Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle

A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36553 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Fogadószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Online

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1322

TémanyitásTárgy: Fogadószoba 2016-01-08, 17:55

First topic message reminder :


Fogadószoba

Viszonylag kisebb teremről van szó, de azért az iskolához mérten szépen berendezett természetesen. Van itt kanapé, pár szék, ha kell pluszban és persze két fotel is. Elsősorban arra való a szoba, hogy ha egy nem az iskolához tartozó személy érkezik ide, akkor itt tud találkozni azzal, akit meglátogat, rokoni, vagy egyéb találkozó céljából.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-10-20, 16:07



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fel sem tudom fogni az egészet. Azt már mondhatni megszoktam, hogy engem bántanak, vagy velem gonoszak, én néha talán rá is szolgálok, mert kellemetlen helyzetbe hozok másokat, na de ez a lány? Annyira szép és... kedves és nem értem hogyan bánthatja valaki, akármilyen szót is használunk erre. Nem csoda, hogy eléggé kétkedve nézek rá, de nincs annyi bátorság bennem, hogy vitába szálljak vele, még ha őrültségnek is gondolom azt, hogy képes egy ilyen alakkal lenni. Sokkal jobbat kaphatna nála, na nem engem persze, hiszen én vagyok az egyik legbénább srác a suliban, de vannak sokan, akik illenének hozzá mondjuk külsőben és jellemben is, csak körül kell néznie kicsit. Nem tudom elképzelni, hogy valami olyan rejtett hibája lenne, amit esetleg én nem veszek észre és e miatt tényleg rászolgálna erre a bánásmódra. Na nem... erre a bánásmódra, amúgy se szolgálhat rá senki, akármit is csinál.
- Értem. - bököm ki végül, de nem vagyok valami jó abban, hogy elrejtsem a valódi érzéseimet, gondolataimat, ezért teljesen kiül az arcorma, hogy nem értem az egészet. Még azt sem, hogyan történhetett, hogy bejött ide valaki, én meg észre sem vettem, hiszen oké nem néztem ki, na de akkor az a srác hogyan látott minket, amitől bepipult? Ha látott, akkor nekem is látnom kellett volna őt, különben nem lett volna baj, csak benyit és meglátja Mercit a földön, a miatt nem kellett volna verekednie. Na nem mintha bármi miatt is kellett volna.
- De hát... ha a fotel mögött voltam, akkor ő nem látott, akkor hogyan... nem értem. - értetlenkedve rázom még most is a fejemet, mert valahogy nem áll össze ez az egész, de ilyen állapotban nem tudok gondolkodni. Túlságosan sajnálom őt, meg aztán pocsékul is vagyok már megint attól, hogy látom azt a sok vért, még ha nem is annyi, mintha... több lenne, de nekem ez is bőven sok. Halvány gőzöm sincs, hogy mit tegyek, de itt biztosan nem fogom hagyni, a végén még visszajön az a rettenetes alak.
- Öh... persze. - bólintok gyorsan és már ugrom is a könyvéért, bár kissé bizonytalanul méregetem a helyzetet, mert ha felveszem őt nem tudom hová tenni a könyvet, meg aztán itt marad a diavetítő, bár csak nem viszik el, a legtöbb varázsló gyerek azt se nagyon tudhatja, hogy mire való, viszont nem tudom hogyan vegyem fel őt is, meg a könyvet is, ezért kissé bizonytalan tarkóvakargatás után neki nyújtom. - Ezt azért... szóval tudod te... hozni? - ha igen, akkor utána veszem fel, bár azért látszik rajtam, hogy rendesen megküzdök vele, na nem azért, mert olyan nehéz, csak hát én nem vagyok egy kigyúrt alak, a diavetítővel is megszenvedtem, pedig az nem nehéz és csak egy nagy doboz volt. Remélem, hogy nem fogom elejteni és akkor irány a gyengélkedő, aztán ha útközben beverem a fejét valahová... csak nem!


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-10-13, 20:57



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Én sem értem meg, hogy az emberek miért olyanok másokkal, hogy gonoszkodnak, viszont Freddie-t megszoktam, a többieket meg elkerülöm. Tudják, hogy mennyire furcsa, magamnak való vagyok, így fel sem merül, hogy akár valaki barátkozni akarjon velem. Nem is tartom magamat szépnek, kívánatosnak meg csak azért, mert Freddie-nek mindig arra kellek, erre most Brandon már nem először azt bizonygatja, hogy mennyire szép vagyok. Meg is lepődtem rajta rendesen, ki sem látszom a pirulásból, de ez gyorsan elmúlik, mert szegény még nagyon zavarban van, amit nem értek, a fiúk nem szoktak ilyenek lenni.
- Ezt.. nem kellett volna elmondanom. Ő nem bántásnak hívja, hanem.. helyre tesz. – Vonom meg a vállamat, és már nagyon bánom, hogy csak így kicsúszott, mert most aztán nagyon muszáj leszek Brandonban megbízni, hiszen ha véletlenül elmondja ő is másnak, könnyen visszajuthat Freddie-hez, amit nem szeretnék. Jó nekem így, nem kell felrúgni az állandóságot, és különben is, letagadná, aztán jobban bántana, akkor meg nem éri meg az egészet. Brandon nem tűnik egy zsarolós alkatnak, kétlem, hogy kérne bármit is azért, hogy tartsa a száját. Az események ezek után felgyorsulnak, a földön találom magamat, vérző tarkóval, szédelgő fejjel. Ez már kissé más póz, mint amikor én keveredtem fölé.
- Én láttam, te a fotel mögött voltál. Gyorsan benyitott, és meglátott minket.. – Darálom, mert számomra így tűnt a dolog, az más kérdés, hogy Brandonnak van igaza, és a jelenés az ajtón keresztül jött, majd távozott, de a saját kis világomban nem látom, amit már régen látnom kéne. Úgy tűnik az elmém is megszokta, hogy mindez így van rendben.
- Nem akarlak téged hibáztatni mások előtt sem, te nagyon.. kedves vagy velem, amit meg sem érdemlek. Akkor.. hozd a könyvemet kérlek.. – Próbálok felülni, és ha odajön hozzám, akkor a karommal átkulcsolom a nyakát, hagyom magamat felemelni. Nem vagyok nehéz, így nem okozok ezzel problémát, talán el tud vinni a gyengélkedőig, és remélem nem is hagy ott, ezek után nem akarnék egyedül pityeregni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-10-03, 19:36


Mercedes & BrandonEngem már elég régóta piszkálnak és bántanak mások, úgyhogy nem tudok ehhez úgy állni, ahogyan ő teszi, mintha ez normális lenne. Nem tudom, hogy milyen volt ez a srác akkor, amikor még nem volt ilyen, de... tényleg úgy gondolom, hogy az, aki egyszer ilyenné válik az okkal lesz ilyen és nem hiszem, hogy a lelke mélyén olyan nagyon rendes lenne. Nem megváltozott, inkább csak az igazi énje jött elő, amit biztosan azért rejtett el, hogy egy ilyen szép lány felfigyeljen rá, mert hogy Merci nagyon szép, biztos vagyok benne, hogy az az illető pont e miatt akar vele lenni, de ha ilyen szemét, akkor nem sok értelem van ennek, de persze őszintén nem merek nyílt véleményt formálni, annyi bátorság nincs bennem.
- Szóval bántani is szokott... téged? Úgy érted, hogy fizikailag? - kerekedik el a szemem, mert ez már így tényleg elég egyértelmű és nagyon nem jól van így. Nem is értem, hogy miért hagyja. Nem kell visszapiszkálnia, csak hagyja ott, vagy... vagy szóljon egy tanárnak, hiszen ez egy iskola, csak nem hagynák annyiban, hogy valaki bántja az egyik diákot, hiszen ilyet nem szabad csinálni, benne van a házirendben is. Jó persze az más, hogy velem mit tesznek, mert az nem rendszeres és tényleg elég béna tudok lenni, de ha jól értem, akkor Mercit azért bántja az a srác, mert épp olyanja van, legalábbis én nem tudom elképzelni, hogy erre bármi okot adna.
- De hát azt nem is látta az ajtón át... ott volt az... az ajtó. - elég nehéz úgy beszélni, hogy megsérült, hogy ilyen csúnyán falhoz lett kenve és nem is értem az egészet. Az a srác nem is tudhatta, hogy ketten vagyunk itt bent, amikor bejött, én már a fotel mögött kucorogtam gyáván... ahogy mindig. Nem értem az egészet, de most a fejem se túlságosan tiszta, nem tudom átgondolni rendesen ezt az egészet, hiszen vérzik és kész csoda, hogy egyelőre még nem ájultam el. Jó eséllyel főleg azért, mert viszonylag ritkán nézek a vérző részre, de azt hiszem ezt sokáig nem fogom tudni tartani, már csak azért sem, mert mi van, ha elájul? Jó... akkor biztos, hogy hívok egy tanárt, vagy akárkit.
- Dehogy... dehogy hagylak itt! Van nálam zsepi és... és mondhatjuk a gyengélkedőn, hogy más történt, mondjuk... mondjuk az én hibám volt. Simán bevennék! De tényleg! - még biztatóan mosolyogni is próbálok, de jó eséllyel ez nem valami hatásos, főleg mert az arcom még mindig falfehér, meg aztán nem változott a dolog cseppet sem, még mindig nem bírom a vért és hát ő vérzik. Nehéz nem odanézni, főleg hogy megbántani sem akarom ezzel, de jó lenne ha valaki rendesen megvizsgálná és segítene neki, mert én nem tudok és itt sem hagyom, ez biztos.

