Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Konyhafolyosó
  Today at 11:19
Jacob Troops





ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 21:36
Ginny Weasley

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Jacob Troops
 
Ginny Weasley
 
Armand Stansson
 
Janette Troops
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39359 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Tiltott folyosó (III. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 827

TémanyitásTárgy: Tiltott folyosó (III. emelet) 2014-10-04, 15:04

First topic message reminder :


Tiltott folyosó (III. emelet)

Bolyhoska itt őrizte a Bölcsek kövének kamrájához vezető folyosók bejáratát, a csapóajtót.


[You must be registered and logged in to see this image.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet
Albrecht Beaulieu
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 38

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-12-12, 02:13



... the never-ending why ...

[You must be registered and logged in to see this image.]






Messze áll attól, hogy idegeimet feltépje és dühömet korbáccsal verje végig rajtam; bonthatatlan nyugalommal figyelem őt, noha pár pillanattal ezelőtt legszívesebben felpofoztam volna. Én. Őt. Életemben nem éreztem még ilyen alantas ösztön-haragot, és valószínűleg éppen ezért hullott pernyéire bennem a düh még azelőtt, hogy lelkemből szabadulva materializálódott volna a valóságba. Nem tudom, fásultságának – már ha valóban ez bénítja érzelmeit, jóllehet, az enerváltság hazug álca is lehet, ami alatt rettentő indulatok burjánzanak – mi lehet az oka, de őszintén, nem is szeretném miértjét megismerni. Nem a személye taszít, hanem az a kicsorbult törődés, amit régebben minden diákra elpazaroltam, most pedig már senkinek nem adom. Ez a lány egyszerűen szabályt szegett, én pedig ügyeletemben rovom a folyosókat, és valami áldatlan véletlen egymás útjába sodort minket.
De azért megpróbálom, igazán meg; könnyedebb hangnemmel igyekszem szelídíteni őt, de érezhetően fals a cél, már a rajtnál bokát törtem. Ujjával megbök, zokon egy pillanatra sem veszem, legalább ennyi interakciót enged közte és köztem, de azért az impulzus szokatlan, ezt a fajta közvetlenséget még a kollégáimtól sem viselem könnyűszerrel.
Pitonról ejtett szavait válasz nélkül hagyom, nem tisztem bírálni a tanárokat, és ha lenne is, akkor sem bírnám el tiszta lelkiismerettel; nekem ez fontos. Így csak nézek rá, türelmesen, mint aki tudja, lesz folytatás, és ez a türelem teret ad a szavaknak, az indulatoknak, a keserűségnek vagy panasznak, bárminek, csak fedjen fel magából valamit, amin el lehet indulni. Gondolataimba temetkezve, csendesen próbálom kielemezni őt, boncasztalra dobva képzelt lelkét, hogy érzelmeit lenyúzhassam róla, és van valami, ami nem hagy nyugodni. Nem szólok róla; még nem.
Szavainak nem hiszek: nem sajnál ő semmit, és már-már feltépném a némaságomat, de ő folytatja. Lassan, mélyet bólintok, arcom kiolvashatatlan marad, düh és csalódás, gúny és feladás – ez lenne rávésve vonásaimra, de a nyugalmon kívül nincs rajta semmi.
Hagyom őt elmenni, de léptei nem a megszokott határozottsággal neszelnek a folyosón, és hamarosan meg is áll, kiegészítve búcsúnak szánt mondandóját. Fejemet egy kissé oldalra fordítom, úgy hallgatom őt, s miután megvallja miértjét a távozásnak, pár pillanatig még megtartom a hallgatásom.
– Önsajnálat – maró gúnnyal és megvetéssel ejtem ezt a szót, pálfordulásom váratlan. – Könnyebb, ha a sajnálatot másra bízzuk önmagunk helyett, valóban. Igazad van. Most éppen rám, ugye; mert tudod, büntetni nem foglak, mint ahogy jelenteni sem fogom senkinek az éjszakai sétádat, de azt is tudod, hogy, ha elmész, rágódni fogok ezen a találkozáson, és aggódni miattad… érted, mi történhetett veled – hangsúlyom egyáltalán nem vádló, még csak ideges sem, épp ellenkezőleg; csendes szenvtelenséggel ejtek minden egyes hangot.
Sajnálatra neked egyáltalán nincs szükséged. Tudjuk, mi ketten – szándékosan ismétlem meg nem is oly régen használt szavait, majd a mozdulatot: közelebb lépve hozzá, finoman bökök a mellkasára, éppen csak megérintve őt. – Engem őszintén nem érdekel az éjszakai kóborlásod, bármit hiszel is a naiv fejedben. Mind a ketten álarcot hordunk, láthatod, én nem ilyen vagyok, az órákon az anyag mellett magamat is előadom. De most tessék, vessük le: komolyan nem hat meg a vergődésed. Nem vagyok érted felelős, nem vagy senkim, csak egy a tucatnyi önjelölt individuum közül, aki azt hiszi, kitűnik a tömegből; csendesen, vagy zajosan, lényegtelen. Most, hogy ezt tisztáztuk, vagy elmész, mint egy szánalmas, dacos gyermek, vagy elmondod, mi a bajod, és esetleg megpróbálok segíteni még akkor is, ha a bizalmad a mínuszt veri irántam.
Kicsit enyhítek a tartásomon, és kihúzom magam; csak mondandóm végén veszem észre, hogy némileg megdöntöttem magam, hogy közvetlen közelről a szemébe nézhessek, ekképp adva nyomatékot a tőlem merőben szokatlan stílusú szavaimnak.




◄ words: 567 ►
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 72

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-10-30, 13:22

//1997. március. 27.//
[You must be registered and logged in to see this image.]
Albrecht & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
536
elnézést a késésért /:
Néha nehezemre esik eljátszani, a pártfogoltat, aki görcsös szolgalélekként eleget tesz a tanárok parancsainak. Fegyelmezésük ellenére, én ugyanúgy cselekszem, ahogy azt nem várnák el tőlem. Holmi fenyegetés elég kevés ahhoz, hogy lecsillapítsa gőgös tudásszomjam. Mégha az érintett tanár, nem is foglal el olyan kegyvesztett helyet a viszony-rangsorban.
- Akkor bizonyára azt is tudjuk, mi ketten - jelképesen kiemelve bököm ujjbegyemmel rá, majd önmagamra. - hogy Piton bármennyire is törekszik a diákok fegyelmezésére, nem bizonyul eredményesnek. - teszem hozzá, a helyzet látványát tanúbizonyságnak adva. Hiszen, megeshetett volna, hogy a keresztezett folyosón nem a mágia-történeti tanáromba botlok, hanem Pitonba. Pusztán csak az "ha" választ el attól, hogy személyesen is tűzet élesszek szüleim gyilkosának szemében. De ugyan minek? Ha azzal tettleges megoldást nem érek. Egyedül csak az hozhat vigaszt, ha személyesen megéreztetem vele megkövült érzéseimet. Hogy a bűntudat immáron, ne csak egy szemvillanó látomás legyen előtte, hanem az örökké-tartó véres valóság, amiben nap mint nap élnem kellett. Jogszerű egy árvának felsírnia az éj-közepében? Jogszerű de korai ilyen keservet ébreszteni egy fiatal szívében. Aki igazán sose érthette meg, milyen is az igazi szülői szeretett.
Kizökkentve érzem, ahogy tanárom - taktikát módosítva, - éjjeli csevejre invitál. A szerepébe túlságosan beleéve magát, úgy gondolja, egy hosszas és empatikus beszéd elegendő, hogy felszakítsa a gátlások vasfalát. Rosszul hiszi. Ide a dalai láma nagy bölcsességei is kevesek lesznek, hogy őszintén megnyíljak előtte. De ha a lehetetlen, tegyük fel mégis lehetséges lenne, akkor sem találnám azt a formát, amivel közölném vele, hogy bosszantó kollégájának látszata hamis és gyilkost takar a homályban. Mégha bebizonyosodna, hogy feltételezem hiteles a szemében, ugyan mi tévő lenne? Feljelentést tenne? Értelmetlen. Hiszen az egész mágia-ügyi minisztérium gondos kezeivel óvja és védelmezi mindentől mentesülve. Albus? Bizonyára nem függesztené fel, hiszen ő a saját füle és szeme az intézményben. Senki sem ítélné el, ahogy én tenném legszívesebben. Senki nem fogná a pártomat, márcsak azért sem, mert az iskola legfélelmetesebb tanáráról beszélünk. Ugyan miben félelmetes? Hogy az érdemelt jegy helyett mínuszban adja az értékelést? Vagy, hogy az aranybányaként tekintett kivételezését 10 rettegett és gyilkos próbán kell kiállni? Én nem érzem okát, hogy félnem kell tőle. A tulajdon jogot, hogy kicsapathasson, nem teheti meg. Ezen felül, annyi mínuszt osztogathat nekem, amennyi a pergamenre kifér. Az ilyen büntetés nem tud bennem félelmet ébreszteni.
- Sajnálom tanárúr, hogy ezt kell közölnöm önnel... - lassan fordulok hátra, hogy kijelentésemen még inkább éreződjön a távozásom. - ...de nem tarthatok önnel. - ejtem ki ajkaim között, mire pár lépéssel magam mögött hagyom legkedveltebb tantárgyamat tanító tanáromat. Rá néhány másodpercre, marni kezd a bűntudat, legfőképp azért mert a erős távozni akarásomat nem indokoltam. S mivel nem igazán okolhatom az önös lelkiállapotomért, annyival megtisztelem, hogy elmondom, miért.
- Ne vegye magára... - fordulok arccal hátra, hogy a szemkontaktust megtartsam. - ...tudom miért invitálna, és jóval előbb tudom, hogy nem nyerné sikerét vele. Mert néha az elszánt cselekvés, nem hoz enyhülő válaszokat. Az pedig kétszeresen nehezíti a dolgokat, hogy nehezen megnyíló típus vagyok. Persze ennek ellenére, látom az elszántságát és igazság szerint élnék ezzel a kivitelezett figyelemmel...csak - a padlóra emelve a szemem, valami olyannal készültem volna letenni a pontot a mondatvégére, ami hihető és titkolt lehet, egyszerre.
- Nem kenyerem az önsajnáltatás. - emellett döntöttem, és vélhetőleg nem gerjesztettem még több figyelmet a tanárom szemében.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Albrecht Beaulieu
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 38

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-10-03, 00:07



... the never-ending why ...

