Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle




ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 17:52
Calista Merrick
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36550 hozzászólás olvasható. in 3348 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Fogadószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Online

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1322

TémanyitásTárgy: Fogadószoba 2016-01-08, 17:55

First topic message reminder :


Fogadószoba

Viszonylag kisebb teremről van szó, de azért az iskolához mérten szépen berendezett természetesen. Van itt kanapé, pár szék, ha kell pluszban és persze két fotel is. Elsősorban arra való a szoba, hogy ha egy nem az iskolához tartozó személy érkezik ide, akkor itt tud találkozni azzal, akit meglátogat, rokoni, vagy egyéb találkozó céljából.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-06-18, 20:19


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért azt nem mondom, hogy minden rendben van és mindent elnézek neki, de nem lenne értelme tovább ismételgetni, hogy mennyire bántó volt ez az egész és mennyire elrontotta. Bár azt hiszem épp ezzel támasztja alá az igazamat, miszerint nem lett volna jó ötlet, ha őt hívom el erre az egész kutatásra, mert azt se tudta volna igazán komolyan venni.
- Dehogy! Ha sejtettem volna, akkor utána nézek és kiderítem, de fogalmam sem volt, ez is azt hiszem a vak véletlennek köszönhető csak. - na igen, ha tudom hát persze, hogy előbb utána járok, vagy kérdőre vonom anyát, de így esélyem sem volt, hogy bármit is tegyek. Azért mégis csak sokkoló, hogy van egy húgom, most már legalábbis ezt is tudom, hogy nem öcsém és ha tudok bárhogy is róla tuti, hogy utána járok mindennek ezzel kapcsolatban. De nem tudtam és most hogy már igen nem volt esélyem elmondani Yngridenek, ami a legrosszabb az egészben, mert így még várhatok egy napot és fogalmam sincs, hogy azt hogyan bírom ki egyáltalán.
- Nem tudom, mégis... honnan tudhatnám előre? Kiderül majd, amikor elmondom neki. - milyen kérdés ez? Gondolom nem fog örülni neki, hogy kiderült tudok arról, amit olyan bőszen el akart titkolni előlem, de ez most igazán nem számít, csak az, hogy már tudom és ha anya nem is örül neki, ettől még így van. Azért remélem elfogadja majd, a nagyobb kérdés Yngrid, hiszen neki kell ezt kezelni, neki lesz nehezebb, főleg hogy azt sem tudom anya mit mond, egyáltalán kíváncsi-e rá. És mi van akkor, ha nem? Elkerekedik a szemem, amikor jön a felismerés, talán csak rosszabb lesz ettől a húgomnak, ha anya nem akar vele találkozni. Akkor mi lesz?
- Nem tudom Tom én csak... Nem akartam, hogy elvond a figyelmemet és azt sem akartam, hogy... Féltékeny vagy? - óvatosan kérdezek csak rá, hiszen valahol evidens a dolog, na de e mitt sem akartam volna, hogy velünk jöjjön, mert annak se lett volna jó vége. Az a baj, hogy attól félek csak vetélkedtek volna, netán piszkálni kezdi Samaelt és tuti, hogy a feszültség nem tesz jót a nyomozásnak. Jobb ez így, hogy ketten mentünk, még ha ezzel meg is bántom most Tomot.
- Nem tudom, most összezavarodtam, mert mi van, ha anya nem akarja őt? Akkor megbántom, de ha anyával beszélek előbb... az se jó, elbizonytalanít. - hatalmasat sóhajtok, mert most egyértelműen úgy érzem csak nehezebb lett a dolog és nem könnyebb, pedig már túl kellene lennem az egészen, helyette viszont még jobban belebonyolódom és még inkább nem tudom, hogy mit is kellene tennem. Jesszus... Tom szavaira viszont csak újra elkerekedik a szemem és ezúttal még a kezemet is elhúzom tőle.
- Tom... mégis hogy mondhatsz ilyet? Ő a testvérem, persze hogy nem kötelességből teszem. Ha kiderülne van egy testvéred eltitkolnád, hogy tudod? Ezt... nem kérdezheted komolyan! - neki ott van Lacey, neki kellene a legjobb tudnia, hogy mit is jelent ez az egész, hogy milyen érzés is az embernek, hogy van egy testvére, még ha esetemben eléggé más is a helyzet. De akkor is... nem értem, hogyan gondolhat egyáltalán ilyesmit, ez annyira abszurd és igazán nem néztem volna ki belőle.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-06-05, 14:25






[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

- Akkor jó – rogyok le ismét a fotelba, hiszen a lábaim már képtelenek eltartani a súlyomat, végül pedig Carol kezéért nyúlok és egy lágy mozdulattal az ölembe vonom. Kisimítok pár kósza tincset a homlokából, majd nyomok rá egy puszit, mintegy megbánásom jeleként. Legszívesebben megcsókolnám, de valamiért érzem, hogy ez nem a nagy együttlétek ideje, most nem. Szerencsétlen lány már így is tiszta ideg, nincs szüksége arra, hogy még engem is le kelljen ráznia magáról szexuális zaklatás miatt.
- Még csak nem is sejtetted? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben karjaim biztosan tartják a lányt, most valamiért annyira jól esik a közelsége... Nyugodtabb vagyok, sokkal reálisabban szemlélem a dolgokat, mint eddig, a kis lebukásom óta. Carol arcát tanulmányozom, igyekszem elsuhanni afelett, hogy még zaklatottan is milyen gyönyörű és csak a lényegre, az érzelmeire koncentrálni. Talán az arca olyasmit is elárul, amit szóban nem közöl velem. - Egészen eddig sikeresen titkolta előled anyukád?
Tizenhat év nem kis idő, vagyis Yngrid olyan korú lehet, ezalatt pedig csoda, hogy csak most derült ki a dolog... Persze, Carol és az anyja sokat költöztek annak idején, amit leginkább annak tudtunk be, hogy az apja az Azkabanban raboskodik, az anyjának pedig valamiféle üldözési mániája alakult ki az évek során. Bolond az a nő, erről teljes mértékben meg vagyok győzödve magamban, de a Carol iránt érzett dolgaim miatt nem közöltem ezt a lánnyal konkrétan. Számomra se esne jól, ha az anyámat elmebetegnek titulálná valaki.
- És anyukád mit fog szólni ahhoz, ha kiderül, hogy megtaláltad a testvéred? - teszem fel a kérdést, habár Samael nevének említésére kis grimasz suhan át az arcomon. Mindegy, most nem a srác a lényeg, vele ráérek később is foglalkozni, itt és most csakis Carol a fontos. Láthatóan nehezére esik beszélnie erről, még elég szépen benne van a dolog, amit személy szerint én nem is csodálok. Éveken át titkoltak előle valamit, ami befolyással van az egész életére, és most rá vár az a feladat is, hogy ezt közölje Yngriddel. Pedig ez az anyja dolga lenne, szóval ebből a szempontból egyáltalán nem igazság az, hogy Carol az, akinek emiatt le kell nyelnie az ideget. - Én is segítettem volna – vágom közbe, tényleg nem érzem úgy, hogy ebből ki kellett volna maradnom. Oké, van bennem egy jó adagnyi féltékenység is a sráccal kapcsolatban, noha Carolban tényleg megbízhatok, de akkor is... Színész Amerikában. Az ottani színészek pedig igen jól néznek ki, hiszen az amerikai társadalom szereti a tökéletes megjelenést a filmvásznon. - Vagy simán veletek mehettem volna, miért nem szóltál?
És ez igazán bánt, tényleg rosszul esik, hogy a lány úgy érezte, ebben nem lennék a hasznára és inkább valaki mással tartott Londonba. Nem lehetett olyan hosszú idő, hiszen egyszer sem mondta le kettőnk találkáját, de akkor is... Carol szép lány, talán az a Samael szeretne tőle valamit, de akkor esküszöm, hogy beleverem a falba fogasnak.
- És most mi lesz? - pillantok kérdőn a lányra, miközben magamban igyekszem teljesen megnyugodni és elterelni a figyelmem a srácról. - Anyudnak szólsz erről a lányról vagy előtte megpróbálod kettőtök között elrendezni a dolgot?
Nem tudom, melyik lenne a helyesebb lépés Carol részéről, de ha azt vesszük, hogy az anyja évekig titkolta előle, hogy van egy testvére, akkor igazán nem lehet beleszólása abba sem, ha esetleg Carol és Yngrid eleinte csak a testvéri kapcsolatot próbálják meg felépíteni egymás között.
- A másik fontos kérdés pedig az, hogy te akarod-e ezt az egész testvéresdi dolgot – helyezem tenyerem a lány kézfejére. - Biztos vagy abban, hogy nem csak kötelességből lépnéd meg? Azért, mert ennyivel tartozol neki? Nézd, Carol, ez nem a te feladatod lenne, nem te hagytad magára azt a lányt, hanem az anyád... Könnyen eltitkolhatnád, hogy te tudsz erről az egészről, ne neked legyen kellemetlen a dolog.
Még ha ilyen egyszerű is lenne a dolog... Carol testvére az az Yngrid, efelett már nem lehet szemet hunyni, szóval megint hülyeségeket beszélek itt össze-vissza. Aggaszt viszont az, hogy a szőkeség érzi magát emiatt rosszul és talán még ő is fogja meginni ennek az egésznek a levét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-06-04, 20:18


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Azt hiszem... értem. - igazából fogalmam sincs, hogy most megcáfolnom kellene-e a szavait, vagy tudnám-e vagy igaza van és tényleg zavarban lettem volna és nem tudtam volna az igazat mondani neki, de... azért legalább megpróbálhatta volna, hogy megkérdezze és ne így tegye, mert ennek lássuk be egyáltalán semmi értelme sem volt és még ki is derült és ha nem derül ki, akkor is idővel ez lett volna, mert ha találkozom Yngriddel, akár rá is kérdezhettem volna, hogy miért érdekelte annyira Tom, vagy tudom is én... Szóval az ilyesminek sehogy sincs értelme.
- Jó ideig én se tudtam igazából. - és igen ezen a ponton azért van bennem egy adagnyi rossz érzés, mert el kellett volna mondanom neki, hogy van egy húgom, mesélni a fotóról, amit találtam, vagy épp Samaelről, de valahogy a kettő összefüggött és e miatt nem beszéltem róla, még ha tudom is, hogy ez nem volt szép tőlem. Aprót sóhajtok csak, amiből sejtheti, hogy azért tudom nem jól tettem, amit eddig, de ezen már nem változtathatok és mégis csak úgy érzem, amit ő csinált az azért rosszabb.
- Velem tartanál? Nem is tudom... - persze talán jó lenne, de közben meg mégis... ez az én dolgom és még sem lenne az igazi, ha nem egyedül mennék Yngridhez, hogy beszéljek vele. Mégis csak az én húgom és egy hasonló információ megkapásánál én sem hiszem, hogy örülnék neki, ha a másik többedmagával érkezne. Így se lesz neki egyszerű feldolgoznia majd ezt az egészet. - Nem... kedves tőled, de nem hiszem, hogy jó lenne. Elég nehéz lesz neki ez így is és nekem is, ezt kettőnknek kell megbeszélni de... köszönöm. - azt hiszem Tom azért nem érzi át ennek az egésznek a nehézségét és pont ez az oka, hogy végül nem neki mondtam el és nem őt kérdeztem meg a dologról, nem ő jött segíteni, mert valahogy nem tudja olyan komolyan kezelni az efféle helyzeteket. A végén még ott is viccelődni kezdene és poénra venné az egészet, ami kétlem hogy jót tenne a helyzetnek.
- Elég bonyolult az egész, én is csak pár hete tudtam meg, azaz csak sejtettem először. Találtam egy képet a padláson és azon anya volt egy babával és az a baba biztos, hogy nem én voltam. Aztán keresgélni kezdtem, mert érdekelt, hogy mi ez az egész és jött Samael... - na igen itt azért nagy levegőt veszek, mert bármennyire is jó lenne ezt gyorsan letudni mégis muszáj beszélni róla. - Szóval... ő a nénikém fia, anya barátnőjéé és ő küldte ide, hogy vigyázzon rám. Tudod apa... dolgai miatt. Rendes srác... színész Amerikában és kissé rám ijesztett elsőre, de végül valahogy elmondtam neki ezt a van egy testvérem dolgot, azaz talán és azt mondta segítene, mert sok helyre van bejárása Londonban. Én meg gondoltam... megpróbálom. - igen és itt jön a kérdés, hogy miért nem vele beszéltem erről, hogy miért nem őt kértem meg, hiszen vele vagyok együtt és úgy illett volna és őszintén szólva nagyon remélem, hogy erről nem kell majd beszélnünk, mert nem szeretnék belemenni, de félő hogy muszáj lesz.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-05-21, 11:14





