neki kell dönteni a családja és a... Tényleg! Ki is nekem Let tulajdonképpen?
- Értem az indokaidat, de biztos vagy abban, hogy maradni szeretnél? - vonom fel a szemöldököm, miközben testem minden egyes porcikája azért kiáltozik, hogy akadályozzam meg a lányt, ne hagyjam elmenni, a vesztébe rohanni. Ha most itt hagy, nem fogom még egyszer épségben látni, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Mégis mit tehetnék pár perc vagy akár óra alatt? Még ha egy napot kapnék, az is kevés lenne arra, hogy meggyőzzem őt. Itt ülök és hagyom, hogy elsétáljon? Ujjaim automatikusan mozdulnak, végül a pálcámon kötnek ki, miközben elmondom a megfelelő szavakat, melynek hála Leticia jótékony sötétségbe zuhan...


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-10-03, 11:30




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

- Apa viszont bízik bennem és épp csak rendes vágányra kerül a kapcsolatunk, nem rontaná ezt el. - nem akkor sem hiszem, hogy apa elvből elutasítaná Jensent csak azért, mert annak a halálfalónak a fia. Ahhoz neki kellene bizonyítania, hogy baj van vele és ez nem történt meg igaz? Mégis talán az van ebben benne, hogy ő nem akar apával találkozni, csak nem mondja ki rendesen, ahogyan valahogy sok minden nem kimondott közöttünk és igazából pont e miatt vagyok annyira bizonytalan. Hogyan építsek valamire, ami még mindkettőnk számára kérdőjeles. Más lenne, ha csak ismerkednénk, de ő bizalmat vár el tőlem, mert van egy múltunk, de a múltunk mégis szinte semmis, hiszen úgy állunk egymáshoz, mint akik első randin vannak. Ez így nagyon sántít nekem és nem sokat segít, hogy kezelni tudjam az amúgy is túlságosan zavaros helyzetet.
- Ezt értem, de mégis milyen megoldás lehetne, mint az aurorok? Ez így... - csak megrázom a fejemet. Értem én, amit mond, hogy mégis csak az apja, de akkor is az, amit vár tőlem, hogy szökjem el vele csak mert ezt mondja... Ez nincs a helyén, főleg mert nem akar ártani az apjának. És mi van akkor, ha valami nem jól gondol át és választania kell? Mi van ha akkor nem tud dönteni, főleg hogy köztünk ez még csak nem is tisztázott. Nem várhatom el, hogy mellém álljon. Más lenne, ha ez már valami lenne közöttünk, más lenne, ha tudná mit akar, ha szereleme lenne, mert az már egy komoly dolog, de ez nem az, hiszen ő sem mutatta ennek a jelét még egyszer sem. Aggódik persze, mert kötődik hozzám, mert van egy múltunk, de a jelenünk nem egyenlő azzal, ami megtörtént régen. Most nem ugyanaz a helyzet és én ezért nem tudom azt mondani, hogy vele megyek, hogy apa aggódjon, hogy ne tudja mi történt. És mi van, ha az apja akkor apa ellen fordulna? Vagy a tanárnő ellen, vagy... tudom is én? Elvetemült, talán még a saját fiának is ártana, vagy őt állítaná két tűz közé, és akkor vajon mit cselekedne?
- Akkor vagyok a legnagyobb biztonságban, ha szólok az apámnak. Ha ezt nem látod be... Te most is hezitálsz, nem tudod mit tegyél, nem akarsz ártani az apádnak, amit megértek, de közben... szerinted ez nekem a biztonságos? Most sem tudsz dönteni közte és köztem akkor ha komoly lenne a helyzet miért tudnál? Ennek így semmi értelme. Apának én vagyok a fontos, csak én és ő megelőzheti, hogy bármi történjen. Ez a jó megoldás, nem a menekülés. Ha külső szemlélő lennél te is látnád, de... nem tudsz tisztán gondolkodni. Ez így... - megrázom a fejemet és a hónom alá csapva a könyvet most már fel is állok. Nem fog tudni meggyőzni arról, hogy vele kellene mennem, hiszen az apja is fontos neki és én nem is várhatom el, hogy engem válasszon, ha egyszer nem vagyok elég fontos, ha nem szeret, akkor miért tenné? De ennek viszont így semmi értelme. Mégis mit tehetne az apja ellen? Ha szívből gyűlöli az apámat, akkor az lesz a célja, hogy mindent elpusztítson, ami számára fontos, akkor erről nem fogja tudni lebeszélni és az idő húzás csak neki kedvez. Itt a Roxfort biztonságos, apa pedig meg tud védeni és feltétel nélkül meg is teszi, de Jensen... fiatal és nem is gondolta át ezt rendesen és én nem bízom benne eléggé ahhoz, hogy tényleg elhiggyem nem lesz semmi baj.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-09-21, 18:24




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
[color=darkgray] - Nem ismerem, viszont a családi hátteremet látva te se szavaznál számomra bizalmat egykönnyen – jegyzem meg némileg magabiztosan, hiszen azt azért be kell látnunk, hogy az ex-halálfalók gyermekeiben nem bíznak meg túl könnyen, édes jó apámnak pedig jelenleg is van mit tisztára mosnia a nevével kapcsolatban. Még én se bízok meg benne, nem hogy más tegye ugyanezt... - Apád auror, aki elvileg a legjobbat szeretné neked, én pedig olyasvalakinek vagyok a fia, aki elég sokat ártott már másoknak. Még ha nem is mutatná ki, akkor is biztosra veszem, hogy lenne benne némi ellenszenv.
Leticia és az apja kapcsolata hiába nem a legjobb, akkor is vannak dolgok, melyeket nem mindenki szeretne beengedni a családjába. Azt hiszem, az ő esetükben én is valami ilyesmi lennék, hiszen az ő apja ölte meg az anyámat, ez már alapból megadja az alapot kettőnk kapcsolatának, másrészt pedig ott van apám is, aki jelen pillanatban is nagy eséllyel egy pohár ital felett szövögeti a bosszúja részleteit. Ami elég hamar sikerrel jár, ha továbbra is ilyesmin vitatkozunk, nem igaz?
- Igen? - vonom fel a szemöldököm némileg hitetlenkedve. - Talán ő is megölt ártatlanokat? Ő is Voldemort seregének az élén masírozott a muglik és támogatóik ellen? Esetleg ő is elmenekült, amikor a társait bebörtönözték?
Na igen, valamiért az én szememben máig az a legrosszabb cselekedet, ha valaki halálfalónak állt a múltban. Ha tehetem, nem is állok szóba egy olyan emberrel sem, aki a legcsekélyebb mértékben is támogatja Voldemort régi tanait, bár apám kivétel ez alól, mert tőle nem vagyok képes megszabadulni. Hiszen ő az egyetlen közeli rokonom, az egyetlen, aki ismerte anyámat és akitől talán hallhatok bármi érdekeset is róla. Különben is... anyám szelleme annak idején arra kért, hogy tartsak ki mellette, bármilyen ember is legyen, én pedig engedelmeskedem. Nem jó szívvel bár, de minden ellenszenvem ellenére apámmal maradtam. Egészen addig a pillanatig, amíg fel nem hozta számomra Let megölését. Igen, azóta leginkább azon vagyok minden erőmmel, hogy felszívódjak a szeme elől, de a lány nélkül nem mehetek sehova. Kötelességem őt megvédeni, hiszen a barátnőm, de még akkor is ezt tenném, ha nem lenne az. Nem, semmiképp sem áll szándékomban apám őrült terveit támogatni.
- Én azt se szeretném, ha apámnak baja esne – sóhajtok egy nagyot, miközben kelletlenül bár, de bevallom a saját érzéseimet is. - Bármennyire is őrült, akkor is az apám, és nem szeretném, ha aurorokat küldenénk a nyakára... - Talán furán, sőt viccesen hangzik az, hogy olyasvalakit védelmezek, aki meg akar ölni valaki mást, de Leticia ezt nem értheti. Nem mondom, hogy az ő családja jobb volt az enyémnél, de még így is vannak dolgok, melyeket nem érthet meg velem kapcsolatban. - Nem szeretném őt is elveszíteni, viszont téged mindenáron biztonságban szeretnélek tudni. Csak egy kis időre kellene elmennünk, ne aggódj... Időközben majd kitalálok valamit, ha nagyon szükséges, akkor én magam küldöm apámat az Azkabanba, de egyelőre szeretném ezt elkerülni, ha lehetséges. Talán idővel jobb belátásra tér.
Még én magam se hiszem el a saját szavaimat, hiszen ki adna fel egy olyan bosszút, amely már legalább egy évtizede érlődik benne? Apám elvesztette a szeretett nőt, ezen a sérelmen aligha fog tudni túllépni valaha is.
- Én a helyedben azt tenném, ami a legbiztonságosabb módja lenne annak, hogy életben maradj – emelem fel kissé a hangom, hiszen az idő sürget, Let pedig pont most torpan meg... Na ne, miért jönnek össze ilyen rosszul a dolgaim? - Ami nem más, mint az, hogy velem tarts. Apád biztonságban van, egyedül te vagy a célpont... Kérlek, gondold át.
Nem kényszeríthetem, hogy velem tartson, de igenis szeretném, ha kissé nyitottabb lenne a dologra, hiszen apám azért igen veszélyes ember, ezt még én is tudom...


