Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Bex & Gina
  Today at 20:48
Gina Accipiter


ϟ Apa-fia
  Today at 14:46
Jensen McKinney





ϟ Ben & Bexley
  Today at 10:46
Benjamin Morgan

A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jade Wilson
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34323 hozzászólás olvasható. in 3187 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Fogadószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1271

TémanyitásTárgy: Fogadószoba 2016-01-08, 17:55

First topic message reminder :


Fogadószoba

Viszonylag kisebb teremről van szó, de azért az iskolához mérten szépen berendezett természetesen. Van itt kanapé, pár szék, ha kell pluszban és persze két fotel is. Elsősorban arra való a szoba, hogy ha egy nem az iskolához tartozó személy érkezik ide, akkor itt tud találkozni azzal, akit meglátogat, rokoni, vagy egyéb találkozó céljából.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 151

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-04-07, 07:12





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Tudom is én, mi baja van Carolnak, de azt határozottan elmondhatom róla, hogy máskor nem szokott így viselkedni... Mintha nem igazán beszélne szívesen erről az egészről, mintha valamiért kellemetlen lenne számára ez a helyzet. Ciki lenne velem járni? Oké, voltak ügyeim, ezt készségesen aláírom, műveltem olyan dolgokat lányokkal, amelyekre kicsit sem vagyok büszke, voltak csúnya szakításaim, emiatt gyakran terjednek rosszindulatú pletykák rólam a folyosókon, de hogy Carol bedőljön ezeknek és hagyja magát általuk befolyásolni... Ezt egyszerűen nem hiszem el.
- Oké, értem – dünnyögöm az orrom alatt, mármint Yngrid orra alatt, miközben némi sértődöttség is bújkál a hangomban, amit Carol simán betudhat annak, hogy a kislány a szivére vette ezeket a szavakat. Tudja is be annak nyugodtan, ha már ennyire szeretné napolni a témát, akkor lelke rajta, én nem fogom tovább faggatni. Abban viszont biztos lehet, hogy utánajárok annak, mik keringenek rólam az iskola folyosóin.
- Mondjuk, most úgy beszélünk, mintha erre bármikor is megfelelő lenne az alkalom – szólalok meg, miközben felemelem remegő karomat és a szőke hajkoronába dúrok vele, kissé összekócolva azt. Teljesen tanácstalan vagyok, nem megy számomra ez a testvérem vagy, csak nem tudtunk róla eddig dolog, kissé morbid is, hiszen én elvileg Carol pasija vagyok. Azt viszont nem tehetem meg, hogy elrohanok világgá, erre már magamtól is rájöttem, bele kell mennem a játékba. El kell játszanom Yngrid szerepét, de ez elég nehéz abban az esetben, ha semmiféle információm sincs az előzményekről.... Mégis miként reagálna a szőkeség, ha megtudná azt, hogy Carol a testvére? Én örülnék neki, ha nem járnánk, de Yngrid... végül is, barátok a lánnyal, nem igaz?
- Nem – csóválom meg a fejem egy hirtelen mozdulattal, mintha máris megbántam volna az iménti mondataimat. Persze, hogy megbántam, elvégre Carol már most idiótának tekint, szóval tényleg bele kell élnem magam a kiskamasz helyzetébe. Elég nehéz dolog, meg kell hagyni. - Én ennek örülök, Carol, tényleg, de ettől még komplikált a dolog...
Remegő hangon felsóhajtok, hála a bennem kavargó gondolatoknak, melyek lehetővé teszik számomra, hogy kifejezetten izguljak. Így legalább kissé hihetőbb a sztori, nincs igazam?
- Mármint, évek óta nem ismerem a családomat, erre te meg betoppansz ide és bejelented nekem, hogy te vagy a testvérem... Neked könnyebb egy kicsivel, de én még nem tudom, mihez kezdjek ezzel az információval...
Ahogy arról sincs szemernyi fogalmam sem, hogy Carol mit fog kezdeni azzal az apró újdonsággal, hogy eltoltam neki ezt az egész testvéri egymásra találás dolgot. Kiherélne, annyi szent, ezért is kell folytatnom a kis játékomat, amit a következő mondatommal – tudtomon kívül – már el is rontok:
- És? Találkozhatok anyuval? Szeretném megismerni, ha már így alakult ez az egész dolog. Talán ismét egy család lehetünk.
Véleményem szerint így hangzana egy normális megtaláltam a családomat-beszélgetés, csak ugyebár én nem tudhatom azt, hogy Yngrid kifejezetten rossz véleménnyel van azokról az emberekről, akik cserben hagyták őt. Ahogy azt sem sejthetem, hogy a lány eme kételyeit már megosztotta Carollal, így ezekkel a szavakkal csak magam alatt vágom a fát. Reménykedve pillantok hát a szőke szépségre, miközben minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy örömteli arckifejezést erőltessek Yngrid vonásaira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-04-04, 20:30


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Muszáj ezt a Tom témát most elnapolnunk, hiszen sokkal fontosabb téma miatt akartam beszélni vele, nem a miatt, hogy milyen is Tom, vagy mik voltak vele, vagy van-e más... ez mint most annyira nem számít, ezért is válaszolok nehezen. Egyébként sem beszélek az ilyesmiről könnyen, de így most még sokkal nehezebb.
- Oké... ez most tényleg nem fontos Yngrid. Vannak srácok, de felfogják, hogy van valakim és... én is tisztában vagyok vele. - nem érdekel más, tudja jól, hogy eddig is nehezen adtam be a derekamat bárminek is, nem véletlenül nem volt Tom előtt senkim és tapasztalatom sem volt a témában különösebben. Nem is értem miért gondolja, hogy na majd akkor most minden gyökeresen más lesz, csak mert valakim van bátrabb leszek a fiúkkal? Ettől még nem változom meg, főleg hogy most csak egy témára tudok koncentrálni, erre a testvér dologra.
- Megértem... nekem sem. - hát persze nekem is elég nehéz volt ezt elfogadni és felfogni, de valahogy muszáj lenne kezelnünk és mondani kell valamit végre. Ezért is rökönyödöm meg annyira, amikor felfogom, hogy mit is mond. Hogy holnap megbeszélni? Mintha most nem is mondtam volna el? Nem értem az egészet, gőzöm sincs, hogyan gondolja ezt, hogyan alhatnék, ha most azt sem tudom mit gondol és hogyan reagálja le ezt az egészet.
- Hogy... hogy mi? Ezt nem értem és... nem is mondhatod komolyan, ugye nem mondod komolyan? - elképedve meredek rá. Nem értem, hogy miért nem most mond valamit, bármit. Ennél még az is jobb lenne, ha azt mondaná nyíltan, hogy utál és kész, még ezt is jobban elfogadnám, akkor van honnan építkezni, na de úgy, hogy lényegében semmit sem mond... hát így elég bonyodalmas bármit is kezdeni az egésszel, de az biztosan nem megy, hogy így engedjem el, hogy végül az ég világon semmit sem mondott, amivel kezdeni tudnék valamit. Én így nem bírom ki holnapig és képtelen lennék végig szenvedni az egész éjszakát, miközben gőzöm sincs róla, hogy megutált-e a hír miatt.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 151

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-25, 07:36





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Tisztában vagyok én azzal, hogy egy Yngrid-hez hasonló lány egy ilyen helyzetben rákvörösre pirulna, mármint Carol szavai hallatán, de egyszerűen nem megy a dolog, helyette még egy kacér mosoly is megjelenik ajkaimon, melyet normális esetben sármosnak mondanék, csak ugyebár jelen pillanatban lány vagyok. Még az a tudat is komolyan zavar, hogy rákérdezzek életem szerelmétől, hogy milyennek tartotta a lenn lévő viszonyokat, de most az egyszer sikeresen visszafogom magam.
- Szerintem attól biztosan tudta, hogy elpirultál – szólalok meg a szöszi édes kis hangján. Naná, hogy tudtam, miért ne sejtettem volna? Évek óta ismerem Carolt, tisztában vagyok azzal, mire miként reagál, nem kellett nekem ahhoz semmiféle fény sem, hogy tudjam: most aztán szinte sípol a füle a benti melegtől. - És... Van más hódolód Tomon kívül? Mármint, modell vagy, bizonyára sokan zaklatnak téged, akiket nem érdekel, hogy már van melletted egy fiú.
Meg kell kérdeznem, hiszen tudnom kell, kit gyepáljak el, ha esetleg az utamba vetné a Sors. Nem vagyok féltékeny típus, tényleg nem, de úgy tartom, hogy egy kapcsolat két emberről szól, aki pedig ezt nem képes elfogadni, abba beleverem, ennyi az egész. Mondom ezt annak ellenére, hogy én is feküdtem már össze olyan lányokkal, akiknek pasijuk volt, de hát az megint más helyzet, nem igaz? Végtére is, ott ők voltak a túl kirívóak, nem is kellett sokat győzködnöm őket, de Carol messziről sem ilyen... Sohasem csalna meg, nyíltan közölné velem, ha lenne valaki más az életében. Mondjuk, azért az sem túl nagy gond, ha elejét vesszük a dolgoknak és a Gyengélkedőre küldjük a titkos lovagokat.
Amikor Carol közli velem, mármint az általa Yngridnek tartott valakivel a dolgokat, kissé kiborulok. Jó, nagyon. Forog velem a világ, dettó olyan, mintha nemrég szálltam volna ki egy körhintából pár száz menet után, kicsit sem jó érzés, itt csupán annyi a különbség, hogy most nem ettem magam teli semmilyen kétes eredetű állati hússal. Pocsék időzítés, rossz körülmények, jaj nekem, mi lesz itt... Csak Carol meg ne tudja, hogy nem én vagyok Yngrid!
- Aha... - nyögöm ki nagy nehezen, habár ebben azért kissé kételkedem, már csak a saját helyzetemet tekintve is. Szó szerint a huszonkettes csapdájába kerültem, bármit is lépek, rosszul fogok kijönni a dologból. Ha közlöm Carollal, hogy én Tom vagyok, akkor a lány minden bizonnyal vérig sértődik, elvégre egy elég komoly dolgot sikerült tönkretennem ezzel a hülyeséggel. Ha viszontYngrid elé állok és kerek-perec elmondok számára mindent, akkor lányháborút robbantok ki Carol és közte. Vegyem fel Carol alakját és én mondjam el mindezt a hugrás kiscsajnak? Nem, ezzel csak még mélyebbre ásnám magam az ügyben, azt pedig egyik opció ellenére sem szeretném megtenni. - Nem utállak, csak... csak ez nem jött jókor...
Kitalálhatnám, hogy rövid távú emlékezet kiesésben szenvedek és nagy eséllyel holnapra el fogom felejteni az itt elhangzottakat, úgyhogy újra közölnie kell velem ezt a kis apróságot. Igen ám, Carol azonban ismeri a szöszit, nagy eséllyel egyszer sem beszéltek ilyesmiről, kissé hihetetlen lenne, hamar gyanakodni kezdene arra, hogy itt valami nagyon sántít.
- Ezt nem tudnánk holnap megbeszélni? - pillantok fel kétségbeesett arccal, miközben abban reménykedek, hogy a következő szavaimat egy szó nélkül el fogja hinni. - Úgy értem, az elejétől kezdve... Te elém állsz, közlöd velem a dolgot, én pedig úgy csinálok, mintha csak akkor tudnám meg. Tudod, színésznek készülök, szeretem túldrámázni a dolgokat, ez pedig kiváló alkalom lenne erre..
Ennél hülyébb magyarázatot még soha életemben nem hallottam, de tény, hogy sokkal jobb, mint az amnézia. Nem sokkal, csak egy fokkal, nekem viszont kell valami kifogás arra, hogy Yngrid miért viselkedik úgy, mintha semmit sem tudna semmiről. Mondjuk, normális ember nem szeretne pont ilyesmin gyakorolni, de kétségbe vagyok esve, más nem jutott eszembe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-24, 18:15