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Elcsesztem. Azt hiszem, ez az egyetlen olyan szó, mellyel megfelelően leírhatom miden, idáig vezető döntésem következményét. Átvertem Carolt, ezen pedig az sem változtat semmit sem, hogy nem szerettem volna keresztbe tenni neki egy ilyen különleges helyzetben... Ostoba voltam, hogy azt hittem, ha Yngrid alakját veszem fel, akkor minden kérdésemre fény derül. Mindezek mellett pedig gyáva, hogy nem álltam Carol elé és kérdeztem rá nyíltan a dolgokra, elvégre ezzel azt jelzem felé, hogy nem bízom meg benne teljes mértékben. Márpedig egy kapcsolat alapja a bizalom, nem igaz?
- Mert féltem, hogy nem az igazat mondanád, csak azt, amit hallani szeretnék... - szólalok meg kissé idegesen, miközben fel-alá kezdek járkálni a fogadószobában. Nem pillantok a lányra, most egyszerűen képtelen vagyok a szemébe nézni, bűntudatom van már a hangját hallva is. Becsaptam, átvertem, ráadásul a lehető legrosszabbkor. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy ez a kis ötletem mindenképp hatással van kettőnk kapcsolatára. Innentől kezdve Carol sem fog egykönnyen megbízni bennem, amit teljes mértékben megértek, de akkor is rosszul esik, hiszen már így is kell hozzám valamiféle türelem a sajátos múltam miatt.
- Nem gondoltam semmire, mert egyszerűen nem vettem számba, hogy ilyesmi is megtörténhet – legyintek egyet a szőkeség szavait hallva. - Fogalmam sem volt arról, hogy ki is ez az Yngrid, én azt hittem, hogy csak egy barátnő, akivel beszélgetni szeretnél. Nem tudtam, hogy a testvéred... Azt se tudtam, hogy van testvéred.
A hír tényleg váratlanul ért, nem is sejtettem, hogy Carol nem egyke. Tisztában vagyok azzal az aprócska ténnyel, hogy az anyjával valami nincs teljesen rendben, jól tudom, mennyire nehéz eset az a nőszemély, habár a viselkedésének is megvannak a maga okai, amit teljes mértékben meg is értek, de néha komolyan túlzásba esik... Carolt csupán több napos veszekedés árán engedte el hozzánk, mintha a lánya veszélyben lenne nálunk. Éveken át bizonyítottuk számára, hogy mindig épen és egészségesen kapja vissza, de nem... Erre pedig még egy gyerek? Nem csoda hát, hogy lemondott róla, de komolyan.
- Megértem – biccentek egyet, amikor pedig Carol megfogja a kezem, lágyan magamhoz vonom, majd szorosan átölelem. Örülök annak, hogy a lány nem szeretne szakítani, noha minden kétséget kizáróan megérdemelném a dolgot. Nem bíztam meg benne, noha leginkább én adtam arra okot, hogy gyanakodva nézzen rám. Bonyolult ez az egész, akárhogy is nézzük... - Ha gondolod, veled tarthatok, amikor közlöd Yngriddel a dolgot. Kis erősítés...
Halványan elmosolyodom, noha némi hátsó szándékom azért akad ezzel, márpedig az, hogy nem szeretném, ha az a bizonyos Samael legyen Carol társasága. Nem ismerem ugyan a srácot, de az, hogy a lány nem beszélt még róla, de egyébként meg ismeri... Nem, Carol nem olyan, ő nem csalna meg, de mi van akkor, ha az a Samael kezdeményezne nála? Vajon ellen tudna neki állni? Nem vagyok önbizalomhiányos, jól nézek ki, de maga a személyiségem hagy némi kivetnivalót maga után. Most pedig ez a húzásom... Kissé elrúgtam a pöttyöst, ez tény.
- Tudod mit? - szólalok meg, amikor már érzem, hogy a lány kezd kissé nyugodtabban lélegezni. Nem hiszem ugyan, hogy teljes mértékben lehiggadt, hiszen a probléma még ugyanúgy fennáll, de talán ez az alkalmas pillanat arra, hogy beszélgessünk: - Mesélj arról, hogy találtad meg ezt az Yngridet... Eddig te se említetted, hogy lenne testvéred. Mi történt?
Talán, ha beszélünk róla, ha valakinek kiadhatja magából, akkor egy kis ideig eltereli a gondolatait az előtte álló feladatról, én pedig segíthetek neki néhány jó tanáccsal. Nem tudom, szeretné-e, ha vele tartanék, hiszen ez családi dolog, de kötelességem mindent megtennem annak érdekében, hogy Carol jobban érezze magát. Elvégre, én rontottam el mindent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-05-20, 16:55


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem értem miért nem gondolt bele, hogy az őszinteség a legfontosabb. Ez a játék... hiszen anya is egész életemben titkolt előlem.. a testvéremet elsősorban, kiskoromban pedig apáról is mindenféle történeket talált ki, nem értem, hogy miért nem gondolt bele Tom, hogy ez nem megoldás. Miért nem ült le őszintén beszélni, ha valami érdekelte, miért kellett egy ilyen trükk hozzá?
- De miért nem tetted fel őket akkor nyíltan? Tom... válaszoltam volna rájuk, miért kellett... így? - tény, hülye ötlet volt és legalább ő is belátta, de ez nem változtat azon, hogy mennyire elrontotta ezt az egészet, hiszen kezdhetem előröl az egészet és mondhatom el Yngridnek, de nem tudom hogyan, hiszen most az egész, amit elterveztem kútba ugrott. Nem tudom előröl kezdeni, de mégis csak muszáj lesz és Tom... ettől még mérges is vagyok rá, hogy játszott és hogy elvette tőlem a lehetőséget. Sehogy se jó ez az egész.
- És nem gondoltál rá, hogy úgyis kiderül? Mi van, ha nem derül ki, akkor te mondod el Yngridnek az igazat helyettem? Az úgy... ugyanúgy nem lett volna jó. Tom... - csak sóhajtok és törölgetem a szememet, hiszen kiborított úgy istenesen, nem csoda, ha nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Értem én, hogy félt attól, hogy szakítok vele, de ez így se volt jó és nem lett volna sehogyan sem, csak ha még a legelején elmondja az igazat. Talán akkor kisebb a baj, de így csak nagyobb lett és így csak még rosszabb lett. De miért nem gondolt bele? És, ha nincs a féltékenység, akkor még csak nem is derül ki az igazság? Ha nem kérdez rá Samaelre... igen ő volt a kulcs, még e miatt is ő akadt ki, pedig ő szúrta el az egészet? Újra lebiggyed a szám. Hát pedig ettől féltem, mi van, ha baj lesz, aztán meg nem lehetünk úgy barátok, mint előtte? De persze nem akarok e miatt szakítani vele, de attól még iszonyatosan megbántott.
- Nem tudom Tom én... nem akarok szakítani, de ez... Át kell gondolnom és valahogy... Nem tudom mi legyen. Beszélnem kell Yngriddel, ha tudom az igazat, de most nem menne, de azt sem tudom hogyan fogok tudni aludni majd, hogy én tudom az igazat, de nem tudom miképp reagálna. Jajj Tom... - és mégis megfogom a kezét, főleg mert újra elerednek a könnyeim és jót fog tenni, ha megölel. Mérges vagyok rá, de közben épp elég bajom van más is, és nem tudom, hogy hogyan kezeljem ezt az egészet, nem tudom, hogy mit tegyek és hogy mi legyen most és Tom is... megússza ennyivel? De mégis nem én vagyok az anyja, hogy megbüntessem. Sose voltam még kapcsolatban, nem tudom igazából hogyan is kell az ilyesmit kezelni.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-05-12, 05:35





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Fogalmam sincs arról, Carol miként reagál erre a hadicselre, de azt azért már az elejétől fogva sejtettem, hogy nem lesz túl boldog tőle... Komolyan, amikor felvettem Yngrid alakját, azt hittem, megúszom a dolgot, mert hát eddig mindig megúsztam, semmi probléma sem lett belőle. Most viszont pont Carolnál bukok le. Igazságtalan az élet, én pedig néha kezdem úgy érezni, mintha mindig direkt engem szivatna.
- Én csak... - fogok bele a magyarázatba, de ennél a pontnál elakadok. Én csak mit szerettem volna? Most komolyan, mi lehet jó indok arra, hogy így becsaptam a lányt és miattam elrontotta élete egyik talán legfontosabb pillanatát? Végre megtalálja a testvérét, végre erőt vesz magán ahhoz, hogy szemtől-szembe közölje vele a dolgot, én pedig csak úgy besétálok ide, majd tönkreteszek mindent. Nem, erre nem sok mentségem van, és az se igazán javítana a helyzetemen, ha elmondanám az okaimat. Carol aligha fogja megérteni, miért is éreztem annyira szükségesnek ezt a kis színjátékot. - Sajnálom. Komolyan Carol, hidd el, hogy nem szándékosan kontárkodtam bele ebbe az egészbe. Egyszerűen csak választ szerettem volna kapni pár kérdésre. Hülye ötlet volt...
Elhallgatok, mit mondhatnék még, amivel kivághatom magam ebből az idióta helyzetből? Ha állandóan azt ismételgetem, hogy sajnálom, akkor a lány jó eséllyel felképel, majd elrohan és még neki is lesz igaza. Magyarázkodás helyett egy beszorult lemezt kell hallgatnia, ami folyamatosan ugyanazt mondja... Tönkretettem ezt az egészet úgy ahogy van. Legszívesebben térden állva könyörögnék Carolnak, hogy bocsásson meg, de mit is érnék el vele? Nem csak idióta, hanem szánalmas is lennék a szemében, ennél rosszabb párosítás pedig aligha létezik a Földön. Én legalábbis nem igazán tudok róla, hogy lenne.
- Mert megijedtem – vallom be kelletlenül, nem igazán szeretek ilyesmivel felvágni, de ez azért már egy fokkal könnyebben megemészthető indok. Természetes emberi reakció hasonló helyzetben. Nem sűrűn félek semmitől, de az hogy Carolt elveszíthetem... Így érjen véget két év megfeszített ábrándja? Egy idióta csel miatt? Remélem, a szőkeség is hasonló véleményen van velem, mert ha nem, akkor nagy bajban vagyok. - Féltem, hogy ha rájössz, akkor szakítasz velem, így nem mertem szólni. Csak azzal nem számoltam, hogy a főzet egy idő után elveszti a hatását...
Lebuktam, ezen nincs mit szépíteni, Carol pedig mindenre rájött. Pech, nem mintha máskor én lennék a szerencse koronázatlan királya, de ez azért mégis túlzás. Pont a legrosszabb helyen és időben... Azt hiszem, egy ideig senki sem fogja irigyelni az életem eme vonulatát.
- Nem tudom, mit gondoltam – eresztem ki magamból a levegőt jó hosszan, mintha ez bármiféle megoldást is jelentene számomra. - Volt egy ötletem, de elég képtelenség, én meg azt hittem, működhet... Reméltem, hogy ezzel megoldom a dolgot anélkül, hogy bárki is bármire rájött volna, de így visszagondolva igen ritka hülye ötlet lett volna. Egyszerűen csak kétségbe voltam esve, nem gondolkodtam, így bármi megfelelt volna számomra.
Sok hülyeséget csináltam már életem folyamán, de azt hiszem, ez lenne a dobogó első helyén. Mégis miért hittem azt, hogy megúszhatom a dolgot? Voltaképp még jó is, hogy itt buktam le és nem volt időm tovább bonyolítani a már egyébként is igen kusza szálakat. Mert az tuti, hogyha kiszabadultam volna innen, akkor egyből Yngridhez siettem volna, hogy mindent a helyére tegyek. Mégis miért vagyok néha ennyire hihetetlenül ostoba? Tényleg elhittem magamnak, hogy ez működhet?
- Carol, én szeretlek és nem szeretnélek emiatt elveszíteni – folytatom a dolgot. Igyekszem nyugodt hangnemet megütni, nem szeretném, ha ez az egész könyörgésnek hatna a lány szemében. - Tényleg mindent megadnék azért, hogy visszacsináljam a dolgot, oltári nagy hülyeség volt, ne haragudj...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-05-11, 20:25


