Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:20
Alicia Geller

ϟ Ninon Delacroix
  Yesterday at 14:23
Ninon Delacroix

ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 14:07
Cody Armstrong

ϟ Zeneajánló
  Yesterday at 10:57
Audrey Jensen


ϟ Nox Djarum
  Yesterday at 10:50
Megan Smith
A hónap posztolói
Graves Matlock
 
Cody Armstrong
 
Georgiana Findley
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Elijah Crowfield
 
Luna Lovegood
 
Calista Merrick
 
Seraphin McCaine
 
Statisztika

Összesen 564 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: River

Jelenleg összesen 32842 hozzászólás olvasható. in 3070 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Kale & Caitlyn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Caitlyn Brooks
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2016-04-21, 18:19

Kale & Caitlyn

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szeretem viszonozni a kedvességet. Mindig ilyen voltam, még akkor is igazából ha valaki bunkózott velem annak idején, mint például Shannon. Kale nagyon kedves ember, úgy érzem, hogy szívesen találkoznék vele többször is majd. Ezért is ajánlom fel neki, hogy ha bármi történik, nyugodtan felkereshet.
-Elhiszem! Viszont ki tudja, egyszer még lehet sürgős segítségre szüksége! - Elmosolyodom kedvesen és bólintok egyet arra, amit mond. Igaz, mindenki a saját szakmájában jeleskedik jobban, abban, amit kedvel csinálni. Beleiszom az italomba, miközben az asztalra könyökölök és figyelmesen végighallgatom, bólogatva amit mesél nekem. Szeretem az embereket egy kicsit megnoszogatni, mondjuk szerintem van is értelme, néhányan hallgatni szoktak ezekre a tanácsokra. Az ő példájához nem mondom, hogy tudok jót mondani, hiszen nem tudnám beleélni magam a helyzetébe, főleg hogy teljesen meg sem értem azt. Na meg az aurorkodás! Uh, a varázslatokat sem tudom már igazán, ami egy ilyen szakmához kellene.
-Egy próbát szerintem mindenképp megérne. Miért ne csinálná azt amit szeret? - Részemről itt kifújt a téma, nem hiszem hogy tovább nyaggatnám ezzel és az igazság az, hogy unalmas sem szeretnék lenni, semmiképp. Aztán természetesen most már muszáj megkérdeznem, hogy mi ez a furcsaság. Nem értem, és kíváncsi természetű vagyok. Elmondja.
-Természetesen nem adom tovább. - Jelentem ki komoly elhatározottsággal még mielőtt belekezdene. Nem vagyok pletykás és nincs is kinek elmondanom ha jobban belegondolok. Már nincs. Teljesen rácsodálkozom arra amit mond, szerintem teljesen bamba arcot is vágok hozzá, de gyorsan visszarázódom. - Húha! Így már mindent értek! Akkor a maga élete aztán nem volt piskóta. Gondolom nagyon furcsa. - Felvonom szemöldököm, de nem szeretném erről faggatni, nem tudom mennyire zaklatja fel a téma, ezért inkább csendben maradok és végighúzom ujjamat a félig üres poharam tetején. Kijelentésére csak felnevetek, felemelem fejemet és meg is rázom azt.
-Neeem, nincsen! Egyedül vagyok mint a kisujjam. Majd egyszer biztosan lesz, de úgy érzem még igen fiatal vagyok, és van időm. - Vonok vállat. Nem sietek el semmit, a karrieremre kell még koncentrálnom és ha az befut, akkor utána egyenes az út.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kale Hunt
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 102
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2016-03-07, 20:06

[You must be registered and logged in to see this image.]
Caitlyn & Kale
people change and forget to tell each other

   
Igyekszem követni a szavait, noha számomra furcsán beszél, és ez a közvetlenség, amellyel hasonló stílust kapok tőle, mint a fiatal tanárnőtől a Roxfortban... igencsak kapkodnom kell a fejemet, hogy ne veszítsem el a fonalat, noha meg nem sérteném ezzel, hiszen én kérdeztem. Első körben úgy látom passzivitásba menekül, s inkább illedelmesen végighallgat, és kérdezget, és csak akkor tárja fel a saját életét, amikor én kérdezek rá. Nem gond, megszoktam már a korábbi életemben is, hogy hatással vagyok a gyengébbik nemre, noha így felkelve az évszázados varázsálomból nem az az elsődleges és egyetlen célom, hogy hódoljak az udvarlás örömeinek. Igaz, jön az magától is.
- Köszönettel tartozom Ms. Caitlyn, jelenleg kicsattanok az erőtől. El sem hinné, hogy mit éltem túl, így nem terhelném vele. Ám abban egyetértek, hogy a medimágia igen hasznos, noha én magam inkább a támadásban jeleskedek. – Csapok rá a kardra, amelynek már ismeri az erejét, nem csak pengepárbajra alkalmatos, lehet vele varázsolni is. Olyan, mint egy varázsbot, szinte a meghosszabbított kezemként működik. Ám aztán mégis elmesélem legalább körvonalakban, hogy mi is történt velem, és talán nem meglepő, hogy ismét bátorít.
- Komolyan mondja hölgyem? Attól félek már nincsen szükség arra, amit én képviselek. Ha körülnézek, egy ódon bútordarabnak érzem magam. Nem sok hasznomat vennék. Ki tudja, hogy mennyi ideig tart, amíg ismét belejövök. Van tán értelme? – Nem várom tőle, hogy a végtelenségig noszogasson, hiszen azért bólogatok közben, csupán hangosan gondolkozom. Végtére is én mentettem meg, de ő többet ad, mintha valami életcélt akarna megfogalmazni bennem, amellyel ismét csak ő segít. A végén még azon kapom magamat, hogy örökké hálálnom kell. Ráadásul ő hív meg az italra is, hát ez igazán nem járja.
- Ha nem adja tovább kedves, dióhéjban összefoglalhatom. Egy komoly varázspárbajban szenvedtem el oly súlyos sérülést, hogy csupán a mentorom gondviselésének köszönhettem, hogy túléltem. Egy gyógyító kamrába kerültem, csak... úgy tűnik elfeledkeztek rólam, közel nyolcvan évig regenerálódtam. Ezért a tény, hogy erről a mostani világra úgy rácsodálkozom, mint holmi lurkó. – Csóválom a fejemet mosolyogva, és a mellkasomhoz érintem a tenyeremet, még mindig érzem a pengét, amely áthatolt a testemen. Egyszerre öltük meg egymást a sötét boszorkánnyal. Azt azonban nem tudom, hogy ő ténylegesen meghalt-e, vélhetően igen, hiszen Dumbledore rám talált. Bár.. ki tudja. De végre folytatja a történetét, kiderül belőle, hogy a falu és a nagyváros között ingázik.
- Ez igazán izgalmasnak tűnik. De remélem áll Ön mellett egy igazán erős férfi, aki bármikor megvédheti, ha én nem vagyok ott. – Nevetem el magamat, ez kicsit arra is rákérdezés, hogy kikkel veszi magát kürül, azért annyira nem akarok direkt lenni, hogy így nyíltan megkérdezzem, hogy házas-e. Vélhetően igen, hiszen csinos, és kellemes társaság. Amíg a válaszára várok, türelmesen iszogatok.