[You must be registered and logged in to see this image.]






Bár nem adom jelét, de végtelenül bosszant magányos kóborlásom arcátlan megzavarója, és ezen a csípős, dühítő érzésen az sem változtat, hogy immár felém fordulva, felismerem diákomat. Semmi olyasféle ingerület nem szakad fel belőle, amire ne számítanék; fiatalkori arrogancia, isteni igazságérzet, örökös üldözési mánia. Nincs ebben semmi szokatlan, pusztán a nagybetűs életbe kilépő, ébredező ego pszichológiája. Valószínűleg, ha gondolataimnak hangot adnék, diákomban elpattanna valami, büszkesége nehezen fogadná be, hogy kamasztársai nyűgös dackorszakától voltaképpen az égvilágon semmiben nem tér el, csupán némileg vehemensebben él benne a felnőni vágyó szenvedély.
Nem szólok közbe akkor sem, mikor szünetet tart, és pótcselekvést végez – haját igazgatja, s közben a megfelelő szavakat kutatja, mit vághatna még szerinte jogosan a fejemhez –, csak némán hallgatom sértett önérzetének pimasz hangját. Le fog csillapodni, mindegyikük lehiggad, ha szétzilálhatatlan türelmemmel néz farkasszemet. Jóllehet, gondolataim néma tengerében jómagam is éppoly arrogánsnak tűnhetek, amilyennek az előttem álló lány mutatkozik, de saját belső csendjében az ember nincsen korlátok közé szorítva, mint a tárgyiasult valóságban.
Karomat összefonva várok hát, hogy befejezze, és arcomról egyre inkább olvad a szigor, s helyébe apró mosoly szökik. Nincs ebben semmi gúny, vagy lenézés, csupán az a fajta kedves, elnéző türelem és szeretet, ahogyan egy felnőtt néz a gyermekre, annak ellenére, hogy Amiya már rég maga mögött hagyta a kölyökéveket.
Mikor elhallgat, pár másodpercig magam is a hallgatásba burkolózom, és messze elnézek mellette, tekintetem beleveszik a folyosó félhomályába.
– Mind a ketten jól tudjuk, hogy nem az első eset, amikor tilosban jársz és cselekszel, mint ahogy azzal is tisztában lehetnél, hogy ha Piton professzor állna itt helyettem, ő nem engedne meg efféle szájalást, míg én kifejezetten élvezem. És nem utolsó sorban engedem, mert nem bólogató majmokat nevelek – felelem csendesen, ajkamon hagyva a szelíd félmosolyt, ám hangom nem mentes a rám jellemző szigorú éltől. Mégsem haragszom a lányra, frusztrációját egyelőre még nem érthetem, hiszen nem fedte fel előttem az igazság-követelésének konkrét kiváltó okát.
– Gyere, sétáljunk egyet – invitálom, és kezemmel finoman érintem meg a vállát, ekképp nógatva, hogy tartson velem. – Mindennek megvan a maga helye is ideje, így az igazságról való értekezésnek, és tanárod bírálásának is, mint ahogy ennek a tilosban járásnak is. És nekem úgy tűnik, e három felvázolt téma közül, a te szabályszegésed éppen jókor és jó helyen történt. Miért érezted szükségét az éjszakai csatangolásnak?
Nem tudom, mi vezette ide ma este, talán csak a kíváncsiság, és a vakmerőség merész párosa, de lehet, hogy ennél sokkalta mélyebb és komolyabb indok csalta elő a hálókörzetéből. Sosem voltam, és sosem akarok azzá a tanárrá válni, aki személytelenségbe parancsolja a diákokat, és lelkükre talán még akkor is vak marad, mikor valami baj történik – sokszor visszafordíthatatlan. Ahogy Amya, úgy én is felrúgok egy igen fontos szabályt: nem a merev, szigorúan körülhatárolt tanári szerepben beszélek vele, hanem egy puhább, fellazult modorban, egész egyszerűen: mint ember az emberrel, úgy váltok vele szót és hallgatom meg.



◄ words: 468 ►
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 72

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-09-13, 16:38

//1997. március. 27.//
[You must be registered and logged in to see this image.]
Albrecht & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
455
elnézést a késésért /:
Próbáltam el képzelni magam, egy olyan világban, ahol a hazugság csakis őszinte formában hagyja el az emberek szájt. Ahol a "hogy vagy?" kedélyállapot után érdeklődő tipikus kérdést, nem a beletörődő és hallgatag "rendben, köszönöm." hanem a nyílt és őszinte "nem, nem vagyok jól, azért..." kifakadás követ. Ahol a "kérlek, mond, hogy nem igaz"-ra a válasz "sajnálatos módon de, ez történt". Hány évszázadnak kell még eltelnie ahhoz, hogy az emberek őszintén forduljanak egymáshoz, semmilyen anyagi juss vagy cselszövés nélkül? Mert mi nem csak a szárazföldön folytatunk háborút, idestova kitudja hány ezer éve, amióta az emberiség létezik. Lélekben is hosszú és zsarnok háborút szítunk őszinteség és hazugság között. S ez nem egyenlő a jó és a rossz ellentétével. Ez annál egy sokkal komplexebb dilemma.
A szél fütyülő moraja csapódik a falaknak, mintha egy éjszakai szimfóniát írna. Hüvös szellő járja be a csarnok tágas termét, s mikor elér, hideg libabőr teríti be a bőröm felszínét. A szaktanár felelősségteljes hivatással száll szembe a tilosban járóval. Olyannyira, hogy nem helytelen számára fenyegetést csempészni a szavaiba. Arcom a hűvös fehérből, kipirosodik az alkalmazott módszertől. Meg voltam győződve arról, hogy a mi Mágia-történeti tanárunk az ilyesfajta módszerektől elszokott. Hiszen kevésszer vetette be diákjainál. S ha volt rá alkalom, az igazi "orvosi problémás" tanulóknál.
- Ugyanúgy kezel, mint azokat akik folytonosan felrúgják a szabályokat. Pedig nem kellene. - feleltem, elsőre tán szemtelenséget éreztet egy tanár iránt, de őszinte, az elejétől kezdve őszinte volt. Jogosnak érzem a külön bánásmódot, hiszen a rajtakapás még teljes valójában nem ér fel azzal, hogy bűnözőként kezeljenek. Hajamat kezeim fogságában vettem hátra, miután még szűkebbre szorítóm az íriszeimet tanárom szemében.
- Ahogy érzi, Tanárúr. Remélem igazi megnyugvásra talál, ha egy Hollóhátastól egy ilyen ügyért levon 50 pontot. - közlöm vele, mindezt gőgös arckifejezésben. Tanárom a szellemi mesterem. Csak akkor szállok harcba tanítómmal mikor az igazamat védem. S pontosan ezt is teszem. - Nekem rövidke válasza a kérdésemre nem szolgált megnyugvással...mégsem fenyegetem, hogy a két mondatos válasz helyett egy kis regényt mondjon el nekem.  - teszem hozzá, a szokványos dacos habitusban, a keresztezett karokkal, felívelő szemöldökcsonttal.
- Én tudatlan, próbálnék különbséget tenni maguk közt...tanárok közt.  - kezdek bele normális és kicsit sem provokáló hangnemben. - De, minden igyekezetem ellenére, nem látok változást...nem látok változást a módszereikben, a viselkedésükben, sem a taníttatásukban. Semmi jelét nem látom a különbségnek, pedig az emberek ettől egyéniségek, nem? Ha más kollégája, mondjuk Piton professzor illetett volna ugyanezekkel a szavakkal, teljesen hidegen hagyott volna. Önt azonban többre becsültem...már amiket a pletykákból és az órákból leszűrtem.  - hosszú monológom ismételten őszinte, és bátorságból talán egy kissé ellenséges. De nem érzem okát a finomkodásnak. Hiszen intelligens emberek között, a vita csupán eszme-csere. A tanár urat pedig partnerként és nem ellenfélként kezelem. A hierarchia rendszernek mindig is eleget tettem, hiszen volt önérzetem.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Albrecht Beaulieu
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 38

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-09-07, 03:38



... the never-ending why ...

[You must be registered and logged in to see this image.]