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-09-15, 18:34




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Nyitnám a számat, de végül még sem teszem meg, hiszen mégis mit mondhatnék erre még? De? Most akkor mi van közöttünk? Alapvetően ő akarta a randit, ő akarta, hogy újra kezdjük és én azt hittem azért, mert legalább ő biztos a dolgában, de ha egyszer ő sem az? Akkor... mi értelme az egésznek, de komolyan? Főleg ha ehhez még hozzátesszük ezt is, ami most derült ki, hogy az apám és az apja éppenséggel soha az életben nem fognak leülni egy közös családi vacsorához, vagy hasonlóhoz és persze én sem találkozhatok az apjával és ő sem akar az enyémmel, mivel az enyém ölte meg az anyját... Őszintén szólva egyre inkább gőzöm sincs, hogy ebből akkor mégis hogyan lehet bármit is kihozni, ha már az eleje döcögős és közben meg a közepe sem tűnik éppenséggel egyszerűnek.
- Nem ismered az apámat, ne vedd biztosra, hogy megítélne az alapján, hogy ki az apád. Ennyi erővel... az én anyámmal is voltak gondok. - na igen. Gonosz boszorka ide, vagy oda, meg aztán lássuk be, hogy a tanárnőről is eredetileg azt hitte, hogy veszélyes, aztán mégis csak beleszeretett nem? Tehát apa el tudja hinni, ha valaki nem gonosz, veszélyes, csak mert valaki más azt mondja róla, vagy mert az apja olyan ember, amilyen. Aztán csak tovább hallgatom a szavait és várok, bár magam sem tudom mire. És igen az ölelés jól esik, de ebben a pillanatban és ebben a helyzetben valahogy még sem annyira. Nem csoda, ha végül amikor elhallgat akkor én magam húzódom hátrébb kicsit tőle. Valahogy meg kell fogalmaznom a gondolataimat, csak épp tudom, hogy ez most nem lesz a legegyszerűbb feladat, mégis muszáj lesz. Nagy levegőt veszek hát és megpróbálkozom vele.
- Tudod ez így... Apa éveken át tolt el magától, zárt el mindentől csak hogy ne essen bajom és nem mondta el az igazat. Szerinted... ha nem vagy őszinte az okot ad nekem arra, hogy bízzam benned? Mindezt úgy, hogy az apád ártani akar nekem és az apámnak is? Szerinted nem az lenne a logikus, hogy szólok apának, aki auror, hogy tegyen valamit, hogy ő védjen meg? Jobb lenne elszöknöm, mert te ismered és ki tudod számítani az apád lépéseit és mindezt... így? - igen ezt ki kell fejtenem még jobban is ezzel is tisztában vagyok, még ha ez most nem is a legkönnyebb feladat, de azt kéri tőlem, hagyjak itt mindent, amiért eddig dolgoztam és menjek el vele ki tudja hová és meneküljek ki tudja meddig és pontosan mi elől, miközben az sem biztos, hogy meg tud védeni és még csak az sem biztos, hogy ez a köztünk lévő valami egyáltalán alkalmas-e hosszú távra, hiszen erre sem tudott nekem választ adni.
- Tudod ez az egész így... Te akartál randira hívni emlékszel és te akartad újra kezdeni és most úgy érzem nem is vagy magadban biztos, hiszen még csak meg se csókoltál? Most pedig azt kéred menjek el veled ki tudja hová. Te a helyemben megtennéd? - őszinte választ várok és nem azt, amit tőlem vár el, de mégis komolyan hogyan gondolja ezt? Nem mondta ki, hogy szeretne és hát lássuk be a szerelmesek szoktak elszökni, sőt azóta, hogy megpróbáltuk még csak egy csók sem csattant el, akkor mégis mi okom lenne rá, hogy elmenjek vele? Az egésznek ebben a formában semmi értelme sincs. Előbb tisztázni kell dolgokat és ha neki én vagyok a fontos akkor is az a fő, hogy az apámmal beszéljünk és nem az, hogy mi kezdjünk el bujkálni és elszökni az apja elől, hiszen apa auror, befolyásos és nem csak egy senki. Ki segíthetne igazán, ha nem ő?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-09-04, 17:07




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
[color=darkgray]
Tökéletesen megértem Leticia álláspontját, hiszen ezt az egészet én szerettem volna, én találtam ki azt, hogy összefussunk, én hoztam fel számára az újrakezdés lehetőségét, most pedig pont én vagyok az, aki tartja a két lépés távolságot tőle. Persze, ez a történtek fényében érthető is lenne, a gond itt csak az, hogy ez már az első naptól fogva így van. Annyira bizonytalan, annyira illékony, mintha az a spanyol nyár csupán egy álom lett volna, amelyből felkelés után nem sok marad, de kellemes nosztalgiával gondol vissza rá az ember.
]- Igen, megértem a dolgot, de... - Itt elharapom a mondatot, hiszen nem sok olyan dolog van, amit felhozhatnék a védelmemben. Szeretem őt, érdekel, mint nő, de ez a szerelemtől még elég messze áll, mindenesetre reménykedek abban, hogy előbb vagy utóbb, de némi idő elteltével ez az érzelem is felbukkan bennem vele kapcsolatban. Spanyolországban még minden annyira más volt, sokkal intenzívebben éreztem iránta... Esetleg csak hirtelen fellángolás lett volna? Nem hiszem, hiszen most is jó a közelében lenni, egyszerűen csak félek. Hát úgy kb. mindentől...
]- Ez a mi esetünkben nem hiszem, hogy olyan nagy katasztrófa lenne – sóhajtok egy nagyot, hiszen az apja ölte meg az anyámat, nem várhatja el tőlem, hogy jó szívvel legyek egy légtérben vele. Különben is, egy kapcsolatban nem olyan fontos, hogy ismerjük egymás szüleit, vagyis más esetben ez a bizalom egyik jele lenne, a miénkben viszont csak egy újabb katasztrófa. ]- Gondolj csak bele, ha megtudná, ki az apám, akkor valószínűleg két lábbal rúgna át a küszöbön. Elvégre, nem hiszem, hogy egy hozzám hasonló srácot szemelt volna ki melléd.
Elmosolyodom, de belül azért emészt a gondolat. Nem sok olyan kapcsolat működőképes, amire a szülők nem adják áldásukat. Nem lehetetlen, de Leticia mostanában leginkább rendezni szeretné az apjával való kapcsolatát, nem pedig hátráltatni. Ebbe pedig aligha fér bele az, hogy a barátját nem mutatja be az apjának. Mégis, ezt feltétlenül meg kell oldanunk, mivel csak saját magunkat sodornánk bajba azzal, ha ragaszkodnánk az ehhez hasonló formaságokhoz.
]- Talán csak most ébredt rá arra, hogy nekem is tudnom kell minderről – vonom meg a vállam, noha egyáltalán nem vagyok tanácstalan az ügyben. Apám most érezte alkalmasnak az időt a bosszúra, engem pedig fegyverként szeretne felhasználni az ügyben. Egyébként sem tenném meg szó nélkül, hiszen egy ember életét elvenni sohasem egyszerű, főleg az én számomra, aki még senkit sem ölt meg – és remélhetőleg nem is fog. De az, hogy a barátnőmmel végezzek... Te jó ég, mégis miként gondolta ezt? Hogy juthatott eszébe az, hogy én rohanok és megölöm? Vagy bárki mást?
]- Ha elmondom, akkor megutálsz – nyelek egyet, miközben magamban végiggondolom a dolgokat. Igen, Let és az apja viszonya azért lett olyan, amilyen, mert titkolt előle dolgokat, de én... Nem szeretnék semmit sem eltitkolni előle, de az ilyen súlyos titkok mégis jobbak, ha kimondatlanok. ]- Kérlek, ne kérj ilyet tőlem, én csak szeretnélek biztonságban tudni.
Hirtelen mozdulattal vonom magamhoz és ölelem át. Értem, hogy nem szeretné csak úgy feladni az életét, főleg pont nem ebben az időszakban, és lassan azt is kezdem felfogni, hogy ha azt szeretném, hogy bízzon bennem, akkor talán nem kellene eltitkolnom előle ezt az egészet. De mégis mit teszek jobbá, ha mindenről beszámolok neki? Ezzel csak elriasztom magamtól, akkor pedig még védtelenebb lesz, mint eddig.
]- Ez nem könnyű... nekem se – sóhajtok egyet, miközben magamban döntésre jutok. ]- Tudod, apám elég befolyásos, vannak kapcsolatai és igen... neked akar ártani.
Kimondtam, kész, vége, Let most fog faképnél hagyni, most látom utoljára őt, ezt pedig szintén apámnak köszönhetem.
]- Én viszont tudok segíteni neked, ha hagyod – szólalok meg ismét halkan és ha eddig nem bújt ki az ölelésemből, akkor még mindig szorosan tartom a karjaim között. ]- Ismerem annyira, hogy előre tudjam, mit fog lépni, szóval kisakkozhatom, mit mikor és miért fog tenni. Nem biztos a módszer, de jobb, mintha az iskolában maradnánk és várnánk rá.
Azt természetesen már meg sem említem, hogy a feladatot eredetileg én kaptam tőle, de ez már tényleg olyasvalami, amit nem szerencsés megosztani egy ilyen helyzetben.


