2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ma pont a hátam közepére kívántam a fiút. Egyszerűen nem kellett nekem ez a vádolás és amúgy sem hiányzott, nem akartam vele összefutni. Amióta megtörtént ami megtörtént, lehetőleg elkerültem őt mert tudtam, hogy mi lesz ha majd egyszer összefutunk. Mindketten elég elhatározottak és makacsok vagyunk, szerintem ez elég sokatmondó. -Hah! - Felhorkantok, ennyire méltatom csak a kijelentését miszerint én vagyok a hibás. Összefonott karokkal állok előtte és csak a szememet tudom forgatni. Ugyan! Nem csak én voltam a hibás ebben a kapcsolatban. Az elején tényleg egészen jól kijöttünk és bírtam is a személyiségét meg minden, de aztán ő csinálta magának a rosszat azzal, amit tett. Akár megtette akár nem. Velem nem lehet csak úgy játszadozni. A szemkontaktusból egészembe jutott nekem is a farkasszemezés, attól még hogy néha ilyen érzéketlen vagyok minden emlék eszembe jut ami kedves volt számunkra. Jól van! Tényleg bírtam őt, de azóta már elég nagyot fordultam. Igazából kicsit tudtam, hogy igaza van. -Tudom kik az igazi barátaim! - Kicsit meglepett amit mondott. Hogy a lányok rányomultak. Na, nyilván ma még lesz egy szép kis fejmosás a hálóteremben este, az biztos. Most teljesen másként viselkedtem mint amikor ideért. Megváltozott a hangnemem is, olyan lettem, mint amilyen voltam amikor együtt voltunk. Normálisabb? -Két perc múlva eljut a többiek fülébe hogy kettesben vagyok veled és tíz perc múlva már itt fognak sündörögni hogy megnézzék, hogy újra hajtunk e egymásra. - Közlöm komoly arckifejezéssel a tényeket amikor a fiú újra leül mellém. Meglátjuk, ha így lesz akkor tényleg el fogom hinni azt, amit a srác mondott. Felvontam a szemöldököm amikor azt mondja, hogy én ezt érdemlem. Mindig ilyen volt, ez egy kicsit nem tetszett benne, de hát na... mindenkinek vannak hibái, nekem elég sok ami azt illeti, csak soha nem vallom be őket. - Idáig? Hm, nem tudom, szerintem te is ezt érdemelted ha már ez történt. - Kacsintottam egyet pimaszul. Jó, igazából még mindig kedvelem annak ellenére hogy mennyire utáltam amiért ez történt a kapcsolatunkkal. De most már nem jönnék össze vele, csak azért sem... Ismét felhorkantok és kicsit kuncogok is az utolsó mondatán. Ezzel a cukival mindig megőrjített. -Soha nem szoktam cuki lenni! A kislányok cukik... - Nem kedvelem ezt a szót. Olyan gyerekes, lekicsinyítő. Lehet, hogy neki ez jön be, de nekem egyáltalán nem. Nem akarom, hogy valamiféle kislányokhoz viszonyítsanak, amikor már elég komoly, tizenhét éves kamasz vagyok. Komolyabb, mint a korombeliek többsége.
Ahogyan gondoltam Soraya nem hitt nekem, ugyan olyan makacs volt még mindig és egyszerűen nem hitte azt el, hogy a legtöbb lány barátja átverte őt velem kapcsolatban. - Igen a te hibád az egész - bólogattam ezzel jelezve, hogy na most eltalálta a választ, ugyan is jobban megbízhatott volna bennem és az én szavamnak fontosabbnak kellet volna, hogy legyen mint azoké az áll barátnőké. Közben én is tartottam fele a szemkontaktus végig, ekkor eszembe jutott az amikor még együtt voltunk és ezzel játszottunk, hogy melyikőnk bírja tovább, és a vesztesnek adnia kellet egy csókot a másiknak. De hát igazából végül is a mi játékunkba nem volt vesztes. Ideges voltam rá de amikor ez az eszembe jutott akkor nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Ki tudja vajon neki is eszébe jutott? - Soraya néz rám... nem csaltalak meg világos, és nem érdekel, hogy ki mit mond rólam. Undorító barátnőid vannak, amikor szakítottunk egyből felkeresett mindegyik, hogy nincs-e kedvem beszélgetni velük, szerettek volna megvigasztalni és ehhez hasonló. Tudnod kéne, hogy kik az igazi barátaid és kik azok akik csak érdekből vannak veled. - ismét leültem mellé, és úgy ültem ott mint akiről teljesen az látszott, hogy elege van már mindenből. Közben felfigyeltem arra, hogy az ott járókelő diákok néztek minket majd valamit motyogtak. - Megint a pletykák, mindig ez csinálják - mormogtam unottan. - Hogyan jutottunk el eddig? Nem ezt érdemeltük, vagy is én nem te igen - nevettem fel. Mindig is szerettem az agyát húzni, nem tudom, hogy miért de egyszerűen imádtam. akkor mindig is olyan cuki volt számomra. Soraya olyan lány volt aki ha azt szerette volna, hogy cuki legyen akkor sohasem volt az. De amikor nem szerette volna, vagy eszébe sem jutott, hanem mondjuk ideges volt vagy hasonló, na akkor volt igazán cuki számomra. Ezt sokszor el is mondtam neki, de erre mindig berágott. Hát akkor rágjon be ismét, hátha eszébe jutnak a dolgok. - Am tudtad, hogyha erőltetted nem is vagy olyan cuki..., csak figyelmeztettelek, hogy tudd amikor az új barátodhoz mész.
