Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Konyhafolyosó
  Today at 11:19
Jacob Troops





ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 21:36
Ginny Weasley

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Jacob Troops
 
Ginny Weasley
 
Armand Stansson
 
Janette Troops
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39359 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Közös társalgó (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1446

TémanyitásTárgy: Közös társalgó (II. emelet) 2016-01-08, 17:41

First topic message reminder :


Közös társalgó

A közös társalgó a második emelten található nagyobb méretű terem, ami lényegében a házak közötti ismerkedést segíti erő. Természetesen itt is él a kijárási tilalom, 7-ed évig bezárólag a diákok este már itt nem tartózkodhatnak, egyetemisták természetesen igen. A társalgóban van egy kandalló, jó néhány szék és persze kanapé is, utóbbiból történetesen kettő, de akadnak a falak mellett puffok is, párnák, amik még plusz ülőhelyül szolgálhatnak. A falak mentén polcok könyvekkel, egy méretes ablak is akad természetesen és persze középütt asztal esetleges tárolási célokra.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 470

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-22, 11:21

Ariadné Halifax


Mikor elkezdte mesélni, hogy miért van itt kicsit elcsitította a em tetszésemet, ugyanis kimondottan érdekes dolgokról beszél. Sosem gondoltam volna, hogy az egyetemisták veszélyt jelenthetnek rám, vagy az iskolára, főleg azért, mert  - kis túlzással - a felük Auror akar lenni. Azok meg gondolom őrzik a helyet ahelyett, hogy bajt  hoznának be. Rendben, az tény már előttem, hogy Roxfortot csak a tudatlanok nevezik a legbiztonságosabb helynek, hiszen amikor idecsöppentem elsős koromban, szívemben a vággyal, hogy minden megváltozzon, jobb legyen, boldog legyek, akkor azonnal arculcsapásként ért a Titkok kamrájának eseményei. Mugliszármazású révén célpont voltam azonnal és az a lény majdnem megölt jó néhány diákot, mielőtt Harry-ék végeztek vele. De mielőtt beindultak volna ezek a sötét események, igen is boldog voltam itt. Még mindenki... élt, még ha nem is a legjobb körülmények között. Nem béklyózta meg a szívemet a múlni nem akaró gyász.
Teljesen elrévedek, a falakat bámulom, de lényegében látni nem látom. Csak akkor nézek fel, amikor azt mondja, hogy ugyanazon okokból lettünk egymás mellé ítélve. Ezek szerint ő sem lehet túlságosan nagy "partiarc", magától nem keresett volna társaságot. Ahogy én sem. Nem reagálok rá, csak egy keskeny, élettelen mosolyt ejtek, még nem szabadultam meg teljesen az emlékek börtönéből.
Csak hallgatom a hangját, a tanácsait, de nem vagyok biztos benne, hogy meg akarok fogadni akár egyet is. Valahogy hirtelen szűknek érzem ezt az iskolát, a szokatlan nyomást a vállamon, hogy valamit választanom kéne, valamerre lépnem kéne, így a kérdése hallatán csöppnyi várakozás után felelek.
- Roxmortsot kívülről belülről ismerem, de egy Abszol úti kirándulás jól hangzik. - a hangom nyugodt, nem leszek azonnal izgatott kiskutya, akit sétálni visznek, de azért valóban látszik, hogy a sötétség elkezd felszívódni a tekintetemből és a háttérbe vonulni. - Az igazság az, hogy nem vágnék bele semmibe. Semmiből izgalmasból nem vagyok kiemelkedő, ami célt mutatna egy pályához, de bolti eladó se akarok lenni egy életen át. - mondom, kicsit vonakodva, mert ezek után szokott jönni a hegyi beszéd, hogy ha nem akarsz egy senki lenni, akkor kezd magaddal valamit, találd meg az életed célját, hogy mi akarsz lenni ha "nagy leszel" és így tovább, és így tovább. Kicsit várakozón nézek rá, ugyanis fogalmam sincs, hogy az iskolát milyen módon kell elhagyni ahhoz, hogy az Abszol útra kerüljünk.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-19, 18:58

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Számomra nem gond, ha akár el is húzza a száját, fintorog. Én magam is megszenvedtem többször azt, hogy olyan feljebbvalóhoz kerültem, akik nem voltak szimpatikusak. Nem gondolom, hogy most erről lenne szó, én azért igyekszem tőlem telhetően korrekt lenni, úgy vélem, hogy jelenlegi helyzet egyértelmű forrása az, hogy Megan akarata ellenére lett mellém rendelve. Szeretném, ha nem érezné mindezt pressziónak, hanem lehetőségnek, hogy segíthet nekem. Én nem vagyok tanár, sem a főnöke, ezért próbálok barátságosan mosolyogni rám, ami rám sem éppen jellemző, legtöbbször komoly, és elhivatott vagyok, ám már annyi pocsék dolog történt az életemben, hogy meg tudom érteni, amikor valaki nem boldog.  Már csak az a kérdés, hogy én  hogyan tudnám megkönnyíteni az életütét.
- Felnőttek, de nem végzettek. Ha belegondolsz, ezzel veszélybe sodorják azokat, akik nem mehetnek ki. Ki-be sétálnak, a mágikus védőhálót meg kell miattuk lazítani, és így bárki bejöhet. Ez a nem mindegy. – Csóválom a fejemet. Nem én akarok lenni a diktatórikus, véres kezű felügyelő, ám ha azért vettek fel, hogy tegyem magamat hasznossá, akkor mindenképpen át fogom gondolni az eljövendő lehetőségeimet. Ahogy az igazgatóhelyettes mondta, a lényegi dolgokat egyeztetnem kell a tanári karral, de mégsem örülök, ha állandóan rohangálhatok hozzájuk, csak a napi rutin az, amiben beleszólás nélkül tevékenykedhetek, járörözés, mágiák megújítása, ilyesmik.
- Mármint téged, és engem? Merthogy ez rám is érvényes, vélhetően az igazgató is azért kért fel, hogy társaságban legyek, hogy elfoglaljam magamat. – Hm.. kezdenek összeérni a szálak, úgy fest, hogy Megan is eléggé magának való, és nyilván nem lehet előítéletes a korával szemben, hogy vele bizosan nem esett meg semmi sokkoló esemény, amelytől összezuhant volna. Előfordulhatott, de a rossz gyerekkornak, és még megannyi másnak is betudható, ha társaságra van most kényszerítve. A válaszán nem tudok nem elmosolyodni, igaz, én elhivatottabb voltam, bár nálam még nem volt szó egyetemről. – Nem is feltétlenül muszáj. Ha már most belevágnál valamibe, tedd nyugodtan, a szakmák nagy része a kezetekben van, most, hogy hetedikes vagy. A helyedben ellátogatnék az Abszol-útra, vagy akár Roxmortba, ott elég széles palettát be lehet látni, gondolkozz rajta, hogy mi tetszik, hátha ötletet merítesz. Vagy menjünk most? – Én megtehetem, hogy felnőttként magammal viszem ide vagy oda, attól meg nem félek, hogy belénk kötnek, tudok magunkra vigyázni.





[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 470

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-11, 22:18

Ariadné Halifax

Azért nem mondanám magam kedvesnek és készségesnek, hiszen körülbelül három percenként kínosan elhúzom a számat, de az tény, hogy ha már itt vagyok, akkor nem fogok gyerekesen duzzogni és csak vánszorogni mellette. Abból már kinőttem, ennyi idősen nem illik gyerekeskedni. Kicsit biccentek, jelezve, hogy értettem a megnevezését, csöppet sem bántódom meg, csak furcsállom, mert tényleg annyira nem látszik közöttünk a korkülönbség. Persze lehet, hogy pont ezért bölcsen teszi, hogy távolságtartóbb megszólítást választ. Végighallgatom az okfejtést a Roxfort fontosságáról, miközben sétálunk a következő helyszín felé. A szabályok szigorítása kicsit sincsen ínyemre, de nem szólalok meg, és főleg nem közlöm azt, hogy egyébként külön engedéllyel én is kijárhatok. Még a végén listára tenné, hogy az ellenőrzése alatt tartsa vagy éppen megtiltsa, hogy kimenjek dolgozni Roxmortsba, vagy felkeressem a nyári szállásomat. Egyáltalán nem akarom, hogy ez egyáltalán szóba jöjjön és megkösse a kezem, de arra kíváncsi vagyok, hogy az egyetemisták esetében mire gondol.
- És mivel lehetne szigorítani a biztonsági előírásokat? Hiszen felnőttek, arra mehetnek, amerre akarnak, és úgy tudom nem nagyon van takarodójuk sem. Bár... valójában nem sokat beszéltem egyetemistákkal. - tűzöm hozzá, hiszen így van. Nem szoktam túl gyakran keresni másoknak a társaságát, így ilyen szempontból nem vagyok túl jó eligazító. Ha a házvezetők kicsit is törődnek az emberek kiválasztásával, akkor lesz felsőbb és alsóbb éves is.
A kérdésre kicsit megvonom a vállam. Néhány pillanatig úgy tűnik, hogy ez a vállvonás minden válaszom, de aztán lassan felé fordítom a pillantásaimat.
- Nem indokolta meg, de minden bizonnyal azért választott engem, hogy kényszerítsen a kapcsolatszerzésre. - mondom, szinte tárgyilagosan megítélve, hogy egyáltalán nem vagyok barátkozós, és sejtetve, hogy ez nem az első alkalom. Nagyon ritkán kaptam bármilyen feladatot, amit egyedül végezhetek el, még a büntetőmunkáimon is másokkal kell dolgoznom. Ezzel valójában azt hiszik, hogy segítenek, de jó néhányszor csak még jobban felmérgesít, hogy rám akarnak erőltetni valami olyat, amit nem akarok. De akkor se jelzem a nem tetszésem, mert akkor még tovább tart a szenvedés. - Hugrabug, hetedik évfolyam, fogalmam sincs, hogy mire fogok szakosodni, ha egyáltalán tovább tanulok. Azt hiszem egyikhez sincs egy csöppnyi affinitásom se. - vallom be, de nincs a hangomban se kétségbeesés, se semmi negatív érzelem, inkább csak beletörődöttség. Nem értek semmihez, amihez értek az pedig abból fakad, hogy mugli származású vagyok, persze, hogy rámtapad a mugliismeret.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-09, 12:05

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Eddig egészen jól állok, ha a másik három is ilyen kedves, és készséges, alig egy-két nap elég lesz ahhoz, hogy ismét belakjam a birtokot, a kastélyt. Végtére is ők vannak otthon, míg én még vendég vagyok, ám ennek gyorsan meg kell változnia. Dumbledore legalább egy évre felvett, tehát nem sok esély van arra, hogy gyorsan visszakapjam a jelvényemet a minisztériumban. Azt hiszem le is mondhatok arról, hogy ismét auror leszek. A Roxfort egykor az otthonom volt, s most ide térhettem vissza menedékért. Még mindig jobb, mintha állástalan, magányos lélek volnék. Mondjuk így sem könnyű velem kijönni, túlságosan elvakult, maximalista alkat vagyok, talán ennek a levét ittam meg azzal, hogy nem érdekelt semmi más, csakis az, hogy kérlelhetetlenül elérjem a célomat.
- Azt hiszem a Miss Halifax a helyén való. – Nem akarom ezzel megbántani, McGalagony egyértelművé tette, hogy a felnőttek táborát erősítem, és ha nem viselkedek komolyan, nem várhatok tiszteletet sem. Engem ez utóbbi hidegen hagy, ám nem akarom összerúgni a port már az első napon az igazgatóhelyettessel, jól viselem magam, teszem, amiért idejöttem.
- Nem csak az egyetemisták miatt Megan. A Roxfort mindig is komoly célpont volt. Stratégiai terület, amelyet szívesen foglalták volna el a sötét hatalmak. Vagy a kincsei miatt, vagy mert jól védhető. Végső soron itt tanul a jövő nemzedéke, akit bármilyen hatalomvágyó szervezet maga mögé csatolna. S így, hogy kijárhatnak az egyetemisták, nagyon veszélyes. Nem akarok diktatórikus szabályokat javasolni az igazgatótanácsnak, de hogy komolyabb szigorra lesz szükség, az egészen biztos. – Lehet, hogy fiatal kislánynak tűnök, ám a gondolataim nagyon is komolyak, elképzelhető, hogy a hugrabugosnak akár rémisztőek is lehetnek. Valahol ez is a cél, hogy ha már itt kaptam felkérést, akkor mindent megtegyek azért, hogy a hasznára váljak a roxfortnak. Nem cél, hogy szeressenek, az sosem szerepelt a terveim között. – És rólad mit kell tudni? Mit gondolsz, miért javasolt a házvezetőd? – Lépdelünk fel lassacskán a nagyterem irányába, ha minden igaz, akkor mostanság tömve lesz, nem tudom, hogyan fogunk beszélgetni a hangzavarban.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 470