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-08-30, 10:56




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

- Igen. Tudom, hogy az elején én voltam úgy vele, hogy még nem tudom, hogy mi lesz, de most meg, mintha... nem is tudom, te is bizonytalan lennél. - vonom meg tétován a vállamat. Persze nem alapvető egyből a szerelmes andalgás, de azért mi már voltunk egy pár és most olyan, mintha az egész kissé kényelmetlen lenne mindkettőnknek és neki is, pedig lelkesnek tűnt. Nem tudom mi a szabály, de valahol azt hittem ha megpróbáljuk akkor megpróbálunk visszarázódni, de még csak egy csók sem csattant el. Na persze nem is kötelező, csak hát így egy kicsit furcsa az egész és egyelőre még nem tudok kiigazodni rajta, hogy most akkor mi is van, vagy hogy egyáltalán kell-e, érdemes-e próbálkozni, ha ő sem tudja, hogy mit is akar.
- Tehát nem ismered meg az apámat sosem és én sem a tiédet? Ez így... - oké persze értem én, hogy elég nehézzé teszi a dolgokat jelen formájában, de mégis elég nehéz bármiféle jövőt is alapozni arra, hogy a maradék élő szülőink ki vannak zárva az életünkből. Jensen azért legutóbb olyasmikről beszélt, mint a távoli jövő, a közös kutatás és a többi, de hogyan lennénk együtt hosszú távon, ha neheztel az apámra és sosem akar találkozni vele? Vagy ha az ő apja ki tudja, hogy pontosan mit akar tenni az enyémmel... vagy velem?
- Nem tudom, biztosan oka volt, vagy is van, hogy most derült ki, de te ismered az apádat. - ezt én végképp nem tudhatom, de az azért elég fura, amit mond, hogy nekem kell vigyáznom. Ha én vagyok veszélyben, akkor miért az apámról beszéltünk? Nem igazán értem az egészet és azt sem, hogy Jensen mit akar kezdeni ezzel az egésszel, meg hogy egyáltalán mi hogyan lehetünk együtt, ha ilyen komoly családi háttérproblémáink vannak. És bár nem vagyok auror, de elég egyértelmű, hogy itt valami sokkal komolyabb dolgokról van szó, ha ilyesmi is felmerült benne, hogy csak úgy el kellene menekülnünk és kész. Nem csoda, ha kissé hátrébb ülök, hogy rendesen a szemébe nézhessek.
- Hogy micsoda? Mondd el, hogy miről van szó. Az apám egész életemben mindenféléket titkolt előlem, mert sok lenne nekem, kérlek ne csináld te is ugyanezt. Az apád... engem akar bántani, hogy bosszút álljon apán? Erről van szó ugye? És azt várod, hogy ha kéred, akkor meneküljek el? A boszorkánnyal mégis szembe akartál szállni. Én... én nem fogok itt hagyni csak úgy mindent, főleg ha el sem mondod nekem rendesen, hogy mi folyik itt. - megrázom a fejemet, mert ez így nincs rendben. Még azt sem tudjuk, hogy pontosan mi van köztünk. Azt sem tudjuk, hogy működni fog-e, de azt kéri ha szól pakoljak össze és menjek el itt hagyva mindent? Az iskola, a barátaim, a tanulás, az apám... ezt nem tehetem, sőt a leglogikusabb lépés, ha szólok az apámnak és akkor nem lesz gond, mert eleve elrendezik Jensen apját, mondjuk eleve bezárják és akkor nincs baj. Persze ezt nem mondom ki, de apával épp csak rendbe tettük a dolgainkat, nem fogok elmenni és itt hagyni a bajban. Az... nem működik.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-08-21, 08:51




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
[color=darkgray]- A kapcsolatunkra gondolsz? - kérdezek rá nyíltan, hiába félek felhozni ezt a témát, előbb vagy utóbb akkor is tisztáznunk kell a kérdést. Igen, számomra is furcsa kissé a dolog, hiszen Spanyolországban teljesen másként alakult ez az egész, most pedig... Nem is tudom, mintha két idegen lennénk, akik egyelőre csak kerülgetik egymást annak ellenére is, hogy egy ideje nyílt lapokkal játszanak. Amióta megtudtam, hogy Leticia a Roxfortban van, senki másra sem tudtam gondolni, ez azóta viszont elég sokat változott. Szeretem, de ez az érzés egészen más, mint azon a nyáron volt, ezt pedig igyekszem betudni annak, amit apám mondott, de akkor is... Esetleg Let is hasonlóan érez? Nyilván még idő kell számunkra, ennyi az egész, semmi több, hiszen féltékenység az van bennem, főleg ha a tanárát emlegeti. Az pedig azt jelenti, hogy érzek iránta valamit, nem igaz?
- Hát, nem ő a legjobb ember a világon – sóhajtok egyet gondterhelten, de hát csak ő az apám, nekem pedig illene legalább egy kis tiszteletet és megértést mutatnom felé, ha már felnevelt. Szerette anyámat, ebből a szempontból érthető a bosszúvágya, azt viszont már nem hagyhatom, hogy holmi kicsinyes gondolat miatt Leticián álljon bosszút. Nem, ő ártatlan a dologban, semmi köze az apja tetteihez, még csak nincsenek is jóban. Annyira. A lány kérdését hallva összeráncolom a szemöldököm. Számítottam arra, hogy szóba jön a dolog, de igazság szerint reménykedtem abban, hogy talán mégse... Hiú ábránd, de ha Let már így rákérdezett, akkor nem bújhatok ki a válaszadás elől. - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem neheztelek rá, de elfogadom a dolgot, nem keresem magamnak a bajt. Maximum nem mutatsz be neki, ennyi az egész.
Elmosolyodom, hiszen igazán nem sok értelme lenne titkolnunk egymás előtt a dolgokat és hát így már minden sokkal könnyebb, ebben azért talán igaza volt Summernek. Leticia könnyebben kezeli a dolgot, mint eleinte hittem, ez azért nem semmi, mert hát a legtöbb lány ilyenkorra már rég faképnél hagyott volna, meg sem várva, hogy befejezzem a mondatot. Az egyetlen gond itt csak az, hogy a feketeleves még csak eztán jön, az pedig egyikünk számára se lesz valami kellemes mulatság.
- Igen – biccentek egyet. Kellemetlen bevallani pont ez számára, de nem tehetek mást, tudnia kell. - Mondjuk, azt sem értem, miért pont évekkel később kell ennek feljönnie benne, hiszen eddig nem tett semmit, egy lépést sem, leginkább meghúzta magát...
Nem mintha olyan sokat beszélgettem volna apámmal évekkel ezelőtt, de ismerem már annyira, hogy tudjam, mikor van az az időszak, amikor igyekszik láthatatlan lenni. Amikor nem utazik el napokra, vagy akár hetekre... Ott már tudom, hogy valami olyasmi történt, ahol ő gyanúba keveredhet. Eddig mindig sikeresen megúszta a dolgokat, most pedig meg akar ölni egy aurort? Vagyis annak a lányát? Nem, azt nem hagyom, Leticiához egy ujjal sem érhet!
- Én csak... - nyelek egyet, elszóltam magam, nem megy ez az egész... Summer most mégsem adott annyira jó ötletet, mint eleinte hittem. - Nem mondhatok el mindent, Leticia, most nem. A kérdés csak annyi, hogy megbízol-e bennem annyira, hogy szót fogadj nekem? Ha hajnalban azt mondanám, hogy mennünk kell, akkor velem jönnél-e mindenféle kérdés nélkül? Összepakolnál mindent egy szó nélkül?
Oké, ezzel kérdéseket vetek fel benne, még többet, mint eddig, de ezekre nekem is választ kell kapnom. Mindezt viszont úgy kell elérnem, hogy Let emiatt ne féljen tőlem, tudnia kell, hogy mindent csakis az ő érdekében teszek.