Nem az a típus vagyok, aki szívesen tisztáz dolgokat. Megvannak a saját szabályaim, a saját elképzeléseim és nagyon ritka az, amikor ezeket meg szoktam törni. Kicsit ugyan elfogult vagyok egyes emberekkel kapcsolatban. A hugrások eléggé a szívemhez nőttek az évek során, főleg, hogy a legjobb barátom, Jim is oda tartozik és őket úgy ismertem meg, hogy elég kevertek. Mármint van bennük mindenből egy kicsit. Ez pedig tetszik, a mai napig is. Michaelről azt gondoltam, hogy nem lesz rossz választás, de mikor odajutottunk és hallottam azt a dolgot a többiektől... hát mit mondjak, nem lett a kedvenc volt pasim. Leül mellém, én nem mozdulok a helyemről, csak kissé duzzogósan kerülöm tekintetét. Egy ideig. Amikor azt mondja, hogy nem csalt meg, csak felemelem a fejem és gúnyos, vigyori tekintettel pillantok rá. -Persze! - Még fel is horkantok egyet, aztán hátradőlök a pad támlájának vetem hátam és összefonom karjaim. Nem tudom, szerintem annyira látszik rajtam, hogy már most unom a témát. A forrásaim elég megbízhatóak, nem mernek nekem hazudni mert tudják, mi lesz a vége. Kicsit sem ingott még meg a bizalmam feléjük, persze csak ezekben a dolgokban. Az életemet nem bíznám rájuk, az biztos. Figyelem Michael reakcióját, és amikor felugrik... hát kicsit meglep, főleg amit mond. Előre hajolok, nem kelek még fel, de már az idegeimet súrolja a hangja, a mondatai a mindene... ah, miért pont most? -Most azt mondod, hogy az egész az én hibám? - Tekintetem komoly, egy pillanatra még a szemöldököm is felvonom, és le sem veszem róla szemeim. Tudom, hogy milyen volt velem, emlékszem mindenre és arra is, hogy szerettem vele lenni... de az akkor volt. Egyébként sem vagyok a kötöttség híve. Nem bírom ha megmondják, hogy hogy és mit csináljak. Jobban szeretem azt, amikor a magam ura vagyok és nem függök senkitől sem. - Ugyan nem voltam ott, nem láttam az egész dolgot, de így is elég okot adott az, hogy ne bízzak benned, hogy más lányoknak is csaptad a szelet. Ebből pedig mit gondoljak? Hm? Nem szeretem, ha játszadoznak velem. - Lesír rólam, hogy nem hiszek neki. Egy szavát sem. Ami az enyém az az enyém és nem tudom elviselni, hogy ha valaki más is belemászik a képbe. Ezért már alapból nem folytattam volna a kapcsolatot, ha nem is lett volna a megcsalás a téma. Persze, beszélgessenek, nem gáz... de szeretném én is megismerni a nőszemélyt. Úgy gondolom Levinnel nem lesz ilyen bajom, igaz, vele nem fogok összejönni már alapból sem, de nagyon összhangban vagyunk. Szerintem amint vége ennek a vitának, meg is keresem a srácot.