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elég fura azért erről pont vele beszélni, hiszen ő még nagyon fiatal, nem is hiszem, hogy ilyesmi egyáltalán megfordult volna a fejében, ere most meg arról beszélünk, hogy mi lesz, ha én és Tom... közelebbi kapcsolatba kerülünk egymással, mármint a csóknál is közelebbibe és igenis zavarba ejtő még csak belegondolnom is, nem hogy beszélni róla.
- Igen... csak tudod ő biztosan nem lesz zavarban, én meg... Nem rég véletlenül, mert sötét volt hozzáértem... mármint tudod ott és rákvörös lettem, mázli, hogy sötét volt. - és persze naná, hogy attól még nekem is vannak gondolataim, nekem is eszembe jutnak dolgok időnként és persze, amikor még sikerült hozzá is érnem akkor még inkább eszembe jutottak... dolgok és ettől csak még inkább zavarba jöttem. Érthető, nekem még elég új ez az egész és fel sem merül benne, hogy Tom bármi miatt is bármennyire is zavarban lenne, vagy aggódna e miatt, hiszen ő már tapasztalt. Csak én félek attól, hogy elszúrok valamit és... hát na... egyébként sem tudom mikor leszek egyáltalán készen rá, Tom pedig nem fog rám olyan sokat várni, mert hát a fiúknál azt még én is tudom, hogy vannak olyan dolgok, amik egyszerűen csak fontosak és kész.
Azért az meglep, hogy ennyire meglepődik, de mindenre van magyarázat, csak egyelőre még nem tudom, talán csak kicsit elfelejtette a dolgot, vagy most elkalandozott, bár őszintén szólva nem szeretném, ha azon járna az esze, hogy én és Tom... na az azért végképp nagyon fura lenne.
- Én is eléggé... meglepődtem elhiheted. - bököm ki, bár szinte csak suttogok, hiszen láthatóan eléggé ki van akadva, sőt, bár nem értem hogy miért fontos, hogy pont most mondtam el ezt neki, nem tudom, hogy mikor mondanám el máskor. - Én... én sajnálom, csak megtudtam és minél előbb el akartam mondani. Tudom, hogy van rá esély, hogy e miatt megutálsz, de nem én tehetek róla és... - elakadok, hiszen máris magyarázkodom, de még mindig nem tudom, hogy mit mondjak, amitől jobb lenne a helyzet, vagy amitől jobban érezné magát. Annyira kellemetlen ez az egész és annyira pocsék érzés, hogy így kiakadt, még ha számítottam is rá, de azért valahol mélyen reméltem, hogy még sem így lesz, hogy majd tudja kezelni és... nem is tudom. Persze nem leszünk egyből a legjobb testvérek a világon, de akkor sem gondoltam, hogy ennyire rossz lesz a helyzet.
- Mondj valamit... légyszi. - annál többet, hogy miért most kellett elmondanom. Ha faképnél hagy, vagy elküld a fenébe legalább tudom, de így igazából csak meglepődött, de nem tudom, hogy ténylegesen mi a véleménye, hogy e miatt most megutált-e, vagy... mi a helyzet most.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 151

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-15, 13:01





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Csak üldögélek a helyemen, miközben azt várom, hogy Carol válaszoljon a kérdéseimre, habár érzem azért – valahol nagyon mélyen -, hogy nekem most nem pont itt kellene lennem... A szőkeség arcán egy pillanatra valamiféle bizonytalanság suhan át, minden bizonnyal némileg meglephette Yngrid kérdésözöne, de nincs mit tenni, ezt már nem szívhatom vissza. Tisztában vagyok azzal, hogy van bennem nem kis hajlandóság a dolgok mindennemű elszúrására és ha itt és most lebukok, az az egész kapcsolatomat veszélyeztetheti Carollal, noha még igazán el sem kezdődött a dolog. Az meg nem lenne túl korrekt, hogy éveken keresztül magamban tartom az érzelmeimet pár gyorsan elillanó nap kedvéért, nem igaz?
- Á, szerintem nem lesz semmi gond – csóválom meg a fejem, miközben Yngrid szöszi tincsei a vállamra omlanak. - Biztos számolt ezzel, különben nem jött volna össze veled. Hidd el, tisztában van azzal, hogy nem te vagy az iskola legtapasztaltabb személye a témában.
Tényleg tudom, nem is várom el tőle, hogy lepedő-akrobata legyen mellettem, nekem az is bőven elég, ha az ágyamban fekszik. A fortélyokat később is ráér kitanulni, noha azt is be kell vallanom, hogy sose voltam még együtt olyan lánnyal, aki még nem vesztette el a szüzességét... Talán hihetetlen, de én is pont annyira félek az első alkalomtól, mint Carol... Fájdalmat okozok neki? Elég gyengéd leszek? No és a nagy kérdés: tudok-e olyan teljesítményt nyújtani az ágyban, mint amilyennek ő képzelte el a dolgot? Elvégre, rajtam áll vagy bukik az, hogy Carol miként fog hozzáállni a későbbiekben ehhez a témához. Ha csalódást okozok neki, akkor nagy eséllyel egy ideig senkit sem fog a közelébe engedni ilyen téren. Mondjuk, más nők eddig nem panaszkodtak rólam, de velük szemben nem kellett óvatoskodnom, mindent bevethettem a repertoáromból.
- Aha – biccentek óvatosan, holott halvány lila gőzöm sincs arról, hogy milyen képet is mutatott a hugrás szöszinek, de fő az, hogy ebben a helyzetben is nyugodtnak kell maradnom. Csak sodródjak az árral, ne ellenkezzek, hallgassam végig azt, amit Carol mondani szeretne. - Van egy testvéred?
Színjáték ide vagy oda, azért ebben a pillanatban elég rendesen elkerekedik a szemem, vagyis Yngridé, vagyis a fenét sem érdekli, hogy mi kicsodáé, amikor Carol ilyesmit mond. Van egy testvére? Komolyan van valamerre egy testvére? Érthető hát, miért is viselkedett annyira furcsán az elmúlt percekben. Úgy tűnik azonban, hogy Yngridnek már mesélt a dologról, úgyhogy gyorsan kijavítom magam:
- Hát persze, hogy van egy testvéred... - nyelek egy nagyot, érzem, amint a torkom kiszárad, kell nekem is beleütnöm azt a hatalmas orromat mások dolgaiba... Rosszkor rossz helyen, szinte folyamatosan ez történik velem, meg se lepődök már szinte semmin. Carol azonban még ezt is képes tetézni a következő szavaival, melyek hallatán úgy pattanok fel a fotelből, mintha tűvel lenne kibélelve: - Hogy mi a fészkes franckarikáról beszélsz???!!!
Azt azért elismerem, hogy itt kissé már túljátszom a szerepem, habár mindezt már nem is azért teszem, hogy Yngridet játsszam el... Egyszerűen csak a fájdalom beszél belőlem, a mérhetetlen harag, hogy ismét egy olyan helyzetbe kerültem, ahonnan nincs visszaút... Carol nagy nehezen rászánta magát arra, hogy elmondja a lánynak, ő a testvére, ilyen helyzet csak egyszer van az életben, erre Yngrid az egészről semmit sem fog még csak sejteni sem, ha belebotlanak egymásba. Elmondani azonban továbbra sem szeretném a lánynak, hogy én vagyok Tom, de Yngriddel sem közölhetem, hogy Carol a nővére, hiszen én honnan is tudhatnám?
- Ilyen nincs... - huppanok vissza a fotel kényelmébe, amikor minden erő kimegy a lábamból, majd tanácstalanul meredek magam elé. - Ilyen a világon nincs...
Mégis mit kellene tennem? Carol hatalmas súlyt helyezett a vállaimra, még ha ő ezt még csak nem is sejti... Mit fog szólni akkor, ha Yngrid, az igazi, összefut vele a folyosón és nem tudja, miről hadovál neki?
- Muszáj volt ezt pont most elmondanod? - csúszik ki a kérdés a számon, majd a tenyerembe temetem az arcom. Remek, nagyon jó...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-14, 10:54


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért eléggé meglep, hogy Yngrid pont Tomról kérdez, főleg hogy ennyire érdekli a téma. Persze eddig nem nagyon mertül fel, főleg mert nem voltam együtt a fiúval, de hogy most ennyire rákapjon a kérdésre és eleve ezzel is kezdje, miközben azt mesélte annyira őt nem is érdeklik a fiúk... vagy csak azért mondta, mert nem akarta, hogy tudjam, miközben fiatal, de mégis csak érdeklik a srácok? Nem tudom. Azt igen, hogy a külsejét tekintve már az elején se volt sok önbizalma, lehet hogy e miatt hanyagolta a fiúk témáját is. Persze ettől még nem könnyebb erről beszélnem, főleg mert annyira nem is tudom mit is mondhatnék, még bennem sem tisztázódott le minden gondolat, nem csoda, ha így elég nehéz szavakba önteni.
- Igen, azt hiszem erről van szó. Mi van, ha rájön, hogy tévedett és csak... ki akarta próbálni, vagy ha kiderül, hogy béna vagyok úgy tudod... _úgy_ abban a helyzetben. - nem, még az sem jön a számra, hogy kimondjam a szexben, mert hát én aztán még nem próbáltam, Tom viszont elég nagy gyakorlattal rendelkezik. Persze ez jó is, mert tudja, hogy mit kell csinálni, nekem viszont nem sok fogalmam van róla, maximum amit így sejtek, vagy amiről olvastam, hallottam felvilágosító órán, de kb. ennyi. Nekem még csak az anyám sem adott elő soha sem kiselőadást ilyesmiről, pedig lássuk be lett volna benne ráció, főleg hogy azért voltak már fürdőruhás képeim is újságokban. Bele sem merek gondolni, hogy lehetnek az iskolában is srácok, akik emiatt más szemmel néznek rám már most is, akik már netán elképzeltek olyan helyzetben, vagy ne adj isten egy ilyen újságot használtak arra, hogy... levezessék a feszültséget. Nem, effélébe bele sem gondolok, abba sem, hogy esetleg már Tom is elképzelt hasonló helyzetet, főleg hogy még oda is sikerült véletlenül odanyúlnom és már attól is mérhetetlenül zavarba jöttem.
- Jól van, szóval... - igen végre jöhet a téma, ami miatt ténylegesen ide hívtam és túl kell lennem rajta, ha végre már itt van igaz? - Tudod mutattam azt a képet, hogy keresem a testvéremet vagy egyáltalán nem is tudtam, hogy kit, de most már biztos, azaz szinte teljesen biztos, hogy... te vagy az. - alig tudom kinyögni és persze feszülten gyűrögetem továbbra is a levelet és várom a reakciót. Mit fog vajon mondani? Faképnél hagy, vagy kezelni tudja? Azt mondja utál, mert nekem volt anyám, őt viszont eldobta? Nem volt mit tennie, én értem, jót akart neki és végül is sokkal jobb élete volt más családdal, mint amilyen velünk lett volna a folyamatos meneküléssel, de amikor erről volt szó, akkor is eléggé haraggal beszélt az igazi családjáról és bár nem én tehetek arról, ami történt Yngrid még fiatal és könnyen lehet, hogy nem úgy fogja ezt kezelni, ahogyan... kellene.