[url=/watch?v=zAnSr5N3c8E]♫ Second hand heart ♫[/url] ϟ [url=/assets/15/29/768x432/gallery-1436825479-clueless-alicia-silverstone-paul-rudd.jpg]Kinézet[/url] ϟ [url=/u2] ©[/url]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-27, 08:08



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Hosszan tűnödök azon, amit mond, mert talán igaza van, és egyszerűen ostobának tartom magamat, hogy mindezt nem ismertem fel. Mégis, annyira megszoktam már ezt a kapcsolatot, hiszen én azt tanultam, hogy ki kell tartani a másik mellett jóban és rosszban. Valahogy hinnem kell benne, hogy Freddie-ben ott nyugszik az a remek srác, akiként megismertem. Vagy.. Brandonnak lenne igaza, és ő mindig ilyen volt, csak nem akartam észrevenni? Olyan fiatalon találkoztunk, akkor nekem még más nem udvarolt, és annyira jól esett..
- De.. de.. Akkor mit kéne tennem? Én nem tudom őt visszapiszkálni, mert akkor megint bánt, és.. nem tudom megvédeni magamat. – Pálcával talán igen, de nem szokásom átkokat szórni, inkább a könyveimhez, és az íráshoz menekülök. Írásaim hősnői is rengeteg viszontagságon mennek át, mielőtt végleg megtalálnák a boldogságot. Talán tudat alatt a saját sorsomból merítek, eddig mégsem mertem kimondani, hogy boldogtalan vagyok. A megszokott dolgokba nagyon is bele lehet ülni. A kis balesetünk engem nem érint olyan furcsán, még meg is köszönhetném, hogy pont alám esett, számomra nem olyan nagy szám, hogy szétnyílik a combom, ebben már jó ideje engedelmesen alávetem magamat Freddie akaratának, legalább gyorsabban túl vagyok rajta. Ezért aztán nem is értem, hogy Brandon miért szalad el, számomra ez nagyon szokatlan, hogy valaki pont tőlem féljen. Az események utána alaposan felpörögnek, mert az érkező Freddie úgy nekivág a falnak, hogy még a szusz is belém szakad, csoda, hogy ha a bordáim nem törnek el. Főleg a tarkómnál érzek komoly fájdalmat, úgy eldőlök, mint egy zsák krumpli.
- Ő.. nem szereti, ha valaki más rém néz. Én meg még rád is estem.. Csoda, hogy nem ölt meg. – Mármint engem. Más pasikat sosem szokott bántani, ahhoz nem eléggé nagy legény, csakis engem, hiszen engem hibáztat, biztosan én vagyok a csábító. Pedig ha tudná, hogy mennyire nem megy ez nekem. Felköhögve törölgetem a könnyeimet, de a gyengélkedőre biztosan nem akarnék menni, az nagyon kockázatos.
- Akkor elég lesz egy törölköző. Aztán menj nyugodtan... – Nem akarom én itt tartani, ha nem akar ebben részt venni. Már így is bőven bele keveredett, és nem lenne jó, ha miattam érezné rosszul magát. Az én gondom ezt, megint magamnak csináltam a bajt. Majd szépen megtörölgetem a fejemet, aztán ledőlök aludni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-20, 18:03



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szó se róla még a lepedőt se sikerült felerősíteni, tényleg egyre esélytelenebbé válik, hogy a diavetítésből bármi is legyen, akármennyire is akartam, de végül is a diavetőtő megvár, addig is jobb elfoglaltság egy ilyen meseszép lánnyal beszélgetni. Na.. igen, a beszélgetés még a könnyebb része, de amik ezen kívül történnek, azokat nem igazán tudom kezelni. A pasija valami undok alak lehet, jó eséllyel olyan fajta, akik engem jól helyben szoktak hagyni, ha valami gondjuk van velem. Nem bírom az ilyeneket és nem értem, hogy egy ilyen szép lány miért akarhat önként egy ilyen rettenetes sráccal együtt lenni, de biztos... nem olyan béna, mint én és minden bizonnyal rendkívül előnyös lehet a külseje is, én pedig nem vagyok egy főnyeremény ilyen tekintetben sem.
- Akik engem piszkálni szoktak azok... nem igazán szoktak változni, de persze ő lehet a kivétel. - oh nem, ebben én nem hiszek. Aki undok, vagy tud másokat bántani akármikor is az sosem volt jó ember, tehát nincs hová visszaváltoznia. Lehet, hogy ez a Freddie csak le akarta venni őt a lábáról és úgy tett mintha, aztán amikor már meg volt akkor nem érdekelte, hogy másnak mutassa magát és kibújt a foga fehérje. Merci pedig egy naiv, meseszép, kedves lány, akinek fogalma sincs róla, hogy az ilyenek tényleg soha, soha nem változnak jó irányba. Egyszerűen ott kellene hagynia és helyette inkább... Jesszus, miket gondolok? Lehetetlenségeket főleg, semmi mást.
Még épp van időm megrázni a fejemet a nagy incidens előtt. Még hogy nekem kedvesem... igazából még a kérdés is vicces, ha nem lenne szánalmas, ha ezen nevetnék akkor még el is nevetném magamat, így inkább még ennél is kellemetlenebb helyzetbe kerülök azzal, hogy az események kellemetlen egymásutánjának hatására végül pont rám ül, én pedig reagálok. Vagyis nem én, csak a testem... a testem egy része, ami halálosan ciki, nem csoda, ha felpattanva inkább elbújok. Akkor sem merészkedem ki, amikor az ajtó nyílik, csak mikor szegény lány már nyekkenve kerül a földre. Ez szerencsére minden tekintetben engem is magamhoz térít, így sietve pattanok oda hozzá. Rémes állapotban van és nem is értem, hogy miért nem akar a gyengélkedőre menni, amikor nagyon is ráférne, főleg hogy még vérzik is a feje. Jesszus! Vér... már megint!
- De...de... de mi... miért? Bántott és... és te vér...vérzel! - megremeg a hangom, kell újra pár pillanat, amíg összeszedem magamat. Nem kellene odanéznem és akkor minden rendben lesz. - Én nem vagyok jó... ebben... a varázslásban és nem bírom a vért... akkor... akkor mit tegyek? - remeg a hangom, jó eséllyel a pálca is remegne a kezemben, ha nekem kellene őt meggyógyítani. Amúgy is hogyan varázsolsz valakire, ha nem nézel közben oda? Hiszen vérzik és félő, hogy előbb ájulnék el, mint ahogyan kimondanám a varázsigét... azzal meg nem járna túlságosan jól, hiszen a végén még elvérzik itt nekem. De ha elájul, isten bizony elviszem a gyengélkedőre, majd azt mondom, hogy... elesett, hogy miattam van. Úgyis elhinnék.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-15, 14:58



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nem tudom, hogy mi jár a másik fejében, de az viszont kedves tőle, hogy így megpróbál arra figyelni, hogy nekem mi a jó. Még nem is ismer, ez mégis udvarias lépés a részéről. Olyan kis félénk, na nem mintha én túlságosan is bátor lennék, kettőnk közül mégiscsak nekem kellett átvennem a kezdeményezést,  hogy ebből a ma esti diavetítésből egyáltalán legyen valami. Haloványan rámosolygok, egyáltalán nem veszem sértésnek, hogy méltatja az ízlésemet. Valahol talán érthető amit mond, én meg így szoktam meg.
- Persze, és.. semmi baj.. Aranyos, hogy így meglepődsz, és engem akarsz védeni. Tudod.. ő… régen sokkal kedvesebb volt velem, még abban az udvarlási szakaszban, és mindig reménykedek, hogy visszaváltozik olyanná. Hátha.. – Félénken megvonom a vállamat, tudom, hogy nem kéne olyannal lennem, aki bánt, aki terrorban tart, de a szüleim is veszekednek olykor, és nem válnak el. Talán számunkra is van még remény Freddie-vel. Lennie kell, én hiszek az ilyesmiben! Viszont olyan jól elvagyok Brandonnal, én egyáltalán nem nézem ki őt, nem zavar, hogy ügyetlennek tűnik, határozottan aranyos, főleg, ahogyan velem bánik. Akár még barátok is lehetnénk, ha nem tudnám, hogy Freddie mennyire bántaná őt is, csak mert rám mert nézni.
- Ez egyértelűen így van. Látod velem is olyan jól el tudsz beszélgetni. Nem mindenki gonosz. Különben meg nem tudom, hogy másoknak az miért jó, hogy téged bántanak. Ez nem szép dolog. Akkor nincsen.. kedvesed sem? – Ekkor történik meg a baleset, szinte egymásra esünk, én legalábbis rá, de ösztönösen szétnyitva a combomat, hogy ne térdeljek a bordájába, vagy még inkább lejebb, de eszembe se jut, hogy ez neki kellemetlen lehet. Nekem nem az. Legalábbis az intim jellegét nem érzem a dolognak, ha jobban belegondolnék, akkor lehet, hogy eszembe jutna. Ő viszont majdnem félrelök, ahogyan kimenekül alólam, amit nem értek, már éppen mennék utána, hogy mi ez a bújócskázás, amikor Freddie érkezése kijózanít, sőt, majdnem még az ájulatba is taszít, villámgyorsan ilyen végletes érzelmi állapotokon csúszkálok át. Szinte fel sem fogom, hogy hol vagyok, majdnem betört a fejem, legalábbis érzem, hogy a tarkómon ragacsos a hajam a vértől, a könnyeim végigfolynak az arcomon, talán ez tart ébren.
- Ő volt Freddie.. Neee… nee.. nem akarom, hogy kitudódjon. Akkor még jobban bántani fog. Inkább maradok itt, amíg jobban leszek.. – Vagy nekem akár az is jó lehet, hogy ha ő maga gyógyít meg. De semmiképpen nem szeretném, ha kitudódna, hogy milyen kapcsolat van köztem, és a fiúm között. Remélem Brandonra számíthatok ilyen tekintetben, és kiáll a titkom mellett. Valahogy majd hátha meg tudom neki ezt hálálni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-04, 18:05



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az a pasi biztosan elég extrás lehet, ha egyszer vele van annak ellenére, hogy nagyon nem bánik vele sem kedvesen, sem szépen, biztosan nagyon jól néz ki, vagy ki tudja, de az biztos, hogy nem normális dolog, ha valaki így viszonyul a másikhoz. Én sem barátkozom azokkal, akik szemétkednek velem, vagy kigúnyolnak. Az ember nem megy direkt elébe a bajnak, hanem megpróbálja elkerülni, ha sikerül neki. Ha pedig nem, akkor meghúzza magát de nem keresi azt.
- Én nem... nem tudom, nincs közöm hozzá, hogy kivel mit csinálsz, csak tudod... ez nem szép dolog. - ilyeneket mondani a másiknak, főleg úgy, hogy ez a lány tényleg nagyon édes és kedves és még csoda szép is. Biztosan találna minden ujjára egy hódolót, ha akarna, aki sokkal jobban bánik vele és kedvesebben viselkedik vele, tényleg nem értem, hogy miért egy olyan valakivel tölti az idejét, aki ennyire kiállhatatlanul viselkedik vele és csúnya dolgokat is mond neki. Most se volt ügyetlen, csak én, az én hibám volt az elesés is, meg a lepedő esés, legalábbis úgyis magamra veszem, hiszen sosem voltam valami ügyes típus és félő, hogy ez már nem is igen fog pozitív irányba változni soha.
- Én elég kevés igazán kedves embert ismerek, de talán csak eddig rossz felé keresgéltem, de mégis... nem tudom, nem sok van. - vonom meg tétován a vállamat. Ő igazából ezek után még a ciki helyzetet is nevetve kezeli és ha nem lennék ennyire kellemetlen helyzetben még az is lehet, hogy rácsodálkozva hallgatnám a csodás nevetést, de mivel finoman szólva is kellemetlen a helyzet, amit azzal vált ki belőlem, hogy rajtam ücsörög, kész csoda, hogy sikerül kimenekülnöm alól. Le kell nyugodnom, nem csoda, ha azt is alig hallom meg, hogy valaki közeledik, csak azt sikerül felfognom, amikor szegény lány becsapódik és nyekkenve hull a földre. Na ez tényleg magamhoz térít, de mire felpattanok a fotel mögül már nem látok senki sem. Azért ez meg lep, bár csak pár másodpercre, addig pislogok párat, aztán már ugrok is oda hozzá.
- Ez... ez meg mi volt? - még mindig elkerekedő szemekkel nézek ki a folyosóra, de az ég világon senkit sem látok ott. Nagyon gyorsan jött és távozott valószínűleg, de miért vágta oda Mercedest? Éretlenkedem és kissé reszkető kézzel próbálok a zsebemből előkotorni valamiféle zsepit, vagy rongyot, akármi mást, hogy azt tarthassam oda az orrához, vagy a szemét töröljem meg vele? Láthatóan gőzöm sincs, hogy mit kellene tennem, hiszen nagyon megüthette magát és sír és vérzik... de miért? - Elviszlek a gyengélkedőre... re..re...rendben? - persze az izgatottság most is a dadogást hozza elő belőlem, amit nem könnyű legyőzni, főleg nem ilyen komoly helyzetben. Még most sem értem, hogy mi a fene folyik itt.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-01, 20:06