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-08-18, 17:45




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

- Dehogy, inkább csak... nem is tudom, olyan furcsa most az egész. - nem tudom, hogyan magyarázzam el neki, hogy mit is érzek, de cseppet sem olyan most, mint azon a nyáron volt és pont e miatt érzem magamat valahogy tényleg elég furán. De végül is most más a helyzet, talán vehetjük úgy, mintha mondjuk most kezdenénk az egészet, mintha a legutóbbi tényleg az első randink lett volna és akkor még nem feltétlenül várható el mondjuk egy csók, viszont közben meg... nekünk már van egy közös múltunk és pont e miatt olyan fura most a visszafogott verzió. Meg egyébként is látszik rajta, hogy valami baj van, talán ő is ilyesmiken gondolkodott?
- Tudom, elég fura lenne, de... csak a miatt ha nem lennénk együtt. Amúgy se sok jót meséltél az apádról. - halványan elmosolyodom, pedig tény azért elég fura egy helyzet, hogy az apám ölte meg az anyát és biztosan neki sem kellemes ez, pont e miatt nem lehet csak úgy átugrani a témát ezzel én is tisztában vagyok, főleg hogy őt is ennyire komolyan érinti. Ezért aztán csak-csak kiszökik egy sóhaj, ahogyan keresem a gondolataimat és próbálom őket valahogy összeszedni. - És te tényleg... tényleg nem haragszol apámra? - mert persze ez is kérdés, hiszen vajon ha ő találkozna az apámmal, akkor mi lenne? Vagy ha elmondjuk neki, hogy kicsoda is Jensen, hogy kinek a fia, abból vajon mi sülne ki. Elég faramuci helyzet, annyi szent és én még arról sem tudok, hogy ennél komolyabb dolgok is vannak a háttérben.
- Bosszút forral? Mármint... az apám ellen? - na jó ez így már tényleg nagyban bonyolítja a dolgokat, nem csoda, ha itt már apró ráncok futnak a homlokomat, ahogyan igyekszem feldolgozni az információkat. Nem hangzik jól, főleg a semmitől sem riad vissza rész, mert ha netán meg akarja ölni az apámat... és mint tudjuk az ő apja nem egy patyolat tiszta ember, az enyém ellenben auror, akkor ezt még sem hagyhatjuk csak úgy annyiban. Amikor viszont tovább beszél kissé meglepődöm, mert ez alapján...
- Engem védesz meg? Jensen... mit akar az apád pontosan? - most már azért kétkedően pillantok rá, mert ez egyértelműen nem jelent valami jót. Ha engem akar megvédeni, akkor az a kérdés a fájdalomtól, ha az apja bántani akarja az apámat, vagy... konkrét fizikai fájdalomtól akar védeni, tehát az apja nekem akar ártani az ő apján keresztül? Azért ez eléggé sarkalatos kérdés, mert ha utóbbi akkor már egyből jobban fogom érteni, hogy miért is ennyire gondterhelt. Nem az apám, vagy a reakcióm miatt aggódott, hanem miattam.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-08-05, 16:58




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
[color=darkgray]
- Ó, értem – mosolyodok el halványan, hiszen egyetlen röpke mosoly mégis beleférhet. Nem old meg semmit, nem teszi könnyebbé a helyzetemet, de valamit talán jelent egy ehhez hasonló pillanatban. Az a kérdés viszont szöget üt a fejembe, hogy vajon mi az a dolog, amin a lánynak ennyire el kell merengenie. - Remélem, nem azt bántad meg, hogy ismét megpróbáljuk a dolgot...
Vagy most mi is ez konkrétan? Kapcsolatnak nem nevezhetem, hiszen még csak egy futó csókot sem kapott tőlem, bár sejtem én, hogy ennyi járna neki azok után, hogy beleegyezett a dologba, valamiért mégsem teszem meg a kezdő lépést. Eddig egyszerűen csak nem szerettem volna zavarba hozni, hiszen annyira bizonytalanul bólintott rá, megijedtem. Most pedig amiatt nem alakítok ki vele ehhez hasonló intim kontaktust, mert a hír, amit közölni szeretnék vele, nem igazán teszi ezt lehetővé. Vagyis, inkább csak én magam nem érzem fair-nek a dolgot... Nem szeretném kihasználni Leticiát, hiszen szeretem, szóval egyelőre várok, mit reagál majd a dolgokra. Talán látni sem akar utána, igen, ez is benne van a pakliban. Normális ember mindenképp így reagálna hasonló helyzetben, ez nem is kérdés.
- Igen, pontosan ez a lényeg – biccentek óvatosan Leticia szavait hallva, aki azért elég rendesen elképed a dolgokon, de kissé sem tűnik mérgesnek. Esetleg csak lassan jön rá, mit is jelent ez konkrétan? Tudom jól, hogy apám lelkén is több ember halála szárad és abban is teljes mértékben biztos vagyok, hogy nem lennék képes egy olyan lánnyal együtt lenni, akinek az egyik rokonát pont az én apám ölte meg. Egyszerűen nem menne, hiszen mindig ez járna a fejemben, csupán magamat marcangolnám az ő bűnei miatt és hát pont ezt nem szeretném... Világéletemben menekültem előle, ha lehetőségem nyílt rá, szó szerint letagadtam, milyen kapcsolat is fűz hozzá. Amikor azonban a lány továbbra sem pattan fel és rohan el, kissé elképedve pillantok rá: - Téged ez nem zavar? Mármint, hogy egy olyan családba kerülsz rajtam keresztül, melynek egyik tagját az apád ölte meg... Mondjuk, én nem haragszom rá, tényleg nem, de... Apám azért már más tészta, ő nem felejt, szóval nem hiszem, hogy bármikor is be tudnálak mutatni neki.
A szavaim nem teljesen igazak, hiszen azért kissé neheztelek Let apjára, mivel anyámmal minden sokkal jobb lenne, talán még az apámmal való viszonyom is másként alakult volna az évek folyamán, de az az auror elvette tőlem ezt a lehetőséget. Talán nem szándékosan tette, de megtette, pedig vigyáznia kellett volna, kissé óvatosabban cselekednie, ha már egy ártatlan is a közelben volt akkor. Nem tudom konkrétan, miként alakultak a dolgok, ez azonban már nem fontos, anyu meghalt és már semmi se hozza vissza. Leticia halála sem megoldás erre az egészre, ezt azonban apám szinte képtelen felfogni.
- Igen, én elfelejteném, de... - elharapom a mondatot, majd kissé borús arccal pillantok magam elé, miközben egy hatalmas sóhaj hagyja el az ajkaim. - Ez nem olyan egyszerű. Tudod, nemrég összefutottam apámmal és ő még mindig neheztel, bosszút forral. Beszélgettünk, de egyszerűen nem tudok hatni rá, sohasem tudtam, és amit egyszer a fejébe vesz, azt nem veri ki egyhamar onnan. Márpedig semmilyen eszköztől sem riad vissza, mert anyu volt élete szerelme.
Ennyi, abbahagyom, nem mondok többet, hiszen képtelen vagyok folytatni a dolgot. Most komolyan azt gondolta Summer, hogy így sokkal könnyebb lesz? Hát, nem az. Félek Leticia reakciójától, nem szeretném, ha bolondnak nézne apám döntései miatt, márpedig ezt fogja tenni, ha itt és most mindent kitálalok számára.
- De én megvédelek – kapom fel a fejem hirtelen mozdulattal, majd átkarolom a lányt, és ha nem ellenkezik, szorosan magamhoz vonom. - Annyi embert bántott már, nem hagyom, hogy veled is megtegye.
Az természetesen ebben a pillanatban eszembe se jut, hogy valamennyire talán elszóltam magam, hiszen miért őt venné célba, amikor az apja döntése miatt halt meg anyu? Túl zaklatott vagyok ahhoz, hogy jelen pillanatban ilyen felesleges problémán izgassam magam, egyelőre más dolgom van. Biztonságban szeretném tudni Letet, megvédeni apámtól, elvinni innen jó messzire.



Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-07-29, 20:41




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

- Igazából inkább a gondolataimba, de nincs gond. - most már elmosolyodom, még ha nem is teljesen őszinte az a mosoly. Ő viszont nem tűnik úgy, mintha igazán jól lenne és ez jól látszik is rajta, ezért is kérdezek rá és nem megyek bele most mélyebben, hogy nekem miért is van most olyan sok gondolat a fejemben. Vele kapcsolatban is persze és még mindig nem értem azt sem, hogy ő akarta újra kezdeni, de még csak egy puszi sem érkezik ezúttal sem. Nem is igen értem, hogy akkor most mi van közöttünk. Nagyon aggódhat valami miatt, ha ennyire el van varázsolva.
- Igen, azt igazából látom rajtad, de mi a baj? - végre legalább beszélni kezd, én pedig rendesen meglepve próbálom megérteni, amit mond. Az még oké, hogy a szüleink ismerték egymást, bár nem tudom, hogy miért és honnan. Persze apa ismeretségét nem ismerem mélyen, egy-két kollégáját, de őket is csak nagyon futólag. Jensenről viszont eleve nem is meséltem az apámnak, úgyhogy nem is igen derülhetett volna ki, hogy van köztük bármiféle ismertség.
- Ühüm és... ez rossz, mert... - lassan beszél és még mindig nem tudom, hogy miért is olyan nagy gond, hogy ismeri az apám az övét, vagy hogy ismerte az anyját. Azért csak nem volt ez nagy családi barátság, mert akkor én is tudtam volna róla, de erről szó sincs, meg akkor nem lenne ennyire gondterhelt az arca sem. Csak hümmögve bólogatok, mert olyan lassan derülnek ki a részletek, hogy komolyan iszonyatosan nehéz kivárnom, hogy mégis mi a fene lesz ebből az egészből, pedig jó lenne tudni, mert... ha ő ennyire pocsékul van miatta, akkor valami igen komoly dolog lehet. El is kerekedik rendesen a szemem, amikor tovább beszélve kiderül, hogy az anyja halálában apa is szerepet játszott és a párbaj... tehát nem a család barátai, ez már egyértelmű.
- Oh... azt akarod mondani, hogy az apám ölte meg az anyádat, mert igazából az apádat akarta, de félre sikerült? Ezt... ezt komolyan mondod? - igen rendesen elképedek, főleg hogy azt mondja nem hibáztatja az apámat, de mi van akkor, ha mégis csak nem akarja elmondani, vagy netán miattam nem mondja el? Ez azért elég durván hangzik az biztos és... nem is tudom, hogy mégis mit kellene mondanom rá. - Én... én sajnálom, de ez már elmúlt igaz? Akkor el kellene felejtenünk. - ha azt mondja apa csak a dolgát végezte, akkor nem hibáztatja miatta, de mégis eléggé úgy fest, hogy mondhatni zokon vette a dolgot, vagy nem is tudom. Ha ez a múlt akkor már tényleg nem kellene törődnünk vele nem igaz?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-07-19, 16:10




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]

Jelenleg valamiért képtelen vagyok tiszta szívből Leticia ijedelmén nevetni, de azért egy halvány mosoly mégis megjelenik a szám szélén, hiába van bennem hatalmas félelem a dolgokat illetően. Félek közölni a lánnyal apám szándékait, hiszen nem tartom túl jó ötletnek a dolgot, de abban Summernek teljes mértékben igaza van, hogy tőlem kell megtudnia. Ha esetleg megelőz valaki, nekem pedig esélyem se lesz megvédeni saját magamat... Nem, ebbe belegondolni se merek, hiszen milyen már, ha egy ehhez hasonló hírt másodkézből tud meg az ember? Már az is elég eszement, hogy én közöljem vele a tényeket, hiszen én lettem megbízva ezzel az egész feladattal, meg különben is, miként kellene elmondanom? Igaz ugyan, hogy Summer javasolt dolgokat, de hát nem tudhatom, miként reagálja le ezeket Leticia... Minden ember más, talán őt nem lenne túl jó ötlet kézen fogni, miközben megosztom vele a dolgot.
- Sajnálom, nem akartam – emelem fel védekezve a kezeim, mintegy megadva magam a vádakkal szemben. - Nem hittem volna, hogy ennyire belemerültél...
Tényleg nem sejtettem, hogy ennyire megijed majd, talán valamiféle horrorregényt olvas? Sokan azt állítják, hogy általában azok ijednek meg a legjobban, akik titkolnak valamit, de én ezt ostobaságnak tartom... Természetes emberi reakció, ha valaki a kelleténél jobban megugrik egy hirtelen hang vagy mozdulat láttán. Leticia pedig pont úgy reagált, ahogy más is tette volna, habár abban biztos vagyok, hogy néhányan már valami kellően rosszat látnának a dolog hátterébe.
- Hát ez nem ciki, leginkább csak furcsa – huppanok le mellé a padra, majd némileg gondolkodóba esem. Talán át kellene ölelnem? Kissé hülyén venné ki magát annak tekintetében, amiket tudok és amiket nemsokára ő is hallani fog. Nem hiszem, hogy örülne annak, ha most hirtelen szerelmes párként kezdenénk viselkedni, úgyhogy úgy döntök magamban, hogy tartom a távolságot. Elvetem Summer javaslatait, habár ezzel talán magam alatt vágom a fát, de ha Leticia ezt nem úgy reagálja le, ahogy szeretném, akkor csak ártok magamnak, semmiképp sem használok. Majd utána ráérek ölelgetni és puszilgatni, ez egyelőre még várhat.
- Nem túl jól... - sóhajtok fel, amikor a lány a hogylétem felől érdeklődik, miközben valami láthatatlan érzés ismét vasmarokkal szorul a szívem köré, rajtam pedig kezd kitörni a páni félelem. Legszívesebben elterelném a témát, minden másról szívesebben beszélnék, de tudom, hogy ez csupán ideiglenes megoldás lenne, semmiképp sem végleges. - Nemrég összefutottam apámmal, aki mesélt egy-két dolgot, és hát elég érdekes történeteket mondott. Tudtad, hogy az én és a te apád ismerték egymást?
A kérdés közben Leticia arcát tanulmányozom, hiszen érdekel, mennyire lepi meg majd a hír, amit most mondtam. Nem hiszem, hogy tud róla, hiszen már említette volna, mivel apám halálfaló volt, az ő apja pedig auror, ha esetleg annak idején elhangzott kettejük között a nevem... De nem, a legutóbbi beszámolója szerint nincs olyan bizalmas viszonyban az apjával, hogy ilyesmiről beszélgessenek, nyilván nem avatja be a magánéletébe, szóval rólam se eshetett szó. Elvégre, akkor nem kaptam volna második esélyt, amit most a drága jó édesapám el is baltázott nekem.
- Sőt, anyámat is ismerte – fűzöm tovább a szót, habár a részleteket nem fejtem ki és egyelőre abba se megyek bele, hogy ő ölte meg. Nem szeretném egyszerre lesokkolni a dolgokkal, habár úgy érzem, ha fokozatosan adagolom az információkat, akkor talán jól fogja tudni kezelni azt, amit mondani szeretnék neki. Talán nem lesz annyira nehéz egyikünk számára sem... A lényeg az, hogy mindezt ne neheztelve meséljem el neki, hanem úgy, mintha megérteném a dolgokat és kissé sem haragudnék az apjára. Pedig rá haragszom, vele bármikor képes lennék végezni, habozás nélkül. - Tudod, szóba kerültél ebéd közben, meséltem, hogy van egy lány és mi van kettőnk között. Akkor említette...
Ez azért nem teljesen igaz, hiszen nem pont én voltam az, aki felhozta Leticia nevét, apám tette meg az első lépést, és nem pont a legjobb végkifejletet kapta a dolog.
- Mint kiderült, anyám halálában szerepet játszott a te apád is – sóhajtok egy mélyet, majd most helyezem ujjaim a lány kézfejére, ezzel is jelezve számára, hogy őt egyáltalán nem hibáztatom a történtek miatt. - Apám után ment és egy párbaj során vesztette életét, egy auror által ellőtt átok találta el. Csak egy auror volt aznap este a közelben, Leticia... De nem hibáztatlak, apád csak a munkáját végezte, senki sem tudhatta, hogy így fog végződni a dolog, mivel nem anya volt a célpont. Leginkább apa hibája ez is, hiszen ő nem volt képes leállni a dolgokkal...
Igen, ebben azért elég szépen szerepet kap Gordon McKinney okolása is, mint bűnbaké. Ő és az az auror végeztek anyámmal, de a saját apámmal csak nem végezhetek, viszont Leticiáé... De nem, vele sem tehetem meg, hiába minden csábítás. Nem az én dolgom bosszút állni rajta, el kell felejtenem a haragomat.
[/i][/color][/i][/color]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-07-14, 20:42




