Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Ereklyeraktár
  Today at 15:17
Neal Charmaine




ϟ Az elveszett húgom
  Yesterday at 21:25
Oliver Bailey


ϟ Levéltári kincsek
  Yesterday at 16:43
Cody Armstrong

ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:29
Alicia Geller

A hónap posztolói
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Ivarn-vo Inor
 
Leticia Samuels
 
Jade Wilson
 
Grayson Paisley
 
Graves Matlock
 
Georgiana Findley
 
Statisztika

Összesen 575 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sheree Parks

Jelenleg összesen 33317 hozzászólás olvasható. in 3113 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2016-08-21, 20:45

Carmen szokás szerint megint mindent olyan lazán vesz, mint általában (a gond csak az, hogy mint szokás szerint így én is, épp ezért evezünk mindig ugyanabban a csónakban). Nehéz eldönteni, hogy mitől lennének inkább idegesek. Attól, hogy itt vagyunk ilyenkor vagy attól a ténytől, hogy tömény mennyiség, amit felhoztunk gond nélkül lebonyolítaná egy mugli kocsma egész esti forgalmát, ha erősség mércéjével szemléljük a dolgokat, márpedig amit nagyfater főz...
- Piton szúrós tekintetű szemecskékkel? Azt hiszem, olyan cuki lenne, hogy menten belhalnééééék! - a kezeimet összeteszem, mint a kisgyerekek szokták, amikor valami hasonlót mondanak. - A pontlevonás meg 50 pontig megbocsájtható. - felelek neki egy vállvonással. - Legalábbis Nekem mert én kviddicsezem. - vigyorgok rá a lányra. - Mondjuk az biztos, hogy a Hollóhát Tornyába nem dicsérnének meg a népek, legalábbis a többség mivel még ott is lenének szerintem, akik viccesnek találnák a dolgot...legalábbis én egész biztosan. Meg akárki más, aki nem veszi olyan véresen komolyan ezt az egész Házkupa dolgot, amit amúgy is felesleges erőltetni szerintem. Úgyis majdnem minden évben a Griffendél nyer körülbelül. Akkor meg minek vergődni? - vetem fel a témát Carmen-nek.
- Öcskös? Mióta vagy te az idősebb vagy a dominánsabb közöttünk?
- vonom fel megjátszott szigorral a szemöldökömet egy pillanat erejéig mielőtt elmosolyodnék. Amikor előbb vállba vág, azt szinte meg se érzem, de amikor a következő ütés a hasamat éri akkor egy pillanat erejéig összecsuklom a hirtelen támadt fájdalomtól. - Nem. Nem sajnálod. - vágok vissza hunyorogva, amint igyekszem ismételten kiegyenesedni. Még az is rosszul állt neki, amikor egy pillanat erejéig megpróbálta tettetni, hogy sajnálja a dolgot. Az ilyesmi sose ment jól neki...talán, azért mert az esetek többségében soha nem sajnált semmit se, amit tett...velem ellentétben. Én azért elég sok dolgot megbántam már életemben, de sose kérdeztem Carmen-t, hogy neki volt-e bármi ilyesféle élménye. A komoly beszélgetéseink száma a 100-ból ugyanis kb. az 5 %-os határt súrolja évente kb. 1 ilyen jut a mindennapos találkozásink mércéjét tekintve. Nem mintha baj lenne. Nem azért vagyunk barátok, hogy megváltsuk a világot nemde?
- De az a sztori kihagyhatatlan. Megérne egy külön novellát vagy egy verset is. - nevetek együtt a lánnyal. - És rád erőszakoltam talán. Legközelebb, ha azt mondom, hogy az egyik toronyból próbálj fejest ugrani a tóba, akkor megteszed? - kérdem tőle felvont szemöldökkel.- Ha igen légyszíves szólj, mert valahonnan tuti, hogy szerválok egy olyan kamerát, ami még itt is működik. - vigyorodom el jóízűen. Az már látvány lenne az tuti és biztosan benne enne a Roxfort Top 10 Ökörsége című összeállításban, és a Minden Idők Legsúlyosabb Pontlevonásával Honorált Csínytevések listájában is. De az tuti, hogy hatalmas poén lenne.
- Ne aggódj, én tutira el fogom olvasni azt is. - kacsintok rá. - Bár a képet hiányolnám. Nem csinálunk ma este egy másikat? Szerintem lesz rá lehetőség. - vigyorgok gonoszan a lányra. Tudom, hogy ez a sztori az egyik "érzékeny" pontja már amennyiben neki egyáltalán létezik bármi olyan is.[color=#00cc00] -Mert a komolyság szobrát aztán rólad fogják mintázni00cc00]]. Bár ha Sárkányszarból lesz akkor még az is lehetséges. - vágok vissza miközben kidörzsölök néhány könnycseppet a szememből, amelyek az előbbi hahotázás eredményei. Ezután figyelem, hogy ismételten meghúzza az üveget és aztán ismételten látszik a meg nem elégedettség ábrázata rajta, ami be kell, hogy valljam roppantul szórakoztató. Nem mintha én akár csak egy fikarcnyival is kellemesebb ábrázatot vágnák hozzá, amikor aztán rám kerül a sor, hogy megvívjak az üveg tartalmával.
- Nos sose lehet tudni, hogy a Nagyfaterom milyen plusz hozzátevővel ajándékozza meg "gyermekeit" mielőtt útjára bocsájtja őket a Nagyvilágban. - reagálok sejtelmesen Carmen szavaira. Nos a tény az, hogy sokszor én se tudom, hogy az öreg mégis mit pakol bele a cuccba, amit gyárt. Ha nem ismerném, még azon se lepődnék meg, hogy ha gumicsizma is lenne benne vagy valami ilyesmi. - Azt hiszem, néha egyszerűbb lenne, hogy ha Meth-labort működtetne a sufniban az Ő képességeivel. - bólintok nagy komolyan, amikor a szavak elhagyják az ajkaimat.
- Persze azt gondoltam. - felelek gyanakvással a hangomban. - Gondolom kigáncsolnál, aztán amíg engem zabálnak te elfutsz mi? Igazi barát vagy ugye tudod? - kritikusan méricskélem, de azért a végén én is elmosolyodom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carmen Wilkes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2016-07-10, 20:31





Szido & Carmen



[You must be registered and logged in to see this image.]


"Csak egyvalami lehet szörnyűbb annál, hogy valami rossz történik: ha egyáltalán nem történik semmi."
[You must be registered and logged in to see this image.]




