Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb








ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 18:35
Jane Willow West

ϟ Amy & Jack
  Yesterday at 18:32
Amy Graves
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Bexley Wildfield
 
Petra von Rosemberg
 
Jade Wilson
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Corvus Flint
 
Shanna Griffin
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 606 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Christopher Graves

Jelenleg összesen 35228 hozzászólás olvasható. in 3255 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Közös társalgó (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1296

TémanyitásTárgy: Közös társalgó (II. emelet) 2016-01-08, 17:41

First topic message reminder :


Közös társalgó

A közös társalgó a második emelten található nagyobb méretű terem, ami lényegében a házak közötti ismerkedést segíti erő. Természetesen itt is él a kijárási tilalom, 7-ed évig bezárólag a diákok este már itt nem tartózkodhatnak, egyetemisták természetesen igen. A társalgóban van egy kandalló, jó néhány szék és persze kanapé is, utóbbiból történetesen kettő, de akadnak a falak mellett puffok is, párnák, amik még plusz ülőhelyül szolgálhatnak. A falak mentén polcok könyvekkel, egy méretes ablak is akad természetesen és persze középütt asztal esetleges tárolási célokra.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Chance Maverick
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-17, 16:51






[You must be registered and logged in to see this image.]
Thalia & Chance
For every ending a new beginning...?!


 Nem várom el egy idegen lánytól, hogy egyből jókedvűen üdvözöljön, s nem szándékozom belemászni az aurájába, főleg ha ennyire negatív. Tulajdonképpen nem is negatív, számomra semleges, hiszen nem ismerem, így nem is fogom magamra venni azt, hogy mennyire epésen válaszol, ám úgy tűnik, hogy felbőszítem mindazzal, hogy nem omlok össze a reakciójától. De hogy vigyorognék? Dehogy. Csupán halvány, lágy mosolyt vetek rá, én aztán nem szoktam senkinek sem keresztbetenni, csupán egy alap udvariasságot próbáltam eszközölni, lévén nem kenyerem kifejezetten a társalgás, úgy gondoltam, hogy ennyit mégiscsak megérdemel.
- Oh, sajnálom, de tényleg, hogy nem érted el a kívánt hatást, legközelebb igyekszem ténylegesen megsértődni. – Döntöm oldalra a fejemet, piszkosszőke tincseim a ritka hajvágásnak köszönhetően követve a nyakam mozgását előreomlanak, muszáj kisöpörnöm a pillantásomból. Beillesztem a hüvelykujjaimat a nadrág első zsebeibe, és érdeklődve meresztem a szememet, most vitatkozni akar?
- Komolyan? Nem volt szándékomban. Csak érdeklődtem, hogy ha már rontjuk egymás légterét, és amúgy is hozok teát, te kérsz-e. – Visszatér a pajkos mosoly, a leányzó tényleg nagyon rossz passzban lehet. Ha így volna, nem vagyok egy kifejezetten empatikus alkat, ha nem a bátyámról van szó, ezért elpályázok majd, és kihagyom a csillaghullásos estét. – Véletlenül se. Ha te se tudsz, akkor ez jó kör volt, ugye? Ha mégis úgy döntenél, hogy ezen változtassunk, akkor csak szólnod kell. – Már éppen indulnék el a manókonyha felé, amikor a lány még utánam szól, kifejezetten epés stílusban, ezen már csak elnyomom a nevetést, nem őt nevetem ki, csak a helyzet komikus, hogy olyan szálakat akar elvarrni, amik nem is léteztek. Meg sem fordult a fejemben, hogy egy vadidegent kérdezzek meg a házimról. Ha felmerülne, hogy nem boldogulok, minimum egy szaktárshoz fordulok. – Nem akartalak megzavarni, és még most sem célom. Az elmélyült foglalatosság közben is lehet szünetet tartani. Mivel már most rád erőltettem, hiszen szánsz rá időt, hogy engem kioktass, úgy tűnik akaratlanul is győztem. – Biztos vagyok benne, hogy ezt sem fogja szó nélkül hagyni, nem olyan típusnak tűnik, aki akárcsak egy kicsit is hagyja magát bármiben alárendelni. Macskamód kitágulnak a pupilláim, és itt már szó szerint megtorpanok, meghagyva a távolságot a konyha felé, és megfordulok a sarkamon balettozva. – Csajozós dumaa? Hát köszi. Megtisztelsz, hogy kinézed belőlem, hogy ilyesmivel próbálkoznék, másrészt egészséges önbizalomra vall, hogy úgy gondolod; tetszenél. Nem vitatkozom, mindketten visszaigazolást nyertünk. – Sután megvonom a vállamat, hogy mekkora itt az egó, hogy csak azért mehetek oda hozzá, hogy beudvaroljam magamat a rideg Hókirálynő szívbe.. Hümm.. Érdekes lányka. – Okééé... akkor jön a forrócsoki. – Direkt nem nevetek a képébe, hogy na ugye, hogy ugye? Valahogy úgy tartom, hogy befelé fordulónak se születik az ember, én is az vagyok, mert nem szokásom senki felé nyitni, ez most egy ilyen kivétel volt az udvariasság jegyében, de nagyon úgy fest, hogy a csajszi még epésen le is rugdalja magáról mindazt, aki csak hozzá szólni mer. Elsietek, hogy egy perc múlva térjek vissza a tálcával, amit a saját fekete teám mellett egy nagy bögre forró csoki is gőzölög, mellette külön kis tálkában chilipor, valahogy kinézem a hölgyből, hogy beleszórja az egészet, hogy még intenzívebb legyen. Megállok előtte, hogy le tudja venni. – Parancsolj. Tényleg forró, vigyázz, amikor leveszed. És miben zavartalak meg, ha szabad tudni? – Kérdezem, hiszen nem hajoltam oda, hogy megnézzem, mit is írkál, vagy rajzol éppen.


▲ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ▲Note: Just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



és naggyá leszel!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Merj álmodni

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-15, 01:47




Chance & Thalia


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jókedvemben találtak ma az emberek. Pedig semmi okom nem volt arra, hogy ingerlékeny legyek, legfeljebb az, hogy bal lábbal keltem fel, és a fejem fölött lebegett a beadandó veszélye is, amire egyelőre magasról tettem. Majd, ahogy szoktam, az utolsó pillanatban összecsapok valamit, aztán viszontlátásra. Eddig a tanár még úgyse adott Várakozáson felülinél rosszabbat, azonnal meg bőven boldog voltam.
Habár értelmes társaságra vágytam, az nem jelentette azt, hogy akárki zaklasson engem. Különben is, McGalagony karikatúrája ezerszer fontosabb volt bármilyen idegennél, hiszen most az egyszer volt is kedvem rajzolni. Ez pedig tényleg ritkán adatott meg. Ne csodálkozzon hát az ismeretlen srác se, aki az aurámba mászott, hogy nem kapott szívélyesebb fogadtatást. Nem is értettem, hogy mi a francnak vigyorgott, közel álltam ahhoz, hogy hozzávágjak egy díszpárnát, de csak azért nem tettem meg, mert már kényelmesen elhelyezkedtem. Helyette felvont szemöldökkel pillantottam rá.
‒ Neked mi a franc bajod van? Most küldtelek el a francba, te meg itt vigyorogsz? ‒ ráncoltam össze a homlokomat, ez is azt bizonyította, hogy a pasik furán voltak összerakva.
‒ Én meg mindjárt sírva fakadok, mert a visszaszólásoddal a lelkembe gázoltál ‒ pillantottam rá komoran, majd folytattam a karikatúrámat. Nem vettem komolyan a srácot, senkit nem tudtam komolyan venni. ‒ Ó, igazán? Most essek mély depresszióba, hogy nem tudsz sakkozni? ‒ sandítottam fel rá. Én se tudtam, nem is érdekelt az a játék. Unalmasnak és monotonnak találtam, inkább tespedtem volna a tévé előtt, minthogy azzal játsszak. Azonban már-már sértésnek vettem, hogy azt feltételezte, hogy nem tudnék segíteni a házijában.
‒ Vagy csak nem akarok ‒ jegyeztem meg szárazan, hiszen nem voltam hülye, szimplán csak lusta. Ettől még nem kellett alábecsülni a képességeimet.
‒ Költői kérdés: Ha láttad, hogy elmélyülten foglalkozom valamivel, akkor minek zavartál meg? Azt hitted, hogy majd kedvesen mosolyogva fogadlak? Hát nem. Nem olyan csaj vagyok ‒ ültem fel, hogy aztán rideg pillantásokkal kísérve közöljem vele a csúf igazságot: gyűlölöm, ha megzavarnak.
A kérdésére némileg erőltetetten felnevettem. ‒ Ez valami rossz csajozós duma akar lenni? Mert elég szánalmas próbálkozás ‒ kérdeztem, miközben igyekeztem visszafogni a röhögésemet. Nem voltam egy aranyos személyiség, aki egy kicsit is ismert, tudta rólam. Aki így elviselt, az előtt le a kalappal, aki meg nem, hát így járt.
Halkan felsóhajtottam, és visszatértem a rajzomhoz. Talán fél percig meg sem szólaltam, csak is később jegyeztem meg: ‒ Egyébként nem szeretem a teát. Se a töklevet. Kávézni szoktam, vagy forró csokit iszom ‒ mondtam csak úgy mellékesen, valamivel normálisabb hangszínt megütve, de még mindig nem szakadtam el a művemtől. Ha annyira dumálni akart, ám, legyen, amíg nem zavart túlságosan, addig én se fogom kiidegelni.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chance Maverick
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-13, 20:04






[You must be registered and logged in to see this image.]
Thalia & Chance
For every ending a new beginning...?!