   
Just for you | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

       


[You must be registered and logged in to see this image.]
A múltban ragadva.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caitlyn Brooks
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2016-02-19, 20:12

Kale & Caitlyn

[You must be registered and logged in to see this image.]
Természetesen nem kerüli el a figyelmemet természetes bája, amit ha elsőre nem is ismerek fel, hogy a vélaszármazásnak tudható be, később biztosan meg fogom érezni a dolog nyitját. Jó képű férfi és igazán kedves, biztos vagyok benne, hogy két kézzel kapnak érte a nők. Sokszor visz naivitásom a butaságokba, de most mégis úgy tűnik, hogy jól döntöttem, nem bántam meg, hogy meghívtam a férfit egy italra. Elvégre megmentett, én pedig hálás vagyok és nem szeretek viszonzatlanul hagyni dolgokat. Szakmámról kérdez, mire én szívesen megadom a választ, hisz szeretek róla beszélni. Mindig is ezt akartam csinálni, ez volt az ami nagyon jól le tudott kötni és még értek is hozzá, az a legjobb az egészben. Soha nem volt gondom a bájitaltannal, sem a gyógynövényekkel... és ahogy lassan kezdtem felnőni, betanultam jobban és jobban, mire eddig a szintig nem jutottam. Még fiatal vagyok, tudom, sok tanulnivaló vár rám, de a tapasztalatokból tanul az ember a legtöbbet. Amit szerintem én a legjobb helyen szerzek meg.
-Igazából még én sem tudok sok mindent, de szeretnék rengeteg dolgot megtanulni erről a tudományágról. A Mungóban pedig van erre lehetőségem. Ha bármi problémája lenne majd, egészségügyi természetesen, nyugodtan keressen fel. - Mosolyodtam el biztatóan, elvégre jó, ha az ember ismer egy gógyitót, az sosem hátrány ugyebár. Bármikor történhet valami baleset, kellemetlenség, amihez sürgős segítség kell, és hát a baglyok elég gyorsak. Lassan, elmerengve haladtam Kale mellett, de nem sokáig, hiszen hamar beértünk a helyre. Kérdésemre megadja a megfelelő választ, ugyan még mindig ködös kicsit az egész helyzete, de nem kérdezek rá természetesen, hiszen nem szeretnék túlzottan faggatózni. Nem is ismerem még, hogy ilyesmibe beleüssem az orrom. - Hát, menjen el! Veszteni ugyan nem veszt vele semmit... egy próbát megér. Elvégre ez a foglalkozása, amit gondolom szeret is csinálni, azt pedig nem éri meg feladni. - Sokszor elkap a segítő vágy, szeretek az embereknek tanácsokat adni és különböző módon kisegíteni őket, ha kérik ha nem. Sokan mondták már, hogy túl kedves vagyok mindenkivel és hogy vigyázzak, mert talán egyszer ez fogja a vesztemet okozni. Elhiszem, de úgy érzem, mégis csak tudok valamennyire magamra vigyázni. Amit persze ma megcáfoltam, de hála Kalenek, megmentett és most már tudok erre jobban odafigyelni. A kávét megkapjuk, a férfi viselkedése pedig igazán furcsa, de mégis érdekel. Kijelentésére el kell merengenem, az ő idejében? - A maga idejében? Ezt hogy érti? - Kérdem kellemes hangnemben, nem túl kutakodóan, ha nem akar rá válaszolni, nem fogom újra megkérdezni. Most már azért kezd furdalni a kíváncsiság. - Ó, nem tévedtem el, csak egy szegény családnak hoztam némi meleg ruhát és különböző adományt az Ispotályból. Még azelőtt soha nem jártam ezen a környéken. - Nem tudtam, mi fog rám várni, de hát most már ezt is tudom, hogy legközelebb egy férfi munkatársamat fogom elküldeni ide magam helyett. Ugyan ha nekem kell jönnöm biztosan felkészülök jobban és oda is figyelek majd, de nem szívesen tenném. Összekeverem a kávém, majd belekortyolok egyet. Melengető érzés járja át testem. Sokkal kellemesebben érzem már magam.
-Nemrég költöztem át Roxmortsba, de előtte itt éltem. Kissé zsúfolt és zajos, a faluban sokkal kellemesebb. De ugye a munkám Londonhoz köt. - Mesélem ismételten mosolyogva. Kicsit elhallgatok ugyan, de csak a miatt, hogy hallgassam a férfi mondandóját. Kellemes a társasága, nem bánnám, ha legközelebb is találkoznék majd vele.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kale Hunt
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 102
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2016-02-05, 20:21

