ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Kalandmester
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Seraphine McCaine
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Alison Fawley
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Sean & Liesel - Page 2 I_vote_lcapSean & Liesel - Page 2 I_voting_barSean & Liesel - Page 2 I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 45 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 44 vendég

Cody L. Mortimer


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Sean & Liesel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets
Liesel Freya Collins
Griffendél

TémanyitásTárgy: Sean & Liesel   Sean & Liesel - Page 2 Empty2016-02-17, 15:20


First topic message reminder :

***



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down

SzerzőÜzenet
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets
Liesel Freya Collins
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Sean & Liesel   Sean & Liesel - Page 2 Empty2016-02-23, 18:48






[You must be registered and logged in to see this image.]
♫ Take me ♫

Aktuális viselet

Made by
Sean & Liesel

Én már megszoktam, hogy milyen itt lenni a hidegben és nálam automatikus az is, hogy melegítek egy kicsit a környezeten, hogy ne fagyjak ide. Majd, ha jön a jobb idő, akkor egyszerűbb lesz. Nem mondom, hogy nyáron, hiszen akkor már eleve nem leszünk itt, viszont ahogy nézem nagyon bele van merülve abba, amit épp csinál, talán ha nem szólok neki, akkor észre sem veszi, hogy hideg van és a végén még itt fázik meg. Senki sem vágyik arra, hogy hosszan feküdjön a Gyengélkedőn, vagy épp arra, hogy rémes ízű bájitalokat igyon. Lendül hát a pálcám, amikor igényli a segítséget, aztán vissza is fordulok a saját dolgomhoz, mert láthatóan őt is leginkább az köti le, amit csinál. Gondolom elég fontos lehet, ha ennyire rákoncentrál, hogy még a hidegen is figyelmen kívül hagyta.
Még sem tudom sokáig megállni, hogy ne szólaljak meg végül, pedig nem akarom zavarni, csak hát ülni egy ismeretlen mellett teljesen némán olyan kissé kényelmetlen tud lenni, vagy vajon csak nekem? Őt legalábbis láthatóan nem zavarja a dolog, bár gondolom ő nem a gondolatait veti papírra, mint én, az meg azért mégis csak más. Viszont legalább a kérdés után visszakérdez, tehát talán nem zavarja olyan vészesen az, hogy beledumálok itt a nagy munkába, amit épp csinál.
- Végül is a kettő kapcsolódik, úgyhogy érthető, vannak azért átfedések. Én Bestiamesternek, gondolom azért van, amit a bestiákról is tudnia kell egy ereklyevadásznak. - vannak azért trükkös csapdák, meg védelmek, ahol bestiák vannak és ott van a szfinx is... Valószínűleg elég sokrétű ismeretek kellenek ahhoz, amit az édesapja elvár tőle, ami nem lehet egyszerű, nem csodaálom, hogy ennyire feszülten figyel arra, amit épp csinál.
- Akkor nincs sok időt és mikor kaptad? - meglepődöm azért kicsit, hiszen oké persze kapunk a tanároktól is gyakran feladatokat, de szerencsére én mondjuk a szüleimtől nem szoktam kapni effélét, bőven elég amit a suliban kell tanulni. Szerencsére az én szüleim azért úgy gondolják kell a pihenés és a kikapcsolódás is egy diák életébe. Persze gyakran a szabadidőmben is járok a könyvtárba, mert szeretem azt, amivel foglalkozom, de kell a szabadidő is és a pihenés, amikor te osztod be a saját idődet és azt teszed, amihez igazán és tényleg kedved van. Viszont, ha nagyon nem halad azzal, amit csinál azt hiszem ha erőlteti se fog menni neki jobban. Épp erről beszéltem, kell a pihenés, amikor kikapcsolsz és akkor már könnyebben jönnek magától is az ötletek. És úgy fest, hogy egyet is ért velem, vagy legalábbis megpróbál egy kicsit kikapcsolni.
- Ez csak egy napló, nem kifejezetten munka. Kicsit... összefoglalom a napomat. - persze, ha beszélünk, akkor én is becsukom a könyvet szépen és akkor teljesen rá figyelek, végül is miattam hagyta abba azt, amivel foglalkozott, pedig határidős a munka. Az írásomat azért még futólag láthatja, szépen ívelt betűk, amiket könnyű olvasni, nem macskakaparás az írásom. Olyan, amit el lehet olvasni akár kómásan reggel is. - Én pedig Liesel Freya Collins, örülök, hogy megismertelek és miért olyan sürgős az, amin dolgozol? - a kezét természetesen elfogadom és megrázom, de nem kötelező a válaszadás sem, nem fogom faggatni. Persze kíváncsi vagyok, hogy vajon kinek olyan sürgős ez a valami. Mondjuk hallottam már, hogy vannak olyan diákok, akik járnak már gyakorlatra képzett varázslók mellé pl. lehet hogy nála is erről van szó.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Sean O'Gallagher
Reveal your secrets
Sean O'Gallagher
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Sean & Liesel   Sean & Liesel - Page 2 Empty2016-02-20, 01:25



