Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Ereklyeraktár
  Today at 15:17
Neal Charmaine




ϟ Az elveszett húgom
  Yesterday at 21:25
Oliver Bailey


ϟ Levéltári kincsek
  Yesterday at 16:43
Cody Armstrong

ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:29
Alicia Geller

A hónap posztolói
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Ivarn-vo Inor
 
Leticia Samuels
 
Jade Wilson
 
Grayson Paisley
 
Graves Matlock
 
Georgiana Findley
 
Statisztika

Összesen 575 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sheree Parks

Jelenleg összesen 33317 hozzászólás olvasható. in 3113 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Madison & Lance - Back to the stars

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-03-11, 20:25

Madison && Lance
back into the stars

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Barátságos mosollyal várom meg, hogy hogy dönt, hiszen ha múltkor fel sem merült az, hogy elmondja, most sem várhatnám tőle. Viszont azóta már jobban ismerjük egymást, kezd a bizalmába fogadni, kár, hogy teljes mértékben én ezt nem tehetem meg vele. Pocsék érzés, hogy régen nem tudtam senkivel beszélni a dolgaimról, most pedig szintén nem mondhatom el, hogy ki vagyok. Ezt az átkot már úgysem tudom elmosni magamról, de legalább valaki azért kedvel, amilyen vagyok, már ez is komoly előrelépés.
- Igaz, annyi eszem van, mint egy bohóchalnak. Csak tudod, ahonnan én jöttem, volt ez a női szolidarítás, a hugom csomó mindent nem mondott el nekem, csak mert pasi vagyok. Hát én sem értem. – Vonom meg a vállamat immár eltéve a maradék husokat, hiszen ha meg akarom ölelni, és a karjaimba zárni, akkor nem kéne, hogy zsíros legyen a kezem. Gyorsan meg is törölgetem őket, és kitárom a karjaimat, odatörleszkedik, és azt kell mondanom, igazán jó dolog, Keith jó eséllyel ezt elpuskázta. Én biztosan nem vittem volna haza Madisont, ha az apám még nálam is kiálhatatlanabb. A szőke lány biztosan sokat dolgozott azon, hogy működjön a kapcsolatuk, és mint kiderült, erre már nem sok esély van, ha csak nem kezdik előlről. Sajnálnám, hogy ha így alakul, de bőven benne van a pakliban.
- Megértelek. Még aludnod kell rá párat, hogy kigondold, hogy továbblépni, vagy próbálkozni. De azt fogadd el, hogy klassz kis halacska vagy, nem a te hibád volt ez az egész. Sőt, ne formáltad a srácot normálisra, másoknak látod ez nem ment. Veled jól jár mindenki, próbálj erre gondolni. – Bizonygatom, én már barátként is bőven kedvelem őt, hiszen kedves, és jóindulatú teremtés, akivel eddig minden tekintetben csakis jól alakultak a dolgaim, már csak olyan szempontból is, hogy mindig megtalálta azt, hogyan legyen vidám. Ezért furcsa most ilyen fájdalomban látni őt. Nem fogom hagyni, itt leszek mellette, segíteni fogok, hogy talpra álljon valahogy. Ha kell, átvirrasztom vele az éjszakákat, hogy azt bizonygassam, hogy megérdemli, hogy boldog legyen. Annyira viszont nem akarok én beleszólni, hogy elmenjek ehhez a Keith-hez, és beszéljek vele. Végtére is senki nem akarná, hogy beleszóljanak az életébe.
- Nem válogatott nagyon. Ez nem túl elegáns... igazán kitartónak kell lenned, hogy benned meglássa az értéket. Sajnálom. – Harapom be a számat, nálunk is voltak ilyen sellőpasik, akiknek mindegy volt, hogy ki, csak hogy összerakhassák valakivel a pikkelyeiket. Kiráz az ilyenektől a hideg, pedig a jeges vízben éltem mindig. Talán én vagyok a béna, hogy vagyok szemétláda, de inkább maradok egyedül, és csak barátkozom lányokkal, de nem fogok felvenni olyan dögös szokásokat, amikkel bárkit is bizonytalanságban tartok.
- Elhiszem. Mégis jobb lenne, ha legalább elmondanád nekik, mert neked is rossz, ha olyan leveleket kapsz otthonról, hogy ugye minden rendben van, remélik, hogy boldog vagy. Ezzel csak magadnak okoznál további fájdalmat, azt meg nem kéne. – Sejtem én, hogy a varázstalan fenti embereknek minden bonyolult ami a mi világunkban történik, de akkor is úgy érzem, hogy ez túl fontos dolog, amit nem lehet csak úgy elhallgatni, agyalni rajta legbelül. Igaz, hogy Madison felnőtt ember, aki már saját maga intézi a dolgait, most mégsem tudnék erről érdemi véleményt mondani, amivel segíthetek.
- Ugyan, te is segítesz nekem, legalább addig sem vagyok egyedül. És térjünk rá még vissza, jó? Nem hagylak ebben egyedül. – Bólintok végül, ha úgy érzi, hogy tanuljunk inkább valamennyit, mert az figyelemelterelő, benne vagyok, legalább az jöhet le számára, hogy fontos az, amit értem tud tenni.

//Maddie is nagyon édes, köszi a játékot^^//



[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madison Fisher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 192

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-03-07, 16:04


Lance & Maddie

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tényleg nem tudom, hogy miért ne beszélhetném ezt meg vele. Amúgy is illik elmondani, hogy mi a gondod, ha e miatt nem tudsz megtenni valamit, jelen esetben e miatt nem tudok segíteni neki, pedig megígértem, hogy fogok. Mondjuk nem miattam maradt le óráról, hanem pont fordítva, de ez nem számít, ettől még szeretnék segíteni neki, tényleg, de így... esélytelen, mert képtelen vagyok másra gondolni, mint erre a rémséges állapotra.
- Áh így már értem, hát... nem tudom, nem hiszem, hogy csak a lányok érthetik meg, ha egy másik lánynak valami gondja van. Bár ebben az esetben nem hiszem, hogy tudod mit gondolhat Keith. - persze lehet, hogy van róla sejtése, de nincs a cipőjében, szóval így maximum tippelhet, azzal meg nem vagyok beljebb. Amúgy se hiszem, hogy most túl sok mindent gondol, maximum ő se érti, hogy mi történik, de kétlem, hogy amúgy olyan nagyon azon járna az esze milyen rossz lehet nekem, pedig jelenleg nekem elég rossz, hogy mit ne mondjak.
- Most még amúgy sem tudok a jövőre gondolni. A jelen az, ami... túlságosan fájdalmas. - és azt nem tudom, hogy azzal mit kellene kezdenem.Nem tudom mi lesz holnap, Keith rájön-e hogy igazam van és ha igen, akkor mi lesz. Vajon hogyan hozhatná vissza az emlékeit? Ez azért koránt sem olyan könnyű, mint aminek tűnik, sőt... ha vissza is hozza, akkor megint elvehetik tőle, hogy nem biztos, hogy azzal egyből beljebb van, ahogyan én sem, de most még ettől nem tudnék máson gondolkodni. Nem a rossz fiúk vonzanak, szó sincs róla, ha így lenne, akkor Keith előtte is lett volna, aki érdekel, de ő se érdekelt az elején, csak úgy kialakult ez az egész és most... elveszett.
- Igazából nem tudom, hogy mi jön be neki. Mármint... amikor még mindenkit fűzögetett, akkor szerintem nem válogatott nagyon és ha most megint ez van akkor... - csüggedten vonom meg a vállamat, hiszen lássuk be ez nem olyan, hogy ismerem az ízlését, hiszen nálunk valami más van, több egyszerű "ki tetszik"-nél. - Én inkább attól félek, ha megpróbálom, ha megint megpróbáljuk másképp alakul, vagy... az apja megint keresztbe tesz nekünk, hiszen miért ne tehetné meg újra? - és az is elég rossz érzés, hogy vannak közös emlékeink, amikre csak én emlékszem, ő meg egyáltalán nem. Ez így... elég nehéz. Átveszem közben a sült húst. Talán az legalább lefoglal az ölelés után. Nem vagyok jobban, de muszáj elterelni a gondolataimat, ebben igaza van.
- Tudom, hogy mást kellene csinálnom, de most olyan nehéz. Azért... igyekszem, azért is jöttem most el, de látod még nem megy. - rázom meg a fejemet. Talán majd tényleg idővel elő tudok venni egy könyvet, hogy olvassak és arra figyeljek, hogy lefoglaljon valami és ne az járjon a fejemben, hogy mi lenne, ha együtt lehetnénk most és ez az egész nem történik meg. Muszáj figyelnem a tanulásra, nem szúrhatom el az életemet azért, mert most ilyen rossz a helyzet. Egyszerűen nem tehetem, az lenne életem legnagyobb hibája, én is tudom és azt már nem lehet kijavítani. Lehet, hogy elveszítem Keith, de akkor elveszítem a lehetőségeimet is és felesleges volt minden tanulás, gyakorlás.
- Ők muglik, nem értik annyira ezt az egészet, de ismerik Keith, viszont ezt még nem tudják. Nem tudtam leírni levélben és amúgy is kicsit zavaros nekik ez az egész. - a varázslatok, meg a többi és hogy valaki képes emlékeket törölni,szerintem nem értenék meg, ezért nem is akarom erőltetni a dolgot, főleg nem levélben. Apa még mindig fél kissé a baglyoktól, pedig már elég régóta ide járok, most már nyolcadik éve, még sem barátkozott meg a dologgal. Ha megírnám, hogy a párom agyát kimosta az apja... nem hiszem, hogy le tudnák kezelni és nem érek vele sokat, ha még aggódnak is.
- Tényleg nem vagyok olyan, de... kösz, kedves vagy. Majd... jobb lesz ez idővel tudom, csak vagy túlteszem magam rajta, vagy megoldódik, de nagyon rendes tőled, hogy segíteni próbálsz. Ne próbáljunk meg átvenni azért pár csillagképet? - halvány a mosolyom, de eszegetem a sült húst. Az végül is finom és tanulni jöttünk, ez is elvonja a figyelmemet, szóval meg lehetne próbálni legalább, hogy ne legyen felesleges ez az egész neki is. Én pedig csak csak emésztem magamat attól még nem leszek jobban, ez sajnos tény.

