Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 20:57
Kalandmester

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:05
Joyce Brekinridge

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 15:25
Felicity Barlow

ϟ Felicity Barlow
  Yesterday at 15:11
Felicity Barlow





A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Daniel G. Paisley
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Christopher Graves
 
Tim Roberts
 
Sidney Smallwood
 
Felicity Barlow
 
Statisztika

Összesen 593 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Felicity Barlow

Jelenleg összesen 39642 hozzászólás olvasható. in 3507 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Hermes & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hermes & Raziel 2015-12-26, 01:01



Hermes & Raziel








Pillantásom egy fél pillanatig a plafont fixírozza, mintha valami kifejezetten izgalmasat látnék ott, türelmetlenségem apró jele csupán. Ideje lesz újra elsajátítanom a türelmet, állapítom meg magamban.
De nem most, persze - ugyanis azonnal kiszúrom, ahogy végre belép azon a nyamvadt ajtón. Mintha évek óta várnék, holott még csak a kávém sem hűlt ki. Pontos, és ezt magamban értékelem is. Egy olyan szokás, amit felettébb sajnálatos lett volna, ha levetkőzött volna menet közben. Habár akinek gyereke van, azzal az efféle dolgok megesnek, ugyebár.
Rezzenéstelenül mérem őt végig, míg elsétál hozzám a bejárattól. Külsőre bár változott, nem olyan sokat: azért elég gyakran látom őt, attól függetlenül is, hogy egy ideje túl mély társalgásokat már nem folytatunk, beszélgetéseink sokszor csak a kollegiális kommunikációra szorítkoznak. Ideje megtörni ezt, hiszen célom van vele.
Ajkaimra halovány, udvarias mosoly költözik, ahogyan felpillantok rá.
Hermes! – köszöntöm, hagyva, hogy árnyalatnyi jókedv kiérződjön hangomból. Nem sok, de épp elég, hogy értékelhető legyen, s betudhassa annak, hogy jöttének örülök. Voltaképpen ez így is van. A megszólítás pedig tisztává teszi, hogy nem hivatalos minőségben kívánok eszmecserét folytatni vele, habár ebben alighanem eleddig sem kételkedett. – Pontos, mint mindig. – az elismerés már csak a szavak tartalmából hámozható ki viszont, a hangomból nem, az már sok lenne a jóból. Dicsérni egyébként sem az én dolgom, egyelőre semmiképpen sem. – Aggódtam, hogy manapság mennyi szabadidőd van... Örömmel vettem, hogy épp elég. – magyarán a rózsaszín köd, melyet a nőszemély okozott, már rég tovafoszlott. Bár talán elhamarkodott következtetés... De jóleső; hiszen engem igazol, az én vélekedésem a nőkről.
Kell, hogy legyen külön ok? – mosolygom rá ártatlanul – Manapság felettébb... Megszaporodtak az unalmas pillanataim, és rá kellett jönnöm, hogy nem szabad elfelednem azokat, akik életéből a család is időt követel magának. Talán a régi szövetségek megférhetnek a mellett. – felelem, apró utalást elszórva, de épp akkorát, hogy ebből senki se gondoljon túl sokat hirtelen. Az nem hiányozna, még nem.
Meghívhatlak valamire esetleg? – érdeklődöm közben. Másképp úgy érezném, hogy siet valahová, és feltartom; akkor pedig át kell értékelnem egy-két kérdést. – ...Mindenesetre úgy gondoltam, talán a régi történetek felemlegetése mellett akad még elég közös dolog bennünk, hogy az életünk jelenlegi pillanatában is kapcsolódási pontokat találjunk... És újra egymás életének része lehessünk. – teszem még hozzá. Ennyi célzás egyelőre elég. Eztán csakugyan régi emlékek felelevenítését remélem - a viszonyulás hozzájuk sok mindent elárul.
//bocsánat, hogy csak most, ígérem gyorsabb leszek legközelebb zsakos zsakos //
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hermes & Raziel 2015-12-10, 13:42

