Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle




ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 17:52
Calista Merrick
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36550 hozzászólás olvasható. in 3348 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Emmácska és Max

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-03-31, 07:39


Emmácska& Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Bólintok. Nekem is hiányoztak a szinte vég nélküli beszélgetéseink, de leginkább Emmácska jó kedve, mosolya, a kivételes étvágya, a szabadkozása, hogy nem eszik többet aztán mégis mindig volt alkalom egy utolsó falatra, a virágok szeretete és a csillagok, a végtelen égbolt iránti kedves és szerethető mániája. De igen, a beszélgetések, azok hiányoztak, és most, hogy felemlegeti rájövök, hogy mióta visszatért Roxmortsba nem volt olyan mint régen. Még a pikniken sem, persze belemagyarázhatom, hogy már akkor is David járt a fejében és azért volt más de akkor nem jöttem még rá. Az érzés sem töltött el, de visszagondolva már egészen eltelít. Ezen az esküvő híre csak ront és bár bármit szívesen megteszek Emmácskának, elvállalni azt, hogy az oltár elé vezetem mindennél jobban fáj. Ráfogom arra, hogy David kiállhatatlan és azért nem akarom, hogy Emmácska összekösse az életét egy olyan alakkal akiért szemlátomást nincs nagyon oda meg vissza. Nem hozzá való.
Dana valóban nem tudta volna magában tartani az esküvő hírét, minden bizonnyal az orrom alá dörgölte volna, és ettől félt Emmácska, nehogy időben megtudjam, csak azt nem értem miért kellett pont előttem eltitkolni.*
-Persze, Dana szereti a titkokat elfecsegni.
*Titok. Előttem titka volt, ez még mindig fáj de szeretném félre tenni, elfelejteni. Ez csupán akkor sikerül mikor végleg leteszünk a korábbi témáról és elindulunk a kiállításra, amiért tulajdonképpen ide jöttünk. Emmácska értem aggódik de közben nem tudja önmagát megtagadni, és a felemlegetett sütemény ami ott lapul a szendvicsek mellett kihozza belőle a régi énjét, azt amelyiket szeretem, amelyik hiányzott azóta, hogy először elhagyta Roxmortsot és Londonba ment és amelyik nem jött vissza vele mindaddig míg ki nem adta magából a féltve őrzött titkát. Davidet. Most viszont, hogy már megbeszéltük és túl vagyo az első sokon és úgy érzem ő is, mert neki is az volt mindezt előadni, már újra a régiek vagyunk, érezhető az a régi, jól megszokott összhang ami korábban is lebegett köztünk. A barátságunk. A mosolya, a szavai, a pillantása is a régi és én is úgy tudok rá mosolyogni ahogy az oly távoli múltban amikor még nem állt közénk David.*
-Süti is van, a kedvenced.

//Éééés egy rövid lezárás, hogy minél előbb folytathassuk szegény Max és Emmácska kálváriáját Smile cheers szeretlek szivecske //

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-03-28, 21:13


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tudom, hogy rosszul indítottam ezt az egészet, vagy inkább rosszul zártam, de... mi mást tehettem volna? Az a baj, hogy ebből igazán sehogy se jöhettem volna ki jól, ha pedig tanácsot kértem volna tőle akkor biztos, hogy lebeszél és ezt végképp nem akartam megkockáztatni. Nekem kellett dönteni tőle teljesen függetlenül, mert ha meglátom a bánatos kiskutya tekintetét akkor biztos, hogy végül a nem mellett döntök, mert inkább a közelében akarok maradni barátként, de jobb egyedül lenni életem végéig? Úgy se lenne senki se jó nekem, úgy se lenne senki sem alkalmas arra, hogy őt pótolja, akkor pedig nem mindegy, hogy Daniel vagy valaki más, aki ugyanúgy nem megfelelő és nem olyan, mint ő?
- Az remek lenne. A beszélgetéseink hiányoztak a legjobban, amíg Londonban éltem. - persze azóta többet vagyunk együtt, hogy visszamentem a Roxfortba, de ha a faluba költözöm, akkor ez még könnyebb lesz. Már csak egy kérdés van hátra, hogy vállalja-e, hogy az oltárhoz kísér és eljön az esküvőre, mert nincs más és nekem igazán fontos lenne. Szeretném, ha ő csinálná, szinte olyan lenne, mintha ténylegesen átadna engem neki, még ha ez számára nem is jelent annyit, mint mondjuk nekem. A kérdésre megrázom a fejemet. Dana... tovább adta volna, ő nem az a típus, aki nagyon könnyen megtart egy titkot és az végképp rémes lett volna, ha mondjuk ő kotyogja el Maxnek.
- Nem, Dana nem hiszem, hogy magában tudta volna tartani. - és csak pár perc fáziskéséssel esik le az, hogy nem is Danielt mond, hanem Davidet, de elsőre nem javítom ki. Lehet ez szimpla véletlen nyelvbotlás is nem veszem komolyan és nem is veszem különösebben zokon.
- Jól van, akkor mehetünk is akár, nézzük meg azokat a növényeket. - és nagyon remélem, hogy nem lesz innentől majd kellemetlen a helyzet, vagy a szituáció, mert azt nem igen viselném jól. Tudom, hogy azért van most köztünk bőven feszültség, de azért akkor is reménykedem benne, hogy komoly gond nem lesz és majd túllendülünk ezen a kezdeti kellemetlen helyzeten valahogy.
- Igen, így van és remélem hoztál sütit is! - hát nagyon remélem, hogy igen, mert állati finom dolgokat készít ez mindig is így volt és nagyon remélem, hogy ez nem is fog megváltozni. Talán még az esküvői menü összeállítására is megkérném, de azért erre most nincs pofám. Nem vagyok benne biztos, hogy annak örülne, miután az előbb már David néven emlegette szegény Danielt.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-03-25, 21:15


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Most képtelen vagyok azon elgondolkodni, hogy milyen lesz ha Emmácska Roxmortsba költözik azzal a fajankóval és szinte minden nap láthatom majd őket amint elmennek az üzlet előtt és egymásba karolva enyelegnek. Na persze Emácska nem szokott enyelegni, legalábbis úgy gondolom, hogy ő úgy gondolja az ilyen bensőséges pillanatok nem tartoznak másra, viszont honnan a fészkes fenéből tudjam, hogy David mit gondol? Eddig mindig azt mondtam neki és vigasztaltam, hogy biztosan megtalálja az igazit, a fajankót látva azonban nem gondolom azt, hogy ő lenne az. Nem, egyáltalán nem, nem olyan igazi típus. Inkább felejthető és amit róla mesélt Emmácska még helyesnek is tartottam azt a döntését, hogy szakított vele. Ezek szerint nem, akkor épp csak azon gondolkodott, hogy igent mondjon-e neki vagy sem. Már rég megbeszélhettük volna és most nem kellene azon agyalnom, hogy az a fickó akár egyszer is beteszi a lábát a boltomba vad bájgúnár vigyorral az arcán. Emmácskát régóta ismerem, mindig is tudtam mikor szomorú, mikor nincs valami rendben és most is ezt érzem. Valami nem kerek. Én pedig nem szeretem ha ő szomorú. *
-Persze, akár minden nap.
*Minden nap be fog jönni a boltba, amivel nincsen gondom, sőt még örülök is annak, hogy beszélgethetünk hiszen pont az ilyen kedélyes csevejek hiányoztak, a nevetése és lelkesedése bármi iránt, és az étvágya Imádom nézni ahogy eszik. Dana azt hiszem sosem kóstolta meg azt amit én készítettem, azt is otthagyta amit ő csinált nekem, igazából nem is láttam még enni. Akaratlanul is összehasonlítom Emmácskát és Danát, pedig nem kellene. Ég és föld a két nő ez már messziről látszik, nem is a külső miatt hanem a gesztusaik. Emmácska cuki és aranyos, Dana pedig szép és elegáns mindig, olyan mint egy angyal vagy tündér. Vajon mit csinálhat most? Minden bizonnyal unatkozik a boltban vagy épp most kacérkodik az egyik vevővel aki majd megajándékozza egy csokor virággal, mintha nem lenne elég virág a boltban és az a szegény csokor is a szemétben végzi anélkül, hogy bárki is vetett volna rá egy gyönyörködő pillantást. Amikor visszatérek a jelenbe ezen gondolataim után, elkeseredve konstatálom, hogy David még mindig a téma része és persze az esküvő is. Ha korábban hideg zuhanyként éltem meg a bejelentést, most jön a második része amikor Emmácska megkér arra, hogy én kísérjem az oltár elé. Tudom, hogy nincs más aki megtehetné, és bármikor vállaltam volna ezt a tisztséget boldogan, de azt hiszem David elé nem akarom kísérni. Azt viszont látom rajta, hogy ez fontos a számára, valamiért mintha igazolása lennék a döntésének, és csak akkor fog megnyugodni ha mindezt lerendeztük. *
-Dehogy. Mármint úgy értem nem jelent gondot, igazán. Szívesen teszem. Dana lesz a koszorúslány? Feltételezem még ő sem tud Davidről.
*Magamban keserűen húzom el a számat, ő fog az oltár és David elé lépni mégis én érzem magam úgy mintha a fogamat húznák. Azt sem veszem észre, hogy folyamatosan Davidként gondolok Danielre, de hát olyan mindegy nem? *
-Majd azt esszük amit hoztam, most nem vagyok éhes.
*Elment az étvágyam és a sok vajsör is kellemetlenül feszíti a gyomromat, hiába nem szoktam én ennyit inni, főleg nem egyszerre. A kiállításon pedig lesz elég témánk, hogy ne Daviddel foglalkozzunk, szóval minél előbb el kell jutnunk oda. Azt viszont már nem tudom figyelmen kívül hagyni, mennyire felcsillannak a szemei az én felpakolt elemózsiám emlegetésétől és megint a régi bájos Emmácskát látom a „valamiért szomorú” helyett.*
-Valld be, hogy erre vártál már reggel óta. A te szendvicsedbe dupla adag sonkát tettem.
*Mert én meg rá gondoltam reggel óta és akkor is amikor a szendvicset készítettem neki. Különleges és a tetején van két olívabogyó és piros paprikából egy ívelt szelet és olyan mint egy mosolygós fej. David bezzeg nem tud ilyet. Fel is állok és az asztalra teszem a vajsöröm árát, legalábbis azét amit már én rendeltem ki, majd a karomat nyújtom Emmácskának és némi szédüléssel küzdve kivezetem őt erről a pocsék helyről ami megmarad a rossz hírek hozójának.*


