Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Tower
  Yesterday at 22:52
Kalandmester

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 22:32
Jacob Troops

ϟ A holdfény sármos arca
  Yesterday at 22:09
Tim Roberts


ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 21:39
Jacob Troops


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:05
Viviana Rennes


A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Armand Stansson
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Gwyneira Rousseau
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Jacob Troops
 
Perselus Piton
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 584 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Eleanor Branstone

Jelenleg összesen 38874 hozzászólás olvasható. in 3477 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Na, ki a főnök? (H & E)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Na, ki a főnök? (H & E) 2015-12-11, 23:10

dalin’, you’re fuckin’ pretty
 


Everleigh & Hermes

Hogyne venném észre, ahogy a nyelve érinti a bögre peremét. Nagyon is feltűnik a dolog és természetesen a figyelmemet is odavonja, akkor is, ha az egész nem tart tovább egyetlen pillantásnál, azt az érzetet keltve ezzel, hogy az egész talán csak illúzió és semmi több.
Azonban mielőtt még ez a kis kellemes játszadozás bárhová is fajulhatna, van némi dolgunk, amit elő is adok neki. Ebben kevesebb a pimasz évődés és jóval több munka, mármint ami a szóban forgó bestiát illeti, de elvégre ezért vagyunk itt.
- Azt ne mondd nekem, hogy belepirulsz, ha ilyet hallasz. – emelkedik meg enyhén az egyik szemöldököm. Ugyan kérem, mert pont ő lenne az a nő, akinek az „ártatlan” lelke sérül némi kis káromkodás hallatán.
- Mondd, mikor is lettél ilyen kis nebáncsvirág? – szerintem kislányként sem volt már az, ha engem kérdez bárki is.
- Ha csak sejtenéd… – pimasz kis félmosoly jelenik meg a szám sarkában, ahogy a kiéhezettségemet érinti a megjegyzése. Ennél többet azonban nem mondok, tegye a hallottakat oda, ahová akarja, szándékosan nem adok több információt, de még csak annak az érzetét sem, hogy a szavaim komolyak vagy csupán a közöttünk lévő kis évődés folytatása-e.
- Tiéd a terep. – hagyom rá az intézés módját, aztán az ajtófélfának támaszkodva hallgatom, hogy miként is tárgyal Delhivel. És mindeközben ott marad a képemen az a bizonyos játékos kis vigyor ajkaim sarkában.
Elégedett vagyok vele és a munkájával, na meg azzal, ahogy a dolgokat intézi. Tudtam én, hogyha rábízom a dolgot, nem fogok csalódni.
Ahogy válaszol és az asztallapnak támaszkodik, úgy lököm el magam az ajtófélfától és sétálok elé, pofátlanul belegyalogolva a személyes terébe. Kezeimmel a csípője mellett támaszkodok meg, ahogy előrébb hajolok, hogy szinte összeér az orrunk.
- Számtalan ötletem van, a kérdés csak az, hogy mennyire ragaszkodsz a körítéshez?! – felnőttek vagyunk és ami azt illeti a reggeli kis attitűdünk után – ami nem az első volt amióta egyébként együtt dolgozunk – nem hiszem, hogy nagyon magyaráznom kellene bármit is. Ha van kedve hozzá(m), majd tudatja, ha nincs, akkor azt is és szépen békén hagyom. Ilyen egyszerűen. A bonyolult dolgokhoz nincs affinitásom, abból éppen elég vár otthon minden áldott este…


megjegyzés ◊ zene ◊ szószám
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Na, ki a főnök? (H & E) 2015-12-09, 23:12