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azt hiszem érthető, hogy totál ki vagyok akadva, meg persze ledöbbenve és még inkább kiakadva. Mégis csak nehéz ez az egész, elmondani Yngridnek, hogy a húgom, erre képes volt és nem mondta el az elején, hogy ő az. És ha nem derül ki nem is szól? Akkor mi lett volna? Nem is értem, hogy hogyan akart kijönni ebből az egészből. Valami rettenetes, hogy ilyesmire képes volt, megbántva érzem magamat és mérgesnek és... nem is tudom, hogy mit érzek még pontosan, mert túl sok mindent egyszerre.
- Yngridként? De... miért? Mire lett volna jó ez? Akkor azért voltak a fura kérdéseid magadról? Ő nem is kérdezett volna ilyesmit. - nem értem, már csak azt sem, hogy mi volt ezzel az egésszel a célja, hogy mit akart kihozni belőle, hogy a húgom testébe bújt, hogy felvette az alakját, hogy mi volt ennek az egésznek az értelme egyáltalán. Nem hiszem, hogy csak így beszélhetett volna velem valamiről, másképp nem, akkor meg mire volt jó? Valamiféle tréfának? Nem volt vicces és már rég meg kellett volna mondania az igazat, amikor rájött, hogy mennyire komoly témáról van szó, de nem tette, csak várt és fogalmam sincs, hogy mire. Ez nem oldódott volna meg csak úgy magától.
- De miért nem szóltál? Azt hitted majd megoldódik? És ha nem változol vissza... ha nem tudom meg, kisétálsz mintha mi se történt volna? Ezt... egyáltalán hogyan képzelted Tom? - fel vagyok háborodva minél jobban átgondolom annál nevetségesebb ez az egész és annál inkább nem értem, hogy mégis mit akart ebből kihozni. Valami hihetetlen, hogy képes volt így átverni és még csak nem is tudom miért volt jó ez, vagy mi volt a célja vele, de hogy semmi értelme sem volt az teljesen biztos. Csak azt szeretném, ha megmagyarázná, ami persze még nem oldja meg a helyzetet, mert aztán kezdhetem előröl az egészet, hiszen magyarázhatom el az igazi Yngridnek is, neki is el kell még mondanom és nem lesz egyszerű ezt újra végig csinálni, főleg hogy képtelen lennék rá ma egyből, viszont holnapig várni... Ez az egész így sehogy se jó és úgy érzem Tom fel sem fogja, hogy ez mennyire komoly dolog és hogy ilyesmivel egyszerűen nem lehet csak úgy játszani.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-05-03, 17:37





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Elég nagy kuszaság uralkodhat Carol fejében, amin nem is csodálkoznék, ha valahogy bepillantást nyerhetnék a gondolataiba. Nem ismerem Yngrid-et, fogalmam sincs arról, ő miként áll a családjához és milyen módon reagálna le egy ilyen hírt. Carol a vonatútról sem mesélt számomra, főleg nem az ott elhangzottakról, hát honnan is tudhatnám, hogy Yngrid nem igazán lenne jóban a vér szerinti családjával? Úgy reagálom le a helyzetet, ahogy gondolom, hogy a másik lány tenné, de mivel nem ismerem az elősztorit, rögtönöznöm kell. Ez általában jól szokott menni a csajok becserkészésénél, de most pont ellenkező irányba haladok, mint kellene...
- Tudom, csak akkor sem szeretnélek kellemetlen helyzetbe hozni – biccentek egyet fancsali képpel, igyekszem hihetően alakítani a szőkeséget, de ezzel már kellően kisiklottam. Elvégre, ha egy testvér megtalálja az elveszettnek hitt családját, akkor mi lenne az első, ha nem az, hogy megpróbál velük jó kapcsolatot kialakítani? Fel se merül bennem egy pillanatra sem, hogy talán Yngrid haragszik rájuk, amiért magára hagyták és éveken át nem keresték egy pillanatig sem. Nem, ez nem járható út, elvégre én se lennék képes haragudni Carolra semmilyen helyzetben sem, akkor Yngrid miért tenné? Egyébként sem ő hagyta magára, hanem az anyjuk, a nővére ebből a szempontból semmiről sem tehet.
Nem sok idő telik el azonban, én pedig elkezdek visszaalakulni és szoborrá dermedve ülök a helyemen. Érzem, amint a lány mellei visszavonulót fújnak, hogy ismét az én testem részei lehessenek. A vállamra omló haj már a múlté, kissé sötétedik is, habár ezt csak Carol láthatja. A testem formálódik, hogy utána én magam üljek a lánnyal szemben. Egy pillanatig csak dermedten nézek rá, nagyjából ő is hasonlóan tehet. A szám elnyílik, megpróbálok valami értelmes magyarázatot adni a tetteimre, voltaképp lenne is, de inkább csak becsukom. Bármit is mondok ebben a helyzetben, nincs olyan kifogás, ami az én javamat szolgálná. Órákig tűnnek számomra a percek, várom, hogy Carol szólaljon meg elsőként. Talán még reménykedem is kissé abban, hogy érti a poént, de nem... Talán poénnak indult, de nem az lett belőle, hanem valami egészen más. Egy családi dráma kellős közepébe sikerült csöppennem.
- Oké, hidd el, meg tudom magyarázni... - emelem fel a kezem, mintha bárki is megadásra szólított volna fel, de a fotelből továbbra sem mozdulok, helyette Carolt méregetem, aki időközben elég szépen kipirul, csak nem pont jó értelemben. - Hidd el, nem ezt akartam, én csak szerettem volna veled beszélgetni egy kicsit... Yngridként. Én nem tudtam...
Persze, szólhattam volna neki, hogy bocsi, de itt álljunk meg, mert én nem Yngrid vagyok, de addigra már eléggé berezeltem ahhoz, hogy napoljam magamban a dolgot. Ha tudtam volna, hogy Carol szeme láttára jár le a főzet hatása, akkor megtettem volna, de valamiért reménykedtem abban, hogy sikerül kikerülnöm a dolgok sűrűjéből. Valahogy...
- Tényleg nem szerettem volna gondot okozni, Carol – biztosítom a lányt szándékaimról, de hát innen már nincs visszaút, elég mérgesnek tűnik ahhoz, hogy itt és most kidobjon. Márpedig, éveken át reménykedtem abban, hogy összejövök egyszer vele, most teljesült is a dolog, erre meg egy ilyen baromsággal vágom el magam? - Nagyon-nagyon sajnálom, tudom milyen nehéz volt ezt neked közölni vele... velem.
Ezt elszúrtam, de nagyon, feladni viszont nem áll szándékomban, nem fogok megsemmisülten elkullogni innen. Védelmemre legyen szólva, hogy tényleg nem tudhattam, milyen komoly dolog fog a két lány között lezajlani.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-04-30, 21:51


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Túl sok kérdés és engem túlzottan leblokkolt az, ahogyan az elején állt az egészhez és még mindig nem tudom, hogy mit is válaszoljak neki. A sok kérdés Tomról, aztán most meg a hirtelen váltás, hogy ismerkedne anyával, amikor azt mondta nem érdekli a család, akik eldobták, nem is keresi őket. Nem igazán értem és csak összezavar velük.
- Engem sosem érdeket mit írnak az újságok. - és ezt ő is tudhatná, mert ennyire már ismer, főleg ha arról van szó, hogy ő a testvérem és ha ezt képes jól kezelni, akkor miért érdekelne mit írnak holmi újságírók? Csak az lenne a fontos, hogy lett egy testvérem, tehát minden jól alakul, nem is értem, hogy miért gondolja, hogy bármi más számít igazából. Az egész teljességgel érthetetlen számomra és a folyamatos ingadozások, hiszen nem is én tehetek erről az egészről, mintha most meg úgy beszélne róla, hogy az én hibám, hogy én ismertem legalább anyát, ő meg nem, de hát nem én tehetek róla, akkor miért viselkedik így velem? Erre Samael érdekli, amit újfent nem értek, csak amikor már megkezdődik a változás és Yngrid helyett pillanatok múlva már Tom ül a kanapén, én pedig csak elképedve bámulok rá, ahogyan a vonásai lassan visszaváltoznak, ahogyan a szőke hosszú haj egyszerűen eltűnik és már kezdem érteni, hogy miért kérdezett annyit saját magáról és hogy miért érdekelte hirtelen Samael jobban, mint az egész eddigi téma, meg az anyám. Hirtelen fogalmam sincs, hogy mit reagáljak, csak érzem, hogy gombóc gyűlik a torkomban, ahogyan felfogom, hogy neki mondtam el, hogy nem Yngrid volt itt, hogy akkor újra kell játszanom vele ezt az egészet, pedig most sem volt egyszerű, hogy erre ma már nem leszek képes, de akkor hogyan fogok tudni aludni? A kérdéseit el is felejtem és persze a féltékeny felhangot, ami ott sikít belőlük. Samael... miért is aludtam volna egy szobában vele? És miért kezd el féltékenykedni, amikor ilyesmit művelt? Dühös vagyok rá és ezt jól láthatja abból, ahogyan lassacskán kipirul az egész arcom, a mellkasom, a tehetetlen düh váltja ki ezt és persze könny tükröződik a szememben. Idegesség, ezt okozza és persze ezt most ő hozta ki belőlem.
- Tom... mégis... mit műveltél? - elakad a hangom, alig tudok beszélni, hiszen így is iszonyú nehéz volt ez az egész és ő még el is rontotta. Hogyan kezdjem majd előröl újra holnap és hogyan fogok megbirkózni vele egyáltalán? És hogyan fogok aludni, mikor azt is kellene? Mégis mi a fenéért nem mondta meg a legelején, hogy ő az, amikor látta, hogy ez így nagyon nincs rendben? És még el is játszotta a szerepet. Mégis mit csinált volna, ha tényleg elmondom, lezárjuk és ő elmegy Yngridként?