Liesel & Sean


Nem hittem volna, hogy olyan szerencsétlen leszek, hogy egy kis szellőtől elejtem a jegyzeteimet, de mégis sikerült szétszórnom a dolgaimat. A helyzet kellemetlenségét fokozta az is, hogy (egyrészt nem vettem észre, hogy nem egyedül voltam odafent) pont olyan helyre csúszott az utolsó fénykép, ami után illetlenség lett volna utánanyúlni. Szóval nem volt más lehetőségem, minthogy felhívjam magamra a lány figyelmét, akit szemmel láthatóan jobban lekötött valami ital (kávé, vagy esetleg tea) utáni keresgélés, hogy ő neki sem tűnt fel a jelenlétem.
Halkan, kissé talán bosszúsan sóhajtottam fel az értetlen tekintete láttán, és kitartóan a pad alá mutattam, mire végre leesett, hogy mit is akartam.
‒ Igen, azt ‒ feleltem kurtán. Amikor felvette a fotót, és felém nyújtotta, közelebb léptem hozzá. ‒ Kösz ‒ biccentettem, majd a bonyodalmakat okozó fényképet a többi közé rejtettem. Fogalmam se volt arról, hogy kellene még mondanom valamit, vagy, hogy egyáltalán akartam-e mondani valamit. Ez az átkozott szigony valahogy jobban lekötötte az érdeklődésemet, mint annak a problémája, hogy évek óta problémám volt a szociális kapcsolatok teremtésével. Azonban egy pillanatra leragadtam annál a jelenetnél, amikor a haja az imént még a földet söpörte, és azon tűnődtem, hogy én biztosan nem tudnék minden áldott nap ilyen hosszú loboncot fésülgetni.
Megráztam a fejemet, hogy elűzzem az ehhez hasonló idióta gondolatokat a fejemből, és inkább afelől érdeklődtem, hogy leülhetek-e mellé. Megszeppenten emeltem rá a tekintetem, amikor a melegítővarázst említette. Furcsa mód, nekem ez sose szokott eszembe jutni, bár az is igaz, hogy a nap javarészében, gondolatban teljesen máshol szoktam kalandozni, és olykor megesett már, hogy nem érzékeltem magam körül a világot.
‒ Azt lehet, megköszönném ‒ jegyeztem meg tétován, ugyanis hirtelen még a varázsige se ugrott be, hát reméltem, hogy ha a lány felhozta ezt a bűbájt, akkor lesz olyan kedves, és rám szórja majd. Annak nem örültem volna, ha Madam Pomprey ágynyugalomra ítélt volna. Izgága természet voltam, nem szerettem sokáig egy helyen tartózkodni, pláne, ha a kérdéses hely a gyengélkedő lett volna.
Mielőtt ismét elmerültem volna a jegyzeteimben, megfordult a fejemben, hogy talán többet kellene beszélnem, vagy legalább is megerőltethetném magam, de végül arra jutottam, hogy apám talánya fontosabb volt, mint a kommunikációs képességeim csiszolgatása.
Fél szemmel láttam, hogy ő is elővett valami könyvet, de arra gondoltam, hogy bizonyára tanulni készült, meg aztán, hiába fűtött a kíváncsiság, tudtam hol a határ, és nem akartam egy idegen magánéletében vájkálni. Érdeklődve vontam fel a szemöldökömet, amikor meghallottam a golyóstoll halk kattanását. Én leginkább ceruzapárti voltam, ha már jegyzeteket meg vázlatokat készítettem, csak az órai vázlataimat meg a leveleimet szoktam tintával írni. De a fordításhoz hasonló munkákhoz célszerűbb volt ceruzát használnom, így nem piszkítottam össze a lapokat, ha elrontottam valamit.