[You must be registered and logged in to see this image.]
Caitlyn & Kale
people change and forget to tell each other

   
A régi időkben aligha voltak olyan kapuk amik nem tárultak fel jöttömre, legyen ez szó szerint értendő, vagy képletesen a gyengébbik nem szoknyáját gondolva a kapuk helyére. Az előnyös külső bizony ezzel jár. Valahol pedig ellenségeskedést váltottam ki, irigységet, a véla báj a saját nememre így hat, mintha holmi állatok lennénk, ahol a kanok között örök vetélkedés dúl. Ám nem tehettem a származásomról, arról már igen, hogy nem fogtam vissza a viselkedésemet, a hölgyek bizony szerették a pajkos tekintetemet, dagadó izmaimat, és azt pimasz kacsingatásomat, ahol sokat sejtetően rájuk mosolyogtam. Ám úgy vélem a roxfortos tanárnőből kiindulva, hogy manapság oly sok a véla vérrel rendelkező, hogy a modern kor emberei már felismerték, hogyan lehet ellenük védekezni, s leginkább az jelenti a veszélyt, aki tisztavérű véla, ami nem vagyok. A külsőm ettől még a kisugárzás ellenére is jóképűnek van elkönyvelve, biztosan ezért bízik bennem a megmentett hölgy, holott én aztán tudom, hogy a gonoszság igazán csalfa álcát használhat, ha úgy akarja. Volt már dolgom széparcú gyilkosokkal, akik hozzám hasonlóan könnyedén utat találtak, s ezt ki is használták. Na nem úgy, mint jómagam, néhány szerelmes éjszakára gondolván. Nem, ők aztán alaposan visszaéltek az adottságaikkal, sötét dolgokra vetemedve.
- Gyógyító a kisasszony? Nahát... tisztességes foglalatosság, a magafajtáknak köszönhetem, hogy egyátalán élek. Igaz, még most sem tudom, hogy pontosan mit takart ama varázs. – Ismerem be, s kivételesen most nem bókolok. Csupán eltűnődöm mellette sétálva, hogy az utolsó pillanatban találhattak rám Dumbledore hű emberek, s a fővarázsló úgy rendelkezhetett, hogy ne távozzak a halál mezsgyéjére, szükség lehet még rám. Abba talán ő sem gondolt bele, hogy közel hetven évnyi alvás vár majd rám a gyógyító kamra mélyén. Olyannyira kiestem a világ körforgásából, hogy most idegennek érzem magamat. Ám valami sosem változik; mindig lesznek bajbajutott, megmentésre vágyó hölgyek. S ezért aztán mindig lesz tennivalóm. Ezúttal Caitlynhez sodort az utam.

- Sajnálatos módon nem. Egy varázspárbajnak köszönhetően jó ideig lábadozni kényszerültem, így auror rangom már a múltté. Ámbár felkereshetném a helyi követséget, hogy megújítsam a régi szerződést. Csupán attól félek, hogy a hivatali joggal már nem vagyok tisztában. – Vonom meg a vállamat elárvult pillantással, még véletlenül sem szánom célzásnak hogy ő esetleg bevezethetne a jelenkori törvénykezésbe, hiszen már egy korban élni, s megint más tökéletes ismerni a vonatkozó szabályokat. – Az már régen volt, hogy lehetőségem lett volna kiruccani. Az én időmben még nem volt ilyen tökéletesen kiépítve még a csatornarendszer sem. Túlnépesedés volt, mindenfelé sötét alakok, járványok.. Ez a mai rend egészen átláthatónak tűnik, a kisasszony feltételezem csupán eltévedt. – Várom be a kávét, s tejszínhabot látványosan lesöpröm róla az asztalra, nincsen szükségem semmiféle tejszármazékra, jó lesz nekem feketén.
- S a hölgy? Itt él Londonban? – Kérdezek vissza, miközben beleiszok a kávéba. Alapjaiban ugyanaz, mint régen, az őrölés azonban kifinomultabbnak tűnik. Érdekes. Ám kedvemre való.


   
Just for you | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

       


[You must be registered and logged in to see this image.]
A múltban ragadva.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caitlyn Brooks
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2016-01-29, 18:23