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-01, 10:28

Ariadné Halifax

Egészen normálisnak tűnik ez a lány... vagy nő, csak azt nem értem még mindig, hogy pontosan miért van itt. Nem veszek részt az iskola életében, se a világ életében - bár ez így elég csúnyán hangzik - így nem tudom, hogy mi okolt egy új személyzeti tagot.
- A vacsorára hosszú idő van, mióta egyetemmel is bűvölt az iskola a diákok órái és szakkörei össze-vissza vannak beosztva, és mindenki más időben ér rá. Mindenki akkor megy le, amikor megéhezik, egészen... nyolcig, azt hiszem.
Nem azért nem tudom, mert olyan korán fekszem le mindig, inkább azért, mert olyan ritkán eszem. Kissé látszik a ruházatom alatt is, hogy túlságosan vékony vagyok, és hogy ez nem a normális állapot. Zörögnek a csontjaim, mondhatni. Arról valóban fogalmam se volt, hogy tegezni vagy magázni kéne Ariadnét, így kicsit megnyugodva biccentek.
- Köszönöm. És Ariadné vagy Miss Halifax? - toldom hozzá, ha már megbeszéljük tudjam ezt is. Mikor feláll lassan megindulok, éppen csak egy fél lépéssel előtte, nem mintha nagyon kellene az ajtót mutatni.
- Tehát az egyetemisták miatt van itt? Mi más veszély fenyegetne minket itt? - bukik ki belőlem a kérdés halkan, miközben a jobb szemöldököm kérdőn felemelkedik. Ahogy mondtam, jelenleg semmilyen fenyegetésről fogalmam sincsen. Mikor kiérünk a folyosókra és a lépcsőkhöz, akkor nem arra indulok el, amerre általában szoktak a diákok, hanem egy jóval néptelenebb, mondhatni titkos folyosón. Rengeteg időt töltöttem magányos bolyongással ezek között a falak között, és ezt McGalagony és Bimba is pontosan tudja. Talán ezért lettem én kijelölve? A folyosók és a járatok miatt?


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-29, 18:47

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem várom tőle, hogy jó képet vágjon a feladathoz, amire nyilvánvalóan kijelölték. Nem kértem, hogy ő legyen az egyik, aki majd körbevezet, betekintést ad az újdonságokba, hogy felnőttként ne kövessek valami kapitális bakit. McGalagony ugyan körbevezetett, ám olyan szinten tőmondatokban beszélt szokásához híven, hogy nem is nagyon faggattam, inkább a diákokra hagyatkozom. Cseppet sem zavar, hogy a lány letegez, a tiszteletet meg lehet adni tegezéssel is, ráadásul csak mert nálam kimaradt az egyetem, nem fogok magamra valami tanárként gondolni. Auror vagyok, még ha el is vették a jelvényemet, azért jöttem, hogy segítsek.
- Ilyen korán vacsoráztok? Nahát.. Este tízig biztosan éhenhalnék. – Húzom fel a szemöldökömet. Aki éjszakai bagoly, és nem figyel a takarodóra, minden bizonnyal még egy étkezést be kell, hogy iktasson. Előnyben az egyetemisták, hiszen ők kimászkálhatnak a hálókörletből éjnek évadján is, bezzeg a kisdiákok korgó gyomorral kell, hogy megvárják a reggelt, ha csak nem jár arra egy jótékony házimanó, aki felhoz valami szendvicset, vagy süteményt.
- Nyugodtan tegezz, ha eddig nem sikerült volna eldönteni. Legyen akkor a nagyterem, bár arra emlékszem, de hátha van ott újdonság. – Állok fel, és cseppet sem zavar, hogy ennyire antiszociális benyomást kelt. Nem az én tisztem feloldani a nyomást, amelyet attól érez, hogy valamit meg kell tennie.
- Ahogyan engem sem. Elég, ha általánosságban beszélsz arról, amiről gondolod, aztán majd a többiek is biztosan hozzátesznek. Nekem egy fontos. Felszámolni azokat a lehetőségeket, amelyek oda vezethetnek, hogy bajotok esik. A Tiltott Rengeteg tele van ilyesmivel, na és persze a legtöbb egyetemista ki tudja, hogy mit hoz magával a külvilágból. – Kissé megrázom a fejemet, és várom, hogy elinduljunk a nagyterem felé. Végülis ha most bekapok pár falatot, a közel éjféli lefekvésem előtt még vacsorázhatok másodszor is. Amilyen sokat mozgok, meg sem árt a dupla vacsora.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 470

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-22, 17:54

Egyáltalán nem tudatosul, hogy vélaszármazékkal van dolgom, mivel általában minden kötelező feladatot nyűgösen élek meg, nem számít, hogy a másik irigylésre méltóan szép-e vagy sem. Amúgy sem az, egy kicsit sem, gondolom magamban és kicsit kihúzom magam, önkéntelenül.
- Igen, én voltnék. Természetesen nem okollak, csak őszintén mondom, fogalmam sincs Bimba professzorasszony mit is vár tőlem. Mutassam meg a mindennapi életet? - kérdezem, szinte költőien, hiszen fogalmam sincs, hogy a tanárok ezzel mire gondolhattak. Az órára pillantok, majd kissé elgondolkozom. - Hétfő van, öt óra, ilyenkor az egyetlen roxforti esemény a vacsorán kívül Flitwick professzor énekkari szakköre... Én inkább a vacsorát választanám... - toldom hozzá, ugyanis kiver a víz attól, hogy az iskolában lényegében az egyetlen művészeti ág, ami így fel van kapva, az a kórus. Magas hangon jajveszékelő libák gyülekezete. Nem a zenével van problémám, csak azzal, hogy eközben még egyetlen diákot se láttam, aki esetleg bármi érdeklődést mutatott volna a képzőművészet irányában, egy "jaj, de szép"-en kívül. Persze a szobatársam Lena mindig lelkes és mindig el van ájulva, de nem is arról van szó, hogy én akarnék középpontba kerülni, csak azokat a semmitmondó gregorián-szintű dalokat sekélyesnek tartom. Van egy olyan balsejtelmem, hogy kóruspróba látogatás lesz akkor is a program, de hátha kiderül, hogy valami egészen másra lenne kíváncsi ez a lány. Azaz nő. Bár inkább lány. Én se vagyok magas, de ő majdnem tíz centivel alacsonyabb, azért ez kicsit meglepő.
- Nem tájékoztattak valami részletesen, lényegében a nevét, a helyet és az időpontot tudom, hogy itt kell lennem. - vallom be, és kissé megvonom a vállam. Nem teszem hozzá, hogy azért lehetett ilyen fukar az elutasításom, mert egyetlen hét alatt három tantárgy óráján kaptam pontlevonást a hanyagságom miatt. Hetedikes vagyok, de olyan random módon vettem fel a tantárgyaimat, hogy lényegében egyik sem köti le a figyelmemet. Az egyetlen ami érdekel, hogy Nina vajon él e vagy már rég halott... A hosszú gondolatmenet lefut a fejemben egy pillanat alatt és fájdalom ül ki az arcomra, ahogy elpillantok a falak felé. Éppenséggel semmi érdekes nincs a falon egy faliújságon kívül, én még is meredten bámulom.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-22, 08:37

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Lassacskán kezd ürülni a társalgó, ám Megan még nem mutatkozott. Beakasztom az ujjamat a nyakamban viselt gyűrűbe, és unottan lapozgatom az alapképzésről szóló könyvet. Az egyik része nyilvánvaló, kisgyermekeknek való, úgyis tudom az itteni dolgokat. A másik fele meg ilyen minisztériumi szaknyelv, szinte jogi, amit sosem fogok felfogni. Auror voltam, évekig voltam ott alkalmazott, igyekeztem az ilyen körbaglyokat figyelmen kívül hagyni. Én másféleképpen vagyok konzervatív. Elkapom a bűnösöket, felesleges mindent megszabályozni, így abban reménykedek, hogy rá tudom bírni Megant, vagy a másik hármat, hogy ha majd vizsgáznom kell ebből, akkor segítenek. Mivel én magam felnőtt vagyok, már nincsen vizsgabiztos, vagy tanár, aki vizsgáztasson, csak egy üres terembe kell bemennem, ahol ott lesz a vizsgalap, amit ki kell töltenem. Nem vihetek be pergament, vagy egyéb mágikus segédeszközt. Ám többször átnéztem a vizsgaszabályzatot, az nem zárja ki, hogy a felnőtt vizsgázó magával vigyen egy vagy több segítőt. Szépen megválaszolják nekem a kérdéseket, én pedig tudok az értelmes, biztonsági feladatokra koncentrálni. Azon kapom magamat, hogy valaki figyel. Ezt ki szoktam szúrni. Azért teszi a lány, mert számára is antipatikus lennék, mint véla? Sosem fogom tudni kiírtani a felém áramló ellenérzéseket. Csak elviselhetem. Vagy mégis ő lenne Megan? Becsukom a könyvet, bennehagyva az ujjaimat, hogy ha mégis tovább olvasok, tudjam, hogy hol tartottam. Abbahagyom a gyűrűm masszírozását is, és megvárom, hogy odaérjen hozzám, leteszem a lábaimat is a padlóra. A halvány mosolyt komoly pillantással viszonzom, ha jól figyel, még egy sóhajt is kihallhat a megszólalásomból.
- Az vagyok. Megan Smith? Szögezzük le, nem én akartam ezt rád erőltetni, csak kaptalak, meg a többieket is. Leülsz? Vagy megyünk valahova? – Most már végérvényesen becsukom a könyvet, és a hónom alá csapva felemelkedek. Bár én vagyok a felnőtt, most rá vagyok hagyatkozva.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 470