Kaptam egy kis fenyegetést amolyan Soraya módra, majd megkérdezte, hogy mit is szeretnék. Ekkor leültem mellé kérdezés nélkül és elkezdtem mondani. - Csak tisztázni szeretném a dolgokat - kezdtem bele - és most nem arról van szó, hogy vissza vágyódom hozzád és azért jöttem, hogy fogadj vissza. Csak egyszerűen szeretném, hogy ha tudnád, hogy én nem csaltalak meg akkor. - nem hiszem, hogy hinni fog nekem de akkor is szeretném valahogy meggyőzni őt, az egészért az ő barátnői a hibásak akik igazából sohasem viselkedtek úgy mint az igazi barátnők, sokszor inkább úgy mint Soraya szolgái. És még azt nem is tudja, hogy azután, hogy szakítottunk pár barátnője szerette volna, hogy velük járjak. De hát hülye lettem volna belemenni. - Figyelj tudom, hogy nem hiszel nekem, már csak azért sem mert ismersz már és tudod, hogy mennyire.. khm.. szeretem a lányokat, de akkor sem csaltalak volna meg. Te jóságos ég - hirtelen felugrottam mellőle - én őszintén szerettelek. Te pedig hagytad, hogy mások szét válasszanak minket. Egy kicsit felhúztam magam de csak azért mert eszembe jutottak azok a pillanatok amikor még együtt voltunk. Nem, nem szerettem volna ismét együtt lenni vele, hisz aminek egyszer vége lett azt már nem szabad újrakezdeni szerintem mert nem éri meg. De talán akkor ha nem szakítunk akkor most nekem is könnyebb lenne az életem, és nem keverednék bele mindenbe. Talán akkor minden máshogy alakult volna. Reménykedtem benne, hogy hinni fog nekem a lány, bár nem tudom, amilyen makacs és hajthatatlan lehet, hogy nem fog. Egy őszinte barátját nem ismerek aki igazán mellette állna.
Soraya Wilkinson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Michael & Soraya 2016-02-20, 09:46
Michael & Soraya
Nem hallottad még? Errefelé én vagyok az őrült picsa!
Kicsit még kénytelen vagyok puffogni magamba, ki kell fújnom a fáradt gőzt és most kegyetlenül feldühítettek, ilyenkor pedig hajlamos vagyok bekattanni. Dührohamok, ilyesmik, elég jellemzőek rám, de mondhatjuk, hogy mostanság kicsit lenyugtattam magam, sokkalta könnyebben vissza tudom fogni ezeket, mint annak idején. Csak akkor nem, amikor közeledik a telihold, az kissé... elködösíti a fejem és pontosan ilyen leszek mint ma is. Ingerült. Szerencsémre még senki nem jött rá, hogy mindig ilyenkor vagyok a legrosszabb, telihold előtt és esetleg összekötötte volna... nincs kedvem magyarázkodni másoknak, főleg nem idegeneknek, akikkel aztán még azt sem osztanám meg, hogy mi az igazi nevem, nem hogy mi vagyok. Pff. A sötét mágiás könyvem egészen jól hat, addig még egy pillanatra fel nem nézek és meg nem látom az ex barátomat erre közeledni. Michael... jó képű, humoros srác, egészen jól elvoltunk egy ideig, de aztán kikészített ezzel az örökös csajozási hülyeségével és a barátnőim meglátták egy másik lánnyal. Még szép, hogy védem a területem! Csak kiakasztott, hogy nem akarta bevallani, így szakítottam vele és azóta pedig abszolút nem érdekel, mi a baja. Most sem. De nincs menekvés, már itt is van. Felnézek rá, becsapom a könyvet, majd felvont szemöldökkel és kérdő tekintetemmel vártam, hogy mit is akar. -Michael! Mint látod, elég... khm... ingerülten. Szóval csak vigyázz, mivel állsz elő, nehogy leátkozzam azt a szép kis buksit a nyakadról. - Mosolyodtam el pimaszul és eltettem a könyvet a táskámba, hiszen úgy gondolom, hogy erre most úgysem lesz szükségem. Nem tudom mit szeretne tőlem, de azt hiszem amikor szakítottunk, elég világosan megmondtam, hogy nem nagyon akarok vele beszélgetni. - Mit szeretnél? - Fordulok felé kissé kellemesebb, nyugodtabb hangnemben. Még mindig nincs ínyemre ez a beszélgetés, szóval lehet, hogy meg sem hallgatom majd, csak udvariasságból...