//Köszönöm szépen a játékot, Lance olyan cukiiii! *-*//

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-03-04, 19:32

Madison && Lance
back into the stars

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Elnevetem magamat, totál sikerült félreértenie. Ám hogyan vidáman kifejezem a dolgot, érezheti, hogy cseppet sem gúnyosan teszem, mint ahogyan eddig sem bántottuk egymást. A legprovokatívabb gesztus köztünk csakis az lehet, hogy kicsit viccelődünk, de semmi rosszindulatú. Ezért  inkább miközben én már eszegetek, gyorsan megmagyarázom, hogy mire gondolok, mielőtt még azt hinné, hogy mártír módon magamra veszem a pasiundorát.
- Nem, hanem hogy a lányok a lelki gondokat egymással szokták megbeszélni. Volt már olyanban részem, hogy dehogyis, te pasi vagy, úgysem értheted. Tudod mi máshogyan vagyunk bekötve, ettől még át tudom érezni, ami veled történik. Sőt, akár még közvetíthetem is, hogy mit gondol ilyenkor egy srác. Habár mindenki más, de akkor is. – Foglalom össze, annak ellenére, hogy a srác, akit szeret, vagy akivel jár, számomra totálisan ismeretlen. Nem azért állok ki amellett, hogy talán még lehet remény, mert férfiúi szolidarítás, igazából nem is tudnám eldönteni, hogy Madisonnak mi lenne a jó, ha sikerülne ismét összejönniük, vagy ha egy kicsit szünetet tartana. Abban azért igaza van, hogy ha komolyan kötődött a sráchoz, rémes lehet mással látni, ebben azért egyetértenék, szent hal! Én meg aztán túl érzékeny vagyok, ha mással látnék valami aranyos lányt, aki megdobogtatja a szívemet. Így a legtöbb, amit most tehetek érte, hogy legalább felviditom. Azt nem mondom, hogy elterelem a gondolatait, hiszen ha elválunk, úgyis fog még a pasin gondolkozni, de az igenis számít, hogy ne érezze azt, hogy vele van a baj, őt kell leírni. Madison igenis aranyos lány, és sajnálom érte, hogy ennyit kellett veszekednie azzal a sráccal, és most pocsékba ment minden erőfeszítése. Bátor dolog, hogy mégis agyal rajta, én évekig szenvedtem a saját helyzetemtől, és végül feladtam, a felszínen kerestem boldogulást, ha ennyire nem tudok beilleszkedni.
- Valahogy a srácokkal érteted meg magadat jobban, ez az én szerencsém is. Különben meg butaság, hogy nem kell valakivel kezdeni. Ha így állnánk hozzá, akkor mindig csak a tökéletes jellemű párt keresnénk, de ez nem így működik. Ha valakiben megfog valami, akkor úgyis mindegy, hogy mit mond az eszed, próbálkozni igenis lehet. – Bólintok oda neki, nem hiszem hogy ezért kéne lebeszélnie magát a srácról. Jó, nyilván benne van, hogy legközelebb megint ilyen típust választ, vagy az is, hogy tanul belőle. Nekem volt pár felületes sellős kapcsolatom, de valahogy egyik sem úgy jött össze, ahogyan akartam. Valahogy rossz posztba születtem, igaz mások által mindez kiváltságosnak volt tartva. Inkább megölelgetem a szöszi emberlányt, ami még furcsa egy kicsit, keveset voltam itt fent ahhoz, hogy ne tartsam érdekesnek, hogy száraz a bőre, nem túl sikamlós, mint amit várnék. Fura, nagyon fura. De jó értelemben, megszokható, csak csiklandoz a haja, picit kuncogok is hozzá, ám nem akarom elrontani a varázst, hogy talán egy picit jobban érzi magát.
- Hát igen, pedig nem gondolnám, hogy ilyen hirtelen vagy, de talán igazad van, mit lehet kezdeni egy olyan helyzettel, ha éppen mást fűz? Elrángatod? Végülis... lehet, hogy most jobban alakulna, ha már nagyjából ismered, tudod, hogy mi jön be neki, viszont... lehet, hogy rosszabbul, ha nincsen türelmed kivárni, hogy mi történik. Ez nem időnyerő, nem ugyanaz fog történni. Van benne kockázat bőven, csak kérdés, hogy van-e merszed vállalni. – Hát igen, még csak nem is griffendéles, mint én, de nem biztos, hogy ettől függ. Madison vagánysága a saját lényéből fakad, senki nem képzelheti magát a helyébe. Csak annyit tehetek, hogy a támasza leszek, és ez nem múlik azon, hogy csillagászatoztunk volna, vagy sem.
- Nem tudom, hogy elmennék-e. Csak azt, hogy nekem is volt olyan helyzet, ahol hátrahagytam mindent, például, amit említettem, hogy túl fontos ember volt az apám, és nyomasztó volt az árnyékában élni. Lássuk csak... Valami olyan hobbi, ami eddig nem volt. Vagy egy új könyv. Kirándulás. Hogy nélküle is boldog tudjál kicsit lenni. Viszont fokozatosan a közelében lenni, megnézni, hogy mit reagál rád. – Most már elengedem, de saját magam helyett átadok egy finom sült húst, hátha mégis megjött hozzá egy kicsit a kedve. Végülis vidám lánynak ismertem meg, most maga alatt van, de ez nem végleges állapot, nem kell még leírnia a kapcsolatát, ha pedig mégis úgy dönt, hogy nincsen értelme tovább küzdenie, akkor sem marad egyedül. Ez viszont felvet bennem valamit.
- És a te családod milyen Madison? Ők tudnak erről a srácról? Elmondtad nekik, ami történt? – Bár ez csak tegnap történt, de attól még elmesélhette a szüleinek példának okáért bagolypostával megírhatta. Nem tudom, másnak talán szorosabb a kapcsolata a szüleivel, mint nekem. Hiszen példának okáért ott volt az a szőke sellőlány, akivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, de sosem meséltem róla apának, meg a mostohaanyámnak.
- Az egyébként fel merült bennem, hogy veled tedd féltékennyé őt, tudom, hogy nagyon komoly lány vagy, nem élsz ilyen csaló eszközökkel, ezt magadban kell letisztáznod. De ha velem akarsz lógni, akkor szívesen veszem. Sőt.. – Bököm oldalba mosolyogva, azt hiszem lehetünk barátok, akár sikerül ismét összejönnie a sráccal megint, vagy sem.