Árnyékom hosszúra nyúlik mögöttem, ahogy a folyosók kihalt magányát járom az ólomüveg ablakokon átszűrődő holdfényben. A csendbe csak lépteim, és talárom szövetének halk neszelése szökik bele, ezt leszámítva szinte bonthatatlan némaság vesz körül, mintha az ezeréves falak is mélyen aludnának. Kollégáim legtöbbjével ellentétben, engem egyáltalán nem bosszant az éjszakai ügyelet, sőt; végtelenül megnyugtató a társtalanság, ez a pár órányi zavartalanság. Ilyenkor gondolataimat mélyen a koponyaüregbe zárva cipelhetem, és nem kell attól tartanom, hogy a diákzsivaj kizökkentene a csendes elmélkedésből. A kastélynak erre a részére csak ritkán merészkednek a nebulók, így ma éjszaka sem számítok szabályszegőre; ha valamelyik klubhelyiség közelébe lennék beosztva, az estém korántsem lenne ilyen nyugalmas, mert bármilyen csúnya gondolat is ez egy tanártól, a diákok olyanok, akár az állatkölykök: nem kóborolnak messze az almuktól.
Merengésemből mégis kizökkent valami halk, alig hallható zaj, apró neszelés valahol a folyosó végén. Bosszankodva indulok az irányába, a mindig kedves és szelíd tekintet egy pillanat alatt a semmivé lesz és szokatlan feszültség, már-már harag fészkeli be magát az íriszembe. Egy percig sem gondolom, hogy veszély lapulhat a sötétségben, biztosra veszem, hogy egy magát rettenetesen bátornak kikiáltó diák tesz tiltott felfedezőutat a Roxfortban. Pálcámat előretartom, végéből élénk fénypászma világítja be a folyosót, és gyanúm beigazolódni látszik, mikor tekintetem megakad az előttem álló alakon; valóban egy diák.
Nincs kedvem az éjszakai fogócskához, és bár nem szokásom bűbájt szórni a diákokra, de ezúttal már nyelvem hegyén van a lábbilincselő átok, hogy ne tudjon megszökni előlem, de úgy tűnik, nincsenek ilyen szándékai. Csak áll, háttal nekem, a fáklyafényben talárszegélye kékesen villan, és immár pálcámat leeresztve sétálok oda hozzá.
Szavai meglepnek, az általános reakció egyáltalán nem ez, ha rajtakapnak valakit, miközben tilosban jár. Szemöldökömet zavartan húzom össze, ez a helyzet szokatlan, és éppen ettől érdekes; valahol mélyen már egyáltalán nem bánom, hogy megzavarták a magányomat. Mikor szembefordul velem, látom szemében az eltökéltséget: nem fogja feladni a dacot; eldöntötte, hogy erős lesz, és ha kell, pimasz. Ott csillog minden a tekintetében. Megtehetném, hogy tetemes mennyiségű pontot vonok le a házától, és büntetőmunkára ítélem, de egyiket sem teszem; értelmesebbnek tűnik az átlagnál, aki válaszokat és nem pusztán dorgálást érdemel.
–  Mert az igazság fáj; néha elviselhetetlenül és rettenetesen – egyszerű szavak vágnak bele a csendbe, nyers, köntörfalazás nélküli válasszá állva össze, de mást ne várjon, ha az igazságra kíváncsi. – Nem mindenki elég erős hozzá, hogy elbírja ezt.
Arcom rezzenéstelen, vonásaimon a szigor ül meg, hangom is fagyos, rosszalló, hiszen mégis csak szabályt szegett. Elgondolkozva tekintek rá, érzem, hogy valami nincs rendben, valami nyomasztja őt, igazán nem tudom micsoda, de abban biztos vagyok, hogy nem a bajt keresni szökött ki a hálókörletéből; ha tévedek, az úgyis kiderül.
– De inkább te adj nekem arra okot, miért ne küldjelek büntetőmunkára, és vonjak le a kis csavargásod miatt annyi pontot, ami aztán garantáltam a házverseny legutolsó helyére sorolja a Hollóhátat?





◄ words: 464 ►
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 72

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-08-26, 20:32

//1997. március. 27.//
[You must be registered and logged in to see this image.]
Albrecht & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
407
remélem tetszett (:
Késői, hűvös szél tölti be a folyósok kihalt csarnokát. Az iskola félszemmel, de nyugodtan alussza álmát. A termek kiörültek, s hátra hagyott porszemeiket az arra járó tanárok lépte zavarja csak fel. Néha úgy érzem, a kiüresedett intézmény rokonszenvesebb mint nyüzsgő képmása. Néha jobb a telihold fényében felkutatnom a szemem elől elrejtett kincseket, mint a gyanút keltő világosságban. A távolban, ahol az épületet hatalmas fa-rengeteg fogja közre, vérfakosok vonyítása üti meg a hold sütötte csendet. A teliholdra mered a tekintetem, a kinti folyósok résében. A körülötte lévő fehér aurája rossz előzményt sejtett. Épp mint akkor. De gyermeki ésszel fel sem foghattam, mint is sugallhatnak az égi jelek. Megtörtént, s ez már végleges. Nem hozhatja helyre semmi sem. Könnycseppet kár volna érte ejtenem. S valamilyen megmagyarázhatatlan gátlásból, nem merem a hold előtt kitárni a szívem. Félek, hogy kihasználná a helyzetet.
Lépteimet finoman dobbantom a padlón, tudván, hogy tiltott helyen tartózkodom. Egy macska ösztönein nem nehéz túljárni. A gazdáját ellenben ennél jóval nehezebb lóvá tenni. Mai szerencsémnek köszönhetően, kijutott nekem a szabadság érzése. Mert mikor eltiltott helyen lézengek, mindig ezt érzem. Egy korlát, amit ismét sikerült áttörnöm. S láthatólag még a fejemet a nyakamon hordom. Annyiszor átfutotta az elmémet, ez a szerfelett nagy védelmezési kényszer. Mégsem értem, mi szükség rá, ha a folyosók végében nem fene vadot állítanak akadálynak. Bolyhoska létezéséről az egész épület tud. A rém hírek vajnyi kevés igazságot rejtenek. Hatodévesként már futja annyi bátor eltökéltség belőlem, hogy nemet mondjak az ilyesmiknek. Jobb szeretem magam átélni az efféle dolgokat. Mert egy dolog prózát mesélni, más dolog azonban a főszereplőjeként megélni.
A monoton lépteket, egy-egy nem odaillő ütem töri meg. Azonnal megtorpanok, de még a hátraarcot hanyagolom. Diák nem lehet, hiszen a többség, akár egy birka nyáj inkább hallgat a demagóg retorikára. Frics személye már helytállóbb lenne. Ugyan, Missy Noris jellegzetes nyávogása elmarad. Nem lehet más, csak egy őrtálló tanár, aki tetten érte a szabálysértőt.
- Ha ad egy erényes okot, hogy visszatérjek a hálókörletembe, akkor szónélkül elmegyek. - továbbra sem fordulok meg. Beérő lépteit hallom a sötétben. Csökönyösen kihúzom magam, s egy pillanatra lehunyom a szemem. Mire végül felveszem a szemkontaktust vele.
- Tanárúr, miért folyamodunk hazugsághoz a védelem érdekében? - erényes és már régen elhallgatott kérdésemet vágom a fejéhez. Válaszokat akarok, s a hold lássa a lelkiismeretemet, hogy nem rossz célra hasznosítom a megkapott információt. Igazságot akarok, elvetve a kegyesebb és bosszúsabb hazugságot. Mert egy diáknak sosem bűn kérdeznie. De a tanárok gyakran érzik úgy, nem kell felelniük a kérdésre.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kye Hyun-seok
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-04-05, 19:04

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Sun-hi& Hyun-seok

Ilyen rövid idő alatt is bőven sikerült rájönnöm, nem lesz olyan mint én. Lehet sikeres, lehet irigyelt, de hogy másképpen fogja elérni, mint én, az biztos. Ettől még a ruhák tekintetében adok neki utasításokat, vagy hogy hogyan tartsa magát, ehhez nem fér kétség, de a férfias viselkedést úgysem lehet holmi mentorálás keretén rábízni. Amennyire lehet, betartom az anyjának tett igéretemet, többre nem vagyok képes. Sosem tanítottam senkit, valahogy eddig nekem bőven elég volt, hogy a saját múltamon túllegyek, az sem volt egyszerű, de már eljutottam arra a szintre, hogy ne kelljen érzelmeket mutatnom, és ha emiatt Sung-yeun összecsuklik, arra már nem kell felelősséget vállalnom, találja meg ő is a maga keménységét, pasiként arra születtünk, hogy ne kelljen nyálas módon érzelgősnek lennünk. Az más kérdés, hogy én a színészetben mindent kiélhetek, ha neki ez nem megy, akkor majd megoldja amiben tudja. A szegett vállra kissé hunyorgok, amikor nem néz oda, mintha kicsit szánnám, de el kell távolítanom magamból ezt az oda nem illő érzést, nem a barátom, sőt senkim nekem ez az idegen fiú.
- Mert így a helyes. Te talán hátat fordítasz azoknak, akiket tisztelned kéne? Látod ezért tartasz itt, mert ostobákat kérdezel Kim Sung-yeun. Sokat kell még tanulnod. A kulturánk más, mint az ittenieké, ám ez nem jogosít fel arra, hogy feladd a tanultakat. – Elnézést kér, amire szigorúan bólintva felszegem az államat, hogy aztán finoman elmosolyodjak, amint előttem belép a hugrabugos klubhelységbe. Amennyire butácska, olyan könnyedén kész azt tenni, amit kérek. Csupán feleslegesen kérdez, azt pedig olykor kezelhetem is.
- Na ez már valóban nem tartozik rád, de ha nagyon tudni akarod, a szüleink ismerték egymást. Anyám azért bízott téged rám, mert tudta, hogy megbízható vagyok, és megtenném, érte. – Nem megyek bele a részletekbe, mert az már valóban a saját életem, amibe nem kívánom belevonni. Legyen csak elég, amennyit eddig elmondtam, most inkább teszteljük, hogy mire képes a varázserejével. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire zseni lesz a lámpát átváltoztatva. Azon kapom magam, hogy csodálattal nézegetem, gyorsan eltűntetem a szájtátást, és felküldöm átöltözni. Persze megint visszakérdez, már kezdem nagyon unni, úgyhogy csak pofákat vágok, és remélem mielőbb eltűnik. Meghallom a hangját, nem szólok semmit, várom, hogy lejőjjönés csóválom a fejemet, hogy vajon miért késlekedik még mindig. Várok, felnézek a lépcsőkre, még mindig sehol. Aztán megjelenik... Összeszűkítem a szememet, hogy azt mutassam, egye fene, ez akár egész férfias is lehet, pedig... nagyon csinos, ha lehet azt mondani, még csinosabb mint én. Sajnos ez nem annak köszönhető, hogy jól választottam ruhát. Az arcéle igen finom, nem is nagyon fiús, a szeme csillogása olyan félszegséget sugároz, amely egy fiúhoz tényleg nem illik, de hát ő ilyen. Egészen megbocsátható.
- Na gyerünk. – Mordulok rá, hogy elinduljunk, és megmutassam neki a kastélyt, hogy többet ne tévedjen el.