[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-03-21, 21:37


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hiába tudom, hogy elkerültük volna ezt a kellemetlen helyzetet, ha elmondom neki időben az igazat, akkor se ment volna. Egyszerűen képtelen voltam leülni és a szemébe mondani, hogy valaki eljegyzett és pont tőle kérdezni meg, hogy igent mondjak-e. Tudom, hogy jót akarna nekem minden körülmények között, de én ettől még nem féltem kevésbé attól, hogy milyen lesz végignézni, hogy ő és Dana... és akármi is történt legutóbb ettől ő még Danát szereti igaz? Azért mentem vissza Roxmortsba, azért akartam tanár lenni, hogy lássam bírom-e egyáltalán így a közelében. A barátom és hiányzott, de talán könnyen úgy, ha van mellettem valaki és ha nem egy tökéletes úriember az, akkor nem érzem magamat rosszul a miatt, hogy kihasználom szegényt. Így talán nekem is könnyebb, még ha ez egyébként önző hozzáállás is a részemről. Akkor se tudom mást tenni, mert végignézni a boldogságát másképp nem megy. Egy macska erre nem elég.
- Ez jól hangzik, de azért úgyis sokszor találkozunk, ha már Roxmortsban fogok élni nem igaz? - mégis csak halovány a mosolyom. Nem jó erről beszélni nekem sem. Igazából magam sem gondoltam át teljesen, hogy mi lesz belőle majd végül, hogy mire jutunk, hogy milyen lesz majd végül a kedvem, vagy épp neki minden lesz. Azt hiszem ez van, utólag már kár gondolkodni rajta, nem akartam azt sem, hogy egész nap rág ez az egész és végén elmondom, amikor már a kiállítással is készen vagyunk. Az végképp hátbatámadás lett volna, még tovább húzni az időt, így is túlságosan sokáig tettem és tovább már nem akartam. Majd túllendülünk ezen is valahogy, csak az a fő, hogy eljöjjön az esküvőre, mert azt képtelen lennék végigcsinálni úgy, ha nem lenne ott. Mégis csak a legjobb barátom, mégis csak iszonyatosan fontos nekem és nem akarom, hogy e miatt haragban legyünk, vagy minden végleg megváltozzon közöttünk.
- Köszönöm, tudod... meg szerettelek volna kérni, hogy te légy, aki az oltárhoz kísér, ha... nem jelentene gondot. - hogy nekem fog-e na azt se tudom igazán. Mi van, ha úgy végképp nem fog menni? Pedig muszáj lenne, pedig szeretném, ha ez működne, mert valahogy attól félek ha ez nem, akkor más lehetőségem nem igen van rá, hogy boldog legyek bármikor is. Ezért kell, hogy ott legyen velem, mert akármit is mond a végén macskás nő lennék, így viszont talán nem leszek maradéktalanul boldog, de legalább nem leszek egyedül. Ez is több, mint a semmi igaz?
- Oh igaz, a kiállítás, menjünk! Nem kéne enned valamit előtte? Vagy majd ott? Vagy amit hoztál megkóstoljuk? - mosolyt varázsolok az arcomra, hiszen ő mindig felpakol rendesen és most is van sok minden a táskájában, ami jól jöhet. Kicsit talán sok volt az a vajsör, főleg hogy nem rég még egy padon aludt. Lehet, hogy jól jönne rá pár falat, nehogy a végén még a fejébe szálljon, vagy tudom is én.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-03-20, 07:37


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


*A magyarázkodása egyáltalán nem nyugtat meg, még mindig sértve érzem magam amiatt, hogy mindezt nem vitatta meg velem. Igazából nem is engem bántott meg hanem a barátságunkat rúgta fel úgymond, pedig azt hittem mindent megbeszél velem. Korábban így is volt, szinte mindenről tudtam, amiről pedig nem az kifejezetten női dolog volt és nem is gondoltam, hogy tudnom kellene. Azért a barátságnak is vannak határai ha a két fél az ellenkező nemhez tartozik. csak bólogatok és tudomásul veszem, hogy Daniel miatta igyekszik megváltozni, hiszem is meg nem is. az ő szavait és reményét igaznak vélem, Daniel próbálkozását azonban nem, benne nem hiszek és nem is fogok. Talán eddig minden más nő már kiismerte és ezért nincs még családja, Emmácska pedig könnyen befolyásolható ezen a téren, talán azért tesz úgy mint aki igyekszik, hogy megnyerje magának és ha már tutira az övé, ugyanolyan alakká válik mint volt. Ezt mondom magamnak is mikor felmerül bennem halványan a kérdés; Vajon miért érzem magam féltékenynek? Nem kellene, ez biztosan más, hiszen Dana az én világom, a szívem birtokosa és bár mostanában egy kicsit kerül, azt annak tudom be, hogy még ő sem tudja eldönteni mit akar. Talán az az este volt a vízválasztó, talán ő is megijedt az elkötelezettségtől, amit botor mód kimondtam. Ez lehet az oka és ha már így Emmácska okán rájöttem, meg is fogom vele beszélni. Persze ez még váratni fog magára míg összeszedem a gondolataimat és hajszín változás nélkül danácska elé tudok állni vele, de itt és most elhatározom, hogy megteszem. danielen most nem agyalok tovább mert látom, hogy Emmácskának ez kellemetlen, és átkozom magam amiért úgy lehordtam a döntése miatt. Persze elsődlegesen a közlés hiánya borított ki, ehhez hozzáveszem még a döbbenetet és Daniel személyét és kijön az egyenlet, a többit pedig sutba vágom. Érzem én, hogy mindezt nem megfelelő módon csomagoltam és bocsánatot kérek, és nem kérdezem meg tőle, hogy Daniel szokott-e így bocsánatot kérni. Nekem természetes, hiszen minden nő megérdemli a figyelmet, az udvariasságot, hogy a férfi a tenyerén hordozza és lesse minden kívánságát, én pedig pont az utolsót hagytam figyelmen kívül. Emmácska Daniellel szeretne élni.* ~Mégis miért olyan rossz ez?~
*Nem győz meg azzal, hogy azt mondja neki jó így, de elfogadom. Nem haragszom azért sem, mert nem mondta el előre, bár eléggé hideg víz hatás volt az egész, megpróbálom megérteni miért tette. Ezen túllépve még abba az óvatos és egyáltalán nem őszintén boldog mosolyba sem magyarázok bele semmit amit a macskás megjegyzése után varázsol az arcára. Elengedem a kezét és rámosolygok, de magamban szomorú vagyok az idétlen vicce miatt.*
-Azért a macskáról nem kell lemondanod. Szerzek neked egy kandúrt és hívhatod Max-nek.
*Apró és egy másik idétlen vicc amivel szeretnék túllendülni a Daniel témán, de Emmácska annyira szeretne meggyőzni, hogy tovább magyaráz. Persze én kértem, hogy mindent meséljen el, ha már az eljegyzéséről lemaradtam, de nem kellett volna megemlíteni újból, hogy a fazon Roxmortsba költözik. Már azon töröm a fejem, hogy mivel kanyarodhatnánk el a témától és eszembe is jut amiért tulajdonképpen idejöttem, de mielőtt bedobnám a növénykiállítást, Emmácska bedobja az esküvői meghívót. Az elkezdett mondat visszakúszik a torkomba és lejjebb, a szám tátva marad mert nem jut eszembe semmi hirtelen. Aztán persze beugrik, hogy erre boldogan rá kellene bólintanom, de nagyon nehezemre esik. A mosoly is kényszeredett, de nagyon remélem, hogy nem látszik. *~A fenébe is, örülnöm kellene akkor miért nem megy?~
-Persze Emmácska, meg is sértődtem volna ha nem hívsz el.

*Nem mondhatok nemet akkor sem, ha mindez kínszenvedés, látni, hogy hozzámegy valakihez akit nem is szeret igazán. *~Tényleg nem szereti igazán? Miért jutott ez most az eszembe?~
*A tekintete könyörgő, és ez nem jó. Szeretném ha jó kedve lenne, ezért lenyúlok a megkezdett mondatért és előráncigálom.*
-Nézzük meg azt a kiállítást.

[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-03-18, 16:08


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Úgy érzem, hogy valahogy meg kell magyaráznom neki, hogy mit miért tettem és valahogy meg kell értetnem vele, hogy ez az egész nem ellen van, csak épp én nem igazán tudtam mit tenni a helyzettel és nem tudtam, hogyan kellene kezelnem. Most sem tudom még, de az igazi indokot még sem mondhatom el neki, az sajnos nem lehetséges, hiába tudom, hogy igazából akkor értené meg igazán. Így viszont nincs más, mint hogy megpróbálok valami értékelhető indokot adni arra, hogy miért nem meséltem neki erről az egészről. Végül is az igaz, hogy még én sem voltam biztos abban, hogy egyáltalán választ adok Danielnek és ez azért mégis csak jó indok nem? Tudom nem, hiszen ezt is megvitathattam volna neki. Épp e miatt halogattam ezt az egészet és minél tovább halogattam, tudtam, hogy annál rosszabb lesz majd beszélni vele róla. És lássuk be igazam is lett.
- Bizonytalan voltam és... ő is változik, fejlődik tudod? Miattam, mert ő is szeretné, hogy működjön és ezt nekem is be kellett látnom. És... - és nincs más és még mindig jobb valaki mellett lenni, akit nem szeretek igazán, mint egyedül életem végéig, hiszen úgyis tudom hogy nagyjából soha nem leszek képes senkit sem úgy szeretni, ahogyan Maxet, akkor pedig minek küzdjek és keressek jobbat? Az csak kihasználás lenne. Danielnek is kell valaki, aki mellette van és nehezen találna valakit, hiszen a stílusa tényleg nem makulátlan, de jól keres és rendes fickó, nem verekedős és nem is bántana meg szándékosan. Azt hiszem olyan valakit nem is lennék képes megbántani, aki ténylegesen oda van értem, mert ott nagyon csúnya dolognak érezném a dolgot, erre nem lennék képes. Végül úgy fest, hogy mégis csak hajlandó elfogadni ezt az egészet, ha nem is boldogan, de legalább valami halvány... szomorkás mosolyt hozzátesz a szavaihoz. Azt hiszem már ez is valami, ennél sokkal többet nem várhatok most el tőle. Majdnem lebiggyed a szám, le kell sütnöm a tekintetemet, hogy ne legyen belőle valami könnyes meghatottság, ahogyan megcsókolja a kézfejemet és bocsánatot kér. Jól esik, oh hogy mennyire! Tudom, hogy hozzám pont, hogy ő illene, hiszen okkal a legjobb barátom, de neki Dana tetszik és nem pedig én nem igaz?
- Én nem... nem haragszom, azt szeretném, ha te sem tennéd. Nekem jó így, legalább... nem kell macska. - óvatos mosoly jelenik meg az arcomon, de még így is érezni rajta, hogy nem az igazi ez sem, de mit lehet tenni? Egyikünknek sem tökéletes ez a helyzet most, de ettől még más utat nem látok az életemnek. Egyszerűen csak nem akarok életem végéig egyedül lenni és szorongatni a párnámat, vagy a leendő macskámat, és azon gondolkodni, hogy Maxnek milyen élete van Danával... vagy akárkivel.
- Elmondom Max, mindent, ami csak történik és... és hidd el Daniel nem rossz ember. Figyelmetlen néha, de tud benne javulni és akar is és biztos alapot ad az életemnek. Látod még Roxmortsba is hajlandó elköltözni miattam, ez azért jó nem? És... ugye eljössz az esküvőre? - talán nem most kellene megkérdeznem, de mégis csak így az igazi ez és nem pedig úgy, hogy kap egy személytelen meghívót valamikor és kész. Ha már most letéptem a ragtapaszt, akkor legyen meg minden egyszerre és kész. Ha netán nem akar eljönni, mert nem támogatja az egészet, akkor legalább tudom. Persze a tekintetem azt súgja "Kérlek!" de még sem akarom erőltetni és ha nemet mond, akkor elfogadom. Lélekben már fel is készülök rá, biztos, ami biztos.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-03-16, 07:42