Elvigyorodom a kérdésén. Én is elgondolkoztam már ezen. Valószínűleg nem értékelnék, ha rajtakapnának minket, hogy mit művelünk itt. Viszont, az itt létünk kevésbé zavarná őket, mint az az alkohol mennyiség, amit felhoztunk, és el tervezünk pusztítani.
– Ugyan, nem rúgnának ki innen, csak kapnánk egy alapos fejmosást, pár pontlevonást, és persze jóóóó szúrós tekinteteket - kacsintok rá nevetve. Egyértelműen látszik rajtam, hogy teljesen hidegen hagyna a helyzet, miszerint lebukunk. Oké, nem lenne vicces dolog Piton fejmosását hallgatni, de alapvetően ő sem haragudna túl sokáig. Biztosan ráfogná Szidora, miszerint ő húzott magával a balhéba, és a nyilvánosság előtt pont ennyit hangoztatna. Elvégre, aki az ő házába jár, az csak tökéletes lehet. És ezzel alapvetően egyet is értek, de azt nem szeretem, ha csak a faji elítélés miatt állítják ezt. – Naaa, azért álljon meg a fákylás menet! Nem vagy te egy kicsit nagyon pimasz ma, öcskös? - vonom fel a szemöldökömet, miközben felé fordulok, és enyhén vállba vágom. Tényleg kissé merész lett, de azt hiszem ennyi elnézhetek neki, elvégre, én is ilyen vagyok. - Hah, persze - önelégülten mosolyogtam, és ezúttal hasba vágtam, ha már egyszer ilyen kegyesen széttárta a karjait nekem. Remélem, jól be is lilul neki reggelre, én mindent megtettem az ügy érdekében. - Áh, Merlinre! Annyira sajnálom! - Pont annyi ideig sikerül nekem is fenntartanom a sajnálat legminimálisabb látszatát, mint neki a szomorúságét. Tehát, pár másodperc múlva már nevetgéltem is. 
- Helyes - kacsintok rá, és tovább vigyorgom. Végül is, szerintem igen ritkán kaphat szívből jövő bókot tőlem. Előbb védem meg, mint dicsérném meg, sajnálatos mód ilyen vagyok.
- Mondtam, hogy nemlegesd fel! - nevetek fel ismét. - Különben is, te voltál az, aki megitatta velem, szóval a te hibád volt, én mondtam, hogy nem kellene - pillantok rá vigyorogva, majd a mondandóm végén enyhén megrántom a vállamat. Az tényleg nem az én ötletem volt. Én szeretem keverni a piákat, amikor a múltkor Andrew-val inni mentünk, akkor sem lettem rosszul, mivel tisztán egy italt ittam, vagy nagyon max csak egy pohárka vajsört a lángnyelv whiskey után.
Gynegéden rácsapok a felemelt kezeire. - Az egy külön könyv lesz, mire odaérnék, hogy megírjam - kezdek el újból nevetni, miközben az ölembe ejtem a kezeimet, viszont hamar újra felemelem, hogy rácsapja a mellkasára, ismételten elhagyva a gyengédséget. Persze, szavak nélkül hagyom, egyszerűen nem tudom megszólalni a nevetéstől. Már csak a következő szavai miatt is. - Olyan komolytalan vagy... - kuncogok, majd szép lassan azért abbahagyom a nevetést, de csak azért, mert rám kerül a sor, hogy a számhoz emeljem az üveget. Miután pedig ellően kiszórakozta magát az arcomon, rajtam a sor. Amint pedig lenyeli azt a kortyot, egy kárörvendő pillantással jutalmazom.
- Megérte - állapítom meg, miközben átveszem az üveget. - Van benne valami, viszont, a totális megsemmisítést szerintem a másik üveg rejti magában. -Most már nem teketóriázok, egyszerűen meghúzom. Már tudom, hogy mi vár rám, így talán nem is hat olyan viccesnek az arcom.
- Hmmm... - Sokkal többet nem sikerül így elsőre kinyögnöm, várnia kell a válaszomra, amíg enyhül a marás. - Nem lenne rossz. Gyakran van, hogy mágikus lények őrzik a kamrákat, még jól is jönnél - mosolygok rá. - Bár, felelősséget azért nem vállalnék érted, ha te lennél a vacsijuk - kacsintok rá, csak, hogy érezze a törődést.