Kale & Caitlyn

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sokszor esem abba a hibába, hogy túl könnyen megbízom az emberekben. Nem kellene, mert mint ahogy az imént is megjártam, máskor is megjárhatom így. Sajnos azok az emberek közé tartozom, aki tudja, milyen a szenvedés, a szegény sorsban felnövés és akármit megadnék, hogy másoknak jobb gyermekkoruk, életük legyen mint amilyen nekem volt azelőtt. Főleg a kis varázslók, akik majd 11. életévüket betöltvén a Roxfortba kerülnek, teljesen meg fogja változtatni az életüket. Csak addig ki kell tartaniuk. Az elfogadott kéznyújtás utáni pillanatban már biztosan állok a lábamon, gyorsan arrébb lépve a férfitól, aki a földön hever. Rossz érzéssel tölt el ha ránézek, eléggé megijedtem és kicsit sincs igazán jó kedvem. Rengeteg minden történhetett volna velem és nem tudtam volna magam megvédeni, ha Kale nem érkezik meg. Szerencsés vagyok, hogy ő erre járt éppen. Elfogadom a felkínált kart, óvatosan belekarolok tartva egy kisebb távolságot, de egyenletesen tudok vele haladni. Örülök neki, hogy tetszik és elfogadja végül az ajánlatom, halvány mosollyal nyugtázom és az utat kezdem el figyelni. Nem megyünk túl messzire, ezért könnyen mutogatom végig az utat, hogy mikor merre kell fordulni, miközben persze válaszolok feltett kérdésére is.
-Medimágus vagyok. Roxfortban tanultam, és aztán a Mungóban kezdem el gyakorlatra járni, és szerencsére fel is vettek. - Ez a kijelentés mindig olyan jó érzéssel tölt el, hiszen ha nem vettek volna fel, ki tudja milyen alja munkát kellett volna végeznem, amit mondjuk biztosan nem is szerettem volna. Ez az egyetlen dolog, ami kedvemre való és még élvezek is csinálni. Hálás mosollyal jelzem, hogy megfogja az ajtót még előre lépek be a kávézóba. Hangulatos kis hely, Londonban talán ez az egyetlen ahol megfordultam, jobb szeretek a jól megszokott Roxmortsi helyekre elmenni. Illetlen voltam, teljesen elfelejtettem bemutatkozni, de most megejtjük, elvégre jobb később, mint soha. Meglep a modora, a lovagiassága, egy picit billentek én is a fejemen üdvözlésképp, így, hogy most már tudom a nevét is. Engedem, hogy lesegítse kabátom, helyet foglalok és az itallapot kezdem bújni. Felfigyeltem a bemutatkozásában erre-arra, szóval most már úgy érzem, elkezdhetek finoman tapogatózni.
-Egykor? Fiatalnak tűnik, hogy hogy már nem maga a kapitány? - Kérdezem kissé meglepett hangnemben, tényleg érdekelne. Nem vagyok jártas az ilyen auroros dolgokban, egy ismerősöm sem ment annak és nincs is igazán kivel beszélgetnem ezekről a dolgokról, szóval most kíváncsian várom Kale válaszát. Ha ad rá, ha nem akkor azt is elfogadom. - Milyen helyekre szeret járni? - Érdeklődtem, miközben a pincérnő is megérkezett, akitől rendeltem két nagyobb bögre kávét, egy kis tejszínhabbal, és visszafordultam a férfi felé, válaszra várva. Remélem őszintén, hogy kedvére lesz a rendelésem. A lapot kicsit odébb teszem, ne zavarjon minket, és az asztalra könyökölök. Nekem semmi furcsaság nem tűnik fel, talán egy kicsit a férfi zavart tekintete, amit igazán nem tudok hová tenni még egyelőre és nem is szeretnék túl sokat kérdezősködni, már így is úgy érzem, kissé tolakodó voltam.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kale Hunt
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 102
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2016-01-07, 16:11

[You must be registered and logged in to see this image.]
Caitlyn & Kale
people change and forget to tell each other

   
A nő elfogadja a kéznyújtásomat, s ez örömmel tölt el, bízik bennem, noha idegen vagyok e világban. A jónak azonban korokon túl is át kell ívelnie, érvényt kell szereznie, így nem számít, hogy nem ismerjük egymást, gyorsan felismertem, hogy rám van szüksége. S azt, hogy én leszek a megmentője. Immár sérülésmentesen tudom biztonságba vinni, habár nem tudom, hogy hova. Az oltalmam alatt most mégsem csak rá figyelek, hiszen bármikor meglephetnek még minket. Ez már nem az a világ, amit egykor megismertem. A régi legendák, bár igazak voltak, immár ködbe vesztek. A gonosz mindenütt felüti a fejét, így az ösztöneimre kellett ezúttal is hallgatnom.
- Az ötletet így kiválónak kell megítélnem, kedvemre való felvetés. Tegyünk hát így. – Bólintok most udvariasan a pillantásába vésbe a sajátomat, ezt követeli az illem. Végtére is a fehérnép létezése mozgatja az egész világunkat, balga lélek, aki ezt nem fogadja fel. Erős tenyerembe simulnak az ujjai, figyelek rá, hogy a kábult alak még véletlenül sem kapja el a lábát, s pár pillanattal később már magunk mögött tudjuk hagyni a sötét kastplom kiszögelését. Amint biztos lábakon áll, elengedem a kezét, csupán a karomat nyújtom, hogy ne jőjjön zavarba. Nem szükséges, hogy az egyik férfi karmaiból úgy érezze, hogy a másikba keveredett.
- S mit végzett a kisasszony, ha szabad tudni? – Kérdezek vissza, s nem tudhatom még, hogy a kávézó, amit felvet, valóban a kedvemre lesz-e, ha mégsem, akkor sem sérteném meg azzal, hogy kiül az arcomra a fintor, amely nemtetszésemnek a jele lenne. Sudár alakját biztos kézzel vezetem, ám egymásba fonódásunk mégis laza, hogy tudjon irányt váltani, ha szükséges. Kor tekintetében ha leszámítjuk, hogy száz évig aludtam, közel egy idősek lehetünk, magasságra pedig olyan egy fejnyi különbség lehet köztünk, így ha bárki lát, még azt hiheti, hogy nem ismeretlenek vagyunk egymás számára, sokkal inkább szeretők, noha a hölgynek ebben a világban bizonyos, hogy megvan a párja, akárcsak a lovaglócsizmámnak.

Fogom az ajtót, hogy előremehessen, itt nem kell attól tartani, hogy egy söröskorsó találja telibe, a testemmel felesleges bevédenem, feltételezhetően kellemes hangulatú helyre hoz. A bemutatkozást valóban elfeleljtettük, előbbrevaló volt a biztonság. Katonásan összeütöm a bokámat, még meg is hajolok felé, szőkés tincseim zafír pillantásom elé omlanak.
- Kale Hunt, aurorkapitány, szolgálatára. Azaz.. az voltam egykor, talán a rang nem évül el. Számomra a megtiszteltetés. Megvallom a csinos hölgynek, nem vagyok járatos az efféle helyek... kínálatában. Megtenné, hogy meglep a rendeléssel? – Kérdezek vissza, ebből a szempontból kissé bizonytalannak tűnök. Kihúzok egy széket, miután lesegítettem a kabátját, és megvárom, míg helyet foglal. Eztán az én bokáig érő zubbonyom is az akasztóra kerül, s a székre nehezedek. Itt nincsen ricsaj, nem hasonlít az általam megismert ivókra. Kantinra pedig pláne nem. Mellettünk egy párocska egymás szemébe nézve suttog valami... feltehetően szerelmeset. Zavartan a nőre fordítom a tekintetemet, hova hozott engem?