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-18, 17:12

Ariadne Halifax...
Bár lenne bármi fogalmam, hogy kit kell keresnem. Az iskola felét, vagy inkább a háromnegyedét nem ismerem, így kizárásos alapon se tudok tippelni, hogy ki nem diák. McGalagony professzor asszony fogalmam sincs miért éppen engem választott, ha valakinek segítség kell, de nem nagyon volt választásom. Azok a pengevékony ajkak és szikrázó szemek egy "De tanárnő én..." akadékoskodás után a torkomra forrasztották a szót. Nem is tudom kinek van bátorsága ahhoz, hogy vele szájaljon. Mindegy is, biztos azért választott engem, mert büntetőmunka osztogatásával semmire nem ment de valahogy csak meg akar büntetni, hogy nem készülök az óráira. Mondjuk az elég büntetés lenne, ha meghúzna, de azt hiszem mindent tud rólam és sajnál. Ez a legrosszabb, könyörületből és szánalomból engedni az elvárásokból. Persze, ha megkérdezném, akkor bizonyára tagadná a dolgot, de legkevésbé sincs kedvem a magánéletemről beszélni egy tanárral. Viselem az iskolai talárt, de nincs összekapcsolva, összehúzva, alatta sima barna póló és farmernadrág látszik ki. Nem vagyunk órán, a talár hordás meg amúgy is olyan divatjamúlt. Nem mintha érdekelne a divat, a lényeg, hogy nem érzem magam benne kényelmesen.
Már vagy fél órája ülök a társalgóban, amikor feltűnik, hogy néhányan felállnak, néhányan összeverődnek, de egy alak egy helyben marad. Vicc. Annyinak néz ki, mint én, és neki kéne segítenem? Na jó, ha muszáj hát muszáj. Először csak bámulom, kissé megdöntött fejjel, és amikor úgy tűnik, hogy megérezte, hogy figyelem, felállok és odamegyek az asztalához, a csípőmmel nekitámaszkodva megállok. Egy nagyon halvány mosolyt erőltetek az arcomra, végül is nem vétett ellenem semmit, nem ő kért név szerint, hogy a szakomról én legyek, aki eligazítja, igaz?
- Ariadne Halifax?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-18, 10:46

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Na ez érdekes lesz. Nem gondoltam volna, hogy McGalagony visszaküld valami alapképzésre. Hét évig koptattam itt annak idején a Roxfort padjait, és most úgy kezelnek, mintha valami kisdiák lennék. Na nem szó szerint, hiszen nem cél, hogy megtanuljak ismét varázsolni. Inkább a napi életben való eligazodásról van szó. Csak három hét, legalábbis az igazgatóhelyettes szerint. Bejárni olykor egy-egy órára megfigyelőként, és mellém ad néhány diákot is. Lényegében a vezetőjük leszek, ők pedig a segédeim, de valójában az a lényeg, hogy ne tévedjek el, és tisztában legyek vele, milyen is a Roxfort élete. Elvileg mind a négy fel fog keresni, még csak az egyikükről tudok név szerint, Megan Smith a hugrabugból. Ponoma azt mondta, hogy a diáktársalgóban csüccsenjek le, ő meg tájékoztatja Megant, hogy időnként csapódjon majd mellém, és vezessen be a dolgokba legjobb tudása szerint. Ez már önmagában is érdekes, Bimba is egykor a tanárom volt, most meg tegezhetem, és a keresztnevén szólíthatom. Na igen, McGalagonynál ez fel sem merült volna. Nézett volna nagyokat, ha le Minervázom. Megan még nem ismer engem, talán csak a nevemet tudja. Én sem tudom hogy néz ki, de csak megtaláljuk egymást. Mehettem volna eleve a Hugrabug klubhelységbe, már felnőtt vagyok, mindenhova van bejárásom, ám egykori Hollóhátasként nem akartam volna szentségtörést elkövetni azzal, hogy másvalaki hálókörleteibe mászok be. Aki Hollóhátas volt, az mindig az is marad. Így hát piros karigánomban, és fehér blúzomba öltözve ücsörgök, olvasgatom az egyik gyorstalpalós könyvet, amit kifejezetten felnőtteknek írt Bathilda Bircsók, amolyan alapképzés, kihagyva belőle a sallangokat. Tudom, hogy rémesen fiatalnak nézek ki, a minisztériumban sokszor nem is vettek komolyan, amíg el nem jutottam a sötét varázslók elleni csúcsperig. Igaz, hogy közben mindenkit elveszítettem, aki fontos volt, de többségükkel leszámoltam. És most itt vagyok. Felnézek olykor, látok időnként ki és bejönni diákokat, de egyiküket sem gondolnám Megannak. Vagy már el is kerültük egymást? Felhúzom a lábamat, de annyira még lelóg, hogy a cipőm ne koszolja be a kárpitot.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-07-01, 06:04




Chance & Thalia


Sosem értettem, hogy az emberek miért nem érzékelték, ha nem kívánatos személyek. Tényleg nem értettem, pedig én mindig felhívtam rá a figyelmüket, hogy a hátam közepére nem kívánom őket, de ez a gyerek… Belemászott az aurámba. Mit hitt? Hogy majd szépen elbarátkozunk? Nem voltam az a barátkozó típus, ebben a világban nem. Elég csalódás ért ebben a világban, nem volt kedvem még ahhoz, hogy az „itteni barátaim” is eláruljanak. Inkább utáltam és megvetettem mindenkit, mert az sokkal egyszerűbb volt.
‒ Ennek ellenére, sikerült ‒ fontam össze a karjaimat. Engem amúgy is könnyű volt felhergelni, de nem, nem voltam idegbeteg. Pusztán mindenki irritált, aki azt gondolta, hogy a varázsvilág milyen szuper hely volt. ‒ Nos, elég rossz kedvem van, szóval nem éri meg zavarni ‒ ciccentettem, majd csak a szememet forgattam, amikor a csajozást tagadta.
‒ Szerintem is lapozzunk, unom a témát ‒ legyintettem. Minél előbb magamra akartam maradni a rajzaimmal. Nem is értem miért jöttem ide, ja, igen, szerettem első kézből értesülni a legújabb pletykákról.
‒ Talán még nem az enyém, de ha akarnám, felvásároltathatnám apámmal az egész kócerájt. ‒ Talán enyhe túlzással jelentettem ki mindezt, de azért nem kicsit utaltam arra, hogy nem vagyok egy csóró senkiházi, hanem igenis vagyonos családból származom. ‒ Nos, megvolt a kockázata, de a többség nem olyan elvetemült, hogy egyáltalán a közelembe merjen jönni. Ezek szerint te még nem hallottál a bűbájos természetemről, hát, tessék, itt vagyok ‒ mutattam végig magamon, mert nem akartam elhinni, hogy az alsóbb évesek nem pofáztak rólam, hogy mindig csesztetem őket. Mondjuk, az idősebbeknek is lazán nekiugrottam, ha úgy tartotta a kedvem.
Fújtatva felszusszantok, amikor elkapja a párnát, kedvem támadt volna még jó párat hozzávágni, vagy valami súlyosabb tárgyat széttörni a fején.
‒ Nem akarok párnacsatázni, szimplán finoman felhívtam a figyelmedet arra, hogy azt a párnát hosszú ideig az arcodra lehetne szorítani, és még egy idegesítő emberrel kevesebb lenne a világon ‒ vágtam vissza, figyelmen kívül hagyva azt a részt, hogy veszítenék. Sosem sem veszítek, pont azért, mert csalok. Időközben sikerült lenyugtatnom magam, a természetem olyan változó, mint a háborgó óceán, egyszer ilyen, egyszer olyan. Épp ezért vágták már páran a fejemhez, hogy velem nem lehet rendesen beszélgetni, és ebben kivételesen igazuk is volt.
‒ Hülye vagy? Miért rontanám el a forró csokimat chiliporral? ‒ pillantottam rá elhűlve, nem az úgy volt tökéletes, ahogy kézhez kaptam. Nem szerettem ilyen vackokat beledobálni, legfeljebb csak fahéjjal ittam még meg. Gyilkos pillantásokat vetettem rá, amikor közelebb ült. Mit is mondott arról, hogy nem mászik bele az aurámba? Öt méter távolság, ember! Öt méter. Az meg nem izgatott, hogy mennyire lesokkolhatott, amikor fújkálás helyett egyből beleittam az italomba. Nem voltam puhány, hozzászoktattam már magam a nagyon hideg, vagy nagyon forró dolgokhoz, ez már meg se kottyant.
‒Hah, már majdnem felkerültél rá. Egyedül a forró csoki mentett meg eddig ‒ horkantottam fel, majd a kérésére hanyagul az ölébe dobtam a vázlatfüzetet. Nem becsültem meg annyira a munkáimat, mint amennyire a szüleim szerint kellett volna. Nem voltam tehetséges benne, akkor meg minek kellett volna büszkének lennem rájuk?
‒ Szánalmasak… ‒ húztam el a számat a haverjai kesergő ivászata kapcsán. Azért legalább annyi tartásuk lehetett volna, hogy egy hülye meccs miatt nem isszák le magukat. ‒ Aha, nem tartasz a falkával, inkább önmagadban romantikázol? Hát, ez csodás… Én utálom a csillaghullásokat. Szerintem gyomorforgatóan közhelyes és nyálas ‒ fintorogtam, majd kortyoltam egy keveset a bögrémből.
‒ Motort? ‒ pillantottam rá érdeklődve, elvégre, ebben a kicseszett világban ritkán hallani ezt a szót, sőt, kifejezetten ritkán emlegetnek mugli holmikat. Most az egyszer igazán kíváncsivá tett, hogy milyen motorról beszélt. ‒ Olyan rendes motor motorra gondolsz, vagy valami varázsvilágbeli ketyerére? ‒ faggattam, mert ha nem volt mugli motor, akkor már annyira nem is érdekelt a dolog.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chance Maverick
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-21, 09:21






[You must be registered and logged in to see this image.]
Thalia & Chance
For every ending a new beginning...?!


 Sosem vártam el, hogy mindenki ugyanolyan barátságos legyen. Nem lehetünk egyformák. No meg én sem vagyok egy profi társalgó, valahogy nem volt rá igényem. A bátyám példájából kiindulva félek, hogy valami hasonló sors vár rám, hogy mindent feláldozok másokért, és nekem nem lesz életem, ezért is próbálok manapság egy kicsit több időt emberek között tölteni, és nem megtartani a távolságot, amellyel ugyan komoly látványmágus lehetek, de mások igényei szerint élek. Nem, nem nekem kell lennem a showmannek lennem, hanem egynek közülük. Ezért aztán észre sem veszem, hogy Thalia igen mogorván akar elküldeni, egyébként sem azért jöttem, hogy zavarjam, már megyek is, igaz, csak az ablakig, hogy kitárjam, és megnézzem a csillghullást.
- Erre semmi szükség, nem akartalak felhúzni. Csak érdeklődtem, de ha pocsék a kedved, miért zavarnék? Nem csajozni akartam, de ha ebből meg azt hozod ki, hogy nem lennél jó nekem, akkor nem tudok rá mit mondani. Egyezzünk ki abban, hogy lapozzunk. – Már nem vigyorgok, csupán apró mosoly táncol a szám szélén, amolyan flegma vállvonás kíséretében vezetem fel a témaváltást. Nem tisztem arról faggatni, hogy miért ilyen, egyszerűen csak elfogadom, még ha ő meg is akar engem változtatni. Felesleges, nem szükséges társalognunk, amúgy is ezt szeretné. Mégis meglepődök, amikor ennek ellenére mégiscsak válaszol.
- Nem másztam bele az aurádba, azt azért észrevetted volna. A társalgó nem a tiéd, és ha ide jöttél, bizony meg volt a kockázata, hogy összefutsz valakivel. – Mintha valami kis királylány lenne, aki tényleg magas lóról beszél, és úgy integet nekem, mintha minimum valami házimanó lennék. A párna elől nem is kérdés, hogy valaki kitérne, én viszont őrző voltam évekig a kviddicscsapatban, ezért kinyújtva az ujjaimat, a tenyerembe zárom, majd a mellkasomhoz húzom, mintha a kvaff lenne. Aztán a bal kezembe veszem, és lendítem, de csak ijesztgetek, nem dobom a lányra, még csak meg sem csapom vele.
- Nem játék, de máris párnacsatázni akarsz? Na abban tényleg veszítenél.   – Jegyzem meg pajkos mosollyal. Már csak azért is, mert ha ez egy játék, már előre eldöntötte, és levezette magában, hogy én itt eleve vesztes vagyok. Miután a kijelentésemmel biztosan megint kiakasztom, leteszem mellé a párnát, és sarkon fordulva sietek el, de a vállam felett még visszanézek rá, amolyan tűnődő szemvillanással. Valaki biztosan felidegesítette már bőven előttem, és most adja ki a mérgét. Nem sokkal később visszatérek a csokijával, és némi istrukcióval, fel sem merül, hogy megsértődjek a lekezelésén. Érdeklődve csusszan fel a szemöldököm, amikor még meg is köszöni.
- Szívesen. Hoztam mellé chiliport is, ha úgy véled, hogy kell valami plusz. – Én magam szisszenek fel, amikor fújás nélkül iszik bele, ez biztosan halálos, de lehet, hogy csak engem akar elijeszteni. Jesszus... A közelbe ülök le, amolyan köztes távolságban, hogy még halljam, hogy mit mond, de annyira távol, hogy ne nyafogjon, hogy ismét a közelében vagyok. A saját teámat fújkálom, és csak aprókat kortyolgatok, vele ellentétben ugyanis én nem szándékozom leégetni a belső rendszert, azt meg úgysem tudnám elérni, hogy megijedjen tőlem.
- Akkor igazán közel állok hozzá, hogy én is felkerüljek a listára. Megnézhetem a füzetedet? – Nem lépek közelebb, főleg nem akarok odahajolni, mert még a képembe löttyinti a forró csokit, és hát égett arccal a gyenguszon feküdni nem lehet túl mámorító. – Nem volt kedvem a meccs miatt sajnálkozni a többiekkel, ők most Vadkanoznak, én maradtam, és jobb híjján megnézem a csillaghullást, mára várható. A motort is bepöccinthetném, hogy magasabbról lássam, de mára már elég volt a levegőben való repkedésből.