[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Sun-hi
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 123

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-04-01, 16:03


Hyun-seok & Sung-yeun (Sun-hi)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Macsó srác? Igazából nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy én valaha macsó srác akarnék-e lenni. Nem valószínű, mert hát... nem vagyok egy macsó srác alkat, sőt... srác sem vagyok. Pont e miatt akartam eltűnni inkább a színről és pont e miatt nem valami jó hír, hogy a nyakamba kaptam őt, aki nem igazán segíti elő azt, hogy el tudjak tűnni, sőt még fel is akar erősíteni, hogy látványosabb legyek és... ilyesmi. Ez nekem pedig nem igazán tetszik, mert jobb nekem, ha nem figyelnek rám, az lenne a legjobb, ha ő se figyelne rám. Nem is értem, hogy anya miért küldte a nyakamra... a testvérem nyakára. Vajon tényleg teljesen megzavarodott a feje és tényleg azt hiszei, hogy én ő vagyok? És ez... vajon így marad örökre? Őszintén szólva egy ideig még reméltem, hogy rendbe jön, az utolsó pillanatig, amíg be nem tettem a lábamat a Roxfortba biztosra vettem, hogy végül észhez tér, hogy egyik reggel úgy kel fel, hogy bocsánatot kér, de... semmi ilyesmi nem történt. Nekem pedig nincs más választásom, mint elviselni ezt és... alkalmazkodni.
- És miért csinálod? Miért teszed amit elvárnak? Miért alkalmazkodsz a kötelezettségekhez? - igen azt hiszem megint kissé hirtelen csúsznak ki a számon a kérdések. Nem kellene... nem lenne szabad, de mégis megtörténik. Összeszorítom hirtelen a számat, egészen vékony résnyire szűkítem össze, és kissé aggódva pillantok rá végül. - Elnézést, én... nem tartozik rám, bocsánat. - hebegem végül egy újabb röpke meghajlás kíséretében, miközben aggódva lépdelek mellette. Nem kéne ilyet csinálnom! Miért nem tudom átgondolni a szavaimat, mielőtt kicsúsznának a számon? Ez... ezt nem szabad. Nem tehetem mindig, ami eszembe jut és főleg nem mondhatok mindent ki, főleg nem előtte. Ez nem lehetséges. Ő túlságosan komoly, a végén még észrevenne valamit, amit nem kéne. Alkalmazkodnom kell valahogy hozzá, hogy végül békén hagyjon és akkor... nem lesz semmi baj.
- Szóval neki segítesz, de... honnan ismered anyát egyáltalán? - tudom, túl sokat kérdezek és tudom, nem szabadna, de hát mégis mit tehetnék? Az a baj, hogy én már csak mondhatni ilyen vagyok, szeretek tudni dolgokat és e miatt gyakran csúsznak ki kérdések a számon, még ha ez mások számára esetleg zavaró is. Persze gyakran kérek elnézést, de attól tartok, hogy Hyun-seoktól még majd kell is párszor, ha csak nem tanulom meg hogyan tartsam magamban a kérdéseimet. Önkontroll, nem igaz? Azért arra akaratlanul is elmosolyodom, hogy eltátja a száját, amikor átalakítom a lámpaernyőt. Nem tehetek róla... jól esik. Csak amikor újra rám néz akkor tűnik el a mosoly az arcomról, hiszen... olyan lesújtó pillantással tud illetni, hogy már csak attól majd elsüllyedek szégyenemben.
- Fehér? Miért pont... Jól van sietek vissza. - sóhajtok végül és kissé megsemmisülten indulok el felfelé. Még jó,hogy nem találta ki, hogy velem tart, akkor lenne csak még macerásabb, hogy még magyarázkodnom is kell, hogy miért ne tegye. Mindenesetre se perc alatt átöltözöm és csak a cipő elővételénél tűnik fel, hogy... bizony ott a kép is. Belebújok a lábbelibe is, és a képet valahogy egyszerűen csak a zsebembe süllyesztem. Félő, hogy ha azonnal rákérdeznék, hogy kik ezek, akkor annak még komolyabb következménye lenne, mint az eddigi kérdéseimnek. Ha szemmel ölni lehetne... már így se élnék. - Készen vagyok, mint pont jó, és... most? - oké, még mindig nem tudom, hogy mi is lesz, vagy hogy miért kell vele lógnom. Valahogy majd férfit farag belőlem mi? Hát... ahhoz sok sikert Hyun-seok!


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kye Hyun-seok
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-03-28, 19:00

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Sun-hi& Hyun-seok

Az egyértelmű, hogy nem az a tipikus macsó srác, akinek elvárható lenne, hanem az az érzékenylelkű, akire első blikkre a szemem forgatom, és csak beharapom az ajkamat, hogy ne mondjak állandóan valami lekezelőt. Nem tudom miért, valahogy magamból indulok ki, és nehéz felfognom, miért ennyire gyenge idegzetű valaki fiú részére, egyszerűek a szabályok, gyorsan el kell lesnie mástól, mondjuk tőlem a megfelelő viselkedést, és már be is illeszkedett. Tőlem hiába vár kedvességet, mi fiúk egymás között nem bátorítjuk, hanem felhúzzuk egymást. Attól leszünk erősek, hogy egyszerűen nem leszünk gyengék egymás előtt. Nem mondom, hogy katonatársként kell egymásra tekinteni, de amolyan bajtársként igen. Ezt kell majd belevernem Kim Sung-Yeun-ba.
- Valóban? – Kérdezem egy pillanatra megenyhültebben elmosolyodva, hogy aztán ismét kihúzzam magam, felvéve a szigorú, peckes tartást. Ezt azért jó tudni, hogy ő is kész szabályok szerint élni. Akkor csak remélni merem, hogy nem okoz majd sok galibát, csak teszi, amit mondok. Akkor biztosan nem leszünk egymással zűrben. A kérdésre ellenben megütközve húzom fel a szemöldökömet. – Ez kérdés? Valóban komolyan felmerülhet az ellenkezője? Nem is nagyon értem, hogy miért nem ismeri még eléggé a világot. Talán nem kapott elég pofont az élete. A kishercegnek bizonyára mindent megadott az anyja, bezzeg az én szüleim halottak, mind a ketten, és egyedül kellett boldogulnom, amióta csak az eszemet tudom. De hát magyarázhatnám ezt napestig, míg nem kap igazi tragédiát, úgysem fogja felfogni, csak a szigor számít, hogy egy idő után önmaga is belássa, mi a helyes út.
- Ez magától értetődik. Az anyád sokat segítetett, amikor gyermek voltam, most rajtam a sor, hogy viszonozzam. Ne hidd, hogy te vagy oly fontos, az ő kérése az, amiért itt vagy. – Talán nyers vagyok ezzel, de őszinte. Nem szokásom megjátszani magamat. Azaz pont hogy igen, ám már olyan régóta színlelek, hogy teljesen magamévá tettem a szigorú, kiméletetlen létet, amelyet csupán a színjátszás alkalmával sikerül leráznom magamról. Akkor mosolyog a lelkem, lehetek valaki más, az érzéseimet művészetbe tudom önteni. Az igazi arcomat viszont senki nem ismeri, és jó is az, ha ez így marad, hiszen nem tudnék szembenézni a sajnálattal. Beérünk végül a klubhelységbe, ahol nagyon is kiváncsi vagyok, hogy mihez fog kezdeni a kérésemmel, kívánságommal. Enyhén szólva is meglepő, hogy még engem is képes lenyűgözni. Azon kapom magam, hogy eltátom a számat. Gyorsan be is csukom, és csak felszegem az államat, hogy bólintsak. Igazi zseni, de hogy ezt ki is mondjam... Esélytelen.
- Menj fel a hálókörletbe. Választottam neked egy fehér együttest, a börönd az ágyadon van, legfelül találod benne a ruhádat. Addig én, várakozom itt. – Ha megteszi, és felmegy, valóban megtalálja a rá tökéletesen illeszkedő csodaszép férfi ruhát, amely illik is a lányos stílusához, a cipőméret is stimmel. Amit viszont elrontottam a pakolásba, hiszen magamnak is csomagoltam a fénykép. Hárman vannak rajta, a szüleim, akik mellé fekete szalagot kötöttem, és mögöttük valaki, akinek nem lehet felismerni az arcát, mert pont oldalt néz, mintha valamire figyelne. De az is lehet, hogy szándékosan kívánt az árnyékok között maradni.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Sun-hi
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 123

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-03-21, 08:55


Hyun-seok & Sung-yeun (Sun-hi)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Igazából már magától a helyzettől is meg vagyok szeppenve, hogy itt vagyok a suliban a testvérem külsejével és el kell játszanom, hogy ő vagyok. Minden új és minden olyan bizonytalan már önmagában is és erre még a nyakamba is kaptam egy olyan valakit, mint Hyun-seok, aki finoman szólva sem viselkedik kedvesen... hát mondja valaki erre, hogy egyszerű dolgom van. Igaz, hogy nincs? Az is kész csoda, hogy legalább időnként meg merek szólalni, részemről már ez is nagy dolognak tűnik jelenleg. Próbálok én kitartani, de őszintén szóval nem egyszerű, szívesebben tűnnék el mellőle az egyik lépcsőfordulóban, de félek, hogy akkor megkeresne és... szóval nem sok értelme lenne.
- Én tisztelem az idősebbeket Hyun-seok, téged is tisztellek. - még egy röpke meghajlás is belefér, egy pillanatra megállva mellette, csak aztán veszem fel sietve újra a haladás ritmusát. Így is gyorsan megy, én pedig alacsonyabb is vagyok, már-már szaladnom kell mellette, hogy tartani tudjam a tempót egyáltalán. - Te is ezt teszed? Mindig azt, amit elvárt? - bizonytalanul pillantok rá. Nem is tudom, hogy miért ilyen, hogyan lehet ennyire kemény és... komoly, mert az igaz? Nagyon is az, és nem tudom, hogy ennek mégis mi lehet az oka. Talán neki is rengeteg szabálynak kell megfelelnie, mint ahogy tőlem is ezt várja el ő, meg az anyám is? Nem lehet neki sem könnyű, ott a sok rajongó, mindig úgy kell viselkednie, hogy az tökéletes legyen. Nem irigylem érte.
- Csak számít valamennyit, ha segíteni akarsz igaz? Mármint... megakarsz felelni és mivel megkértek rá, hogy segíts nekem, akkor felelsz meg, ha megteszed. - ráncolom kicsit a homlokomat, még az orromat is kicsit összehúzom, ahogy próbálom megfogalmazni jól azt, amit akarok. Úgy, hogy ne legyen belőle baj és ne érezze azt megint, hogy nem tisztelem. Tisztelem én, idősebb is nálam, többet is ért már el, híresebb is, persze, hogy tisztelem, csupán... egyszerűen vannak dolgok, amiket nem teljesen értek és olyankor hajlamos vagyok kérdezni. Ez is ahhoz vezető út, hogy tisztelni tudjam és megfeleljek az elvárásoknak, nekem legalábbis szükségem van ehhez a megismerésre. Ahogy elérjük a klubhelyiséget meg is jelenik a Hugabugosokat felismerő ajtó, mi pedig belépünk rajta. Azért meglep a kérdése, vagyis... a feladat nagyon is.
- Hát akkor... itt azt hiszem. - az az igazság, hogy ha ő határozottabban beszél, akkor én csak még jobban elbizonytalanodom sajnos, nem sokat segít rajtam tehát a mostani viselkedése. Még a hangom is halkabb, de azt hiszem nem fogom ezt megúszni. Előhúzom hát a pálcámat, és egyelőre csak az asztalon lévő kis lámpához lépek. Halk varázsigét mormolok el, hogy aztán a megfelelő pálcamozdulat után pöccintsek oda a lámpára, aminek a burája ennek hatására alakul át. Az eredeti sárga zöldes lesz, pikkelyes, épp olyan, mintha kígyóbőrből készült volna. Nem is tudom,hogy miért ez jutott eszembe, de egészen jól néz ki, a pikkelyek miatt, még az árnyékok is sejtelmesek, amiket a falra vet így a lámpa. Bizonytalanul nézek fel Hyun-seokra... remélem, hogy megfelel az elvárásainak, de biztosan többet várt.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kye Hyun-seok
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-03-16, 15:21