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Alig figyelem a környezetemre, bár igazából a könyvre sem mondhatnám, hiszen sokkal jobban lekötnek a gondolataim. Túl sok minden között cikáznak, hiszen rövid idő alatt annyi minden történt. Apa és Agnese, aztán persze Jensen előkerülése és Neal. Néha nem is tudom hogyan kavaroghat egy ember fejében ennyi minden. Azt hiszem nem csoda, ha kissé elvonják a figyelmemet most az érdemi olvasásról, és persze minden másról is. Nem csoda, hogy nem hallom meg, hogy közeledik valaki, csak akkor rezzenek össze, amikor megérkezem az ujjait a szemem előtt. Csoda, hogy nem ugrom meg kissé, főleg amikor még az elváltoztatott hangot is meghallom. Ha azt nézzük apa szerint veszélyben is vagyok, bár jó eséllyel nem pont az iskolában, de azért mégis csak jobb óvatosnak lenni. Persze hamar megfordulok és akkor már egyértelművé válik, hogy kiről is van szó és ha picit jobban belegondolok akkor eleve az lett volna.
- Jesszus! A frászt hoztad rám Jensen! - persze végül elnevetem magamat, mert tudom nem szánta ezt semmiféle rossz dolognak, én pedig nem fogom túlreagálni, meg egyébként is alapvetően vicces, és szerencsére a könyvet nem dobtam el miatta, ami azért már kellemetlenebbé tette volna a dolgot. Aztán a könyvre pillantok, most már visszafordulva, mert sejtem úgyis leül majd mellém.
- Hogy ez? Hát... nem is tudom, ciki, ha azt mondom gőzöm sincs? Csak lekaptam a polcról, de nem sokat olvastam belőle. - most csukom csak be, megnézni a címet, ereklyékkel foglalkozik, tankönyv, úgyhogy ledobom csak magam mellé és kész. Nem olvastam eddig sem úgyhogy igazából csak feleslegesen a helyet foglalja. Újra Jensenre pillantok, ha leült, ha nem hát jelzem neki, hogy tegye. Fura ez az állapot most köztünk valahogy, vagy csak én érzem így? Megpróbáljuk arról volt szó, de ez nem új dolog köztünk, hiszen mi már voltunk együtt, tehát akár azt is megtehettük volna, hogy visszatérünk oda, ahol elkezdtük, de nem tettük és most e miatt olyan fura a helyzet. Még csak meg sem csókolt legutóbb a randi végén, pedig valahol számítottam rá. Kíváncsi voltam, hogy még meg van-e az az érzés, mint akkor nyáron, ami indokolttá tehetné ezt a próbát. Jól el vagyunk persze most is, de akkor meg volt az a nyári kalandféle bizsergés, vagy hogy is mondjam, most viszont ez azért erősen hiányzik. Inkább csak, mint két barát, vagy mint két bizonytalan ismerős, akik még csak próbálkoznak.
- És... hogy vagy? - nem tudom valahogy ez a kérdés is olyan... nem jó szó a fura, ha mindenre alkalmazom igaz? Amúgy is hogyan kellene köszönnünk? Két puszi? Vagy...? Nem szeretem a bizonytalanságot, nagyon nem.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-07-03, 18:27




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
A Summerrel való beszélgetésem óta még nyugtalanabb vagyok, mint eddig voltam. Na, nem mintha eddig is olyan jól viseltem volna a dolgot, mert amióta beszéltem apámmal, szinte minden egybefolyik... Az éjszakák és a nappalok már semmit sem jelentenek számomra, mivel egy szemhunyásnyit sem aludtam, ennek pedig ékes karikák adják hírét a szemem alatt. A gondolataim állandóan csak a lány körül járnak, miközben elképzelem, amint közlöm vele a dolgot és megpróbálok magamban valamire jutni a reakcióját illetően. Minden igyekezetem ellenére azonban szinte állandó jelleggel az a verzió kerekedik felül, hogy faképnél hagy engem. Talán mégse kellene elmondanom számára az igazságot? Nem, azt meg kell tennem, hiszen, amint apám akcióba lép, esélye sem lesz egérutat nyerni. Nekem kell megmondanom, nem mástól megtudnia. Jó, Summer aligha kotyogná ki bárkinek is, de mi van abban az esetben, ha volt ott valaki, aki hallott minket? Egy kíváncsi házimanó, teszem azt... Szépen el tudnak bújni mindenhol és nem is esik nehezükre mágiát használni annak érdekében, hogy ne bukjanak le. Mondjuk, a roxforti manókkal még nem volt ilyen incidensem, de az otthonival... Apám számtalanszor rám állította, ebben biztos vagyok, elvégre honnan tudná a legtitkosabb dolgaimat is? Érdekes, amikor az iskolában vagyok, kissé nehezebb számára információkat szerezni rólam, de a nyári szünet... Na, az igenis más tészta.
A virágágyások felé veszem az irányt, habár fogalmam sincs arról, miért is erre tartok éppen. Leticiával egy emlékem sincs erről a helyről, de annál több Summerrel... Alsós korunkban szinte állandóan itt haladtunk el Gyógynövénytanra tartva, de Let... Nem, vele a spanyol tengerpart vált emlékezetessé, de azt ugyebár itt nem fogom megtalálni. Az igazat megvallva, titokban abban reménykedek, hogy összefutok Summerrel, aki mostanra már minden bizonnyal megbánta az általa adott javaslatot és pont azon fáradozik, hogy megtaláljon és megmondja, ne tegyem ezt, mert oltári nagy baromságot követek el. És igen, én is így érzem, konkrétan azt, hogy a saját vesztemet okozom ezzel. Képtelen lennék ugyanis Leticia nélkül élni, egyszerűen nem menne... Fogalmam sincs azt illetően, hogy miért vesztek el szinte mindenkit, aki bármennyire is fontos az életemben, de lassacskán kezd már az idegeimre menni. Előbb anyám, most meg Leticia... Talán később Summer is eltűnik?
Megtorpanok, amikor megpillantom a vörös hajú lányt könyvet olvasni és szinte egyből hevesebben ver a szívem, hiszen az, amit közölni szeretnék vele, nem lehet majd egyszerű számára megemészteni. Let azonban még nem vett észre, szinte belemélyed a szövegbe, így bennem is felmerül az a kérdés, hogy most akkor mit is kellene tennem... Forduljak sarkon? Őszintén szólva elég nagy bennem a késztetés, ehelyett azonban nem teszem meg, hanem csendben mögé osonok, ujjaim a szeme elé teszem, majd kissé torz hangon szólalok meg:
- Na, ki van itt?
Akaratlanul is elmosolyodom, hiszen egyáltalán nem kötelező nekem pont ma megmondani számára a dolgot. Talán holnap. Vagy azután... Summer ugyan firtatta, hogy ezt talán nem ártana minél hamarabb tisztázni, de mit tudhat ő erről? Soha életében nem került még ilyen helyzetbe és szerintem nem is fog... A szülei már nem élnek, nem is fogják ilyen baromságokra rávenni, akkor meg? Legközelebb nem tőle kérek tanácsot és kész...
- Mi jót olvasol? - hajolok kissé közelebb a lányhoz, hogy a vállán átlesve pár szót sikerüljön kihámoznom. Sokra nem megyek vele, mert az a pár szó, ami kivillan, nem sokat árul el számomra. Szinte semmit sem.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-07-01, 21:17