   
Just for you | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

       


[You must be registered and logged in to see this image.]
A múltban ragadva.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caitlyn Brooks
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2015-12-29, 18:14

Kale & Caitlyn

[You must be registered and logged in to see this image.]
Átlépem a férfit és halványan, köszönetképpen biccentettem egyet a Kale felé. Volt valami különös benne, valami egyedi és régies, de zavaromban próbáltam róla most tudomást nem venni. Fellélegezhettem, hiszen most már úgy érzem, nem fog történni semmi gond, ameddig ő itt van mellettem. Utána pedig egyenest a Mungóba veszem az iránt jelentést tenni, hogy leadtam a csomagot és hazamehetek kipihenni a napot. Már alig várom!
-Szerencsére. Nem is értem, mi vezérli ilyesmire az embereket. - Miért nem mennek el orvoshoz vagy egy helyre, ahol kaphatnak ételt és szállást még ha rövid időre is... hiszen van ilyen, biztosan van. Többségük szerintem túlságosan öntelt ahhoz, hogy a varázstalan emberekkel érintkezzen. Ugyan már, egyikünk sem élhetne rendesen, ha nem lennének kapcsolataink a mugli világgal. Örülök neki, hogy Kale elfogadja a meghívásomat. Nem is engedtem volna neki valószínűleg, hogy elutasítson, úgyhogy így legalább nem kellett könyörögni érte.
-Ugyan már! Nekem kell most hálálkodnom és igazából nincs más ötletem, hogy mivel tehetném, úgyhogy ez a legkevesebb. - Fogadom el a felkínált kezet, ami igazából tényleg nagyon különös számomra, hiszen ahogy mostanság mondják, az úriemberek már javában kezdenek kihalni. Ezek szerint még maradt egy-kettő, én pedig igazán örülök neki, hogy most sikerült egyet kifognom. Gyorsan indulunk kifelé az utcából, hiszen egyikünk sem szeretne itt maradni, nekem pedig most már teljesen rossz a közérzetem ebből a szempontból. A kérdésre felfigyelek és bólogatni kezdek, a kezemmel jobb felé mutatok, egy főutca szerűség felé, amely végre már kivisz minket ebből a lebujból.
-Nem, nem sietek, ez volt ma az utolsó dolgom.... - Kicsit elhúzom a szám, igazából Kale nem is tudja, hol voltam ez előtt, szóval remélem nem érti félre a dolgot. - Néha, amikor a közelben járok abba a kávézóba szoktam benézni. Hangulatos kis hely, biztosan magának is tetszeni fog. - A mosolyra mosollyal válaszoltam. Édesnek tartom a kisugárzását és a hozzáállást. Mondjuk nem teljesen értem az akcentust, de hát biztosan megvan mindennek az oka, hiszen mindig mindenre van értelmes magyarázat. Lassan áthaladunk az út másik oldalára, és viszonylag gyorsan odaérünk a [You must be registered and logged in to see this link.]. Előre lépek be, és egy kellemes kis kétszemélyes asztalt keresek. Kabátomat levetem, és helyet foglalok, majd az itallapot kezdem el nézegetni, hogy mi is rendelhetnénk. Ekkor jut eszembe, hogy még a nevét sem kérdeztem meg.
-Ó, olyan udvariatlan vagyok! Caitlyn Brooks a nevem, nagyon örvendek. Az Öné? Mit rendeljünk? - Mosolyom most már nyugodtabb és kellemesebb mint az imént, akkor még látható volt rajtam az idegesség. Kicsit jó is ez a lazítás, belefér néha egy kis szünet a munkámba.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kale Hunt
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 102
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2015-12-25, 16:45

[You must be registered and logged in to see this image.]
Caitlyn & Kale
people change and forget to tell each other

   
Biztos kézzel emelem a fiatal nőt az eszméletlen támadó testén. Amint biztos talaj van a lába alatt, elengedem, hogy egyik fél számára se legyen zavaró a testi kontaktus. Még régen az én időmben nagy hódolója voltam a gyengébbik nemnek, valahogy legyezgette a hiúságomat, hogy véla vérem folytán könnyű volt nyomon érzem az elalélt pillantásokat, ám a tanárnő elmondásából ez már egy másik világ. Itt már a hölgyek jobbára maguk választanak, s nem elég a csinos külső, netán a fontos aurori rang. Bizony beszélgetni kell velük, s nem pusztán az udvarlásnak van létjogosultsága. Talán nem is fogom megtalálni a helyemet, s meg kell kérnem Dumbledore-t, hogy valahol nyisson utat az idő szövetén, visszaküldve a saját életterembe, hogy ne legyek itt szálka senki szemében.
- Vannak sejtéseim kisasszony. Szerencsénkre nem került rá sor. – Veszem észre a mozdulatot, amivel megvizsgálja a zúzódott felületet. A gyógyítás az, amelyhez lényegében alig értek, a támadás az én asztalom. Ezzel szoktam megelőzni, hogy megsérüljek. Bátorító mosollyal intenék nemet, hogy végigtapogassam a felöltőmet pénz után, ám a zsebemből előhúzva múlt századi érmék kerülnek elő, így zavartan ráncolom a homlokomat. – Ömm... más esetben az én tisztem volna mindezt felajánlani, ám jelen állás szerint.. ha nem siet a hölgy, köszönettel veszem. – Nem veszem komoly ajánlatnak hogy azt kérdi; valamivel, és a hidegre utal, mintha akár csak ő maga akarna felmelegíteni. Pusztán férfiember vagyok, magamban mulatok jót az asszociációmon. Miután nem tudhatjuk, hogy a támadónak vannak-e társai a közelben, így a karomat nyújtom, és elsietve a macskaköves utcák egyikén a népesebb forgatag felé veszem az irányt. – A hölgy ismerős errefelé? Nehezen igazodom ki, hol is volna az a meleg ital, amelyre kegyed célzott. – Bizonytalan, mégis sármos mosolyt villantok, mint aki nincsen tudatában, hogy lassan már ideje lenne felnőni, van ugyanis kisugárzásomban valami pimaszul kisfiús. Megtehetném, hogy a neve felől érdeklődőm, netán megkérdem, mit is keresett-e sötét környékén, ám még nem teszem. Úgy a lovagias, ha majd az ital mellett ejtjük meg a bemutatkozást, hogy a nő fenntartsa a lehetőségét, hogy egy ital, és más semmi, már áll is tovább.