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Daniel nélkül megint mindennek szépnek kellene lennie, de nem így van. Mindketten pocsékul érezzük magunkat, főleg én, főleg Emmácska. A fenébe is. Összekaptunk mint a friss házasok akik most szembesülnek a másik eddig nem ismert bogarával. Belőlem az ital beszél, Emmácskából pedig a bűnbánat…zavartság….keserűség? Az tény, hogy nem tetszik nekem Daniel, az a pasi mindenkihez való csak nem Emmácskához, fogalmam sincs mit lát benne és miért mondott igent a lánykérésre ha egyszer már véget vetett a kapcsolatnak. Vagy nem is volt vége csak nekem mondta azt? Szóval hazudott nekem. Nem, ez csúnya így, nem mondott igazat, igen, ugyanazt jelenti de mégis szebben hangzik és nekem is könnyebb így gondolni rá. Félt, hogy mit szólok, hát most megtudta. nekem ez az egész olyan volt mintha leöntöttek volna egy vödör vízzel, vagy pont olyan mint amikor pikniken voltunk és ránk zúdult a levélsátor tetején összegyűlt esővíz. Egyszerűen _borzalmas_ érzés tudni azt, hogy ez a felfuvalkodott fickó megcsókolja Emmácskát, hogy átöleli, hogy együtt töltenek egy napot vagy teszem azt éjszakát!! Persze lehurrogom és elmondom mi a véleményem róla, Emmácskának persze rosszul esik, bántom őt pedig nem is akarom, hogy fájjon. Szeretem, a barátom, az lenne a természetes ha örülnék a boldogságának, épp csak nem látom, hogy boldog lenne, hogy olyan kitörő örömmel üdvözölte volna mint mondjuk engem amikor a piknikre vártam. Mosolygott, ragyogott…így kellene nem? A nyakába ugrani akkor is ha zavarban van miattam. *
-Badarság. Danának semmi köze hozzád, már legalábbis abból a szempontból. nem tökéletes? Ez enyhe kifejezés már megbocsáss Emmácska, és _nagyrészt_ odafigyel rád? Épp te mondtad, hogy megbízhatatlan. Ezért vetettél véget a kapcsolatnak. Most meg gyűrűt húz az ujjadra és te hagyod és nem is újságolod el. Kétlem, hogy jó ez így neked.
*Rázom a fejem és nem tudom mit mondhatnék még, úgy tűnik nem tudom meggyőzni az igazamról. Az a rossz az egészben, hogy nem értem saját magam, azzal magyarázom az értetlenségemet, hogy Daniel egy fajankó és ezért nem jó néznem, hogy ők ketten már egy pár. Pedig érzem, hogy ez nem fedi a teljes valóságot, csak épp nem tudom miért. A vajsör hirtelen dobott meg, nem gondolkodtam, most viszont ugyan még érzem a hatását de képes vagyok felzárkózni magamhoz és látom, érzékelem és tudatosul bennem, hogy mennyire megbántottam Emmácskát. Mély sóhaj után kívánok boldogságot neki, így is gondolom. Legyen boldog, azt akartam mindig is, hiszen én mondtam állandóan, hogy majd csak lesz valaki aki tetszik neki, aki bejön és aki viszonozza az érzelmeit és boldoggá teszi. Az a fránya….Daniel azonban nem illik a fehér lóra és hercegnek sem mondanám, legfeljebb a legidősebb királyfinak. Borzalmasan viselkedtem tudom, jóvá kell tennem, a szomorú arcát látva majd` megszakad a szívem és átkozom magam azért amit tettem. Átnyúlok az asztal felett, hogy megfogjam a kezét és ha rám néz, kipréselek magamból egy mosolyt, ám ez inkább olyan szomorú mint az ő arca.*
-Én sajnálom Emmácska. Borzalmasan viselkedtem, nincs mentségem rá. Csak a legjobbat akartam neked….mindegy mit gondolok róla, az a fontos, hogy neked jó legyen. sajnálom, kérlek bocsáss meg.
*Vajsör szagú csókot nyomok a kézfejére, az ő illata viszont nagyon is kellemes. eszembe jut, hogy Daniel minden nap ezt fogja érezni valahányszor megfogja a kezét vagy hozzábújik és máris megint rosszul érzem magam. Elhessegetem ezeket a gondolatokat, mélyen elásom magamban. Emmácskának jó és örülök neki. Igen, muszáj örülnöm. *
-Fátylat rá. Csak ígérd meg, hogy….boldog leszel. Ha nem, akkor elmondod, azonnal. Mert nekem fontos, hogy boldog legyél. Ha pedig nem vesz neked virágot legalább hetente kétszer, akkor fenéken billentem. Mond meg neki.
*Elengedem a kezét és olyan mintha őt is elengedtem volna és ez nagyon rossz. Soha nem lesz már olyan a kapcsolatunk mint volt.*




[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-03-14, 17:53


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Biztos vagyok benne, hogy Max szándékosan szúr oda időnként, én pedig nem tudok rá mit mondani. Hogy miért aggódtam? Megértik egymást... szolid, zavart mosolyt sikerül csak az arcomra varázsolni, azt is felettébb nehezen, kínszenvedve. Kellemetlen a helyzet és tudom, hogy nem jól kezeltem ezt, de még sem tudtam, hogyan kellene és még most sem tudom, hogyan lett volna jobb nekem, neki... mindenkinek. Ha elmondom előbb akkor is ugyanúgy furcsa lett volna, de közben nem tudom, hogy pontosan miért is nem tettem.
- Abban, hogy jól kijöttök majd Max. - szándékosan csinálja. Ismer épp eléggé, tudja, hogy rosszul érzem magamat és én tudom, hogy szándékosan játszik erre még jobban rá, hogy még rosszabb legyen. A visszakérdezések, a gúnyos hangnem, vagy cinikus, igazából mindegy, hogy melyiknek nevezzük tudom, hogy bántónak szánja, csak Daniel nem akarja észrevenni, mert... ő ilyen, nehezen veszi észre a sorok mögött rejlő apró célzásokat. Valahogy úgy van velem, amit nem mondanak a szemedbe, az nincs is. Végül is nem rossz hozzáállás, de nekem nem megy. Tudom, hogy a szavait nekem célozza és azt is tudom, hogy nem épp kedvesnek szánja őket. És hiába tudom, hogy nem illik ide a kérdés, de mégis felteszem, pedig nem kellene. Nem fog olyat válaszolni, amitől jobban érezném magamat, sajnos ezzel tökéletesen tisztában vagyok, de... akkor mégis mit kellene tennem? A néma hallgatásnak sincsen értelme. Daniel elmegy, nekem pedig csak a kérdései maradnak, amiknek hála csak a helyemen fészekelődöm először, amíg meg nem próbálok valamiféle választ kicsikarni magamból. Tudom, hogy nem hagyhatom csak úgy annyiban a dolgot, de ettől még nem tűnik könnyebbnek a válaszadás.
- Én nem... nem akartam, hogy rosszul érezd magad, hogy te és Dana... tudod, nekem meg valami összejött. Féltem tőle, hogy bántani fog azt hiszem és... nem is tudom. El kellett volna mondanom és tudom, hogy nem tökéletes, de odafigyel rám... nagyrészt és nem tudom, hogy... Jobb lesz, ha Roxmortsba költözik. - bizonytalanul habogok és most már a vajsörömhöz fordulok úgy rendesen, ha már Daniel nincs itt. Nem tudom megmagyarázni neki jól, főleg nem mondhatom el a buta igazságot, hogy valahol volt, hogy reménykedtem, hogy esetleg mi egyszer... de hát neki ott van Dana, én pedig szeretem, és nem akarom a barátságunkat kockára tenni és egyszerűen nem tehettem mást, nem tudom... mit tehettem volna.
- Köszönöm. - csendesen válaszolok csak a cseppet sem igazán szívből jövő jókívánságára. Tudom, hogy megbántottam és tényleg nem akartam, de képtelen voltam rájönni hogyan csinálhattam volna ezt jobban. - Sajnálom, én... nem akartam rosszat, csak... nem tudtam hogyan mondjam el. - tudom, hogy nem jó kifogás és nem fog tetszeni neki, de mégis mit mondhatnék? Nem akartam őt megbántani, de tudom, hogy ennek ellenére sikerült nagyon is. Sosem viselkedett még így, nem szokott szurkálódni, nem szokott cinikus lenni és most nagyon is az volt.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-03-01, 07:50


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Az egész sokkot ráfogom arra, hogy Emmácska nem időben közölte velem mindezt és nem gondolok arra, hogy az egész azért nem tetszik, mert valamiért csak meg akartam csókolni a pikniken. Szóval elég rendesen ki vagyok akadva, nem értem miért nem mondta el előbb, miért nem kért tanácsot ha egyszer olyan sokáig gondolkodnia kellett a válaszon és miért így kell megtudnom, egyből szembesülve a VŐLEGÉNNYEL!?!? Utálatos egy fickó az már egyszer biztos, olyan tenyérbe mászó képe van és nem emlékszem, hogy találkoztam volna vele a Roxfortban. Biztosan sokat változott azóta, ja persze nem egy ház tagjai voltunk biztos, nem Hugrabugos fajta. Érzem magamon Emmácska tekintetét, minden bizonnyal aggódik, hogy botrányt csinálok…de miért aggódna és miért csinálnék botrányt? Elvégre Emmácska a barátom, örülnöm kellene, hogy végre megtalálta a boldogságot, de a fenébe is, hányszor emlegettem én ezt és egy szót sem szólt. Nem érdemlem meg a bizalmát? Teljesen el vagyok keseredve amiért már ez sem megy, már a barátságára sem vagyok méltó, arra sem, hogy kikérje a véleményemet. És ez a Danieeeeel! Annyira el van telve magától mintha ő sza….bocsánat, még a gondolataim is ingerültek, az a vigyorgás. *
-Aggódtál Emmácska? Ugyan miért? Látod, jól megértjük egymást.
*Tényleg miért is aggódott? A legjobbat akkor tenném ha nem lovagolnék már többet ezen a témán, elvégre ezt kívántam, Emmácska boldogságát és, hogy megtalálja az igazit. Mégis ott motoszkál bennem a kérdés az arcát és a szemeit nézve, hogy vajon tényleg boldog vagy csak úgy csinál és ezzel nekem akar hazudni vagy önmagát is be akarja csapni? Az biztos, hogy valami nem kerek, hiszen se Daniel nem illik hozzá, sem Emmácska nem érzi jól magát a társaságában, ez világos. Nem azért mert feszélyezve érzi magát miattam, annak semmi köze ahhoz a zavartsághoz amit Daniel csókja váltott ki belőle. Vajon büdös a szája? Vagy túl nyálas? Keverhetnék neki egy bájitalt. *-Hát persze, hogy igaza volt. Miben is? *mit mondhatott rólam Daniel engem nem ismerve ami ellenkezett Emmácska gondolataival? Persze mindezen kérdések közepette még mindig foglalkozom azzal,  hogy Emmácska miért nem mondta el előbb mindezt. Nem szoktam sokat inni és inkább a finom bort kedvelem de most ez a vajsör, ha már ezt kaptam a _kedves_ Danieltől nem keverem mással, most viszont nagyon jól jön ahogy végigcsorog a torkomon és kezdem érezni a fejemben. Ez persze nem olyan vajsör amit Roxmortsban mérnek a Három Seprűben és javarészt diákok isszák. *
-Hollóhátas! Miért nem vagyok meglepve?
*Most biztosan azt hiszi olyan okos, hogy másra nem is gondolhattam volna, nekem azonban egészen más jutott eszembe. Persze ezért nem emlékszem rá pedig biztosan közel voltunk egymáshoz, ha jól nézem akkor egyidősek lehetünk. *-Sajnálatos, nagyon sajnálatos. Legközelebb bepótoljuk. Ó, hogyne, mérget vehetsz rá.
*Vigyorgok Danielre rendesen de ennek felét a vajsör hozta ki belőlem. Emmácska ismért belekeveredik a zavarába, kizártnak tartom, hogy örülne annak a danielcsóknak és aztán megint csak engem néz fürkészőn.* -Nem fogok berúgni, ne izgulj, tudom, hogy azért nézel, de Emmácska! Nem értelek. Miért? Miért most? Eddig miért nem? Nem illik hozzád, nem érdemel téged ez a fajankó. Ez egy….ez egy….még a virágokat sem szereti!!!
*Miután Daniel elment fordulok csak a kérdéseim özönével Emmácskához. Hogy mi a véleményem? Hát ez. Megingatom a fejemet és összeborzolom a hajam ahogyan a lila tincsek közé vágok az ujjaimmal néhány sort. Aztán hátradőlök és azt mondom amit elvileg egy barátnak illenék, bár én mindig az őszinteség híve voltam, de ha ő ezt akarja…*
-Azt kívánom légy boldog Emmácska, nagyon azt kívánom.