 Valahogy idén semmi sem sikerült, még a kviddicskupát is sikerült elengednünk az utolsó pillanatban. Biztos vagyok benne, hogy nem Jessamine-en múlt, ő olyanokat védett, hogy csak na, és kifejezetten örülök, hogy ő lett az utódom az őrző poszton. Amikor Fred telibe kapta a gurkóval, akkor néhány percre beálltam a helyére, de ez minden, amit tehetek, hogy taktikai tanácsokat adok, de lényegében már nem vagyok az alapcsapat tagja, bőven jó úgy, hogy átadom a helyemet a fiatalabbaknak. Többen is javasolták, hogy amibe belekezdtem, azt tovább kéne vinnem az edzősködés tekintetében, hiszen a látványmágus karrier mellett ez fér bele igazán. Ha hivatásos játékos volnék, akkor abból tényleg gyorsan kiöregednék, aztán nem maradna semmi. Mégsem nyafogok az állandó kudarcokon, Samtől is azt tanultam, hogy színlelésről szól az egész világ. Ő beteg, halálos beteg, de az utóbbi két hetet leszámítva mindig is turnézott a bandájával, és még vissza is fog térni, amíg bírja. Azt mondja, hogy csak a közönségéért él, akik csak a mosolyára emlékezzenek. Még életében legenda akar lenni, és azt hiszen azon túl, hogy minden esélye megvan, én sem lehetek anyámasszonykatonája, hogy a rám mért csapásoktól összeomlok. Nem, ő a példaképem, még ha nem is nagyon engedi, hogy segítsek, vagy hogy szomorkodjak miatt. Érdekesség, hogy mindig belekeveri az életét a dalaiba, a mostaniak már egyértelműen valami sötét jövöt jósolnak, amelybe magát helyezi, mint a démonokkal küzdő főhőst, holott a legnagyobb ellensége ő saját maga. A kupadöntő után nem mentem le Roxmortsba, hogy a bánatosan iszogató csapattársakkal tartsak. Odamentem a mardekárosokhoz, és gratuláltam azoknak, akik sportszerűen képesek voltak elfogadni a kezemet. Nyilván ez nem mindenkiről mondható. Ellenben kevesen tudják, hogy ma este csillaghullás látható, de annyira nem vagyok jó csillagászatból, hogy kimenjek a kilátóba, jó lesz nekem a diáktársalgó nyitott ablaka is. Feltételezhető, hogy a koraesti órában lesz itt valaki, de talán nem zavarjuk egymást. Az utóbbi időben hanyagolom a lazább szerelést, és az előadásaimon használt öltönyben és nyakkendőben érkezem, ezt kaptam magamra a letusolás után. Mivel még nem jöttek fel teljesen a csillagok, úgy gondolom, hogy leülök addig a kanapé környékén, de ott már találok valakit, még csoda, hogy nem ültem rá. Még szóra sem nyitom a számat, ő máris rámförmed. Érdeklődő mosoly jelenik meg az arcomon, én aztán elég távolságtartó vagyok mindenkivel, mert bőven elég, ha csak a bátyámat ápolom, nem akarok én még máshoz is kötődni, de a lekoptatásnak én másféle formáit használom.
- Mindjárt megszakad a szívem, hogy mindkét ötletemet elkaszálod. Nos sakkozni nem tudok, de a házimban úgysem tudnál segíteni. Így ezt a kört megúsztad. Csak annyi lett volna a kérdésem, hogy ha mivel nagyon elmélyültnek tűnsz, csinálok magamnak egy teát, te mivel kéred? – Rávezető vagyok, nem azt kérdezem meg, hogy ő kér-e. Nos igen, társalgásból komoly hiányosságaim vannak, nem szoktam csak úgy egy-az-egyben beszélgetni valakivel. Legalábbis régen fordult elő ilyesmi. Karbafonom a kezemet, pillantásom bátorító, látszik, hogy a sértése lepergett rólam, mint almahéjról az esőcseppek.


▲ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ▲Note: Just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



és naggyá leszel!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Merj álmodni

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-11, 10:06




Chance & Thalia


Sötét Varázslatok Kivédése beadandót kellett volna írnom, de ehelyett a tanulnivalómat a szobámban hagyva elcaplattam a közös társalgóig, ugyanis a saját klubhelyiségemben senki nem volt néhány pisisen kívül, de azokat meg nem volt idegzetem hallgatni. Így hát fogtam a rajztömbömet, amibe talán évente egyszer rajzoltam, magam vettem egy kis csokit, pattogó cukorkát, nyalókát és gumicukrot, majd édességgel felszerelkezve elhagytam a süllyedő griffendéles hajót.
Nem tudom hova tűnt mindenki, talán a jó idő tehetett róla, hogy egy árva lélekkel sem találkoztam néhány emeleten keresztül. Szó szerint. Egyetlen kísértettel, még Hóborccal sem találkoztam menetközben. Sőt, még Myrtle-t se hallottam bőgni. Biztos volt ma valami a levegőben, vagy átkerültem egy párhuzamos univerzumba, ahol az egész kastély az enyém volt.
Ilyen gondolatokkal nyitottam be a társalgóba, ahol egy-két ismeretlen arc ücsörögött. Sakkoztak, olvastak, halkan beszélgettek, vagy pergamenek fölé görnyedve körmöltek valakit. Mivel nem ismertem senkit, megrándítottam a vállamat, odasétáltam az egyik kanapéhoz, ledobtam rá az édességet rejtő táskámat, majd félig elfeküdve a kanapén, felhúzott lábakkal igazgattam a díszpárnákat, hogy még kényelmesebb legyen. Nem zavartattam magam, nem érdekelt senki véleménye, még ha Granger erre ténfergett volna, és rám parancsolt volna, hogy vegyem le a lábaimat, akkor leüvöltöttem volna a fejét, mondván, nekem ne parancsolgasson.
Felcsaptam a vázlatfüzetet, végigpörgettem, és meg kellett állapítanom, hogy több üres lap volt benne, mint olyan, amire rajzoltam is. Előkotortam a táskámból egy kis csokit meg a ceruzáimat tartó tokot, és mialatt a csokoládét kockákra tördeltem azon töprengtem, hogy mit rajzoljak. Egyetlen épkézláb ötletem se volt, anya ezt azt hiszem „üres lap szindrómának” hívta. Nyűgösen bekaptam egy kockát, és azt rágcsálva a környezetemet kezdtem megfigyelni. Elborzadva tapasztaltam, hogy a bent lévők többsége a stréber Hollóhátból van, a házamból és a Mardekárból senki nem képviseltette magát, ellenben megfordult még idebent egy-két hugrás is, akik valamin nagyon röhögcséltek.
Szusszantottam egyet, a hasamra tettem a csokoládét, és jobb ötlet híján McGalagony-ról kezdtem egy karikatúrát csinálni. Titkon reméltem, hogy mire elkészülök vele, a banya nem óhajt megjelenni, mert azért az elég ciki lenne, de legalább szórakoztató lesz az elkészítése. Miközben serényen vonalakat húzogattam, amiből majd egyszer talán összeáll az öreglány elcsúfított portréja, azt tervezgettem, hogy még kiket lenne érdemes így megalkotni. Grangert tuti, ő megérdemli, hogy így lerajzoljam, sőt, szerintem Piton is bátran felkerülhetne a listámra, Hagrid meg annyira ronda, hogy őt el se tudnám csúfítani. Így hát miközben készült a remekmű, és én csokival tömtem magam, éreztem, hogy egy kaján mosoly terült szét az arcomon. Ez majdnem olyan jó volt, mint a régi haverjaimmal csínyeket kieszelni.
Azonban, nem maradtam sokáig nyugton, ugyanis kisvártatva valakinek az árnyéka vetült rám. Elégedetlenül morogtam, és a lehető legrondább pillantásomat elővéve felnéztem a kanapénál ácsorgó srácra.
‒ Mit akarsz? Mert, mint látod nem érek rá, szóval, ha sakkozni akarsz velem, vagy arra kérsz, hogy segítsek a házidban, most azonnal felejts el!‒ szóltam hozzá cseppet sem kedvesen, de hát az én stílusom mindig is ilyen volt, ráadásul a franc se kérte, hogy zargasson, miközben éppen alkotok. Ami pedig nagyon ritkán következett be, utoljára talán nyáron rajzoltam valamit, vagy még annál régebben, szóval cseppet sem tetszett, hogy a srác kizökkentett McGala karikatúrájának elkészítéséből.