▲ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ▲Note: Just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



és naggyá leszel!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Merj álmodni

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-19, 01:16




Chance & Thalia


Néha nem értettem, hogy az emberek mit akartak, vagy mit is vártak tőlem. Nem voltam egy barátságos ember, elég volt az arcomra nézni, hogy ezt tudják. Talán sugárzott belőlem a kedvesség és a báj? Nem. Hát, akkor meg miért talált meg magának minden szocializálódni vágyó idióta?
Felvontam a szemöldökömet a mosolygására, megfordult a fejemben, hogy a vázlatfüzetemmel törlöm le azt a vigyort a képéről, de végül nem tettem meg. Csupán egy ingerült szusszantás kíséretében feleltem neki.
‒ Ó, tudnék ennél durvábban is beszólni, de ne akard, hogy eldurranjon az agyam… ‒ morogtam, miközben a ceruzám hegyét kezdtem fixírozni. Vajon ha a kezébe döftem volna, azzal mekkora fájdalmat okoztam volna neki? Idegesítettek a reakciói és a válaszai, nem szoktam hozzá, hogy visszaszóltak nekem. Nagyon kevés bátor ember volt, aki meg merte kockáztatni, hogy kicsináljam lelkileg. Talán be akart állni a sorba?
‒ Már bocs, de nem én másztam bele az aurádba, nem is kerestem a társaságodat, szóval ez egy gyenge próbálkozás volt ‒ böktem felé a ceruzával fenyegetően. Hiszen én nem akartam vele dumálni, teára sem vágytam, ő volt az, aki valamilyen oknál kifolyólag naivan azt hitte, igényt tartok mások társaságára.
‒ Nos, nem kérek, elmehetsz ‒ intettem, nagyjából annyi sznobizmus volt abban a mozdulatomban, hogy még a királyi családi is irigykedve tekintett volna rám, és könyörögtek volna nekem, hogy tanítsam őket.
A sakkal kapcsolatos szavaira csak felhorkantottam, de nem reagáltam le érdemben. Nem akartam megtanulni azt az unalmas játékot, bár alkalom adtán szívesen ráborítottam volna valakire azt a táblát.
‒ Ó, tényleg? ‒ pillantottam rá szkeptikusan. Elvégre, ha nem akart volna megzavarni, akkor hagyott volna békésen rajzolgatni, és nem fárasztott volna a fölényes stílusával. ‒ Nos, nem akartam, és nem is tervezek ‒ feleltem dacosan, majd arra, hogy győzött volna, kirántottam egy díszpárnát a hátam mögül, és felé hajítottam.
‒ Ez nem egy játék ‒ sziszegtem dühösen. Vagy, ha ő ezt annak tartotta, akkor megmutathattam volna, hogy én miként szoktam játszani. Kezdhettem volna mondjuk azzal, hogy alaposan seggbe rúgom.
‒ Mi más lett volna? ‒ rándítottam meg a vállamat hanyagul, majd ördögien elvigyorodtam. ‒ Nos, az önbizalmammal sose volt hiány, ellenben a nyakamon csüngő emberekkel igen ‒ pillantottam rá sejtelmesen, utalva arra, hogy jelen pillanatban nem kívánatos személy volt az életemben.
A szeszélyességemet az is jól mutatta, hogy nem sokkal később beletörődtem abba, hogy úgyis halálra fog idegelni, ha pedig már az idegeimen tervezett táncolni, akkor azt a forró csokit igenis megérdemeltem. Feljebb ültem a kanapén, és amíg ő szöszmötölt, én folytattam a rajzolást. Amikor visszajött, kérdés nélkül lekaptam a tálcáról a bögrét. Habár forró volt, mégis a kezemben szorongattam a bögrét, és mélyen magamba szívtam az illatát.
‒ Kösz ‒ tettem hozzá, miután belekortyoltam a forró csokiba, ugyan, hiányzott belőle a mandula, de nem volt rossz. Arról nem is beszélve, hogy megint szétégettem a számat, de már egészen jól bírtam a forró italok legyűrését, ez sem fogott ki rajtam.
‒ Karikatúrákat rajzolok unalmamban. A tanáraimról, a háztársaimról meg úgy mindenkiről, aki az utálatos személyek között szerepel. Most például a vén McGalát rajzolom, mert hozzá volt kedvem ‒ húztam el a számat, megint kortyoltam egy keveset, aztán letettem a bögrét a közeli asztalra, fogtam a radíromat, és javítgatni kezdtem a félkész művet.
‒ És te? ‒ kérdeztem röviden és tömören, hogy mégis mi a francot keresett itt, azonkívül, hogy igyekezett az agyamra menni.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chance Maverick
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-17, 16:51






[You must be registered and logged in to see this image.]
Thalia & Chance
For every ending a new beginning...?!


 Nem várom el egy idegen lánytól, hogy egyből jókedvűen üdvözöljön, s nem szándékozom belemászni az aurájába, főleg ha ennyire negatív. Tulajdonképpen nem is negatív, számomra semleges, hiszen nem ismerem, így nem is fogom magamra venni azt, hogy mennyire epésen válaszol, ám úgy tűnik, hogy felbőszítem mindazzal, hogy nem omlok össze a reakciójától. De hogy vigyorognék? Dehogy. Csupán halvány, lágy mosolyt vetek rá, én aztán nem szoktam senkinek sem keresztbetenni, csupán egy alap udvariasságot próbáltam eszközölni, lévén nem kenyerem kifejezetten a társalgás, úgy gondoltam, hogy ennyit mégiscsak megérdemel.
- Oh, sajnálom, de tényleg, hogy nem érted el a kívánt hatást, legközelebb igyekszem ténylegesen megsértődni. – Döntöm oldalra a fejemet, piszkosszőke tincseim a ritka hajvágásnak köszönhetően követve a nyakam mozgását előreomlanak, muszáj kisöpörnöm a pillantásomból. Beillesztem a hüvelykujjaimat a nadrág első zsebeibe, és érdeklődve meresztem a szememet, most vitatkozni akar?
- Komolyan? Nem volt szándékomban. Csak érdeklődtem, hogy ha már rontjuk egymás légterét, és amúgy is hozok teát, te kérsz-e. – Visszatér a pajkos mosoly, a leányzó tényleg nagyon rossz passzban lehet. Ha így volna, nem vagyok egy kifejezetten empatikus alkat, ha nem a bátyámról van szó, ezért elpályázok majd, és kihagyom a csillaghullásos estét. – Véletlenül se. Ha te se tudsz, akkor ez jó kör volt, ugye? Ha mégis úgy döntenél, hogy ezen változtassunk, akkor csak szólnod kell. – Már éppen indulnék el a manókonyha felé, amikor a lány még utánam szól, kifejezetten epés stílusban, ezen már csak elnyomom a nevetést, nem őt nevetem ki, csak a helyzet komikus, hogy olyan szálakat akar elvarrni, amik nem is léteztek. Meg sem fordult a fejemben, hogy egy vadidegent kérdezzek meg a házimról. Ha felmerülne, hogy nem boldogulok, minimum egy szaktárshoz fordulok. – Nem akartalak megzavarni, és még most sem célom. Az elmélyült foglalatosság közben is lehet szünetet tartani. Mivel már most rád erőltettem, hiszen szánsz rá időt, hogy engem kioktass, úgy tűnik akaratlanul is győztem. – Biztos vagyok benne, hogy ezt sem fogja szó nélkül hagyni, nem olyan típusnak tűnik, aki akárcsak egy kicsit is hagyja magát bármiben alárendelni. Macskamód kitágulnak a pupilláim, és itt már szó szerint megtorpanok, meghagyva a távolságot a konyha felé, és megfordulok a sarkamon balettozva. – Csajozós dumaa? Hát köszi. Megtisztelsz, hogy kinézed belőlem, hogy ilyesmivel próbálkoznék, másrészt egészséges önbizalomra vall, hogy úgy gondolod; tetszenél. Nem vitatkozom, mindketten visszaigazolást nyertünk. – Sután megvonom a vállamat, hogy mekkora itt az egó, hogy csak azért mehetek oda hozzá, hogy beudvaroljam magamat a rideg Hókirálynő szívbe.. Hümm.. Érdekes lányka. – Okééé... akkor jön a forrócsoki. – Direkt nem nevetek a képébe, hogy na ugye, hogy ugye? Valahogy úgy tartom, hogy befelé fordulónak se születik az ember, én is az vagyok, mert nem szokásom senki felé nyitni, ez most egy ilyen kivétel volt az udvariasság jegyében, de nagyon úgy fest, hogy a csajszi még epésen le is rugdalja magáról mindazt, aki csak hozzá szólni mer. Elsietek, hogy egy perc múlva térjek vissza a tálcával, amit a saját fekete teám mellett egy nagy bögre forró csoki is gőzölög, mellette külön kis tálkában chilipor, valahogy kinézem a hölgyből, hogy beleszórja az egészet, hogy még intenzívebb legyen. Megállok előtte, hogy le tudja venni. – Parancsolj. Tényleg forró, vigyázz, amikor leveszed. És miben zavartalak meg, ha szabad tudni? – Kérdezem, hiszen nem hajoltam oda, hogy megnézzem, mit is írkál, vagy rajzol éppen.