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 
A kérdésre úgy gondolkozom el, mintha még sosem jutott volna eszembe, hogy én magam is felvessem ezt. De tényleg, bennem eddig még fel sem merült, Freddie annyira egyértelműsítette már eddig is, hogy ez alap, hogy most komolyan ráncolom a homlokomat, lényegében a világom léte kerül most veszélybe ezzel a kérdéssel. Nem is tudom hirtelen, hogy mit feleljek, Brandon jól láthatja rajtam, hogy kissé el is képedek, próbálok megszólalni, aztán le is pisszegem magamat, hogy valami értelmes választ sikerüljön kinyögnöm.
- Mert.. ő azt mondja, hogy összetartozunk. Akkor nem így kéne felfognom? – Visszakérdezek meghökkenve, nálam egyértelmű, hogy a nőnek az a dolga, hogy elfogadja, amit a párja mond, és ha az tilt valamit, hát abban is igaza van, mert idősebb, világlátottabb. Nem is értem, hogy Brandon ezt miért kérdőjelezi meg. Abba mondjuk sosem gondoltam bele, hogy a szüleimnél nem ez van, de mivel ez a srác olyan kedves, nem veszek vele össze, különben sem vagyok veszekedős, csak nem értem hirtelen őt.
- Én kedves? Oh, köszönöm, aranyos tőled. A többség nem az? Nem tudom, én nem nagyon beszélhetek senkivel, úgyhogy.. nehezen tudom ezt eldönteni. – Vonom meg sután a vállamat, olyan ritkán beszélgetek bárkivel is, igyekszem kerülni mások társaságát, hogy Freddie felé még ez se legyen olyan alap, amellyel feldühíthetem. Szeretek elmélyedni a saját kis világomban, most is írkálni jöttem, mert megszállt az ihlet. Az más kérdés, hogy most nem az írás a leglényegesebb, hanem élvezetes játékba fogtam a sráccal, méghozzá olyanba, amelyről elsőre észre sem veszem, hogy neki ez milyen ciki, csak nevetgélek, nem tudom lerázni magamról a jó kedvet, érdekes módon most jövök rá hogy ez mennyire hiányzott. És ahogy néz rám, szinte kimenekül alólam, amit értetlenkedve fogadok, aztán mielőtt elköszönhetnék, a folyosóról meghallom az ismerős süvöltést, Brandon csak annyit hall, hogy valaki döngő léptekkel közeledik.
- Nekem is, bocsi, szia! – Gyorsan rendbeszedem magamat, de tudom, hogy meglátott, mert csúnya nézzéssel nyúl be értem, és a fotel mögött bújkáló srác ezt most pont nem láthatja, csak valami susogást, aztán valami úgy az egyik szekrénynek vág, hogy nyekkenve zuhanok a földre, vérző orral, szinte felköhögve a saját sírásomat. Aztán az illető távozik is, én pedig maradok a földön könny és véráztatta arccal pityeregve.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-08-14, 15:34



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nehéz elképzelni róla, hogy bármit is rosszul csinál, vagy egyáltalán, hogy ezt bárki szóvá teszi neki, hiszen olyan... olyan nagyon tökéletes! Tőlem aztán csinálhatna rosszul bármit, de komolyan, át is mehet a lábamon biciklivel ügyetlenségével, de akkor se tudnék haragudni rá, vagy csak azt mondani, hogy ügyetlen. És hogy a pasija még ennél is rosszabbakat mond rá... na az valami rémes!
- Ezt a pasid... mondja neked? Miért vagy akkor vele? - igen látványosan sikerül elképednem azért, hogy hagyja. Szép lány, mit szép mesés! Biztosan bárkit találna magának és az alapján, amit mond az a pasas valami rémes alak lehet, olyan igazi tapló. Én is találkozom ilyenekkel, de természetesen nem szoktam velük szoba állni, maximum ők velem, amikor leszólnak, vagy helyben akarnak hagyni, mert bajt csináltam, de neki lenne választása biztosan, akkor meg miért van együtt egy ilyen rettenetesen kiállhatatlan alakkal? Fel nem tudom fogni, hogy erre mi lehet a jó indok.
- Azért, mert te nagyon kedves vagy, de a többség nem kedves és te is azzal a... pasival vagy, pedig ő nem lehet kedves. - nem, még most sem fogom fel, hogy miért van egy ilyen alakkal, főleg akkor, ha egyébként ő rendes lány és nagyon szép is, de az a fickó, ha ilyeneket képes mondani neki, akkor nagyon rossz ember lehet. Egy ilyen lánynak nem illik mást mondani, csak hogy milyen szép és... még annál is szebb, mi több káprázatos! Erre még jön a nagy káosz is, amit persze biztosan én okozok, vagy az én szerencsétlenségem és mire magamhoz térek olyan látvány fogad, amitől csoda, hogy nem ájulok el megint, mert kimegy a vér a fejemből. Egyrészt ott van felettem és valami mese szép, plusz nehéz is tartani a szemkontaktust, mert olyan belátást enged így a felsőjébe, hogy ihaj.
- Én jól... nagyon, de neked a... - próbálnék szólni, de szavakat is nehezen préselek ki magamból, erre még rám is esik, még hozzá olyan helyzetben, hogy ezzel együtt a tény, hogy belátok a ruhája alá is már lassan sokkolólag kezd hatni rám. Talán nem csoda, hogy ha a fejemből kiszökött vér olyan helyre száguld pillanatok alatt, ahová nem kellene és ha pont ott ül rajtam, akkor minden bizonnyal érzékelheti is. Én viszont csak elképedve meredek rá, finoman szólva is kitágult pupillákkal. - A... a ruhád felül... - nyögöm ki végre, csak aztán pattanok fel, ha sikerül úgy moccannom, hogy kicsússzak alóla és persze szégyenemben szinte azonnal valami fedezéket keresek, bár kétlem, hogy ne lenne tisztában azzal, hogy milyen hatást váltott ki belőlem.
- Nekem most... most mennem... - mennem kellene, de vagyok annyira esetlen, gyáva nyúl, hogy végül csak lépek egyet és ijedtemben a fotel mögé húzódom, ott ülök le, mert még szédülök is egy kicsit, a hátamat a támlának vetve, hogy ne lásson. Mintha ez is csak olyan dolog lenne, mint bármi más rossz, ha nem látod, akkor nincs is ott, szimpla béna struccpolitika, ami minden bizonnyal nem lesz hatásos. Nem vagyok én öt éves, hogy bújócskázzunk, de ez most nem nagyon számít, próbálok megnyugodni, hogy a nadrágomban végbe ment változás is elmúljon.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-08-11, 22:05



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Én ugyan nem vagyok ügyetlen, de nem szólok meg senkit, aki viszont az lenne. Freddie mellett megszoktam, hogy amúgy sem lehetek tökéletes. Még így is, hogy a kivánságait lesem, folyamatosan kiabál velem, megüt, és gyakorta azon tűnődök, hogy miben lehetnék még inkább a kedvére, hogy legalább ne bántson. Már az is nagy szó, ha nincsen kedve velem foglalkozni, és távol van. Ezek a semleges hanyagolások lassan már igazi szép pillanatoknak tűnnek, és fel sem merül bennem, hogy máshogyan is lehetne, hogy engem is szeressen valaki. Ahogyan az is nyilvánvaló, hogy meg fogom kapni a magamét, hogy egy másik fiúval beszélgetek, és talán nézem a diáját, de most nem akarok arra koncentrálni, hogy mi lesz majd, ha majd visszajön a párom. Csak azon nevetgélek halkan, hogy milyen viccesek a srác válaszai, és nem rajta, hanem vele nevetek. Észre sem veszem, hogy zavarban van a hajam miatt, vagy amikor hátat fordítottam neki, én elsőre azt hittem, hogy tényleg zavarom. De már annyiszor mondta, hogy ő nem akar zavarni, hogy gyorsan félre is tettük azt a témát.
- Nem is az, hogy ügyetlen. A pasim azt mondja, hogy olyan szerencsétlen hülye vagyok, és igaza van, sokszor nem tudom, hogy mit merre. – Vonom meg a vállamat, ha már felvezettem a dolgot, akkor igen nagy udvaritatlanság lenne a részemről, hogy ha kitérnék a válasz elől. Fel sem merül bennem, hogy megbotránkozik majd rajta, számomra az a természetes, hogy mindenki ilyen, igaz, apa nem bánik így anyával, de lehet, hogy ők a kivételek. Biztosan Brandon is helyre szokta igazítan a barátnőjét.
- A többség? Akkor gonoszság a részükről, engem cseppet sem zavar. Keresd azok társaságát, akik értékelnek. Biztosan rengetegen vannak, csak pont elkerülitek egymást. Látod, rám sem hatsz úgy, hogy idegesíts, vagy ilyesmi. – Tényleg nem értem, hogy mitől ilyen vörös az arca, nekem akkor szokott, ha Freddie korábban jön meg, és nem pattanok fel azonnal az írkálásból, így rosszul érzem magamat, mert tudom, hogy mi közvetkezik, de még sosem láttam olyat, hogy egy fiú tőlem féljen. Én.. nem akarom bántani. Nem is fogom! Jön viszont a kavarodás, próbálunk kimászni a vetítővászon alól, nem sok sikerrel, de még le is fejeli az asztalt, hát jaj! Előkapom a mágikus tudásomat, és sebtiben két bűbájt is ráeresztek, hátha jobban lesz, mellé térdelős állapotomban észre sem veszem, hogy tökéletesen beláthat, miközben simogatom a haját, hogy kiszedessem a sebbe ragadó tincseket, de már a kötözés el is végzi az áldásos hatását. Amikor feleszmél, akkor tehát nem csak a blúzomba láthat be, hanem a melltartóm tökéletes formáján túl még egy picivel több is elé tárul. Ám miután nekem sem megszokott a helyzet, eszembe sem jut takargatni magamat, csak aggódóan hajolok fölé, és elmosolyodom, amikor meghallom az első szavait.
- Hát wow.. jobban vagy.. ? Úgy tűnik én is ügyetlen vagyok.. – Hajolok közelebb, hogy megnézzem, hogy máshol nem ütötte-e be magát, nehogy valami olyan vérzése legyen, amiről nem tudunk. Aztán itt most én csúszok meg a félig még alattunk heverő lepedőnek köszönhetően, és majdnem ráesek, de az utolsó pillanatban még korrigálom az esést, ösztönösen szétnyitva a combomat, nehogy megrúgjam a térdemmel, így egy fura lovagló ülésbe keveredünk, a tenyerem pedig a mellére simul. – Oooh.. bocsánat, hát ez tényleg nem az én napom.. – Nyelek egyet, na most úgy kéne megmoccanni, hogy ne okozzak még nagyobb galibát neki.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-07-27, 10:42