[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2016-03-21, 11:18

Valamiért az a kellemetlen, de egyben mulattató érzés lebegi körbe a vidáman itt itókázással azt időt elütő párosunkat, hogy nem biztos, hogy a személyzet bármely tagja vagy a prefektusok megdicsérnének minket, ezt a jelenetet látva. Nehéz eldönteni, hogy ki lenne amúgy nagyobb csávában: Cartmen, akinek Piton a házvezetője, és aki ugyan mindig kivételezik a saját háta diákjaival, de nem tartom túlságosan esélyesnek, hogy ezt az "aprócska" botlást elnézné Carmen-nek még ha éppenséggel aranyvérű is, vagy pedig én, aki amúgy is vérfarkas vagyok, ami problémás dolognak minősül hiába lehetséges, hogy amúgy talán Flitwick prof nem akarna egyből kidobatni az iskolából... - Te amúgy szerinted mennyire repülnénk a suliból, ha megtalálnának minket itt? - osztom meg végül egy vigyor kíséretében Carmen-el a fejemben keringő gondolataimat, bár őt ismerve nem hiszem, hogy túlságosan megrázná a dolog.
- Nem. Megvan a magadhoz való eszed is, csak éppen az esetek többségében nyugvó állapotban található valahol a koponyád mélyén. - felelek neki egy cinkos mosollyal. - Ugyan kérlek, mindössze közlöm a tényeket. - tárom szét a karjaimat mintha csak valami nagylelkű gesztust tettem volna felé, pedig tényleg csak megosztottam vele, amit gondolok. - Mindenesetre most aztán igazán a lelkembe gázoltál ezzel a szemét dög kijelentéssel! - Arcomra megjátszott szomorúság kúszik, szemeim félig lezárulnak, az ajkaim lefelé görbülnek, de körülbelül 10 másodpercig sem bírom ki, hogy ne kezdjek el kuncogni, majd egy legyintés kíséretében végül feladom a próbálkozást.
- Sajnos annyira nem jött át, de igyekszem tényként kezelni, hogy azt állítod, szíved-lelked benne van ebben a bókban. - mosolygok rá szelíden, majd egy pillanattal később már én is elnevetem magamat, amint sikerül emlékeztetni egy apró múltbéli fiaskóra. - Pedig az aztán egy olyan "tűzcsóva" volt, aminek a láttán még egy sárkány is fülit-farkát behúzva menekült volna szégyenében. Hiába jót tesz az a boros-kóla keverve egy kis töménnyel nemde Miss Wilkes? - döntöm érdeklődve oldalra a fejemet, ahogy szemügyre veszem őt. Semmi sem garantálja, hogy a mai este nem fog ugyanígy végződni valamelyikünk vagy akár éppenséggel mindkettőnk számára, ahogy ismerem az italozási szokásainkat. - Ajjajj. - emelem védekezően magam elé a kezeimet. - Ha majd egyszer megírod az emlékirataidat, légyszi szentelj ezeknek az alkalmaknak egy külön fejezetet, engem és a nagyapámat sem kihagyva belőle. - nevetek halkan,a hogy felelek neki. - Ja és persze légyszi majd add oda, hogy a helyesírási hibáidat ki tudjam javítani. - kacsintok még rá végül.
- Kérlek taníts Darth Carmen, én sötét mesterem. - hajolok meg végül ismét egy mesterkélt mosollyal az ajkaimon. És azt hiszem ez volt az a pont, amitől kezdve hivatalosan is ratifikálhatjuk, hogy ennek az estének valamilyen szempontból nem lesz jó vége, és, hogy holnap bizony mindkettőnknek nagyon fog fájni a feje, és nem fogunk túl sok szilárd táplálékot magunkhoz venni. De hát mégiscsak fiatalok vagyunk nemde? Miért is ne próbálnánk meg legalább egy kicsit élvezni az életet mielőtt a nyakunkba szakad egy csomó a felnőtt léttel járó nehézség. Hát...legalábbis az enyémbe biztosan tekintve, hogy a családi vagyonom nem éppen abban a széfben található, amit a Gringottsban a legszigorúbban kéne őrizgetni, mert olyan eget verően sok galleon található benne.
- Ne aggódj az enyém se lesz sokkal szebb. - mosolygok rá, amint átveszem tőle az üveget. Felesleges is lenne keménykednem tekintve, hogy pontosan ismerem, hogy mit is rejt a nagyapám által készített whiskey magában. Amint belekortyolok be is igazolódnak a legszörnyűbb félelmeim: a torkom elszorul, és szinte érzem, hogy majdnem lángba borul, ahogy egy pillanatra a gyomrom is háborogni kezd, amint a nagyfater rettenetes "kreálmánya" eléri. - Hát nem...- felelek neki elfúló hangon, még mindig küzdve az ital maró hatásával,a mi szerencsére szépen lassan kezd elmúlni. - De nem is a totális megsemmisítése volt a cél. - mosolyodom el immár ugyanúgy őszintén, és gondtalan arccal, ahogy Carmnet figyelem, amint ismét meghúzza az üveget. - Amúgy rájöttem, hogy ha egyszer végzünk itt, akkor akár dolgozhatnánk is együtt. - nyújtom az üveg felé a kezemet. - Te keresed a kincseket, én pedig tanulmányozom a helyi mágikus lényeket...talán pont azokat, amik őrzik a kincseket. - vonom meg a vállamat egy mosoly kíséretében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carmen Wilkes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2016-03-07, 20:16





Szido & Carmen



[You must be registered and logged in to see this image.]


"Csak egyvalami lehet szörnyűbb annál, hogy valami rossz történik: ha egyáltalán nem történik semmi."
[You must be registered and logged in to see this image.]




Röhögünk és röhögünk, ahogyan mindig, amikor csak leállunk hülyéskedni. Mindkettőnknek felemelő érzés, hogy van egy ember, akivel legalább egy kicsit elhülyéskedhetünk, ha már egyszer ilyen begyöpösödött emberek vannak körülöttünk. A megjegyzésére pedig vigyorogva oldalba vágom, ezt most nem érdemeltem meg! Én igenis szerethető vagyok, csak kevesen tudják értékelni a tulajdonságaimat.
– Hahaha, komolyan azt mondod, hogy csak a szép pofim van nekem? Szemét dög! Bár azt azért értékelem, hogy a legszebbnek tituláltál - csak röhögök, természetesen nem gondolom komolyan a sértést, ez csak a szokásos. Meg azért egy kacsintást én is dobok neki, érezze a törődést, ha már volt olyan kedves, hogy egy kis bókot is belevarázsolt a kekeckedésbe. Na meg, ma este végül is nem azért ülünk össze, hogy csesztessük a másikat, az alapjáraton is megy. Helyette inkább egy kis pihentető lerészegedés az, ami miatt itt vagyunk. 
– Nem tehetek róla, mindent beleadtam ebbe a bókva - kuncogok, majd, követve a példáját én is komolyabbra veszem a formát. Legalább egy kicsit, sokáig úgy se tudjuk fenntartani.  - Ne is emlegesd, ha lehet! - nevetem el magamat, hát igen, eddig tartott a komolyságunk. Ahogy pedig meghajol, kihasználom az alkalmat és egy kicsit rácsapok a tarkójára. Csak, hogy megtörhessem azt az idillt, amit egy másodperc erejéig keltett a helyzet. - De azért te sem vagy jobb nálam, szóval csak óvatosan, én is tudnék mesélni! - vigyorodom el. Az biztos, hogy amennyi hülyeségen keresztül mentünk, abból már regényt is lehetne írni. Valami komikusat. 
- Csak figyelj, ifjú tanítványom - A vigyorom egyre inkább ördögi hatást kelt, ami ebben a helyzetben azzal egyenlő, hogy versenyként fogom fel ezt az ivászatot. Na majd meglátjuk, hogy melyikünk is bírja jobban! Bár, valószínűleg, akármelyikünk is bírná, mire az üveg végére érünk, egyikünk sem lesz képes megállapítani, hogy ki meddig volt józan. Már pedig, nem hiszem, hogy megállunk, amíg ki nem ürülnek. Kezdésképpen pedig óvatosan kortyolok bele, na, nem mintha erre fel lehetne készülni... Egyszerre förtelmes és szívet melengető ez a maró érzés.
- Kíváncsi leszek a tiédre utána - elvigyorodom, ahogyan átnyújtom. Ez a mosolyom valószínűleg már tényleg őszintébb. Az előbb éppen, hogy csak nem szökött könny a szemembe. - Hát, a kicsivel azt hiszem nem a megfelelő mértékegység az arcodat elnézve... - nevetek fel jó hangosan, Szido arcát látva, miután már elmúlt az alkohol maró utóhatása a torkomban. Az üveget pedig még mindig nevetés közben veszem át, de megvárom, hogy elmúljon. Nem szabad kilöttyinteni ezt az értékes nedűt. - Nem mintha azért jöttünk volna, hogy megerősítsük - kacsintok rá és felé emelem az üveget, amolyan "csirio" mozdulattal, a számhoz emelem, majd ezúttal egy nagyobb kortyot iszok az üvegből.