[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-02-27, 09:38


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Max ki van akadva, nagyon jól látszik rajta és érthető is, hiszen nem mondtam el neki egy ilyen nagy horderejű dolgot, de hát nem voltam rá képes. Tudom, hogy muszáj lett volna és hogy nagyon elszúrtam, de közben meg... nem tudom mit kellett volna mondanom pontosan, hiszen ez mégis csak komoly dolog és Maxről van szó. Ott volt neki Dana és lelomboztam volna attól féltem, ha bejelentem, hogy eljegyeztek. Nem tudom, hogyan reagálta volna le, vagy egyáltalán tudta volna kezelni? Most sem megy neki, bár jó eséllyel a hirtelen jött sokk a fő oka a dolognak, de... tényleg nem tudom, hogy mit kellett volna tennem, hogyan másképp oldhattam volna meg ezt, főleg hogy én magam sem voltam biztos benne. Hozzá menni valakihez, amikor mást szeretsz az nem csúnya dolog? De talán akkor nagyobb esély van rá, hogy idővel elmúlik és tényleg megszeretem Danielt. Néha ugyan figyelmetlen és késik, de tud ő figyelmes is lenni, segítőkész és kedves, csak nem viszi túlzásba a dolgot, de... de ez is változhat még és én nem akarok egyedül megöregedni, mint valami magányos macskás nő és folyton ez a rémkép lebeg a szemem előtt. Karácsonyozni Maxhez és Danához megyek, úgy legalább nem egyedül leszek... nem valami jó jövőkép.
Ezért nem igen tudok mit mondani amikor Max kommentál, érezhetően nem örül ennek, de ez nem lep meg, Daniel viszont nem igazán érzékel ebből semmit sem. Ő egészen könnyen veszi a helyzetet, nem lát a mélyére annak, ami folyik a háttérben, amin nem is kellene igazán meglepődnöm tudom, mert ő ilyen, de... Nem ezzel most nem foglalkozom, Maxet figyelem és próbálok rájönni, hogy vajon mire is gondol pontosan, hogy mi járhat a fejében. Meglepett, vagy mérges is rám, amiért nem mondtam el ezt neki? Utálja Danielt már előre, vagy csak a miatt, amit meséltem neki és elsőre nem igazán szimpatikus számára? Nem tudom... tényleg nem tudom, hogy mit gondol, szívesen megkérdezném, de nem tehetem meg itt és most, nem tehetem meg Daniel előtt.
- Ez remekül hangzik Max! Igaz Emma? Mondtam, hogy jól megértjük majd egymást, te pedig aggódtál, de felesleges volt. - mosolyogva pillant rám, én pedig egy félszeg mosollyal viszonozom az övét, de újra csak Maxet fürkészem. - Talán tévedtem, igazad volt. - bököm ki végül csendesen, de inkább a sörömmel foglalkozom, amiből már jön is az újabb kör, pedig Max nem szokott ennyit inni. Aggódva pillantok rá, hogy már a második korsóval kezdi meg. Hogy lesz ebből növényvásár? Vagy ahhoz ezek után már amúgy se nagyon lenne kedve? - Hollóhátas voltam Max, természetesen oda jártam én is, ismerem a falut, viszont most ha nem haragszol rohanok. Van még pár fontos elintéznivalóm, azért is nem tudok veletek tartani. Egyébként is a növények... nem nekem valók, de nektek jó szórakozást! Biztosan találkozunk még. - kiissza a korsóját, még az elsőt, mert még azt sem fejezte be. Abban is marad egy kis maradék, csak aztán hajol oda hozzám, hogy a számra csókoljon oda. Zavartan viszonozom a dolgot és köszönök el tőle cseppnyi torokköszörüléssel, ő is int még, aztán megy szépen kifelé, hogy hívjon egy taxit én pedig amikor már csukva az ajtó akkor pillantok csak félve Maxre.
- Mi a véleményed? - róla, erről az egészről, úgy általában és persze már előre tartok a választól, hogy mit fog mondani, de nem remélem, hogy túl sok jót, mert hát... attól tartok finoman szólva is sokkolódott, nagyon jól látszott rajta, főleg azon, hogy milyen mennyiségű vajsört vett magához.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-02-22, 18:26


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*A taxiban és még az Üst ajtaján kívül, van kedvem és lehetőségem mókázni, az egész nap végül is jól indult, hiszen Emmácskával van találkozóm, közös programom, ráadásul olyan helyre megyünk amit mindkettőnk szeret és érdeklődik utána. Tréfálkozom a nők titkolózási szokásaival, próbálom kiszedni belőle kivel akar összeismertetni és persze megkönnyebbülök mikor kiderül, hogy nem nő az illető, ergo nincs szó kerítésről. Nem gyanítok semmit, pedig eszembe juthatna, feltűnhetne, hogy Emmácska a szokásosnál picit idegesebb és szétszórtabb, főleg amikor fizetni akart a taxisnak. De miért is gyanakodnék bármire? Megbízom benne, a barátom, soha nem feltételeznék róla rosszat, ismerem mint a tenyeremet és ő is engem viszont, ezt a kis titkolózást is inkább játéknak fogom fel semmint komoly dolognak. Pláne mikor a bemutatásra váró illetőről kiderül, hogy nincs oda a virágokért. Semmi köze nem lehet Emmácskához, már csak azért sem mert aki a virágot nem szereti rossz ember lehet. Csak egy elnyújtott "Ááááá"-val jelzem, hogy iktattam a választ, tudomásul vettem, hogy a közös program előtt még lesz egy kis kitérőnk, és fejet hajtok Emmácska akarata előtt. Odabent azonban feje tetejére áll a világ egyetlen pillanat alatt és nem túlzok a rövid idő meghatározásával. Valóban elég egy pillanat, hogy elhűljek, dühös legyek és ezernyi kérdés merüljön fel bennem ezzel az egész őrülettel kapcsolatban. Mert az, őrület. Összerakom a mozaikokat és joggal tehetném fel mindjárt azt a kérdést, hogy mit akar Emmácska attól az alaktól aki nincs oda a virágokért. És a csillagképeket vajon ismeri? Szeret a fűben feküdni nyári estéken és az eget fürkészni? Nézett már bele teleszkópba? Ha nincs oda a virágokért mit ad Emmácskának ha ünnepelnek, vagy csak úgy? Ezek persze könnyedén félretehető kérdések, a legjobban az érdekel; miért nem mesélt róla Emmácska korábban? Szó szerint lefagyok a hírtől, ez a vőlegény dolog nem igazán lopta be magát a szívembe, pedig kellene, hiszen Emmácska boldogságáról van szó. Ezek után benyögi, hogy mesélt már róla. A felismerés megemeli az egyik szemöldökömet, láthatóan rájöttem, hogy arról az alakról van szó aki állandóan késett és megbízhatatlan volt, Emmácska elbeszélése szerint, mert ezt mondta amikor megérkezett Roxmortsba és meglátogatott engem. *
-Nemááár!
*Mondom vigyorogva és csak a jólneveltségem teszi, hogy nem idézem Emmácska szavait a fickóról. Ő persze félreérti az egészet, azt hiszi,, hogy csupán az eljegyzésről nem tudtam és közli, hogy „csak pár napja”, az viszont szöget üt a fejemben, hogy hetek óta gondolkodott rajta. Szóval hetekkel ezelőtt megkérte a kezét, vagyis a kapcsolat már régóta folyamatban van, én pedig csak egy futó kalandról tudok aminek rossz vége lett. Ismét egy kérdőjellé kanyarított szemöldökös pillantást vetek Emmácskára és látom mennyire pocsékul érzi magát. Hát én is, szó se róla, esz a fene és fogalmam sincs miért. A hajam kékről zöldre vált amiről persze tükör híján nem tudok, arra a „kis drágám” és a „szívem” megszólításra és mivel megittam az összes vajsörömet, a kézsimogatásra már nem tudok újabbat kortyolni. nem értem Emmácskát és nem értem saját magamat sem miért vagyok feldúlt, de ráfogom arra, hogy a szívem csücske barátom elfelejtette megemlíteni az eljegyzését. *
-Nos, örülök, hogy végre sikerült eldöntenie. Gratulálok, szívből.
*Meg a nagy fenét. Nem való Emmácskához ez a pasas, egyáltalán nem való, teljesen be fogja kebelezni és átformálja, Emmácska meg amilyen lágy szívű, hagyja magát. Előveszem a pálcámat és meglegyintem a pult felé ahol kis csengettyű van, az meg csilingelni kezd és a pincérek királya felém néz, megemelem a korsómat és intek az ujjammal még háromért. Sajnos vagy szerencse, hogy nem elég gyorsan kerül az asztalomra, mert Emmácska bejelentésétől biztosan innék egyet ám ha pont kortyolgatás közben ért volna, minden bizonnyal félrenyelek. *
-Daniel Roxmortsba költözik? Micsoda öröm, majd megmutatom neked a jó helyeket, hova érdemes menni, bár eléggé kicsi a falu és régimódi…de persze biztosan ismered, hiszen mindenki ismeri aki a Roxfortba járt. Melyik ház tagja voltál? Mikor végeztél?
*Megérkezik a vajsöröm és jó a felét leiszom belőle míg a válaszra várok. Ismerjük meg egymást ha már ilyen jól összejöttünk. *