Egy vállrándítással túltettem magam a dolgon, és kényszerítettem magam arra, hogy a képeken lévő betűkre koncentráljak, de a szavak nem akartak összeállni értelmes, összefüggő mondatokká. Egyre idegesebb lettem, és már csak megszokásból is egyre hangosabban ütögettem a ceruzája a jegyzeteimet. Bele se gondoltam abba, hogy ez esetleg mást zavarna. Sőt, észre sem vettem, hogy megint azt csináltam. Újabb és újabb mentaleveleket húztam elő a zsebemből, és azokat rágcsáltam. Állítólag a mentának memóriaserkentő hatása is volt, de most még annak a rágcsálása, és a levegőben elterjedő mentolos illat se segített. Végső kétségbeesésben a lánytól kértem segítséget, de a döbbent arcát látva semmit nem tudott a kérdésesen nyelven.
‒ Ereklyevadásznak. Csak az öregem úgy tartja, hogy egy ereklyevadász szimbolisztikus is egyben ‒ vontam meg a vállamat. Szóval, mondhattuk úgyis, hogy a saját szakom és apám feladatai mellett néha-néha elkértem egy szimbolisztikus ismerősöm jegyzeteit, hogy a hasznosnak tűnő dolgokat elsajátíthassam. ‒ És te? ‒kérdeztem vissza, hiszen bár névről nem ismertem, azt tudtam róla, hogy egyetemista, és egyre biztosabb voltam benne, hogy évfolyamtársak is voltunk.
‒ Holnap délutánra vissza kell küldenem ‒ túrtam a hajamba. Néha, amikor apám ezeknek a feladatoknak határidőt adott, úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás, akire rengeteg házi feladatot sóztak. Persze, komolyabb büntetést nem kaptam érte, ha késett az üzenet, szimplán az öregem arra akart ezzel nevelni, hogy minél precízebb és pontosabb legyek rövid idő alatt, mert hajlamos voltam leragadni a részleteknél. A mentaleveleken rágódva, érdeklődve hallgattam a lány szavait. Végül is… Volt benne valami. Csak azért nem szerettem volna annyiban hagyni, mert engem is érdekelt, hogy mit véstek a markolatba.
‒ Lehet megfogadom a tanácsodat ‒ hümmögtem eltűnődve, majd a ceruzát a fülem mögé csúsztattam, a jegyzetfüzetemet meg a képekkel együtt becsuktam, és a táskám mélyére süllyesztettem. A fejemet nekidöntöttem a falnak, és úgy fordultam az irányába.
‒ És te min dolgoztál? ‒ böktem az állammal a könyve felé, elvégre, azt láttam, hogy ő is belefogott valamibe. ‒ Mellesleg Sean vagyok, Sean O’Gallagher ‒ mutatkoztam be a jobbomat nyújtva. Elvégre, ő maga mondta, hogy foglalkozzak mással, hátha majd később magától jön a fordítás. Idefent viszont nem sok lehetőségem volt azonkívül, hogy szóba elegyedjek vele. Kíváncsian figyeltem amikor írogatni kezdett, nem olvastam a szöveget, csupán az érdekelt, hogy mennyire munkálja meg a betűit, hogyan köti össze a szavakat, mennyire rendezett az írása. Mások kézírásából sok mindent le lehetett szűrni. Tudom, mert az egyik rokonom foglalkozott régebben grafológiával is, aztán, amikor engem annak idején érdekelt a dolog, sokat faggattam ez ügyben.