▲ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ▲Note: Just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



és naggyá leszel!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Merj álmodni

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-15, 01:47




Chance & Thalia


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jókedvemben találtak ma az emberek. Pedig semmi okom nem volt arra, hogy ingerlékeny legyek, legfeljebb az, hogy bal lábbal keltem fel, és a fejem fölött lebegett a beadandó veszélye is, amire egyelőre magasról tettem. Majd, ahogy szoktam, az utolsó pillanatban összecsapok valamit, aztán viszontlátásra. Eddig a tanár még úgyse adott Várakozáson felülinél rosszabbat, azonnal meg bőven boldog voltam.
Habár értelmes társaságra vágytam, az nem jelentette azt, hogy akárki zaklasson engem. Különben is, McGalagony karikatúrája ezerszer fontosabb volt bármilyen idegennél, hiszen most az egyszer volt is kedvem rajzolni. Ez pedig tényleg ritkán adatott meg. Ne csodálkozzon hát az ismeretlen srác se, aki az aurámba mászott, hogy nem kapott szívélyesebb fogadtatást. Nem is értettem, hogy mi a francnak vigyorgott, közel álltam ahhoz, hogy hozzávágjak egy díszpárnát, de csak azért nem tettem meg, mert már kényelmesen elhelyezkedtem. Helyette felvont szemöldökkel pillantottam rá.
‒ Neked mi a franc bajod van? Most küldtelek el a francba, te meg itt vigyorogsz? ‒ ráncoltam össze a homlokomat, ez is azt bizonyította, hogy a pasik furán voltak összerakva.
‒ Én meg mindjárt sírva fakadok, mert a visszaszólásoddal a lelkembe gázoltál ‒ pillantottam rá komoran, majd folytattam a karikatúrámat. Nem vettem komolyan a srácot, senkit nem tudtam komolyan venni. ‒ Ó, igazán? Most essek mély depresszióba, hogy nem tudsz sakkozni? ‒ sandítottam fel rá. Én se tudtam, nem is érdekelt az a játék. Unalmasnak és monotonnak találtam, inkább tespedtem volna a tévé előtt, minthogy azzal játsszak. Azonban már-már sértésnek vettem, hogy azt feltételezte, hogy nem tudnék segíteni a házijában.
‒ Vagy csak nem akarok ‒ jegyeztem meg szárazan, hiszen nem voltam hülye, szimplán csak lusta. Ettől még nem kellett alábecsülni a képességeimet.
‒ Költői kérdés: Ha láttad, hogy elmélyülten foglalkozom valamivel, akkor minek zavartál meg? Azt hitted, hogy majd kedvesen mosolyogva fogadlak? Hát nem. Nem olyan csaj vagyok ‒ ültem fel, hogy aztán rideg pillantásokkal kísérve közöljem vele a csúf igazságot: gyűlölöm, ha megzavarnak.
A kérdésére némileg erőltetetten felnevettem. ‒ Ez valami rossz csajozós duma akar lenni? Mert elég szánalmas próbálkozás ‒ kérdeztem, miközben igyekeztem visszafogni a röhögésemet. Nem voltam egy aranyos személyiség, aki egy kicsit is ismert, tudta rólam. Aki így elviselt, az előtt le a kalappal, aki meg nem, hát így járt.
Halkan felsóhajtottam, és visszatértem a rajzomhoz. Talán fél percig meg sem szólaltam, csak is később jegyeztem meg: ‒ Egyébként nem szeretem a teát. Se a töklevet. Kávézni szoktam, vagy forró csokit iszom ‒ mondtam csak úgy mellékesen, valamivel normálisabb hangszínt megütve, de még mindig nem szakadtam el a művemtől. Ha annyira dumálni akart, ám, legyen, amíg nem zavart túlságosan, addig én se fogom kiidegelni.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chance Maverick
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-13, 20:04






[You must be registered and logged in to see this image.]
Thalia & Chance
For every ending a new beginning...?!


 Valahogy idén semmi sem sikerült, még a kviddicskupát is sikerült elengednünk az utolsó pillanatban. Biztos vagyok benne, hogy nem Jessamine-en múlt, ő olyanokat védett, hogy csak na, és kifejezetten örülök, hogy ő lett az utódom az őrző poszton. Amikor Fred telibe kapta a gurkóval, akkor néhány percre beálltam a helyére, de ez minden, amit tehetek, hogy taktikai tanácsokat adok, de lényegében már nem vagyok az alapcsapat tagja, bőven jó úgy, hogy átadom a helyemet a fiatalabbaknak. Többen is javasolták, hogy amibe belekezdtem, azt tovább kéne vinnem az edzősködés tekintetében, hiszen a látványmágus karrier mellett ez fér bele igazán. Ha hivatásos játékos volnék, akkor abból tényleg gyorsan kiöregednék, aztán nem maradna semmi. Mégsem nyafogok az állandó kudarcokon, Samtől is azt tanultam, hogy színlelésről szól az egész világ. Ő beteg, halálos beteg, de az utóbbi két hetet leszámítva mindig is turnézott a bandájával, és még vissza is fog térni, amíg bírja. Azt mondja, hogy csak a közönségéért él, akik csak a mosolyára emlékezzenek. Még életében legenda akar lenni, és azt hiszen azon túl, hogy minden esélye megvan, én sem lehetek anyámasszonykatonája, hogy a rám mért csapásoktól összeomlok. Nem, ő a példaképem, még ha nem is nagyon engedi, hogy segítsek, vagy hogy szomorkodjak miatt. Érdekesség, hogy mindig belekeveri az életét a dalaiba, a mostaniak már egyértelműen valami sötét jövöt jósolnak, amelybe magát helyezi, mint a démonokkal küzdő főhőst, holott a legnagyobb ellensége ő saját maga. A kupadöntő után nem mentem le Roxmortsba, hogy a bánatosan iszogató csapattársakkal tartsak. Odamentem a mardekárosokhoz, és gratuláltam azoknak, akik sportszerűen képesek voltak elfogadni a kezemet. Nyilván ez nem mindenkiről mondható. Ellenben kevesen tudják, hogy ma este csillaghullás látható, de annyira nem vagyok jó csillagászatból, hogy kimenjek a kilátóba, jó lesz nekem a diáktársalgó nyitott ablaka is. Feltételezhető, hogy a koraesti órában lesz itt valaki, de talán nem zavarjuk egymást. Az utóbbi időben hanyagolom a lazább szerelést, és az előadásaimon használt öltönyben és nyakkendőben érkezem, ezt kaptam magamra a letusolás után. Mivel még nem jöttek fel teljesen a csillagok, úgy gondolom, hogy leülök addig a kanapé környékén, de ott már találok valakit, még csoda, hogy nem ültem rá. Még szóra sem nyitom a számat, ő máris rámförmed. Érdeklődő mosoly jelenik meg az arcomon, én aztán elég távolságtartó vagyok mindenkivel, mert bőven elég, ha csak a bátyámat ápolom, nem akarok én még máshoz is kötődni, de a lekoptatásnak én másféle formáit használom.
- Mindjárt megszakad a szívem, hogy mindkét ötletemet elkaszálod. Nos sakkozni nem tudok, de a házimban úgysem tudnál segíteni. Így ezt a kört megúsztad. Csak annyi lett volna a kérdésem, hogy ha mivel nagyon elmélyültnek tűnsz, csinálok magamnak egy teát, te mivel kéred? – Rávezető vagyok, nem azt kérdezem meg, hogy ő kér-e. Nos igen, társalgásból komoly hiányosságaim vannak, nem szoktam csak úgy egy-az-egyben beszélgetni valakivel. Legalábbis régen fordult elő ilyesmi. Karbafonom a kezemet, pillantásom bátorító, látszik, hogy a sértése lepergett rólam, mint almahéjról az esőcseppek.


▲ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ▲Note: Just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



és naggyá leszel!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Merj álmodni

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-11, 10:06




Chance & Thalia


Sötét Varázslatok Kivédése beadandót kellett volna írnom, de ehelyett a tanulnivalómat a szobámban hagyva elcaplattam a közös társalgóig, ugyanis a saját klubhelyiségemben senki nem volt néhány pisisen kívül, de azokat meg nem volt idegzetem hallgatni. Így hát fogtam a rajztömbömet, amibe talán évente egyszer rajzoltam, magam vettem egy kis csokit, pattogó cukorkát, nyalókát és gumicukrot, majd édességgel felszerelkezve elhagytam a süllyedő griffendéles hajót.
Nem tudom hova tűnt mindenki, talán a jó idő tehetett róla, hogy egy árva lélekkel sem találkoztam néhány emeleten keresztül. Szó szerint. Egyetlen kísértettel, még Hóborccal sem találkoztam menetközben. Sőt, még Myrtle-t se hallottam bőgni. Biztos volt ma valami a levegőben, vagy átkerültem egy párhuzamos univerzumba, ahol az egész kastély az enyém volt.
Ilyen gondolatokkal nyitottam be a társalgóba, ahol egy-két ismeretlen arc ücsörögött. Sakkoztak, olvastak, halkan beszélgettek, vagy pergamenek fölé görnyedve körmöltek valakit. Mivel nem ismertem senkit, megrándítottam a vállamat, odasétáltam az egyik kanapéhoz, ledobtam rá az édességet rejtő táskámat, majd félig elfeküdve a kanapén, felhúzott lábakkal igazgattam a díszpárnákat, hogy még kényelmesebb legyen. Nem zavartattam magam, nem érdekelt senki véleménye, még ha Granger erre ténfergett volna, és rám parancsolt volna, hogy vegyem le a lábaimat, akkor leüvöltöttem volna a fejét, mondván, nekem ne parancsolgasson.
Felcsaptam a vázlatfüzetet, végigpörgettem, és meg kellett állapítanom, hogy több üres lap volt benne, mint olyan, amire rajzoltam is. Előkotortam a táskámból egy kis csokit meg a ceruzáimat tartó tokot, és mialatt a csokoládét kockákra tördeltem azon töprengtem, hogy mit rajzoljak. Egyetlen épkézláb ötletem se volt, anya ezt azt hiszem „üres lap szindrómának” hívta. Nyűgösen bekaptam egy kockát, és azt rágcsálva a környezetemet kezdtem megfigyelni. Elborzadva tapasztaltam, hogy a bent lévők többsége a stréber Hollóhátból van, a házamból és a Mardekárból senki nem képviseltette magát, ellenben megfordult még idebent egy-két hugrás is, akik valamin nagyon röhögcséltek.
Szusszantottam egyet, a hasamra tettem a csokoládét, és jobb ötlet híján McGalagony-ról kezdtem egy karikatúrát csinálni. Titkon reméltem, hogy mire elkészülök vele, a banya nem óhajt megjelenni, mert azért az elég ciki lenne, de legalább szórakoztató lesz az elkészítése. Miközben serényen vonalakat húzogattam, amiből majd egyszer talán összeáll az öreglány elcsúfított portréja, azt tervezgettem, hogy még kiket lenne érdemes így megalkotni. Grangert tuti, ő megérdemli, hogy így lerajzoljam, sőt, szerintem Piton is bátran felkerülhetne a listámra, Hagrid meg annyira ronda, hogy őt el se tudnám csúfítani. Így hát miközben készült a remekmű, és én csokival tömtem magam, éreztem, hogy egy kaján mosoly terült szét az arcomon. Ez majdnem olyan jó volt, mint a régi haverjaimmal csínyeket kieszelni.
Azonban, nem maradtam sokáig nyugton, ugyanis kisvártatva valakinek az árnyéka vetült rám. Elégedetlenül morogtam, és a lehető legrondább pillantásomat elővéve felnéztem a kanapénál ácsorgó srácra.
‒ Mit akarsz? Mert, mint látod nem érek rá, szóval, ha sakkozni akarsz velem, vagy arra kérsz, hogy segítsek a házidban, most azonnal felejts el!‒ szóltam hozzá cseppet sem kedvesen, de hát az én stílusom mindig is ilyen volt, ráadásul a franc se kérte, hogy zargasson, miközben éppen alkotok. Ami pedig nagyon ritkán következett be, utoljára talán nyáron rajzoltam valamit, vagy még annál régebben, szóval cseppet sem tetszett, hogy a srác kizökkentett McGala karikatúrájának elkészítéséből.