[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-02-20, 21:54


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem szép dolog titkolózni, főleg nem előtte, ezt én is tudom, még sem voltam képes ezt csak úgy elmondani neki, valahogy nem ment, pedig isten bizony akartam, többször is! Tanácsot akartam kérni tőle az elején, amikor még nem voltam magamban biztos, hátha ő majd jobban tudja, hátha ő majd... nem is tudom, azt hiszem részben azt is vártam lebeszél majd róla, hogy rábeszéljen önmagára. Aztán persze bejött Dana a képbe, vagy is folyton Danáról beszélt és a félresikerült csók vele és... a ki tudja még mi, aztán a mi majdnem csókunk... csókjaink... Valahogy sosem volt rá igazán megfelelő alkalom, hogy elmondjam neki, hogy mi történt Londonban, hogy mit érzek, hogy őszintén kitárjam a lelkemet és engedjem, hogy ő döntsön, miközben a lelkem mélyén tudtam, ha kiderül bántani fogja, hogy nem meséltem neki egy ilyen fontos dologról, miközben ő mindent elmondott nekem mindig Danáról és... De persze ahogy telik az idő az ilyen kis titkok még nagyobbakká nőnek és még nehezebb elmondani őket, míg végül nem teszed meg és amikor kiderül jön a nagy bumm... na én is ettől a bummtól rettegek és e miatt vagyok olyan ideges is most.
- Nem igazán ér rá. Tudod még... dolgoznia kell ma és hát annyira nincs is oda a virágokért. - persze nem mondom, hogy utálja őket, de Daniel azért más. Ő inkább olyan komoly valaki, aki nem olyan elvarázsolt, mint én, vagy Max. Komolyabban áll az élethez és az élet dolgaihoz, de tud ő azért szórakozni és nevetni is, csak viszonylag ritkábban teszi, de... Amikor Max újra Danáról mesélt élőben arra jutottam, hogy talán egy majdnem szerelem is jobb, mint teljesen egyedül lenni életed végéig és vágyakozni valaki után, aki úgy sem lesz soha sem a tiéd. Ha hallgatom a történeteit az életéről mással... a boldogságát talán jobban tudom kezelni, ha aztán a nap végén van kihez hazamennem. Rossz ember lennék e miatt? Megbántom Maxet, és kihasználom Danielt is? Nem tudom... talán, de egész életemben jó ember voltam és azt hiszem egy egész kicsit belefáradtam.
Max persze teljesen lefagy, amikor megtudja a hírt. Nem szabadna ezen meglepődnöm, mégis aggódva nézem végig a kézfogást, ahogyan mondhatni méregetik egymást, ahogyan Max vigyorog és persze rámutat, hogy ő sosem hallott Danielről. Lehet, hogy azt mutatja, hogy laza, hogy vigyorog, de én már ismerem annyira, hogy tudjam ez nem igazi, ez olyan megjátszott fajta, hogy baj van, hogy megbántottam, amit meg is értek, de közben meg... Nem tudok megszólalni, csak időnként egy kósza és visszafogott mosolyt ejtek meg, most főleg Danielé a szó. Nem tudok én ebbe beleszólni, hiszen mégis csak tudom, hogy... elszúrtam.
- Említettem, csak... nem sokszor. - ennyit sikerült hozzátennem, ezt is halkan, és inkább megsemmisülten iszok bele végre a vajsörömbe, amikor megérkezik. Az most jobbnak tűnik, mint beszélni, vagy egyáltalán ránézni valamelyikükre, bár Danielt láthatóan nem zavarja a dolog, vagy csak nem érdekli. Róla meséltem Maxnek, igen, de... van amikor a két rosszból a kisebbik rosszat választja az ember és a nagyobb rossz teljesen egyedül maradni, szóval akkor már inkább a kisebbik rossz.
- Még csak pár napja. Emma hetek óta gondolkodott rajta. A kis drágám mindig olyan bizonytalan, de gondolom már ismered, aztán végül csak sikerült eldöntenie, igaz szívem? - finoman simít végig a kezemen, kicsit még meg is szorítja. Nem bántóan, inkább csak megerősítés céljából, én pedig tétován bólintok rá csak egyet. - Tudod az új munka lehetőséges és... egy kicsit elbizonytalanított, hogy hogyan oldjuk meg, de ha Daniel Roxmortsba költözik, akkor nem lesz gond. - kicsit megköszörülöm a torkomat, hogy összeszedjem magamat és csak a poharam felett újra kortyolgatva pillantok Maxre, ahogyan felhajtja az italát egy húzásra. Ilyet se láttam még tőle és tudom, hogy nem valami jó hír.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-02-16, 20:58


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Nem tudom miért szeretnek a nők még a cél előtt egyetlen lépéssel is titkolózni, ez valamiféle szokás náluk, imádják. Emmácska is ezt csinálja velem miután beszálltunk a taxiba, amit ugyan nem kifejezetten szeretek, de elviselem. Nem tudom mit tartogat a számomra, vagyis kit, hiába kérdezem, de legalább nem akar senkivel összeboronálni. Azóta a piknik óta töröm a fejem miért tettem azt amit majdnem megtettem és miért éreztem úgy, hogy szeretném megtenni. Emmácska csodaszép, de hát mindig is szép volt ez nem meglepő. Nem hinném, hogy a régi és megfakult érzelmeim melyeket lecseréltem a barátságunkra, most újra fellobbantak volna. Mikor a boltban vagyok és Dana tüntető távolságtatása miatt elvonulok a kis kuckómba, folyton őt nézem, már amikor csak tehetem. Néha tartok persze szünetet de az nem számottevő, ha bejön egy vevő és meghallom Danácska csiripelését, rögtön odafordulok, persze férfi az illető és olyan jól elbeszélgetnek. Akkor egy kicsit fáj a szívem és inkább újra beleásom magam a növényeimbe, amik egyébként azóta még szebben fejlődnek, talán az én elkeseredésemből táplálkoznak. Mondjuk a Szomorú Fátyolka igen, de az az egyetlen ilyen virág ami mások borús érzelmeire indul be. Emmácska egészen elbűvölt, már gondolkodtam azon, hogy talán a Dana miatti reménytelenségem miatt voltam fogékonyabb és ő mindig kedves volt hozzám, talán csak úgy éreztem ő gyengédséget nyújthat és botor mód egy csókba akartam fojtani. Pedig tudom, hogy nem tehetem meg vele, csak bonyolítaná az életünket, legfőképpen én az övét. Az volt az igazság, hogy már magam sem tudtam mit akarok. *
-Titok, titok. Ti nők oda vagytok a titkoért, pedig úgy is kiderül minden.
*Azért persze próbálkozom, de csak a tréfa kedvéért, a jó kedvéért, mert annyira azért nem érdekel kit akar bemutatni, pláne a Foltozott Üstben. Nem olyan hely ahol kedélyes csevejt folytat az ember. Minden próbálkozásom hiábavaló, a bánatos kutyaszemek és a vigyorgás, az, hogy szinte már kihajolok az ő oldalán lévő ablakon mert annyira felé húzódom, hogy elkapjam a pillantását. Végül feladom és visszaülök a helyemre, pár perc nem a világ, minden ki fog derülni. Csak megérkezünk, bár egy kicsit gyalogolni kell a bejáratig, mert oda az utcába nem mehet be kocsi, de csupán pár lépés lesz. Természetesen nem hagyom, hogy ő fizessen, eltolom a kezét és én magam számolom ki a pénzt, fel vagyok készülve mugli pénzzel, nekem még galleon sem keveredik közé mert már elővigyázatos vagyok. Egyszer megtörtént, hogy a buszjegyért galleonnal fizettem de sikerült kimagyaráznom magam. Azóta két erszényem van és mindkettő más-más színű, szóval azt sem tudom összekeverni. *
-Bent vár. És ő miért nem jön a kiállításra? Nem szereti a virágokat?
*Komolyan azt hittem valami híres gyűjtőt akar bemutatni, ha már nem hölgy az illető, avgy egy tudóst, bárkit akinek köze van a növényekhez és a kiállításhoz, de kezdem azt hinni, hogy még ebben is félreértettem Emmácskát. Baktatok utána, vagy inkább mellette, udvariasan nyitom az ajtót és mivel itt bármi előfordulhat inkább bekukkantok előbb nehogy valamit az arcába kapjon. Még akkor sem gyanakodok semmire mikor egy asztalhoz közeledünk, ahonnan egy fickó áll fel mosolyogva. Jó kiállású, tetszhet a nőknek, magamban találgatom ki lehet, de fura ahogyan Emmára néz. Akkor hökkenek meg látványosan mikor szájon csókolja. Mint akit képen töröltek, vagy nekiment egy üvegajtónak, egy láthatatlan mágikus pajzsnak, majdnem visszapattantam a levegőről. Emmára nézek de máris elkapja a fickó a kezem és istenesen megszorítja. A fülem zúg mint ami tele ment vízzel, nagyon messziről hallom a „vőlegénye” utáni szavakat. Emmácska nem mesélt róla. Vajon miért? Soha nem írt róla. valakiről írt az igaz, de mire Roxmortsba ért már túl volt egy galibán. Megbízhatatlan alak volt, késett és állandóan lelépett, mármint arról a három randevúról ami volt, vagy négy. Miatta jött el. Most meg itt van? vagy ő már más? És mikor ismerkedtek meg? Tanár az iskolában? Csak nézek rá és Emmácskára felváltva, a döbbenet pedig közben szép lassan kékre színezte a hajam. Én persze nem vagyok tudatában, de a sok vendég aki körülöttünk van azért oda-odapillant ránk, főleg rám és persze kissé hangosabb lesz az általános örvendezés. az egész agyalás és nézés nem tarthatott pár lélegzetvételnyi időnél mire megtalálom a hangomat és elmorzsolom a kezemet összegyömöszölő fájdalmat. nem nagy de azért ott van és jelzi, hogy mennyire puhány vagyok. *
-Tündérmanó!? *Nézek Emmácskára és úgy érzem forr bennem a méreg. *- Nahát. Érdekes, én soha nem hallottam rólad…Daniel.
*Fülig ér a szám, fogalmam sincs miért vigyorgok amikor bosszant ez az egész. Emmácska titkolózott előttem, pedig a barátom, de ezek szerint csak azt hittem. Nem tartott érdemesnek arra, hogy elmondja, valaki eljegyezte pedig számtalan alkalma lett volna rá és gyűrűt sem mutatott. Erőszakkal kell visszafognom magam, hogy ne nézzek a kezére. Ez az egész bánt, elkeserít és valamiért reménytelennek érzem magam. Örülnöm kellene, hogy Emmácska megtalálta az igazit, a párját, mégsem megy. talán nem kellene megkérdeznem, hogy ő e az a megbízhatatlan fickó aki mindig faképnél hagyta. Leülök az asztalhoz amint Emmácska is megteszi, Daniel haláli laza, én nem annyira a kék hajam miatt, bár csak sejtem a közben észrevett rám irányuló derűs pillantásokból. *
-Vajsör. Remek, nos, igazán köszönöm Daniel. Szóval jegyesek vagytok. Mióta?
*Emmácskára mosolygok, láthatóan feszeng és megsajnálom, szívesen megsimogatnám az arcát ahogy régen amikor vigasztaltam, de hát ugye ezt már nem tehetem meg és sok minden mást sem. Amint megérkezik a vajsör, én felhajtom. Nem várok senkire, az egészet kiiszom pedig elég nagy a korsó. *
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-02-14, 14:57