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-04-20, 12:17





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Csendesen üldögélek a helyemen, Carol szavaira várva, hát ez némileg ledöbbentett... Most mit kellene tennem? Teljes mértékben megértem a lány álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miért is nem szeretné elnapolni a titka leleplezését... Nehéz lehetett összeszedni a bátorságát, sokkal nehezebb, mint ebben a pillanatban nekem Yngrid helyén üldögélni és végighallgatni a szőkeség mondanivalóját. Vajon mennyi éjjelen át forgolódott emiatt álmatlanul az ágyában annak idején?
- És mégis mit érünk el azzal, ha megbeszéljük? - sóhajtok fel mesterkélt arccal, igyekszem igazán szomorú képet vágni, mintha tényleg én lennék a lány. El kell hitetnem Carollal, hogy Yngrid vagyok, hogy vele közli a dolgot, hogy tényleg az igazi testvére ül vele szemben. - Ettől még semmi sem lesz jobb, nem lesz hirtelen családom, minden olyan bonyolult és... te meg híres vagy, ha kiderül, hogy van egy testvéred, aki egy ideig árvaházban nevelkedett, akkor erről fognak cikkezni, ez téged egyáltalán nem zavar?
Nem hiszem, hogy ilyen apróságokon fennakadna Carol, sohasem volt olyasvalaki, akit annyira foglalkoztatna, hogy mit is pletykálnak a háta mögött az emberek. Persze, némileg kényelmetlen lesz számára, hogy kiszivárognak a családja titkai és minden újság azokat fogja boncolgatni országszerte, de minden bizonnyal ő Yngriddel fog foglalkozni... Nem fog odafigyelni a rosszindulatú pletykákra, én pedig ott leszek mellette, hogy legyen kivel megbeszélnie. Természetesen csak akkor, ha nem leszek olyan béna, hogy lebuktassam magam.
- Igen, mintha említetted volna, hogy paranoiás, mindenbe azt látta bele, hogy veszélyt jelent rátok és villámgyorsan odébb álltatok mindenhonnan – biccentek, miközben hatalmas kő esik le a szivemről. Oké, ez nem túl nehéz, ismerem Carol anyját a lány által elmondottak alapján. Tisztában vagyok azzal, hogy éveken át sokat költöztek ide-oda, nem sűrűn maradtak egy helyben pár hétnél, esetleg hónapnál tovább. Nem lehetett számára túl könnyű ez az egész, de nekem most Yngrid eszével kell gondolkoznom. Milyen lehet neki, aki elvileg csak most tudja meg, hogy ki is az igazi családja? Vajon attól, hogy őt örökbefogadták, még minden könnyebb lesz? - De neked legalább az igazi anyád volt ott, én meg még csak nem is ismerem őt, ez szerinted nem igazságtalan?
Kissé felemelem a hangom, igyekszem nem túl goromba lenni és Carolra hárítani mindent, de ezúttal sikeresen beleéltem magam a lány helyzetébe. Elvégre, Yngridet vadidegen emberek nevelték fel, az igazi szüleinek még csak a nevét sem ismerte, ez azért elég lelombozó lehetne számára. Még, ha tisztában is vagy azzal az aprócska ténnyel, hogy a saját anyád eldobott magától... még akkor sem könnyebb számodra a helyzet, főleg akkor, ha van egy testvéred, akit viszont minden viszontagság ellenére felnevelt.
- Ki az a Samael?
Most rajtam van a csodálkozás sora, ez nyilvánvalón egy srác neve, márpedig nem igazán csípem azokat a fiúkat, akikről Carol beszél... Elég jól néz ki, modellkedik, újságokban szerepel, nem hiszem hát, hogy olyan nagy csoda, hogy igazán féltem őt mindenki mástól. Nekem pedig egyszer sem mesélt semmilyen Samaelről, ha pedig az ember titkol valaki elől valamit, akkor annak oka van.
- És mit keresett veled a minisztériumban? Egy szobában is aludtatok?
El is feledkezem arról, hogy kiesek a szerepemből, de nem érdekel a dolog. Emellett pedig azt sem veszem észre, hogy a hirtelen jött féltékenység miatt lejár a bájital hatása, én pedig szépen kezdek visszaalakulni. Elsőként Yngrid hosszú haja kezd rövidebbé válni, majd a barna szemek váltanak át világoskékbe, az arcom is visszaáll eredeti állapotába, a mellei is laposabbak lesznek, majd végül kifejezetten csini, Tom-formát öltök. Én pedig továbbra is úgy üldögélek Carollal szemben, hogy még csak fel sem tűnik számomra, hogy Yngrid már a múlté...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-04-15, 21:18


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tényleg nem értem a viselkedésé és nem is tudom, hogy mit kezdjek vele. Lejátszottam egy csomóféle reakciót, amikor gondolkodtam, hogy mit reagál vajon majd, de ez pont nem volt közöttük. Az biztos, hogy én képtelen lennék ezt most elnapolni csak és holnap újra kezdeni. Muszáj beszélnünk róla most, ha már elmondtam neki azt, amire rájöttem. Képtelen lennék csak úgy aludni egyet most, amíg nem mondott valamit, bármit, amitől egy fokkal kevésbé érzem magamat pocsékul.
- Tudom, hogy nem alkalmas az időpont, de jól mondod máskor se lenne az, pont ezért kell megbeszélnünk valahogy. - igen ezt most kell, most muszáj megbeszélnünk és jutni valamire, hiszen mégsem csak valami apróságról van szó. Ő a testvérem és tudnom kell, hogy erre vajon hogyan reagál hosszú távon. Persze nem várhatom el, hogy máris tudja, de legalább valamit, hogy tudjam van-e esély bármi pozitívra is.
- De hát van családod, és még jobban is ártál velük hidd el, meséltem, hogy anya milyen. - beszéltem neki már az én családi helyzetemről, ami nem túl fényes, örülhet neki, hogy ő rendes családban nőtt fel, nem arról szólt a gyerekkora, hogy folyton költözött és azt sem tudta, hogy mitől kell félnie, vagy mi elől kell menekülnie. Az én életem sokkal pocsékabb volt, hiába hogy az anyámmal nőttem fel, de ő két szerető szülőt kapott, én meg egyet, aki... Nem, nem szép olyat gondolnom, hogy jobb lett volna, ha anya engem is örökbe ad, mert sokat tett azért, hogy ne legyen annyira rossz, de attól még...
- Komolyan? - igen azért rendesen elkerekedik a szemem, mintha nem is nagyon hinném el, amit mond, hiszen azt már tudom Yngrid elég hirtelen jellem és az, hogy találkozni akarna anyával, amikor nem rég még arról volt szó, hogy nem is érdekli az igazi családja, sosem akart utánuk kutatni és hasonlók. Nem csoda, ha nagyon meglep ez a fajta hozzáállás, arra számítottam leginkább, hogy még engem is elküld a fenébe, nem hogy egy család akarna lenni. - Hát tudod anyának még nem mondtam erről semmit sem, a Minisztériumban derült ki, Samael segített utána járni a dolognak. - fel sem merül bennem az, hogy Yngrid egyrészt ismeri is a fiút, mármint az eredeti, az meg főleg nem, hogy Tom kapja meg ezt az infot, aki még csak nem is tudja, hogy ki a fene az a Samael.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-04-07, 07:12





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Tudom is én, mi baja van Carolnak, de azt határozottan elmondhatom róla, hogy máskor nem szokott így viselkedni... Mintha nem igazán beszélne szívesen erről az egészről, mintha valamiért kellemetlen lenne számára ez a helyzet. Ciki lenne velem járni? Oké, voltak ügyeim, ezt készségesen aláírom, műveltem olyan dolgokat lányokkal, amelyekre kicsit sem vagyok büszke, voltak csúnya szakításaim, emiatt gyakran terjednek rosszindulatú pletykák rólam a folyosókon, de hogy Carol bedőljön ezeknek és hagyja magát általuk befolyásolni... Ezt egyszerűen nem hiszem el.
- Oké, értem – dünnyögöm az orrom alatt, mármint Yngrid orra alatt, miközben némi sértődöttség is bújkál a hangomban, amit Carol simán betudhat annak, hogy a kislány a szivére vette ezeket a szavakat. Tudja is be annak nyugodtan, ha már ennyire szeretné napolni a témát, akkor lelke rajta, én nem fogom tovább faggatni. Abban viszont biztos lehet, hogy utánajárok annak, mik keringenek rólam az iskola folyosóin.
- Mondjuk, most úgy beszélünk, mintha erre bármikor is megfelelő lenne az alkalom – szólalok meg, miközben felemelem remegő karomat és a szőke hajkoronába dúrok vele, kissé összekócolva azt. Teljesen tanácstalan vagyok, nem megy számomra ez a testvérem vagy, csak nem tudtunk róla eddig dolog, kissé morbid is, hiszen én elvileg Carol pasija vagyok. Azt viszont nem tehetem meg, hogy elrohanok világgá, erre már magamtól is rájöttem, bele kell mennem a játékba. El kell játszanom Yngrid szerepét, de ez elég nehéz abban az esetben, ha semmiféle információm sincs az előzményekről.... Mégis miként reagálna a szőkeség, ha megtudná azt, hogy Carol a testvére? Én örülnék neki, ha nem járnánk, de Yngrid... végül is, barátok a lánnyal, nem igaz?
- Nem – csóválom meg a fejem egy hirtelen mozdulattal, mintha máris megbántam volna az iménti mondataimat. Persze, hogy megbántam, elvégre Carol már most idiótának tekint, szóval tényleg bele kell élnem magam a kiskamasz helyzetébe. Elég nehéz dolog, meg kell hagyni. - Én ennek örülök, Carol, tényleg, de ettől még komplikált a dolog...
Remegő hangon felsóhajtok, hála a bennem kavargó gondolatoknak, melyek lehetővé teszik számomra, hogy kifejezetten izguljak. Így legalább kissé hihetőbb a sztori, nincs igazam?
- Mármint, évek óta nem ismerem a családomat, erre te meg betoppansz ide és bejelented nekem, hogy te vagy a testvérem... Neked könnyebb egy kicsivel, de én még nem tudom, mihez kezdjek ezzel az információval...
Ahogy arról sincs szemernyi fogalmam sem, hogy Carol mit fog kezdeni azzal az apró újdonsággal, hogy eltoltam neki ezt az egész testvéri egymásra találás dolgot. Kiherélne, annyi szent, ezért is kell folytatnom a kis játékomat, amit a következő mondatommal – tudtomon kívül – már el is rontok:
- És? Találkozhatok anyuval? Szeretném megismerni, ha már így alakult ez az egész dolog. Talán ismét egy család lehetünk.
Véleményem szerint így hangzana egy normális megtaláltam a családomat-beszélgetés, csak ugyebár én nem tudhatom azt, hogy Yngrid kifejezetten rossz véleménnyel van azokról az emberekről, akik cserben hagyták őt. Ahogy azt sem sejthetem, hogy a lány eme kételyeit már megosztotta Carollal, így ezekkel a szavakkal csak magam alatt vágom a fát. Reménykedve pillantok hát a szőke szépségre, miközben minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy örömteli arckifejezést erőltessek Yngrid vonásaira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-04-04, 20:30


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Muszáj ezt a Tom témát most elnapolnunk, hiszen sokkal fontosabb téma miatt akartam beszélni vele, nem a miatt, hogy milyen is Tom, vagy mik voltak vele, vagy van-e más... ez mint most annyira nem számít, ezért is válaszolok nehezen. Egyébként sem beszélek az ilyesmiről könnyen, de így most még sokkal nehezebb.
- Oké... ez most tényleg nem fontos Yngrid. Vannak srácok, de felfogják, hogy van valakim és... én is tisztában vagyok vele. - nem érdekel más, tudja jól, hogy eddig is nehezen adtam be a derekamat bárminek is, nem véletlenül nem volt Tom előtt senkim és tapasztalatom sem volt a témában különösebben. Nem is értem miért gondolja, hogy na majd akkor most minden gyökeresen más lesz, csak mert valakim van bátrabb leszek a fiúkkal? Ettől még nem változom meg, főleg hogy most csak egy témára tudok koncentrálni, erre a testvér dologra.
- Megértem... nekem sem. - hát persze nekem is elég nehéz volt ezt elfogadni és felfogni, de valahogy muszáj lenne kezelnünk és mondani kell valamit végre. Ezért is rökönyödöm meg annyira, amikor felfogom, hogy mit is mond. Hogy holnap megbeszélni? Mintha most nem is mondtam volna el? Nem értem az egészet, gőzöm sincs, hogyan gondolja ezt, hogyan alhatnék, ha most azt sem tudom mit gondol és hogyan reagálja le ezt az egészet.
- Hogy... hogy mi? Ezt nem értem és... nem is mondhatod komolyan, ugye nem mondod komolyan? - elképedve meredek rá. Nem értem, hogy miért nem most mond valamit, bármit. Ennél még az is jobb lenne, ha azt mondaná nyíltan, hogy utál és kész, még ezt is jobban elfogadnám, akkor van honnan építkezni, na de úgy, hogy lényegében semmit sem mond... hát így elég bonyodalmas bármit is kezdeni az egésszel, de az biztosan nem megy, hogy így engedjem el, hogy végül az ég világon semmit sem mondott, amivel kezdeni tudnék valamit. Én így nem bírom ki holnapig és képtelen lennék végig szenvedni az egész éjszakát, miközben gőzöm sincs róla, hogy megutált-e a hír miatt.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-25, 07:36