[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Who believe that the adventure is dangerous, just stay in the weekdays's captivity, and they'll see that they die before time.
Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets
Liesel Freya Collins
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Sean & Liesel   Sean & Liesel - Page 2 Empty2016-02-19, 21:50






[You must be registered and logged in to see this image.]
♫ Take me ♫

Aktuális viselet

Made by
Sean & Liesel

A szendvics lassan fogytán van és remélhetőleg a számat is sikerült rendesen megtörölnöm, hogy ne maradjon maszatos és majonézes. Ha lenne olyan kis kézi tükröm, akkor könnyebb dolgom lenne, de így csak marad a szalvéta elvileg mindenhol, ami csak nem hagy maga után semmit sem, ha tényleg odafigyelsz, hogy minden apró négyzetcentiméteren átmenj vele. Még az államat is megtörlöm, mert akár ott is olyan lehet. Aztán kezdek csak el kutatni a táskámban, pont elfordulva kicsit a lépcső irányától, hogy keressek valamit inni. Úgy emlékszem, hogy betettem a szendvics mellé egy adag kávét is üvegben. Akkor még meleg is volt és nem hiszem, hogy azóta kihűlt volna, de jobb félni, mint megijedni. Egyelőre nem érek forróságot, sőt nedvességet sem, ami azt jelenti,hogy valószínűleg minden oké. És végül a kezembe kerül az üveg kb. abban a pillanatban, hogy meghallom nem is olyan távolról a torokköszörülést, aminek hála kissé meg is rezzenek. Szerencse, hogy az üveget nem nyitottam még ki, így aztán nem löttyen ki belőle egy csepp sem, mert amúgy szinte tuti, hogy ez lett volna a következmény.
Felnézek hát a srácra. Ismerős... azt hiszem évfolyamtársak vagyunk, csak már más szakra járhat, mert nem nagyon vannak közös óráink, de régebbről azért rémlik az arca, de hogy nevet nem tudnék társítani hozzá, az holt biztos. Hirtelen nem is nagyon tudom, hogy miről van szó és csak értetlenül nézek rá, amikor tudatosul bennem az ujja, amivel alám mutat. Szóval a pad alatt van...
- Ja hogy ezt? Persze. - zavart mosollyal hajolok le, hiszen nem elég, hogy megijesztett, hirtelen még azt se tudtam, hogy mit kellene felvennem. Felemelkedem szépen és nyújtom is felé a fényképet. A hosszú szőke hajzuhatag persze ennek hála az előbb még a földet söpörte, most pedig szépen megigazgatom, legalábbis valamelyest és a fülem mögé tűröm, mert a végén még össze is kávézom. És végre addig is eljutok, hogy kinyissam az üvegemet és kortyoljak kicsit. Egyébként nem különösebben látszik rajtam, hogy fáznék, pedig kellően nagy cidri van idefent.
- Persze, csak tessék, van még hely. Nem kérsz te is egy kis melegítővarázst? - mert ha sokat ücsörög itt, akkor tuti biztos, hogy fázni fog és az nem kellemes. Egyébként is tél van, ilyenkor meg amúgy is könnyen meghűl az ember, főleg ha valami olyat csinál, ami nagyon leköti és közben alig veszi észre, hogy fázik. Nem jó kockáztatni, mert aztán fekhet majd a Gyengélkedőn napokat és ihatja Madame Pomfrey néha kifejezetten furcsa állagú és szagú - nem illatú! - bájitalait. Hát azt senkinek sem ajánlom. Jobb előre gondolkodni és tenni róla, hogy ne is nagyon keveredj oda. Közben persze előveszem én is a naplómat, és fellapozom. Talán furcsa lehet, de egy sima mugli golyóstoll az, ami a kezembe kerül. Penna persze... jó dolog, főleg ha szépen akarsz írni, vagy be kell adnod valami fontos esszét, de naplót írni a toll sokkal jobb, főleg ha valahol a hely sem alkalmas rá, hogy tintába mártogasd az íróeszközt.
Időnként azért oldalra pillantok, főleg hogy kissé azért idegesítő, ahogyan ütögeti a jegyzeteit, de nem teszem szóvá, legalábbis egyelőre. Lehet, hogy ha sokáig csinálja majd, akkor nem fogom tudni megállni, mert így nehéz lesz a saját gondolataimra koncentrálni, vagy inkább nagyjából lehetetlen. A kérdésre viszont már határozottabban is oldalra nézek és kifejezetten meg is lep a kérdés. Nem akartam én amúgy beleszólni abba, hogy mit csinál, nincs hozzá közöm, na de... ógörög?
- Nem igazán, bocs. Szóval te... ereklyevadásznak tanulsz? Vagy szimbolisztikusnak? Bár... talán az első esélyesebb. - elhallgatok, hiszen eddig nagyon arra figyelt, amit csinált, egyáltalán nem biztos, hogy velem akar társalogni. - Öhm... bocs, biztosan fontos az a... valami, amivel foglalkozol. - főleg hogy olyan nagyon ideges is miatt, legalábbis gondolom azért dobol olyan nagyon. Még sem tudom megállni, hogy ne szólaljak meg újra, pedig olyan csendes és magának való srácnak tűnik, biztosan nem kíváncsi arra, hogy én itt miket fecsegek össze. - Tudod azt mondják, ha nagyon elakadsz valamivel, akkor néha jobb valami egész mást csinálni és akkor lehet hogy magától beugrik a megoldás, míg ha erőlteted, akkor csak felidegesíted magadat és nem fog menni. - azért a tekintetem azt mutatja, hogy nem akarok beleszólni a dolgába, szóval egy félszeg mosolyt azért hozzáteszek és visszafordulok a naplómhoz, hogy lefirkantsak pár sort. Ha tényleg ereklyevadász, akkor biztosan van ebben már gyakorlata és akkor nem nekem kell megmondanom neki, hogy mit és hogyan csináljon, hogy jobb legyen.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Sean O'Gallagher
Reveal your secrets
Sean O'Gallagher
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Sean & Liesel   Sean & Liesel - Page 2 Empty2016-02-17, 16:04