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Sun-hi& Hyun-seok

Szó sincsen róla, hogy a saját képemre akarom formálni. Belőlem különben is csak egy van, utánozhatatlan vagyok. De ami a stílust illeti, tanácsokat adhatok, hogyan legyen egy kicsit férfiasabb. Érdekes hogy mennyire nem akar az lenni. Mindig szemforgatok, ha olyan lányokról hallok, akiknek az ilyen kis keszeg pici srácok tetszenek, ez olyan... fura. Nem mondom, hogy mindenkinek erőtől kell duzzadni, de a lányok tekintetében... áh, végülis mindegy, ők tudják. Az viszont egyértelmű, hogy Sung-yeun nagyon megretten mindentől, a végtelenségig bizonytalan, így nem csoda, ha irányítani akarom őt. Magától hogyan is lenne képes itt eligazodni, ha ennyire be van tojva? Hagyok neki pár pillatnyi hatásszünetet, mielőtt elindulnánk. Végülis nem vagyok akárki, így megengedhető, hogy ilyen szeppent. Aztán nyomás.
- Illene az idősebbeket tisztelned. Te is leszel majd egyszer olyan, akinek a szavára felfigyelned. Hát nem tanultad még meg? Ne gondolkozz, tedd, ami az elvárt. – Felelem szigorúan. Szabályok határoznak meg minket, még engem is, és azt kell tennünk, ami mindenkinek jó. Valahogy úgy élni, hogy lehetőség szerint minél többet adjunk. Bár olykor igaz ami igaz, én is magam alá kerülök, de ezt neki nem kell tudnia, az én életemről van szó. Már idejekorán rájöttem, hogy csak akkor vonatkoztathatok el attól, hogy bármi is fájjon, ha erős maradok, nem mutatok érzelmeket. Igazi példaképpé akarok válni, akire mindenki felnéz. Hogy segítséget nyújtsak azoknak, akiknek bálvány kell, és még van esélyük visszatalálni önmagukhoz.
A fiú hátteréről alig tudok valamennyit. Az anyja ismerte anyámat, talán még barátnők is voltak, így kötelességem csakis ezért segíteni, de semmi több.
- Nekem? Félreértésekben élsz Kim Sung-yeun. Neked lesz jobb, nekem egy csöppet sem számít. – Szegem fel az államat gonosz daccal, felőlem akár rongyokban is járhat. Neki magának kell lennie annyira szépérzéknek, hogy adjon magára. Hogy ne hozza szégyenbe az anyját. Nem is kellett volna elvállalnom ezt az egészet, viszont ha megtettem, meg kéne próbálnom együtt élni a helyzettel.
- Van más programod? Nincs, órára mentél volna. Akkor most azonnal. – Lépek át, miután kimondtam a festmény jelszavát, és bevárom a srácot is. Kihúzom magam, amint talaj van a lábam alatt, s végigfuttatom a tekintetemet. Többségében egyetemisták vannak bent, óraidőben a diákok most a tantermek rabjai. Jut eszembe, Sung-yeun esetében sem ártana majd a házvezetőnk elé ráncigálni, hogy bocsánatot kérjen a lógásért. Erre nincs mentség. – Nekem az mindegy, de mutass valamit, látni akarom. Itt, vagy a hálókörletekben?





[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Sun-hi
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 123

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-03-11, 21:47


Hyun-seok & Sung-yeun (Sun-hi)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Engem kicsit sem zavar az átlagos, sőt pont hogy az akarok lenni, hogy ne nagyon tűnjek fel és ne szúrjak szemet másoknak, csak félek, hogy ezt neki nem tudnám jól elmagyarázni, főleg hogy nem mondhatom el az igazi okát, ahogyan azt senkinek sem. Így azért jóval nehezebb indokolni, hogy miért szeretnék átlagos maradni és beleolvasni a környezetembe. Ő meg inkább rám erőltetne valami látványos ruhát, amivel egyelőre még nem tudom, hogy a mi a fenét fogok majd kezdeni. Amúgy se szeretem a látványosat... félek tőle, hogy nem olyasmit válogatott össze, ami megfelelne az ízlésemnek. - Remek... szóval teljesen átváltoztatod a ruhatáramat? És még mit kell változtatni? - azért kissé megszeppenek, amikor még közelebb is hajol, valahogy ösztönösen jön, hogy én meg kicsit hátrébb hajolok, de a szemkontaktust valahogy ösztönösen sikerül tartani, bármennyire is igazából nem kéne, mert a végén még kellemetlenül érzem majd magam. Mégis csak egy olyan híresség áll itt velem szemben, mint ő, én meg még levegőt is alig merek venni e miatt, csak elkerekedett szemmel bámulok rá, amíg végre el nem indulunk a folyosón. Nem értem, hogy... mire jó ez, ettől leszek majd erősebb, meg jobb, amit akar? És ha... én nem akarok az lenni?
- Hogy érted, hogy figyeljek oda azokra, akik... odafigyelnek rám? - hát na ha most ezzel majd anyára céloz... persze szeretem őt és ha innen nézem akkor rendes tőle, hogy a nyakamra küldte... akarom mondani segítséget küldött Hyun-seok személyében, de attól még nem leszek e miatt rögtön lelkes, főleg hogy én tudom, amit ő nem. Én még csak nem is én vagyok, én most más bőrébe bújtam azért, mert anya nem tudott mit kezdeni a testvérem halálával és... ezzel lényegében inkább az én halálomat választotta. Nem valami kellemes érzés és őszintén szólva ennek a mélységeibe nem is nagyon merek belegondolni, tuti, hogy csak még pocsékabbul érezném magam miatta és már így is épp elég nehézség van az életemben, mint hogy direkt tegyek be még egyet a sorba a rossz kedvvel.
- Igen, ha neked úgy jobb, akkor úgy öltözöm, ahogy szeretnéd. - aztán majd megpróbálok úgy eltűnni mások szeme elől, remélhetőleg akkor is sikerül majd. Még nem tudom, hogyan, de... majd igyekezni fogok. Azért remélem, hogy nem látványosan rikító cuccokat fog majd rám aggatni, mert attól azért tuti, hogy frászt kapnék és nem is csak a feltűnőség miatt, hanem azért is, mert az ilyesmi szerintem túlságosan... fura.
- Megmutatni? Most... azonnal? - kicsit azért meglepődöm, de ez legalább apropót ad arra, hogy amikor a hálók felé igyekszik egy srác egy szál törölközőben, akkor ne nézzek oda, hanem inkább a pálcámat keressem meg, amiről persze tudom, hogy hol van, de na... nem kell így semmi olyat se látnom véletlenül, amit nem akarok. - Mit szeretnél látni pontosan? Egyszerűen csak jól mennek az órai varázslatok, amik átváltoztatástannal kapcsolatosak, ez mindig is ment. - és nem tudom, talán ezt nem kéne mondanom, de ő nem tudhatja, hogy a testvérem azért nem volt annyira profi igaz? Ezt mondjuk a régi suliban a tanárainknak nem kellene hangoztatni, de itt nem ismernek sem engem, sem az öcsémet, úgyhogy nem lehet belőle baj.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kye Hyun-seok
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-03-08, 12:40

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Sun-hi& Hyun-seok

Nem az, hogy bajom lenne a ruháival, de túl átlagosak. Fontos családból származik, nem kéne magára a bajt hoznia azzal hogy ennyire szürke. Igenis legyen férfias, legalább a ruháiban, ha már ennyire szépfiús arca van. Be kell ismernem, hogy biztosan tarolni fog majd a lányoknál, ha ennyire helyes, ezen már előre húzom a számat, nem fogom tartani a gyertyát. – Neked jó. A többit majd én eldöntöm. – Hajolok hozzá közelebb ismét, legyen mersze farkasszemet nézni, úgyis tudom, hogy az én akaratom győzedelmeskedik majd. Amikor felhúztam a földről, akkor hozzáértem, ám azóta nem, nincs rá szükség, hogy ráncigáljam. Úgy érzem, az idősebb fiúk iránti tiszteletnek meg kell lennie benne is, így magától értetődő, hogy ha mondok valamit, az úgy lesz. És mégis, már másodszor hallom azt a szót a szájából, hogy nem. Milyen magabiztos, és milyen dacos... Közben meg csapott a válla. És egy harmadik nem is jön. Tényleg nem értem ezt, azért küldtek, hogy figyeljek rá, semmi kedvem harcolni vele.
- Talán odafigyelhetnél azokra, akik rád figyelnek oda. – Teszem helyre, egyszersmind felhívva a figyelmét arra hogy mások a szívén viselik a sorsát. Na nem én, hiszen még alig ismerem. Egy gyerek, aki folyamatosan galibát fog okozni, butaságot beszél, mégis, össze van most kötve a sorsunk. Csak remélni merem, hogy az éjszaka közepén nem arra ébredek a hálókörletben, hogy mondjuk ég a takaróm.
- Helyes... – Lepődök meg, még tágra is nyílik a szemem, ahogyan felugrik a szemöldököm, végre úgy tűnik képes voltam rá hatással lenni. Lassan már a félemeletnél vagyunk, az alagsor környékén, és kihúzva magam tisztán csengő hangon ejtem ki a klubhelység festményének a heti jelszót. A festmény feltárul, hagyom, hogy a fiú átmásszon előttem, majd követem.
- Igen, mintha hallottam volna róla, hogy értesz hozzá. Meg is tudod mutatni? – Kérdezek rá, miközben lépdelünk fel a lépcsőn a saját szekciónkba.