[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2016-01-18, 22:29

Pontatlan, mint mindig, és egy szermenyi rossz érzése vagy bűntudata sem lesz, azért mert már x ideje itt várat szokása szerint. Imádom Carmen-t még így is, ráadásul így is szerettem meg szóval valószínűleg az első kérdésem az lenne, hogy megbetegedett vagy pedig csak valaki százfűlé-főzet segítségével az Ő alakját vette fel, hogy képes volt arra, amire amúgy soha máskor: hogy időben érkezzen meg. Még szép, hogy egyből elkezdjük szívni egymás vérét, ahogy azt rendszerint tesszük akármikor is futunk össze, de egymással szemben úgyse gondoljuk komolyan másfelől a Carmennel egymást való piszkálódásunk rendkívül hasznosnak bizonyult roxforti éveim során, amikor mások belém kötöttek, de nekem elég volt csak felidéznem egy-két elmélyült "társalgásunkat" ahhoz, hogy visszaszóljak, és még csak pálcát se kelljen rántanom az illető ellen. És még azt mondják, hogy nem jó dolog ha az ember jóban van egy Mardekárossal. Súlyos tévedés...
Hiába próbálkozunk komolynak tűnni, és hangzani egymás szekálása közben a vége úgyis mindig az, hogy néha nem egyszerűen csak nevetünk, hanem sokkal inkább fetrengünk a röhögéstől, ott ahol éppen vagyunk. Azt hiszem nélküle az életem sokkal egyszínűbb lenne, és kevésbé vidám hisz senki hozzá hasonló kaliberű embert sem ismerek, akinek a közelében annyira önmagam lehetnék, mint amilyen most vagyok például. Előtte nem kell vigyáznom arra, hogy mikor, és, hogy mit mondok ez pedig már önmagában is egy felemelő érzés, ráadásul vele szemben a poénjaimat sem kell visszafogni tekintve, hogy ezt Ő sem teszi meg az én irányomban. Egy szónak is száz a vége...jó csapat vagyunk, és nem véletlenül vagyunk még ennyi év, és ennyi minden történés után is legjobb barátok...
- Hát ha másra nem is, de legalább arra büszke lehetnék, hogy nekem van a legszebb feleségem, és ez talán az öregeknek is elég lenne...Na jó max. a nagyapámnak, főleg ha látja, hogy mennyit tudsz inni...De idővel a nagyi is biztos megszeretne. - kacsintok rá egy vigyor kíséretében. Viccet félretéve a nagyszüleim valószínűleg kedvelnék Carmen-t főleg a nagyapám akármilyen is a modora, hisz az sokat lendítene a helyzetén, hogy nem fordult el tőlem, amikor anno vérfarkassá váltam.
Na de ma este fontos küldetéssel érkeztük mindketten erre a tetőre: mégpedig, hogy tesztelnünk kell nagyapám legújabb, szupertitkos házi recept alapján készült, 100%.-os garantált baktériumölő hatással rendelkező nedűjét. Ha nem ismerném az öreget, akkor komolyan félnék akár egy fél kortyot is inni ebből a folyékony féregölőből, de a saját unokáját csak nem akarja lemérgezni, ráadásul láttam, hogy Ő is ivott belőle szóval annyira nem lehet rossz a cucc. Majd Carmen segít tesztelni a dolgot. Az esetleges mellékhatásokért nem vállalok felelősséget...
- Ez nem volt valami meggyőző. - nevetem el magamat Carmen szavai hallatán. Mindenesetre én is teljes erővel dolgozom, hogy fenntarthassam a megjátszott komolyság látszatát hisz nem holmi hétköznapi dolog miatt gyűltünk ma itt össze a Csillagvizsgáló toronyban. Nagypapa főztje megérdemli az értő s komoly közönséget. - Tsk. Tsk. Mert te aztán olyan gyönyörűen szoktál kinézni mire végzünk. - nevetem el magamat. - Olyan sugárhányást se azelőtt, se azóta nem tudott szerintem senki produkálni, mint amit akkor mutattál be, amikor először berúgtunk együtt. Azóta is te vagy a mesterem. - hajolok meg előtte megjátszott áhítattal, a hangomban olyan mély tisztelet csendül, hogy aki nem ismer minket, azt hihetné, hogy igazi isten módjára kezelem a mi Carmen-ünket. - Csak nyugodtan. - kacsintok rá ismételten. - Majd meglátjuk, hogy ki idézget kit. - kezdek el nevetni. A legegyszerűbb válasz az, hogy valószínűleg senki sem fog idézgetni senkitől, mert szimplán nem leszünk abban az állapotban, hogy ezt megtegyük. Sokkal, de sokkal komolyabb gondot fog okozni nekünk, hogy valahogy lekeveredjünk ebből a toronyból...
- Ugye. - viszonozom a lány mosolyát miközben figyelem, ahogy lassan belekortyol az italba. - Az a mosoly elég erőltetettnek tűnik. - mosolygok a lányra őszinte kedvességgel miközben átveszem tőle az üveget. - Igen. Mintha a papa mondta volna, hogy most egy kicsivel több cukrot adott hozzá. "Tudod, hogy van ez fiam, attól egy kicsit ütősebb a cefre, de nem kell aggódni nem vészes." - idézem vigyorogva az öreg szavait. Tudom, hogy nem érdemes beleszagolni ivás előtt így a procedúrát el is hagyom, majd óvatosan a számhoz emelem, majd belekortyolok, és megforgatom a számban, hogy kiérezzem az ízét. Rájövök, hogy ezen az alkoholfokon erre már nem nagyon van szükség, mert semmilyen ízt sem fogok érezni így egyszerűen csak lenyelem. Egy könnycsepp jelenik meg a jobb szemem sarkában, de azért elmosolyodok. - Nos a belső baktériumflórámnak annyi. - szólalok meg egy kissé rekedt hangon végül mielőtt visszanyújtom Carmen-nek az üveget.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carmen Wilkes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2016-01-07, 09:07





Szido & Carmen



[You must be registered and logged in to see this image.]


"Csak egyvalami lehet szörnyűbb annál, hogy valami rossz történik: ha egyáltalán nem történik semmi."
[You must be registered and logged in to see this image.]