[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 238

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-03-12, 12:25


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


Leginkább csak a szemeimet forgatom arra, amit mond, legalábbis az esetek nagy részében. Azért nekem is van egy ingerküszöböm, ami felett már nem szórakoztat eléggé, hogy valakire időt szánok. Persze az a cél, hogy kiborítsam, na de nem úgy, hogy közben az én idegeim is rámennek. Azért tudok találni ennél jobb elfoglaltságot is magamnak. Teszem azt jobb pletykákat terjesztek róla és akkor elég távolról szemlélnem azt, hogy kiborul, vagy összeboronálom valakivel mások előtt, de mondjuk valami rémséggel, ami ciki lenne neki. Vannak azért ötleteim, hogyan tudok kellemetlenséget okozni úgy is, hogy közben nekem nem kellemetlen a dolog, mint ahogyan most kezd az lenni. Na nem azért, mert rosszul érezném magamat a miatt, amit mond nekem. Az ilyesmit nem veszem magamra, hiszen tudom jól, hogy milyen erényeim vannak és vannak épp elegen, akik oda vannak értem. Nincs nekem szükségem rá, hogy még ő is így legyen ezzel. Tőlem aztán olvasgathatja a kis könyvét egyedül is, ez már végülis nem az én dolgom, ha ő ettől érzi jól magát, hát akkor érezze magát jól ettől, majd megnehezítem az életét a háttérből.
- A pornó neked pikáns? Fogalomzavarban szenvedsz drágám. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Ez olyan, mintha az udvarlást már egyből szexnek nevezné. Ennyire azért ne sarkítsuk le a dolgokat, vagy ő az, aki iszonyatosan nagy tévhitben él, de ezt sem nekem kell megtanítani neki nem igaz? Alig-alig reagálok az újabb sértésekre, egyszerűen csak hátrébb húzódom. Nem vagyok agresszív alkat, de a kis irritálóan ugráló sárkányt szívesen arrébb pöckölném már az útból. Gyerekjáték... semmi több, tejesen értelmetlen.
- Sajnállak, de annyira nem, hogy segíteni akarjak rajtad. - villantok még egy bájos mosolyt, csak aztán indulok el szépen az ajtó felé. Talán érezheti úgy, hogy feladtam és hogy sikerült lekoptatnia és örülhet neki, hogy sikerélménye volt. Ez engem cseppet sem érdekel. Kétlem, hogy túl sokakat ismerne, akiknél ilyen híreket terjeszthetne rólam. Én még mindig megbízhatóbb pletyka alapot nyújtok bárkinek is. Akár erről a kis szösszenetről is elterjeszthetnék valami csúnyát, ha lenne kedvem hozzá, de most még ehhez sincs. Keresek magamnak valamilyen értelmes elfoglaltságot, az tuti, hogy ennél sokkal jobbat találok majd.

//Köszönöm a játékot, írok üzit. ^^//

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
You changed me?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-03-07, 18:18

- Ez esetben akkor kérlek, erőltesd meg az agytekervényeidet, és próbáld elképzelni. Minden bizonnyal nehéz lesz, de hiszek benne, hogy sikerülni fog. Mellesleg az, hogy mi számít nálam szórakozásnak nem a te dolgod, de próbálj kiindulni abból, hogy a korombeliek mit neveznek szórakozásnak. - felelek neki unott hangon. Nem hiszem, hogy az orrára kellene kötnöm a zugivászataimat Carmen-el vagy bárki mással, akivel olyan viszonyban vagyok. Épp elég, ha ezt én tudom, és élvezem az ilyen alkalmakat. Ha Ő maga csak egy unalmas könyvmolynak tart, az legyen az Ő baja, de nekem inkább jót tesz vele, ha békén hagy, mert nem talál elég érdekesnek ahhoz, hogy rám pazarolja a "drága" idejét. Persze csodálkozom, hogy ilyen kitartó, és még nem adta fel, de én sem most jöttem le a falvédőről, és nem fogom magamat olyan könnyen adni akármit is hisz magáról Simmons, és akármi is az elképzelése a mai estéről.
- Akkor mi lenne, ha mondjuk a felesleges idődet valami értelmes dologba ölnéd ahelyett, hogy az enyémet rabolod? Teszem azt testmozgásba, alapműveltség megszerzésére, különórákra a saját szakosodásod teréről stb. - csóválom meg finoman a fejemet. Azt sose mondanám róla, hogy buta, mert tudom, hogy ez egyáltalán nem igaz, de az már problémás, hogy az ebből eredő szabadidejét olyasmire fordítja, amivel az én agyamat, és másokat húzhatja, szinte basszusgitározik a népesség idegein. Egyszer valaki úgyis ráfarag, mert valaki elfogja kapni, és eligazítja, hogy merre hány méter - ha más nem akkor majd az élet - és akármennyire is szeretném én megkaparintani ezt a megtisztelő, és felemelő feladatot, tartok tőle, hogy csak nagy bajba sodornám magamat. Így hát mivel nem vagyok mohó, be fogom majd érni a végeredmény kiélvezésével is, ahogy sokan mások is így fognak tenni.
- Az, hogy még a szokásosnál is lejjebb aljasítod magadat, mert az ember jobb hazugságot várna el egy hozzád hasonlótól. - fordulok felé felvont szemöldökkel egy pillanatra mielőtt a figyelmemet visszairányítanám a könyvecskére a kezemben. Senki sem tagadja, hogy Justice Simmons az egyik legszebb lány az iskolába, és kellően sokan csorgatják utána is a nyálukat, főleg olyanok, akik egy bizonyos tevékenységet szeretnének űzni vele vagy pedig olyan naiv kis báránykák - mint amilyen én is voltam anno - akik még nem tudják, hogy mit is rejt igazából a csinos kis pofi, és nem látnak át a szitán. Ezek jobbik esetben más hibájából tanulnak, vagy még időben észhez térnek maguktól, rosszabbik esetben viszont pontosan úgy fognak majd járni, mint én és a saját hibájukból fogják megtanulni, hogy miért is nem érdemes ezzel a lánnyal kezdeniük bármilyen szinten is. Persze van egy-két nagyon is hozzá hasonló kaliberű srác, akivel egészen biztos, hogy remek párost alkotnának csak épp az a probléma ebben az esetben, hogy annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy nem bírnák elviselni a másikat egyszerűen.
- Könnyű a nyelvezete. - felelek kelletlenül. - Ha pikáns dolgot akarsz olvasni, akkor vegyél egy pornóújságot. - vetem még neki oda egy fintorral. Nem tudom elképzelni, hogy az idegesítésemen kívül mi más célja lehet annak, hogy ennyire értetlenkedik nekem, amikor már valószínűleg régen levágta, hogy miért is hívják ezt a könyvet Light Novel-nek. Könnyű, és egyszerű a nyelvezete, ezért bárki könnyedén megérti, és kifejezetten pihentető olvasmánynak szánják, és ugyanezt a célt szolgálják a manga illusztrációk is a kis kötetekben. Persze angol nyelven nem éppen egyszerű a beszerzésük, de ennek ellenére én úgy gondolom, hogy megéri, mert tényleg nagyon kis olvasmányos könyvek, csak gyorsan elfogy az a 200-300 oldal, hogy ha az ember élvezi, amit olvas. Azon már meg se lepődöm, hogy egyből valami perverz dolgot keres, igazából, ha ennyire ilyet akar olvasni, akkor még ilyesmiből is van választék mind a Manga, mind a Ligh Novel piacon bár Visual Novel-ben egyszerűbben talál ilyen stílusú műveket. Mindenesetre ezt inkább nem kötöm az orrára...
- Igen a pasik szeretik, ha ezt egy olyan lány teszi, aki érdekli is őket. Te körülbelül annyira érdekelsz, mint a bájitaltan, ami köztudottan hátsó helyre van szorulva az érdekeltségeim listáján. - Sajnos már nemigen van hova tovább hurcolkodnom mivel a kanapé karfájára nem fogok felülni így csak annyit tudok tenni, hogy félrehúzom a fejemet, amikor megérzem az érintését az arcomon. Nem akarom, hogy hozzámérjen, ahogy azt se akarom, hogy egyáltalán a közelemben legyen vagy, hogy egy légtérben kelljen vele lennem, és ugyanazt a levegőt szívni, mint Ő. Persze régen tetszett...nagyon is, de azóta már rájöttem, hogy milyen is igazából. És most már azt hiszem, nem azért görcsöl a gyomrom, hogy láthassam mosolyogni. Ezért akarok minél előbb megszabadulni tőle...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 238

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-03-02, 12:06


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Nehéz elképzelni téged tombolni, főleg most ebben az állapotban és nem is láttalak még soha egy buliban sem. Mi számít egyáltalán szórakozásnak neked? - nem hagyom ám csak úgy annyiban, vagy hogy azt higgye lassan felengedhet és nyugiban lehet. Nem, kell nekem is az elfoglaltság és ez most tökéletes arra, vagy is ő most tökéletes rá hogy lefoglaljam kicsit magamat. Aztán ha megunom akkor úgyis faképnél hagyom, de ez még nem azonnal fog bekövetkezni. Amíg találok rajta fogást és látom rajta mennyire zavarja a jelenlétem addig nem vagyok hajlandó lelépni. - Tanulnak azt hiszem, meg van valami beadandó. Én már kész vagyok, szóval túl sok a felesleges szabadidőm. - rántom meg a vállamat. Na igen a barátaim között azért vannak, akik nem olyan jó eszűek, mint én. Végül is nem véletlenül kerültem a Hollóhátba. Ide sem csak a tipikus béna stréberek járnak, hiszen itt vagyok én az élő példa. Szép vagyok, sokan rajonganak körbe és mellette még okos is. Tudom, hogyan kell hatni a tanárokra, hogy adjanak plusz esélyt, jobb jegyet, de erre amúgy is ritkán van szükségem, mivel jól tanulok és könnyen megragad bennem minden, amire legalábbis szükségem van, mert persze vannak béna tantárgyak, amik sosem érdekeltek, azokból sose voltam kiemelkedő.
- Egyébként is mi van akkor, ha túlságosan tetszel és azért nem tudok csak úgy lekopni? - kíváncsi pislogással enyhén oldalra döntött fejjel várom a reakciót. Persze csak játszom. Helyes srác, de túlságosan komolyan veszi magát, meg az életet, ami unalmas és fárasztó lenne nekem hosszú távon. Na nem mintha lett volna eddig bárki, aki igazán nagy hatással tudott volna lenni rám. Vannak a suliban helyes srácok, de nekem valahogy más kell, valami több, valami... olyan igazi vérpezsdítő. Akik igazán jól néznek ki külsőre beképzeltek és azt várják a lányok heverjenek a lábaik előtt, én pedig senkinek sem leszek a talpnyalója. Persze tudok én rajongani akkor, ha valaki ki is érdemli azt, de azért tenni is kell, nem elég csak szimplán létezni és jó arcberendezéssel rendelkezni hozzá. Ennél azért jóval nagyobb elvárásaim vannak.
- Könnyű? Úgy érted súlyra, vagy egyszerű a sztori, netán... pikáns? Akkor még lehet, hogy engem is érdekelne. - oké-oké benne van a nevében, de miben más, mint egy átlag regény. A tudást szeretem és erről nem tudok sokat, e miatt pedig érdekel és ha netán azért ez a neve, mert pikáns, netán erotikus akkor még nekem is érdekes lehet, sőt még meg is lepne vele, ha effélét olvasna. Olyan visszahúzódó srácnak tűnik, talán még prűdnek is mondhatnám. Persze nem ismerem, de nehezen képzelném el róla, hogy olyan regényt olvasna, amiért a tanárok nem veregetnék meg különösebben a hátát, meg aztán nem is tudom kinézni belőle, hogy efféle bő fantáziája van. A pasik egyébként is ritkán olvasnak ilyesmit. Pár pillanatig azért figyelem, amit a kis sárkánnyal szórakozik. Mondhatnám, hogy egészen érdekes, de persze nem mutatom ki, marad az unott arc, amikor a kis dögre pillantok, csak aztán nézek vissza rá.
- Oh tényleg? Én inkább úgy tudom, hogy a pasik szeretik, ha egy lány kezdeményező és nyitott és olyan nincs, hogy én ne érdekeljek valakit, csak próbálsz úgy tenni, mintha így lenne. - nem, ezúttal nem paskolom meg az arcát, de ha nem húzódik el - és már pedig sok tere már nincs, ha kiült a kanapé szélére - akkor közelebb hajolok kicsit és ezúttal csak finoman végigsimítok az arcélén. Még hogy ne érdekelném. Talán utál, de tudjuk jól, hogy a gyűlölet és a szeretet között igen-igen vékony a határvonal. Könnyen lehet, hogy utál a miatt, amit terjesztettem róla, de láttam én régebben olyan pillantásokat tőle, hogy ha a a kis regény nem is pikáns, akkor is voltak neki pikáns gondolatai rólam.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-27, 23:34

