Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Devan Nott

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 13
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Devan Nott 2016-01-24, 21:13



Devan Nott

[You must be registered and logged in to see this image.]
"A sorsunk bennünk él, csak elég bátornak kell lennünk, hogy szembenézzünk vele."

Főkarakter: C.H.
Teljes név: Devan Nott
Születési hely és dátum: 1987. május 15., UK, London
Csoport: Hollóhát
Patrónus: Sörényes farkas lesz majd
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Első
Képesség: -
Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő


Jellemed kifejtése

Magába forduló magányos okos tojás. Ez volnék én, Devan Nott. Mindig is elvoltam magammal, nem hiányzott a másik társasága, sokkal inkább olvastam egy jó könyvet és segítettem a háznál, mintsem másokkal rohangáltam volna körbe a játszóteret. Sose volt élvezetes, még csak nézni sem, ahogy a sok gyerek vihorászva hadonászik össze-vissza valami nevetséges játékot játszva. A mai napig elrettenek a tömegtől, nem gyűlölöm a társaságot, inkább csak jobb szeretek egyedül lenni. Már megszoktam, ezért sem keresem a lehetőségeket másoknál, többnyire egy könyv a társam. Mindig is arra tanítottak, hogy a tudás hatalom, tudást pedig tapasztalatból és könyvekből lehet szerezni. Mivel nem vagyok az a kimozdulós fajta, számomra maradt az a rengeteg könyv a polcomon. Minden este kiültem a mezőre, rá egy szénabálára, s csak olvastam, szívtam magamba minden információt, minden tényt, mindent, ami a világgal kapcsolatos, s persze a varázsvilággal is. A mágiára úgy tekintek, mint egyfajta hatalomra, mely a muglik számára nem adatott meg. Nem vetem meg őket emiatt, csupán elvárom, hogy elismerjenek minket, mint felsőbbrendű csoportot. Boszorkák, varázslók, mégis melyik mugli lenne képes olyanokra, mint mi? Büszke vagyok arra, hogy varázsló lehetek, arra, hogy van egy erő bennem, ami a mugli „barátaimnak” sose lesz. Lehet, hogy nem túl jó nézőpont, én még se rajongok értük túlzottan. Valahogy nem érzem őket közel magamhoz, inkább távolinak, mint ahogy a szüleimet is. Mindig is a jót próbálták belém nevelni, azt a Devant, aki áldozatok nélkül cselekszik, s hidegvérrel gondolkozik. Ez utóbbi sikerült is, mindent átgondolok legalább kétszer, mielőtt cselekednék vagy megszólalnék. Néha a szavaknak nagyobb erejük van, mint egy-egy tettünknek. A szavak ereje. Mindig is ezekbe kapaszkodtam, amióta az eszemet tudom. Ezért sem egyszerű velem kommunikálni, nem csak megyek a szívem után, én inkább logikusan gondolkozok, talán egy picivel el is térek a korosztályomtól, habár a gyerekességem ugyanúgy megvan. Szeretek gyerek lenni, néha viszont jobban érzem magam, ha tanulhatok és képezhetem magam, hisz’ minden egyes perc, amit nem saját magam fejlesztésével töltök, szimplán elvesztegetett idő. Ha akarok valakivé válni, akkor tennem kell érte valamit, követve a mostohaszüleim elveit.
Legnagyobb hobbim a régi tárgyak gyűjtögetése. Mindent összeszedek, amit csak tudok, emellett a kalandokat sem vetem meg. Azt már sokkal inkább, ha valaki hátráltat és a nyakamon lóg, miközben én egy ősrégi leletet próbálok tanulmányozni. Nem kezdhetem elég korán igaz? Élek-halok a relikviákért, már kisebb koromban is a homokozóban áskálódtam abban a reményben hátha rábukkanok egy több száz éves vázára.