Mr. Daffodil & Ms. Eyre

- Lássuk csak? - csavarok szórakozottan egy barna tincset szabad kezem mutatóujjára. - Meg. - nevetek rá az egyértelmű hazugság társszólamaként. Nyilván tudom, hogy ő a főnök, tehát akinek itt ugrálni kell, az nem ő, hanem én vagyok, de ettől még nagyon is jólesik évődni vele.
Ahogy hozzáérek, s ezt ő észrevételezi, úgy enyhén megemelkedő, keringőre hívó tekintet fölött remegő szemöldökkel viszonozom ezt a nézést, de nem öntöm szavakba a fejemben egymást kergető gondolatokat. Pofátlanul játszom a vélaságommal, bár azt hiszem, hogyha nem lennének ilyen felmenőim, akkor is ez lenne a sajátosságom. Mert élvezem, hogy ilyen vagyok, s az csak plusz, hogy milyen hatással vagyok az ellenkező nemre.
- Szerencséd! - kapom magamhoz a bögrét, melybe mielőtt belekortyolnék, még a termoszperem fölött egy odaképzelt kacsintással is jutalmazom Hermest, s mielőtt a bögrébe kortyolok, nyelvemmel érintem a peremét. Vagy csak a szeme káprázik, hogy ezt a célzatos, pikáns, pimasz gesztust látni vélte? Nem tudom észreveszi-e, de az biztos, hogy a játék tudatos. Ma így keltem, boszorkányosabbnál is boszorkányosabb napom van ezzel a fekete gönccel. Nálam nem nomen est omen, hanem ruhaügyi hangulatelrendeltetés esete áll fenn jelenleg.
Vállat vonok, felőlem aztán nem kell megbeszélje velem azt, ami nem rám tartozik, de ettől még nem fogom véka alá rejteni, ha úgy gondolom, hogy szarul nem túl fitten néz ki. Inkább visszanyújtom neki a kávé maradékát, úgy veszem észre, neki nagyobb szüksége van rá, mint nekem.
A kis performansza a melyik-oldaláról-iszunk-a-bögrének esetben még meg is lep, egy kis kuncogást kap rá válaszul, de mivel ez mégis egy munkahely, s ő Delhit hozza elő meg az esetet, elég hamar elkalandozik a figyelmem praktikus irányba.
- Na de miszter! csapjon a szájára, mielőtt én csapok. - nevetek fel harsányan, szívből jövőn. Egyáltalán nem zavar, hogy káromkodik, hozzá van szokva a fülem - nem tőle - de azért ez így ütős. Senki nem mondhatja, hogy nem tökéletesen nekem való a munkahelyen. Egyrészt egy jobb modorú főnök nem viselné el ilyen könnyedén a jellemem, másrészt én is dögre unnám magam egy savanyú aktakukac mellett. Ennek így van izgalomfaktora.
- Nem is tudtam, hogy ennyire ki vagy éhezve.. - teszek orr alatti megjegyzést, nagyvonalúan elfeledkezve arról a tényről, hogy egy férfi szájából a thesztrálok nemesebbik szervének nagysága sem hangozhat perverzül. Értse, ahogy érteni akarja.
- Világos. Akkor a szokásos módon intézem. A száraz és unalmas vonalon. - bólintok, véve a lapot. Eztán lejtek ki az íróasztalomhoz, hogy kezembe vegyem a tárgyalás fonalát. Még jó, hogy nem kell odautazzam. Az a varázsló tényleg idióta és ma különben sem hoppanáláshoz öltöztem.
- Nem kérés volt, hanem utasítás, amit én is fentről kaptam, s maga is fentre fog továbbítani. A majd nem elégséges válasz. Azonnali hatállyal szólt a közlésem. Világosan fogalmaztam, Mr. Padukone? Remek, köszönöm. Remélem az unokája meggyógyult már.. - engedek meg a végére a határozottságon túl némi negédesen kedveskedő személyeskedést, majd mint aki jól végezte dolgát, úgy fordulok főnököm felé. Leteszem a pennát, legyezek a pergamennel, hogy jobban száradjon rajta a tinta. Mintha direkt húznám az időt és talán tényleg így van. Elvégre nehogy azonnal pattanjak mindenre, nem munkaügyben kérdezett. A nyúl és a vadászpuska ki viszi esete ez itt.
- Semmit sem terveztem. Esetleg van valami ötleted? - kérdezek vissza. Felkelek a székemből, az asztallapnak támasztom fenekemet, egyik lábamat térdben enyhén felhúzva kényelmesedek így el. Ha akar, leülhet a székbe, egye kánya, még hellyen is kínálom ekképp. És direkt nem azt kérdeztem, hogy "van-e valami munka", ami estébe nyúlhat. Ezzel halványan és célzatosan kifejeztem nem komolyan vett reményeimet azt illetőn, hogy nem valami unalmas, szokásos maszlaggal áll majd elő. Én sem vagyok vak, ami azt illeti.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Na, ki a főnök? (H & E) 2015-12-07, 22:30