   
Just for you | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

       


[You must be registered and logged in to see this image.]
A múltban ragadva.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caitlyn Brooks
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2015-12-20, 11:22

Kale & Caitlyn

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az erőszakoskodó egyszerűen nem enged a szorításból. Kezem már biztosan véraláfutásos, puha bőrömön egyébként is minden nagyon gyorsan meglátszik. Nem is értem, miért van ennyire elszállva magától. A helyében én biztosan fülem farkam behúznám ha valaki meg akarja védeni a nőt, akivel éppen erőszakoskodom. Még ha rá is nézne a megmentőmre, akkor látná, hogy az erőviszonyok sem egyenlőek. Próbálok megszólalni, hatni a szorító férfira, de valahogy éreztem, hogy semmi sem lesz rá biztató hatással. Elszánt, ez nagyon jó dolog, de viszont eljön az idő, amikor jobb megadni magunkat. Ő sajnos nem tudta, mikor van itt az idő. Amikor a kampó beakad a falba, kicsit megrezzenek. Biztos vagyok benne, hogy vigyáz rám, ha már segít nekem, úgyhogy próbálok nyugodt maradni és lehető legkevesebbet mozdulni. Pár másodperc múlva pedig már arra eszmélek, hogy az alak a földön hever. Kezemet egy pillanatra a nyakamhoz kapom, igazából semmi bajom csak teljesen kiszáradtam már. Elfogadom a felém nyújtott kezet, átlépek az eszméletlen férfi testén végignézve rajta még egyszer, utoljára, majd a megmentőm kérdésére válaszolok.
-Rendben leszek, köszönöm. A segítséget is. Nem tudom mi lett volna velem maga nélkül...  - Észreveszem az akcentust, de nem ismerem, szóval igazából nem szeretnék rögtön beleugrani a mélyvízibe és elkezdeni kérdezősködni. Kabátom ujját picit felhajtom, a véraláfutás csúnyácska, de nem lesz gond, majd eltüntetem. Szerencsére nem repedt el a csontom. - Meghálálhatom valamivel? Mondjuk egy forró itallal? Hideg van itt kinn. - Pillantok szemébe. Remélem elfogadja, hiszen nagyon hálás vagyok neki és sokkal is tartozom ezért. Megmentette az életem. Ki ne lenne hálás ilyesmiért? Jelenleg úgy érzem, hogy én nem igazán tudnék neki nemet mondani, bármit is kérne. Leporolom kabátom, majd szétnézek az utcán és sürgető tekintettel pillantok vissza a férfira, reménykedem, hogy ő is úgy gondolja, hogy el kellene innen mennünk.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kale Hunt
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 102
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2015-12-19, 16:19

[You must be registered and logged in to see this image.]
Caitlyn & Kale
people change and forget to tell each other

   
Oly idegen számomra a közeg, furcsa, hogy ennyit kellett aludnom, amíg a gyógyító varázs összekalapált annyira, hogy felébredhessek. Az újvilág, London igen más, sokat változott. Mintha nem lenne az a sötét, nyirkos tájék, amely egykor volt, az embereknek nem kell félniük a járványoktól, s a fehérnép is kezdeményezőbben fordul meg utánam, mint hajdanán. Anyám véla vérét nem tudom kiírtani az ereimből, megszoktam már a pillantásokat, az újkori hölgyek ellenben nem oly szemérmesek, mint az én időmben, s valójában nekem kell zavarba jönnöm méltató tekintetüktől. Ezért is veszem a komorabb utcák felé az irányt, hogy csökkenjen a nyomasztó tömeg, így figyelek fel az éles segélykiáltásra, rozsdásodó ösztöneim azonnal ébrednek, tudom, hogy eljött az én időm. Ha már kész voltam egy korokon átívelő varázssal átvészelni a halálos átkot is, nem okozhat gondot bármi is, amit az utcán találok. S hogy egykori aurorként magam volnék a megtisztult nemesség... aligha? Csupán Dumbledore ex-tanítványainak egyike, aki sajátos morállal próbál a megváltozott helyzethez alkalmazkodni. A nőre nem nézek most, nem akarom, hogy elvonja a tekintetemet, a figyelmemet, csakis az alakra. Szótlanul méregetem őket, a kard előkerül végül a markolatát úgy fogom, mint más a pálcát. Nem tudom, hogy kirabolni akarná-e a nőt, vagy erőszakoskodni, talán mind a kettő, végső soron nem számít. Bárhogyan legyen is, ha itt nem teszek valamit, a fehérnép pórul jár. A fiatal nő zavarodott sikolya eljut a fülemig, azaz csak jutna, mert már arra is alig van ereje, hogy pár szót kimorzsoljon az ajkai között. A kardpengéből egy kampó pattan ki, kötéllel a végén, amelynek a keze a tenyeremben landol. Olyan, mintha céloznék, a férfi fejére, a kampó azonban mégsem találja el, hanem a feje mellett pár centire csapódik bele a falba. Na ezt mintha elrontottam volna. Az alak felröhög, úgy érzi, máris nyert ügye van. Ám én rántok egyet a kötélen, s kampó kirántja a vakolatot, ezzel tökéletesen leütve az illetőt, aki azonnal elengedi a nőt. Előrelépek, hogy nyújtsam a kezemet, s eltűntetem a kardot a hüvelyben.
- Jól van hölgyem? Nem esett baja? – Szólalok most meg először, akcentusom egyértelműen régies, szinte archaikus. Immár fogva tartom a nő tekintetét, hiszen tudom, hogy támadója nem fog felkelni egy darabig. Mindenesetre körülnézek a kis utcában, hátha vannak társai is az alaknak. A legjobb lenne mielőbb eltűnni innen. Mindkettőnk érdekében.