[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-03-12, 12:25


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


Leginkább csak a szemeimet forgatom arra, amit mond, legalábbis az esetek nagy részében. Azért nekem is van egy ingerküszöböm, ami felett már nem szórakoztat eléggé, hogy valakire időt szánok. Persze az a cél, hogy kiborítsam, na de nem úgy, hogy közben az én idegeim is rámennek. Azért tudok találni ennél jobb elfoglaltságot is magamnak. Teszem azt jobb pletykákat terjesztek róla és akkor elég távolról szemlélnem azt, hogy kiborul, vagy összeboronálom valakivel mások előtt, de mondjuk valami rémséggel, ami ciki lenne neki. Vannak azért ötleteim, hogyan tudok kellemetlenséget okozni úgy is, hogy közben nekem nem kellemetlen a dolog, mint ahogyan most kezd az lenni. Na nem azért, mert rosszul érezném magamat a miatt, amit mond nekem. Az ilyesmit nem veszem magamra, hiszen tudom jól, hogy milyen erényeim vannak és vannak épp elegen, akik oda vannak értem. Nincs nekem szükségem rá, hogy még ő is így legyen ezzel. Tőlem aztán olvasgathatja a kis könyvét egyedül is, ez már végülis nem az én dolgom, ha ő ettől érzi jól magát, hát akkor érezze magát jól ettől, majd megnehezítem az életét a háttérből.
- A pornó neked pikáns? Fogalomzavarban szenvedsz drágám. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Ez olyan, mintha az udvarlást már egyből szexnek nevezné. Ennyire azért ne sarkítsuk le a dolgokat, vagy ő az, aki iszonyatosan nagy tévhitben él, de ezt sem nekem kell megtanítani neki nem igaz? Alig-alig reagálok az újabb sértésekre, egyszerűen csak hátrébb húzódom. Nem vagyok agresszív alkat, de a kis irritálóan ugráló sárkányt szívesen arrébb pöckölném már az útból. Gyerekjáték... semmi több, tejesen értelmetlen.
- Sajnállak, de annyira nem, hogy segíteni akarjak rajtad. - villantok még egy bájos mosolyt, csak aztán indulok el szépen az ajtó felé. Talán érezheti úgy, hogy feladtam és hogy sikerült lekoptatnia és örülhet neki, hogy sikerélménye volt. Ez engem cseppet sem érdekel. Kétlem, hogy túl sokakat ismerne, akiknél ilyen híreket terjeszthetne rólam. Én még mindig megbízhatóbb pletyka alapot nyújtok bárkinek is. Akár erről a kis szösszenetről is elterjeszthetnék valami csúnyát, ha lenne kedvem hozzá, de most még ehhez sincs. Keresek magamnak valamilyen értelmes elfoglaltságot, az tuti, hogy ennél sokkal jobbat találok majd.

//Köszönöm a játékot, írok üzit. ^^//

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
You changed me?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-03-07, 18:18

- Ez esetben akkor kérlek, erőltesd meg az agytekervényeidet, és próbáld elképzelni. Minden bizonnyal nehéz lesz, de hiszek benne, hogy sikerülni fog. Mellesleg az, hogy mi számít nálam szórakozásnak nem a te dolgod, de próbálj kiindulni abból, hogy a korombeliek mit neveznek szórakozásnak. - felelek neki unott hangon. Nem hiszem, hogy az orrára kellene kötnöm a zugivászataimat Carmen-el vagy bárki mással, akivel olyan viszonyban vagyok. Épp elég, ha ezt én tudom, és élvezem az ilyen alkalmakat. Ha Ő maga csak egy unalmas könyvmolynak tart, az legyen az Ő baja, de nekem inkább jót tesz vele, ha békén hagy, mert nem talál elég érdekesnek ahhoz, hogy rám pazarolja a "drága" idejét. Persze csodálkozom, hogy ilyen kitartó, és még nem adta fel, de én sem most jöttem le a falvédőről, és nem fogom magamat olyan könnyen adni akármit is hisz magáról Simmons, és akármi is az elképzelése a mai estéről.
- Akkor mi lenne, ha mondjuk a felesleges idődet valami értelmes dologba ölnéd ahelyett, hogy az enyémet rabolod? Teszem azt testmozgásba, alapműveltség megszerzésére, különórákra a saját szakosodásod teréről stb. - csóválom meg finoman a fejemet. Azt sose mondanám róla, hogy buta, mert tudom, hogy ez egyáltalán nem igaz, de az már problémás, hogy az ebből eredő szabadidejét olyasmire fordítja, amivel az én agyamat, és másokat húzhatja, szinte basszusgitározik a népesség idegein. Egyszer valaki úgyis ráfarag, mert valaki elfogja kapni, és eligazítja, hogy merre hány méter - ha más nem akkor majd az élet - és akármennyire is szeretném én megkaparintani ezt a megtisztelő, és felemelő feladatot, tartok tőle, hogy csak nagy bajba sodornám magamat. Így hát mivel nem vagyok mohó, be fogom majd érni a végeredmény kiélvezésével is, ahogy sokan mások is így fognak tenni.
- Az, hogy még a szokásosnál is lejjebb aljasítod magadat, mert az ember jobb hazugságot várna el egy hozzád hasonlótól. - fordulok felé felvont szemöldökkel egy pillanatra mielőtt a figyelmemet visszairányítanám a könyvecskére a kezemben. Senki sem tagadja, hogy Justice Simmons az egyik legszebb lány az iskolába, és kellően sokan csorgatják utána is a nyálukat, főleg olyanok, akik egy bizonyos tevékenységet szeretnének űzni vele vagy pedig olyan naiv kis báránykák - mint amilyen én is voltam anno - akik még nem tudják, hogy mit is rejt igazából a csinos kis pofi, és nem látnak át a szitán. Ezek jobbik esetben más hibájából tanulnak, vagy még időben észhez térnek maguktól, rosszabbik esetben viszont pontosan úgy fognak majd járni, mint én és a saját hibájukból fogják megtanulni, hogy miért is nem érdemes ezzel a lánnyal kezdeniük bármilyen szinten is. Persze van egy-két nagyon is hozzá hasonló kaliberű srác, akivel egészen biztos, hogy remek párost alkotnának csak épp az a probléma ebben az esetben, hogy annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy nem bírnák elviselni a másikat egyszerűen.
- Könnyű a nyelvezete. - felelek kelletlenül. - Ha pikáns dolgot akarsz olvasni, akkor vegyél egy pornóújságot. - vetem még neki oda egy fintorral. Nem tudom elképzelni, hogy az idegesítésemen kívül mi más célja lehet annak, hogy ennyire értetlenkedik nekem, amikor már valószínűleg régen levágta, hogy miért is hívják ezt a könyvet Light Novel-nek. Könnyű, és egyszerű a nyelvezete, ezért bárki könnyedén megérti, és kifejezetten pihentető olvasmánynak szánják, és ugyanezt a célt szolgálják a manga illusztrációk is a kis kötetekben. Persze angol nyelven nem éppen egyszerű a beszerzésük, de ennek ellenére én úgy gondolom, hogy megéri, mert tényleg nagyon kis olvasmányos könyvek, csak gyorsan elfogy az a 200-300 oldal, hogy ha az ember élvezi, amit olvas. Azon már meg se lepődöm, hogy egyből valami perverz dolgot keres, igazából, ha ennyire ilyet akar olvasni, akkor még ilyesmiből is van választék mind a Manga, mind a Ligh Novel piacon bár Visual Novel-ben egyszerűbben talál ilyen stílusú műveket. Mindenesetre ezt inkább nem kötöm az orrára...
- Igen a pasik szeretik, ha ezt egy olyan lány teszi, aki érdekli is őket. Te körülbelül annyira érdekelsz, mint a bájitaltan, ami köztudottan hátsó helyre van szorulva az érdekeltségeim listáján. - Sajnos már nemigen van hova tovább hurcolkodnom mivel a kanapé karfájára nem fogok felülni így csak annyit tudok tenni, hogy félrehúzom a fejemet, amikor megérzem az érintését az arcomon. Nem akarom, hogy hozzámérjen, ahogy azt se akarom, hogy egyáltalán a közelemben legyen vagy, hogy egy légtérben kelljen vele lennem, és ugyanazt a levegőt szívni, mint Ő. Persze régen tetszett...nagyon is, de azóta már rájöttem, hogy milyen is igazából. És most már azt hiszem, nem azért görcsöl a gyomrom, hogy láthassam mosolyogni. Ezért akarok minél előbb megszabadulni tőle...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-03-02, 12:06