Igazából semmi mással nem tudom jelenleg áltatni magamat, hogy Justice egyszer majdcsak megunja a piszkálásomat, vagy elfárad, vagy valamelyik szolgálólánya megtalálja, hogy elhívja...nem tudom, bármi történhet engem nem érdekel, csak remélem, hogy előbb-utóbb remélem lekopik rólam, és más elfoglaltságot talál magának. Semmi mást nem szeretnék magamnak csak egy nyugodt kis estét amikor senki sem zargat, és amikor olvashatok egy kicsit. Nos igen így elég antiszociálisnak tűnhetek, magamnak valómnak és való igaz, hogy ez is egy oldalam, vagy ha úgy akarok fogalmazni így is mondhatom, hogy ez is az egyik álarcom, amivel magamat védem, vagy sokkal inkább elfedem a többiek elől. Ez már csak ilyen. Ez így egy mód arra, hogy eltitkoljam mások elől, hogy vérfarkas vagyok. Ha már nem lehetek teljesen önmagam, akkor már sokkal inkább megválasztom azt, hogy ki is legyek, és kreálok magamnak egy álarcot, amit sose veszek le, csak mindig forgatom, hogy éppen melyik felét viselem. A legtöbb emberen elég jól működik, de vannak olyanok, akiknél nem szükséges mást adnom, mint Carmen vagy a nagyiék, vagy olyanok, mint Justice, akiknél viszont csak azért folytatom tovább a játékot, hogy megvédjem magamat tőlük, mint például most ebben az esetben is.
- Szoktam. Ezer boccs, hogy nem te vagy az első ember, akinek szólok ilyenkor. - felelek neki fáradt hangon. - Apropó? Te miért nem szórakozol éppen valahol a 'barátaiddal"? - teszem fel neki a kérdést megjátszott érdeklődéssel, de eszemben sincs ránéznem. Nem tudok, és nem is akarok az igazat megvallva. Egy kis nehéz érzést mindig hagy a szívemben, amikor meglátom, legalábbis görcsbe szokott rándulni a gyomrom. Régen, azért mert ha tehettem volna le sem vettem volna a tekintetemet az arcáról, most már csak a gyűlölet, és a szégyen miatt is egy kicsit...Talán azt szégyellem még mindig, hogy valamikor szerelmes voltam belé, vagyis én azt hiszem, hogy az lehettem. De most már nem érzek semmi pozitívat az irányába, legalábbis tudom...azt hiszem nem a régi dolgok miatt görcsöl a gyomrom, amikor a közelemben van, vagy a látóterembe kerül...
- Igaz. Más emberekkel egészen jól el tudsz trükközgetni. - jegyzem meg egy fintorral. Nos pár éve még elég sok mindent megadtam volna, hogy hozzám érjen - bár a pofozgatás akkor sem tartozott volna a vágyálmaim top 10-be - most már viszont egyenesen taszít az érintése, és annak se örülök túlzottan, hogy ilyen közel van hozzám, hogy igazából nincs is hova mennem márpedig ha most fognám magamat és kimennék akkor gyakorlatilag Ő győzne, és jobbik esetben ezzel beérné, de ha nem elégítené ki a dolog akkor valószínűleg követne és tovább szekálna még. Sajnos így viszont olvasni sem tudok rendesen, rá viszont még véletlenül sem szeretnék figyelni szóval jobb híján inkább csak erőltetem-imitálom az olvasást, hátha sikerül azzal elvonnom a saját figyelmemet, hogy nem vele foglalkozom még akkor is, hogy ha már gyakorlatilag a betűket se tudom különválasztani, és maximum csak a képekből fogok fel valamit. Még mindig azzal áltatom magamat, hogy ha a kivárásra játszok akkor előbb utóbb rám un, mert elveszíti az érdeklődését irántam, és akkor végre esetleg lekopik.
- Benne van a nevében. Könnyű regény. Kielégítő volt a válasz? - kérdem tőle bosszúsan, mielőtt tüntetőleg visszabújok a könyvbe gyakorlatilag. Rosszallóan megcsóválom a fejemet,a mikor érzem, hogy ismét mellém ül, hiába ülök át a kanapé másik végére, bár mondjuk erre számíthattam volna, hogy ez még nem fogja eltántorítani. Nem igazán jut eszembe semmi, amivel esetleg sikerülhetne eltántorítanom, pedig egyre nehezebben viselem el a jelenlétét. Azon meg se lepődök, hogy minden sértésem lepereg róla kb. Azt hiszem ha valaki akkor Ő már biztosan megszokta, hogy folyamatosan sértéseket vágnak hozzá. Nem mindenki húzza be fülit-farkát, ha megjelenik, és elkezd szívózni valakivel.
- És te tudtad h a srácoknak meg az nem jön be ha állandóan zaklatja őket valaki, akitől semmit sem akarnak? - felelek neki kérdéssel a kérdésre miközben odafordulok, hogy megcirógassam a vállamon gubbasztó sárkányt,a ki már egy ideje abbahagyta szerencsére a sziszegést így a hallásom remélhetőleg nem szenvedett maradandó károsodást. Hagyom, hogy végigmásszon a karomon, amikor úgy dönt, hogy elkalandozik a vállamról, majd szárnyait széttárva egy apró ugrással az asztalon terem. Amikor az asztalon lévő nagyobb galacsint kezdi el böködni, a szabad kezemmel a zsebembe nyúlok, és előveszek egy kisebbet, majd a levegőbe pöckölöm várva, hogy a sárkány mit reagál erre. Egy századmásodpercnyi idő elteltével kisebb lángcsóva csap ki az állkapcsai közül, és még a levegőben hamuvá égeti az apró galacsint. Ki mondja, hogy a sárkányok nem szórakoztató kis állatok?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 238

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-17, 20:34


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ki tudja talán az is egy változatosság lenne az életemben, ha egyszer én borulnék ki és nem pedig más azért, mert én piszkálom, de hát ilyen ez, afféle védekezési reakció nálam. Senki sem születik gonosznak, ahogyan mondani szokták, mindenki okkal lesz olyan, amilyen. Nálam jó pár közrejátszó ok volt, mint például az öcsém eltűnése... miattam, meg persze a féltékenység, de az melyik gyereknél nincs meg? Csak aztán nem minden gyereknek rabolják el a testvérét lényegében miatta. Ez is valahol okozott nekem egy cseppnyi lelki törést, amit azóta sem tudtam kezelni, csak úgy, hogy még rosszabb lett a helyzet. Hát van ez így, kiskirálykodom rendesen és jó sokat természetesen és még élvezem is, legalábbis a felszínen és elhitettem magammal már eléggé, hogy nekem ez így tényleg jó.
- Jesszus! Hogy lehetsz ennyire filozofikus, mintha túlkoros lennél. Szoktál te szórakozni? - annyira komoly, de komolyan fárasztóan komoly. Nem értem, hogy egyeseknek ebben mi a jó. Én szeretek szórakozni, szeretem élvezni az életet, szeretek pezsegni és pörögni, ő pedig itt ül és olvasgat és lényegében semmit sem kezd a fiatalságával, pedig azért vagyunk fiatalok, hogy szórakozzunk nem? Hát na, ez a rendes filozófia! Nem azok az okosságok, amikkel itt jön nekem és amik nem érdekelnek különösebben. Inkább piszkálom, legalább addig sem okoskodik, én pedig kicsit lefoglalom magamat.
- Az ereklyevadászat veszélyes, tönkremenne a hajam! Én a trükkökhöz értek igazán. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Nem nagyon zavar, hogy nem élvezi a finom pofozgatást, én igen és ez ennek a lényege. Egészen szórakoztató a dolog, én legalábbis élvezem egy kicsit húzni az agyát, legalább addig se ebbe a buta könyvbe temetkezik bele, aminek még most se látom semmi értelmét. Jó időnként én is szoktam olvasni, de nem viszem azért túlzásba és nem teszem túl nagy gyakorisággal. Azért annyira nem vagyok oda érte. A sértegetéseire nem is reagálok semmit, mint ha meg se hallottam volna őket. Nem azért vagyok itt, hogy én húzzam fel magamat, hanem, hogy őt húzzam fel, tehát arra hogy milyen rémes vagyok nem kell semmit se mondanom neki. Nem foglalkozom vele, hiszen ez egy afféle verseny és akkor nyerhetem csak meg, ha ő akad ki előbb.
- Light novel? Az meg mi a fenét jelent? - kíváncsian szökik fel a szemöldököm, de persze eszem ágában sincs lekopni, megyek utána, amikor arrébb húzódik és megpróbál elmenekülni tőlem. Ugyanúgy mellé ülök és nézegetem a könyvet. Mitől hívják light novelnek és miért nem csak egy sima könyv, mint akármi más? Fura egy srác, és fura dolgokat is művel, ez már biztos. A kérdésével, amit persze sértésnek szán megint nem reagálok semmit sem. Tudok én olvasni, de sokkal érdekesebb őt kérdezgetni, hiszen akkor ő nem tud.
- Amúgy tudtad, hogy a lányoknak nem jön be, ha egy pasi gyerekjátékokkal szórakozik? - bökök az állammal a kis sárkány irányba. Na jó, valójában egészen cuki az a kis dög, ahogyan mozog és fújtat. Vajon meg is tudna gyújtani valakit? Vagy annyira nem komoly az ereje. Viszont ezt nem mondanám ki, sokkal érdekesebb inkább piszkálni vele. Nem nagyon láttam még szegény lánnyal, mármint úgy nem. Biztosan a fura különcsége miatt nagy ívben elkerülik, pedig egészen helyes pofija lenne, ha egy kicsit gyakrabban mosolyogna és nem lenne ilyen savanyú.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
You changed me?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-15, 17:51