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Kezdek egyre idegesebb lenni, de magam sem tudom, hogy miért. Nem az a gond, hogy elaludt, az cseppet sem zavar és az sem, hogy késtem, mert valamennyit azért biztosan késtem, de az nagyon is zavar, hogy úgy néz rám, ahogy. Magam sem tudom pontosan meghatározni, hogy az az úgy mit is jelent pontosan, de akkor is olyan furcsán és én inkább igyekeztem túllendülni azon, ami az erdőben volt. Majdnem csók... kétszer. Azért az jelent valamit, vagy nem? Próbáltam arra gondolni, hogy inkább nem, mert ha azon jár az agyam mit jelentett abból semmi jó nem sül ki, hiszen eddig folyton azt mondogatta mennyire szereti Danát. Ez csak nem változhatott meg most hirtelen, mint a villámcsapás. Rossz volt a kedve és e miatt nézett rám másképp, csak akkor most miért csinálja megint ezt? Mert megint úgy néz, olyan elvarázsoltan, ahogyan inkább Danára szokott, meg persze az épp aktuális lányra, akiért oda van, na de nem rám. És az én életem is most nem biztos, hogy elbírja ezt, arról már nem is beszélve, hogy nem ronthatjuk el a barátságunkat valami butasággal, amit nem gondoltunk át rendesen igaz?
Nincs ez így rendben, ezért igyekszem annyira, hogy mielőbb elérjük a taxit és elinduljunk. Én gyorsan be is mondom a címet, aztán fel is bőg a motor. Mugli járgány, de legalább ezt is kipróbálja néha. Annyira nem is vészes, ha az ember időnként kicsit gyakorol vele, vagy valami. Persze szokatlan és a jól megszokott utazási módokhoz képest tényleg furi, de nem olyan vészes.
- Titok! - jelentem ki határozottan, annak ellenére is, ahogyan néz. Azok a kiskutya szemem, el kell olvadni tőlük! Legszívesebben... nem, olyat nem tehetek, amit legszívesebben tennék, azt nem szabad. Kinézek inkább az ablakon, vagyis hát próbálok, de nem igen sikerül, mert jön velem, mármint hajol előre, és én a végén már nem bírom tovább, két kézzel a vállánál fogva tolom el elnevetve magamat. - Már csak pár perc, addig már kibírod. - még mindig nevetve csóválom a fejemet, ahogyan lassan végül tényleg fékez a taxi. Előrehajolok kissé esetlenül számolom le a mugli pénzt a fickó kezébe. Majdnem pár galleon is közé keveredik, ami tuti, hogy meglepné a pasast, úgyhogy mázli, hogy még sem, csak aztán szállok ki, jó eséllyel addigra már Max is. Kicsit megköszörülöm a torkomat, ahogyan a jól ismert fogadót célzom meg, ahonnan majd átjutunk az Abszol útra. Na mármint nem azonnal, majd az után hogy...
- Ha minden igaz, akkor már bent vár. Csak bemutatom, aztán megyünk a kiállításra. - nem jön velünk, az kényelmetlen lenne. Most inkább csak bemutatom, egy kis beszélgetés beleférhet. Gyorsan el is libbenek Max mellett, előre, hogy felmérjem a terepet és amikor végre kiszúrom az egyik asztalnál a mosolyogva integető férfit, akkor nyelek egy nagyot. Maxre pillantok egy kissé zavart félmosollyal és csak akkor jövök még inkább zavarba, amikor az asztalhoz érve az ominózus férfi feláll, hogy üdvözöljön minket és én a számra kapok egy puszit, míg Maxnek a kezét nyújtja. - Max, ő... Daniel. Daniel, Max. Daniel a... - elakadok, de épp csak egy levegővételnyi időre, ami alatt Daniel meg is ragadja Max kezét, hogy jó erős férfias szorítással meg is rázza azt, de az arcán mosoly játszik továbbra is, nem tűnik féltékenynek, vagy rosszindulatúnak, vagy bármi.
- ...a vőlegénye. Örülök, hogy megismerhetlek végre Max, már annyit hallottam rólad! Jól utaztál? Emma nagyon izgult, egész délelőtt fel s alá szaladgált, mint valami besózott tündérmanó. - halkan még fel is nevet. Kellemes mély baritonja csak úgy bezengi a fogadót, aztán előzékenyen helyet is mutat Maxnek, engem pedig maga mellé húz, én ellenben még mindig kissé zavar mosollyal próbálom felmérni a reakciót. Sokk... örül, vajon egyáltalán mit szól? Főleg, hogy nem mondtam el, de erre is meg volt az okom, még csak nem is volt biztos ez az egész egy jó ideig és... aztán meg nem tudtam, hogyan mondjam el neki. - Már rendeltem nektek, az utazás után biztosan jót tesz. Három vajsört és... érkezik is! - befut a pincér kb. abban a pillanatban, hogy leülünk és lepakol az asztalra három méretes korsót, csak aztán tűnik el, hogy felmérje a további igényeket a többi asztalnál.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-02-11, 07:50


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Lelkesen bólogatok az Emmácska által felvázolt roppant jó indokra az elalvásommal kapcsolatban és annyiban hagyom. Nekem tökéletesen megfelel ha neki is, szóval nem igyekszem feltárni az igazságot, mert az senkinek nem lenne jó. Azóta a nap óta rengetegszer gondoltam rá és arra a majdnem csókra, az érzéseim egészen furák voltak vele kapcsolatban. Egyrészt sajnáltam, hogy nem történt meg, ami ugye eleve nem lehet jó mert barátok vagyunk és szeretem Emmácskát, tisztelem és becsülöm, nem ronthatom el a barátságunkat azzal, hogy össze-vissza csókolgatom aztán meg azon agyalok, hogy ez most mi volt. Másrészt lelkiismeret furdalásom támadt Danácska miatt aki azóta is kerül engem természetesen, amit azóta sem értek de inkább szóba sem hozom. Bevonulok minden nap a boltom virágos részlegébe és estig ki sem dugom az orrom onnan. Elpepecselek a hajtásokkal, a bibékkel, a magokkal és a különböző tulajdonságú növények keresztezésével. Ezért van az is, hogy alig eszem valamit nap közben, pár falatot beletuszmákolok a kerti köpenyem zsebébe és abból falatozgatok amikor éppen eszembe jut, este aztán nekiesem a kamrának és a felét felfalom mert már szédülök az éhségtől, reggel aztán folytatom, kivéve a mait. Szóval alaposan felborzolta a gondolataimat a múltkor történt eset és most, hogy újra találkoztam Emmával és megpuszilt ahelyett, hogy megtartotta volna a három lépés távolságot mint Dana, újra eszembe ötlöttek a dolgok és az érzések. Nem csoda ha elbambulok kicsit, és mikor utána kapkodom a lábaimat, valamiért a bájos popójára esik a pillantásom. Picit oldalra is hajtom a fejem, hogy jobban lássam és el vagyok bűvölve. ~Mindig ilyen szép volt?~
*Elhümmögnék még egy ideig a hátsóján és a magam szemtelenségén, de majdhogynem rajta leszek kapva, ezért gyorsan beszüntetem a magamat is meglepő kíváncsiságomat és rá figyelek. Ennek folyományaként teljesen félreértem, úgy gondolom kerítőt akar játszani, talán azért, hogy ne őt csókolgassam, és Dana ellen volt sokszor mondván, nem illik hozzám. Főleg az kelti bennem a gyanút, hogy nem nagyon akarja elárulni ki az és mit akarunk tőle, csak „majd ott meglátom” ez persze vészcsengőként szól bennem és ki is bukik belőlem. Az azért megnyugtató, hogy még sem akar senkivel összeboronálni, ezen a ponton tényleg kíváncsivá tesz, de nem árul el semmit én meg azon agyalhatok, hogy mire fel ez a nagy titkolózás. *
-Nem hölgyet? Eeeez megnyugtató de akkor kit?
*Loholok mellette a taxiig és bár ellenérzéseim vannak a szűk kis doboz láttán azért beszállok, mert tudom, hogy itt a muglik világában nem lehet másként. Amikor Londonban vagyok és olyan növényeket gyűjtögetek melyekről a muglik csak azt gondolják haszontalanok és nem ismerik a bűbájukat, leginkább busszal közlekedem, az kellőképpen tágas. A taxinál, amikor rájövök, hogy az ránk vár, kinyitom Emmácska előtt az ajtót és segítek neki beülni majd én is mellételepszem. A mint elindulunk megmakacsolom magam, felé fordulok és nézem őt, addig nézem és emelgetem közben a szemöldökeimet míg ki nem böki mit titkol. Persze nem bírom sokáig mosolygás nélkül, de néha felváltom azzal a bánatos kutyapislogással aminek úgy gondolom nem lehet ellenállni. Ha zavarja, hogy nézem és elfordul akkor előrehajolva utánamegyek amíg csak tudok, de továbbra is merőn fixírozom. Ez nekem jól megy mert inkább bolondozás semmint komoly dolog, viszont attól még eléggé noszogató jellegű.*