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Nehéz elképzelni téged tombolni, főleg most ebben az állapotban és nem is láttalak még soha egy buliban sem. Mi számít egyáltalán szórakozásnak neked? - nem hagyom ám csak úgy annyiban, vagy hogy azt higgye lassan felengedhet és nyugiban lehet. Nem, kell nekem is az elfoglaltság és ez most tökéletes arra, vagy is ő most tökéletes rá hogy lefoglaljam kicsit magamat. Aztán ha megunom akkor úgyis faképnél hagyom, de ez még nem azonnal fog bekövetkezni. Amíg találok rajta fogást és látom rajta mennyire zavarja a jelenlétem addig nem vagyok hajlandó lelépni. - Tanulnak azt hiszem, meg van valami beadandó. Én már kész vagyok, szóval túl sok a felesleges szabadidőm. - rántom meg a vállamat. Na igen a barátaim között azért vannak, akik nem olyan jó eszűek, mint én. Végül is nem véletlenül kerültem a Hollóhátba. Ide sem csak a tipikus béna stréberek járnak, hiszen itt vagyok én az élő példa. Szép vagyok, sokan rajonganak körbe és mellette még okos is. Tudom, hogyan kell hatni a tanárokra, hogy adjanak plusz esélyt, jobb jegyet, de erre amúgy is ritkán van szükségem, mivel jól tanulok és könnyen megragad bennem minden, amire legalábbis szükségem van, mert persze vannak béna tantárgyak, amik sosem érdekeltek, azokból sose voltam kiemelkedő.
- Egyébként is mi van akkor, ha túlságosan tetszel és azért nem tudok csak úgy lekopni? - kíváncsi pislogással enyhén oldalra döntött fejjel várom a reakciót. Persze csak játszom. Helyes srác, de túlságosan komolyan veszi magát, meg az életet, ami unalmas és fárasztó lenne nekem hosszú távon. Na nem mintha lett volna eddig bárki, aki igazán nagy hatással tudott volna lenni rám. Vannak a suliban helyes srácok, de nekem valahogy más kell, valami több, valami... olyan igazi vérpezsdítő. Akik igazán jól néznek ki külsőre beképzeltek és azt várják a lányok heverjenek a lábaik előtt, én pedig senkinek sem leszek a talpnyalója. Persze tudok én rajongani akkor, ha valaki ki is érdemli azt, de azért tenni is kell, nem elég csak szimplán létezni és jó arcberendezéssel rendelkezni hozzá. Ennél azért jóval nagyobb elvárásaim vannak.
- Könnyű? Úgy érted súlyra, vagy egyszerű a sztori, netán... pikáns? Akkor még lehet, hogy engem is érdekelne. - oké-oké benne van a nevében, de miben más, mint egy átlag regény. A tudást szeretem és erről nem tudok sokat, e miatt pedig érdekel és ha netán azért ez a neve, mert pikáns, netán erotikus akkor még nekem is érdekes lehet, sőt még meg is lepne vele, ha effélét olvasna. Olyan visszahúzódó srácnak tűnik, talán még prűdnek is mondhatnám. Persze nem ismerem, de nehezen képzelném el róla, hogy olyan regényt olvasna, amiért a tanárok nem veregetnék meg különösebben a hátát, meg aztán nem is tudom kinézni belőle, hogy efféle bő fantáziája van. A pasik egyébként is ritkán olvasnak ilyesmit. Pár pillanatig azért figyelem, amit a kis sárkánnyal szórakozik. Mondhatnám, hogy egészen érdekes, de persze nem mutatom ki, marad az unott arc, amikor a kis dögre pillantok, csak aztán nézek vissza rá.
- Oh tényleg? Én inkább úgy tudom, hogy a pasik szeretik, ha egy lány kezdeményező és nyitott és olyan nincs, hogy én ne érdekeljek valakit, csak próbálsz úgy tenni, mintha így lenne. - nem, ezúttal nem paskolom meg az arcát, de ha nem húzódik el - és már pedig sok tere már nincs, ha kiült a kanapé szélére - akkor közelebb hajolok kicsit és ezúttal csak finoman végigsimítok az arcélén. Még hogy ne érdekelném. Talán utál, de tudjuk jól, hogy a gyűlölet és a szeretet között igen-igen vékony a határvonal. Könnyen lehet, hogy utál a miatt, amit terjesztettem róla, de láttam én régebben olyan pillantásokat tőle, hogy ha a a kis regény nem is pikáns, akkor is voltak neki pikáns gondolatai rólam.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-27, 23:34

Igazából semmi mással nem tudom jelenleg áltatni magamat, hogy Justice egyszer majdcsak megunja a piszkálásomat, vagy elfárad, vagy valamelyik szolgálólánya megtalálja, hogy elhívja...nem tudom, bármi történhet engem nem érdekel, csak remélem, hogy előbb-utóbb remélem lekopik rólam, és más elfoglaltságot talál magának. Semmi mást nem szeretnék magamnak csak egy nyugodt kis estét amikor senki sem zargat, és amikor olvashatok egy kicsit. Nos igen így elég antiszociálisnak tűnhetek, magamnak valómnak és való igaz, hogy ez is egy oldalam, vagy ha úgy akarok fogalmazni így is mondhatom, hogy ez is az egyik álarcom, amivel magamat védem, vagy sokkal inkább elfedem a többiek elől. Ez már csak ilyen. Ez így egy mód arra, hogy eltitkoljam mások elől, hogy vérfarkas vagyok. Ha már nem lehetek teljesen önmagam, akkor már sokkal inkább megválasztom azt, hogy ki is legyek, és kreálok magamnak egy álarcot, amit sose veszek le, csak mindig forgatom, hogy éppen melyik felét viselem. A legtöbb emberen elég jól működik, de vannak olyanok, akiknél nem szükséges mást adnom, mint Carmen vagy a nagyiék, vagy olyanok, mint Justice, akiknél viszont csak azért folytatom tovább a játékot, hogy megvédjem magamat tőlük, mint például most ebben az esetben is.
- Szoktam. Ezer boccs, hogy nem te vagy az első ember, akinek szólok ilyenkor. - felelek neki fáradt hangon. - Apropó? Te miért nem szórakozol éppen valahol a 'barátaiddal"? - teszem fel neki a kérdést megjátszott érdeklődéssel, de eszemben sincs ránéznem. Nem tudok, és nem is akarok az igazat megvallva. Egy kis nehéz érzést mindig hagy a szívemben, amikor meglátom, legalábbis görcsbe szokott rándulni a gyomrom. Régen, azért mert ha tehettem volna le sem vettem volna a tekintetemet az arcáról, most már csak a gyűlölet, és a szégyen miatt is egy kicsit...Talán azt szégyellem még mindig, hogy valamikor szerelmes voltam belé, vagyis én azt hiszem, hogy az lehettem. De most már nem érzek semmi pozitívat az irányába, legalábbis tudom...azt hiszem nem a régi dolgok miatt görcsöl a gyomrom, amikor a közelemben van, vagy a látóterembe kerül...
- Igaz. Más emberekkel egészen jól el tudsz trükközgetni. - jegyzem meg egy fintorral. Nos pár éve még elég sok mindent megadtam volna, hogy hozzám érjen - bár a pofozgatás akkor sem tartozott volna a vágyálmaim top 10-be - most már viszont egyenesen taszít az érintése, és annak se örülök túlzottan, hogy ilyen közel van hozzám, hogy igazából nincs is hova mennem márpedig ha most fognám magamat és kimennék akkor gyakorlatilag Ő győzne, és jobbik esetben ezzel beérné, de ha nem elégítené ki a dolog akkor valószínűleg követne és tovább szekálna még. Sajnos így viszont olvasni sem tudok rendesen, rá viszont még véletlenül sem szeretnék figyelni szóval jobb híján inkább csak erőltetem-imitálom az olvasást, hátha sikerül azzal elvonnom a saját figyelmemet, hogy nem vele foglalkozom még akkor is, hogy ha már gyakorlatilag a betűket se tudom különválasztani, és maximum csak a képekből fogok fel valamit. Még mindig azzal áltatom magamat, hogy ha a kivárásra játszok akkor előbb utóbb rám un, mert elveszíti az érdeklődését irántam, és akkor végre esetleg lekopik.
- Benne van a nevében. Könnyű regény. Kielégítő volt a válasz? - kérdem tőle bosszúsan, mielőtt tüntetőleg visszabújok a könyvbe gyakorlatilag. Rosszallóan megcsóválom a fejemet,a mikor érzem, hogy ismét mellém ül, hiába ülök át a kanapé másik végére, bár mondjuk erre számíthattam volna, hogy ez még nem fogja eltántorítani. Nem igazán jut eszembe semmi, amivel esetleg sikerülhetne eltántorítanom, pedig egyre nehezebben viselem el a jelenlétét. Azon meg se lepődök, hogy minden sértésem lepereg róla kb. Azt hiszem ha valaki akkor Ő már biztosan megszokta, hogy folyamatosan sértéseket vágnak hozzá. Nem mindenki húzza be fülit-farkát, ha megjelenik, és elkezd szívózni valakivel.
- És te tudtad h a srácoknak meg az nem jön be ha állandóan zaklatja őket valaki, akitől semmit sem akarnak? - felelek neki kérdéssel a kérdésre miközben odafordulok, hogy megcirógassam a vállamon gubbasztó sárkányt,a ki már egy ideje abbahagyta szerencsére a sziszegést így a hallásom remélhetőleg nem szenvedett maradandó károsodást. Hagyom, hogy végigmásszon a karomon, amikor úgy dönt, hogy elkalandozik a vállamról, majd szárnyait széttárva egy apró ugrással az asztalon terem. Amikor az asztalon lévő nagyobb galacsint kezdi el böködni, a szabad kezemmel a zsebembe nyúlok, és előveszek egy kisebbet, majd a levegőbe pöckölöm várva, hogy a sárkány mit reagál erre. Egy századmásodpercnyi idő elteltével kisebb lángcsóva csap ki az állkapcsai közül, és még a levegőben hamuvá égeti az apró galacsint. Ki mondja, hogy a sárkányok nem szórakoztató kis állatok?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-17, 20:34