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az az igazság, hogy nem nagyon szoktak velem lányok beszélgetni. Eleve kevesen beszélgetnek velem úgy viszonylag, hiszen nem sokan tolerálják az ügyetlenségemet, meg eleve a Hugrabugosoknak is negatív visszhangjuk van kb. mindenkinél, de lányok meg főleg nem beszélgetnek velem, főleg nem ilyen szépek. Biztosan neki is van valamilyen barátja, vagy pasija, vagy lesz, mert ha ilyen szép nem hiszem, hogy ne ugrálnák körbe sokan, én pedig persze, hogy zavarban vagyok, hogy itt lehetek vele kettesben, ha csak egy ideig is, de legalább még nem rohant el, mert béna vagyok, vagy zavarom, netán gagyi a diavetítőm. A legtöbben már e miatt elmentek volna, ő viszont kedvesen mosolyog is mellé, csak ne dobálná folyton a haját, mert így azon jár az eszem állandóan szinte, hogy biztosan milyen selymes lehet és milyen finom lehet az illata.
- Miért? Te is ügyetlen vagy? - meglepetten pislantok rá az elszólást hallva. Rajtam sok a sérülés, de ez nem meglepő, magamnak okozom őket többnyire, kész csoda, ha másoknak épp nem, de olyankor legalább nem kerget meg senki, hogy végezzen velem, mert mondjuk ráöntöttem egy forró tányér levest. Igen, erre is volt már példa, kész csoda, hogy a Griffendéles srác nem kergetett az egész kastélyon keresztül. Valószínűleg csak azért, mert valami lánnyal volt és nem akarta elvágni magát, nekem meg ez volt a szerencsém, de azt nem értem, ha ő nem ügyetlen - és eddig nem tűnt annak - akkor miért vannak rajta sérülések. Lehet, hogy bajkeverő fajta és esetleg e miatt? De annak se tűnik, hiszen itt ült nyugodtan és csak olvasott. A kedves szavaira persze sikerül pillanatok alatt úgy elvörösödnöm, mint a legérettebb paradicsom. Milyen... kedves lány!
- Oh hát... tudod a többség nem szereti és néha másoknak is bajt okozok ezzel, úgy meg főleg nem, de nem baj, én már megszoktam. - zavart mosollyal vonom meg a vállamat, de a vöröslő arcomat nem igazán tudom elrejteni, vagy megszüntetni ezzel sajnálatos módon, bármennyire is szeretném. Tényleg meglep, hogy ilyen rendes velem, nem szoktak azok lenni mások, sőt még biztat is, ennek a tetejében még azt is mondja aranyos dolog, hogy ügyetlen vagyok, nem pedig azt, hogy béna és szánalmas... mások inkább ezeket a jelzőket használják rám. Jó, azért nem mindenki, főleg azok, akiknek már gondot okoztam, vagy akiknek az ismerőseinek és hát... ez elég sok embert jelent évek alatt.
Ezek után jön a teljes káosz, még az arcomhoz is ér, ami a már eleve zavart állapotom miatt csak tetézi a bajt, nem csoda, hogy úgy pattanok fel, hogy még az asztalt is sikerül lefejelni, és jön a vér, én pedig nem bírom a vért... Ciki mi? Ha folyton megsérülsz, de amúgy nem bírod kezelni a vérzést, mert akkor még gyakran el is ájulsz miatta. Szóval se perc alatt a padlón végzem kidőlve, csak percek múlva kezdek el pislogni. A diavetítőből már halvány fény árad, szinte glóriát rajzol a leányzó feje köré, én pedig pár pillanatig csak elkerekedett szemekkel bámulok, mintha nem is nagyon fognám fel, hogy már magamnál vagyok, és valahogy így is van ez.
- Wow! - ennyit sikerül kibökni nagy nehezen, csak aztán próbálom felfogni, hogy mi történt. Újra a fejemhez nyúlok, de már nem vérzik. - Bocsánat... - bököm ki végül csendesen és tudom fel kellene tápászkodni, de most olyan jó ez így, csak nézném még egy kicsit... lehet?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-07-24, 10:55



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Kedvesnek tartom a srácot, csak azt nem értem, hogy miért van ennyire zavarban. Lehet, hogy ő mindig mindenkitől zavarban van, vagy csak én váltom ezt ki belőle? Miért? Nem eszem meg. Velem a fiúk nem szoktak így viselkedni. Régebben még igen, volt aki rámenős volt, és volt olyan is, aki ha meglátott, nagyon zavarba jött, de miután évek óta együtt vagyok Freddie-vel, és igyekszem senkit sem észrevenni, ezért engem sem vesznek észre, mintha ott sem lennék. Az iskola azért elég nagy, hogy mindig találkozzak új emberekkel, akiket még nem ismerek, akik még nem  tudják, hogy a pasim mennyire brutális, ezért gyorsan fel kell ismerniük, hogy engem tényleg nem érdemes észrevenni. És mivel már annyira megszoktam, hogy a saját gondolataimba kell mélyednem, teljesen meg vagyok lepődve, hogy valaki társalogni próbál, de túlzottan is udvariaskodik, holott velem annyira nem kell. Freddie sosem kezelt engem törékeny lányként, így nem várom el, hogy bárki is figyelmes legyen velem. A könyvem szereplői nyilván mások, de ott én irányítom az előzékeny férfi szereplőket is. Megbántani viszont ezt a srácot nem akarom azzal, hogy picit erélyesebben szólok, hogy kérem tényleg udvariaskodjon velem ennyire.
- Rajtam is... – Mondom automatikusan, szinte véletlenül bukik ki ez így belőlem, aztán észbe kapok, és úgy teszek, mintha nem mondtam volna semmit. Nyilván rajtam más miatt vannak sebesülések, nem azért mert elesek. Vagyis az is előfordul, de minden esetben Freddie az oka, ő lök a földre, vagy neki valaminek. De az is megesik, hogy csak leszorít, megcsavargatja a csuklómat, vagy kikötöz, amihez éppen kedve van, én meg tűröm, hiszen már megszoktam. A srác pillantásait furcsának tartom, de nem szólok rá, hogy így megbámul, csak nem értem annyira a dolgot, nem látott még lányt? Kedves mosollyal válaszolok a pillantásaira, de lehet, hogy össze kéne fognom a hajamat, ha ennyire zavarja, hogy mindig eltűröm a fülem mögé, vagy felborzolom.
- Azért nem kedvelnek, mert szeretsz tanulni, és ügyetlen vagy..? Ez annyira gonosz dolog. Az a furcsa, ha megvan a saját elképzelésünk..? Nem nem tartalak furcsának, az ügyetlenség pedig lehet vicces. Mármint nem nevetlek ki, hanem aranyos az ilyesmi. – Teszem be a füzetemet az egyik párna alá, és most már elindulok felé, hogy segítsek, úgy látom elkél ott két női kéz, mert tényleg semmi nem lesz az előadásból, ha még háromszor megpróbálja, de nem sikerül felhelyezni a vásznat. Úgy tűnik én sem vagyok ügyesebb, mert nem figyeltem fel rá, hogy a lepedő nem volt megfelelően rögzítve felül, és ránk esik, nem csoda, hogy nevetvélve kapálozok alatta, és az ideiglenes vakság közepette még az arcához is hozzáérek. Nem azért kapom vissza, mert tőle félek, csak nem akartam mondjuk a szemét kinyomni.
- Én is bocsánat, csak segíteni akartam. – Nyújtanám a kezemet, amikor végre felálltunk, de ő ismét hozza a formáját, és úgy esik a földre, hogy le is fejeli az asztalt. Hú, ez már nem vicces, sőt, nagyon is komoly! Odapattanok, hogy letérdeljek mellé, és gyorsan előhúzok egy vászonzsepit, majd a halántékához nyomom, hogy inkább azt vérezze át, minthogy tovább szigárogjon a vére. Ha az arcára is elkezde folyni, akkor azt simán az ujjaimmal kezdem el gyorsan letörölni, meg a zsepi sarkával. – Szegény, tényleg nem vagy túl szerencsés.. Leszaladjak a gyengélkedőre egy gyógyitalért? Sajnos nincsen nálam. - Ám Brandon már válaszolni sem tud, mert jön a jótékony alélás. Oh! Na azért nem vagyok szőke herceg, hogy afféle Csipkerózsikás csókkal térítsem magához, meg hát Freddie is letépné a fejemet, és itt szó szerint kell érteni. Viszont bűbájtanból egészen ügyesen vagyok, ezért a haját simogatva félretolok pár odatévedő tincset, mielőtt még beleragadna a sebbe, és rámondok egy ferulát, hogy elállítsam a vérzést, majd egy kisebb kötözést tegyek rá, ami később akár le is vehető, majd egy stimulával igyekszem magához téríteni. Aggódva térdelek mellette, várva, hogy megrebbenjen a szempillája.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-07-02, 11:41