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 151

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-06, 14:50





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Tényleg nem ártott volna kissé jobban tájékozódnom a dolgokat illetően, ha már egyszer más szerepét szándékozom magamra ölteni, nem csak így bumm a közepébe, elég kellemetlen a helyzet. Itt állok, Yngrid testében, Carol pedig meghökkenten néz rám. El fogom szúrni, ez kétségtelen, utána majd mehetek sírni valamerre... Jó, ilyesmit nem szoktam, de valóban nem érintene kellemesen, ha elcsúsznék egy egészen apró dolgon. Auror szeretnék lenni vagy nem? És mi egy auror fő feladata bevetés előtt? A tájékozódás, én pedig ezt most nem tettem meg.
- Mert nem volt miről kérdeznem – csicsergem a leányzó édes kis hangján, ez tényleg esélyes, hiszen én és Carol még csak pár napja vagyunk együtt, nemigen lehetett mit mesélnie a hugrás csajnak. Előttem nemigen volt senkije sem, én legalábbis nem tudok róla, talán tetszett neki valaki, ez még esélyesebb, de akkor kivághatom magam azzal, hogy kiment a fejemből. Egy tizenöt éves lánynak ezernyi más dolog kelti fel a figyelmét, nem sokáig képes egyvalami mellett leragadni. Gondolom én legalábbis.
- Na jó, talán ennyire mégsem kellene belemennünk – öltöm ki a nyelvem, igyekszem kamaszosan viselkedni, megpróbálom undorítónak tartani a dolog eme oldalát. Yngrid tehát minden bizonnyal nincs benne ebben a dologban, nem igazán falja a fiúkat, noha elég helyesen néz ki a szőke hajával és a csokibarna szemeivel, azt hittem, hogy már nagyban pasizik. Szívesen faggattam volna erről a lányt, de hát szerepet játszom, majd ráérünk erre is fokozatosan kitérni. Carol figyelne nem lankad valamiért, elég komolyan figyeli Yngridet, talán sejt valamit? - Igen, értem valamennyire... Egyrészt a kalandjai zavarnak, mert nem megbízható, másrészt pedig kissé talán az is, hogy te még ebben tapasztalatlan vagy, nincs igazam?
Hasonló helyzetben engem is zavarna az érem ezen oldala, hiszen tök irritáló lehet, amikor valaki összejön valakivel, akinek már volt komoly kapcsolata és tudja, miről szól az ilyesmi, míg a másik félnek halvány lila gőze sincs a dolgok menetéről. Esetemben ez természetesen a szexet jelöli, hiszen komoly kapcsolatban eddig életemben egyszer voltam csak, az is elég nagy pofára eséssel végződött.
- Ó, oké – harapok az ajkaimba, ahogy a lányok is szokták és feszülten elkezdek helyezkedni a kanapén, amelyen eddig is ültem. Komoly a légkör, túl komoly, Carol nem szokott ilyen lenni, mi baja lehet? Persze, némi csend után leesik, hogy mindennek a papírhoz van köze, de miért? Istenem, miért kell nekem pont ilyenkor betoppannom ide? Egy pillanatra az is eszembe jut, hogy talán fogom magam és felpattanon innen, hogy elrohanjak, de ezt nem tehetem. - Rendben, mi a gond? Csak mert olyan fura vagy ma... vagy nem tudom. Történt valami baj?
Na, még az lesz csak igazán mókás... Nem merem bevallani a lány számára, hogy én Tom vagyok, nem pedig Yngrid, mert fogalmam sincs arról, mit lépne ebben a helyzetben. Kénytelen vagyok hát végighallgatni mindent, amit mond, miközben ő azt hiszi, hogy a hugrás szöszivel van dolga, senki mással. Talán valami ütős kifogás kellene, hogy itt hagyjam... De nem, ez nekem nem fog menni, elég idegesnek tűnik, nehezítsem meg a dolgát? Nem, mindenképp végighallgatom, majd megkeresem Yngridet és mindenről beszámolok neki. De hogy tegyem ezt meg anélkül, hogy hülyének nézne? Jaj, nekem...
- Tehát, mesélj – veszek egy mély lélegzetet, igazán kényelmes ez a kanapé, kissé talán meg is könnyíti most a dolgomat. Elhatároztam, hogy meghallgatom Carol meséjét, ahogy azt is, hogy soha az életben nem iszok Százfűlé-főzetet. Kész, vége, ennyi volt, nekem mostanra totálisan elegem lett a löttyből... Eleinte jópofa szórakozásnak hittem, most viszont olyasmibe mártottam bele magam, amibe talán nem kellett volna. Méregkeverő csajokkal sem fogok járni, az is szent. Még a végén rámsóznak valami hasonlóan idióta bájitalt. Köszönöm, de kihagyom, sok a baj, kevés a haszon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-03, 20:42


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Yngrid tényleg elég furán viselkedik. Nem szokott ilyesmiket kérdezni, vagy épp Tomról és most eléggé meglep a viselkedésével, főleg mert én ennél sokkal komolyabb és fontosabb dolgot szeretnék mondani neki, de valahogy így még kevésbé sikerül belekezdeni a dologba.
- Igen, ő Tom, és nem lep meg, hogy már vannak róla pletykák, csak még... nem kérdeztél ilyesmiről. - végülis már egy ideje együtt vagyok Tommal, bár nem régóta és persze ennek a részleteit nem pont Yngriddel beszélném meg, hiszen ő elég fiatal még az ilyesmihez és valahogy úgy érzem túlságosan fiatal is. Még a pasik se nagyon érdeklik, ha jól tudom igaz? Akkor pedig miért érdekelné az én kapcsolatom egy sráccal? Ehhez amúgy is elég zárkózott vagyok, fura bárkinek is részletekről mesélnem, nem hogy pont neki.
- Öhm... igen, de ez tényleg érdekel? És nem tudom, hogy más téren milyen, én... Gondolom biztosan olyan téren is elég... tapasztalt lehet, de őszintén szólva ez csak frusztrál, mint hogy örülnék neki, érted? - elbizonytalanodom. Persze nem rossz dolog kibeszélni az érzéseket, mert hát Laceyvel még sem beszélhetem meg, hogy milyen a bátyjával, vagy milyen lenne vele valami komolyabb dolog, hiszen ő mégis csak Tom húga. Elég fura lenne... na nem mintha Yngriddel nem lenne fura ilyesmiről beszélni, hogy őszinte legyek. Ez nem kevésbé zavarba ejtő számomra. Valahogy eleve nem vagyok kitárulkozó típus, hogy az ilyesmiket elmeséljem akárkinek is, de vajon Tom... ő megteszi? Bele sem gondoltam, hogy őt talán faggatják a barátai, főleg úgy, hogy azért mégis csak az újságok miatt van azért nevem.
- Nem ez... nem szerelmes levél, ez egészen más. Yngrid kérlek... ne Tomról beszéljünk jó? Egyébként is... fura és van valami sokkal fontosabb. Meghallgatnál kérlek? - beszélnem kell vele, arról, hogy ő nem csak egy barát, hanem sokkal több és fogalmam sincs, hogyan fog majd reagálni, de félek tőle, hogy rosszul és pont e miatt minél előbb túl kell lennem rajta. A végén még itt hagy faképnél és ha így lesz és idő kell neki, hogy kezelje ezt az egészet, akkor minél előbb elkezdjük ennek az időnek a lepergetését, annál előbb túl lesz rajta és tudunk majd rendesen is beszélni egymással. Pocsék egy érzés lenne, ha a barátságunknak is vége lenne e miatt, miközben nem is én vagyok a hibás az anyám tetteiért, vagy eleve elveszíteném a testvéremet még az előtt, hogy egyáltalán megismerhetném, mint testvért.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 151

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-02-24, 14:31





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Ha csak egy kicsit is sejtettem volna, hogy milyen családi drámába szándékozom belemászni ezzel a kis tervemmel, akkor minden bizonnyal még időben meghátrálok, hogy a két lány rendezni tudja az ügyeket. Jelenleg azonban semmit sem sejtek, egyszerűen csak látom Carol-on, hogy rém nyugtalan, ami persze érthető is, hiszen nélkülem kell eltöltenie pár órácskát. Elvégre, szerelem ide vagy oda, még mindig tanulunk – ő legalábbis mindenképp -, az órákon meg kell jelennünk, különben McGalagony és Piton összefog a büntetésünk érdekében, márpedig az ehhez hasonló témákban igen találékonyak szoktak lenni. Én azonban Százfűlé-főzetet ittam, felvettem Yngid alakját, ez minden bizonnyal felment a nap további része alól. Egyszóval, semmi gond, egyébként is jó szokásom ellógni a tanórákat, ebből még sohasem volt sértődés.
- Nem ő az a griffendéles srác, akivel összejöttél nemrég? - pillogok nagyokat Yngrid szemeivel, igyekszem hihetően eljátszani azt az arckifejezést, amit ilyenkor a lányok szoktak vágni. Carol elég megszeppent, nem tudom, mi gondja-baja lehet, de ha már itt vagyunk mindketten, akkor folytatom a dolgot, rém ciki lenne bevallani neki, hogy mégis én vagyok Tom. - Mármint, a folyosón hallottam, hogy ezt beszélik, meg azt, hogy milyen jóképű, meg népszerű és igazi mázlista vagy...
A magam fényezése nem maradhat ki a dolgokból, elvégre éreztetni kell a lánnyal, hogy jól választott, amikor mellettem tette le a voksot. Persze, a múltammal kapcsolatban van pár dolog, amely miatt nem igazán neveznék mázlistának, de majd idővel bizonyítok számára. Mindezen pozitív dolog mellett pedig még azt is megmagyarázom, hogy a kis szöszi miként értesülhetett idejekorán a kettőnk kapcsolatáról, mivel talán ez lepte meg annyira Carolt.
- Mennyire csókol jól? - huppanok le érdeklődve a lánnyal szemben elhelyezkedő kanapéra. Sokkal szívesebben ülnék mellette és karolnám át, de most nem én vagyok, vagyis de, csak a testem más. Elég hülyén venné ki magát, ha Yngrid képében nyomulnék a lányra, cinkes egy helyzet lenne, azt meg kell hagyni. - Mármint, tudom, hogy sok barátnője volt, szóóóval elég jól csókol, nem? Eszméletlenül? Gondolom, akkor más téren is jó...
Nem igazán érzem, hogy kezdek átlépni egy bizonyos határt, hiszen az eszem még az enyém – sajnos -, így fogalmam sincs arról, hogy mi érdekelhet ezen a téren egy tizenöt éves lányt. Bizonyára kíváncsiak, azért otthon vannak a témában, nekem senki se adja már be, hogy ők olyan de olyan kis ártatlanok... Láttam már ekorú lánykákat úgy kiöltözni, hogy csak na. Szóval, ha mással nem is, de a bensőséges téma elméletével Yngrid is tisztában lehet, úgyhogy ez nem sok gyanakvásra adhat okot Carolnak. Na, az már teljesen más tészta, hogy én viszont nem tudok arról, hogy a lányt nem érdekli a pasi téma... Fenébe, ha tudnám, akkor már alapból nem így nyitottam volna a dolgot.
- Ejha! - csillan fel a szemem, amikor tekintetem Carol kezeire vándorol, majd az ujjai között megpillantok egy gyűrött kis papirost. - Máris ott tartotok, hogy szerelmes levelet írsz neki?
Hízelgő a dolog, habár, ha mindent alaposan végiggondoltam volna, mielőtt megszólalok, akkor lett volna időm arra, hogy összerakjam a kirakóst. Carol ideges, egy levél van a kezében, szóval a két dolog minden bizonnyal összefügg egymással. Azt viszont semmiként sem vagyok képes a helyére rakni, hogy mi köze ennek az egésznek Yngridhez? Carol vagy otthonról kap levelet, vagy tőlünk, mással nem tartja a kapcsolatot tudtommal. Mi a suliban vagyunk, szóval minden bizonnyal az anyja írt. Családi gondok? Valószínűleg. Mindenhol megesik az ilyesmi, olyan ez, mint egy kapcsolat, vannak hullámvölgyek. De miként jön a hugrás szöszi a képbe?
- Mikor adod oda neki? - kérdezem izgatottan, elvégre nem gondoltam át a dolgot, úgyhogy még ebben a pillanatban is azt hiszem, hogy számomra akar kitalálni valami kedves kis szösszenetet. Nem baj, hogy tudok róla, segítek neki összerakni az üzenetet, maximum majd jól meglepődök, amikor átadja és elolvasom. Istenem, néha olyan önzetlen tudok lenni, hogy az már fogalom. - Bár... miért gyűrted össze annyira? Vagy ez csak egy vázlat?
Tessék, az első olyan dolog, ami kissé idegessé tesz. Miért írna Carol vázlatot egy szerelmeslevélről? Persze, romantikus alkat, szereti kitalálni a dolgokat, saját maga megalkotni őket, de ez ma már nem divat, hiszen annyi idézet van, mint égen a csillag, emellett pedig neki sincs írói vénája.
- Történt valami? - némileg komorabb arccal pillantok a másik szőkeségre, most kezd eljutni a tudatomig, hogy nem pont jókor kezdtem neki a dolgoknak.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-02-19, 20:14