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ki tudja talán az is egy változatosság lenne az életemben, ha egyszer én borulnék ki és nem pedig más azért, mert én piszkálom, de hát ilyen ez, afféle védekezési reakció nálam. Senki sem születik gonosznak, ahogyan mondani szokták, mindenki okkal lesz olyan, amilyen. Nálam jó pár közrejátszó ok volt, mint például az öcsém eltűnése... miattam, meg persze a féltékenység, de az melyik gyereknél nincs meg? Csak aztán nem minden gyereknek rabolják el a testvérét lényegében miatta. Ez is valahol okozott nekem egy cseppnyi lelki törést, amit azóta sem tudtam kezelni, csak úgy, hogy még rosszabb lett a helyzet. Hát van ez így, kiskirálykodom rendesen és jó sokat természetesen és még élvezem is, legalábbis a felszínen és elhitettem magammal már eléggé, hogy nekem ez így tényleg jó.
- Jesszus! Hogy lehetsz ennyire filozofikus, mintha túlkoros lennél. Szoktál te szórakozni? - annyira komoly, de komolyan fárasztóan komoly. Nem értem, hogy egyeseknek ebben mi a jó. Én szeretek szórakozni, szeretem élvezni az életet, szeretek pezsegni és pörögni, ő pedig itt ül és olvasgat és lényegében semmit sem kezd a fiatalságával, pedig azért vagyunk fiatalok, hogy szórakozzunk nem? Hát na, ez a rendes filozófia! Nem azok az okosságok, amikkel itt jön nekem és amik nem érdekelnek különösebben. Inkább piszkálom, legalább addig sem okoskodik, én pedig kicsit lefoglalom magamat.
- Az ereklyevadászat veszélyes, tönkremenne a hajam! Én a trükkökhöz értek igazán. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Nem nagyon zavar, hogy nem élvezi a finom pofozgatást, én igen és ez ennek a lényege. Egészen szórakoztató a dolog, én legalábbis élvezem egy kicsit húzni az agyát, legalább addig se ebbe a buta könyvbe temetkezik bele, aminek még most se látom semmi értelmét. Jó időnként én is szoktam olvasni, de nem viszem azért túlzásba és nem teszem túl nagy gyakorisággal. Azért annyira nem vagyok oda érte. A sértegetéseire nem is reagálok semmit, mint ha meg se hallottam volna őket. Nem azért vagyok itt, hogy én húzzam fel magamat, hanem, hogy őt húzzam fel, tehát arra hogy milyen rémes vagyok nem kell semmit se mondanom neki. Nem foglalkozom vele, hiszen ez egy afféle verseny és akkor nyerhetem csak meg, ha ő akad ki előbb.
- Light novel? Az meg mi a fenét jelent? - kíváncsian szökik fel a szemöldököm, de persze eszem ágában sincs lekopni, megyek utána, amikor arrébb húzódik és megpróbál elmenekülni tőlem. Ugyanúgy mellé ülök és nézegetem a könyvet. Mitől hívják light novelnek és miért nem csak egy sima könyv, mint akármi más? Fura egy srác, és fura dolgokat is művel, ez már biztos. A kérdésével, amit persze sértésnek szán megint nem reagálok semmit sem. Tudok én olvasni, de sokkal érdekesebb őt kérdezgetni, hiszen akkor ő nem tud.
- Amúgy tudtad, hogy a lányoknak nem jön be, ha egy pasi gyerekjátékokkal szórakozik? - bökök az állammal a kis sárkány irányba. Na jó, valójában egészen cuki az a kis dög, ahogyan mozog és fújtat. Vajon meg is tudna gyújtani valakit? Vagy annyira nem komoly az ereje. Viszont ezt nem mondanám ki, sokkal érdekesebb inkább piszkálni vele. Nem nagyon láttam még szegény lánnyal, mármint úgy nem. Biztosan a fura különcsége miatt nagy ívben elkerülik, pedig egészen helyes pofija lenne, ha egy kicsit gyakrabban mosolyogna és nem lenne ilyen savanyú.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
You changed me?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-15, 17:51

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem látnám szívesen kiborulni, tombolni, látni, hogy meg van alázva, úgy ahogy azt Ő szokta tenni másokkal, de az igazság az, hogy jelenleg mindössze inkább csak megszabadulni szeretnék tőle, hogy ne rontsa körülöttem a levegőt. Fáradt vagyok és semmit se szeretnék jobban, mint azt, hogy hagyjanak békén, és ne zargassanak, hogy tudjak egy kicsit pihenni, kikapcsolódni...egyedül. A társaság persze fontos meg minden hisz az ember társas lény, de szerintem sokan túlzottan is nagy jelentőséget tulajdonítanak az egész, kell melléd valaki, meg nem szabad egyedül maradni dolognak. A magány igen is sokszor hasznos, és áldásos dolog tud lenni. És néha igen is szüksége van az embernek arra, hogy egy kicsit egyedül tudjon maradni. Én legalábbis sokszor igénylem ezt, mert sokkal egyszerűbb így gondolkodni, és így a problémáimat is könnyebben tudom kezelni, megoldani. Ha már világ életemben egyedül kellett csinálnom most már csak zavarna, ha más is segíteni akarna benne. Talán még akadályozna is nem tudom. Attól már most előre rettegek, hogy jön a Valentin-nap és hallgathatom a sok szinglinek a siránkozását, hogy nincs kivel megünnepelni. Basszus ilyenkor el kell menni berúgni nem pedig siránkozni kell. Semmi értelme, és a többi embert is csak idegesíti. Berúgás közbe legalább jól érzi magát a ember...
- Az, hogy ki mit tart igaznak vagy jónak, helyesnek elég szubjektív. Boszorkánynak tartod magadat, és mégis ezzel jössz. Az egész társadalmunk szubjektív igazságokra épül. - felelek neki nemtörődöm hangon miközben lapozok egyet a light novel-ben, és az egyik szépen sikerült illusztrációt kezdem el figyelmesen olvasgatni. Persze pontosan tudom, hogy mire is céloz, de nincs kedvem belemenni egy ilyen meddő vitába. Kis szerencsével elég nehéz lesz átjuttatnia az agytekervényein, az előbb hallottakat, és legalább addig nyugton marad, és nem piszkál. Pedig a tény az, hogy ha valaminek van igazságtartalma akkor az-az, amit most az előbb mondtam neki. Legalábbis szerintem az. Más szerint nem. Máris sikerült igazolnom saját magamat. - Remélem nem ereklyevadásznak készülsz, mert pocsék a megfigyelőképességed ha ezt feltételezed rólam. - kelletlen hangon válaszolok neki. Amúgy meg az, hogy megpaskolja az arcomat másnak már elég súlyos dologba kerülhetett volna, de egy lányt nem fogok megátkozni, még ha nála ez a definíció ki is merül a fizikai jellemzőiben, mert egy szívtelen szemétláda. Pedig tényleg elég nagy a kísértés, hogy pálcát rántsak, de nem fogok okot adni sem neki annak, hogy örömet érezzen, sem másnak arra, hogy ezen élvezkedjen.
- Igaz is. Szinte már el is felejtettem, hogy egy önző, szívtelen, és számító féreg vagy. Boccs el is felejtettem, hogy ez nálad bóknak számít. - Csak, azért nem tudom magamat jobban felidegesíteni azon, hogy gyakorlatilag belemászik a könyvembe, mert pontosan tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy elveszítsem az önuralmamat, amivel viszont neki szereznék örömet, amit viszont nem bírnék elviselni. Így egyenlőre csak szótlanul tűröm, amit csinál, és félresöpröm a haját a betűkről. – Örülnék, ha kimásznál az arcomból. - szólalok meg végül, olyan hangon mintha csak valami parazitához beszélnék, és átcsúszok a kanapé szélére, amennyire csak tudok. - Kérve könyörgök neked, hogy tüntess ki mást a jóindulatoddal, engem pedig hagyj békében, mert nagyon frankón érzem magamat egyedül. - sóhajok fel fáradtan. - Egész eddig bele voltál mászva a light novel-be. Azt hittem megtanultál olvasni, és ki tudod találni magadtól is. Tévednék? - vonom fel a szemöldökömet, mielőtt ismételten visszatérnék az olvasáshoz, bár sok értelme nincsen, mert már szinte összefolynak a betűk előttem, annyira nem tudok az olvasásra koncentrálni. Mindenesetre, azért tovább próbálkozom, és eszemben sincs feladni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-09, 17:27