Egyelőre még fogalmam sincs, hogy Raziel milyen oknál fogva keresett meg azzal, hogy találkozzunk. És már csak a kíváncsiság ereje miatt is belementem a találkába.
Igazából sosem vesztünk össze, pusztán másként alakult az életünk és ennél fogva eltávolodtunk, magyarán tényleg nem tudom már megmondani mikor is volt az utoljára, amikor leültünk egymással egy hosszabbnak mondott szóváltás erejére.
Még emlékszem arra, hogy nem egyszer elmondta a véleményét Sandrinnal kapcsolatban – nem ő volt az egyetlen, ezt azért hozzá kell tennem –, de mint ahogyan a tulajdon apámra nem voltam hajlandó hallgatni vele kapcsolatban, így természetesen a barátaimra sem. Akkoriban még másként gondoltam sok mindent. Azóta hátat fordítottam a Nagyúrnak még a visszatérési és kudarcba fulladt kísérlete előtt és a házasságom is megromlott. Az élet folyt tovább a maga medrében, ki-ki pedig élte világát, ahogyan jól esett neki. És most itt vagyunk mindketten újra és valami azt súgja, hogy ezen találkozó nem csak annyit fog magában hordozni, hogy a másik hogyléte felől érdeklődjünk. Mindenesetre roppantul meg volnék lepve, ha csak odáig terjedne.
A minisztériumból indulok utamra, amikor véget ér a munkaidőm. Robbot ma Sandrin viszi haza és nem én, így aztán semmi okom sietni sehová, a találkozóra pedig mg így is bőven oda fogok érni. Ennek megfelelően pedig időben érkezem a megbeszélt helyre és amint észreveszem Razielt, gondolkodás nélkül kormányozom felé a lépteimet.
- Üdv! – a meleg és szívélyes köszöntés tőlem mindig is távol állt, nem hiszem, hogy ezzel nagy meglepetést okoznék.
Leteszem magam régi cimborámmal szemben és a fekete kabát – amelyet viselek – zipzárját húzom le, majd kényelmesen dőlök hátra.
- Minek köszönhetem a viszontlátást? – a mellébeszélést nem szeretem és soha nem is volt kenyerem. A felesleges udvariassági köröket meghagyom azoknak, akik élvezetüket lelik benne, én a magam részéről maradok a lényegre törésnél. Minek nyújtsuk-lopjuk a másik szabadidejét, amikor azt egyáltalán nem muszáj?!


//lesz ez még jobb is, és bocs, hogy nincs reagkódba rakva, legközelebb majd abba pakolom :3//
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hermes & Raziel 2015-12-05, 02:15



Hermes & Raziel








A hely nem London legkisebb kocsmája, de nem is nevezném nagynak, vagy hivalkodónak. Manapság egyre ritkásabban jövök ide, s ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a társaság tagjai, akikkel e helyet látogattam, egyre ritkásabban vetődnek ide, s a kapcsolat köztünk szép lassan meggyengült. Végül pedig jöttöm is okafogyottá vált: hát egészen egyszerűen nem jöttem többet. Egészen máig; egyfajta nosztalgikus érzület ide vezérelt.
Azonban a dolgok változnak, a kapcsolatok pedig újramelegíthetőek, ha a helyzet úgy hozza, és az érdek azt diktálja, hogy ezt márpedig izzítsam fel újra. Igazi konfliktus soha nem volt köztünk, csupán a hangsúlyok tolódtak el, mindenki élte a maga életét... Veszedelmes dolog, ha az ember engedi, hogy egy asszony a mindennapjai szerves részévé legyen, vagy mi több, annak fő szervezőelemévé lépjen elő. Így esett ez Hermessel is... És őszintén szólva engem nem érdekel sem a felesége, sem a gyereke (habár lehet, addig jobb). Megmondtam, hogy vigyázzon, de nem hallgatott rám. Pedig tudtára adtam nem egyszer, hogy egy asszonynak hol a helye, és, hogy ha nem lép idejében, olyanná válik, mint ami ellen annakidején küzdött.
Akárhogy is, mindez most nem számít. Egy új csoport kezd kialakulni, és noha a formálódó közösség a sötétség takarásában marad ugyan, de hívó szava messze elér. Nem kereshetek meg mindenkit személyesen, ez tény, így ő már-már kiváltságos, régi cimborának kijáró kegy. Tőle nem szolgálatot várok majd éppen ezért; jobban mondva, esetében próbálom úgy intézni majd, hogy ő ne érezze annak. Ettől még az lesz, maga bizonyította, hogy erre vágyik. Ráadásul pont azt az asszonyt... Bahh.
Az egyik sarokban foglaltam helyet, a megszokott bűbájt kiszórva, biztosítván, hogy senki se hallgathasson ki minket. S miután ezt megtettem, azóta csak szép csendesen üldögélek, hátradőlve, ujjaimmal a poharamon dobolok, melynek tartalma ezúttal ír kávé. Tőlem ritka választás. Nem úgy öltözetem, az teljesen átlagos: egyszerű, barna cipő, farmer, és fekete, minta nélküli, hosszú ujjú ing. A falon lévő akasztón pedig ott lóg persze az évszaknak megfelelően vastagabb, fekete szövetkabát is.
Kezdem megunni a várakozást.
El fog jönni.
Szerencsére türelmem végtelen, s igazából még csak nem is késik, én érkeztem magamhoz mérten korán. Persze ha megpillantom, egyből intek neki, s mozdulok is, hogy illően üdvözölhessem - régi barátként.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Hermes & Raziel 2015-12-05, 01:13

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hermes & Raziel

Vissza az elejére Go down

Hermes & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-