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Valami rettenetesen izgulok. Nem tudom, hogy Yngrid hogyan fog reagálni a nagy hírre. Remélem, hogy nem rosszul. Azt tudom, hogy amikor legutóbb beszéltünk nem volt épp a legjobb véleménnyel az igazi családjáról. Persze nem én tehetek arról, hogy anya elhagyta és valahol azt hiszem meg is értem. Az ő élete sokkal jobb volt, mint az enyém, nem kellett annyit menekülnie, nem olyan paranoiás, mint amit anya bennem elültetett az évek során. Azt hiszem valahol még irigyelem is őt, bár kétlem, hogy ezt ő is így gondolja majd, amikor elmondom neki a nagy hírt, hogy úgy fest testvérek vagyunk. Kedves lány, én nem bánom, hogy így alakult, de hogy ő nem fog-e e miatt másképp nézni rám... na az egészen más kérdés.
Nem csoda, hogy amikor benyit az ajtón csak egy alig hallható sziát sikerül elrebegnem, kissé rekedt hangon és elég nehezen találom meg a szavakat, sőt bennem is rekednek, amikor bedobja a Tom témát, főleg amilyen stílusban. Persze említés szinten volt már szó arról, hogyan alakultak köztünk a dolgok, főleg amíg még Laceynek nem tudtam hogyan mondjam el, de azért nem szokott ilyesmit bedobni csak úgy, főleg mert ő azért fiatalabb és azt is mondta, hogy annyira azért nem érdeklik a fiúk. Erre úgy jön csevegni, mintha nem én hívtam volna ide fontos téma miatt és a fontos téma nem pont Tom lenne.
- Hogy... Tommal? - értetlenkedve nézek rá és még mindig gyűrögetem a levelet, amit anyámtól kaptam. Elég zavaros, de azt hiszem elég egyértelművé tesz mindent és persze aminek még utána jártam már teljesen letisztít minden kérdőjelet. Erre itt van a Tom téma. Ráncolom a homlokomat, aztán inkább lehuppanok szépen a kanapéra. - Végül is igen, járunk, bár ez olyan buta szó. Valahogy mindig is így éreztem. Szeret és én elhiszem hiszem neki és ő mégis csak Tom... azt még nem tudom, hogy én mit érzek, mert elég gyors minden és ő sokkal előrébb jár minden téren, mint én, de öhm... nagyon jól csókol és... hát tudod... - nem tudom, hogy tudja-e, azt sem tudom, hogy volt-e már köze azóta bárkihez is, de ahogyan a vonaton beszélt a fiúkról... hát nem tudom, de persze azóta már hónapok teltek el akármi változhatott. Mindenesetre kissé sikerült megzavarnia most ezzel a témával, még a levélről is elfeledkezem egy pillanatra, ahogyan próbálom a Tommal kapcsolatos gondolataimat összeszedni. Tény, hogy az a kis merengős incidens iszonyú édes volt tőle, ahogyan megmutatta az emlékeit rólam, amikor elkezdett érdeklődni felőlem, meg aztán amikor sikerült úgy istenesen letapiznom... na igen ebbe a gondolatba még mindig belevörösödöm.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 151

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-02-14, 17:26





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Azt tudom, hogy Carol mit gondol rólam, amikor szemtől-szemben állunk egymással, arról viszont már sejtésem sincs, hogy miket mesél szerény személyemről másoknak. Jó ideig halvány fogalmam sem volt arról, milyen módszerrel is derítsem ki ezt az egészet, hiszen nem sok szavahihető ember akad a Roxfortban, nekem pedig igenis sok ellenségem van, ha a futó kalandjaimat vesszük alapul... Mindezek pedig igen érdekes helyzeteket szülnének, akadna pár olyan ember, aki meg szeretné fúrni a kettőnk dolgait és valami teljesen mást mondana a szemembe, mint ami valójában elhangzott. Nem, a legjobb, ha én magam járok utána a dolgoknak, hiszen egy-két év alatt igazi mestere lettem a Százfűlé-főzetnek, amit most alkalmam is van ismét alkalmazni. Ismerek ugyanis egy embert, aki ismer egy másik embert, aki hallotta az egyik barátjának a szomszédjától, hogy Carol és egy hugrás kiscsaj eléggé jóban vannak mostanában, ami nekem csakis hasznomra válhat. A lányoknál ugyanis tipikus téma a pasik, ezzel csak nem lövök mellé, nem igaz?
Nagy küzdelmek árán beszereztem hát azt a szöszi hajszálat, ami állítólag Yngridé – ha nem így van, akkor valakit minden bizonnyal meggyepálok -, majd egyetlen határozott korttyal le is nyeltem a rossz ízű löttyöt. Régi ismerősként köszöntöttem a hirtelen rám törő rosszullétet, hiába tudtam azonban, hogy ennek ez a mellékhatása, tényleg úgy éreztem, hogy minden egyes használat során egyre rosszabb és rosszabb ez az egész átalakulás... A testem minden négyzetcentimétere remegni kezdett, szokásos módon kétrét görnyedve vészeltem át az egész folyamatot, majd annak végén teljesen meztelenül álltam az új bőrömben. A ruhák azonban már rég ki voltak készítve az ágyamra, gyorsan magamra kaptam hát azokat, kirohantam a hálókörletből, át a klubhelyiségen – ahol senki sem foglalkozott velem -, majd a portrélyukon átmászva léptem ki a folyosóra.
A gond azonban csupán annyi volt, hogy fogalmam sincs arról, merre is tartózkodik Carol ebben a pillanatban. Addig rendben, hogy Yngriddé változok, az viszont valamiért nem volt túl vonzó gondolat számomra, hogy a főzet hatásának idejét a lány keresésével kell eltöltenem. Nincs már több nálam ebből a bájitalból, ezt is csak azért kaptam annak idején, mert összefeküdtem egy méregkeverő egyetemista lánnyal, Carol mellett azonban már nem választhatom a bájitalszerzés eme módját. Nem, igyekeznem kell, nem habozhatok, valamerre el kell indulnom, talán valamelyik mardekáros lesz olyan kedves és útba igazít... Ja, nem, az nem fog menni, elvégre most egy törékeny, szőke tizenéves vagyok, tőlem igazán nem fognak megijedni, még talán egy teapartira is kapok tőlük meghívást. De akkor most mit kellene tennem?
Nem sokat kellett törnöm a fejem a megoldáson, elvégre az talált meg engem pár perc múltán egy iskolai házimanó formájában. Igaz ugyan, hogy párszor hátranéztem azt latolgatva, vajon kinek is nyújtogatja annyira a levelet, majd rájöttem, hogy az az Yngrid kisasszony minden bizonnyal én magam lennék. Hiába a manók ismert mágiája, még ők sem tudják megkülönböztetni a más alakot vett embert az igazitól.
- Ó, köszönöm – vettem át némileg meglepetten pislogva a manótól a levelet, majd miközben ő kereket oldott, engedelmesen kibontottam. Aha, Carol írta, tökéletes. Ezek szerint annyira nem bír az örömével, hogy valakivel szinte azon nyomban meg kell osztania minden szerelmét velem szemben, én pedig készségesen állok rendelkezésére. A fogadószoba innen nem messze található, nem kell sokat várnia, nem lesz itt semmi gond. Csak úgy szárnyalok én hozzá...
- Szia! - nyitok be a szoba ajtaján, miközben magamban örömmel nyugtázom, hogy a lány még most sem slampos, nincs vele semmi gond, a mellei még mindig igazán fognivalóak, az ajkai mézédesek és még sorolhatnám. Legszívesebben itt és most letipornám valamelyik kanapéra, hogy aztán hallgathassam a kéjes nyögéseit, ezt azonban most hanyagolnom kell. Sajnos. Belépek hát az ajtón, miközben behúzom magam mögött, majd megállok és onnan pillantok rá, végül mosolyra húzom a kislány ajkait, majd megszólalok: - Na, mesélj, mi a helyzet Tommal!
Még csak eszembe sem jut, hogy mekkora ballépést követek el ezzel az egésszel, hiszen nem tudhatom, hogy Carol mesélt-e a kislánynak rólam. Persze, mindezt foghatom a későbbiekben arra is, hogy a folyosón hallottam a pletykát idefele jövet, emiatt vagyok annyira kíváncsi Carol szerelmi ügyeire. Egyelőre azonban még csak egy kérdőjel jelent meg a gondolataimban, amely nagy nehezen akart szétpukkadni, majd válasszá formálódni.
- Jártok?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-02-12, 21:51