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az a baj, hogy ha nagyon látszik rajtad, hogy mennyire zavarban vagy, azt könnyen kiszúrják mások, főleg ha csak ketten vagytok és persze attól én csak még inkább zavarba jövök, ha más is tudja, hogy zavarban vagyok és neki most nagyon könnyen sikerült kiszúrnia, ami nem meglepő. Nem vagyok az a típus, aki könnyen elrejti az érzéseit, vagy a gondolatait, sajnos sose voltam olyan.
- Öh... persze, oké, igazad van. - bököm ki végül, mert hát végül is majdhogy nem rám szól, hogy ne nyafogjak már ennyire és azért ez eléggé zavarba ejtő és csak még inkább zavarban vagyok tőle. Kész csoda, hogy nem kezdek el újfent dadogni. Jobb is, hogy inkább a diák kérdésével foglalkozom elsősorban és nem pedig azzal, hogy mit mond, vagy csinál, mert így is rajta felejtem a tekintetemet pár pillanatra, amíg ügyködik a rendezkedéssel, pedig biztosan nem nagyon akarná, hogy így bámulja egy vadidegen srác, aki a tetejében még ennyire béna is. Kész csoda, hogy elvisel és nem zavart még el.
- Jól persze, úgyis mindig... van rajtam pár kék-zöld... folt. - inkább lassabban beszélek, úgy nem jön a dadogás, mert e nélkül valószínűleg nem tudnék kimondani egy rendes összefüggő mondatot, bármennyire is szeretnék. Hát na azért igenis zavarba ejtő volt a hátsója, meg a fészkelődése, a függönyelhúzós manőver, mert hát szép lány, csak nem értem, hogy akkor miért ücsörög itt teljesen egyedül. Áh inkább foglalkozom a vászonnal, azzal legalább a saját figyelmemet is talán eléggé elvonom. A kérdésére azért megrökönyödve fordulok hátra, na ezt nem értem, hogy honnan szedte. Úgy nézek én ki, mint aki tud bántani másokat?
- Dehogy é... én soha! Csak nem kedvelnek, tudod... szeretek tanulni és nem vagyok túl... ügyes. Kicsit furcsának gondolnak. - hát na gondolom diavetítővel se sokan jöttek volna be ide, ezt is csak én találhatom ki igaz? Nem csoda, hogy sokan kissé zakkantnak gondolnak és nem szívesen foglalkoznak velem. Majd biztosan ő is rájön, hogy miért érdemes távol maradni tőlem. Közben még a pálcámat is elveszítem, amivel nem igen segítek a saját helyzetemen, nem lesz kevésbé kellemetlen, hogy még ő segít nekem megint. Erre a lepedő is ránk esik, mert persze azt se csináltam meg jól. Olyan csilingelő a nevetése, én is felnevetek ugyan, de csak röviden, inkább csak elbambulva hallgatom azt a csodás kacajt és egészen ledermedek, amikor még hozzám is ér, még ha csak az arcomhoz is. Hamar el is kapja a kezét, gondolom, amikor rájön, hogy ezt nem akarta.
- Bo... bocsánat... én... rosszul... ne haragudj! - gyorsan próbálok felpattanni és kigabalyodni végre a lepedőből, aminek persze csak az ügyességemnek hála az az eredménye, hogy rálépek és addig küzdök, amíg végül ki nem billenek az egyensúlyomból. Igyekszem nem rá esni, így valahogy kibillentem a maradék egyensúlypróbálkozásomat is és elzúgok az asztal felé, amibe az előbb rúgtam. Meg is van a következménye, sikerül úgy istenesen fejjel telibe kapnom a sarkát. A homlokom kezd vékony patakban vérezni, a világ pedig forog körülöttem rendesen, amikor felülök. A meleg, vörös nedű békésen csordogál, bennem pedig csak lassan tudatosul, hogy mi történt. A homlokomhoz nyúlok, érzem is, hogy nedves valami, aztán nézem meg az ujjamat, ami egyértelműen véres.
- Hát ez... nagysze...rű... - lassan tényleg tudatosul bennem a dolog, a szemem kikerekedik és itt már végképp elsötétül a világ és jön az ájulás. Nem bírom különösebben a vér látványát, főleg nem az enyémet, amire mondhatnád, hogy komikus, hiszen elég gyakran sérülök meg.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-06-30, 15:39



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 - Jó, elég, ne udvariaskodjunk már. Senki nem zavar senkit, jó? – Az előbb is kimondtam már, és végre megkapom a megerősítést, hogy képes elfogadni, hogy nem egyedül van a diáktársalgóban, én is bekockáztatom, hogy Freddie mégiscsak hamarabb ér vissza az iszogatásból, hiszen megtörténhet, az utóbbi időben már sosem tartottam vele, így nem tudom, hogy milyen barátai vannak, de elég zaklatott szokott lenni, így feltételezem, hogy a legrosszabb. De ez mindegy, ő a pasim, el kell fogadnom, hogy ilyen, férfi, megteheti, hogy ha ő az erősebb, akkor ki is nyilvánítja. Végülis igaza van, elég buta szoktam lenni, nem értem időnként a motyogását, akkor azért képel fel, mert süket vagyok. Mégis, nem tudom mit kéne csinálnom, mert elvileg szeretném kéne őt, de már csak elfogadom, hogy van köztünk, a szüleim meg nem tudnak semmit a dologról. Ha jobban belegondolok, az utóbbi évben már oda sem jött velem, mindig volt valami más dolga, én nem is magyarázkodott, csak megrázta a fejét. Így hát mivel a szüleim sem találkoztak vele, nem volt ebből különösebb zűr, hiszen a sebeimet meg alaposan takargatom. Behúzom a függönyt, hogy a kinti fények ne zavarjanak bele a vászonba, és fel sem merül bennem, hogy az ivben meghajított testemet vizslatná, pedig valamikor még tudtam, hogy csinos az alakom, manapság már senki nem mondja, Freddie sem, így ez így feledésbe merült. Véletlenül elkuncogom magamat, amikor nekiütközik az asztalnak, ezért gyorsan a szám elé kapom a kezemet.
- Oh, bocsánat, jól vagy? Nem fáj nagyon? – kérdezem félénken, még véletlenül sem akarom, hogy megaragudjon rám. Ezután amikor felhelyezi a vásznat, még a pálcáját is elejti.
- Na várj, majd én! – Pattanok fel, bár megtorpanok útközben, csak lassan közelítek. – Miért? Miért nem kedvelnek? Bántasz másokat? – Nekem egyből ez ugrik be, valahogy számomra ez a legrosszabb dolog, még ha Freddie-nek ez teljesen el is tűröm. Lehajolok mellé, még térdre is vetem magamat, hátha nekem vélonyabb az ujjam, és jobban elérem, amikor bekötvetkezik az incidens; a lepedő itt adja meg magát, és szépen a fejünkre esik, teljesen betakarva minket. Elnevetem magam, és próbálom lehámozni magunkról, útközben akaratlanul is az arcához érek, de gyorsan visszakapom a kezemet.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-06-04, 10:36



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy tűnik, hogy mindkettőn számára zavarba ejtő a jelenlegi helyzet, amivel végül is nincsen baj, úgyis én vagyok nagyobb zavarban, ahogy ismerem magamat. Ő amúgy is szép és szerintem kedves lány is, nem is értem, hogy miért érzi magát kellemetlenül. Biztosan miattam, csak túl kedves ahhoz, hogy megmondja, hogy zavarom, vagy... nem?
- Ha biztos, akkor köszi, de ha nem tudsz miattam olvasni, akkor tényleg szólj nyugodtan és keresek egy másik üres helyet... tényleg. - oh én nem akarom, hogy esetleg titkon kellemetlenül érezze magát, csak ne akarja a szemembe mondani, vagy valami. Az olyan rossz érzés lenne. Persze ezzel is kivételessé válik, hiszen a legtöbben gond nélkül a szemembe mondják, hogy nem tetszik nekik a jelenlétem, vagy netán én magam. Igazából már megszoktam, nem is bántódom meg ezen különösebben. Persze jól nem esik, de mit lehet tenni? Akik már ismernek, tudják, hogy gyakorta természeti katasztrófaként működöm és másokat is bajba sodrok, amit általában szegények nem viselnek valami jól.
- Öh... oké. - zavartan vakargatom meg a tarkómat. Végül is teljesen igaza van, hiszen nem tudhattam, hogy itt lesz, de ha mégis szeretné megnézni a diákat, én nem vagyok ellenére, de persze megértem, hogy esze ágában sincs pont velem diát nézni. Az ilyen szép lányok szóba se szoktak állni a magam fajtákkal. Az is kész csoda, hogy beszél velem és nem teljesen kelletlenül áll hozzám. Erre még nyújtózkodik is, amire kész csoda, hogy nem tátom el a számat, és mázli, hogy közben nem néz rám, vagy legalábbis remélem, mert azért rendesen sikerül megbámulnom. Ez a hajigazítás, meg nyújtózkodás, hát... rendesen feszül rajta az a felső is, főleg így. Nagyot nyelek a végén, ha netán rám néz és el is kapom a pillantásomat.
- O... ok... é. - persze azonnal előjön a dadogás, mert rendesen sikerült lefagyasztania az agyamat. Kész csoda, hogy amikor ezek után felkapom a lepedőt, amikor ő még meg is fordul, hogy elhúzza a függönyt, én pedig akaratlanul is megnézem a hátsóját, nem esem át az asztalon, amin a dia van. Csak nekiütközöm lépés közben, amibe persze belesajdul a térdem, de hang nélkül tűröm annak ellenére, hogy rendesen fáj.
- Köszi, akkor oda. - bököm ki nagy nehezen, megcélozva a falat. Hát na nem vagyok a legjobb varázsló, úgyhogy megküzdök vele mire sikerül felerősítenem oda a lepedőt. A kérdésére fordulok csak meg, amikor már elvileg minden ponton rögzítve van. Hát azért meglep a kérdés, szó se róla, főleg hogy ilyen nyíltan teszi. Zavartan köszörülöm meg a torkomat, még a pálcámat is sikerül rossz helyre csúsztatni, aminek az a vége, hogy leesik a földre. - Hát... nem kedvelnek valami sokan. - rántom meg végül a vállamat, miközben a pálcámért hajolok le, ami persze be is gurult a fal mellett lévő kis szekrény alá. Jellemző. Marad a küzdelem, hogy kipiszkáljam. Arra nem is nagyon figyelhetek így, hogy a lepedőt nem sikerült túl jól felerősíteni, így szépen lassan kezd leválni a falról.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-06-02, 22:02