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


Azt valahol jól sejti, hogy engem kiborítani azért nagyon nehéz, hiszen ez az én reszortom, ebben én vagyok igazán jó, bár határozottan frusztrál, ha valakinél nem érek el semmit sem, ha akármennyire próbálom piszkálni, de nem akad ki és úgy fest, hogy esetében pont erről van szó. Valami rémes! Pedig már reménykedtem, hogy ha itt van a kis ordas, akkor jobban alakul majd a napom és nem fogok unatkozni, erre ő is ugyanolyan unalmasan viselkedik, mint mindenki más. Nem is tudom, hogyan képesek így élni az emberek, csak ül és... olvas... meg valami béna kis sárkánymásolattal szórakozik. Mint valami béna gyerekjáték... gyerekeknek. Ő már nem tűnik annak. És gondolom csodálkozik rajta, hogy egyedül ücsörög itt és nem igen foglalkozik vele senki sem. Nem igen láttam még lánnyal sem, biztosan rém idegesítő lehet látni az enyelgő párokat, főleg hogy közeleg a Valentin nap is, de aki egy kis sárkánnyal játszik ne lepődjön meg, hogy nem dobogtatja meg a női szíveket eléggé.
- Héj, az igaz! Lehet, hogy vannak rosszindulatú pletykáim is, de már az is bűn, ha igazat mond az ember? - megjátszott duzzogással húzom fel az orromat. Persze nem hat meg nagyon a dolog, maximum egy kicsit. Akkor is igaz volt, amit mondtam, nem valami pletyka. A pletyka az, amit terjesztünk és többnyire nem igaz, vagy elferdítik, de én csak napvilágra próbáltam hozni az igazságot, az miért bűn? Mintha... mondjuk... újságíró lennék! Hm... ez nem is lenne rossz munka nekem. Lehetne valami remek rovatom emberek leleplezéséről. Jó móka lenne! Szeretem kiteregetni mások szennyesét, olyan szórakoztató látni a döbbent arcokat, amikor valaki megtudja egy ismerőse rejtegetett mocskos kis titkát és persze még jobb látni azokat, akikről kiderül valami. Egyszerű a fáma, ne titkolózz és akkor nem kell attól félned, hogy kiderül, amit rejtegetsz, nem? - De persze azt eddig is tudtam, hogy imádsz. - még mielőtt felállnék és lehuppannék közvetlenül mellé még kicsit meg is paskolom az arcát, mint a jó kutyának, amikor visszahozta a lasztit. Végül is... egészen jó hasonlat, és milyen vicces lenne, ha a vérfarkasok olthatatlan késztetést éreznének arra, hogy tényleg vissza is hozzák az eldobott labdát. Na azt élvezném csak igazán!
- Nekem amúgy sem szokott mások miatt fájni a fejem, de jól esik, hogy aggódsz értem. - bájos mosolyt villantok és persze szándékosan belehajolok a könyvébe. A hajam a vállára és persze a betűkre omlik, hogy jól kitakarja. Ha nem hatom meg eléggé úgyis leszek annyira pofátlan, hogy még bele is lapozok, csak hogy ne hagyjam olvasni és persze, hogy kicsit lefoglaljam magamat, mert rém kiábrándító, hogy szegény ennyire unatkozik, hogy kénytelen valami béna farkasos könyvvel lefoglalni magát. - Oh nem, ez nem rólam szól édespofa. Nem akarom, hogy te ilyen nagyon egyedül legyél. Egyszerűen csak jótékonykodom, élvez ki, ritkán adódik meg bárkinek is. Szóval... mi is ez a butaság, amit olvasol? - már-már érdeklődve döntöm oldalra a fejemet, egész kicsit hátrébb húzódva, kicsit előre dőlve, hogy a keresztbe tett lábam térdére könyökölhessek. Nem, eszem ágában sincs hagyni neki, hogy békés nyugalomban olvasgasson. Valamivel nekem is le kell foglalni magamat és úgy néz ki, hogy erre ő most tökéletesen alkalmas.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
You changed me?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-07, 01:15

Vannak napok, amikor az ember csak szimplán nyugalomra vágyik és semmi másra. Amikor csak azt szeretném, hogy békében hagyjanak, és ne zargassanak semmilyen hülyeséggel, még házikkal meg semmi mással se. Ez a mai nap is egy ilyen, de sajnos nincs szerencsém, és pont valaki olyat sodort a rossz sors az utamba, akit még véletlenül se szerettem volna...Justice tudom, hogy arra fog menni, hogy addig szívja a véremet, amíg fel nem húz, és ki nem fakadok vagy bármi hasonló, de ezt az örömöt még véletlenül sem adom meg neki. Az, hogy idáig elvetődött azt jelenti, hogy valószínűleg nem talált más gyötörni való áldozatot a toronyban, azért kalandozott el ennyire. De az is lehet, hogy csak kihívást keresett, és ezért engem akar pisztergálni, de teszek róla, hogy ma este ne azzal a jóleső érzéssel bújjon ágyba, hogy ma megint sikerült valakinek 220-ra tornászi a vérnyomását, főleg nem az enyémet. Szívtam miatta eleget, de nem hagyom, hogy bármilyen más formában az ilyesféle perverz indíttatásait rajtam élje ki.
- Bocsánat elfelejtettem, hogy téged egyszerűen lehetetlenség utálni, mert túl tökéletes vagy...Ugyan miért is utálnálak? Hiszen te vagy életem szerelme nemde? Főleg azok után, amit elkezdtél terjeszteni rólam. - felelek neki egy szívélyesnek tűnő mosollyal mintha csak a legkedvesebb ismerősömmel csevegnék. Persze túlzottan nem lep meg, hogy az összes sértésem lepattan róla, mintha csak valamiféle ártatlan tréfának szánnám. Őt ismerve valószínűleg elég sűrűn megkapta már ezeket mástól nem is egyetlen alkalommal, ahogy hála neki én is hallgattam eleget a hozzá hasonlóktól. Azt hiszem, ha elmélyül a dolog, akkor elég sokáig vagdoshatjuk ezeket a sértéseket egymás fejéhez. Mindenesetre csak most kapok észbe, hogy a Spice&Wolf-ot olvasom, aminek a címlapján egy lány van farkas fülekkel, és farokkal. Szinte még hálás is lehetek neki, hogy arra se méltatta a könyvet, hogy jobban szemügyre vegye, mert ezért is hallgathatnék még tőle, márpedig ezt a Light Novel-t tényleg szeretem.
- Ne aggódj a te irányodba nem nehéz megállapítanom, hogy mit is érzek emiatt ne fájjon a fejed egy percig se. - nem igazán van több reagálni valóm arra, amit mond. Valamilyen szinten ez még igaz is sőt vannak, akik egy személyt abszolút képesek egyszerre szeretni, és gyűlölni is, de én tisztában vagyok az érzéseimmel főleg Justice irányába. Lehet, hogy valamikor inkább gyengéd érzelmeket tápláltam az irányába, de mára elég nyilvánvalóan letisztultak a dolgok főleg, hogy Ő volt az, aki először elkezdte terjeszteni rólam a vérfarkas pletykákat, és épp ezért elég sok kellemetlen percet okozott nekem. Ha előtte már nem mentem volna keresztül néhány dolgon, akkor könnyedén össze is törhettem volna, de engem nem tudott már pár rosszindulatú pletyka kicsinálni azok után, amit a szüleim tettek velem. Kelletlenül húzom a számat, amikor érzem, hogy lehuppan mellém, de képtelen vagyok akárcsak egy pillanatig ránézni. Már régen kinőttem abból a korszakból, hogy pár "kirakott" melltől "elolvadnék", és valószínűleg Ő is inkább azért költözött mellém, mert ezt észrevette. - Tényleg annyira nincsen jobb dolgod, hogy az én véremet kell szívnod ahhoz, hogy megtaláld az Önmegvalósítást? - Persze, hogy idegesít, hogy szinte Ő is belebújik a könyvbe, amit olvasok, de eszemben sincs szólni neki, hogy akárcsak ennyivel is az Ő malmára hajtsam a vizet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-02-02, 16:18