   
Just for you | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

       


[You must be registered and logged in to see this image.]
A múltban ragadva.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caitlyn Brooks
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2015-12-12, 16:20

Kale & Caitlyn

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig is tisztában voltam vele, hogy egyszer majd a munkám miatt bajba fogok kerülni. Sokszor vállalok el ilyen plusz melókat, mint például ez a mai és ez már nem az első eset, hogy valaki kiszemelt magának egy utcán vagy valami sötét helyen. Csak akkor éreztem, hogy veszély leselkedik rám és talán megijedtek tőlem, hogy látták előveszem a pálcám. Most azonban semmi nem éreztem, semmit nem láttam. Gondolataimban elmerülve sétáltam, már majdnem a főutcára értem mikor váratlanul a falnak szorítottak. Ilyenkor egy ideig mindig el szokott menni a kedvem a plusz munka vállalásától főleg, ha ilyen veszélyesebb környékre kell mennem. Nem mintha kapnék érte valami veszélyességi pótlékot vagy akármi mást... csak egy nagyon kevés kis plusz pénz a fizetésemhez, amelyből most ki tudom gyűjteni a karácsonyi ajándékok nagyobb részeit. Valamit valamiért. Az élet nem mindig olyan könnyű...
Fájdalmas szorítás a kezemen, egyetlen segélykiáltást tudok kiadni a torkomon mert utána egy idegen pálca érintését érzem a nyakamon. Rossz érzés áraszt el, ha valaki nem jön segíteni rajtam gyorsan, akkor biztosan nem fogom ezt megúszni, esetleg akkor ha útközben elő tudom keresni valahogyan, észrevétlenül a pálcám. Szerencsémre egy férfi hangját hallom meg az ellenkező irányból. Én is és a 'fogva tartóm' is oda fordulunk, de nem szabadulok, a pálca a nyakamat ütögeti még mindig. Félek megszólalni, így csak tátogok a megmentőm felé.
-Menjen innen, én fogtam ezt a szépséget! - Nevette el magát az erőszakoskodó férfi. Megremegtem félelmemben, de gondoltam, hogy Kale nem fog csak úgy távozni, valahogy ezt láttam az arcán legalábbis. - Ha kedves magának az élete, akkor jobb ha hátat fordít és elmegy innen, nem is tudja, mire vagyok képes! - Talán őrült lehet a férfi vagy elme zavarodott, de biztosan nem ép... valaki, aki másokat akar bántani, erőszakolni semmiféleképpen sem ép. Keze egyre jobban rátapad az enyémre érzem, még pár másodperc és elroppantja benne a csontot. Felnyögök, sikítanék ugyan, de nem tudok és igazából nem is merek, de annyira elfajul már ez a dolog, hogy valamit muszáj volt kiejtenem a számon és csak reménykedni tudtam abban, hogy a másik férfi segít, ha valamit tenne velem...
-Engedjen el, ez nagyon fáj! Hagyjon már! - Szemeben zavarodottság és félelem észlelhető, kicsit próbálok mocorogni, de szemem mindvégig le nem veszem Kaleről, hátha tudok így is valamit tenni az érdekében, hogy elszabaduljak én is és ő is innen.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kale Hunt
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 102
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2015-12-11, 11:22

[You must be registered and logged in to see this image.]
Daisy & Kale
people change and forget to tell each other