[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Sun-hi
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 123

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-03-05, 16:11


Hyun-seok & Sung-yeun (Sun-hi)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Értetlenül nézek rá először, aztán magamon tekintek végig. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi a baja a ruháimmal. Oké, lehet hogy nem olyan márkásak, vagy minőségiek, mint az övéi, de miért is kéne mindenkinek egyformának lenni nem? Szóval... nem igazán értem én ezt az egészet, hogy mégis mi a gondja a ruháimmal. - De ez... jó... nekem. - bököm ki még mindig felettébb bizonytalanul, de őszintén szólva már nem is nagyon remélem, hogy van esély rá, hogy mondjuk meg tudom győzni a saját igazamról. Nem marad más, mint hogy szépen megyek utána, ha már elindult, bár mintha azért ő is kissé bizonytalan lenne a tájékozódás tekintetében, vagy ezt csak azért érzem úgy, mert én az vagyok? A jó ég tudja, de komolyan! Én még mindig nem teljesen látok át itt mindent, pedig mentem már pár kört, de annyira a folyosó és annyi minden húzódik itt erre-arra, mint ez a fura titkos folyosó is, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja itt ismerni magát.
A kérdésére kissé elkerekedik a szemem, aztán zavartan pillantok le a saját lábaimra. Hát na... nem igazán számítottam efféle kérdésre. Végül csak bizonytalanul rántom meg a vállamat. Hát na most erre mégis mi a jó választ? - Nem... csak ekkora a lábam. - hát na a fenébe is lány vagyok, furcsa is lenne ha akkora lábam lenne, mint egy fiúnak, csak hát most ezt a választ még sem adhatom neki igaz? Marad tehát a bizonytalan vállrángatás, amit már elég sokszor alkalmaztam, amikor olyan kérdéssel találtam szembe magam, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni.
- És ha nem akarok magabiztosságot sugározni? - azt hittem, hogy anyu azért küldte a nyakamra, hogy figyeljen rá, sőt igazából abban reménykedtem, hogy esze ágában sem lesz ilyesmivel foglalkozni, vagy is velem, mert hát gondolom van elég dolga és híres is... erre most mégis a nyomomban van, ruhát vett nekem és arról próbál meg kioktatni, hogyan kéne viselkednem. Én szeretnék inkább beleolvadni a környezetembe és eltűnni mások szeme elől, nem pedig magamra vonni a figyelmet, de ezt nem igazán hiszem, hogy meg tudom majd magyarázni neki. - Rendben van Kye Hyun-seok... akkor úgy öltözöm, ahogyan te mondod. - összepréselem az ajkaimat, hogy ne mondjak semmi kellemetlen a kijelentésére, de ebből nem sokat láthat, mert a tőlem jól megszokott illedelmességgel hajolok meg felé. Ezek szerint nem sok választásom van, mindenképpen bele fog szólni a dolgaimba és az életembe, vagy... hátha majd idővel feladja, netán megunja, talán erre is van esély, azért erősen reménykedem.
- Jónak lenni? Elég jól ismerem az átváltoztatásokat... ha erre gondolsz. - gondolom legalábbis, hogy a mágiára érti, vagy a jó ég tudja. Nála nem tudom, nem igazán ismerem ki őt egy könnyen és talán nem is lenne rá esélyem, ha akarnám sem. Ő azért eléggé különös figura, annyian rajonganak érte, hogy ihaj és közben mégis nem is tudom... valahogy nagyon távolságtartó és komoly.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kye Hyun-seok
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-03-01, 11:32

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Sun-hi& Hyun-seok

Méregetem egy darabig, de nem fogom tovább rángatni, egyszer is elég volt, ahogyan talpra kényszerítettem. Igen elveszettnek tűnik, mint egy kölyökkutya, s nem érzek magamban elég affinitást, hogy én mutassam meg, hogyan kéne viselkednie, ha igazi férfi akarna lenni. Csak szemforgatok arra, hogy nem okozott csalódást. Igazából nem csoda, hogy ha az anyja rám bízta ezt a mentorálást, mert már az első nap ilyen galibákat okoz, mi lett volna, ha nem állok mellette. – Gyere, megyünk is a szobába. Át kell öltöznöd, mert ezek a göncök... vállalhatatlanok. – Biccentek, és már meg is indulnék vele a hugrabugos mélység felé, hiszen az alagsor felett a félemeleten van a klubhelységünk, és a hálókörleteink. Ez ilyen egyszerű, 10 perc alatt átlátható a kastély felépítése. Vagyis annak, aki odafigyel. Őt biztosan elfelejtette megnevelni az anyja, amilyen lányos arca van, biztosan bejön a tinifruskáknak. Igazi babasrác, amire én csak szájhúzni tudok.
- Az édesanyád elküldte a pontos méreteidet. Törpe vagy ilyen kis lábakkal kishaver? – Zordan hajolok közelebb, hogy megnézzem magamnak, hogy nem két filigrán csecsemő állt egymás vállára és öltöztek be a srácnak. Nem, valódinak tűnik, de szokatlanul lányos. Mindegy, nálunk Szöulban ez még egészen átlagos is lehet, nem vagyunk hatalmas méretekkel rendelkező nemzet, ha neki így jó, hát engem sem zavar túlzottan.
- Feltűnés? Felesleges. Neked kell sugároznod a magabiztosságod Kim Sung-Yeun! – Rázom a fejemet szigorúan, még a mutatóujjamat is felemelem afféle kioktató stílusban, ahogyan lépdelek mellette. Már majdnem a földszinten vagyunk, meg kell várni, amíg a szeszélyes lépcsők lefelé irányítanak bennünket. A falak festményei mintha fel akarnák valamire hívni a figyelmemet, ám annyira nem érdekel mit sutyorognak, ezért megyünk már tovább lefelé. – Hát ha megelégszel egy bőröndnyivel az általam választottakból, nekem mindegy, ha nincsenek nagy igényeid. Akkor mindig úgy fogsz öltözni, ahogyan nekem megfelelsz, téma lezárva.
- Csak pár órája. Galibamentesen. Nem nagyon ismerlek még, miben szándékozol jónak lenni?





[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Sun-hi
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 123

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-02-24, 19:49


Hyun-seok & Sung-yeun (Sun-hi)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Meglepettségemben még néhány másodpercig kissé nyitva is marad a szám. Azért ezt így nem gondoltam át az órával kapcsolatban, mert hát... csak egy óra, ahol résztvevő voltam és nem feltétlenül számít annyira sokat, hogy nem tudtam ott lenni... igaz? - Én nem.. nem okoztam csalódást, csak eltévedtem. A tanár úr meg fogja érteni. - legalábbis remélem. Hallottam azért rémhíreket már és ha ez most bájitaltan lenne, akkor biztosan eléggé meg is lennék ijedve, de nem erről van szó. Bűbájtan volt és úgy tudom, hogy azért az a tanár nem annyira félelmetesen szigorú, szóval csak nem lesz semmi komoly baj... igaz? Nem hagytam cserben senkit, ez az egész nekem rossz, én maradtam le az óráról, tehát valakitől majd el kell kérnem a jegyzeteit, és remélni, hogy segít is majd esetleg az illető. Trey elég rendes, de vele nem járok egy évfolyamba, szóval ebben egyáltalán nem biztos, hogy tud majd nekem segíteni.
- Vásároltál nekem ruhákat? - oké, azért elkerekedik kisit a szemem. Tudom azért van itt, hogy figyeljen rám, de én nem igazán számítottam rá, hogy majd ilyen mértékben teszi ezt. Az egy dolog, hogy rendesen ki is oktat, de a tetejében... még a ruhatáramat is változtatja? - De ugye nem túlságosan... olyan... nagyon feltűnőek? - majdnem hozzáteszem, hogy mint az övéi, mert hát az ő ruhái, meg egyéb kiegészítői finoman szólva is nagyon látványosak és én nem hiszem, hogy bírnék valami hasonlót. Remélem azért egy fokkal visszafogottabban vásárolt nekem és amúgy is... honnan tudja a méreteimet? Ha mindent a testvérem méretei alapján vett meg... remélem, hogy nem vett mondjuk cipőt... abból gond lenne. Nem tudok hordani olyat, ami nagyobb a lábamnál 3-4 számmal. - De ha hoztál ruhákat, akkor nem is kell mennünk igaz? - és engedélyt sem kell kérni stb. Persze be kéne illeszkednem, de azért az én esetemben ez akkor sem túlságosan egyszerű. Azért majd próbálkozni fogok, meg hogy ne tévedjek el a következő órámról is. Egyszerűen csak kissé még új a nekem a helyzet és nem elég az új iskola, még azt is meg kell oldanom, hogy úgy viselkedjem, mint a testvérem, azért ez egyáltalán nem könnyű.
- Öhm... igen, igyekezni fogok, de... nem kell megkeresned, ha elkeveredem, majd megoldom. - most sem vártam el tőle ilyesmit, szóval nem értem, hogy miért kell ennyire szigorúnak lennie velem, hiszen nem az én hibám, hogy ekkora ez a kastély. Azért a kérdésére nem tudom megállni, hogy ne jelenjen meg egy halvány mosoly az arcomon. - Az biztos, hogy lefelé kell menni, de azt hiszem megtalálom. Mikor érkeztél Hyun-seok? - mert azért ha jól sejtem, akkor ő sincs teljesen még toppon tájékozódás terén, nem csak én keveredtem el ennyire. Ha nem tudja merre juthat a szállására, akkor azért még nem tökéletesen számára sem a tájékozódás igaz?


