2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Odakint szakad a hó. Már rég lecsengett, vagy még talán csak most kezd igazán elcsendesedni a bál körüli mizéria. Hű, te jó ég mik történtek ott. A puncs, a nővérem.... meg azt hiszem Liana mellett most már végképp nem sétálhatok el csak úgy. A közös projekt, meg hogy elhívtam. El sem hiszem, hogy elhívtam. Nem, ez merő véletlen, a spontaneitás magas foka volt. Hát ilyen vagyok én, nem nagyon érdekelnek még úgy a lányok, mint az idősebb fiúkat, de bőven van időm bárkit beérni. A gyomrom az egyelőre forog, már csak ha arra gondolok, hogy majd valaha nekem is kell puszit adnom egy lánynak. Nem, ez kizárt dolog. Inkább koncentráltam arra, hogy van egy fasza könyvem, amit ki akarok olvasni. Na igen, a nagy felhajtás miatt egy valamire nem jutott időm, a nővérem ajándékára. Szegény, pedig mennyire kereshette. Meg késett is... nem baj, amúgy is azt mondta, hogy nyugodtan ráérek, mert fogalma sincs arról, hogy mit vegyen legközelebb. Azt hiszem adtam egy tippet neki. Az íjfelszerelés, meg amit elmeséltem. Vajon legyen merszem a többi jegyzet odaadásához is? Vagy egyszerűen csak mondjam azt, hogy áh, nincs már több? Nem, ezt ő sem hinné el. Hisz én pont ne ebben lennék alapos? Túlságosan átlátszó vagyok a családom tagjainak. Nem baj, más nem él ekkora luxussal, mint ő. Hisz igazán barátaim sincsenek. Vagyis... nem tudom, Lianát én most hova tegyem? Mostanában mint ha mellém ülne néha, vagy közelebb. Vagy én ülök úgy? Nem tudom, nem is rossz dolog amúgy ez. Talán csak egy kis változásra van szükségem. Karen mindig mosta a fejem, hogy a könyvek mellett igazán barátkozhatnék, egy könyv nem fog velem beszélgetni. Hmm... életcélgyanús? Hogyan tanítsak meg egy könyvet kommunikálni? Na jó egy kissé meredek gondolat és szerintem már rég kitalálták ezt. Vannak könyvek, amik kissé furán viselkednek. Ott van például a Legendás lények könyv is... nem az enyém, a tesóimé, de egy már megkergetett. Igazán ocsmány egy teremtés, ha arról van szó. Mert az, mi tagadás. Harapós, ronda és takarítani kell utána. Csak úgy okádja a papírdarabkáit. Én nem akarok olyat venni, nem is érdekelnek az állatok. Mi értelme annak, ha valaki csak naphosszat ül és tanulmányozza? Fogalmam sincs... ilyen elmélkedés helyett inkább úgy döntök, mégis a könyvet választom. Bevackolom magam egy üres, fedett és lehetőleg nem szélfújta helyre ahova nem esik hó és már olvasok is.