dalin’, you’re fuckin’ pretty
 


Everleigh & Hermes

- Meglepődnél, ha azt mondanám, nem azért vagyok itt, hogy neked ugráljak?! – a mondat csípőssége ellenére azért odakanyarodik egy pimasz kis vigyor a szám sarkába, elütve a szöveg élét, akkor is, ha tény, nem azért létezem, hogy miatta iparkodjak és neki rohanjak ajtót nyitni.
Feltűnik a kis összesimulás, amit egy óvatlan pillantással a tudtára is hozok azzal együtt, hogy nincs ellenemre a dolog. Mi több, simulnék én vele össze jobban is, ezt azonban már megtartom magamnak. Idejét sem tudom mióta nem jutott eszembe ehhez hasonló, lévén, hogy hűséges voltam a feleségemhez. A házasságomnak azonban annyi, kár lenne áltatnom magamat, arról nem is beszélve, hogy nem akarom.
- Maradt még, ne aggódj már. – adom vissza a bögrét a kezébe, miután kedvemre ittam a kávéból, amivel megjelent az ajtómban. Legközelebb majd számol azzal, hogy ne hozzon kávét a közelembe, ha nem akarja, hogy meglovasítsam. Nem mintha egyébként nem tudná ezt már nagyon is jól, elvégre nem két napja dolgozunk együtt.
Éhes Érdeklődő tekintettel figyelem, ahogy utánam belekortyol a koffeinlébe és felébred bennem a vágy, hogy ajkait ízleljem, ezt azonban nem mutatom ki. Nem hiszem, hogy ezzel alapvetően egyedül lennék, sejtésem szerint vagyunk még így egy páran a minisztériumban Everleighvel kapcsolatban.
- Nem mondod, virágszálam?!! – morgom orrom alatt a megjegyzésére, ennél többe azonban nem avatom be. Nem az ő dolga a magánügyem és nem is érzek arra indíttatást, hogy bárkivel is megosszam a saját nyomoromat. Ez olyasmi, ami nem tartozik másra, én meg aztán főleg nem olyan vagyok, aki bárkinek is kitálalna.
A visszapasszolt kávét pedig minden fenntartás nélkül elfogadom. Sőt, a játék kedvéért, amikor felveszem a bögrét, szándékosan azon az oldalon kortyolok bele megint, ahol a titkárnőm. Tisztában vagyok azzal, hogy ő is gyakran játszadozik – velem és másokkal is – így pedig minden szívbaj nélkül megyek bele én is. Miért is ne?!
- Sajnos nem. De persze attól még likvidáltatni akarja a bestiát. Meg a nagy tesztrálfaszt… – nem gyakran káromkodok, hát ez most kicsúszott. Nem mintha nagyon izgatna, ha bántja Everleigh lelkivilágát majd szóvá teszi, bár az se nagyon fog meghatni. És ezzel nem hiszem, hogy nagyon meglepném.
Ó, ez a boszorkány… lenne ötletem arra, hogy mit is nyalogasson körbe, ezt azonban nem kötöm az orrára. Csak megrázom a fejem, én ugyan nem kérem, hogy bárkinek is nyalizzon.
- Mert az a varázsló egy idióta. Csak annyit tegyél, amennyit kértem. – intézze el, hogy a bestia a tojásrakás előtt kerüljön vissza hozzájuk. A többi nem mondhatni, hogy nagyon érdekelne.
Nem mozdulok a helyemről, amíg ő a helyére libben. Figyelem még akkor is, amikor visszafordul azzal a meghatározhatatlan mosollyal az arcán. Egyelőre még nem szólalok meg, hallgatom, hogy mit tárgyal le Delhivel a saját szája íze szerint. Nekidőlök az ajtófélfának és onnan figyelem az egész delhii ügyintézést, azzal a tudattal, hogy ez a boszorkány, amit akar, azt bizony el is tud intézni.
- Mit csinálsz este? – váratlanul teszem fel a kérdést, amikor már tudom, hogy megint rám (is) figyel.


megjegyzés ◊ zene ◊ szószám
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Na, ki a főnök? (H & E) 2015-12-07, 20:51