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Tisztában vagyok én azzal, hogy egy Yngrid-hez hasonló lány egy ilyen helyzetben rákvörösre pirulna, mármint Carol szavai hallatán, de egyszerűen nem megy a dolog, helyette még egy kacér mosoly is megjelenik ajkaimon, melyet normális esetben sármosnak mondanék, csak ugyebár jelen pillanatban lány vagyok. Még az a tudat is komolyan zavar, hogy rákérdezzek életem szerelmétől, hogy milyennek tartotta a lenn lévő viszonyokat, de most az egyszer sikeresen visszafogom magam.
- Szerintem attól biztosan tudta, hogy elpirultál – szólalok meg a szöszi édes kis hangján. Naná, hogy tudtam, miért ne sejtettem volna? Évek óta ismerem Carolt, tisztában vagyok azzal, mire miként reagál, nem kellett nekem ahhoz semmiféle fény sem, hogy tudjam: most aztán szinte sípol a füle a benti melegtől. - És... Van más hódolód Tomon kívül? Mármint, modell vagy, bizonyára sokan zaklatnak téged, akiket nem érdekel, hogy már van melletted egy fiú.
Meg kell kérdeznem, hiszen tudnom kell, kit gyepáljak el, ha esetleg az utamba vetné a Sors. Nem vagyok féltékeny típus, tényleg nem, de úgy tartom, hogy egy kapcsolat két emberről szól, aki pedig ezt nem képes elfogadni, abba beleverem, ennyi az egész. Mondom ezt annak ellenére, hogy én is feküdtem már össze olyan lányokkal, akiknek pasijuk volt, de hát az megint más helyzet, nem igaz? Végtére is, ott ők voltak a túl kirívóak, nem is kellett sokat győzködnöm őket, de Carol messziről sem ilyen... Sohasem csalna meg, nyíltan közölné velem, ha lenne valaki más az életében. Mondjuk, azért az sem túl nagy gond, ha elejét vesszük a dolgoknak és a Gyengélkedőre küldjük a titkos lovagokat.
Amikor Carol közli velem, mármint az általa Yngridnek tartott valakivel a dolgokat, kissé kiborulok. Jó, nagyon. Forog velem a világ, dettó olyan, mintha nemrég szálltam volna ki egy körhintából pár száz menet után, kicsit sem jó érzés, itt csupán annyi a különbség, hogy most nem ettem magam teli semmilyen kétes eredetű állati hússal. Pocsék időzítés, rossz körülmények, jaj nekem, mi lesz itt... Csak Carol meg ne tudja, hogy nem én vagyok Yngrid!
- Aha... - nyögöm ki nagy nehezen, habár ebben azért kissé kételkedem, már csak a saját helyzetemet tekintve is. Szó szerint a huszonkettes csapdájába kerültem, bármit is lépek, rosszul fogok kijönni a dologból. Ha közlöm Carollal, hogy én Tom vagyok, akkor a lány minden bizonnyal vérig sértődik, elvégre egy elég komoly dolgot sikerült tönkretennem ezzel a hülyeséggel. Ha viszontYngrid elé állok és kerek-perec elmondok számára mindent, akkor lányháborút robbantok ki Carol és közte. Vegyem fel Carol alakját és én mondjam el mindezt a hugrás kiscsajnak? Nem, ezzel csak még mélyebbre ásnám magam az ügyben, azt pedig egyik opció ellenére sem szeretném megtenni. - Nem utállak, csak... csak ez nem jött jókor...
Kitalálhatnám, hogy rövid távú emlékezet kiesésben szenvedek és nagy eséllyel holnapra el fogom felejteni az itt elhangzottakat, úgyhogy újra közölnie kell velem ezt a kis apróságot. Igen ám, Carol azonban ismeri a szöszit, nagy eséllyel egyszer sem beszéltek ilyesmiről, kissé hihetetlen lenne, hamar gyanakodni kezdene arra, hogy itt valami nagyon sántít.
- Ezt nem tudnánk holnap megbeszélni? - pillantok fel kétségbeesett arccal, miközben abban reménykedek, hogy a következő szavaimat egy szó nélkül el fogja hinni. - Úgy értem, az elejétől kezdve... Te elém állsz, közlöd velem a dolgot, én pedig úgy csinálok, mintha csak akkor tudnám meg. Tudod, színésznek készülök, szeretem túldrámázni a dolgokat, ez pedig kiváló alkalom lenne erre..
Ennél hülyébb magyarázatot még soha életemben nem hallottam, de tény, hogy sokkal jobb, mint az amnézia. Nem sokkal, csak egy fokkal, nekem viszont kell valami kifogás arra, hogy Yngrid miért viselkedik úgy, mintha semmit sem tudna semmiről. Mondjuk, normális ember nem szeretne pont ilyesmin gyakorolni, de kétségbe vagyok esve, más nem jutott eszembe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-24, 18:15


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elég fura azért erről pont vele beszélni, hiszen ő még nagyon fiatal, nem is hiszem, hogy ilyesmi egyáltalán megfordult volna a fejében, ere most meg arról beszélünk, hogy mi lesz, ha én és Tom... közelebbi kapcsolatba kerülünk egymással, mármint a csóknál is közelebbibe és igenis zavarba ejtő még csak belegondolnom is, nem hogy beszélni róla.
- Igen... csak tudod ő biztosan nem lesz zavarban, én meg... Nem rég véletlenül, mert sötét volt hozzáértem... mármint tudod ott és rákvörös lettem, mázli, hogy sötét volt. - és persze naná, hogy attól még nekem is vannak gondolataim, nekem is eszembe jutnak dolgok időnként és persze, amikor még sikerült hozzá is érnem akkor még inkább eszembe jutottak... dolgok és ettől csak még inkább zavarba jöttem. Érthető, nekem még elég új ez az egész és fel sem merül benne, hogy Tom bármi miatt is bármennyire is zavarban lenne, vagy aggódna e miatt, hiszen ő már tapasztalt. Csak én félek attól, hogy elszúrok valamit és... hát na... egyébként sem tudom mikor leszek egyáltalán készen rá, Tom pedig nem fog rám olyan sokat várni, mert hát a fiúknál azt még én is tudom, hogy vannak olyan dolgok, amik egyszerűen csak fontosak és kész.
Azért az meglep, hogy ennyire meglepődik, de mindenre van magyarázat, csak egyelőre még nem tudom, talán csak kicsit elfelejtette a dolgot, vagy most elkalandozott, bár őszintén szólva nem szeretném, ha azon járna az esze, hogy én és Tom... na az azért végképp nagyon fura lenne.
- Én is eléggé... meglepődtem elhiheted. - bököm ki, bár szinte csak suttogok, hiszen láthatóan eléggé ki van akadva, sőt, bár nem értem hogy miért fontos, hogy pont most mondtam el ezt neki, nem tudom, hogy mikor mondanám el máskor. - Én... én sajnálom, csak megtudtam és minél előbb el akartam mondani. Tudom, hogy van rá esély, hogy e miatt megutálsz, de nem én tehetek róla és... - elakadok, hiszen máris magyarázkodom, de még mindig nem tudom, hogy mit mondjak, amitől jobb lenne a helyzet, vagy amitől jobban érezné magát. Annyira kellemetlen ez az egész és annyira pocsék érzés, hogy így kiakadt, még ha számítottam is rá, de azért valahol mélyen reméltem, hogy még sem így lesz, hogy majd tudja kezelni és... nem is tudom. Persze nem leszünk egyből a legjobb testvérek a világon, de akkor sem gondoltam, hogy ennyire rossz lesz a helyzet.
- Mondj valamit... légyszi. - annál többet, hogy miért most kellett elmondanom. Ha faképnél hagy, vagy elküld a fenébe legalább tudom, de így igazából csak meglepődött, de nem tudom, hogy ténylegesen mi a véleménye, hogy e miatt most megutált-e, vagy... mi a helyzet most.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-15, 13:01





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Csak üldögélek a helyemen, miközben azt várom, hogy Carol válaszoljon a kérdéseimre, habár érzem azért – valahol nagyon mélyen -, hogy nekem most nem pont itt kellene lennem... A szőkeség arcán egy pillanatra valamiféle bizonytalanság suhan át, minden bizonnyal némileg meglephette Yngrid kérdésözöne, de nincs mit tenni, ezt már nem szívhatom vissza. Tisztában vagyok azzal, hogy van bennem nem kis hajlandóság a dolgok mindennemű elszúrására és ha itt és most lebukok, az az egész kapcsolatomat veszélyeztetheti Carollal, noha még igazán el sem kezdődött a dolog. Az meg nem lenne túl korrekt, hogy éveken keresztül magamban tartom az érzelmeimet pár gyorsan elillanó nap kedvéért, nem igaz?
- Á, szerintem nem lesz semmi gond – csóválom meg a fejem, miközben Yngrid szöszi tincsei a vállamra omlanak. - Biztos számolt ezzel, különben nem jött volna össze veled. Hidd el, tisztában van azzal, hogy nem te vagy az iskola legtapasztaltabb személye a témában.
Tényleg tudom, nem is várom el tőle, hogy lepedő-akrobata legyen mellettem, nekem az is bőven elég, ha az ágyamban fekszik. A fortélyokat később is ráér kitanulni, noha azt is be kell vallanom, hogy sose voltam még együtt olyan lánnyal, aki még nem vesztette el a szüzességét... Talán hihetetlen, de én is pont annyira félek az első alkalomtól, mint Carol... Fájdalmat okozok neki? Elég gyengéd leszek? No és a nagy kérdés: tudok-e olyan teljesítményt nyújtani az ágyban, mint amilyennek ő képzelte el a dolgot? Elvégre, rajtam áll vagy bukik az, hogy Carol miként fog hozzáállni a későbbiekben ehhez a témához. Ha csalódást okozok neki, akkor nagy eséllyel egy ideig senkit sem fog a közelébe engedni ilyen téren. Mondjuk, más nők eddig nem panaszkodtak rólam, de velük szemben nem kellett óvatoskodnom, mindent bevethettem a repertoáromból.
- Aha – biccentek óvatosan, holott halvány lila gőzöm sincs arról, hogy milyen képet is mutatott a hugrás szöszinek, de fő az, hogy ebben a helyzetben is nyugodtnak kell maradnom. Csak sodródjak az árral, ne ellenkezzek, hallgassam végig azt, amit Carol mondani szeretne. - Van egy testvéred?
Színjáték ide vagy oda, azért ebben a pillanatban elég rendesen elkerekedik a szemem, vagyis Yngridé, vagyis a fenét sem érdekli, hogy mi kicsodáé, amikor Carol ilyesmit mond. Van egy testvére? Komolyan van valamerre egy testvére? Érthető hát, miért is viselkedett annyira furcsán az elmúlt percekben. Úgy tűnik azonban, hogy Yngridnek már mesélt a dologról, úgyhogy gyorsan kijavítom magam:
- Hát persze, hogy van egy testvéred... - nyelek egy nagyot, érzem, amint a torkom kiszárad, kell nekem is beleütnöm azt a hatalmas orromat mások dolgaiba... Rosszkor rossz helyen, szinte folyamatosan ez történik velem, meg se lepődök már szinte semmin. Carol azonban még ezt is képes tetézni a következő szavaival, melyek hallatán úgy pattanok fel a fotelből, mintha tűvel lenne kibélelve: - Hogy mi a fészkes franckarikáról beszélsz???!!!
Azt azért elismerem, hogy itt kissé már túljátszom a szerepem, habár mindezt már nem is azért teszem, hogy Yngridet játsszam el... Egyszerűen csak a fájdalom beszél belőlem, a mérhetetlen harag, hogy ismét egy olyan helyzetbe kerültem, ahonnan nincs visszaút... Carol nagy nehezen rászánta magát arra, hogy elmondja a lánynak, ő a testvére, ilyen helyzet csak egyszer van az életben, erre Yngrid az egészről semmit sem fog még csak sejteni sem, ha belebotlanak egymásba. Elmondani azonban továbbra sem szeretném a lánynak, hogy én vagyok Tom, de Yngriddel sem közölhetem, hogy Carol a nővére, hiszen én honnan is tudhatnám?
- Ilyen nincs... - huppanok vissza a fotel kényelmébe, amikor minden erő kimegy a lábamból, majd tanácstalanul meredek magam elé. - Ilyen a világon nincs...
Mégis mit kellene tennem? Carol hatalmas súlyt helyezett a vállaimra, még ha ő ezt még csak nem is sejti... Mit fog szólni akkor, ha Yngrid, az igazi, összefut vele a folyosón és nem tudja, miről hadovál neki?
- Muszáj volt ezt pont most elmondanod? - csúszik ki a kérdés a számon, majd a tenyerembe temetem az arcom. Remek, nagyon jó...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-14, 10:54