Megjelenés

Kicsi vagyok, alacsony, vékony, magyarán egy tökéletesen törékeny kiskölyök, amire közel sem vagyok olyan büszke. Alig várom a pillanatot, amikor egy kicsit nőni fogok, most körülbelül a velem egykorú lányokkal vagyok egy magasságban, ami azért nem túl jó pont, de hát ez van. Majd idővel megoldódik ez is, addig meg senki se ítéljen a magasságom alapján. Kicsi a bors, de erős.
Szőke haj, kék szem, hétköznapi párosítás, inkább hasonlítok egy orosz bevándorlóra, mintsem egy vérbeli brit gyerekre. Párosítva a szeplőimmel le se tagadhatnám, hogy az oroszoktól származok, ám én büszke vagyok angol mivoltomra. A hajam nem túl rövid, de nem is túl hosszú. A mai divatnak megfelel, csak mert anyu mindig elszórakozik a hajammal és igyekszik a legújabb divat szerint formázni a sérómat. Na, jó, nem is mindig bánom, a frufrummal együtt egész aranyos kölyökképem van, arról már inkább nem is beszélek, hogy mennyi kínlódás van, miután már lenő és szépen kitakarja a kilátást.
A szemeim égkékek. Na, nem olyan, mint az átlagé, sokkal inkább kitűnik a világos szempár a frufrum takarásából. Családi vonások, mármint a korábbi szüleimtől. Mert hát, a mostaniakat fekete hajjal és barna szemekkel áldott meg az ég. Furcsa nem? Sokszor fel is merült a kérdés az oviban, hogy kik a valódi szüleim. Elég ciki volt.
A bőröm kissé sápadt, nyáron halványan napbarnított, hála anyu és apu erőltetésének, miszerint kellenek a vitaminok, melyeket csak a nap sugaraiból lehet nyerni. Blablablablabla… Uncsiii! Ezeket én is tudom, de mi mást tehetnék, ha nem szeretem a rövid cuccokat? A rövidujjas póló még elmegy, na de az, hogy halászgatyában flangáljak az utcán. Szó sem lehet róla, a londoni időjárásnak se felel meg, ezért kicsit hálás is vagyok, hogy az esős idő miatt hosszabb göncökben kell kimennem az utcára.
A ruhatáram változatos. Szeretem a pulcsikat, talán túlzottan is mániám. Van vagy ötven féle, ötven színben, ezek közül is leginkább a kékeket szeretem, azért még is csak az az igazi fiús szín. Ettől függetlenül vannak lányosabb színek is. Félre értés ne essék, anyu tukmálta rám még otthon, mert hogy „meleg”. Ahaaaa… Rózsaszínt tuti nem fogok hordani, az a pulcsi majd szépen ellesz a ládámban.

Életed fontosabb állomásai

Esős, borús, sötét, koszos, zajos. Egy szóval: London. Ahol az időjárás ténylegesen őrült módon tombol. Itt születtem meg én, de még mielőtt belemennék a nagy családi hangulatba, illik tudni, hogy amint a világra jöttem máris lepasszoltak valaki másnak. Fogalmam sincs miért, talán nem akartak engem igazán, vagy valami más oka volt. Én próbálok abban hinni, hogy muszáj volt így dönteniük, és valójában szerettek. Hiszen… Szülő az olyan, aki a gyerekét se szereti? Szóval másik családot kaptam, ám a vezetéknevemet úgy döntöttek megtartják, egyrészt azért, hogy tisztában legyek a gyökereimmel, másrészt szerették a hangzását, mégis kénytelenek voltunk minden egyes évben költözni. Valamit titkoltak előlem, ugyan ejtettek pár szót a Nottokról, de közel sem éreztem úgy, hogy tisztában lennék mindazzal, ami valójában velük történt. A jelenlegi szüleim azt mondták én maradtam egyedül, azt, hogy a többi rokonom nincs többé, mert még a Voldemort elleni háborúban odalettek. Ezzel etettek, én meg el is hittem, egyetlen támaszom sem volt, így hát nem tudtam mi az igazság, utána olvasni meg nem akartam, hittem nekik, mégis csak ők neveltek.

Az új szüleimről annyit, hogy apám Roxfort óta régész körökben mozog, anyám pedig a kisváros egyik szalonjában hajszobrászkodik. Mindketten remekelnek a munkájukban, én inkább apu szakága felé hajlok. Mindig is imádtam a régi kacatokat, melyeket az asztalán tartott. Az újságok tele voltak az ő kutatásaival és felfedezéseivel, ebből adódóan nekem is felcsillant párszor a szemem, mikor láttam a jobbnál jobb képeket a munkáiról. Olyan helyszíneket járt be, melyről egy ember csak álmodni mer. Relikviák, sírkamrák, elveszett városok, minden, ami a könyvekben le van írva, kódok, jelszavak, jelek, különböző nyelvezetek. Imádom, és nemcsak azért mert apu bevezetett ebbe a csodálatos világba. Többet akarok tudni a múltról és felfedezni. Kalandokat keresni és megfejteni a rejtélyeket. Ovis koromban kezdtem el próbálkozni én is, leutánoztam apu tevékenységeit és átvittem a homokozóba, melyről azt hittem egy régi város fekszik alatta. Kicsit voltam, elfoglaltam magam, mostanra ez átment folytonos olvasgatásba és keresgélésbe, csak hát nem olyan egyszerű tizenegy éves fejjel bejárni a világot, támogatók nélkül. Jó, jó, apu és anyu ott van, de ők néha túl sokat okoskodnak, én meg jobb szeretem egyedül végezni a dolgomat, anélkül, hogy beleszólnának. Vagy legalább követni valakit, aki hasonlóképp rajong a régészkedésést és kalandokért, mint én.