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


Muszáj szórakoztatnom magamat, ha egyszer más nem szórakoztat, de szerencsére hamar szembe jön a kézenfekvő megoldás, bár Szido nehéz eset. Nem könnyű kihozni a sodrából, pedig az az igazi, ha valakit sikerül paprikás hangulatba tornászni, de ha ilyen békésen és nyugodtan tűri a támadásaimat az már nem olyan izgalmas. Elhúzom a számat egy pillanatra, amikor visszapillant a könyvébe, vagy mijébe és megint olvasni kezd. Semmi érdemi reakció, pedig ez úgy az igazi, ha nézhetem, ahogyan a másikra hatást gyakorolok, ha szépen lassan felkapja a vizet és... erre most semmi az ég világon nem történik. Nem reagál, még csak meg se nagyon rezzen, hiába nevetek fel és hiába provokálom. Fura pedig rendesen kellene utálnia, ha már én indítottam el azt a finom kis pletykát. Na nem mintha egyébként nem lenne igaz. Azért az nem fair, hogy akkor is te vagy a rossz, ha az igazat adod tovább, pedig az igazság fontos nem? Olyan nagy bűnt tehát azért nem követtem el.
- Oh azt hiszed olyan sok utálnak? Balga lélek... Van aki irigy rám, vagy féltékeny, de hogy utáljanak... na ők kevesen vannak határozottan. Te utálsz igaz? - bájos mosolyt villantok. Az az igazság, hogy tudok én kedves is lenni, csak nem nagyon szoktam és nem szeretem csinálni, mert sokkal fárasztóbb, mint szórakozni másokkal, most is ezért próbálom meg őt idegesíteni, annak ellenére, hogy amúgy nem megy valami könnyen, de majd belelendülök, ő meg úgy se tudja magát a végtelenségig tartani, az senkinek se megy. A sértegetésére meg se nagyon rezzenek, hasonló mosolyt villantok rá, mint, amivel ő igyekszik elkápráztatni, maximum már nem hajolok előre, mint előzőleg, mert láthatóan a bájaim nincsenek hatással rá, vagy legalábbis nagyon jól leplezi.
- Tudod azt mondják az utálat és az imádat között olyan vékony a határvonal, hogy szinte nincs is. Mindkettő ugyanolyan intenzív érzés. - igazából ennyivel reagálok arra, amit mondott, tehát nagyjából semmivel, de ezek után biztosan nem fogom hagyni, hogy csak úgy békésen olvasgasson. Felállok az asztal széléről és lehuppanok szépen mellé. Szándékosan erősen, hogy érezze a rezgéseket és ne álljon olyan nagyon stabilan a kezében az a könyv. Annyira unalmasak azok, akik folyton könyvvel a kezükben rohangálnak, de komolyan, rémes! - Tényleg annyira nem tudsz mit kezdeni magaddal, hogy kénytelen vagy olvasással elütni az időt? - természetesen simán belenézek abba, amit olvas, képes lennék akár még hangosan bele is olvasni, csak élni se hagyjam. Valamivel le kell foglalnom magamat és most ő az, aki az unatkozásomnak elszenvedi a hátrányait.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
You changed me?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-01-30, 22:29

Az igazság az, hogy most egy kis egyedüllétre vágyok így az este folyamán. Na jó az kicsit túlzás, hogy csak "most" nálam eléggé sokszor van ilyen. Mindig úgy érzem, hogy annyira szeretnék mindenki előtt embernek tűnni amennyire csak lehet, emberek között lenni, együtt nevetni, mulatni a barátaimmal, élni az életet akárcsak bármelyik másik közülük. De mégis sokszor sokkal inkább csak úgy érzem magamat, mintha valami kívülálló lennék, és úgy szemlélném az eseményeket, mintha valami betanuló robot lennék, aki próbálja leutánozni az embereket, hogy minél inkább hozzájuk hasonlítson. Ha őszinte akarok lenni, néha már kicsit belefárad az ember. Mármint abba, hogy mindig vissza kell fognom magamat, hogy nem lehetek teljesen önmagam, néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve, mint például Carmen vagy otthon a nagyiék. Kimerítő tud lenni, ha az ember mindig arra kell, hogy koncentráljon, hogy mikor, és mit mond, mégpedig kinek, hogy nehogy bármi félreérthetőt mondjak, elszóljam magamat. Arról nem is beszélve, hogy milyen erőlködéseket jelent minden átváltozás után felásni magamat, és iskolába menni mintha mi sem történt volna, mintha nem lennék hulla fáradt, amikor legszívesebben csak feküdnék, és nem csinálnék asz égvilágon semmi mást se. Szar dolog vérfarkasnak lenni...
Mindenesetre a fenti indokok nagyban közrejátszottak abban, hogy ma is elinduljak egy "a mai estét egyedül vagy valami értelmes ember társaságában szeretném eltölteni" típusú kirándulásban a kastélyon belül. A döntésem végül a közös társalgóra esik a II. emelten és ennek egészen egyszerű indoka van: amennyire tudom, ezt általában minimális mennyiségű ember használja. Jobban átgondolva ez nem is csoda. Aki akar valamit egy másik házbeli társától, az a közös órákon megoldja vagy a nagyteremben, esetleg Roxmortsban, de a túlnyomó többség általában a saját háznak a tagjai közül szedi a legjobb cimboráit. Persze én például a kivétel erősíti a szabályt típus vagyok Carmen-el, de mi azt is meg tudjuk oldani, hogy ha órákon kívül akarunk találkozni, és nem akarunk felesleges szem-és fültanúkat. Más részről meg elég nehezen tudnám elképzelni, hogy például a Griffendél, és a Mardekár tagjaitól nyüzsögjön a szoba tekintve, hogy hagyományosan mennyire "szeretik" egymást a két ház tagjai. Ezt mutatja az is, hogy a folyosón előforduló egymás elleni rontások, átkok okozói túlnyomó többségben közülük kerülnek ki főleg a kviddics-meccsek előtt. Nem mintha mi Hollóhátasok sokkal jobban szívlelnénk a Mardekár tagjait, de azért akadnak kivételek is, ezt pontosan tudom. Mindenesetre itt nem nagyon kell attól félnem, hogy nagyon bárki másba botlok, Asami-tól pedig nem kell félnem, hogy bárkinek is kotyog, szóval itt nyugodtan lehetek magamban is. Bár tény, hogy a legtöbb ember amúgy is kerül engem, amióta terjengnek a pletykák, hogy mi is vagyok valójában szóval ha be is jön valaki akkor hacsak nem kifejezetten engem keres akkor nem hinném, hogy nagyon attól kéne tartanom, hogy bárki is zargatni mer.
A fél szemet a sárkányon tartva nekiállok olvasgatni, és pont egy érdekesebb részhez érek, amikor hirtelen hallom, hogy becsapódik az ajtó. Egy pillanatra összerezzenek, majd már épp megkérdezném, az illetőtől, hogy barlangba született-e esetleg, vagy csak szimplán az agykapacitása nem terjed ki az ajtó szakszerű használatának metódusaira, de amikor odafordulok, és meglátom, hogy ki jött be csak rosszallóan megrázom a fejemet, és visszafordulok. Legszívesebben köpnék egy nagyot Justice Simmons láttán, de szerencsére volt gyerekszobám, és már nagyon-nagyon régen megtanultam uralkodni az érzelmeimen, de az Ő látványa még most is a legrosszabb gondolatokat tudja kihozni belőlem. Nehéz belegondolni, hogy valaha is tudott tetszeni egy hozzáhasonló. Jobban szólva kicsit többről volt szó, mint, hogy tetszik, de ezt még magamnak sem ismerem be soha, legalábbis nem szívesen. Mindenesetre sikerült egy időben elérnie, hogy pokollá tegye az életemet, és okozott nagyon-nagyon sok álmatlan éjszakát, és kínos pillanatot, amíg végre elült az ügy. Ahogy leül az asztalra Asami tüskéi egyből égnek állnak, és fenyegetően begörbíti a hátát így jobbnak látom kinyújtani a kezem mire a kis figura felkapaszkodik a karomon, és a taláromon végigmászva a vállamon foglal helyet, és ennek hála hallgathatom az "állat" dühös sziszegését a fülemben. Egy pillantás erejéig elidőzök a velem szemben helyet foglaló lányon. ~Még mindig jól néz ki. - állapítom meg magamban. Majd egy magvető fintor kíséretében száműzöm a kellemetlen gondolatot, és a light novel-t magam elé tartva visszatérek az olvasáshoz, amit megzavart Justice.
- Próbálkoztál már a kábító átokkal? Ha jó helyen találnak el akkor bevered a fejedet, és mindenki legnagyobb megelégedésére másnak reggelig alszol. Nem kell más csak, hogy találj valakit, aki eléggé utál. - felelek anélkül, hogy akárcsak felnéznék a könyvből. - Mondjuk neked ez nem nehéz feladat hisz az is elég, ha csak besétálsz a klub helységbe. - teszem még hozzá egy pár pillanat múlva. Pontosan tudom, hogy mire megy ki a játék, de még véletlenül sem fogom neki megadni azt az örömöt, hogy hagyjam magamat felingerelni, és bármi olyat mondjak, amit megbánnék később. Még az is lehet, hogy az egyik kis barátnője kint áll, és pont erre vár...A következő megjegyzésére csak halványan elmosolyodom a könyv mellett. Ez a poén lerágott csont...Több kell ennél, hogy kihozzon a sodromból. - Elég fura dolgokon jár az eszed. - tekintek fel végül egy halovány mosollyal az arcomon. - DE képzeld múltkor egy Roxfortos keresztrejtvényt fejtettem. Az egyik kérdés az volt, hogy a "Legsunnyibb, ordas-nagy féreg, - majd ezután egy ötbetűs szó következett, amit könnyen kitaláltam - és még zárójelben hozzá, hogy 9. évfolyam. El se hinnéd, de a te neveddel tökéletesen kijött a megfejtés. - felelek neki egy olyan mosollyal mintha csak arról beszélgettünk volna, hogy milyen szép idő volt ma, majd visszatérek az olvasáshoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justice Simmons
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-01-30, 12:46


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szido& Justice

[You must be registered and logged in to see this image.]