[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madison Fisher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 192

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-03-01, 21:53


Lance & Maddie

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tény, hogy helyes srác, nem hiszem, hogy sok gondja lenne azzal, hogy kapcsolatokat építsen, viszont igaza van,hogy én most nem vagyok abban a helyzetben, hogy tudjak másra, mint Keithre gondolni. Az a legnagyobb gond, hogy túlzottan fáj ez az egész és nem tudom, hogy mi a megoldás, mi a kiút, épp e miatt nem voltam abban sem biztos, hogy okos ötlet ide jönni, mert hát látszik úgy sem tudok most a tanulásra koncentrálni, egyszerűen nem megy, pedig segítenem kellene neki.
- Nem, nekem nem gond. - rázom meg a fejemet. Először nem is értem, hogy mire gondol, hogy most utálok minden pasit és ezért nem okés, hogy ő is ugyanúgy pasi? Nem akarok én szidni minden pasit, fel sem merült. Itt az igazi rossz egyértelműen Keith apja, meg ő amiért hazament és nem gondolt bele, hogy abból akkor is baj lehet, hiába nem hiszi el. - Jól esik elmondani és tudod... elég kevés olyan lány barátom van. Nem is tudom, hogy miért, a sok tanulás, meg minden és többségük úgyis azt mondaná, hogy ők megmondták, nem szabadott volna egy ilyen alakkal kezdenem. - halkan sóhajtok egyet, hiszen Keith eleve elég rossz hírű volt már eddig is, de én tényleg hittem abban, hogy megváltozhat és most úgy fest, hogy állati nagyot tévedtem, mert nem változik meg és csak még rosszabb a helyzet, mintha kiderült volna csak átvert. Akkor joggal dühönghetnék, utálhatnám, na de így... mit kéne tennem?
- Ez tényleg kedves tőled, köszönöm. - halvány mosolyt azért sikerül az arcorma varázsolni, de ennél több most nem igen telne tőlem. Mégis csak olyan komoly most a helyzet, amivel tényleg nem sok mindent lehet kezdeni és nem tudja ő sem megoldani, sőt senki sem, de legalább tényleg jó kibeszélni magamból. az ölelés viszont jól esik, eszem ágában sincs elhúzódni, még oda is bújok, egy leheletnyit szipogok is, de nem akarom itt elbőgni magamat. Nem, megfogadtam, hogy tartom magam, akkor ennél is kell maradnom. Erős leszek és... nem szúrom el a tanulmányaimat azért, mert összekuszálódott a magánéletem.
- Nem, dehogy tudtuk megbeszélni, csak... ott hagytam, de nem utálom. Ez a legrosszabb benne, hogy tudom az apja csinálta vele, nem ő ilyen és... Tudod az elején öltük egymást nagyon és... aztán jobb lett minden, de most meg megint... - sóhajtok csak egyet és lehajtom a fejemet. Nem tudom, hogy mi lesz, hogy mitől javulnak meg a dolgok, de valahogy meg kellene oldanom. Az a baj, hogy szeretem és nem tudok csak úgy függetlenedni ettől az egésztől, legalábbis teljesen biztosan nem. Pedig muszáj lenne a tanulásra is odafigyelnem, de nagyon nehéznek tűnik most.
- Elmennél? Csak... úgy? Az menekülés, de nekem itt van a suli is, nem tehetem meg, de... milyen ötleteid lennének? - azért felkelti a kíváncsiságomat. Tényleg nem vagyok olyan lány, aki csak úgy gyorsan váltana. Nem, én ennél azért sokkal komolyabb vagyok és jobban átgondolom a dolgaimat és nem menekülök, vagy keresek másik pasit. Amúgy se lennék rá képes, hogy pasizzak, ha egyszer mást szeretek, az az adott pasival is kiszúrás lenne, akit csak arra használnék, hogy máson túl legyek, ilyet pedig végképp nem tennék senkivel sem.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-02-28, 14:33

Madison && Lance
back into the stars

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azért egy alkalom is elég volt, hogy megfogalmazódjon bennem valami barátság-féle, és most tudok aggódni érte. Lehet, hogy mindez azért van, mert a Fekete Tó mélyén magányos voltam, és most kapaszkodni akarok valakibe, aki ennyire kedves teremtés. De ha belegondolok, ezt nem mindenkivel tenném, ha nem Madisonnal találkozom, hanem valaki olyannal, aki bántó, netán gúnyos, biztosan nem lennék olyan kétségbeesett, hogy rá akarjak akaszkodni. Most sem akarok, simán elnéztem volna, ha tovaúszik, mármint ha kihagyja ezt a mait, egyedül is meg tudom enni a husokat, és nem randinak szántam. Jó, látványosan szép lány, de ennyire nem vagyok gyors, meg gyakorlott sem, hogy máris romantikus álmokat dédelgessek vele kapcsolatban, ahhoz már a fajtársaimmal elégszer estem uszonyra. Bőven elegendő elsőre, ha szerzek egy kedves, bájos barátot magamnak, és ahogyan ő mondta, nem lesz gondom az ismerkedéssel. Lényegében hozzámvágta, hogy csinos vagyok, vagy mifene. Hát nála a későbbiekben sem tudom, hogy mi lesz a helyzet, lévén eléggé bele van bonyolódva ebbe a zűrös szerelmi ügybe, és nem túlzottan hiszek benne, hogy cápaharapást bálnazsírral, úgyhogy segítek, amiben tudok, és akkor nem kell attól tartania, hogy becsalogatom a sellőbarlangba. Egyébként sem vagyok olyan. Jól érzem magamat vele, végülis ennyi egyenlőre.
- Oh, értelek. De ez akkor sem járja. Örülök, hogy elmondtad. Az ember ne legyen egyedül a bajával, legalább a lelki dolgokat elmondhatod nekem, és tudsz a tanulásodra koncentrálni. Nem gond, hogy én... is pasi vagyok? A lányok ezt nem együtt szokták megbeszélni? Érted, nem akarok én kihúzni belőled semmit, ami amúgy nem rám tartozna... – Azért mégiscsak hálásan mosolygok rá, hogy a bizalmába fogadott. Ebből is látszik, hogy nincsenek előítéletei, amiben nagyjából az egész tavi nemzettségem szenved, nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy ki vagyok. Ha Madison tudná, talán akkor is úgy kezelne, mint most, bár ezt nem tudom megítélni, nem tűnik egy térdreborulós alkatnak, és én sem vártam soha ezt senkitől, mégis látványosan kerültek, vagy keresték a kegyeimet. Azt most fel sem merül, hogy a csillagászatot erőltessük, végülis azzal is csiszolódok, hogy emberi problémákat pedzegetünk. Rossz érzés őt úgy látni, hogy össze van zuhanva, egyben becsülöm is, amiért a múltkor olyan erősnek bizonyult, hogy még nevetgélt is velem. Ráadásul ott két lány nagyon megnézett magának, simán beugrorhatott volna az exe, aki másokat fűz a folyosón. Pedig én aztán nem vagyok az a másokra rámászós típus, már annak is örülnék, ha legalább korrekt kapcsolatrendszerem lenne itt fent, és ennek egyik fő alappillére Madison. Nem fogom hagyni, hogy még inkább baja essen.
- Ez nem igaz. Én azért jöttem ide, mert kedvellek, és legyél kedves ezt nem megkérdőjelezni. Mindegy, hogy csillagászat, vagy pasiügy. Ami aktuális. Ha mindkettő, tartunk fontossági sorrendet. – Gondolok egyet, és kissé magamhoz húzom, legalább egy ölelésre. A múltkor köszönésnél elmaradt a puszi, az ökölpacsi haverkodósabb volt, de most annyira rossz a kedve, hogy talán most némi fizikai kontaktus nem árt bizonyos keretek között. Ha nem húzódik el, akkor egy gyengéd ölelés a jutalma. Oké, arról nem tehetek, hogy a sok úszás miatt ennyire össze van rakva a testem, hogy érezheti a feszülő izomkötegeket, de igyekszem vele óvatosan bánni.
- De... akkor hogy váltatok el? Nem úgy tűnik, mintha meg tudtátok volna beszélni.. – Kérdezem érdeklődő éllel, miután elengedtem őt. A csillagvizsgáló falának vetem a hátamat, hogy mellém üljön, vagy szemben, ahogyan kényelmes. Nem is tudom, hogy a jobb, ha beszéltetem, hogy megszabaduljon legalább a verbális nyomástól, vagy ha inkább témát váltunk, és majd magában átgondolja a dolgokat. Kénytelen vagyok magamból kiindulni, hogy engem mennyire nyomasztott, hogy senki nem szólt hozzám, de ha Maddie leállítana, hogy már átlépek egy határt a faggatózásban, akkor biztosan abbahagyom, végülis ahogy neki jó.
- Ahha.. És most megint utálod, amilyen. De mellette meg ott az emléke annak, amilyennek szeretted. Hát nem is tudom, hogy van-e értelme újrakezdeni, ez végeredményben sok mindentől függ, nem látok bele teljesen. Ha képes volt értelme változtatni, nem biztos, hogy ismét megtenné. Végülis benne van a rendesség, meg a romantika csírája, csak kérdés, hogy megint megtenné-e, ha már szkeptikusan állsz hozzá. – Sóhajtok fel, ez még szinte rosszabb is, mint az én helyzetem, mert lehet hogy a pasi csak erőltetésnek venné, ráakaszkodásnak, hogy itt egy lány, aki szereti, és azon van, hogy megint legyenek jóban. A pasi egó komoly dolog, nem lehet csak úgy elmozdítani. Főleg, ha a srác valami megveszekedett nőcsábász, aki még utálatos is tud lenni. Végtére is tudom, hogy én sem vagyok egy szent, nagyon öntörvényű vagyok, hogy hátrahagytam mindenkit, és nem viselkedtem leendő uralkodóként, de őszintén szólva utáltam ezt az életet.
- Azt hiszem sehogy. Egyedül legalábbis biztosan nem. Elmennék azt hiszem. Tudom, hogy gyávaság, én így kezelem a helyzeteimet, hogy gyorsan magam mögött hagyok mindent. Igaz, szerelmes még nem voltam, de azt hiszem, ha én se bírnám ki csak úgy. A másik véglet, hogy gyorsan elkezdesz ismerkedni, de amennyire látom ebből a két alkalomból, nem olyan vagy, aki csak úgy gyorsan vált. Kell némi idő. Ahhoz hogy tovább lépj, vagy hogy összeszedd magad annyira, hogy megpróbáld ismét vele. Ötleteim lennének... – Talán kicsit erősek, amikre hirtelen gondolok, de ha Madisonnak az a bunkó mardekáros kell, hát szívesen elmondom az ötleteimet, végtére is én is pasi vagyok, csak hát nekem felszínes, rövid kapcsolataim voltak, nem ilyen félék.