[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-02-07, 10:29


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Egy kicsit nyomott az időjárás, biztosan a miatt aludtál el. - biztatóan mosolyodom el, hogy aztán e miatt ne legyen így fennakadva. Elaludt, hát elaludt, nem olyan halálos dolog az. Előfordulhat bárkivel. Az is lehet, hogy fáradt. Észre sem vette és mondjuk késő estig foglalkozott valami növénnyel, vagy bájitallal és e miatt aludt el most. Ismerem már annyira, hogy ha nagyon belemerül valamibe, akkor hajlamos észre se venni, hogyan telt az idő. Nálam is előfordul az ilyesmi, ahogyan azt hiszem nagyjából mindenkinél lehet hasonló. Azt viszont nem akarom, hogy távolságtartóak legyünk egymással csak mert múltkor volt egy kis kellemetlen része is annak a pikniknek. Nem, nem viselném jól, ha ez nyomot hagyna a kapcsolatunkban. Épp e miatt nem is akartam, hogy bármi történjen, e miatt sikítottam szinte először Dana nevét és áldom az eget, hogy ránk szakadt az a nagy adag víz. Ha nem történt volna meg, akkor most valószínűleg még kellemetlenebb lenne a helyzet, hiszen ő Danát szereti, én meg... Én mindig is azt tartottam szem előtt, hogy neki mi a jó, hogy ő mitől érzi jól magát. Nekem ez az igazán fontos most is és mindig, ezért próbálok én túllendülni a kínos részeken, ha neki talán nem menne, főleg hogy Max a haja miatt igazán elrejteni se nagyon tudja az érzéseit, mint tudjuk.
Elindulunk közben. Ő mintha kissé el lenne varázsolva, ami persze nála azért annyira nem ritka, de ettől nem lepődöm meg kevésbé azon, ahogyan szinte utánam szalad. Tényleg nagyon el van varázsolva ma, jobban, mint általában, pedig általában is meg szokott azért ez lenni. Végül pedig még a kis új infot is bedobom neki, bármennyire is talán... hát nem tudom, lehet hogy nem kéne, de jobb finoman adagolni, mint aztán amikor odaérünk a hirtelen meglepetés ereje. Akkor félő, hogy annyira sokkolódna, vagy ki tudja, hogy a haja a létező összes színben pompázna egyszerre, vagy felváltva, és attól csak a szemünk káprázna.
- Majd ott meglátod. - válaszolok egy félmosollyal reflexből mielőtt még elkezdene akadozva magyarázni. Lassacskán leesik nekem is, hogy mire gondolt, hogy mit gondol itt rosszul, mert hát nagyon rosszul gondolj. Kész csoda, hogy nem nevetem el magamat, de ha nevetés lenne belőle, az is valószínűleg valami kínos és kellemetlen verzió lenne, és az sose jó, ha az ember kínjában nevet. Kicsit azért zavaromban megköszörülöm a torkomat, mielőtt még noszogatnám kicsit, hogy elérjük a taxit, ami egyébként is ránk vár. Majd elvisz a célig szépen, már eleve így terveztem, ezért is siettem most annyira, no meg a felmerült téma is megszaporázza a lépteimet, mintha csak menekülnék a válaszadás elől.
- Nem akarlak összeboronálni... senkivel sem, tudom, hogy azt nem szereted és butaság is. Ez... egész másról van szó, majd meglátod. Nem egy hölgyet szeretnék bemutatni. - nem, még most sem tudom kinyögni a lényeget, pedig tudom, hogy kellene végre, de nem megy. Nem tudom, hogyan reagálna rá és talán tényleg úgy egyszerűbb, ha ott mondom el, vagy mielőtt kiszállnánk a kocsiból? Talán az még jó megoldás lehet, hogy ne ott szembesüljön a tényekkel, mert akkor meg lehet, hogy végképp lefagy szegénykém. Nincs tökéletes megoldás és azt sem tudom, hogyan fog reagálni. Az is lehet, hogy nem rosszul, csak én várom azt, hogy így legyen? Nem is tudom... fogalmam sincs, hogy miért ennyire nehéz ezt elmondanom neki, amikor őt egyáltalán nem biztos, hogy kellemetlenül fogja érinteni, csak én reagálom túl.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-02-05, 06:12


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



-A vonaton nem aludtam. Egyébként nem is tudok, ha mozog alattam valami nem tudok elaludni.
*Mosolygok rá de még mindig zavarban vagyok, tényleg roppant kínos, hogy elaludtam pedig nem is éreztem, hogy álmos lennék mikor leszálltam a vonatról. Azonban tény és való, hogy az utóbbi napokban, vagyis azóta, hogy elváltunk Emmácskával a Roxfort kapujában, minden percben ő jutott eszembe és az a meg nem történt csók és az érzés ami előtte magával ragadott és ami utána a hiányától ébredt bennem. Naná, hogy nem fogom elmondani neki miért vagyok fáradt, csak nézek rá bárgyú mosollyal és azon agyalok, hogy mit hazudjak annak ellenére, hogy ilyet nem szoktam és a válasz már ott ácsingózik a nyelvem hegyén, de csak nem akaródzik kimondani. a fenébe is, hát nem mondhatom el azt, hogy álmatlanul forgolódom miatta napok óta, még a végén a szívére veszi és szomorú lesz. Szerencsére megmenekülök a válaszadástól, bár nem így gondoltam az egérutat. Puszit kapok Emmácskától, _mind_a_két_arcomra_ és ez két okból is meglep és zavarba hoz. Már menetrendszerűen jön ez nálam, lassan fel sem fog tűnni. A puszival persze nincs gondom, de a múltkori majdnem csók után azt hittem ő is távolságot tart majd mint Dana, erre fel neeeem. S aztán attól jövök zavarba, hogy nem nekem jutott eszembe, persze de, ott motoszkált a gondolataim között, de tanulva Dana esetéből én már semmit nem merek. Szóval a bárgyú mosolyommal esek át a két puszin és ugrom át a kérdést. Kínálom egy kis elemózsiával de nem kér, nem rég evett. Jó neki, én tegnap este ettem utoljára, mert reggel nem volt időm. Miért is? Mert általában elszúrom az időt, szerencse, hogy a boltom felett lakom különben mindig elkésnék, így viszont mindenki azt hiszi, hogy halálian pontos vagyok. Az igazság az, hogy bennem van az érzés és a tudat, hogy a virágok megvárnak, a növények nélkülem is nőnek, fejlődnek, pár perc vagy fél óra ide vagy oda nem számít. Aztán meg kapkodok mint ma reggel is, és hiába értem el a vonatot, sok minden más lemaradt. Megehettem volna a reggelimet és hoppanálok, de nem szeretek landolni, ehettem volna a vonaton abból amit hoztam, de az Emmácskáé, és vele szeretném elfogyasztani. Erről most lemaradtam.*
-Rendben, majd piknikezünk megint.
*Már teljesen képben vagyok, felébredtem és lassan el is felejtem a roppant kínos helyzetet, az alvást az állomáson. Emmácskával tölteni a napot olyan mint régen amikor utána sóvárogtam és elképzeltem milyen is lehet ha átölel az a kis vörös fruska, és milyen ha rám nevet. Emlékszem a nevetésére, távolról csodáltam és bárgyún mosolyogtam mint most mert a szép álomképek sorra peregtek az elmémben. Egyszer csak pattan valami a fejemben és akkor veszem észre, hogy Emmácska elindult. Hűűűha, valamiről lemaradtam a nagy mosolygásban. Felkapkodom a táskámat és sietek utána. Mit is mondott utoljára? A kiállításról beszéltünk és az uzsiról, de azóta elindultunk, szóval nem biztos, hogy az volt az utolsó mondata, különben is arra már egyszer válaszoltam. ~Erőltesd meg az agyad Max!~
*Átsuhanok a falon és már sikerült Emmácska mellé sorolnom, olyan ez a lány mint egy kis szélvihar. Végül csak kapok valami támpontot, azt már nem tudom meg miről maradtam le de legalább vissza tudok kapcsolódni a társalgásba. *-Remekül, köszönöm. Igazán? Kicsodát?
*Az új információ kissé fejbe kólint. Volt már ilyen számtalanszor, a szomszédaim, Pitypang gazdája rendre bemutatott nekem valakit, egy váratlan vendégét….és véletlenül mind nő volt. Hát nem csodás? ezzel a mondattal kezdődő történetek soha nem sülnek el jól. *-Eeemmácska! Én igazán, szóval értékelem, hogy izé…..a szíveden viseled a sorsomat, de…de….nem kellene öööö…..hogy bemutass nekem…tudod?! Nagyon kedves tőled de nem…nem akarok mással megismerkedni…izé….ismerkedés céljából. Khhmmmm. *A világért sem mondanám ki a házasság szót, aki kerít az kínosan ügyel arra, hogy még csak szóba se kerüljön mert az elijeszti a másik felet, de én már tudom miről van szó. Szóval mással helyettesítem, de mivel nem készültem efféle….mert hát valljuk be Emmácska még sosem próbált senkit bemutatni nekem, még kezdő ezen a téren, szóval nem igazán jut eszembe jobb. Halványlila sejtelmem sincs arról, hogy más tervei lennének, nekem ez a kézenfekvő.*

[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-01-29, 17:56


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Egyértelműnek veszem, hogy én késtem, főleg hogy leállt az órám, ő pedig alszik. Annyit várhatott rám, hogy közben elnyomta a buzgóság. Nem jó kezdet, komolyan rosszul érzem magamat miatta, hogy ennyire megvárakoztattam szegényt, amikor én találtam ki ezt az egészet, én mondtam, hogy jöjjünk és épp e miatt nekem időben kellett volna érkeznem, nem ilyen késéssel.
- Még jó, hogy nem ment tovább a vonat. - a mosolyom a megnyugtatását célozza meg, hiszen láthatóan nagyon magára vette, hogy elaludt, pedig nem nagy dolog, főleg ha fáradt volt. Én attól féltem jobban, hogy miattam aludt el, mert olyan sokat késtem. Ez a jobb verzió, hogy szimplán csak fáradt volt. - Miért vagy olyan fáradt? - azért ezt mindenképpen hozzáteszem még és ha feláll, akkor kap két puszit is üdvözlésképp, csak aztán nézek rá az órámra... de minek? Még mindig nem jár, pedig mágikus darab, nem kellene, hogy baja legyen, de úgy fest, hogy még se nagyon bírta a gyűrődést. Talán a hideg, vagy... az óra is fáradt. Megfordul a fejemben egy ölelés is, de végül ezt mégis csak kihagyom. Nem tudom, a legutóbbi csókesélyességek után... valahogy nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó ötlet lenne egyáltalán.
- Ez nem is lep meg, és biztosan minden finom, de nem rég ettem. Majd a kiállításon jók lesznek. - majd ott mondjuk majszolgatunk, szerintem szuper lesz és biztosan minden isteni, amit csinált, mert amúgy is mindig minden isteni, amit ő készít, ez nem is lehet kérdés. Végre a fent lógó órára pillantok, és nem a kezemen lévőre, ami amúgy sem működik. - Mehetünk igen, vár egy taxi odakint, azzal megyünk el az Abszol útig, és majd... mutatom az utat. - közben persze el is indulok szépen kifelé az állomásról át a falon, és immár az átlag muglik között. A célig a taxi visz, aztán majd persze egy újabb fal, hogy átjussunk az Abszol útra. Ott lesz a kiállítás, mágikus, nem mugli természetesen. És persze ott lesz a kis plusz meglepetés is, amit még csak pedzegetni sem akartam neki eddig, bár talán fel kellett volna készítenem rá.
- Hogy utaztál? Majd... ha odaérünk, szeretnék bemutatni neked valakit. - végül csak hozzáteszem, de nem mondom el, hogy kiről van szó, vagy az illetőnek mi köze hozzám, vagy hozzá... Azért ez nem olyasmit, amit így akarok út közben, vagy a taxiban, bár ha ott tudja meg és szembesül vele, az se az igazi. Jajj, nem tudom, hogy lenne ez kellemesebb. Lehet, hogy sehogy se jó, de akkor is túl kell esnem rajta. Majd közben maximum majszolok valami sütit és akkor hátha annyival könnyebb lesz majd.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-01-27, 17:16


