Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb







ϟ Képességdobás
  Yesterday at 18:17
Elizabeth Ollivander


ϟ Stansson & Cody
  Yesterday at 16:48
Armand Stansson
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Luna Lovegood
 
Sidney Smallwood
 
Gina Accipiter
 
Gwyneira Rousseau
 
Daniel G. Paisley
 
Madeleine Eastwick
 
Tim Roberts
 
Jacob Troops
 
Statisztika

Összesen 584 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Eleanor Branstone

Jelenleg összesen 38946 hozzászólás olvasható. in 3478 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Lance & Sam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-07-07, 15:59

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megmosolygom a válaszát, valahogy tényleg annyira cuki, amint azon nyafog, hogy miért nem tudom eltűntetni a kistestvérét. Megrázom a fejemet, és még egy barackot is nyomok a fejére, természetesen nem fájóan, és nem bántóan.
- Néha minden testvér idegesítő, ettől még nem kell úgy érezned, hogy eltűntetnéd. Elég, ha csak nem állsz vele szóba néhány órát. Attól is észbekaphat. És mondd csak Sammy, mit jelent az, hogy idegesítő? Csúfol?
- Nem mondom, azért bőven hízik a májam, hogy engem jó fejnek tart, noha biztos vagyok benne, hogy én is totál az agyára megyek néhányaknak. Példának okáért a hugom sem értette soha, hogy miért vagyok ennyire visszahúzódó, magamnak való. Pedig még ha egy vérből is vagyunk, akkor is különbözünk, és ezzel nincsen semmi baj. Én nem biztos, hogy vezetésre születtem, sokkal inkább szeretek csak simán barátkozni, tanácsokat adni. Ám a sellőlányok úgy vélték, hogy ez pusztán álszent hozzáállás tőlem, és előbb-utóbb én leszek a király. És hát a király mellé kell egy királyné, magukban látták ezt a posztot, úgyhogy nem csoda, hogy ha olyan sok „udvarlóm volt”. Nem is tetszettek, csak az elején adtam be a derekamat, amíg még naív módon azt hittem, hogy mindez rólam szól, és nem a koronámról. Miután kiderül, hogy jól sejtettem, itt van valami láthatatlan lélek, elégedetten konstatálom, hogy ez elmélyítem a bizalmat, de nem szokásom senkit sem meghazudtolni. Ahogyan a nagybátyám mondtam: mindenkinek megvannak a maga dilijei. Nekem például az, hogy túlzottan vonzódom a fenti léthez, és meg akarom találni anya rokonait, a nagyszüleimet.
- Vélhetően hozzád kötődik igazán, és csak te érzékeled. Mindenesetre.. üdvözletem a hölgynek! – Bólintok, és még intek is a sötét falnak, ahol a jelenés lebeghet, valahova oda sejtem, ahova Sammy mutatott. Már kétségem sincsen róla, hogy nem vagyunk őrültek, hiszen szellemek köztudottan léteznek, csak a muglik nem érzékelik őket. Még a víz alatt is lehet olykor halott sellők lelkével találkozni, úgyhogy nekem ez nem annyira újdonság.
- Hát reméltem, de hééé! – Nevetem el magamat, és próbálom ledörzsölni, de kétlem, hogy sikerül, a pici lány meg még jobban belelendül, és most magára is keni.  – Erről lehet szó. Egyszerű festék, mint a cékla. Valamibe belekevered, és kap egy erős kékes szinezetet. Én meg túlértékeltem, és azt hittem, hogy valami fontos hozzátevő. Kérdeztem már? Kinek szánod a szerelmi bájitalt? – Kérdezem érdeklődve, valahogy nem lémlik, hogy erről beszéltünk volna. Most már lényegesen figyelmesebben olvasom a receptet, mivel nincsen végtelen hozzávalónk, nem kéne pazarolni. Ezúttal a tüzet is csak akkor gyújtom meg, ha már a kislány is úgy ítéli meg.





[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-06-16, 07:57

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Samantha


*Vállat vonok, nem olyan nagy dolog elmondani, mesélni a családomról. Sőt! Anci azt mondta, hogy jobb kibeszélni magunkból a fájó dolgokat, az olyanokat amelyek mélyen nyomot hagynak bennünk, mert csak úgy tudjuk elfogadni és továbblépni, a továbblépés pedig fontos. Az, hogy fontos dolgokkal megtisztelünk valakit már nagyobb dolog, jobb érzés, eddig nem is gondoltam így rá, de most, hogy Lance megemlíti, egy kicsit büszkének is érzem magam. Persze az is jó, hogy ő ezt így látja, tisztára mintha barátnők lennénk. Azért gondolom így mert fiúk és lányok között ha létezik igaz barátság az egészen más lehet mint két lány között, elvégre a fiúknak más dolgok fontosak és másképp is figyelnek a lányokra. Lance is olyan inkább mintha az idősebb testvérem lenne, és én ilyennek gondolom a fiúk és lányok közötti barátságot, vagyis Lance és én barátok vagyunk. Röviden és velősen levezetve az egymáshoz fűződő, újdonsült kapcsolatunkat már másképp is nézek rá. Persze gondolom ez nem látszik, ez olyan belső izés dolog.*
-Hát őt biztosan nem.
*sejtelmesen válaszolok, épp csak az orrom alatt mormogva, de talán ebben a pillanatban határozom el, hogy említést teszek a dédi fura de mindenképpen jó visszatéréséről. De még nem érett meg bennem igazán ez a gondolat, sokkal jobban érdekel az a varázslat amit Lance alkalmaz az elrontott bájitalon. Sajnálatos módon kistestvérekre nem alkalmazható. A csalódottságomat nem tudom elrejteni, a szám lekonyul és nagyot sóhajtok.* -Ó! Kááár! Tudsz olyat ami kis időre eltünteti az öcsémet? De nem örökre, tényleg csak picit, mert azért szeretném visszakapni, de néha olyan idegesítő tud lenni. Ha majd akkora lesz már mint te most, biztosan nagyon jó fej lesz, de addig…..
*Legyintek, és ez mindent megmagyaráz, legalábbis szerintem. Vannak olyan varázslatok amik sóbálványt csinálnak az emberből, bár még nem tudom azt megcsinálni, de az öcsémen nem alkalmaznám, az kissé drasztikus. Egyszer láttam, hogy valaki ezt küldte rá egy háztársára és nagyon nem volt kellemes úgy látni szegényt, eldőlt mint egy liszteszsák. Azt hiszem be is verte a fejét. A hangelvevős se jó, mert mégis csak ott marad és ha nem is tud beszélni még rángathat meg minden. Szóval valamilyen ideiglenes de teljes megoldás kellene. A csokibékát mindenesetre kicsikarom tőle, gondolatban máris elkönyvelek magamnak egy jó nagy adagot. Sajnos azt nem lehet előre tudni milyen kép van benne, de majd legfeljebb cserélek valakivel. A dédi is csodálva nézi ahogyan mindent eltüntet, amikor lopva ránézek még bólogat is és én úgy értelmezem, hogy engedélyt ad arra, hogy meséljek Lance-nek róla. De az is lehet, hogy ez nem engedély csak amolyan bátorítás, mindenesetre megteszem, kicsit összefűzve a csokibékás dologgal mert azért csak úgy nem szoktam tudni belevágni komoly dolgokba. Ez meg elég komoly, főleg nekem mert nem mindennapi dolog. Szerencsére Lance egész jól veszi az akadályt és nem bukik ki ezen, amikor körülnéz a dédi felé mutatok valahol magam mellett és egy kicsit előttem.*
-Ott van és épp téged néz mosolyogva. Kár, hogy nem látod. Tényleg ott van.
*Vállat vonok de szélesen elmosolyodom azon amit mond. Nem tudom, hogy ez végül szerencse-e vagy sem, mondjuk a dédit látni és beszélgetni vele a halála után mindenképpen jó dolog de mi van ha más szellemek is megtalálnak? Persze nem törvényszerű….de mi van ha??!! Közben a kezem is világítós kék lesz attól a gumótól amit Lance talált a szertárban,  nem tudom mire jó de pofásan nézek ki tőle. El is vigyorodom vadul Lance reakcióján és előrehajolva az orrára kenem a kékséget.* -Nem hideg, nézd!
*Tényleg nem az, de ahogy összekenem vele Lance-t, látom, hogy már nem csak ott kék és világítós a kezem ahol megfogtam a gumót, hanem egyre jobban húzódik fel a karomon, eltűnik a pulcsim ujja alatt, amit aztán felhúzok és láthatóan tovább gyűrűzik a karomon. Lance-re nézek és neki meg az egész arca kéken világít.* -O-óóó!



[You must be registered and logged in to see this image.]
[/color][/i][/b]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-06-11, 11:28

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyébként azt érzem, hogy nem is érdekes a korkülönbség, mert Sammy nagyon felnőttesen tud gondolkozni, beszélni, és nekem sem esik nehezemre, hogy az ő szintjén diskuráljak. Nyilván más dolgok érdeklik mint a másik barátomat Madisont, mégis könnyű alkalmazkodni, meg tudjuk találni a közös hullámhosszt. Akár máskor is találkozhatunk, úgy tudom kezelni a kislányt, mintha a hugom lenne, noha a Fekete Tó mélyén valóban van egy hugom, de ő jóval idősebb, mint Sammy.
- Akkor köszönöm, hogy nekem ezeket mégiscsak elmondod. Azért még így is jó kis család vagytok, örülök, hogy van, aki szeret téged. És ha belegondolsz, a dédidet sosem fogod elveszteni. – Mosolygok a kicsire, aki tényleg olyan, mint egy ebihal, de már nem hívom így, mert talán bántásnak élte meg, most éppen ennek következményeiként próbálok bűnbocsánatot nyerni. Bár nem vette nagyon a szívére, hiszen akkor most nem beszélgetnénk, nem főznénk közösen bájitalt.
- Ne izgasd magadat, van időm, kezdhetjül előlről. Neem.. ez a varázslat kifejezetten bájitalokra működik, amolyan tisztogatóvarázs. – Elnevetem magamat, nekem is voltak már idegesítő egyének az életemben, például a sellőlányok, akiknek csak a korona számított. Na őket még vízbe se fojthattam, lévén ott éltünk már a születésünk óta. Úgy látom, hogy a kislánynak jól esik a társaság, hogy nem csak „magában” kell beszélni, és hát tényleg nem értem, hogy miért nem talált eddig barátokat. Cserfes, aranyos pici teremtés, de ennyi erővel én sem vagyok rossz ember, csak nem találtam meg eddig a megfelelő közeget. Derűsen mosolyogva bólintok, hogy nem akar hallani a tatuepéről. Ha nem tőlem, akkor majd a bájitaltan tanártól, attól a Pitontól fog még eleget. – Oké, csokibéka. Hozok neked. Azta.. komolyan? Látod mondtam én, hogy nem hagyott el téged. Szerencsés vagy. – Körülnézek, de én nem látok senkit, csak kettőnket. Na nem mintha ettől máshogyan viselkednék a lánnyal, én mindenkivel tisztességes vagyok, valahogy így nevelt anya, amíg még élt. Ettől azért kicsit elszontyolodom, azóta nem találom magamat, amióta ő elment.
- Wow.. jól nézel ki. Vajon mire lehet jó azon túl hogy beszinezi a kezedet? Lehet, hogy valami jéggel kapcsolatos bájitalnak a komponense? Ha végeztünk a löttyöddel, megpróbálhatjuk felönteni a kék gumót, és hozzáadni néhány komponenst. Vagy most csak a csokibéka jőjjön?