Minden bűntudat nélkül toppanok be késve, és természetesen meg sem fordul a fejemben, hogy akár csak bocsánatot kellene kérnem a késésemért. Sőt, sokkal inkább érzem úgy, hogy be kellene szólnom azért, hogy ő ért ide időben. Persze, ismer már, tudja, hogy egy szavamat sem szabad komolyan venni, még akkor sem, ha tényleg komolyan gondolom, bár az nem most van, Szidoval még kegyes vagyok ilyen téren. Na meg, őt ismerve, ha komolyan venné a beszólásaimat, akkor legjobb barátokból könnyedén lehetnénk ősellenségek is, mert azért az ő nyelvét is rendesen felvágták. Én meg nem arról vagyok híres, hogy ezt akárkitől is jól tűrjem…
Természetesen szépen hárította a megszólalásaimat, nem is bírom ki, hogy ne nevessem el magamat vele szinkronban a következő felszólalásán. Sosem értettem, hogy hogyan képes ilyen hülye beceneveket kitalálni, de nem tagadhatom, hogy igazán viccesnek találom. A következő megszólalásán meg csak megint elnevetem magamat, de ezúttal már nem olyan sokáig. Hátra tűröm a fülem mögé a hajamat, és csak vigyorogva legyintek.
– Hát, sajnálni tudnám a családod, ha tényleg velem akarnád gazdagítani, de amíg ebben a hitben él az öreged, nekünk is kényelmesebb az élet - rántom meg a vállamat, továbbra is vigyorogva, és a falat támasztva mellette. Persze, hogy poénra veszem a dolgot, tudom, hogy a srácnak nehezére esik a csajozás a saját kis titka miatt, de nem ítélem el érte. Meg tudom érteni a helyzetét, valószínűleg, ha nem ismertem volna már korábbról, én is elítélném.
Viszont, időközben előkerülnek az italos üvegek, és hangzatos nevekkel, valamint retardált szívecskékkel jellemezve állít választás elé. Az előbbiért szegényt megint csak kinevetem, de továbbra is poénra veszi a dolgot, gondolom, már csak azért is, mert fordított helyzetben is így mennének a dolgok. 
– Hát, látom… - Szép lassan vigyorgássá, majd egy torokköszörüléssel semmisé teszem a nevetést, felvéve a komolyság látszatát, elvégre, mi roppant komoly emberek vagyunk… - Természetesen! - Tovább incselkedem, a folytatás pedig továbbra is vigyorgásra késztet. - Ja, kitanított, azért szoktad úgy kiütni magad a legvégére - ismét csak majdnem felnevetek, de egyelőre tartom még magam és cukkolom még egy sort. - Aztán, ha nem bírod, akkor majd idézhetem ezt a kérdésedet? - Most már tényleg teljesen elvigyorodok, a tőlem megszokott incselkedő módon. Bár, abban azért nem vagyok teljesen biztos, hogy tényleg képes leszek abban az állapotban ezt felidézni, de majd azért igyekszem valahogyan.  
- De, igazán édes… - Egy halvány mosoly játszik az ajkaimon, ahogy átveszem az üveget. Áá, de régen is volt már amikor utoljára így ittunk fenn… Óvatosan iszom bele az üvegbe, az első korty mindig erősebb, mint a többi, újra hozzá kell szoknom az ízéhez. Mosolygok, egyszerre élvezem, és nem is, ahogy az alkohol végigmarja a torkomat. Előbb nyújtom vissza az üveget, minthogy meg tudnék szólalni. - Az biztos… Te jössz, de azt hiszem ez erősebb, mint a múltkori. - Hamar megtalálom a hangomat, a mondandóm végét pedig bóknak szánom. Aztán kíváncsian figyelem, hogy Szido arcára vajon milyen kifejezés ül ki…