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Zavartan felkuncogok, ahogyan egymást győzködjük, hogy nem zavarunk. Megrázom a fejemet, és a szám elé kapom a kezemet, hiszen nem vagyok egy harsány alkat, legalább az egyikünknek ki kéne mondani, hogy jó, ahogyan most vagyunk. Végül abbahagyom a nevetést, mert még megbántódik szegény, hogy kigúnyolom őt, holott úgy érzem, hogy engem szoktak, amiért ennyire visszahúzódó vagyok, biztosan bogaras, bolond lánynak tartanak, pedig Freddie tart a terror alatt.
- Figyelj csak, nem zavarjuk egymást. Nézd nyugodtan, amit szeretnél, még az is lehet, hogy fél szemmel én is belekukkantok. – Bíztatom végül én, megkockáztatva, hogy ha a pasim itt talál valaki más társaságában, akkor kapok a fejemre. De ha jobban belegondolok, ez valamiért úgyis bekövetkezik, csak a srácot nem akarom veszélybe sodorni. Habár.. Freddie mindig csak rajtam tölti ki a mérgét, máshoz nem is szól. Csak elmegy, mondván, hogy a haverjaival lesz, viszont az iskolában nem szoktam őket látni, biztosan roxmortsi ivócimborák. Nagyon rég volt már, hogy az iskolában bandázott. De ez mindegy is, nem az én dolgom. Én csak szeretem írni a regényeimet az asztalfióknak, legtöbbször vissza se olvasom őket, még a saját fejemből is kitörlődnek. Nagy ritkán mégiscsak rászánom magamat, hogy átfussam a korábbi szerzeményemet, és jót mosolygok a kezdőbb fogalmazásmódon. Azért sikerült látványosan fejlődnöm az utolsó években, úgy tűnik a saját szenvedésemtől ihletet kaptam. Valahol mégiscsak elfogadom a sorsomat, máshol éheznek, vagy árvák. Nekem mindenem megvan, tető a fejem felett, van családom, a pasim meg olyan, amilyen.
- Kedves tőled. Mármint... miből? A dianézésből? Hát... eleve kihagytál belőle, mert nem tudhattad, hogy itt leszek, szóval.. Hagyj ki belőle nyugodtan, én nem fogok megsértődni. – Hagyom rá, most mit stresszel emiatt? Kihúzom a hajgumit a tincseim közül, és szépen eligazgatom, mielőtt újra összefűzném lófarokba. Véletlenül még nyújtózkodni is sikerül egyet, nagyon késő van már, de eszembe sem jut, hogy netán megbámulhat, ilyen szinten nem figyelek ilyesmire. – Te se? Jó, akkor kijelenthetjük, hogy nem sértődünk egymásra. Tényleg nézd csak, én is nézem innen, jó? – Most már tényleg le kéne zárni ezt az óvatoskodó témát. Freddie talán még pár órát nincsen itt, addig egy mesedia bőven bele kell, hogy férjen, aztán majd befejezem a harminckilencedik fejezetet, ahol Natasha végre bevallja Jonanthannak, hogy kileste az ablakból, amikor táncolt a holdfénynél. Az lesz aztán az izgalmas zárás!
- Ahha... tudom, én is mugli családból jöttem. A nagynéném varázsló, talán innen a boszorkány vér. Oda arra a nagy falra. – Mutatom az egyikre, és feltérdelek neki hátat (feneket) mutatva, elsötítítem az ablakot, ami előtt ültem, aztán feltolom magamat, és végigjárom a többi ablakot is, a diáktársalgó igen nagy helység. – Miért egyedül nézed amúgy? Nincsen valami baráti köröd az ilyesmihez? – Kérdezem halkan, próbálok tapintatos lenni, nehogy valami hozzám hasonló magányos csodabogár legyen. Vagy ha az is, ezt nem illik kiemelni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-05-13, 21:29



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogyan néz rám nagy szemekkel tényleg attól tartok, hogy zavarom szegényt, csak nem akarja nyíltan a szemembe mondani, mert megbántana vele. Pedig nem vagyok én az a típus, akit nagyon könnyű megbántani, főleg mert már megszoktam, hogy a legtöbben ebbe cseppet se gondolnak bele, és nincsenek oda annyira értem, ahogyan egyből arra gondolok, hogy minden bizonnyal ez a lány sem, de végül úgy fest, hogy még sem vagyok a terhére, vagy csak nem mondja a szemembe.
- De, ha mégis, én... el is mehetek, biztosan találok egy másik üres helyet, tényleg nem gond. - szabadkozom azért, mert tényleg nem akarok zavarni, vagy gondot okozni neki. El vagyok én máshol is, nem a hely számít. Igazából csak egy üres fal kell és ha az meg van, akkor már minden rendben. Ha jobban belegondolok nem is értem, hogy miért akartam én mindenáron pont ide jönni, ahol közismert tény, hogy szoktak mások is tartózkodni. Tudom, hogy elég nagy butaság volt, buta egy ötlet... nem gondoltam át. De ennek ellenére mégis megkérdezem tőle, hogy nem szeretne-e csatlakozni, vagy választana-e esetleg ő a diák közül.
- Te is itt vagy, szóval nem akarlak kihagyni, csak ha... szeretnéd, hogy kihagyjalak. - nem vagyok biztos benne, hogy ez így jó megfogalmazás, de talán érti, hogy nekem nem gond, csak ha esetleg neki gond, mert egyedül szeretne ezzel foglalkozni, akkor én biztosan nem erőltetem, hogy ő is vegyen részt a nézegetésben. Persze jó lenne, mert szép lány és kedvesnek is tűnik, de lehetséges, hogy csak nem akar megbántani és ezért nem zavar el. - Nyugodtan megmondhatod ám őszintén, nem sértődöm meg. - azért kicsit megpróbálom megerősíteni abban, hogy tényleg nem halok bele, ha még sem akar velem diát nézni, csak hogy ne kényszerből mondjon igen. Az olyan kellemetlen dolog lenne igazából. Mondjuk a tekintete alapján úgy tűnik, hogy nyitottabb típus és nem zavarom őt annyira, főleg hogy figyel és még kérdez is, én pedig, ha a saját kis kacatjaimról van szó egészen lelkesen tudok magyarázni. Olyankor néha még az alapvető zavarom is megszűnik, ami általában ismeretlenek és főleg lányok közelében eluralkodik rajtam.
- Be lehet, csak tudod az elektromos dolgok nem működnek itt, viszont ha megbuherálod, akkor nem kell hozzá elektromosság, úgyhogy ehhez már nem kell. Szerinted hová tegyem fel a vetítővásznat? - kell egy jó szög és persze be is kell sötétíteni majd, de vannak függönyök, szóval az nem gond. Közben azért el is indulok felmérni kicsit a terepet, hogy vajon hol lenne a legjobb helye a vászonnak, ami persze csak egy szimpla lepedő, pontosabban az én lepedőm az ágyamról, amit leszedtem erre a célra. Azt hurcolom már magamnál, kivettem az előbb a dobozból, amikor a diákat letettem szépen az asztalra és most próbálom belőni a tökéletes helyet, bár úgy fest a lány ismeri a diavetítőket, úgyhogy biztosan tud nekem segíteni. - Te amúgy esetleg... mugli származású vagy? - a szemem még fel is csillan, mint egy lelkes amatőrnek, hiszen én nem, de imádom ezeket a ketyeréket, szóval ha ő az... akkor még jobb, segíthet nekem, vagy adhat jó ötleteket is akár!


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-05-12, 16:06



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Azt veszem észre magunkon, hogy mindkettő a másiktól várja, hogy megszólaljon. Igazából én tőle se várom, csak az érdekel, hogy zavarom-e, mert ha igen, akkor szívesen átvonulok máshova, bár Freddie majd itt fog keresni, és jaj nekem, ha nem talál. De ha meg maradok, akkor óhatatlanul zavarok majd bárkit, aki itt akar programot szerezni. Erre nincs is értelmes megoldás. Maradok végül, és be kell húznom a nyakamat, hogy tényleg ne legyek útban. Forduljak inkább az ablak felé, hogy Freddie ne foghassa rám, hogy egy srác társaságában vagyok? Így se jó, úgy se jó, mindenképpen kikapok, tehát mindegy is. Ezért aztán maradok az ismeretlen látogató felé fordulva, de azért nem húzom ki magamat.
- Nem az.. nem te zavarsz, csak... mindegy. – Felelem félszeg mosollyal. Aprót rázok a fejemen, és visszatemetkeznék az irományomba, de az nagyon illetlen lenne, ha most már direkt nem foglalkoznék vele, ráadásul még kíváncsi is vagyok, hogy mit akar nézni. A diavetitőket jól ismerem, bár itt a Roxfortban még nem láttam senkit, aki ilyesmit nézett volna. Az újdonság varázsával hat, és miután Freddie mindig velem verekszik csak, a srácnak nincsen félnivalója. Tudom, hogy a pasimtól ez nagyon gyáva húzás, de hát már megszoktam, bele is törődtem ebbe a része. Ő legalább törődik velem a maga módján, és hát ez is valami, nem? Érdeklődve ráncolom a homlokomat, hogy mit felejthetetett el, kissé előre is dőlök, véletlenül éppen egy kivágott felsőm van, direkt Freddie kedvéért, de eszembe se jut, hogy más is megnézhet.
- Engem kérdezel? Azt hittem egyedül szeretnél diát nézni. Akkor... legyen Vuk. – Ugyan már láttam, de a rajzfilmek nekem megunhatatlanok, legbelül ugyanis még mindig kislány vagyok, a megpróbáltatások miatt sosem sikerült igazán felnőni, az más kérdés, hogy Freddie mint nőt használ, de arról igyekszem nem is tudomást venni, amolyan testen kívüli élményként megélni a dolgot. Talán arra is lesz idő, hogy Vuk is legyen, meg delfikenek is. Összecsukom a jegyzetfüzetemet, immár kivéve belőle a tenyeremet, ma úgysem akarok tovább írni, felkeltette az érdeklődésemet a gép.
- Honnan szerezted a gépet? Be lehet ilyesmit hozni? – Kérdezem lágyan, még véletlenül se akarom felelősségre vonni, csak kérdezem. Friccs nagyon szigorú tud lenni, főleg az olyan dolgokban, amiket nem ért, nem ismer.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-04-27, 15:22