Liesel & Sean


Talán húsz perce se ért véget a Középkori- és koraújkori ereklyék kutatása óránk, de a barátaim nem bírták megállni, hogy ne menjenek borsot törni Frics orra alá. Ezúttal nem tartottam velük, hiszen pont akkor kaptam egy levelet apámtól, amikor a többiek eltervezték, hogy betörnek a vén gondnok irodájába, és kicsit kidekorálják azt. Az elmúlt évek során jó párszor megfordultunk ott. Undorító és hátborzongató helynek tartottam, amire nem csak egy alapos takarítás, hanem egy, talán több szellőztetés is ráfért volna.
Miután elköszöntem a barátaimtól, elindultam a folyosón. Nem figyeltem arra, hogy merre vissza az utam, automatikusan szedtem a lépcsőfokokat, és haladtam egyre feljebb és feljebb, holott a kastély felsőbb szintjein nemigen akadt keresnivalóm. Azonban mióta feltéptem a borítékot, és átfutottam az öregem üzenetét, továbbá elővettem azokat a képeket, amiket küldött, megszűnt létezni a világ. A levélben az állt, hogy fejtsem meg a fotókon szereplő szigonyon lévő ógörög írást. Bosszankodva néztem át a képeket, hiszen a vénember sokkal pengébb volt ógörögből, mint én, mégis engem nyaggatott ezekkel. Mondjuk, valahol azért örültem neki, hogy időnként kisebb, fordítási feladatokat bízott rám, hiszen így nem kopott meg a tudásom, és távolról besegíthettem a kutatásaiba.
Azt hittem, anya halála után felhagy majd az ereklyevadászattal, vagy legalább is engem tiltani fog tőle, de nem így történt. Az elmúlt másfél évben egyre inkább partnerként kezel engem az ilyesmikben, és ezért nagyon hálás voltam neki.
Némi zúgolódás után hát a táskám mélyéről előkerült a jegyzetfüzetem, amelybe a képeket tettem, a fülem mögé pedig egy ceruzát csúsztattam, amíg a zsebemben kotorásztam. A zsebemből mentalevelet vettem elő, és azt kezdtem rágcsálni, miközben a képeken lévő szöveget próbáltam kisilabizálni. Fel sem tűnt, mennyire elkeveredtem a nagylépcsőházból, sőt a folyosókon való tekergést és az újabb lépcsőfokokon való felkapaszkodást is tudat alatt végeztem el. Annyira lekötött a levél rágcsálása, és a füzetbe való jegyzetelés, hogy csak akkor eszméltem fel, amikor a csípős szél összeborzolta a hajamat, és kirázott a hideg.
Meglepetten ejtettem le a vaskos füzetet, amely tompa puffanással ért földet, én pedig értetlenül pillantottam körbe. Fogalmam se volt arról, hogy miként keveredtem a Csillagvizsgáló toronyba. Lehajoltam a füzetért, leporoltam, majd a szétszóródott fényképeket kezdtem felszedegetni. Eleinte fel se tűnt, hogy nem vagyok egyedül, hiszen leginkább az foglalkoztatott, hogy összeszedjem a holmijaimat, és nem lett volna szerencsés, ha a szél magával ragadta volna bármelyik képet.