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudom, hogy ez a hely nem pont diákoknak való, de mégis egy ilyen találkozót hol kellene megejtenem? Beszélnem kell Yngriddel, mert bár nem vagyok magamban száz százalékig biztos, de szinte teljesen és ha igazam van akkor... ő a húgom! Kizártnak tartotta, ahogyan én is, de ha mégis így van akkor eddig is már többször jól éreztük magunkat együtt, akkor nem lehet baj igaz? Csak elfogadja, mert én elfogadnám. Ő a kishúgom és kedves lány, szimpatikus is, jól el voltam vele, de... persze rettegek, hogy végül mégis kiakad és nem úgy értelmezi a dolgot, ahogyan az én várom, hogy elküld a fenébe, vagy megmondja hogy nem akar egy idegent a testvérének, vagy... csak egyszerűen úgy gondolja majd, hogy én is rossz vagyok, pedig nem az én hibám, hogy anya végül inkább, hogy óvja leadta őt egy árvaházba. Végül is nem volt olyan rossz élete, sőt szerintem jobb is az állandó menekülés és félelem nélkül, de ha mégis úgy érzi majd ez rossz és engem fog hibáztatni, amiért rosszul alakultak a dolgok... Oh rettegek! Rettegek, hogy mi lesz majd ebből, hogy nem küld-e el, hogy egyáltalán akar-e beszélni majd velem és meghallgat-e.
A levél már készen van és persze készültem bizonyítékokkal is, amikkel alátámaszthatom a gondolataimat, már csak el kell küldenem. Úgy gondoltam, hogy a legegyszerűbb, ha egy házimanó kezébe adom, mert akkor eleve ide hívom Yngridet és nem pedig a folyosón kapom el, hogy aztán nyílt terepen mindenki előtt kelljen megtudnia a nagy hírt. Így itt nyugodtan beszélhetünk majd, vagyis remélem, hogy fogjuk rá nyugodt lehet a dolog legalább valamelyest.
- Mindjárt kész, már csak pár szó! - a házimanót már morcosan topog a lábával. Talán nem kellett volna az utolsó pillanatban összetépnem a levelet és inkább eldobni, hogy egy újat kezdjek. Csoda, hogy még nem hagyott faképnél és lépett le, mert nem tud már várni rám. Megérteném, hiszen nem vagyok túlzottan összeszedett és amúgy is butaság, mert nem a levélen múlik a dolog elsősorban, hanem azon, amit majd élőben mondok neki. Nem is értem miért olyan fontos, hogy egy szimpla kérés, hogy jöjjön ide és beszéljünk miért ennyire lényeges, de most minden az. Még azzal is fél órát töltöttem, hogy rendbe szedjem magamat és jól nézzek ki, pedig ez nem egy randi.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-11-05, 21:31



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem igazán van jogom kételkedni benne, vagy akár beleszólni a dolgaiba, hogy miért van ezzel a rettenetes alakkal, amikor láthatóan veszélyes rá nézve és cseppet sem mondható se kedvesnek, de rendesnek, de ha neki így jó... végülis semmi közöm hozzá. Csak azt nem tudom felfogni, hogy én miért nem láttam a srácot. Talán igaza van, tényleg arról volt szó, hogy én akkor már meg voltam ijedve a történtek miatt és ez lehetett az oka, bár ha a srác látott, akkor még nem voltam a fotel mögött ugyebár... Áh, nem is biztos, hogy érdemes ezen rágódnom, amikor nem rég vertem be a fejemet az asztalba, aztán a vér miatt sikerült elájulnom, az is kész csoda, hogy még nem dobtam ki a taccsot új fent, vagy kötöttem ki végül a padlón, mert hát ennek is meg lett volna az esélye.
- Én sem, de persze... ez a te dolgod. - inkább segítek neki, összenyalábolom a földről és hát tudom, hogy még vissza kell jönnöm majd a diavetítőért is, hiszen itt még sem hagyhatom, a végén még netán valaki el találná vinni és az rettenetes lenne, főleg hogy még nem is volt lehetőségem rendesen kipróbálni a kis katasztrófa sorozat miatt.
- Oh, nem, nagyon könnyű vagy és... ciki lenne, ha nem bírnálak el. - így is elég vékony vagyok, de ha még nem is tudom őt megtartani, na az úgy még sokkal rosszabb. Remélem, hogy azért elbírom legalább a Gyengélkedőig, hogy ott majd Madame Pomfrey gondjaira bízzam. - Nekem elég kevés... barátom van és sosem viselkednék velük így, de hős biztosan nem vagyok. - zavartan rázom meg a fejemet, de nem hagyom, hogy szédelegjen, tényleg el tudom vinni a Gyengélkedőig, főleg mert annyira azért nincs messze és a diavetítőt is elbírtam, pedig az sem volt könnyű. - Ugye rendben leszel? Azért a Gyengélkedőn csak nem látogat meg... Freddie igaz? - nem, talán mások előtt nem tenne semmit, akkor látnák és baja lenne belőle, legalábbis nagyon remélem. Én mindenesetre elviszem a célig és tényleg a gyógyító gondjaira bízom, de nem maradok tovább, mert a vér, plusz a cipekedés... meg aztán a diavetítőt sem hagyhatom ott huzamosabb ideig, el kell hoznom és elpakolnom szépen, de ha Merci jó kezekben van, akkor az számomra elég megnyugtató ahhoz, hogy nyugodtan mehessek a dolgomra.

//Kööszönöm a játékot! Szuper volt, Merci cuki Very Happy //


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-11-01, 17:31



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nem tudom megmagyarázni, hogy miért nem látta Freddie-t. A párom az utóbbi időben egyébként is kissé furcsa, nagyon gyors, és csak pillanatokra látom, főleg, amikor a kedvét leli bennem, már az sem az igazi, mert csak hideget, és fájdalmat érzek, de mivel gyorsan túl akarok lenni a dolgon, kikapcsolok, és már vége is. Lehet, hogy Freddie valami sötét varázslattal kísérletezik, és ez látszik meg ennyire rajta. Ám most inkább arra fogom, hogy Brandon nem látta, hogy a saját zavarával volt elfoglalva, amit nem értek. Szerintem inkább vicces volt, hogy így egymásra estünk, kicsit én is megütöttem magamat, de már régen nem éreztem magamat ilyen jól. Aztán a balesetet valami más követi, ez az esés már igazi fájdalommal jár, mintha Freddie ezúttal kicsit se akarta volna visszafogni magát, ha belehalok, akkor belehalok. Ezek után már tényleg nem tudom, hogy mi lesz, ha legközelebb találkozunk? Belém márt egy kést?
- Ő.. mostanában ilyen? Nem tudom miért.. – Hebegem én is zavarodottan, de azt hiszem most nem is vagyok abban az állapotban, hogy szavahihető legyek. A tarkóm csurom vér, de még a szám is felhasadt, amikor a lendülettől ráharaptam. Szédelgek, a tekintetem ide-oda ugrál, próbálom nem elveszteni a tudatomat. Lehajolok, amikor a karjába vesz, hogy átvegyem a könyvet, kibomlik a csatom, ami a hajamba volt tűzve, de már a lepedős mutatványnál is meglazult, és amikor Freddie nekivágott a szekrénynek, akkor engedte el magát jobban, és itt a vége. A hajam az arcomba, és az övébe is, amikor hozzá bújok. Próbálom rendezni a szőke tincseket, hogy legalább lásson is valamit, akaratlanul is az arcához érek. – Oh, bocsánat, ez ma nem az én napom. Pedig olyan jól indult. Ugye nem vagyok nehéz? – Ha úgy látom, hogy nagyon billeg velem, akkor inkább lecsúszok az öléből, az se rossz, ha rá támaszkodok. Végülis nem halálos a sérülés, csak szédülök, és fájok. De kiheverhetem, csak le kell dőlnöm egy kicsit. – Te ugye nem bánsz így a barátaiddal? Olyan vagy, mint a regényeim hőse. Akár rólad is írhatnék... vigyázz! – Húzom be a fejemet, mert tényleg nehéz így szédelegnünk, majdnem elkaszáltuk az ajtófélfát. Inkább tényleg lecsúszok a földre, és átkarolom a derekát, hogy úgy támogasson.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-10-20, 16:07



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fel sem tudom fogni az egészet. Azt már mondhatni megszoktam, hogy engem bántanak, vagy velem gonoszak, én néha talán rá is szolgálok, mert kellemetlen helyzetbe hozok másokat, na de ez a lány? Annyira szép és... kedves és nem értem hogyan bánthatja valaki, akármilyen szót is használunk erre. Nem csoda, hogy eléggé kétkedve nézek rá, de nincs annyi bátorság bennem, hogy vitába szálljak vele, még ha őrültségnek is gondolom azt, hogy képes egy ilyen alakkal lenni. Sokkal jobbat kaphatna nála, na nem engem persze, hiszen én vagyok az egyik legbénább srác a suliban, de vannak sokan, akik illenének hozzá mondjuk külsőben és jellemben is, csak körül kell néznie kicsit. Nem tudom elképzelni, hogy valami olyan rejtett hibája lenne, amit esetleg én nem veszek észre és e miatt tényleg rászolgálna erre a bánásmódra. Na nem... erre a bánásmódra, amúgy se szolgálhat rá senki, akármit is csinál.
- Értem. - bököm ki végül, de nem vagyok valami jó abban, hogy elrejtsem a valódi érzéseimet, gondolataimat, ezért teljesen kiül az arcorma, hogy nem értem az egészet. Még azt sem, hogyan történhetett, hogy bejött ide valaki, én meg észre sem vettem, hiszen oké nem néztem ki, na de akkor az a srác hogyan látott minket, amitől bepipult? Ha látott, akkor nekem is látnom kellett volna őt, különben nem lett volna baj, csak benyit és meglátja Mercit a földön, a miatt nem kellett volna verekednie. Na nem mintha bármi miatt is kellett volna.
- De hát... ha a fotel mögött voltam, akkor ő nem látott, akkor hogyan... nem értem. - értetlenkedve rázom még most is a fejemet, mert valahogy nem áll össze ez az egész, de ilyen állapotban nem tudok gondolkodni. Túlságosan sajnálom őt, meg aztán pocsékul is vagyok már megint attól, hogy látom azt a sok vért, még ha nem is annyi, mintha... több lenne, de nekem ez is bőven sok. Halvány gőzöm sincs, hogy mit tegyek, de itt biztosan nem fogom hagyni, a végén még visszajön az a rettenetes alak.
- Öh... persze. - bólintok gyorsan és már ugrom is a könyvéért, bár kissé bizonytalanul méregetem a helyzetet, mert ha felveszem őt nem tudom hová tenni a könyvet, meg aztán itt marad a diavetítő, bár csak nem viszik el, a legtöbb varázsló gyerek azt se nagyon tudhatja, hogy mire való, viszont nem tudom hogyan vegyem fel őt is, meg a könyvet is, ezért kissé bizonytalan tarkóvakargatás után neki nyújtom. - Ezt azért... szóval tudod te... hozni? - ha igen, akkor utána veszem fel, bár azért látszik rajtam, hogy rendesen megküzdök vele, na nem azért, mert olyan nehéz, csak hát én nem vagyok egy kigyúrt alak, a diavetítővel is megszenvedtem, pedig az nem nehéz és csak egy nagy doboz volt. Remélem, hogy nem fogom elejteni és akkor irány a gyengélkedő, aztán ha útközben beverem a fejét valahová... csak nem!