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az elsődleges feladat megszólalni, a második pedig hogy valami értelmeset mondjak és ez így együtt már szinte teljesíthetetlen feladatnak tűnik. Érzem, hogy remeg a kezem és tudom, hogy ha megszólalok akkor a hangom is fog, szóval nagyon-nagyon nehéz lesz majd szavakat kipréselni a számon, de mindenképpen meg kell próbálnom valahogy. Bár most úgy érzem, hogy ahhoz csoda kellene, hogy értelmeset tudjak mondani, főleg mert úgy néz rám a szőke szépség mintha minimum szellemet látna. Vagy én nézek rá így és ő e miatt csak még inkább úgy néz rám?
- Oh nem, te nem vagy útban! Én... én hittem azt, hogy zavarok, a legtöbben nem szeretik, ha a közelükben csinálok... valamit... akármit. - na igen volt már pár próbálkozásomnak és kísérletemnek határozottan rossz vége, ami amiatt végül is teljesen érthető, ha nem nézik általánosságban jó szemmel, ha ügyködni kezdek valamin. Úgy fest viszont, hogy őt ez nem zavarja különösebben, ami jó dolog, tényleg, bár egyben meglepő is, főleg hogy ilyen szolid és visszafogott módon reagál mindenre, mintha neki kellene rosszul éreznie magát, pedig a szép lányok általában nem így szoktak viselkedni. Vagyis inkább úgy mondom, hogy a szép lányok nem szoktak velem szóba állni, inkább elnéznek és elmennek mellettem. Lehet, hogy ő is legszívesebben elmenne, csak nem akar megbántani, bár már ez is jó pontnak számít, mert ez azt jelenti, hogy nagyon kedves, ha így viszonyul hozzám.
- Oh... hát... a fenébe, tudtam, hogy valamit elfelejtettem! - bár nem vagyok benne teljesen biztos és első körben keresgélni kezdek a dobozban, mert hogy hoztam-e egyáltalán filmet arról fogalmam sincsen. Elvileg igen, e mintha láttam volna az ágyamon a kis dobozt, amiben volt pár és mostanra sikerült elbizonytalanodnom. Vajon... hoztam, vagy nem hoztam? Kis kutatás után végre előkerül a kisebb doboz, amiben több diafilm is van, én pedig győzelemittasan emelem a magasba. - Meg van! - lelkesen kezdem el kipakolni, már nem annyira feszélyezetten, mint az elején, hiszen kedves lánynak tűnik, csak nem lesz itt gond. Olvasgatom persze közben a címkéket félhangosan. Nem értek annyira a dologhoz, szóval nem tudtam miket tudok megszerezni, csak most derül ki a meglepetés.
- Ez valami eredi élővilág, ez pedig egy mugli mese... Vuk és ez meg delfinekről szól. Szerinted melyik legyen? - a fejem tetejét vakargatom bizonytalanságomban. Mondjuk még az se biztos, hogy össze tudom rakni a szerkezetet, nem hogy lejátsszam bármit is, meg aztán fel kell erősíteni a lepedőt is. Sok mindennek kell egyszerre működnie ahhoz, hogy elérjem a kívánt sikert. De ettől még kíváncsian pillantok a visszahúzódó szőke lányra, hogy ő vajon melyiket javasolná. Valószínűleg nagyon jó lehet mugliismeretből, vagy ő maga mugli származású, mert nem lepődött meg, amikor meglátta a gépet és nem is kérdezte meg, hogy mire való. Ez egy újabb jó pont. Na nem mintha nekem bárkinek is pontokat kellene osztogatnom ugye.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-04-24, 17:54



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 A legjobb lenne egyből elsüllyedni, bepréselődni a párnába, amin kucorgok, mert nem értem, hogy mit néz rajtam ennyire, biztosan zavarom, amitől én jövök zavarba, csak nálam ez szócsépléshez vezet, ezért ered meg a nyelvem, adom meg az összes opciót, ami létezhet. Pedig olyan hangulatos most a szoba, kint ugyan dúl a vihar, de itt bent jó meleg van, ég a tűz a kandallóban, igazi író idő van számomra, és Freddie érkezésére kell számítanom az elkövetkezendő órákban, ezért is rezzentem meg annyira, amikor nyílt az ajtó, és betoppant a srác, aki most alig hallja, hogy mit mondok, így elnézést kérően emelem meg a hangszínemet, ezért a második hello már sokkal hangosabb. Kellemetlenül érzem magam, eszembe sem jut, hogy ő zavart meg engem, valahogy mindig úgy vélem, hogy én vagyok láb alatt, és már moccannék, hogy elhúzom a csíkot, de még ezzel sem akarom felhívni magamra a figyelmet. Meglepetten veszem észre, hogy megköszörüli a torkát, akkor ő is zavarban van? Hm..
- Te nem, csináld nyugodtan, én azt hittem útban vagyok. – Rázom a fejemet kissé hevesebben, mint kéne, még véletlenül sem akarom, hogy bárki úgy gondoljon rám, hogy miattam kellett kútba esnie a programjának. Pontosan tudom, hogy mi az a vetítő gép, lévén mugli származású vagyok, és totál furcsállom, hogy valaki ilyen ügyes, hogy be tud hozni ide a kastélyba egy ilyen tipikusan mugli szerkezetet, ahol semmi nem működik. Komoly mágus lehet a srác, nem olyan ügyetlen, mint én. Nekem Freddie még azt sem engedi, hogy varázsoljak, állandóan lebénáz, és igaza is van, bármibe fogok, félresikerül. Ha egy kicsit bátrabb lennék, akkor megmosolyognám a dadogását, így csak fészeklődök a párnámon, és észre sem veszem, hogy elkezdem rágni a tollam végét, amitől enyhén tintás lesz a szám.
- Mit fogsz nézni? – Csúszik ki belőlem, noha úgyis láthatom, ha egy picit maradok. Viszont riadtan nézek az ajtó irányába, nagyon nem lenne jó, ha Freddie betoppanna, és egy idegen fiú társaságában találna. Még mindig fáj a hátam a múltkoritól, előbb abból kéne kigyógyulni, hogy legyen erőm elviselni a következőket. Lehet, hogy mégiscsak mennem kéne, de akkor meg a srác úgy érezné, hogy ő a hibás. Óóó, ez olyan feloldhatatlan dilemma, amivel a hősnőim is szoktak küszködni. Velük ellentétben én viszont nem tudom megoldani a kételyt.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-04-10, 09:11



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
A terv tökéletes, már csak a kivitelezés a kérdés és remélhetőleg az is menni fog, vagy is menne, de hamar rá kell jönnöm, hogy bármennyire is ritkán van itt bárki is, most mégis és én erre nem számítottam. Nem vagyok egyedül és ezzel hirtelen nem tudok mit kezdeni, főleg azért, mert akivel vagyok láthatóan egy nagyon szép lány, aki szintén elég szépen lefagy, amiért én is lefagyok, vagy... nem tudom miért. Mondjuk még mindig többet beszél, mint én, főleg az hat rá, hogy én nem szólok semmit, csak nézem őt, ami végül is érthető. Bárki meglepődne, ha valaki elkezdené bámulni csak úgy és nem szólna hozzá egy árva szót sem közben és azt se tudná, hogy mit akar. De hát olyan szép, azt hiszem bárki megértené, hogy nem tudok mit mondani, azt viszont nem értem, hogy miért suttog, bár az is lehet, hogy nem ő suttog hanem a meglepetés miatt az én fülem zúg és azért nem hallom rendesen, hogy mit mond, de az egyértelmű, hogy mozog a szája és annyira tudok szájról olvasni, hogy minden bizonnyal köszönés lehetett.
Nekem persze így is kell pár pillanat mire végre nagy nehezen sikerül megszólalnom. Kicsit megköszörülöm a torkomat, mert természetesen a torkom kiszáradt és egy enyhe berekedés is benne volt a pakliban és az még cikibb, ha mondjuk úgy szólalok meg, hogy nem is érti mit mondok, mert csak valami krákogás szerű hörgő hang jön ki belőlem. Nem akarok a szükségesnél jobban beégni, az alap úgyis meg lesz... van.
- Ne.. ne... nem kell elmenned. Én csak... csak ki akarom próbálni ezt a vetítőgépet. Tudod egy mugli szerkezet és nagyon érdekesnek találom, gondoltam, hogy itt úgy se lesz majd senki, főleg ilyenkor, de te itt vagy úgyis ez nem jtt be. Én nem zavarlak? Mert jöhetek máskor is, ha esetleg fontos az, amit csinálsz, vagy nem is tudom. - a kezdeti enyhe dadogás után átmegyek hadarásba, kész csoda, ha érteni fogja, hogy mit akarok egyáltalán. Gondolatban persze homlokon vágom magamat, hiszen mi lenne amit csinál, ha egyszer csak szimplán olvas? Nem valami rettentő fontos tevékenység, amit művel, ez látszik. Velem van a baj, hogy hülyeségeket beszélek és látszik is, hogy rendesen frászban vagyok. A tenyerem izzad, ami szerencsére nem látszik, csak érzem. A nadrágomba kellene törölnöm, de az túlságosan látványos lenne. Az viszont látszik, hogy ide-oda lépdelek egyik lábamról a másikra, mert hát nem tudom, hogy mit kellene tennem. Ha zavarom, akkor összeszedem a cuccaimat és lelépek, de ha nem, akkor maradok és össze kéne raknom a szerkezetet, kitenni a lepedőt, ahhoz viszont túlságosan izzad a kezem. Mi lesz ebből?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-04-07, 21:13



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Kiesek a dúdolásból, és még az a szó, amit keresgéltem, mert frappáns módon beleillene a következő mondatba, teljesen kiesik a tudatomból, mert valaki nekiesik a diáktársalgó ajtajának. Talán Freddie lenne az? Nem lennék meglepve, de még korai, hogy visszaérjen a birtokra, ennyi idő alatt biztosan nem szórakozta ki magát. Alig egy órája vagyok itt, nem rég érkezhetett meg a roxmortsi kocsmák egyikébe, nincsen az az isten, ogy kihagyjon egy ilyet. Mégiscsak figyelek a bejáratra hogy kéznél legyek ha kellenék, nem akarok összetűzni vele, még ha nem is úgy bánt, hogy arcomon látszódjon, így is tiszta kék zöld vagyok, leginkább a hátamon, meg a bordáimnál, még most is nehezen veszem a levegőt. Már az első pillanatban látom, hogy  nem ő az, hanem egy másik fiú. Mégsem tudok megkönnyebbülten felsóhajtani, mert bennakad a levegő, az oldalamra is kell szorítanom a tenyeremet, mert be is csípődik kissé, úgyhogy kapkodok után. Viszont az jobban érdekel, hogy az illető miket hoz, mert valamin nagyon ügyködik. Összébb húzódok, még a kiváncsiságom ellenére is szeretek megbújni a háttérben, hogy ne érhessen az a vád, hogy ismerkedek, barátkozom. Mégis, tágra nyílik a szemem, érdekel az a doboz. Talán ha kimegy innen a srác, megnézhetem. Már látom, hogy valami mugli masina lehet az, de hogy mi, arról gőzöm sincsen, én meg aranyvérű vagyok, nem tudom, hogy mit pakolászik. Aztán megrezzenek, ahogyan szembenézünk egymással, már késő a föld alá süllyedni.
- Hello. – Suttogom, de nagyjából semmit nem lehet belőle hallani, ezért egy fokkal hangosabban megismétlem. – Hello! Elmenjek? Készülsz valamire? – Csukom be az írófüzetemet, benne hagyja az ujjaimat, hogy tudjam, hogy hol tartottam. Miért néz ennyire? Megtörlöm a számat, hátha a vacsi miatt maradt volna ott valami. Felmerül bennem, hogy mögöttem nézi a csillagokat, bár zuhog az eső, és dörög az ég, nem túlzottan látni most semmit. Akkor meg... mit? Idegesen fészkelődni kezdek, de hülye helyzet. Mégsem merek megszólalni, csak kérdőn nézek rá. Hiszen ha Freddie betoppan, és meglát egy másik fiúval egy szobában, akkor mindkettőnket bántani fog. Jajistenem!