Csakis akkor tűnt fel, hogy nem vagyok egyedül, amikor az egyik elkallódott képet felfedeztem az egyik pad alatt, amelyen egy lány üldögélt. Nem akartam a képért nyúlni, s ahogy elnéztem, ő is épp valaminek épp a közepén volt. Legalább is, az évesen már biztosan túlvolt, hiszen a száját törölgette, a mellette lévő kis könyvből pedig arra mertem következtetni, hogy tanulni készült. Megköszörültem hát a torkomat, hogy ha eddig esetleg nem vett volna észre, akkor most kizökkentsem az álomvilágából. Nekem szükségem volt az alatta lévő fényképre, jelenleg semmi más nem érdekelt.
‒ Bocs, de… Felvennéd? ‒ mutattam az alatta lévő szóban forgó képre. Elvégre, azért én se voltam akkora tahó, hogy egy csaj alatt kotorásszak. Nem erre neveltek, bár az már más kérdés volt, hogy a modorom hagy maga után némi kivetnivalót. Dideregve húztam össze magamon a kabátomat, ugyanis a kastély falai között nem kellett állig begombolkozva járkálnom, idefent viszont kifejezetten hideg volt. Nem értettem, hogy a lánynak miért volt jó idefent, a hidegben egyedül ücsörögni, de biztosan megvolt az oka rá.
Apropó, a lány… Közelebbről szemügyre véve igencsak ismerős volt az arca, azt hiszem, hogy az évfolyamtársam volt, vagy egy évvel alattam, vagy felettem járhatott, de azt már nem tudtam volna megmondani, hogy kicsoda ő. Annyira nem érdekeltek az emberek, hogy minden archoz nevet társítsak. Meg aztán, most is jobb dolgom lett volna annál, hogy megpróbáljak viselkedni a jelenlétében.
Azonban, ha visszaadta a képet, akkor köszönetképpen biccentettem neki, majd a mentalevelen továbbrágódva ismét kinyitottam a jegyzeteimet, és a képeken lévő szöveget teljesen átmásoltam a papírlapokra.
‒ Szabad? ‒ pillantottam fel a könyvemből, és a mellette lévő helyre böktem, elvégre, ha már belelendültem a munkába, akkor akár be is fejezhetném idefent. Hiába volt hideg, inkább a fagyhalált választottam az újabb lépcsőzés helyett. Így, ha megengedte, akkor elültem mellé, és míg a bal kezemmel a homlokomat masszírozgatva agyaltam, addig a jobbomban tartott ceruzával ütemesen vertem a jegyzeteimet, hátha forogni kezdenek az agyamban lévő fogaskerekek, és képes leszek átállni angolról ógörögre. Pár hosszú percek óta bámultam a papírra vésett egyszerű, letisztult betűimet, de egyszerűen nem állt össze egy mondat sem a fejemben. Nyűgösen felszusszantottam, és újabb mentalevelet vettem elő, mert az előzőt sikerült mérgemben lenyelnem.
‒ Értesz az ógöröghöz? ‒ pillantottam oldalra, a lány irányába, akit egészen eddig ignoráltam. Nem ismertem őt, fogalmam se volt arról, hogy egyáltalán tudnék-e vele beszélgetni valamiről, de azt nem tagadtam, hogy most bármilyen segítségnek örültem volna.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Who believe that the adventure is dangerous, just stay in the weekdays's captivity, and they'll see that they die before time.
Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets
Liesel Freya Collins
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Sean & Liesel   Sean & Liesel - Page 2 Empty2016-02-17, 15:22