[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2015-12-23, 22:54

Jókedvűen várakozom a csillagvizsgálóban, hogy Carmen is megérkezzen végre. A mai napom elég hosszú, és fárasztó volt, de sem ez, sem a hűvös esti levegő nem szegheti ma kedvemet hisz a jelek szerint egy jónak ígérkező estének nézünk elébe. Unatkozni biztos nem fogok hisz az Carmen mellett gyakorlatilag körülbelül lehetetlen főleg, hogy szüntelenül szívjuk egymás vérét, mintha csak muszáj lenne, bár magunkat ismerve azon csodálkoznék, hogy ha ezt kihagynánk bármikor is. Hogy honnan is jött ez a hirtelen ötlet, vagy, hogy van-e egyáltalán bármi értelmes indokunk arra, hogy miért kezdünk már el a hét közepén "relaxálni"? Ami azt illeti, fogalmam sincs, és az égvilágon semmiféle rációval rendelkező okot sem tudnék mondani, hogy miért romboljuk már most ma este az agysejtjeinket ahelyett, hogy megvárnánk a hétvégét. Ha diplomatikusan kellene megfogalmaznom akkor azt mondhatnám egy kívülállónak: hogy a tanulmányaink, és a diáktársaink viselkedése okozta felgyülemlett stressz elvezetése, valamint barátságunk további erősítése folytán nyúlunk az alkoholhoz, mint segédeszközhöz. Ráadásul a Whiskey-t régen az "Élet vizének" nevezték szóval mi igazából csak életvizet iszunk. A Bölcsek Kövét ugyan még nem találtuk fel, de a nagyfater főztje mellett nincs is rá szükségünk...
Amikor végre az este másik nélkülözhetetlen résztvevője is mutatkozik, nem hazudtolja meg magát, egyből "támadásba" lendül. Tűrhetem-e én ezt szó nélkül? Természetesen nem így azonnal igyekszem visszavágni, és ez szemmel láthatólag nem tetszik neki, bár Őt ismerve valószínűbb, hogy megint csak játssza az eszét, hogy szerepbe maradjon, és engem cukkoljon vele. Nem is mi lennénk...
- Ezer bocsánat Cuncimókus. Valahogy ez mindig kimegy a fejemből. - mosolygok rá, de a hajhátradobás, és a mosoly után nem bírom ki, hogy el ne nevessem magamat egy kicsit. Persze, hogy én is ismerem ezt a divatos anekdotát, hogy egy lánynak illik elkésni a találkozóról, de vannak olyan helyzetek, amikor nem illik megváratni a kis társunkat. És egy Csillagtoronyban whiskey-zős, rottyra tevős este pontosan ilyen alkalom. Nem mintha egy kicsit is neheztelnék Carmen-re, hisz ilyennek szeretem amilyen.
- Csak nyugodtan, de szerintem tutira, azért ilyen nagylelkű az öreg, mert abban van, hogy egyszer téged veszlek el feleségül. - vigyorodom el a lány szavaira én is. Mondjuk az biztos, hogy elég tetemes mennyiséget elfogyasztottunk már a nagyapám "nedűjéből", és ráadásul ezekből még Hagrid is inni szokott márpedig Ő kétszer annyit iszik, mint mi ketten a kis társammal. Mondjuk viccet félretéve az öreg lehet, hogy tényleg azt hiszi, hogy van valami köztünk pedig mindig magyarázom neki, hogy Carmen a legjobb barátom. De hát ha ezen múlik, hogy továbbra is kapjam a "szállítmányt" otthonról...
- Tuuudom...-felelem megjátszott ábrándozással a hangomban, és az arcomon. - Ne nevesd ki a szívecskéimet, benne van szívem-lelkem azokban a rajzokban. - nevetem el magamat végül én is Carmen-el együtt. Alig tudom megállni nevetés nélkül, amikor végül aztán Ő is komolyabbra veszi a figurát, de nem akarom elrontani ezt a roppantul "komoly" pillanatot. - Jó választás. - bólintok egyetértően még mindig fent tartva a komolyság látszatát. - No-no. Ezt vegyem kihívásnak? - mosolygok szelíden a lánynak. - Csak, hogy tudd, én ezen a szeren nőttem ám fel. Ráadásul a nagyfater kitanított a whiskey-ivás minden egyes apró trükkjére. - teszem még hozzá, miközben felemelem a mutatóujjamat mintha csak az elhangzottak fontosságát szeretném hangsúlyozni. - Meg aztán, hogy hagyhatnám, hogy egy hölgy magába italozzon itt fent a Csillagvizsgálóban? - teszem még hozzá egy fél-mosollyal. Valahogy mindig ezzel szoktunk indítani, és a végez az, hogy csodálatosan, ocsmány módon berúgunk, és a végén döntetlenül áll a kérdés, hogy ki is bírta tovább, mert a végeredmény a feledés homályába merül az este jelentős részével egyetemben. - Ogden féle lángnyelv-whiskey…Égeti a torkodat, amikor lenyeled...Hát nem cuki? - mosolyodom el, miközben lecsavarom a kupakot, és felé nyújtom az üveget, hisz a hölgyeké az elsőbbség nemde? - Nagypapi-féle sufnis-zúg whiskey...Még a beleidet is égeti, amikor átfolyik rajta...Sőt még átfolyás után is...- jellemzem röviden a mai este sztárjait. Mondjuk, ha esetleg idehányunk, akkor az érdekesen fog kinézni, amikor másnap jönnek órát tartani, mert azt hiszem, nem leszünk abban a helyzetben, hogy lebegtető bűbájjal szépen áthelyezzük a gyomortartalmunkat máshová...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carmen Wilkes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2015-12-23, 03:26





Szido & Carmen



[You must be registered and logged in to see this image.]


"Csak egyvalami lehet szörnyűbb annál, hogy valami rossz történik: ha egyáltalán nem történik semmi."
[You must be registered and logged in to see this image.]




Vigyorogva érek a csillagvizsgálóba. Komolyabban meg sem fordult a fejemben, hogy hogyan fogunk visszakeveredni a hálóinkba, de nem is vagyok az a típus, aki ennyire előre gondolkozna. Sokkal jobban érdekelt a gondolat, hogy a hosszú, fáradalmas hét után - na, nem baj, hogy csak a hét közepe van - végre egyet lazíthatok. Úgyis itt van a félév, majd ráfogjuk az tanulnivaló miatti stresszre az egészet, ha valaki netalántán számon kérne. Bár, ha jól csináljuk a dolgokat, már pedig mikor nem, akkor minden komolyabb zűr, és persze mindennemű büntetés nélkül megússzuk ezt a kis éjszakát.
Természetesen egy kis élcelődéssel indítok, már, hogy ne? Nehogy már szegényke csalódjon bennem, bár az ő megszólítására kissé elhúzom a számat. Nem kevésbé tetszik a megjegyzése se, persze tudom, nem szánja számonkérésnek, azért továbbra sem hamisítom meg önmagam.
– Ugyan már, a nőknek illik késni Cicafarok - hátra dobom a hajam a kellő hatás érdekében, természetesen az egészet megkoronázva a gőgös mosolyommal. Félig-meddig komolyan gondoltam, amit mondtam, de erről neki nem kell tudnia. Elég, ha annyit érzékel a dologból, hogy már megint játszom a fejem. 
– Óóó, akkor majd meg kell neki köszönnöm, hogy ilyen kellemessé teszi az esténket... - Én is szélesen elvigyorodom, lassan már tényleg megfogalmazhatok Szido nagyapjának egy köszönő levelet. Amennyit elfogyasztottunk az öreg whisky-jeiből, azt hiszem ez lenne a minimum. Ahogy elém áll a két üveggel, majdnem elnevetem magam.
– Micsoda hangzatos nevek... - vigyorodok el, és kissé előredőlök, hogy lássam is a papírra írt szöveget. – Meg milyen kis retardált szívecskék! Egy művész veszett el benned, valahol mélyn... - A szám elé teszem a kezem, hogy halkabbra fogjam a nevetést, de amikor komolyabb hangnemre vált, akkor én is megköszörülöm a torkomat, persze, csak miután kinevettem magam.– Kezdjük a "Kukorica alapú Instant Kill"-lel, aztán, ha mégsem instant halál, akkor nekiesünk a másiknak is. Vagy esek, attól függ, hogy bírod-e addig - cukkolom, már, hogy ne! Vagy veheti kihívásnak is, kíváncsi vagyok, hogy meddig fogja bírni. Én már előre felkészültem az estére, direkt nem ettem annyit, hogy ne dobjam ki a taccsot. Azt már tényleg nem tudnám, hogy hogyan magyaráznánk ki a hányást itt a csillagvizsgálóban, mert az biztos, hogy varázsolni már nem leszünk képesek abban az állapotban...