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-03-28, 13:35



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Bentről egy halk koppanás jelzi, hogy megérkeztem, ugyanis a nagy pakk miatt, amit magam előtt tartva a két karomon egyensúlyozok nem igazán látok az ég világon semmit sem. Tudom, hogy közveszélyes vagyok így, legalábbis nem valami okos ötlet így közlekedni, de szerencsére nem mentem neki eddig senkinek sem. Ezúttal kivételesen egészen nagy mázli volt, mondhatom ezt, csak az ajtót nem sikerült teljesen kiszámítani, ez ez még mindig jobb, mintha egyébként a lépcsőnél néztem volna el valamit és netán lezúgok rajta, vagy a folyosón egy falnak... szóval ez a jobb és nem is mentem nagy lendülettel. Mindenesetre így megállok és vakon tapogatózva igyekszem megkeresni a kilincset, amit végül csak meglelek, így lenyomva nagy nehezen nyílik az ajtó. Először sikerül megpróbálnom azt is, hogy belököm, ami persze nem működik, így kis küzdelem után rájövök, hogy húzni kell. Végül sikerül megoldani és bent vagyok. Nem nagyon látok semmit sem a nagy pakktól. Egy méretes doboz van egyébként nálam, papírdoboz, amin jól látszik, hogy rendesen nagy súlya van és tele van úgy istenesen, nekem pedig nem igazán vannak kidagadó izmaim, amik segítenének.
Nagy küzdelemmel, szinte már nyögdécselve jutok el addig, hogy végre elérem az asztalt és sikerül letennem a dobozt az asztalra. Itt még pont háttal vagyok a lánynak és ha nem ad ki kifejezetten valami erőteljes hangot, akkor nem is igen veszem észre, hogy más is van itt rajtam kívül. Az ajtót is lábbal csuktam be, nagyot csapódott ugyan, de nem vettem figyelembe igazán a dolgot. Elkezdek előpakolni, egy nagy lepedő kerül az asztalra, egy kisebb műanyag doboz, amiben nem látszik, hogy mi van és valamiféle műanyag szerkezet, amiről aki nem ért a mugliismerethez tuti, hogy nem fogja tudni megállapítani, hogy egy viszonylag régi diavetítőről van szó. Kicsit sikerült megbuherálnom, miután megvettem, így nem kell hozzá áram, meg semmi hasonló, mágiával is be lehet kapcsolni és úgy is fog majd működni rendesen. Morfondírozva nézegetem az előpakolt cuccokat, aztán felkapom a lepedőt és körbefordulva megpróbálom kitalálni, hová is kellene tenni a falra. Az a jó ebben a helyben, hogy nem sokan járnak ide általában... Erre most, amikor fordulok egy fél perces fáziskéséssel az is leesik, hogy nem vagyok egyedül. Talán pont farkasszemet nézek a lánnyal, ahogyan felfogom, hogy talán már percek óta a kínlódásomat nézi. Ijedtemben a lepedő is majdnem kicsúszik a kezemből, épphogy sikerül elkapni.
- Öhm... he...hello... - halvány gőzöm sincs, hogy most mit kellene tennem. Biztosan zavarom, meg amúgy is azt hittem egyedül leszek, de nagyon úgy fest, hogy baromi nagyot tévedtem, de akkor most mi lesz? Most mi a fenét csináljak? Vagy mit mondjak? Valamit mondanom kellene, de én helyette csak bután bámulok. Milyen szép fényes a haja!


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-03-26, 14:55



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tavaszi koraeste van, kint dúl a vihar, mégsem hiszem, hogy Freddie-t ez meggátolná abban hogy Roxmortsban iszogasson a barátaival, jó eséllyel hajnalig nem kerül elő, úgyhogy most van egy nyugodtabb pár órám. Miután már az írásbeli vizsgáimmal végeztem, fél lábbal egyetemistának számítok, talán nem szólnak rám, ha nem a klubhelységemben töltöm az estét, hanem levonulok a diáktársalgók egyikébe, ahol a kandallóba a manók begyújtottak, és barátságos tűz ropog. Kint esik az eső, mintha dézsából öntenék, alig lehet kilátni az ablakon, én mégis a párkányra vackolódtam be a pokrócommal, hogy olykor kinézzek, és dúdolgatva írjam a legújabb fejezetet. Ilyenkor tudok csak elmerülni a saját kis világomban, minden szereplő egyben én vagyok, ez az igazi életem. Ami a valóságban történik az nem számít. Fáj minden tagom, Freddie ugyanis a múlt éjszaka kitalálta, hogy nem elég, ahogyan csináljuk, meg is kötözött, a csuklómba szinte belevágott a kötél. Próbáltam közben a könyvemen agyalni, akkor meg az volt a baj, hogy nem rá figyeltem, még fel is pofozott, hogy nem élveztem eléggé, így gyorsan odakoncentráltam, mint akinek olyan jó, lassan már profin játszom el, hogy lenyeljem a könnyeimet, vagy hogy kéjesen nyögdécseljek. Mindenkinek így a jobb, talán majd egyszer észheztér, és meg tudom változtatni. Szerencsére gyorsan végzett, én pedig le tudtam sietni a gyengélkedőre egy kis fájdalomcsillapító gyógyitalért, hasfájásra kértem, mert az elég intenzív, és akkor nem vizsgálnak semmit. Még három ilyen üvegcsével meg tudtam volna inni, akkor használt volna, így éppenhogy enyhült a dolog, de most megint hasogat mindenem. A hátamat a falnak vetve gondolkozom, hogy mi legyen a következő fordulat, igyekszem a szereplőim életét az akadályok ellenére mindig jó irányba terelgetni, legalább ők egymásra találhassanak, ha már Freddie nem olyan romantikus lélek. Ócsúdok, valaki jön, így gyorsan lejebb húzom a pulcsim szárát, hogy ne villanjon ki a csuklóm, és visszatemetkezek az írásba. Úgysem vesznek észre, olyan vagyok mint egy bútordarab. Azért mégicsak jobb az óvatosság.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha A. Delight
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-02-12, 19:09

[You must be registered and logged in to see this image.]
Anyuci & Samantha


*Nem azért mondtam azt, hogy lesz másik Michael mert annyira új apukára vágyom, hanem azért, hogy egy kicsit jobb kedve legyen éccsanyának, mert neki kell a boldogság. Én jól elvagyok a suliban, úgy sem tudnánk együtt tölteni sok időt, különben sem hiányzik még egy felnőtt aki megmondja mi a jó nekem, éccsanyának is azért tűröm el mert az anyukám és hát ő ismer engem a legjobban, és nő. Egy apuka honnan tudná, pláne ha nem is az édesapám. A célomat azért elértem ezzel mert tényleg kicsit jobb kedve lett, látom rajta bár nem nagyon mosolyog de tetszik neki amit mondtam. Annyira el vagyok telve attól, hogy sikerült elérnem, hogy picit megnyugodjon, hogy elszólom magam, először azt hiszem csak majdnem, da aztán rájövök, hogy teljesen és igazán. Hát ezt jól megcsináltam, ha hazamegyek kapok még a fejemre, de ez a Michael ügy úgy tűnik, szóval mégis van előnye mert éccsanya nem feszegeti tovább a dolgot.*
-Jó, akkor hagyjuk, igazad van éccsanya, ne menjünk bele.
*azonnal kapok az alkalmon és igazat adok neki még mielőtt meggondolná magát. Nem szeretném én sem forszírozni a dolgot, főleg azt a részét, hogy varázsoltam. Igaz csak pici volt és nem muglik előtt, de mégis, nem lehet megállni egész szünet alatt, hogy ne varázsoljak. Persze pálca nélkül csináltam, az egyik felsőstől kaptam valami kencét, ráment az összes zsebpénzem, na persze Weasley termék volt. Az ikrek jó fejek…..a dédi. A gondolataim közé furakodnak anya szavai és azt hiszem valamit muszáj mondanom neki, különben nem hagy békét. Azért annyira nem vagyok mártír, hogy bevállaljak bármit csakhogy mással foglalkozzon, azért ez nem játék mert a végén tudom hova kerülök.*
-Hallgatni azt nagyon tud, és mindent elmondok neki ami történt és azt is mit tervezek és akkor szokta mondani, hogy jó vagy nem jó.
*Azt hiszem ez még nem meríti ki a pszichózis fogalmát, de elég magyarázat lehet. Végtére is pont éccsanya mondta, hogy akinek valaki hiányzik, gyakran képzeli azt, hogy még vele van, és ez természetes és majd elmúlik. Én azt hiszem ez nálam nem fog elmúlni. Gyorsan másra terelem a szót, olyankor amikor érzem, hogy bajban vagyok, mindig előhozakodom olyasmivel ami miatt anyai gondoskodás szükséges és az új penna jó indok. Persze igaz is, mert tényleg történt valami a pennámmal, vagy egyáltalán nem akar írni vagy mindent összepacáz tintával. Azt hiszem elcserélem valaki máséval és megfigyelem, hogy neki mit csinál. *
-Köszi, irtó sürgős lenne. Hááát, most nem köszi. *Erősen gondolkodom hátha ki tudnék még belőle csikarni valamit ha már adakozó kedvében van de semmi nem jut eszembe, végül is mindenem megvan. Csak vállat vonok mielőtt felállna majd újra megölelne. Szóval ennyi volt, már megy is. Persze megértem, az ilyen látogatások rendkívüliek és csak sürgős esetben engedélyezik, nincs sok idő rá. Pedig szívesen elmentem volna anyával egy kicsit Roxmortsba, de talán a következő hétvégi falukiránduláskor találkozhatunk, de azt majd megbeszélem vele levélben, addig még meggondolom. Átölelem és még egy utolsót szippantok az illatából, adok neki két puszit amit jó hosszan kiélvezek mert egy ideig megint nem találkozunk, finom bőre van anyának és nagyon szeretem. *
-Rendben, írok és te is. *Most már elszomorodom, mert máris hiányzik pedig még itt van, de jó volt vele beszélgetni egy kicsit még ha rossz híreket is hozott. Felállok és megyek vele, hiszen majdnem a bejárati ajtóig együtt mehetünk, csak kis kitérő az alagsorba való lejárattól és végig fogom a kezét. Az utolsó ölelésnél, mielőtt elengedném a fülébe súgom.*
-Szeretlek éccsanya!
*Aztán elrohanok mielőtt meglátná ő vagy bárki, hogy pityergek és nem is a klubhelyiségbe megyek hanem a seprűtároló felé veszem az irányt és remélem nincs most ott senki, mert jó lenne egy kicsit beszélgetni a dédivel.*

//Örülök, hogy tetszik és olyan lett amilyennek elképzelted. Smile Anci is aranyos, imádom!!! cheers lufi pompom szivecske imadas //

[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Akkor is szeretlek amikor utállak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba

Vissza az elejére Go down

Fogadószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fogadónegyed
» Melegforrás Fogadó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Földszint-