[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-06-05, 08:34

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Samantha


*A családi dolgokról nem igazán beszéltem eddig senkinek, azért mert nem volt kinek. Amikor a Roxfortba jöttem, belevetettem magam a tanulásba és a barátkozásba is, de jobbára a csodálkozáson és az álmélkodáson volt a hangsúly, mire a családhoz jutottunk volna, addigra eljött a szünet, aztán mire visszatértem már a dédi nem volt velünk és magamba fordultam. Az öcsémről ugyan meséltem már, a szobatársaim tudták, hogy csak a féltestvérem, de úgy tűnt mindenki komolyabban veszi mint én. Mivel nem ismertem az apámat, legalábbis nem emlékeztem rá, és Michael mindig ott volt velünk, nem éreztem a különbséget, olyan öccs volt mint mindenki másé, idegesítő de szerethető.*
-Egyáltalán nem félelmetes erről beszélni. Csak alkalmam nem volt rá eddig igazán. Szóval az apám valamikor két éves korom körül halt meg, anyának ezt mondták. Valamilyen aurori dolog volt. Nem emlékszem rá, csak fényképen láttam. Egyébként nagyon helyes volt, biztosan azért szeretett belé anci. Aztán jött Michael és nem sokára Bobby. Tipikus fiútestvér, idegesítő amikor állandóan bejön a szobámba és nagyon kíváncsi, pont olyan mint minden kistestvér, gondolom. De szeretem, mert aranyos is tud lenni. A dédi pedig mindig ott volt velünk….azért hiányzik.
*Nem olyan nehéz ez és azt hiszem én még mindig többet meséltem magamról mint Lance magáról és a családjáról. Én sem akarom faggatni de félő, hogy nem sokáig bírom és elárasztom a kérdéseimmel. Vállat vonok a tatuepés kérdésére. Honnan tudjam, hogy miért van odaírva? Külön írták, szóval azt nem figyeltem. Ahogy azt sem, hogy mikor kell tüzet gyújtani alatta, pedig kérdeztem Lance-t, de úgy látszik ő sem tudja igazán, vagy csak nem ismeri fejből a szerelmi bájitalt. Elölről kell kezdeni, szerencsére nem mértünk ki semmit sem pontosan, az üvegcsékben több volt mint egy-egy adag, így van bőven mindenből. Nézem ahogy az eddigi munkánkat eltünteti, ezt a varázslatot még nem tudtam hogyan kell, de érdekel.* -Mondd, ez a varázslat embereken is működik? És hova tűnik az amit eltüntetsz, és vissza is lehet varázsolni azt amit eltüntettél, egészben? *Nem titok, az öcsémre gondolok, talán ő is rájön. Néha szeretném eltüntetni, de azért nem örökre.
A hibák további elkerülése végett inkább Lance kezébe nyomom a receptet, hogy olvassa el az egészet. Ez lehet a baj nálam, sosem jutok a végére mielőtt elkezdeném és aztán közben jönnek az újabb információk. Hiába nézek a dédire, minden reményem elszállt arra nézve, hogy egyetlen egyszer talán képes leszek egy bájitalt tökéletesen megfőzni. Öröklötten vagyok tehetségtelen. Elkezdjük újra és most Lance olvas, kiderül, hogy tényleg nem kell az a rohadt tatuepe, szerencse, mert már kezdett felfordulni a gyomrom a gondolatától, annyiszor volt emlegetve.* -Akkor jó, mert ha nem akarod, hogy lehányjalak, ne mond ki még egyszer. *Szigorú figyelmeztetéssel mosolygok rá. *-Csokibékát kérek. *Közlöm nemes egyszerűséggel és nem veszek tudomást a cukrosbácsis megjegyzéséről, a dédim annál inkább. Kuncog magában.* -Majd figyeld azt a tiznhétévesenmásfelékellkeverni részt is. Egyébként látom a dédimet és szoktam vele beszélgetni. De ő nem olyan kísértet mint Félig Fejnélküli Nick. Őt csak én látom. Jön amikor szeretném. Most is itt van. *Egy szuszra mondom ki mielőtt még meggondolnám magam. Végül is biztosan észrevette, hogy néha nem vagyok magamnál, a végén m ég azt hiszi, hogy dilis vagyok, pedig nem.* -Nem vagyok őrült. Ez valamilyen képesség. *Bólogatok, hogy jobban elhiggye nekem, közben, mivel most ő olvas és főz, feladat nélkül unatkozom, ezért a kezembe veszem azt a kéken világító izét. Valami növény gumója lehet, forgatom a kezemben céltalanul, minden oldala egyforma. Csak nem lehet veszélyes ha nincs üvegcsében, biztosan meg kell enni, vagy inni a levét, tudom is én. A kezem is kék lesz tőle és szépen világít. Előrenyújtom a tenyeremet Lance orra elé, hogy lássa s közben elégedetten vigyorgok.*



[You must be registered and logged in to see this image.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-05-30, 20:05

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nekem ez a felosztás tökéletes, hogy én adogatom hozzá a bájital hozzátevőket, Sammy pedig ügyes parancsnokként utasítgat. Végülis egy lányban legyen ennyi eltökéltség, hogy kész legyen irányítani, életkortól függetlenül. A kis hugrabugos palánta már most nagyon öntudatos, mindenről meg van a véleménye, főleg arról hogy mennyire alulöltöztem, ráadásul még vizes is vagyok, de hát én jól bírom ezt a kombinációt, neki aztán nem kell követni a példámat. Csak azért jöttem le, hogy még véletlenül se essen baja itt az alagsorban, bár ha hugrabugos, akkor megszokhatta már a lenti sötétet, és hogy figyelni kell a lába elé.
- Nem akarlak faggatni, ezért csak annyit mondj, amennyit nem félnél elmondani. Biztos felkavaró lehet neked a helyzet. – Kezdem magamban összerakni, hogy most van egy féltestvére, és az egyetlen igazi vérrokona az anyukája. Hát azért legalább valaki. Ilyen szempontból hasonlítunk, én is félárva vagyok, csak nekem az anyám halt meg. Nehéz úgy okoskodni, hogy ha az ember csak az egyik szülőjére számíthat.
- Komolyan? Akkor miért van ideírva? – Kérdezem érdeklődő pillantással, lehet, hogy csak a kislány nem vette észre. Viszont abban meg igaza van, hogy elsiettük a tűzgyújtást, de talán még nem késő korrigálni. Helyeslően bólogatok, de akkor most mi legyen, kezdjük előről az egészet? Viszont azt nem akarom, hogy teljesen összeomoljon, és mindent a dédijétől várjon. Ezért inkább kétoldalról átfogom a vállát és lehajolok hozzá. – Figyelj csak kicsi lány.. Mindenből van még bőven hozzávalónk. Fussunk neki megint. Biztos vagyok benne, hogy menni fog. – Engedem el, és pálcám egyetlen mozdulatával eltűntetem a kavargó kotyvalékot, és immár megint az üres üstöt bámulhatjuk. – Akkor kezdjük az olvasással. Jé.. tényleg nem kell tatuepe, az csak kiegészítő hozzávaló, ha valami komolyabb vágyat akarsz kicsikarni, nem a szerelmet. Na jó, tatuepe most nem játszik. Fussuk át együtt, és pontról pontra ragaszkodjunk a sorrendhez. És csak ne aggódj, megcsináljuk, együtt, közösen. Ha összejön, még valami nasit is kapsz tőlem. Na nem úgy, mintha cukrosbácsi lennék... Jó lesz így? [/i] – Kérdezem visszaadva a kezébe a receptet, és magam elé veszem ismét a hozzávalókat. Tudom, hogy ebben a korban még nagyon el tud menni a kicsik kedve, de talán ugyanilyen gyorsan meg is jön ismét.





[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-05-16, 08:28

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Samantha


*Az öcsémről szólva kicsit elbeszélünk egymás mellett, megvárom míg Lance kifejezi a véleményét és jól is esik, hogy azt mondja nincs velem baj, de több okból sincs igaza. Van velem valami amit nem értek és kissé aggaszt, hogy nem értem, de közben jó dolog is mert a dédim velem maradt. Viszont amit az öcsémmel kapcsolatban mond azt elintézem egy rövid mondattal.* -Vele van gond nem velem.
*Nem járna jól velem, persze segítek majd neki ha arról van szó, de tutira nem mások előtt. Ez olyan testvéri dolog, szerintem senki nem büszkélkedik azzal, hogy „figyu, ő a nővérem, öcsém”, jobb távol maradni a másiktól, a nagy családi összeborulásra ott vannak az ünnepek és az otthon biztonságos zónája.* -Látod? A beszélgetések sem egyformák. Piton nem érdekel és semmit sem osztanék meg vele, ellenben veled igen. Mondjuk nem bármit, mert azért vannak lányos dolgok amik nem fiú füleknek valók és én sem szívesen hallanék fiús dolgokat tőled.
*Még csak az kéne, de eddig szerencsére nem jött szóval ilyesmi és ezek után gondolom nagyban kerüli majd a hasonló témákat. *-Otthon miért nem ment? Pedig azt hihetnénk, hogy az ismerős környezet előnyösebb.
*Ezt nem értem, de biztosan meg volt az oka annak, hogy nem szerzett barátokat, bár ha így van akkor meg azokat nem értem akik körülötte voltak és nem lettek a barátai. Rendes srác. Kicsit lökött ezzel a „nem fázom” dologgal, én mondjuk már attól is reszketek ha ránézek, de az ő baja nem az enyém ha tüsszögni kezd és le kell nyelnie Madame Pomfrey löttyeit. A dédimről pedig azért tudok már beszélni mert feldogoztam a halálát, persze sokat segített az is, hogy nem csak beszélni tudok róla hanem vele is. Azért ez nem mindegy. *-Eléggé. Sokat voltam nála, együtt laktunk amíg anya nem találkozott Michaellel, tudod ő az öcsém apja, mert a papám is meghalt, de nem emlékszem rá, kicsi voltam még.
*Most megint nála fogunk lakni, csak épp ő nem lesz ott, vagyis ott lesz de csak nekem. Erről nem igazán olyan könnyű beszélni, még egy tanárnak sem mondtam el, anya is csak sejti miről lehet szó de magyarázatot nem találtunk rá. A könyvtárban nem találtam semmit erről, ezért kellene a zárolt szekcióba mennem. Majd az is meglesz, de előbb a bájitalt kell megcsinálni és közben kitalálni hogyan adjam be Michaelnek. Az elkészítését végül rábízom Lance-re, igaza van, az ő keze biztosabb és nekem akkor csak a receptet kell felolvasnom. *-Oké, szórd. *Hagyom, hogy csinálja és kicsit előre hajolok, hogy lássam hogyan alakul. Lance szavaira a dédi elneveti magát, mondjuk én is.*
-Tatuepe nem kell bele Lance. Már vörös, vedd ki belőle a valeriánát. Most három szál Vélahaj jön, tessék. Kéknek kell lennie tőle……ajajjj Lance, máris elrontottuk. Most olvasom, hogy csak most kell tüzet rakni alatta…..miért nem szóltál? *Nézek a dédire de ő csak mosolyog tovább. *-El kellene olvasnunk előbb az egészet. Lehet, hogy eddig is ez volt a baj a bájitalokkal. Sosem olvasta el, csak elkezdtem, aztán persze belekavarodtam. *Az egész annyira bonyolult, tovább olvasva látom, hogy még az sem mindegy hány évesek vagyunk.* -Na most ezt nem értem. Ha valaki még nem tizenhét éves akkor másik irányba kell kevernie, de ha már egy felnőttnek készítjük a bájitalt, akkor mi van? Dédi? *Önkéntelenül is felé nézek, és őt kérdezem. –Kedveském, pont olyan voltam bájitaltanból mint te. Ez öröklött tehetségtelenség. *Remek. A szemöldökeim magasra ugranak a válaszától. Szóval magunkra maradtunk. *-Lance, inkább olvasd el az egészet te. *Nyújtom felé a pergament és magamba roskadok. Sosem tudom anyáékat újra összehozni.*



[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-05-13, 16:07

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Miért reméled kicsi? Nincsen veled semmi baj. Sőt, talán még jól is járna veled, hogy ha itt leszel, és támogatod. A házakat nem tudom, hogy mennyire lehet így skatulyázni, még kevés az ismerősöm, de aligha hinném, hogy az itteniek csak négy jellemre bonthatóak. Lehet, hogy meglep, és mégis mardekáros lesz. Ha jólelkű, akkor is. – Nem akarom én kioktatni, pusztán beszélgetünk. Lényegesen fiatalabb nálam, viszont sokkal régebb óta itt van, átlátja a helyzetet, és láthatóan nem fél attól, hogy itt lent legyen a sötétben. Igaz, a Tó mélyén is vannak olyan sötét részek, amelybe nem szívesen úsztam le, de ha kellően kiismeri magát az ember a környezetben, legtöbbször rájön, hogy csak az ismeretlentől tartott. Sammy pedig nem tűnik olyan félősnek. Engem a griffendélbe osztott a süveg, de nem érzem magam kifejezetten hős alkatnak, ennyi erővel az öccse, a még most nyolc éves mini srác is kerülhet hozzánk. Ha jól számolgatok, már pont nem fogom ismerni.
- Igaz, de azért a beszélgetés az alapja. Akkor mondjam azt, hogy látod velem máris barátkozol? Úgy értem akkor, hogy ha érdekel a másik, és szívesen megosztasz vele fontos részleteket, előbb-utóbb számítasz majd rá. Azt hiszem ennyin múlik. És ne hidd, hogy csodabogár lennél, van, amikor mindez nehéz. Otthon nekem se ment, itt valahogy jobb embereket fogok ki. – Vonom meg a vállamat, azt hiszem nálam azon múlt, hogy a sellők igen szeszélyes teremtmények, és a srácok irigykedtek rám, a lányok pedig a leendő koronámra ácsingóztak. És nekem az úgy nagyon nem jött be. – Talán ez most már megváltozik, hogy ha tudsz róla beszélni. Mindenesetre nagyon sajnálom. Közel álltatok egymáshoz? – A halált az élet részének tekintem. Nekem anya halt meg néhány éve, és nyilván meg kellett gyászolnom, de nem voltam olyan kicsi, mint most Sammy. Hagyom magam vezetni, remélem itt nem üt rajtunk senki, mert amennyire csak lehetett, úgy hagytuk a bájital szertárat, hogy ne vegyék egyhamar észre, hogy meglovasítottunk néhány dolgot. Az általam pluszban lopott fénylő valamiről még most sincsen fogalmam. Alágyújtok az üstnek, vízzel töltöm meg, hiszen ez mindennek az alapja.
- Már az elején. Kell egy alaplé, abba morzsoljuk bele a hozzávalókat. Csak kis lángon, aztán amit ír a recept. Szórom a por felét. – Az üst harmadáig van most a víz, pont azért, mert elég lesz egy palacknyi, ráadásul ha folyékony hozzávalót öntünk még bele, nehogy kifusson. Vagy ha nőne a térfogata, netán habossá válna, nem kéne hogy itt ránk robbanjon, az üstnek a fala tökéletesen leárnyékolja az esetleges detonációt. – Értem, eddig rendben vagyunk. A tatuepét én azért kivenném a receptből, az valahogy nagyon instabillá tesz minden főzetet, de ha ragaszkodsz hozzá, akkor felőlem maradhat.  – Én is oda pillantok, ahova a kislány sandít, de én nem látok semmit. Már kezdem sejteni, hogy a dédi is itt van velünk, de nem fogok itt tapintatlankodni.




[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-04-30, 07:56

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Samantha


*El tudom képzelni, hogy a lányok miért estek bele mint trollkaki a verembe. Szép mosolya van, bár nekem még csak annyit jelent, hogy kedves és aranyos, nem csókolóznék vele vagy ilyesmi, főleg nem egy mosoly miatt. Remélem nekem nem megy el az eszem a kamaszodás idején, különben még anci hivatalosan is el kezd velem foglalkozni. Épp elég előtte néhány dolgot titkolni, elég nehéz mert ha nem levélben tárgyaljuk ki a dolgokat, rögtön tudja, hogy hazudok. Ez a hátránya ha valakinek pszichológus az anyja.*
-Nyolc. Még nem jár ide, de én még itt leszek mikor ő elsős lesz. Csak azt remélem majd másik házba kerül, hogy jó messzire legyen tőlem, bár ő is olyan lökött mint én. Szóval esélyes, hogy a süveg a hugrába osztja be. Kizárt, hogy hollóhátas legyen, és a griffendél sem valószínű, a mardekár pedig végképp nem, ahhoz viszont szerencsére túl jó lelkű.
*Máris rögtönöztem némi személyiségelemzést, mondhatni foglalkozási ártalom, vagy inkább családi. Már értem a barát és a szerető közti különbséget, legalábbis egy bizonyos ponton. Szóval aki a barátod az megérti a hülyeségeidet és hiába vitáztok, akkor is a barátod marad, a szerető meg elhagy. Hát ez gáz, el is húzom a számat és úgy döntök maradok a barátságok kötésénél, bár ha hugrás vagy ez nem olyan egyszerű. *
-Beszélgetni és barátkozni nem ugyanaz. Pitonnal is szoktam beszélgetni és közös időtöltésünk is van bájitaltan órán, még sem a barátom. Nem is értem. *Kissé ironikus amit mondok, nem akartam Lance-t kifigurázni, de ezt nem tudtam kihagyni.* -Hááát, eddig nem sokan vették észre. Persze a második évem nem egészen a barátkozásról szólt eddig. Tudod a dédim meghalt a nyáron és magamba fordultam, alkalmatlan voltam minden verbális kapcsolatra. *Amióta tudok vele beszélgetni, már sokkal jobb. Egy röpke pillanatra felé is fordulok, még szellemként is tud szomorú lenni, de rámosolygok, hogy tudja már nincs velem baj. A becézésre csak rázom a fejemet, ha neki Sammyként jobb, akkor legyek Sammy. Egyre jobban kedvelem, jó a humora és ami még fontosabb az enyémeket is érti. Végül eljutunk a már előkészített helyre és amennyire csak lehet kényelembe helyezem magam. Remélhetőleg nem fázok fel, mert akkor megint mehetek Madame Pomfrey-hoz és az sosem jó, annál is inkább, mert lassan törzsvendég leszek nála. Persze lehet, hogy a főzet elkészítése közben is történik valami és akkor meg azért. Megnyugtató, hogy Lance vállalja a gyakorlati teendőket, nekem csak olvasnom kell.*
-Oké, akkor te csinálod én mondom. Szóóóóval, lássuk csak….a Holdkőpor felét tegyük a főzet aljába. A valeriána szálakat, kettőt tűzzük bele és öntsük fel esővízzel. Szerinted mikor kell alá tüzet gyújtani? Mielőtt a Holdkőport beletesszük vagy csak amikor felöntjük vízzel? Talán előtte. Itt van víz. Az aljáig kell megtölteni, de meddig van az alja? Ezért nem megy nekem, sosem tudom mikor mennyivel kell felönteni, pedig a levek sűrűsége is fontos.
*Felé nyújtom a Holdkőporos üvegcsét és a vizet is amit tegnap gyűjtöttem. Azért is most akartam elkészíteni mert tegnap esett az eső és egész nap kint volt egy üveg az ablakban, hogy jó sok legyen. *
-Aztán, meg kell várni míg a Valeriána szálak kiadják magukból a levet. Vörösnek kell lennie tőle a pornak és gyorsan ki kell venni különben altatót készítünk. Eddig érted?
*Nézek rá kérdőn, majd a dédi felé is, hogy ő mit szól mindehhez. Ő tudja miért csinálom, talán segíteni is tud közben, végül is ha nem jön közbe Lance, egyedül csináltam volna meg, vagyis a dédi segítségével.*



[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-04-25, 17:31

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elvigyorodva tudatom vele, hogy felvidít a stílusa. Határozottan jó hatással van rám. Nem tudom, hogy azért, mert kicsi, vagy mert tényleg aranyos a stílusa, nem tudok nem nevetni azokon, amit mond. Végülis ha már most ilyen bájos, pár év múlva vérremenő harcot hívnak érte a hím cápák. A halas hasonlataimmal nem tud mit kezdeni, ezért igyekszem ezt nem erőltetni, hiszen a fontos titkomat nem akarom én rá bízni. Valakinek tényleg jó lenne elmondani, aki egy kicsit azért idősebb. De beszélgetni szívesen maradok a kislánnyal.
- Úgy lesz, köszönöm a tanácsot. Az öcséd hány éves? Ő még nem ide jár, igaz? – Ezt abból feltételezem, hogy a lányka is igen fiatal, ha ebből levonok legalább egy-két évet, sehogy sem jön ki, hogy az öccse is Roxfortos lehet. Nem, a srác vélhetően még inkább pöttöm, de itt a nagy nővérkéje, aki majd bevezeti az iskolai rejtelmekbe. Látom rajta, hogy igencsak ráncolja a homlokát azon, amit Madisonról beszélek, kedves tőle, hogy itt játszaná máris a kerítőt, de nincsen rá szükség. Végülis felnőtt vagyok már, ha valaki nagyon megtetszik, majd eldöntöm, hogy próbálkozom-e vele, vagy sem.
- Nincsen itt semmiféle csak. Barátnak lenni sokkal értékesebb, mint ha a szeretője vagy valakinek, hiszen akkor bármin szétmehetettek. Neked miért nincsen? Látod velem máris beszélsz, csak ennyin múlik. Közös időtöltés. Jópofa kiscsajszi vagy, biztosan mások is észrevennék, nem? – Nézek rá lefelé, miközben a levegőben úszva keresgélem a hozzávalóit. Már jövök vissza hozzá, de mégis lemaradok arról, hogy bólogat a nagy semmibe, de miután elkönyveltem magamban, hogy biztosan van itt valaki harmadiknak, nem vagyok olyan tapintatlan, hogy rákérdezgessek. Elnevetem magam a válaszra.
- Az biztos, enyhén nagy a korkülönbség. Akkor maradsz Sammy, ha nem gond. – Döntöm oldalra a fejemet, és pakolászok mindent a kezébe, amit csak hoztam, de még az új szerzeményt is. Neki sem tűnik ismerősnek, remélem nem valami komoly, és érzékes bájital hozzávalót lovasítottunk meg. Mindegy, ha valahogy utolér a törvénykezés keze, egyértelműen magamra vállalnám, hogy betörtem ide. Csúfos végjáték lenne, mert már mehetnék is haza, és semmi sem mentene meg attól, hogy mennyire megalázóan kiröhögnének, amiért rövid időt húztam csak ki a felszínen.
- Nekem jó, ha te mondod, én pedig csinálom. Nekem talán nem remeg a kezem annyira, ha valamit hozzá kell adni. Így enyém a felelősség is, ha elromlik, jó?





[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-04-14, 13:53

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Sam


*Vállat vonok, épp elég szar, akarom mondani kellemetlen lehet neki, hogy mindjárt az első mondatnál lebukott előttem, de igazából nem olyan fontos az egész, a bájital sokkal fontosabb. Mellesleg inkább barátot szerzek magamnak egy kis segítséggel, mint árulkodással ellenséget. Lance szép nagy ember, jól jöhet még ha meg kell védeni a Mardekárosoktól. Persze tudom, hogy nem lehet mindig mellettem, mondjuk ide a pincébe sem jár le mert nem itt van a körlete, de kint az udvaron….a hősök mindig jókor jelennek meg, benne van a vérükben. *
-A csöpp sokkal jobban hangzik mint az ebihal. Ha el akarsz valamit titkolni szólj csak nyugodtan, terelésből jó vagyok. Tudod van egy öcsém aki mindig mindent tudni akar.
*Nem törvényszerű, hogy akinek öccse van az jól tud hazudni vagy történeteket kitalálni, de szerintem így van, egyébként rengetegszer kidumáltam magam, bár az öcsém elég kis hülye, Lance meg nem az, de persze őt nem akarom becsapni. Lance felfogása a szerelemről kissé eltérít, az egészet nem értem, zavaros és bizonytalan bár azt látom rajta, hogy ő nagyon is tudja miről beszél, szóval csak én vagyok még fiatal ehhez a témához. Az én eszmefuttatásom pont ezért hasonlóan zavaros, sajnos még nekem is, bele is gabalyodom de végül Lance kibogozza. A felismerés ékesen látszik rajtam.*
-Áááá, értem. Szóval csak a barátja vagy, olyan igazi barát. Az jó. Jó neki, hogy ilyen barátja van. Nekem nincs.
*nagy pofátlanság lenne ha megkérdezném tőle, hogy akar-e a barátom leni? Túl korai ez még azt hiszem, előbb csináljuk meg azt a bájitalt és meglátom mennyire lehet bízni benne. A dédiről sem mond semmit, úgy tűnik ő nem látja, viszont arról sem szól, hogy én igen. Nem tudom, hogy a „csináljunk úgy mintha meg sem történt volna” rám nézve jó vagy rossz, de a dédi csak bólogat mikor kérdőn nézek rá és közben a fejemmel Lance felé intek, hogy tudja mit akarok kérdezni. Szóval neki is tetszik a fiú, a dédi meg jó emberismerő, talán szellemként még jobb is mint az életben, szóval majd talán elmondom Lance-nek mi a helyzet. Előbb azonban össze kell szedni a bájitalhoz valókat, mégpedig gyorsan, nehogy lebukjunk. Annyira értek csak a löttyökhöz, hogy el tudom olvasni mi van leírva és az az üvegcsékre firkantva. Némelyiken Piton határozott és cirkalmas kézírása látható, de van olyan is amelyiken egészen más. Lance szerint aranyos vagyok és elhiszem neki mert anya is állandóan becéz, bár ő inkább azt szokta mondani, hogy „kincsem” de ez is hasonló a Sammy-hez. *
-Hát kösz. Anya kincsemnek szokott hívni, azért jobb, hogy nem annak hívsz, irtó furán jönne ki.
*Lassan de biztosan ismerkedünk egymás dolgaival, persze azért feltűnik, hogy ő nem mond nekem olyasmit amihez a családjának köze lehet. Azt gondolom, hogy talán nem élnek és fájdalmas beszélnie róluk, ezért nem is kérdezek rá, bár érdekelne mit titkol olyan bőszen, hogy még azt sem tudja honnan jött, vagy kellett volna jönnie. Végül mindent megkapok, még többet is mint kellene. Érdeklődve nézem a kéken derengő gumót és ahogy a fénye, úgy az én fejemben is derengeni kezd valami, csak nem tudom mi.*
-Ismerős, de nem jut eszembe. Mindegy, hozd és majd kipróbáljuk.
*El is indulok beljebb a tömlöcök felé, ahova már mindent odakészítettem. *-Dehogy, ott bármikor rajtakaphatnak. Már mindent elrendeztem, ugye nem félsz a kísértetektől? Azt mondják itt vannak, nem olyanok mint Félig Fejnélküli Nick hanem rosszabbak és állandóan sikoltoznak de én nem hiszem. *Megyek is sietve, a bájitalszertár ajtaját csak úgy berúgva magam mögött. Nemsokára elérünk a tömlöcökhöz és a legutolsóba lépek be ahol ott van már egy rögtönzött tűzrakó hely, felette a rézüstömmel, egy nagy kancsó vízzel, kavargatós kanállal, meg minden ami kelleni fog.*
-Na, itt is vagyunk. Látod? Csend van.
*A dédi is suhant velünk de még nem szólt semmit, csak nézte mit csinálunk. Leültem törökülésbe, eligazgattam a szoknyámat. Még jó, hogy vastag harisnyanadrág van rajtam, különben mehetnék Madame Pomfrey-hoz felfázva. Lepakoltam mindent és újra megnéztem a pergament.*
-Akkor kezdjük. Én mondom és te csinálod vagy fordítva?


[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-04-11, 20:36

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Elég ciki, hogy pont egy ilyen kislány előtt bukok le a mesével, hiszen ők aztán aligha tudják tartani a szájukat, lehet, hogy holnap már mindenki tudni fogja az iskolában, hogy nem Dél-Afrikából jöttem. Ám kár lenéznem a csöppet, segítőkésznek bizonyul, olyannyira, hogy még tippet is ad. Meglepetten pillogok rá a kék szemeimmel, hirtelen nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Oh, köszi. Azt hittem, hogy gúnyolódni fogsz rajtam, hogy lebuktam. Akkor te ilyen... kedves kis csöpp vagy? Nem ebihal, azt többet mondom, ezek után én tartozom neked. – Megjegyzem egy életre, hogy mit kell mondanom, ha kérdezik. Viszont visszamenőleg el kéne mondanom Madisonnak is, hogy kicsit azért füllentettem, és ne kerüljek ellentmondásba, ha véletlenül valakitől visszahallja. Furcsa még nekem ez a felszíni barátkozás, hogy valaki tényleg érdemi válaszokra kíváncsi tőlem, és nem csak a sellőkirály fiát látja bennem, akinek a hátán a trónig fel lehet kapaszkodni. Nem is tudom hirtelen, hogy most, hogy eljöttem, mi lesz a hugommal, lehet, hogy ő lépett elő örökössé? Vagy bármikor visszamehetnék, és apa számít rám? Azért Sammy visszakérdezésén meglepődve rázom a fejemet, azért nekem több kell a szerelemhez. Vagy.. lehet, hogy alapból egy kicsit visszafogott vagyok a lányokkal, mert rosszak a tapasztalataim.
- Kedvelem, igen, nagyon, de csak ennyi. És.. nem akarom kiadni a dolgait, de talán úgyis visszahallod mástól. Valamin állatira összevesztek a kedvesével, és most azon tűnődik, hogy van-e még visszaút, vagy lépjen tovább. Na nem velem. Én szeretnék a barátja lenni, de semmi több. – Nem is tudom, hogy miért magyarázkodom ennyire, talán saját magam előtt is szükség van rá. Na nem azért, mert kétértelmű lenne a dolog, inkább csak megnyugtatásul, hogy nem akarok én visszaélni a helyzettel, barátként is lehet szeretni valakit. – Látom én, hogy a kislány valaki máshoz is beszél, úgy gondolom, hogy félretehetem azt a lehetőséget, hogy bolond szegény, vagy játszik. Egyértelműen lát ott valakit, akit én nem. Egy szellemet, vagy ilyesmi. Nem úgy tűnik, mintha viccelne ezzel. Vagyok olyan tapintatos, hogy nem kezdem el kikérni magamnak, jobb úgy tenni, mintha fel sem tűnne a dolog.
- Hát mert olyan kis aranyos vagy, becézni-való. – Vigyorodom el, majd mászok is fel a létrán. Szerencse, hogy nincsen gondom a magassággal, és a mélységgel, sellőként igen komoly nyomáskülönbséget is kibírtam a tó mélyén, nagy távolságokat megtettem, így pókszerűen feljutok, és követem a tanácsot, hogy merre kéne nyúlnom. Lejebb nyúlok, még szerencse, hogy nem vertem le semmit, akkor elég nagy gondban lennénk, mert kisujjal hozzáértem valamihez, bár az itteni hozzávalók talán nem törékenyek.
- Hozom, hozom! – Indulok lefelé, és megakad a szemem egy kéken derengő gumón, amit szintén hozok. Nem vagyok túl jó a fenti növényekben. Talán a kislány tudja, hogy mi ez. Amint leérek, a kezébe nyomok mindent, a fenti szerzeménnyel együtt. – Ez mi lehet? Gondoltam érdekes. Na akkor hová? Bájital tanterem? Ott elég gyorsan lebuknánk, ha keresi valaki a betörőket...






[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-03-25, 19:59

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Sam


*Az az igazság, hogy mindig is szerettem volna utazgatni, csak hát nem jött össze, viszont szívesen olvastam más országokról és persze megnéztem, hogy ott ahova menni szeretnék milyen az időjárás. Ez amolyan szorgalmi volt a részemről, sok minden mást azonban elcsaltam, ahogy a többi diák is. Számomra tök természetes, hogy pillanatok alatt beugrik Dél-Afrika éghajlata és azt közlöm is Lance-szel, de látom, hogy az ő arca kissé megnyúlik mint a vicces mugli rajzfilmekben a macskáé. Eddig sem érdekelt, hogy honnan jött, nem azért kérdeztem rá mert kémkedni akarok, vagy mert gyanús nekem és bármit kiderítenék róla feldobnám mintha mardekáros lennék. Egyszerű kíváncsiság volt, mert az azért elég fura valljuk be, hogy itt mászkál a hidegben félpucéran. Mindennek ellenére kiderül egy kis turpisság, Lance titkosan van itt és ez elég izgi de jelenleg a bájital elkészítése jobban érdekel. Csak megvonom a vállam ami lehet, hogy neki fura lesz mert arra számított, hogy majd tudom is én, lehordom mert hazudott vagy épp rámászok az agyára mert minden lány imádja a sötét titkokat.*
-Értem. Akkor mondj inkább Alaszkát vagy Kanadát, akkor az akcentusod hiánya miatt sem kell magyarázkodnod.
*Ezzel el is intézem, legalábbis egy időre a nagy titkot, de végül is lány vagyok, amint elintézettnek tekintem a bájitalomat, tutira kifaggatom. A srác tényleg kissé kilóg még a Roxfort színes sorából is, olyan mintha nagyon messziről jött volna valami elmaradott országból, ahol egészen más oktatás folyik, mert sok mindenről nem tud. Még a házamra is rákérdez pedig egyértelmű, de mikor Madisont emlegeti már biztos vagyok abban, hgoy azért ilyen szétszórt mert szerelmes. Valahogy most nálam minden erre van kihegyezve. A magyarázkodása is eléggé nyakatekert, alig bírom követni.*
-Most akkor nem vagy szerelmes belé de kedveled és nagyon is. Hát ezt meg én nem értem. És m i az, hogy van valakije de még sincs de lesz és nem te? És biztos, hogy nem akarod? Madison szép lány.
*Ezen egy kicsit elgondolkodom, de végül megmaradok a saját történetemnél, azt is elég nehéz egyszer jól elmagyarázni. Nem kevésbé bonyolult és közben a dédi is megjelenik, önkéntelenül szólítom meg közben, és észre sem veszem, de a végén azért csak feltűnik, hogy Lance nem szólt semmit hozzá. Akkor az ijedtséget is félretehetem, mert azért egy pillanatra csak megállt bennem az ütő, hogy most mi lesz, mert anya is rendesen kiborult mikor a dédiről meséltem, bár nem mutatta. Persze ő ezt tanulta, a végtelen türelmet és, hogy ne mutassa ki mennyire megdöbben, különben egyetlen páciense sem lenne, de tudom, hogy magában azon merengett, hogy milyen kezelésnek vessen alá a képzelgésem miatt. A beleegyezését egy széles mosollyal jutalmazom, már azon sem hisztizek, hogy csak azért marad mert úgy hiszi nélküle bajba kerülnék. *
-Sammy? Még senki nem szólított így, csak Samnek, de ez jó, tetszik.
*Beletemetkezem hát a leírásba és irányítom, hogy mit merre talál, nem mintha nagyon képben lennék Piton professzor rendszerében, de ellátok odáig és tudom mit keressek. Az már más kérdés, hogy a magam béna és abszolút tehetségtelen módján, hogyan fogom elkészíteni a bájitalt. Ám ezért van itt Lance csak többet tud mint én, és különben is, tesztelni is kell valakin. *
-Ott tőled balra…..még egyel…..a másik egy polccal lejjebb. A Mandragóra gyökér pedig….ööööö…..pont a hasadnál van.
*Meg is lennénk, más nem kell csak tűz és üst meg víz. Minden készen áll és ha Lance is megtalált mindent akkor a nálam lévőkkel együtt mehetünk is oda ahova kikészítettem az üstömet. Még vissza is kell zárni az ajtót.*


[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-03-22, 18:48

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Szó szerint eltátom a számat, ahogyan a kislány boszorkányokat megszégyenítő magabiztossággal azonosítja be Dél-Afrika éghajlatát. Ezzel már nem tudok mit kezdeni, elvörösödöm, és érzem, hogy a tarkómon felállnak a szőrszálak a megsemmisüléstől. Miután hápogok egy kicsit, végül kényszeredetten bólintok.
- Oké, akkor nem onnan jöttem. Bocsánat, de nem mondhatom el, hogy honnan, megígértem az apámnak. Bár igazad van, csak az volt megbeszélve, hogy azért Dél-Afrika, mert az elég messze van, hogy senki ne ismerje. Rácáfoltál, de legalább tudom, hogy másoknak nem szabad ezt mondanom. De vajon  mit...  – Annyira nem vagyok járatos a többi hideg helyet illetően sem, de tényleg utána kéne néznem, hogy megállja a helyét a mesém. És csak remélhetem, hogy a kislány nem olyan cserfes, hogy egyből elmondja valakinek. Remélem...
- Jól van, csak kérdeztem, a színekkel azért tisztában vagyok. – Nevetem el magamat a nyilvánvaló zavar ellenére is, végülis ha jóban leszünk, talán Madisonhoz hasonlóan megkedveljük egymást, és máris jó helyen lesz nála a mesém. Azért Madison nem kérdezett bele ebbe a Dél-Afrika sztoriba. Na mindegy, inkább csevegünk tovább, úgy tűnik csak hugrabugosokkkal futok össze, még a saját házam tagjait sem ismerem.
- Dehogy. Még nem voltam különösebben szerelmes. Csak barát, vagy jó ismerős, ilyesmi. Az első napon elkalauzolt a kastélyban, azért ennél több kell a szerelemhez, különben meg van valakije. Vagyis volt. Lesz. A lényeg, hogy nem én. És nem akarom, hogy belémszessen, annál azért jobban kedvelem. – Rázom meg a fejemet, bőven elég volt szegény Madisonnak, hogy Keith apja manipulálta a srác emlékeit, az kéne még, hogy én meg a lány érzéseit tegyem meg. Szó sincsen róla. Különben meg nekem már az is előrelépés, hogy, hogy valakivel tudok beszélgetni, és nem magányosan úszkáljak a Fekete Tó mélyén. Szerelem? Ugyan.. elég türelmes fickó vagyok. Meglepetten nyelek, amikor a lány a számomra nem látható dédijéhez beszél, ezek szerint igazam volt, tényleg valami szellem, és a kislány nem bolondult meg. Nem igazán értem a családi sztorit, ettől függetlenül azért mégiscsak bólintok.
- Naná, hogy segítek. Inkább itt vagyok veled, minthogy egyedül mászkálj itt Sammy. – Magától értetődő módon becézem, megvan ugyanis az a jó tulajdonságom, hogy gyorsan kapaszkodok másokba, ha úgy látom, hogy megvan a kölcsönös hullámhossz. Mivel annyira pocsék volt a lenti életem, hogy könnyen bizalmat szavazok mindenkinek, akiben a jó minimális szikráját is meglátom.
- Megyek. – Bólintok, és ráfogva a létre oldalára már fel is hágok a fokokon, oda, ahova Sam mutatta. A kék üvegre rátalálok, de mivel nem akarok mindent elejteni, ezért inkább többször fordulok. Lemegyek és átadom az üvegcsét. – A többi is fent van? Merre láttad őket?





[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-03-14, 09:57

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Sam


*Amíg nem a Roxfortba jártam, sok mindent megtanultam a muglikról, leginkább azokat a dolgokat tartotta anya fontosnak amit a mugli gyerekek tanulnak a sulijukban. Én is kipróbáltam de nem igazán vált be, nem bírtam ki, hogy ne csináljak számukra fura dolgokat, így maradt a házitanító. Ms. Cartwright kétszer egy héten jött és sok mindent tanított, aztán egész héten tanulhattam. Persze nem volt olyan borzasztó mintha suliba kellett volna járnom, szóval kibékültem a dologgal. Az vigasztalt, ha Bobby is annyi idős lesz mint akkor én, ő is szenvedni fog a tanulással. szóval azért nem voltam teljesen tudatlan a mugli világról és volt némi fogalmam hol van Dél-Afrika.*
-Mérsékelten meleg szubtrópusi éghajlat, bár vannak fagyos napok azért nincs olyan hideg ott, hogy félpucéran és vizesen mászkálj. De te tudod.
*Nem gyanakodom, hogy sántít a mese, sokkal fontosabb most az, hogy meglegyenek a hozzávalók és el tudjam készíteni a bájitalt, és akkor minden rendbe jön éccsanyával és Michaellel, Bobby is boldog lesz és nem kell elköltöznünk máshova. Szeretem a dédit, szó se róla, és szerettem nála lenni, de nem akarok ott lakni. Igaz éccsanya mindent megígért a padlással kapcsolatban is és sikerült talán lebeszélnem arról, hogy összerakjon a hülye öcsémmel egy szobába, de azért mégiscsak jobb lenne otthon lenni a szünetben. Nagy megkönnyebbülés, hogy Lance nem prefektus, akkor több esélyem van és ezért is tálalok ki neki a tervemről, másrészt nem ártana egy felsőbb éves segítsége, még ha nem is profi a bájitaltanban. *
-Szerinted? *Kérdezek vissza az egyenruhámra mutatva, amiből ugyan csak a szoknyám látszik ki mert felette pulcsit viselek, de az is sárga és a talárom is rajtam van, nehogy szó érje a ház elejét. Sajnálatos módon mindig fázom idelent és mivel itt a Hugrások lakrésze, kénytelen vagyok az időm nagy részét a pincében tölteni. Mennyivel jobb lesz majd a padlás. Hurrá!* -Madison? Ő sokkal idősebb de néhány diákot korrepetál. Engem nem kell. miért kérdezed? Szerelmes vagy belé? Neki is csinálhatunk valamit amitől jobb kedve lesz. Akarod, hogy beléd szeressen?
*Ki tudja, talán azért szontyolodott el hirtelen mert viszonzatlanok az érzései. Csak többet kell elvinnünk a hozzávalókból, ha már főzünk olyan mindegy mennyit, ugye? Persze Lance nem érti miről van szó, hát elmagyarázom neki, körülbelül úgy mint amikor anya beszél Bobbyval miért nem szabad meginni a tintát.*
-Senkit, épp ez a baj. Szeretnie kell anyát, hogy minden rendbe jöjjön és Bobby …az _öcsém_ félig, boldog legyen és ne költözzünk a dédi házába. *Egy picit félrenézek mert a dédi közben megint megjelent. Talán azért mert róla beszéltem.* -Bocs dédi. *majd folytatom a mesémet ami igaz az első szótól az utolsóig.* -Szóval meg van, csak össze kell szedni és már készítettem üstöt is itt nem messze ahova nem jár senki. Akkor segítesz? Irtó rendes tőled. *Megyek is be a szertárba és körülnézek, de olyan magasan vannak a polcok, hogy van amit nem érek el, viszont van létra. *
-Lance. Felmennél oda? A legfontosabb az Ashwinder tojás és a legfelső polcon van, ott abban a kék üvegcsében. Rá is van írva. Aztán kell még….holdkőpor és mandragóragyökér kettő, meg kilenc levél.
*Van olyan amit már megszereztem, például a vélahaj. Nem volt egyszerű, de sikerült összegyűjteni, még szerencse, hogy vannak vélák a suliban, bár elég kevesen. *


[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-03-11, 20:47

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
Karbafont kézzel mosolygok a durcájára, aranyos kislány, még csak bocsánatot se lehet kérni tőle. A szó szoros értelmében nem is kértem, valahogy úgy véltem, hogy egyszerűbb viccesre venni a figurát, ám ezzel is mellé lőttem. Akkor sem fogom itt hagyni, felelősségteljes felnőttként nem is tudnék jól aludni, hogy ha a kislánynak baja esne itt a sötét folyosókon. Inkább veszekszem vele, de itt vagyok, mintsem ráhagyva távozzak, és kockáztassam, hogy bármi baja essen. Szeleburdi a maga módján, én viszont nem sokat értek a fentiek viselkedéséhez, és bőven lehet, hogy máshogyan kellett volna hozzáállnom. Most, hogy leballgatam a lépcsők aljára, feltűnésmentesen nézelődök körbe, de miután nem találok senki mást, akivel beszélgethetett volna, úgy döntök, hogy nem hozom szóba, a picik elképzelhető, hogy képzeletbeli haverokkal diskurálnak. Nekem ugyan nem volt, én csak a kagylókat gyűjtöttem szín és forma szerint, de hát kinek mi. Legalább nem mér végig annnyira, mint a velem egykorú, vagy picit kisebb lányok, képes a szemembe nézni, ez kiindulási alapnak tökéletes. Jó, Madison is barátként kezel, nem pasiként, szegény lánynak meg is van a maga baja az exével.
- Ööö... Dél-Afrikából, de az mindegy. A lényeg hogy jól bírom a hideget. – Nem tudom, hogy mitől ugrik meg ennyire, nem vagyok én felügyelőbizottság, csak pusztán jóindulatból akarnám őt biztonságosabb helyre vinni. Na nem azt mondom, hogy az iskolai alagsorban támadja meg a medvecápa, csak itt sötét van, könnyedén eltévedhet, rossz helyre léphet, be is szorulhat, ilyesmik.
- Dehogy vagyok, most érkeztem januárban keresztfélévesként. Amúgy meg ha vacsoroztál, akkor de, nem árt, ha már a hálókörletedben vagy. Még elég fiatal vagy ahhoz, hogy sokat kelljen aludnod. Hugrabugos vagy? Vagy Mardekáros? Nem ismered véletlenül Madisont? Magas szőke lány, mosolygós, bár sokszor rossz a kedve mostanság. – Azért tippelek a másik két házra, mert nekik van itt lent a klubhelységük, míg az enyém a tornyokban a hollóháttal. És az sem biztos, hogy ismeri a barátomat, hiszen Maddie hihetetlenül tudja kezelni, hogy szomorú, elsőre nekem sem tűnt ki. Érdeklődve felvonom a tekintetemet, amikor közelebb húzódik. Lehajolok hozzá, hogy halljam, hogy mitsúg.
- Szerelmi bájitalt? De hát... az ilyesmivel nem túl jó játszani. A nevelőapád? De kit akar elcsábítani? Vagy... nem értem. – Vázolom a szitut, aztán jól eltátom a számat, na nee...  ő most tényleg betört egy tanári szertárba? Ennek csúnya vége lesz. De akkor már inkább én, mint ő. Nagyot nyelek, és bólintok. – Na jó, de akkor gyorsan, nem akarom, hogy egyedül kerülj bajba. Megvan a recept, hogy mi kell? – Nézek rá jelentőségteljesen, nekem kell gyorsan beszereznem a hozzávalókat, addig ő álljon őrt, vagy tudomisén.



[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-02-28, 17:37

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Sam


*Elhúzom a számat a magyarázatára, hát nem sokkal jobb. náluk – ki tudja hol és merre – kicsinek hívják a lányokat? Kérem szépen ez diszkrimináció! A bocsánatkérése is elég sajátos, mi az, hogy ne pörögjek? Mégis mit csináljak ha ebihalnak hívnak, vágjak jó képet hozzá és kuruttyoljak?*
-Cöhh! *Húzom fel az orrom, de aztán megenyhülök, már amennyire ebihalként telik tőlem. Ha ezt a dédi hallotta volna, biztosan meghúzogatja a nadrágja alját, vagy a haját. Tényleg, még azt sem tudom, hogy menne- e neki, Hóborc simán lelök bármit a polcról, a többi szellem viszont nem tud hozzáérni semmihez, csak dumálni lehet velük, átmennek a falon simán, ám a dédi azt hiszem egészen más szellem, vagy kísértet vagy a kettő ugyanaz? csak nézem a srácot és el nem tudom képzelni, hogy nem fázik, még a trikója is átázott, pedig nem is izzadt. Futkározni indult, vagyis nem kintről jött, hogy azt feltételezzem, a tóban fürdött és nem vitt magával törölközőt. Az eszembe sem jut, hogy netán lefürdött mielőtt elindult, egyrészt minden jó érzésű, normális ember megtörölközik fürdés után, másrészt ki az a marha aki pont egy izzasztó futás előtt fürdik? *
-Honnan jöttél? Alaszkából vagy az Északi-sarkról? Nem látszol eszkimónak.
*Más lány, lásd nálam idősebb, biztosan értékelné az izmait, nekem csak annyi jut eszembe a látványról, hogy én bizony még jobban fázom és lejjebb húzom a sapkámat a füleimre. Át is ölelem magam hátha úgy jobb lesz és azon merengek, hogy miért is akar olyan nagyon velem maradni ha futni indult. Persze Lance-nek mindenre van magyarázata. Megugrik mind a két szemöldököm és láthatóan megijedek mint akinek vaj van a fején. Az nem lehet, hogy pont egy prefektusba ütköztem, végül is nem kell mindig magukon hordani a prefektusi jelvényt, hiszen ő is épp futni készült, gondolom „nincs szolgálatban”. Azért nem árt tudni.*
-Te prefektus vagy? Nem, nem kellene ágyban lennem, vacsoraidő van. *Közlöm vele a valóságot, hiszen pont azért terveztem mostanra a kis sompolygásomat, mert mindenki az ebédlőben van, még a tanárok is, Frics úrnak meg se híre se hamva, mondjuk még nem is lett elégetve, na mindegy. A kezemet nyújtom ha már megkérdeztem és illendően bemutatkoztunk egymásnak. Kicsit fura ahogy megrázza a kezemet, olyan…nem is tudom, mintha vizes ruhát rázna. Túl sok, túl nagy a lendület, de hát onnan ahonnan jött, biztosan így csinálják. Gondolatban megvonom a vállam és el is felejtem. A lényegesebb kérdés a bájitaltan és azon belül is egy bizonyos bájital amire nagy szükségem lenne. Közelebb húzódom hozzá és úgy súgom neki, persze nem a fülébe mert ahhoz kis székre kellene állnom, hogy elérjem. Lance bizony égimeszelő hozzám képest. *
-Szerelmi bájitalt. Na persze nem nekem kell hanem Andrew-nak, tudod a nevelőapám. Meg van a receptje is, csak hozzávalók kellenek és Piton professzor szertárában van is egy csomó belőle. Már kinyitottam. *Mutatok a szertár felé aminek az ajtaja ha nem is tárva-nyitva áll, de résnyire. *-Azt hiszem negyedikes anyag. szóval segítenél? Irtó fontos lenne, a családom élete múlik rajta. *Bólogatok, hogy érezze tényleg fontos, mert az. Egyébként meg ha már annyira vigyázni akar rám, akkor jobb ha segít, különben ki tudja milyen főzetet bénázok össze. Ezt a gondolatot kiültetem az arcomra is, hátha veszi az adást.*


[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-02-25, 21:34

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akartam megsérteni, de persze magára vette. Mint minden kicsi. Ő is önérzetes. Pedig azt hinné az ember, hogy a fentiek nem ennyire büszkék. Végülis meleg a vérük, nem kell a hideg vízben lubickolniuk, mindig száraz az uszonyuk, akarom mondani a bőrük, erre itt kedveskedésből odaszólok, és már áll is a dráma. Ajkaimat harapdálva idegesen lépdelek le a lépcsőn, hogy a kezeimet felemelve szabadkozzak. Még szinte vizes a hajam, és mivel nem szeretek törölközni, jó, ha vizes a testem is, ezért a trikó is lassan átázik. Megfázni úgysem fogok. Alsónadrágot nem vettem fel, bármennyire is komfortosnak mondják, nekem elég a sima nadrág is, amíg az nem ázik át, addig nem fogom kellemetlenül érezni magamat, felsőtestem kockái viszont lassan kirajzolódnak a méregzöld ruhán át.
- Nem, úgy értettem, hogy kicsi... lány, na! Sajnálom, most mit pörögsz már ennyire? Nem akartalak bántani. – Körülnézek, nem tudom, hogy kivel is beszélgetett, nem akarom őrültnek beállítani, ezért úgy teszek, mintha nem hallottam volna a dolgot, ha ha beszélt is valakivel, az illető éppen akkor lépett le, amikor én a kislányhoz. Erre mondjuk extrém kevés esély van, hacsak nem egy villámgyors torpedóhal, de azok aligha élnek a pincében, víz nélkül amúgy sem tudnak cikázni. Akkor hát... izé... passz, még a király fia sem tudhat mindent. A lényeg, hogy furcsák ezek a fentiek.
- Nem. Nem fázom. Ahonnan én jöttem, nagyobb hidegek is vannak.  – Aztán rájövök, hogy vélhetően ez nem állja meg a helyét, mert az igaz, hogy a Fekete Tó mélye különösen hideg, ám a sztorim szerint azt kell beadnom, hogy Dél-Afrikából igazoltam át, ahol viszont meleg van. Még csiszolnom kéne az álcámat, hogy ne egy Pöttöm Panna előtt bukjak le. Az igazán... cápaszomorító élmény lenne.
- Nem nagyon akarok, hanem kötelességem. Nem kéne már ágyban lenned ilyenkor...? Na de nem úgy értem, nem vagyok az apukád, vagy ilyesmi, csak kérdeztem. Ööö... akarok!  – Bizonytalanul bólintok, nálunk nem szokás az ilyesmi, ezért még szoknom kell. Odanyújtom a tenyeremet, és ha odaadja az övét, akkor rámarkolok óvatosan, de azért nem bénázva, aztán megrázom, azért már láttam ilyet. – Hát... kincsvadá... mármint ereklyevadászatból lényegesen jobb vagyok. Milyen főzetet akarsz kikeverni? – kérdezem érdeklődő pillantással, majd megtámasztom mellette a falat.


[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-02-23, 17:24

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Sam


*Elfújom a hajam az arcomból, bár eddig nem zavart, ez is csak a sértődésemhez tartozik, hiszen még senki nem hívott ebihalnak. Láttam már ebihalat, nem igazán szerethető a kinézete, pláne ha bele is gondolok, hogy béka lesz belőle. Fúúúj! A fiú magyarázkodása sem segít a dolgon, asszociálok.*
-Úgy érted kicsi béka? Hát köszi.
*A kezemben gyűrögetem tovább a pergament a hozzávalókkal, a dédi eltűnt, az ajtó nyitva én meg nem tudok semerre sem indulni. A kövön dobolok a lábammal. A fiú egyre csak jön lejjebb a lépcsőn és már ott is áll előttem, úgy tűnik nagyon nem akar máshova menni, mondjuk a dolgára, vagy felöltözhetne, hiszen itt hideg van, én sem szórakozásból vettem fel sapkát. A gyér fényben nem látom, hogy fázna, de még csak a fogai sem koccannak össze, holott én már biztosan kockára fagytam volna egy szál ujjatlan pólóban. Átölelem magam a karjaimmal és ez még jó is mert a pulcsim is jobban melegít. A srác nem tágít, sőt maradni akar a fene tudja miért. Mintha nem lehetnék lent egyedül a pincében, pedig itt lakom már jó ideje és a Mardekárosok szelleme sem tud már meglepni. Oké, Hóborc igen, de ő más, ő kopogószellem és egészen mesteri szinten űzi az ijesztgetést, zsarolást, az idióta játékait amiből diák nem jön ki jól. Eltátom a számat arra, hogy így ment volna ki futni, oké, a pincében mindig hideg van és azt mondják néha hidegebb mint kint, de azért nem hiszem, hogy az udvaron nyári meleg lenne, még tavaszi sem nagyon. *
-Te így szoktál futkározni? Nem fázol? nem ártana valamit felvenned mert Madame Pomfrey gyógyitalai nem igazán töklevek.
*És még hangoztatja is, hogy nem azok. Persze mit várhatnánk egy gyógyitaltól ami tele van mindenféle növénnyel, és még ki tudja mivel. Végignézek a srácon, aki Lance, lot nélkül és bár van olyan jóképű és ha itt akar maradni akkor lovagias is, de én most nem igazán szeretnék társalogni, van jobb dolgom is. Viszont ha már itt van és ragaszkodik hozzám, talán tud valamit a szerelmi bájitalokról, nem értana egy tapasztaltabb diák, nehogy valamit elrontsak és a visszájára forduljon az egész. Persze Andrew-n mit lehet még elrontani? Kiszeret az anyámból? Ennél jobban? Vállat vonok.*
-Ha nagyon akarsz….Sam vagyok. Egyébként. Akarsz kezet fogni?
*Azt szokták de persze nála még a hajlandóságot sem látom, bár ugye az illem szerint azt hiszem nekem kellene előbb, de még nem jöttem bele az ilyen felnőttes dolgokba.* -Milyen jegyeid vannak bájitaltanból? Bár Piton tanár úrnál nem igazán lehet jó jegyet szerezni de nem lehetetlen.
*Ha nem trollos akkor még van remény. *



[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-02-21, 12:00

Sammy & Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elsőre azt gondolom, hogy ketten vannak, hiszen az ember, de még a sellő sem szokott magában sustorogni. Jó, a víz alatt én is megtettem, amikor annyira elkerült mindenki, de az más kérdés, attól még nem tartottam magamat őrültnek. Remélem, hogy nem egy személlyel találkozom, aki szintén bugyuta lenne, bár ha ez egy iskola, talán reménykedhetek benne, hogy csak épeket vesznek fel. Ám amint lejebb lépdelek kissé alul öltözve, az árnyékokból ítélve nem úgy tűnik, mintha valóban beszélgetőkről lenne szó, sőt, csakis egy csöpp kislányról van szó. Akkor lehet, hogy nem bolond szegény, csak túl élénk a fantáziája. Vagy a festményekhez szólt volna? Itt lent alig vannak, így nem tudom elképzelni, hogy mit keres itt, talán csak játszik, nem kéne zavarnom. Viszont elég pöttömnek tűnik, nem akarom megbántani a köszönésemmel, elképzelhető, hogy bajba kerül, komoly itt a sötétség. S mint értelmes felnőttnek, valahogy kötelességemnek érzem, hogy lemenjek, legalább megnézni, hogy mit szökdécsel a tömlőcök környékén. Nem kéne, hogy összefusson azzal a sötét szellemmel, aki a mardekár kísértete, és szereti a frászt hozni az emberre. Na nem a kopogószellemre gondolok, az komolytalan, és nem kell vele foglalkozni. Lejebb indulok hát a lépcsőkön, cseppet sem didergek, pedig itt a pincében látványosan alacsonyabb a hőfok. Na igen, ám a jeges vízhez képest még ez is tiszta szauna.
- Nem bántásnak szántam, nehogy már a szívre vedd. Úgy értettem, hogy... kicsi! – Óég, tényleg le kéne itt fent szoknom a halas hasonlataimról, csoda, hogy Madison még nem jött rá, de a gyermekeknek olyan komoly megfigyelőkészségük van, még komolyan nyitottatok a világra, nehogy valahogy lebukjak. Már leérek az ő szintjére, és forgatom a fejemet, mert annak ellenére, hogy itt vagyok mellette, egyedül őt látom, de nagyon figyeli az egyik falat. Titkos járat lenne arrafelé. És az a különös suttogás megint...? De kihez beszél? Mégsem akarom zavarba hozni, ezért úgy teszek, mint aki mit sem vett ebből észre.
- Akkor jó. Nem bánod, ha maradok? Rájöttem, hogy már túl késő van ilyenkor kint futkározni, edzeni mentem volna, de kicsit elszúrtam az időt. Te mi járatban? Lance. – Nem nyújtok kezet, nem tudom, hogyan venné ki magát, de tereléssel próbálkozom, hátha kiderül, hogy mit keres itt, és ami még fontosabb, hogy kivel. Amolyan pici, olyan cserfes, most éppen nagyon dacos fejet vág, amit nem is értem, hogy miért teszi, de hátha kiderül. Remélem, hogy nem fog csak úgy elzavarni. Most bezzeg nincsen nálam édesség, hogy lekenyerezzem.



[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-02-17, 18:25

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Sam


*Nem hittem, hogy kinyílik az ajtó, de sikerült. Diadalittasan néztem a dédimre és ő is mosolygott. Fülig ért a szám, már-már fájdalmasan feszült két felé, úgy vigyorogtam.*
-Sikerült dédi! Most már meglesz minden ami kell. *Még mindig suttogtam, de a dédi nem, neki nem kellett, csak én tudtam vele beszélgetni, bár lehet, hogy a festményeken lakó varázslók látták és hallották őt, nem tudom mert nem mondták de árgus szemekkel figyeltek. *
-Ügyes voltál Angyalkám. Látod néha a legegyszerűbb dolgok a leghatásosabbak.
*Most már csak meg kell találnom a hozzávalókat és elrejtenem a tömlöcök mélyén ahova már odakészítettem egy rézüstöt  és pár darab éghető dolgot amiből majd tüzet tudok gyújtani. Azért jó ha a boszorkány varázslócsaládba születik, mert mire eléri az iskolás kort, már tud pár varázslatot, bűbájt, míg a mugli szülők gyerekei akkor csodálkoznak rá a világunkra amikor megérkeznek a Roxfortba. Ja nem, biztosan elámulnak a 9 és ¾-ik vágány peronjától is. *
-Menj, keresd meg, utána gyorsan menj vacsorázni. Később találkozunk Angyalom, ott várok rád az üstnél.
-Oké dédi, sietek.
*Épp beléptem volna a szertárba mikor lépteket hallottam, utána azonnal egy hangot amint ebihalnak hív. Arra perdülök ijedten és már magyarázkodnék amikor meglátom, hogy nem tanár kapott rajta hanem egy helyes fiú. Sokkal idősebb nálam de tutira nem tanár és nem is prefektus. Amikor elkezdtem a sulit, igyekeztem megismerni az összes prefektust, jó ha az ember lánya jóban van velük, igyekeztem minél jobban viselkedni mikor a közelemben voltak, így máskor sem vetülhet rám a gyanú árnyéka. Anya is ezért nem gyanakodott rám sok esetben. *
-Nem vagyok ebihal! Amint látod ember vagyok és vannak lábaim is. És minden rendben.
*A mennyezet felé emelt orral, dacosan nézek vissza rá, engem senki ne nevezzen ebihalnak, különben is milyen csúfolás ez? egészen máshoz vagyok szokva. A dédi hozzám hajolt és azt mondta nekem, hogy most magamra hagy a fiúval, én meg ránéztem, a fiúnak úgy tűnhetett, hogy a falat nézem és bólogattam egy sort.*
-Rendben, később találkozunk. *Súgtam a dédimnek de aztán gyorsan a fiú felé fordultam megint, hogy szemmel tartsam. Vajon mit keres itt ilyenkor? Ő nem szokott vacsorázni? Biztosan felsőbb éves, végzős, mármint az egyetem előtt. Még sosem láttam, de a pincébe nem sokan jönnek le csak ha muszáj Piton órái miatt, egyébként csak Hugrásokkal és Merdekárosokkal találkozom, szóval ő vagy Hollóhátas vagy Griffendéles. A kezemben gyűrögetem a pergament amire a hozzávalók vannak írva, az ajtó nyitva de sajna van egy tanúm, szóval egyelőre mozdulatlan maradok. *



[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam 2016-02-16, 14:55

Sammy && Lance
strangers in the night

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szerencsétlen Madison...! Micsoda ciki helyzet! Ráadásul még abban sem voltam túlzottan a segítségére, hogy milyen tanácsot adjak neki. A legtöbb, amit tehettem, hogy meghallgatom, mert nem sok párkapcsolati problémával küzdöttem eddig, hiszen mindenki elkerült. Teljesen tapasztalatlannak nem mondanám magamat, volt néhány próbálkozás, ahol el akartam hinni, hogy aki kezdeményez, vagy akinél én nyitok sikeresen, az nem csak azért teszi, mert az vagyok, aki a fekete tavi sellőkirály fia, a trón várományosa. Sosem derült ki, hogy mennyire van hitele mindennek, így mit mondhattam volna Madisonnak? Annyira új még nekem ez a világ, vágytam ide fel, erre kiderült, hogy itt sem fenékig rákszósz az élet, még a gyöngyházfényű kagylók mélyén sem feltétlenül igazgyöngyöt talál a hal fia, hanem sokszor rohadást. Nem mondom, hogy Madison pasija, vagy expasija velejéig romlott gonosz lenne, de hogy ennyire befolyásolható, hogy az apja felejtésátkának se tud ellenállni... ? Én haza se mentem volna, ha tudom, hogy ilyen kockázattal járna a kedvesemmel való kapcsolatom. Szóval Madison csúnyán ráfaragott, mint a féluszonyú delfin. Jobb híjján elváltunk végül, alaposan bevacsoráztam, mert azt sosem árt, és úgy döntök, hogy némi testezdéssel zárom a napot, mivel nem úszok, csak pancsolok rengeteget a zuhany alatt, nem akarok kiesni a formámból. Biztosan háromszor annyit vizet használok, mint bárki más, minden étkezés előtt, után, s nem csak akkor állok be alá, ha már végeztem az edzéssel, de még előtte is. Most is vizes hajjal csattogok le a Griffendél toronyból, hogy egy koraesti futással alapozzam meg az éjszakai jó alvást. Nem vagyok fázós típus, hiszen a Fekete Tó víze is szinte jegesen hideg, így a vékony nadrágon túl csak egy méregzöld atlétatrikót viselek. Ám ahogyan indulok a nagykapu felé, amely a kijáratra visz, amikor az egyik lefelé vezető lépcső felől sustorgást, motyogást hallok. Mozgásra éhes izmaim feszülnek, már mennék, ám sellő lévén kiolthatatlan kiváncsiság buzog bennem, a sötéttől pedig sosem féltem, így egy félfordulattal ügetek le a lépcsőkön, kettesével szedve a fokokat megállok a pincefolyosók bejáratánál, ahol mintha egy pöttöm kislány kommandózna. Talán ő suttogott?
- Minden rendben kis ebihal?  – Kérdezem hangosan, hogy véletlenül se ijesszem meg. Nem kiabálok, csupán megszólítom, mert már eleve bajok vannak, ha magában beszél. Vagy csak játszik, saját magát spannolva fel valami kincsvadászatra? Már régen a kagylójában lenne a helye! Ám ahogyan Madisonnak is megmondtam, velem jól járt a Griffendél, senkit sem hagyok cápaürülékben!



[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Lance & Sam 2016-02-15, 08:32

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lance & Samantha


*Anya távozása után némi letargiába süllyedtem. Fel kellett dolgoznom a történteket, főleg azokat amik még meg sem történtek, csak éccsanya mondta, hogy majd úgy lesz. Szerettem Michael-t, persze tudtam, hogy nem az igazi apukám, és biztosan nem kedveltem annyira mint az igazit kedveltem volna, de végül is egy ideig kedves volt. Még a suliba járásom előtt kezdett kimaradozni, egyre többször és nem tudtam mi az oka, éccsanya azt mondta sokat kell dogloznia és volt akit utáljak helyette amiért távol tartja a családjától. Aztán kiderültek a dolgok nem rég, de még mindig nem akartam őt utálni és láttam, hogy anya szomorú és azt hittem azért mett még mindig szereti és szeretné ha vele maradna. Éccsanya azt mondta, hogy már nem tudnak együtt élni, és úgy gondoltam azért, mert Michael kiszeretettt éccsanyából. A megoldás már akkor eszembe ötlött amikor odabújtam anyához és próbáltam vigasztalni, de igazából tegnap este teljesedett ki és azóta terveztem a megvalósítást. Szóval, a klubhelyiségünktől nem volt messze Piton professzor szertára, csak be kell jutnom valahogy és ott biztosan megtalálom az összetevőket. Órán nem mertem elcsenni semmit a teremből mert a professzor szemei olyanok mintha mindig mindenhol ott lennének _egyszerre_ ami azért elég fura érzés és biztosan nem természetes, persze nagy varázsló de hát mindenki mondja, hogy még sem olyan nagy mint Dumbledore professzor.
Vacsora előtt indultam neki, azt még ki tudom magyarázni ha kések, mondjuk, hogy dolgom volt a mosdóban, azt senki nem firtatná tovább és magamban jól begyakoroltam mit fogok mondani ha rákérdez a házvezetőm. Ilyenkor már mindenki az ebédlő felé megy, a pincefolyosón már nem volt senki, én persze lemaradtam a többiektől, a szobatársaimnak azt mondtam, mindjárt megyek és jól elszöszmötöltem, hogy nélkülem induljanak el. Pulcsit vettem a talár alá mert lent mindig hideg van és állandóan fázom, főleg a fejem, ezért még sapkát is húztam. Elég murisan festetttem talárban és gombócos sapiban de legalább nem fáztam, a sárga pulcsimat pedig javarészt eltakarta a talárom. Csak a folyosón lévő gyér fényben surrantam, nem gyújtottam a pálcám hegyére fényt, elég volt amit láttam, nem mellesleg a dédi is velem volt. Naná, hogy őt hívtam segíteni, mielőtt meghalt volna nagy boszorkány volt ő is, biztosan tudja hogyan kell kinyitni a szertár ajtaját. Pitonnál sosem lehet tudni, tutira nem elég egy "Alohomora". A fal mellett osontam míg meg nem találtam a szertár ajtaját két kép között.*
-Szóval ez az dédi, tudod hogyan kell kinyitni?
*Suttogtam, de persze a képek lakói mindent hallottak.*
-Kislány, jobban tennéd ha a szobádba mennél.....mit keresel itt?.......Büntetőpontokat kapsz ha lefülelnek
*Ilyen és ehhez hasonló tanácsokat kaptam miközben a mutatóujjamat a számra ragasztottam és csitítottam őket.* -Pssszt! Ez főbenjáró titok, életfontosságú! Ugye dédi?!
*Dédi bólogatva értett velem egyet.* -Igen Angyalkám, ez életbevágó! -Életbevágó, ja az! Szóval hogy nyílik? -Csak suhints a pálcáddal drágám. Próbáld meg a legegyszerűbbet.
*Jó, hát ha azt mondja, akkor biztosan az lesz jó. Jobb kezemben a pálcám, a balban pedig a bájital összetevőit tartalmazó pici pergamen összegyűrve. Akcióra fel!*
-Alohomora! * Dédi izgatottan, már amennyire egy szellem akit csak én látok valamilyen oknál fogva mert nem olyan mint  a kastély többi szelleme, őt csak én látom mert miattam van itt.*

// [You must be registered and logged in to see this link.] a képet találtam a szertárról, biztosan emlékszel a filmből rá, egy képekkel teli pincefolyosón van.   szivecske //

[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lance & Sam

Vissza az elejére Go down

Lance & Sam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor :: Pincefolyosók-