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért eléggé meglep, hogy Yngrid pont Tomról kérdez, főleg hogy ennyire érdekli a téma. Persze eddig nem nagyon mertül fel, főleg mert nem voltam együtt a fiúval, de hogy most ennyire rákapjon a kérdésre és eleve ezzel is kezdje, miközben azt mesélte annyira őt nem is érdeklik a fiúk... vagy csak azért mondta, mert nem akarta, hogy tudjam, miközben fiatal, de mégis csak érdeklik a srácok? Nem tudom. Azt igen, hogy a külsejét tekintve már az elején se volt sok önbizalma, lehet hogy e miatt hanyagolta a fiúk témáját is. Persze ettől még nem könnyebb erről beszélnem, főleg mert annyira nem is tudom mit is mondhatnék, még bennem sem tisztázódott le minden gondolat, nem csoda, ha így elég nehéz szavakba önteni.
- Igen, azt hiszem erről van szó. Mi van, ha rájön, hogy tévedett és csak... ki akarta próbálni, vagy ha kiderül, hogy béna vagyok úgy tudod... _úgy_ abban a helyzetben. - nem, még az sem jön a számra, hogy kimondjam a szexben, mert hát én aztán még nem próbáltam, Tom viszont elég nagy gyakorlattal rendelkezik. Persze ez jó is, mert tudja, hogy mit kell csinálni, nekem viszont nem sok fogalmam van róla, maximum amit így sejtek, vagy amiről olvastam, hallottam felvilágosító órán, de kb. ennyi. Nekem még csak az anyám sem adott elő soha sem kiselőadást ilyesmiről, pedig lássuk be lett volna benne ráció, főleg hogy azért voltak már fürdőruhás képeim is újságokban. Bele sem merek gondolni, hogy lehetnek az iskolában is srácok, akik emiatt más szemmel néznek rám már most is, akik már netán elképzeltek olyan helyzetben, vagy ne adj isten egy ilyen újságot használtak arra, hogy... levezessék a feszültséget. Nem, effélébe bele sem gondolok, abba sem, hogy esetleg már Tom is elképzelt hasonló helyzetet, főleg hogy még oda is sikerült véletlenül odanyúlnom és már attól is mérhetetlenül zavarba jöttem.
- Jól van, szóval... - igen végre jöhet a téma, ami miatt ténylegesen ide hívtam és túl kell lennem rajta, ha végre már itt van igaz? - Tudod mutattam azt a képet, hogy keresem a testvéremet vagy egyáltalán nem is tudtam, hogy kit, de most már biztos, azaz szinte teljesen biztos, hogy... te vagy az. - alig tudom kinyögni és persze feszülten gyűrögetem továbbra is a levelet és várom a reakciót. Mit fog vajon mondani? Faképnél hagy, vagy kezelni tudja? Azt mondja utál, mert nekem volt anyám, őt viszont eldobta? Nem volt mit tennie, én értem, jót akart neki és végül is sokkal jobb élete volt más családdal, mint amilyen velünk lett volna a folyamatos meneküléssel, de amikor erről volt szó, akkor is eléggé haraggal beszélt az igazi családjáról és bár nem én tehetek arról, ami történt Yngrid még fiatal és könnyen lehet, hogy nem úgy fogja ezt kezelni, ahogyan... kellene.





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-06, 14:50





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Tényleg nem ártott volna kissé jobban tájékozódnom a dolgokat illetően, ha már egyszer más szerepét szándékozom magamra ölteni, nem csak így bumm a közepébe, elég kellemetlen a helyzet. Itt állok, Yngrid testében, Carol pedig meghökkenten néz rám. El fogom szúrni, ez kétségtelen, utána majd mehetek sírni valamerre... Jó, ilyesmit nem szoktam, de valóban nem érintene kellemesen, ha elcsúsznék egy egészen apró dolgon. Auror szeretnék lenni vagy nem? És mi egy auror fő feladata bevetés előtt? A tájékozódás, én pedig ezt most nem tettem meg.
- Mert nem volt miről kérdeznem – csicsergem a leányzó édes kis hangján, ez tényleg esélyes, hiszen én és Carol még csak pár napja vagyunk együtt, nemigen lehetett mit mesélnie a hugrás csajnak. Előttem nemigen volt senkije sem, én legalábbis nem tudok róla, talán tetszett neki valaki, ez még esélyesebb, de akkor kivághatom magam azzal, hogy kiment a fejemből. Egy tizenöt éves lánynak ezernyi más dolog kelti fel a figyelmét, nem sokáig képes egyvalami mellett leragadni. Gondolom én legalábbis.
- Na jó, talán ennyire mégsem kellene belemennünk – öltöm ki a nyelvem, igyekszem kamaszosan viselkedni, megpróbálom undorítónak tartani a dolog eme oldalát. Yngrid tehát minden bizonnyal nincs benne ebben a dologban, nem igazán falja a fiúkat, noha elég helyesen néz ki a szőke hajával és a csokibarna szemeivel, azt hittem, hogy már nagyban pasizik. Szívesen faggattam volna erről a lányt, de hát szerepet játszom, majd ráérünk erre is fokozatosan kitérni. Carol figyelne nem lankad valamiért, elég komolyan figyeli Yngridet, talán sejt valamit? - Igen, értem valamennyire... Egyrészt a kalandjai zavarnak, mert nem megbízható, másrészt pedig kissé talán az is, hogy te még ebben tapasztalatlan vagy, nincs igazam?
Hasonló helyzetben engem is zavarna az érem ezen oldala, hiszen tök irritáló lehet, amikor valaki összejön valakivel, akinek már volt komoly kapcsolata és tudja, miről szól az ilyesmi, míg a másik félnek halvány lila gőze sincs a dolgok menetéről. Esetemben ez természetesen a szexet jelöli, hiszen komoly kapcsolatban eddig életemben egyszer voltam csak, az is elég nagy pofára eséssel végződött.
- Ó, oké – harapok az ajkaimba, ahogy a lányok is szokták és feszülten elkezdek helyezkedni a kanapén, amelyen eddig is ültem. Komoly a légkör, túl komoly, Carol nem szokott ilyen lenni, mi baja lehet? Persze, némi csend után leesik, hogy mindennek a papírhoz van köze, de miért? Istenem, miért kell nekem pont ilyenkor betoppannom ide? Egy pillanatra az is eszembe jut, hogy talán fogom magam és felpattanon innen, hogy elrohanjak, de ezt nem tehetem. - Rendben, mi a gond? Csak mert olyan fura vagy ma... vagy nem tudom. Történt valami baj?
Na, még az lesz csak igazán mókás... Nem merem bevallani a lány számára, hogy én Tom vagyok, nem pedig Yngrid, mert fogalmam sincs arról, mit lépne ebben a helyzetben. Kénytelen vagyok hát végighallgatni mindent, amit mond, miközben ő azt hiszi, hogy a hugrás szöszivel van dolga, senki mással. Talán valami ütős kifogás kellene, hogy itt hagyjam... De nem, ez nekem nem fog menni, elég idegesnek tűnik, nehezítsem meg a dolgát? Nem, mindenképp végighallgatom, majd megkeresem Yngridet és mindenről beszámolok neki. De hogy tegyem ezt meg anélkül, hogy hülyének nézne? Jaj, nekem...
- Tehát, mesélj – veszek egy mély lélegzetet, igazán kényelmes ez a kanapé, kissé talán meg is könnyíti most a dolgomat. Elhatároztam, hogy meghallgatom Carol meséjét, ahogy azt is, hogy soha az életben nem iszok Százfűlé-főzetet. Kész, vége, ennyi volt, nekem mostanra totálisan elegem lett a löttyből... Eleinte jópofa szórakozásnak hittem, most viszont olyasmibe mártottam bele magam, amibe talán nem kellett volna. Méregkeverő csajokkal sem fogok járni, az is szent. Még a végén rámsóznak valami hasonlóan idióta bájitalt. Köszönöm, de kihagyom, sok a baj, kevés a haszon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-03-03, 20:42


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Yngrid tényleg elég furán viselkedik. Nem szokott ilyesmiket kérdezni, vagy épp Tomról és most eléggé meglep a viselkedésével, főleg mert én ennél sokkal komolyabb és fontosabb dolgot szeretnék mondani neki, de valahogy így még kevésbé sikerül belekezdeni a dologba.
- Igen, ő Tom, és nem lep meg, hogy már vannak róla pletykák, csak még... nem kérdeztél ilyesmiről. - végülis már egy ideje együtt vagyok Tommal, bár nem régóta és persze ennek a részleteit nem pont Yngriddel beszélném meg, hiszen ő elég fiatal még az ilyesmihez és valahogy úgy érzem túlságosan fiatal is. Még a pasik se nagyon érdeklik, ha jól tudom igaz? Akkor pedig miért érdekelné az én kapcsolatom egy sráccal? Ehhez amúgy is elég zárkózott vagyok, fura bárkinek is részletekről mesélnem, nem hogy pont neki.
- Öhm... igen, de ez tényleg érdekel? És nem tudom, hogy más téren milyen, én... Gondolom biztosan olyan téren is elég... tapasztalt lehet, de őszintén szólva ez csak frusztrál, mint hogy örülnék neki, érted? - elbizonytalanodom. Persze nem rossz dolog kibeszélni az érzéseket, mert hát Laceyvel még sem beszélhetem meg, hogy milyen a bátyjával, vagy milyen lenne vele valami komolyabb dolog, hiszen ő mégis csak Tom húga. Elég fura lenne... na nem mintha Yngriddel nem lenne fura ilyesmiről beszélni, hogy őszinte legyek. Ez nem kevésbé zavarba ejtő számomra. Valahogy eleve nem vagyok kitárulkozó típus, hogy az ilyesmiket elmeséljem akárkinek is, de vajon Tom... ő megteszi? Bele sem gondoltam, hogy őt talán faggatják a barátai, főleg úgy, hogy azért mégis csak az újságok miatt van azért nevem.
- Nem ez... nem szerelmes levél, ez egészen más. Yngrid kérlek... ne Tomról beszéljünk jó? Egyébként is... fura és van valami sokkal fontosabb. Meghallgatnál kérlek? - beszélnem kell vele, arról, hogy ő nem csak egy barát, hanem sokkal több és fogalmam sincs, hogyan fog majd reagálni, de félek tőle, hogy rosszul és pont e miatt minél előbb túl kell lennem rajta. A végén még itt hagy faképnél és ha így lesz és idő kell neki, hogy kezelje ezt az egészet, akkor minél előbb elkezdjük ennek az időnek a lepergetését, annál előbb túl lesz rajta és tudunk majd rendesen is beszélni egymással. Pocsék egy érzés lenne, ha a barátságunknak is vége lenne e miatt, miközben nem is én vagyok a hibás az anyám tetteiért, vagy eleve elveszíteném a testvéremet még az előtt, hogy egyáltalán megismerhetném, mint testvért.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-02-24, 14:31