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-10-13, 20:57



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Én sem értem meg, hogy az emberek miért olyanok másokkal, hogy gonoszkodnak, viszont Freddie-t megszoktam, a többieket meg elkerülöm. Tudják, hogy mennyire furcsa, magamnak való vagyok, így fel sem merül, hogy akár valaki barátkozni akarjon velem. Nem is tartom magamat szépnek, kívánatosnak meg csak azért, mert Freddie-nek mindig arra kellek, erre most Brandon már nem először azt bizonygatja, hogy mennyire szép vagyok. Meg is lepődtem rajta rendesen, ki sem látszom a pirulásból, de ez gyorsan elmúlik, mert szegény még nagyon zavarban van, amit nem értek, a fiúk nem szoktak ilyenek lenni.
- Ezt.. nem kellett volna elmondanom. Ő nem bántásnak hívja, hanem.. helyre tesz. – Vonom meg a vállamat, és már nagyon bánom, hogy csak így kicsúszott, mert most aztán nagyon muszáj leszek Brandonban megbízni, hiszen ha véletlenül elmondja ő is másnak, könnyen visszajuthat Freddie-hez, amit nem szeretnék. Jó nekem így, nem kell felrúgni az állandóságot, és különben is, letagadná, aztán jobban bántana, akkor meg nem éri meg az egészet. Brandon nem tűnik egy zsarolós alkatnak, kétlem, hogy kérne bármit is azért, hogy tartsa a száját. Az események ezek után felgyorsulnak, a földön találom magamat, vérző tarkóval, szédelgő fejjel. Ez már kissé más póz, mint amikor én keveredtem fölé.
- Én láttam, te a fotel mögött voltál. Gyorsan benyitott, és meglátott minket.. – Darálom, mert számomra így tűnt a dolog, az más kérdés, hogy Brandonnak van igaza, és a jelenés az ajtón keresztül jött, majd távozott, de a saját kis világomban nem látom, amit már régen látnom kéne. Úgy tűnik az elmém is megszokta, hogy mindez így van rendben.
- Nem akarlak téged hibáztatni mások előtt sem, te nagyon.. kedves vagy velem, amit meg sem érdemlek. Akkor.. hozd a könyvemet kérlek.. – Próbálok felülni, és ha odajön hozzám, akkor a karommal átkulcsolom a nyakát, hagyom magamat felemelni. Nem vagyok nehéz, így nem okozok ezzel problémát, talán el tud vinni a gyengélkedőig, és remélem nem is hagy ott, ezek után nem akarnék egyedül pityeregni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-10-03, 19:36


Mercedes & BrandonEngem már elég régóta piszkálnak és bántanak mások, úgyhogy nem tudok ehhez úgy állni, ahogyan ő teszi, mintha ez normális lenne. Nem tudom, hogy milyen volt ez a srác akkor, amikor még nem volt ilyen, de... tényleg úgy gondolom, hogy az, aki egyszer ilyenné válik az okkal lesz ilyen és nem hiszem, hogy a lelke mélyén olyan nagyon rendes lenne. Nem megváltozott, inkább csak az igazi énje jött elő, amit biztosan azért rejtett el, hogy egy ilyen szép lány felfigyeljen rá, mert hogy Merci nagyon szép, biztos vagyok benne, hogy az az illető pont e miatt akar vele lenni, de ha ilyen szemét, akkor nem sok értelem van ennek, de persze őszintén nem merek nyílt véleményt formálni, annyi bátorság nincs bennem.
- Szóval bántani is szokott... téged? Úgy érted, hogy fizikailag? - kerekedik el a szemem, mert ez már így tényleg elég egyértelmű és nagyon nem jól van így. Nem is értem, hogy miért hagyja. Nem kell visszapiszkálnia, csak hagyja ott, vagy... vagy szóljon egy tanárnak, hiszen ez egy iskola, csak nem hagynák annyiban, hogy valaki bántja az egyik diákot, hiszen ilyet nem szabad csinálni, benne van a házirendben is. Jó persze az más, hogy velem mit tesznek, mert az nem rendszeres és tényleg elég béna tudok lenni, de ha jól értem, akkor Mercit azért bántja az a srác, mert épp olyanja van, legalábbis én nem tudom elképzelni, hogy erre bármi okot adna.
- De hát azt nem is látta az ajtón át... ott volt az... az ajtó. - elég nehéz úgy beszélni, hogy megsérült, hogy ilyen csúnyán falhoz lett kenve és nem is értem az egészet. Az a srác nem is tudhatta, hogy ketten vagyunk itt bent, amikor bejött, én már a fotel mögött kucorogtam gyáván... ahogy mindig. Nem értem az egészet, de most a fejem se túlságosan tiszta, nem tudom átgondolni rendesen ezt az egészet, hiszen vérzik és kész csoda, hogy egyelőre még nem ájultam el. Jó eséllyel főleg azért, mert viszonylag ritkán nézek a vérző részre, de azt hiszem ezt sokáig nem fogom tudni tartani, már csak azért sem, mert mi van, ha elájul? Jó... akkor biztos, hogy hívok egy tanárt, vagy akárkit.
- Dehogy... dehogy hagylak itt! Van nálam zsepi és... és mondhatjuk a gyengélkedőn, hogy más történt, mondjuk... mondjuk az én hibám volt. Simán bevennék! De tényleg! - még biztatóan mosolyogni is próbálok, de jó eséllyel ez nem valami hatásos, főleg mert az arcom még mindig falfehér, meg aztán nem változott a dolog cseppet sem, még mindig nem bírom a vért és hát ő vérzik. Nehéz nem odanézni, főleg hogy megbántani sem akarom ezzel, de jó lenne ha valaki rendesen megvizsgálná és segítene neki, mert én nem tudok és itt sem hagyom, ez biztos.

[url=/watch?v=zAnSr5N3c8E]♫ Second hand heart ♫[/url] ϟ [url=/assets/15/29/768x432/gallery-1436825479-clueless-alicia-silverstone-paul-rudd.jpg]Kinézet[/url] ϟ [url=/u2] ©[/url]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-27, 08:08



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Hosszan tűnödök azon, amit mond, mert talán igaza van, és egyszerűen ostobának tartom magamat, hogy mindezt nem ismertem fel. Mégis, annyira megszoktam már ezt a kapcsolatot, hiszen én azt tanultam, hogy ki kell tartani a másik mellett jóban és rosszban. Valahogy hinnem kell benne, hogy Freddie-ben ott nyugszik az a remek srác, akiként megismertem. Vagy.. Brandonnak lenne igaza, és ő mindig ilyen volt, csak nem akartam észrevenni? Olyan fiatalon találkoztunk, akkor nekem még más nem udvarolt, és annyira jól esett..
- De.. de.. Akkor mit kéne tennem? Én nem tudom őt visszapiszkálni, mert akkor megint bánt, és.. nem tudom megvédeni magamat. – Pálcával talán igen, de nem szokásom átkokat szórni, inkább a könyveimhez, és az íráshoz menekülök. Írásaim hősnői is rengeteg viszontagságon mennek át, mielőtt végleg megtalálnák a boldogságot. Talán tudat alatt a saját sorsomból merítek, eddig mégsem mertem kimondani, hogy boldogtalan vagyok. A megszokott dolgokba nagyon is bele lehet ülni. A kis balesetünk engem nem érint olyan furcsán, még meg is köszönhetném, hogy pont alám esett, számomra nem olyan nagy szám, hogy szétnyílik a combom, ebben már jó ideje engedelmesen alávetem magamat Freddie akaratának, legalább gyorsabban túl vagyok rajta. Ezért aztán nem is értem, hogy Brandon miért szalad el, számomra ez nagyon szokatlan, hogy valaki pont tőlem féljen. Az események utána alaposan felpörögnek, mert az érkező Freddie úgy nekivág a falnak, hogy még a szusz is belém szakad, csoda, hogy ha a bordáim nem törnek el. Főleg a tarkómnál érzek komoly fájdalmat, úgy eldőlök, mint egy zsák krumpli.
- Ő.. nem szereti, ha valaki más rém néz. Én meg még rád is estem.. Csoda, hogy nem ölt meg. – Mármint engem. Más pasikat sosem szokott bántani, ahhoz nem eléggé nagy legény, csakis engem, hiszen engem hibáztat, biztosan én vagyok a csábító. Pedig ha tudná, hogy mennyire nem megy ez nekem. Felköhögve törölgetem a könnyeimet, de a gyengélkedőre biztosan nem akarnék menni, az nagyon kockázatos.
- Akkor elég lesz egy törölköző. Aztán menj nyugodtan... – Nem akarom én itt tartani, ha nem akar ebben részt venni. Már így is bőven bele keveredett, és nem lenne jó, ha miattam érezné rosszul magát. Az én gondom ezt, megint magamnak csináltam a bajt. Majd szépen megtörölgetem a fejemet, aztán ledőlök aludni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-20, 18:03



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szó se róla még a lepedőt se sikerült felerősíteni, tényleg egyre esélytelenebbé válik, hogy a diavetítésből bármi is legyen, akármennyire is akartam, de végül is a diavetőtő megvár, addig is jobb elfoglaltság egy ilyen meseszép lánnyal beszélgetni. Na.. igen, a beszélgetés még a könnyebb része, de amik ezen kívül történnek, azokat nem igazán tudom kezelni. A pasija valami undok alak lehet, jó eséllyel olyan fajta, akik engem jól helyben szoktak hagyni, ha valami gondjuk van velem. Nem bírom az ilyeneket és nem értem, hogy egy ilyen szép lány miért akarhat önként egy ilyen rettenetes sráccal együtt lenni, de biztos... nem olyan béna, mint én és minden bizonnyal rendkívül előnyös lehet a külseje is, én pedig nem vagyok egy főnyeremény ilyen tekintetben sem.
- Akik engem piszkálni szoktak azok... nem igazán szoktak változni, de persze ő lehet a kivétel. - oh nem, ebben én nem hiszek. Aki undok, vagy tud másokat bántani akármikor is az sosem volt jó ember, tehát nincs hová visszaváltoznia. Lehet, hogy ez a Freddie csak le akarta venni őt a lábáról és úgy tett mintha, aztán amikor már meg volt akkor nem érdekelte, hogy másnak mutassa magát és kibújt a foga fehérje. Merci pedig egy naiv, meseszép, kedves lány, akinek fogalma sincs róla, hogy az ilyenek tényleg soha, soha nem változnak jó irányba. Egyszerűen ott kellene hagynia és helyette inkább... Jesszus, miket gondolok? Lehetetlenségeket főleg, semmi mást.
Még épp van időm megrázni a fejemet a nagy incidens előtt. Még hogy nekem kedvesem... igazából még a kérdés is vicces, ha nem lenne szánalmas, ha ezen nevetnék akkor még el is nevetném magamat, így inkább még ennél is kellemetlenebb helyzetbe kerülök azzal, hogy az események kellemetlen egymásutánjának hatására végül pont rám ül, én pedig reagálok. Vagyis nem én, csak a testem... a testem egy része, ami halálosan ciki, nem csoda, ha felpattanva inkább elbújok. Akkor sem merészkedem ki, amikor az ajtó nyílik, csak mikor szegény lány már nyekkenve kerül a földre. Ez szerencsére minden tekintetben engem is magamhoz térít, így sietve pattanok oda hozzá. Rémes állapotban van és nem is értem, hogy miért nem akar a gyengélkedőre menni, amikor nagyon is ráférne, főleg hogy még vérzik is a feje. Jesszus! Vér... már megint!
- De...de... de mi... miért? Bántott és... és te vér...vérzel! - megremeg a hangom, kell újra pár pillanat, amíg összeszedem magamat. Nem kellene odanéznem és akkor minden rendben lesz. - Én nem vagyok jó... ebben... a varázslásban és nem bírom a vért... akkor... akkor mit tegyek? - remeg a hangom, jó eséllyel a pálca is remegne a kezemben, ha nekem kellene őt meggyógyítani. Amúgy is hogyan varázsolsz valakire, ha nem nézel közben oda? Hiszen vérzik és félő, hogy előbb ájulnék el, mint ahogyan kimondanám a varázsigét... azzal meg nem járna túlságosan jól, hiszen a végén még elvérzik itt nekem. De ha elájul, isten bizony elviszem a gyengélkedőre, majd azt mondom, hogy... elesett, hogy miattam van. Úgyis elhinnék.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-15, 14:58