[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madison Fisher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 192

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-02-24, 11:19


Lance & Maddie

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem eshetek szét, legalábbis mások előtt nem és persze látványosan sem, hiszen akkor még a tanulást is elszúrnám és a sulit, amiért pedig már olyan sokat dolgoztam az utóbbi években, mert aztán pár hiba és jó eséllyel a Gyengélkedőn se nagyon dolgozhatnék, pedig azt mér régóta csinálom és az az életem. Nem viselném valami jól, ha netán Madame Pomfrey kitenné a szűrömet, mert nem figyeleok oda eléggé a betegekre, vagy a bekeverésre váró bájitalokra.
- Muszáj annak lennem. Ha nem vagyok... akkor még az életemet is elszúrom. - sóhajtok egyet halkan, tényleg nem akarom én most rá kivetíteni a gondjaimat, nem azért jött, hogy az én bajaimmal foglalkozzon. Nekem kellene segítenem neki, nem pedig fordítva, de ez most valahogy esélytelennek tűnik. Képtelen lennék a csillagászatra figyelni, pedig azért van itt, hogy tanulni tudjon, hogy utolérhesse magát órák terén, én meg a helyett, hogy segítenék neki csak megnehezítem a dolgát, mert így még csak nem is tud mást megkérni, hogy segítsen neki mondjuk a tanulásban.
- Nem is akarok elhízni persze és téged sem akarlak terhelni a bajaimmal, nem azért jöttem és te sem. - és látszik is rajtam, hogy van azért egy adag lelkiismeret furdalásom most, hiszen hátráltatom, pedig neki most tanulás kellene és segítség, hogy utolérje magát, én meg itt keresztbe teszek neki, még ha nem is szándékosan.
- Azóta semmi, ez csak... tegnap volt. - hát igen azóta nem sikerült kitalálnom, hogy mit tegyek és persze érthető, hogy azóta nem sikerült túltennem magamat az egészen, hiszen mégis csak friss az élmény. Látni a pasimat valaki mást fűzni, na meg persze tudni, hogy nem emlékszik rám és azt sem tudom, hogyan hozzam vissza az emlékeit... őt meg nem is érdekli igazán, hiszen nem tudja, hogy mi érdekelje és el sem hitte először, amit mondtam neki. Ez azért enyhén szólva is kiborító.
- Ő kétkedett, de ő amúgy is ilyen. Mardekáros és... elég rosszul is indítottuk, az elején utáltam, csak aztán... És most nem tudom ebből hogy lesz valami olyan, ami volt. - hát igen ez ebben a legrosszabb, hogy az elején szívből utáltam őt, mert szemétkedett és gonosz volt velem, de aztán megváltozott és most megint olyan, mintha azokon a húzós dolgokon nem mentünk volna át és így most még sokkal nehezebb a az egész. Fontos ő nekem, de fogalmam sincs, hogy képes leszek- előröl kezdeni megint az egészet, vagy hogy van-e értelme. Mi van, ha az apja megint megteszi? Úgy se teheti meg, hogy nem megy többé haza gondolom, hiszen karácsonykor is megtette, pedig én kértem, hogy ne menjen. Nem tudom, hogy mi lesz, tényleg nem.
- Fogalmam sincs, de nem bírom ki, ha aztán meg mással kell látnom, akkor... akkor nem tudom, hogy mi lesz, nem tudom, hogy azt hogyan kezeljem. Hogyan tudnád nézni, hogy valaki mással szórakozik, miközben neki adtad a szívedet? - lebiggyed a szám, főleg hogy ezt így kis is mondom és elképzelem szinte, ahogy valami lányt fűzöget, vagy tudom is én. Próbálom én összeszedni magamat, el akartam vonni a figyelmemet erről azzal, hogy segítek neki, de hát nem nagyon jött össze. Nem lehet egy ilyen durva dolgot csak úgy elfelejteni, mintha nem is lett volna, hiába próbálkozol, pedig én tényleg nagyon igyekszem, de mégis csak róla van szó és szeretem és most... nem is emlékszik arra, ami köztünk volt, még csak jele sem volt, hogy halványan emlékezne. Ha persze teljesen kitörölték, akkor még visszahozni sem lehet, akkor mi lesz?