Az egyik nap amikor végeztem a suliban úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit, szétnézek ha pedig netalán találkozok pár ismerősömmel akkor beülök velük valahova és elbeszélgetek velük. A napokban eldöntöttem, hogy egy kicsit többet foglalkozok az ismerőseimmel, próbálom nem elhanyagolni őket ami egyébbként rám nagyon is jellemző volt. Sétálgattam nézelődtem amikor is észrevettem valakit ahogyan ráüvölt egy lányra és meglöki. Kissé hátráltam és úgy gondoltam, hogy jobb lesz, hogyha nem megyek közelebb. - Na ez sem változott semmit. - mormogtam. Az ex barátnőm volt az Soraya aki minden bizonnyal tisztábba volt azzal a tulajdonságával, hogy ő is a suli legjobb csajai közzé tartozik, na meg persze a legnagyképűbbek közzé is. Nem volt rossz vele régen mert tökre megértettük egymást de nagyon nem jött be nekem a féltékenykedése, és ez a főnök stílusa sem. Majd egyszer amikor egy lánnyal beszélgettem kettesben Soraya barátnői észrevettek és elmondták neki, de én már úgy hallottam vissza, hogy le is feküdtem a lánnyal, ami persze nem volt igaz, csak ez a pletyka keringet rólam. Soraya pedig el is hitte, hát így végül is szakítottunk. Lehetséges, hogy meg kéne vele beszélni a dolgokat, szó sincs újra kezdésről isten őrizz, csak egyszerűen tisztázni szeretnék mindent. A lány mindenkit elküldött maga mellől, úgy tűnt egy kicsit egyedül szeretne lenni ami nekem pont kapóra jött. Közelebb mentem hozzá majd megszólítottam. - Szia szerelmem, hogy vagy? - néztem a szemébe és nevettem el magam. Egyébként ma is ugyan olyan gyönyörűen nézett ki mint régebben és ekkor eszembe jutott, hogy miért is tetszett nekem régen annyira. Csak hát amint mondom, nem a kinézetével volt itt probléma, hanem a viselkedésével.
Soraya Wilkinson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Michael & Soraya 2016-02-17, 18:14
Michael & Soraya
Nem hallottad még? Errefelé én vagyok az őrült picsa!
-Már ezerszer megmondtam, hogy hagyj-végre-békén! Nem hiszem el, hogy nem tudsz lekopni... nincs szükségem egy haszontalan kislányra. - Pillantottam a mellettem álldogáló lányra, aki már milliomodszorra jött hozzám, hogy ő de akkor is csatlakozni akar a bagázshoz, akikkel én lógok. Tekintetem elég meggyőző volt, felvont szemöldökkel és dühös arccal torpantam meg a lány előtt és vártam, hogy bőgve elszaladjon, de nem tette. A közeledő telihold kihozza belőlem még jobban az 'állatot', de ezt most nem akarom erre a dologra fogni és egyébként is, soha nem beszélek a dolgaimról másoknak. Chh... nem mondhatnám, hogy bárki is tudna rólam komolyabb dolgokat. Csak azt, amit én szeretnék. - Tűnés. - Löktem meg a vállát majd fordultam is el és haladtam tovább a mellettem kuncogó (khm) barátnőimmel, akik igazából mindig mindent megtettek azért, hogy kedveljem őket, de nem mondhatnám, hogy a szívem csücskei lennének. Annyira bosszant, hogy nem tudok attól a csajtól megszabadulni, pedig általában elég nyomós dolgokat szoktam tenni azért, hogy az emberek leszálljanak rólam. Ez pedig őt még mindig nem hatja meg. -Ti is menjetek, hagyjatok. Nem tudom elviselni ezt a viháncolást most. - Legyintettem egyet a kezemmel, mire persze ők rögtön el is fordultak a másik irányba én pedig a szökőkúthoz léptem és onnan néztem körül hogy találok e magamnak valami nyugodt helyet, ahol ki tudom fújni a fáradt gőzt. Az egyik közeli padhoz siettem, letettem oda táskámat és magam mellé a pálcám is, csak hogy nyomatékosítsam az erre járóknak a dühös tekintet mellett, hogy nem vágyom társaságra. Kicsit meg kell ugyan húznom magam az össze vissza varázsolgatással, mivel mostanság már többször is kerültem ez miatt büntetőmunkára, ami rémes volt, természetesen. Pedig reménykedtem, hogy majd elvisznek a rengetegbe, hiszen ott még egész otthonosan is érezném magam. Táskámból előhalásztam egy, a könyvtár zárolt részlegéről kicsent sötét mágiával foglalkozó könyvet, fellapoztam és belefeledkezve olvasni kezdtem. Talán ettől kicsit elterelődnek a gondolataim.
☼ Öltözék ☼ 