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Őszintén szólva azóta is azon kattog az agyam, hogy most vajon jól alakulnak-e a dolgaim, vagy sem. Kissé zűrös, hogy Jensen szerint az apám kérése ellenére utána kellene járnom ennek a gonosz banya dolognak, aztán persze bejött a képbe a tanárnő és az apám kapcsolata, meg ez az új anyám lesz kérdéskör, aztán itt van a tanár úr, aki nagyon rendes, de miattam kapott egy istenes nagy pofont és persze erről megint csak nem meséltem Jensennek, mert kétlem, hogy értékelte volna egyedül bajba kerültem, hogy bementem a Szárnyas vadkanba, amikor amúgy is vigyáznom kellene magamra... meg aztán hogy a tanár úr védett meg és vele sétáltam vissza az iskola kapujához. Hiába hogy semmi nem történt, de miután már legutóbb is egyértelműen féltékenynek láttam... vannak dolgok, amiket egyszerűen jobb nem kockáztatni és kész és én ezúttal tényleg nem is akarok kockáztatni, csak próbálok koncentrálni.
Nincs több vizsgám, marad hát a szimpla olvasás, készülhetek a nyárra, de egyelőre gőzöm sincs hogy mi lesz majd velem. Őszintén szólva ezek után a tanárnőnél nem fogom tölteni, szóval lehetne apával, de miután bejelentette ezt az egészet... hát fura lenne valami idilli hármasban töltött nyár. Kellene keresnem valami munkát mondjuk Londonban és akkor kereshetnék egy kis mellékest legalább. Irodai, vagy mondjuk egy könyvesboltban, mindkettő passzolna hozzám, netán egy régiségkereskedés. Valami kell, amivel elfogalalom magamat és miután Jensennel épp csak újra kezdtük ezt... hát kétlem, hogy egyből közös nyarat tervezhetnék. Persze biztosan találkozunk majd, de gondolom miután ott az apja és tudja, hogy nem vele tölti a nyarat már a felbukkanásom előtt elkezdte szervezni a következő két hónapot és miattam nem biztos, hogy nagyon átszervezné. Oh nem tudom! Pedig sok időm már nincs és most is a helyett, hogy nyugisan olvasnék, a fűben ülve, egy kényelmes fának vetve a hátamat, csak kattog az agyam és igazából csak meredten bámulom a lapokat lapozás nélkül. Úgy meg lássuk be igen nehéz érdemben olvasni, hogy az ember nem vált oldalt.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Bradbury
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-03-07, 19:55


Lena & Tim

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Akár el is kezdhetnék reménykedni, hogy most, hogy pár napot Lenával töltök, kialakulhat valami, de ez biztosan nem így lesz. Egyrészt meg aljas szemétség lenne tőlem kihasználni a törékenységét, másfelől a nyomozás mellett tényleg Wimbledonra kell koncentrálnom, és egy harmadik dolog, ami bármennyire is fontos, már teljesen elvonná a figyelmemet. Olyan régóta készülök a tornára, hogy bebizonyítsam a nővéremnek, és az apámnak, hogy én is méltó vagyok a Bradburry névre, hogy most ez szinte mindennél előbbre való. Az más kérdés, hogy sosem tudtam Lenát kitörölni a szívemből, és azt hiszem ez már így is marad. Nem tudok nélküle élni, és még szerencse, hogy nem csak velem naív, nem igazán szokott fiúzni. Igaz, már volt egy-egy srác az életében, de nem olyan sokan, hogy idegesítsen. Igen, határozottan féltékeny vagyok, de ezt még véletlenül sem mutatom ki, mert nem hozzám tartozik, és hát egy szavam sem lehet, lévén én meg tényleg minden héten más lánnyal bújok ágyba. Csak azért nem minden nap, mert az már tényleg a tenisz rovására menne.
- Talán? Ha az anyád nem képes rá, hogy elmondja, mit is tettél, akkor valójában nem tettél semmit. Másért ilyen veled, féltékeny rád, idegesíted, ezekre tudok gondolni. Fiatal vagy még, és gyönyörű, irigyli mindezt tőled, az útjában állhatsz. – Lehet, hogy kicsit nyers a megfogalmazásom, de ha a barátja vagyok, és az vagyok, akkor ezt így lehet csak kimondani, tapintat nélkül. Teljesen felesleges rágódnia valamiért, ami nem az ő hibája. Hiszen a csupaszív Lena ugyan kinek tudna ártani? Bólintok, ahogyan nézegeti a kulcsot, félig meg engem, hálálkodva, de most inkább ebbe nem gondolok bele, már a puszi is felkavaró volt, a végén még a számat tartom oda, és valami sármőrnek néz, hát csak az kéne.
- Legalább ebben jobb vagyok. – Nem teszek úgy, mintha ebben is a lábai előtt hevernék. Igenis, a tenisz az életem, és ha ő képes megverendő edzőtársnak lenni, akkor igenis tisztelem érte. Meg fogom izzasztani, ha már máshogyan nincsen rá lehetőségem. Végülis ez is egy közös időtöltés, és talán jól is fogja magát érezni vele. Intek, és elbúcsúzunk, hogy nem sokkal később találkozzunk majd Londonba menet. Két fontos dolgunk lesz: neki megtalálni a kulcs nyitját, nekem megnyerni Wimbledont!

//Köszike, ugorhatunk, írj kezdőt pl Londonba^^//

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-02-25, 14:54


Ég a gyertya ég


[You must be registered and logged in to see this image.]


- De talán tettem valamit, amit nem kellett volna és ami miatt anya haragszik. - bizonytalanul vonom meg a vállamat. Hát igen, nem tudom, hogy miért van ez, hogy miért így viszonyul hozzám, de egész életemben kerestem a választ és valahogy persze sokszor jutottam arra, hogy biztosan az én hibám az egész, mert nem voltam elég jó, nem figyeltem oda eléggé, vagy csak valamit elrontottam és az volt a baj, anya pedig ezt sosem tudta nekem megbocsátani. Bármi lehet a háttérben, azt olyan nehéz elhinni és felfogni, hogy a saját anyám egyszerűen csak ki nem állhat és azért igyekszik megkeseríteni az életemet, mint ahogyan a nővérem is lépten-nyomon ezen van.
- Igen, azt hiszem erre valók a barátok, de azért akkor is hálás vagyok. - főleg hogy még arra is hajlandó, hogy a saját dolgait és teendőit szorítja a háttérbe azért, hogy eljöjjön velem, azaz elmehessek vele, mert hát én egyedül hetedikesként nem mehetnék el csak úgy az iskolából, azt mindketten tudjuk. Remélem, hogy nem lesz semmi gondja ebből, mármint tudom, hogy mennyire fontos neki a versenyzés és nem szeretném, hogy miattam kelljen kihagynia a fontos edzéseket, aztán esetleg miattam legyen hátránya belőle. Azért akkor elég rosszul érezném magamat, még ha fontos is nekem az, hogy kiderüljön, hogy mi ez az egész, miért hagyta nekem a nénikém a titkos kulcsot és vajon mit rejthet a doboz... szekrény... bármi, amit nyit.
- Akkor megoldom, bár a tönkreverés nem lesz nehéz részedről, nem vagyok valami profi, sőt... még annál is gyengébb, de szívesen, ha cserébe segítesz. - oh hát nem is kérdés. Akkor is segítenék neki, ha nem cserébe tenném igazából, de amúgy persze fel sem merült, ami érthető, nem vagyok valami sportoló alkat. Alacsony, nem túl erős és még csak nem is valami ügyes, nem csoda, hogy sose kért ilyesmire, meg ha jól sejtem, akkor gondolom vannak általában a sportolóknak konkrét edzőpartnereik, én pedig még csak hozzáértő se vagyok. - Szuper! Összepakolok és szólok Megan-nak, bár.. még kitalálom mit mondok, mert ez elég fura, de tényleg köszi! - elmosolyodom még, most valahogy azt is alig veszem észre milyen nagy hatással van rá egyetlen puszi, de már sietek is tovább. Irány a kastély, össze kell pakolnom és hamarosan már lent kell lennem és azt is ki kell találnom, hogy egyáltalán mit vigyek és még gőzöm sincs. Elég nehéz ez egy lánynak, én is sokat szoktam pakolászni és most nem lesz időm rá. Tuti, hogy itt hagyok valamit!