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-02-21, 11:17

Madison & Lance
back into the stars

[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy vélem, Madison hihetetlenül kedves, hogy még rosszkedvűen is eljött, hogy foglalkozzon velem. Ez azért komoly kezdeményezőkészségre utal, jó barát, aranyos lány. Pont ezért nem fogom tőle elvárni azt, hogy a csillagászatba temetkezzünk. Igaz, hogy az is beszélgetés, és talán elterelné a gondolatait, de úgy vélem, hogy ha már a múlt alkalommal is megvolt ez benne, akkor itt az ideje, hogy kibeszélje magából. Én csak azt érzékeltem legutóbb, hogy kicsit kapkodós, de volt rám ideje, beszélgetni, murizni, és most mintha teljesen maga alatt lenne. Jó, azért nem teljesen, de nyilvánvaló a rossz kedv. Meg kell próbálkoznom azzal hogy segítsem, meghallgassam. Aztán ha nagyon nem sikerül jól az akció, akkor hanyagoljuk a találkát, nem akarom magamat ráéerőltetni, nem vagyok én holmi bálna, hogy csak én számítsak.
- Oh, sajnálom. Valahogy... pedig olyan összszedettnek tűnsz, komoly dolognak kell lennie, hogy ha idáig jutottál. – Vallom be, és úgy vélem, hogy nem is olyan egyszerű ez a fenti, emberi lét, mint elsőre gondoltam volna, Madison mégis annyira aranyos lány, ha már őt sodorta utamba a sors elsőre, mégis szeretnék a szolgálatára lenni. Amíg lent voltam a tó mélyén, azt vettem észre, hogy a sellők teljesítik a parancsaimat, de inkább kitérnek az utamból, inkább nem is akartak tudni a gondjaimról, úgy egyszerűbb volt. Én nem akarok ilyen lenni, aki besöpri a kagylóhéjba a problémákat, tudni akarok róluk. Már ha új barátom hajlandó beavatni a bizalmába.
- Azért ne gondolj akkor készülődésre. A manók sütötték, én csak összepakoltam. Így.. amennyire jól esik, amúgy se állna neked jó, hogy delfinméretűre nőjj. Rajtam meg szerencsére nem látszik, pedig sokat eszem.. – Még jól tartom magamat, és a mozgásnak köszönhetően megtartottam ruganyos izmaimat, talán minden, amit eszek, hasznosan épül be. S Madisonnak is sudár az alkata, nem pont én akarom elrontani. Természetesen mindezt nem komoly képpel közlöm, hanem nagyon is vidáman, amolyan kiengesztelő jelleggel, ha már rossz a kedve, legalább mások helyett én tudjam olyan hangulatba hozni, hogy elengedje magát.
- Ahha... Akkor azóta történt valami? – Remélem most már tényleg leül mellém, nem akarom én a kezét szorongatni, csak annyira, hogy ne ácsorogjon. Tényleg van némi piknik érzete a dolognak, de ez nem randi. Igaz, hogy nagyon aranyos lánynak tűnik, és még nagyon is szép, de nekem még túl új ez a fenti világ, hogy ilyesmiben gondolkozzak. Meg hát ha most kiderült, hogy van is valakije, még ha fájdalmas is, milyen barát lennék, ha ilyesmiben gondolkoznék? Arról nem is beszélve, hogy pár sellőlányt leszámítva nagyjából nulla a tapasztalatom, legalábbis a kezdeményezést illetően, valahogy a király fiának lenni jár némi bizonytalansággal is, hiszen tényleg nem tudtam, hogy azért kellenék, mert tényleg dögös vagyok, vagy mert olyan jó móka a herceggel kavarni. Így Madisonnak nem kell aggódnia amiatt, hogy mondjuk félreértettem, és rosszul érzem magam azért, hogy milyen szempontból találkozunk, nem vagyok olyan, hogy kihasználjam egy lány sebzettségét. Pedig minimum letépném az uszonyát annak, aki őt bántani meri, még ha az apja miatt is. Nem, ez nem fér bele, és ha a srác olyan, hogy nem képes hinni Madisonnak, hogy ez a felejtés dolog történt, hát megvan róla a vélemenyem.
- Előlről? De... ez akkor is... drámai. Ha hozzám odajönnél, hogy te vagy a szerelmem, de valami gonosz átok miatt nem emlékszem rád, az volna a minimum, hogy nem feltétleleznék hazugságot, hiszen egy lány miért élne ilyennel? Ha egy srác alapból elutasító, hát... – Nem mondom, hogy igaza van Madisonnak, hogy értelme nincsen, mert én is így gondolom, de mégis az a korrekt, ha mellette állok, ahogyan ő is megtette vele  az első találkozásnál. Én is igen komoly bajban voltam,  s könnyedén átkalauzolt ebbe a világba. Ha eleve tüskék alapján indult el a kapcsolatuk, most ezt ismét átélni, vagy netán még rosszabbat, van értelme abban bízni, hogy talán majd megint jó lesz? Vagy kockáztatni, hogy a kedves após bármikor közbeszólhat megint? Hát nem egyszerű...
- Hát tudod ha szereted, akkor nem csodálom, hogy ilyen indulat jött ki belőled. Más ha csak tetszik valaki, és rosszul esik, ha mással látod, de ha a te párod volt... – Lehet, hogy ezzel Madison most tényleg kiszeretett az illetőből, vagy még szereti, de nem fogja magát már rászánni, hogy bármit is lépjen, inkább szenved. Ami a legrosszabb, hogy erre én sem tudok nagyon megoldást. – Ha jól sejtem, fogalmad sincsen, hogy most mi legyen. Bárcsak mondanám, hogy erre van jó megoldás, de most nem jut eszembe semmi. Az lenne a jobb, ha próbálkoznál nála, vagy ha elfelejtenéd?


[/i][/i]
[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat
[i][i]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madison Fisher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 192

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-02-18, 20:24


Lance & Maddie

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megértő és figyelmes nem is tudom, hogy miért gondoltam azt, hogy nem veszi majd észre, hogy nem vagyok éppenséggel a legjobb passzban. Talán tényleg az lett volna a legokosabb, ha lemondom ezt az egészet inkább és nem erőltetem, hiszen úgy sem fogok tudni rendesen rá koncentrálni arra, hogy segítsek neki, pedig azért jöttem ide, hogy ne egyedül kelljen pótolnia az anyagot. Helyette hátráltatni fogom csak. Inkább ajánlottam volna valakit, aki szintén elég jó mondjuk Csillagászatból és akkor máris könnyebb dolga van és nem velem kell szórakoznia.
- Zsúfolt... inkább összezavarodtak a dolgok körülöttem. - hát igen az nagyobb gond, hogy nem látom át, hogy mi történik velem és valahogy elmennek a fejem felett a dolgok, ami miatt a tanulásra se tudok koncentrálni, meg úgy kb. semmire sem és persze észreveszi, hogy valami gond van, én pedig tudom, hogy legalább valakinek el kellene mondanom, attól remélhetőleg csak jobb lenne legalább egy kicsit. Persze meg nem oldódik, de... a jó ég tudja, hátha kevésbé érzem magamat pocsékul, ha mondjuk kiadom magamtól azt, ami bánt és akkor ő is megérti hogy miért szúrom el a tanulást.
- De készültél vele és... végül is nem sokat ettem ma. - halvány a mosolyom, látszik, hogy nem vagyok épp a legjobban, én is tudom, hogy észre fogja venni, bármennyire is próbálom titkolni előle a dolgot, vagy lehet hogy nem is akarom annyira? Ide is küldhettem volna valakit, csak hogy ne nekem kelljen beszélnem vele, de nem tettem, talán ez pont azt jelenti, hogy el akartam mondani valakinek és nem csak magamban emésztgetni.
- Dehogy vagy bunkó! Legutóbb csak aggódtam, akkor még... nem volt igazán semmi, de nem tudhattad és nem is ismersz annyira, hogy elvártam volna. Tényleg! - oh nem akarom, hogy e miatt rosszul érezze magát. Legutóbb nem is mutattam annyira, hogy bármi baj van, inkább magamban tartottam a dolgot, úgy egyszerűbb volt a dolog, és nem volt akkor a baj, mint mondjuk most, szóval... nem kell ezt magára vennie és még rosszul is éreznie magát, butaság, hiszen nem az ő hibája, ami történt, és nem is neki kell megoldania, bár persze jól esik, amit mond, a tapétázós szöveg. Pedig nem tűnik annyira harcias típusnak, aki hajlamos a falra kenni másokat. Valahogy el sem tudom képzelni, hogy valakinek vadagresszív módon nekiessen. Ő ennél valahol sokkal jobb lelkű és sokkal kedvesebb, bár persze nem ismerem olyannyira, szóval aztán persze ki tudja.
- Én még... nem igazán tudom, egyelőre elég sok ez így most egyszerre. Próbálom valahogy kezelni, de tudod... elég hirtelen ért és ha nem emlékszik rám, akkor mindent előröl... és mi van, ha az apja újra megcsinálja? Akkor meg értelme sincs. - halkan sóhajtok egyet. Tudom, hogy így olyan, mintha épp feladnám, pedig én nem szoktam feladni, én mindig küzdök és dolgozok azon, ami fontos, de most nem tudom, hogy mit tegyek. Túlságosan megdöbbentett ez az akadály és nem tudom, hogy mit tehetnék ellene, vagy hogy egyáltalán van-e értelme tenni valamit, mert ahogy mondtam bármikor lehet megint ugyanez, hiába próbálom most visszahódítani, ahogyan mondta. Egyébként sem vagyok az a hódító típus, nálunk ez nehezen alakult ki. Viták és veszekedések után, és most... mindent elfelejtett, én pedig nem tudom, hogyan kellene a nulláról indulni.
- Amikor veled beszéltem még csak azt tudtam, hogy hazautazott, azóta meg... láttam, hogy egy másik lányt szédít. Én... én megpofoztam, pedig sose csinálok ilyet! - komolyan nem vagyok egy verekedős típus, de most mégis ez volt. Képes voltam megütni, pedig szeretem, tényleg! De mégis megtettem, mert nem tudtam kezelni azt, hogy egy másik lányt fűzöget a folyosón, mert simán elfelejtette, hogy nem rég engem vitt haza még a karácsonyi szünetre és most... mintha ez meg se történt volna. Olyan kiábrándító az egész és annyira... fáj!
- És most... nem tudom, hogy mi lesz. - kicsit azért megremeg a szám, de végül csak lebiggyed és a vállaim is esetlenül zuhannak pár centit lejjebb és fogalmam sincs, hogy mit kezdjek a helyzettel. Neki akartam segíteni, erre rázúdítom minden bajomat. Rémes vagyok!