Nyolc éves koromban egy kisebb trauma ért, amit a mai napig sem tudtam feldolgozni. Lökdöstek, homokkal dobáltak, eltörték a játékaimat. Gyerekes csúfolások voltak, állandóan ruszkinak hívtak és elüldöztek a játszótérről, azt mondván, hogy az én fajom az oka mindennek. Az oviban is én voltam a feketebárány, senki sem mert közelebb jönni hozzám, még megszólalni se mertek. Persze aztán jött a túlerő és felbátorodtak, hogy akkor már csak azért is megszívatjuk Nottot. Ennyit a kinézetemről… Ekkor döntöttem el, hogy nem kell nekem se barát, se kapcsolat a külvilággal. A könyvek világába menekültem, tanulni akartam, mindennél jobban elnyerni azt a tudást, amivel egyszer még nagyra vihetem majd. Mostanra persze rájöttem, hogy azok a fiúk, akik ilyen módon fejezték ki magukat, egy fabatkát sem érnek. Nincs meg bennük az az erő, ami bennem meg van. Varázsló vagyok. Mindig is tudtam. Éreztem legbelül, hogy én is Roxfortba tartozok, ahol a mostohaszüleim és a valódi szüleim is jártak. Egy akartam lenni a kiváló varázslók közül, akik az eszükkel és képességeikkel törnek utat maguknak.

A sok-sok költözködés Nagy-Britannián belül nem tett túl jót, még se tehettünk mást. Apunak dolgoznia kellett, a családot meg nem merte egyedül hagyni. Ez a költözködés is eléggé fárasztó volt. Állandóan városról városra jártunk, aztán mire sikerült letelepednünk egy tanyán, teljesen új életet kezdtünk. Szinte elzártuk magunkat a muglik elől és egy farmot kezdtünk felépíteni. Lovak, tehenek, csirkék, ebből kerestük a mindennapi kenyerünket. Házi tej, hús, tojás, rengeteg rendelést kaptunk, melyekből szépen megszedtük magunkat pénzzel. Többnyire a lovakkal foglalkoztam, vagy a tojásokat szedtem be a tyúkólból, szabadidőmben viszont a bálákon ücsörögve olvasgattam kedvenc köteteimet. Békében éltünk, az új mugli iskolám is tűrhető volt, nem utáltak ki, sokkal inkább érdekelték őket a nagyvárosi élet, melyet még Londonban éltem.

Aztán jött az a bizonyos levél. Felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. A szüleim jól tudták, hogy elfog érkezni ez az idő, ezért még a nyáron nagyban elkezdték összepakolni a cuccaimat és felvilágosítani mégis milyen élet vár majd ott rám. Megfogadtam a tanácsaikat, most pedig itt vagyok. Át a kilenc és háromnegyedik vágányra, fel a Roxfort expressre. Úton vagyok… Egy új világ felé, új lehetőségekkel, nem szabad elszúrnom semmit.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1253

TémanyitásTárgy: Re: Devan Nott 2016-02-05, 09:37


Elfogadva!

Jól megcsavarintottad a sztorit és lesz itt meglepődés, amikor kiderül, hogy vannak itt még bőven rokonok, kíváncsi leszek mi sül ki a nagy családi egymásra találásból. Very Happy
Egyébként a kari remekül sikerült, nagyon jól illik a jellem a pb-hez és is akármennyire is csendes és visszafogott, azért csak-csak vágyik a kalandos ereklyevadász életre. Na majd Kathreine megmutatja neki, hogy milyen is az, csak ne hogy már most elsőbe besokalljon a dologtól. Very Happy
Szépen felépítetted a jellemet, nem egy összecsapott kari, látszik, hogy jól meggondoltad, nincsenek benne nagy ellentétek, amit az ember nem ért első olvasatra. Az ET-t is szépen felépítetted és bőven vannak benne távlati játéklehetőségek is az ismeretlen család révén, szóval le a kalappal! A fogalmazásod még mindig nagyon pöpec, szóval ezzel most nem leptél meg, úgyhogy nem is tartóztatlak, menj szépen foglalózni, ha ne adj isten még nem tetted meg, aztán vár rád a játéktér!



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

Devan Nott

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Karakterek részlege :: Hollóhát-