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kye Hyun-seok
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-02-21, 13:29

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Sun-hi& Hyun-seok

Nem igazán értem, hogy az anyjának miért pont engem kellett úgy bevonnia, hogy az én életemet is teljesen megváltoztassa azzal, hogy egy teljesen ismeretlen fiúval kell törődnöm, talán évekig. Abban kell csak bíznom, hogy minél hamarabb a lábára áll, és le tudjuk egyeztetni, hogy szétválnak útjaink. Nem ismerem, nem tudok róla semmit, mégis úgy kell kezelnem, mintha minimum családtag lenne. Ez elég bosszantó. A csuklójánál rángatom fel a földről, hogy egy szintbe kerüljünk. Nem ötéves már, hogy itt hüppögjön a földön, de ahogy nézem, valóban egy kissé vékonyka alkat. Mindegy, nem kell mindenkinek macsónak lennie, majd az öltözködéssel tud némi férfias összhatást magára húzni.
- Le. Nem ártana odafgyelni, hogy ha számítanak rád, máris csalódást okozol nekik. Nekem aztán... mindegy. – Nem hat meg a letörtsége. Nem azért vagyok itt, hogy lelkileg támogassam, hanem hogy ne essen baja, ebbe egy kis fenékreülés bőven belefér. Látom rajta, hogy tökéletesen bizonytalan, pedig villámgyorsan össze kell magát szednie. Nem lehet ennyire béna egy idegen környezetben. Azt kell mutatnia, hogy összeszedett. – Nincsenek. Nem voltak. Megkérdeztem a méretedet, és vásároltam. Majd meglátod. Na gyere! – Várom be, hogy mellém érjen, és meginduljunk a folyosón a hugrabugos alagsori körletek felé. – Akármikor nem is. Majd kérek külön engedélyt, felnőtt vagyok, nem azért vagyok itt, hogy mindenáron egyetemi órákon üljek. Az anyád is ezt támogatja, hogy mielőbb beilleszkedj. Nem akar személyesen foglalkozni a neveléseddel, a tanári kar érdeke is, hogy ne lógj ki. – Kiérünk a tiltott folyosóról, viszont alig járnak most a vele egykorúak kint, hiszen a többségnek órája van, csak egyetemistákkal futhatunk össze. Megnéznek minket, főleg miattam, biztosan itt is megvan a hírem, ahogy hallottam. Azt is el tudom képzelni, hogy a helyi tinimagazinokban is megjelent a hír, hogy eljöttem, és itt fogok tanulni. Nem gondoltam volna, hogy ennyien nézik a filmjeimet, és talán lesz lehetőség arra, hogy itt is vállaljak majd valamit. Vélhetően az is furcsa lehet, hogy két távol-keleti fiú rója a folyosókat, ám gőgösen húzom ki magam, felszegem az államat, nézzenek csak meg minket. Ha megkapta a ruháit, neki is lesz lehetősége büszkélkedni.
- Kim Sung-yeun! – Szólok rá szigorúan az egyik lépcsőfordulóban. – Meg tudod igérni, hogy nem keverdsz többet el? Nincs időm a kereséddel foglalkozni. Azt tudod, hogy hol van pontosan a szállásunk?





[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Sun-hi
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 123

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-02-19, 12:21


Hyun-seok & Sung-yeun (Sun-hi)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Azért erre tényleg nem számítottam, hiszen... azért lássuk be, hogy híres valakiről van szó, akit mindenki ismer Koreában, aki... eléggé valakinek számít és nem tudtam, hogy komolyan fogja venni ezt az egészet. Persze így is látom rajta, hogy utálja azt, hogy engem kell pesztrálnia, hiszen a tekintete nagyjából a földbe igyekszik engem döngölni, nagyon azon van láthatóan. Tudom én, hogy nem nézek ki túlságosan értelmesnek azzal, hogy a földön ülök és sikerült lekésnem az órámat és eltévedtem... de azért még sem kéne ennyire leszólnia, vagy mégis? Feltápászkodom, amikor szinte felrángat a földről, hogy aztán megigazítsam valamelyest a ruhámat és megpróbáljam magamat rendbe szedni, legalább nagyjából. Egy minimális hajigazítás is belefér, bár eddig se volt egy nagy szám az a kóctenger, ami a fejemen volt, szóval sokkal többet így se, úgy se tudok belőle kihozni azt hiszem.
- Már... lekéstem? - ismétlem el őt kissé letörten... fásultan, vagy hogy is fogalmazzak, a lényeg, hogy nem vagyok oda a hírtől. Azért én akartam ám menni, de ezek szerint már eleve elszúrtam az egészet azzal, hogy túlságosan sokáig maradtam itt, vagyis keveregtem össze vissza. Utólag pedig már kár siránkozni, ő legalábbis biztos vagyok benne, hogy ezt fogja majd mondani, hogy ne nyafogjak. - Oh, ezt nem tudtam és... nekem ilyen ruháim vannak. Nem tudom, hogy... mire gondolsz pontosan. - értetlenül pillantok rá, de aztán összekapom magam, kihúzom a hátamat és egy röpke meghajlást azért intézek felé.
- Sajnálom, hogy gondot okozok Hyun-seok, de... nem hiszem, hogy bármikor elmehetek Londonba vásárolni. A házirend nem engedné. - eléggé óvatosan mondom ezt, még a szemébe is alig nézek bele. Azért lássuk be, nem hiszem, hogy jó ötlet vele szembeszállni, de attól még tényleg kétlem, hogy elengednének csak úgy Londonba bármikor. És egyébként is... mi a fene baja van a ruháimmal? Nincs velük semmi gond, teljesen jó ruhák. Tiszták és rendezettek, rendben is tartom őket, egyik sem gyűrött, vagy büdös... teljesen jó ruhák ezek, nincs nekem szükségem újakra. Lehet, hogy nem olyan feltűnőek, mint mondjuk az övéi és nem olyan szépek és minőségiek, de ő mégis csak híres, mégis csak egy sztár nálunk, érthető, ha a ruhatára is sokkal kifinomultabb és különlegesebb, int az enyém. Én amúgy sem akarok feltűnő lenni, az egyszerű ruhákkal pedig sokkal könnyebb eltűnni a tömegben, mintha színesen, mint valami papagáj villognék. Az nagyban megnehezítené az itteni dolgomat, na meg a titkom megőrzését.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kye Hyun-seok
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-02-16, 15:47

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Sun-hi& Hyun-seok

Miután sikerült visszaszereznem az egyensúlyomat, és magamhoz kapni a kezemet az undorító mocskos párkány érintését követően, máris meresztem a szememet. Vajon merre lehet a kis hülye? A puffanásból itélve már meg is találtam a jómaradat, aki szó szerint púp lesz a hátamon, légy a levesemben, de nem volt választásom. Most hogy iderepültem Szöulból, már késő azon merengeni, miért is tettem, csak a pofákat vághatom, éreztethetem vele, hogy semmi értelme a létének, és annak hogy rám testáltatta magát. Hiszen ha egy kicsit is életképes lenne, meg lenne oldva a problémám. Talán erről lenne szó? Gatyába kéne ráznom, aztán az anyja elé állhatok, hogy tud már ő magára vigyázni. Felpillant, én pedig első körben szinte alig tudom megállni,hogy ne rivaljak rá. Olyan elesett, szerencsétlen, ritka sok dolgom lesz, ha embert akarok belőle faragni. Hogyan lehetne azt megcsinálni, hogy egy hónap alatt elhúzhassak innen? Valami szuperintenzív dolog, állandóan együtt lenni, akkor sikerülhetne, hogy én legyek a példaképe. Ha rám hasonlítana, akkor működhetne, viszont egy hónap is a buta kérdések közepette, hihetetlen hosszú lenne. Nem fogok rajta nevetni, inkább szánakozom, hogy ennyire nem találja önmagát. Azért egy srácnak jóval komolyabbnak, férfiasabbnak kéne lennie. Minimum valami hófehér tetőtől talpig márkás hacuka, nem pedig ez az ócskaság, amit visel. Amolyan csapott a válla, nem sokat jár edzeni, nyeszlett. Jó, vannak ilyen anyuci kedvence srácok, meg hát én sem vagyok egy kis sárkány, de legalább magas vagyok.
- Pontosan téged, ahogyan sejtem. – Felelem kimérten, miután felrángattam a földről. Pár pillanatig a szemét figyelem, nagyon meg van illetődve, el is kapja a pillantását. Így hát vállat rántva húzom el a szememet és nézek át rajta. – Arról már régen lekéstél. Menjünk vissza a szobámba, az egyik bőröndötet velem küldte el az édesanyád, mert még azt is otthon felejtetted. Bízom benne, hogy abban van az értelmes ruhatárad, ha meg nem, akkor elmegyünk Londonba vásárolni. Ezt az órát már úgysem tudod pótolni. – Felelem rideg összefoglalással, és csak harapdálom az ajkamat, hogy ne kelljen ismét lehordani őt mindennek, pedig olyan könnyű lenne. Elindulok hát a szobám felé, ez nem kérés volt, sokkal inkább felszólítás, parancs.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Sun-hi
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 123