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-02-16, 11:17

Madison && Lance
back into the stars

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogyan hátranézek az érkezésére, már akkor látom, hogy valami nem klappol, pedig még azt sem tudom ráfogni, hogy túl mélyre úszott a tóban, így a komoly nyomás miatt lett rosszul. Nem, ez valami emberi probléma. Még ha kedvesnek is tűnik a mosolya, észreveszem, hogy a tekintete felhős. Tudom, hogy így van, kerültek engem elegen, hogy lássam, most nem éppen a legnagyobb kedvvel jött ide csillagászkodni, és ha így van, nem fogom erőltetni. Mint ahogyan azt sem, hogy kihúzzam belőle a rossz kedv okát, viszont egy próbát megér, lévén hihetetlenül kedves volt velem a legutóbb, szánt rám az idejéből, holott vehette volna úgy is, lesz egy lyukas órája, ha már késett, eltölthetné mondjuk a barátaival, vagy csak egyedül, pihenve, nem egy idegent kalauzolva. Most mintha elfújták volna a múltkori rosszkedvet, s bár nem sikerült túlzottan megtanulnom, hogyan is működik a barátság, úgy vélem az a legjobb, amit adhatunk a másiknak, hogy vele vagyunk, meghallgatjuk. Legalábbis ha saját magamból indulok ki, én mindig ilyesmire vágytam, és nem adatott meg. Apám talán túl szigorú volt, nem csak családfő, király is egyben, a hugom ízig vérig sellő, aki minden alól kihúzta magát, hiszen az én válkamom lesz majd a felelősség. Na és anyát már jó régen elvesztettük. Így maradt hát a szeretethiány, de nem vagyok egy lelkibeteg hal, elvagyok én a saját kis világomban, de most úgy tűnik, lenne lehetőségem törleszteni Madison kezdeményezését. És most nem arról van szó, hogy gondoltam a vacsorájára, azért most itt többről kéne, hogy szó legyen, már ha hajlandó bevonni a gondjába.
- Mostanában? Zsúfolt lett az életed? – Veszem át a táskáját, hogy letegyem a közebe, még ha már sejtem is, hogy ezúttal nem fognak kelleni a könyvek, nem tanulni fogunk. Még nem ülök le, a pikniknek nem kell elindulnia, lehet, hogy még étvágya sem lesz. Sebaj, akkor jobb hallgatóság leszek, ha tele lesz a szám, de még alkalmazkodom hozzá. A zavart rezdülések láttán nem is tudom, mit kezdjek magammal, segítenék, de nem erőltethetem rá magamat. Az első alkalommal vevő volt a humoromra, végre valakin élcelődhettem, most nem biztos, hogy ez lesz a nyerő. Tudni kell a határokat, és nem feltétlenül az a megoldás, hogy igen kislány, legyél erős, minden rendben van. A problémákat meg kell beszélni, ahogyan az én családomban ezt valahogy alig sikerült, itt és most a kezembe akarom venni a sorsomat, hogy a kapcsolatunk, barátságunk teljes értékű szintre lépjen.
- Csak ha van hozzá kedved, én biztosan eszem, de ne zavartsd magad, csak miattam nem kell. – Halkan nevetgélek a mosolyán, szándékosna nem kell becsatlakoznia, hogy ne sértsen meg, egyébként sem vagyok egy sértődős alkat, bár.. ha jobban belegondolok, eléggé a szívemre vettem, hogy mennyire elkerültek a vízben, de most úgy vagyok vele, hogy ha kedvel valaki, akkor nem érdemes a rossz kedve alapján leszűrnöm a következtetést, végülis itt van, szánt rám időt annak ellenére, ami valószínűleg történt vele. Felvonom a szemöldökömet a meglepő válaszra, ez nekem nem jött át.
- Komolyan? Pedig olyan vidám voltál, fel sem tűnt, hogy bajod lenne. Igaz, nem ismerlek, csak arra figyeltem, hogy magától értetődőnek vetted, hogy segítesz nekem. Mekkora bunkó vagyok... – Fejrázással kérek tőle bocsánatot, hát igen, önző módon csakis azt néztem, hogy rögtön az első ismerősöm mennyire jó fej, és találtam valakit, akivel jót dumálhatok, valakit, akivel nem kell feszengenem, azért aki vagyok, csak elfogad, mint egy átlag srácot. S most kiderül, hogy csak udvarissságból tette, mert valójában a saját dolgai foglalkoztatták? Hát kár érte... Ezzel nem azt mondom, hogy felszínes lenne, még véletlenül sem, csupán nem akart terhelni a gondjával. Amire most már tényleg kiváncsi lennék.
- Ahha... Csak mondd ki az, és felkenem a falra tapétának. – Bólogatok, ezt talán komolyan is gondolom, még ha viccesen is fejezem ki magamat. Nem lepődöm meg rajta, hogy van valakije, hiszen csinos, és kedves lány, az lett volna a deffekt, ha kiderül, hogy nem képes kapcsolatokat építeni, hiszen velem is barátkozott. S miután eddig csak egyszer találkoztunk, fel sem merült, hogy netán elkezdjek lubickolni tőle a tóban, azért már óvatosabban bánok mindenkivel, főleg egy teljesen új közegben, nem csinálok magmaból hülyét. Ahogyan elmondja a történteket, úgy eltátom a számat, mintha még mindig a víz alatt lennék, és aranyhalat játszanék. – Na ne már... Ez azért... Hogy lehet ilyet tenni? És akkor most megszűnt a kedvesednek lenni? Vagy mi? Visszahódítod? Vagy akkor mindegy? – Na ez most kicsit sok kérdés részemről, ami nem csoda, egy kész történetszál játszódik le előttem, amire eddig sosem volt lehetőségem. Bár apa is újranősült, de abból is igyekeztem kimaradni. Lecsüccsenek, és ha engedi, lehúzom magam mellé, és ha már itt vagyok, mégiscsak nekilátok a falatozásnak. Húst, köret nélkül, nyami! Kell ez a fejlődő sellőnek! Látom rajta, hogy nagyon el van szontyolodva, de talán az a megoldás, hogy beszéltetem, vagy mi. Pár falat után azonban mégiscsak leteszem a kaját, ki tudja, ha netán mégis igazgyöngyöket potyogtatna a szeméből, akkor ott legyen az erős mellkasom, amin kisírhatja magát.
- Nem, az csak mellékes. Azért hívtalak, hogy dumáljunk még, ha van kedved, de ha ennyire rémes a helyzet, szóba se jöhetnek a csillagok. És azóta találkoztatok, amióta velem beszéltél?