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem látnám szívesen kiborulni, tombolni, látni, hogy meg van alázva, úgy ahogy azt Ő szokta tenni másokkal, de az igazság az, hogy jelenleg mindössze inkább csak megszabadulni szeretnék tőle, hogy ne rontsa körülöttem a levegőt. Fáradt vagyok és semmit se szeretnék jobban, mint azt, hogy hagyjanak békén, és ne zargassanak, hogy tudjak egy kicsit pihenni, kikapcsolódni...egyedül. A társaság persze fontos meg minden hisz az ember társas lény, de szerintem sokan túlzottan is nagy jelentőséget tulajdonítanak az egész, kell melléd valaki, meg nem szabad egyedül maradni dolognak. A magány igen is sokszor hasznos, és áldásos dolog tud lenni. És néha igen is szüksége van az embernek arra, hogy egy kicsit egyedül tudjon maradni. Én legalábbis sokszor igénylem ezt, mert sokkal egyszerűbb így gondolkodni, és így a problémáimat is könnyebben tudom kezelni, megoldani. Ha már világ életemben egyedül kellett csinálnom most már csak zavarna, ha más is segíteni akarna benne. Talán még akadályozna is nem tudom. Attól már most előre rettegek, hogy jön a Valentin-nap és hallgathatom a sok szinglinek a siránkozását, hogy nincs kivel megünnepelni. Basszus ilyenkor el kell menni berúgni nem pedig siránkozni kell. Semmi értelme, és a többi embert is csak idegesíti. Berúgás közbe legalább jól érzi magát a ember...
- Az, hogy ki mit tart igaznak vagy jónak, helyesnek elég szubjektív. Boszorkánynak tartod magadat, és mégis ezzel jössz. Az egész társadalmunk szubjektív igazságokra épül. - felelek neki nemtörődöm hangon miközben lapozok egyet a light novel-ben, és az egyik szépen sikerült illusztrációt kezdem el figyelmesen olvasgatni. Persze pontosan tudom, hogy mire is céloz, de nincs kedvem belemenni egy ilyen meddő vitába. Kis szerencsével elég nehéz lesz átjuttatnia az agytekervényein, az előbb hallottakat, és legalább addig nyugton marad, és nem piszkál. Pedig a tény az, hogy ha valaminek van igazságtartalma akkor az-az, amit most az előbb mondtam neki. Legalábbis szerintem az. Más szerint nem. Máris sikerült igazolnom saját magamat. - Remélem nem ereklyevadásznak készülsz, mert pocsék a megfigyelőképességed ha ezt feltételezed rólam. - kelletlen hangon válaszolok neki. Amúgy meg az, hogy megpaskolja az arcomat másnak már elég súlyos dologba kerülhetett volna, de egy lányt nem fogok megátkozni, még ha nála ez a definíció ki is merül a fizikai jellemzőiben, mert egy szívtelen szemétláda. Pedig tényleg elég nagy a kísértés, hogy pálcát rántsak, de nem fogok okot adni sem neki annak, hogy örömet érezzen, sem másnak arra, hogy ezen élvezkedjen.
- Igaz is. Szinte már el is felejtettem, hogy egy önző, szívtelen, és számító féreg vagy. Boccs el is felejtettem, hogy ez nálad bóknak számít. - Csak, azért nem tudom magamat jobban felidegesíteni azon, hogy gyakorlatilag belemászik a könyvembe, mert pontosan tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy elveszítsem az önuralmamat, amivel viszont neki szereznék örömet, amit viszont nem bírnék elviselni. Így egyenlőre csak szótlanul tűröm, amit csinál, és félresöpröm a haját a betűkről. – Örülnék, ha kimásznál az arcomból. - szólalok meg végül, olyan hangon mintha csak valami parazitához beszélnék, és átcsúszok a kanapé szélére, amennyire csak tudok. - Kérve könyörgök neked, hogy tüntess ki mást a jóindulatoddal, engem pedig hagyj békében, mert nagyon frankón érzem magamat egyedül. - sóhajok fel fáradtan. - Egész eddig bele voltál mászva a light novel-be. Azt hittem megtanultál olvasni, és ki tudod találni magadtól is. Tévednék? - vonom fel a szemöldökömet, mielőtt ismételten visszatérnék az olvasáshoz, bár sok értelme nincsen, mert már szinte összefolynak a betűk előttem, annyira nem tudok az olvasásra koncentrálni. Mindenesetre, azért tovább próbálkozom, és eszemben sincs feladni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 238

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-09, 17:27


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


Azt valahol jól sejti, hogy engem kiborítani azért nagyon nehéz, hiszen ez az én reszortom, ebben én vagyok igazán jó, bár határozottan frusztrál, ha valakinél nem érek el semmit sem, ha akármennyire próbálom piszkálni, de nem akad ki és úgy fest, hogy esetében pont erről van szó. Valami rémes! Pedig már reménykedtem, hogy ha itt van a kis ordas, akkor jobban alakul majd a napom és nem fogok unatkozni, erre ő is ugyanolyan unalmasan viselkedik, mint mindenki más. Nem is tudom, hogyan képesek így élni az emberek, csak ül és... olvas... meg valami béna kis sárkánymásolattal szórakozik. Mint valami béna gyerekjáték... gyerekeknek. Ő már nem tűnik annak. És gondolom csodálkozik rajta, hogy egyedül ücsörög itt és nem igen foglalkozik vele senki sem. Nem igen láttam még lánnyal sem, biztosan rém idegesítő lehet látni az enyelgő párokat, főleg hogy közeleg a Valentin nap is, de aki egy kis sárkánnyal játszik ne lepődjön meg, hogy nem dobogtatja meg a női szíveket eléggé.
- Héj, az igaz! Lehet, hogy vannak rosszindulatú pletykáim is, de már az is bűn, ha igazat mond az ember? - megjátszott duzzogással húzom fel az orromat. Persze nem hat meg nagyon a dolog, maximum egy kicsit. Akkor is igaz volt, amit mondtam, nem valami pletyka. A pletyka az, amit terjesztünk és többnyire nem igaz, vagy elferdítik, de én csak napvilágra próbáltam hozni az igazságot, az miért bűn? Mintha... mondjuk... újságíró lennék! Hm... ez nem is lenne rossz munka nekem. Lehetne valami remek rovatom emberek leleplezéséről. Jó móka lenne! Szeretem kiteregetni mások szennyesét, olyan szórakoztató látni a döbbent arcokat, amikor valaki megtudja egy ismerőse rejtegetett mocskos kis titkát és persze még jobb látni azokat, akikről kiderül valami. Egyszerű a fáma, ne titkolózz és akkor nem kell attól félned, hogy kiderül, amit rejtegetsz, nem? - De persze azt eddig is tudtam, hogy imádsz. - még mielőtt felállnék és lehuppannék közvetlenül mellé még kicsit meg is paskolom az arcát, mint a jó kutyának, amikor visszahozta a lasztit. Végül is... egészen jó hasonlat, és milyen vicces lenne, ha a vérfarkasok olthatatlan késztetést éreznének arra, hogy tényleg vissza is hozzák az eldobott labdát. Na azt élvezném csak igazán!
- Nekem amúgy sem szokott mások miatt fájni a fejem, de jól esik, hogy aggódsz értem. - bájos mosolyt villantok és persze szándékosan belehajolok a könyvébe. A hajam a vállára és persze a betűkre omlik, hogy jól kitakarja. Ha nem hatom meg eléggé úgyis leszek annyira pofátlan, hogy még bele is lapozok, csak hogy ne hagyjam olvasni és persze, hogy kicsit lefoglaljam magamat, mert rém kiábrándító, hogy szegény ennyire unatkozik, hogy kénytelen valami béna farkasos könyvvel lefoglalni magát. - Oh nem, ez nem rólam szól édespofa. Nem akarom, hogy te ilyen nagyon egyedül legyél. Egyszerűen csak jótékonykodom, élvez ki, ritkán adódik meg bárkinek is. Szóval... mi is ez a butaság, amit olvasol? - már-már érdeklődve döntöm oldalra a fejemet, egész kicsit hátrébb húzódva, kicsit előre dőlve, hogy a keresztbe tett lábam térdére könyökölhessek. Nem, eszem ágában sincs hagyni neki, hogy békés nyugalomban olvasgasson. Valamivel nekem is le kell foglalni magamat és úgy néz ki, hogy erre ő most tökéletesen alkalmas.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
You changed me?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-07, 01:15

Vannak napok, amikor az ember csak szimplán nyugalomra vágyik és semmi másra. Amikor csak azt szeretném, hogy békében hagyjanak, és ne zargassanak semmilyen hülyeséggel, még házikkal meg semmi mással se. Ez a mai nap is egy ilyen, de sajnos nincs szerencsém, és pont valaki olyat sodort a rossz sors az utamba, akit még véletlenül se szerettem volna...Justice tudom, hogy arra fog menni, hogy addig szívja a véremet, amíg fel nem húz, és ki nem fakadok vagy bármi hasonló, de ezt az örömöt még véletlenül sem adom meg neki. Az, hogy idáig elvetődött azt jelenti, hogy valószínűleg nem talált más gyötörni való áldozatot a toronyban, azért kalandozott el ennyire. De az is lehet, hogy csak kihívást keresett, és ezért engem akar pisztergálni, de teszek róla, hogy ma este ne azzal a jóleső érzéssel bújjon ágyba, hogy ma megint sikerült valakinek 220-ra tornászi a vérnyomását, főleg nem az enyémet. Szívtam miatta eleget, de nem hagyom, hogy bármilyen más formában az ilyesféle perverz indíttatásait rajtam élje ki.
- Bocsánat elfelejtettem, hogy téged egyszerűen lehetetlenség utálni, mert túl tökéletes vagy...Ugyan miért is utálnálak? Hiszen te vagy életem szerelme nemde? Főleg azok után, amit elkezdtél terjeszteni rólam. - felelek neki egy szívélyesnek tűnő mosollyal mintha csak a legkedvesebb ismerősömmel csevegnék. Persze túlzottan nem lep meg, hogy az összes sértésem lepattan róla, mintha csak valamiféle ártatlan tréfának szánnám. Őt ismerve valószínűleg elég sűrűn megkapta már ezeket mástól nem is egyetlen alkalommal, ahogy hála neki én is hallgattam eleget a hozzá hasonlóktól. Azt hiszem, ha elmélyül a dolog, akkor elég sokáig vagdoshatjuk ezeket a sértéseket egymás fejéhez. Mindenesetre csak most kapok észbe, hogy a Spice&Wolf-ot olvasom, aminek a címlapján egy lány van farkas fülekkel, és farokkal. Szinte még hálás is lehetek neki, hogy arra se méltatta a könyvet, hogy jobban szemügyre vegye, mert ezért is hallgathatnék még tőle, márpedig ezt a Light Novel-t tényleg szeretem.
- Ne aggódj a te irányodba nem nehéz megállapítanom, hogy mit is érzek emiatt ne fájjon a fejed egy percig se. - nem igazán van több reagálni valóm arra, amit mond. Valamilyen szinten ez még igaz is sőt vannak, akik egy személyt abszolút képesek egyszerre szeretni, és gyűlölni is, de én tisztában vagyok az érzéseimmel főleg Justice irányába. Lehet, hogy valamikor inkább gyengéd érzelmeket tápláltam az irányába, de mára elég nyilvánvalóan letisztultak a dolgok főleg, hogy Ő volt az, aki először elkezdte terjeszteni rólam a vérfarkas pletykákat, és épp ezért elég sok kellemetlen percet okozott nekem. Ha előtte már nem mentem volna keresztül néhány dolgon, akkor könnyedén össze is törhettem volna, de engem nem tudott már pár rosszindulatú pletyka kicsinálni azok után, amit a szüleim tettek velem. Kelletlenül húzom a számat, amikor érzem, hogy lehuppan mellém, de képtelen vagyok akárcsak egy pillanatig ránézni. Már régen kinőttem abból a korszakból, hogy pár "kirakott" melltől "elolvadnék", és valószínűleg Ő is inkább azért költözött mellém, mert ezt észrevette. - Tényleg annyira nincsen jobb dolgod, hogy az én véremet kell szívnod ahhoz, hogy megtaláld az Önmegvalósítást? - Persze, hogy idegesít, hogy szinte Ő is belebújik a könyvbe, amit olvasok, de eszemben sincs szólni neki, hogy akárcsak ennyivel is az Ő malmára hajtsam a vizet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet)

Vissza az elejére Go down

Közös társalgó (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Négy emelet boldogság
» Társalgó
» Hisztis Myrtle mosdója (II. emelet)
» Prefektusi fürdő (V. emelet)
» A társalgó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-