   
Miután szó szerint kiszabadultam a Roxfort-ból, úgy vélem, muszáj megnéznem, hogy mi változott a közel 70 éves alvásom alatt. Furcsán érzem magamat, hogy ennyire elszaladt mellettem a világ, a családom már nem él, mint kiderült, még hírmondónak sem maradt belőlük. Ahogyan kinyomoztam a tanárnővel, az egész varázslat értelme az volt, hogy akkor keljek fel, amikor ők már nem élnek. Egyrészt örülhetek, hogy ily hamar itt vagyok ismét, és nem több száz évet kell behoznom, másrészt sosem vártam tőlük, hogy ilyet tegyenek értem. Sanyarú sors, hogy még száz év sem telt el, és kihalt a vérvonal, igaz, nem voltak testvéreim, ám hogy a másik ágon sem születtek utódok, akik tovább vitték volna a Hunt nevet, az megrendítő. Most itt vagyok én, s nem hinném, hogy tenyészbikaként kéne magamra tekinteni, hogy ismét legyen esély a név továbbvitelére. Jelen állás szerint már azzal is elégedett lennék, ha tudnám, hogy mi is történt, amíg Grindewald lányának halálsikolya a nemlétbe taszított. Túlzottan nem töltöttem sok időt a nővel, aki kihúzott a szarkofágból, így magamnak kell utánajárnom, még ha ez azt is jelenti, hogy rendkívül esetlen leszek majd egyedül. Hol máshol volna erre igazán alkalmam, mint Londonban, a varázsvilág szívében... Kopottas, régies ruhámban talán nem fogok túlzottan kiríni, ha a sötét negyedet célzom meg. Az már kiderült rövid ébrenlétem alatt, hogy a pálcám még működik a kard markolatában, és ha egy kicsit rákoncentrálok, elő tudom húzni elmémből a szótagonként memorizált varázsigéimet. Ahogyan végigsiettem az iskolai folyosókon az udvarra, hogy elhagyjam a birtokot, női tekintetek, főleg fiatal lányok nyeldeső pillantásától éreztem magam kísérve. Nos igen, az anyám egy született véla volt, ez a külsőmben is megnyilvánul, olykor bizony sikerült kihasználni az adottságaimat, ám egy iskolában nem szándékozom már az első napokban bonyodalmat kavarni. A hajamat nem fogtam össze, sörényként táncol mögöttem, ahogyan belekap a hideg, téli szél. Kérhettem volna a tanárnőtől egy melegebb prémkabátot, ám miután egyébként is északi vagyok, s sokszor harcoltam a fronton, megszoktam már a cidrit.
Zsebre dugott kézzel rovom a macskaköves utcákat, amikor szívszaggató sikoly hatol a fülemig segélykérés formájában. Éledő ösztönökkel motiválom berozsdásodott tagjaimat, s meglódulok a hang irányába. Oldalamra kötött kardomra helyezem az ujjaimat, ám nem rántom elő. Nem szoktam külön pálcát hordani, a fegyver maga  fókusz, ha varázsolnom kell. Talán ezúttal szükség lesz rá. Befordulok a közbe, s gyakorlott szemmel mérem fel a szituációt. A miérteket nem tudom, a logikus következtetés, hogy a nőt védem, ő van most kutyaszorítóban.
- Jóuram, felszólítom, hogy engedje el a hölgyet, de izibe'! – Markolom meg a kardot. Óceánkék szemeim veszedelmesen villognak, a több mint két méter magas külsőmmel valóságos óriásnak számítok. Talán elég lesz most a szép szó. Ha nem, akkor majd máshogyan...


   
Just for you | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]

       


[You must be registered and logged in to see this image.]
A múltban ragadva.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caitlyn Brooks
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn 2015-12-08, 13:12

Kale & Caitlyn

[You must be registered and logged in to see this image.]
A mai munkaidőm hátra levő részét azzal töltöttem, hogy elküldtek az istenháta mögé, London egyik legeldugottabb szegletébe, hogy vigyek el valami csomagot egy rászoruló varázslócsaládnak. Szeretem az ilyen feladatokat, semmi kétség efelől, de viszont a környéket, amire mennem kellett, azt már annyira nem. Először is, hasonlított a hely a Zsebpiszok közre, másrészt pedig az emberek egész végig engem bámultak, még nagy nehezen meg nem találtam a házat - ha nevezhető volt annak -. Romos kis épület, egy ablakkal, és talán még fürdőszoba sem lehetett benne, olyan aprónak tűnt innen kintről. Kopogtattam az ajtón, és körülbelül tíz percet álldogáltam kinn mire egy fiatal, aprócska kislány ajtót nyitott nekem. Hosszú haja kócos volt, szemei vörösek a sírástól és ruhája alig, remegett is a hidegtől. Megsajnáltam, hiszen senkinek sem kellene ilyen rossz körülmények között élnie, főként nem ebben a rémes téli időjárásban. Csak nézett rám, nem szólalt meg, de én mosolyogva próbáltam felé közeledni.
-Szervusz. A szüleid itthon vannak? Caitlyn vagyok, a Mungóból jöttem hozzátok. - Kicsit oldalra fordítottam a fejem, próbáltam belesni a házba, de nem sikerült, már sötétedett és összefolytak az árnyak benn. A kislány nem szólalt meg továbbra sem, csak megrázta fejét és tovább álldogált az ajtóban. - Rendben, nem probléma. Odaadom ezt neked, nézz is bele biztosan van benne valami meleg ruhácska neked. - Nyitottam ki a kis csomagot és a kislányhoz emeltem, hogy együtt nézzünk bele és boldogan kapta ki belőle a fekete szőrös sapkát, majd elvette a zacskó tartalmát és besietett a szobába. Nem kellett semmilyen bizonylatot vinnem vissza az Ispotályba, talán ez volt az egyetlen szerencsém. Még pár másodpercig álldogáltam az ajtóban és utána kicsit sietős léptekkel indultam el a főút felé, amely visszavisz a városközpontba. Már nem sok hiányzott, hogy kiérjek onnan, mikor az egyik utcából egy férfi támadt rám és lökött neki a szemben lévő falnak. Szívem hevesen kezdett verni, pálcámat nem értem el, kezemet szorosan fogta, már fájt.
-Mit képzel magáról egy ilyen csodaszép hölgyemény, hogy egyedül sétálgat ilyenkor ezeken az utcákon? Hát nem félti a puha kis bőrét? Talán magammal kellene vinnem, hogy vigyázzak rá. - A férfi piszkos volt, egyáltalán nem ápolt és érződött rajta, hogy rengeteg alkohol lehet a szervezetében. Nem tudtam mit csinálni, védtelen voltam, és ahogy körülnézem, még egy embert sem tudtam kivenni a félhomályban az utcán, aki esetleg segíthetne rajtam, de azért megpróbáltam. Nem lehet veszteni valóm.
-Segítség! Kérem valaki... Segítség! - Teljes erőből kiabáltam, remélve, hogy valaki meghallja, de a férfi elővette pálcáját - hiszen ez is valamiféle varázslóhely lehetett - és nyakamhoz szegezte, és biztos voltam benne ha még egy szót kiejtek a számon, akkor nem fogom megúszni épen ezt az estét.  

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caitlyn Brooks
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Kale & Caitlyn 2015-12-08, 12:52

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kale & Caitlyn

Vissza az elejére Go down

Kale & Caitlyn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-