Mr. Daffodil & Ms. Eyre

Hallom a hangját, de továbbra sem mozdulok, ha ilyen kedves velem, mint egy ma született pokróc, akkor nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Egyébként nem érdekel, ha nem nyitják ki nekem az ajtót, engednek előre, vagy segítik le a kabátomat - bár az is igaz, hogy egyetlen olyan baltával cakkozott modorú férfit ismerek, aki nem cselekszik így, lám, mint azt épp most prezentálja nekem - de a mások kénye és kedve elleni cselekedetekre adandó alkalmakat mindig megragadom.
- Fáj netán a lábad, hogy ilyen lassan sikerült elvánszorogj idáig? Milyen kár, hogy idén se vettem részt a karácsonyi húzásban. Ha téged kaptalak volna, már tudnám mit adok neked. - a "mit" nem mondom el neki, elég ha csak szemtelen vigyorom mögött tanyázik a koponyámban megszülető Szent Mungó Gyógymasszázs kifejezés.
Ahogy végigmér, még ki is húzom magam, bár eddig sem haladtam görnyedten, s olyan keskeny íven lejtek beljebb az ajtóban mellette, hogy felkarommal mintegy véletlen súroljam az övét. Nem viszem túlzásba, nem nyúlok bele egyéb módon a mozdulatba, de ennyi játékra igazán szükségem van. Unalmas lenne a reggel nélküle. És egyébként sem szeretem a főkön-beosztott kapcsolataimat, ha savanyúak, mint egy éretlen szőlő. Legyen bennük mámor is.
- Hé! Töltöttem volna belőle neked, de egyébként nem, nem az egészet szántam a te kedvedre. Add csak ide! Mindet megittad, vagy hagytál nekem is? - nyúlok a bögre után, ha leeresztette azt, s ragadom vissza magamhoz a termoszt. Nem zavartatom magam annak okán, hogy utána iszom, bár szívesebben kapnék ajkai után más módon és időben, de egyelőre ez is megteszi. Mert nem a kávé a lényeg, nem is az, hogy hagyott-e nekem, hanem az a játék, mely annyira nem illendő egy titkárnőtől a főnöke felé. Egyébként ha vannak mások is az irodában, akkor mélységesen tisztelettudó vagyok és alázatos, de hadd ne játsszam már meg magam, ha kettesben vagyunk! Nem úrinőnek szült anyám, arra ott van neki Analeigh, tisztes asszonynak. Engem el lehet ebben felejteni.
- Azt-azt, neked is. Kissé leharcoltnak tűnsz, ami azt illeti. - kínálom meg egy kedvességgel, s lássa, kivel van dolga, csak egy kortyot ittam a kávéból - ha sikerült visszamarjam a bögrét - szóval amennyiben neki sem derogál a maradékot elfogyasztani, úgy megteheti, a termoszt az asztalára lebegtetem.
- Legalább maradandó? - csillan fel a szemem a rátámadásból remélt sérülésre, s közben már el is mormolok egy invitot penna és pergamen ügyében. Meg tudom jegyezni, amit mond, de praktikussági okokból inkább jegyzetelek. Így legalább senki nem mondhatja, hogy nem tettem meg valamit, ami elhangzott és a munkám lett volna. Csak orr alá tolom az írást és készen is vagyunk. Ha meg azt hiszik, hogy aranyhalmemóriám van, s ezért jegyzek le mindent? Nagyon nem érdekel.
- Egyéb üzenet Delhibe? Emlékeim szerint legutóbb igencsak sikerült felpaprikázd az egyik aktatolójukat, ne nyaljam kicsit körbe a nevedben, hátha gördülékenyebben siklik majd az ügy? - kérdem, miközben elindulok kifelé. A penna az asztalomon magától - vagyis tőlem, de az mindegy - szaladgál a pergamenen.
Szándékosan hagyom nyitva az irodája ajtaját, tudom, hogy pontosan rálát az asztalától az én helyemre. Hajamat hátrarázom arcomból, miközben leülök, s a munka fonalának végét elkapva arra még vetemedem, hogy vállam fölött hátramosolyogjak a varázslóra. Ha akar, majd beszélgetünk. Akárminek is hisznek, a munkámat mindig rendben elvégeztem. Most sem tervezem másképp cselekedni, hacsak bármi - vagy bárki - el nem halasztja azt a delhii csevejt.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Na, ki a főnök? (H & E) 2015-12-06, 20:30