[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2015-12-23, 02:50

Nos nagyon sok társam küzd azzal a meglehetősen épületes problémával, hogy mit is kezdjen magával miután eltelik ez az utolsó csodálatos, semmihez sem fogható hetedik évünk. Nos nekem ez nem nagy gond már rég eldöntöttem, hogy a "Bestiamester" képzésre megyek tovább. Legendás Lények Gondozásából vagyok a legjobb, és igazából körülbelül ez is az egyetlen dolog, ami igazán érdekel szóval nem kellett túl sokat vacillálnom. Hagrid megígérte, hogy segít felkészülni amennyire csak tud, ráadásul ha épp nem valami mással töltöm a szabadidőmet, akkor szüntelenül a könyvtár ehhez a témához kapcsolódó könyveit bújom. A "Nagy-Britannia őshonos sárkányait" már gyakorlatilag kívülről fújom, és nem ez az egyetlen mű. Nálam sajnos fokozottan igaz, hogy valami minél veszélyesebb, és halálosabb, vagy nagyobb, vagy különlegesebb akkor az engem annál jobban érdekel. Mondjuk először le kéne tennem pár olyan tárgyamat is, mint mondjuk a Bájitaltan vagy a Számmisztika. Sajnos ezeket nem rázom ki olyan szinten a kisujjamból, mint az LLG-t vagy esetleg a Bűbájtant, de majdcsak akad valami kis lelkes pajtásom, aki majd segít felkészülni ezekre a vizsgákra is. A többire azt hiszem magamtól is menni fog majd.
Binns ma elég szépen ráhúzott az órára, ami most fekete pontot ér, mert bár amúgy nincs semmi bajom a "kisöreggel", de ma fontos programom van, úgyhogy sietnem kellene. Természetesen, hogy hab legyen a tortán még a tömeg is akadályoz, sőt gyakorlatilag maga a kastély is szóval az elemek ma úgy néz ki, ellenem vannak. Mondjuk Carmen-t és a pontosságát ismerve annyira nem kell attól tartanom, hogy előbb érne oda, pedig neki csak a Mardekár pincehelyiségébe kellene lekeverednie, de ha mégis akkor sose mosnám le magamról, hogy képes voltam megváratni egy "hölgyet". Így aztán a lehetőségeimhez képest fénysebességgel száguldok végig a folyosókon, és a lépcsősorokon, hogy aztán magamhoz vehessem a mai este nélkülözhetetlen kellékeit, a nagyfater ajándékait. Mondjuk, van az a fajta most nálam, ami az "iszol belőle, és utána 5 percig nem tudod megköszönni" kategóriába tartozik, de tudom, hogy Carmen nem puhány. Majd legyűri a kislány, hisz ha azt mondanám neki, hogy úgyse tudja, annál jobban erőlködne rajta. Annyira sietek, hogy még cipőt se cserélek, talárt meg ilyesmit aztán végképp nem.
A toronyba fölfelé haladva azért megfordul a fejembe, hogy ha ma tényleg annyira eltesszük magunkat Carmen-el, mint amennyire tervezzük, hogy eltesszük, akkor mégis, hogy fogunk visszakerülni a szállásunkra? Az oké, hogy Ő majd valahogy legurul a Mardekárnak a pincehelyiségébe, de egy én, hogy mászok fel a toronyba, kettő, hogy fogok válaszolni annak a rohadt sasnak az átkozott találós kérdésére? Mindenesetre némi elmélkedés után inkább úgy döntök, hogy nem éri meg ezen törni a fejemet, mert akármit is találok ki, vagy határozok el az este végére vonatkozóan, úgyis el fogjuk érni azt a szintet, hogy semmi sem lesz lehetetlen a számunkra. Így aztán mire aztán felérek a toronyba, és kilépek a hűvös, de mégis tiszta esti levegőre már eltudtam a hazajutás gondját, mintha soha fel se merült volna. Úgy vagyok vele, hogy sose volt még úgy, hogy sehogy se volt. Most is így lesz. Pár stiklit már megúsztunk biztos vagyok benne, hogy nem ezen fogunk megcsúszni. Ennél azért Carmen is, és Én is dörzsöltebbek vagyunk már nincs tehát miért aggódnunk.
- Látod Mókusmaszat. - üdvözlöm egy halovány fél-mosollyal, ahogy végül Carmen is megérkezik a ma esti "szeánsz" helyszínére. - Tudod van, aki megtanulta az órát, és képes időre odaérni valahová. - teszem még hozzá egy vigyorral. Nem lep meg az se, hogy nem köszön, és az se, hogy szokása szerint elkésik. Már megszoktam, és szerintem Ő még a saját temetéséről is elkésne. Bár semmi garancia sincs rá, hogy nem fog amennyire Őt ismerem.
- Jaja szívből csókoltat. Külön neked csomagolta be a legbivalypusztulatosabb, ótvarékos, guggolós menüt. - fordulok hozzá egy ártatlan mosollyal, ahogy megkocogtatja az üvegeket a taláromba, azok pedig halk csilingelő hangot hallatva koccannak össze egy pár másodperc erejéig. Kis hatásszünet, majd előhúzom a két üveget, és a lány felé fordulok. - Íme a 10.000 galleonos kérdés. "Gabona alapú Förtelem" vagy inkább "Kukorica alapú Instant Kill"? - kérdem a lánytól, aki a címkéken is meglesheti az alábbi "hangzatos" fantázianeveket. A hatás kedvéért mindkettő alá rajzoltam még egy torz szívecskét is. - Válassz! - szólalok meg végül komoly hangon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carmen Wilkes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2015-12-23, 01:06





Szido & Carmen



[You must be registered and logged in to see this image.]


"Csak egyvalami lehet szörnyűbb annál, hogy valami rossz történik: ha egyáltalán nem történik semmi."
[You must be registered and logged in to see this image.]