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Ha csak egy kicsit is sejtettem volna, hogy milyen családi drámába szándékozom belemászni ezzel a kis tervemmel, akkor minden bizonnyal még időben meghátrálok, hogy a két lány rendezni tudja az ügyeket. Jelenleg azonban semmit sem sejtek, egyszerűen csak látom Carol-on, hogy rém nyugtalan, ami persze érthető is, hiszen nélkülem kell eltöltenie pár órácskát. Elvégre, szerelem ide vagy oda, még mindig tanulunk – ő legalábbis mindenképp -, az órákon meg kell jelennünk, különben McGalagony és Piton összefog a büntetésünk érdekében, márpedig az ehhez hasonló témákban igen találékonyak szoktak lenni. Én azonban Százfűlé-főzetet ittam, felvettem Yngid alakját, ez minden bizonnyal felment a nap további része alól. Egyszóval, semmi gond, egyébként is jó szokásom ellógni a tanórákat, ebből még sohasem volt sértődés.
- Nem ő az a griffendéles srác, akivel összejöttél nemrég? - pillogok nagyokat Yngrid szemeivel, igyekszem hihetően eljátszani azt az arckifejezést, amit ilyenkor a lányok szoktak vágni. Carol elég megszeppent, nem tudom, mi gondja-baja lehet, de ha már itt vagyunk mindketten, akkor folytatom a dolgot, rém ciki lenne bevallani neki, hogy mégis én vagyok Tom. - Mármint, a folyosón hallottam, hogy ezt beszélik, meg azt, hogy milyen jóképű, meg népszerű és igazi mázlista vagy...
A magam fényezése nem maradhat ki a dolgokból, elvégre éreztetni kell a lánnyal, hogy jól választott, amikor mellettem tette le a voksot. Persze, a múltammal kapcsolatban van pár dolog, amely miatt nem igazán neveznék mázlistának, de majd idővel bizonyítok számára. Mindezen pozitív dolog mellett pedig még azt is megmagyarázom, hogy a kis szöszi miként értesülhetett idejekorán a kettőnk kapcsolatáról, mivel talán ez lepte meg annyira Carolt.
- Mennyire csókol jól? - huppanok le érdeklődve a lánnyal szemben elhelyezkedő kanapéra. Sokkal szívesebben ülnék mellette és karolnám át, de most nem én vagyok, vagyis de, csak a testem más. Elég hülyén venné ki magát, ha Yngrid képében nyomulnék a lányra, cinkes egy helyzet lenne, azt meg kell hagyni. - Mármint, tudom, hogy sok barátnője volt, szóóóval elég jól csókol, nem? Eszméletlenül? Gondolom, akkor más téren is jó...
Nem igazán érzem, hogy kezdek átlépni egy bizonyos határt, hiszen az eszem még az enyém – sajnos -, így fogalmam sincs arról, hogy mi érdekelhet ezen a téren egy tizenöt éves lányt. Bizonyára kíváncsiak, azért otthon vannak a témában, nekem senki se adja már be, hogy ők olyan de olyan kis ártatlanok... Láttam már ekorú lánykákat úgy kiöltözni, hogy csak na. Szóval, ha mással nem is, de a bensőséges téma elméletével Yngrid is tisztában lehet, úgyhogy ez nem sok gyanakvásra adhat okot Carolnak. Na, az már teljesen más tészta, hogy én viszont nem tudok arról, hogy a lányt nem érdekli a pasi téma... Fenébe, ha tudnám, akkor már alapból nem így nyitottam volna a dolgot.
- Ejha! - csillan fel a szemem, amikor tekintetem Carol kezeire vándorol, majd az ujjai között megpillantok egy gyűrött kis papirost. - Máris ott tartotok, hogy szerelmes levelet írsz neki?
Hízelgő a dolog, habár, ha mindent alaposan végiggondoltam volna, mielőtt megszólalok, akkor lett volna időm arra, hogy összerakjam a kirakóst. Carol ideges, egy levél van a kezében, szóval a két dolog minden bizonnyal összefügg egymással. Azt viszont semmiként sem vagyok képes a helyére rakni, hogy mi köze ennek az egésznek Yngridhez? Carol vagy otthonról kap levelet, vagy tőlünk, mással nem tartja a kapcsolatot tudtommal. Mi a suliban vagyunk, szóval minden bizonnyal az anyja írt. Családi gondok? Valószínűleg. Mindenhol megesik az ilyesmi, olyan ez, mint egy kapcsolat, vannak hullámvölgyek. De miként jön a hugrás szöszi a képbe?
- Mikor adod oda neki? - kérdezem izgatottan, elvégre nem gondoltam át a dolgot, úgyhogy még ebben a pillanatban is azt hiszem, hogy számomra akar kitalálni valami kedves kis szösszenetet. Nem baj, hogy tudok róla, segítek neki összerakni az üzenetet, maximum majd jól meglepődök, amikor átadja és elolvasom. Istenem, néha olyan önzetlen tudok lenni, hogy az már fogalom. - Bár... miért gyűrted össze annyira? Vagy ez csak egy vázlat?
Tessék, az első olyan dolog, ami kissé idegessé tesz. Miért írna Carol vázlatot egy szerelmeslevélről? Persze, romantikus alkat, szereti kitalálni a dolgokat, saját maga megalkotni őket, de ez ma már nem divat, hiszen annyi idézet van, mint égen a csillag, emellett pedig neki sincs írói vénája.
- Történt valami? - némileg komorabb arccal pillantok a másik szőkeségre, most kezd eljutni a tudatomig, hogy nem pont jókor kezdtem neki a dolgoknak.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-02-19, 20:14


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Valami rettenetesen izgulok. Nem tudom, hogy Yngrid hogyan fog reagálni a nagy hírre. Remélem, hogy nem rosszul. Azt tudom, hogy amikor legutóbb beszéltünk nem volt épp a legjobb véleménnyel az igazi családjáról. Persze nem én tehetek arról, hogy anya elhagyta és valahol azt hiszem meg is értem. Az ő élete sokkal jobb volt, mint az enyém, nem kellett annyit menekülnie, nem olyan paranoiás, mint amit anya bennem elültetett az évek során. Azt hiszem valahol még irigyelem is őt, bár kétlem, hogy ezt ő is így gondolja majd, amikor elmondom neki a nagy hírt, hogy úgy fest testvérek vagyunk. Kedves lány, én nem bánom, hogy így alakult, de hogy ő nem fog-e e miatt másképp nézni rám... na az egészen más kérdés.
Nem csoda, hogy amikor benyit az ajtón csak egy alig hallható sziát sikerül elrebegnem, kissé rekedt hangon és elég nehezen találom meg a szavakat, sőt bennem is rekednek, amikor bedobja a Tom témát, főleg amilyen stílusban. Persze említés szinten volt már szó arról, hogyan alakultak köztünk a dolgok, főleg amíg még Laceynek nem tudtam hogyan mondjam el, de azért nem szokott ilyesmit bedobni csak úgy, főleg mert ő azért fiatalabb és azt is mondta, hogy annyira azért nem érdeklik a fiúk. Erre úgy jön csevegni, mintha nem én hívtam volna ide fontos téma miatt és a fontos téma nem pont Tom lenne.
- Hogy... Tommal? - értetlenkedve nézek rá és még mindig gyűrögetem a levelet, amit anyámtól kaptam. Elég zavaros, de azt hiszem elég egyértelművé tesz mindent és persze aminek még utána jártam már teljesen letisztít minden kérdőjelet. Erre itt van a Tom téma. Ráncolom a homlokomat, aztán inkább lehuppanok szépen a kanapéra. - Végül is igen, járunk, bár ez olyan buta szó. Valahogy mindig is így éreztem. Szeret és én elhiszem hiszem neki és ő mégis csak Tom... azt még nem tudom, hogy én mit érzek, mert elég gyors minden és ő sokkal előrébb jár minden téren, mint én, de öhm... nagyon jól csókol és... hát tudod... - nem tudom, hogy tudja-e, azt sem tudom, hogy volt-e már köze azóta bárkihez is, de ahogyan a vonaton beszélt a fiúkról... hát nem tudom, de persze azóta már hónapok teltek el akármi változhatott. Mindenesetre kissé sikerült megzavarnia most ezzel a témával, még a levélről is elfeledkezem egy pillanatra, ahogyan próbálom a Tommal kapcsolatos gondolataimat összeszedni. Tény, hogy az a kis merengős incidens iszonyú édes volt tőle, ahogyan megmutatta az emlékeit rólam, amikor elkezdett érdeklődni felőlem, meg aztán amikor sikerült úgy istenesen letapiznom... na igen ebbe a gondolatba még mindig belevörösödöm.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-02-14, 17:26