dalin’, you’re fuckin’ pretty
 


Everleigh & Hermes

Mire beérek az irodámba egy megbűvölt papírrepülő lebeg az aszalom felet, ami pedig nem jelent egyebet, hogy rövid üzenetet kaptam. Lábbal rúgom be az ajtót magam után, leteszem a kabátomat és a hajtogatott cetli után nyúlok, hogy megtudjam mit is rejt a belseje. Tudomásul veszem az olvasottakat, ráfirkantom a választ és nagyjából ekkor hallom meg a titkárnőm hangját.
- Nincs, aki megakadályozzon benne. – szólok ki, de mindenképpen meg akarja várni, hogy kinyissam az ajtót, akkor pár pillanaton belül ez is bekövetkezik, tekintve, hogy a válasz üzenet aligha lesz képes a tömör tölgyajtón keresztül lebegni.
Tehát az iroda bejárata nyílik, én meg megtorpanok egy pillanatra. Everleigh gyönyörű boszorkány, mindig is az volt – és a nyakamat tenném rá, hogy van a felmenői között véla, de ez persze csak a magánvéleményem, tudni biztosra nem tudom, ennyire nem ismerem – ma pedig külön sikerült rá is tennie a választott ruháival.
Nem teszek szóvá semmit, de végigpillantok rajta, majd eleresztem a papírdarabot, hadd menjen útjára.
- Ez nekem lesz? – vonom fel az egyik szemöldökömet a kávéra bökve. Nála sosem lehet tudni, de ha sikerült eltalálnom – ha nem, mondjuk akkor is – kiveszem a kezéből a muglik körében oly közkedvelt bögrét és beleiszok. Jól esik és kellett is, az éjszaka ugyanis elég későn értem haza, szándékosan, hogy Sandrint egészen biztosan ne találjam már ébren. Átcuccoltam a vendégszobába, így esélyesen nem is ébresztettem fel, ha meg mégis, akkor nem adta jelét. Reggel persze nehezen ment az ébredés, főleg, hogy munka előtt még Robbot is én vittem iskolába, ergo jóval hamarabb kellett kelnem, mint egyébként.
- Jó reggelt egyébként. – mert ez eddig elmaradt, hát szó ne érje a ház elejét, hogy köszönni derogál. Nem jobban, mint másnak egyébként, de ez most nem lényeges.
- Egy óra múlva lesz egy bizottsági ülés, valami idióta becsempészett egy Occamyt és az persze rátámadt a fickóra. A likvidálására  vonatkozó kérelmet el fogom utasítani, keresd fel a delhii varázslény-felügyeleti főosztályt és szervezd meg a visszaszállítását. – adom ki a mai elsőbbséget élvező feladatot.
- Ezt pedig kösz. – a bögrét visszaadom neki és még egy szemtelen félmosolyt is kap tőlem, ami egyébként igen ritka vendég a képemen.
Visszasétálok az asztalomhoz, de Everleighre pillantok ismét.
- És jelezd nekik, jobb, ha iparkodnak a fogadásával, mert tojásrakás előtt áll. – azok a tojások pedig színezüstből vannak, az Occamy pedig híresen agresszív, amikor tojásokat rak. Legyen az indiaiak gondja megfelelően gondoskodni róluk és ne az enyém.


megjegyzés ◊ zene ◊ szószám
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Na, ki a főnök? (H & E) 2015-12-06, 13:08

Mr. Daffodil & Ms. Eyre

Feketéhez volt kedvem ma. Ez úgy nagyjából mindent elárul. Fekete ruhát vettem fel, csinos, fehér díszgallérral és a kedvenc, fehér gyöngysorommal hozzá, lábaimra húzott, szintén áttetszőn fekete, hátul egyetlen, sötétebb függőleges csíkkal díszített harisnyám jócskán kilátszik a decensnek nem mondható hosszúságú szoknya, s a kicsivel térd alatt véget érő szárú csizma között.
Kezemben kávésbögre, olyan meleget benntartó, mugli találmány, amitől anyám kitépné minden szál haját. Benne kávé, jó négy deci, szigorúan csak feketén, minden tej és cukor nélkül. Nem, nem én iszom ennyit, bár megtenném, sőt, ha kellően felpaprikáz, akkor meg is teszem. Viszont ma a fekete mellett más is volt terítéken nálam, s ez a jótékonyság. Idefelé - mivel kávét hozok, kedvtelve jöttem mugliútvonalon - adtam aprót egy hajléktalannak (ugyan mit fog szólni, ha rájön, hogy a leprikónok tojták a tenyerébe?), előreengedtem a telefonfülkében egy sietős boszorkányt, s most itt vagyok az irodája előtt, hogy kopogásra emeljem öklömet. Ez sem szokásom, amúgy.
- Bemennék.
Közlöm vele kedélyes trillákat megütve, nem kérve, nem engedélyre várva. Ha fél percen belül nem nyit ajtót, úgyis ráhelyezem ujjaimat a kilincsre, hogy lenyomjam azt, ám még van pár másodpercnyi ideje. Vörösre lakkozott körmeimmel kopogok addig az ajtólapon, idegeibe zongorázva a tudást: nem vagyok türelmes alak, pláne, hogyha még jótét napomat élem is.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Na, ki a főnök? (H & E) 2015-12-06, 11:22

Helyszín: Mr. Daffodil irodája
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Na, ki a főnök? (H & E)

Vissza az elejére Go down

Na, ki a főnök? (H & E)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-