[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madison Fisher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 192

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-02-13, 21:53


Lance & Maddie

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha már itt vagyok meg kellene próbálnom túltenni magamat ezen a rosszkedv dolgon igaz? Nem lesz jobb tőle, hogy búslakodom, az nem old meg semmit sem és ha eljöttem, hogy segítek neki akkor teljesen rá kellene figyelnem, nem pedig a saját bajom miatt őrlődni. Pont az lenne a lényeg, hogy most róla van szó, arról, hogy pótolhassa az anyagot, nem pedig az én nyűgömről. Talán nekem is segít a dolog egy kicsit, hogy elfelejtsem ezt az egész zűrt Keith-szel. Legalább kicsit másra koncentrálok, nem erre az őrlődésre, ami tegnap óta tart. Attól úgy se lesz jobb, hogy szenvedek rajta, az még nem hozza vissza azt a fiút, aki emlékszik rám. Attól még az emlékeit elvették és... Nem, talán tényleg nem volt jó ötlet most ide jönnöm, képtelen vagyok kikapcsolni a gondolataimat, hiába tudom, hogy kellene.
- Késni? Ja nem, nem szoktam, csak mostanában kicsit kapkodós minden. - halvány mosolyt sikerül csak produkálnom, most ennél több nem megy. - De nagyon szépen énekelsz. - teszem még gyorsan hozzá, hiszen tényleg így van és amúgy illik is megdicsérni a másikat, ha már pont belefutottál a dalába, főleg ha az még ilyen szép is. Szóval nálunk másképp varázsolnak és úgy fest, hogy még énekelni is nagyon jól tudnak, vagy legalábbis ő nagyon is, persze nem biztos, hogy ettől még mindenki.
- Végül is nem sokat ettem este, szóval kedves tőled, hogy gondoltál rá. - nem tudok többet kihozni magamból, mint egy halvány mosoly, de legalább az meg van. Annyit mindenképpen érdemel azzal legalább, hogy igyekezett. Nem az ő hibája az, hogy ilyen pocsékul vagyok és tényleg nem akarom, hogy rajta csattanjon. Még a táskámat is előzékenyen elveszi, mintha ez tényleg valami randi lenne, nem pedig egy szimpla korrepetálás. Oh... mi van, ha ő randinak gondolja? Ez csak most esik le és egy pillanatra meg is ijedek tőle, hiszen nekem van valaki... vagyis hát elvileg, hiszen jelenleg ő nem emlékszik rá, hogy van, úgyhogy... na igen ez e miatt felettébb bonyolult most. Persze ezek után jön a kérdése is, ami érthető, hiszen látszik rajtam, hogy nem vagyok kimondottan jó formában. Ez már azóta így van, hogy Keith nélkülem ment haza, de azóta csak még inkább fokozódott.
- Múltkor se voltam teljesen jól, azért is késtem el, pedig nem igazán szoktam. - vonom meg a vállamat, aztán valami piszkálhatóért nyúlok, végül egy zsemle lesz, az még olyan, amit lehet kicsit forgatni az ujjaim között legalább, hogy arra figyeljek és ne csak saját magamra, mert azt hiszem az most nem lenne a leghasznosabb. Kétkedőn pillantok rá, nem azért, mert ne mondhatnám el neki, hogy mi bánt. Nem ismerem még, terhelni sem akarom, nem gondolok arra, hogy tovább adná, vagy valami, nem olyannak ismerem, még ha nem is ismerem túlságosan jól. - Kicsit most zűrös... az életem, vagyis a kapcsolatom leginkább. Tudod van egy srác... Mardekáros, eléggé érdekesen indult minden köztünk, de aztán csak jól alakult, viszont a szülei nagyon aranyvérmániások, én meg... hát nem igazán illik bele ebbe a sémába. Voltunk náluk karácsonykor és a szülei nagyon szemetek voltak, az apja azt mondta majd megoldja, elfeledteti ezt az egészet vele, engem... Azt hiszem sikerült neki. - hatalmasat sóhajtok, a szám is lebiggyed kissé, kész csoda, hogy eddig még nem kezdtem el bőgni. Nem is értem... azóta se bőgtem, pedig nagyon benne van a pakliban. Próbálom haraggal helyettesíteni a késztetést, próbálok sírás helyett dühös lenni, na nem mintha megoldana mindent, de legalább nem bőgve ülök az egyik sarokban. - De most... azért vagyunk itt, hogy ismételj, ezen meg úgy se tudsz segíteni. - teszem még gyorsan hozzá, mielőtt vigasztalni akarna, vagy mondani rá valami okosa.t

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-02-10, 13:42

Madison && Lance
back into the stars

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mit sem tudok a lányban dúló feszültségről, így egészen vidáman készülődök a csillagászat korrepetálásra. A rántott húsok mellett hoztam némi töklevet is, hogy legyen mivel leöbleteni. A kaja már nem meleg, így nem kell attól félni, hogy húsillatok terjengenének, és nem is biztos, hogy kér, így majd egyedül falom be az egészet. Mivel nem kaptam tőle baglyot, hogy közbejött volna valami, feltételezem, hogy ráér. Csak egyszer találkoztunk, nem látok a fejébe, hogy mennyire voltam szimpatikus, remélem, hogy eléggé, hiszen jól elbeszélgettünk, megalapozta a fentiekről alkotott véleményemet, járthattam volna sokkal rosszabbul. Nekem ő az első itteni ismerősöm, én viszont neki vélhetően csak egy a sok közül, így nem csodálnám, ha mégiscsak lepattintana. Ám még van pár perce, bármi megtörténhet. Megkorran a gyomrom, de mégsem kezdek el enni, jobban esik azt majd együtt. Inkább az énekbe burkolózom, végülis ki kell próbálni a helynek megfelelő akkusztikát. A lassú dallam angolul szól, így Madison is megértheti, az elválásról szól, a múlandóságról, olyan témák, amelyeket még mi sellők is komolyan megélünk. Lent nem volt senki, aki úgy komolyan közel állt volna hozzám. Na jó, ott volt a húgom, de ő olyan szinten azonosult a sellők gondolkozásával, hogy nem tudtam vele sok mindenről beszélgetni, a többiek pedig elkerültek. Apa nagyon konok, mégis belenyugodott, hogy eljőjjek, és ki tudja, hogy mikor megyek vissza, egyenlőre teljesen jól érzem magam itt. Mondhatni élek, mint szárnyalhal a víz felett. Hallom a kopogó hangokat, de nem reked bent az ének, miért kéne szégyelnem a hangomat? Ha őt esetleg zavarba hozza, az más téma. Végül felér, és nem sokkal később fejezem be a versszakot, újba már nem kezdek.
- Bocs, ennek ki kellett jönnie. Na mi a helyzet Madison? Te mindig késel? – Vigyorogok rá, igaz, a múltkor miattam csúszott volna meg, bár elég kapkodásban volt, most meg talán csak egy percet. Valóban egy cseppet szeleburdi, szétszórt csajszinak tűnik, fogjuk arra, hogy művészlélek, s kedves, így engem ez nem zavar. Én magam mindig pontos próbálok lenni, legutóbb még a kastélyban keresgéltem a csillagvizsgálót, ha ideszokok, akkor már nem lesz ilyen gond.
- Piknik? Ja neeem, csak gondoltam éhes leszel, hátha nem vacsoráztál, vagy ilyesmi. Vagy ha elhúzódik. De ha nem, nincsen gond, bármennyit meg tudok enni, tényleg. – Nyúlok a táskájáért, hogy ha már eddig felcipelte, legyek olyan előzékeny, hogy legalább itt elveszem tőle. Takarót is hoztam, így tényleg mintha lenne egyfajta piknik hangulata a dolognak. S most látom csak, hogy Maddie nem csak elkésett, állatira gondolkozik valamin, mint a beszívott csikóhal. Egyből befagyok a mozdulat közepette, azért a táskáját leteszem a fal mellé, elérhető távolságba, előbb úgyis enni gondoltam, így nem várom meg, hogy előpakolásszon.
- Mi a baj? Halasszuk el? Nekem elmondhatod. Nem biztos, hogy fogok tudni segíteni, de hátha. Tegyél próbára. – Fel sem merül bennem, hogy mondjuk tapintat is van a világon, végre valahol megoldható problémával találkozom. Talán van egy pici parancsoló él is a hangomban, amit Maddie nem biztos, hogy tud hová tenni, hiszen neki nem meséltem a trón mizériáról. Viszont a pillantásom bátorító, sőt, a sötétkék szemeimből már a múltkor is tapasztalt karizma sugárzik, jól járt velem a griffendél, rendíthetetlennek gondolom magamat. A kezemet nyújtom, hogy odasegítsem a takaróra, és csak akkor engedem el, ha már lecsüccsnent. – A múltkor olyan vidám voltál, nagyon nem leszünk így rendben, ha fancsali vagy. – Persze csak viccelek, inkább azon nógatom, hogy adja ki magából, hogy mi a gond. Remélem tényleg nem rám orrolt meg valamiért, és elküld a francba. A múltkori dologról lenne szó, amikor letöröltem a száját? Hát istenem... remélem nem volt erős az a dolog. Vagy hogy már egyből más lányokat néztem meg, miközben vele beszélgettem? Pedig nem akartam én bunkó lenni vele, automatikusan utánafordultam, hogy ki kuncog rajtam ekkorákat. A ruházatát tekintve remélem, hogy nem fog megfázni, rajtam csak egy vékony, sötét póló van a farmeren és a cipőn kívül. Látszik, hogy egész életemben mozogtam, úsztam, ezt mondjuk érezhette akkor is, amikor legutóbb felkenődött rám.


[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madison Fisher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 192

TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars 2016-02-07, 18:12


Lance & Maddie

[You must be registered and logged in to see this image.]
Még mindig nem értem, hogy a fenébe történhetett meg ez az egész. Tényleg ennyire nem gondolt bele, hogy igenis következményei lesznek annak, ha nem cselekszik átgondoltan, ha esélyt ad az apjának arra, hogy egyszerűen kivégezze a kapcsolatunkat? Nem, azt hiszem tényleg nem gondolt bele és azt hiszem ez lehet az indok. Nem vagyok benne biztos, ahogyan ő sem, ahogyan senki, maximum az apja, de hogy teljesen és sikeresen tönkretett mindent, az biztos. De végül is pont ezt akarta igaz? És épp e miatt nem igazán tudom, hogy most mi legyen. Az is megfordult a fejemben, hogy lemondom ezt a mait Lance-szel, de neki fontos és nem akarom én sem, hogy lemaradjon, ha már megígértem neki, hogy segítek. Ezt nem lehet csak úgy eltolni pár héttel, mert épp nem vagyok a toppon, hiszen jövő héten is lesz óránk és addig egy kicsit be kellene érnie az osztályt ahhoz, hogy mindent értsen. Érdekli a csillagászat, én pedig nem hagyhatom csak úgy cserben, még ha most sokkal könnyebb is lenne elbújni egy sarokban és nem beszélni senkivel. Ennyi kötelességtudat viszont van bennem, így elindulok a cél felé, talán egy cseppnyi késéssel. De jobb késni, mint oda sem érni igaz?
A halk éneket már messziről meghallom. Persze meglep. Lance érdekes srác, a fura sütijével, a nagy lelkesedésével és a messzi iskolájával, ahol másképp varázsolnak, de mindenképpen jó értelemben, hiszen kedves is és figyelmes, ez már előzőleg is látszott. Épp e miatt nem hagynám cserben. Direkt kicsit erőteljesebben koppan a cipőn a kövön felfelé jövet, hátha nem szereti a közönséget és akkor még időben abba tudja hagyni. Nem akarom zavarba hozni, pedig egyébként kifejezetten szép hangja van. A ruhám ezúttal utcai és ha netán még sem hagyta abba az éneklést, akkor mindenképpen szóvá is teszem, hogy szép a hangja, ha láthatóan nem titkolja a dolgot.
- Szia! Bocs, hogy késtem, siettem, csak közben... szóval remélem nem vártál régóta. Piknik lesz? - azért meglep a dolog. Megadta a módját annyi szent. A legtöbben általában a könyvtárban tanulnak, nem pedig kint a hidegben, bár az tény, hogy ilyenkor lehet látni a csillagokat és az eget. A könyvtárból nem, nappal meg főleg nem, szóval igen ez a jó hely rá, maximum ha hűvösnek érezzük, akkor elég egy melegítő bűbáj és máris nem lesz probléma. - Szóval... akkor... - előpakolok én is. Hoztam persze könyvet, meg mindent, de azt hiszem azért meglátszik rajtam, hogy nem vagyok éppenséggel a helyzet magaslatán. Nem tudom, hogy pontosan mit is akarok, hol kellene kinyitnom a könyvet. Látszik, hogy kissé szét vagyok csúszva, nem vagyok olyan felkészült, mint legutóbb, pedig igazából már akkor sem voltam teljes mértékben a helyzet magaslatán, de azóta nem igen javult a helyzet, csak romlott.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Madison & Lance - Back to the stars 2016-02-05, 09:50

Madison & Lance
back to the stars

[You must be registered and logged in to see this image.]
Másnap estére beszéljük meg Madisonnal azt a bizonyos korrepetálást. Nem érdemes sokáig húzni, mert lesz majd megint csillagászat óra, addig szeretnék nagyjából képben lenni a már korábban elhangzottakkal. Maddie így elsőre kellemes társaságnak bizonyult, és ha összeköthetjük a két dolgot, miszerint jól elvagyunk, meg még be is hozhatom általa a lemaradást, akkor az úgy tökéletes. Úgy vettem észre, hogy ő is nevetgélt rendesen a társaságomban, nem kell attól félnem, hogy netán rátelepszek. Kicsit hiányoznak az otthoniak, mégis ha belegondolok abba, hogy mennyire vágytam fel a vízfelszínre, az itteni világba, elhanyagolható ez a honvágy. Egyszer felmerült, hogy leúszok legalább köszönni, de attól félek, kinevettetném magamat, hogy távoztam, aztán mégis visszakuncsorgok, mert nem tudok a saját uszonyomon megállni. Jó ez így, természetes, hogy újszerűnek érzem most ezt a környezetet. Hajlamos vagyok a szobába bedugni a dugót a mosdóba, és színültig engedni, hogy fodrozzam a vízet, a saját tükörképemet bámulni, mert az igazi tükrök nem nekem valóak, hiányolom a hullámzást. A fürdés még egy érdekes téma, az első alkalom után úgy döntöttem, hogy ennyire nem akarok lubickolni, ugyanis levettem a karkötőt, de a zuhanyzóban nem fértem el a farkammal, így eláztattam az egész helységet, aztán takaríthattam vagy egy órán keresztül. Emberként fürdeni ugyan sokkal unalmasabb, de kifizetődőbb mutatvány. Akkor is érzem a bizsergést, ahogyan a víz végigcsorog a lábamon, a nemlétező uszonyommal csapkodnék, szóval jó is, meg nem is, de célravezető, főleg ha éppen megint késésben lennék egy óráról. Nem érzem akkora titoknak a létezésem lényegét, hogy máris meg akarja osztani bárkivel, még Madisonnal sem, bármennyire is kedves lánynak tűnik, ebben azért tartom magamat apám kéréséhez. Megérkezem a csillagvizsgálóba, ilyenkor nem órára, hanem csakis azért, hogy újdonsült szőke, és nagyon is emberi ismerősömmel találkozzak. Nem tudom, hogy mennyire vacsorázott, a lányok egy része itt fent mintha hajlamos lenne kihagyni az étkezések nagyobbik részét. Miért nem úsznak? Az tutira alakformáló, nem diétázni kéne. Így mielőtt megindultam, a manókonyhába tértem be egy böhöm nagy hátizsákkal, még a jegyzeteimet is ki kellett belőle vennem, annyit pakoltattam bele a különféle tojásos pástétomokból, rántott húsokból. Néhány zsömle is van, de az csak neki, én töményen szoktam enni mindent, köret nélkül. Mire megérkezne, én már pakolok ki mindent, igaz, a jegyzeteim is elérhető távolságban vannak, de ami biztos, most ennie kell, nem akarom, hogy bárki is gebe aranyhal legyen a társaságomban. Amikor kipakoltam, akkor odalépek a távcsőhöz, még nem tekergetem, ezt a fentit nem ismerem annyira, jobb ezt a lányra bízni, csak belenézek. Feketeség. Hm... hol lehet az a kupak, amit le kell venni az elejéről? Mindegy, megvárom inkább a szöszit. Mivel már nincs jobb dolgom, és a kajákat is előpakoltam szépen katonás sorrendbe, halkan énekelni kezdek, itt fent nem zavarok senkit. És különlegesen jó az akusztikája a helynek, vélhetően a nagy terek miatt. Hangom a szélben száll, sellőként a legtöbben imádunk énekelni, hiszen a víz alatt állati szépen szól ez. Zenélni ugyan nem tudok, mint mondjuk azok, akik, akik példának okáért a Trimágus Tusa aranytojásos számát szerezték, elég nekem a hangom. Nekitámaszkodok a korlátnak, és hallatom a hangomat. Egy lassan, melankólikusabb dallamot, most ehhez van kedvem.


[You must be registered and logged in to see this link.] Hangulat



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Madison & Lance - Back to the stars

Vissza az elejére Go down

Madison & Lance - Back to the stars

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» I won't turn my back on you -[Nat&Clint]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Csillagvizsgáló-torony-