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Carol & Tom

Azt tudom, hogy Carol mit gondol rólam, amikor szemtől-szemben állunk egymással, arról viszont már sejtésem sincs, hogy miket mesél szerény személyemről másoknak. Jó ideig halvány fogalmam sem volt arról, milyen módszerrel is derítsem ki ezt az egészet, hiszen nem sok szavahihető ember akad a Roxfortban, nekem pedig igenis sok ellenségem van, ha a futó kalandjaimat vesszük alapul... Mindezek pedig igen érdekes helyzeteket szülnének, akadna pár olyan ember, aki meg szeretné fúrni a kettőnk dolgait és valami teljesen mást mondana a szemembe, mint ami valójában elhangzott. Nem, a legjobb, ha én magam járok utána a dolgoknak, hiszen egy-két év alatt igazi mestere lettem a Százfűlé-főzetnek, amit most alkalmam is van ismét alkalmazni. Ismerek ugyanis egy embert, aki ismer egy másik embert, aki hallotta az egyik barátjának a szomszédjától, hogy Carol és egy hugrás kiscsaj eléggé jóban vannak mostanában, ami nekem csakis hasznomra válhat. A lányoknál ugyanis tipikus téma a pasik, ezzel csak nem lövök mellé, nem igaz?
Nagy küzdelmek árán beszereztem hát azt a szöszi hajszálat, ami állítólag Yngridé – ha nem így van, akkor valakit minden bizonnyal meggyepálok -, majd egyetlen határozott korttyal le is nyeltem a rossz ízű löttyöt. Régi ismerősként köszöntöttem a hirtelen rám törő rosszullétet, hiába tudtam azonban, hogy ennek ez a mellékhatása, tényleg úgy éreztem, hogy minden egyes használat során egyre rosszabb és rosszabb ez az egész átalakulás... A testem minden négyzetcentimétere remegni kezdett, szokásos módon kétrét görnyedve vészeltem át az egész folyamatot, majd annak végén teljesen meztelenül álltam az új bőrömben. A ruhák azonban már rég ki voltak készítve az ágyamra, gyorsan magamra kaptam hát azokat, kirohantam a hálókörletből, át a klubhelyiségen – ahol senki sem foglalkozott velem -, majd a portrélyukon átmászva léptem ki a folyosóra.
A gond azonban csupán annyi volt, hogy fogalmam sincs arról, merre is tartózkodik Carol ebben a pillanatban. Addig rendben, hogy Yngriddé változok, az viszont valamiért nem volt túl vonzó gondolat számomra, hogy a főzet hatásának idejét a lány keresésével kell eltöltenem. Nincs már több nálam ebből a bájitalból, ezt is csak azért kaptam annak idején, mert összefeküdtem egy méregkeverő egyetemista lánnyal, Carol mellett azonban már nem választhatom a bájitalszerzés eme módját. Nem, igyekeznem kell, nem habozhatok, valamerre el kell indulnom, talán valamelyik mardekáros lesz olyan kedves és útba igazít... Ja, nem, az nem fog menni, elvégre most egy törékeny, szőke tizenéves vagyok, tőlem igazán nem fognak megijedni, még talán egy teapartira is kapok tőlük meghívást. De akkor most mit kellene tennem?
Nem sokat kellett törnöm a fejem a megoldáson, elvégre az talált meg engem pár perc múltán egy iskolai házimanó formájában. Igaz ugyan, hogy párszor hátranéztem azt latolgatva, vajon kinek is nyújtogatja annyira a levelet, majd rájöttem, hogy az az Yngrid kisasszony minden bizonnyal én magam lennék. Hiába a manók ismert mágiája, még ők sem tudják megkülönböztetni a más alakot vett embert az igazitól.
- Ó, köszönöm – vettem át némileg meglepetten pislogva a manótól a levelet, majd miközben ő kereket oldott, engedelmesen kibontottam. Aha, Carol írta, tökéletes. Ezek szerint annyira nem bír az örömével, hogy valakivel szinte azon nyomban meg kell osztania minden szerelmét velem szemben, én pedig készségesen állok rendelkezésére. A fogadószoba innen nem messze található, nem kell sokat várnia, nem lesz itt semmi gond. Csak úgy szárnyalok én hozzá...
- Szia! - nyitok be a szoba ajtaján, miközben magamban örömmel nyugtázom, hogy a lány még most sem slampos, nincs vele semmi gond, a mellei még mindig igazán fognivalóak, az ajkai mézédesek és még sorolhatnám. Legszívesebben itt és most letipornám valamelyik kanapéra, hogy aztán hallgathassam a kéjes nyögéseit, ezt azonban most hanyagolnom kell. Sajnos. Belépek hát az ajtón, miközben behúzom magam mögött, majd megállok és onnan pillantok rá, végül mosolyra húzom a kislány ajkait, majd megszólalok: - Na, mesélj, mi a helyzet Tommal!
Még csak eszembe sem jut, hogy mekkora ballépést követek el ezzel az egésszel, hiszen nem tudhatom, hogy Carol mesélt-e a kislánynak rólam. Persze, mindezt foghatom a későbbiekben arra is, hogy a folyosón hallottam a pletykát idefele jövet, emiatt vagyok annyira kíváncsi Carol szerelmi ügyeire. Egyelőre azonban még csak egy kérdőjel jelent meg a gondolataimban, amely nagy nehezen akart szétpukkadni, majd válasszá formálódni.
- Jártok?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carol Smith
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2017-02-12, 21:51


Thomas & Carol



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudom, hogy ez a hely nem pont diákoknak való, de mégis egy ilyen találkozót hol kellene megejtenem? Beszélnem kell Yngriddel, mert bár nem vagyok magamban száz százalékig biztos, de szinte teljesen és ha igazam van akkor... ő a húgom! Kizártnak tartotta, ahogyan én is, de ha mégis így van akkor eddig is már többször jól éreztük magunkat együtt, akkor nem lehet baj igaz? Csak elfogadja, mert én elfogadnám. Ő a kishúgom és kedves lány, szimpatikus is, jól el voltam vele, de... persze rettegek, hogy végül mégis kiakad és nem úgy értelmezi a dolgot, ahogyan az én várom, hogy elküld a fenébe, vagy megmondja hogy nem akar egy idegent a testvérének, vagy... csak egyszerűen úgy gondolja majd, hogy én is rossz vagyok, pedig nem az én hibám, hogy anya végül inkább, hogy óvja leadta őt egy árvaházba. Végül is nem volt olyan rossz élete, sőt szerintem jobb is az állandó menekülés és félelem nélkül, de ha mégis úgy érzi majd ez rossz és engem fog hibáztatni, amiért rosszul alakultak a dolgok... Oh rettegek! Rettegek, hogy mi lesz majd ebből, hogy nem küld-e el, hogy egyáltalán akar-e beszélni majd velem és meghallgat-e.
A levél már készen van és persze készültem bizonyítékokkal is, amikkel alátámaszthatom a gondolataimat, már csak el kell küldenem. Úgy gondoltam, hogy a legegyszerűbb, ha egy házimanó kezébe adom, mert akkor eleve ide hívom Yngridet és nem pedig a folyosón kapom el, hogy aztán nyílt terepen mindenki előtt kelljen megtudnia a nagy hírt. Így itt nyugodtan beszélhetünk majd, vagyis remélem, hogy fogjuk rá nyugodt lehet a dolog legalább valamelyest.
- Mindjárt kész, már csak pár szó! - a házimanót már morcosan topog a lábával. Talán nem kellett volna az utolsó pillanatban összetépnem a levelet és inkább eldobni, hogy egy újat kezdjek. Csoda, hogy még nem hagyott faképnél és lépett le, mert nem tud már várni rám. Megérteném, hiszen nem vagyok túlzottan összeszedett és amúgy is butaság, mert nem a levélen múlik a dolog elsősorban, hanem azon, amit majd élőben mondok neki. Nem is értem miért olyan fontos, hogy egy szimpla kérés, hogy jöjjön ide és beszéljünk miért ennyire lényeges, de most minden az. Még azzal is fél órát töltöttem, hogy rendbe szedjem magamat és jól nézzek ki, pedig ez nem egy randi.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Rút kiskacsából igenis lehet

HATTYÚ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brandon Fletcher
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-11-05, 21:31



Mercedes & Brandon
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem igazán van jogom kételkedni benne, vagy akár beleszólni a dolgaiba, hogy miért van ezzel a rettenetes alakkal, amikor láthatóan veszélyes rá nézve és cseppet sem mondható se kedvesnek, de rendesnek, de ha neki így jó... végülis semmi közöm hozzá. Csak azt nem tudom felfogni, hogy én miért nem láttam a srácot. Talán igaza van, tényleg arról volt szó, hogy én akkor már meg voltam ijedve a történtek miatt és ez lehetett az oka, bár ha a srác látott, akkor még nem voltam a fotel mögött ugyebár... Áh, nem is biztos, hogy érdemes ezen rágódnom, amikor nem rég vertem be a fejemet az asztalba, aztán a vér miatt sikerült elájulnom, az is kész csoda, hogy még nem dobtam ki a taccsot új fent, vagy kötöttem ki végül a padlón, mert hát ennek is meg lett volna az esélye.
- Én sem, de persze... ez a te dolgod. - inkább segítek neki, összenyalábolom a földről és hát tudom, hogy még vissza kell jönnöm majd a diavetítőért is, hiszen itt még sem hagyhatom, a végén még netán valaki el találná vinni és az rettenetes lenne, főleg hogy még nem is volt lehetőségem rendesen kipróbálni a kis katasztrófa sorozat miatt.
- Oh, nem, nagyon könnyű vagy és... ciki lenne, ha nem bírnálak el. - így is elég vékony vagyok, de ha még nem is tudom őt megtartani, na az úgy még sokkal rosszabb. Remélem, hogy azért elbírom legalább a Gyengélkedőig, hogy ott majd Madame Pomfrey gondjaira bízzam. - Nekem elég kevés... barátom van és sosem viselkednék velük így, de hős biztosan nem vagyok. - zavartan rázom meg a fejemet, de nem hagyom, hogy szédelegjen, tényleg el tudom vinni a Gyengélkedőig, főleg mert annyira azért nincs messze és a diavetítőt is elbírtam, pedig az sem volt könnyű. - Ugye rendben leszel? Azért a Gyengélkedőn csak nem látogat meg... Freddie igaz? - nem, talán mások előtt nem tenne semmit, akkor látnák és baja lenne belőle, legalábbis nagyon remélem. Én mindenesetre elviszem a célig és tényleg a gyógyító gondjaira bízom, de nem maradok tovább, mert a vér, plusz a cipekedés... meg aztán a diavetítőt sem hagyhatom ott huzamosabb ideig, el kell hoznom és elpakolnom szépen, de ha Merci jó kezekben van, akkor az számomra elég megnyugtató ahhoz, hogy nyugodtan mehessek a dolgomra.

//Kööszönöm a játékot! Szuper volt, Merci cuki Very Happy //


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mercedes Johnson
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba 2016-11-01, 17:31



Brandon & Mercedes
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nem tudom megmagyarázni, hogy miért nem látta Freddie-t. A párom az utóbbi időben egyébként is kissé furcsa, nagyon gyors, és csak pillanatokra látom, főleg, amikor a kedvét leli bennem, már az sem az igazi, mert csak hideget, és fájdalmat érzek, de mivel gyorsan túl akarok lenni a dolgon, kikapcsolok, és már vége is. Lehet, hogy Freddie valami sötét varázslattal kísérletezik, és ez látszik meg ennyire rajta. Ám most inkább arra fogom, hogy Brandon nem látta, hogy a saját zavarával volt elfoglalva, amit nem értek. Szerintem inkább vicces volt, hogy így egymásra estünk, kicsit én is megütöttem magamat, de már régen nem éreztem magamat ilyen jól. Aztán a balesetet valami más követi, ez az esés már igazi fájdalommal jár, mintha Freddie ezúttal kicsit se akarta volna visszafogni magát, ha belehalok, akkor belehalok. Ezek után már tényleg nem tudom, hogy mi lesz, ha legközelebb találkozunk? Belém márt egy kést?
- Ő.. mostanában ilyen? Nem tudom miért.. – Hebegem én is zavarodottan, de azt hiszem most nem is vagyok abban az állapotban, hogy szavahihető legyek. A tarkóm csurom vér, de még a szám is felhasadt, amikor a lendülettől ráharaptam. Szédelgek, a tekintetem ide-oda ugrál, próbálom nem elveszteni a tudatomat. Lehajolok, amikor a karjába vesz, hogy átvegyem a könyvet, kibomlik a csatom, ami a hajamba volt tűzve, de már a lepedős mutatványnál is meglazult, és amikor Freddie nekivágott a szekrénynek, akkor engedte el magát jobban, és itt a vége. A hajam az arcomba, és az övébe is, amikor hozzá bújok. Próbálom rendezni a szőke tincseket, hogy legalább lásson is valamit, akaratlanul is az arcához érek. – Oh, bocsánat, ez ma nem az én napom. Pedig olyan jól indult. Ugye nem vagyok nehéz? – Ha úgy látom, hogy nagyon billeg velem, akkor inkább lecsúszok az öléből, az se rossz, ha rá támaszkodok. Végülis nem halálos a sérülés, csak szédülök, és fájok. De kiheverhetem, csak le kell dőlnöm egy kicsit. – Te ugye nem bánsz így a barátaiddal? Olyan vagy, mint a regényeim hőse. Akár rólad is írhatnék... vigyázz! – Húzom be a fejemet, mert tényleg nehéz így szédelegnünk, majdnem elkaszáltuk az ajtófélfát. Inkább tényleg lecsúszok a földre, és átkarolom a derekát, hogy úgy támogasson.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba

Vissza az elejére Go down

Fogadószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fogadónegyed
» Melegforrás Fogadó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Földszint-