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Az égen bodros, fehér és puffadt felhők úsznak, olyanok mint egy-egy nagy tál tejszínhab, szinte érzem az ízüket a számban, aztán ott van a harsogóan zöld fű ami csiklandozza az arcomat ahogyan a könnyű, nyári szellő fújja, az ujjaimmal söpröm el az arcomból. Méhecskék döngicsélnek a közelben, szállnak egyik virágról a másikra, pillangók tarka szárnyai rebbennek tova. Idilli hangulat, csak a természet neszeit hallom és némi mocorgást Emmácska felől aki mellettem fekszik a fűben. Felé fordulok, rámosolygok majd sejtelmes pillantással követve a kezem útját, felnyúlok az égre és belemarkolok egy felhőbe. Kiszakítok belőle egy nagy darabot és mugli repülő hangját utánozva táncoltatom a falatot Emmácska szája felé. Mire az ajkaihoz érek vele már édes vattacukor. Emmácska pedig a nevemen szólít amire teli szájjal, mormogva válaszolok. A valóságban egy szemtelen legyet hessentek el az arcomról ami valóban csiklandozott és ő kölcsönözte az álmomban a méhek döngicsélő hangját, a repülő pedig az én horkolásom volt. A lágy szellő némi huzat ami az állomások sajátja, a vattacukrot ott érzem a számban és Emmácska hangja átcsúszik a valóságból és álmomban válaszolok rá valamit amit nem lehet érteni. Persze végül felébredek, de csak egy perc múlva mert elég nehéz az álomban azon gondolkodni, hogy ez most valóság volt vagy képzelet. Ám Emmácska hangja csak áthúz a valóságba bár elég vastag függönyön keresztül érkezem meg. Csak nézem őt és azon merengek, hogy most mi a fene van. Hova tűnt a rét és a vattacukor, hol vannak a virágok és a fű és mit keresek én itt, és különben is hol vagyok?*
-Eeee…..Emmácska? *Lassan kezd tisztulni a kép, a mosolya észhez térít, egy marék homokon keresztül érkezik az elmém egyik sarkából a másikba az információ arról, hogy a vonatállomáson vagyok, Emmácskára várok mert megbeszéltük, hogy itt találkozunk. a tény, hogy elaludtam roppant kínos, az, hogy pont akkor aludtam el amikor Emmácskára várakoztam még annál is rosszabb. Az ijedtség természetesen piros szín formájában az arcomra festődik és ezzel együtt a hajamra is. Sebaj, a vörös az jó, majdnem természetes. *-Emmácska, sajnálom. Ez…én..ne haragudj, úgy látszik fáradt voltam. Nem, biztosan nem régóta várok, én csak épp hátrahajtottam a fejem, és szóval látod nem unatkoztam.
*Máris kiegyenesedem és megigazítom a ruhámat, mosolygásra is telik a lélekjelenlétemből. Most nem tudom hogyan tovább, felálljak vagy sem, indulunk vagy sem. nem tudom, hogy szeretne-e leülni vagy máris megyünk valahova, ezért felemelkedem egy kicsit mert hát a tisztelet ugye, aztán ha mégis leül mellém akkor visszazöttyenek, igazából még zavarban vagyok egy kicsit. Azt hiszem jobb lenne Emmácskától megkérdezni, én csak jöttem az egészet ő szervezte és igazából nem tudom hova megyünk. *-Megyünk Emmácska? Nem vagy éhes? Hoztam egy kis süteményt meg szendvicset, csak jobb az otthoni mint amit megvennél nem? *A táskámért nyúlok és várakozom amíg nem mond valamit, persze ugrásra készen, hogy azonnal felpattanjak.

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max 2016-01-25, 21:10


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Még mindig izgulok. Nem is a miatt, hogy Max-szel találkozom, hanem azért, amit be kellene jelentenem neki és azért még mindig van bennem egy nagy adag félsz, hogy mondjuk annak mi lesz a végeredménye. Épp e miatt gondolkodtam olyan sokat ezen egészen és jutottam dűlőre nehezen a válasz tekintetében, de nem volt más választásom, mint végül csak meghozni a döntés és meghoztam... azt hiszem.
A napom egészen gyorsan telt, miután előre megvettem a belépőinket, hogy azzal már ne kelljen bajlódni és elintéztem még pár apróságot, mostanra már a vágányok mentén haladok végig, mert ha jól sejtem a vonat már megérkezhetett. Elég kihalt minden, de talán csak pár perc telt el. Az órám szerint nem késtem olyan sokat, tehát... Megtorpanok. Megkocogtatom a kijelzőt, de a mutató meg se moccan. Végre felnézek a nagy órára és leesik, hogy de nagyon is elkéstem, minimum negyed órája befutott már a vonat, de lehet az már lassan húsz perc is. Kellemetlen, remélem, hogy késett kicsit és akkor nem kellett olyan sokat várnia.
Sietősebbre veszem a lépteimet, hogy ne késsek még többet. Így nem indul túl jól ez a nap, remélem, hogy nem orrol meg rám e miatt, na nem mintha Max olyan megorrolós típus lenne.
Végre kiszúrom a távolban, a padon ücsörög és... komolyan alszik? Önkéntelenül is elmosolyodom, ahogyan leesik a tény, hogy ki van terülve és szinte zeng az állomás a horkolásától. Nem zavar, kimondottan aranyosnak tartom. Azért persze csak óvatosan köszörülöm meg a torkomat, amikor elérem a padot, nem akarom megijeszteni, hogy aztán úgy ugorjon fel, mint akit megcsapott a villám, a végén még kellemetlenebb helyzetbe hozná magát itt nekem, azt pedig nem akarom. Jönne a lila haj és a zavar, és már így is épp eléggé félek attól, hogy milyen lesz ez a mai nap.
- Max... Max... - halkan szólongatom is, hogy magához térjen, de ne legyen valami halálra rémülés effekt szegénynek. - Úgy sajnálom, hogy elkéstem, sokat vártál? Rég megjött a vonat? - persze csak akkor kérdezek, ha már láthatóan tud rám figyelni és nem teljesen kómás a tekintete, vagy van mondjuk totál félálomban még mindig. Az arcomon elnézést kérő mosoly a miatt, hogy elkéstem. Tényleg nagyon bánom, főleg hogy annyira, hogy aztán még be is aludt szegény. Na ezt végképp nem akartam. Komolyan szégyellem magam, hogy ennyire lassan értem ide, de a fránya óra a hibás, azt hittem még azért nem olyan vészes a késés, de valamikor húsz perce felmondhatta szegénykém a szolgálatot.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit,
a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Emmácska és Max 2016-01-24, 07:09


Emmácska& Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*A legegyszerűbb ha Londonba akarunk menni a Roxfort-i vonat bár azt leginkább csak diákok használják, az Abszol-úton keresztül viszont messze van  a vasútállomás, Emmácskával viszont pont oda beszéltük meg a találkozót. Nem értettem miért nem mehetünk együtt, de nem árulta el mi dolga van még Londonban én pedig nem kérdeztem. a barátok nem csak azért vannak, hogy megőrizzék a titkokat hanem azért is, hogy tudják mikor ne kérdezzenek. Már megbarátkoztam Dana tüntető távolságtartásával, és az az igazság, hogy nem is nagyon mertem kérdezni felőle. Olyan volt a bolt mostanában mint egy puskaporos hordó, éreztem hacsak egy szót is szólok arról az estéről valami felrobban, arra pedig nem volt szükségem. A boltot Danára bíztam én pedig bevonultam akis virágtermesztő és gondozó szobámba és csak akkor jöttem ki onnan ha a vevőnek csak rám volt szüksége. Dana remekül és gyorsan elad bármit, de egyáltalán nem ért a virágokhoz és semmilyen más növényhez, csak azt tudja eladni és ajánlani amit már előre becsomagoltam és feliratoztam. A kiállítás remek alkalom volt arra, hogy elszabaduljak ebből a vihar előtti csendből ami most kettőnk között feszült, úgy kerülgettük egymást mint Pitypang a forró pástétomot. Azt nem mondom, hogy minden rendben volt így mert hazugság lenne, szenvedtem rendesen és persze milliószor megakadt a szemem Danán aki még ebben a távolságtartó durcájában is gyönyörű volt, de a szükségesnél többet nem szóltam hozzá. Néhányszor összekevertem a virágokat és a nekik szánt tápot, ebből persze támadt némi zavar és volt egy alkalom amikor néhány inda túlnőtt a bolton, de uraltam a helyzetet némi tűzzel, vassal és mágiával. Roxmortsban ez nem megy ritkaságszámba, épp csak azért gyűltek össze az emberek, hogy jól kinevessék magukat és hálálkodtak amiért színt vittem szürke hétköznapjaik egyikébe. Az Emmácskával való találkozást már nagyon vártam, mondhatni számoltam a napokat és amikor eljött végre az amelyiken indulnom kell, jó korán otthagytam a boltot és a lakást, ezért persze sokkal korábban érkeztem meg Londonba a megbeszélt idő előtt és egy padon ücsörögve várakoztam. Mellettem a táskám, amit a vállamra is tudok venni, de akár keresztben is hordhatom, tértágítás nélkül is elfért benne jó pár dolog, de azért erről a bűbájról nem mondtam le, kellett a hely a sonkás szendvicsnek és a süteménynek amit Emmácskának sütöttem. Finom áfonyás és csokoládés gyümölcskenyér. A szokásos elnyűtt ruházatomban voltam, a mellény sem maradt el és az ütött-kopott ballonkabát sem. Kényelmesen elterpeszkedtem a padon és csak néztem ki a fejemből mert a figyelmem arra kellett ami belül zajlott. volt időm végiggondolni a közelmúltban történteket, és azon ami meg sem történt, de megtörténhetett volna és azon, hogy az miért volt. Emmácska a barátom, igaz régen szerelmes voltam belé, de az tényleg régen volt és mióta újratalálkoztunk meggyőztem magam arról, hogy kamaszkori fellángolás volt nem pedig komoly és mély érzelem. Ám az a vágy ami akkor ott az erdőben rám borult, nem csak egy fellángolás volt hanem határozott és jól körülírt vágy. Meg akartam csókolni, nincs mit ezen szépíteni, ha a körülmények nem szólnak közbe egészen másképp alakult volna a dolog, csak épp azt nem sikerült azóta sem kitalálnom, hogy hogyan alakult volna. Emmácskát ismerve minden bizonnyal megbántom őt, vagy ő is eltávolodik tőlem és elveszítem a barátságát is, szóval a Danával történtekre gondolva úgy határoztam, ha ma is megint eszembe jut ilyesmi, azonnal visszakozom. Hirtelen témaváltás jó megoldás, vagy esetleg valamilyen mozdulat ami eltérít, de hirtelen nem jutott eszembe semmi. Ezen elmélkedtem a padon ülve, várva Emmácskára mikor a nagy kényelemben elaludtam. Ott ültem szétrakott lábakkal, kényelmes férfipózban, két karommal a pad támlájára támaszkodva, hátrabicsaklott fejjel és halkan horkoltam. egész jó volt, gondolom, napok óta pocsékul alszom vagy egyáltalán nem alszom, így érthető, hogy a nehéz és megterhelő gondolkodás miatt kikapcsolt az agyam.*


[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Emmácska és Max

Vissza az elejére Go down

Emmácska és Max

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Szó bújócska közvélemény kutatás^^

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-