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nem tudom, hogy mi jár a másik fejében, de az viszont kedves tőle, hogy így megpróbál arra figyelni, hogy nekem mi a jó. Még nem is ismer, ez mégis udvarias lépés a részéről. Olyan kis félénk, na nem mintha én túlságosan is bátor lennék, kettőnk közül mégiscsak nekem kellett átvennem a kezdeményezést,  hogy ebből a ma esti diavetítésből egyáltalán legyen valami. Haloványan rámosolygok, egyáltalán nem veszem sértésnek, hogy méltatja az ízlésemet. Valahol talán érthető amit mond, én meg így szoktam meg.
- Persze, és.. semmi baj.. Aranyos, hogy így meglepődsz, és engem akarsz védeni. Tudod.. ő… régen sokkal kedvesebb volt velem, még abban az udvarlási szakaszban, és mindig reménykedek, hogy visszaváltozik olyanná. Hátha.. – Félénken megvonom a vállamat, tudom, hogy nem kéne olyannal lennem, aki bánt, aki terrorban tart, de a szüleim is veszekednek olykor, és nem válnak el. Talán számunkra is van még remény Freddie-vel. Lennie kell, én hiszek az ilyesmiben! Viszont olyan jól elvagyok Brandonnal, én egyáltalán nem nézem ki őt, nem zavar, hogy ügyetlennek tűnik, határozottan aranyos, főleg, ahogyan velem bánik. Akár még barátok is lehetnénk, ha nem tudnám, hogy Freddie mennyire bántaná őt is, csak mert rám mert nézni.
- Ez egyértelűen így van. Látod velem is olyan jól el tudsz beszélgetni. Nem mindenki gonosz. Különben meg nem tudom, hogy másoknak az miért jó, hogy téged bántanak. Ez nem szép dolog. Akkor nincsen.. kedvesed sem? – Ekkor történik meg a baleset, szinte egymásra esünk, én legalábbis rá, de ösztönösen szétnyitva a combomat, hogy ne térdeljek a bordájába, vagy még inkább lejebb, de eszembe se jut, hogy ez neki kellemetlen lehet. Nekem nem az. Legalábbis az intim jellegét nem érzem a dolognak, ha jobban belegondolnék, akkor lehet, hogy eszembe jutna. Ő viszont majdnem félrelök, ahogyan kimenekül alólam, amit nem értek, már éppen mennék utána, hogy mi ez a bújócskázás, amikor Freddie érkezése kijózanít, sőt, majdnem még az ájulatba is taszít, villámgyorsan ilyen végletes érzelmi állapotokon csúszkálok át. Szinte fel sem fogom, hogy hol vagyok, majdnem betört a fejem, legalábbis érzem, hogy a tarkómon ragacsos a hajam a vértől, a könnyeim végigfolynak az arcomon, talán ez tart ébren.
- Ő volt Freddie.. Neee… nee.. nem akarom, hogy kitudódjon. Akkor még jobban bántani fog. Inkább maradok itt, amíg jobban leszek.. – Vagy nekem akár az is jó lehet, hogy ha ő maga gyógyít meg. De semmiképpen nem szeretném, ha kitudódna, hogy milyen kapcsolat van köztem, és a fiúm között. Remélem Brandonra számíthatok ilyen tekintetben, és kiáll a titkom mellett. Valahogy majd hátha meg tudom neki ezt hálálni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-04, 18:05



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az a pasi biztosan elég extrás lehet, ha egyszer vele van annak ellenére, hogy nagyon nem bánik vele sem kedvesen, sem szépen, biztosan nagyon jól néz ki, vagy ki tudja, de az biztos, hogy nem normális dolog, ha valaki így viszonyul a másikhoz. Én sem barátkozom azokkal, akik szemétkednek velem, vagy kigúnyolnak. Az ember nem megy direkt elébe a bajnak, hanem megpróbálja elkerülni, ha sikerül neki. Ha pedig nem, akkor meghúzza magát de nem keresi azt.
- Én nem... nem tudom, nincs közöm hozzá, hogy kivel mit csinálsz, csak tudod... ez nem szép dolog. - ilyeneket mondani a másiknak, főleg úgy, hogy ez a lány tényleg nagyon édes és kedves és még csoda szép is. Biztosan találna minden ujjára egy hódolót, ha akarna, aki sokkal jobban bánik vele és kedvesebben viselkedik vele, tényleg nem értem, hogy miért egy olyan valakivel tölti az idejét, aki ennyire kiállhatatlanul viselkedik vele és csúnya dolgokat is mond neki. Most se volt ügyetlen, csak én, az én hibám volt az elesés is, meg a lepedő esés, legalábbis úgyis magamra veszem, hiszen sosem voltam valami ügyes típus és félő, hogy ez már nem is igen fog pozitív irányba változni soha.
- Én elég kevés igazán kedves embert ismerek, de talán csak eddig rossz felé keresgéltem, de mégis... nem tudom, nem sok van. - vonom meg tétován a vállamat. Ő igazából ezek után még a ciki helyzetet is nevetve kezeli és ha nem lennék ennyire kellemetlen helyzetben még az is lehet, hogy rácsodálkozva hallgatnám a csodás nevetést, de mivel finoman szólva is kellemetlen a helyzet, amit azzal vált ki belőlem, hogy rajtam ücsörög, kész csoda, hogy sikerül kimenekülnöm alól. Le kell nyugodnom, nem csoda, ha azt is alig hallom meg, hogy valaki közeledik, csak azt sikerül felfognom, amikor szegény lány becsapódik és nyekkenve hull a földre. Na ez tényleg magamhoz térít, de mire felpattanok a fotel mögül már nem látok senki sem. Azért ez meg lep, bár csak pár másodpercre, addig pislogok párat, aztán már ugrok is oda hozzá.
- Ez... ez meg mi volt? - még mindig elkerekedő szemekkel nézek ki a folyosóra, de az ég világon senkit sem látok ott. Nagyon gyorsan jött és távozott valószínűleg, de miért vágta oda Mercedest? Éretlenkedem és kissé reszkető kézzel próbálok a zsebemből előkotorni valamiféle zsepit, vagy rongyot, akármi mást, hogy azt tarthassam oda az orrához, vagy a szemét töröljem meg vele? Láthatóan gőzöm sincs, hogy mit kellene tennem, hiszen nagyon megüthette magát és sír és vérzik... de miért? - Elviszlek a gyengélkedőre... re..re...rendben? - persze az izgatottság most is a dadogást hozza elő belőlem, amit nem könnyű legyőzni, főleg nem ilyen komoly helyzetben. Még most sem értem, hogy mi a fene folyik itt.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-09-01, 20:06



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 
A kérdésre úgy gondolkozom el, mintha még sosem jutott volna eszembe, hogy én magam is felvessem ezt. De tényleg, bennem eddig még fel sem merült, Freddie annyira egyértelműsítette már eddig is, hogy ez alap, hogy most komolyan ráncolom a homlokomat, lényegében a világom léte kerül most veszélybe ezzel a kérdéssel. Nem is tudom hirtelen, hogy mit feleljek, Brandon jól láthatja rajtam, hogy kissé el is képedek, próbálok megszólalni, aztán le is pisszegem magamat, hogy valami értelmes választ sikerüljön kinyögnöm.
- Mert.. ő azt mondja, hogy összetartozunk. Akkor nem így kéne felfognom? – Visszakérdezek meghökkenve, nálam egyértelmű, hogy a nőnek az a dolga, hogy elfogadja, amit a párja mond, és ha az tilt valamit, hát abban is igaza van, mert idősebb, világlátottabb. Nem is értem, hogy Brandon ezt miért kérdőjelezi meg. Abba mondjuk sosem gondoltam bele, hogy a szüleimnél nem ez van, de mivel ez a srác olyan kedves, nem veszek vele össze, különben sem vagyok veszekedős, csak nem értem hirtelen őt.
- Én kedves? Oh, köszönöm, aranyos tőled. A többség nem az? Nem tudom, én nem nagyon beszélhetek senkivel, úgyhogy.. nehezen tudom ezt eldönteni. – Vonom meg sután a vállamat, olyan ritkán beszélgetek bárkivel is, igyekszem kerülni mások társaságát, hogy Freddie felé még ez se legyen olyan alap, amellyel feldühíthetem. Szeretek elmélyedni a saját kis világomban, most is írkálni jöttem, mert megszállt az ihlet. Az más kérdés, hogy most nem az írás a leglényegesebb, hanem élvezetes játékba fogtam a sráccal, méghozzá olyanba, amelyről elsőre észre sem veszem, hogy neki ez milyen ciki, csak nevetgélek, nem tudom lerázni magamról a jó kedvet, érdekes módon most jövök rá hogy ez mennyire hiányzott. És ahogy néz rám, szinte kimenekül alólam, amit értetlenkedve fogadok, aztán mielőtt elköszönhetnék, a folyosóról meghallom az ismerős süvöltést, Brandon csak annyit hall, hogy valaki döngő léptekkel közeledik.
- Nekem is, bocsi, szia! – Gyorsan rendbeszedem magamat, de tudom, hogy meglátott, mert csúnya nézzéssel nyúl be értem, és a fotel mögött bújkáló srác ezt most pont nem láthatja, csak valami susogást, aztán valami úgy az egyik szekrénynek vág, hogy nyekkenve zuhanok a földre, vérző orral, szinte felköhögve a saját sírásomat. Aztán az illető távozik is, én pedig maradok a földön könny és véráztatta arccal pityeregve.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-08-14, 15:34