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-02-12, 16:08


Hyun-seok & Sung-yeun (Sun-hi)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Komolyan úgy érzem magam, mint egy rakás szerencsétlenség. Eddig se voltam sokkal bátrabb, de mintha ez még csökkent is volna azzal, hogy még csak magamat sem adhatom. Mi van, akkor ha idővel egyszerűen el is felejtem azt, hogy ki vagyok? Mi van akkor... ha már tényleg nem én leszek, annyira próbálok alkalmazkodni ahhoz, akinek lennem kéne, annyira próbálok a testvéremmé válni és megfelelni anyánknak? Azt hiszem ilyen gondolatokkal a fejemben és ezzel a szerencsétlen helyzettel még érthető is, hogy a földön kötök ki és nem igazán sikerül egy hamar összeszedni magam, pedig én... komolyan nagyon igyekszem. Csak hát minek keressem tovább a jó utat, amikor úgy néz ki, hogy teljesen sikerült elkeverednem? Egyszerűen sejtelmem sincs, hogy merre van a bűbájtan terem és nem hiszem, hogy megtalálnám óra előtt, viszont azt sem akarom, hogy késve érkezzem, mert azzal pont hogy magamra vonnám mindenki figyelmét. Akkor inkább itt maradok a földön a pad mellett. Itt... valahol... Aztán majd visszajutok valamikor a szobámba, vagy éhen veszek és megesznek a patkányok... Na jó, azt hiszem ennyire nem kéne drasztikusan hozzáállnom a kérdéshez, bár őszintén szólva totál jogosnak érzem, mintha tényleg semmi se sikerülne mostanában.
Az viszont meglep, hogy végül mégis lépteket hallok meg közeledni. Talán... végre mégis jön valaki, aki segít, vagy valaki, aki kinevet, hogy miért voltam ennyire béna? Az a baj, hogy egyik lehetőség sem az igazi, főleg mert nem hiszek abban, hogy túl sokan segítenének önzetlenül, arról már nem is beszélve, hogy tuti, hogy megkapnám, hogy miért nyafogok, amikor fiú vagyok és tartanom kéne magamat igaz? Határozottan meglep az, akinek végül meghallom a hangját, főleg hogy úgy fest engem keresett. Na igen... tisztában vagyok vele, hogy anya a nyakamra küldte, hogy pesztráljon, de hát gondoltam, hogy valaki aki ennyire híres úgyis félvállról fogja kezelni a dolgot és nem veszi majd komolyan, erre most mégis itt van? Elkerekedik a szemem, és egyszerűen csak hagyom, hogy felrángasson a földről.
- Kye Hyun-seok... te mit keresel itt? - bukik ki belőlem, de aztán rá is jövök, hogy talán ez a kérdés a válasz helyett felettébb illetlen volt. Lesütöm a tekintetemet, minimum mint rossz gyerek az apja előtt, csak óvatosan pillantok fel rá. - Én... azt hiszem eltévedtem. Bűbájtanra kellene mennem, de fogalmam sincs, hogy hol van a terem, és... igazából azt sem tudom, hogy én hol vagyok. Csak jöttem és... aztán körbe-körbe mentem és végül le akartam ülni, de még az se sikerült. - hirtelen szorítom össze a számat, amikor sikerült cseppet bőlére ereszteni a dolgot és tuti, hogy nem pont az én fecsegésemet akarja hallgatni, főleg nem egy olyan valaki, mint Hyun-seok. Neki egyáltalán nem is kéne itt lennie, hiszen... nem tartozik felelősséggel értem, maximum ezt kapta feladatnak és jól látszik rajta, hogy nagyon utálja már előre az egészet.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kye Hyun-seok
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-02-10, 19:04

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Sun-hi& Hyun-seok

Alig érkeztem meg pár órája, mégis tökéletesen kiismerem magam az új épületben. Szervezettség kérdése az egész. Kértem az első percekben egy térképet, amit új diákok számára szabványosítanak. Néhány perc alatt memorizáltam, így már meg is találtam a szobámat. Kérhettem volna akár külön szobát is, ám így félévváltás alapján ez esélytelen, ezért a többi diákkal egy körletbe fogok járni. Ezen alaposan húztam a számat, jobban örültem volna a saját rezidenciának, ám legalább rajta tarthatom a szememet a gyámolítottamon, aki gyakorlatilag púp a hátamon. Légy a levesemben, mindegy, hogyan hívjuk. Ha szerencsém van, csak pár hónapra rendelt ide az anyja, addig meg nem történik semmi zűr, itt is képezhetem magam, és ha mást nem, fel tudok készülni a nyári-őszi forgatásra, amikor majd visszatérhetek Szöulba. A komolyan színészeknek sem árt néha egy kis elvonulás, annál értékesebb leszek majd a rajongóim szemében, ha ismét feltűnök a színen. Lepakolok, és egy két órás zuhanyzással egybekötött szépítkezés után érzem ismét emberinek magam. Kihúztam a szememet, a frizurám is elég csinos, a ruhaválasztás tekintetében hivalkodó kétsoros-divatos felsőt veszek, testhezálló nadrággal. Már csak azt a bosszantó alakot kell megtalálnom, és legalább szólni neki, hogy megjöttem, biztosan tud a létezésemről, engem mindenki ismer, így úgy értem, az anyja valószinűleg beavatta, hogy én fogok majd rá vigyázni. Ezt úgy képzelem, hogy ő majd ül a szobájában, tanul, nekem meg nem kell, hogy a fejem fájjon miatta, élhetem az életemet.
Kérdezősködtem egy párat a háztárs lányoknál, és nem is meglepődésemre nem csak azt tudták hogy ki vagyok, a hírnevemet is ismerték, láttak tőlem filmeket is. Meglepő! Nem gondoltam volna, hogy nyugatra is eljut a szöuli filmezés. Megveregetni azért nem fogom a menedzsereim vállát, végső soron ez a dolguk. Visszatérve a kérdezősködésre, tudni akartam, hogy hol találom az új nevet, akit még meg kell ismernem. Sung-yeun merre lehetsz? Bosszúsan hajtom fel az ingem gallérját, szigorúan mérem fel a folyosót, amerre többen is látták, de semmi. Egyel feljebb sétálok, szólongatni azért nem fogok. Vagyok olyan botor, hogy ott kinézzek az ablakok egyikén, és meg is tántorodom, utálom már ezt a vészes magasságot. Gyorsan igyekszem visszanyerni az egyensúlyomat, mert közben puffanást is hallok a közelből, és lám, megpillantom őt, aki a kép alapján a fiú lehet.
- Navégre. Kim Sung-yeun mit keresel itt? – Förmedek rá, és felrángatni kezdem a földről, emberelje már magát, mert nem tudom, mit nyöszörög ott a földön, mint valami félnótás. Már csak az hiányzik, hogy az anyja engem tegyen felelőssé bármiért, ami vele történik.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Sun-hi
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 123

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-02-09, 15:36


Hyun-seok & Sung-yeun (Sun-hi)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Igen azt hiszem határozottan sikerült eltévednem, de talán ez érthető, hiszen még nem vagyok olyan régen itt a kastélyban és ez a hely... sokkal nagyobb, mint a régi iskolám. Egyébként is mindig a testvérem volt kettőnk a felfedezőbb szellem pont e miatt is történhetett meg... az a végzetes baleset is, ami miatt most itt vagyok és, ami miatt minden teljesen megváltozott. És én ezért tévedek el most a sok kusza folyosón, pedig elvileg órára kellene mennem és szinte már biztos, hogy el fogok késni, ha egyáltalán oda találok, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy sikerülni fog, mert... őszintén szólva fogalmam sincs, hogy merre vagyok, még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán az emelet stimmel, pedig... annyira igyekeztem, hogy ne keveredjek el teljesen, de nagyon úgy tűnik, hogy teljesen hiábavaló volt a dolog, mert... hát nem jött össze.
A vállamon egy táska, rajtam az iskolai egyenruha, amiből tökéletesen látszik, hogy Hugrabugos vagyok, már ha valakit netán érdekelne. A táskában ott van minden, ami a Bűbájtanhoz kell, a penna és a pergamen a jegyzeteléshez, és a szobatársam Trey azt mondta, hogy ne felejtsem el a kekszet sem. Még mindig nem tudom, hogy ezt mire értette pontosan, de végül tettem be egy darab kekszet is biztos, ami biztos alapon. Most pedig... az egész felesleges volt, mert nem fogok odaérni, sőt talán még az óra végére sem, mert... Ráncolom a homlokomat, ahogyan megállok, és végigmérem a szobrot, amit azt hiszem már láttam egyszer. Igen... biztos, hogy láttam már, de akkor mégis hogyan mentem körbe? Egyáltalán egyszer sikerült, vagy többször is? Értetlenül ráncolom a homlokomat továbbra is, végül hátrébb lépek párat és fáradtan ülök le a padra. Azaz... hát nem sikerül ez olyan jól, mert csak kb. sikerült belőni félszemmel, hogy mögöttem egy pad van, mint kiderült elszámoltam magam és kissé talán átlós volt a hátrálás is, mert ügyesen ülök le a szélére úgy, hogy végül egy szép eséssel kötök ki a padlón egy halk nyekkenés kíséretében. Remek... komolyan remek. Sóhajtok egyet, és hát egyelőre maradok. Tudjátok van az a jól ismert mondás, hogy ennél lejjebb már nem eshetsz, akkor pedig talán butaság is lenne felküzdeni magamat a padra, mert az ki tudja, hogy miféle eredménnyel járna, akkor már inkább maradok itt lent a földön, akkor tuti, hogy nem lesz már nagyobb bajom és azt hiszem azt végképp feladhatom, hogy eljussak órára... szerintem kizárt, hogy sikerüljön. Ennyit a mai bűbájtanról.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


A hozzászólást Kim Sun-hi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-02-12, 10:57-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 827

TémanyitásTárgy: Tiltott folyosó (III. emelet) 2014-10-04, 15:04


Tiltott folyosó (III. emelet)

Bolyhoska itt őrizte a Bölcsek kövének kamrájához vezető folyosók bejáratát, a csapóajtót.


[You must be registered and logged in to see this image.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet)

Vissza az elejére Go down

Tiltott folyosó (III. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

+

Similar topics

-
» Négy emelet boldogság
» Folyosók
» Ötlettár a játékosoknak!
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...
» Hisztis Myrtle mosdója (II. emelet)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-