[You must be registered and logged in to see this image.]
♫ Take me ♫

Aktuális viselet

Made by
Sean & Liesel

Órám volt, egészen érdekes. És még a mai napig sem értem, hogy miért tudom megjegyezni a tananyagot, ha más nem megy. Azt hiszem ez talán még az orvosok számára is örök rejtély lesz, vagy egyszer csak megoldódik magától és kész. Sose lehet tudni. Azt hiszem nem is számít, nem agyalok már annyit ezen, mint mondjuk a legelején, nem sok értelme lenne és nem is lesz semmi sem jobb tőle, ha folyton csak pörgetem a lehetséges megoldásokat az életem zavaros kérdéseire. Amúgy se nagyon vannak válaszok mindenre, akkor meg nem kell őket feleslegesen keresni. Majd a dokik rájönnek, vagy ha ők sem... hát gondolom így maradok.
A Nagyteremből azért lenyúltam magamnak egy szendvicset, mert hát kicsit már az ebéd kihagyása miatt kezdett kopogni a szemem, szóval most annak a társaságában, meg persze a cuccaimmal haladok felfelé a lépcsőn. Persze az első célom alapból a klubhelyiség lenne, de aztán mégis változtatok az irányon. Szeretek felmenni a toronyba és kicsit körülnézni, tökéletes levezetés, hogy felírjam kicsit a napi történéseket, és átismételjem az anyagot, no meg persze pihenjek egy kicsit és ha már szereztem kaját, akkor azt is megeszegessem. Egyébként is úgy láttam, hogy egész nagy a sor a Kövér Dáma előtt, lehet hogy már megint átugrott beszélgetni a Ficsúr Lovaggal és mindenki rá vár. Előfordul. Ez van, ha egy festményen múlik, hogy bejutsz-e a klubhelyiségedbe, aki ha épp olyan kedve van, akkor simán hagyhatja a munkát, még csak következménye sincs, hiszen nem fogják kirúgni és nincs fizetése, amit megvonnak tőle. Ha jól sejtem, akkor a prefijeink épp most keresik.
Lehuppanok szépen az egyik itt elhelyezett padra, úgy hogy pont ki lehessen látni az erdőre. Nincs nagy meleg, de egy kis párnázó bűbáj és melegítő varázs és az ember nem is fázik a hideg ellenére sem. Végül is simán végignézhetem a lemenő napot is, biztos, hogy élvezni fogom és időm is van rá, ha a Dáma amúgy is el van tűnve, nem fog gondot okozni. Persze pár másodperc múlva pedig már kotorászok is a zsebemben, hogy a számat törölgessem, mert hát sose lehet tudni, hogy a majonéz mennyire okozott maszatokat, és mikor jön valaki erre, mert azzal úgy istenesen megrakták a manók a szendvicset, szerintem amelyik ezt készítette tuti, hogy majonéz mániás, vagy csak meglendült a keze, amikor belepakolta. Kész csoda, hogy nem gányoltam el felfelé jövet a ruhámon, vagy épp a padlón. Egyelőre még falatozgatok, de közben a táskámból előszedem a naplómat is. Mindig magamnál hordom, hogy a fontosabb infok azért meglegyenek, no meg hogy ha valami tényleg lényeges történik, akkor még frissiben fel tudjam szépen írni magamnak, és biztosan megmaradjon. Na persze mindent nem tudok reggel átolvasni, de azért próbálkozom mindig felvenni rendesen a fonalat. Az esetek nagy részében azért sikerül, aztán persze van, amikor nem mindenre van időm, elég változó. Az a szerencse, hogy a beleset előttről mindenre emlékszem, ez legalább valami. Azt hiszem akkor a sulit se folytathattam volna rendesen, ha minden kiesett volna, az összes barát és ismerős arca. Az újakkal nehezebb, maradnak a leírások és persze a rajzok, hogy tudjam ki kicsoda.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets
Liesel Freya Collins
Griffendél

TémanyitásTárgy: Sean & Liesel   Sean & Liesel - Page 2 Empty2016-02-17, 15:20


***



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Sean & Liesel   Sean & Liesel - Page 2 Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Liesel & Pat
» Liesel & Patrick
» Chris & Liesel - A két szöszi
» Sean & Ian
» Tom & Sean

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Csillagvizsgáló-torony-
Ugrás: