Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb







ϟ Moana & Bellatrix
  Yesterday at 10:07
Moana Lestrange

ϟ Ereklyeraktár
  Yesterday at 09:52
Sidney Smallwood

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody Armstrong
 
Eileen Silsbury
 
Gina Accipiter
 
Sidney Smallwood
 
Megan Smith
 
Shanna Griffin
 
Daniil Dolohov
 
Armand Stansson
 
Calista Merrick
 
Statisztika

Összesen 640 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Loki

Jelenleg összesen 37861 hozzászólás olvasható. in 3427 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Ha-Na & Daisuke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2017-06-27, 02:06


Ha-Na & Daisuke

[You must be registered and logged in to see this image.]



Mindig is felvágtam a kinézetemmel, még itt Európában is, ahol valamelyest az emberek ízlése ki van csavarva. Olyan furcsa göncökben járnak, amiket még télvíz idején se szívesen vennék fel. Na persze hozzá kell tenni, az amerikai és japán divatstílus egy egészen kicsivel eltér ettől. Arról már nem is beszélek, hogy az itteni időjárás eléggé szeszélyes, míg otthon meleg, kellemes, nyárias az idő. Erre ezt kapom. A bőröm már-már sikít a csípős hidegtől és az állandó esőzéstől. Egyelőre viszont ezzel a helyzettel kell kezdenem valamit -mert a bezártság közel sem kellemes ezzel a...griffendélessel-, a londoni időjárás szidalmazása még ráér. Attól függetlenül, hogy olyan gorombán viselkedtem vele, na meg hencegtem a külsőmmel, a reakciója igencsak meglepő.
- Igen-igen, titok, szóval sss, nem hallottál semmit. - és remétlhetőleg én sem szóltam el magam. Nem tudom még ki hogyan reagálná le a vámpírságom, amit próbálok leplezni már elég régóta. Még az iskolába kerülésem előtt történt egy incidens, amit eddig senkinek sem mondtam el. Még Charlenennel sem mertem megosztani, attól tartva, talán félne tőlem. Azt pedig nem szeretném, mert azért, akármennyire is bunkó vagyok vele, mégiscsak a barátom. Talán az egyetlen, akire számíthatok, de attól tartok a távolléte mély nyomot hagyott bennem. Mégis hol lófrál?
- Telepatikus üzenet? Képes vagy rá ? -  itt azért rendesen leesik az állam, még keresnem is kell. Ez  lány? Legilimentor vagy mi a fene? Pont ő? Totál nem nézné ki belőle az ember. Egy pillanatra el is felejtem a kijutás iránti vágyam. Kezdem azt érezni, hogy a meglepetéseivel csak még inkább felkelti a figyelmem. Különös lány. Talán ezért is bátorkodtam az ölébe hajtani fejem, de a pillanatnak lőttek, mikor egy lány nyitja ránk az ajtót.
Már tűnnék is el a színről az arca összekormozása után, ám ő kezemre fonja sajátját, s megállít. Kérdőn pillantok vissza rá, viszont egyáltalán nem sietek annyira, hogy ne szánjak rá egy kis időt. Semmi rossz nem származhat belőle, másrészt látta azt az oldalam, amely meg van sérülve. Ezúttal óvatosabbnak kell lennem és talán nem árt, ha egy kicsit közvetlenebb vagyok vele szemben.
- Szép dolgok... -  itt azért tartok egy lélegzetvételnyi időt, míg eltűnődök édesanyámon, ám mire képes lennék feldolgozni mosolygós arcát, Ha-Na karjait érzem átfonódni magamon. Ledöbbent ez az egész, így csak mozdulatlanul állok, s meredek a mögötte lévő szertár ajtajára. Szinte levegőt venni sem merek, nemhogy megszólalni. Ez az érzés új, olyan kedves, lágy és meleg, amit már régen éreztem. Hacsak egy másodpercig is tart, olyan, mintha hosszú percekig ölelne. Megköszörülve torkom kezdek el lélegezni újra, majd meg is fordulok, hogy visszasiessek a terembe kezemben ezúttal a felmosóval. Nem tudok megszólalni, egyszerűen kivágták a nyelvem. Csak arra várok, hogy felmoshassuk a termet és végre eltűnhessek innen. Ki ez a lány? És mégis...miért viselkedik így?

szószám: 637 ♚  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♚  The Big Bumm?!  ♚  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jang Ha-Na
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2017-02-19, 13:18



to: Daisuke

Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Words: [You must be registered and logged in to see this link.]
Note: [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]





S
zó se róla, sok lány megirigyelhetné a bőrét, olyan finom és puha, még így is látszik, hogy nem érek hozzá, pedig nem is lenne rossz. Biztosan érdekes hatása lenne, ha megérinteném az arcát, de nem viszem túlzásba a dolgot, mert abból tudom, hogy nem sok jó sülne ki.
- Szóval titok, hogy mitől ilyen szép, értem én, de azért megmutathatod azt a katalógust. - végül is miért ne? Értem én, hogy van olyasmi is a háttérben, amit nem akar elmondani és nem is lep meg. Ő olyan igazi titokzatos fajta, de nincs ezzel gond, mert én azért elég sok titkát ismerem már, maximum megpróbálhat úgy tenni mindenki előtt, mintha olyan tökéletes ember lenne, pedig csak arról van szó, hogy elég pocsék gyerekkora volt. Az enyém se egy leányálom, de az övé... pont e miatt kell segítenem rajta és fogok is. Úgy is, ha nem engedi.
- Szuper! Akkor még egyel több ok, hogy kijussunk, majd küldök valakinek telepatikus üzenetet, hogy mentsen meg. Mit szólsz? - persze csak viccelek, de úgyis jön majd valaki, hogy kinyissa azt az ajtót. Persze neki így már nem fog megfelelni a dolog, de nem számít, akkor is elérem, hogy segítsen fejlődni bájitaltanból és akkor még több időt tölthetünk együtt, főleg, mert látszik azért lehet rá jó hatással lenni. Egészen elengedi magát, nekem pedig kedvem lenne megsimítani a fejét, hogy még jobb legyen, de végül nem teszem meg. Azzal talán csak elrontanám a pillanatot és azt nem szeretné megkockáztatni. Azért jobb óvatosnak lenni, mielőtt még felpattan innen, mintha csak hangyabolyba ült volna.
- Tudod... - nem tudom befejezni a mondatot, csak azt érzem, hogy a szívem szorul össze. Legalább ő most nem láthatja az arcomat, hiszen olyan gyorsan ül fel, mint akibe áramot vezettek. Gondolom nem akarná, hogy híre menjen ennek a kis légyottnak, pedig biztos, hogy fog. Pletyka lesz belőle, hiszen mégis csak az ölemben pihent a feje, miközben tudja mindenki, hogy felettébb kiállhatatlan tud lenni, de legalább elvigyorodik. Azt hiszem ez is valami, kár hogy olyan gyorsan el is illan.
- Olyan leszek, mint egy indián? - nem, engem ezzel sem tud kiborítani, nem foglalkozom a maszattal, csak kicsit megdörzsölöm, amitől persze inkább csak szétkenődik, de ez most nem számít. Mosolygott, őszinte is volt, ha csak pár pillanatra is, és nekem ez már épp elég nagy siker és hiába siet el én azért mégis csak utána iramodom és egy pillanatra megfogom a kezét, hogy megállítsam. Akármennyire is próbál ellenkezni, azt a mondatot, amit nem tudtam befejezni úgy érzem, hogy muszáj.
- Tudod azért, mert történnek rossz dolgok, még nem minden és nem mindenki rossz. Vannak... szép dolgok is a világban, hidd el. - finoman beszélek, de mégis gyorsan, sőt utána egy pillanatra még előre is hajolok, hogy bármennyire is ellenkezne megöleljem. Talán csak egy másodpercre, annál jobban nem erőltetem a dolgot. Nem akarom, hogy úgy lökjön el magától, ezért gyorsan hátrébb is húzódom és engedem, hogy faképnél hagyjon, mert úgyis ez lesz. Én pedig utána sietek, hogy kitakaríthassuk a termet, ha már gondot okoztam. Gondot ugyan Pitonnak és persze Daisuke is megszenvedte, de mégis úgy érzem, hogy jó is kisült ebből, még hozzá nagyon jó dolgok. Az őszinte szavak a legfontosabbak és azokat kihúztam belőle, nekem ez már sikernek számít, hatalmas sikernek. Lássuk be rosszabb is lehetett volna.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2017-02-15, 03:03


Ha-Na & Daisuke

[You must be registered and logged in to see this image.]



Olyan sokat kérek? Jelenleg úgy érzem magam, mint egy kalitkába zárt madár csak épp egy teljesen más fajjal vagyok összezárva. Nem, nem azt mondom, hogy mint ember, mint ázsiai nem lennénk egyformák, szimplán a viselkedési stílusunk, ízlésünk, mindenünk, ami fejben dől el különbözik. Egyáltalán azt sem értem miért kellett magával rántania a szakadékba, ha már egyszer ő okozta a balhét. Felteszem, Piton professzornál most lett egy strigulám, ami azt szimbolizálja milyen egy ütődött, rossz diák vagyok. Csodás, pedig már végre kezdtem felhúzni magam a ranglétrán, de hát úgy néz ki megint a béka hátsója alól kell kezdenem mindent nála.
- Krémeket hát, meg persze, az is hozzá tesz, hogy vá…. - harapom el a szó végét, mielőtt még többet fecsegnék a kelleténél. Nem hiányzik az, hogy rajtam lógjon, csak azért mert vámpír vagyok. Na meg persze ott van a másik lehetőség, miszerint elkezd itt sikongatni és ijedezni, ami kellőképp bántaná a fülemet, szóval légyszi Dai, lakat a szádon. - Egy mugli márka, azt mondják az újságokban, hogy még a ráncokat is eltünteti, majd esetleg megmutatom az egyik katalógusban, amit még hoztam.- hazudok természetesen. Miután kikerülünk erről a helyről látni sem akarom. Örülni fogok, ha egy púppal kevesebb lesz a hátamon, na nem hogy még katalógusokért rohangáljak a kedvéért. Megzakkantam? Majd szépen utána néz, ha már ennyire érdekli, bár tény, egy kicsit levett a lábamról a dicséreteivel, de persze ez még édes kevés ahhoz, hogy magához édesgessen.
- Áll az alku. - ismétlem meg én is, végül kis habozás után nyújtom felé a kezem, amolyan megerősítés gyanánt a korábban tett ajánlatomra. Persze, nincs az a pénz, hogy ő juttasson ki innen minket, ha már egyszer ennyire nyugodtan kezeli a dolgot. Furcsa egy lány, az már tuti, de legalább nélkülem csinálná a furcsaságait. Szinte már érzem, ahogy az agyam zsibbad a köztünk lévő légkörtől, amit főképp ő gerjeszt. Maga ez az energiával felpumpált személyisége kiakasztó, ráadásképp a bezártság sem a kedvencem. Klausztrofóbiás vagyok? Nem, abszolút nem. Hogy az leszek e? Egészen biztos!
Nem bírom tovább nyitva tartani a szemem, kell egy kis idő, mire kiürítem a fejemben dulakodó tömeget, mely jelenleg egy ménesként száguldozik át minden egyes sejtemen. Túl sokat aggódok, ezzel tisztában vagyok, de van is okom rá.
Ahogy elhelyezkedek az ölében, egy pillanat alatt úgy érzem megszűnik minden gondom, s újra anyám ölében vagyok. A biztonságban, a karjaiban. Elképzelem, hogy újra mosolyog, oly’ sok év után újra szélesre húzza ajkait és vidámteli szemeivel néz le rám, kócolja össze a hajamat. Hiányoznak azok az idők, amikor még minden rendben volt, amikor még ő boldog volt. Amikor még én boldog voltam.
- Tudod. Az apám jó ember volt. A világot egy csodának tartotta és a benne lévő embereket is csodálta, mégis… meghalt. Megölték. Mi jót kereshetnék ebben az igazságtalan világban? Mégis mit?! - már pattannék is fel, hogy kitörjem az ajtót és végre elhúzzak innen. Már így is túl sokat mondtam el neki a múltamról, arról a Dairól, aki megtört. Megtört, mert nem volt elég erős, hogy megvédjen egy családot.
Az ajtó kinyílik, s megjelenik az egyik osztálytársunk. Nem tudom eldönteni, hogy az ég küldte őt vagy pont a legrosszabbkor érkezett. Azonnal felülök, kicsit még meg is szédülök a hirtelen mozdulattól. Egy gyenge vigyor bukik ki belőlem, miután ő hátat fordít és eltűnik.
Ha-Nara vezetem tekintetem, ezúttal a vigyorom eltűnik, és szúrós pillantásokkal mérem őt végig. - Láttam. Azt akarod mondani, hogy vicces volt, igaz? Szinte látszik a mosolyodon. Na szóval, ha már itt tartunk, a te arcod sokkalta viccesebben fest. - a kezemen még akad egy kevés korom a korábbi tisztogatásból, ezért egy gyors mozdulattal kenek egy csíkot szemöldöke közé. Ejtek egy elégedett vigyort, majd feltápászkodok a földről és felkapom a rongyokat, amivel még le kell pucolnunk a maga után hagyott mocskot.
- Gyere, sietnünk kell. - intek neki, végül egy szó nélkül távozok a szertárból és sétálok vissza a terembe, felkészülve Piton lesújtó szavaira és dühére.

szószám: 637 ♚  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♚  The Big Bumm?!  ♚  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jang Ha-Na
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2017-02-02, 09:36



to: Daisuke

Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Words: [You must be registered and logged in to see this link.]
Note: [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]





O
kosan kell taktikáznom, hiszen az nem cél, hogy engem kezdjen el gyanúsítani, azzal nem fogom elérni, amit szeretnék, azaz hogy akár máskor is találkozzunk, pedig ez a cél és persze ne úgy, hogy csak a folyosón, miközben ő inkább elszelel mellettem, mert annyit ki nem állhat. De azt sem akarom, hogy csak az ajtóval foglalkozzon, szóval el kell vonnom erről az egészről a figyelmét és ahhoz ezúttal nagyon ügyesnek kell lennem, hiszen ő elég különleges kihívás. Így csak megvonom a vállamat, mint aki többet nem tud a trükkös ajtókról és fogalma sincs semmiről sem, csak ugyanúgy bajba került, mint ahogyan ő. Majd úgyis megtalál minket valaki és ha benyit ide, akkor kiszabadulunk, sőt ő is ki tudna menni, ha csak teszem azt rátámaszkodna a kilincsre véletlenül, de nem fog, mivel elérem, hogy leüljön a földre és beszéljen, ami nagy dolog! Csoda, hogy nem csak duzzogva ül és mered rám csak azért is.
- Szóval tényleg krémeket használsz, ahogyan mondják? És miket? Annyira szép a bőröd! - igen kell egy kicsit fényezni az egoját, azzal biztosan elérem a szükséges célt és még könnyebben is megnyílik, ha önmagáról kell beszélnie, bár könnyen lehet, hogy titkos recepteket nem árul el, bár talán csak azért hogy büszkélkedjen vele mennyire okos és jól csinálja mégis. Egy próbát megér és ha már beszél, akkor kihúzhatok belőle mást is, vagy teszem azt elérhetem, hogy ha már ennyire nem megy a bájitaltan akkor segítsen. Végül is ez neki is célja, ha nem akar máskor hasonló helyzetbe kerülni, csak ezt első körben meg kell értetnem vele, de azt hiszem egészen jó úton haladok.
- Naná! Ha már olyan jó vagy benne én pedig nem, és tudod hogy Piton nem az a segítőkész típus. - nagy kérlelő szemekkel nézek rá és beválik! Végül nem mond igent, de ha segítek neki kijutni innen... azt hiszem menni fog ez, hiszen én ki tudom nyitni az ajtót, csak persze úgy kell, hogy ne jöjjön rá, hogy eddig is sima ügy lett volna. - Rendben van, áll az alku! - a kezemet nyújtom felé, hogy meg is pecsételjük a megbeszélteket, nehogy nekem a végén még visszatáncoljon, de ezt nem hiszem. Elég magasan hordja az orrát és talán az adott szó fontos is számára, különben ő jönne ki rosszul ebből az ebészből, ha kiderülne, hogy csak átejtett, mert akkor is a nyakára járnék csak azért is és még idegesíteném is, ahogyan most, ahogyan a fejéhez várom, hogy nem sokan vannak oda érte, akármit is gondol magáról. És végül még csak nem is vág az ajtón Daisuke alakú lyukat, ahogyan kitör rajta, mert már nem bír elviselni, sőt még jobban meglep, amikor elfekszik a földön és az ölembe teszi a fejét. Még levegőt venni is elfelejtek egy pillanatra, mozogni pedig végképp nem merek. Erre aztán még én se számítottam. Úgy érzem, sokkal többet el sikerült érnem, mint amire eredetileg számítani mertem. A kezem pedig valahogy automatikusan moccan, de az utolsó pillanatban sikerül megállítani a mozdulatot mielőtt még a hajához érnék. Nem, nem hiszem, hogy örülne neki, sőt azzal csak elrontanám. Ezért végül visszaejtem a kezemet a földre és csendben maradok pár pillanatra, csak elmosolyodva pillantok le rá.
- Más még nem mondta, de jó, ha ilyesmire is képes vagyok és tudod... nem minden és mindenki kegyetlen, a világ sem, vagy vannak benne... rossz dolgok, de jók is, csak meg kell őket találni. Attól félek te nem is keresed a jó dolgokat. - és persze a jó embereket, mert mindenkiben a rosszat látja. Pedig vannak jók is, csak ő már nem igazán hisz semmiben sem és ez szomorú és én az okát is tudom, no meg azt is, hogy miért van és pont ezért akarok segíteni neki. Ez a pár pillanat pedig csak megerősített abban, hogy muszáj megtennem, hogy tényleg segítenem kell, mert még ott van benne mélyen valamiféle értelmes ember is, egy srác, aki csak nyugalomra vágyik, csak valahogy elő kell hozni onnan. Újra szóra nyitnám a számat, de lefagyok, amikor a kilincs megmozdul és az ajtó kinyílik. Az egyik évfolyamtársunk áll az ajtóban, egy lány. Csendesebb fajta, kissé megszeppenve, gondolom Piton küldte utánunk, hogy hol vagyunk már és eléggé ledöbbenve nézi a jelenetet.
- Hát ti meg? Piton már nagyon dühös, jó lenne, ha sietnétek. - azzal sarkon is fordul és majdhogynem elrohan, én pedig nem tudom megállni, de egyszerűen elnevetem magamat, főleg ha arra gondolok mennyire kikerekedett a szeme. - Láttad az arcát? - oh persze én jól szórakozom, de szinte biztosra veszem, hogy amikor a srácra pillantok ő nem fog és lefagyasztja majd a mosolyt az arcomról.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2017-01-26, 02:09


Ha-Na & Daisuke

[You must be registered and logged in to see this image.]


A legrosszabb dolog az egészben, hogy olyannal vagyok bezárva, aki miatt mindez történt. De most tényleg. Gondoljunk csak bele, ő volt az, aki berobbantotta az üstöt, ő volt az, aki kivívta Piton szigorát, és nem utolsó sorban ő volt az, aki nem figyelt eléggé, így az ajtó ránk záródott. Azért kíváncsi lennék, hogy mégis miért, ha már egyszer rajtunk kívül nem volt más a folyosón, szóval az ki van zárva, hogy valaki poénból börtönösdit akarna játszani. De hogy ennyire nyomi legyen a zár, amiért ilyen lazán beragad, vagy “bezáródik”. Ki tudja? Sok furcsaság történik ebben a kastélyban és a többségük megmagyarázhatatlan okokat hagynak maguk után.
- Trükkös dolog, és higgyem is ezt el? - püffögök még egy sort így végszóra, de amikor elkezd dicsérni, felcsillannak szemeim. Mint, aki valami angyalt lát maga előtt, úgy pislogok rá nagy, barna szemekkel. Jó,jó, hát az tény, hogy tökéletes vagyok, de az igen ritka, hogy ezt mások el is ismerjék vagy szóvá tegyék. Egész életemben a külsőm volt az egyetlen, amivel értem valamit, mert ugyebár tudjuk, hogy nem én vagyok a legeszesebb a világon, na de még csak a Hugrások közül sem. Ez egyfajta árnyék számomra, ahol elbújhatok. A hamis valóság mögé, ahová nem férkőzhet fény, mert minden ablakot bezárok. Nagyképű vagyok? Igen. Tökéletes? Igen. Teljesen idióta? Naná, hogy nem. Csak is azért foglalkozok ennyit a külsőmmel, mert mint már mondtam ezzel érek egyedül valamit. Floridában sokan felnéztek rám mikor kicsi voltam, főképp a japán vérvonalam miatt. Egzotikumnak tartottak, ritka kincsnek, amit nem talál akárhol az ember, főleg nem Amerikán belül. A vörös hajamról ne is beszéljünk, ez még mindig kémiai csoda vagy biológiai, ki tudja, de kit is érdekel? Különleges vagyok, eszem is van, ha úgy kívánja a helyzet, de csakis ezzel az orrfennhordós stílusommal vagyok képes feledtetni magammal apám tragikus halálát. Azóta a nap óta fordultam ki önmagamból, s öltöttem a jelenlegi Daisuke arcát magamra. - Nos, amit itt látsz... - mutatok végig homlokomtól az államig egy széles, vidám vigyort követően. - … mind sok-sok pakolás, krém és pihenés eredménye. Na meg a gének. - büszkélkedek egy sort, már-már a saját családfámat képzelem el magam előtt. Tökéletes kép, de tényleg. Az amerikai és japán ág kereszteződése igazi áttörést ért el. Lehet félreismertem a csajt és tényleg van értelme vele beszélgetni? Naaa, azt nem. Ne felejtsük el, hogy még mindig miatta vagyok ide bezárva. Éhezem is, de most tényleg. Ilyenkor nagyobb a stressz és úgy érzem innom kell, mert ha nem, elájulok vagy kifordulok önmagamból. Ez most nem vicc. Ráadásul egészen eddig a pillanatig azzal sem voltam tisztában, hogy klausztrofóbiás lennék, erre tessék. Csak el ne kezdjen sötétülni a világ. Óh, az a drága világ!
- Most arra célzol, hogy legyek én… ismétlem, ÉN, a tanárod? - pislogok rá nagy szemekkel, mint aki teljesen idiótának nézi a másikat. - Hah. - vigyorodok el, míg próbálom feldolgozni, amit az imént a fejemhez vágott. - Tudod, ezt a szerepet Piton prof már betöltötte, ő is tud tanácsot adni, nem? Vagy legyek én az ész, és oldjam meg helyetted? Maximum, ha kijuttatsz innen minket valami csodával határos módon a pálcád nélkül, akkor talán, de csak talán beszélhetünk a korrepetálásodról. - húzom fel orromat ezúttal, mint aki valami nagyon okos ajánlatot tett volna. És valóban, ha pálca nélkül kijuttat innen, mielőtt még teljesen becsavarodnék a vérszomjtól és a nemlétező klausztrofóbiától, akkor esküszöm anyám életére, hogy tanítani fogom. Ámbár, mivel ez egy lehetetlen feladat, úgy hiszem az lesz a legjobb, ha nem is töri ezen a fejét és szépen elfelejti, amit mondtam. Ch, hallatlan! Még hogy én tanár és majd segítsek másokon, jó vicc.
Egy ideig csendben fürkészem az arcát a feltett kérdése után. Hogy mindig megkapom e azt, amit akarok? “Hát persze, hogy nem. Ha megkapnám, akkor apám életben lenne és anyámnak nem kéne a kínok kínját átélnie magányában.” A válasz elhangzik a fejemben, s ott is marad, egy hang sem jön ki a torkomon, hiába nyitom ki számat, hogy megszólalhassak, egyszerűen képtelen vagyok. Fájó pont ez számomra, olyan, mintha egy darabot kitéptek volna belőlem azon a napon, s egy feneketlen kút legmélyébe dobták volna azt. A válaszadást kihagyva, ezúttal közelebb húzódok hozzá. Érzem magamon, ha most nem szedem össze magam és hunyom le a szemem, akkor olyat tennék, amit a későbbiekben megbánnék.
- Csak maradj így egy kicsit… És ne mozdulj meg. - fekszem el a földön. Fejemet az ölébe teszem, s végre lehunyom szemeimet. Nagy levegővételekkel próbálom szabályozni légzésemet. Ha már az éhség és a bezártság kínoz, legalább had nyugodjak meg egy kicsit.
- Nagyon sokat tudsz beszélni, mondták már? Olyan, mintha elültetnéd a szavaidat az emberek fejében. Hogy mindig megkapom e, amit a szívem kíván? Nem. Ez egy kegyetlen világ, kegyetlen emberekkel. - hangom nyugodt, mégis érezni rajta a komolyságot, ami ezidáig nem hallatszott. Fáradt vagyok, éhes, de mégis, a türelmem a kétszeresére nőtt.


szószám: 788 ♚  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♚  The Big Bumm?!  ♚  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jang Ha-Na
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-12-19, 12:11



to: Daisuke

Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Words: [You must be registered and logged in to see this link.]
Note: [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]





L
átom, hogy nagyon szenved, hogy itt kell lennie velem összezárva, de most akkor sincs más lehetősége, nekem pedig kell valami, amivel egy kicsit legalább megismerhetem, amivel egy kicsit közelebb kerülhetek hozzá, hiszen jelenleg nem sok esély van rá, hogy valamikor is beszélhessünk. Ahhoz ő túlságosan magának való, befelé forduló, viszont én ezt azért nem hagyom csak úgy annyiban. Ha pedig egy ilyen alkalom már volt, akkor a jövőben is lesz rá lehetőség, hogy ha arról van szó megállítsam a folyosón, bár biztosan inkább elkerül majd, de azt meg már nem fogom hagyni és ennyi.
- Tudod a Roxfortban elég sok trükkös dolog van, egy szertár ajtaja is lehet ilyen és szerintem a hajad jól áll, az arcoddal sincs semmi baj. Nagyon szép a bőrös, de tényleg hogy csinálod? - ez jó taktika lehet, egy kicsit elvonni a figyelmet az idegeskedéséről, persze azzal, hogy rá terelem a beszélgetést, amivel egy kicsit villanthat, az egyébként sem kicsi egojából, fényezheti magát és beszélhet magáról. Persze tudom én, hogy belül, valahol mélyen ő azért biztosan nem ilyen, csak sajnos az élete nem alakult épp a legjobban és ez lett a vége, na de majd jobb lesz, csak el kell érnem nála, hogy nyitottabb legyen és persze azt is, hogy nyisson mások felé, mert ha nem megy, akkor ilyen marad, azt pedig nem akarom, mert így nem lehet élni.
- Ez kedves, én sem fogom elfelejteni a nevedet és mivel bájitaltanból is jó vagy, majd kérek tőled tanácsokat és akkor máskor nem lesz ilyen baj, mit szólsz? - oh persze, hogy ellenkezni fog, mert nem akarna újra látni, ha rajta múlik, na de ha segít nekem, akkor abból csak jól jöhet ki, ha mondjuk egy kicsit összedugjuk a buksinkat és fejleszt rajtam. Annyira igazából nem vagyok rossz, rájátszottam valamelyest, hogy tényleg kikerüljünk a nyüzsgő teremből, de persze ezt nem fogom neki elmesélni, attól félek akkor egy Daisuke alakú lyukat vágna az ajtón, miközben sebbel-lobbal távozik innen.
- Szerintem mindenkit izgat, hogy mit gondolnak róla mások, maximum van, aki nem vallja be. Neked is vannak érzéseid és... kétlem, hogy jó neked, hogy senki sincs oda érted. Amúgy mindig megkapod, amit akarsz? - csak egészen óvatosan és finoman kérdezek és provokálom, nem akarom azért nagyon felhúzni, mert a végén tényleg úgy faképnél hagy, mint annak a rendje, még ha az ajtót nem is lehet kinyitni, na de azért óvatosan próbálkozhatok, hiszen tudom, hogy nem jó ez így neki, senki sincs igazán oda érte és az senkinek se lehet jó, hogy nincsenek barátai.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-12-05, 18:14


Ha-Na & Daisuke

[You must be registered and logged in to see this image.]


Rosszul vagyok, ha csak bele kell gondolnom abba, mennyi ideig kell még itt sínylődnöm ezzel a csajjal itt összezárva. Alapjáraton nem szeretem, ha mások a sarkamban loholnak, mármint, értitek, szeretem ha istenítenek és kiszolgálnak engem, de ez a csaj egyikbe se tartozik, szóval álljunk csak meg egy pillanatra. Ráadásképp, még akár élvezhetném is a helyzetet, mert ma még nem ettem semmit a reggeli fánkon kívül, s valljuk be, számomra nem pont az a legjobb, már csak a vámpírságból kiindulva. Sajnos nem kockáztathatom meg, hogy esetleg Piton professzor utánunk jön és szépen rajtakap, amint én kiszolgálom magam ennek az idegesítő csajnak a vérével. Nem, ez sok kellemetlenséget vonna maga után, az imidzsemnek meg lőttek volna. Kénytelen vagyok elviselni őt, a levakarhatatlan mosolyával és megingathatatlan merészségével. Úgy érzem fog még ő okozni nekem fejfájást.
- Szerencsére… Ch, a legrosszabb dolog, hogy nincs rajtad fogás, nem lehet csak úgy odavágni eléd valamit, ami esetleg megsértene, és nem kellene játszanom itt a szépet. Na, nem mintha tervbe lenne ez véve. – sóhajtok fel ezúttal a tarkómat nyomkodva. Érzem, hogy már most kezd kikészíteni, legfőképp az, hogy nem lehet felette uralkodni, vagy legalább hatással lenni rá. Még ha eljátszom itt a beképzelt majmot, aki úgy alapjáraton vagyok, akkor se változna semmi. Nehéz, nagyon nehéz, de valamiért úgy érzem ennek a csajnak valami járhat a fejében, amihez nekem is közöm lehet. Ch, el se hiszem, hogy ilyeneken kell átmennem a mai nap. Valaki! Könyörgöm, akárki! Jöjjön!
- Ha-ha. – erőltetek egy elnyújtott nevetést. Mi az hogy én nem kérdeztem? Nem az lenne a leglogikusabb, hogyha valami történik, akkor a pálcánkat a kezünkbe vegyük és megoldjuk a problémát? Neem, neki rejtegetnie kell és a végén még én érzem úgy magam, mint egy hülyegyerek, aki nem tud egy épkézláb kérdést intézni felé. Ha itt lenne a pálcám, sokkal könnyebb lenne minden, de sajnos az üst mellett maradt. Fene egye meg, amiért annyira rohanni kellett a felmosó cuccokért! – Nem menne? Varázslók vagyunk vagy mi, egész biztosan ki lehetne nyitni egy egyszerű varázsigével. Nem hinném, hogy egy egyszerű szertár ajtaját mágiával védenék le, amit nem tudunk megtörni. Hogy mire jó? Nézz rám! Nem én választottam, hogy jöjjek veled a szertárba, sőt, még csak azt se, hogy az üstödből akkora füstfelhők csapódjanak az arcomra, ami nem mellesleg árt a bőrömnek és nézd a hajam! Még mindig tele van korommal. És te mondod, hogy ne idegeskedjek? Ki akarok innen jutni, nem pedig tenni neked a szépet, úgyse menne. – szűröm fogaim közt fennhéjázva, míg végigmérem őt. Hogy lehet ilyen nyugodt? Csak nem eltervezte ezt az egész akciót? Akkor nagyon, de nagyon nagy bajban van.
- Oké okoska, legyen úgy, addig el sem mozdulok innen. Nem mintha lenne bármi más választásom, szóval tiéd a pálya. A nevemet már tudod. – remélem az a házimanó magától talál majd ránk a következő pár percben, mert nem tervezem sokáig húzni ezt a beszélgetést.
- Remélem nem lesz semmi közös. – sziszegem orrom alatt valamennyivel halkabban. – Szóval Ha-Na. Igyekszem majd nem elfelejteni. – biccentek egyet egy erőltetett vigyor kíséretében. Nem, abszolút nem érdekel hogyan hívják őt. Azzal bőven beérem, ha ő tudja én ki vagyok. A mondata utolsó részénél lassan pillantok fel rá, arckifejezésem megváltozik, s már nincs rajta az a beképzelt, felsőbbrendűbb látszat, amit napi szinten varázsolok arcomra. – Szerinted… nem tudom, hogy mit gondolnak rólam mások? Nem mintha az izgatna, hogy mindenki kedveljen, egész addig, ameddig megkapom azt, amit akarok. Világos az ábra? – fejezem be, majd miután valamivel jelzi, hogy felfogta, inkább csak magam elé meredek. Hát persze, nem szerethet mindenki, még ha az is lenne a fő célom, ezzel a modorral nem fog menni, de úgy érzem, csak ezzel az énemmel tudom magam elszigetelni mások elől, még ha egy bohócot is csinálok magamból, nekem így a jó. És oké, jöhet mindenki azzal, hogy tudnék én normális is lenni, hát nem! Talán tudnék másokra is gondolni magamon kívül, de minek, amikor itt vagyok magamnak? Nonszensz.


szószám: 643 ♚  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♚  The Big Bumm?!  ♚  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!


A hozzászólást Daisuke Walker összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-01-24, 01:54-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jang Ha-Na
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-11-26, 13:51



to: Daisuke

Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Words: [You must be registered and logged in to see this link.]
Note: [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]





N
ehéz eset, de tudtam, hogy így lesz, így azért ezen nem kell különösebben meglepődnöm. Ettől még persze nem adom fel és nem rettenek vissza sem, hiszen bármennyire is nehéz eset azért én elérem majd valahogy, hogy mégis csak jobbá tegyem az életét és persze a kedvét is, mert valahol belül mélyen azért rendes srác, csak rá kell erre még neki is ébrednie és biztos vagyok benne, hogy valahogy sikerülni fog. Kitartó vagyok és elérem, amit szeretnék, az ő élete pedig úgy érzem miattam ment tönkre, még ha nem is én tehetek róla, de megpróbálhattam volna legalább tenni ellene, ha már akkor túlságosan gyáva voltam hozzá.
- Nem vagyok egy sértődős típus szerencsére. - vonom meg a vállamat mosolyogva. Jól sejti, hiába mond nekem bántó dolgokat úgy se sok mindent fog elérni vele. Persze ő nem tudja, hogy miért, de ettől még engem nem lehet csak úgy elriasztani, főleg ha már eldöntöttem, hogy mit akarok és én mindenképpen közel fogok kerülni hozzá, hogy javítsak egy kicsit a helyzeten és jobb kedve legyen. Valahogy sikerülni fog tudom.
- Nem kérdezted és ha már bezáródott lehet, hogy ki se tudjuk csak úgy nyitni, lehet, hogy nagyon beragadt és még pálcával se menne. Mire jó, hogy idegeskedsz ezen? - tudom, hogy nem fogok tudni hatni rá úgy sem, de azért próbálkozom, hátha sikerül legalább, hogy ne legyen így kiakadva. Bár úgy fest akármit is mondok neki egyre inkább kiakad csak tőle, bár nekem igazából mindegy, így is úgy is itt kell maradnia, hátha elfogadja idővel a dolgot és szépen megnyugszik. Ha nem is most, majd akkor szépen fokozatosan, úgyis itt leszünk egy ideig. Én sem hiszem, hogy Pitont érdekelné, hogy mi van velünk.
- Lehet, de akkor valaki majd erre jár, ha más nem, akkor megpróbálunk hívni egy házimanót, ha ráér egy, akkor majd ide jön. - persze vannak ötleteim, de csak olyanokat mondok, amik miatt még mindig itt kell maradni egy ideig legalább, hogy tényleg ne tudjon hamar lelépni innen, hogy máskor is okom legyen rá akaszkodni. Viszont legalább leül, azt hiszem már elértem egy kis rész eredményt.
- De lesz még közös óránk és össze is futhatunk a folyosón. Egyébként én Jang Ha-Na vagyok és nem ismernek annyian mint téged, de engem az érdekel milyen vagy igazából, nem az, hogy mit mondanak rólad mások. Főleg, mert... hát tudod.. nem sok jót hallani. - ezt csak óvatosan mondom és főleg azért, hogy kicsit megpiszkáljam azt a nagy egoját. Nem fog majd most hirtelen magába szállni, ebben biztos vagyok, de majd talán egyszer hátha nem lesznek mások ellene, mert most nem igazán vannak oda érte az emberek, maximum ő magáért, de ő legalább nagyon.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-11-09, 03:28


Ha-Na & Daisuke

[You must be registered and logged in to see this image.]


Fogalmam sincs miért kell minden griffesnek ennyire…ennyire feltűnőnek lennie. Ha már oroszlánok, ne ordítsanak ennyire. Így is elég problémám adódik a saját háztársaimmal, na meg azzal, hogy minden áldott nap el kell viselnem azon kevesek társaságát, akik abban lelik élvezetüket, hogy húzzák a drága időmet. Most is, azt se tudom mi a fenét keresek itt. Piton professzor is használhatná néha az igazságos oldalát és nem azzal tenne keresztbe másoknak, hogy ok nélkül vádol meg és hajít ki a teremből. De most tényleg, mire jó ez?
Ez a csaj is, teljesen kikészít már most, főképp az idegesít, hogy képes megőrizni a hidegvérét és mintha mi sem történt volna tovább törölgeti az arcom. Úgy érzem egy perccel többet sem lennék képes bezárva tölteni vele, ugyanakkor az ajtó nem enged. Nem is kell ragoznom milyen érzések törtek fel bennem, főképp azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan fogok innen kiszabadulni, anélkül, hogy teljes pánikba esnék. Utálom ezt, komolyan, miért engem üldöz a balszerencse, ha? Ártottam én valaha bárkinek is, mert nagyon úgy néz ki, hogy az egész világ ellenem van, de az okát még én magam sem tudom.
- Tényleg? Pedig azt hittem, ha vérig sértelek varázsütésre ki fog nyílni. – forgatom szemeimet. Nem hiszek ebben, de valljuk be, elsősorban az ő hibája mindez, és minek leplezzem a nemtetszésemet, főleg ha már így össze lettünk zárva. Viseljen el, magának köszönheti. – Meg amúgy is, nem úgy tűnik mintha bármi is meghatott volna, amit mondtam. – sóhajtok fel ezúttal feladva azt a célomat, hogy tovább fogom őt nyúzni. Persze megtenném, de ha nincs eredménye, akkor minek erőlködjek? Amúgy is van nagyobb problémám azon kívül, hogy ennek a lánynak a vérét szívjam.
- Miért vagy ennyire komolytalan? Aish, inkább te csinálj valamit, ha már a te pálcád, amúgy is, a felelősség nem engem terhel. Gyerünk, szezám tárulj. – emelem fel két kezem védekezően először. Kicsit talán még sürgetem is. - Mondhattad volna hamarabb is, hogy itt van a pálcád, vagy ennyire itt akarsz maradni? Megoldhatnánk úgy is, hogy én kimegyek, aztán bezárom az ajtót és szépen ellehetsz egymagadban is. – tárom szét karjaimat ajánlatként, abban bízva, hogy ő ki tudja nyitni majd ezt az ajtót.
- Szerinted Pitont érdekli, hogy mi van velünk? Kétlem. – ingatom fejemet egy reménytelen sóhajjal követve, végül leroskadok a fal mellé, s hátamat a hideg kőnek döntöm, melytől először megborzongok, végül hozzászokva az érzéshez hunyom le szemeimet egy pillanatig, míg ő meg nem töri a csendet.
- Ismerkedni? – pillantok rá felvont szemöldökkel. – Mégis minek? Nem fogunk többet találkozni, még a végén a sulit is rám robbantod. – ciccegek orrom alatt, míg fejemet az ellenkező irányba fordítom, a raktár vége felé, ahonnan a felmosó és a vödör is hevert. Elbambulok pár pillanatig, végül átgondolva a sorsomat vezetem vissza rá tekintetem. – Mit akarsz tudni? Azt hiszem, az egész iskola tisztában van azzal ki vagyok. Daisuke Walker, kell ennél több? – teszem fel a kérdést. Mindig is próbáltam olyan képet formálni magamnak, amivel kitűnök a többi közül, még akkor is, ha kész idiótát csinálok magamból. Tudom jól, hogy a mostani imidzsem nem épp a legnormálisabb felállás, de csak ezzel tudtam felejtetni emlékeim töredékét arról a napról, amikor elvesztettem őt.



szószám: 516 ♚  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♚  The Big Bumm?!  ♚  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jang Ha-Na
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-10-16, 14:12



to: Daisuke

Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Words: [You must be registered and logged in to see this link.]
Note: [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]





A
bizalmába kell férkőznöm és segítenem rajta valahogy és meg fogom oldani! Ehhez viszont az kell, hogy kettesben maradjunk és ezt biztos, hogy nem érném el másképp, mint egy kis csellel és úgy tűnik, hogy ez a kis csel egészen jól alakul. Büszke vagyok magamra, azt azért meg kell hagyni. Igaz, hogy azt hittem esélyem sem lesz, de nagyon úgy fest ha ideges akkor nem igazán néz a dolgok mögé és nekem ez a nagy mázlim! Így hát nincs mit tenni, szépen megvárom, amíg kiürül a terem és akkor nem lesznek más zavaró tényezők. Biztos, hogy nehéz lesz megkedveltetnem magamat vele, de ha elég kitartó vagyok akkor sikerülni fog és hát milyen lennék, ha nem kitartó?
Az arcát és rezzenéstelen arccal törölgetem és akármilyen sértegetéssel is próbálkozik, az teljességgel hatástalan rám nézve. Nem veszem fel az ilyesmit, főleg, hogy tudom, hogy milyen ilyen másokkal. Nehéz élete volt, amin én segíthettem volna, de nem volt rá lehetőségem, hát persze, hogy megértem, ha mindenkibe belemar, mint egy kutya, akit egész életében bántottak, de majd én megoldom, hogy meg lehessen simogatni is akár, mármint ha maradunk a kutyás hasonlatnál persze. Azért akaratlanul is elmosolyodom, ahogyan küzd az ajtóval. Benne is van kitartás, de ettől még nem fog neki sikerülni, ebben biztos vagyok, hiszen úgy alakítottam ki a varázslatot, hogy csak akkor lehessen sikeres, ha nem akar minden áron kijutni, ő pedig nagyon is kiakar.
- Nem volt szándékos és... nem tudom, hogy milyen alak vagyok, de szerintem attól nem fog kinyílni az ajtó, hogy sértegetni próbálsz. - az utolsó szót még direkt meg is nyomom kicsit, hogy érezze csak próbálkozik, de nálam nem sok hatást ér el a dolog, mert úgy se veszem magamra. Persze megteheti, hogy mindent rám fog, de sokat nem fog elérni vele, mert úgy sem érdekel. Na persze tény és való, hogy miattam van az egész, hiszen én okoztam, persze szándékosan az egészet, de erről neki nem kell tudnia, így is engem hibáztat, az épp elég.
- Persze, itt van, kéred? - tőlem akár az én pálcámmal is megpróbálhatja, bár nem sok esélye van, vagy én a szeme láttára próbálkozom, de úgy se érünk el majd semmit sem, bár azt látom rajta, hogy nincs valami jól és nem akarom, hogy pánikba essen, vagy valami hasonló, bár tény, hogy akkor legalább meg tudnám nyugtatni, de talán nem az lenne a legjobb megoldás, ha végül teljesen kiborulna szegény.
- Egyébként akár azt is megtehetjük, hogy várunk egy kicsit. Ha Piton nem talál minket úgyis ide jön majd, hogy hová tűntünk és akkor kiszabadít. - vonom meg a vállamat. Na persze biztos vagyok benne, hogy akkor is majd minden az én hibám lesz, de természetesen nem akarok arra várni, hogy Piton jöjjön értünk, mert abból csak még nagyobb baj lenne. - Na jó, mi lenne, ha addig ismerkednénk? - egyszerűen csak fogom magamat és leülök szépen a földre. Engem nem zavar, hogy nincs tökéletes tisztaság és amúgy is olyan nagy rendetlenség azért nincsen, bár őt ismerve úgy se lesz hajlandó még csak próbálkozni sem azzal, hogy várjon és türelmes legyen.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-10-02, 03:19


Ha-Na & Daisuke

[You must be registered and logged in to see this image.]


Semmi kedvem nincs ehhez az egész takarítós dologhoz. Másrészt nem én voltam az a valaki, aki berobbantotta a cuccot az üstjében. Ez az egész kész röhej! Úgy érzem az utóbbi időben minden idióta megtalál és addig ül a nyakamon, ameddig meg nem őrjít teljesen. Ez a griffendéles csaj is, nem tudom mit akar, de egész biztos rossz ajtón kopogtat, ha volt ennyire szerencsétlen és engem is belerángatott ebbe a katasztrófába. Nem erre lettem kitalálva, nagyon nem. Bájitaltanból sem vagyok annyira tökéletes, de azért eddig sikerült megúsznom Piton lesújtó tekintetét. Ez idáig.
- Nem voltam elég egyértelmű? – emelem fel kissé a hangom, de ettől függetlenül hagyom, hogy letörölje az arcom, még akkor is, ha minden vágyam lenne kitépni a kezéből azt a kendőt és inkább elintézni magamnak. Most viszont csendben tűröm, elfogadva a sorsomat. Na persze nem olyan sokáig, ne higgye, hogy ilyen könnyen megtörhet. Egyelőre azt se tudom mit akar elérni nálam ezzel a kedvességgel, mert hogy bizarr, az hót ziher. Legszívesebben mennék már vissza, csak hát… Egy nem túl szép takarítás várna ott rám, de azt hiszem az itteni helyzetem se végződne túl rózsásan ezzel a csajjal. A griffendélesek amúgy is furcsák. Magukkal hordozzák azt a különös határozottságot, bátorságot, amitől egyszerűen borsódzik a hátam.
Miután végre befejezi ezt az örökkévalóságnak tűnő tisztogatást, irány a kijárat, csak hát eléggé súlyos helyzetté válik a dolog, amint a kilincset lenyomom. – Na ne. – morgolódok egy sort, míg tovább ráncigálom az ajtót, ami jelenleg a szabadságomat gátolja. A pálcám persze a bájitaltan teremben maradt, így arra most nem hagyatkozhatok. A helyzeten még a csaj szövegelése sem segít, összébb vonva szemöldökömet fordulok felé, s vetek rá cinikus, sötét pillantást. Nem fogom hagyni, hogy ezzel megalázzon. Nekifeszülök jobb vállammal a fának, hátha enged a zár és kipattan, de semmi. Párszor megismétlem, nagyobb lendületből ütközök az ajtónak, ám az stabilan áll tovább, bezárva. Fenébe… – Egyedül is megoldom, csak tudod, zavaró, hogy egy ilyen alakkal kell egy levegőt szívnom. Meg amúgy is, miattad van ez az egész. Ha nem robbantod fel az üstödben lévő valamit, akkor nem kéne most itt lennünk és várni, ameddig ránk nem talál valaki. – sóhajtok fel, míg kilazítom a nyakkendőt. Valamiért az előbbi kis akciózásom révén kimelegedtem, vagy csak szimplán kezdek bepánikolni, hogy innen nincs kiút. Mondjuk, nem kéne aggódnom a kaja miatt, ő is megteszi egy ideig, ha valóban itt kell csöveznünk hosszabb ideig. Azért még egy utolsó próbálkozást megkísérelek, ám az is elbukni látszik. Feladom. Egyszerűen nem tudom, hogy lehettem akkora idióta, hogy ott hagytam a pálcámat a teremben, azért remélem neki volt annyi esze, hogy elhozza a sajátját.
- Itt van a pálcád? – szegezek felé egy kérdést, míg egyik kezemet az ajtón pihentetem. – Ki kell jutnom innen, remélem megérted, hogy nem egy szertárban szeretném elpocsékolni a drága időmet. – bár, nem tudom mennyire lesz képes megérteni, amit mondok, mert nagy valószínűséggel lövése sincs arról, hogy mit jelent pazarolni az én időmet.
- Szóval? Valami ötlet okoska, vagy csak állni fogsz a vödörrel és várjuk a sült galambot, ameddig ki nem jutunk? – kénytelen vagyok venni egy mély levegőt, mert kezdem azt érezni, hogy a szívemre súly helyezkedik. Nem vagyok klausztrofóbiás, de most még is úgy érzem kezd úrrá lenni rajtam a pánik.


szószám: 532 ♚  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♚  The Big Bumm?!  ♚  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jang Ha-Na
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-09-05, 12:20



to: Daisuke

Music: [You must be registered and logged in to see this link.]
Words: [You must be registered and logged in to see this link.]
Note: [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]





A
terv működik, még ha egyelőre azzal is jár, hogy ki nem állhat és jó eséllyel minden miatt engem hibáztat. Végül is valahol igaza is van, hiszen az életében történtek egy jó részének én vagyok az oka, vagy ha nem is szó szerint így, de megelőzhettem volna legalább egy részét, úgyhogy most nem volt más mód, mint hogy a közelébe férkőzzek. Jó persze tény bájitaltanból se vagyok profi, de azért ennyire nagy hibákat nem szoktam elkövetni és arra sem számítottam, hogy ennyire rossz lesz a vége. De hát ha eleve nem értesz valaminek, akkor nem csoda, ha azt sem tudod hogyan kell benne kis hibát elkövetni, így aztán nagy lett, bár én láttam nagyobb kárát, de legalább együtt vagyunk kicsit és talán ez azt jelenti, hogy majd máskor is megismer a folyosón, bár biztosan nagy ívben elkerülne majd, de mondhatom azt, hogy jóvá akarom tenni a hibáimat és ezért nem akadok le róla.
Nem csodálom, hogy mindenen kiakad, én is ezt tenném a helyében, ha még óráról is kiküldenek, bár Piton esetén ez nem meglepő, ő nem igen kezeli a hibákat jól... de nem számítottam rá, hogy ilyen jól is sikerülhet ez a kis akció. Már csak azt kell elérni, hogy mire visszamegyünk már ne nagyon legyen más a teremben, ehhez viszont egy kis időhúzás is kell... de menni fog, erre is kieszelek valamit.
- Jól van, jól van, senkinek sem engeded... - ismétlem a szavait és tovább törölgetem az arcát. Végül is ezzel is időt nyerünk, csak ő akar annyira visszasietni, pedig biztosan nem akar mindenki más előtt takarítani, legalábbis ezt nem tudom elképzelni róla, az biztosan nagy csorbát okozna a fene nagy hírnevén, ami szerintem nincs amúgy sem, hiszen nem sokan vannak kimondottan oda érte, főleg mert folyton így viselkedik, mint valami elérhetetlen kiskirály... rémes!
- Nem is kell bíznod bennem, de attól még most ez van és csak nem rokkansz bele, reméljük tényleg, majd segítek, hogy túléld. - mosolyogva rázom meg a fejemet. Egy kis takarítás nem a világ, nem is értem, hogy eddig még hogyan nem került ehhez hasonló helyzetbe, vagy csak miért nem volt még büntető munkán, vagy mindig másfélét kapott? Lehetséges, végül is nem az én dolgom, nekem az a dolgom, hogy vele töltsem el az időmet, megismerkedjünk és ezzel segítsek rajta. Persze lassú folyamat lesz, ez nem is kérdés, de... majd megoldom, mert meg kell oldanom. Az idő viszont nem telik elég gyorsan, ezért amíg ő bemegy és keresgél szinte alig látható mozdulattal pöccintek a pálcámmal az ajtó felé. Halk ige, amit elmormolok. Még apától tanultam... bár nem épp ide való, nem a Roxfortba és talán itt nem is tanulják, de jól bezárja az ajtókat, hogy varázslattal se legyen könnyű őket kinyitni. Így már visszafordulva a vödörrel várom, hogy ajtót nyisson, hiába tudtam, hogy esélye nem lesz.
- Hm... hát kifog rajtad egy ajtó? Akkor már megértem, hogy úgy tartasz egy kis takarítástól. Esetleg segítsek? - oh biztos, hogy nem fogja engedni, hogy én segítsek neki, az bizonyára megalázó lenne, akkor pedig elküzd vele egy ideig mire rájön, hogy igazából csak annyi kell, hogy lehiggadjon és ha nem akar kimenni, csak véletlenül nyom rá a kilincsre, vagy csak azért, hogy megmutassa nem nyílik, tehát nem az a célja, hogy kimenjen, akkor sikerül majd neki. De ez el fog tartani egy ideig, addig kiürül a terem és kettecskén maradunk takarítani, remek!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-02-15, 06:31


Ha-Na & Daisuke

[You must be registered and logged in to see this image.]


Mint ahogy mindenki más, nekem sem volt merszem szembeszállni a bájitaltan tanárunkkal, főleg, ha felszólításra került a sor. Ez esetben viszont a béna évfolyamtársam miatt száműz minket az óráról. Sose gondoltam volna, hogy olyan érdekfeszítőnek fogom tartani az órát, csak ne kelljen kimennem a folyosóra. Valahogy túl sötét és dohos volt, ami abszolút nem tesz jót nekem.
Arra, hogy egyetért, meglepetten pillantottam rá. Komolyan? Ez az első alkalom, hogy valaki elismeri azt a sértés, amit a fejéhez vágok. Ez csupán egy pillanatnyi döbbenet volt, azonnal visszatérek a kiakadásomhoz, miután helyeseltem, amit az imént mondott. – Nem rossz hozzáállás, de akkor is. Aishh, kész katasztrófa volt. – döntöttem hátra fejemet, amolyan nyugtatásképp, hogy azért tudjam kezelni az indulataimat. Az arcomról szó se essék, gőzöm sincs hogyan festhetek pont most, bár Ha-Na afrikai ábrázata egész biztosan szörnyűbb állapotban volt, mint a sajátom. Még el is kezdtem bökdösni, amolyan játékos gúnyolódásból. Elég nevetséges látványt nyújtott számomra, amit nem tudtam nevetés nélkül kihagyni. Már mag a reakciója röhejes volt, ám ha nem tetszett neki, akkor nem tetszett. Az elhessegetésére vállat vonva léptem hátra. Azért egy grimaszt még vágtam, hiszen egész jól szórakoztam a feketeségen itt előttem.
Aztán fordult a kocka. Ő közeledett felém a ronggyal, ami egész odáig nem esett le, ameddig már a fél adag korom le nem került az arcomról. Szépen elhátráltam tőle, megszeppent arcot vágva.
- Tilos? Hah, naná, hogy tilos! Senkinek sem engedem meg, hogy csak úgy… - fagytam le egy pillanatra. Látszólag semmi hatása nem volt annak, amit az imént mondtam vagy épp tettem. Szép nyugodtan törölgetett tovább, így képtelen voltam nyugton maradni még egy jó ideig. A kezembe nyomott rongyot úgy rántottam magamhoz, mintha bármelyik pillanatban meggondolhatná magát és visszavehetné. Még azért ejtettem egy fölényes pillantást felé. Azt még mindig nem tudtam, hogy mennyire sikerült megszabadítania a koromtól. Bele se mertem gondolni hogyan nézhet ki az arcom egy ilyen katasztrófa után. Ez a legkevesebb, hogy leszedte az arcomról azt a feketeséget.
A szertár irányának beazonosítása után mintha ágyúból lőttek volna ki, úgy hasítottam az ajtó felé. Ott minden bizonnyal van tükör – legalábbis én ebben a hitben éltem-. Ha már ezzel a csajjal lettem ki küldve, nehogy azt higgye, hogy szárazon megússza majd, ezért is rángattam magam után.
- Nem bízok benned. – hunyorogtam rá szúrós szemekkel. – És igen is fontos. - Még ha le is törölte korábban, én meg akartam bizonyosodni róla. Az arcom egy értékes dolog volt számomra, amivel nem akartam szórakozni. Nem véletlen használok különböző krémeket rá. Az ő arcszerkezet kevésbé érdekelt, sokkal inkább akartam megtalálni a tükröt, ám ez a terv kudarcba fulladt. Ha-Na inkább a takarítóeszközökkel volt elfoglalva, ameddig én az arcomat illetően próbáltam keresni valami használható tükörszerű tárgyat. – Akkor majd én leszek az első, akinek ártani fog. Ebbe olyan nehéz belegondolni? – húztam el számat egy halk sóhajt eleresztve.
- Jó, jó, jól van már! Nyitom már! – nyűglődtem egy sort kelletlenül. Lustán indultam el az ajtó felé, majd kezemet a kilincsre emelve próbálkoztam meg annak lenyomásával, ám a zár nem engedett. Az makacsul továbbra is feszült, nem igazán akaródzott kinyílni. Megismételtem még párszor a korábbi manővert. Lenyom. Rángat. Húz. De semmi. Kétkézzel estem neki, de akkor se. – Ez meg mi a frászért nem nyílik? Ez valami vicc?! – morgolódtam az ajtónak.


szószám: 533 ♚  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♚  The Big Bumm?!  ♚  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-02-11, 18:42





Ha-Na & Daisuke



Merlinre mondom, hogy halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy hogyan sikerült ezt a kis balesetet összehoznom! Sejtésem sem volt arról, hogy már megint mi a csudát ronthattam el. Talán a mennyiséggel volt gond. Hiszen ésszerűen belegondolva nem kellett volna olyan gyorsan beleöntenem azt a sok futóféreg-nyálkát. Jobban jártam volna ha segítséget kérek valakitől. Mivel Perselus Piton megszólításához sosem volt és a közeljövőben sem lesz elég bátorságom. Alapvetően minden tanárnak megadom a nekik kijáró tiszteletet. Viszont a mogorva bájitaltan tanárral más volt a helyzet. A tisztelet mögött egy egészen más érzés is meglapult a sötétben. A rettegés. Ha már csak kissé erélyesebben felszólított, hogy mondjam meg a kérdésére a helyes választ elkapott a hidegrázás.

Ezért is próbálkoztam mindig a legjobb formámat nyújtani amit eddig még ritkán sikerült. Voltak jobb napjaim amikor miden összejött egy-egy bájital elkészítésével kapcsolatban. Viszont ekkora bakit mint most még egyszer sem sikerült véghezvinnem eddigi tanulmányi pályafutásom során. Igazi megkönnyebbülés volt számomra, hogy egy egyszerű szidalmazással és kizavarással sikerült megúsznom az eseményeket ideiglenesen. Ebből kifolyólag is próbáltam minél gyorsabban elhagyni a téthelyszínét mielőtt még rosszabbul járnék.

A fiú kirohanása semmi sem volt ahhoz képest, hogy én mit kaphattam volna akkor ha nem hagyom el a helyszínt íziben és még megpróbáltam volna mentegetőzni.

– Igazad van.
- vontam meg a vállamat nemes egyszerűséggel.- Semmi tehetségem nincs hozzá. De szeretek olyan dolgokkal kísérletezni amikből tudom, hogy nem vagyok a legjobb. Titkon reménykedem, hogy a sok szerencsétlenkedésem után talán egy kicsit javulni fogok.

Afrikai bevándorlós hasonlatánál nem bírtam magam türtőztetni, hogy ne vigyorogjak és nevessem el magamat. Már éppen nyitottam volna a számat, hogy kérdésére válaszoljak azzal kapcsolatban, hogy tudok e magamra vigyázni. De a szavak bennem ragadtak amikor ujjával felém közelített. Ennek hatására én bebandzsítottam majd nekiállt bökdösni. Abban teljesen biztos voltam, hogy arcom automatikus módon váltott át grimaszba.

Fejemet megrázva hessegetem el a kezét. Aztán nagy sebbel-lobbal álltam neki az összes lehetséges zsebemet átkutatni a vászonzsebkendőm után. Hiszen meg voltam róla győződve, hogy reggel magammal hoztam. Amint meglett a keresett tárgy neki is álltam az arcának letisztításához. Ami láthatólag nagyon meglepte mert elég érdekes ábrázattal, kezét védekezően feltartva állt neki szépen lassan hátrálni.

– Igen hozzád értem. Talán tilos lett volna?- kérdeztem játékosan gúnyolódva míg az orrát törölgettem aztán felvontam az egyik szemöldökömet és a kezébe nyomtam az anyagzsebkendőt hátha még szüksége lesz rá.

Amint tudtára adtam, hogy a szoba amit keresünk a másik irányban van karon ragadott és sietősen kezdett el maga után vonszolni. Hirtelen nem tudtam, hogy hogyan is kellene erre reagálnom. Csak csendesen hagytam, hogy ráncigáljon hiszen én vagyok az oka annak, hogy ki lettünk küldve és csupa kormok vagyunk. Vagyis már csak én mivel az ő arcát szinte teljes mértékben sikerült megszabadítanom a feketeségtől.

Olyan erővel rontott neki az ajtónak, hogy a helyiségbe szinte már úgy törtünk be. Az ajtó hangos csapódással jelezte érkezettünket.

– Nyugalom! Az arcod tiszta mint az újonnan született baba popsija. Ellentétben az enyémmel.
- fojtottam el nagy nehezen egy kitörni kiszülő hangos röhögést az aggodalmaskodását hallgatva.- Na de most nem ez a legfontosabb. Inkább segíts keresni a takarításhoz szükséges kellékeket. Még soha senkinek nem ártott meg a történelemben egy ki kosz. Te sem fogsz belehalni.

Azalatt míg hozzá beszéltem meg is pillantottam a szükséges kellékeket nem messze az ajtótól. Daisukere emeltem újra a tekintetemet majd a két vödörre mutattam.

– Megbánásom kimutatásául, hogy belerángattalak ebbe az egészbe majd én cipekedek helyetted is és akkor lesz időd továbbra is aggodalmaskodni a megjelenéseden a visszafele úton.

Megmarkoltam a vödrök fogantyúját aztán beálltam a kijárathoz arra várva, hogy legalább az ajtót kinyissa ha már szabad kezem nem maradt.

Vissza az elejére Go down
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-02-10, 01:44


Ha-Na & Daisuke

[You must be registered and logged in to see this image.]


A robbanás pillanatában is unott fejjel bámulok a professzorra, maga a füstfelhő érkezése viszont pillanatokkal később esett le. Olyannyira meglepődtem, hogy a szemeim automatikusan szorultak össze, ha nem lett volna elég lélekjelenlétem, még talán hátra is estem volna a székkel együtt. Sikerült már eltaknyolnom párszor, nem szerettem volna ismételten közelebbről megismerni a padlót, egy találkozás bőven elég volt. A csaj tétlenkedésére már nem is szóltam semmit, vagyis úgy őszintén lett volna hozzá pár keresett szavam, amit meg is érdemelt volna. És én még reménykedtem, mi a fene?
A következőkben a drága professzor úr úgy dönt, akkor már engem is dobjunk ki, amiért majdnem nekiestem a griffendélesnek. Na meg gondolom egy kalap alá akart vele venni, mellettem ült, értelemszerűen simán közrejátszhattam volna a dolgok kimenetelében, holott itt megint én vagyok az áldozat. Meddig akarnak még hergelni, de most tényleg?
Nagy sebbel-lobbal viharzok ki a teremből, nekem még egy ilyen kínos helyzet nem hiányzik, ez se az én hibámból történt, erre kiküldtek. Remélem nagyon jó oka van a történtekre, random robbantgatásoknak nincs helye.
- Hogy bocsánat? Hah… - vágom zsebre kezeimet, olyannyira kiakadva, hogy fejemmel hitetlenkedve fordulok el. Le kéne nyugodnom, ezzel tisztában vagyok, ám a korábban történtek végett az arcom katasztrofális állapotban van, hála neki. Ez mondjuk most nem is zavartat, sokkal inkább kerítek mellé egy hisztérikus kiakadást, mintsem azonnal letöröljem a fekete foltokat. – Nagyon jó, nagyon jó, és mégis elárulnád, hogyan sikerült? Egyáltalán nem gondolkodtál azon, hogy másik órát választasz bájitaltan helyett? Mert hogy nincs hozzá tehetséged, azt már láthattuk. – húzom el számat, orromat a magasba emelve, mint aki büszke a teljesítményére. Azt már nem akarom hozzátenni, hogy bájitaltanból is sík hülye vagyok, mármint…nem sík hülye, csak nem értek apró részleteket. Mármint a báj részét… meg az italt…meg a tant…
A nagy keresgélésére vetek egy röpke pillantást, ám csupán pár pillanat erejéig vizslatom, mire előhúz egy tiszta anyagdarabot. Szavaira csak halkan felmorranok, jelezve nem tetszésemet. Ettől függetlenül igaza van, még sem akartam egyet érteni vele. Az én épségem fontosabb volt másénál, ez pedig az évek alatt eddig még nem változott meg bennem. – Tudsz magadra vigyázni nem? Ellenben nem esett semmi bajod, azon kívül, hogy egy afrikai bevándorlónak nézel ki. – immáron szórakozottan nevetek fel, mialatt bökdösni kezdem az arcát. Az sem zavar, hogy az ujjam esetleg fekete színben fog pompázni utána. Csupán akkor ejtem le magam mellé a kezem, amikor elkezdi az arcomat törölgetni. Halálra vált arccal hátrálok el tőle, majd értetlenkedve pillantok rá, kezeimet magam elé emelve, amolyan védőpajzsként. – Te, te, te, te, te hozzám értél, mégis mi… - folytatnám, ám ebben a pillanatban esik le, hogy éppenséggel az arcomra ragadt feketeséget igyekezett letörölni. Így azért más a helyzet.
- Milyen másik irány? Jó, mindegy, menjünk, kell lennie ott egy tükörnek. – hadarom el kissé kétségbeesett hanggal, ahogy megragadom karját, s ezúttal az ő általa választott irányba kezdem el húzni. Az fix, hogy ő is jön nekem. Ő okozta mindezt, hozza is helyre, egyelőre viszont az arcom állapota jobban izgat, mármint az, hogy mégis hogyan festhetek. Bevágódok az ajtón magam után húzva Ha-Na-t, azzal sem törődve, hogy az esetleges ajtó ugyanolyan zajosan csukódik vissza.
- Oké… Hol egy tükör? Vagy neked van tükröd? Mennyire vészes? – mutatok az arcomra, miközben a csaj felé fordulok. Azért valami infót adhatna arról, mennyire nézek ki rosszul.

szószám: 541 ♚  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♚  The Big Bumm?!  ♚  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-02-08, 18:14





Ha-Na & Daisuke



Összehúzott szemöldökkel és igen furcsa ábrázattal a képemen próbálkoztam Piton professzor szavaira koncentrálni. A bájitaltan nem éppen tartozott a kiemelkedő képességeim közé de így is mindig sikerült hoznom az E azaz elfogadható szintet. Kifejezetten jó tanulónak számítottam a griffendélesek között de ez az egy tantárgy volt ami minden évben kifogott rajtam. Hogy is fogalmazzak... talán a szeleburdi és szeszélyes formám miatt hajlamos voltam néha elrontani dolgokat egy-egy főzettel kapcsolatban. Volt, hogy elmértem valamit vagy éppenséggel félreolvastam ezért elrontottam az egész bájitalt. Ebből kifolyólag ezen az egy tanórán mindig extra nagy erőbedobással kellett bevetnem magamat és az összes agysejtemet. Most is nagy készenlétben álltam a forrongó üst mellett és mint aki élete nagy művét készül megvalósítani bőszen jegyzeteltem egy pergamenre az asztal felé görnyedve. Hiszen már ismertem annyira magamat, hogy tudjam nem tudok egyszerre annyi mindent fejben tartani. Habár a "kedvességéről híres" professzor úr nem igen vette figyelembe sohasem, azt az aprócska fontos tényezőt, hogy vannak akik jegyzetelni szeretnének. Egy aprócska pillanatra sem óhajtott lassítani a tempón miközben a csuklasztó szirup hozzávalóit és élettani hatásait ecsetelte. Írtam ahogyan csak a csuklóm bírta majd elégedetten húztam ki magamat mint aki jól végezte dolgát hiszen azon ritka esetek közé tartozott a mai amikor sikerült minden fontos tényezőt pergamenre vetnem. Vagyis úgy hittem.

Felbátorodva álltam neki keresgélni a hozzávalók között az első tételt a listámról. Amint a kezem ügyébe akadt a macskagyökér rögtön helyeztem is bele a fortyogó löttybe. A következő ami a felsorolásban szerepelt az a futóféreg-nyálka volt. Egy pillanatra megtorpantam a kezemben a nyálkát tartalmazó fiolával. Kicsit furcsállottam, hogy nem jegyeztem le semmiféle mértéket. Ha lett volna bármi kikötés azt hallottam volna nem? Tettem fel a költői kérdést magamban majd kissé habozva de határozott mozdulattal öntöttem az egész üvegfiola tartalmát a többi összetevő közé.

Az ónüst felé magasodtam majd mikor már kezdtem megnyugodni, hogy jó volt a megérzésem, hogy mindent belekellet borítani hirtelenjében sűrű fekete füstfelhő ömlött a képembe amit egy szolid durranás követett.

Az arcom hirtelen megfagyott és kissé pánikba estem, hogy mi is történt pontosan. A külvilág történéseit csak részlegesen fogtam fel. Jelen helyzetemben a mellettem ülő elégedetlenkedő hugrabugos srác megjegyzésére sem fordítottam különösebb figyelmet. Tekintetemet gyorsan a fejét csóváló Piton Professzorra emeletem. Már próbáltam volta egy megszeppent bocsánatkérést kipréselni az ajkaimon de erre már nem volt időm és lehetőségem mivel jobbnak láttam, ha elhagyom minél sietősebben a helyiséget ahogy utasította. Amire viszont nem számítottam a mellettem ülő fiút is velem együtt kizavarta a tárolóba.

Arcom vöröslött a szégyentől és a zavartól de valószínűleg ebből semmi sem látszott mivel az egész képemet fekete korom fedte. Sűrűn lépkedve siettem Daisuke után, ha az emlékezetem nem csal akkor ez volt a neve. Majd amit kiértünk az ajtón és sikerült jobban szemügyre vennem nem éppen tűnt boldognak. Habár minden oka megvolt, hogy haragudjon rám.

– Bocsánat!- nyújtottam meg a szó utolsó szótagját. Miközben könyörögve tekintettem rá erősen gesztikulálva.– Hidd el nekem sem volt szándékomban ez az egész.

Tettem előre néhány lépést majd elkezdtem a talárom belső zsebében kutakodni hátha van nálam valami amivel megszabadulhatok a képemre ragadt feketeségtől.

– Egyébként is én ácsorogtam az üst felet szóval akinek a legnagyobb balja eshetett volna az én lehettem volna. – magyaráztam nem törődve pökhendi stílusával majd mivel van bennem annyi együttérzés és megbánás saját arcom helyett az övét kezdtem el törölgetni azzal a tiszta anyagdarabbal amit találtam a bal zsebemben.

– A szertár egyébként a másik irányban van.
– továbbra is mit sem törődve tisztogattam arcát majd mutattam a szabadon maradt kezemmel a nagy faajtó felé ami a folyosó túlsó végén helyezkedett el.

Vissza az elejére Go down
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke 2016-02-07, 18:59


Ha-Na & Daisuke

[You must be registered and logged in to see this image.]


A bájitaltan órák körülbelül annyira érdekelnek, mint a mágitörténelem unalmas percei, annyi különbséggel, hogy ez utóbbit még értem is és jó is vagyok belőle. Khm. Tökéletes vagyok belőle, ha lehet így fogalmazni, mert hát hogy ne lehetne? Na de a bájitaltan… Abszolút hidegen hagy a kotyvasztgatás, amit egy ónüstben kell kavargatni, hogy a végén valami fura löttyöt kreáljunk. A tanárról nem is beszélve, olyan az öreg, mintha karót nyelt volna és a diákok többsége fél is tőle. Gondolom érthető, hogy miért, Perselus Piton megjelenése inkább rémisztő, nem is beszélve a viselkedéséről. Mindig haptákban kell állni az óráin, egy perc nyugta sincs az embernek.
Most is valami csuklasztó szirupról magyaráz, még szép, hogy egy ilyen baromságot nem fogok lejegyzetelni. Unottan ülök a helyemen, az üstöm előtt könyökölve, s azon tűnődök, vajon meddig tervezi elhúzni az órát. Jobbik esetben simán leléphetnénk vagy csak elkezdhetnénk kotyvasztani, én meg csak nézem ki mit hogyan csinál. Az fix, hogy én nem fogok különböző mocskos állatokhoz nyúlkálni, csak mert a recept megköveteli azt tőlem. A kis monológ hamar véget ér, ezúttal kezdetét veszi a „főzicskélés”. Egykedvűen kémlelem a szomszédos üstök gazdáit, hátha sikerül ellesni egy-két trükköt és végre túlesni ezen a baromságon. A mellettem ülő szintén ázsiai csaj –akinek hirtelen nem ugrik be a neve- eléggé jártasnak tűnik abban, amit csinál. Egy ideig elidőzik tekintetem, ahogyan a hozzávalókkal foglalkozik, ám a következő pillanatban robbanásszerűen ömlik ki a füst az ónüstből, egyenesen a képembe. Meghökkenve dőlök hátra, amolyan automatikus reakcióként. Amint kinyitom korábban összeszorított szemeimet, látom, hogy a csajjal sem bánt kesztyűs kézzel az az apró robbanás, de ez engem hol érdekel?
- Aish… Ennyire bénának lenni! – akadok ki, miközben összevont szemmel magasodok felé. Nem is kell több, Piton Professzor máris int egyet, s a maga nem túl kedves személyével zavar ki minket a teremből, mondván, ha majd tudunk értelmesen viselkedni, akkor visszamehetünk, addig is keresnünk kell valamit a tárolóban, amivel le tudjuk takarítani a csaj által kreált káoszt. Ismétlem, ismételten én vagyok az áldozat, de azért zavarjunk már ki engem is… Csodás…
Mérgelődve vágódok ki az ajtón, meg sem várva a griffendélest, inkább azon tűnődök, hogy melyik irányba kellene mennünk, hogy végre túlessünk a takarítás részén. És akkor én még reményeket tápláltam iránta, mert hogy olyan jártasnak tűnt a bájitaltanban. Hát tévedtem…
- Legközelebb meg tudnád oldani, hogy ne a képembe robbantsd fel a kotyvalékodat? Bajom is eshetett volna. – szűröm fogaim közt a magam megszokott stílusában. Kényes vagyok arra, ha valamilyen probléma engem is elér. Elég zaklatottan vagyok már alapból, de ő még rátett egy lapáttal. Ezek után az arcomat kezdek el törölgetni, amiről szent állításom, hogy korom fekete.

szószám: 433 ♚  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♚  The Big Bumm?!  ♚  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daisuke Walker
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTárgy: Ha-Na & Daisuke 2016-02-07, 18:52

***


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect...

Oh wait! I am!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ha-Na & Daisuke

Vissza az elejére Go down

Ha-Na & Daisuke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Daisuke Előtörténet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor :: Pincefolyosók-