Rettenetesen unatkozom és nem szeretek unatkozni. Valamit kezdenem kell magammal, különben a végén még kénytelen leszek valami hasznosat csinálni, mondjuk tanulni... Jesszus! Elég könnyen megmarad a fejemben minden, elég jó vagyok átváltoztatástanból is, és vannak dolgok, amik tényleg maguktól megragadnak és kész. Persze időnként azért én is készülök rendesen, de nem viszem túlzásba. Nem rohangálok folyton a könyvtárba, mint egyes. Szórakozni sokkal jobban szeretek, főleg másokkal... Ehhez viszont találnom kell valakit, aki nem jár csordában és aki nem épp a könyvtárban dekkol és tanul, ami azért megnehezíti a dolgomat, főleg hogy jellemzően ilyenkor a többség tanulni szokott. Rémesek az emberek, de komolyan! Vagy csak buták és ezért kell ennyi időt készülésre fordítaniuk. Hm... igen azt hiszem erre van nagyobb esély.
Már egy ideje lófrálok tehát a kastélyban, most csak így lazán egyedül, amikor végre egyértelmű hangokat hallok az egyik ajtó mögül. Ott tuti, hogy van bent valaki, már csak az a kérdés, hogy ki és hogy mennyien. Mondjuk esélyes, hogy nem lesz vészesen nagy tömeg, mivel nincs beszélgetés és ha lennének bent sokan, akkor valószínűleg ilyen hangok is szűrődnének ki, tehát erre nem látok sok esélyt. Viszont egy valaki minimum kell, hogy legyen ott, azaz van esélyem rá, hogy egy kicsit eljátszadozzam vele. Jó... jó!
Be is nyitok hát és nagyjából azonnal az arcomra suhan a széles mosoly, amikor rájövök, hogy ki az. Egyedül olvasgat, mélabús tekintettel mered maga elé... jó talán kicsit túlzok, de na. Egészen értelmes külseje lehetne, ha nem lenne mindig így leamortizálva, de azt meg tudom, hogy miért van. Hát persze, hogy én terjesztettem el róla a pletykát, de nem csak kósza pletyka volt az, hiszen láttam! Ez a jó abban, ha ügyesen tudsz surranni a kastélyban, hogy senki se nagyon vegyen észre, viszont te így sok mindenről tudhatsz, amiről mások nem igazán. Kicsit oldalra döntöm a fejemet, mintha minimum érdeklődést mutatnék a sárkányát látva, de amúgy teljesen hidegen hagynak az ilyen kis kacatok. Bevágom magam mögött az ajtót, aztán szépen végigmérem, csak aztán lököm el magamat és indulok el felé. Nem érdekel, hogy zavarom-e. Biztos, hiszen láthatóan olvasni akart. Lehuppanok szépen vagy a vele szemben lévő fotelbe, vagy ha az túl messze van, akár az asztalra is, de úgy, hogy elég közel legyek. Szépen keresztbe teszem a lábaimat és felkönyökölök a térdemre. Még pár pillanatig vizslatom, mintha minimum a veséjébe látnék, csak hogy zavarba hozzam, vagy kínos helyzetbe, hiszen mint mindig elég kihívóan vagyok öltözve, előre hajolva ez még látványosabb.
- Napok óta képtelen vagyok aludni, most gondolj bele! Folyton csak te jársz az eszemben Szido, még álmomban is... - egészen búgó hangon beszélek, szépen lassan elgondolkodva még mindig őt méregetve. A mosolyom nem csökken, de tartok azért egy kis hatásszünetet csak azért, hogy még egy kicsit húzzam az agyát, mert az olyan vicces dolog. - Azon gondolkodom, hogy vajon... - újra egy kis szünet. Oldalra döntöm a fejemet, még egy kicsit a szemöldökömet is összehúzom, annyira mutatom azt a fene nagy gondolkodást. -... ha eldobok egy botot, akkor visszahozod, mint a kutyák? Vagy nem így működik? Nincs meg ez az ösztön bennetek? - csak itt húzódom végre hátrébb és persze azonnal harsányan fel is nevetek. Határozottan élvezem, ha pedig ő majd felhúzza az orrát rajta, akkor valószínűleg csak még inkább fogom élvezni a dolgot. Végül is arra ment ki az egész, hogy kicsit kiakasszam. Vérfarkas, tudom, hogy vérfarkas, ő is tudja, hogy az. Persze tudom, hogy közük sincs a kutyákhoz, de... végül is majdnem.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Itt is vagyok :3


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
You changed me?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-01-28, 14:56

Egykedvűen ballagok fel a Közös társalgóba a második emeletre vacsora után. Ma megvallom őszintén nincs kedvem a Hollóhát zajos klubtermében ücsörögni, és hallgatni a többiek fecsegését meg pletykálgatását,a mire pedig abszolút nem vagyok kíváncsi igazság szerint. Jobb híján azzal az indokkal, hogy átjövök ide a mugli-ismeret dolgozatomat csinálni elszabadultam a többiektől, és elcaflattam ide hátha itt lesz némi nyugtom. Az igazság az, hogy már régen megírtam ezt a tetves dolgozatot tekintve, hogy nekem nem kell túlzott után kutatás folytatnom az elektromos áram fontosságát illetően a mugli háztartásokban. Mindenesetre a látszat, és a lelkiismeretem megnyugtatása céljából még párszor átfutom az asztalon kiterített dolgozatot, és kiteszek mellé egy pennát is hátha valaki jönne, és kérdezősködne, hogy mit is csinálok. A zsebemben való türelmetlen motoszkálás érzékelve, elmosolyodom, és majdhogynem homlokon csapom magamat, majd előveszem a zsebemből a miniatűr kis mozgó sárkányfigurámat [You must be registered and logged in to see this link.], aki persze bosszúból a róla való megfeledkezésért egyből megpróbálja megharapni az ujjamat, de némi cirógatás az állára, és Ő is megbékül. Egy Magyar Mennydörgőt mintáz, és nagyon régóta körülbelül 6 éves korom óta megvan. Még a nagybátyámtól kaptam, az Abszol úton, amikor először találkoztam vele anno. Azóta féltve őrzött kincsem, és főleg itt a mágikus világban mindenhová magammal viszem az apró figurát.
Órákon rendkívül hasznos tud lenni, hogy ha nagyon unatkozom. Régebben csak arra volt képes, hogy megpörköltessek vele papírgalacsinokat, de nem kevés munka árán sikerült kifejlesztenem a játékot vele, hogy a papír- és pergamengalacsinokat megsütés helyett inkább visszapasszolja nekem a farkával. Tiszta olyan, mint a mugli gombfoci, de sárkány-modellel meglehetősen, és érezhetően sokkal szórakoztatóbb. Mindenesetre most egy kicsit bohóckodik a tenyeremben, majd leszáll a dolgozatomra, és azon összegömbölyödve látszólag mély álomba merül, de közben a fél szemét, azért a gazdáján, és a helységen tartja. Jobb szórakozásom nem lévén előveszem a titkos fegyveremet a [You must be registered and logged in to see this link.] első light novel sorozatáét, és azt kezdem el olvasni. Kicsit furcsák, hogy ebben nem mozognak a képek, de gondoltam már rá, hogy beszélek az öreg Flitwick-el, hogy nem-e lehetne megbűvölni azt a kevés rajzot, ami van a light novel-ben, hogy mozogjanak azok is. na persze otthon elég hülyén nézne ki ha az egyik ismerősöm kinyitná, és meglátná, hogy az eddig mozdulatlan illusztrációk hirtelen önálló életre keltek. De az biztos, hogy szórakoztató lenne...
Egy kis ideig nyugodtan olvasgatom a papírborításos könyvet, amikor is mozgást érzékelek a szemem sarkából. Asami feléledt, és a mozgásából ítélve szeretne kicsit játszani. Nincs más hátra előveszek egy nagyobbfajta galacsint, és az asztalon odapasszolom neki, hogy játszhasson vele, és Ő egyből rá is veti magát rángatva, marcangolva a papírlabdacsot. Kis ideig mosolyogva figyelem majd visszatérek az olvasáshoz, de azért fel-fel pillantok, hogy nem-e unt rá a dologra a mini sárkány nehogy valami galibát csináljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1296

TémanyitásTárgy: Közös társalgó (II. emelet) 2016-01-08, 17:41


Közös társalgó

A közös társalgó a második emelten található nagyobb méretű terem, ami lényegében a házak közötti ismerkedést segíti erő. Természetesen itt is él a kijárási tilalom, 7-ed évig bezárólag a diákok este már itt nem tartózkodhatnak, egyetemisták természetesen igen. A társalgóban van egy kandalló, jó néhány szék és persze kanapé is, utóbbiból történetesen kettő, de akadnak a falak mellett puffok is, párnák, amik még plusz ülőhelyül szolgálhatnak. A falak mentén polcok könyvekkel, egy méretes ablak is akad természetesen és persze középütt asztal esetleges tárolási célokra.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet)

Vissza az elejére Go down

Közös társalgó (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

+

Similar topics

-
» Négy emelet boldogság
» Társalgó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-