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nehéz elképzelni róla, hogy bármit is rosszul csinál, vagy egyáltalán, hogy ezt bárki szóvá teszi neki, hiszen olyan... olyan nagyon tökéletes! Tőlem aztán csinálhatna rosszul bármit, de komolyan, át is mehet a lábamon biciklivel ügyetlenségével, de akkor se tudnék haragudni rá, vagy csak azt mondani, hogy ügyetlen. És hogy a pasija még ennél is rosszabbakat mond rá... na az valami rémes!
- Ezt a pasid... mondja neked? Miért vagy akkor vele? - igen látványosan sikerül elképednem azért, hogy hagyja. Szép lány, mit szép mesés! Biztosan bárkit találna magának és az alapján, amit mond az a pasas valami rémes alak lehet, olyan igazi tapló. Én is találkozom ilyenekkel, de természetesen nem szoktam velük szoba állni, maximum ők velem, amikor leszólnak, vagy helyben akarnak hagyni, mert bajt csináltam, de neki lenne választása biztosan, akkor meg miért van együtt egy ilyen rettenetesen kiállhatatlan alakkal? Fel nem tudom fogni, hogy erre mi lehet a jó indok.
- Azért, mert te nagyon kedves vagy, de a többség nem kedves és te is azzal a... pasival vagy, pedig ő nem lehet kedves. - nem, még most sem fogom fel, hogy miért van egy ilyen alakkal, főleg akkor, ha egyébként ő rendes lány és nagyon szép is, de az a fickó, ha ilyeneket képes mondani neki, akkor nagyon rossz ember lehet. Egy ilyen lánynak nem illik mást mondani, csak hogy milyen szép és... még annál is szebb, mi több káprázatos! Erre még jön a nagy káosz is, amit persze biztosan én okozok, vagy az én szerencsétlenségem és mire magamhoz térek olyan látvány fogad, amitől csoda, hogy nem ájulok el megint, mert kimegy a vér a fejemből. Egyrészt ott van felettem és valami mese szép, plusz nehéz is tartani a szemkontaktust, mert olyan belátást enged így a felsőjébe, hogy ihaj.
- Én jól... nagyon, de neked a... - próbálnék szólni, de szavakat is nehezen préselek ki magamból, erre még rám is esik, még hozzá olyan helyzetben, hogy ezzel együtt a tény, hogy belátok a ruhája alá is már lassan sokkolólag kezd hatni rám. Talán nem csoda, hogy ha a fejemből kiszökött vér olyan helyre száguld pillanatok alatt, ahová nem kellene és ha pont ott ül rajtam, akkor minden bizonnyal érzékelheti is. Én viszont csak elképedve meredek rá, finoman szólva is kitágult pupillákkal. - A... a ruhád felül... - nyögöm ki végre, csak aztán pattanok fel, ha sikerül úgy moccannom, hogy kicsússzak alóla és persze szégyenemben szinte azonnal valami fedezéket keresek, bár kétlem, hogy ne lenne tisztában azzal, hogy milyen hatást váltott ki belőlem.
- Nekem most... most mennem... - mennem kellene, de vagyok annyira esetlen, gyáva nyúl, hogy végül csak lépek egyet és ijedtemben a fotel mögé húzódom, ott ülök le, mert még szédülök is egy kicsit, a hátamat a támlának vetve, hogy ne lásson. Mintha ez is csak olyan dolog lenne, mint bármi más rossz, ha nem látod, akkor nincs is ott, szimpla béna struccpolitika, ami minden bizonnyal nem lesz hatásos. Nem vagyok én öt éves, hogy bújócskázzunk, de ez most nem nagyon számít, próbálok megnyugodni, hogy a nadrágomban végbe ment változás is elmúljon.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-08-11, 22:05



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Én ugyan nem vagyok ügyetlen, de nem szólok meg senkit, aki viszont az lenne. Freddie mellett megszoktam, hogy amúgy sem lehetek tökéletes. Még így is, hogy a kivánságait lesem, folyamatosan kiabál velem, megüt, és gyakorta azon tűnődök, hogy miben lehetnék még inkább a kedvére, hogy legalább ne bántson. Már az is nagy szó, ha nincsen kedve velem foglalkozni, és távol van. Ezek a semleges hanyagolások lassan már igazi szép pillanatoknak tűnnek, és fel sem merül bennem, hogy máshogyan is lehetne, hogy engem is szeressen valaki. Ahogyan az is nyilvánvaló, hogy meg fogom kapni a magamét, hogy egy másik fiúval beszélgetek, és talán nézem a diáját, de most nem akarok arra koncentrálni, hogy mi lesz majd, ha majd visszajön a párom. Csak azon nevetgélek halkan, hogy milyen viccesek a srác válaszai, és nem rajta, hanem vele nevetek. Észre sem veszem, hogy zavarban van a hajam miatt, vagy amikor hátat fordítottam neki, én elsőre azt hittem, hogy tényleg zavarom. De már annyiszor mondta, hogy ő nem akar zavarni, hogy gyorsan félre is tettük azt a témát.
- Nem is az, hogy ügyetlen. A pasim azt mondja, hogy olyan szerencsétlen hülye vagyok, és igaza van, sokszor nem tudom, hogy mit merre. – Vonom meg a vállamat, ha már felvezettem a dolgot, akkor igen nagy udvaritatlanság lenne a részemről, hogy ha kitérnék a válasz elől. Fel sem merül bennem, hogy megbotránkozik majd rajta, számomra az a természetes, hogy mindenki ilyen, igaz, apa nem bánik így anyával, de lehet, hogy ők a kivételek. Biztosan Brandon is helyre szokta igazítan a barátnőjét.
- A többség? Akkor gonoszság a részükről, engem cseppet sem zavar. Keresd azok társaságát, akik értékelnek. Biztosan rengetegen vannak, csak pont elkerülitek egymást. Látod, rám sem hatsz úgy, hogy idegesíts, vagy ilyesmi. – Tényleg nem értem, hogy mitől ilyen vörös az arca, nekem akkor szokott, ha Freddie korábban jön meg, és nem pattanok fel azonnal az írkálásból, így rosszul érzem magamat, mert tudom, hogy mi közvetkezik, de még sosem láttam olyat, hogy egy fiú tőlem féljen. Én.. nem akarom bántani. Nem is fogom! Jön viszont a kavarodás, próbálunk kimászni a vetítővászon alól, nem sok sikerrel, de még le is fejeli az asztalt, hát jaj! Előkapom a mágikus tudásomat, és sebtiben két bűbájt is ráeresztek, hátha jobban lesz, mellé térdelős állapotomban észre sem veszem, hogy tökéletesen beláthat, miközben simogatom a haját, hogy kiszedessem a sebbe ragadó tincseket, de már a kötözés el is végzi az áldásos hatását. Amikor feleszmél, akkor tehát nem csak a blúzomba láthat be, hanem a melltartóm tökéletes formáján túl még egy picivel több is elé tárul. Ám miután nekem sem megszokott a helyzet, eszembe sem jut takargatni magamat, csak aggódóan hajolok fölé, és elmosolyodom, amikor meghallom az első szavait.
- Hát wow.. jobban vagy.. ? Úgy tűnik én is ügyetlen vagyok.. – Hajolok közelebb, hogy megnézzem, hogy máshol nem ütötte-e be magát, nehogy valami olyan vérzése legyen, amiről nem tudunk. Aztán itt most én csúszok meg a félig még alattunk heverő lepedőnek köszönhetően, és majdnem ráesek, de az utolsó pillanatban még korrigálom az esést, ösztönösen szétnyitva a combomat, nehogy megrúgjam a térdemmel, így egy fura lovagló ülésbe keveredünk, a tenyerem pedig a mellére simul. – Oooh.. bocsánat, hát ez tényleg nem az én napom.. – Nyelek egyet, na most úgy kéne megmoccanni, hogy ne okozzak még nagyobb galibát neki.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-07-27, 10:42



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az az igazság, hogy nem nagyon szoktak velem lányok beszélgetni. Eleve kevesen beszélgetnek velem úgy viszonylag, hiszen nem sokan tolerálják az ügyetlenségemet, meg eleve a Hugrabugosoknak is negatív visszhangjuk van kb. mindenkinél, de lányok meg főleg nem beszélgetnek velem, főleg nem ilyen szépek. Biztosan neki is van valamilyen barátja, vagy pasija, vagy lesz, mert ha ilyen szép nem hiszem, hogy ne ugrálnák körbe sokan, én pedig persze, hogy zavarban vagyok, hogy itt lehetek vele kettesben, ha csak egy ideig is, de legalább még nem rohant el, mert béna vagyok, vagy zavarom, netán gagyi a diavetítőm. A legtöbben már e miatt elmentek volna, ő viszont kedvesen mosolyog is mellé, csak ne dobálná folyton a haját, mert így azon jár az eszem állandóan szinte, hogy biztosan milyen selymes lehet és milyen finom lehet az illata.
- Miért? Te is ügyetlen vagy? - meglepetten pislantok rá az elszólást hallva. Rajtam sok a sérülés, de ez nem meglepő, magamnak okozom őket többnyire, kész csoda, ha másoknak épp nem, de olyankor legalább nem kerget meg senki, hogy végezzen velem, mert mondjuk ráöntöttem egy forró tányér levest. Igen, erre is volt már példa, kész csoda, hogy a Griffendéles srác nem kergetett az egész kastélyon keresztül. Valószínűleg csak azért, mert valami lánnyal volt és nem akarta elvágni magát, nekem meg ez volt a szerencsém, de azt nem értem, ha ő nem ügyetlen - és eddig nem tűnt annak - akkor miért vannak rajta sérülések. Lehet, hogy bajkeverő fajta és esetleg e miatt? De annak se tűnik, hiszen itt ült nyugodtan és csak olvasott. A kedves szavaira persze sikerül pillanatok alatt úgy elvörösödnöm, mint a legérettebb paradicsom. Milyen... kedves lány!
- Oh hát... tudod a többség nem szereti és néha másoknak is bajt okozok ezzel, úgy meg főleg nem, de nem baj, én már megszoktam. - zavart mosollyal vonom meg a vállamat, de a vöröslő arcomat nem igazán tudom elrejteni, vagy megszüntetni ezzel sajnálatos módon, bármennyire is szeretném. Tényleg meglep, hogy ilyen rendes velem, nem szoktak azok lenni mások, sőt még biztat is, ennek a tetejében még azt is mondja aranyos dolog, hogy ügyetlen vagyok, nem pedig azt, hogy béna és szánalmas... mások inkább ezeket a jelzőket használják rám. Jó, azért nem mindenki, főleg azok, akiknek már gondot okoztam, vagy akiknek az ismerőseinek és hát... ez elég sok embert jelent évek alatt.
Ezek után jön a teljes káosz, még az arcomhoz is ér, ami a már eleve zavart állapotom miatt csak tetézi a bajt, nem csoda, hogy úgy pattanok fel, hogy még az asztalt is sikerül lefejelni, és jön a vér, én pedig nem bírom a vért... Ciki mi? Ha folyton megsérülsz, de amúgy nem bírod kezelni a vérzést, mert akkor még gyakran el is ájulsz miatta. Szóval se perc alatt a padlón végzem kidőlve, csak percek múlva kezdek el pislogni. A diavetítőből már halvány fény árad, szinte glóriát rajzol a leányzó feje köré, én pedig pár pillanatig csak elkerekedett szemekkel bámulok, mintha nem is nagyon fognám fel, hogy már magamnál vagyok, és valahogy így is van ez.
- Wow! - ennyit sikerül kibökni nagy nehezen, csak aztán próbálom felfogni, hogy mi történt. Újra a fejemhez nyúlok, de már nem vérzik. - Bocsánat... - bököm ki végül csendesen és tudom fel kellene tápászkodni, de most olyan jó ez így, csak nézném még egy kicsit... lehet?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba

Vissza az elejére Go down

Fogadószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fogadónegyed
» Melegforrás Fogadó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Földszint-