Ereklyvadászat... Érdekesebb, mint gondoltam volna. Igaz, hogy főleg a szüleim emlékére vágtam bele, de így fél év után már kezdem egész érdekesnek találni. No meg, végre letudhattam minden unalmas kiegészítő órát - többet között a mugliismeretet, és az LLG-t, bár az utóbbira valamiért valaki mindig lelkesen emlékeztet... -, és végre, a jövőm szempontjából lényeges tantárgyakra koncentrálhatok. Ma is, mint gyakran, kissé tovább maradtam, mert voltak bizonyos kérdéseim. A többiekhez képest kissé le vagyok maradva, mert régen sosem érdeklődtem ez iránt a szakirány iránt. Nem is igazán értem, hogy mi sarkallt arra, hogy ide jelentkezzem, de már úgyis mindegy. Ha elkezdtem, befejezem.
Miután megkaptam a kérdésemre a választ, már száguldottam is a Mardekárba. Elhadartam a jelszót, és már bent is voltam. Pont nem érdekelt, ha valaki esetlegesen hozzám akart szólni, én pár másodperc alatt a hálóban voltam. A könyveimet és a pergamenek rádobtam az ágyra, az egyencipőt meg berúgtam az ágy alá, és valami kényelmesebbre cseréltem. Bár, ha ma le akarunk részegedni Szidoval, akkor tök mindegy milyen cipő lesz rajtam, így se, úgy se fogunk tudni megállni a lábunkon. Nekem mondjuk még könnyű dolgom lesz, én csak lemászok valahogyan az alagsorba, de hogy ő hogyan fog felmászni a toronyba részegen... Na, az végignézném.
Vigyorogva csapon ki a háló ajtaját, és már megint csak rohanok, de ezúttal nem állok meg a Csillagvizsgáló-toronyig. Még a megszokott áldozataimat is kihagyom, így is késésben vagyok. Nem törődik holmi szabályokkal és tiltásokkal, nekem ne mondják meg, hogy hová menjek. Úgy meg pláne, hogy még csak nem is őrzik a bejáratot, szóval lelkesen rohanok fel a lépcsőkön, és persze még szélesebben vigyorodok el, amikor megpillantom Szidot. Pontos, mint mindig.
– Nocsak, nocsak, megint megelőztél kölyök? - pimaszul vigyorgok, jó szokásomhoz híven elhagyva a köszönés részt, de ezt talán már megszokta tőlem. Ha meg nem, hát magára vessen.
– Na, a nagypapi most is üdvözletét küldi? - Továbbra is vigyorgom, és amint sikerül újra normálisan vennem a levegőt a sietség után, megindulok felé, hogy mellette nekidőljek a falnak, és a talárjának a zsebénél kicsit meglökjem, csak, hogy az üvegek koccanása biztosan előre jelezze a ma este végkimenetelét.


[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt 2015-12-22, 23:13

Unottan koptatom a pennámat Mágiatörténeten. Nem mintha nem rajonganék Binns professzor legendásan "izgalmas" előadásaiért, de a mai napon valahogy különösen nem tudnak lekötni az ostoba szerződéskötések a mágia történelmének lapjairól. Tudom, hogy elvileg iszonyatosan fontosak, de én annak a híve vagyok, hogy csináljuk meg a tanévet 2 hét alatt, persze eltekintve a házi dolgozatoktól meg az olyan tárgyaktól, amik érdekelnek is. Még van 2 hét a teliholdig szóval nem is emiatt vagyok nyűgös, annyira most a házijaim se súlyosak, Piton szekálását már megszoktam, úgyhogy az szinte lepereg rólam, főleg, hogy tisztában vagyok a Bájitaltan tantárgyhoz kötődő szegényes képességeimnek. Nem a mai napon, azért nyüzsgök, mert végre egy kis pezsgés is került az életembe. A gyerekkori barátommal Carmen-el találkozom, hogy teszteljük nagyfater legújabb "guggolós" szériáját. Hoztam magammal egy kis gabona alapú "Förtelmet", és egy kukorica alapú "Instant Kill-t" is. Ha Piton csak egyszer bevizsgálná ezeket szerintem a nagyfatert egyből hivatásos méregkeverővé léptetné elő. Ennek ellenére ez igazi falusi "minőség" tehát nem ihatja akárki. Ezt a kuriózumot csak Carmen-nek és Hagrid-nak tartom fent meg néhanapján még egy-két emberkének ha úgy hozza a "balsors". Mindenesetre már körülbelül a Földkerekség összes sárkányfaját felskiccelem a papírra mire végre-valahára véget ér Binns órája én pedig szabad vagyok, mint a madár, és megközelítőleg fénysebességgel hagyom el a termet.
Sajnos a mozgó lépcsőknek, az embertömegnek, Hóborcnak, az embertömegnek, és minden más akadályozó tényezőnek hála meglehetősen időbe telik, amíg elérem a Hollóhát tornyát. Ott még ráadásul felelnem kell egy találós kérdésre, mielőtt bejuthatnék, ami újabb időveszteség. Ha másért nem, akkor legalább amiatt kerülhettem volna másik házba, hogy csak egy rohadt jelszavat kelljen megjegyeznem. Nem mintha nem örülnék, hogy Hollóhátas vagyok. Szeretem az itteni embereket, ráadásul akárki akármit mond, intellektuális szempontból mi vagyunk a Roxfort krémje na. Mindenesetre nem kerülhetem ki a szálláson aknamezőként elhelyezkedő ismerősök csoportjait, muszáj megállnom egy-egy szóra vagy mondatra. Valaki azt kérdi mi a pálya velem, valaki a Magyar Mennydörgőről nyög be egy kérdést, megint más varázsló sakkozni hív szóval az biztos, hogy a Hollóhát toronyba sose unatkozik az ember éppenséggel. Legalább negyed órába-húsz percbe is beletelik mire végre sikerül mindenhonnan kimentenem magamat, és felsettenkedek a szobába. Ma úgy tűnik, rám mosolyog a szerencse, mert nincs senki se a szobánkban így nyugodtan kotorászhatok a ládámban, mire az alján megtalálom a fentebb említett címkézéssel ellátott "nedűket". - Papa főztje a legjobb. - mosolyodok el magamban mielőtt a két üveget a talárom mélyébe süllyeszteném, hogy azok ne legyenek észlelhetőek. Azt hiszem, elég nehéz lenne ráfogni, hogy ez mindössze "Ice Tea" ha valaki lecsekkolná a mai ruha kiegészítőimet...
A Csillagvizsgáló-toronyba is beletelik egy kis időbe, mire felérek, mivel elég óvatosan haladok, hisz nem lenne túl szerencsés, ha elkapnának, főleg ha piával kapnának el tekintve, hogy elvileg csak tanári felügyelettel lehetnénk ott - főleg este. Nem mintha Carment vagy engem túlzottan érdekelne a dolog, de azért mégiscsak fő az óvatosság. Minek rontsuk el az estét, mielőtt még elkezdődne nemde? Végül is szerencsésen sikerül elérnem a tornyot, és örömmel nyugtázom, hogy ismételten én voltam a pontosabb kettőnk között. Mélyet szippantok a friss esti levegőből, ahogy kilépek, már ezért is megérte feljönnöm. Hátamat a torony egyik falának vetve a csillagos eget kezdem bámulni - ahol jelenleg nem bánom túlságosan, hogy nem látom sehol se a holdat - amíg Carmen meg nem érkezik...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt

Vissza az elejére Go down

Carmen&Szido - Jóbaráti tütükézés a csillagok alatt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» Sean lakása
» A hónap barátsága
» Gyerekkori barát
» 5. felvonás - Thanos

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Csillagvizsgáló-torony-