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Halihóóó! :3


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Bradbury
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-02-21, 16:19


Lena & Tim

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


- Nem, hát miért is lenne? A szülő az, aki felelős érted az első perctől kezdve. Nem mindegy, hogy hogyan kezel. – Én már csak tudom, de szerencsére nálunk ilyen komoly balhék még véletlenül sincsenek. Anya szeret, apa inkább Lizzyvel foglalkozik, de ha másnak csak olyan problémái lennének, mint nekem, akkor biztosan kiegyezne az én családommal. Ehhez képest Lena tényleg el van átkozva. De én itt vagyok neki, még ha ez kicsit egyoldalú is, viszont nem baj. Ki mondta, hogy minden szerelemnek be kell teljesülnie? Ha minden másban győztes lehetek, a barátságát is el tudom fogadni, nem biztos, hogy kell több?
- Naná, erre valók a barátok, nemigaz? – Kissé savanyú a szőlő, hogy csak barátok lehetünk, de akkor leszek igazi férfi, ha ezt vele nem erőltetem, csak szótlanul eltűröm. Szenvedős lesz, hogy most pár napot együtt eltölthetünk, és ő az egyetlen lány, aki felé nem lenne természetes egy csók, vagy bármi egyéb, kicsi még hozzá agyilag, még ha egy-egy kapcsolata már volt. Ám ha igazán szeretem, akkor az ő érdekeit helyezem előre. Maximum akkor verhetem a falba a fejemet, ha megint lesz valakije, aki nem én vagyok, de erőltetni meg nem látom értelmét.
- Egy-egy edzés nélkülözhetetlen lesz, különben teljesen kijövök a formából. Esetleg squas-olni majd ott elmehetnénk, legfeljebb tönkreverlek, ha felvállalod az edzőtárs szerepét. A többi időben meg utánajárunk a dobozodnak. – Ahhoz képest, hogy mennyire hősiesen akartam tűrni, hogy a közelemben lesz, a puszi mélyen érint, és csak pislogok nagyokat, mint egy gyógyegér. Levegőt kéne vennem! Megteszem, amitől enyhén zihálok, hihetetlen, hogy ilyen hatással van rám, aki úgy döntöm le a lányokat, mint a próbababákat. – Tulajdonképpen akár most is. Mármint felmegyek lezuhanyozni, bepakolni, és te is szedj össze párnapi ruhát. Egy óra múlva a vaskapuknál? – Indulunk el kifelé a virágágyásokból, hogy lelépjünk kicsit egymástól. Nekem sem árt, ha veszek most egy hidegzuhanyt, mert még mindig úgy érzem a puszi után, hogy láncol az arcom, szinte fülig. Ójaj! Vagányabbnak kellett volna lennem vele? Úgy kezelni, mint a többi lányt? Miért nem mertem?



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-02-12, 20:53


Ég a gyertya ég


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nagyon zavaros ez az egész és nekem fogalmam sincs róla, hogy mit kezdjek a helyzettel. Anya kiállhatatlan és persze tudom az ember ilyen korban elég sokat szenved a szüleivel, na de ez nem jelenti azt, hogy tényleg gonoszak is a szülei, az én anyám viszont lassan már konkrétan tényleg annak mondható. A nővéremről már ne is beszéljünk, aki finoman szólva is undok velem és nekem gőzöm sincs, hogy ezek után, hiszen lassan már tényleg senkim sincs, csak az undok család, miközben az egyetlen ember, aki igazán szeretett, a nénikém volt és ő meghalt és már soha nem is jön vissza.
- De, ha nem alakult ki az nem... nem az én hibám? - talán csak tényleg arról van szó, hogy nem felelek meg az anyámnak, hogy nem vagyok neki elég jó, hogy ő mást akart, hiszen a nővéremmel nincs olyan rossz viszonya, vele azért egészen jól el van, velem ellenben... Néha tényleg úgy érzem, hogy ha rajta múlna akkor simán kidobna és kész, csak nem tudom még miért nem tette meg, vagy miért nem tett le egy árvaház küszöbére kiskoromban. Talán még azzal is jobban jártam volna.
- És tényleg megtennéd... értem? Ha nem lenne belőle gondod, tényleg hálás lennék érte. - halvány hálás mosolyt azért sikerül kicsikarni magamból, pedig tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen kedves is tud lenni velem. Persze tudom folyton teszi a szépet a lányoknak, de most úgy látom nem erről van szó. Nem csak a szépet teszi, velem tényleg kedves és figyelmes, csak nem tudom, hogy miért. Én is persze mindenkivel kedves vagyok, de nem vagyok olyan semmilyen szempontból, mint azok a lányok, se nem vagyok olyan hivalkodó, se nem olyan szép... ez van, ha nincs az ember túlzottan kiemelkedő véleménnyel önmagáról igaz?
- Persze, én csak... a legtöbben elkerülnének inkább. - de ő nem és ezért iszonyatosan hálás vagyok neki. Ő valahogy egészen más, mint az átlag. Kedves és figyelmes és itt marad velem, pedig a többség nem szokta tudni kezelni, ha a másiknak valami gondja, baja van, mintha olyankor könnyebb lenne elkerülni, mintha valami fertőző beteg lenne, vagy tudom is én. - Igen, utána járunk! Persze, ha nem kell edzened, mert akadályozni nem akarlak, de tudni szeretném, hogy mi ez az egész és ez a kulcs honnan van. - fogalma sincs azt hiszem, hogy milyen hálás vagyok neki, ezért megtörlöm még egyszer az arcomat, hogy biztosan ne maszatoljam össze, aztán csak közelebb hajolok hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára. Jól esik, hogy itt van és segít nekem. Összepakolom hát a doboz maradékát és aztán felállok szépen. - Szóval mikor indulunk? - tudom persze el kell intéznie és nekem is össze kell még pakolnom, szóval nem olyan gyors és egyszerű ez, de menni fog és én ki akarom deríteni, hogy mi történt és mit hagyott nekem a nénikém.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Halihóóó! :3


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Bradbury
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások 2017-02-08, 05:51


Lena & Tim

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


Egyáltalán nem bánom, hogy Nadiát le kellett passzolnom, megbékél majd. Igaz, hogy nem vagyunk sokat együtt az utazásaimból kifolyólag, de ha kellek neki, úgyis túlteszi magát ezen a sértődésen. Lena meg tisztában van vele, hogy mit is érzek iránta, legalábbis talán megértette, még ha nem is foglalkozott vele, így sejtheti, hogy nem fogok csak úgy átnézni rajta, mert nem esett le neki, hogy beleszerettem. Ő volt az egyetlen az életemben, akivel kapcsolatban kudarcélmény ért, de úgy voltam vele, hogy ezt át kell fordítanom, és barátként kell rá tekintetem, máris nem annyira vészes a helyzet. Nem tudnám elképzelni, hogy szemétkedek vele, csak mert fiatal, és naív, és nem látta át, hogy mit is akarnék tőle. Ez végülis mindegy, majd egyszer idősebb leszek. Meg hát az is benne van, hogy nem vagyok az esete, és a macsó rosszfiúkra bukik, nem az ilyen sportmániás tinibálványokra, mint én. Benne van. Viszont az is, hogy én odamegyek hozzá, nem hagyom egyedül szenvedni.
- A szülők.. nem mindig úgy viselkednek, ahogyan az elvárható lenne, hiszen nem te választottad őket. Csak úgy jönnek. A szeretet vagy kialakul, vagy nem. – Utalok rá, hogy már csak ezért is más a szeretet, és a barátság, meg még a szerelem is, mert mindet máshogyan kell kezelni. Valami csak úgy kialakul, aztán gyorsan elmúlik, más meg időt álló lesz, elmélyül. Hű, de okos vagyok ma!
- Akkor.. Valahogy majd én elintézem neked. A menedzserem nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezik, és.. ha azt mondjuk, hogy eljössz velem Wimbledonba, mint kísérő, akkor elengedhetnek. Tudod én sem vagyok még nagykorú, de egy világeseményre azért végzősként már te is eljöhetsz. Tudod az edzőtársam már tizennyolc is elmúlt, ő lesz a felnőtt. – Engem is ő kísérget, és évfolyamtársak vagyunk Lenával, nem látom be, hogy ez akár akadály is lehetne. Az más kérdés, hogy elsőre akkor nem Londonba megyünk, hanem megnézni a nénje hagyatékát.
- Kicsikém, szerinted akkor vagyunk jó fejek valakivel, ha amikor boldog, akkor vagyunk vele? Ez hülyeség. – Nem őt hülyézem le, még véletlenül sem. Inkább csak kifejezem, hogy nekem ez nem gond, én is szoktam magam alatt lenni, és akkor nekem sem jó az egyedüllét. Kiváncsian várom, ahogyan nézegeti a dobozt, és lám, nekem lesz igazam! Na persze ez nem megy ritkaságszámba. – Ezaz! Mondtam! Ööö.. nem tudom. Gondolom azért, mert tudta, hogy az édesanyád úgysem adna semmit oda az örökségedből, ami kicsit is értékesnek tűnik. Lehet, hogy a valódi örökséged.. már eleve el van rejtve. Utánajársz? – Hamiskás félmosollyal kérdezek rá, ha megy, akkor nyilván együtt megyünk, hiszen én leszek a kulcs a kijutáshoz.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Virágágyások

Vissza az elejére Go down

Virágágyások

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Yamanaka birtok
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Szabad Játék (1)
» [Küldetés] A virágmező
» Medúza nővérek és a fénylő virágok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-